A 25 legalávalóbb magyar Facebook-oldal

A kis herceg arra emlékeztet, hogy felelős vagy a rózsádért, én pedig arra szeretnélek emlékeztetni, hogy felelős vagy a lájkodért. Két okból is felelős vagy azért, hogy értelmezd, amit lájkolsz. Az egyik, hogy mások is látják: az összes ismerősöd hírfolyamában meg fog jelenni, hogy te kedveled az adott oldalt. Vajon milyen képet fog ez festeni rólad? Vajon mennyien gondolnak bele ebbe, mielőtt megnyomják a gombot?

A másik, szerintem fontosabb ok, hogy az oldalak, amiket követsz, meg fognak jelenni a hírfolyamodban, és befolyásolni fognak téged. Akkor is, ha te erős vagy, akkor is, ha téged már megedzett az élet és neked már bármi jöhet, ezek a Facebook-oldalak akarva-akaratlanul befolyással vannak a gondolkodásodra. Ha nem tudsz szabadulni bizonyos gondolkodási mintáktól, és nem érted, miért követed el rendre ugyanazokat a hibás lépéseket az életedben, az könnyen visszavezethető arra, hogy primitív Facebook-oldalak olvasásával töltöd a napjaid egy jelentős részét.

A legtöbben függünk a Facebooktól, és már rég lekéstünk arról, hogy mi használjuk az oldalt - az oldal használ minket. Ez önmagában még nem végzetes probléma; viszont ha eddig nem tetted, akkor itt az ideje meghatározni, hogy mire használjon téged a csodás Zuckerberg-művek. Az alábbi huszonöt oldal bemutatásával a lájkod megszelídítésében szeretnék segíteni, és bízom benne, hogy sikerül változtatnom egy hangyányit az olvasóim facebookozási szokásain.

A lista olvasása könnyen okozhat depresszív tüneteket és elzárkózást az emberektől. Ha eddig alábecsülted az emberi hülyeséget, akkor szedd össze az összes fantáziádat, és készülj fel a legrosszabbra! Sokan azt sem tudjuk elképzelni, hogy a Telejósdába, vagy az Ezo TV műsorába élő emberek telefonálnak be - ehhez képest a Rontáslevétel és átoklevétel nevű oldalt több mint 61 ezren lájkolják. Egy városnyi ember mászkál kicsiny országunkban, aki hithűen várja a pénzenergiát, bekarikázza a tízmilliószoros napot, és lelkesen dörgöli a fájós gerincét a tévéképernyőhöz, amíg a látó azt nem mondja: elég.

Elég? Ugyan már, ez még fel sem került a listára! Mire az aljára értek, meg fogjátok érteni, hogy miért.

25. A telefonom mellett alszom.<3

(155 ezer kedvelés)

• Melyik kávéscsésze illik hozzád?-teszt
• 20 perc alatt elkészíthető torták
• Manikűr tippek
• Horoszkóp és egyéb asztro-bullshit
• Ócska jelölgetős képek...

...és ezek mellett azt is megtudtam, hogy káros ventilátorral aludni. Ez az oldal egyébként a maisztorik.com nevű filozófiai magazin futtató oldala, itt osztják meg az olyan cikkeiket, mint például: tegyél krétát a szekrénybe, és nem hiszed el, mi történik két nap múlva, vagy hogy a gazdag lány kikosarazta a fiút, mert túl szegény volt...

Légyszi, engem ne kosarazzatok ki, van még huszonnégy ennél borzalmasabb oldal! És a krétát se felejtsétek a szekrényben!

24. Idézetek ;]

(149 ezer kedvelés)

A telefon mellett alvós oldalhoz hasonlóan ez az idézetes oldal is a maisztorik.com cikkeivel halássza a nyitott és kíváncsi embereket.

Ha eddig nem tudod, miért kosarazta ki a gazdag lány a szegény legényt, vagy olyan esetleg régimódi vagy, hogy a krétát még mindig az írószereknél tartod, itt egy újabb lehetőség, hogy a szekrénybe tedd.

23. Szeretlek és szeretni is foglak amíg csak élek

(236 ezer kedvelés)

Ne szidd, úgyis szereted - csap arcul az első pofon az oldalra kattintva, de itt nem állok meg, ennél erősebb a kíváncsiságom!

Ez az oldal inkább egy jól megtöltött tumblira hajaz, sehol egy horoszkóp, vagy öt perces személyiségteszt. Life goalok, ezerszer elhasznált pillanatképek, helyesírást nem ismerő hozzászólók és indokolatlanul sok sírva nevetős emoji jellemzi az oldal hangulatát.

Meg egy kis társfüggőség, némi kizsákmányolással.

22. Akit szeretsz, arra nem haragudhatsz sokáig

(26 ezer kedvelés)

Először is, mi ez a cím? Arra haragszom, akire akarok, nekem ne mondja meg egy csövesbánat Facebook-oldal, hogy kire meddig haragudjak!

Természetesen nem ítélkeztem anélkül, hogy jártam volna az oldalon. Első ránézésre nagyon átfogónak tűnik, van itt motiváció, inspiráció, ezotéria, fájdalmasan primitív életbölcsességek, olcsó önigazolások, és tengermély idézetek, amiket aztán lehet a profilkép mellé másolni. Ha gyakrabban posztolna ez az oldal, biztosan nem rekedt volna meg 26 ezer követőnél, a tömeg imádja az ilyesmit.

21. Happy Fox

(98 ezer kedvelés)

Amikor megláttam az úgy hiányzol, mint kínai piacról a számlatömb hasonlat mellett a 416 megosztást, azonnal tudtam, hogy ennek az oldalnak helyet kell kapnia a listán. A Happy Fox a saját vicces weboldalát futtatja, pontpontpont-végű bullshit-cikkből ide kattintva sem szenvedünk hiányt.

Az én humoromról megoszlik az emberek véleménye: van, aki szerint nincs; van, aki szerint van, de borzalmas, és vannak, akik ugyanezt mondják, csak más hangsúllyal. Mindenesetre a Happy Fox nem lépte át az ingerküszöbömet, például a Nonsense Animal Images sokkal gyakrabban tud megnevettetni.

20. Hihetetlen történetek

(270 ezer kedvelés)

Elsőre valami hardcore ezotériára és elvált negyvenes asszonyokra számítottam a hozzászólásoknál, de egészen meglepett, amit láttam helyettük:

• cumiért veszekedő babák,
• brit tudósok-jellegű áltudományos cikkek,
• polgárpukkasztás,
• horoszkóp és egyéb asztro-agyfasz,
• és természetesen bölcsességek, receptek minden mennyiségben.

A cikkeket több különféle oldalról osztják meg, a nevük sokatmondó. Például a lilapuli.info nem lóg ki a sorból.

19. Tetszik Lájk

(272 ezer kedvelés)

Szintet léptünk! Bár az eddigi oldalak címei között találhattunk hangzatos hülyeségeket, azok legalább nyelvtanilag értelmezhetőek voltak. A Tetszik Lájk előtt viszont értetlenül álltam, amikor a földgolyóból kinövő fát ábrázoló profilképre kattintottam.

