30 gondolat, amit csak a hozzám hasonló űrlények érthetnek meg

Az introverzió, a türelmetlenség és a szociális szorongás finoman szólva sem a legjobb kombó. Ezek mellé ráadásul a legritkább személyiségtípusok határain vagyok (INFJ/INTJ), szóval minden adott ahhoz, hogy teljesen elszigetelve érezzem magam a társadalomtól, és úgy érezzem, képtelen vagyok beilleszkedni az emberek közé.

Kép: iStock

Viszont aki azt gondolja, hogy ez a helyzet tömör csalódottság és kesergés, és én minden nap keresztülmegyek valamin, az nagyot téved! Éppen ennek a különcködésnek köszönhető, hogy kialakítottam magamban egy olyan gondolatvilágot, amit itt a blogon is megosztok veletek, ami viszonylag sok embernek tetszik, és amit néhányan különlegesnek tartanak. Az internetnek köszönhetően rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, és élnek más ufók is errefelé, ezért úgy gondoltam, megosztok veletek harminc olyan gondolatot, amitől korábban azt éreztem, hogy kevésbé vagyok értékes, mint a "nem ufók", vagy épp amitől kifutok a világból.

Nincs az 10 perc!

1. Amikor egy távoli ismerős jó ötletnek tartja, hogy ilyen kérdésekkel bombázzon:

• Megjöttél? (Nem, ez csak a látszat!)
• Rántott húst eszel? (Igazából sült tevét, csak neked valamiért rántott húsnak tűnik.)
• Te is errefelé utazol? (Rég nem látott ismerős, egyirányú busz/vonat, garantált halál.)
• Te már megint híztál/edzeni jársz? (Wow, lassan többet törődsz a testemmel, mint én!)

2. Amikor valaki megmagyarázhatatlan kényszert érez arra, hogy ha egy légtérben vagyunk, akkor muszáj beszélgetni is, mert hát úgy illik.

3. Amikor valaki 600 képet mutat neked a nyaralásáról/babájáról/kisállatáról, ami legalább fél óráig tart, és mosolyogva kell végignézned, miközben te már két perc után elsírnád magad tőle.

4. Ugyanez azzal fűszerezve, amikor valaki odaadja a saját telefonját, hogy tessék, nyugodtan pörgesd végig. Lol, nem akarok a végén szembenézni egy félpucér horgászós képpel vagy egy dickpickel, szóval inkább mutasd te! Különben is, a telefon galériája egy intim dolog, ez olyan, mintha random letolnád a gatyádat előttem.

5. Amikor valaki integet feléd, bizonytalanul visszaintegetsz, és kiderül, hogy a mögötted lévőnek szólt. Klasszikus, ha bárgyú mosollyal próbálod palástolni.

6. Amikor nem tudod eldönteni, hogy valakivel vagytok-e olyan viszonyban, hogy köszönj neki, ezért inkább nem köszönsz, és azt gondolja, hogy bunkó vagy.

7. Most menjünk körbe, és mindenki mondjon magáról néhány szót! Én itt szoktam lepörgetni az életemet magam előtt 2 perc alatt, és imádkozom, hogy lehetőleg minél többen telefonozzanak, miközben beszélek, és hogy ne én legyek az első.

8. Alkossunk hármas-négyes csapatokat, és dolgozzunk ezen a feladaton! A legjobb, ha nem ismersz senkit, és úgy kell választanod. Tisztára, mint a Bogoly Berti féle mindenízű drazsé.

9. Amikor utaznál vagy mennél valahova, de senki nincs, aki elvisel, annyira pedig nem vagy magányos farkas, hogy egyedül elmenj, ezért inkább nem mész sehova.

10. Amikor két perc után megérzed, hogy ebben a társaságban az fogja meghatározni az értékedet, hogy mennyire vagy kedves.

11. Amikor magyarázkodásra kényszerülsz, hogy miért nem kérsz édességet, fagyit, alkoholt, bármi mást, és a másik elkezd érzelmileg zsarolni, hogy biztos azért nem kérsz, mert vele van bajod. (Ilyenkor már tényleg vele van bajom.)

12. Amikor valaki ingyen terapeutának néz, pedig soha nem tanultál pszichológiát...

13. ...aztán teljesen az ellenkezőjét teszi annak, amit mondtál, pórul jár, és hozzád megy sírni, meg sajnáltatni magát.

14. Amikor még oda se értél egy találkozóra, de már megbántad, hogy adtál egy esélyt, és tudatosul benned, hogy a következő óráid azzal fognak telni, hogy minél kevésbé kínos irányba tereld a beszélgetést.

15. Amikor valaki megkérdezi, hogy mizu, és rájössz, hogy nem trollkodik.

16. Amikor egy társaságból egyedül te veszed észre, hogy valaki mennyire manipulatív és irányító, és mindenki más a lábai előtt hever, közben pedig nem értik, hogy mi a bajod vele.

17. Amikor megkérdezik, hogy te miért nem beszélsz annyit, baj van-e, jól érzed-e magad, segítsenek-e valamit. (Lol, nem kell, én csak ilyen vagyok.) Különdíjas, ha eközben az illető nagy másság-nagykövet és mindig hangoztatja, hogy el kell fogadni a másságot, de arra nem képes, hogy valakit elfogadjon úgy, hogy csendben van...

18. ...aztán az a nagyszerű ötlete támad, hogy biztos szomorú, vidítsuk fel, te pedig legszívesebben egy széklábbal viszonoznád ezt a kedvességet.

19. Amikor valaki a társaságból elkezd felolvasni valami nagyon alpári bulvárcikket, vagy beindít valami trash zenét, te meg csak ilyen arccal nézel fel rá:

20. Egész életedben azzal nyugtatgattad magad, hogy a felnőttek értelmesebbek, és majd velük milyen jól fogod érezni magad, aztán tudatosul benned, hogy egy felnőtt társaság sokszor nagyobb csalódás, mint az osztályod volt.

21. Amikor az extrovertált ismerősöd ölelgetni akar, te meg közben belül meghalsz.

22. Amikor otthon hagytad a fülhallgatódat, és elmélyülnél a fantáziádban, de közben csak arra tudsz gondolni, hogy a melletted lévő társaság mikor fogja már be a pofáját.

23. Amikor olyan embert kell felhívnod, akit nem ismersz, ráadásul nem is lehet azzal számolni, hogy mi lesz a reakciója, úgyhogy egy teljesen random telefonbeszélgetés vár rád.

24. Amikor a veled lévő ismerősöd véletlenül összefut valakivel, és te már rég mennél tovább, de ők már 20 perce az időjárásról meg az X-Faktorról beszélgetnek.

25. Pesten élsz, és nem érted, hogy vidéken hogy tudnak úgy létezni az emberek, hogy egymás minden lépéséről tudnak és ki is beszélik azokat minden nap.

26. Amikor valaki azzal próbál felvágni neked, hogy hány nővel feküdt le, vagy hogy betépett a hétvégén, te meg csak bambán nézel, mert még el se tudod játszani, hogy ezektől hasra esnél.

27. Amikor megnyílsz valakinek, ő meg semmit nem mond magáról, mert nehezen nyílik meg.

28. Amikor te több nézőpontból, minden körülménnyel számolva, hármas tagolással, ékezetekkel leírod a fejedben lévő dolgokat valakinek Messengeren, ő meg csak egy emojit válaszol rá, vagy azt, hogy az jó.

29. Amikor egy ismerősöd bemutat valakinek azzal a szöveggel, hogy vele jól fogod érezni magad, aztán rájössz, hogy szívesebben hallgatnál egy ütvefúrót, mint őt. 

30. Amikor az ismerőseid lemondanak egy programot, és elvileg nagyon csalódottnak kellene lenned, de belül szétvet az öröm, mert otthon maradhatsz és nem kell csinálnod semmit.



Az érzelmeim és a gondolataim összehangolásán túl a bennem lévő legnagyobb ellentmondás, hogy egyszerre szeretem és utálom az embereket. Szinte minden nap elveszítem és visszanyerem a beléjük vetett hitemet, és valószínű, hogy ez az ellentmondás még sokáig kísérni fog. Természetesen nem szoktam flegma lenni, vagy artikulálatlanul üvöltözni, ha azt mondják, csendes vagyok, és a székláb sem került még elő, ez a harminc pont csak a gondolataimat tükrözi. Lehet köztük olyan, ami egy más személyiségtípusú ember számára furcsának, vagy betegnek tűnhet, de a blogom egyik fő elve, hogy változtatás nélkül, teljes felbontásban adjam át a gondolataimat az adott témáról. Azt szeretném elérni, hogy a hozzám hasonló emberek ne érezzék magukat furcsának, vagy magányosnak a hasonló érzéseik miatt, és felismerjék, hogy ez teljesen természetes, van más is, aki így érez.



Ha szeretnél még olvasni, a lélek címke alatt sok érdekes bejegyzést találsz! Kihagytam egy olyan gondolatot, ami szerinted beleillene ebbe a sorba? Írd le itt hozzászólásként, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

Úgysem találnék jobbat | Úgyis találnék jobbat

Úgysem találnék jobbat!

Nála jobbat? Én? Nem, az kizárt dolog. Ő annyira jó ember! Szeret engem, és elfogad. Elfogadja az összes hülyeségemet, bénázásomat, szerencsétlenségemet. Ő az egyetlen, aki mellett felszabadult tudok lenni, ráadásul érzem rajta, hogy vágyik rám. Így, ahogy vagyok, kövéren, csúnyán. Bármiben számíthatok rá, mindenben segít nekem, szinte minden kívánságomat lesi, és ha rossz kedvem van, mindig megvigasztal. Annyira jó szülő válna belőle! Megbízható, törődő és figyelmes. Neki bármit elmondhatok, sőt, szinte szavak nélkül is megértjük egymást. Bármikor menekülhetek a karjaiba a problémáim elől, és meghallgat, megért, tanácsot ad. Amikor megyünk valahova, alig tudom rávenni, hogy ne hívjon meg, hiszen mindig szívesen fizetné a részemet. Mindent megtenne értem, akármekkora terhet képes lenne a vállára venni, hogy nekem könnyebb legyen.

