Úgysem találnék jobbat | Úgyis találnék jobbat

Úgysem találnék jobbat!

Nála jobbat? Én? Nem, az kizárt dolog. Ő annyira jó ember! Szeret engem, és elfogad. Elfogadja az összes hülyeségemet, bénázásomat, szerencsétlenségemet. Ő az egyetlen, aki mellett felszabadult tudok lenni, ráadásul érzem rajta, hogy vágyik rám. Így, ahogy vagyok, kövéren, csúnyán. Bármiben számíthatok rá, mindenben segít nekem, szinte minden kívánságomat lesi, és ha rossz kedvem van, mindig megvigasztal. Annyira jó szülő válna belőle! Megbízható, törődő és figyelmes. Neki bármit elmondhatok, sőt, szinte szavak nélkül is megértjük egymást. Bármikor menekülhetek a karjaiba a problémáim elől, és meghallgat, megért, tanácsot ad. Amikor megyünk valahova, alig tudom rávenni, hogy ne hívjon meg, hiszen mindig szívesen fizetné a részemet. Mindent megtenne értem, akármekkora terhet képes lenne a vállára venni, hogy nekem könnyebb legyen.

Igaz, hogy vannak nála sokkal vonzóbbak, szexibbek is, de hát ő is elfogadja az én ocsmány külsőmet. Ez így működik: valamit valamiért. Egyébként annyira nem néz ki rosszul, de még magamnak sem merem bevallani, hogy mielőtt megismertem volna, biztos, hogy elmegyek mellette az utcán. Nem vettem volna észre, nem szúrtam volna ki őt, most meg szerelmemnek hívom. Valójában teljesen máshoz vonzódom, de hát kit érdekel? Én erős vagyok, és képes vagyok elfojtani a vágyaimat! Különben is, így legalább tudom hangoztatni, hogy én nem olyan vagyok, mint azok a felszínes emberek, hát nekem nem számít a külső! Lehet, hogy nem az igazi a szex, lehet, hogy néha mással álmodom, és olyan is előfordult, hogy más volt az első gondolatom reggel - de hát ő annyira jó ember! Képtelen lennék megbántani őt ilyesmivel. Ráadásul bemutatott a barátainak, társaságba vitt, felvállalt, mint a barátnőjét, ilyenkor pedig még értékesebbnek érzem magam mellette. Mivel ő se egy két lábon járó szexszimbólum, legalább kevesebb eséllyel csapják le a kezemről, így emiatt sem kell aggódnom.

Gondolatban már több százszor megcsaltam. Lett volna rá lehetőségem, hogy megtegyem, de nem. Nem ezt érdemelné. Már azért is bűntudatom van, mert másra vágyom, hiszen ő annyira jó ember! Pedig néha elgondolkodom azon, hogy egyáltalán miért vagyok vele. Miből fejlődött ki a kapcsolatunk? Kulcsszerepet játszott, hogy száz százalékig biztos voltam benne, hogy tetszem neki, de ezt nehezen ismerem be magamnak. Próbálok úgy tenni, mint aki mindig is érte epekedett, rá vágyott, egy ilyen emberre! Így könnyebb. Különben is, megérdemelné, hogy ezt érezze. Szükségem van arra a támaszra, amit nyújt nekem, és az érzésre, hogy minden nap szeretve vagyok. Ő egy biztos pont az életemben: tudom, hogy neki bárhogyan megfelelnék, és elnézné szinte bármilyen hülyeségemet. Mindig megnyugtat, és tőle esik a legjobban, ha azt mondja: minden rendben lesz. Persze, neki sem hiszem el teljesen...

A mi kapcsolatunk olyan, mint egy viszonzatlan, egyoldalú orális kényeztetés. Úgy tűnhet, ő van a középpontban, és nagyon jó neki - de valójában én irányítom minden porcikáját. Elveszem az eszét, elvonom a figyelmét, és kínosan ügyelek arra, hogy a számomra fontos dolgok felett egy pillanatra se vehesse át a kontrollt a kapcsolatban. Minden fontos döntés az én kezemben van, eközben pedig gondoskodom arról, hogy még gondolatban se vágyjon másra, ahogy néha én teszem. Minél több időt tölt velem, minél tovább csinálom, annál inkább a hatásom alá kerül, annál inkább ki vannak szolgáltatva az érzelmei, a hangulata, a vágyai, és mindezért még hálás is nekem! Addig jó, amíg függ az irányításomtól - hiszen csak addig érzem magam biztonságban. Különben is, szexszel szinte bármire rá tudom venni, nagyon egyszerűen befolyásolható; de mivel kedves vagyok, ezzel csak ritkán élek vissza.

Néha fontosabb neki a hobbija, mint én, meg azért néha bántani is szokott, de csak szavakkal. Ezek meg minden kapcsolatban megvannak, nem? Ez egy kapcsolat velejárója. Aranyos, amikor bocsánatot kér, szóval nem is akkora baj, hogy ilyen hullámzó a viszonyunk. Nem az számít, hányszor veszünk össze, hanem, hogy hányszor mondjuk ki: megoldjuk. Nem érzem magam a fellegekben tőle, de hát mihez kezdenék nélküle? És ő mihez kezdene nélkülem? Hiszen olyan önbizalomhiányos volt, mikor megismerkedtünk, érzem, hogy szüksége van rám, hogy kellek neki. Annyira jó ember - nem érdemelné meg, hogy kidobják, soha nem tudnám ezt tenni vele. Ezért inkább úgy teszek, mint aki a fellegekben jár, és csendben szenvedek, amikor egy kis időre egyedül maradok a gondolataimmal. Aki igazán vonz, aki igazán tetszene, akiről elolvadok, és akire legszívesebben rávetném magam, annak úgysem kellenék. Én olyat úgysem érdemlek meg, nem viselne el, hiszen egy rakás szerencsétlenség vagyok. Ráadásul egy olyan emberhez már alkalmazkodni kellene, mellette nem biztos, hogy minden lehetne úgy, ahogy én akarom. Inkább beérem ezzel. Én irányítok, ő pedig úgy tűnik, élvezi.

Nála úgysem találnék jobbat.

***

Úgyis találnék jobbat!

Áhh, nála jobbat bármikor. Amíg más párok párnacsatával, vagy kényeztetéssel kezdik a napot, ő hozzám se szól, amíg meg nem itta az első kávéját. Már korán reggel árad belőle az öngyűlölet: minden egyes kócba szerelmes tudnék lenni a hajából, és úgy érzem, mintha ezt minden egyes tincsével visszautasítaná. Inkább bamba arccal nyomkodja a telefont, miközben néha belekortyol a bögréjébe, aztán fogmosás, aztán meg már úgyis készülődni kell.

Jobb helyeken neki érzelmi biztonságot kellene nyújtania. Ugyan már! Egy pohár kakaónak sem tud biztonságot nyújtani, ha kedve tartja, ott hagyja félig töltve az asztalon. Néha egy hétig alig eszik, néha egy nap alatt felfalja a fél konyhát. Persze, van ami nem változik: folyton sajnálkozik a teste miatt, takargatja magát, frusztrált. Múltkor a strandon mellettünk egy pár felszabadultan vízibomba-csatázott, meg össze-vissza csiklandozták egymást, én meg majd' elsárgultam az irigységtől - nálunk ilyen soha nem történhetne. Az exemet nyolc évig csúfolták általános iskolában a teste miatt, mégis rám vetette magát már az első hetekben, és nem győztük lekapkodni egymásról a ruhát. De minden ember más. Ez egy másik kapcsolat, egy másik helyzet, én pedig tűrök. Főzni is nekem kell rá. Nem értem, otthon nem engedték szegényt a tűzhelyhez? Szívesen segítek neki, sőt, legszívesebben vele főznék, de mindig kiveszi a kezemből, vagy kioktat, lekezel, hogy azt nem úgy kell.

Ha jobban belegondolok, pontosan olyan, mint az anyja. Akaratos, irányító, és egy érzelmi zsarnok. Ha nem az van, amit ő akar, a földhöz veri magát, vagy megzsarol - amelyik éppen hatékonyabbnak tűnik számára, a lényeg, hogy végül az ő akarata érvényesüljön. Ha este veszekszünk, nem hagy elaludni, amíg nem adok neki igazat, hiszen meg van győződve róla, hogy mindent jobban tud, és mindent az ő előnyére magyaráz. Nem is a kialvatlanságom miatt aggódom, hanem amiatt, hogy ennek köszönhetően gyenge lesz eltérni az anyja mintáitól. Nagyon gyenge lélekben, hangulatfüggő, sértődékeny és labilis, ez pedig arra enged következtetni, hogy esélytelen, hogy később megváltozzon, hiszen ezeket magának sem ismeri be. Ha azt nézzük, hogy egy barátomat láttam jóízűen nevetni két kemoterápiás kezelés között, ez a gyengeség igencsak szánnivaló. Apropó, barátok! Belőlük nem maradt sok, hiszen az összeset elszigetelte tőlem különféle indokokkal.

Pedig én családot szeretnék. Gyerekeket, babázást, közös játékot, családi vacsorát, kalandparkot és karácsonyt fenyőfával! Ehhez képest most itt ülünk egymás mellett, és ki-be sétálok a kommunikációs zsákutcákból, amikbe belevezet. Amellett, hogy mindent megmagyaráz, képtelen beszélni kényes dolgokról, minden, ami kényelmetlen, napokkal, hetekkel, hónapokkal később derül ki. Úgy érzem, a kisállatának is jobban megnyílik, mint nekem - bár, vele többet is törődik. Ha megkérdezem, miért van velem, sosem tud rá igazi választ adni. Mások 100 napon keresztül részletezik, hogy miért szerelmesek a másikba, ő meg kiszúrja a szememet olcsó klisékkel, amiken még egy romantikus vígjátékban is elröhögi magát az ember. Tudja, hogy utálom a szeretlek szót, de csak azért is mondja. Hiába tartom intelligensnek, érzelmileg nagyon primitív szegény, szóval érthető, hogy csak így tudja kifejezni az érzelmeit, máshogy nem. De ha belegondolok, hogy más leszokik a dohányzásról a társa kedvéért, neki pedig ennyi is nehezére esik, mindig elgondolkodom, miért jó ez a kapcsolat nekem.

Hogy érzem magam mellette? Magabiztosan? Úgy, mint aki erőt sugároz magából? Dehogy! Egy gyámoltalan, kiszolgáltatott, elhanyagolt cafatnak érzem magam, akit felszedtek a földről. Egy szeretet-gépnek, akinek a torkába dobálják a pénzt, és néha megpaskolják, megölelgetik. Egy kelléknek, amit használnak; egy rongynak, amivel szétfolyó érzelmeket mosnak fel; egy tárgynak, ami kitámasztja az egyedüllét csukódó ajtaját. Így érzem magam mellette, ez az én szerepem ebben a kapcsolatban.

Erre pazaroljam a legszebb éveimet? Én egy értékes ember vagyok! Egy életszerető, hasznos ember, értékes tulajdonságokkal! Lehet, hogy valakinek én vagyok a legféltettebb vágya. Lehet, hogy valaki 100 napon keresztül képes lenne részletezni, hogy mennyire szeret. Lehet, hogy valaki képes lenne változni, lemondani bizonyos dolgokról, és olyan szerepbe rakni, amiben tevékenynek, hasznosnak, értékesnek érzem magam. Tényleg akarom ezt? Hozzá akarok tartozni? Vele szeretnék jegyesoktatásra járni hétről-hétre, az ő kezét szeretném megkérni, és szorosan fogni a legfontosabb pillanataimban? Őt akarom csodálni, rá akarok felnézni? Vele akarom átbeszélgetni az éjszakáimat múltról, jövőről, jóról és rosszról, boldogságról, természetről, mesterséges intelligenciáról, csillagászatról, elvekről, emlékekről és összeesküvés-elméletekről? Komolyan? Ugyan már! Még ma összepakolom a dolgaimat, lelépek, a kulcsot meg bedobom a lábtörlő alá.

Ennél úgyis találnék jobbat.



A kép az iStockról van.

Miért van ennyi magyar pornósztár?

Nagy mulatságot váltott ki az interneten 2016-ban az Information is beautiful térképe. Azért készítették el az International Number One című térképet, hogy bebizonyítsák, valamiben mindegyik ország a legjobb tud lenni a világon! Amíg a svédek a popzenében, a fehéroroszok pedig az alkoholfogyasztásban tudtak világelsők lenni, Magyarország a pornósztárok számában jár élen. A városi legenda, hogy a népességhez viszonyítva hazánk nevelte ki a legtöbb pornósztárt a világon, bizonyítást nyert. A világ leghíresebb férfi pornószínésze, Rocco Siffredi is egy magyar nőt vett feleségül, Tassi Rózsát, ráadásul a világ egyik legnépszerűbb webkamerás pornóoldala, a Livejasmin is magyar kézben van. De mi áll a jelenség mögött? Vajon tényleg a magyar lányok szépsége tett minket világelsővé?