A 272 ezer lájkolót nem a szél fújta össze! Ez az oldal követi a mai trendeket, már Messenger-storyval is bombázzák a követők elméjét. A legfrissebb eresztésből megtudhatjuk, hogy nem a nő öregszik, hanem a férfi látása romlik. Mielőtt az olvasó teljesen a kezébe temetné az arcát, lejjebb görget, és a következő kép fogadja: 

Később arra is óva intenek minket, hogy nehogy megváltozzunk bárki kedvéért, inkább várjunk arra, aki elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Öt perc elmebaj után azt kell mondanom, hogy a Tetszik Lájk (jelentsen ez bármit) az önigazolást kereső nők egyik legerősebb fellegvára, ahol napjában többször is találhatnak valami mézesmázos, önáltató hülyeséget.

18. Tudatos életmód

(260 ezer kedvelés)

Az agyalás tönkretesz - olvasom az első lépést a tudatos életmód felé Szikszay Csabától. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ekkora badassnek érzem majd magam azért, mert mindent túlagyalok! Egy igazi lázadó vagyok!

A következő kép aztán egy kicsit jobban megborít: ha vétkeztek ellened a szüleid, akkor ne megbocsáss, hanem ismerd el őket... mert az élet ajándékát kaptad tőlük. Wow, máris hálás lettem! Életműdíjat ne adjak nekik esetleg?

Az alatta lévő két kép közül az egyiken a tanácsok egy fától szöveg szerepel, a másikon pedig az ezerszer elcsépelt siker-jéghegy ábra. Ha a tudatos életmód azt eredményezi, hogy ennyire hülye legyek, akkor köszönöm, de inkább maradok tudatlan. Mindenesetre megírhatná valaki, hogy miért hasznos ez az oldal - mármint, nem Szikszay Csabának, hanem a követőinek.

17. Pozitív gondolatok

(301 ezer kedvelés)

A tudatos után egy pozitív oldallal dobjuk be magunkat a 300 ezres álomhatár fölé. Ez az oldal már rögtön legfölül emlékeztet arra, hogy egy csoda vagyok, aztán azt próbálja meg beadni, hogy kutatók megtalálták a lehetőséget az öregedés megállítására. Egy ilyen csodás embert miért kínoznak ilyen alávaló cikkekkel?

Nem sokkal lejjebb megnyílhat számunkra a pénzügyi bőségkapu, alatta pedig negyvenes anyukák hálálkodnak kommentben. (Vajon nekik megnyílt?) Nagyon szívesen folytatnám még a jellemzést, de a 8 jel, hogy az őrangyalod beavatkozik az életedbe-cikknél a maradék türelmem is elfogyott.

16. Tudnodkell

(351 ezer kedvelés)

Az ember szíve bármikor összetörhet, függetlenül attól, hogy hány éves. Ne már, komolyan?! Pedig már alig vártam a 25. születésnapomat, azt hittem, onnantól már törhetetlen lesz!

Mindent beletett a tálba, elkeverte és a sütőbe tette. Isteni finom túrós süti lett belőle - erre a cikkre már majdnem rákattintottam! Mi az, hogy mindent beletett? Az uborkát, a ketchupot, a turmixgépet, a kapucnis pulcsiját, vagy az edzőcipőjét csak nem tette bele!

Aki nem osztja meg ezt a képet, az balszerencsés lesz ebben az évben. Nem kamu! Oké, oké, megyek már, ennyire gyorsan nem kell elüldözni!

15. Pıиκ Ŧloωєя . :$

(288 ezer kedvelés)

A klasszikus Pink Flower kihagyhatatlan a legalávalóbb Facebook-oldalak listájáról. Messenger-történet itt is van: sajnos @A-nak vennie kell egy Vans cipőt, ha tíz percen belül nem válaszol valakinek a hozzászólására. (Mit szóljon ehhez szegény 'A' a Pretty Little Liarsből? Még meg se jelölték, máris indulhat a cipőboltba...)

Egy másodpercig átfut rajtam a sokk, hiszen egy képről megtudhatom, hogy a lány, akivel utoljára beszéltünk Messengeren, terhes. De még le sem feküdtünk, akkor vajon hogyan?

Találhatunk sok Kasza Tibi videót is ezen az oldalon. Alatta a sok menő lány jelölgeti egymást, hogy jujjci, ez nagyon te! :3 <333, a bff-ek pedig örök kommenthűséget fogadnak egymásnak ország-világ szeme láttára. Kezd elönteni az a nosztalgia, amikor kiközösítettek a gimiben, szóval lépjünk tovább a következőre.

14. Bővebben

(348 ezer kedvelés)

A Bővebbennel sem járunk sokkal jobban, mint a rózsaszín virággal. Ez az oldal annyival összetettebb, hogy megcsodálhatjuk VV Éva bikinis testét és valami botrányos videót Majkáról, szóval itt már a bulvárt sem ússzuk meg.

Hajat kellene mosnom, de még nem vagyok lelkileg felkészülve rá. Ehhez hasonló képek mellett a Bővebben arra is emlékeztet minket, hogy a követőtábor lányai mit tartanak a legfontosabbnak bennünk, fiúkban.

Az kellett volna még, hogy kéretlenül lefotózzon! Lenne egy törött telefonja...

Amúgy csak én hiányolom a jól érezted magad?-kérdést? Vagy az tökmindegy, hogy a bff-ed jól érezte-e magát a sráccal?

Fun fact, hogy a Bővebben és a Pink Flower ihlette a Ti akasztottatok már ki tanárt? című írásomat. Egy könyvet lehetne írni arról, hogy az ilyen oldalak hogyan tartják alacsonyan a fiatal lányok igényeit, és hogyan egyszerűsítik le a hozzáállásukat az élethez, hétköznapi helyzetekhez.

13. Szeretlek a legszebb szó

(664 ezer kedvelés)

Magyarország második vezető bulvároldala több szempontból is tanulságos. Az erdekescikkek.comot és a tudnivalok.eu-t futtató Facebook-oldalon évekig kísérletezett arányban keveredik a bulvár, a bullshit és a polgárpukkasztás. Ijesztően sok a helyesen írni képtelen, agresszív hozzászóló, mélyebbre ásva pedig azt is megérthetjük, miért ennyire sikeresek a gyűlöletre épülő politikai kampányok.

Különben is, felejtsük már el egy életre ezt a szeretleket! A szeretlek szóra azok vannak rászorulva, akik képtelenek bármi más módon kifejezni a(z ál)szeretetüket.

• Fontos vagy nekem!
• Aggódom érted.
• Biztosan eltetted ezt vagy azt a dolgot indulás előtt?
• Szeretnéd, hogy érted menjek?
• Bármikor felébreszthetsz.
• Erre a programra nem megyek el, mert inkább veled szeretnék lenni.
• Megoldom, hogy előbb találkozzunk!
• Hogy lenne neked a legjobb?
• Nagyon örülök, hogy itt vagy!
• Szívesen meghallgatlak, ha szeretnél beszélni róla.
• Alig várom, hogy megint közösen csináljunk valamit!
• Amikor nem voltál itt arra gondoltam, vajon te mit mondhatnál, ha itt lennél.

Tessék, ha mindenképp ragaszkodunk a szóbeli bizonygatáshoz, itt van tizenkét remek példa, nagyjából öt percet kellett rajtuk gondolkodnom. A szeretlek szó önmagában kb. annyit jelent: lájkollak. Egy unott gombnyomást, szimpátiát, legfeljebb egyetértést. Én sokkal inkább hiszek az éjszakai felébredésekben-betakargatásokban, apró figyelmességekben, lelkes tekintetekben, olyan dolgokban, amiken érződik az ösztönösség, és olyan helyzetekben, amiket nem lehet, vagy nagyon nehéz megjátszani. Persze, ez én vagyok, biztos sokan vannak, akik beérik egy odavetett szeretlekkel.