Igaz, hogy vannak nála sokkal vonzóbbak, szexibbek is, de hát ő is elfogadja az én ocsmány külsőmet. Ez így működik: valamit valamiért. Egyébként annyira nem néz ki rosszul, de még magamnak sem merem bevallani, hogy mielőtt megismertem volna, biztos, hogy elmegyek mellette az utcán. Nem vettem volna észre, nem szúrtam volna ki őt, most meg szerelmemnek hívom. Valójában teljesen máshoz vonzódom, de hát kit érdekel? Én erős vagyok, és képes vagyok elfojtani a vágyaimat! Különben is, így legalább tudom hangoztatni, hogy én nem olyan vagyok, mint azok a felszínes emberek, hát nekem nem számít a külső! Lehet, hogy nem az igazi a szex, lehet, hogy néha mással álmodom, és olyan is előfordult, hogy más volt az első gondolatom reggel - de hát ő annyira jó ember! Képtelen lennék megbántani őt ilyesmivel. Ráadásul bemutatott a barátainak, társaságba vitt, felvállalt, mint a barátnőjét, ilyenkor pedig még értékesebbnek érzem magam mellette. Mivel ő se egy két lábon járó szexszimbólum, legalább kevesebb eséllyel csapják le a kezemről, így emiatt sem kell aggódnom.

Gondolatban már több százszor megcsaltam. Lett volna rá lehetőségem, hogy megtegyem, de nem. Nem ezt érdemelné. Már azért is bűntudatom van, mert másra vágyom, hiszen ő annyira jó ember! Pedig néha elgondolkodom azon, hogy egyáltalán miért vagyok vele. Miből fejlődött ki a kapcsolatunk? Kulcsszerepet játszott, hogy száz százalékig biztos voltam benne, hogy tetszem neki, de ezt nehezen ismerem be magamnak. Próbálok úgy tenni, mint aki mindig is érte epekedett, rá vágyott, egy ilyen emberre! Így könnyebb. Különben is, megérdemelné, hogy ezt érezze. Szükségem van arra a támaszra, amit nyújt nekem, és az érzésre, hogy minden nap szeretve vagyok. Ő egy biztos pont az életemben: tudom, hogy neki bárhogyan megfelelnék, és elnézné szinte bármilyen hülyeségemet. Mindig megnyugtat, és tőle esik a legjobban, ha azt mondja: minden rendben lesz. Persze, neki sem hiszem el teljesen...

A mi kapcsolatunk olyan, mint egy viszonzatlan, egyoldalú orális kényeztetés. Úgy tűnhet, ő van a középpontban, és nagyon jó neki - de valójában én irányítom minden porcikáját. Elveszem az eszét, elvonom a figyelmét, és kínosan ügyelek arra, hogy a számomra fontos dolgok felett egy pillanatra se vehesse át a kontrollt a kapcsolatban. Minden fontos döntés az én kezemben van, eközben pedig gondoskodom arról, hogy még gondolatban se vágyjon másra, ahogy néha én teszem. Minél több időt tölt velem, minél tovább csinálom, annál inkább a hatásom alá kerül, annál inkább ki vannak szolgáltatva az érzelmei, a hangulata, a vágyai, és mindezért még hálás is nekem! Addig jó, amíg függ az irányításomtól - hiszen csak addig érzem magam biztonságban. Különben is, szexszel szinte bármire rá tudom venni, nagyon egyszerűen befolyásolható; de mivel kedves vagyok, ezzel csak ritkán élek vissza.

Néha fontosabb neki a hobbija, mint én, meg azért néha bántani is szokott, de csak szavakkal. Ezek meg minden kapcsolatban megvannak, nem? Ez egy kapcsolat velejárója. Aranyos, amikor bocsánatot kér, szóval nem is akkora baj, hogy ilyen hullámzó a viszonyunk. Nem az számít, hányszor veszünk össze, hanem, hogy hányszor mondjuk ki: megoldjuk. Nem érzem magam a fellegekben tőle, de hát mihez kezdenék nélküle? És ő mihez kezdene nélkülem? Hiszen olyan önbizalomhiányos volt, mikor megismerkedtünk, érzem, hogy szüksége van rám, hogy kellek neki. Annyira jó ember - nem érdemelné meg, hogy kidobják, soha nem tudnám ezt tenni vele. Ezért inkább úgy teszek, mint aki a fellegekben jár, és csendben szenvedek, amikor egy kis időre egyedül maradok a gondolataimmal. Aki igazán vonz, aki igazán tetszene, akiről elolvadok, és akire legszívesebben rávetném magam, annak úgysem kellenék. Én olyat úgysem érdemlek meg, nem viselne el, hiszen egy rakás szerencsétlenség vagyok. Ráadásul egy olyan emberhez már alkalmazkodni kellene, mellette nem biztos, hogy minden lehetne úgy, ahogy én akarom. Inkább beérem ezzel. Én irányítok, ő pedig úgy tűnik, élvezi.

Nála úgysem találnék jobbat.

***

Úgyis találnék jobbat!

Áhh, nála jobbat bármikor. Amíg más párok párnacsatával, vagy kényeztetéssel kezdik a napot, ő hozzám se szól, amíg meg nem itta az első kávéját. Már korán reggel árad belőle az öngyűlölet: minden egyes kócba szerelmes tudnék lenni a hajából, és úgy érzem, mintha ezt minden egyes tincsével visszautasítaná. Inkább bamba arccal nyomkodja a telefont, miközben néha belekortyol a bögréjébe, aztán fogmosás, aztán meg már úgyis készülődni kell.

Jobb helyeken neki érzelmi biztonságot kellene nyújtania. Ugyan már! Egy pohár kakaónak sem tud biztonságot nyújtani, ha kedve tartja, ott hagyja félig töltve az asztalon. Néha egy hétig alig eszik, néha egy nap alatt felfalja a fél konyhát. Persze, van ami nem változik: folyton sajnálkozik a teste miatt, takargatja magát, frusztrált. Múltkor a strandon mellettünk egy pár felszabadultan vízibomba-csatázott, meg össze-vissza csiklandozták egymást, én meg majd' elsárgultam az irigységtől - nálunk ilyen soha nem történhetne. Az exemet nyolc évig csúfolták általános iskolában a teste miatt, mégis rám vetette magát már az első hetekben, és nem győztük lekapkodni egymásról a ruhát. De minden ember más. Ez egy másik kapcsolat, egy másik helyzet, én pedig tűrök. Főzni is nekem kell rá. Nem értem, otthon nem engedték szegényt a tűzhelyhez? Szívesen segítek neki, sőt, legszívesebben vele főznék, de mindig kiveszi a kezemből, vagy kioktat, lekezel, hogy azt nem úgy kell.

Ha jobban belegondolok, pontosan olyan, mint az anyja. Akaratos, irányító, és egy érzelmi zsarnok. Ha nem az van, amit ő akar, a földhöz veri magát, vagy megzsarol - amelyik éppen hatékonyabbnak tűnik számára, a lényeg, hogy végül az ő akarata érvényesüljön. Ha este veszekszünk, nem hagy elaludni, amíg nem adok neki igazat, hiszen meg van győződve róla, hogy mindent jobban tud, és mindent az ő előnyére magyaráz. Nem is a kialvatlanságom miatt aggódom, hanem amiatt, hogy ennek köszönhetően gyenge lesz eltérni az anyja mintáitól. Nagyon gyenge lélekben, hangulatfüggő, sértődékeny és labilis, ez pedig arra enged következtetni, hogy esélytelen, hogy később megváltozzon, hiszen ezeket magának sem ismeri be. Ha azt nézzük, hogy egy barátomat láttam jóízűen nevetni két kemoterápiás kezelés között, ez a gyengeség igencsak szánnivaló. Apropó, barátok! Belőlük nem maradt sok, hiszen az összeset elszigetelte tőlem különféle indokokkal.

Pedig én családot szeretnék. Gyerekeket, babázást, közös játékot, családi vacsorát, kalandparkot és karácsonyt fenyőfával! Ehhez képest most itt ülünk egymás mellett, és ki-be sétálok a kommunikációs zsákutcákból, amikbe belevezet. Amellett, hogy mindent megmagyaráz, képtelen beszélni kényes dolgokról, minden, ami kényelmetlen, napokkal, hetekkel, hónapokkal később derül ki. Úgy érzem, a kisállatának is jobban megnyílik, mint nekem - bár, vele többet is törődik. Ha megkérdezem, miért van velem, sosem tud rá igazi választ adni. Mások 100 napon keresztül részletezik, hogy miért szerelmesek a másikba, ő meg kiszúrja a szememet olcsó klisékkel, amiken még egy romantikus vígjátékban is elröhögi magát az ember. Tudja, hogy utálom a szeretlek szót, de csak azért is mondja. Hiába tartom intelligensnek, érzelmileg nagyon primitív szegény, szóval érthető, hogy csak így tudja kifejezni az érzelmeit, máshogy nem. De ha belegondolok, hogy más leszokik a dohányzásról a társa kedvéért, neki pedig ennyi is nehezére esik, mindig elgondolkodom, miért jó ez a kapcsolat nekem.

Hogy érzem magam mellette? Magabiztosan? Úgy, mint aki erőt sugároz magából? Dehogy! Egy gyámoltalan, kiszolgáltatott, elhanyagolt cafatnak érzem magam, akit felszedtek a földről. Egy szeretet-gépnek, akinek a torkába dobálják a pénzt, és néha megpaskolják, megölelgetik. Egy kelléknek, amit használnak; egy rongynak, amivel szétfolyó érzelmeket mosnak fel; egy tárgynak, ami kitámasztja az egyedüllét csukódó ajtaját. Így érzem magam mellette, ez az én szerepem ebben a kapcsolatban.

