Szurikátizmus | kreatív gyűlölet | párkapcsolati szerepek | tehetségkutatás

Hosszú ideje állítom, hogy nincs az a vallási vagy politikai csoport, és nincs az a focicsapat, aminek a szurkolói csoportját jobban szétvetné az embergyűlölet, mint az állatvédőket. Vannak kihívók, de időről időre megbizonyosodok arról, hogy az állatvédők verhetetlenek, ami az emberek iránti töménytelen gyűlöletet illeti. Láttunk már Jobbikost LMP-ssel beszélgetni, láttunk már keresztényt ateistával járni, és láttunk már Fradistát Újpest-szurkolóval sörözni, de állatvédőt még nem láttunk az emberi méltóságot az aranyosság fölé helyezni. Jó reggelt kívánok, ez itt a 2010-es évek, nyakig merülve kapálózunk a posztmodernben, tinilányok az interneten árulják a szüzességüket, miért lepődöm meg ezen? Ami az 1910-es éveknek Einstein relativitáselmélete volt, az a 2010-es éveknek ez a képlet:

cukiság > emberi méltóság.

Európában mostanra az értelmiség szinte egyáltalán nem vállal gyereket, és a középosztály is egyre kevésbé, helyette inkább kisállatot tart. Minek családot alapítani? Hát, a gyerek semmire nem jó, csak megszeg minden szabályt, és ahol szurikátát lát, gyilkol. Bezzeg a kutyus! Ő sosem tenne ilyet! Ráadásul, még cuki is.

Itt ez a 12 éves gyerek. Szabályt szegett! Benyúlt egy bottal a kerítésen, megharapta a szurikáta, ő pedig ijedtében földhöz vágta az állatot, aki nem sokkal később elpusztult meghalt.

Kép: Dreamstime

Mi legyen a gyerekkel? A 2010-es években már nem a bíróság hozza az ítéletet, hanem a kommentelők. És, ha a politikai fórumokon nem is, ha a vallásos oldalakon nem is, ha a focis szurkolói csoportokban nem is, de az állatvédőknél túltengés van az olyan emberekből, akik

a gyerek halálát kívánják, követelik.

Meghalt a szurikáta? Haljon meg a gyerek is! Én előbb eltöröm a kezeit! Én ölöm meg! Nem, én! Nem, hát ez nem jó, így nem szenved eleget. Lakoljon meg rendesen a büdös kölke! Mit kellene csinálni?

Először is, fogjuk közmunkára! Utcaseprés, szemétszedés, gyepgondozás, narancssárga mellényben, kesztyűben, bohócsapkában. A pontos címet, ahol dolgozni fog, 24 órával előtte kötelező megosztani az összes ötvenezer főt meghaladó kutyusos-cicusos Facebook-csoportban. Álljuk körbe, és röhögjük ki! Vegyük föl telefonnal, és osszuk meg nyilvánosra állítva élő videóban! Hadd lássák az emberek, hogy turkál a kukában, és hogy eszi a szendvicsét, miközben rajta röhög mindenki! Jöjjenek a vicces reakciók, ábrázoljuk mémeken, ahogy szégyenkezik! Legalább 200 órát dolgozzon, két hét alatt! Ha ezt meguntuk, utána kötözzük ki egy teherautó platójára, és vigyük végig Budapesten! A jármű útvonalát 24 órával indulás előtt kötelezően meg kell osztani az ötvenezer főt meghaladó kutyusos-cicusos Facebook-csoportokban. Szégyenüljön meg! Szervezzünk flashmobot a teherautó mögé, kövessük, és szégyenítsük meg mindenki előtt! Legyen minden nap happy hours délután három és öt között, amikor bárki leköpheti és megdobálhatja kövekkel! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Ha ezt is két hétig csináltuk, utána vitessünk vele egy fakeresztet végig az Andrássy úton, át a Városligeten, egészen az Állatkertig, ahová a legnépszerűbb kutyusos-cicusos csoportok adminjai - miután a tömeg skandálásának engedve eltörték egyenként a kezeit - felszögelik, és hagyják elvérezni. Miután kilehelte lelkét, after az Oktogonon hajnalig, sok-sok cuki kutyussal.

Ez tetszene, mi? Egy szurikáta-gyilkossal kevesebb. Jól meglakolna ez a 12 éves gyerek, ugye? Utána az embereknek biztos elmenne a kedve attól, hogy benyúljanak a kerítésen! Ez egy megfelelő megoldás, nem? Jogosnak, igazságosnak tartanátok, igaz? Mit nekünk Bifidus Essensis, hát ez kell a belső egyensúlyhoz, egy iskolás gyerek szögre akasztása! Nem elég, hogy amíg te unottan görgeted a Facebookodat, addig ennek a gyereknek azt kell olvasnia, hogy a BBC is az általa megölt szurikátáról ír! Nem, a globális megszégyenítés nektek nem elég! Kínlódni, szenvedni, az életéért könyörögni akarjátok látni ezt a gyereket, kiüresedni, nézni, ahogy lehajtott fejjel, a szégyenpadon ülve a halálát várja! Ezt akarjátok.

Ha egy diktatúrában élnék, ahol egyetlen választásom lehetne, hogy a diktátor mi ne legyen, azt választanám, csak állatvédő ne. Bármit, bármi mást, csak azt ne, könyörögnék, hogy ne állatvédő legyen. Vannak szélsőséges nézetekkel rendelkező emberek, akik kimondottan kreatívak abban, hogy hogyan alázhatnak meg, szégyeníthetnek meg minél hatékonyabban más embereket, de az állatvédőn senki nem tesz túl. Amíg egy szélsőséges  nézetű diktátor szenvtelenül, érzéketlenül képes végignézni egy más véleményű ember kínzását, addig az állatvédő kimondottan örül, lelkesedik érte, biztat rá, az első sorban tapsol - hiszen eggyel kevesebb ember, aki árthat a kutyusnak-cicusnak, szurikátának, és a természetnek.

A gyereket megkövezős happy hourst izgatottan váró hozzászólók egyik fele persze minden karácsonykor lelkesen tömi a szájába a kacsasültet, és minden nap lecsap egy szúnyogot, de a szurikátáért kezet törne. Másik felük pedig gyakorló vegán, aki önkívületi állapotban, a gluténmentes salátát a monitorra köpködve püföli a billentyűket egy gyerek nyilvános megkínzásának érdekében.

***

Beszéljünk másról! Nemrég rám írt egy ilyen minden-héten-tegyünk-ki-egy-szelfit-csaj. Tudjátok, ez a húsz-fölött-is-tumblr-idézeteket-osztok-meg-csaj. Biztos megvan, ez az össze-vissza-vagyok-tetoválva-és-minden-képen-mosolyt-színlelek-csaj. Neked is van ilyen ismerősöd! Szóval, rám írt egy ilyen, azzal, hogy olvasta a bántalmazó kapcsolatokról szóló írásomat, és segítsek, pedig leírtam benne, hogy kívülről nem lehet segíteni. Egyrészt, én nem tudok helyette elé állni és szakítani, nem tudok helyette elköltözni a sráctól, nem tudom helyette megnyomni a tiltás gombot, nem tudok helyette rendet rakni az érzelmei között. Az összes tudományom ebben és a fenti bejegyzésben van benne. Számtalan tudományos cikk olvasása, egy ELTE-s előadássorozat, illetve egy bántalmazottakkal foglalkozó szakjogász előadása az, ami kialakította bennem a véleményemet ezzel kapcsolatban, de nem vagyok se családvédelmis, se szociális munkás, se pszichológus, se Batman. Ettől függetlenül nagyon szívesen beszélgetek erről, mert fontos témának tartom, de itt jön a ,,másrészt".

Minden hozzám fordulóval igyekszem segítőkész, és a lehetőségekhez mérten kedves lenni. Akkor sem esnék neki senkinek, ha azzal írna rám, hogy hallod, te mekkora egy fasz vagy, legfeljebb rákérdeznék, hogy mégis mekkorának tart. Ezúttal sem volt másképp, elsőként rákérdeztem, hogy pontosan miről szeretne beszélgetni, mik a tervei egy olyan kapcsolattal, ahol többször is megpofozták őt, érzelmileg zsarolják, és azért néz fel a másikra, mert ő az igazi. Visszakérdezett, hogy szerintem ez így rendben működik-e, és normálisnak tartom-e. Válaszoltam: azt gondolom, hogy ez így egyáltalán nincs rendben, és nem tartom normálisnak.

És itt megakadt a beszélgetés.

Nem értem, mégis mit várt? Hogy majd biztatom, hogy jaj, beszéljétek meg azt a sok pofont, nem úgy gondolta őket? Hogy majd áltatom, hogy a pasi megváltozik, mikor személyiségéből és a kapcsolat mechanikájából adódóan tudható, hogy nem fog megváltozni? Hogy pátyolgatni fogom, hogy jaj, ne érezz bűntudatot minden alkalommal, amikor a barátnőiddel töltöd az estét, ahelyett, hogy szakítana az érzelmi zsarnokkal? Hogy szurkolok neki, hogy ez az, gyerünk, legyél olyan emberrel, akire magad sem tudod, miért nézel fel? Erősítsem meg, hogy ő az igazi, legyek tanú az esküvőjükön, vagy komolyan, mi a fészkes fenét várt? Elolvasta a posztot. Tényleg én tűnök a megfelelő embernek arra, hogy önigazolást adjak az önsorsrontásra? Nem hiszem. Ilyenkor napokig azon gondolkodom alvás előtt, hogy lehet, hogy most, éppen ebben a pillanatban is pofozza őt a srác, vagy bűntudatot kelt benne, én meg itt ülök tehetetlenül, miközben hozzám fordult segítségért. Ezek azok a pillanatok, amikor legszívesebben itt, helyben, a gép előtt elbőgném magam - ha tehetném, és nem lennék ebben is gátlásos, mint oly sok minden másban.