Az oldalnak a címétől eltekintve egyébként semmi köze a szeretlek szóhoz, de gondoltam, megragadom az alkalmat egy kis kitérőre.

12. Mindenegyben blog

(739 ezer kedvelés)

A második vezető bullshit-oldal után rögtön itt az első! Beléptünk a lista első felébe, mélyedjünk el a mocsárban!

A 25-45 közötti, bulvárra éhes nők Bibliája nem bízza a véletlenre a lájkvadászatot: ha kell, csecsemők halálát és Alzheimer-kóros nénik történetét is megosztja a több reakció érdekében. A horoszkóp alá görgetve megtudhatjuk, hogy Ferenc pápa a nácikhoz hasonlította a magyarokat, aki pedig nagyon kitartó, az két legyet üthet egy csapásra! Elolvashatjuk, hogy Berki Krisztián hogyan ünnepelte meg a Dózsa György úti kettős gyilkos születésnapját, illetve, hogy Tóth Vera mit üzent Curtisnek.

Azt gondoljuk, hogy a Mindenegyben blog tökéletesen ráérzett a primitív emberek érzelemvezérelt viselkedésére, amikor lájkokat gyűjt maga köré? Nem, a tökéletest eggyel lejjebb találjuk.

11. Kasza Tibor

(1 millió 35 ezer kedvelés)

Lájkolja a saját bejegyzéseit, és a tömeg nem veszi észre a kifinomult módszereit a lájkgyűjtés mögött - ki az? Persze, hogy Kasza Tibor! A saját híroldala, a twn.hu a Facebook-oldal sikeres felfuttatása után indult be, és hasonlóan magasröptű témákat dolgoz fel, mint a listán szereplő többi oldal. Kasza Tibor oldalán a jelölgetős képek igazi szellemi oázist képeznek a cikkek között, ugyanis ezek alá csak egymás nevét írják a hozzászólók, míg a cikkeknél kibontakozik a milliós tömeget átszövő tömény ostobaság. 

Ha milliókat szeretnél megszólítani, hass az emberek érzelmeire, soha ne vitázz, és mindig tartsd a beszélgetést a felszínen! Tudják ezt a politikusok, és tudja jól Kasza Tibor is. Ahhoz, hogy a megfelelő politikusok irányítsák az országot, hogy a megfelelő tévéműsort nézzék az emberek, és hogy a megfelelő emberek érjenek el milliós népszerűséget, nem a politikusoknak, a tévéműsoroknak, vagy a sztároknak kell megváltozniuk, hanem az embereknek. A politikus, a tévéműsor készítője, Hiro, Lil G, Nemazalány vagy akár Kasza Tibor nem hibáztatható: ők csak azt teszik, amire a legtöbb ember vágyik. Ha Kasza Tibor hirtelen az én bejegyzéseimet kezdené el megosztani, a követők fokozatosan érdektelenné válnának, megunnák, és keresnének maguknak egy másik semmitmondó oldalt, amit követhetnek.

10. SZÁZ EL NEM MONDOTT SZÓ

(185 ezer kedvelés)

A top tízet rögtön egy kiabálással indítjuk. Mármint, nem én kiabálok, hanem az oldal! A SZÁZ EL NEM MONDOTT SZÓ - a Mindenegyben bloghoz hasonlóan - a borzalmas kapcsolatban tengődő, unatkozó, mindig mindent megosztó 25-45 közti nők gyűjtőhelye, akik nem értik, miért veri őket az élet, és imádják magukat sajnáltatni. 

Ez az oldal a beszélő nevű fontoshirek.info, erdekesdolgok.info és jotemak.club oldalakat népszerűsíti, ahonnan Coco Chanel idézetektől kezdve a szalonna jótékony hatásaiig különféle informatív tartalmak özönlenek ránk szinte minden órában. 

Mindent beletett a tálba, elkeverte és a sütőbe tette. Jaj, ne, már megint? Másodjára már vártam valami csavart a történetben, szalmonella, leégett lakás, vagy ilyesmi, de megint isteni finom túrós süti lett belőle. Szinte hihetetlen!

9. Oravecz Nóra

(156 ezer kedvelés)

Oravecz Nóra self-brandje semmiben nem különbözik Molnár Krisztián bebaszós live-jától: közismert, olcsó, egyedi, értelmetlen, elsősorban felnőttek teszik ki a követőket és ha sokáig nézed, elhányod magad tőle. A gond az, hogy az emberek azt gondolják, van bármiféle különbség a kettő között.

Oravecz Nóra és Molnár Krisztián tevékenysége egy tőről fakad, egy jelenség két oldaláról van szó. Az egyik oldalon az önértékelés nélküli lányokat zsákmányolják ki, miközben azzal áltatják őket, hogy inspirálódnak - a másik oldalon pedig önértékelés nélküli fiúk nyerhetnek önigazolást, miközben azzal áltatják őket, hogy szórakoznak. Az egyik a Cosmopolitanon felnőtt lányokat áltatja mézesmázos marketingszövegekkel, a másik pedig a pornón és dobozos Arany Ászokon felnőtt fiúkat áltatja azzal, hogy van náluk is lejjebb. Mindkettőt kényelmes nézni, és mindkettő követésének ugyanaz az eredménye: az adott pillanatban jól érzed magad tőle, a következő száz pillanatban pedig nem érted, miért van hiányérzeted.

8. Lakatos Levente

(155 ezer kedvelés)

Naiv, tudatlan polgárként azt gondoltam, hogy ez az ember egy író. Ennek ellenére Lakatos Levente Facebook-oldalát pörgetve minden, amivel szembetaláltam magam, az egy hátrafordított snapback sapka, egy Apple MacBook, önajnározás, félpucér képek, kiskutyák, Instagram-promózás, erőltetett távolbanézős tekintet, illetve autó- és üdítőreklám. Biztosan így kell megnyilvánulnia egy írónak? Ez az etalon? Esetleg Lakatos Leventében túlteng a küldetéstudat, hogy azzal a százezres réteggel is megszerettesse a new adult könyvek olvasását, akik nem látnak tovább egy férfi két szép szeménél, meg a kiskutyájánál?

Régóta dörzsölöm a tenyeremet, hogy egyszer olvashassak egy tanulmány hosszúságú blogbejegyzést a Lakatos Levente-könyvek hatásairól a fiatal lányok érzelemvilágára. Szóval, kedves ismeretlen könyves blogger, ha ezt olvasod, csapj le az ötletre! Egy lájkolód már biztosan lesz.

Ugyanitt nagyon szívesen vitatkoznék megszállott Lakatos Levente-rajongókkal arról, hogy miért kártékonyak ezek az instás/facebookos megnyilvánulások, mi a viszonya a marketingnek a könyvkiadáshoz és milyen mértékű rombolást végez a giccs és az elérhetetlen ideál egy kibontakozó, fiatal lány lelki fejlődésében. A művész úr egyetlen könyvét sem olvastam, szóval előnyben vagytok, hajrá! Tudjátok, hogy engem meg lehet győzni érvekkel, lehet, hogy a végén én leszek a legnagyobb Lakatos-fan.