Ahhoz, hogy megértsük, miért váltunk pornó-nagyhatalommá, harminc évet kell visszaugranunk az időben, egészen a rendszerváltásig. A Kádár-korszakban sokkal inkább tabu volt a pornó, mint ma, hiszen ezt is nyugati erkölcstelenségnek tartották, akkoriban pedig Moszkva volt az etalon. (Nem véletlen, hogy Cicciolina is Olaszországban vált híressé, és nem itt.) A nőknek, ahogy a férfiaknak is, jellemzően állandó munkahelye volt, ami többé-kevésbé biztosította a megélhetést, aztán '89-ben jött a dráma. A Kádár-rendszer megbukott, a vasfüggöny lehullott, az országot pedig hirtelen elárasztotta a nyugati erkölcstelenség, a Coca-Cola, az ezernyi Meki, a Snickers, és természetesen a pornó. A harmadik Magyar Köztársaság - hasonlóan Csehszlovákiához - a környező országokhoz képest viszonylag szabados törvényeket hozott a pornófilmekkel kapcsolatban, ráadásul mindkét ország olcsónak számított Nyugat-Európához képest. Ez felkeltette a rendezők érdeklődését, és amikor a 90-es évek elején idetelepültek, hogy ők akkor itt pornófilmeket fognak gyártani, talán maguk sem gondolták, mennyire jó döntést hoztak.

Prága és Budapest lett az új Kalifornia. Ahogy az USA-ban a legtöbb pornós kaliforniai (hiszen ott van a legtöbb stúdió), úgy lett Európában a legtöbb pornós cseh vagy magyar, hiszen egyszerűbb a stúdió közelében lányokat keresni, mint a stúdiót vinni a lányokhoz. Ami Magyarországot illeti, a Ratkó-gyerekek gyerekei éppen a 90-es évek elején töltötték a tizennyolcat, ráadásul a rendszerváltást követően rengeteg képzetlen, fiatal lány maradt állás nélkül. Sok szép, csinos, fiatal lány élt szegénységben, kilátástalan helyzetben, akik a középiskola után nem tudtak mit kezdeni magukkal, ez pedig a rendezők szemével nézve maga volt a mennyország. Azért is voltunk ideális választás, mert a közép-európai lányok külső adottságai éppen megfelelnek a tömegideálnak: Afrikába is mehettek volna a rendezők, hiszen ott is sok a szegénységben élő fiatal lány, de azoknak a filmeknek a nézettsége sokkal nagyobb (volt), amiben a női szereplő fehér. Lengyelország is hozzánk hasonló helyzetben volt, de azért lett volna kockázatos választás, mert ott jóval komolyabban vették a katolikus vallást, mint nálunk. Minket annyira nem érdekelt, a cseheket meg még nálunk is kevésbé. A magyar és cseh lányok ráadásul sokkal természetesebben néztek ki amerikai kortársaiknál, hiszen nálunk akkor még gyerekcipőben járt a tetoválás, a piercing, a plasztikai műtét és a mindenféle testmódosítás. A kilencvenes évek végén aztán hazánkba is betört az internet, és ezzel együtt a pornóra is robbanásszerűen megnőtt a kereslet.

Itt már egyszer részleteztem annak a hátterét, okait, hogy miért mennek fiatal lányok kurvának, a pornózáshoz is hasonló motiváció társul. Ami a lelki okokat illeti, a Huffington Postban egy visszavonult pornószínésznő írt egy kiváló cikket Why your daughter wants to be a pornstar címmel. A legfontosabb sor talán az, hogy az okok legalább annyira bonyolultak, mint az emberi agy, ami meghozza azt a döntést, hogy pornóban fog szerepelni az illető. Sokan azonnal rávágnák, hogy de hát a pénz miatt, de abba érdemes belegondolni, hogy amíg egy diplomás mérnök, ügyvéd, orvos nevét senki nem ismeri, addig egy pornósztár gyakran örvend népszerűségnek. Én sem fogok tudni minden tényezőt összeszedni, de a legtöbbet megpróbálom, elvégre kevesen gondolnak bele abba, hogy miért és hogyan kerültek a képernyőre azok a bizonyos lányok.

Kezdjük a lelki okokkal! Fontos tudni, hogy a döntés, hogy egy lány össze-vissza fekszik be férfiak alá egy kamera előtt, soha nem egy nap alatt születik meg, mindig egy hosszú folyamat következménye. Egy ex-pornós tíz pontba szedte őket, ezek közül néhány:

• a lány nem kapott elég szeretetet, kötődési problémák alakultak ki nála, esetleg válás miatt nem volt előtte megfelelő apakép
• a lány viszonya az anyjával inkább baráti volt, mint szülő-gyerek viszony, szóval nem tanulta meg kialakítani a saját határait, ami azért nem hátrány egy olyan helyzetben, ha idegenekkel fekszel le nap mint nap
• a lány anyja szélsőségesen prűd volt és tabunak állította be a szexet, vagy épp ellenkezőleg, rendszeresen hordta fel a férfiakat esti mese helyett
• a tévé, vagy az okostelefon nevelte fel a gyereket az anyja helyett, ahol bárkinek, bármikor elérhető egy kis pornó.

A motiváció tehát hasonló lehet ahhoz, amiért a lányok pucér képet küldözgetnek: jól esik nekik, hogy értékelik őket, hogy foglalkoznak velük, figyelnek rájuk, beszélnek róluk, és a hírnév sem utolsó szempont.

Természetesen ez a néhány pont önmagában nem jelenti azt, hogy aki ilyen, az iskola után azonnal futni fog a producerhez, sok más tényező is hozzájárulhat a döntéshez. Az erre vetemedő lányok többsége alacsonyan képzett: fodrász, bolti eladó, árufeltöltő, esetleg titkárnő volt, mielőtt űzni kezdte az ipart. A pornó mindenféle tapasztalat, nyelvtudás és végzettség nélkül is jobb életszínvonalat biztosít a legtöbb állásnál, szóval egy olyan lányt, aki gyerekkorától kezdve pénzért megvehető dolgokban lelte örömét, nem nehéz rávenni egy kis modellkedésre vagy táncolásra. Ahogy a színészkedés is ritkán indul a filmvásznon, a pornóban sem rögtön széttárt lábakkal indul a karrier, általában eleinte csak egy kis modellkedéssel kezdődik. Ahogy elkezdi észrevenni a lány, hogy heti két nap ,,munkával" is megkeresheti a korábbi havi fizetését, elkezd további lehetőségek után érdeklődni, innen pedig már egyenes út vezet a képernyőre. Tekintve, hogy Palvin Barbarát 13 évesen fedezték fel - és ezzel nincs egyedül a szakmában - a modellek által örökké biztosítva van az utánpótlás a pornóipar számára. Vannak olyan modellügynökségek, ahol a modell annak arányában kapja a fizetését, amennyit eladtak a testén reklámozott ruhából; ha pedig nem megy jól az üzlet, van lehetőség fizetéskiegészítésre.

Ha már az elején felhoztam a magyar Livejasmint, beszéljünk egy kicsit a webkamerás ,,munkáról". Ez két alapvető dologban különbözik a pornótól:

• ide jellemzően tényleg csak a pénz miatt jelentkeznek a lányok, akarnak egy kis ,,mellékest"
• ha nem akarod, nincs érintkezés senkivel.

Webkamerás ,,munkára" a tini mamiktól kezdve az egyetemet végzett, de magával kezdeni semmit nem tudó fiatal lányokig bárki jelentkezhet. (Sőt, fiúk is, Pumped Gabo is ezzel kezdte.) Általában az a közös a jelentkezőkben, hogy - miközben az ország munkaerő-hiánnyal küzd - azt hangoztatják, hogy nem veszik fel őket sehova, és semmi munka nincs, szóval ,,úgy hozza az élet", hogy csak ilyen munkára tudnak jelentkezni. Aki bemutatkozáskor magát centikkel, kilókkal, kosármérettel, meg a hajának és a szemének a színével határozza meg, annak tökéletes ez az állás, itt ugyanis pont ezek  számítanak. Ja, meg hogy tudj annyira angolul, mint egy NB1-es focista.

A munka úgy működik, hogy beültetnek egy üres szobába egy webkamera elé, és eleinte chatelned kell külföldiekkel. A ,,modell" saját országát általában letiltják az adminok, hogy magyar lány kevés eséllyel találhassa szembe magát magyar érdeklődővel. (Így az ismerőseidnek nyugodtan hazudhatod azt, hogy egy szállodában vagy recepciós, esetleg ,,modellkedsz", és abból van a pénz.) A chatelők rövid idő után a tárgyra térnek, és aki pénzt fizet be, annak teljesítened kell a kívánságait a kamera előtt. Tekintve, hogy ezek az oldalak tömve vannak perverz, retardált, beteg emberekkel, a kívánságok terjedhetnek onnan, hogy öltözz be macskának odáig, hogy különböző tárgyakat helyezz fel a különböző nyílásaidba. Innentől már csak az időd és a gátlásaid szabnak határt, hogy ,,sikeres modell" legyél, és te legyél az, aki a legtöbb idegen ember fétisét elégíted ki a legkevesebb idő alatt, parancsszóra.

Ami a gázsit illeti, senki ne gondoljon édes életre. Az internetes fórumozók szerint napi 6-8-10 órával (tehát egy átlagos munkanappal) számolva 2-300 ezer forintot keres havonta egy hasonló ,,modell", de volt, aki 250-450 ezer forint körüli összegről számolt be. Ez függ attól is, hogy otthon pucérkodsz, vagy egy erre kijelölt stúdióban, hiszen a stúdiók több különféle oldalra is közvetíthetik a műsorodat, ami több pénzzel jár. Ha heti négy munkanappal, és 400 ezer forinttal számolunk, ez még mindig nem az a fizetés, amiből te luxusautót meg tengerparti villát fogsz venni, és fürtökben csüngenek rajtad az aranyékszerek; legfeljebb arra elég, hogy néhány drágább ruhadarabbal provokáld a többi lányt az Instán. Azt gondolom, azért cserébe, hogy egész nap meztelenül tedd magad a kamera előtt, ez egy kicsit is igényesebb lánynak messze nem éri meg. Amellett, hogy ezzel elismered, hogy bármilyen más munkára alkalmatlan vagy, egész nap olyan balekok kívánságait kell teljesítened, akik fizetnek azért, hogy nőt lássanak. Nekem férfi szemmel ez nevetséges, és bízom benne, hogy ti sem a lehetőséget látjátok bennük.

Mindegy, hogy modell, táncos, webkamerás vagy pornós vagy, esetleg ,,vacsorakíséretet" vállal egy lány, ezekben a karrierekben az a közös, hogy pont fordítva működnek, mint egy közönséges szakma. Itt a pályád elején, fiatalon azonnal a legmagasabb fizetést kapod, és ahogy öregszel, úgy csökken az összeg, míg egy hagyományos karrier esetében pályakezdőként kapsz kevés pénzt, és később a tapasztalatot fizetik meg. Ennek köszönhető, hogy nagy arányban vonzza a pornóipar azokat a fiatal lányokat, akik azonnal luxuséletre vágynak, de semmilyen képzettségük, tapasztalatuk nincs. Ha ezt vesszük, Északkelet-Magyarország továbbra is egy aranybánya a rendezőknek és a stúdióknak, hiszen ez a térség a mai napig is tele van képzetlen, szegény körülmények közül érkező, de luxusra vágyó lányokkal, akik az egyetlen kitörési lehetőséget a modellkedésben látják. Például, Michelle Wild (aki, három év pornót követően a Jóban Rosszban szereplője is volt) sátoraljaújhelyi, Aleska Diamond komlói, ami délen van, de szintén egy kirívóan szegény térség, Mya Diamond pedig Marcaliban nőtt fel, de nyíltan beszélt arról, hogy azért kezdett bele a divatmodellkedésbe, hogy a családját segítse anyagilag. 

Ha a kultúrát nézzük, abból is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarország tökéletes választás volt a pornófilm-rendezők számára. Két részt néztem meg az ország legnépszerűbb sorozatából, az Éjjel-Nappal Budapestből, és véletlenül pont volt benne egy olyan jelenet, hogy egy fiatal, csinos, lány éppen ahhoz a férfihoz csapódott kettő közül, aki el tudta vinni őt bulikázni és vásárolgatni egy limuzinnal. A magyar lányok körében az egyik legnépszerűbb zenei YouTube-csatorna Mario oldala, aki a klipekben és a Facebookon sem rejti véka alá, hogy lányok futtatásával keresi a luxuséletre költött pénzt. Nálunk külön kampányra van szükség ahhoz, hogy a lányok egyáltalán megfelelő ruhát vegyenek fel nyáron, senki nem néz ki téged, ha tiniként kint van mindened az utcán, és több réteg smink takarja az arcod. (Sőt, sokszor épp ellenkezőleg: akkor néznek ki, ha nem.) A nő társadalomban, családban betöltött szerepe is elhomályosult a Kádár-rendszert követően: a nő alárendeltsége a leszakadt vidéki családok sajátosságává vált, közben pedig az egyetemek bölcsészkarain keresztül a feminizmusnak egy olyan eltorzult formája érkezett az országba, aminek már semmi köze az egyenlőséghez. Hiányzik az egészséges középút, a kultúrában ez a két szélsőséges, eltorzult nőkép a jellemző.