***

Az egyik Facebook-csoportban nemrég szóba került az, hogy mit szeretünk a másik nemben. Hozzászólt két, kapcsolatban illetve férjnél lévő lány, akik hosszan kifejtették, mi az, amit szeretnek a társaikban. Az ő véleményük is segített szavakba önteni egy olyan szembenállást, ami már régóta fogalmazódott bennem, de korábban nem sikerült összeraknom. Két olyan élmény ért mostanában, ami segített: ez az egyik, és mielőtt még elárulnám, mire gondolok, nézzük röviden a másikat, aztán visszatérek erre is.

Adott egy lány, fél évig játszottunk egymással. Szerinte én játszottam vele, szerintem ketten játszottunk egymással. Kiskoromban volt ilyen hullámvasút-építős számítógépes játékom, de soha nem sikerült annyira tökéletes hullámvasutat építenem benne, mint amilyen érzelmi hullámvasutat mi fél év alatt összedobtunk. Ez az a típusú hullámvasút volt, amiről a végén leszállsz hányni, és visszaülsz rá. Húztuk egymás agyát oda-vissza, aztán nyáron ő húzta a rövidebbet, mert letiltottam, hiába ment a sírás-rívás. A következő fél évben aztán egy óvatlan pillanatban feloldottam, télen pedig meglátta a sajtot, és csattant az egérfogó. Elkezdtünk beszélgetni - ezúttal már úgy, hogy ő foglalt volt, és éppen ez benne az érdekes! Le sem tudta tagadni, hogy vonzom, és, hogy a szíve hova húz; miközben van egy barátja, aki elfogadja őt úgy, ahogy én sosem. Értelem állt szemben az érzelemmel, erkölcs a vággyal, biztonság az izgalommal, tudat a tudattalannal. A barátja az előbbi, én az utóbbi.

A Facebook-csoportban én is leírtam, hogy engem mi vonz a lányokban. (Ehhez képest semmi újat nem írtam.) A szokásos magasak az elvárásaid, ilyet úgyse fogsz találni stb. után viszont volt egy dolog, amit mindkét lány kifogásolt:

mindent elsöprő szerelmet akarok átélni kiszámítható, megbízható lány iránt.

Itt kezdtem el gondolkodni azon, hogy ez a két lány nem ismeri egymást, sosem találkoztak, sosem beszélgettek, de mégis hajszálpontosan egyetértenek egy számomra érthetetlen dologban. Szerintük a megbízhatóság, és a lila ködös, 0/24-rágondolós, hasra esős szerelem kizárja egymást. Nem fér meg egymás mellett a kettő; vagy egyik, vagy másik. Itt állt össze a kép, itt értettem meg, hogy azok a szerepek, amikre az elmúlt hónapokban felfigyeltem, és amiket értelmezni próbálok, hogyan működnek.

Itt van egy rakás lány, aki kétféle szerelmet különböztet meg. Szándékosan nem azt írom, hogy kétféle vonzódást, mert csak az egyik a vonzódás, a másik pedig, mondjuk, legyen ,,szerelem". Így, idézőjelben. Szóval, a lányok többségének van egy ,,szerelme", egy társa, aki nagy eséllyel:

• megbízható, kiszámítható, amolyan biztos pont, mindig lehet rá számítani, segítőkész,
• igazi ,,rendes srác", van benne egy kisfiús báj, zavarba lehet hozni az elején, esetleg hamar elveszti az irányítást a beszélgetés felett,
• szerény, megértő, türelmes, bármit elvisel, eltűr
• és elfogadó, szeretetteljes. 

Egy ilyen fiú mellett egy ilyen lány érzelmi biztonságban érzi magát, tudja, hogy bármikor van kihez fordulnia, aki megerősíti őt. Viszont, eközben kevésbé vonzódik. Vonzódik, de közel sem annyira, mint a kiszámíthatatlanhoz, az elérhetetlenhez, akit valami oknál fogva nem kaphat meg. Ha mégis megkapná, akkor a vágyott biztonságérzeten túl jönne a

• lila köd, pillangók, heves szívdobogás, mindent elsöprő szenvedély,
• izgatottság, hogy vajon most mi hogyan fog alakulni,
• 24/7 dráma, sose jó semmi, de érte mégis megéri az egész,
• érzelmi hullámvasút,
• és töménytelen mennyiségben elárasztó, érthetetlen vonzalom.

Ez áll szemben a biztos ponttal, a nyugalommal, az elfogadással. Ezeknél a lányoknál ez a dilemma. Kezdetben mindig a másodikat választják, aztán amikor már túl sokszor szálltak le rókázva az érzelmi hullámvasútról, és megunták, akkor jöhet az első. Ez hasonló dilemma lehet amúgy, mint amit sok-sok éve, még gimiben mondott nekem egy lány, hogy ő nem aranyos akar lenni, hanem szexi. Ő is azzal indokolta, hogy az aranyost inkább olyan biztos barátnőnek akarják a fiúk, a szexire pedig vágyakoznak, folyton gondolnak rá, leköti a figyelmüket. Ezek is szerepek, és erre is az a megoldás, hogy olyan fiút kell keresni, aki a te tulajdonságaidra vágyakozik, a te tulajdonságaiddal lehet lekötni a gondolatait. Akinek a te tulajdonságaid számítanak szexinek, és a mások által szexinek tartott lányokat tartja ,,aranyosnak", vagy épp könnyelműnek, butácskának, a lényeg, hogy nem rájuk vágyik.

A természetemnél fogva én a megbízható szerepben érzem jól magam. Az első listából szinte minden igaz rám, kivéve az, hogy zavarba lehet hozni, illetve szeretem irányítani a beszélgetést, és kisfiúsnak sem tartom magam. Viszont egy komoly kapcsolatban szeretek kiszámítható lenni, szeretek a másik biztos pontja lenni, mindhárom komoly kapcsolatomban arra törekedtem, hogy a lány bármikor, bármiben számíthasson rám. Persze, emellett biztos voltam abban is, hogy vonzom a másikat valamennyire, de nem mernék megesküdni arra, hogy én voltam számukra a legvonzóbb, sőt, még arra sem, hogy annyira vonzódtak hozzám, mint én hozzájuk.

Itt, a második esetben viszont igen. Itt teljesen biztos voltam benne. Nem kaptam 100%-os megerősítést (hacsak az nem számít annak, hogy gyakran, ha felébred a barátja ágyában, én vagyok az első gondolata), de ennyire még csak kevésszer éreztem azt, hogy igen, én ebben a szerepben vonzó vagyok. Vonzódnak hozzám, akarnak engem, úgy, hogy igazából nem csinálok semmit, egyszerűen csak elérhetetlen vagyok. Mivel korábban már voltam számára elérhető, és pontosan ugyanezt az érzést váltottam ki belőle, tudtam, hogy ez a vonzódás nekem, a személyemnek szól, és nem csak egy elérhetetlen utáni vágyakozás. A barátja iránti ,,szerelem" viszont kevésbé szólhat a személyének - sokkal inkább az általa nyújtott elfogadásnak, biztonságérzetnek, szeretetnek szól. Nem véletlen, hogy az első alkalommal, a ,,szerelemnél" tulajdonságokat soroltam fel, a második alkalommal, a vonzódásnál pedig érzelmeket. A ,,szerelem" esetében a másik annyira jó ember, annyira kedves, rendes, hogy mellette háttérbe szorul a vonzódás hiánya, a vonzódás esetében pedig annyira elsöpörnek mindent az érzelmek, hogy a fiú tulajdonságai szorulnak háttérbe.

Miért kellene akár a kisujjamat megmozdítanom, ha éppen elegendő a hüvelykujjaimat tornáztatnom a Messengeren ahhoz, hogy úgy kívánjanak, mint még soha? Miért legyek elérhető, ha elérhetetlenként sokkal több figyelmet kapok, és az adott lány szinte annyit gondol rám így is, mint a barátjára? Miért ragaszkodjak a megbízhatóságomhoz, ha ez egy olyan tulajdonságom, ami úgy tűnik, azonnal eloszlatja a lila ködöt és megöli a szenvedélyt?

Elkezdek valami mást, aztán a végén megválaszolom ezeket is.

***

Az utóbbi hónapokban, ahogy találkozgattam lányokkal, egy kivétellel az összes találkozón úgy éreztem magam, mintha az X-Faktor színpadán álltam volna. Megláttuk egymást, puszi-puszi, beültünk, vagy leültünk valahova, és komolyan mondom, Keresztes Ildikó arcát láttam minden lányban, amint ül a szemközti székben, így:

...és várja a produkciót. Várja a show-műsort. Várja, hogy mit fogok előadni. Épp csak meg nem kérdezte: szia, hány éves vagy? És mivel készültél nekünk ma este? Esküszöm, nem lepett volna meg egy ilyen kérdés! Aztán, amikor csak ülünk és beszélgetünk, vagy esetleg, mivel a világért se akar megszólalni, kínomban ilyen jellegű kérdéseket teszek fel neki a semmiből, akkor kezd el rájönni, hogy aznap elmarad a produkció. Elmarad a show, elmarad a stand-up előadás, elmarad a tengerpart, a pálmafa, a golfozás, a tandemugrás, a fellegekben repülés, a látvány, a mutatvány, az illúzió, még egy Bikicsunájt se énekelek el neki. Én csak én vagyok, nem adok elő semmit, ráadásul, pont úgy nézek ki, mint a képeken. Nem vittem magammal a találkozóra se beauty filtert, se gitárt, se bűvészkellékeket. Ilyenkor jön a lány részéről ez:

Aztán hazafelé a buszon ez:

Én emberként nagyon jól helyt tudok állni. Sikerült részben kinőnöm a szociális fóbiát, már nem félek az emberektől, sőt, legtöbbjükkel kifejezetten jól meg tudom értetni magam, és ez csak egyre jobban fog menni! Jó beszélgetőpartnerré váltam, jó társsá, és azt gondolom, jó emberré. Szinte biztos vagyok abban, hogy ha valaki leül velem beszélgetni, az jól fogja érezni magát közben. Van némi humorom, ötletesnek, tájékozottnak tartom magam, mások pedig intelligensnek tartanak, szóval nagy baj nem érhet.