7. Dunaparti Napóleon

(156 ezer kedvelés)

Túl vagyunk tizennyolc oldalon, de a sűrűje még csak most jön! A Dunaparti Napóleon oldalra kattintva azonnal mellbe rúg a borítókép: úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert az egészséges. Az aluliskolázott, érzelmi és funkcionális analfabéta nőket megcélzó oldal sokkoló mértékben okádja ránk a közhelyeket, az önigazolást, az erős vagyok-mantrát és VV Veronika teljes átalakulását, képekkel. 

A Dunaparti Napóleon minden nőt szeretettel vár, aki számára nehéznek bizonyult az érettségi és/vagy úgy érzi, őt már megedzette az élet, sok mindenen keresztülment, és szeretné egy kis buksi simivel ellensúlyozni a kisebbségi érzetét, vagy a kezdetleges problémamegoldó-készségét.

6. Drog

(68 ezer kedvelés)

Ha még egy lépést teszünk a gödör alja felé, ugyanott érezhetjük magunkat, mint az előbb: a Drog és a Dunaparti Napóleon ugyanazt a réteget szólítja meg. A Drog viszont követők ezreit állította maga mellé az utóbbi néhány hétben, és ez a kép arra enged következtetni, hogy a közeljövőben is robbanásszerű népszerűség-növekedés előtt áll:

Amint a vízjelből is kiderül, a két oldal szorosan köthető egymáshoz, a showt viszont egyre inkább a Drog viszi el, és a napról-napra élő, primitív nők felszínen hánykolódó érzelmeit is egyre inkább ez az oldal szolgálja ki. Nem lepne meg, ha a Drog mögött is nemsokára százezres követőtábor gyűlne össze.

5. Győztes alkat

(105 ezer kedvelés)

Aki régebb óta olvas, az tudja, miért szoktam ezt kérni: kattintsunk a Győztes alkat nevű oldalra, és nézzük meg, milyen ismerősök kedvelik ezt az oldalt! Van közöttük olyan, akit úgy ismersz, mint győztes alkat? Vagy olyanok vannak közöttük, akiknek a lelkét könnyen jól lehet lakatni olcsó élethazugságokkal, de amúgy képtelenek megelégedni önmagukkal, mindig vékonyabbak akarnak lenni és pénzhez kötik a boldogságot? Mit jelent győztes alkatnak lenni? Megfogalmaztátok már magatokban ezt a kérdést, vagy hagyjátok, hogy egy ilyen oldal döntse el helyettetek? 

Az oldal többek között azért került az ötödik helyre, mert ehhez már tartozik webshop is. Az emberek vehetnek győztes alkatos törölközőt, trikót, kulcstartót, és az oldal adminjának könyve is megjelenik nemsokára - itt már nem csak a követő gondolatai, de a pénztárcája is veszélybe került.

A gép forog, az alkotó pihen, Madách pedig valószínűleg facepalmozna egyet, ha látná, mennyire tragikus a 21. századi tömegember sorsa.

4. Szabó Péter / Motiváció Minden Napra csoport

(344 ezer kedvelés / 204 ezer tag)

Brian Tracy magyarországi helytartójának mindig sikerül elkeserítenie. Azért különös ez az elkeseredettség, mert Szabó Péternek sikerült a tanult, diplomás réteget is magáévá tennie, azokat, akiknek éppen kritizálnia kellene a tevékenységét, és azokat, akiktől első ránézésre többet várnánk, mint motivációs oldalak követését.

Az oldalhoz egy csoport is tartozik. A Motiváció Minden Napra csoportban azonnal megcsodálhatjuk Szabó Péter mezítelen felsőtestét egy hat hónapos, illetve egy friss fotón. A nap mint nap fogyásról álmodozó, de amúgy péksütit, jégkrémet és üdítőket két pofára magukba döntő nők pedig elalélnak a komment szekcióban, mintha csak egy jól sikerült Áttörés-előadáson lennének.

A boldogsághajkurászásról, a pozitív gondolkodásról, a motivációról és hasonlókról itt fejtettem ki bővebben a véleményemet.

3. Női önbizalomedző - Marozsák Szabolcs

(200 ezer kedvelés)

Kedves lányok, üdvözöllek titeket a dobogón! Bemutatom nektek a bronzérmest, Marozsák Szabolcsot, aki a 21. század legjövedelmezőbb és legbiztosabb lábakon álló iparágába fektetett be. 

Olaj? Arany? Tőzsde? Fegyverek? Ó, dehogy!

Önbizalom nélküli lányok.

Ennél garantáltabb befektetés a világon nincs, hiszen a legtöbb lány önbizalma tartósan gyenge. A média és a marketingeszközök hatására elégedetlenné válnak a külsejükkel, rosszul érzik magukat természetes arccal/testtel, bármit megtesznek azért, hogy megfeleljenek másoknak, és elkeseredettségükben képesek belájkolni egy Női önbizalomedző nevű oldalt. Nem ismerik magukat, nem tudják, mit miért tesznek, képtelenek értelmezni az érzelmeiket, ehhez pedig Marozsák Szabolcstól kérnek segítséget. Az én idealista világomban egy ilyen nevű oldal stand-up comedy előadások közkedvelt tárgya lenne, ahol az emberek röhöghetnének azon, hogy egy béna kalácsképű figura öltönyben emelget egy súlyzót a profilképen. Ehhez képest a valóság az, hogy Marozsák Szabolcs kétszázezer fiatal lány mindennapjaiba avászkodik be ezzel az attitűddel, és - fokozva a sokkot - túlnyomó részük egyetemista, vagy diplomás, aki komolyan is veszi az olvasottakat.

2. ÉLETKEdv

(278 ezer kedvelés)

Ez az elsőre ártalmatlannak tűnő oldal szintén az érzelmekre hat, szintén a lányokat célozza meg motivációval, idézetes képekkel, közhelyekkel és meghatónak szánt mondatokkal. Elsőre az ember nem veszi észre, mi lehet az oldal célja, még az előadásoknál sem kezd gyanús lenni a dolog. De akkor miért alávalóbb az ÉLETKEdv, mint Marozsák Szabolcs, vagy Szabó Péter?

Az oldalt vezető nő, Lippai Marianna 2010-ben elveszítette az akkor tinédzserkorú lányát. Ez valóban az egyik legnagyobb fájdalom, amit egy ember átélhet, ennek hatására veszélybe kerülhet egy ember testi-lelki egészsége, munkája, párkapcsolata, még egy egészséges embert is éveken át megviselhet a gyász. Marianna viszont úgy döntött, ha már neki ennyire rosszul alakult, kihozza belőle azt, amit ő a legjobbnak érzett:

felépített egy brandet az emberek sajnálatára, a lánya halálából.

Az elmúlt években golyószóró-jelleggel posztolta tele ÉLETKEdv nevű oldalát arra apellálva, hogy az emberek megsajnálják őt, és a taktika talán jobban is bevált, mint azt valaha gondolta volna. Ő lett a nő, aki a lánya emlékét bulvármagazinoknak, tévéműsoroknak és idegenek százezreinek árusítja ki nap mint nap semmitmondó idézetekkel, self-brandinggel, szétsminkelt szelfikkel és álcelebkedéssel lájkokért cserébe. Nyolc évvel a tragédia után ott tartunk, hogy blúzban-blézerben fotózkodik motivációs előadóként, néha szexin a hajába túr, és a halott lánya sírjával pózol az oldalon - 24 ezer reakcióért.

1. Hungarian Gentlemen

(104 ezer kedvelés)

A győztes kevésbé gyomorforgató, kevésbé dühítő, mint az ÉLETKEdv, de annál alattomosabb, elszántabb és kártékonyabb. Kezdjük először is a legfontosabbal: úriember biztosan nem kedveli ezt az oldalt.