Erre pazaroljam a legszebb éveimet? Én egy értékes ember vagyok! Egy életszerető, hasznos ember, értékes tulajdonságokkal! Lehet, hogy valakinek én vagyok a legféltettebb vágya. Lehet, hogy valaki 100 napon keresztül képes lenne részletezni, hogy mennyire szeret. Lehet, hogy valaki képes lenne változni, lemondani bizonyos dolgokról, és olyan szerepbe rakni, amiben tevékenynek, hasznosnak, értékesnek érzem magam. Tényleg akarom ezt? Hozzá akarok tartozni? Vele szeretnék jegyesoktatásra járni hétről-hétre, az ő kezét szeretném megkérni, és szorosan fogni a legfontosabb pillanataimban? Őt akarom csodálni, rá akarok felnézni? Vele akarom átbeszélgetni az éjszakáimat múltról, jövőről, jóról és rosszról, boldogságról, természetről, mesterséges intelligenciáról, csillagászatról, elvekről, emlékekről és összeesküvés-elméletekről? Komolyan? Ugyan már! Még ma összepakolom a dolgaimat, lelépek, a kulcsot meg bedobom a lábtörlő alá.

Ennél úgyis találnék jobbat.



A kép az iStockról van.

The sunshine blogger awards

#minimalism

Először is szeretném megköszönni Liának, a Kacatos doboz tulajdonosának, hogy kihívott a nyári kérdésözönre. Vártam már egy jelölést, majdnem annyira, mint hogy Lia kitöltse az Alternatív érettségit. :D



1. A nyugis, pihenős vagy inkább az aktív, mászkálós, valamitcsinálós nyaralást szereted?

Attól függ, hova megyünk. Ha most visszamehetnék Spanyolországba, a Costa Bravara, ahol gimiben voltunk, valószínűleg nyugira, pihenésre vágynék (és nem faházban aludnánk, ahol éjszaka is 600 fok van). Viszont általában az aktív, mászkálós, valamitcsinálós nyaralást szeretem, várost nézni, vásárolgatni, strandolni, enni-inni, és bármi mozgalmasat csinálni, ami túltesz a telefon nyomkodásán.

2. Forró naci, vagy miniszoknya? (Lányoknak hordani, fiúknak nézni.)

Ugyan, kérlek! Egyberuha, vagy leggings. :D Valamikor muszáj volt már kiadni magamból, hogy imádom a leggingset lányokon. Igen, az összes divatblogon/magazinban elolvashatjuk, hogy ez nem nadrág, ne hordd utcára, blablabla, de tudjátok, hogy férfiként én egy kicsit másképp olvasom ezeket a magazinokat. Hétköznapra, utcára a forró nacit és az igazán mini szoknyát közönségesnek tartom, de ha mindenképp választani kell közülük, akkor a szoknya, az nőiesebb. Én továbbra is úgy gondolom, hogy sokkal szexibb egy cicanadrág, ami kevesebbet villant, de annál többet mutat. Ha meg a spanyol faházakban tapasztalható 600 fok van kint, akkor jöhetnek az egyberuhák. *.*

3. Mi a kedvenc nyári étked?

Fagyi, jégkása, gyümölcsleves, shake, és minden, ami hideg. Régen az auchanos tölcséres fagyira voltam ráfüggve, ezen a nyáron inkább a jégkásákért vagyok oda. És meglepően sok halat eszem.

4. Van-e olyan zene, film, ami nélkül nem teljes a nyarad? Ha igen, mi az?

Rengeteg nyári slágerre szoktam nosztalgiázni, de hogy ne lenne nélkülük teljes az idei nyár, az túlzás. Ennyire nem vagyok zene- vagy filmfüggő, inkább az emberek számítanak, akikkel eltöltöm az időt, és a velük szerzett élmények.

5. Meséld el egy nyári élményedet!

2014 tavaszán megismertem egy lányt, akivel néhány hét online beszélgetés után találkoztam, és első látásra összejöttünk. Távkapcsolatnak indult, hétvégenként találkoztunk egy-egy napra, de ezalatt a néhány alkalom alatt nagyon mélyen egymásba bolondultunk. Nyár elején, éppen pünkösdhétfőn mindketten a Vibert nyomkodtuk, és estefelé arra jutottunk, hogy hiába előző nap köszöntünk el egymástól, nem bírjuk tovább. Felöltöztünk, összekészülődtünk, felszálltunk a vonatra mindketten, és megbeszéltük, hogy Tatabányán találkozunk. Egyikünk sem ismerte a várost, de az volt köztünk nagyjából félúton. Nagyon boldogok voltunk, amikor megláttuk a másikat, percekig nem is mozdultunk egymás nyakából. Az éjszakát kint töltöttük egy padon ülve, esélyünk nem lett volna bármit is csinálni, hiszen minden zárva volt, de ez minket egyáltalán nem érdekelt. Csak egymással foglalkoztunk, és örültünk, hogy végre testközelből is érezhetjük a másikat, nem csak a képernyőn keresztül, egyikünk sem vágyott különösebb programra, ez éppen elég nagy élmény volt. Ahogy világosodni kezdett, visszamentünk a vasútállomáshoz, és mindketten hazamentünk az első vonattal, aztán végigaludtuk a másnapot - akkor még külön. :)



Terveim az idei nyárra:

Szeretnék munkahelyet váltani, elhelyezkedni újságíróként, és szívesen belekezdenék már végre a nyelvtanulásba.

Ami a nyaralást illeti, nagyon remélem, hogy a mostani lesz az utolsó nyugis hétvégém. Ha minden jól megy, a következőn meglátogatom egy barátomat Szigethalmon, a rákövetkezőt pedig Siófokon fogom tölteni. Az augusztus többi hétvégéjére is tele vagyok tervekkel, jó lenne például egy #lowcost buszos utazáson részt venni a horvát vagy az olasz tengerpartra (éjszaka lemegyünk-egész nap lubickolás-éjszaka visszajövünk), meg szívesen kiruccannék Bécsbe is egy napra. A Velencei-tóra is visszamennék, már tavasz végén jó volt a víz, szóval most is biztos kellemes. Még az sem kizárt, hogy Jászberényben is megfordulok a nyáron, szóval ha minden jól megy, az elkövetkező egy-két hónapra kész országjárás vár rám!

Ha valami csoda folytán itthon leszek, végig fogom nézni a Fekete tükör 3-4. évadát, és akárhol is ér az augusztus 12-13., az éjszakai csillaghullásról sem szeretnék lemaradni. Az egy héttel későbbi tűzijátékot is nézni fogom, az biztos.

Én lázadni fogok a rendszer ellen, és nem jelölök meg senkit. Viszont megragadnám az alkalmat, hogy (ismét) reklámozzam a 12 kedvenc blogomat, mert megérdemlik! A listán szereplők, és bárki más is nyugodtan töltse ki a kihívást.

1. Melyik volt életed legjobb és legrosszabb nyara? Miért?
2. Melyik a kedvenc nyaralóhelyed, ahová minden évben visszamennél?
3. Volt már kínos, vagy vicces élményed strandon? (Véletlen fejbe dobtál egy nagypapát strandlabdával, elszakadt a bugyid a víz alatt stb.)
4. Ha csak egy nyár erejéig választhatnál egy szuperképességet, mi lenne az? (Vigyázz, ősszel vissza kell adnod!)
5. Örülsz, hogy az idei nyár sokkal kevésbé meleg, mint a korábbiak, vagy szereted a hőséget?

További 20+2 nagy elektropop megőrülés a gimiből [2008-2013]

Nagyon szeretek listákat készíteni, viszont ennek is van egy hátulütője: utólag már nem tudom belerakni, ami később jutott eszembe. Így alakult akkor is, amikor 40 legnagyobb elektropop slágert szedtem össze, amire megőrültünk a gimiben. Négy-öt évet képtelenség negyven zenével leírni, úgyhogy fogadjátok szeretettel a második felvonást!

<3 - Forrás: Youtube

20. Shakira - Waka Waka

A 2010-es focivébé zenéjétől tényleg mindenki megőrült, volt, aki jó, és volt, aki rossz értelemben. A klip az egyik legnézettebb videó a YouTube-on a maga kétmilliárd megtekintésével, az elején pedig Fabio Grossot láthatjuk, ahogy belövi az Olaszországnak vb-címet jelentő büntetőt 2006-ban.

A zene elején (18 másodperctől) olyan, mintha focimeccs helyett büfipárbajt játszana az olasz és a francia csapat. (Vagy Shakira hívta volna ki őket egy büfiversenyre. Remélem, nem csak nekem jut ez eszembe.)

19. Pitbull & Marc Anthony - Rain over me

Fehér öltöny, Mr. Worldwide, spanyol hadarás, és a jellegzetes húúúúúúú - ez csak Pitbull lehet! Mr. 305 itt is kitett magáért, és Marc Anthony hangja is jól illik hozzá.

18. Taio Cruz - Dynamite

Meghallom az első néhány hangot, és azonnal elém ugrik az egész 10. osztály. Ezt de jó volt közösen ordibálni!

17. Alexandra Stan - Mr. Saxobeat

Néha még mindig csak úgy eszembe jut, és elkezdem dúdolni magamban. Szerintem ez további nyolc év elteltével is így lesz.

16. Flo Rida - Whistle (Vicetone remix)

Az eredetit mindenki ismeri, de megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a Vicetone-os srácokra. Régen bármelyik zenét át tudták úgy dolgozni, hogy jobb legyen, mint az eredeti, és önállóan is tehetségesek. Ahogy sok más előadóval, velük sem tett túl jót a népszerűség: ahogy felkapták őket, egyre inkább a piacnak kezdtek el zenét írni, ami szintén nagyon jól megy nekik, de nekem a régiek sokkal jobban tetszettek.

Ez zseniális lett.

15. Shakira - Rabiosa

Általában a hosszú haj szokott tetszeni, de ebben a klipben IMÁDTAM Shakirát rövid, barna hajjal! Ez a létező legjobb változás, ami történhetett vele. Szívesen beszálltam volna vele abba a színes labdákkal teli fürdőkádba...

