Legszebb éveink kiárusítása, és az ezzel járó torzulás

Az iskolás és a pályakezdő éveket sokan életünk legszebb időszakának tartják. Ezalatt bontakozunk ki, találunk rá önmagunkra, életcéljainkra, arra, hogy mivel szeretnénk tölteni életünk hátralevő részét, és ezalatt kellene elkövetnünk a legtöbb hibánkat is. A kultúra viszont egyre inkább ellentmondásosnak tartja azt, hogy a legtöbb hiba elkövetése, és életünk legszebb időszaka egyszerre történjen, ezáltal pedig egyre nagyobb nyomást helyez a fiatalokra. Előrecsomagolt #lifegoalokat, sikeresnek tűnő trénereket és a látszatluxusban élő ismerőseink közkedvelt hazugságait nézve kellene eldöntenünk, mihez kezdjünk a saját életünkkel, és ez ilyen körülmények között nem is olyan egyszerű.

Kép: Picjumbo

Különösen úgy okozhat nehézséget, ha a döntésekhez hiányzik a megfelelő érzelmi háttér. A szülő-gyerek kapcsolatok válsága, a kevés beszélgetés és az ezzel járó elhanyagoltságérzet mind hozzájárul ahhoz, hogy egy élete legszebb évei kezdetén álló gyerek legnagyobb álma az Instagram-celebség legyen. Ha úgy érzik, a szüleik úgysem figyelnek rájuk, hadd figyeljen rájuk az a több ezer ember, akinek a követés gomb megnyomásához elég néhány ruhadarab, vagy éppen azok hiánya! Mire az egészséges fejlődéshez szükséges szeretetet, tiszteletet és megbecsülést elkezdi felváltani a follow, a respect és az alábbi kommentek, a felismerhetetlenségig megváltozhat egy fiatal viselkedése.

Azokról a módszerekről, amikkel hasonló hozzászólásokat kaphat valaki, Timi már írt egy jól sikerült kétrészes bejegyzést, most nézzük meg az okokat, és beszéljünk arról, ami ezzel jár.

Az elmaradhatatlan stílhez vezető út három lépésben:

• ne legyél megelégedve magaddal,
• gondold azt, hogy mások a ruhájuk és a megjelenésük miatt értékesebbek nálad,
• vegyél olyan ruhákat és alakítsd át olyanra a megjelenésed.

Ha nem tiszteled magad, akkor olyanná próbálsz válni, akikre te magad felnézel, ez ilyen egyszerű.

Miért fontos a visszajelzés? Miért nem lehet csak úgy otthon a tükör előtt pózolni anélkül, hogy azt lefotóznánk és közzétennénk? Miért nem lehet szinte egy lépést sem tenni az edzőteremben, az étteremben, a trendi helyeken anélkül, hogy ne botlanánk önfeledten szelfiző embertársainkba?

Néhány éve előadást kellett tartanunk alkalmazott nyelvészet gyakorlaton. Egyesével. Nem elég, hogy ez a halálom, de még az a veszély is a fejem fölött lebegett, hogy a többiek

értékelni fognak egy-egy apró papíron,

én pedig utána olvasatlanul kidobhatom a kukába, vagy esetleg elolvashatom, mit gondolnak rólam. Szerintem nincs olyan ember, aki legalább ne olvasna bele kíváncsiságból, és én is így tettem. Meglepett, hogy hiába izgultam végig az egészet, szinte mindenki pozitívan értékelt, a legnagyobb kötekedés talán az volt, hogy legközelebb ne használjak Comic betűtípust a prezentációban. (Jogos.) Ha lett volna rá lehetőség, akkor lehet, hogy tartok még egy előadást egy másik témában, mert nagyon jól esett a többiek reakciója, kellemes csalódásként ért. A közösségi médiában ugyanez a helyzet, csak az ottani előadások sokkal kevesebb felkészülést igényelnek, és sokkal több ember reakcióját válthatják ki szinte azonnal, attól függően, mennyire vannak kipakolva a cicik vagy az éppen trendi termékek a kirakatba. A visszajelzésektől függően alakul ki szép lassan az online karakter, és ez a karakter - a kísérleti patkányokhoz hasonlóan - azt a tevékenységet fogja többször végezni, aminek köszönhetően több jutalmat, vagyis kedvelést kap.

A folyamat, ahogy egy önmagát kereső gyerek a követői kísérleti patkányává alakul, nem csak lájk és csillogás. Elég arra a helyzetre gondolni, amikor valaki azt veszi észre, hogy az ismerősei közül a modell alkatú lányokra jön a legtöbb pozitív visszajelzés. Egy erre érzékenyebb lánynál már ennyi is könnyen okozhat evészavarokat, ami beszélgetés híján változatos formákat ölthet a koplalástól egészen a hánytatásig.

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg a modellalkatú lány, aki nem mutogatja magát, ezért szintén kevesen lájkolják, akárcsak őt?

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg az átlagostól eltérő alkatú lány, aki fotótrükkökkel, beállításokkal olyan formába önti a magamutogatást, hogy az közkedvelt legyen?

Nem. Az egyetlen, amire gondolni fog, az az, hogy a képen látható lány nagyobb eséllyel kap szeretetet, figyelmet, mint ő, ezért neki is olyanná kell alakítania magát. A közösségi média, főleg, ha unalomból használják, ijesztő mértékben szűkíti le a tudatot a képeken látható dolgokra. Nem elég kísérleti patkánynak lenni: minél kívánatosabb kísérleti patkánynak kell lenni, sőt, azt kell elhitetni a követőkkel, hogy te egész életedbe arra vágytál, hogy kísérleti patkány legyél! Háttérbe kell szorítanod mindent, ami te vagy, különösen az érzelmeidet, a helyüket átveheti a clean eating, a poharas kávé, a high-fashion ruhák és a legújabb iPhone - a többi patkány pedig welcome drinkként lenyeleti veled a tudatot, hogy ez vagy te, és így lehetsz igazán önmagad.

Úgy néz ki, hogy a hétvégét a horvát tengerparton töltöm. Életemben nem voltam még déli szomszédunknál, tengert is hat éve láttam utoljára, szóval mondhatni, kiszakadok a szürke hétköznapokból. Miért nem tettem ki azonnal a Facebook-oldalamra, vagy a blogra, amint befizettem az utazást? Miért nem lesz minden lépésem megosztva, vagy lájvolva péntektől vasárnapig? Miért nem fogom azzal kínozni az útitársamat, hogy hatszáz helyen lefotózzon, és miért nem a képek szerkesztgetésével fogom tölteni az időt? Azért, mert nem érdekel, mit gondolnak erről az emberek. Elmegyünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy élményeket, emlékeket gyűjtsünk, hogy kíváncsiskodjunk a horvát jellegzetességek iránt, és nem azért, hogy becsekkoljunk. Természetesen érdekel az, hogy más mit gondol rólam, de nem gondolom, hogy engem ez az egy-két nap annyira meg fog határozni, hogy megosszam az ismerőseimmel. Aki még sosem volt ilyen utazáson, annak úgy tűnhetne, hogy nagyon sok pénzem van, és ezt megengedhetem magamnak; aki pedig már volt, az úgyis tudja, hogy milyen. Hasonló a helyzet a tükörbe tolt iPhone-nal is, amit általában hitelre vesznek és/vagy a szülő fizet, de erről bővebben a kampány egy másik részében olvashattok majd.

Mielőtt kedvelnénk egy fotót, vagy követnénk egy első ránézésre követendőnek tartott influencert, gondolkodjunk el az alábbiakon.

• Mire, vagy kire volt szükség ahhoz, hogy az illető ezt a képet alakítsa ki magáról?
• Mivel foglalkozik? Ha ő nem dolgozik, mivel foglalkozhatnak a szülei, vagy a barátja (szülei)?
• Mennyi szabadidőt és energiát fektet az illető abba a képbe, amit a követőinek láttat?
• Mekkora szerepe van az oldalon a képeken látható termékeknek, és mekkora részben szól az illető saját gondolatairól, emberi oldaláról?
• Mekkora a valódi értéke a képen látható termékeknek?

A figyelmünk értékes dolog, az pedig rólunk is árulkodik, ki az, akit követendőnek tartunk. Az iPhone X havi törlesztőrészlete, egy tengerparti utazás vagy egy havi clean eating sokkal olcsóbb, mint egy havi albérlet, utóbbival mégsem találkozhatunk az Instagram-feedben, mert létszükséglet, és nem luxustermék. Egy ismeretlen ember számára könnyen úgy tűnhet, hogy az illetőnek a lakhatás, a rezsi és az alapvető étkezés mellett marad pénze ilyen dolgokra, főleg, ha a szülő, vagy a bae nem nem szerepel a képeken. Ez hasonló érzékcsalódás, mint amikor valaki a futógép kijelzőjét fotózza le a sok lájkért: aki nem szokott rendszeresen futni, az azt gondolhatja a számok láttán, hogy az illető megfutotta az olimpiai kvótát, viszont aki nap mint nap szokott futni az edzőteremben, az hamar kiszámolhatja, hogy ezt bármelyik ember elérhette volna, akit behív az utcáról.

Éppen néhány napja beszélgettem arról valakivel, hogy ő is tapasztalta-e már azt, hogy egy nagydarab, széttetovált, testépítő alkatú, szőrös marcona férfire gyakran féltékenységi rohamok jönnek rá egy párkapcsolatban. Meglepő lehet a válasz, de mindketten láttunk már ilyet. Ugyanígy előfordulhat az, hogy egy kislány, aki nap mint nap Facebook-élőzik, nem mer elmenni egy találkozóra, vagy ha el is megy, alig tud megszólalni, és akkor is csak jelentéktelen dolgokról beszél - talán még jelentéktelenebbekről, mint az élő adás közben. Sokkal egészségesebben használhatnánk a közösségi médiát, ha az előtérbe tolt dolgok helyett a képek hátterét figyelnénk meg, ami szemmel nem látható, és sokkal jobban élveznénk a valóságot, ha azokat a dolgokat tolnánk előtérbe, amiket valóban magunkénak érzünk, és nem csak a több reakcióért, követőért, elismerésért tesszük közzé.

Az Instagramról már korábban írtam egy érdekes, háromrészes cikksorozatot, itt kezdhetsz bele. A Campaign For Reality többi pontját itt találod, a többi résszel pedig hamarosan találkozhatsz a blogos csoportokban más bloggerek tollából.