Azt gondolom, az olvasóim közül senkit nem kell külön győzködnöm a pornó rossz oldaláról. Az ártatlan rendezőkben éppen annyira érdemes hinni, mint a Télapóban, vagy a húsvéti nyusziban. Itt nem arról van szó, hogy azzal fekszel le, akivel te akarsz, te itt egy darab test vagy, akinek piaci értéke van. Nem ritka a kényszerítés, az esetleges erőszakos jelenetek, és az sem, hogy az ide kerülő lányok kokain- vagy alkoholfüggővé válnak. Az, hogy ország-világ szeme láttára kereskedjenek a testeddel, akkor sem éri meg, ha te már sok mindenen keresztülmentél, és annyit ajánlanak egy éjszakáért, amennyit a szüleid fél év alatt keresnek közmunkával. Egyrészt fent maradnak az interneten a rólad készült felvételek, amit az ismerőseidtől kezdve a leendő családodig bárki láthat, másrészt később nem fogsz tudni hosszútávú munkát vállalni, mert bármikor kiderülhet rólad, hogy korábban mivel foglalkoztál. A webkamerás felvételeket szintén rögzíteni szokták, és bármikor felkerülhetnek pornóoldalakra, így anélkül lehetsz pornósztár, hogy akarnád, és bárkivel érintkeztél volna. Komoly kapcsolat is necces lehet ilyen múlttal, legalábbis én nem szívesen járnék hasonló lánnyal, és úgy gondolom, a férfiak többsége ebben egyetért velem.

Ne számítsunk arra, hogy Magyarország vezető szerepe a pornóiparban hosszantartó lesz. A producerek tovább vándoroltak kelet és dél felé, hogy a még olcsóbban dolgozó, még bevállalósabb, még elkeseredettebb lányokat szervezzék be, szóval felkészülhet Oroszország, esetleg Moldova, vagy Szerbia.  Ukrajna megelőzte a bajt: 2009-ben hoztak egy olyan törvényt, hogy a pornófilmek készítését, le- és feltöltését 3 év börtönnel díjazzák, ha az nem orvosi céllal történik. Még ha ezt nem is tartatják be mindenkivel, éppen elég elrettentő a stúdióknak ahhoz, hogy ne Ukrajnában, inkább a szomszédos országokban horgonyozzanak le, ahol szintén rengeteg az olyan fiatal lány, aki az egyetlen értékéből szeretne valami hasznosat kihozni: a szépségéből.

Érdekesség, hogy egy országosan ismert ukrán pornósztár kénytelen volt Csehországba menekülni a hatóságok elől, miután 2009-ben hatályba lépett az ukrán pornótörvény. Valamennyire azért csak betartatják.

A szülőknek még egyszer belinkelném a Why your daughter wants to be a pornstar című cikket. Figyeljünk oda a lányainkra, a húgainkra, világítsunk rá az értékeikre, támogassuk őket abban, amit szeretnek, és ne hagyjuk őket elveszni!

Mi a bajom az incelekkel?

Négy éven belül legalább a negyedik olyan tömeggyilkosság történt Észak-Amerikában, aminek az elkövetője egy huszonéves, szerencsétlen, szűz fiú volt. Április végén a 25 éves Alek Minassian egy furgonnal a tömegbe hajtott, a tíz halott és a tizennégy sérült többsége pedig nő volt. Ez volt a legutóbbi eset, de ne gondoljuk, hogy az utolsó: Minassian mögött egy iszonyatos mértékben terjedő, szervezett internetes közösség áll, akik inceleknek hívják magukat. Ez megint valami amerikai baromság? Nem, sajnos nem, sőt, itt Magyarországon elterjedtebb és elvetemültebb lehet, mint azt gondolhatnánk, legfeljebb kevésbé jól szervezett.

A torontoi gázolás elkövetője, és a furgon - forrás: Sky News

Kik azok az incelek? Az incel az involuntary celibate szóösszetételből alkotott rövidítés, és nagyjából ennyit jelent: kényszerű cölibátus. Azokat a

• Darwin-díjas,
• töketlen,
• frusztrált,
• görcsös,
• önbizalom-hiányos,
• megkeseredett,
• komplexusos,

többnyire fiatal szűz fiúkat értjük alatta, akiknek az élete akörül a probléma körül forog, hogy nem jutnak szexhez. Szándékosan így fogalmazva, nem jutnak szexhez! Mert számukra ez egy olyan dolog, amihez hozzá kell jutni, és még véletlenül sem kölcsönösen kialakítani, átélni, élvezni, vagy ketten összejátszani a másik élvezetéért. Fontos, hogy az incelek nem vallási okokból nem szexelnek, és nem azért, mert még úgy érzik, nem állnak készen rá: ők azok, akik akarják, de nem tudnak.

Nem tudnak párkapcsolatot, vagy szexkapcsolatot kialakítani, mert azt gondolják, már annyitól az ölükbe kellene pottyannia a tökéletes nőnek, hogy sóhajtozva bámulnak ki az 1-es villamos ablakán. Képtelenek kapcsolatot kezdeményezni nőkkel, és várják, hogy a nők kezdeményezzenek náluk, ami természetesen sosem történik meg. A legtöbb incel élete egy csőd például a tanulmányokat illetően, de ha a munkát, a sportot, vagy az önállóságot nézzük, ezek hiányán sem kell meglepődni. Ők a rendes, kedves srácok, akik azt állítják magukról, hogy a tiszta szerelmet keresik, de valójában belül nem az álompárokat irigylik, hanem azokat a fiúkat, akik minden hétvégén más lányt visznek haza. Őket alfahímeknek nevezik. Mielőtt még fogalommagyarázatba bonyolódnánk, hadd említsem meg az egész poszt lényegét egy mondatban:

ha hirtelen tényleg az ölükbe pottyanna, beléjük szeretne a számukra tökéletes nő, ezek az emberek nem tudnának vele mit kezdeni.

Fokozatosan lehúznák, tönkretennék lelkileg őt is, hosszútávon csak ártanának neki.

Nézzük akkor az alfahím fogalmát. Én szándékosan kerülni szoktam ezt a szót, mert azt gondolom, mindenkinek mást jelent az alfahím, nézzük hát, én hogyan képzelek el egy alfahímet:

• tapasztalt,
• határozott, magabiztos,
• jó dumája, humora van
• extrovertált, sok barátja van, gyakran mozdul ki, jár társaságba,
• olyan ,,ledumálom a lányokról a bugyit"-típus,
• találékony, kiemelkedő legalább egyvalamiben, pl.: a szakmájában
• finomat főz, önálló, nem fél felhívni a lányt ,,vacsorázni"

És akkor tálalom, mit jelent az incelek számára az alfahím:

• magas,
• izmos,
• jóképű,
• gazdag,
• bunkó, kihasználja a lányokat,
• feltűnő autója van,
• ,,rosszfiús" típus,
• nagy farka van (nem csodálom, hogy szűzként ez az egyik érvük)

Van átfedés? Nincs, de egy ilyen fiú alaposan meg fogja magyarázni, hogy bizony, van, sőt, a kettő ugyanaz! Az alapvető állításuk az, hogy ha kigyúrnák magukat, és sok pénzük lenne, akkor nem lennének incelek, hiszen azon nyomban hirtelen párkapcsolatban vagy egy random Instagram-lány ágyában találnák magukat. Ez már eleve logikátlan, hiszen melyik rendes, kedves fiú akarna olyan lány mellett lenni, aki a testet és a pénzt tartja fontosnak? Erre a kérdésre még vissza fogok térni a bejegyzés vége felé.

Az alfanő egy még nyakatekertebb fogalom, de az ő világukban ez is létezik! Én ezt a saját nyelvemen nagyjából a tökéletes nőre tudnám lefordítani. Az incelek esetében viszont akadályokba ütközünk, ha meg akarjuk állapítani, hogy ki is az alfanő. Pornós? Modell? De hiszen ezek a rendes, kedves fiúk erkölcsös lányt akarnak! Vagy esetleg átlagos szürke egér, akit észre sem vesznek az utcán? Pff, ne vicceljünk már, hát egy rendes, kedves egyáltalán nem felszínes szűzfiúnak ennél több jár! Az ő alfanőstényük valami olyasmi lehet, aki velük szemben nyitott szexuálisan és azonnal kapható, de mindenki mással szemben zárkózott, erkölcsös. A megjelenést tekintve hasonló lehet az igény: otthon, velük a négy fal között pornósnak, modellnek nézzen ki, kint az utcán pedig mások észre se vegyék.

Beteg, mi? Pedig még igazán bele sem mélyedtünk. Lehetne az apahiányra, a válásokra, a mindenféle társadalmi, kulturális folyamatokra fogni ezt az incel dolgot, de lássuk be: huszonéves, elvileg felnőtt férfiakról van szó. Lehet, hogy az apjuk nem tanította meg őket bánni a nőkkel, de ott volt a középiskola és az egyetemi, pályakezdő időszak, ami tökéletes a gyakorlásra.

Visszatérve az igényekre, az ilyen fiúknak igazából nincsenek elvárásaik. Mindegy, csak legyen valaki, már bármilyen lány jó, aki kielégíti a szeretet- és szexhiányt. Érdekes megfigyelni, hogy ha találnak egy elsőre értékesebbnek tűnő lányt, azért hirtelen bármit meg akarnak tenni, még meg se ismerték mélyebben, de máris lehoznák neki a csillagokat az égről, és a lába elé tennék, kiszolgálnák őt, olyanná változtatnák magukat, amilyet a lány éppen szeretne. Ha pedig visszautasítják őket, az az illető egy büdös kurva, olyan, mint az összes többi, és letargiába mártott válogatott fröcsögések követik egymást, ha szegény lány szóba kerül. Ugyanez a hozzáállás az olyan férfiakhoz, akik jól tudnak bánni a nőkkel: őket is megvetik, rájuk is köpködnek.

Ezt az egész helyzetet igazságtalannak tartják.

Az igazságtalanságérzet pedig a gyenge emberben bosszúvágyat szül. Az, hogy bénák a nőkhöz, és nem fekszik le velük senki, igazságtalan, ők pedig áldozatok. Áldozatok, akiket a gonosz alfahímek és a nők elnyomnak! Igen, ez egy komoly felkiáltás! Ezekből az indulatokból olyan ,,nagyszerű" ötletek nyertek teret, mint például egy amerikai bloggeré, aki nemrég a szex újraelosztásáról írt. Úgy gondolja, hogy azoknak a szerencsétlen, frusztrált fiúknak is, akikkel nem fekszik le egy lány sem, alanyi jogon járna a szex. Igen, itt már én is kezdek besokallni, összezavarodni, úgyhogy hadd rendszerezzem a kérdéseimet.

• Kik feküdnének le ezekkel a szerencsétlenekkel? Hogyan oldanák meg, fizetne az állam bizonyos lányoknak? Ez miben térne el a prostitúciótól? Köteleznének nőket arra, hogy olyan fiúkkal feküdjenek le, akik annyira csúnyák, hogy az oroszlán is sírva enné meg őket, és emellé ápolatlanok, igénytelenek?
• Mi az, hogy a szex jár? Ez egy spontán, egymás örömére irányuló, kölcsönös dolog. Ha kialakul, kialakul, ha nem, akkor nem.
• A szex egy olyan dolog, amit adni-kapni kellene? Az orálisnál még érthető ez a viszony, de a hagyományos szex nem egy olyan dolog, ami pont, hogy az összetartozást jelenti, és nem az egyik ad, másik kap-dolgot? Miért úgy állnak hozzá, mintha a nő adná a szexet ,,ajándékba"?
• Ha szexrobotokkal oldanák meg ezt a dolgot, az nem tárgyiasítaná tovább a nőket, és mélyítené el a nemek közötti szakadékot?

Hülyeség lenne mélyebben belegondolni abba, hogy intézményes keretek között megpróbálkozzunk azzal, hogy minden ember ugyanannyit szexeljen, még akkor is, ha a kanadai gázolás után felvetődött ez az elmélet. Azt sem gondolom, hogy egy ilyen kezdeményezés kevésbé tenné frusztrálttá ezeket az embereket, hiszen az irányítás továbbra sem az ő kezükben lenne, és itt elsősorban ez a frusztráció oka, nem a felgyülemlett szexuális vágy.

Több okból sem értem ezt az egész nem jut szexhez-dolgot. Minden egyes csütörtök-péntek-szombat este tele van a körút, a kocsmák, a szórakozóhelyek, és 24/7 tele van az internet mindenre kapható, bizonytalan, fiatal lányokkal. Mindenhonnan azt halljuk, hogy a fogyasztáskultúra a lányok elbizonytalanításán dolgozik, hogy minél többet vásároljanak. Bizonytalanok a melleiket, a testüket illetően, Instagram-modellekhez hasonlítgatják magukat, visszajelzésre, megerősítésre vágynak. Szoronganak, hogy vajon szebbek-e, mint a többi lány, mit szólnak hozzájuk a társaik, tetszenek-e a fiúknak. Mindent megtesznek, hogy megfeleljenek a környezetüknek, bármire képesek a visszajelzésért, röpködnek a pucér képek ide-oda. Figyelemre, elismerésre, szeretetre vágynak, valakire, aki értékeli őket.