A Hungarian Gentlemen kivételként is értelmezhető, hiszen ez az oldal vegyesen szól lányokhoz és fiúkhoz. A fiúknak azt üzeni: ilyenek legyetek, a lányoknak pedig azt: ilyen az igazi férfi. De mégis milyen? Biztosan a napszemüveged, az órád, az öltönyöd, vagy az autód ára tesz úriemberré?

Úriemberként mindig feldühít, amikor meglátom, hogy valaki megosztotta ennek az oldalnak a bejegyzését. A háttérben elsötétített maszkulin alakok előtt általában valamilyen olcsó közhely tárul elém, és ha az ember több képet is megfigyel, akár ellentmondásokat is kiszúrhat közöttük.

Forrás: Facebook - Vonzó Élethazugságok

A Hungarian Gentlemen egy hamis, álságot képet fest mind a fiatal fiúk, mind a fiatal lányok elé az ideális férfiról, nemsokára pedig elindítja Hungarian Lady nevű oldalát, amivel talán még egyszerűbb dolga lesz befutni. Elég csak néhány percet görgetni az "úriembereket", szétnézni a kedvelők között, és megérthetitek, miért választottam ezt a legalávalóbb magyar Facebook-oldalnak.

Kihagytam egy oldalt, ami szerinted kritikán aluli és népszerű? Vitatkoznál valamelyik oldal helyével a listán? Írj bátran ide, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalára! Ha elfáradtál a sok bullshit olvasásában, nálam nyugodtan megpihenhetsz, sok tartalmas, érdekes, hosszú olvasnivaló vár.

Önveszélyes jótündérek - a 'people pleaserek' lélektana + tanácsok

Van egy embertípus, akinek életcélja, hogy minden ember minden problémáját minden pillanatában segítsen megoldani, és ezzel boldoggá tegyen mindenkit - saját magán kívül. Mindenre igent mond, mindenre megkérheted, ő mindig meg fog tenni mindent, hogy neked a lehető legjobb legyen még akkor is, ha te korábban bántottad őt, és akkor is, ha neki ez rossz. Naiv, jóhiszemű és sérült, de sajnos nem tart az önismeret olyan szintjén, hogy bármelyiket is beismerje magának.

Ő a people pleaser.

 Kép: Knowyourmeme

Magyar kifejezésünk sajnos sincs rá, szabad fordításban ez nagyjából annyit tesz, hogy valaki, aki kedvére tesz az embereknek. Szándékosan nem úgy fordítottam, hogy "ember-kiszolgáló": fontosnak tartom a valaki szót, lejjebb meg fogjátok érteni, hogy miért.

A people-pleasinget a pszichológia nem tartja személyiségzavarnak, vagy betegségnek, ez általában valaminek a tünete. Gyakran a hiányos önértékelésből fakad, ha valaki mindenkit kényszeresen boldoggá akar tenni. Aki kevésre tartja magát, az könnyen gondolhatja azt, hogy ha mindenre igent mond, akkor jobban el fogják fogadni, jobban fogják szeretni őt, és ez értékessé teszi. Előfordulhat az is, hogy gyerekkorukban a szüleik rosszul bántak velük, hiszen ilyenkor az ügyeletes jótündér azt gondolja, hogy ha mindenben a kedvére tesz az illetőnek, akkor az jobban fogja kedvelni őt. Meghatározó a félelem is: félelem a visszautasítástól (ha nem teszek meg mindent, hogy boldoggá tegyem, akkor nem fog velem foglalkozni/el fog hagyni stb.) illetve a kudarctól (ha nemet mondok, akkor csalódni fog bennem/meg fog büntetni stb.).

Először is azt kell tisztáznunk, hogy ez a fajta jótündérkedés

nem kedvesség, jószívűség, törődés, és semmi köze a segítőkészséghez, vagy a jó természethez.

Itt arról van szó, hogy az illető rendszeresen kerül olyan helyzetbe, amikor azért egyezik bele valamibe, mert nem akar önző lenni, vagy mert jó színben szeretné feltüntetni magát. A különbség a kedvesség, szeretet és a people-pleasing között, hogy a szeretet esetében háttérbe szorul a másik reakciója, míg a people-pleasing elsősorban a másik reakciója miatt történik. Akár azért, mert félnek tőle, mi lesz, ha nemet mondanak, akár azért, mert azt szeretnék, ha a másik kifejezné feléjük a tetszését, elégedettségét, megdicsérné őket, de mindenképpen a másik reakciója motiválja őket a segítségben, vagy abban, hogy igent mondjanak neki. Az ilyen emberek függővé váltak attól az érzéstől, hogy szükség van rájuk, hogy fontosak, és úgy érzik, az egyedüli értéküket az adja, ha hozzátehetnek mások életéhez, akár feláldozva a sajátjukra fordított figyelmet. Úgy érzik, csak akkor adnak okot a dicséretre, ha kiszolgálják mások igényeit, önmagukban nem érdemlik meg azt. Függenek attól, hogy egy bizonyos dologra mit fognak szólni mások, ezért is esik nehezükre nemet mondani bármilyen kérésre.

A jótündérkedés távolról nagyon aranyosnak tűnik, de ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a viselkedést, sok visszataszító tényezőt találhatunk benne. Az első és legmeghatározóbb, hogy nagyon ritka, hogy az illető beismeri magának, és általában megpróbálja kedvességként, törődésként, szeretetként tálalni a saját nyomorát. Valójában ő az, aki mindenáron jó színben akar feltűnni, ő az, aki visszajelzésre vágyik, ő az, aki sosem akar zavarni senkit, ő az, aki azt akarja, hogy szeressék, ő az, aki fél mások véleményétől - de a legtöbben ebből annyit vesznek le, hogy aranyos és segítőkész.

Amikor megkérnek egy dologra, és döntéshelyzetbe kerülsz, választanod kell:

• igent mondasz: a másik reakciója biztos, és kapni fogsz egy buksi-simit
• nemet mondasz: a másik reakciója bizonytalan, bármi lehet, a megértéstől a felháborodásig

Mivel a people-pleaser függ a másik reakciójától, ilyenkor biztonsági játékot fog játszani: teljesen mindegy, hogy ő szeretné-e az adott dolgot, teljesen mindegy, hogy ez mennyi lemondással jár, mennyire fáj, mennyire kényelmetlen, mennyire unalmas, ő bizony igent fog mondani. Ha kérdezed, tuti, nem ezért teszi - mindig találni fog valami magyarázatot, hogy éppen miért mondott igent! A konfliktusokat is kerüli, hiszen egy vita azzal a kockázattal jár, hogy amit mondana, az nem tetszene a másiknak. Itt az ideje, hogy egy kicsit mélyebbre ássunk.