A 25 legalávalóbb magyar Facebook-oldal

A kis herceg arra emlékeztet, hogy felelős vagy a rózsádért, én pedig arra szeretnélek emlékeztetni, hogy felelős vagy a lájkodért. Két okból is felelős vagy azért, hogy értelmezd, amit lájkolsz. Az egyik, hogy mások is látják: az összes ismerősöd hírfolyamában meg fog jelenni, hogy te kedveled az adott oldalt. Vajon milyen képet fog ez festeni rólad? Vajon mennyien gondolnak bele ebbe, mielőtt megnyomják a gombot?

A másik, szerintem fontosabb ok, hogy az oldalak, amiket követsz, meg fognak jelenni a hírfolyamodban, és befolyásolni fognak téged. Akkor is, ha te erős vagy, akkor is, ha téged már megedzett az élet és neked már bármi jöhet, ezek a Facebook-oldalak akarva-akaratlanul befolyással vannak a gondolkodásodra. Ha nem tudsz szabadulni bizonyos gondolkodási mintáktól, és nem érted, miért követed el rendre ugyanazokat a hibás lépéseket az életedben, az könnyen visszavezethető arra, hogy primitív Facebook-oldalak olvasásával töltöd a napjaid egy jelentős részét.

A legtöbben függünk a Facebooktól, és már rég lekéstünk arról, hogy mi használjuk az oldalt - az oldal használ minket. Ez önmagában még nem végzetes probléma; viszont ha eddig nem tetted, akkor itt az ideje meghatározni, hogy mire használjon téged a csodás Zuckerberg-művek. Az alábbi huszonöt oldal bemutatásával a lájkod megszelídítésében szeretnék segíteni, és bízom benne, hogy sikerül változtatnom egy hangyányit az olvasóim facebookozási szokásain.

A lista olvasása könnyen okozhat depresszív tüneteket és elzárkózást az emberektől. Ha eddig alábecsülted az emberi hülyeséget, akkor szedd össze az összes fantáziádat, és készülj fel a legrosszabbra! Sokan azt sem tudjuk elképzelni, hogy a Telejósdába, vagy az Ezo TV műsorába élő emberek telefonálnak be - ehhez képest a Rontáslevétel és átoklevétel nevű oldalt több mint 61 ezren lájkolják. Egy városnyi ember mászkál kicsiny országunkban, aki hithűen várja a pénzenergiát, bekarikázza a tízmilliószoros napot, és lelkesen dörgöli a fájós gerincét a tévéképernyőhöz, amíg a látó azt nem mondja: elég.

Elég? Ugyan már, ez még fel sem került a listára! Mire az aljára értek, meg fogjátok érteni, hogy miért.

25. A telefonom mellett alszom.<3

(155 ezer kedvelés)

• Melyik kávéscsésze illik hozzád?-teszt
• 20 perc alatt elkészíthető torták
• Manikűr tippek
• Horoszkóp és egyéb asztro-bullshit
• Ócska jelölgetős képek...

...és ezek mellett azt is megtudtam, hogy káros ventilátorral aludni. Ez az oldal egyébként a maisztorik.com nevű filozófiai magazin futtató oldala, itt osztják meg az olyan cikkeiket, mint például: tegyél krétát a szekrénybe, és nem hiszed el, mi történik két nap múlva, vagy hogy a gazdag lány kikosarazta a fiút, mert túl szegény volt...

Légyszi, engem ne kosarazzatok ki, van még huszonnégy ennél borzalmasabb oldal! És a krétát se felejtsétek a szekrényben!

24. Idézetek ;]

(149 ezer kedvelés)

A telefon mellett alvós oldalhoz hasonlóan ez az idézetes oldal is a maisztorik.com cikkeivel halássza a nyitott és kíváncsi embereket.

Ha eddig nem tudod, miért kosarazta ki a gazdag lány a szegény legényt, vagy olyan esetleg régimódi vagy, hogy a krétát még mindig az írószereknél tartod, itt egy újabb lehetőség, hogy a szekrénybe tedd.

23. Szeretlek és szeretni is foglak amíg csak élek

(236 ezer kedvelés)

Ne szidd, úgyis szereted - csap arcul az első pofon az oldalra kattintva, de itt nem állok meg, ennél erősebb a kíváncsiságom!

Ez az oldal inkább egy jól megtöltött tumblira hajaz, sehol egy horoszkóp, vagy öt perces személyiségteszt. Life goalok, ezerszer elhasznált pillanatképek, helyesírást nem ismerő hozzászólók és indokolatlanul sok sírva nevetős emoji jellemzi az oldal hangulatát.

Meg egy kis társfüggőség, némi kizsákmányolással.

22. Akit szeretsz, arra nem haragudhatsz sokáig

(26 ezer kedvelés)

Először is, mi ez a cím? Arra haragszom, akire akarok, nekem ne mondja meg egy csövesbánat Facebook-oldal, hogy kire meddig haragudjak!

Természetesen nem ítélkeztem anélkül, hogy jártam volna az oldalon. Első ránézésre nagyon átfogónak tűnik, van itt motiváció, inspiráció, ezotéria, fájdalmasan primitív életbölcsességek, olcsó önigazolások, és tengermély idézetek, amiket aztán lehet a profilkép mellé másolni. Ha gyakrabban posztolna ez az oldal, biztosan nem rekedt volna meg 26 ezer követőnél, a tömeg imádja az ilyesmit.

21. Happy Fox

(98 ezer kedvelés)

Amikor megláttam az úgy hiányzol, mint kínai piacról a számlatömb hasonlat mellett a 416 megosztást, azonnal tudtam, hogy ennek az oldalnak helyet kell kapnia a listán. A Happy Fox a saját vicces weboldalát futtatja, pontpontpont-végű bullshit-cikkből ide kattintva sem szenvedünk hiányt.

Az én humoromról megoszlik az emberek véleménye: van, aki szerint nincs; van, aki szerint van, de borzalmas, és vannak, akik ugyanezt mondják, csak más hangsúllyal. Mindenesetre a Happy Fox nem lépte át az ingerküszöbömet, például a Nonsense Animal Images sokkal gyakrabban tud megnevettetni.

20. Hihetetlen történetek

(270 ezer kedvelés)

Elsőre valami hardcore ezotériára és elvált negyvenes asszonyokra számítottam a hozzászólásoknál, de egészen meglepett, amit láttam helyettük:

• cumiért veszekedő babák,
• brit tudósok-jellegű áltudományos cikkek,
• polgárpukkasztás,
• horoszkóp és egyéb asztro-agyfasz,
• és természetesen bölcsességek, receptek minden mennyiségben.

A cikkeket több különféle oldalról osztják meg, a nevük sokatmondó. Például a lilapuli.info nem lóg ki a sorból.

19. Tetszik Lájk

(272 ezer kedvelés)

Szintet léptünk! Bár az eddigi oldalak címei között találhattunk hangzatos hülyeségeket, azok legalább nyelvtanilag értelmezhetőek voltak. A Tetszik Lájk előtt viszont értetlenül álltam, amikor a földgolyóból kinövő fát ábrázoló profilképre kattintottam.

A 272 ezer lájkolót nem a szél fújta össze! Ez az oldal követi a mai trendeket, már Messenger-storyval is bombázzák a követők elméjét. A legfrissebb eresztésből megtudhatjuk, hogy nem a nő öregszik, hanem a férfi látása romlik. Mielőtt az olvasó teljesen a kezébe temetné az arcát, lejjebb görget, és a következő kép fogadja: 

Később arra is óva intenek minket, hogy nehogy megváltozzunk bárki kedvéért, inkább várjunk arra, aki elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Öt perc elmebaj után azt kell mondanom, hogy a Tetszik Lájk (jelentsen ez bármit) az önigazolást kereső nők egyik legerősebb fellegvára, ahol napjában többször is találhatnak valami mézesmázos, önáltató hülyeséget.

18. Tudatos életmód

(260 ezer kedvelés)

Az agyalás tönkretesz - olvasom az első lépést a tudatos életmód felé Szikszay Csabától. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ekkora badassnek érzem majd magam azért, mert mindent túlagyalok! Egy igazi lázadó vagyok!

A következő kép aztán egy kicsit jobban megborít: ha vétkeztek ellened a szüleid, akkor ne megbocsáss, hanem ismerd el őket... mert az élet ajándékát kaptad tőlük. Wow, máris hálás lettem! Életműdíjat ne adjak nekik esetleg?

Az alatta lévő két kép közül az egyiken a tanácsok egy fától szöveg szerepel, a másikon pedig az ezerszer elcsépelt siker-jéghegy ábra. Ha a tudatos életmód azt eredményezi, hogy ennyire hülye legyek, akkor köszönöm, de inkább maradok tudatlan. Mindenesetre megírhatná valaki, hogy miért hasznos ez az oldal - mármint, nem Szikszay Csabának, hanem a követőinek.

17. Pozitív gondolatok

(301 ezer kedvelés)

A tudatos után egy pozitív oldallal dobjuk be magunkat a 300 ezres álomhatár fölé. Ez az oldal már rögtön legfölül emlékeztet arra, hogy egy csoda vagyok, aztán azt próbálja meg beadni, hogy kutatók megtalálták a lehetőséget az öregedés megállítására. Egy ilyen csodás embert miért kínoznak ilyen alávaló cikkekkel?

Nem sokkal lejjebb megnyílhat számunkra a pénzügyi bőségkapu, alatta pedig negyvenes anyukák hálálkodnak kommentben. (Vajon nekik megnyílt?) Nagyon szívesen folytatnám még a jellemzést, de a 8 jel, hogy az őrangyalod beavatkozik az életedbe-cikknél a maradék türelmem is elfogyott.

16. Tudnodkell

(351 ezer kedvelés)

Az ember szíve bármikor összetörhet, függetlenül attól, hogy hány éves. Ne már, komolyan?! Pedig már alig vártam a 25. születésnapomat, azt hittem, onnantól már törhetetlen lesz!

Mindent beletett a tálba, elkeverte és a sütőbe tette. Isteni finom túrós süti lett belőle - erre a cikkre már majdnem rákattintottam! Mi az, hogy mindent beletett? Az uborkát, a ketchupot, a turmixgépet, a kapucnis pulcsiját, vagy az edzőcipőjét csak nem tette bele!

Aki nem osztja meg ezt a képet, az balszerencsés lesz ebben az évben. Nem kamu! Oké, oké, megyek már, ennyire gyorsan nem kell elüldözni!