2011-ben járunk, a korszakban, ahol nincs spanyol nyelvű zene Pitbull nélkül, aki nagyon jól kiegészíti a szintén spanyol ajkú Shakirát. A Despacito ellentéteként is felfogható ez a szám, a cím legalábbis mindenképpen.

14. Taio Cruz, Flo Rida - Hangover

A másnaposság nem ennyire vidám, mint amennyire itt tűnik, viszont az előző estékhez ez egy tökéletes zene.

13. Black Eyed Peas - Don't stop the party

Éjszakába nyúló vízipipázás a Deák téren, és izgalom a kisbolt előtt, hogy vajon elkérik-e a személyim. Ez ugrott be, ahogy elindítottam.

12. Martin Solveig - Hello

Martin Solveig kicsit vidámabb Hellót köszön, mint Adele. 

11. Snoop Dogg - Sweat (David Guetta remix)

Imádtam erre ébredni!

10. Radio Killer - Be free

Képtelen vagyok megunni ezt a számot. Ez is a 2010-es focivébére készült, és ahogy a helyezésből is kiderül, én inkább ezt tettem volna be hivatalosnak a Waka Waka helyett.

A románok ebben az időszakban ontották magukból a jó zenét, nem ez az utolsó tőlük a listán! (És a másikon is van egy pár.)

9. Fluor - Halenda

Tudtad, hogy Pixa táncolt a pingvinjelmezben? Azt hiszem, sok lány szeretett bele Fluorba ebben az időszakban, talán még többen, mint most a Wellhello tagjaként.

8. Rihanna - Only girl

Rihanna igazán kibontakozhatott ebben a számban. (Aztán pár hónappal később jött az S&M, amiben még inkább.)

7. LMFAO - Champagne showers

A Party Rock Anthemre sikerült shuffle-özni, a Sexy and I know it-re sikerült wiggle-özni, erre viszont nem jött össze a pezsgőlocsolás, mert azt mindig megittuk. Azért egyszer kipróbálnám, milyen lehet egy hasonló pukkanás utáni pezsgőfürdő, mint amilyen 3:09-től a klipben is látható. 

6. Swedish House Mafia - Leave the world behind

Mindig odavoltam azért, ha az elektronikus zenét hangszerekkel ötvözik. Ha meghallom a jellegzetes zongorát, egyből beugrik a Leave the world behind. Aki ott lesz a Soundon, ki ne hagyja Axwellt és Ingrossot vasárnap este!

5. Loreen - Euphoria

A 2012-es eurovíziós dalfesztivál teljesen megérdemelt győztese. Ha lehetne többször is indulni ugyanazzal a dallal, Loreennek az elmúlt hat Eurovíziót is sikerült volna megnyernie ezzel. Nagy pacsi a svédeknek, így kell csinálni!

4. Michel Telo - Ai se eu te pego (DJ Kitto club mix)

Azt hiszem, az eredetit senkinek nem kell bemutatni. 2012 nyarán sokat jártunk a Romkertbe, ahol ez ment, de egy éjszaka legalább háromszor. (Mire megtaláltam, melyik változat volt!) Imádtuk, erre aztán tényleg ment a megőrülés!

3. Elena - Midnight Sun

Elérkeztünk a dobogóhoz! A románok nem tudnak hibázni, Alexandra Stan és a Radio Killer mellett Elena sem maradat le a listáról. A Disco Romancing is jó, de szerintem ez az igazi megőrülés!

2. Flo Rida - Good feeling

A 40-es listát a Levels nyerte, szóval úgy illik, hogy az első (két) helyezett itt is méltó legyen hozzá. Flo Rida változata az eredeti Something's gotta hold on me-hez egyáltalán nem kelti olcsó utánzat hatását, szerintem jól igazította a saját stílusához a vokált. (Feltűnt valakinek, hogy mennyire ki van gyúrva ebben a klipben? Ez egy álomalak a legtöbb férfinak, azt hiszem.) Ja, és megint 2011-ben járunk, ahol egy igazán menő dalba kötelező belecsempészni egy dubstep betétet, ebből sem maradhatott ki. Nekem bejön!

De ha nem ez nyert, akkor mi lett az első?

1. Basto - Again and again

Kár tagadni, hogy a Levels alapján készült ez a szám, de legalábbis mindenképp Avicii hatására. Szerintem ennek sikerült felérni hozzá, az én playlistemen egyfolytában ezek szóltak felváltva, hiszen nagyjából egyszerre jöttek ki. Ezt sem lehet csak egyszer elindítani! :)

+1: One Direction - What makes you beautiful

Ha eddig nem tűnt volna fel valakinek, hogy a 2011-es nyár óta hét év telt el, akkor ezt a klipet látva biztosan megszólal a fejében a riasztó. Mennyi minden változott azóta! Ha jól sejtem, a klipben a Harryvel szemben álló lány jelentkezhet A lány, akit a világon a legtöbben akartak megtépni címre.

Természetesen erre a számra nem én őrültem meg, hanem a környezetemben lévő lányok, de azt hiszem, ezt akkor sem lehet egy ilyen listáról kihagyni.

+2: Justin Bieber - One time

Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni.

Ti hozzászólhattok nyugodtan itt és a Facebook-oldalon is! Nem találod a kedvenced? Lehet, hogy az előző listán már szerepel, ott negyventől indul a visszaszámlálás!

101-1001 kihívás FORDÍTVA

Az utóbbi időben egyre több blogon találkoztam a 101-1001 kihívással, és nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogyan formálhatnám a saját blogomhoz illőre: egyszerűen megfordítottam. A következő oldalakon 101 olyan dolgot olvashattok, amiket az utóbbi 1001 napban terveztem el, vagy amikre utólag jöttem rá, hogy én mennyire szerettem volna. A blog lelkes olvasói hozzászokhattak már ahhoz, hogy ez itt nem egy menő és népszerű lifestyle-blog, amin minden tökéletes és drága letisztult. A lista 101 pontjából nekem csak hatvanötöt sikerült teljesítenem, a maradék harminchatot nem, és külön is választottam őket.

Mindenhol célokat, álmokat, terveket, kihívásokat olvashatunk, ami nagyon jó, ha közben nem felejtünk el hálásnak lenni magunknak azért, ami már mögöttünk van. Erre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a rövid, de annál egyedibb bakancslistával.

Lássuk, mit (nem) tettem le az asztalra az elmúlt 1001 napban!

 101-1001 kihívás

Eleje: 2015. október 3.

Vége: 2018. június 29.

ÉLMÉNYEK

• Visszamentem szalagavató afterre a gimibe, és úgy éreztem magam, mint elefánt a porcelánboltban. (2015. december)
• Belekeveredtem egy online privát chat csoportba, ahonnan találkoztam két idősebb lánnyal (29, 25) a csoportban lévő fiúk tudta nélkül, aztán utóbbival össze is jöttem, és ott hagytam az egész társaságot, mielőtt felrobbant volna a féltékenységi bomba. (2016. tél - én 21 voltam akkor, és mindenki arra a két lányra fente a... fogát.)
• Elmentünk Párkányba, ahol vettem Kofolát, olyan Merci csokit amiben csak kávés van, és valami 2 eurós szlovák vodkát, ami finom volt. (2016. tavasz)
• Szerveztem egy szülinapot saját magamnak, ahova meghívtam egy csomó ismerősömet, és kilencen el is jöttek! Bowlingoztunk, aztán hajnalig iszogattunk a háztetőn. (2016. tavasz) 
• Felfüggesztettem két hónapra a Facebookomat, és azóta is jóval kevesebbet posztolok, mint előtte. (2016. nyár)
• Részt vettem egy futóversenyen, és rájöttem, hogy 70 kilót már nem olyan könnyű a célba repíteni, mint 55-öt a gimiben. (2016. ősz)
• Részt vettem egy szóbeli bántalmazásról szóló előadássorozaton az ELTE-n, aztán e-mailben veszekedtem a feminista professzorasszonnyal, aki szerint a férfiak képtelenek azt tenni, amit mondanak nekik. (2016. ősz-tél)
• Hajókáztam a Dunán reggel, munkába menet. (2016. ősz)
• Keringőztem a We No Speak Americanora egy kollégiumi szobában, vagyis próbáltam. (2017. tél)

• Elmentem egy vérvételre, ahol kiderült, hogy semmi bajom, legalábbis fizikailag. (2017. tavasz)
• Voltam a szentendrei Skanzenben. (2017. tavasz)
• Kipróbáltam a buborékos teát. (2017. nyár)
• Az Erzsébet hídról néztem a vizes vb megnyitóját (2017. nyár)
• Kipróbáltam az egyenes vízicsúszdát az orfűi strandon 3 fröccs után (2017. nyár)
• Egy ismerősömmel ellátogattam egy nagyon-nagyon szegény faluban lévő gyermekotthonba, és vittem 4 tábla különleges ízű Milkát, aminek úgy örültek a gyerekek, mintha legalább foci vb-t nyertünk volna (2017. december 24.)
• Az országos top 30-ba vezettem a csapatomat egy online focis játékban, aztán csődbe vittem a klubot, mert meguntam. (2015 ősz - 2018. tél)
• Részt vettem egy igazi, hamisítatlan vidéki bulin, ahol segítettem szőlőt metszeni, fát rakni a tűzre, és a kerti trambulint is kipróbáltam. (2018. tavasz)
• Elmentem Puzsér Róbert egyik előadására. Ráadásul egyedül, teljesen ismeretlenekkel körülvéve. Imádom ezt az embert. (2018. tavasz)
• Megmentettem egy életet. Egy hétfői napon éppen a belvárosban sétáltam, amikor Messengeren felhívott egy ismerősöm. Fél órát beszéltünk, és éreztem a hangján, hogy nagyon rosszul van. Két nappal később, miután láttam, hogy Messengeren azóta nem volt elérhető és Facebookról is törölte magát, felhívtam, és felajánlottam, hogy bármikor keressen, ha baj van. Még aznap este felhívott, sírva, hogy elege van, nem akar élni, és most azonnal végez magával. Akkor is a belvárosban voltam, vettem egy doboz fagyit, csokit, kértem elvitelre egy adag bolognai-szerű tésztát, és kiutaztam hozzá egy másik kerületbe, mindezt egy órán belül, és közben Viberen tartottam benne a lelket. Nagyon padlón volt, de tudtam olyat mondani, amitől meggondolta magát. (2018. nyár)