Egy people-pleaser nagyon gyakran fogja megjátszani, hogy egyetért veled, akkor is, ha nem; és nagyon gyakran fogja megjátszani, hogy jó kedve van, akkor is, ha nincs. Sosem tudhatod, mit gondol, vagy érez legbelül! Ez fakadhat abból, ha valakinek például az apja gyerekkorában állandóan üvöltözött a foci vagy a politika miatt, vagy az anyja dühös volt, ha a gyerek éhes/fáradt/álmos volt, vagy épp nem azt akarta enni, amit elé tettek. Így azt tanulta meg, hogy nem éri meg láttatni, ami benne van: ahhoz, hogy szeressék, valami egészen mást kell mutatnia. Jellemző, hogy mindig, mindenért bocsánatot kér, és ezeknek a 99 százaléka olyan dolog, amiben valójában semmilyen felelőssége nem volt. Ami a felelősséget illeti, egy ilyen ember nagyon szívesen menekül a felelősség elől: egyszer segít ennek, aztán segít annak, segít egy harmadiknak - hát az idejét nem ő osztja be, hanem mások! Hát ő nem tehet róla, hogy nincs ideje! Ha valakinek esetleg mégis nemet mond, mindig kifogásokat keres: megfázott, beteg a kutyája/macskája/nyula/hörcsöge, olyan nem létezik, hogy ő nemet mondjon indokolás nélkül. Hiszen tudjuk, azzal már vállalnia kellene a visszajelzés kockázatát. A visszajelzéstől való félelem mindig erősebb benne, mint a hazugságtól való tartás, ezért gyakran hazudik, ha fél, mit fognak szólni mások ahhoz, amit belül gondol, vagy érez. Ő csak nem akar csalódást okozni másoknak. Gyakran érzi azt, hogy valamihez nélkülözhetetlen, de valójában nem attól fél, hogy a másik hogyan boldogulna nélküle, hanem, hogy mit gondolna róla, ha nélküle kellene boldogulnia.

Egy jótündér gyakran álcázik olyan alapvető emberi érzéseket, mint a fájdalom, a düh, a szomorúság, a csalódottság, vagy a zavar. Dehogy, hát ő nem zavarja az embereket az ő fájdalmával! Inkább letagadja, ha dühös, csalódott, vagy szomorú. Változó, hogy sajnáltatja magát azért, hogy mennyi mindent tesz másokért és kihasználják, vagy csendben szenved - a people-pleaserek sem egyformák. Mivel minimalizálni igyekszik a külső konfliktusait, tele van belső konfliktusokkal, amiket azért nem oszt meg a környezetével, mert nem akarja őket zavarni. Ha felfedné ezeket a teljesen természetes, belülről fakadó, emberi érzéseket, akkor már kevesebb buksi-simit kapna, a visszajelzés biztonsága pedig egy ilyen ember számára mindennél fontosabb.

Mi a helyzet a párkapcsolattal? Elsőre nagyon jó ötletnek tűnik egy ilyen emberrel járni, hiszen aranyos, törődő, mindenben segít, és mindig lehet rá számítani - már, amíg a te visszajelzésedtől fél a legjobban. Egy olyan helyzetben, amikor a haverok, a család, vagy a munkatársak visszajelzésétől jobban fél, ők fognak előtérbe kerülni, hiszen a people-pleasernél mindig ez a prioritás. Ahogy feljebb is írtam, hiába jársz egy jótündérrel, szinte soha nem ismerheted meg az igazi énjét. Mindig aszerint fog viselkedni, hogy tetsszen neked, legyen szó bármiről, ezáltal pedig felszínes marad a kapcsolat. Bármit meg fog tenni, hogy elkerülje a kínos beszélgetéseket, konfliktusokat, vitákat, nem okoz gondot neki elhallgatni bizonyos dolgokat, vagy hazudni, ha eléggé tart attól, mit fogsz reagálni rá. Mivel nehezen tud nemet mondani, hajlamosabb a megcsalásra, és mivel nem akar megbántani, ezért esélyes, hogy sosem fogod megtudni, legalábbis tőle biztosan nem. Nagyon félnek az elhanyagoltságtól, a szeretethiánytól, ezért bármit megtesznek azért, hogy benne maradjanak egy - akár mérgező - kapcsolatban, feladva ezzel az idejüket, a gondolataikat, és szép lassan önmagukat.

Magamra ismertem. Mit tegyek?

Ha eleged van abból, hogy egy mosolygó mosogatórongy, vagy egy lelkes lábtörlő vagy, szerencsére sok lehetőség van arra, hogy megváltozz! A people-pleasing egy súlyos probléma, megéri vele sokat foglalkozni, ne vegyük félvállról! Ráadásul ennek az egy tünetnek a megszüntetése sokat segíthet más, összetettebb betegségek leküzdésében, mint például a depresszió. Nem egyszerű leszokni róla, de ha sikerül, az teljesen megváltoztathatja az életedet.

Az első és a legfontosabb, hogy tényleg ismerj magadra. Ha ez sikerült, azzal megtetted a legnehezebb lépést, hiszen sok jótündér komolyan képes elhitetni magával, hogy nem a másik visszajelzése vezérli a döntését, hanem a belőle áradó jóság. Ha mélyen, belül érzed, hogy a másik visszajelzése miatt teszel bizonyos, számodra kényelmetlen dolgokat, azzal máris túl vagy azon, amivel tömegek küzdenek: gondolj bele, mennyien képzelik farkasnak magukat, vagy mantrázzák kényszeresen, hogy erős vagyok, engem nem lehet megtörni stb. Ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, muszáj tudatosítani, hogy sajnos a te döntésed sokszor a másik reakciójától függ, te pedig függsz attól, hogy mások azt éreztessék veled, szükségük van rád, vagy számukra fontosnak érezd magad.

Ha ezzel szembenéztél, akkor nézz szembe a következményekkel is. Ha tovább folytatod a jótündérkedést, annak súlyos egészségügyi következményei lehetnek, és nem csak lelkileg. Elsősorban neked van szükséged a saját segítségedre, idődre, energiádra, lelkesedésedre, nem másoknak! Az embereknek szükségük van arra, hogy eleget aludjanak, egyenek, törődjenek magukkal nyugodt körülmények között, foglalkozzanak a saját érzelmeikkel, és hihetetlennek hangozhat, de egy people-pleaser sokszor ember alattiként tekinthet magára. Úgy érzi, ő elhanyagolhatja magát, hiszen erre csak az embereknek, vagyis a többieknek van szükségük, neki nem! Pedig éppen neki lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy saját magával foglalkozzon. Az érzés, hogy nem teszel meg mindent, vagy nem vagy elég jó, nem abból fakad, hogy nem voltál elég kedves másokkal, vagy nem segítettél eleget, hanem abból, hogy nem fordítottál elég időt, energiát saját magadra! Egy ilyen ember általában úgy érzi, ő nem érdemelné meg hogy segítséget kérjen, csak mások kérhetnek tőle.

Gyakran az az indok a kényszeres jótündérkedés mögött, hogy megvolt a lehetőségem, hogy segítsek, szóval miért ne? Ne felejtsük el, hogy minden döntésnek két oldala van. Amikor egyetértesz valamivel, akkor mindig ott van valami a másik oldalon, amivel nem értesz egyet; amikor pedig igent mondasz valamire, akkor mindig ott van valami a másik oldalon, amire nemet mondasz. Amikor igent mondasz kizárólag azért, hogy az a másiknak tetsszen, akkor mindig nemet mondasz önmagadra. És ennek a fordítottja is igaz: amikor nemet mondasz a kényszeres segítségre, a félelemből való egyetértésre, akkor minden esetben igent mondasz önmagadra. Ha nem tartod magad értékesnek, akkor eleinte nem lesz könnyű, de megéri próbálkozni vele. Ráadásul, ha sok hasonló eset történik sorozatosan, és nem mutatod, hogy fáj, vagy kényelmetlen, vagy nem értesz egyet valamivel, az passzív-agresszióhoz vezethet, ami szerintem a legirritálóbb dolog a világon, és a legtöbb válás/szakítás vezető oka. (Ez is abból fakad, hogy a másik farkasnak képzeli magát, és úgy áll magához, hogy "erős vagyok", aztán amikor kibukik belőle a természetes reakció, akkor meg átvált passzív-agresszívbe.)