15. Pıиκ Ŧloωєя . :$

(288 ezer kedvelés)

A klasszikus Pink Flower kihagyhatatlan a legalávalóbb Facebook-oldalak listájáról. Messenger-történet itt is van: sajnos @A-nak vennie kell egy Vans cipőt, ha tíz percen belül nem válaszol valakinek a hozzászólására. (Mit szóljon ehhez szegény 'A' a Pretty Little Liarsből? Még meg se jelölték, máris indulhat a cipőboltba...)

Egy másodpercig átfut rajtam a sokk, hiszen egy képről megtudhatom, hogy a lány, akivel utoljára beszéltünk Messengeren, terhes. De még le sem feküdtünk, akkor vajon hogyan?

Találhatunk sok Kasza Tibi videót is ezen az oldalon. Alatta a sok menő lány jelölgeti egymást, hogy jujjci, ez nagyon te! :3 <333, a bff-ek pedig örök kommenthűséget fogadnak egymásnak ország-világ szeme láttára. Kezd elönteni az a nosztalgia, amikor kiközösítettek a gimiben, szóval lépjünk tovább a következőre.

14. Bővebben

(348 ezer kedvelés)

A Bővebbennel sem járunk sokkal jobban, mint a rózsaszín virággal. Ez az oldal annyival összetettebb, hogy megcsodálhatjuk VV Éva bikinis testét és valami botrányos videót Majkáról, szóval itt már a bulvárt sem ússzuk meg.

Hajat kellene mosnom, de még nem vagyok lelkileg felkészülve rá. Ehhez hasonló képek mellett a Bővebben arra is emlékeztet minket, hogy a követőtábor lányai mit tartanak a legfontosabbnak bennünk, fiúkban.

Az kellett volna még, hogy kéretlenül lefotózzon! Lenne egy törött telefonja...

Amúgy csak én hiányolom a jól érezted magad?-kérdést? Vagy az tökmindegy, hogy a bff-ed jól érezte-e magát a sráccal?

Fun fact, hogy a Bővebben és a Pink Flower ihlette a Ti akasztottatok már ki tanárt? című írásomat. Egy könyvet lehetne írni arról, hogy az ilyen oldalak hogyan tartják alacsonyan a fiatal lányok igényeit, és hogyan egyszerűsítik le a hozzáállásukat az élethez, hétköznapi helyzetekhez.

13. Szeretlek a legszebb szó

(664 ezer kedvelés)

Magyarország második vezető bulvároldala több szempontból is tanulságos. Az erdekescikkek.comot és a tudnivalok.eu-t futtató Facebook-oldalon évekig kísérletezett arányban keveredik a bulvár, a bullshit és a polgárpukkasztás. Ijesztően sok a helyesen írni képtelen, agresszív hozzászóló, mélyebbre ásva pedig azt is megérthetjük, miért ennyire sikeresek a gyűlöletre épülő politikai kampányok.

Különben is, felejtsük már el egy életre ezt a szeretleket! A szeretlek szóra azok vannak rászorulva, akik képtelenek bármi más módon kifejezni a(z ál)szeretetüket.

• Fontos vagy nekem!
• Aggódom érted.
• Biztosan eltetted ezt vagy azt a dolgot indulás előtt?
• Szeretnéd, hogy érted menjek?
• Bármikor felébreszthetsz.
• Erre a programra nem megyek el, mert inkább veled szeretnék lenni.
• Megoldom, hogy előbb találkozzunk!
• Hogy lenne neked a legjobb?
• Nagyon örülök, hogy itt vagy!
• Szívesen meghallgatlak, ha szeretnél beszélni róla.
• Alig várom, hogy megint közösen csináljunk valamit!
• Amikor nem voltál itt arra gondoltam, vajon te mit mondhatnál, ha itt lennél.

Tessék, ha mindenképp ragaszkodunk a szóbeli bizonygatáshoz, itt van tizenkét remek példa, nagyjából öt percet kellett rajtuk gondolkodnom. A szeretlek szó önmagában kb. annyit jelent: lájkollak. Egy unott gombnyomást, szimpátiát, legfeljebb egyetértést. Én sokkal inkább hiszek az éjszakai felébredésekben-betakargatásokban, apró figyelmességekben, lelkes tekintetekben, olyan dolgokban, amiken érződik az ösztönösség, és olyan helyzetekben, amiket nem lehet, vagy nagyon nehéz megjátszani. Persze, ez én vagyok, biztos sokan vannak, akik beérik egy odavetett szeretlekkel.

Az oldalnak a címétől eltekintve egyébként semmi köze a szeretlek szóhoz, de gondoltam, megragadom az alkalmat egy kis kitérőre.

12. Mindenegyben blog

(739 ezer kedvelés)

A második vezető bullshit-oldal után rögtön itt az első! Beléptünk a lista első felébe, mélyedjünk el a mocsárban!

A 25-45 közötti, bulvárra éhes nők Bibliája nem bízza a véletlenre a lájkvadászatot: ha kell, csecsemők halálát és Alzheimer-kóros nénik történetét is megosztja a több reakció érdekében. A horoszkóp alá görgetve megtudhatjuk, hogy Ferenc pápa a nácikhoz hasonlította a magyarokat, aki pedig nagyon kitartó, az két legyet üthet egy csapásra! Elolvashatjuk, hogy Berki Krisztián hogyan ünnepelte meg a Dózsa György úti kettős gyilkos születésnapját, illetve, hogy Tóth Vera mit üzent Curtisnek.

Azt gondoljuk, hogy a Mindenegyben blog tökéletesen ráérzett a primitív emberek érzelemvezérelt viselkedésére, amikor lájkokat gyűjt maga köré? Nem, a tökéletest eggyel lejjebb találjuk.

11. Kasza Tibor

(1 millió 35 ezer kedvelés)

Lájkolja a saját bejegyzéseit, és a tömeg nem veszi észre a kifinomult módszereit a lájkgyűjtés mögött - ki az? Persze, hogy Kasza Tibor! A saját híroldala, a twn.hu a Facebook-oldal sikeres felfuttatása után indult be, és hasonlóan magasröptű témákat dolgoz fel, mint a listán szereplő többi oldal. Kasza Tibor oldalán a jelölgetős képek igazi szellemi oázist képeznek a cikkek között, ugyanis ezek alá csak egymás nevét írják a hozzászólók, míg a cikkeknél kibontakozik a milliós tömeget átszövő tömény ostobaság. 

Ha milliókat szeretnél megszólítani, hass az emberek érzelmeire, soha ne vitázz, és mindig tartsd a beszélgetést a felszínen! Tudják ezt a politikusok, és tudja jól Kasza Tibor is. Ahhoz, hogy a megfelelő politikusok irányítsák az országot, hogy a megfelelő tévéműsort nézzék az emberek, és hogy a megfelelő emberek érjenek el milliós népszerűséget, nem a politikusoknak, a tévéműsoroknak, vagy a sztároknak kell megváltozniuk, hanem az embereknek. A politikus, a tévéműsor készítője, Hiro, Lil G, Nemazalány vagy akár Kasza Tibor nem hibáztatható: ők csak azt teszik, amire a legtöbb ember vágyik. Ha Kasza Tibor hirtelen az én bejegyzéseimet kezdené el megosztani, a követők fokozatosan érdektelenné válnának, megunnák, és keresnének maguknak egy másik semmitmondó oldalt, amit követhetnek.

10. SZÁZ EL NEM MONDOTT SZÓ

(185 ezer kedvelés)

A top tízet rögtön egy kiabálással indítjuk. Mármint, nem én kiabálok, hanem az oldal! A SZÁZ EL NEM MONDOTT SZÓ - a Mindenegyben bloghoz hasonlóan - a borzalmas kapcsolatban tengődő, unatkozó, mindig mindent megosztó 25-45 közti nők gyűjtőhelye, akik nem értik, miért veri őket az élet, és imádják magukat sajnáltatni. 

Ez az oldal a beszélő nevű fontoshirek.info, erdekesdolgok.info és jotemak.club oldalakat népszerűsíti, ahonnan Coco Chanel idézetektől kezdve a szalonna jótékony hatásaiig különféle informatív tartalmak özönlenek ránk szinte minden órában. 

Mindent beletett a tálba, elkeverte és a sütőbe tette. Jaj, ne, már megint? Másodjára már vártam valami csavart a történetben, szalmonella, leégett lakás, vagy ilyesmi, de megint isteni finom túrós süti lett belőle. Szinte hihetetlen!

9. Oravecz Nóra

(156 ezer kedvelés)

Oravecz Nóra self-brandje semmiben nem különbözik Molnár Krisztián bebaszós live-jától: közismert, olcsó, egyedi, értelmetlen, elsősorban felnőttek teszik ki a követőket és ha sokáig nézed, elhányod magad tőle. A gond az, hogy az emberek azt gondolják, van bármiféle különbség a kettő között.

Oravecz Nóra és Molnár Krisztián tevékenysége egy tőről fakad, egy jelenség két oldaláról van szó. Az egyik oldalon az önértékelés nélküli lányokat zsákmányolják ki, miközben azzal áltatják őket, hogy inspirálódnak - a másik oldalon pedig önértékelés nélküli fiúk nyerhetnek önigazolást, miközben azzal áltatják őket, hogy szórakoznak. Az egyik a Cosmopolitanon felnőtt lányokat áltatja mézesmázos marketingszövegekkel, a másik pedig a pornón és dobozos Arany Ászokon felnőtt fiúkat áltatja azzal, hogy van náluk is lejjebb. Mindkettőt kényelmes nézni, és mindkettő követésének ugyanaz az eredménye: az adott pillanatban jól érzed magad tőle, a következő száz pillanatban pedig nem érted, miért van hiányérzeted.

8. Lakatos Levente

(155 ezer kedvelés)

Naiv, tudatlan polgárként azt gondoltam, hogy ez az ember egy író. Ennek ellenére Lakatos Levente Facebook-oldalát pörgetve minden, amivel szembetaláltam magam, az egy hátrafordított snapback sapka, egy Apple MacBook, önajnározás, félpucér képek, kiskutyák, Instagram-promózás, erőltetett távolbanézős tekintet, illetve autó- és üdítőreklám. Biztosan így kell megnyilvánulnia egy írónak? Ez az etalon? Esetleg Lakatos Leventében túlteng a küldetéstudat, hogy azzal a százezres réteggel is megszerettesse a new adult könyvek olvasását, akik nem látnak tovább egy férfi két szép szeménél, meg a kiskutyájánál?