ÍRÁS

• Teljesen ártatlan szándékkal írtam egy (újság)írónő oldalára, a posztom pedig annyira tetszett neki, hogy meghívott, hogy írjak az ő blogjára a 21. századi férfiszerepekről. Az olvasótáborának tetszett. (2016-2017. tél)
• Elindítottam a saját blogom. (2017. szeptember 30.)
• Közel száz annyira hosszú bejegyzést írtam, hogy többször panaszkodtak hozzászólásban, hogy írjak kevesebbet. A tartalmat igyekeztem végig színvonalon tartani, azért viszont nem szóltak, hogy esett volna. (2017-2018)
• Saját Facebook-oldalam lett, jelenleg 1446 követővel.
• Többször visszatekintettem a tizenéves önmagamra, és ezt megosztottam másokkal.
• Olyan zenei listát készítettem, amitől az olvasóknak jó kedve, és nosztalgikus hangulata lett.
• Saját kérdőívet készítettem hatvan kérdéssel, amit több mint tízen már ki is töltöttek azóta.
• Hálát adtam azért a kevés blogért, amit szeretek, és ösztönöztem az íróikat, hogy folytassák.
• Vettem egy női magazint, és kifejtettem, mi a problémám a női magazinokkal. Sőt, alternatívát is kínáltam, hogy szerintem miről kellene írniuk.

VÁLTOZÁSOK

• Teljesen lecseréltem a baráti körömet 1001 nap leforgása alatt.
• Elfogadtam, hogy több olyan barátságomnak is annyi, ami már több mint tíz éve tartott. Nem volt egyszerű, de különböző irányba változtunk, és ez felőrölte a kapcsolatokat.
• Elértem a 70 kilót, és életem első olyan szakaszába érkeztem, amikor már nem szeretnék hízni.
• Még utoljára nyertem (és veszítettem) egyet tippmixen, aztán abbahagytam. (2015-ben nyertem 27 ezret, aztán a 2016-os EB-n, azt hiszem egy ezrest veszítettem. Ezek voltak az utolsók.)
• Elkezdtem eladogatni azt a tetemes mennyiségű ruhát, amit felhalmoztam. 2016 végén eladtam egy idiótának 5 ezerért egy fekete Zara szövetkabátot, és meg is vette, MERT HÁT ZARA!!! Előtte vettem egy turkálóban pár ezerért, valamivel kevesebb volt, mint öt. Kár, hogy nem kértem többet érte.
• Igyekszem többféle ételt sütni-főzni.
• Leszoktam a bulizásról. 2016 eleje óta csak néhányszor voltam, de már az sem olyan volt, mint addig. Már nem igénylem.
• Lemondtam a tv-előfizetésem, szóval már csak az ingyenesen fogható csatornák ömlenek a szobámba, amikor néha bekapcsolom a világító dobozt. (2016. ősz)
• Elektronikusan fizetem a számláimat, most már szinte mindet.
• Nem vásárolok élelmiszert multiban. Itthonra a Reálban szoktam, munkahelyen pedig a CBA-ban, semmi teszkó vagy ilyesmi. Ugyanígy a McDonald's-ot és a Burger Kinget is igyekszem kerülni, a Coca-Cola és a Pepsi termékekkel együtt. (2017. ősz)
• Változtattam az étrendemen. Kevesebb gyorskaját, tésztát, kekszet eszek, itthonra nem veszek fehér kenyeret és kevesebb olyat iszok, ami nem víz vagy 100%-os gyümölcslé. (2018. tél)
• Teljesen felhagytam a koffeinnel. Mivel rosszul vagyok tőle, és pánikroham-szerű tünetek jönnek elő egy pohár kólától vagy egy bögre kávétól, éppen ideje volt. 
• Kevesebb alkoholt iszom. Sokkal. Sört pedig szinte egyáltalán nem. (2018 elejétől)
• Letakarítottam a polcom tetejéről az üres üvegeket. Nem mintha ivásra késztettek volna, de az utóbbi időben már úgy éreztem magam, ha beléptem a szobámba, mintha a Győzike-showban lennék. A különlegesebbek persze maradtak, mint például a Spanyolországból hozott San Miguel, meg a hajó alakú úzós üveg, de régen minden vackot megtartottam, ami jól nézett ki. (2017. ősz)

LÁNYOKHOZ KÖTHETŐ DOLGOK

• Macskás kávézóba vittem elsőre egy lányt, és beszélgetés közben doromboló macskákat simogattunk.
• Megbizonyosodtam róla, hogy a tökéletes létezik, legfeljebb én nem vagyok neki elég.
• Megtapasztaltam, hogy egy lány nyelvpiercingje semmilyen plusz élményt nem nyújt sem csók közben, sem máskor. Nem, akkor sem.
• Felejthetetlenné tettem egy lány első csókját. A szó jó értelmében, filmbe illő volt.
• Hajnalban értünk haza egy buliból, és félrészegen nekiálltunk rántott sajtot sütni, ráadásul hétköznap. Nem gyújtottunk fel semmit. Ez is filmbe illő, csak másfélébe. Vagy nem?
• Elsőre tényleg strandra mentünk egy lánnyal. Nem azért, mert kíváncsi voltam rá smink nélkül, de ez így is vicces. Ráadásul nem hisztizett, hogy már elsőre fürdőruhában látjuk egymást, és nyugodtan lehetett vele sajtos-tejfölös lángost enni. Ez plusz tíz-tíz pont nálam, de szegényen ez sem segített, többet nem találkoztam vele.

VÁSÁRLÁS, EREDMÉNYEK, ÚJDONSÁGOK, ÉS MINDEN EGYÉB

• Három hónapig nem nyúltam a szakállamhoz, és a végére úgy néztem ki, mint Ferenc József és Ed Sheeran egyben. (2015-2016)
• Újra elkezdtem edzeni, és rájöttem, hogy most nem okoz akkora örömet, mint régen. (2016. nyár)
• Vettem egy új szemüveget. (2016. nyár)
• Vettem egy új telefont. (2016. ősz)
• Megvettem életem első menci napszemcsijét a C&A-ban 390 forintért. (2017. ősz)
• Kipróbáltam a csevapcsicsit. Sajnos nem Belgrádban, hanem itt, de ízlett, az az érzésem lett tőle, hogy a szerbek tudnak fasírtot csinálni, mi meg nem. (2018. tavasz)
• Topkomment lettem egy olyan bejegyzés alatt, amit több tízezren osztottak meg, aztán végül töröltek. 2015 decemberében, amikor Bihari Viki beszólt Ákosnak a férfi-női szerepes téma miatt, felhívtam Viki figyelmét, hogy ezzel a pocskondiázó, gyűlölködő posztjával nagyobb kulturális kárt tett, mint Ákos a princípiumozással. Amikor elmentem aludni, több mint 130 embernek tetszett, de mire felkeltem, törölték az egész posztot. Azóta nincs hozzászólási lehetőség Bihari Viki Facebook-oldalán, ha nem vagy az ismerőse.
• Magabiztosabbá váltam vitázás közben, és mostanra kifinomultabbak a módszereim, egyszerűbben állítok magam mellé másokat, mint korábban.
• Valóra vált a gyerekkori álmom, és elkezdhettem dolgozni egy szerkesztőségben. Ötösre végeztem a szakmai gyakorlatomat. (2017. eleje)
• Ötös szakdolgozatot írtam, és megszereztem a diplomámat. (2017. tavasz)
• Elmélyültem az ön- és emberismeretben, elfogadtam az introvertáltságomat és a túlzott tervezési mániámat. Beléptem egy Facebook-csoportba, ahol hozzám hasonló személyiségtípusú emberek vannak. Ez minden nap sokat segít abban, hogy úgy érezzem, hogy nem őrültem meg teljesen.
• Végignéztem a Revolutiont, a Better Call Sault, és minden bizonnyal a The 100-ot is végig fogom nézni, ha végre-valahára folytatódik az ötödik évad.
• Lefotóztam egy villámot, ami a Gellért-hegybe csap.
• Utaztam a karácsonyi fényvillamoson.
• Kipróbáltam a nokedliszaggatást, és rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb, mint gondoltam.
• Kipróbáltam az e-cigit, és rájöttem, hogy nem való nekem, ahogy a hagyományos cigi sem.
• Összeszedtem 100 dolgot, ami meghatározta az elmúlt 1001 napomat, hátradőltem, és rájöttem, hogy nem is vagyok annyira elveszett ember, mint amilyennek néha érzem magam.