Mennyibe tartana felhajtani egy-két tütükét, és megszólítani egy ilyen lányt, vagy ráírni egy hasonló lányra?

Vagy kettőre, ötre, százra. Nekik úgyis mindegy, nem? Vagy itt már a kedves, rendes fiúból is előtör a felszínesség, és mégsem mindegy? Azt is érdekes megfigyelni, hogy az incelek foggal-körömmel ragaszkodnak annak a tagadásához, hogy komoly kapcsolatot a lányoknak is hasonlóan nehéz találni, vagy még nehezebb. Ők azt állítják, hogy könnyebb. Pedig az igazság az, hogy alakoskodás, önreklámozás nélkül a lányok is meg vannak lőve, ami a komoly kapcsolatot illeti, de hát magyarázhat az ember olyannak, aki életében két nővel beszélt, és abból az egyik az anyja. (Szexet természetesen egyszerűbb lányként találni, érthető okokból. Szép is lenne, ha nem így lenne.)

Azt bírom még, amikor azt állítják, hogy ők próbálkoznak. Nem is keveset! De hát ők elküldtek több száz levelet lányoknak, és sehol semmi! Egyrészt, melyik lány akarna olyan fiúval lenni, akinek minden mindegy, és ekkora mértékben próbálkozott, ráadásul sikertelenül? Másrészt, frusztrált, ötlettelen, gátlásos, félénk fiúként próbálkozni olyan, mintha körbevinnéd a moslékos vödröt az étteremben az asztalokhoz, hogy kérnek-e belőle. Nyilván nem, de ha mondjuk egy hétcsillagos francia konyakot kínálnának körbe, az egy-két embernek lecsúszna szerintem vacsi után. A sok próbálkozás önmagában nem baj, ha az internetet nézzük, például Tinderen kb. 10-20 párból alakulhat ki egy komolyabb beszélgetés, vagy találkozó. (Anotalkon régebben ez az arány nagyjából 100-200-ból egy volt, és kétlem, hogy azóta javult volna a helyzet.) Személyesen jóval egyszerűbb dolga van egy fiúnak, elég abba belegondolni, hogy a lány részéről is kínos egy face-to-face visszautasítás, ő is a lehető legjobbat akarja kihozni a helyzetből. Nyilván, ha ötlettelen vagy, vagy valami betanult PUA-baromsággal akarod felszedni (és nem megismerni), akkor megint a moslékos vödör esete áll fenn.

Mivel az incelek eleve úgy állnak magukhoz, hogy ők nem válogathatnak, nem is teszik fel maguknak a legfontosabb kérdést: kinek akarnak tetszeni? Pedig ezzel lehetne elkerülni kínos helyzeteket, vagy megelőzni csalódásokat, önostorozást, és mindent ami a visszautasítással jár. Pár hónapja egy olyan nővel találkoztam, aki aköré építette az indoklását, hogy miért nem tetszem neki, hogy hogy néz ki a kabátom.

Fekete H&M-es kabát volt rajtam, ami egyébként annyira régóta megvolt, hogy mindhárom korábbi barátnőmnek volt szerencséje lerángatni rólam. (2013-ban vettem talán?)

Nem is ez a lényeg, hanem képzeljük el, hogy állt volna ehhez a helyzethez egy ilyen szerencsétlen örökszűz.

• Nem elég drága a kabátom!
• Nem vagyok elég jó neki!
• Vajon, ha olyan kabátban mentem volna, mint ami a kedvenc sztárján van, mit szólt volna hozzá?
• Mivel egyensúlyozhatnám ki ezt a hibát?

Én az első pillanatban nagyjából olyan fejet vághattam, mint a fenti mém, aztán elnevettem magam, és a tekintetemmel kerestem a kandikamerát a sötétben a fák között. Egy kis időre azt hittem, valami átverős show-ban vagyok. Persze, feltettem magamnak a kérdést, amit minden alkalommal szoktam: szeretnék tetszeni ennek a lánynak? A választ szerintem minden olvasóm tudja. Azt gondolom, ezt a kérdést minden egyes ismerkedéskor érdemes feltenni, ezért nem is értem, amikor valaki amiatt rinyál, hogy lekezelően, megalázóan, bunkón elutasította egy lány. Szeretnél olyan lánnyal lenni, aki bármilyen fiú kezdeményezésére megalázóan reagál ahelyett, hogy nemet mondana? Igen? Érdekes ízlés. Nem? Látod, nem is leszel.

Kevés egyszerűbb dolog van annál, mint kiszúrni egy incelt. Meg kell kérdezni, mit tud nyújtani egy kapcsolatban, és a következő válaszokat fogod kapni:

• őszinte,
• hűséges,
• megbízható (nem úgy, mint a gonosz alfahímek!)
• komoly, nem a szexre megy, rendes,
• érzelmes, romantikus (bezzeg az alfahímek!)
• intelligens, művelt, értelmes stb.
• jó hallgatóság, mindenről lehet vele beszélgetni, megértő
• nem felszínes, neki nem számít a külső (hahh),

szóval olyan dolgokat, amiket szinte mindenki állít saját magáról, és éppen ezért nem hordoznak semmilyen jelentéstartalmat. Azokat a dolgokat, amiket fentebb az általam elképzelt alfahímnél soroltam fel - tapasztalat, beszédkészség, találékonyság stb. -  nem valószínű, hogy elő fogja adni.

Az incel-mozgalmat semmivel sem tartom veszélytelenebbnek, mint bármelyik terrorszervezetet. Nincs az a fegyver, ami egy ember önmagába vetett dühénél, haragjánál, frusztrációjánál erősebb lenne, hiszen ez egy időzített bomba, ami kiszámíthatatlan, mikor robban fel. Megnyilvánulhat egyszerű bántalmazásban, dühkitörésben, de amint láthatjuk, vezethet akár tömeggyilkosságokhoz is. A huszonéves béna szűzfiú-szerep nem újdonság, az viszont igen, hogy az interneten egymásra találtak ezek a szerencsétlenek, és egymásban gerjesztik a gyűlöletet, a valóságtól eltorzított nézeteket, és az olyan frappáns ötleteket, mint a szex újraelosztása az emberek között. 

Kedves lányok! Ha ilyennel találkoztok, eszetekbe ne jusson ,,megmenteni", megsajnálni őket, meglátni bennük a kihívást! Hangsúlyozom, amit az elején írtam: ha az ölükbe pottyanna a számukra tökéletes barátnő, nem tudnának vele mit kezdeni, lehúznák, tönkretennék őt is, éppen azzal a hozzáállással, ami már azelőtt ordít, mielőtt igazán megismerne titeket az illető. Aki magát nem tudja felemelni, az nagy eséllyel a másikat sem fogja tudni egy párkapcsolatban. Ezek az emberek frusztráltak, betegek, sérültek, ti pedig többségében nem vagytok terapeuták, szakemberek, nem nektek kell megmenteni őt, hanem egy hozzáértőnek! Bármennyire is ellene szólnak, merjetek válogatni, az elvárásaitokat pedig inkább finomítsátok, mint erősítsétek! Ha komolynak tartjátok magatokat, lehetőleg ne a fiú kabátja legyen a szempont, de nem is kell beadni a derekatokat a ,,kedves, rendes" szerencsétlennek sajnálatból.



Milyen az ideális fiú a lányok szerint? Itt elolvashatod! ;)

Könnyűvérűség | téves következtetések | kaja&szex | tárgyak és kisállatok | zsák a foltját | sérülésfóbia

Több mint két év telt el azóta, hogy találkoztam egy korábbi munkatársammal, attól az időszaktól pedig szintén több mint két évet kell visszaugrani odáig, amikor együtt dolgoztunk. 2013 végén ő volt az egyik új lány, akit a szövetkezet hozzánk osztott be diákmunkára. Egyszerű, adminisztratív irodai munkának tűnt, de mégis voltak bonyolultságai, és gyakran én voltam az, aki az újaknak elmagyarázta, mi hogyan működik, mire kell figyelni, mivel lehet gyorsabban dolgozni. Rá egyből felfigyeltem, pedig több éves kapcsolatban voltam, és, mint utóbb kiderült, ő is. Hogy egyszerűbben el tudjátok képzelni, leírok néhány dolgot:

• velem egyidős, akkor 19 éves lányról volt szó, aki
• egyáltalán nem vékony, sőt,
• általában feltűnően erős sminket viselt,
• hosszú, egyenes, fekete haja volt,
• legalább 8-10 tetoválása volt, köztük egy bazi nagy a dekoltázsán,
• viszont ebből mi csak részleteket láttunk, mert általában nem öltözködött kihívóan,
• és a képeken sem úgy viselkedett, mint azok a lányok, akik a leírás alapján eszetekbe jutottak, szóval nem voltak lájkok ezrei a képein. (Csücsörítés azért volt.)

Nem dolgozott nálunk sokáig, de ezalatt úgy-ahogy jóban lettünk, viszont szándékosan tartottam a három lépés távolságot, hiszen barátnőm volt. 2014 elején aztán én szakítottam, és elhatároztam, hogy kicsit feldobom ezt a hirtelen jött egyedüllétet, szóval bejelöltem őt Facebookon. Visszaigazolt, beszélgetni kezdtünk, volt, hogy egész délutánokat-estéket írogattunk át, de ő még mindig kapcsolatban volt, és nem sikerült áttörnöm az üvegplafont. Nem lett leírva vagy kimondva, de ez a beszélgetés úgy maradt abba, hogy nem éri meg elhagynom a barátomat miattad, amit én tudomásul vettem.

Később aztán neki is lett új kapcsolata, nekem is, viszont 2016 elején egy hosszabb írásommal kapcsolatban rám írt. Akkor beszélgettünk először úgy, hogy mindketten egyedül voltunk, és hamar meg is lett az eredménye: találkoztunk, ittunk valamit, átjött, és lefeküdtünk. Maga a találkozó sem tartozott azok közé, amikre a legszívesebben emlékszem vissza, - előtte megkérdezte, akarok-e tépni, meg csomó ideig a telefonjáról mutogatta a képeket - és a szex se volt a legjobb, részben miattam, de elsősorban nem ezért írtam meg ezt a bejegyzést.

Szerencsére annyiban legalább összeillettünk, hogy ő sem aludt be azonnal, hanem beszélgetni kezdtünk. Nyilván nem Az ember tragédiájáról, fejlődéslélektanról, vagy fogalmak értelmezéséről beszélgettünk, de sikerült túllépni a Miami Inket, meg a hasztalan poénkodást, és ezt nagyra értékeltem tőle. Leginkább magunkról beszélgettünk, és volt egy pillanat, ami élesen megmaradt bennem, mert annyira szürreális volt, hogy ha nem velem történik, másnak ezt nem hiszem el. Amikor elkezdtünk a következő időszakról beszélgetni, hirtelen kivette a takaró alól a kezét, és a mellkasom bal oldalára tette, közben pedig ezt mondta:

én nem csak azt akarom, hanem ezt is.

Köpni-nyelni nem tudtam. Nem azért, mert a lány, aki hasonlít a Miami Inkes széttetovált picsákra a tévéből, ennyire gyermeteg módon fejezte ki, hogy kapcsolatot akar. Nem azért, mert akkor derült volna ki, hogy komoly kapcsolatot is akarhat, hiszen már előtte sejtettem, de legalábbis lógott a levegőben. Nem azért, mert úristen, a lány, aki hasonlít a tévésztárokra, járni akar velem. Egyszerűen kigyulladt a lámpa a fejemben. Akkor, ott, a saját ágyamban, hajnali 2-kor. Egy nagy sóhajtás volt a válaszom, és annyit tudtam hozzátenni, hogy meg lehet győzni.

Nyilván nem lehetett. Sőt, pont az volt az a pillanat, amikortól kezdve már nem lehetett meggyőzni. Ezzel meg is öltem a hangulatot, hamar elaludt, én pedig kettesben maradtam a gondolataimmal, és az a lámpa a fejemben nem egyszerűen csak világított, hanem zárlatos lett, felrobbant, aztán újra kigyulladt, miközben mozdulatlanul feküdtem. Percről percre újabb dolgokat ismertem fel, úgy éreztem magam, mint aki fél éjszaka alatt felnőtt.

Mennyire alávaló az, ha egy lány egyedül annyit tud nyújtani, hogy jól néz ki, és semmi többet? Ezt a kérdést szerintem nagyon kevesen teszik fel, és főleg olyanok teszik fel, akik már voltak ilyen lánnyal. Akik még nem voltak ilyen lánnyal, rengeteg téves következtetést vonzanak ahhoz, ha valaki igazán tetszik nekik, vagy valakit igazán megkívánnak. Őt biztos nem kaphatom meg. Ő egy kurva. Ő biztos elégedett magával. Ő biztos jó az ágyban. Tud valamit, amit mi nem. Szóba se áll bizonyos emberekkel, magasak az elvárásai, meg kell neki felelni. Vele biztos egy élmény lehet a párkapcsolat. Különleges. Ez egy lufi, amit képesek magukban hatalmasra fújni azok a fiúk, akik önbizalomhiánnyal küzdenek, bizonytalanok. Akik egyszerre állítják, hogy nem fontos a külső, de közben valamiért mégis ezeket az illúziókat kötik az ilyen lányokhoz. Ez a lufi pedig csak akkor durranhat ki, amikor valóban megtörténik a dolog, de számomra az volt a legkevésbé sokkoló felismerés, hogy gyakorlatilag egy budapesti Kat von D aludt az ágyamban, és ráébredtem arra, hogy hogyan számít a külső. Hogy a külső sok esetben a kényszermegoldás szerepét tölti be, és azért van kihangsúlyozva, előtérbe helyezve, mert tényleg nincs mögötte semmi. 