Régóta dörzsölöm a tenyeremet, hogy egyszer olvashassak egy tanulmány hosszúságú blogbejegyzést a Lakatos Levente-könyvek hatásairól a fiatal lányok érzelemvilágára. Szóval, kedves ismeretlen könyves blogger, ha ezt olvasod, csapj le az ötletre! Egy lájkolód már biztosan lesz.

Ugyanitt nagyon szívesen vitatkoznék megszállott Lakatos Levente-rajongókkal arról, hogy miért kártékonyak ezek az instás/facebookos megnyilvánulások, mi a viszonya a marketingnek a könyvkiadáshoz és milyen mértékű rombolást végez a giccs és az elérhetetlen ideál egy kibontakozó, fiatal lány lelki fejlődésében. A művész úr egyetlen könyvét sem olvastam, szóval előnyben vagytok, hajrá! Tudjátok, hogy engem meg lehet győzni érvekkel, lehet, hogy a végén én leszek a legnagyobb Lakatos-fan.

7. Dunaparti Napóleon

(156 ezer kedvelés)

Túl vagyunk tizennyolc oldalon, de a sűrűje még csak most jön! A Dunaparti Napóleon oldalra kattintva azonnal mellbe rúg a borítókép: úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert az egészséges. Az aluliskolázott, érzelmi és funkcionális analfabéta nőket megcélzó oldal sokkoló mértékben okádja ránk a közhelyeket, az önigazolást, az erős vagyok-mantrát és VV Veronika teljes átalakulását, képekkel. 

A Dunaparti Napóleon minden nőt szeretettel vár, aki számára nehéznek bizonyult az érettségi és/vagy úgy érzi, őt már megedzette az élet, sok mindenen keresztülment, és szeretné egy kis buksi simivel ellensúlyozni a kisebbségi érzetét, vagy a kezdetleges problémamegoldó-készségét.

6. Drog

(68 ezer kedvelés)

Ha még egy lépést teszünk a gödör alja felé, ugyanott érezhetjük magunkat, mint az előbb: a Drog és a Dunaparti Napóleon ugyanazt a réteget szólítja meg. A Drog viszont követők ezreit állította maga mellé az utóbbi néhány hétben, és ez a kép arra enged következtetni, hogy a közeljövőben is robbanásszerű népszerűség-növekedés előtt áll:

Amint a vízjelből is kiderül, a két oldal szorosan köthető egymáshoz, a showt viszont egyre inkább a Drog viszi el, és a napról-napra élő, primitív nők felszínen hánykolódó érzelmeit is egyre inkább ez az oldal szolgálja ki. Nem lepne meg, ha a Drog mögött is nemsokára százezres követőtábor gyűlne össze.

5. Győztes alkat

(105 ezer kedvelés)

Aki régebb óta olvas, az tudja, miért szoktam ezt kérni: kattintsunk a Győztes alkat nevű oldalra, és nézzük meg, milyen ismerősök kedvelik ezt az oldalt! Van közöttük olyan, akit úgy ismersz, mint győztes alkat? Vagy olyanok vannak közöttük, akiknek a lelkét könnyen jól lehet lakatni olcsó élethazugságokkal, de amúgy képtelenek megelégedni önmagukkal, mindig vékonyabbak akarnak lenni és pénzhez kötik a boldogságot? Mit jelent győztes alkatnak lenni? Megfogalmaztátok már magatokban ezt a kérdést, vagy hagyjátok, hogy egy ilyen oldal döntse el helyettetek? 

Az oldal többek között azért került az ötödik helyre, mert ehhez már tartozik webshop is. Az emberek vehetnek győztes alkatos törölközőt, trikót, kulcstartót, és az oldal adminjának könyve is megjelenik nemsokára - itt már nem csak a követő gondolatai, de a pénztárcája is veszélybe került.

A gép forog, az alkotó pihen, Madách pedig valószínűleg facepalmozna egyet, ha látná, mennyire tragikus a 21. századi tömegember sorsa.

4. Szabó Péter / Motiváció Minden Napra csoport

(344 ezer kedvelés / 204 ezer tag)

Brian Tracy magyarországi helytartójának mindig sikerül elkeserítenie. Azért különös ez az elkeseredettség, mert Szabó Péternek sikerült a tanult, diplomás réteget is magáévá tennie, azokat, akiknek éppen kritizálnia kellene a tevékenységét, és azokat, akiktől első ránézésre többet várnánk, mint motivációs oldalak követését.

Az oldalhoz egy csoport is tartozik. A Motiváció Minden Napra csoportban azonnal megcsodálhatjuk Szabó Péter mezítelen felsőtestét egy hat hónapos, illetve egy friss fotón. A nap mint nap fogyásról álmodozó, de amúgy péksütit, jégkrémet és üdítőket két pofára magukba döntő nők pedig elalélnak a komment szekcióban, mintha csak egy jól sikerült Áttörés-előadáson lennének.

A boldogsághajkurászásról, a pozitív gondolkodásról, a motivációról és hasonlókról itt fejtettem ki bővebben a véleményemet.

3. Női önbizalomedző - Marozsák Szabolcs

(200 ezer kedvelés)

Kedves lányok, üdvözöllek titeket a dobogón! Bemutatom nektek a bronzérmest, Marozsák Szabolcsot, aki a 21. század legjövedelmezőbb és legbiztosabb lábakon álló iparágába fektetett be. 

Olaj? Arany? Tőzsde? Fegyverek? Ó, dehogy!

Önbizalom nélküli lányok.

Ennél garantáltabb befektetés a világon nincs, hiszen a legtöbb lány önbizalma tartósan gyenge. A média és a marketingeszközök hatására elégedetlenné válnak a külsejükkel, rosszul érzik magukat természetes arccal/testtel, bármit megtesznek azért, hogy megfeleljenek másoknak, és elkeseredettségükben képesek belájkolni egy Női önbizalomedző nevű oldalt. Nem ismerik magukat, nem tudják, mit miért tesznek, képtelenek értelmezni az érzelmeiket, ehhez pedig Marozsák Szabolcstól kérnek segítséget. Az én idealista világomban egy ilyen nevű oldal stand-up comedy előadások közkedvelt tárgya lenne, ahol az emberek röhöghetnének azon, hogy egy béna kalácsképű figura öltönyben emelget egy súlyzót a profilképen. Ehhez képest a valóság az, hogy Marozsák Szabolcs kétszázezer fiatal lány mindennapjaiba avászkodik be ezzel az attitűddel, és - fokozva a sokkot - túlnyomó részük egyetemista, vagy diplomás, aki komolyan is veszi az olvasottakat.

2. ÉLETKEdv

(278 ezer kedvelés)

Ez az elsőre ártalmatlannak tűnő oldal szintén az érzelmekre hat, szintén a lányokat célozza meg motivációval, idézetes képekkel, közhelyekkel és meghatónak szánt mondatokkal. Elsőre az ember nem veszi észre, mi lehet az oldal célja, még az előadásoknál sem kezd gyanús lenni a dolog. De akkor miért alávalóbb az ÉLETKEdv, mint Marozsák Szabolcs, vagy Szabó Péter?

Az oldalt vezető nő, Lippai Marianna 2010-ben elveszítette az akkor tinédzserkorú lányát. Ez valóban az egyik legnagyobb fájdalom, amit egy ember átélhet, ennek hatására veszélybe kerülhet egy ember testi-lelki egészsége, munkája, párkapcsolata, még egy egészséges embert is éveken át megviselhet a gyász. Marianna viszont úgy döntött, ha már neki ennyire rosszul alakult, kihozza belőle azt, amit ő a legjobbnak érzett:

felépített egy brandet az emberek sajnálatára, a lánya halálából.

Az elmúlt években golyószóró-jelleggel posztolta tele ÉLETKEdv nevű oldalát arra apellálva, hogy az emberek megsajnálják őt, és a taktika talán jobban is bevált, mint azt valaha gondolta volna. Ő lett a nő, aki a lánya emlékét bulvármagazinoknak, tévéműsoroknak és idegenek százezreinek árusítja ki nap mint nap semmitmondó idézetekkel, self-brandinggel, szétsminkelt szelfikkel és álcelebkedéssel lájkokért cserébe. Nyolc évvel a tragédia után ott tartunk, hogy blúzban-blézerben fotózkodik motivációs előadóként, néha szexin a hajába túr, és a halott lánya sírjával pózol az oldalon - 24 ezer reakcióért.

1. Hungarian Gentlemen

(104 ezer kedvelés)

A győztes kevésbé gyomorforgató, kevésbé dühítő, mint az ÉLETKEdv, de annál alattomosabb, elszántabb és kártékonyabb. Kezdjük először is a legfontosabbal: úriember biztosan nem kedveli ezt az oldalt.

A Hungarian Gentlemen kivételként is értelmezhető, hiszen ez az oldal vegyesen szól lányokhoz és fiúkhoz. A fiúknak azt üzeni: ilyenek legyetek, a lányoknak pedig azt: ilyen az igazi férfi. De mégis milyen? Biztosan a napszemüveged, az órád, az öltönyöd, vagy az autód ára tesz úriemberré?

Úriemberként mindig feldühít, amikor meglátom, hogy valaki megosztotta ennek az oldalnak a bejegyzését. A háttérben elsötétített maszkulin alakok előtt általában valamilyen olcsó közhely tárul elém, és ha az ember több képet is megfigyel, akár ellentmondásokat is kiszúrhat közöttük.

Forrás: Facebook - Vonzó Élethazugságok

A Hungarian Gentlemen egy hamis, álságot képet fest mind a fiatal fiúk, mind a fiatal lányok elé az ideális férfiról, nemsokára pedig elindítja Hungarian Lady nevű oldalát, amivel talán még egyszerűbb dolga lesz befutni. Elég csak néhány percet görgetni az "úriembereket", szétnézni a kedvelők között, és megérthetitek, miért választottam ezt a legalávalóbb magyar Facebook-oldalnak.

Kihagytam egy oldalt, ami szerinted kritikán aluli és népszerű? Vitatkoznál valamelyik oldal helyével a listán? Írj bátran ide, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalára! Ha elfáradtál a sok bullshit olvasásában, nálam nyugodtan megpihenhetsz, sok tartalmas, érdekes, hosszú olvasnivaló vár.

Campaign for reality

Számtalanszor írtam már a valóság és a képernyő közti különbségekről, a közösségi média sztárjainak hazugságairól, és ezek hátteréről, de sosem éreztem elég hasznosnak, hatékonynak ezeket a posztokat. Úgy gondolom, nem lehet elég nagy hangsúlyt fektetni ezekre a témakörökre, ezért szeretném, ha egy átfogó kampány keretében többen is beszélgetnénk róluk a következő hetekben. Ha kell, egyedül is szívesen megírok néhány bejegyzést, de sokkal hasznosabb lenne, ha a Mennyire vagy menci? után ismét együttműködhetnék más bloggerekkel.