Viszont szerepelni nem tudok.

Ami emberként megy, az karakterként nem megy. Nem tudok sorozatszereplő lenni, olyan lány nem fogja velem jól érezni magát, aki Netflix-élményre, sorozatkarakterre, vagy színpadi élményre, show-műsorra vágyik. A show-műsor nem megy. A Csillag Születikben négy nemet kapnék, az X-Faktorban piros gombot, a Megasztárba meg se hívnának. Nem tudok szerepelni, nem tudom előadni a sztárt, figyelmet vonzani magam köré, eksztázisba kergetni a közönséget. Nekem nincs külön produkcióm, hiszen azt gondolom, hogy én magam vagyok a produkció, ami nem túl színpad- és képernyőképes, de már sokszor bevált. Egy lánnyal szemben ülve, a székben jól mutatok, a színpadon és a képernyőn nem.

Az utóbbi hónapokban - egy kivétellel - sorozatosan Keresztes Ildikókkal találom szembe magam, és olyanokkal, akik az ismerkedést összetévesztik a Netflixszel. Nehéz ezt kiszűrni, mégse kérdezhetek rá Messengeren a találkozó előtt, hogy figyelj, te nem vagy véletlenül olyan Ildis? Az a baj, hogy általában írásban ismerkedek, találkozó előtt pedig nagyon nehéz levenni, hogy a másik show-műsorra vágyik, vagy ismerkedni szeretne. Az a kérdés, hogy te produkciót szeretnél, vagy egy hús-vér embert? legalább olyan kínos, mint azt megkérdezni, hogy vajon olyan Ildis-e a lány. Pedig fontos. Nagyon fontos, annyira, hogy egyre több jellemzőről vagyok hajlandó lemondani a tökéletes nős cikkemből, ha két feltétel teljesül.

• Ne show-műsort akarjon maga elé, hanem egy embert akarjon megismerni kölcsönös beszélgetés által,
• és higgyen abban, hogy a megbízhatóság igenis betöltheti azt a szerepet, amit a kislányok számára az elérhetetlen.

Ha csak az elmúlt másfél év tapasztalata lenne a mérvadó abból a szempontból, hogy milyen lányt akarok magam mellé, kizárólag ez a két feltételem lenne. Semmi más. Na jó, ne legyen testkép- vagy evészavaros, de mást tényleg nem várnék el ezek mellé.

Olyan lányt szeretnék találni, aki beteljesülni legalább annyira szeret, mint vágyakozni. Aki inkább a vágyakozást szereti, az mellettem is vágyakozni fog, az ilyenekkel meg úgy vagyok, hogy akkor inkább más mellett vágyakozzon. Nem én akarok lenni a balek, aki mellett a lánynak minden más jár éppen a fejében, csak ő nem, pedig olyan rendes ember. Én a vágyakozás tárgya akarok lenni, ehhez pedig itthon, egyedül, a laptoppal az ölemben tökéletes alany vagyok egy ilyen lány számára, hiszen így elérhetetlennek tűnök, ezzel pedig le tudom foglalni a gondolatait.

Olyan kapcsolatot szeretnék, ahol elsősorban nem a tulajdonságaim miatt vannak velem, hanem az érzelmek miatt, amikkel kötődnek hozzám. Ennek látszólag ellentmondhat a tökéletes nős cikkem, de ha azt mondom, hogy az elmúlt 7-9 év tapasztalata alapján általában az ott felsorolt tulajdonságok váltják ki belőlem a vonzódást, az érzelmeket, úgy már mindjárt más. Nem azért akarom, hogy mellettem legyenek, mert én olyan jó ember vagyok, vagy mert én végre megérdemelném a boldogságot, vagy, mert mindig lehet rám számítani, és ez milyen jó, vagy mert biztosan jó apa lennék. Úgy szeretnék elérhető, megbízható, kiszámítható, biztos pont lenni, hogy a lánynak ez nem egy B terv, nem egy biztonsági játék, nem egy kényszerből választott valami az elérhetetlen helyett, hanem jól megfér a lila köd, a pillangók és a felhőkön közlekedő csillámpónik mellett.

Volt már ilyen, és lesz is, csak mostanában kerül el a szerencse. Addig pedig hátradőlök, és csak egy kávét kérek. Cukormenteset. Tej helyett gyerekkönnyekkel ízesítve, amolyan vegán módra.

Mennyire vagy KIÁBRÁNDÍTÓ?

Nem keresnek a fiúk randi után? Folyton rosszul sikerülnek a találkozóid? Szívesen változtatnál, de fogalmad sincs, milyen irányba indulj? Akkor a blog történetének első tesztje éppen neked szól! Felelevenítem az ifjúsági magazinok klasszikus tesztjeit, ahol pontok gyűjtésével ismerheted meg jobban magad. Rám jellemzően ez kicsit nagyobb szabású lesz, szóval maximálisan 100 pontot tudsz gyűjteni. Ne feledd: a teszt lényege, hogy minél kevesebb pontod legyen, hiszen az jelenti azt, hogy vonzó vagy, míg, ha közel kerülsz a 100 ponthoz, inkább kiábrándító!

A teszt teljesen szubjektív, amit itt olvashattok, az az én ízlésemnek felel meg, nem kollektíven a fiúkénak. Előfordulhat, hogy téged imádnak a fiúk, de ha a legtöbb, amit adni tudsz, az a szépséged, a mosolyod, és az aranyosságod, akkor készülj fel a pontzáporra, mert nálam nagyon könnyen magadra ismerhetsz.

Kép: Shutterstock

Kezdhetjük? Elő a számológépekkel, hiszen a teszt végén jön az értékelés!