De komolyan, mennyire szomorú, mennyire elkeserítő már az, ha egy fiatal lány egy bábu? Egy két lábon járó smink és outfit. Erről tud beszélni, ennyit tud magából adni. Egészséges, szép, tökéletes adottságokkal rendelkezik, és mégis azon szorong, hogy hogyan fogadtathatná el magát a környezetével. Hogy ez már vajon elég jó-e. Hogy így már elég különleges-e. Hogy így majd komolyan veszem-e. És szerencsétlen, ha visszautasítom pár nap múlva, abból is annyit fog levenni, hogy nem volt elég jó. Nem fogja felfogni, hogy miért! Nem fogja megérteni, hogy nem azon múlt, hogy megkaphassa ezt, és ne csak azt, hogy nem elég szép. Minden más számára kívül esik az univerzumon, ezt nem tudja értelmezni, képtelen rá!

Az volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy ő így keres komoly kapcsolatot. Hogy ez a módszere. Áthívatja magát, befekszik az ágyba, és miután hopp, megtörtént, kitalálja, hogy ő ezt komolyan gondolja. Akkor tudatosult bennem, hogy ez számára nem tini-tapasztalatlanság, nem kezdeti bénázás, nem kiforratlan kislányos zavar, hanem a Módszer. Ő felnőtt, ő kialakította ezt magában, és neki ez így megy. Ő ennyit tud adni. Annak az illúziónak az elvesztése, hogy korábban azt hittem, ezek a lányok rengeteg más dolgot tudnak nyújtani a szexen kívül, sokkal jobban fájt, mint bármi. Rájönni arra, hogy nem, sokkal elkeserítőbb volt, mint azzal áltatni magam, hogy ők mennyire értékesek.

Megígérte, hogy főzni fog nekem. Ez is egy olyan dolog, amiért hálásnak kellene lennem. Te hülye vagy? Főzni akar rád, bevállalós az ágyban, és nem akarod elvenni feleségül? Mindenki ezt mondaná. És hülyének néznek, ha nem érem be ennyivel, azt meg már egyáltalán nem értik, ha azt mondom, hogy nekem nem erre van szükségem. Nem vagyok egy véresszájú emancipáció-párti, de soha nem arra vágytam, hogy egy nő elém tegye a kaját, soha nem akartam, hogy kiszolgáljanak, soha nem akartam, hogy valaki úgy nézzen rám a párnáról, hogy gyere, és megvalósítom neked a pornót. A legtöbb férfinak ez jön be, ismerkedés híján meg nyilván biztosra akart menni a lány, de ez nekem eleve kiábrándító volt. Nem ismerte fel, nem érdekelte az, hogy én teljesen másra vágyom, és teljesen mások az igényeim, mint amihez ő hozzászokott. Hogy a fenébe nem tűnt fel neki? Miért nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy ez feltűnjön neki?

Miért váltak ilyenné a fiatal lányok? Miért váltak ilyenné a fiatal fiúk? Pontosan azért, mint amiért ez a lány szexszel és főzéssel próbálkozott be nálam: azt látták, hogy ahhoz, hogy elfogadják őket, ilyenné kell válniuk. A lányok megfigyelték, mi az, amire a fiúk felfigyelnek, vágynak, mi az, ami után sóvárognak, ami kielégíti az igényeiket, mivel lehet kiváltani a szeretetüket. 

Ezek pedig a tárgyak.

A kocsik, a számítógépes játékok, az iPhone, a cipő, vagy akár egy focilabda. Sokféle tárgy kiválthatja ezt, de a vonzódás, a megszerzés érzése ugyanaz. Imádják, odavannak érte. Érdemes elgondolkodni azon, milyen egy tárgy, mi a szerepe, mitől különbözik az átlagos lánytól, akit nem vesznek észre a fiúk, mi adja az értékét. Egyrészt az, hogy szép, esztétikus, másrészt pedig az, hogy élményt nyújt, kiszolgál. Nem pofázik vissza, nem akar külön utakat járni, nincsen saját véleménye, önálló gondolatai, saját akarata, amit érvényesíteni akarna, nem akar kimozdulni, amikor te sorozatot néznél, nem akar sorozatot nézni, amikor te kimozdulnál, nincsenek vele szemben konfliktusok, mert az egész értékét annyi adja, hogy szép, vagy, hogy kiszolgál. Hogy szép, és megmutatja a világnak, hogy te megteheted, hogy ilyened legyen - pont, mint egy iPhone. Vagy épp szórakoztat, elvonja a figyelmed a valóságról, kiszolgál, főszereplőnek érezheted magad mellette - pont, mint a GTA legújabb része. És a lányok ezt észrevették, és fokozatosan elkezdték iPhone-ná és számítógépes játékká zülleszteni magukat, ami nem abban nyilvánul meg, hogy alma van a hátukra tetoválva, vagy grafikusan jelennek meg a szemed előtt, hanem abban, hogy azt gondolják rólad, hogy kajával és szexszel téged meg lehet tartani. Régen, amikor még sokkal inkább a saját világomba voltam zárkózva, elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy él olyan ember ezen a bolygón, akit kajával és szexszel meg lehet tartani, és nem marad hiányérzete. És ott, hajnalban, az össze-vissza tetovált lány fejével a mellkasomon kellett rájönnöm, hogy szinte mindenki ilyen. Ebben a helyzetben valóban én vagyok a fura, valóban az tekinthető furának, amit én gondolok, és az lenne az ideális, ha felcsillanna a szemem arra a lehetőségre, hogy Kat von D elém rakja a kaját minden délután, amikor hazaérek a munkából, és megfürödve-illatozva, széttárt lábakkal vár az ágyban. (Vagy legalábbis egy lány, aki hasonlít rá, csak kicsit ducibb.)

De miért ilyenek a fiúk? Rengeteg kritika éri a fiatal fiúkat. Van olyan lány, aki egyenesen odáig merészkedik, hogy ő nem hajlandó fiatalabbal találkozni. Ugyanaz a logika az ő változásukban is, mint a lányokéban: megfigyelték, mi az, amivel a lányok figyelmét fel lehet kelteni, amitől megőrülnek, amiért odavannak, amitől teljesen kiugranak a bőrükből.

Ez pedig a kisállat.

A kiskutya, a kiscica, a bébimalac, a bébinyuszi, a bébi mosómedve. Mi a szerepe a kisállatnak? Mi a különbség a kisállat és a fiú között, akit nem vesznek észre a lányok? A kisállat szerepe az, hogy cuki. Bármit csinál, figyelnek rá. Figyelmet gyűjt maga köré, és ezáltal a gazdája, a lány köré is. Primitív és kezelhető, tanítható, irányítható. Nem tudja, mit akar. Nem tudja, hogy a labdát akarja-e kergetni, vagy a galambot. Össze-vissza szaladgál, és az emberek imádják. Kiszámíthatatlan, random dolgokra hajlamos, de mégis teljesíti a gazda minden kérését. Egyszerű, könnyen behatárolható érzései vannak: éhség, szexuális vágy, fájdalomérzet. Egyszerűen kommunikál; ugat, nyávog, nyüszít, vagy röfög. Egyszerű foglalkozni vele, egyszerű tartani őt, néha el kell vinni orvoshoz, meg meg kell vakargatni a hasát, de nem kell őt megérteni. Akkor is szeret, ha nem érted őt, és akkor is szeret, ha aznap hisztis vagy, és aznap nincs kedved semmihez, sőt, akkor is szeret, ha te egy értéktelen ember vagy. És a férfiak ezt észrevették, és elkezdtek cukisodni. Elkezdték besöpörni a felszínről azokat a dolgokat, amin gondolkodni kell, amiket meg kell érteni, és kipakolták a kirakatba azt, ami vonzza az emberek figyelmét. Elkezdték elrejteni azt, amit akarnak, amit gondolnak, amit éreznek, és átvette a helyét a páváskodás, a nemtörődömség, és minden, amiért remélhetnek egy kis hasvakargatást, vagy buksi simit. Elkezdtek olyanná válni, akinek elég annyi, ha elé raksz egy tál ételt, ki van elégítve, és néha megdicséred, hogy milyen ügyes, okos volt.

A kereslet találkozott a kínálattal, aki pedig nem züllesztette le magát tárggyá vagy kisállattá, az fokozatosan kiszorult a piacról. Persze, minden fiú előtt ott a lehetőség, hogy kiskutyáskodjon, meg minden lány előtt ott a lehetőség, hogy két lábon járó számítógépes játékká, élményközponttá váljon, akkor nagyobb esélye lesz arra, hogy elfogadják, de aki úgy dönt, hogy nem, az előtt nagyon beszűkült a tér. A lánnyal három napra rá találkoztam, hozott nekem egy dobozban kaját, amit ő főzött, én pedig visszautasítottam őt. Elmondtam, hogy nem tudom őt komolyan venni, nem szeretnék tőle komoly kapcsolatot. Teljesen kiszámíthatóan reagált: elkeseredett, szótlan volt, és értetlen. Kat von D-t nem utasítják minden nap vissza, főleg nem szemüveges, introvertált egyetemisták. Hát, hogy fordulhatott ez elő? Nagyra értékeltem, hogy nem kezdett el hisztizni, vagy jelenetet rendezni, és elköszöntünk egymástól. Mielőtt utoljára megcsókoltam volna, azt mondta: majd két év múlva.

Felszálltam a villamosra, hazamentem, azóta ismét eltelt két év, 2018 elején pedig nem történt köztünk semmi, bizonyára nem is fog. Nem sokkal azután, hogy visszautasítottam, összeállt egy börtönviseltnek kinéző férfival. A képeken befeszíti a karját, olcsó fekete napszemüvegben pózol, ráadásul írni sem tud - mondjuk a lánynál is előfordult néha egy-egy róllam vagy nállam, de legalább ő idézni helyesen tudott. A srác képes volt elmenni egy ünnepélyre egy ízléstelen rövid ujjú ingben, meg farmerben, de, gondolom, a lényeg az volt, hogy a bicepsz kint legyen, meg a tetkó, az pedig látszik. Zsák a foltját, teljesen. A kereslet találkozott a kínálattal. Csak az a kérdés, hogy ha ez a lány az ő ágyába való, akkor mit keresett az enyémben, azon túl, hogy kívántam. Az emberek azt gondolták, hogy volt egy jó éjszakám. A valóság pedig az, hogy illúziókat rombolt, és ráébresztett azokra a dolgokra, amiket én most leírtam nektek. Hiba volt? Nem gondolom. Jó volt ezen kívül valamire? Nem. Elmondhatom, hogy lefeküdtem Kat von D-vel. Vagyis, valakivel, aki teljesen úgy néz ki, csak kicsit teltebb. Ez meg egészen addig volt nagy life goal, amíg meg nem történt, egy pillanattal sem tovább.

Azóta nagyon ritkán beszélünk. Tavaly írt a 23. szülinapomra, meg elmesélte, hogy a srác megcsalta őt a legjobb barátnőjével, de azért szereti, és jó vele. Szerinte azért nincs párkapcsolatom, mert fóbiám a sérülés. Ízlelgettem egy ideig a sérülésfóbia szót, és arra jutottam, hogy ez sokkal jobb. Hogy őszinte legyek, jobban hangzik, mint a megfelelési kényszer, az önbizalomhiány, vagy, hogy megcsalnak a legjobb haverommal, és utána még együtt legyek valakivel. Persze, a Facebookon az ő kapcsolatuk is olyan, amit mindenki irigyel, rajtam kívül szerintem nem sokan tudhatják, hogy a szétgyúrt, szétvarrt férfi valójában egy párkapcsolatban is annyira árvának érzi magát, hogy szüksége van a legjobb barátnő visszajelzésére, vágyára is. Hogy csalfa, megbízhatatlan, hogy az első problémánál már csak pasi lesz. Vagy épp egy kisállat, aki a rossz lyukba dugta.