Tíz önálló részre osztottam a gondolataimat, amit persze lehet összevonni-szétszedni, attól függ, mennyien leszünk rájuk. Ha ketten, öten, vagy tízen írjuk, vagy valaki többet/kevesebbet ír, akkor maradhat így is. Arra gondoltam, hogy a jelentkezők választhatnának a témák közül, amiket a saját blogjukon dolgoznának fel, ami a végére marad, azt pedig megírnám én. Mivel egyszerűen el tudok érni több ezer, vagy akár több tízezer embert, ezért, ha szeretnéd, megoszthatom az írásaidat (és ezáltal a blogodat) a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán. Nem kell használnod a #CampaignForReality hashtaget, nem kell cserébe megosztanod tőlem semmit, egyszerűen csak szedd össze a gondolataidat az adott pontról, fogalmazd meg olvasmányosan, helyezd el a saját blogodon, és jelezd, hogy szeretnéd a megosztást.

A 10 cikk valahogy így néz ki a fejemben:

1. A nárcizmus, az online karakter, és ezek kapcsolata. Miért akarnak más képet mutatni magukról az emberek, mint amilyenek a valóságban? Miért van bizonyos emberekben igény egy online karakter kialakítására? Miért fontos a visszajelzés? A nárcizmus mellett fel lehet hozni más ehhez kapcsolódó személyiségzavart, betegséget is: frusztráció, szorongás, önértékelési zavarok, evészavarok, depresszió. Minél részletesebben fogalmazol meg félelmeket (visszajelzéstől, észrevétlenségtől, kevés lájktól stb.) annál jobb. Jöhetnek személyes példák is, ha találkoztál nagy Insta-celebbel, aki személyesen alig tudott megszólalni; vagy a képeken határozottnak, magabiztosnak tűnő emberrel, aki a valóságban féltékeny volt egy pohár vízre; esetleg valakivel, aki a képeken pucérkodott, de személyesen még a pólóját is alig merte levenni stb., ezek nagyon jók.

2. Miért akarunk hasonlítani másokra? Meddig egészséges az, ha hasonlítani akarunk másokra, és mikortól megy az önállóságunk rovására? Lehet szó elfogadásról, beilleszkedésről, kiközösítéstől való félelemről, és arról, hogy miért nem érdemes olyan társaságba vágyakozni, ahova a ruháid alapján kerülhetnél be. Ide jöhet még az is, hogy láthatóan szegény emberen hogyan hat az arany fülbevaló vagy a Gucci póló, illetve ide tartozik még az önigazolás-keresés, a bizonygatás (ugye, hogy jó vagyok? légyszi lájkoljatok, ugye szerettek?) és a különféle hiányosságok kényszeres ellensúlyozása. (Amikor iPhone van, de vacsorára nem telik, meg ilyesmi.)

Ahogy az influenceres bejegyzésben is írtam, természetes, hogy az emberek összehasonlítják magukat egymással, de ezt nem feltétlen érdemes az Insta-képeken látható tipikus jelképek alapján tenni. Leírhatod, hogy szerinted mik a legjobb szempontok két ember összehasonlítására.

3. Hogyan készülnek a népszerű Insta-fotók? Ha egy mód van rá, ne másoljuk le Timi bejegyzését, de valami hasonlóra gondoltam.

Képbeállítások, szögek, pózok, pucsítás, kéztartás, csücsörítés, filterek, smink, melltartó beállítás, magas derekú nadrág - jöhet minden ömlesztve, ami csak eszedbe jut. Képekkel illusztrálva lenne a legjobb! Lehet még beszélni arról, hogyan válik ennek a hatására szégyenné a természetes (női) test, hogyan válik nem elég széppé a szép, és hogyan teszi életunttá, öngyülölővé a követőket ez a sok különféle előkészület, meg persze a széjjelsminkelt #nomakeup fotók.

Az is egy érdekes kérdés, hogy miért akarnak mindenáron érzéseket kiváltani a követőkből azok a lányok, akik a képen látható nőhöz hasonlóan fotózzák a feneküket. Ha pedig nagyon stréber valaki, jöhet még egy kis szépségipar vs. önbizalomhiány fejtegetés a végére, azt imádnám.



4. A szülők és a barát szerepe az izgalmas élet mítoszában. Szinte senki nem beszél arról, hogy az Instagramon népszerű emberek úgy engedhetik meg maguknak a képeken látható életmódot, hogy a szüleik, és/vagy a barátjuk eltartják őket, miközben dolgoznak. Így tudnak havonta (több) százezer forintot elkölteni szórakozásra, státuszszimbólumokra, autóra, utazásokra, fesztiválokra, éttermekre, ruhákra, ájfónra, ékszerekre és shopizásra, hiszen mindig van fedél a fejük fölött, fűtött/hűtött lakás várja őket, és telepakolt hűtő. Egy olyan emberben, aki anyagilag független, akinek a saját kezében van az élete, rossz érzéseket kelthetnek ezek a képek, videók, a követők számára pedig értéktelenebbnek tűnhet az ő élete a fentiekénél. Az izgalmasnak tűnő élet sokszor annyiból áll, hogy a nap nagy részében a telefonodat nyomkodod, viszont a befizetett albérlet és egy jókora nagybevásárlás többe kerülhet, mint egy Levi's póló, vagy egy tengerparti trip, csak az nem feltűnő.

Mennyiben hibáztatható a szülő azért, mert pénzt ad a felnőtt gyerekének a luxus-látszat fenntartására? Mennyiben hibáztatható a gyerek, aki azt az értékrendet látva nőtt fel, hogy a boldogság megvehető? Alakoskodó, kivagyi, sznob szülő gyereke nem feltétlenül hibáztatható ugyanezekért a tulajdonságokért, de lehet, hogy éppen a te bejegyzésed hatására fog más szemmel tekinteni ezekre a dolgokra.

Érdemes lenne a #girlboss fogalmát is megvizsgálni, illetve a család, barát szerepét ebben is. Mennyiben szükséges egy jómódú család, vagy társ ahhoz, hogy egy fiatal, egyetemista lány utazgasson a világ körül, vállalkozást indítson, vagy olyan életet éljen a képein, mint egy vállalkozó? Hogyan hat ez azokra, akiket a családjuk, vagy a társuk nem tud pénzzel támogatni?



5. Hogyan jut el odáig egy lány, hogy a teste az egyetlen értéke? Hogyan válik internetes ál-modell egy szeretetéhes kislányból, aki csak nem tudott mit kezdeni magával? Az okok hasonlóak, mint hogy miért lesz valakiből prostituált, vagy pornós. Mindkettőről írtam már korábban, szóval ha ügyes vagy, tudsz az oldalamról inspirálódni, persze, legfőképp a saját gondolataid érdekelnek. Az egészségtelen szülő-gyerek kapcsolatból ki lehet indulni, nem beszélgetnek vele, nem kísérik figyelemmel az Insta, Snap stb. jelenlétét, inkább pénzt adnak neki, csak hagyja őket békén, ilyesmi. Gyakran kötődési problémák is társulnak a magamutogatáshoz, ennek is lehet boncolgatni a következményeit. Nem a legjobb kombó.



6. A követő, lájkoló felelőssége a kultúráért. Az influencer mindig a követői igényeit fogja kiszolgálni. Ha azt látja, hogy sokan olyan embereket lájkolnak, akik kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban pózolnak, akkor elkezdenek kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban szelfizni. Azért, ami a képernyőn történik, mi, lájkolók vagyunk a felelősek. Amíg a legtöbb lány csontsovány lányok képeit lájkolja, addig ez marad az ideál; amíg a legtöbb fiú stricik és bűnözők videoklipjeire iratkozik fel, addig ilyen stílusú klipeket fognak gyártani az előadók. Szóba jöhet a lájkoló felelőssége minden szempontból, illetve javasolhatsz elvárásokat, hogy az emberek mi alapján használják a lájk gombot, ha nem akarják, hogy az Insta-feed láttán általános iskolás lányok hánytassák magukat vasárnap este, mert hétfőn haspólót akarnak felvenni.

Leírhatod azt is, hogy te mi alapján válogattad ki a kedveltjeidet, illetve jöhet még a lájk és a riszpekt közti különbség is, ha van kedved részletezni.



7. Kinek szeretnél tetszeni? A régebbi olvasóim már unhatják ezt a kérdést, pedig én nagyon fontosnak tartom. Az ember nem arra hivatott, hogy mindenkinek tetszeni akarjon, az a tárgyak és a termékek dolga. Miért akarunk minél több embernek tetszeni? Miért akarunk féltékenységet, vágyakozást, irigységet kiváltani a hasonló nemű társainkból? Akarunk olyan embereknek tetszeni, akik egy formás fenék vagy kidobott mellek láttán csorgó nyállal nyomják a kedvelés gombot? Hogyan és miért készülnek a rendszeres edzőtermi szelfik? Természetes, hogy tetszeni szeretnénk másoknak, de milyeneknek és hogyan? Mit érdemes végiggondolnunk, mielőtt megosztunk magunkról egy képet a nyilvánossággal? Ide is jöhet személyes sztori, ha valamelyik tini ismerősödnek beszóltak a szülei az Insta-fotói miatt, vagy bujkálnia kell előlük, nehogy meglássák. Az ilyen minden bejegyzést feldob.



8. A szociopátia viszonya a népszerűséghez. Ezt a pontot a Black Mirror harmadik évadának első része ihlette, ahol egy disztópikus világban az ember értékét a közösségi médiában kapott reakciói alapján mérik egy ötös skálán. Tehát, akin látják, hogy "csak kettes", az nem mehet dolgozni, aki egyes, azt kirekesztik maguk közül, aki pedig négy egész nyolcas, azzal mindenki kedves, mert tőle is várják a pozitív reakciókat, hogy felmenjen a saját értékük. Amennyire beteg, annyira valóságos. Itt lehet boncolgatni a népszerűvé válás folyamatát, a szükséges hiányosságokat, és az influencelés jellemzőit. Bízom annak a kreativitásában, aki ezt választja, meg persze érdemes megnézni ezt a kb. 50 perces részt. (A sorozat többi része nélkül is érthető.)