• Ezotériában, chemtrail-jellegű összeesküvés-elméletekben hiszel, vagy a homeopátiás szerekben, esetleg trénerhez jársz. (2 pont)
• Azt gondolod, hogy bármit megtehetsz, bármit elintézhetsz, neked mindent szabad, rád nem vonatkoznak szabályok, te valami törvényen kívüli vagy, egyszóval: nárcisztikus vagy. Hogy ezt azzal indokolod, hogy szép vagy, különleges vagy, az teljesen mindegy, elég az ebben való hit. (3 pont)
• Gyakran viselsz erős, élénk színű rúzst. (2 pont)
• Gyakran célozgatsz arra, hogy elégedetlen vagy a testeddel, hogy fogynod kellene, vagy, hogy csúnyának tartod magad, esetleg kevésbé értékesnek, mint a többi lányt. (3 pont) (Ha duci vagy, az nem ér pontot, csak az önostorozás, célozgatás!)
• Megjegyzést teszel másokra az utcán, akik kevésbé előnyösen öltöznek, vagy más testalkatúak, esetleg nem a legjobb helyen dolgoznak (építkezés, utcaseprés stb.) Igen, tudom, a blogon én is beszólok a dohánybolti eladóknak, le kellene róla szoknom, viszont személyesen soha nem viszonyulok lekezelően hozzájuk sem. Ha te igen, akkor: (3 pont)
• Gyakran használsz idegen szavakat a magyar megfelelőjük helyett. Angol nem ér, azt én is szoktam! Olyanokra gondolok, mint a kettős érzés helyett az ambivalens érzés, állandó helyett a konstans. Baromi idegesítő, olyan, mintha okosabbnak akarnád feltüntetni magad, és valamit ezzel kompenzálnál. Akarom mondani, ellensúlyoznál. (1 pont)
• Dik, gyá és geci szavak használata. (3 pont) (Ide még berakhattam volna a 'vágod' és a 'kajak' szavakat is, de nem akarok túl szigorú lenni.)
• Többet káromkodsz, mint én. (2 pont)
• Rendszeresen az exeidről van szó. (3 pont)
• Tetoválás van a karodon, a kulcscsontodon, ujjadon, dekoltázsodon. Elég az egyik. Különdíjas, ha arról szól, hogy ellened tizenévesként összeesküdött a világ, téged mindenki bánt, és neked mennyire rossz; de te erős vagy, és megmutatod mindenkinek, hogy mennyire nem fogsz megtörni a hátralévő hatvan évedben. Idézet a legjobb, imádom! (3 pont)
• Piercing van a szád mellett, oldalt. (3 pont)
• Kockás a hasad. (1 pont) (Fene egye a válogatós ízlésemet már!)
• Általánosítasz. Szerinted a férfiak szemetek, a korosztályod idióta, a helyes fiúk nagyképűek, a vörösek meg jók az ágyban, és meggyőződéssel hiszel abban, hogy ez tényleg mindegyikükre vonatkozik. (2 pont)
• Szerinted én is olyan vagyok, mint a többi. Ezért nem nyílsz meg, elfojtod előlem az érzelmeidet, hiszen már vagy húsz fiú átvert, és tuti, hogy én is éppen abban sántikálok, hogy átverjelek! Védekezésképpen néha beflegmulsz, meg várod, hogy hátha én majd jobban megnyílok, és úgy közelebb kerülünk egymáshoz. (3 pont)
• El tudja vonni a figyelmed egy kisállat egy fontos beszélgetés, vagy ismerkedés közben. (2 pont)
• Előrébb helyezed a kisállatot, mint egy embert. Fontosabbnak tartod a fellépést az állatkínzás ellen, mint az emberkínzás ellen. (2 pont)
• Előre megbeszéled egy barátnőddel, vagy anyukáddal, hogy hívjon fel fél óra után, és ki tudjon menteni a találkozóról. (5 pont) (Van ennél megalázóbb? De komolyan! Ez arra enged következtetni, hogy egyedül képtelen vagy megmondani, ha valami bánt, vagy nem tetszik. Biztató...)
• Az egész találkozót olyan mértékben széttrollkodod, szétpoénkodod, hogy nem is ismerlek meg, nem is tudok meg rólad semmi fontosat, hiszen amint elmélyülne a beszélgetés, beletrollkodsz. Védekező mechanizmus, a legaljáról. (2 pont)
• Tesztelgeted a türelmem, vagy azt, hogy mennyire vagyok befolyásolható, rávehető, engedékeny. Manipulálni próbálsz. Elhiszem, hogy érdekel, de igazán megvárhatnád, amíg olyan helyzetbe kerülünk, nem kell erőltetni. Ha nem tudsz várni, akkor: (3 pont)
• Viccesnek találod a lökdösődést, csapkodást, vagy azt, hogy kirántasz valamit a kezemből. Fizikailag agresszívnek, erőszakosnak tűnsz. (5 pont) (Más az, ha már hónapok óta együtt vagyunk, és csapkodjuk egymás fenekét, mint elsőre rángatni a másikat, vagy hasonló.)
• iPhone-od van. (1 pont) Ha nem iPhone-od van, de reggelente összebújás helyett a telefonodért nyúlsz, nem lehet veled úgy elmenni kajálni, hogy ne fotózd le; és programot szervezni úgy, hogy ne csekkolj be, akkor nyugodtan írd be magadnak ezt a pontot. Ha iPhone-od van, akkor pedig mindenképp.
• Látványos rajongója vagy egy nemzetközi ruha-, ékszer-, vagy autómárkának. Neked ez fontos, meghatározó. (2 pont)
• Túl sok kiegészítőt hordasz, úgy nézel ki, mint egy karácsonyfa. (2 pont) (Nekem erről mindig az jut eszembe, hogy szex előtt vajon mi a sorsuk? Hazaérünk, az ölembe veszem, ledobom az ágyra, és akkor... várj, a nyakláncom! Elkezdünk hevesen csókolózni, oldalra fordítja a fejét... várj, a fülbevalóm! Elkezdem vetkőztetni... várj, a karkötőm! És amikor meglátom az óráját, meg a bokaláncot, eszembe jut a volt barátnőm, aki semmilyen ékszert nem hordott, és elmegy a kedvem az egésztől, mert vele csak úgy egymásnak estünk, és kész, őt meg meg kell pucolnom, mint valami répát.)
• Rendszeresen füvezel, vagy más cuccot tolsz. Ha nem akarsz rávenni, hogy én is csináljam, akkor néha belefér, de lehetőleg, ne legyen az életed része. Az alkohollal valamivel elnézőbb vagyok, nem gond, ha egyszer-kétszer fognom kell a hajad, de rendszert ebből se csináljunk. (2 pont)
• Az időt, amit azzal tölthetnél, hogy téged megismerlek, azzal töltöd, hogy folyton történeteket mesélsz az unokatestvéredről, a kutyádról, a hörcsögödről, a szomszédodról, a takarítónőről, a háziorvosodról. Őszintén, elsőre ez egyáltalán nem érdekel, én azért mentem el, hogy téged megismerjelek, meg amúgy is nehezen viselem a small talkot. (3 pont)
• Nyomkodod a telefonodat, százával mutogatod a képeket a galériádból, esetleg elkezdesz hangosan zenét hallgatni. (Te jó ég!) (3 pont)
• Jellemzően helytelenül írsz. (3 pont)
• Facebookon a Rozsdás Rákolló, vagy az Élet Iskolája van beállítva a munkahelynél, vagy a tanulmányoknál. (1 pont)
• A képeiden a melleid, vagy a feneked vannak a középpontba helyezve, pucsítasz, csücsörítesz, vagy dobálod a hajad. Bármelyik elég. Különdíjas, ha erre fel még hangoztatod, hogy nincs normális pasi, mind ugyanolyanok, mert az összes csak meg akar dugni. Guess why! (3 pont)
• Szerinted létezik olyan, hogy magyar rap, és hallgatsz ilyesmit. (2 pont) (Külföldi rap nem ér pontot, és a slam poetry sem!)
• Snapback sapkát hordasz. (1 pont)
• New York-jeles sapkát hordasz. (2 pont)
• Képtelen vagy megfogalmazni, mit keresel egy férfiban. Azt a pluszt keresed. Azt a valamit. És, ha nincs meg az a valami, akkor ennyi volt. Igénytelen vagy, nincsenek kifejezett igényeid, elvárásaid a férfi személyével, viselkedésével szemben, akivel találkozol. Nem kiegyensúlyozott férfira vágysz, figyelmesre, elszántra, határozottra, tökösre, céltudatosra, intelligensre, megfontoltra, erősre, olyanra, akinek jó a dumája, akitől lehet tanulni, vagy bármi hasonlóra, hanem te valamire vágysz. És te magad sem tudod, mi az a valami. Itt arról van szó, hogy neked nem számít az ember, hanem a show-műsor számít, amit előad. Ennél a fajta önzésnél nincs ezen a listán kiábrándítóbb. (5 pont)
• Kelleted magad, szexizel, harapdálod az ajkaid, próbálsz úgy nézni. Affektálsz, nyávogsz. Bitch, please, muszáj ezzel kezdeni? Tényleg egy állatnak nézek ki, aki beéri ennyivel? Ha tetszel, akkor a természetes viselkedésedre is fel fogok izgulni, ha meg nem, akkor ezekkel még inkább ellenszenvessé válsz. Semmi értelme, szánalmasnak tartom és megalázónak. (1 pont)
• Ha mesélek valamit, minden történetre rá akarsz kontrázni, túl akarsz licitálni mindent. Te nagyobbat láttál, te kevésbé féltél, te messzebbre mentél, te bátrabb voltál, veled minden sokkal jobban megtörtént, mindenkit ismersz, mindenhez értesz, mindent láttál már. Oké-oké, elismerlek, te vagy a jó, de most már hazamehetek? Uncsi. (3 pont)
• Lájkolod a Szabadon Ébredőket, vagy a Mindenegyben blogot. (2 pont) (Ha becsületes vagy, ezt a két pontot a Blikknél, Borsnál, Ripostnál is behúzod. Nem kell egyenként, elég csak egyszer.)
• Tudom, volt már tesztelés, de ha szóban, vagy írásban azt teszteled, hogy vajon mennyire lennék nyitott más lányokra, és ezt olyan aljas módon teszed, hogy biztatsz arra, hogy vonzódjak inkább hozzájuk, miközben belül azt reméled, hogy bizonygatni fogom, hogy hozzád ragaszkodom, az újabb (3 pont). Az ilyen furfangos lányok szoktak aztán világraszóló féltékenységi balhékat csapni, ez garantálja az iszonyú erős birtoklási vágyat. Köszi, kihagyom.
• Konditermi tükörben pózolsz, és nyilvánosan megosztod a képet. (1 pont)
• Szakadt nadrágot hordasz. (1 pont) (Feslett, vagy rojtos nem ér!)
• Snapchat filteres képeket osztasz meg. Kutya, virág, őzike, whatever. (2 pont)
• Aránytalanul sötét szemöldököd van, és olyan vastagra rajzolod, mint az M7-es. (1 pont) Szóval, mondjuk, szőke haj mellé ilyenre, vagy vastagabbra:

• Szoliba jársz. (1 pont)
• Nem fogadod el, ha előreengednek az ajtóban, vagy felajánlják, hogy vigyenek valami nehéz dolgot helyetted, mert nem a középkorban élünk. Elutasítod a gondoskodást, törődést arra hivatkozva, hogy erős nő vagy, akinek soha nincs szüksége másokra. (2 pont)

Na, mennyi lett? Jöhet az értékelés

81-100 pont - Ha valami csoda folytán el is jutnánk a találkozásig, valószínűleg tíz perc után sikítva, a fülemet fogva rohannék hazáig. Nálam nem sok esélyed lenne, de az Anikó-show vagy az Éjjel-Nappal Budapest tárt karokkal vár, szerintem szívesen fogadnának, jó helyzetből indulnál a szereplésért!

61-80 pont - Van nálad rosszabb, de te is pontosan érzed, hogy ez így nem az igazi. Még mindig védekezel, még mindig képtelen vagy átadni magad egy másik embernek, még mindig kommunikációs zsákutcákba fojtod a vitákat, még mindig nem tudsz kezelni egy párkapcsolatot. Ne erőltesd, nekem ehhez nincs türelmem.

41-60 pont - Ehhez sincs, de talán másnak már van. Nem vagy elveszett ember, de nem lennénk túl jó hatással egymásra. Egy nagyobb közösségben, csoportban valószínűleg már nem oltanánk szanaszéjjel egymást, ha nem jutottál el hatvanig.

21-40 pont - Nem rossz, nem rossz! Melletted már kibírnék egy teljes napot! Húsz-harminc pont környékén esélyed nyílik arra, hogy úgy láss, amilyen valójában vagyok, vagyis, hogy kényelmesen érezzem magam melletted. Van még mit változtatni, de nem vagy teljesen összeférhetetlen, főleg, ha nem közelíted meg a negyvenet.

5-20 pont - Gratulálok, te egy főnyeremény vagy! Nagy eséllyel egy élmény lehet veled az ismerkedés, és a párkapcsolat is. A legtöbb helyzetet jól kezeled, a hétköznapok is jól telhetnek melletted, figyelsz a másikra, kellemes társaság vagy. Ha egyik ötpontos sem igaz rád a három közül, akkor nincs mit tenni, csak hátradőlni, és várni a megfelelő fiút! Biztosan meg fogod találni, sokan vágynak arra, amit adni tudsz, sőt, az is könnyen lehet, hogy már elkeltél.

0-4 pont - Csak képzelj két nagy barna szívecskét a szemeim helyére. Holnap tali az ékszerbolt előtt!

Te hány pontot értél el? Van olyan dolog, ami számodra nagyon kiábrándító ismerkedéskor, vagy az első találkozón? Esetleg olyan, amit részemről túlzónak érzel? Oszd meg a gondolataid itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

9 csalhatatlan különbség a kislány és a nő között

Mi a különbség a kislány és a nő között? Sokszor említettem már őket külön-külön, de átlátható, tisztán ezzel foglalkozó listát  még nem készítettem, pedig a két kategória már szinte a kezdetektől fogva él a blogon. Érdemes mind a kislány, mind a nő címkét megnézni!