Ez a tapasztalat lökött abba az irányba, hogy még a lelkem mélyén se akarjak ilyen lenni. Eddig csak azt mondtam, hogy nem akarok ilyen lenni, de ez által értettem meg, hogy miért ne akarjak ilyen lenni. Szinte napra pontosan két évvel azután, hogy megcsókoltam, és felszálltam a villamosra, álmosan görgettem a Messengert az ágyamban, és megláttam a napoknál a nevét. Most nem egy drága virágcsokor, vagy egy doboz csoki volt kint, hanem egy ultrahangos kép. Babát vár ettől a férfitól. Az idővonalán röpködtek a gratulációk, mindenki dobálta a szívecskéket, mindenki odáig volt, én meg ledobtam a telefont, és csak oldalra néztem, ugyanoda, ahol pontosan két évvel ezelőtt ő feküdt. Szinte hallottam a hangján a fejemben, ahogy magyarázza a barátnőinek, hogy a srác ugyan megcsalta, meg tele van Instagram-modellek képeivel a Facebookja, de majd a gyerek megváltoztatja, attól majd megkomolyodik. Néhány másodpercre bevillant az egész találkozás, az iszogatás, az, hogy azzal a kezével nyúlt hozzám, amire az előző barátjával az évfordulójuk volt rátetoválva, és egy kicsit szégyellni kezdtem magam. Egy kicsit magamat azonosítottam ezzel a férfival. Ő is tetszett neki, meg én is. Néhány pillanatra én is egy ilyen baleknak éreztem magam, aki gyereket vállal egy hazugságra épült kapcsolatba, egy menthetőnek hazudott menthetetlenbe. A szégyenhez vegyült egy kis megkönnyebbülés is, amikor tudatosítottam magamban, hogy ez nem én vagyok, viszont a gyerek sorsába nem akartam belemélyedni, úgyhogy inkább ismét a kezembe vettem a telefonomat, és görgettem tovább a Messenger-storyt a következő vörös rózsacsokorig.

Felnőttként már dugni sem egyszerű

Nehéz elképzelni, de egy éve még kevésbé akartam komoly kapcsolatot, mint most. Minden vágyam az volt, hogy akár egy fiatal, befolyásolható lánnyal, akár egy olyan nővel, aki tudja, hogy pontosan ezt akarja, néha átjárkáljunk egymáshoz és jól érezzük magunkat mindenféle dráma, passzív-agresszió és veszekedés nélkül. Azt gondoltam, mivel ez egy nem komoly dolog, meg régebben is csináltam ilyet, egyszerűbb dolgom lesz, mintha olyan lányt szeretnék találni, akivel komoly, hosszútávú kapcsolatot is el tudnék képzelni, de rá kellett jönnöm, hogy nem.

Legalább annyira nehéz kötetlen kapcsolatot találni, mint komolyat. Nem csak azért, mert az online társkeresőket elárasztotta a társadalom alja, felnőtt alkoholisták, drogfüggők, primitív, igénytelen emberek. Nem csak azért, mert a beszélgetésre kitalált alkalmazásokon a lányok nem tudnak beszélgetni. Nem csak azért, mert a blogomból ítélve mindent túlbonyolítok. (Na jó, ez a való életben is így van, de én így érzem jól magam, ha nem ilyen lennék, nem érezném magam önazonosnak.) Nem csak azért, mert mindig elhatározom, hogy nem, ennél már nem lehet butább egy lány, és mindig rám cáfolnak. Ezer más kiábrándító dolog állhat egy szexkapcsolat útjába ezeken túl is.

(Forrás: Imgflip)

Én nem tudok lefeküdni olyan lánnyal, akiről tíz perc beszélgetés után az jut eszembe, hogy Istenem, de jó, hogy nem én vagyok a barátja! Nem arra az illúzióra van szükségem, mintha járnánk, de legalább ne ez lenne az első gondolataim egyike! Legalább egy kicsit akarjunk járni! Aztán, ha kiderül valami olyan, akkor tudunk örülni annak, hogy mégsem járunk, mert valami nem működne hosszabb távon, de legalább jól érezzük magunkat egymással. De az, hogy kifejezetten viszolygok a gondolattól, hogy én legyek a társa, nálam egyenlő azzal, hogy nem akarok lefeküdni vele. Azt hiszem, mások erre szokták mondani, hogy ,,nekem érzelmek kellenek a szexhez", ami mindenkinek egy saját maga által felállított belső kényszer, hiszen a biológiai reakció elindításához elég lenne az erős szexuális vágy. Nekem sem szerelem kell hozzá, de annyi mindenképp, legalább ne undorodjak a párkapcsolat gondolatától az illetővel.

Én nem akarok lefeküdni feltűnősködő, figyelemhiányos, önképzavaros, mentálisan gyenge lánnyal. A szexkapcsolatot a közvélemény nagyon gyakran köti össze az ilyenekkel: erős smink, feltűnő öltözködés, szembetűnő szemöldök, csücsörítés, magamutogatás, szoli. Nekem ezzel az a legnagyobb problémám, hogy a sminkhez hasonlóan ez az egész a többi lánynak szól, nem nekem. Ezzel nem nekem akar tetszeni, hanem a többi lánynak akarja megmutatni, hogy igen, látod, én szebb vagyok, nekem jobb alakom van és többet érek nálad! Miért nem nekem akar tetszeni? Vagy annyira primitívnek néz, hogy egy kivillanó cici vagy popsi kedvéért majd odadobom magam egy két lábon járó szemöldöknek?

(Makeup goals. :D Ennél ocsmányabbra farsangra sem tudta volna megcsinálni.)

Olyan naivnak néz, mint aki elhiszi, hogy a szoliba járástól majd ő nagyobb élvezetet tud nyújtani az ágyban, mint más lányok?

(Azt hitte, senkinek nem tűnik fel 100 méterről, hogy szolizik. Meg, hogy ez szexi.)

Nyilván, ezzel nem csak az a gond, hogy nem nekem akar tetszeni, ráadásul hülyének is néz, hanem ilyenkor az is eszembe szokott jutni, hogy vetkőzés után vajon hogyan viszonyul a bőrhibáihoz, vagy azokhoz a részekhez amin ezek a lányok általában hisztiznek (has, comb stb.). Hiszen az ő fejével gondolkodva, ő amiatt szebb vagy jobb a többi lánynál, mert csinált magával valamit, az ágyban meg a meztelen valóság látszik, mindenféle változtatás nélkül. Vajon ilyenkor nem kezd el szorongani, szégyellősködni, rinyálni, furcsán viselkedni? Nem jön zavarba attól, hogy itt már nem a szemöldöke meg a ruhái a fő műsor, hanem pont az, amiről el szerette volna vonni a figyelmet?

Én nem tudok megdugni egy tárgyat. Illetve, ha nagyon akarnék, biztos meg tudnék, de egyáltalán nem akarok. (A zseblámpás műpunci egyszerre vicces és megdöbbentő. Köztünk járnak azok a primitív emberek, akik számára egy lapon említhető az, hogy megdugsz egy belül ergonomikusan kialakított zseblámpát, illetve, ha lefekszel egy lánnyal. Képesek pénzt kiadni, akár mindkettőért. Nem semmi!) Azok a nők, akiket egyszerű hazavinni egy buliból, tárgyiasítják önmagukat. Az, hogy könnyű megkapni valakit egy buliban, nem csak illúzióromboló, de ezzel lealjasítják magukat egy zseblámpa értékére. A buliban megismert, és azonnal hazavitt lány gyakorlatilag egy zseblámpás műpunci, akit otthon félrészegen még elővesznek, és felhasználják - aki pedig felhasználja, az annyira együgyű, hogy a zseblámpa megdugása hasonló élvezetet nyújt számára, mint egy hús-vér nő. Velem is előfordult, hogy nálam aludt egy lány bulizás után, de úgy, hogy tavasszal rengeteget beszélgettünk Tinderen meg Messengeren, egyszer találkoztunk, aztán egy ideig semmi, ősszel pedig egymásra írtunk, hogy kivel mi a helyzet. Találkoztunk, elmentünk bulizni, így alakult. Ha aznap ismerem meg és nem fél éve, valószínűleg nem így alakult volna, nekem annál több kell.

Én nem akarok lefeküdni olyan lánnyal, aki annyit tud nyújtani, hogy jól néz ki. Nem létezik olyan, hogy egyébként a közösen eltöltött idő rémálom, de a szex mellette élvezetes. Nem azt mondom, hogy az időtöltés minősége egyenes arányban áll a jó szexszel, de ha képes telefonról zenét hallgatni az utcán vagy a buszon, feltűnősködni, egy társaságban erőltetetten, hangosan vihogni, nyávogni, affektálni beszéd közben, annál kevés nagyobb garancia van arra, hogy ne legyen kedvem lefeküdni vele. Ismerjük ezt a magát menőnek tartó hisztis picsát, aki mindig megváltoztatja a hangját, ha felveszi a telefont, mindig más arcot vág, ha szelfizik; hangosan beszél kitalált történetekről, meg előadja, hogy mindenkit ismer. Engem ez nem izgat fel, sőt. Nekem szükségem van közös időtöltésre akkor is, ha az egész csak arra megy ki, hogy szexeljünk.

Olyat, akinek a teljes élete az ivás, a bulizás, a Starbucksozás, meg a nyávogás a vizsgaidőszak alatt, tömegével találnék akármelyik nívós egyetemen, de nekem ez nem tetszik, én erre nem vágyom, neki nem akarom letépni a ruháját és leteperni.

(Ahh, máris szimpatikus! Alig vártam, hogy folytassuk a beszélgetést, tuti nem léptem ki. Megdöbbentő, hogy ezekből mennyi van.)

A kishercegnő-típust már itt is említettem, szintén vágyölő, és nagyon jó magyarázat arra, miért nem szexi önmagában az, ha valaki jól néz ki.

(Máris rabul ejtett, elkeltem, hozom a gyűrűt! Persze, a férfiak tárgyiasítanak.)

A drogfüggés szintén kizáró ok. Ilyen miatt még nem ment el a kedvem senkitől, olyan már volt, hogy valaki megkérdezte, hogy nem akarok-e előtte egy kis különleges cigit. Mondtam, hogy nem, megértette, és látszólag neki se hiányzott. Ha valakin már érződik a hiányérzet, az kiábrándító.

Most, hogy jól kizártam a lányok túlnyomó részét, felvetődik a kérdés, hogy milyen az, akivel szeretnék lefeküdni, csak úgy, mert miért ne.

Először is a legfontosabb, hogy egyenrangú legyen. Ne én csináljak mindent, ne én döntsem el, mit akar enni, hova akar beülni, mit akar csinálni, ne állandóan, minden egyes alkalommal nekem kelljen elvinni ide-oda, ne ordítson az egész helyzetről, hogy igazából az akciós, 90%-os kuponos wellness-hétvégéért dobja oda magát elém, ne az én hátamon akarjon felkapaszkodni a szexért cserébe. Legyenek önálló, saját ötletei, lássam benne a lehetőséget, hogy önmagában is meg tudja állni a helyét. Legyen döntésképes, az ágyban ez kulcsfontosságú, és nem keverendő össze a dominanciával. Aki a hétköznapokban nem tudja, mit akar, nem tudja, mit hogyan szeret, az az ágyban sem, márpedig minél inkább ismeri a saját testét egy nő, minél inkább tiszta saját maga előtt, hogy mit hogyan szeret, annál élvezetesebb a dolog. Ha a programokra is állandóan nekem kell őt elvinni, nekem pedig csak annyi az élmény, hogy valahogy elmegyek vele, akkor valószínűleg az ágyban is ugyanez lesz a helyzet. Nem árt, ha egyensúlyban van az, hogy melyikünk milyen gyakran viszi el a másikat, mennyire kezdeményező, a jelenlétével meg a szépségével senki nem fog jobban felizgatni, mint egy pár száz forintos férfimagazin.

Kell, hogy egy egyéniség legyen. Nem az, hogy egyéniségnek tartsa magát, nem az, hogy annak tűnjön, hanem, hogy az legyen. Legyenek olyan, saját fejéből kipattant ötletei, huncutságai, amik kiváltják belőlem azt, amit az élettelen, népszerűségre vágyó Starbucks-töltelék egyetemistának nem sikerül. Ezeknek már nem elég, ha tetszem! Náluk inkább az a fontos, hogy a barátnőjének tetszem-e! Kevés kiábrándítóbb dolog van annál, ha egy nő nem tudja eldönteni azt sem, hogy tetszem-e neki, meg kell kérdeznie a barátnőjét, mutogatnia kell rólam képeket, és az ő hozzáállásuk befolyásolni tudja a véleményét. Ha ennyit nem tud egyedül, mi lesz az ágyban? Mit fog csinálni? Áll egy helyben, és várja, hogy vetkőztessem? Nekem kell fogni a kezét, és irányítani, mint egy kisgyereket rajzolás közben a ceruzával? Felhívja a barátnőjét, hogy mit kell csinálni, ha már levettem a nadrágom? Nem daddy akarok lenni, nekem ez nem élmény. Lehet, hogy másnak az, de nekem szükségem van a kölcsönösségre, és ez minden, csak nem kölcsönös.

Kell, hogy ismerje magát. Az, hogy bemutatkozásnál annyit tudok meg, hogy szereti a kutyákat, a pizzát meg a Trónok Harcát, arra enged következtetni, hogy baromira nincs tisztában a testével sem, és fogalma sincs, mi az, ami jól esik neki, mi az, amit élvez. Ha már ilyen közeli kapcsolatba kerülünk egymással, én általában szeretném megismerni őt kívül-belül, de vannak, akik nem hagyják, nem engedik. Félnek átadni magukat, vagy azért, mert nem ismerik magukat, vagy azért, mert annyira értéktelennek tartják azt, amilyenek, hogy félnek, hogy mit fogok szólni. Egyszerűbb lenne csak úgy minden beszélgetés nélkül dugni egyet, elfordulni, aztán aludni, de én általában nem aludni akarok utána, hanem beszélgetni! Nem csak az jelent sokat, ha magát ismeri, hanem az, ha a férfiakat is, és nem úgy kezel, mint akit orgazmussal, dicsérgetéssel, meg kajával le lehet venni a lábáról. Nem egy állat vagyok, hanem egy intelligens ember, és díjazom, ha így is állnak hozzám.