9. Az álságos tartalom hatása az általános iskolás gyerekekre. Itt kifejezetten az érdekel, hogy a fent részletezett kamu lifestyle, a magamutogatás, a meztelenkedés, és a többi népszerű, követendőnek láttatott dolog hogyan hat a gyerekekre. Ezeket a tartalmakat ők ugyanúgy nézik, ahogyan mi, de egészen másképp fogják fel. Mit üzen egy gyereknek, mire nevel egy átlagos Insta-feed átpörgetése? Hogyan fogják fel a gyerekek azt, amit az influencerek közvetítenek? Lil Tayt is fel lehet hozni, az AskFM, illetve Musical.ly-celebeket szintén. Szülők elől bujkálós sztori ide is elfér, vagy esetleg ötletek ahhoz, ha lenne egy tízéves húgod/lányod, hogyan magyaráznád el neki az Instagramon látható dolgokat.



10. A személyiség, az élmény és a párkapcsolat kiégetése a közösségi média által. Nem elég, hogy a legszebb éveinket arra tesszük fel, hogy teljesen ismeretlen embereknek megmutassuk, mekkora emberek vagyunk, de még az élményeinket sem élhetjük át teljes valójában. A nyaralás nem nyaralás 500 szelfi nélkül, a filterezéssel, szerkesztgetéssel, megosztással annyi idő megy el, mint amit a vízben töltünk, másokat kényszerítünk arra, hogy fotózzanak minket bizonyos módon stb. Személyes sztorikat ide is várok, amikor valaki azért nem volt hajlandó elmenni egy helyre, mert az nem elég elit (szórakozóhely, úticél, akármi), vagy azért nem jött össze egy emberrel, mert nem mutatott volna jól mellette a képeken, lefotóztatta magát hatszázszor és egy se tetszett neki stb. Az ember tárggyá válásának folyamata is érdekes, a minél kívánatosabb lét, az érzelmek kiégése a képek mögül, illetve a létezés, mint teljesítmény. (Megosztott ételek, italok, teljesen hétköznapi dolgok, ilyesmi.)

***

Bárkit szívesen látok ebben a kampányban, még csak az sem feltétel, hogy legyen Instagramod, hiszen nekem sincs. Saját blogod viszont kell, hogy legyen, mert ott fog megjelenni a téma, amiről írsz. Különösen örülnék, ha divatbloggerek is csatlakoznának a kezdeményezéshez, de mivel az elmúlt hónapokban többször is beletapostam a lelketekbe (jaj) ezért teljes mértékben megértem, ha az én kezdeményezésem smafu. Azért örülnék nektek nagyon, mert igazán a ti célközönségeteknek szánnám ezt a sorozatot, de a blog tematikája miatt én nem tudom őket olyan hatékonyan elérni. Hálás lennék nektek, komolyan. Ha beszálltok, ígérem, nincs több szarkazmus, vagy gúnyolódás - aminek egyébként pont ugyanaz volt a célja, mint ennek a kampánynak, felhívni a figyelmet a valóságra.

Akár ketten, akár öten, akár tízen fogjuk megírni, bízom benne, hogy minél több emberhez el tudjuk juttatni ezeket az üzeneteket. Ha szívesen segítenél, és van saját blogod, akkor itt, a blogos csoportokban, vagy a blogom Facebook-oldalán tudsz jelentkezni. Írd meg, melyik pontokról írnál szívesen, és nyugodtan válassz többet! Ha sokan leszünk, azt fogom megbízni, aki hamarabb írt, de persze az se tragédia, ha többen is írnak egy-egy témáról. Aki kapja, marja, várom a jelentkezőket! :)

INFLUENSZÖR lettem

Az elmúlt néhány napban többen kattintottak a Felnőtt Szemmel blogra, mint az azt megelőző tíz hónap alatt összesen. Olvasók tízezrei rohamozták meg a blogomat napi szinten, záporoztak a megosztások, a hozzászólások és a reakciók. Nem győztem kapkodni a fejemet a sok vicces, imádom és lájk között, válaszolgatni a hozzászólásokra és követni az eseményeket. Azt gondolom, minden fiatal álma, amikor teljesen ismeretlen emberek írnak elismerően az alkotásairól, tevékenységéről - kaptam ilyen üzeneteket is.

Ehhez viszonyítva szeptembertől júliusig alig-alig látogatták a blogomat. Tíz hónapig hasonló nézettségem volt, mint a többi bloggernek, talán akkor ugrott meg egy kicsit, amikor valami botrányt csináltam.

Mégis mi történt az elmúlt héten?

Elvégeztem az influencer OKJ-képzést?

Végre letöltöttem az Instát vagy a Snapchatet és teleposztoltam a fullos chill és lifestyle képeimmel a tengerpartról?

Szebb lettem és vékonyabb? Felcsaptam modellnek?

Bevált a bőrdzseki, amit a múlt héten vettem?

Elkezdtem Symbolba, Ötkertbe és a többi wannabe-gazdag szórakozóhelyre járni és lepacsiztam az összes hitvány celebbel?

Extrovertált lettem?

Megtaláltam a bölcsek kövét? Beléptem a titkok kamrájába?

Augusztustól lejárt a posztmodern, és az új korszellemben már hirtelen értékesebb lett a blogom, mint, mondjuk, a GinnEase, a Könyvkósza, vagy a Chronicles of a Bookshelf?

Nem. Ezeket a blogokat továbbra is értékesebbnek tartom a sajátomnál, továbbra sincs nálam a bölcsek köve, továbbra sincs Instám, vagy Snapem, és továbbra sem jönnek oda az idős nénik az utcán, hogy megbabusgassák az arcom. Egyszerűen annyi történt, hogy

vásároltam hirdetést a Facebookon. Pénzért.

Biztos vagyok benne, hogy rengetegen kattintanak erre a bejegyzésre a képen látható számok miatt, úgyhogy szeretnék beszélni egy kicsit a népszerűségről, nézettségről, a lájkolásról, és az elmaradhatatlan self-brandingről. (Ezt a szót már majdnem annyira utálom, mint az inspirációt.)

Az Alternatív érettségi kérdései között találhattatok egy olyat, ami az ideális nézettségről szólt. Mekkora nézettségnél éreznéd azt, hogy ez már elég, ennél már nem szeretnél többet? Meglepődtem, hogy szinte alig volt olyan blogger, aki írt volna egy felső határt. Nem rándulna görcsbe a gyomrod, ha egy reggel felkelnél, és látnád, hogy több százan megosztották valamelyik bejegyzésed, lett 1800 követőd és tízezrek járnak-kelnek az oldaladon? Nem félnél, hogy mit fognak szólni hozzá? Én azt írtam, hogy néhány ezer kedvelőnél és néhány ezer napi látogatónál nem szeretnék többet. Ehhez képest augusztus 1-jén 17150 látogatója volt a blogomnak. Teljesen természetes, hogy az emberben ilyenkor szorongás alakul ki, főleg úgy, hogy eleve hajlamos vagyok rá. Ez olyan, mintha arra készülnék egész héten, hogy tartani fogok egy előadást az osztályomnak, és kezdés előtt fél órával szólnának, hogy figyelj már, igazából az egész iskola előtt kellene beszélned. A hét minden napján tízezer feletti látogatottságom volt, az 1-jei tizenhétezer kb. az egész téli, három hónapos adatnak felel meg.

Az utóbbi időben egyre többet használják az ál-gazdag életmódblogok a self-branding szót. Amikor először megláttam, bevallom, én valami öltönyös emberek által, kerekasztalnál kidolgozott, tűpontos marketingstratégiára gondoltam, amivel fokozatosan felfuttatják az Insta-celebeket. Aztán ahogy egyre többet gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy mennyire naiv voltam, hiszen azt, amit ők self-brandingnek neveznek, bele lehet tuszkolni egy szokásos, Felnőtt Szemmel-féle felsorolásba. A Facebook-hirdetések szerepét néhány más tevékenység is betöltheti, nézzünk előbb ezek közül néhányat.

• Jelölgetős képek posztolása: baromi idegesítő, de annál hatékonyabb. Bár ez hihetetlennek tűnhet, sokan tényleg meg fogják jelölni az ismerősüket egy krumpli, egy csillámpóni vagy egy poharas kávé alatt, ezzel pedig sok-sok üzenőfalra eljuthat az oldalad. Előnye, hogy akkor is lájkolni fognak, ha valójában nem szól semmiről az oldalad.
• Pucérkodás: legalább naponta többször! Ne félj megmutatni magadból minél többet, majd ha túl sok, a Facebook úgyis letiltja a képed! Ha lány vagy, eleinte meglepő lesz, hogy többnyire lányok kezdenek el követni, aztán egy idő után majd hozzászoksz. Fiúk közül csak a nagyon alja réteget tudod megfogni ezzel, de a lányok tömegével ugrani fognak rá, mert imádni fogják a bevállalósságodat, és olyanok akarnak lenni, mint te.
• Kiskutyusos-kisállatos-kisbabás képek: ennél se add napi húsz darab alá, különben semmi értelme. Videók is jöhetnek, a legtöbb embernek úgyis automatikusan elindítja wifiről, onnan meg már nincs menekvés, kénytelen lesz a cuki kiskutyust bámulni egy-két percen keresztül, aztán úgyis belájkolja az oldaladat, ha már ott van.
• Tudatos, pozitív stb. idézetek: ó, talán ez a legjobb. Az emberek elégedetlenek magukkal és a saját életükkel, úgyhogy ezeket nagyon sokan meg szokták osztani, a megosztások által pedig gombamód szaporodhatnak az idegenek üzenőfalain az oldalad bejegyzései.
• Nyereményjátékok: értelmesebb követőtábornak könyvet, a többieknek ájfónt érdemes feldobni. Garantált siker.

Ezek mellé nem árt, ha alakoskodsz; ha lány vagy, akkor pedig keltsd azt a hatást, hogy te egy darab hús vagy, aki a testén és az arcán kívül mást nem tud adni ebbe a világba.

Amikor egy csili-vili oldalon self-brandingről olvasol, ezt tartsd szem előtt. Abban a világban élsz, ahol DJ Tőtöttcigi, a bebaszós live és a herevasalás egyaránt ott van az utóbbi évek legsikeresebb self-brandjei között, egyenként több százezres, vagy milliós eléréssel. Palvin Barbara Las Vegas-i terrortámadásos L'oreal-reklámja is világszerte influencelte a népet, amikor meg bocsánatot kért, kis híján megkapta a tavalyi béke-Nobel díjat.