Szeretnék gondolatokat ébreszteni a lányokban azzal kapcsolatban, hogy felismerjék magukban a kislányos vagy nőies vonásokat, és hogy a férfiak észrevegyék, hogy a lány, akivel éppen ismerkednek, mennyire tekinthet felnőtt szemmel az ismerkedésre, a párkapcsolatokra, és az élet néhány másik területére. A régebbi olvasóim emlékezhetnek az előző borítóképemre: nem minden nagykorú felnőtt, és van néhány felnőtt, aki még nincs 18 éves! Könnyen előfordulhat, hogy a kislány alatt olvasottakat egy negyvenes nőn vélitek felfedezni, és az is megeshet, hogy az osztálytársatok, húgotok, fiatalabb barátnőtök pont ugyanúgy gondolkodik, akár egy felnőtt nő. Az is egy érdekes kérdés, hogy ti hogyan értelmezitek a szerelmet, és szerintetek melyik fél gondolkodása áll közelebb a ti értelmezésetekhez, hiszen nem csak a környezetetekben élőkre, de magatokra is könnyen ráismerhettek olvasás közben.

9 szempont alapján hasonlítottam össze a kétféle gondolkodást, kezdjük rögtön a leghosszabbal!

1. Értékrend

Amikor egy lány pasizni, vagy csajozni kezd, abban a szerencsés helyzetben van, hogy ő maga választhatja meg, mire fektesse a hangsúlyt. Minden fiatal lány felteszi magának a kérdéseket: mit vegyenek észre rajtam először a férfiak? Mit közvetítsek a másik felé? Olyan férfiakkal akarok ismerkedni, akik x vagy y dolgot tartják fontosnak? Vagy olyanokkal, akik esetleg mást? Milyen legyek, és milyennek tűnjek? Különbözzön ez a kettő egymástól?

A felnőtt nő reálisan látja a környezetét, az őt körülvevő embereket, a fiatal fiúk tömegét, és ilyenkor arra a következtetésre jut, hogy bizony, ha komoly kapcsolatot szeretne, akkor neki is tennie kell azért, hogy elkerülje az olyan helyzeteket, amikor csak megdugni akarják őt. Ezt nem csak azzal érheti el, ha az első jelnél, ami arra utal, hogy esetleg a másik kevésbé veszi őt komolyan, nemet tud mondani, hanem azzal is, ha olyan dolgokat hangsúlyoz ki, amik, bár kevésbé kézzelfoghatóak, még egy hormontermelése csúcsán lévő fiatal férfi figyelmét is felkelthetik. Az önálló gondolatok, a humoros, csattanós, hirtelen jött kifejezések, az újszerű ötletek, meglátások, az alkotások, - legyen az kézzel készített, vagy írásba foglalt dolog - a tájékozottság, a tudás- és tettvágy mind-mind olyan dolgok, amik miatt az ezeket nélkülöző kislányok fintorogva mutogatnak a nőkre, hogy tőle miért akarnak többet a pasik, tőlem meg miért nem.

Ha nem tudsz többet nyújtani az arcodnál és a testednél, nem fognak tőled többet akarni.

Facepalm?!

Komolyan mondom, vártam, hogy elküldjön melegebb éghajlatra, de nem. Am micsi?

Más azért sopánkodik, hogy milyen rég szexelt egy jót, én azért szoktam, milyen rég beszélgettem egy jót.. Ha már beszélgetni nem tudtok, legalább egy kis kihívás legyen bennetek, lányok! #tooeasy

Viszont, aki többet tud nyújtani, mint egy test és egy arc, annak nem olyan nehéz megtalálni azt a férfit, aki komolyan is veszi őt. Azért bármennyire is súlyosnak tűnik a helyzet, a felnőtt nők még mindig többen vannak, mint a kislányok, szerencsére.

A kislány viszonylag egyszerűen látja a környezetét: a fiúk dugni akarnak, úgyhogy akkor valami olyat hangsúlyozok ki, amit meg lehet dugni. Garantált figyelem! Fontossá válnak a centik, a kilók,

a mellek, és a seggek. Azzal, hogy erre fektetik a hangsúlyt, máris teret engedek annak a félelemnek, hogy ha meghízok, akkor el fog hagyni? Régen sosem értettem, hogy lehet ennyire hülye valaki, de így már összeállt a kép! Ezekben a kapcsolatokban a test és az arc játszik kulcsszerepet, ami olyan természetes folyamatokkal, mint a szülés vagy az anyagcsere-lassulás, megváltozik. Egy kislány hajlamos kihívó, egyértelműen szexuális töltetű képekkel, viselkedéssel, bemutatkozással komoly kapcsolatot keresni, a felnőtt nővel szemben pedig nem mond elsőre nemet annak, aki erre a csalira ráharap. Nemet mondani egyébként sem tud, a számára nem szimpatikus embereket lerázza, lekoptatja, koccolja. Ha viszont szimpatizál valakivel, nem zavarja az sem, ha esetleg az illető nem veszi őt komolyan, nem zavarja az sem, hogy az elismerés nem neki szól, hanem a centiknek, a kilóknak, a melleinek, a szájának, és minden olyan testrészének, amiben a próbálkozók a kielégülés lehetőségét látják.

Vannak bizonyos dolgok, amiket, aki nem került még közelebb plázapicsához, az csak sejt, vagy egyáltalán nem is tud. A legtöbb plázapicsa belül ugyanaz a csúnyácska, kiközösített lány, aki általános iskolában volt, nulla önbecsüléssel. A plázapicsa póz egy szükség, egy kényszer: ezeknek a lányoknak szüksége van erre a szerepre ahhoz, hogy ne egy csúnyácska, kiközösített lányként éljék az életüket, ez a hazugság kell hozzá, mert másképp nem tudnának kitörni ebből a szerepből. Enélkül a szerep nélkül abszolút nem érzik kívánatosnak magukat, viszont emiatt a kényszeres viselkedés miatt nem is tudnak olyan párkapcsolatot létesíteni, amilyenre valójában vágynak. A plázapicsák csekkolgatják a legtöbbször az Instán, a Facebookon a tipikus ,,álompárokat" - lehetőleg azokat, akik a való életben is szeretik egymást. Ők vágynak leginkább erre, bennük a legnagyobb a szeretethiány, ők rettegnek a legjobban a környezetük, a barátnőik véleményétől, ők a legérzékenyebbek rá, amit a flegma, lekezelő, nagyképű viselkedésből jól le lehet venni, meg lehet figyelni. Van, aki más módon nem tud kiállni magáért, nem tudja megvédeni magát, csak így. A plázapicsaság egy menekvés: ha nem vagy jó nő, még mindig ott a lehetőség, hogy plázapicsa legyél. Sokan annyira mélyen belemenekültek ebbe a szerepbe, hogy a barátnőktől kezdve a pár száz kedvelésen át mindent elveszítenének, ha hirtelen levetnék. Ez a lehetőség mindenkinek adott, és így legalább az a néhány megvezethető, béna fiú úgy fogja gondolni, hogy te valami jó nő vagy, akkor is, ha senki más nem. Ez egy önbecsülés nélküli lánynak felfoghatatlan biztonságérzetet ad, viszont azt az egész testet átmelengető elégedettséget, megnyugvást, önfeledtséget nem fogják tudni így átélni egyetlen kapcsolatban sem, mint az egészséges lelkű nők. 

Ha férfi vagy, nem kell altruista módon megmenteni az összes eltorzult személyiségű plázapicsát, de jobb, ha tudod, mi van az alapozó mögött, így kevésbé fogsz meglepődni, ha egy szeretetéhes, elveszett, bátortalan lányt vélsz felfedezni.

2. Egyensúly

A felnőtt nő egy olyan kapcsolatra vágyik, ahol mindkét fél törekszik az egyenrangúságra: hagyja a másikat kibontakozni, de ez mellett igyekszik hasonló arányban érvényesíteni a saját akaratát is. Egyedül is megállja a helyét az élet minden területén, de hatékony kommunikációval, és a bizalom kiépítésével igyekszik erősíteni egy kapcsolatban az összetartozás-érzetet. A szó szoros értelmében társat keres, abban hisz, hogy két egész, vagy egésszé fejlődő ember alkothatja a legjobb kapcsolatot. Akkor érzi kényelmesen magát, ha aktívan tehet ő is a kapcsolatért, hiszen pontosan tudja, hogy a másik is annyit fog beletenni. Csak abban az esetben költözik össze a másikkal, ha egyébként lenne lehetősége arra is, hogy önálló életet éljen.

A kislány hajlamos alárendelni magát a másiknak, a legtöbb helyzetben döntésképtelen, aránytalan dominanciát igényel a hétköznapokban is. Egyedül mind a továbbtanulást, mind a munkát, mind a háztartásvezetést illetően képtelen megállni a helyét, ráadásul a magánytól is fél, ezért gyakran marad benne működésképtelen kapcsolatban. Egyedül nem tud kiállni magáért, ezért, ha úgy érzi, támadják őt, hisztizik, hangossá, agresszívvá válik. Egy olyan férfit keres, aki mindent intéz helyette, abban hisz, hogy majd a másik kiegészíti őt. Akkor érzi kényelmesen magát, ha semmit nem kell tennie a kapcsolatért, hiszen a másik irányít mindent. Gyakori az is, hogy a kislány olyan mértékben kiszolgáltatja magát, hogy nincstelenül, önálló életre képtelenül odaköltözik egy másik emberhez.

3. Lifestyle

A felnőtt nőnek tetszik, ha egy férfi tapasztalt, művelt, azzal foglalkozik, amit szeret; anyagilag és fejben is önálló, nem hajlamos a függőségekre, egészséges önképpel rendelkezik. Nem tetszik neki, ha egy férfi alakoskodik és másképp viselkedik a közösségi médiában, mint a valóságban; vagy ha másképp viselkedik mások előtt, mint kettesben. Miután befejezte a tanulmányait, ő maga is önállóvá válik anyagilag, így a szórakozást - fesztivál, utazás, étterem, kávézó stb. - nem érzi luxusnak, nem érzi olyannak, amire dülledő szemekkel kell várni a 100 lájkot az Instán, hiszen ketten, két fizetésből egyszerűen össze tudják dobni, ha éppen kedvük tartja. Kényelmetlenül érzi magát, ha fizetnek neki valamit, alkalomadtán fogadja csak el, legtöbbször a fele-fele arányban fizetést tartja kényelmesnek. Ugyanez a helyzet a házimunkával is: törekszik arra, hogy egyenlő arányban osszák fel egymás között, neki és a férfinak is egyforma arányban van helye a konyhában, össze sem jönne olyannal, akinek gondot okoz a panírozás vagy a nokedliszaggatás.