*** Intermezzo ***

Tegnap meglátogattam egy lánybarátomat, és érdekes dolgot vetett fel a szexszel kapcsolatban. (Nagyon bírom, mert annak ellenére is teljesen nyíltan lehet vele beszélgetni a szexről, hogy köztünk nem történt semmi.) Szóba jött a BDSM, elkezdtük elemezni, és arra jutottunk, hogy

nagyon sok, gyerek- vagy fiatalkorában sérült lánynál ez egy belépő.

A kiszolgáltatásnak, a dominanciának, vagy esetenként a szadizmusnak belépőszerepe lehet. A kapcsolat elején, amikor még csak tapogatózás, óvatos ismerkedés folyik, a korábbi tapasztalatok miatt egyszerűen egy olyan lány, akinek előtte a bántalmazás jelentette a törődést, hamarabb tudja átadni magát abban az esetben, ha a másik durván bánik vele. Ha a klasszikus értelemben közeledik hozzá valaki, szeretgeti, azzal törődik, hogy örömet okozzon neki, gyengéden ér hozzá, azt nem tudja értelmezni, ismeretlen, eleinte ódzkodik tőle, így nehezebben is adja át magát a másiknak. Az ágyon kívül sem tud mit kezdeni azzal, ha valaki gondol rá, megjegyzi a kedvencét valamiből, figyelmes. Az érzéketlenség viszont ismerős, így az elején könnyebben tudja elengedni magát ilyen környezetben, később pedig, miután megbizonyosodott róla, hogy a másik szereti (= ugyanúgy bánik vele, mint amit gyerekkorában megszokott), előfordulhat, hogy ennek köszönhetően leomlanak a saját maga köré épített falak, és elkezdi igényelni a szó szoros értelmében vett szeretkezést. A BDSM felfutását tehát legalább annyiban köszönhetjük az érzéketlen, ostoba lányos anyukáknak-apukáknak, mint az Ötven árnyalat-sorozatnak, ha nem jobban; hiszen, ha nem lenne az előbbi, kevesebb igény lenne az utóbbira. Ennek köszönhető az is, hogy olyan fiúknak, akik nem irányítani, alárendelni, kiszolgáltatni akarják maguknak a lányt, hanem csak egy jó éjszakát szeretnének, sokkal nehezebb dolguk van, ami a kalandozást illeti, hiszen ezeknek a falaknak köszönhetően nagyon sok lány igényli az elején az aránytalan dominanciát kölcsönösség helyett.

*** Folyti ***

Az egyenrangúság, az egyéniség és az önismeret mellett tehát fontos az is, hogy mentálisan legyen olyan állapotban, hogy át tudja adni magát, ezzel fokozva az intimitást. Lehet, hogy álszentnek tűnik, de nekem akkor is szükségem van az intimitás-érzetre, ha nem vagyunk komoly kapcsolatban, csak jól érezzük magunkat egymással. Kell az is, hogy a másik akarja a találkozást, hiszen egyre többet tud a Messenger, de szexelni még mindig nem lehet rajta, és remélem, én már nem fogom megélni azt, amikor majd lehet. Előny, ha lelkileg független, és nem bosszúból akar lefeküdni velem, hogy megmutassa az exének, mennyire kelendő, és nem árt némi humor sem.

Két-három éve még nem éreztem hülyeségnek azt, hogy mindegy, csak legyen kivel, de most már nem akarok valaki lenni. Nem viselem el, ha én vagyok a mindegy. A mindegy az lehet akár egy írástudatlan, melegítős-színescipős össze-vissza tetovált karú, igénytelen fiú is, én pedig ennél több vagyok, jóval több. Az a helyzet, hogy amikor ilyen céllal ismerkedek, gyakorlatilag a középiskolás lányok problémájával kell szembesülnöm. Ők pasizni akarnak, de a pasik sajnos általában azt a lányt választják, akit a legkönnyebb megdugni. Én csajozni akarnék, és bizony a lányok is általában azt az embert választják, akivel a legegyszerűbb lefeküdni. Velem meg annyira nem egyszerű, és nem is tűnik annyira egyszerűnek, mint egy alakoskodó, hőzöngő, ostoba emberrel, aki mellett sok lány megkönnyebbülést érez, hogy huhh, én is ezen a szellemi szinten vagyok, de jó, hogy te is, és örömükben az ágyukba ugranak. Attól, hogy nem mondjuk ki, hogy ez egy komoly kapcsolat, úgy érzem, nem vagyok megrekedve az állatias inger-válasz szinten, és ennyit el szoktam várni a másiktól is.

Bár az egész bejegyzés a saját szemszögemről szólt, lányoknak is legalább ennyire nehéz kötetlen kapcsolatot találni, mint fiúknak. Nem lennék szívesebben lány, az ő helyzetük is legalább ennyire bonyolult, szerintem ez egy nemektől független dolog. Aki azt gondolja, hogy lányoknak egyszerűbb tartalmas, élvezetes laza kapcsolatot találni, az gondoljon bele a fordítottjába annak, amit leírtam, és rá fog jönni, hogy bizony, nekik sem egyszerű. Ráadásul, ez az egész egy oroszrulett: az a fél veszít, aki beleszeret a másikba, vagy aki jobban beleszeret a másikba. Nem egy olyan játék, amiből garantáltan sérülés nélkül lehet kiszállni, viszont mindenképpen egy olyan játék, ami nem csak élvezetes, de sokat is lehet tanulni belőle, és nem csak az ágyban, hanem a reakciókat, konfliktus- és helyzetkezelést tekintve is, később egy komoly kapcsolatnál, házasságnál ezek a tapasztalatok mind jól jöhetnek.

Lehet erre az egészre úgy tekinteni, mint valami bűnös, káros, aljas, felelőtlen, erkölcstelen dologra. Lehet úgy gondolni, hogy csak akkor szabad engedni a vágyainknak, ha már kimondtuk, hogy a kapcsolat komoly, sőt, házasság előtt ne is szexeljünk, az a biztos! Ki lehet sarkítani arra is, hogy nekem ezek a lányok csak arra jók, de arról ne feledkezzünk meg, hogy ha egy kapcsolat nem komolyodik meg, az mindkét felet érinti. Ha kötetlen kapcsolatban vagyok egy lánnyal, akkor pontosan ugyanannyira érezhetném magam én is kihasználva, megalázva, lealacsonyítva, mint a másik, pontosan ugyanannyira csak lefekszik ő is velem, mint amennyire én csak lefekszem vele, hiszen ez kétoldalú, mindketten akarjuk. Jobb esetben egyikünk sem érzi kihasználva, lealacsonyítva magát, hiszen mindkettőnk tudja, hogy két életet összekötni komolyabb dolog, mint amit csinálunk. Hatalmasra felfújt önérzetet, illetve drámára való hajlamot igényel az, ha valaki ebből csak a saját lealacsonyodását fogja fel, a másikét pedig nem. Egy ilyen kapcsolat esetén mindketten ,,lealacsonyodunk", mindketten azt érezzük belülről, hogy együtt nem tudnánk megöregedni, de egy ideig szívesen lennénk a másikkal.

Én elfogadom, ha valakinek ez nem fér bele, arra kérek mindenkit, aki esetleg hozzászólna, hogy fogadja el, hogy nekem pedig ez belefér. Nekem nem fér bele az, hogy megcsaljak valakit, nem fér bele az, hogy kihasználjak valakit. Ha a fentiek alapján nem lett volna egyértelmű, nem egy kiszolgáló személyzetre vagy két lábon járó szórakoztató központra vágyom, akit meg lehet dugni, ez a bejegyzés kétoldalú, kölcsönös kapcsolatokról szól. Az, hogy egyedül vagyok, és jól érezzük magunkat egy olyan lánnyal, aki szintén hasonló kapcsolatot keres, az nekem belefér. Nem csak, hogy belefér, de jelenleg sokkal inkább kedvet érzek ehhez, mint amennyi esélyt látok arra, hogy találkozzak egy olyan lánnyal, akibe beleszeretek, boldoggá akarjam tenni a személyiségemmel, a borzalmas humorommal, az össze-vissza csapongó gondolkodásommal, és végül összekössem vele az életemet. Nem csináltam gyakran ilyet, nem vagyok fuckboy, de sokkal inkább kedvet érzek ehhez, még ha belül nem is erre vágyom. Aztán, ki tudja, az is lehet, hogy a közeljövőben teljesen elcsavarja a fejem valaki.

33 random gondolat a szexről + menci screenshotok

A Valentin-napban nem maga a nap a legrosszabb, hanem az azt megelőző egy-két hét, amikor a Facebook-hirfolyam csöpög a nyáltengertől, mint egy bénán sikerült első csók. Érzelmes típusnak tartom magam, pontosan ezért dühít fel, hogy a szellemi és érzelmi ranglétra alján lévő párok ebben az egy-két hétben igyekeznek felköhögni azokat a bennük lévő kényszereket, amik az év további részében - a hónap- és évfordulóktól eltekintve - nem érdekelték egyiküket sem. Hirtelen mindenki nagyon szereti egymást, mindenkinek ötlete támad meglepni a másikat, mindenki késztetést érez arra, hogy ezt mindenkivel megossza, és hirtelen minden egyedülálló rosszabbul érzi magát, mintha anyák napját ünnepelne az anyukája nélkül.

Dobjuk félre egy kicsit a szívecskés-pirosas, rózsaillatú Valentin-napi tragikomédiát, és járjunk körbe egy olyan dolgot, ahol valóban látványos, ha valami gáz van veled. Ahhoz már adtam 33 tippet, hogyan teheted tönkre leghatékonyabban a párkapcsolatodat, a mai bejegyzés erejéig viszont elengedtem a szarkazmust, és összeírtam 33 gondolatot a szexről.



1. Ha nem tudsz névmások, köntörfalazás, és izé nélkül beszélni a szexről, akkor ne szexelj. A szülők általában nem beszélnek a gyerekeikkel a szexről, úgyhogy a tapasztaltabbnak kell felvilágosítania a tapasztalatlanabbat, ami nagy felelősség, különösen, ha a tapasztaltabb nem is annyira tapasztalt. Ha viszont felelősségtudatos, akkor akár lehet élményekkel teli is az, hogy felfedezitek egymást.

2. Akár fiú vagy, akár lány, ameddig nem tudsz felhúzni egy gumit, addig szintén ne csináld. Ha lány vagy, gyakorolj banánon vagy uborkán.

3. Ha lány vagy, és azt gondolod, hogy a farok hossza meghatározó, akkor még szintén ne kezdj bele.

4. Nagy társaságban mindig az beszél a legtöbbet a szexről, aki nem tapasztalt, vagy már régen tapasztalt.

5. A vastagság sem számít sokat, de még mindig többet, mint a hossz. Az ujjam 8 centi hosszú, és nem kell zongoristának lenni ahhoz, hogy ez is elég legyen egy kis sóhajtáshoz-sikításhoz, ha jó helyen jár. Az internetes fórumokon a lányok a 10-16 centis hosszt tartják ideálisnak, vagyis azt, ami a felmérések szerint az átlagos. Nagyon ritka, ha egy 18 centi feletti szerszám nem okoz kínzó fájdalmat a lánynak azzal, hogy túl mélyre megy; vagy kényelmetlenséget a fiúnak azzal, hogy nem szabadulhatnak el az indulatai, végig ügyelnie, vigyáznia kell rá.

6. Csodálom, hogy a keménységet nem övezi akkora felhajtás, mint a méretet. Ha valakinek félkemény, mint egy trappista sajt, az a lány számára élvezhetetlenné teszi a dolgot; de ha olyan a fogása, mint egy seprűnyélnek, az sokat tud dobni az élményen.

7. A férfiaknak kétféle farka lehet: hús és vér. Előbbi alig változik, ha felizgul az illető; utóbbi eleinte pici, aztán látványosan megnő, akár a többszörösére.

8. Sokaknak a szex az egyetlen tevékenységük, amit nem dobnak fel Instára. Az ágyban valóban az számít, hogy te, egyedül mit hozol ki a másikból, és a másiknak mit engedsz kihozni magadból. Ha pocsék vagy az ágyban, nem behisztizni kell, hanem megbeszélni a társaddal, hogy mit tart pocséknak, és miért. Az Insta-álarcod és a műérzéseid itt nem működnek, és szex előtt pontosan úgy hullanak alá, mint a push-up melltartód. Ha ezek mögött sincs semmi, az kínos.

9. Minél önfeledtebb, gátlástalanabb, természetesebb a szex, annál jobb. Ha csak a végeredményt hajszolod; és nem az a cél, hogy felfald a másikat illetve minél inkább átadd magad a másik étvágyának, akkor vagy túl hamar fogsz elmenni, vagy egyáltalán nem. Gondolom, egyiket se szeretnéd.