Hiába olvashatunk egyre gyakrabban a népszerűség és az érték különbségéről, az influencerek továbbra is abban a hitben tartják az embereket, hogy ami népszerű, az értékes. Ami népszerű, az sikeres, az tiszteletre méltó, azt meg kell becsülni, azzal kivételezni kell, azt piedesztálra kell emelni, és fel kell nézni rá. Miért? Komolyan gondoljuk, hogy Molnár Krisztián bebaszós live-ja értékesebb tartalom, mint a kedvenc blogjaim, mert azt százezrek nézik? Komolyan gondoljuk, hogy Pixa, Hiro vagy a BSW, esetleg Mario teszi közzé a legértékesebb tartalmat, mert ott van a videóik mellett a milliós szám? Nem inkább arról van szó, hogy a legtöbb embernek alacsonyak az elvárásai, az influencerek pedig azzal járnak jól, ha alacsonyan tartják? Hiszen így tudják hozni a nagy számokat - míg, ha az emberek elkezdenének értékes tartalomra vágyni, senkit nem érdekelne a bebaszós live vagy az új AK26 szám.

Minél inkább eltérsz az átlagtól, annál nehezebb influencerré válnod. Ahhoz, hogy sikeres influ legyél, elengedhetetlen, hogy közönségessé válj, hiszen a legnagyobb szám akkor lesz a fotód mellett, ha a legtöbb ember a te tartalmadat tudja befogadni. A különleges soha nem tud népszerűvé válni, hiszen a legtöbb ember nem tud vele mit kezdeni, vagy észre sem veszi. Azért tartom fontosnak, hogy ezekről beszéljünk, mert nagyon sokan - főként fiatal lányok - akaratlanul is hajlamosak influencerekhez hasonlítani magukat. Ez nem baj, saját magad összehasonlítása természetes dolog, de gyakran nem a megfelelő szempontok alapján történik. Egyáltalán nem biztos, hogy Viszkok Fruzsi szebb, vékonyabb, jobb ember vagy izgalmasabb élettel rendelkezik nálad, de ha mégis, akkor sem érdemes ezek alapján párhuzamot vonni. Neked nem az a munkád, hogy szorongó iskolás lányoknak segíts még inkább szorongani tökéletesnek álcázott YouTube-videókkal, hanem te egy (leendő) tanár/pszichológus/jogász/szerelő/buszvezető/író/akármi vagy, szóval vannak ennél sokkal helytállóbb szempontok is.



Vajon hogyan viselkedhet egy párkapcsolatban? Boldogabbá tudna tenni egy fiút, mint te?

Mennyire lehet széles a látóköre, mennyi témáról tanulhatnál tőle valami újat?

Vajon helytállna a te szakmádban, és ha igen, hogyan?

Le tudna győzni téged a sportágadban, amit űzöl?

Hogyan kezelné a helyzetet, ha egyedül kellene élnie, pénz nélkül? Feltalálná magát, el tudna helyezkedni?

Tudna olyan ujjnyalogatós pörköltet összedobni, mint te?



Őszinte leszek: nem ismerem Viszkok Fruzsit, de garantálom, hogy ezekre a kérdésekre nem tudsz mind határozott igennel válaszolni. Sőt, az is előfordulhat, hogy az egyetlen, amiben jobb nálad, hogy inspiratívabb.

Beszéljünk egy kicsit a Facebook-hirdetésekről! Itt sem kell nagyszabású vagy hivatalos dolgokra gondolni. Egyszerű és olcsó, ha négy-öt napi munkád fizetését áldozod rá, könnyen szétszórhatod az egész országban az írásodat, vagy az oldaladat. A beállításoknál megadhatod, milyen korúaknak szeretnéd mutatni a hirdetésed, hol lakjon a célközönséged, illetve, hogy milyen érdeklődési körűeknek jelenjen meg. Utóbbi a legfontosabb, egyelőre én sem jöttem rá, hogyan lehet profin szűrni: egyszer egy blog-könyv-pszichológia érdeklődéssel feladott hirdetésem után fogadott ez a látvány.

Ne legyünk előítéletesek! Babahh Cukikahh bizonyára összetett filozófiai kérdések boncolgatásáért szokott ide látogatni.

Ha Facebook-celebbé szeretnél válni, akkor tehát nincs más dolgod, mint:

• írni valamit a Facebook-oldaladra,
• dolgozni 3-4-5 napot,
• beállítani és befizetni a hirdetésedet a pénzből
• ...magic! 

Aki rendszeresen olvassa a blogom, az biztos lehet benne, de azért a többieket szeretném megnyugtatni: soha nem leszek valódi influencer. Túl kényelmetlen olvasni az írásaimat, gyakran szúrok mások érzékeny pontjára, elégedett vagyok magammal és soha nem adnám fel azt, hogy arról írhassak, amiről éppen kedvem tartja. Viszont ha ne adj' Isten tényleg korszakváltás lenne, és a poszt-posztmodernben ez lenne a divat, szerintem jó influencer lennék. Szeretek felelősséget vállalni az emberekért, ráadásul az olvasók szívesen olvasnak olyan érzésekről, gondolatokról, amik megbújnak bennük, de nem tudják, vagy nem merik őket előhozni. Lehet, hogy egyszer divat lesz öngyilkosságról, bántalmazó kapcsolatokról, vagy pszichológiáról írni, mindenesetre addig nem kell aggódni, ugyanúgy el fogok veszni a Molnár Krisztián és Pumped Gabo által bezárt virtuális térben, ahogy eddig.

Élveztem ezt a hetet és a százezer ember figyelmét, de köszönöm, én inkább maradnék az a szeplős, szemüveges, introvertált fiú, aki szeret inget hordani csőnadrággal, és minden este órákat forgolódik elalvás előtt. Így megmarad az az élményem, hogy ha bekerülök egy új társaságba, nem azért fognak lepacsizni velem a fiúk és szemezni velem a lányok, mert én vagyok a legfeltűnőbb majom az állatkertben, hanem mert jó a humorom, intelligens vagyok, és szeretek olyan dolgokat megfigyelni, amit csak kevesen vesznek észre.

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és a lájkjaitokra!



Vajon mit gondolok az AskFM- és Musical.ly-celebekről? Mi a véleményem az Instagramról? Ha olvasnál még, alább a címkékre kattintva sok hasonló érdekes írást találsz.

Eszter

Este bemutatlak a legjobb barátnőmnek. Örültem, hogy ez a mondat nem személyesen hangzott el, mert nem tudtam leplezni az arcomra kiülő ellenszenvet. Néhány másodpercig fintorogtam, és mintha megérezte volna, hamar hozzátette nyájas hangon: lejön hozzánk fél órára, aztán megy tovább. Egyáltalán nem könnyebbültem meg, pontosan tudtam, hogy ezt mennyire vehetem komolyan, és továbbra is azon voltam, hogy minél hamarabb letegyük.

***

A boltból kifelé mindketten egyszerre köszöntünk, és szokásához híven el se tette a dobozt, azonnal rágyújtott. Sosem tudtam megérteni, hogy lehet ilyen időben élvezni a cigizést: a nap már rég lement, de a délutáni hőség alig akart alábbhagyni. Az egyik üveget a nyakamhoz szorongattam, a másikat pedig úgy fogtam, hogy a törzse a csuklómat érje. Legszívesebben azonnal felbontottam volna az egyiket, de sejtettem, hogy hosszú lesz az éjszaka, és jobbnak láttam ínségesebb percekre tartalékolni. Bedobta a gyújtót a táskájába, és lassan elindultunk az elhagyatott, kietlen tisztáshoz, a patak mellé, ahol két napja is ültünk. Arról a padról még rálátni a házakra, még éppen odaér a lámpák fénye, de már nem vesznek észre minket a járókelők.

Kép: 4ever.eu

Az elmúlt napokban sokat hallottam Eszterről. Már látatlanul biztos voltam benne, hogy önállóan is nehezemre esne elviselni, kettejük társaságának bevállalásával pedig tárt karokkal rohantam a vesztembe, pontosabban sétáltam. Az egyetlen dolog, ami vigasztalt, hogy két sört vettem, legalább addig sem kellett fognom a lány kezét. Tavasz óta nem volt olyan lány, akire magamban úgy hivatkoztam volna, hogy a barátnőm. Mindenki csak a lány volt, ő pedig az a lány, aki áthívott hétvégére. Ez már éppen elég volt ahhoz, hogy a lehető leglassabban teljenek az órák, és biztos voltam benne, hogy Eszter sem fog lendületből a percmutatóba rúgni a jelenlétével.

Néhány érzelemmentes csók után, a lány arca mellé bámulva észrevettem egy alakot a távolban, aki letért a járdáról. Elkezdtem belemélyedni olyan gondolatokba, mint hogy mennyire hasonló lehet egy géppel csókolózni, és vajon hogyan tisztítanának egy ilyen gépet, közben pedig azon vettem észre magam, hogy egyre inkább várni kezdtem Esztert. Bárki is ő, bármi is fog történni, ki fog zökkenteni ebből az állapotból, erre a kizökkenésre pedig égető szükségem volt. Még egy kettesben töltött, egymásba gabalyodós éjszakát nehezen bírtam volna ki, legrosszabb esetben pedig úgyis elköszönök, és otthagyom őket, ahogy azt már hatvanszor eljátszottam magamban a metrón. Az alak egyre közeledett, én pedig úgy éreztem, a lehető legtöbb helyzetre fel vagyok készülve, de amit megláttam, mégis váratlanul ért.

 - Sziasztok!

Beletelt néhány másodpercbe, mire tudatosult bennem, hogy az elmélyített torokhang milyen jól illik az elém táruló látványhoz. Az árnyékból egy sovány, beesett szemű alak lépett ki rövid, tépett frizurával. Karakteres, határozottan fiús arcát az egyik oldalon egy hegyes szemöldökpiercing, a másik oldalon pedig egy szimmetrikusan borotvált csík erősítette. A lány korábban már mondta, hogy Eszter terhes, de sovány teste, és alig gömbölyödő hasa az éhező afrikai kisgyerekek látványára emlékeztetett, így pedig még inkább zavarba jöttem a hófehér bőrű lánytól.

 - Hú, te tényleg jól nézel ki! - fogta meg a karomat, ahogy két puszi között bemutatkozott.

Miközben megakadtam a tényleg szón, ösztönösen elhúzódtam: nem azért görnyedtem előre a kedvenc fekete trikómban, mert annyira tetszelegni akartam neki, egyszerűen csak melegem volt, és csak úgy volt kényelmes, ha magamhoz tartom az üvegeket. Egyébként is utáltam, ha megérintenek, főleg, ha olyan, akit akkor látok először. Eszter felült a pad másik oldalára, és - mintha ez a érkezéshez tartozna - ösztönösen elővett egy doboz cigit, és felém nyújtotta.