Érzelmi túlcsordulásra, meghitt pillanatokra, felejthetetlen közös élményekre van szüksége, olyanokra, amiket ők maguk tesznek felejthetetlenné.

Amíg a felnőtt nő a tetteket értékeli, a kislány beéri annyival, ha a másik úgy csinál, mintha tenne valamit. Elég, ha a másik úgy csinál, mintha sok pénze lenne: gyakran olcsó ruhákban ül olcsó kocsiban, amin látványos márkajelzések vannak. Ő és a társa is ezekre fekteti a hangsúlyt a közösségi médiában, ezeket tetováltatja magára, ezeket tartja értéknek. Akkor is ki van szolgáltatva anyagilag a szüleinek és a barátjának, amikor már nem tanul, továbbra is ők fizetnek neki a szórakozástól kezdve mindent, egyedül nem tudna élni, enni, fűteni, internetezni, szórakozni, így minden egyes esemény posztolási kényszert vált ki belőle, úgy érzi, meg kell mutatnia a környezetének, hogy ő hol jár és hogyan él. Tipikusan az a lány, aki nem veszi észre, hogy róla szól az Apuveddmeg, azt gondolja, hogy az irónia egy tablet, és a huszas-harmincas évei azzal telnek, hogy egy ATM-et keressen magának; illetve olyan barátnőket maga mellé, akik nem gúnyolják ki az önállótlansága miatt. Ami a házimunkát illeti, a kislány valahogy egyáltalán nem találja a helyét: vagy magára vállal mindent, és a főzést, takarítást posztolja a Facebookra, aztán sajnáltatja magát, hogy mennyi mindent kell csinálnia; vagy pedig egész nap az RTL-t nézi, Glamourt olvas, telefonozik, mert majd a másik intéz mindent, ahogy szokott.

(Legalább kiírja!)

Látványos, megmutatható dolgokra, show-szerű élményekre, olyan pillanatokra van szüksége, amikben elfelejtheti, ki is ő valójában.

4. Reakció a környezetre

A felnőtt nő általában kiegyensúlyozottan, mértékletesen, objektíven reagál a környezetére. Tisztában van az értékeivel és a hátrányaival is, ismeri magát. Amíg a kislány a követőitől kuncsorog szeretetet, addig ő ugyanazt az energiát, időt, kreativitást, amit a kislány az Insta-profiljába fektet, ő a saját kapcsolatán, barátságain belüli kommunikációra irányítja. A saját környezetére szeretne figyelni, azokat a kapcsolatokat szeretné elmélyíteni, tőlük szeretne figyelmet, érzelmi biztonságot. Természetesen, mint minden ember, beszámol a barátoknak, barátnőknek a kapcsolatról, de sokkal jobban odafigyel arra, ha esetleg a barátai a fiú viselkedésében találnak valami kivetnivalót, mintsem arra, ha a képein. Ritka, hogy olyan fiúval ismerkedik, akinek már a képeiből messzemenő következtetéseket lehetne levonni.

Tesz azért, hogy személyesen beszélgethessen, személytelennek érzi a Messengert. Szóra sem méltat pletykákat, sem magáról, sem ismert emberekről.

Úgy alakítja a környezetét, hogy az megfeleljen neki.

A kislánynak állandóan kell a megerősítés. Állandóan kell az, hogy érezze, hogy ő nem kövér, hogy érezze a saját bőrén a lájkokat, a bájvigyor-ízű hozzászólásokat, az sem baj, ha ezt a fiúból kell kisajtolnia. (Ugye jól áll ez a ruha? Ugye szebb vagyok?... ugye emlékszünk arra, amit feljebb írtam a plázapicsáról?) Szüksége van egy emberre, aki úgy tűnik, mintha a saját elhatározásából mondaná azt, hogy igen, drágám, nem vagy kövér; igen, drágám, te vagy a legszebb - mindezt anélkül, hogy egy idő után hozzátegye: igen, drágám, nagyon elegem van abból, hogy felhasználsz az önértékelési zavarodra.

Egyensúúúly?! Hol vaaagy?

Mielőtt találkozna valakivel, szempont az is, hogy a barátnőinek tetszik-e az illető, hiszen ha nem, az őt magát is elbizonytalanítja, mit fognak szólni hozzá. Általában olyan fiúkkal ismerkedik, akiknek már a képeiből le lehet vonni egy-két következtetést: érzelemmentes arc, igénytelen tetoválás, melegítő; színes, virító - általában piros vagy zöld - cipő; feszült testtartás, feliratos ruhák. Ez egy biztos stíl, ami a barátnőknek is tetszik, a kislány számára biztonságérzetet ad, ő úgy látja, ez egy biztos akadálya annak, hogy megszólják, kiközösítsék.

Nem tartja problémának, ha a kapcsolat nagy része Messengeren zajlik, ott legalább még kevésbé kell megmutatnia azt, hogy ő kicsoda valójában, szóval nem mozgat meg túl sok mindent a személyes találkozás érdekében, sőt. Azt állítja, nem foglalkozik pletykákkal, eközben folyton az irigyeiről beszél, és arról, mit mondtak róla, társaságban hangosan bizonygatja, hogy ő mennyivel jobb másoknál.

Keresd a hibát!

Úgy alakítja saját magát, hogy megfeleljen a környezetének.

5. Mi fér bele?

A felnőtt nőnek határozott elképzelései vannak arról, mi az, ami belefér egy kapcsolaton belül. Ahogy képes nemet mondani, képes szakítani is abban az esetben, ha olyan történik, ami már kívül esik az elképzelésein. Nem viseli el a megalázást akkor sem, ha a másik éppen drog hatása alatt áll, nem viseli el, abban a formában sem, hogy a férfi látványosan más nőket kívánjon mellette. Tudja, hogy ennél többet ér, éppen ezért tiszteli magát annyira, hogy kerülje azokat az embereket, akik ilyen helyzetbe hozzák.

Azt gondolja, hogy a kapcsolat 50 százalékban miatta értékes, szakításkor az okoz rossz érzést neki, hogy 100 százalékig megszűnt valami, amibe beletette szívét-lelkét. Kiábrándítónak tartja, ha a másiknak hiányos az alapműveltsége.

A kislánynak szinte egyáltalán nincsenek kimondott határai azt illetően, mi az, ami belefér egy kapcsolatban. Azért cserébe, hogy valahogy szeretik őt, valahogy foglalkoznak vele, valahogy a középpontban érzi magát, szinte bármit elvisel. Elnéz bármilyen hazugságot, visszafogadja azt, aki megcsalta őt, elengedi a füle mellett, ha a fiú más nőkre csorgatja a nyálát. Azt állítja, ő úgyis jobb, belül pedig szétveti a féltékenység. Számára léteznek olyan helyzetek, amikor az, hogy megalázzák, belefér, meg tudja győzni magát, hogy megéri az a kapcsolat úgy is.

Azt gondolja, hogy ő legalább 50 százalékban a párkapcsolata miatt értékes, szakításkor úgy érezné, ő maga 100 százalékban értéktelenné válna, ezért is szakít nehezen. Belefér neki, ha a másik buta, különösen úgy, ha nem hallja senki, amikor butaságot beszél.

6. Kommunikáció

A felnőtt nő tisztán, egyértelműen, néha nyersen kommunikál. Nem kerülget, nem ködösít, nem fél kifejezni az igényeit, a mellébeszélést és a hazugságokat is kerüli.

Ha egy társaságban megosztó téma kerül szóba, általában elmondja a véleményét, aztán megkérdezi, hogy a többiek mit gondolnak erről. Nyitott a vitára, sok esetben megnyeri, de ha mégsem, a másik fél mindig tanul tőle valami újat. *Ide egy magabiztos hajhátradobást kell elképzelni.*

Viszolyog a helytelen írástól.

A kislány igényli a témák kerülgetését, a ködösítést, a mellébeszélést. Ezek a leggyakrabban használt kommunikációs eszközei, ezeket követik a hazugságok, de néha-néha lehet vele anélkül is kommunikálni, hogy azon gondolkodnál, mi lehet az álarc mögött. A kislány ezt egy teljesen természetes, magától értetődő beszélgetésnek fogja fel, nem érti, hogy mi ezzel a probléma, belülről nem érzékeli az álarcot, vagy csak nem akarja nyilvánvalóvá tenni. A tiszta, egyértelmű, nyers állításoktól megijed, zavarba jön, ilyenkor hangossá, agresszívvá válik, eltereli a témát, vagy nem ír vissza. Ő maga is ilyennek tekinti az összes többi embert, elvárja tőlük, hogy észrevegyék rajta, ha

• féltékeny,
• sokáig készülődik,
• éhes,
• baja van,
• nincs semmi baja, csak figyelmet akar,

ezeket képtelen egyszerű, érthető szavakba önteni.

Ha egy társaságban megosztó téma kerül szóba, általában kussol, vagy a többiek mögé áll. A kislány semmitől sem retteg jobban, mint hogy a társaság többsége ellentmond neki, így kiderülne, hogy nem tud kiállni magáért, nem tud egyedül érvényesülni. Egyáltalán nem nyitott szinte semmilyen vitára, minden eszmecsere veszekedésbe torkollik vele, semmi újat nem tud mutatni, mindig ugyanazt a lemezt játssza le, meg van győződve arról, hogy mindig, mindent jobban tud.

Hát, úgy tűnik, te csak arra vagy.

Nem zavarja, ha a másik funkcionális analfabéta.