10. Az egyéjszakás nem olyan, mint a filmekben, és a lány számára 90%-ban élvezhetetlen. Itt mutatkozik meg, hogy a bizalom nem bullshit, és feltétlenül szükséges ahhoz, hogy teljesen átengedd magad a másiknak, egy ismeretlen emberrel pedig nem lesz egyszerű dolgod. Másrészt amiatt is veszít az élvezhetőségéből, mert a lány elérhetetlen-szerepe hamar elillan, órákkal korábban pedig pont ez volt az, ami kiváltotta a férfi érdeklődését. A szex nem elsősorban a tevékenység miatt jó, hanem amiatt, akivel csinálod, de kell némi tapasztalat, hogy ezt felismerje valaki. (Volt, hogy én mentális másnaposságot éreztem egy hasonló után.)

11. A jó szex több türelmet igényel, mint bármi. Még egyforma perverziókkal is hónapokba telhet összecsiszolódni, főleg fiatalon, tapasztalatlanul. Ahhoz, hogy pörgesd-forgasd a másikat, és kiismerd minden porcikáját, szintén hónapokig tartó próbálkozásokra lehet szükség, különösen, ha valaki úgy éli meg a kezdeti bénázást, mintha összedőlt volna a világ. Ha fél év-egy év elteltével nem változik semmi, akkor érdemes elgondolkodni a szakításon, persze csak akkor, ha ezt rendszeres, nyílt beszélgetés és, ha heti több alkalommal számolunk, akkor 100+ próbálkozás előzte meg. A szex alapvető egy párkapcsolatban, és senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy enélkül éljen le éveket fiatalon, de ha már a kezdeti néhány próbálkozás után türelmetlen vagy a másikkal, akkor ne csodálkozz, ha otthagy, én is azt tenném.

(Kivételt képez ez alól, ha valakit szexuális trauma, esetleg erőszak ért korábban. Ilyenkor előfordulhat, hogy nem elég 100-200 próbálkozás. Ha szereted a másikat, és több empátia van benned, mint egy brokkoliban, akkor nyilván nem hagyod ott.)

12. Minél szégyellősebb az egyik fél, a másiknak annál pocsékabb élmény lesz az együttlét. Ha úgy érzed, benne van a pakliban, hogy a másik megaláz, megszégyenít a tested vagy a teljesítményed miatt, ne feküdj le vele.

13. Amikor már annyira nem vagy szégyellős, hogy beszélsz a másikhoz szex közben, az már jót jelent, jó úton haladsz. Nem a napi bevásárlást meg a főzöcskét kell megbeszélni, és nem is a pornót kell utánoznod, ha már ezen a szinten vagy, ösztönösen érezni fogod, mi esik jól neked és a másiknak, mit kell mondanod. Ráadásul ez azt jelenti, hogy ha valamit kevésbé élvezel, azt is azonnal tudod mondani a másiknak, ezzel pedig előrébb tartasz, mint azoknak az embereknek a 90%-a, akikkel én valaha szexről beszélgettem. Kommunikáció nélkül soha nincs jó szex.

14. Ha a másikat kényezteted, minél inkább látja rajtad, hogy ez számodra is élvezetes, annál élvezetesebb lesz neki is, akár fiú vagy, akár lány. Előfordult, hogy szólnom kellett egy lánynak, hogy hagyja abba, mert ordított róla, hogy

,,ezt csak azért csinálom, hogy neked jó legyen!"

aminél már csak egy szőrös dekoltázs lett volna kiábrándítóbb. Ha látszik valakin, hogy nem élvezi miközben csinálja, az tényleg iszonyatosan kiábrándító, szóval ha nem akarsz csinálni valamit, akkor semmiképp ne csináld, hidd el, hogy látszani fog rajtad. Ez a ,,megteszem a kedvéért"-hozzáállás alapjaiban veszi el a szex értelmét, lényegét, ráadásul az, hogy ezt fel sem fogod, arra enged következtetni, hogy érzelmileg kislány vagy kisfiú vagy még a szexhez.

15. A kényeztetést, főleg párkapcsolatban, kezeld úgy, mint Ludas Matyi a verést: mindig add vissza háromszor! Ha mindketten így álltok hozzá, az egy nagyon boldog időszak kezdete. Két önzetlen ember között a legjobb a szex, szóval ne félj Döbrögi urat csinálni a partneredből akár fiú, akár lány! (A verés persze itt más értelmet nyer.)

16. A BDSM nagy divat, de ne a moziból kijövet, hunyorgás közben találd ki, hogy te pofozásra vágysz, vagy arra, hogy leköpjenek. Ez nem játék, és mélyebb bizalmat igényel, mint az eleve mély bizalmat igénylő ,,egyenjogú" szex.

17. Bármilyen hihetetlennek tűnik, de egyáltalán nem biztos, hogy a közönséges jópasi és a közönséges jócsaj jó az ágyban, és egy szende szűznek kinéző fiú vagy lány is úgy elbánhat veled, hogy negyed óráig a plafont bámulod remegő lábakkal, és mozdulni sem tudsz. Mindig meglepődünk ezen, de nem kell, semmi összefüggés nincs a két dolog közt.

18. Hozzáállásból már több dologra is lehet következtetni. Ha egy fiú nem figyel oda rád a hétköznapokban, akkor minden bizonnyal az ágyban sem fog. Ha egy lány úgy áll hozzá az élethez, hogy neki nem kell tennie semmit semmiért (vagyis, hogy a semmiért elvárhat valamit), akkor nagy eséllyel az ágyban is csak fekszik, szétrakja a lábát, és várja, hogy kezdj vele valamit. A megfelelési kényszeres mellett ez a kishercegnő-típus a legrosszabb, kerüld, ahogy csak tudod.

19. A szüzesség elvesztése körüli kultusz túl van tolva. Azzal az emberrel veszítsd el, akivel öt év múlva sem bánnád meg. Ez akár lehet egy kaland is; ha úgy ítéled meg, hogy az unokád 8-os ballagási vacsorája után szívesen elmesélnéd neki, ha elmentek sétálni és megkérdezi tőled. (Én a sajátomat mindenképpen.) Nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki, egyszer mindenki életében eljön ez a pillanat.

20. Soha nem az a lényeg, hogy mennyivel, hanem, hogy milyennel. Nem gond, ha sok emberrel feküdtél le, de legyen egy szint, aminél nem adod alább, különösen, ha lány vagy.

21. Bármennyire is nehéz megállni, soha ne hasonlítgasd a partnered teljesítményét máséhoz. Éretlenségre vall.

22. Lehet, hogy ByeAlex fél napig bírja, de te nem fogod, én sem, és más sem. Persze, elmondhatod ezt a naiv haverjaidnak, meg akár egy videoklipben is, de ettől még a melletted fekvő lány nem fog a mennyekbe repülni. Sőt, ha akkora komplexusokkal küzdesz, hogy ilyen nagyot kell hazudnod, lehet, hogy még a kifutópályát sem hagyja el szegény.

23. Ha valaki szereti, élvezi, igényli azt, ha tárgyként használják az ágyban vagy megalázzák, te pedig úgy érzed, hogy az empátiád ebben megakadályoz, az egy áthidalhatatlan szexuális szakadék. Egyikőtök sem jobb vagy rosszabb a másiknál, de közösen ez sehogy nem fog menni. Ne erőltessétek, van ilyen.

24. A rettegés, hogy elhagynak valakit, mert nem elég jó az ágyban, nemektől független. Aki ezt kizárólag lányokhoz köti, annak talán túl kellene jutnia a mizun a fiúkkal. Akit ez mentálisan túlterhel, annak elég bekapcsolnia a tévét: biztos megvan a reklám, hogy az egyik óvszert az orgazmust nyújtó férfiaknak reklámozzák. Aki azt állítja, hogy a férfiak nyakában nincs egy hasonló elvárástenger, mint a nőkében, az hazudik, mi is teljesítmény-kényszerben élünk.

25. Pornót úgy kell nézni, mint politikai újságot olvasni. Ha tudod, hogy mit hazudik neked, akkor hasznos és sokat tanulhatsz belőle, ha csak úgy nézed, akkor ugyanolyan fogalmatlan maradsz, vagy még pocsékabb leszel.

26. A mentális egészség alapjaiban határozza meg a szex minőségét és a vágyat is. A leghosszabb idő, amikor nem szexeltem és nem is nyúltam magamhoz, akkor volt, amikor elmélyült a depresszióm.

27. A nemednek semmi köze ahhoz, hogy mennyire vagy kívánós. Mivel a fiúk nyíltabban mutatják ki, ezért azt hihetjük, hogy lányok kevésbé kívánják, de lépjünk már ki a 8.A osztályból, és felejtsük el, hogy ezek a fiúk annyira perverzek. A perverzióknak és a fétiseknek sincs semmi köze a nemekhez, összességében hasonló arányban fordulnak elő fiúknál és lányoknál, legfeljebb eltérő mértékben törnek felszínre.

28. Mint ahogy egy párkapcsolatban, az ágyban is mindkét fél felelős a hibák nagy részéért. Ha mindenáron a másik felelősségét hangsúlyozod ki, azzal nem teszed élvezetesebbé egyikőtök számára sem az együttlétet. Persze vannak egyértelmű esetek, amikor az illető figyelmetlen, béna, vagy csak egyszerűen passzív. Ilyenkor segíthet a kommunikáció, már ha meg mersz szólalni; de ilyenkor általában mindenki kussol, mert ,,nem akarja megbántani".

29. Annak, hogy megdugnád, elég kevés köze van a szexuális vágyhoz. Ha belül úgy érzed, hogy ha semmi nem számítana, akkor szíved szerint vonyítva-üvöltve magadévá tennéd; és felváltva nem tudnál betelni a látványával és csukott szemmel szorongatnád magadhoz, az már kezd hasonlítani hozzá. A megdugnád kb. annyira tartalmas, mint egy 10 perccel a találkozás előtt vásárolt, alsó polcos bonbon Valentin-nap alkalmából.

30. Misszionárius pózban ne tehénkedj rá szerencsétlen lányra! Ha elfáradtál, és képtelen vagy megtartani a súlyod, akkor váltsatok pózt, de ha ránehezedsz a teljes testeddel, akkor az nagyjából olyan élményt fog nyújtani a lánynak, mintha te háton feküdnél, leterítenéd magad egy pléddel, a felsőtestedre raknának egy acélbetétes csehszlovák mosógépet, és úgy próbálnád meg kiverni. Nem lesz túl jó. (Mondjuk, ezt így még nem próbáltam.)

31. A fokhagyma, a sok cigi, meg a sok piálás megkeseríti azt, amit az ananász megédesíthet. Ne ragaszkodj az ananászhoz, egyél mindenféle déligyümölcsöt, mandarint, banánt, úgy igazi két lábon járó multivitamin lehetsz! (Azért a facsarással csak óvatosan!)

32. Ha nem tudod megkülönböztetni a szeretkezést a dugástól, semmi értelme nem volt elolvasnod ezt a posztot.

33. Akár okozol orgazmust, akár nem, mindenképpen védekezzetek!

Mi történik, ha mégsem védekeztek?

Olvassátok el Lili történetét. Lili egy nagyon menci lányismerősöm, aki 15 éves. Imádják a barinői, mindenki felnéz rá, és saját bevallása szerint is tele van irigyekkel. Mindig történik vele valami izgalmas, mindenki rá figyel, mindenki az ő ruháit akarja hordani, amit az ő anyukája vett - igazi Instagram-sztár! 

Igaz, az anyukája a shopping közben elbeszélgetni sajnos nem szokott a kis naiv lánnyal, aki a lábait már megtanulta szétrakni, viszont a gumit sajnos nem tudja használni, ahogy a volt barátja sem. Ennek köszönhetően Lili hamar megtanulhatta, hogy a gumin lévő szakadás annyira nem menci, mint a Bershkás nadrágon lévő. Álljon itt az ő sztorija tanulságképpen.

(Nem lesz baj, mi?)

(Amikor arról beszélek, hogy általános iskolás lányok össze-vissza szexelnek, senki nem vesz komolyan. Anyuci meg nyilván csak akkor jön jól, amikor shoppingolni kell menni. :D)

(Kis hülye picsa! :D Azt hitte, elfordítja a slusszkulcsot, aztán már indul is a vérzés a bugyiba. Végem.)

(Nem csak a biosz, de a magyar is nehézséget okoz.)

(Remélem, mindent jól írtam. Jajj, a tecc meg a full kimaradt!)

(Ez egyre jobb. Tuti, hogy a húsvéti nyusziban is hisz, de a gólyában 100%, hiszen az hozza a gyereket, nem a szex.)

(Wow, micsoda plot twist! Erre senki nem számított! :D)

(Mi is berúgtunk, meg cigiztünk, meg éjszaka mászkáltunk az utcán, mert az menő volt, de azért volt egy határ, amit nem léptünk át.)

(Egy csík, vagy két csík? Sosem tudjuk meg, mert sajnos Lili pöttöm egója nem bírta tovább, és letiltott. Lehet, hogy ősszel egy újabb leendő Éjjel-Nappal Budapest-rajongóval többen leszünk, de az is lehet, hogy a kislánynak végül megjött.)

Szeretnél ilyen menci lenni? Ez ritka súlyos eset, azért ennyi szánalmat ilyen rövid idő alatt nem sokan váltottak ki belőlem. Itt a vége, fuss el véle!