Kép: Pixabay

DOLGOK, AMIK NEM SIKERÜLTEK

• Visszaszokni az olvasásra. Ez tényleg nagy fail, ezen nincs mit magyarázni. Lustaság, motiválatlanság, hanyagság.
• Folytatni a South Parkot. Annyira szerettem iskolásként! Nem is értem, miért nem tartok maratonokat, azóta kijött hat-nyolc évad.
• Végignézni a Black Mirrort. Az első két évad és a karácsonyi rész nagyon megfogott, de még gyűjtögetem a lelkierőt a harmadik-negyedikhez.
• Kezdeni valamit a világmegváltó regényötletemmel, amibe belekezdtem.
• Elkezdeni a lengyel nyelvet. Kaptam hozzá két könyvet, letöltöttem egy régi, több száz oldalas tankönyvet, van egy spéci legnépszerűbb x-ezer lengyel szó listám, letöltöttem egy tök jó alkalmazást, amivel szavakat lehet tanulni, beléptem egy tanulós Facebook-csoportba, mindezt másfél éve. Minden a kezemben van, már csak el kellene kezdeni. Végre kiélhetném a perverziómat a szláv nyelvek iránt. Ha már társalgási szinten megy, biztosan ki fogok csapongani a többi (szlovák, orosz, szerb stb.) felé is, imádom a hangzásukat, de egyelőre a lustaság még visszatart.
• Kezdeni valamit a kimagasló jégkori-tehetségemmel. Nem vicc! Ráadásul nagyon szeretek is csúszkálni, csak ritkán kerülök jégre.
• Felülni az Erzsébet téri óriáskerékre.
• Elmenni a bécsi karácsonyi vásárra. Gimiben voltam, de az 1001 nap alatt nem, pedig akartam.
• Megnézni Velencét karnevál nélkül. A karnevál annyira nem jött be, a város annál inkább. 2011-ben voltam, szóval éppen ideje lenne már visszamenni, és akartam is, de nem jött össze.
• Enni Pozsonyban a híd tetején lévő étteremben. Nem egy tipikus bakancslistás pont, meg nem is egy Times Square vagy Champs-Elysées, de nekem ez azóta egy álom, amióta megláttam.

Kép: Shutterstock

• Kipróbálni a telekocsit.
• Kipróbálni a repülést.
• Elolvasni egy szülő-gyerek kapcsolatokról szóló könyvet, és bejegyzést írni róla.
• Csinos designt kialakítani a blogra. (Titokban arra pályázok, hogy majd megnyerek valami díjat, ahol ez lesz a nyeremény. De pssszt!)
• Open-when leveleket készíteni egy lánynak, rám jellemzően jó száz-kétszázfélét, nehogy elfogyjon.
• Éjszaka fürdeni egy fürdőben, vagy tóban. Korábban többször is voltam, az elmúlt 1001 napban viszont nem.
• Megnézni az ultra-szuper-giga-mega-Holdat 2018. január 31-én éjjel. Dolgoztam a szerkesztőségben egész éjszaka, és onnan nem látszott. Az augusztusi csillaghullást viszont nem hagyom ki.
• Úgy dolgozni egy szerkesztőségben, hogy pénzt is kapok érte. Élveztem a gyakorlatokat, de még jobban örülnék, ha el is tudnék helyezkedni.
• Megszerezni a jogosítványt. Lehet, megvárom vele a következő választást, hátha ingyenes lesz addigra.
• LED-fénycsíkot venni.
• Új laptopot venni. Egész nap fagy, mint egy norvég halárus. Egy szakdolgozatot meg az első száz blogbejegyzést megírtam rajta, de már nagyon a végét járja.
• Megérteni az iOS-t. Hiába van meg lassan négy éve az iPad-em, nem tud az agyam átállni Androidról. Használni tudom, de egyszerűen nem értem a logikáját.
• Léghűtő berendezést, vagy egy ipari méretű ventilátort venni a szobába. Nehezen viselem a nyarat, és május elején voltam is egy ilyen boltban, de éppen elvitték az utolsó darabot. Nemsokára ezt kihúzhatjuk szerintem, mert még be se köszöntött az igazi nyár, de már most szenvedek.
• Részt venni egy igazi vidéki disznóvágáson, pálinkával, meg egy fehér trikós, bajszos böllérrel. Szegény vegánok biztos szívrohamot kapnak most, bár az aktust én se nézném végig, csak inni segítenék, meg enni.
• Cicát tartani itthon. Ezt a két pontot nem kellett volna egymás után rakni, igaz? Őt nem enném meg, sőt, elkényeztetném. Éppen ezért nem fogadtam még örökbe egyet, majd akkor, ha egy kicsivel magasabb fizetést kapok, és száz százalékig biztosan jutni fog mindenre, ami a kis cirmosnak kell. Most felelőtlenség lenne bevállalni.
• Szobanövényeket venni, és gondozni őket.
• Saját készítésű tortát sütni. Egy lánybarátomnak megígértem, hogy ha túlél egy gyomortükrözést, akkor sütök neki egy tortát. Még mindig nem készítettem el, pedig túlélte. (Hogy lehet ilyenre önként elmenni?)
• Szövetségi kapitánynak lenni, és Magyarországot képviselni abban az online focis játékban, amivel évekig játszottam. Elindultam, kampányoltam, de végül nem engem választottak meg.
• Anélkül telefonálni, hogy előtte hatszor eljátszanám magamban az összes lehetséges párbeszédet.
• Hóangyalt készíteni egy lánnyal.

(Kép: Giphy)

• Kipróbálni egy lánnyal, hogy mennyire igaz, amit az ananászról állítanak. Igen, azt. Nem vagyok oda az ananászért, de ennek a kísérletnek a kedvéért megennék/innék belőle akár egy nagyobb adagot is. Ha beválik, akkor pedig később a lány kedvéért.
• Leszokni a késésről.
• Megtudni a vércsoportomat.
• Megnézni a 2012-t.
• Megnézni a Viszkist.
• Megnézni a DVNA című filmet. 2017 novemberre ígérték, de még nem jött ki. Magyar, Budapesten játszódik, poszt-apokaliptikus, és nyomasztó. Bármikor jelenik meg, az elsők között leszek az éjféli premieren, az tuti.

Alternatív érettségi VÁLASZOKKAL

Három hét után úgy érzem, megérett az idő arra, hogy megosszam veletek a saját válaszaimat az Alternatív érettségire. Az első három hétben hatan már kitöltötték, szóval ezúton is szeretném megköszönni KaDónak, Anettnek, Rikkinek, Theának, Lilinek és Floreának, hogy válogattak a kérdéseim közül, és válaszoltak rájuk. Külön köszönöm Ancsinak, hogy visszadobta a kihívást, jól esett. Érdemes követni az újraéledő Feketén-fehérent, biztos vagyok benne, hogy a színvonal nem fog csökkenni, és továbbra is terjedelmes könyv- és blogkritikákkal, velős véleményekkel dobják fel a csoport életét a szerkesztők.

Bár József Attila nem így értette, de úgy érzem, a hetedik te magad légy most igazán illik rám, szóval nem is húzom tovább az időt, íme a válaszaim.

RANDOM TÉNYEK

1. Melyik a kedvenc évszakod?

A tél. Mindnek megvan a maga hangulata, amihez kötnek emlékek, vagy illatok, de a tél áll a legközelebb hozzám. Szeretem a havat, és a hófelhőkkel járó narancssárgás égboltot, délután négykor, sötétben. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha egy másik világban lennék. A nyárral huszonnégy alkalommal sem sikerült megbarátkozni, sosem vigasztalt az, hogy nem kell bejárni az iskolába, mert nehezen viselem a tűző napot, a meleget. Természetes vörösként és szeplősként nem meglepő, hogy nem vagyok egy beach boy, de néha szeretek strandra menni. A tavasz se rossz, szeretem a mindjárt vége a tanévnek-hangulatot, az ősznek viszont semmi értelme, olyankor mindig be van rúgva az időjárás.


2. Mi a legfurcsább visszatérő álmod?

Már nincs ilyen, mert nem szoktam emlékezni az álmaimra, de kiskoromban gyakran maradtam magamra, és tévedtem el egy idegen városban, ahol nem beszéltem a nyelvet. Tekintve, hogy középiskolában léptem át először a határt, ez furcsa, de így felnőttként nagyjából sejtem, hogy miért álmodhattam ezt. Gyakran álmodtam nagy, hangos kutyákkal is, amiktől azóta is félek. Zuhanni is rendszeresen zuhantam, de úgy tudom, azt mindenki szokott. (És sosem érünk le a földre, igaz?) Mostanában azt szoktam álmodni, hogy mezítláb mászkálok az utcán, és nagyon keresem a cipőmet. Jó kérdés, hogy ez mit jelenthet.


3. Vannak olyan szavak, amik felidegesítenek, ha meghallod őket?

Vannak, amik nem? Komolyra fordítva, nem szeretem a párom szót, ha emberre használják. Szalagavatós táncpár esetében még oké, de párkapcsolatnál még a csajom/pasim se bántja ennyire a fülemet, pedig ezek is lendületesen rugdossák az ingerküszöböm. Az idegen szavakat is kerülöm, ahogy lehet, kivéve az angol nyelvűeket. Ezek közül az irreleváns az egyik leggyakoribb, és legidegesítőbb, különösen vita közben. A puszcsi, lávcsi, szercsi gondolom említésre sem méltó.
[2020 UPDATE: csicska, kutya, élettelen (emberre), báttya, dik, randi, szia uram, lesz egy sör/kávé stb., és a „hol van helyileg" is kikészít.]



4. Ha választhatnál három olyan tulajdonságot, amilyen embereknek mind tetszenél, melyikeket választanád?

Ha a felelősségteljes, saját testével elégedett, következetes nőknek mind tetszenék, az nagyban megkönnyítené az életemet. Ellene vagyok mindenfajta ezotériának, de kicsit tényleg úgy érzem, mintha az utóbbi hónapokban a sors kiválogatta volna az összes meggondolatlan, felelőtlen, saját teste miatt ajvékoló lányt, aki nem tudja, mit akar, és odavetette volna mellém őket, hogy találkozzál velük, ezt érdemled! Én meg voltam olyan jóhiszemű, hogy majdnem mindre el is mentem, mondván, egy esély mindenkinek jár.


5. Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?

Nincs, de sorozat van. A Black Mirrort mindenkinek le kellene vetíteni 12. osztályban. Heti egy rész, aztán két óra kibeszélés az osztályfőnökkel, vagy az etika/médiatanárral. Az első részben például elrabolják a brit hercegnőt, és a miniszterelnököt megzsarolják egy videoüzenetben azzal, hogy kinyírják a lányt, ha az állami tévén élő adásban aznap nem dug meg egy élő disznót.