Kezdésnek nem fogsz tudni mindenre azonnal nemet mondani, és ez teljesen természetes. Kezdd az apró lépésekkel! Ha étellel, édességgel, vagy itallal kínálnak, amit igazából nem szeretnél, az egy tökéletes alkalom erre. Sokszor az a kifogás az ilyen helyzetek mögött, hogy nincs más választásom, de mindig van más választás, csak abban az esetben sokkal bizonytalanabb, mit fog szólni a másik, és ezt nehéz beismerni. Ami még hasznos tud lenni, ha nem azonnal döntesz, hanem azt mondod a másiknak, hogy térjetek vissza erre később. Itt sem lehet kifogás az, hogy nincs más választásod - ha a másik arra kényszerít, hogy dönts azonnal, akkor mindenképpen mondj nemet. Senki nem kötelezhet téged azonnali döntésre, ha pedig valaki már előre, a megkérdezésed nélkül döntött helyetted, akkor is azonnal utasítsd vissza. Ha sikerült időt kérned, mérlegeld a következőket!

• Mennyire lenne ez nekem rossz?
• Hogyan éreznék közben? Mennyire kellene eljátszanom, hogy jól érzem magam?
• Miről kell lemondanom ezért?
• Mit tehetnék helyette, ami nekem jobb?

Az is jó, ha igent mondasz, de te határozod meg az időt. Elmegyek, de csak ettől-eddig. Segítek, de legfeljebb eddig. Érdemes tartani magad hozzá, különben könnyen visszaélhetnek, és rászedhetnek, hogy kijjebb húzd a határaidat.

Állj ki a véleményed mellett! Lehetőleg kezdésnek ne az abortusszal vagy a halálbüntetéssel kapcsolatban, de próbáld meg gyakorolni, hogy az embereket szembesíted a gondolataiddal. Az olyan gondolataiddal, amik belőled fakadnak, és amikkel nem feltétlenül ért egyet mindenki - így fokozatosan meg fogod tanulni, hogy semmilyen következménye nincs annak, ha valaki nem kedvel. A jótündérkedés fő motivációja, hogy mindenkiből kedvelést válts ki, szóval, ha ez a kényszer nincs, később sokkal több időt és energiát fogsz tudni magadra fordítani anélkül, hogy bűntudatot éreznél közben.

A beismerésen kívül a legmeghatározóbb lépés az, amikor határokat állítasz fel. Önmagad határait, amikhez tartod magad. Nem lesz egyszerű, hiszen meg kell küzdened azzal, amikor azok az emberek, akiknek korábban mindig minden igényét kiszolgáltad, megpróbálnak érzelmileg zsarolni, átlépkedni a határaidat. Jajj, azt hittem, számíthatok rád. Nélküled nem megy. Ha szeretsz, akkor megteszed. Semmiképp ne hagyd! Teljesen természetes, hogy bűntudatot fogsz érezni, miközben visszautasítod ezeket a remek ajánlatokat, hiszen eddig az volt a megszokott, hogy első a visszajelzés. Jó hír, hogy az első nem a legnehezebb, a többi már sokkal könnyebben fog jönni. A legfontosabb, hogy ilyenkor ne keress kifogásokat! Ne azért mondj nemet, mert megfáztál, ne azért mondj nemet, mert a macskádat orvoshoz kell vinni, ne azért mondj nemet, mert a barátnődnek meghalt a hörcsöge, hanem azért mondj nemet, mert megteheted, hogy visszautasítod! Ha kifogással kíséred, az azt jelenti a másiknak, hogy most nem foglak kihasználni, de amúgy bármikor kihasználhatlak, míg ha a saját érdekedben mondasz nemet, azzal azt üzened, hogy te nem vagy erre vevő. Akivel ezen múlik a kapcsolatod, azzal jobb is, ha megszakad, vagy tartotok egy egészséges távolságot, attól függően, mennyire lehetséges a kapcsolat megszakítása. Mondanom sem kell, hogy a csak ezt még megteszem neki, és a most az egyszer még elmegyek teljesen hasztalanná teszi az összes fáradozásodat, és kezdheted elölről az egészet, szóval ilyenekkel nem érdemes áltatnod magad, miközben belül arra vágysz, hogy ne kelljen megtenned azt a valamit, vagy épp elmenned arra a valamire. Kitalálhatsz valami olyat, ami a lelki szemeid előtt lebeg, vagy amit tudsz magadban mondani arra az esetre, ha félsz kimondani: ez lehet egy lebegő trollfacetől kezdve a miatyánkig bármi, ami segít neked.

Képzeld el, ahogy egy mentőautót vezetsz, ami egy tömegkatasztrófa helyszínére tart. Ha szüntelenül száguldanál a helyszín felé, akkor egyszer csak az autópálya szélén találnád magad üres tankkal, az emberek pedig tovább szenvednének nélküled és a mentőcsomagjaid nélkül. Viszont, ha néha megállsz tankolni, akkor eljuthatsz a célig, és hatékonyabban segíthetsz az embereknek. Ugyanez a helyzet a valóságban is. Mivel remélhetőleg nem vagy annyira primitív, mint egy mentőautó, vannak különböző igényeid: testi (elegendő alvás, evés), lelki (magadra fordított idő, érzelmeid feltérképezése), szellemi (olvasás, szabadidő, szórakozás stb.). Neked nem elég néha megállnod tankolni, hiszen ember vagy, az időd nagy részét a tankolás kell, hogy kitegye! Viszont a két eset hasonló: ha nem figyelsz oda a saját igényeidre, akkor végül kevesebb embernek tudsz segíteni. Gondolj arra, hogy a környezeted - feltéve, ha nem mérgező - akkor lesz igazán boldog, ha eleget törődsz magaddal, szereted magadat, és ezt végül egyensúlyba tudod hozni a mások igényeivel. A megbecsülést, a tiszteletet, a törődést elsősorban magadtól kell megkapnod, és csak utána következhet a másoktól érkező visszajelzés.

Végszó

Bizonyos emberek számára a people pleaserek borzasztóan idegesítőek tudnak lenni. Belőlem is ezt váltják ki. Ha együttérzel velem, próbáljunk meg türelemmel, megértéssel lenni feléjük! Ezek az emberek úgy gondolják, hogy az egyetlen út ahhoz, hogy elfogadják és szeressék őket az, ha magukról megfeledkezve kiszolgálják mások igényeit, és ez az egyetlen értékük. Azt gondolják, hogy nincs választási lehetőségük, csak azt tenni, mint ami másoknak kedves. Nem csak számomra lehet taszító ez a hozzáállás, és nem csak nekem lehetnek idegesítőek a kifogásaik, hazugságaik, de ha visszavezetjük őket az okokra, megérthetjük, miért viselkednek így. Ne rontsunk tovább a helyzeten! Inkább beszélgessünk el velük. Teljesen természetes, hogy az ember szeretetre, törődésre vágyik, viszont az már egészségtelen, ha mindenkitől. Az is legalább annyira természetes, hogy lesznek emberek, akik nem fognak kedvelni, vagy nem fognak kedvesnek tartani, de ez egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy mennyire értékes egy ember. (Szerinted engem hányan nem bírnak? :)) A lelki egészséged fontosabb, mint bármi, a megoldás pedig nagyon egyszerű: azt az időt, energiát, lelkesedést és amit eddig mások igényeinek a kielégítésére fordítottál, fordítsd mostantól a sajátodra. Ha kell, utasíts el, ha kell, ne menj el, ha kell, mondj nemet. Kérj meg valakit, akiben megbízol, hogy emlékeztessen erre, sőt, gyakorolhatjátok is pszichodráma-jelleggel, hogy ő megkér valamire, amitől félni szoktál, te pedig visszautasítod. Ha nehéz, gondolj a trollfacere, vagy a miatyánkra, vagy bármire, amit az előbb kitaláltál! Ha pedig sikerült, dicsérd meg magad, mert éles helyzetben nem lesz ilyen egyszerű.