 - Nem kérek, köszi - mondtam már vagy huszadjára azon a héten.
 - Ricsi mondta, hogy nekem se kéne, de leszarom.

Néhány belsős poén után kiderült, hogy Ricsi a barátja, aki a közös gyerekük egészségéért aggódott lelkesen. A két lány sajátos megbeszélnivalói után már az első fél órában lejátszottuk szinte az összes sablon jelenetet, párbeszédet, ami csak létezett. Mióta edzek, milyen vagyok szemüveg nélkül, hadd próbáljam fel, hol vettem a cipőm, van-e kutyám, mi a kedvenc piám, zeném, hova járok bulizni. Ezt megelőzően öt-hat lánnyal találkozhattam ismerkedési céllal, de ezeket már akkor halálra untam. Az egyik kevésbé gáz pillanatban felálltam, és a pad szélének a segítségével felbontottam az első sörömet.

Mielőtt belekezdtünk volna a hányós-sírós sztorikba, feltűnt, hogy ez a lány a szokásosnál is jobban unja az életét. Vajon milyen szerepet tölthet be az osztályában? Húsz év körül lehetett, ahogy a kiszemeltem is, de ő csak kétszer bukott, Eszter viszont háromszor. A lánynak is érett a harmadik, húztam is azzal minden nap, hogy az anyjáék nem tudnak a matek pótvizsgáról, ilyenkor mindig befogta a szám - a szájával. A kérdés, hogy milyen szerepet tölt be, természetesen költői, hiszen csak rá kell nézni, és azonnal szembetűnik, hogy ő menő. Nem Ricsi volt az utolsó, akiről úgy beszélt, mintha őket mindenki ismerné - minden szavából érződött, hogy őt nem csak az egész iskola, de az egész város ismeri, és nekem bizony tudnom kellene keresztnév alapján, hogy az ő ismerősei kicsodák.

 - Esküszöm, ha normálisabb lenne, át is cuccolnék hozzá. Nem érdekelne, mit szólnak anyámék. Amúgy, te szoktál szívni? - tette fel az egymillió forintos kérdést felém fordulva, én pedig egy gyors pislogással visszakapcsolódtam a beszélgetésbe.
 - Nem.
 - Pedig néha jó az.

Durcásan felemelte az orrát, és a levegőbe fújta a füstöt. Nem tudtam nem a hasára nézni, szerencsére egyikük sem olvasta le az arcomról a gondolataimat. Más gyerekek szerelemből születnek, ő pedig hát... miből fog? Figyelemhiányból? A suliban ezzel biztosan magára vonja a figyelmet, lazának, bevállalósnak fog tűnni, akit nem érdekel semmi, szóval ebből a szempontból telitalálat a terhesség. Társfüggőségből? Elhintette egy félmondatban, hogy már általánosban 18 éves fiúk futottak utána. Azt gondolta, erre majd elismerően bólogatok, de látszott rajta, hogy azóta is legalább annyira szomjazza a visszajelzést, mint én a kezemben lévő sört. Minden mozdulata, gesztusa, szava arról árulkodott, hogy ő itt valaki, aki jobb, mint én, és éreztem rajta a késztetést, mintha ezt a gondolatot folyamatosan bizonyítania kellett volna magának. Ő nem tudott csak úgy létezni! Neki bizony mindig mennie kellett valahova, csinálnia kellett valamit, részt kellett vennie valamiben, és aztán mindezt elő kellett adnia másoknak, hát ő Az Eszter! Akkor még nem ismertem fel a depressziót és a különféle zavarokat, csak úgy éreztem magam, mintha hirtelen az osztályomból azzal a két lánnyal jöttem volna ki inni, akikkel soha nem akartam időt tölteni. Nem úgy láttam őt, mint akinek magával van problémája, én magam éreztem úgy, hogy nekem is olyannak kellene lennem, mint ő, hogy elfogadjanak, és részt tudjak venni a beszélgetésben. Két lehetőséget láttam: vagy változtatok a viselkedésemen, és bekerülök abba a körbe, akikre Eszter mások előtt a keresztnevén hivatkozik magyarázat nélkül, vagy ilyen maradok, és továbbra is kívülállónak érzem magam.

Amikor elkezdtek a fiatalabb fiúk vs. idősebb fiúk-dilemmán vitatkozni, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a második üveget is kibontsam. Folyton a babán gondolkodtam, egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, hogy egymás oltogatása, a tízéves nyári slágerek és a vaníliás cigi említése mellett egész este nem került szóba.

 - Amúgy mi lesz a neve? - szóltam közbe ismét az általam legkevésbé gáznak tartott pillanatban.

Mindketten úgy néztek rám, mintha valami rosszat mondtam volna. Eszter tekintete előbb váltott szúrósról flegmára.

 - Még nem tudom. Igazából nem tudom, lehet, nem is akartam.
 - Na látod, tudtam, hogy be fogsz farsulni - nevette ki a barátnője, némi elégedettséggel az arcán.
 - Nem tudom. Nem akarok meghízni. Meg anyám alig eteti a kutyát, mindent nekem kell csinálnom otthon, nem hagyhatom ott. Nem tudom mi lesz, Ricsihez se vihetem.
 - A kutyát?
 - Nem, anyámat.

Egyszerre nevettek fel a hangsúlyon, és erre még belőlem is kiszaladt egy kisebb kuncogás. Bűntudatot éreztem.

 - Látod, mondtam én, hogy hasba kéne rúgni! Véletlen elestél, aztán annyi. Nem fog fájni, nem kell itt a para.

Kis híján megakadt a torkomon a sör. Ezt a ,,viccet" nekem is ellőtte már néhányszor, szó szerint, hogy ezt kellene tenni Eszterrel, de semmivel sem volt kevésbé hátborzongató, mintha akkor dobta volna be elsőként. Meggondolatlan, felelőtlen lány volt, gyakran cselekedett viccből, és Eszterhez hasonlóan bármit megtett azért, hogy történeteket mesélhessen magáról, amikkel magára vonzza egy társaság figyelmét.

 - Hagyjad már! - nevette el magát Eszter, és a tekintete közönyösről fokozatosan átváltott olyanra, mint aki azt akarja sugallni: úgyse mered.
 - De, komolyan, neki is jobb lenne, meg neked is. Ricsinek meg majd mondjuk, hogy leestél a lépcsőn. Úgyis állandóan be vagy szívva-fújva.

Egyedül én ittam hármunk közül, mégis egyre kevésbé tudtam leplezni a döbbenetemet. Szorongattam az üveget, és egyáltalán nem azért, mert kellemesen hűvös volt. Kívülről úgy éreztem, most velük kellene nevetnem ahhoz, hogy elfogadjanak, belül viszont egyáltalán nem éreztem késztetést rá, pedig ahogy elnéztem, náluk a hangulat éppen ezzel hágott a tetőfokára. Féltem. Szóba került, hogy Eszter olyan mint az anyja, mert ő szokott állandóan jajgatni, meg farsulni, neki se kellett több, és felállt.

 - Na, gyere! Akkor csináld! - mondta éppen azzal a hangsúllyal, mint amikor a nálunk is hangosan viccelődő lányokról képtelen vagyok eldönteni, hogy komolyan gondolják-e.
 - Az orvos helyett is én dolgozzak?

Óvatosan a számhoz emeltem az üveget, de nem vettem le a tekintetemet az egymással szemben álló, nevetgélő lányokról. Akkor tudatosult bennem, hogy az elmúlt pár percben két ujjamon is szétszedtem a körmöm mellett lévő bőrt. Fogalmam sem volt, hogy mit keresek ott, olyan érzés volt, mintha képtelen lettem volna felébredni egy rossz álomból. Miféle rémálom ez? Két társfüggő, húszéves lány teszi magát egy tizenhét éves fiú figyelméért, aki ráadásul én vagyok? A műsor lényege pedig az lenne, hogy az olcsó poénokat megunva a vehemens, harsány, teltebb lány szétrugdalja a sovány, beesett arcú barátnőjének a hasában lévő gyereket, és mindezt hajnali egykor? Mi történik velem?

Természetesen, legbelül éreztem, hogy nem fogják megtenni, de akkor már mindegy volt. A fejemben elképzeltem, ők pedig jót nevettek a reakciómon, sőt, el is játszották. Igyekeztem túllendíteni őket ezen, miközben a fejemben folyamatosan játszódott le a jelenet onnantól, hogy szemben állnak egymással. Nem tudtam szabadulni tőle akkor sem, amikor már sikerült elterelnem a témát a legújabb Azt Adomos képregényekre, és a legfrappánsabb Demotiválós képekre. Gyorsan lehúztam, ami még az üvegben maradt, és felvezettem az egyik jelenetet a sok közül, amit az odaút óta tartogattam magamban arra az esetre, ha lelépnék. Vették a lapot, de sajnos nem tudtam csak úgy elköszönni, kikísértek az éjszakaihoz.

Felszálltam a 914-esre, és leghátul, az utolsó ajtó mögötti magasított székeken foglaltam helyet. Alig vártam, hogy elővegyem a fülhallgatómat, és az aktuális kedvenc mixem próbálja felvenni a versenyt azzal a bizonyos jelenettel a fejemben. A beszélgetésből egyetlen mondat visszhangzott a fülemben: te mindent túl komolyan veszel. Tényleg? Nem akartam elfogadni, de nem is tudtam visszavágni azzal, hogy nem, ti vesztek mindent túlzottan félvállról. Mi van, ha tényleg olyannak kellene lennem, mint ők? Mi van, ha tényleg vicces volt az, ahogy a lány eljátssza, hogy Eszter hasába térdel, csak valamiért én vagyok rosszul bekötve? Rengetegszer előfordult az, hogy amit mások viccesnek tartottak, azon én nem tudtam nevetni. Mi van, ha ez is csak egy ilyen?

Mi van, ha túlérzékeny vagyok, és örökké, minden társaságban így fogom magam érezni, mint aznap éjjel? Mi van, ha egyetlen lánynak sem fogok tetszeni, ha nem tudok ilyenekben részt venni?

***

Bár nem tartom velük a kapcsolatot, tudok róla, hogy Eszter néhány hónappal később megszülte a babát, akit végül gyermekotthonba helyeztek. Ha minden rendben van vele, szeptemberben kezdi az iskolát, hiszen hat éves. Ő vajon ki lesz az osztályában?