A Black Mirrornál semmi nem készíti fel jobban a 21. század kihívásaira az iskolásokat. Percről percre sodródunk egy olyan világ felé, ami ebben a sorozatban úgy van bemutatva, ahogy az a legnagyobb eséllyel tényleg alakulni fog.


7. Melyik a kedvenc mémes oldalad?

Mostanában az Anxietyt szeretem a legjobban. Mivel én is generalizált szorongással küzdök, sok képpel tudok azonosulni, és segít egy kicsit vicces formában felfogni ezt a sorscsapást. A Slavorum is nagyon jó, itt a szláv népek sajátos kultúráját, a szláv nyelvű országokra jellemző szegénységet mutatják be vicces képeken keresztül. Az Introvert Problemst szintén ajánlom az érintetteknek. Régen az Elnézést kérek volt még nagyon jó, de sajnos az admin azóta kifogyott a szóviccekből.


8. Van olyan dolog, amitől félsz, de mások számára ez a félelem érthetetlen?

Feljebb már írtam, hogy félek a kutyáktól. A nagyobbaktól, a kisebbek egyszerűen csak idegesítenek. Az összetört üvegtől is félek, de arra legalább nem mondja azt az összes üveges, hogy csak játszani akar, nem bánt.


10. Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?

Régen volt egy Failblog nevű csatorna, amit akkor néztem, ha rossz kedvem volt. Olyanok voltak rajta, mint például, hogy egy szállodai folyosó kamerája felvette, ahogy két rollerező gyerek száguldozik a folyosón, keresztben pedig gyanútlanul tolta ki a konyhás néni a teli zsúrkocsit a kereszteződésbe, összeütköztek, és repült minden szanaszét. A Failblog tudtommal már nem olyan aktív, mostanában Ummet Ozcan Spacecats című videóját nézem, ha lehangolt vagyok.


11. Mi az MBTI-típusod? Szerinted van olyan személyiségteszt, ami kifejezőbb ennél?

INFJ. Amiket én kitöltöttem, azok közül ez a legjobb. Az Enneagram nekem nem jött be.


12. Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod?

A legjobb az életszeretetem, a legrosszabb pedig, hogy mindent túlaggódok. De tényleg, mindent. Elviselhetetlenül aggodalmas vagyok. Ráadásul, szinte egyáltalán nem vagyok spontán, mindent szeretek a legapróbb részletekig eltervezni, ez talán van annyira rossz, mint az aggódás.


13. Ki a példaképed, és miért? Ha bárkit választhatnál, akivel leülhetsz ebédelni, őt választanád?

Zoe Locke a példaképem, egy tízéves lány, aki egy rövidfilm főszereplője. Mivel ő egy kitalált karakter, nehezen tudnék vele ebédelni, Puzsér Róberttel viszont szívesen ülnék egy asztalnál.


16. Napfelkelte, vagy naplemente?

Napfelkelte. A szervezetem nem szeret korán kelni, én viszont igen. Olyan, mintha egy lépéssel előrébb tartanék az egész városnál, és ez jó érzéssel tölt el.


17. Van valami olyan szokásod, amivel véded a környezetet?

Elektronikusan fizetem a számláimat. Tudom, nem sok, de több a semminél. Igazából az Országgyűlést nem értem, hogy miért nem tiltja már be a műanyag poharakat, kanalakat, szívószálakat, zacskókat, sokunk élete válna egyszerűbbé, meg persze a Földé is. Amikor lehet, ezeket is kerülöm, de sajnos a kifőzdék, boltok sokszor ragaszkodnak hozzá.


18. Mi a kedvenc társasjátékod?

Honfoglalón indult az eddigi leghosszabb párkapcsolatom, és egyébként is nagyon nehéz megverni benne. Később ugyanazzal a lánnyal sokat játszottunk a társasjáték változatával is, szóval nem csak online jött be. Szerencsés is vagyok, szóval a műveltségi játékok mellett a kockás-kártyás játékokat is szeretem. Az ügyességi játékok viszont nem nekem valóak, és az Activityért sem vagyok oda.


19. Van olyan étel, vagy ital, ami Magyarországon nem kapható, de odavagy érte?

Imádom a Kofolát. Coca-Colát és Pepsit nem vagyok hajlandó venni, de Kofolát azt rekeszestül vennék, ha lehetne itthon kapni. Bécsben van egy Anker nevű pékség, annak a csokis-vaníliás párnája is emlékezetes maradt. Ami nagy csalódás volt, az a spanyol gazpacho, mondjuk, lehet, azért, mert eleve utálom a paradicsomot. (Most úgy tűnhet, mintha valami nagy Instagramos világutazó lennék. Az igazság az, hogy nagyjából ennyi helyen jártam összesen, meg egyszer voltam a velencei karneválon. Az olasz fagyi finom, februárban is.)

EMLÉKEK

21. Melyik telefonod volt veled a legtöbb ideig? Melyikhez köt a legtöbb emlék?

19. születésnapomra megajándékoztam magam egy Alcatel One Touch 992D-vel. Ez a telefon imádott szenvedni, három és fél évig töretlenül mellettem állt. Ballagásom előtt nem sokkal bontottam ki, és szinte végigkísérte az egyetemi éveimet, sok vizsgámon hozzásegített a ketteshez. Egyszer falhoz is vágtam. Általános iskolában volt egy antennás, apró kijelzős Siemens A35-ösöm, az is több mint három évig velem volt. Nagyon vicces visszagondolni rá, meg a béna csengőhangokra, amik voltak rajta.


24. Mi volt a legszebb, vagy a legmeghatóbb mondat, amit mondtak neked?

,,Sok szülő boldog lenne, ha ilyen fia lehetne, mint te." Egy negyvenes, gyerektelen nő írta fél évvel az után, hogy megszakítottam a kapcsolatot a családommal. Percekig csak bámulni tudtam a telefont, amikor ezt megkaptam.


25. Kaptál már beírást az ellenőrződbe? Ha igen, miért? (Vagy miért kaptad a legtöbbet?)

Igen, összesen több mint hatvanhetet. Itt lehet csemegézni közülük. Azt hiszem, a legtöbbet késésért kaptam, de egyébként is neveletlen voltam, a tanárok pedig így próbáltak hatni rám.


26. Az utóbbi években mennyi volt a leghosszabb idő, amit Facebook nélkül töltöttél, és milyen alkalomból? Mit csináltál helyette?

2016 nyarán két hónapra felfüggesztettem a fiókomat. A szokottnál is jobban elegem volt az emberekből, és ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ezen kívül előfordult, hogy 3-5 napokra nem mentem fel, 2016 elején. Untam az egészet, szerettem volna egyedül lenni, volt jobb dolgom. Olvasgattam, találkoztam a barátaimmal személyesen.

27. Mi volt a legértékesebb dolog, amit valaha nyertél?

Gimiben egyszer nyertem több mint 100 ezret tippmixen, meg néhány éve tombolán nyertem egy iPadet a Ligetben. Felmehettem a DJ-pultba, és láthattam a közönséget fentről, amikor átvettem. Az élmény értéke vetekedett a tabletével.

28. Mi volt általánosban a kedvenc online vagy videojátékod?

Rengeteget Fifáztam, meg volt egy Adventure Quest nevű online szerepjáték, amit sokat játszottunk akkori osztálytársaimmal. A GTA régebbi részeit is végigvittem. A III kifejezetten tetszett, és a Vice City sem volt rossz.

29. Mi volt a jeled óvodában?

Az első két óvodámban szívecske, a harmadikban kifli.

30. Melyik volt életed legjobb bulija, és mi tette azzá?

2011-ben voltam a Fürdők Éjszakáján, a Széchenyiben. Akkor voltunk nagyjából egy hónapja együtt a barátnőmmel, és még nem fedeztük fel egymást teljesen, de már nagyon közel voltunk hozzá. Novemberi hideg, éjszakai fürdőzés, egymás agyának húzása öt órán keresztül, Avicii-Levels hajnali kettőkor, és össze-vissza mozgó színes fények a medencében. Ez ilyen tipikus once in a lifetime-emlék, ilyen valószínűleg soha nem lesz többet. Ez az éjszaka, és a hazaérkezés utána maga a boldogság.

31. Melyik tárgyat tanította a kedvenc tanárod, és mitől vált a kedvenceddé?

Egyetemen volt egy kétrészes Angol nyelvgyakorlat nevű tárgyam, amit egy népszerű angol tankönyv szerzője, Dr. Király Zsolt tartott. Művelt, humoros, végtelen pedagógiai érzékkel megáldott tanárról van szó, mindenki szerette őt, akit csak ismertem.

33. Sírtál már fiú, vagy lány miatt?

Lány miatt igen.

34. Mit tartasz a legnagyobb dolognak, amit eddig elértél?

Kibírtam agyvérzés nélkül négy évet az ELTE-n. Írhattam volna azt is, hogy elvégeztem, de szerintem ez nem nagy dolog, igazából a bölcsészkaron lévő szakokat egy élelmesebb csimpánz is el tudja végezni kettesre. Cikkeim jelentek meg közkedvelt online újságokban. Gimiben 25 perc alatt lefutottam 6,5 kilométert.

35. Mi volt a legérthetetlenebb indok, amiért véget ért egy barátságod?

A legérthetetlenebb mindig az, amikor nincs indok. Sok ilyen volt. Egy nagyjából hat-nyolc éves barátságom úgy ment tönkre, hogy a srác elkezdett edzeni, eluralkodott rajta a nárcizmus, és egy idő után már csak a BioTech USA legújabb fehérjekészítményéről, meg a gyakorlatokról, a teremről, és a csirkemell akciókról lehetett vele beszélgetni. Nagyon közel állt hozzám, és rosszul esett az elvesztése, de ez az énje már nem kell.

38. Miről szólt a legérdekesebb előadás, amin valaha voltál?

Tavaly két ilyen is volt. Az első arról szólt, hogy miért hullanak szét a párkapcsolatok, és hogyan formálódott át az ismerkedés mostanában, a másik pedig a bántalmazó kapcsolatokat részletezte.