7. Jövőkép

A felnőtt nőnek fontos, hogy egy fiatal férfi aktívan tegyen azért, hogy 5-10 év múlva legyen belőle valaki. A tapasztalat iránti nyitottságot, a felelősségtudatot, a szakmai fejlődés lehetőségét - legyen az bármilyen szakma - fontosnak tartja, hiszen erre be lehet rendezkedni akár hosszútávra is, erre fel lehet építeni bármit.

Hagyjál már, azt se tudom, mi lesz holnap - mondja ezzel szemben a kislány, aki persze pontosan tudja, sőt, azt is, hogy mi lesz 5-10 év múlva, de erről kényelmetlen beszélni, hiszen az idő nem neki dolgozik. Fogalma sincs, hogyan és miként oldaná meg egyedül, hogy 5-10 év múlva úgy éljen, mint bármelyik másik ember, még szerencse, hogy a barátja és a szülei mindent intéznek neki. Hogy mi lesz belőlük 5-10 év múlva, az teljesen mindegy, a kislány nem hisz a hosszútávú tervekben, feleslegesnek tartja őket. Lesz, ami lesz!

Nagykorú, kozmetikus nő legmélyebb posztja evör.

8. Igények

A felnőtt nőnek kialakult, kifinomult, jól behatárolható igényei vannak. Nem feltétlen nagyok, de mindenképpen kifinomultak, kevés emberre illenek rá. A nő vállalja azt a kockázatot, hogy bizony, ezekkel az igényekkel nem lesz egyszerű férfit találni, de ha talál, onnantól kezdve a kapcsolatában már kevesebb kockázatot vállal, mint a kislány. Amellett, hogy jelentőségteljes kapcsolatot keres, szeretne ő maga is jelentőségteljes lenni a férfi életében, akivel számíthatnak egymásra, akivel felnézhetnek egymásra, egy olyan helyet elfoglalni, ami jóval túlmutat a valahogy szeressen-jellegű epizódszerepen.

Egy nő lenézi az olyan férfiakat, akik a pénzükkel akarnak érvényesülni, miközben megismerik. Nem tekinti egyenrangúnak magával ezt az értékrendet, mivel magára sem egy megvehető tárgyként tekint, hanem emberként.

Értékeli, ha egy férfi hajlamos eltérni a tömegtől. Nem egy irányítható papucsra van szüksége. Ennek köszönhetően hajlamosabb összejönni olyan emberrel, akinek gyakran vannak újszerű meglátásai, kreatív, ötletes a romantikus programötletektől kezdve a hóemberépítésig bármiben.

A kislány valódi igények híján igyekszik a környezete számára igényesnek mutatni magát. Neki valójában teljesen mindegy, csak szeressék valahogy, erre tökéletes alany a kedves, vicces, inteligens, - szigorúan egy l-lel - normális, értelmes akármelyik fiú, akinek jó a stílusa. Máris úgy tűnik, mintha valami megközelíthetetlen jégkirálynővel lenne dolgunk, miközben már az, ha ugyanazt a zenét utálod, mint ő, hatalmasat dob az összetartozás-érzetén, érdeklődésén. Ha nem tűnik elég hivalkodónak a stíl, akkor tesztelgeti a srácot, a kislánynak mindig kell a megerősítés, hogy valaki teperjen utána, küzdjön érte, ez tartja életben azt az érzetét, hogy ér valamennyit. A kislány számára a társkeresés egyáltalán nem jelent kockázatot, hiszen az igényei szinte bárkire ráillenek. A kockázat a kapcsolat kezdetétől indul, innentől ugyanis legalább akkora zsákbamacska a másik jelleme, mint a másik számára a kislány személyisége.

A kislány úgy érzi, neki a luxus, a szórakozás jár. Alanyi jogon, mert miért is ne járna. A másik fél neki egy személyzet, egy szórakoztató központ, aki biztosítja a show-t a létezéséért cserébe. A shownak mindig mennie kell, arra jön a like, meg a szívecske; arra jön a figyelem; arra jönnek az irigyek. Anélkül meg, ugye, értelme sincs egy párkapcsolatnak, semmi haszon nem származik belőle. Minél látványosabb a show, annál kevesebb a hiszti, hiszen a kapott figyelem kielégíti a kislány igényeit. Élvezi, ha ,,megveszik" őt, bár ezt a szót soha nem mondja ki, inkább csak átéli, ettől tartja magát értékesnek, és hajlamos más, megfoghatatlan dolgot is pénzben mérni.

Értékeli, ha egy fiú minél inkább hasonlít a tömegre, az a stíl, azzal biztosan elkerüli a legnagyobb rémálmát: a kitaszítottságot, és hogy megszólják őt. Gondoljunk bele, mekkora összetartozás-érzetet adhat együtt rettegni attól, hogy valaki megszólja a cipőd, a sapkád, vagy a telefonod, micsoda közösségi élmény lehet ez!

9. A gondoskodás kifejezése

Egy felnőtt nő látott már ezt-azt, jól kezeli a helyzeteket. Nem jön zavarba, ha a másikat egy nehéz időszakon kell átsegítenie, olyanná fejleszti magát, és olyan társat is keres maga mellé, aki támaszt tud nyújtani, ha a másik alkalomadtán elsírja magát, de emellett nem élnek vissza egymás segítőkészségével. Pontosan tudja, hogy egy nárcisztikus, vagy egy drogfüggő mellett nem tudna boldog lenni, ezek a tulajdonságok kiábrándítják, bizonytalanságérzetet keltenek benne.

Egy kislány jobban zavarba jön attól, ha egy férfit sírni lát, mint első alkalommal, amikor letolta a nadrágját. Abszolút nem tudja ezeket a helyzeteket kezelni, zavartan ül a másik mellett, és kattog az agya, hogy mit kellene ilyenkor csinálni, kétségbeesetten kapkod a másik álarca után: tedd vissza, tedd vissza, úgy minden jó lesz! Önbecsülés híján azokról az emberekről akar gondoskodni, akik tudomást sem vesznek róla, vagy csak szexet akarnak tőle, olyan mellett érzi kényelmesen magát, akivel kapcsolatban azt érzi, nem kaphatja meg őt.

Szívesen írnám, hogy majd felnő, de ő is 23 éves, mint én.

A gondoskodás, törődés általában úgy nyilvánul meg, hogy meg akarja változtatni, le akarja szoktatni a srácot a lányok rendszeres kihasználásáról, a drogról, a céltalan életmódról, ez a kísérlet pedig mindig sikertelen. A kislány előtt rengeteg olyan férfi van, akiket szintén nem kaphat meg, mert átlátnak rajta, de őket lenézi. Akinek többé-kevésbé egyenesben van az élete, amellett nem érzi jól magát, hiszen nem tud vele azonosulni. Olyanokra van szüksége, akik miatta megjavulnak, csak így érzi értékesnek magát, önállóan egyáltalán nem.

Magadra ismertél? Vitatkoznál? Helyesírási hibát találtál? Bátran szólj hozzá akár itt, akár a Felnőtt szemmel Facebook-oldalán! Ha tetszett, olvasd el a példaképekről szóló írásomat is!

Miért lett elegem az első találkozókból?

Az évek során körülbelül negyven-ötven lánnyal találkoztam olyan szándékkal, hogy kapcsolatot akartunk egymástól, legyen az komoly vagy komolytalan. Volt köztük izgulós tinilánytól a harmincas nőig, kapucnis pulcsistól az elegánsig, középiskolástól a leendő óvónéniig mindenféle, és a programok is elég változatosak voltak. Három találkozás fordult komolyra, és mielőtt még a borzalmakat részletezném, lássuk, hogyan indult a három jól alakuló kapcsolat:

• Elmentünk az Árkádba, és fagyiztunk. Leültünk a plázában, beszélgettünk néhány órát, aztán sétáltunk egy kicsit és hazamentünk.
• Elutaztam dél körül egy vidéki városba. Bejártuk a lány kedvenc helyeit, sétálgattunk és beszélgettünk. Addig-addig repült az idő, hogy csak a másnapi első vonattal mentem haza, összesen 15 órát beszélgettünk szinte megállás nélkül.
• A lány külföldről utazott haza Magyarországra nyolc napra, amit együtt töltöttünk. Szerintem ez további részletezést nem igényel.

Nem túl Insta-gyanús, igaz? Semmi golfozás, motorozás, vagy sárkányrepülőzés... ezek a találkozók egészen más miatt voltak különlegesek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindet több hétig tartó online beszélgetés előzte meg, de 15 órás, vagy napokig tartó találkozó nyilván nem úgy fog kialakulni, hogy leszólítok valakit a Westendben.

Szerintem ha a hangsúly átcsúszik arról, hogy kivel vagyunk arra, hogy mit csinálunk, ott veszti értelmét az ismerkedés, és igazán akkor lehet tartalmas és hatékony, ha az, amit éppen csinálunk, teljesen mellékessé válik, legyen az evés, ivás vagy akár egy társasjáték. Persze nem mindenki tehette meg, hogy már rögtön az első alkalommal a személyiségével nyűgözzön le. Volt, aki csak izgult, de volt, akinél azt éreztem, alapvető dolgok hiányoznak belőle nem csak egy leendő kapcsolathoz, de akár ahhoz is, hogy többször találkozzak az illetővel. Összeszedtem néhány dolgot, amikre érdemes figyelni, nehogy egy-két óra alatt garantáltan kiábrándítsd magadból egy életre a másikat.

TELEFON

Azok a legjobb találkozók, ahol semmit nem tudsz meg a másik telefonjáról és az előző partnereiről. Én általában kikapcsolom a telefonomat, ha először találkozom egy lánnyal, és ezt nem várom el, az viszont instant kiábrándulás, amikor beszélek hozzá, és nyomkodja a Messengert. Aki esetleg azt hinné, ez a legalja, annak a kedvéért szeretném díjazni ennek a kategóriának a három győztesét:

3. Ültünk a Duna-parton, éppen valami vidéki, közös sztori került szóba, amikor egyszer csak előkerült egy Sony Xperia, és a galérián belüli kutyás képek. Innen már nem volt megállás, igazából 15-20 percen keresztül vártam, hogy végre véget érjen a galéria, de csak nem akartak elfogyni a variációk egy témára. Még jó, hogy éppen iszogattunk; a végére nem maradt sok az üvegben, viszont legalább mindent megtudtam Bodriról.