39. Mi volt életed első könyve, amit elolvastál?

Eve Tharlet: Jakab mester karácsonya. Azt hiszem, 1997 karácsonyán. Még három évesen, óvoda elején megtanultam olvasni, biztos ami biztos. Így legalább el tudtam foglalni magam, ha éppen nem barátkozott velem senki.

40. Mi volt a legötletesebb nicknév, vagy felhasználónév, amit megadtál?

Ahol befizetem a számláimat, ott úgy vagyok regisztrálva, hogy szkuvi. Igen, ezt négy éve, a Baszont és Szkuvi nevű oldal hatására találtam ki. Csak erős idegzetűeknek ajánlom. Ha valaki ismeri az oldalt a kezelőfelület adminjai közül, biztos jót nevet, amikor kijelzi neki, hogy szkuvi befizette a fűtésszámlát.

Kép: YouTube

FANTÁZIA

41. Mi az az esemény, amit a legjobban vársz? Hány nap van még addig?

Esemény nincs, de nagyon várom azt a pillanatot, amikor ismét beléphetek egy szerkesztőségbe. Bárcsak tudnám, hányat kell még aludnom addig! Hiányzik a gyakorlat, persze, most már főállasban szeretném csinálni ugyanazt.

43. Mi az álommunkád, amivel negyven évig szívesen foglalkoznál?

Cikkeket írnék. Elgondolkodtatóakat, mélyeket, háttérmunkát igénylőeket, felháborítóakat, sértőeket. Hasonlóakat, mint amilyeneket itt is olvashattok.

44. Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?

Azzal, amit az előző pontban írtam. Én lennék a srác, akinek az olvasók mindig várják a cikkeit óra 59-kor, hogy kitegyék a címlapra. Aztán kilőnék, és bumm, másnap a Lokálban: ,,Döbbenetes! Ágoston ismét magára haragította a kommentelőket: durván beszólt Szabó Péternek!" Az elvált anyukák habzó szájjal szidnának reggel a metrón, mit sem sejtve, hogy én is ott utazom köztük, én meg elnevetném magam.

46. Ha holnap azzal a tudattal ébrednél, hogy egyvalami megváltozott a külsődön, miben reménykednél, mielőtt a tükör elé állsz, és meglátod?

Elégedett vagyok a külsőmmel, szóval inkább kíváncsi lennék, mint reményteli. Annak mondjuk örülnék, ha a hátam, vagy a vállam szélesebb lenne, és nagyon remélném, hogy nem a szemem változott.

47. Mi a célod a blogoddal? Mekkora olvasottságnál éreznéd azt, hogy ennél már nem szeretnél többet?

Az a célom, hogy az olvasóim olyan dolgokon gondolkodjanak, amiken egyébként ritkán szoktak, és, hogy magukra ismerjenek a részletekben. Szeretnék azok nevében beszélni, akiknek rengeteg gondolat van a fejében, de kevésbé tudják megfogalmazni, szavakba önteni őket. Néhány ezer napi látogatónál nem szeretnék többet, és néhány ezer Facebook-kedvelőnél sem.

48. Mit gondolsz a tévé és a nyomtatott újság jövőjéről?

Régen sokan azt mondták volna, hogy 2020-ban már sehol nem lesz, most meg másfél évre vagyunk, és légdeszka még mindig nincs, Blikk meg RTL Klub viszont van. Első gondolatra én is mindkettőt temetném, de érdekes fordulatot is vehet a kereslet rájuk, ha túlélik a posztmodernt.

51. Mi tesz egy barátságot igazzá?

A közösen szerzett élmények, és az, hogy nem félünk attól, hogy a másik hogyan fogja fogadni azt, amit mondunk. Minél inkább hasonlít a társaságában a viselkedésünk arra, mint amikor egyedül vagyunk, annál inkább igaznak gondolom a barátságot.


52. Ha egy durva buli után arra a tudatra ébrednél, hogy megcsaltad a barátod/barátnőd, akivel évek óta együtt vagy, viszont 100%, hogy ez csak úgy derülhet ki, ha te magad elmondod, elmondanád?

Az lenne az első. Minél hamarabb személyesen akarnék találkozni, és azonnal elmondanám. Külső szemmel is azt mondanám, hogy a másiknak joga van dönteni, akarja-e így folytatni a kapcsolatot, úgy pedig, hogy szeretem az illetőt, különösen így gondolom.


53. Mik a feltételei egy működő fiú-lány barátságnak?

Ha nem vonzódnak egymáshoz szexuálisan, akkor túl sok feltétel már nem kell hozzá.


54. Ha létezne Dumbledore Merengője, te hogyan használnád? Gyakran belemerülnél? Mit néznél legszívesebben vissza?

Valahogy úgy, mint egy gyerek, amikor új játékot kap. Eleinte a fél életemet benne tölteném, aztán biztos felkavarnám magam annyira, hogy egy ideig rá se tudjak nézni. Aztán persze megint előszedném.


55. Hogyan változna a világ, ha kiszivárogna, hogy tíz évünk van hátra egy meteor becsapódásáig?

Egy évtized soknak tűnhet, de gondoljunk bele, hogy tíz éve mennyien kapkodták el a svájcifrank-hiteleket, mint az ingyen pogácsát. Lenne egy leszakadt, elszegényedett, elkeseredett, de masszív tömeg, akik elkezdenének fosztogatni, rombolni, mivel már úgyis mindegy. Eleinte a rendőrök, TEK-esek próbálnák őket visszafogni, ez menne néhány hétig, hónapig, de ezt látva túl sok ember jönne rá, hogy tényleg minden mindegy, és végül annyira kiszélesedne az ellenállás, hogy már nem bírnák a hatóságok a kezükben tartani az irányítást. A kormányok megbuknának, és az ellenállás teljesen ismeretlen, de annál elkeseredettebb vezéralakjai vennék át az irányítást a maradék időre. Az egekbe szökne az öngyilkosok száma, főleg innentől kezdve. A világ vezetői ezt látva biztos nem mozgatnának meg sok mindent, hogy rajtuk kívül bárki túlélje a katasztrófát.


56. Szerinted működhet kapcsolat szegény és gazdag családból származó fiatalok között? Tegyük fel, hogy mindketten most végeztek az egyetemmel, és mindketten most kezdtek el dolgozni, hasonló kaliberű munkát.

Persze, működhet, de a gazdagabb fél szüleitől ez igényel némi alkalmazkodóképességet és kultúrát. Ha a család már generációk óta jómódban él, úgy nagyobb esélyt látok rá, hogy működjön a kapcsolat, ha újgazdagokról van szó, akkor kevesebbet.


57. Ha kivehetnél öt tantárgyat, de másik ötöt kellene megnevezned, amit a helyükre beillesztenél, mit cserélnél, és mire? (Pl.: kémia helyett KRESZ-t stb.)

KRESZ-t, pénzügyi ismereteket, közösségi médiát, társadalomismeretet (kötelezően), és pszichológiai alapismereteket tennék be. A filozófiát, a rajzot, a technikát és a drámát kivenném, vagy a pszichológiai alapismereteket pszichodráma-jelleggel tartanám meg, ahol olyanokat beszélnénk meg, mint például, hogy ki hogyan reagálna, viselkedne egy-egy jelenetben. Nem feltétlen kellene, hogy a média közösségi legyen, lehetne például arról beszélgetni, hogy másfél hónappal egy sztár halálát követően a Blikk Facebook-oldala miért ezzel próbál továbbra is kattintásokat vadászni. Az ének-zenét választhatóvá tenném, és aki választja, az tanulhatná az FL Studio vagy az Ableton használatát. Vannak Magyarországon jó DJ-k és producerek, de kevesen, pedig igény lenne rá bőven. Ráadásul a zeneszerkesztésen keresztül nagyobb eséllyel kedvelhetné meg egy 2000 után született gyerek a klasszikus zenét, mint a másolt kalóz CD-ken lévő Beethoven-szimfóniákon keresztül. Ki tudja, ha nem tömték volna belém fulladásig hat éven át, lehet, hogy én is szeretném, így meg a porszagú énekterem jut eszembe róla, meg a padtologatás, székpakolás, szenvedés, unatkozás.


58. Ha lenne egy Facebook-oldalad, vagy Instagramod, esetleg YouTube-csatornád százezer követővel, akik mind harmincas-negyvenes szülők, mit mondanál nekik?

Az első pillanatokban fognám a fejem, és sírnék. Komolyra fordítva, arra próbálnám őket ösztönözni, hogy kevesebb egóval, több szeretettel neveljenek, tudjanak igazat adni a gyereknek, ha igaza van, tudják szabályozni, ha szükséges, és töltsenek vele minél több minőségi időt.


59. Ha te lennél a Facebook elnöke, mit változtatnál meg rajta?

300-400 ismerős fölött fizetőssé tenném. Felbolydulna az egész, a részvények értékei zuhannának, miközben rengeteg ember, akinek ennyi, vagy kevesebb ismerőse van, megszokta már az oldalt, és maradna. A többiek elkezdenék törölgetni az ismerőseiket, akikkel már évek óta nem beszéltek, néhányan átregisztrálnának máshova, megszűnnének a tömeges meghívások, játékfelkérések, a nagyüzemi lájkvadászat. Ja, meg szűrném a jelöld meg a haverod-posztokat. Olyanná próbálnám tenni a Facebookot, mint a közösségi oldalak iPhone-ját, hogy az ott lévők úgy érezzék magukat tőle, mintha valamiben értékesebbek, jobbak lennének. Nem tudom, bejönne-e, mindenesetre én eközben öltönyben zabálnám a popcornt valami felhőkarcoló tetején, és nevetnék a megbolondult embereken, akiknek egy gombnyomással fel lehet forgatni a kis életét.



Az eredeti kérdéssort itt találjátok. Érdemes tovább követni a kihívottaim oldalait, mivel többségük válaszai, és a kihívottaik válaszai csak ez után fognak következni!