2. Ez is egy alkohollal díszített este volt, csak a súlyosabb fajtából. Már éppen menekültem volna haza, amikor még rávett a lány, hogy üljünk le egy kicsit a Király utcában, de akkor még nem tudtam, hogy ez a hónap legrosszabb döntése volt. Kiszabadult az iPhone, és a hölgy elkezdett ordíttatni róla valami felismerhetetlen magyar alter-metál zenét. Itt az volt a gond, hogy igazából fogalmam sem volt, hogy reagáljak-e egyáltalán, vagy álljak fel és hagyjam ott az egészet szó nélkül, úgyhogy a következő néhány perc úgy telt, hogy a lány hörgött énekelt, én pedig ültem lehajtott fejjel a pad másik szélén.

1. A kategória koronázatlan királynője nem bízta a véletlenre: eleve telefonálás közben jött oda, és miután közelebb lépett hozzám, még vagy öt percen keresztül trécselt a barátnőjével, mire sikerült letenniük. Mentségére szólhatna, hogy csak 17 volt, de én meg 16, és mégis el tudtam tenni a telefont; ráadásul ez még a mobilnet-korszak előtt volt. Nem kell Messenger ahhoz, hogy valaki elmenjen a telefonjával találkozni, és odahívjon engem harmadiknak.

A különdíjat azok kapják, akik előre felhívatták magukat egy barátnőjükkel. Ezt nem is szoktam érteni; azt gondolják, hogy a másik nem veszi észre, hogy előre meg lett beszélve? Vagy mi ennek a célja? Ha nem érzi jól magát, akkor meg is mondhatná, felesleges belevonni ebbe mást is. Azt mondanom sem kell, hogy az elsőként említett három találkozón, amiből komoly kapcsolat lett, ilyen nem volt.

SZÓHASZNÁLAT

Itt elsősorban nem a káromkodásra kell gondolni: lehet azt is választékosan tenni. Bár én ritkán szoktam, nem zavar, ha a másik néha elereszt egyet-egyet, de ha kötőszónak használja, az kiábrándító. A legnagyobb gond nem ezzel szokott lenni, belőlem inkább a habi, zorall, csicska, csávó-jellegű szavak használata váltja ki ezt:

A legtöbb találkozó ki nem mondott célja mindkettőnk számára az volt, hogy megcsókoljam a lányt, de így nincs gusztusom? Ha annyira igényesek lettek volna a szóhasználatra, mint a szemöldökükre, egész másképp is alakulhatott volna a nap.

FELKÉSZÜLTSÉG, FIGYELMESSÉG

Sok lánnyal úgy éreztem, mintha ,,csak úgy" eljött volna, sokszor alig-alig emlékeztek arra, amit előtte online beszélgettünk, és semmilyen konkrét kérdéssel vagy témával nem készültek. Ilyenkor szoktak jönni a barátnős, unokatesós, anyukás, kutyás-cicás történetek, amikkel az a gond, hogy gyakorlatilag semmit nem tesznek hozzá ahhoz, hogy az illető személyét megismerjem. Nyilván, ha jól érzem magam a lánnyal, később kíváncsian várom a családját, barátait, háziállatait is, de nem ezektől fogok hanyatt esni az első találkozáskor.

Nem árt egy kis kezdeményezőkészség sem, eleve a helyet és az időpontot többnyire én határoztam meg, és a találkozóra is sokszor én hívtam el a lányt. Beszélgetés közben jól tud esni, ha olyan reakciókat ad, amire bőven lehet reagálni, nem csak ,,visszadobja a labdát". Az érthető beszéd az egyik legfontosabb, többször előfordult, hogy annyiszor kellett visszakérdeznem, hogy kellemetlenül éreztem magamat tőle. Fontos, hogy csak olyan témába kezdj bele, amiről előre tudod, hogy nyíltan, részletesen tudsz beszélni. Elkerülhetetlen, hogy néha belefuss egy-egy olyan történetbe, amit inkább nem szeretnél folytatni, de sokszor egymás után már a bizalmatlanság hatását kelti. Ez vonatkozik a szexre is: ki lehet fejezni sokféleképp magunkat a finomtól az obszcénig, de az ,,izé" vagy a ,,micsoda" felnőttként már nem olyan vicces.

ÖNÁLLÓ GONDOLATOK

Még egy felszínesebbre sikerült találkozón is elkerülhetetlen, hogy szóba kerüljenek közéleti, társadalmi, kulturális témák, és óriási hiányérzetet tud okozni, ha valaki csak helyeselni tud, de ő maga nem gondol semmit. Kifejezetten fel szoktam kapni a fejem, ha valaki ellentmond, vagy netán ellenérvel. Ez nem csak a tájékozottságáról árulkodik, de arról is, hogy hogyan kezeli a konfliktusokat, mennyire asszertív. (Mondom ezt férfiként, de a legtöbb nőnek is kifejezetten szimpatikus, ha egy férfi beszélgetés közben kifejezi az ellenvéleményét, persze kulturált formában.)

ÖNBECSÜLÉS

Amennyire idegesítő, annyira sokatmondó, ha a partnerünk 

• látványosan előadja magát, de úgy, hogy már majdnem megkérdezem, hogy figyelj, te mindig ilyen vagy?
• folyton arról beszél, mennyire profin és kifogástalanul oldott meg egy helyzetet
• különleges helyzetéről beszél, amit a tanáránál/főnökénél vívott ki
• kritizál másokat (különdíjas, ha a körülöttünk lévő embereket!)

Ilyenkor a közelebb hajolás és a csók helyett inkább arra érzek késztetést, hogy fölé hajoljak és egy apai buksisimivel díjazzam, hogy jó kislány volt, de most már elég a játékból. Az ilyeneket borzalmas hallgatni.

AZ EX

Hiába halljuk minden irányból, hogy belül le kell zárni egy kapcsolatot, mielőtt újba kezdünk, erre valamiért nemtől függetlenül képtelenek vagyunk. Kortól és érettségtől eltekintve is bárkivel előfordulhat az, hogy egy hosszú kapcsolatból kilépve hirtelen még egy lámpaoszlopot is vonzóbbnak talál, és elkezd találkozóról találkozóra ugrálni. Ez nem csak olyan problémákhoz vezethet, mint a fentiek, de beszélgetés közben is kínos. Csak úgy szóba hozni az előző partnereket is tiszteletlenség a másikkal szemben, de nevén nevezni és vidáman sztorizgatni már pofátlanság. Bőven volt rájuk példa, nem kell ehhez hét éves kapcsolat: egy értelmesnek tűnő gimis lány például nem tudta hova tenni a két éves kapcsolatát, én viszont tökéletes célpontnak tűntem erre a Vár mellett egy nyári délutánon. Kár érte.

Ezektől függetlenül is előfordulhat, hogy semmi közös nincs benned és a partneredben. Többnyire akkor van ilyen, ha valaki kedvére szólítgat le lányokat, és ránézésre hívja el őket találkozni, de aki azt hiszi, hogy ezt néhány nap Messengerrel ki lehet védeni, az nagyot téved. Akkor sem árt odafigyelni erre, ha hosszú ideje vagyunk egyedül, vagy éppen nemrég szakítottunk, ilyenkor ugyanis könnyebben megyünk bele meggondolatlan találkozókba.

Néhány éve találkoztam egy nálam egy-két évvel idősebb lánnyal, és az első alkalom nem is sikerült rosszul, ezért úgy döntöttem, következő hétvégén áthívom. A Keletitől a HÉV-ig az volt a téma, hogy kiszökött a kutya otthonról, de a nagymamája megtalálta (ez nagyjából 20 perc!), ami nagyon izgalmas, de hozzátenni azon kívül, hogy de jó, hogy meglett, nem sokat tudtam. Hazaértünk, kajáltunk, és az este azzal telt, hogy az Éden Hotelt néztük.

Onnantól kezdve, hogy a lány a csigás kettesen hagyta a tévét, egy kommunikációs zsákutcába kerültem, hiszen

• mégse kérdezhetem meg, hogy figyelj, ez egy hulladék műsor, te komolyan ezt nézed?
• nem hagyhatom ott az ágyban, mégis én hívtam át
• rámozdulni se tudtam, mert nemrég derült ki, hogy nem sokkal előtte lépett ki egy hét(!) éves kapcsolatból, és ő erre nincs kész.

Az ellentmondást ne firtassuk; a lényeg az, hogy Éden Loki előbb fűzte be Éden Barbit, mint én őt, a tanulság pedig, hogy meggondolatlanul ne hívjunk át senkit, különösen, ha másnap nincs semmi dolgunk korán reggel.

Ami a külsőt illeti, jóval kevésbé befolyásolja a találkozót, mint az, hogy hogyan érzem magam, illetve a fenti dolgok, vagy azok hiánya. Elmondható, hogy sokkal több jól sikerült találkozón lennék túl, ha a lányok annyit készülődtek volna belül, mint kívül. A cipőre érdemes odafigyelni, egyrészt, hogy kényelmes legyen, másrészt pedig, hogy tiszta, ezt jóval többen nézik, mint gondolnád. Nem érdemes olyan parfümöt választani, amit aznap használsz először, inkább egy olyat válassz, ami már bevált. A rágódtól igyekezz megszabadulni még azelőtt, hogy meglátnátok egymást, elég kiábrándító a csámcsogás, még akkor is, ha te nem feltétlenül veszed ezt észre.

Bár ezzel a rémálommal még csak újságcikkekben találkoztam, azért a végére még muszáj hozzátennem: ha lány vagy, és enni mentek, még véletlenül se kérj salátát, se diétás-mentes menüt. A legtöbb férfi nagyra értékeli, ha jó étvággyal tudsz enni, ráadásul ha már elsőre sikerül, az arról is árulkodik, hogy nem vagy kényes, hisztis és nem küzdesz látványos önértékelési gondokkal.