Források: PsychologyToday, PsychCentral, HuffPost - ez nagyon jó! - és a Reader's Digest. Itt meg vicces képregényeket találtok a people pleaserekről.

Campaign for reality

Számtalanszor írtam már a valóság és a képernyő közti különbségekről, a közösségi média sztárjainak hazugságairól, és ezek hátteréről, de sosem éreztem elég hasznosnak, hatékonynak ezeket a posztokat. Úgy gondolom, nem lehet elég nagy hangsúlyt fektetni ezekre a témakörökre, ezért szeretném, ha egy átfogó kampány keretében többen is beszélgetnénk róluk a következő hetekben. Ha kell, egyedül is szívesen megírok néhány bejegyzést, de sokkal hasznosabb lenne, ha a Mennyire vagy menci? után ismét együttműködhetnék más bloggerekkel.

Tíz önálló részre osztottam a gondolataimat, amit persze lehet összevonni-szétszedni, attól függ, mennyien leszünk rájuk. Ha ketten, öten, vagy tízen írjuk, vagy valaki többet/kevesebbet ír, akkor maradhat így is. Arra gondoltam, hogy a jelentkezők választhatnának a témák közül, amiket a saját blogjukon dolgoznának fel, ami a végére marad, azt pedig megírnám én. Mivel egyszerűen el tudok érni több ezer, vagy akár több tízezer embert, ezért, ha szeretnéd, megoszthatom az írásaidat (és ezáltal a blogodat) a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán. Nem kell használnod a #CampaignForReality hashtaget, nem kell cserébe megosztanod tőlem semmit, egyszerűen csak szedd össze a gondolataidat az adott pontról, fogalmazd meg olvasmányosan, helyezd el a saját blogodon, és jelezd, hogy szeretnéd a megosztást.

A 10 cikk valahogy így néz ki a fejemben:

1. A nárcizmus, az online karakter, és ezek kapcsolata. Miért akarnak más képet mutatni magukról az emberek, mint amilyenek a valóságban? Miért van bizonyos emberekben igény egy online karakter kialakítására? Miért fontos a visszajelzés? A nárcizmus mellett fel lehet hozni más ehhez kapcsolódó személyiségzavart, betegséget is: frusztráció, szorongás, önértékelési zavarok, evészavarok, depresszió. Minél részletesebben fogalmazol meg félelmeket (visszajelzéstől, észrevétlenségtől, kevés lájktól stb.) annál jobb. Jöhetnek személyes példák is, ha találkoztál nagy Insta-celebbel, aki személyesen alig tudott megszólalni; vagy a képeken határozottnak, magabiztosnak tűnő emberrel, aki a valóságban féltékeny volt egy pohár vízre; esetleg valakivel, aki a képeken pucérkodott, de személyesen még a pólóját is alig merte levenni stb., ezek nagyon jók.

2. Miért akarunk hasonlítani másokra? Meddig egészséges az, ha hasonlítani akarunk másokra, és mikortól megy az önállóságunk rovására? Lehet szó elfogadásról, beilleszkedésről, kiközösítéstől való félelemről, és arról, hogy miért nem érdemes olyan társaságba vágyakozni, ahova a ruháid alapján kerülhetnél be. Ide jöhet még az is, hogy láthatóan szegény emberen hogyan hat az arany fülbevaló vagy a Gucci póló, illetve ide tartozik még az önigazolás-keresés, a bizonygatás (ugye, hogy jó vagyok? légyszi lájkoljatok, ugye szerettek?) és a különféle hiányosságok kényszeres ellensúlyozása. (Amikor iPhone van, de vacsorára nem telik, meg ilyesmi.)

Ahogy az influenceres bejegyzésben is írtam, természetes, hogy az emberek összehasonlítják magukat egymással, de ezt nem feltétlen érdemes az Insta-képeken látható tipikus jelképek alapján tenni. Leírhatod, hogy szerinted mik a legjobb szempontok két ember összehasonlítására.

3. Hogyan készülnek a népszerű Insta-fotók? Ha egy mód van rá, ne másoljuk le Timi bejegyzését, de valami hasonlóra gondoltam.

Képbeállítások, szögek, pózok, pucsítás, kéztartás, csücsörítés, filterek, smink, melltartó beállítás, magas derekú nadrág - jöhet minden ömlesztve, ami csak eszedbe jut. Képekkel illusztrálva lenne a legjobb! Lehet még beszélni arról, hogyan válik ennek a hatására szégyenné a természetes (női) test, hogyan válik nem elég széppé a szép, és hogyan teszi életunttá, öngyülölővé a követőket ez a sok különféle előkészület, meg persze a széjjelsminkelt #nomakeup fotók.

Az is egy érdekes kérdés, hogy miért akarnak mindenáron érzéseket kiváltani a követőkből azok a lányok, akik a képen látható nőhöz hasonlóan fotózzák a feneküket. Ha pedig nagyon stréber valaki, jöhet még egy kis szépségipar vs. önbizalomhiány fejtegetés a végére, azt imádnám.



4. A szülők és a barát szerepe az izgalmas élet mítoszában. Szinte senki nem beszél arról, hogy az Instagramon népszerű emberek úgy engedhetik meg maguknak a képeken látható életmódot, hogy a szüleik, és/vagy a barátjuk eltartják őket, miközben dolgoznak. Így tudnak havonta (több) százezer forintot elkölteni szórakozásra, státuszszimbólumokra, autóra, utazásokra, fesztiválokra, éttermekre, ruhákra, ájfónra, ékszerekre és shopizásra, hiszen mindig van fedél a fejük fölött, fűtött/hűtött lakás várja őket, és telepakolt hűtő. Egy olyan emberben, aki anyagilag független, akinek a saját kezében van az élete, rossz érzéseket kelthetnek ezek a képek, videók, a követők számára pedig értéktelenebbnek tűnhet az ő élete a fentiekénél. Az izgalmasnak tűnő élet sokszor annyiból áll, hogy a nap nagy részében a telefonodat nyomkodod, viszont a befizetett albérlet és egy jókora nagybevásárlás többe kerülhet, mint egy Levi's póló, vagy egy tengerparti trip, csak az nem feltűnő.

Mennyiben hibáztatható a szülő azért, mert pénzt ad a felnőtt gyerekének a luxus-látszat fenntartására? Mennyiben hibáztatható a gyerek, aki azt az értékrendet látva nőtt fel, hogy a boldogság megvehető? Alakoskodó, kivagyi, sznob szülő gyereke nem feltétlenül hibáztatható ugyanezekért a tulajdonságokért, de lehet, hogy éppen a te bejegyzésed hatására fog más szemmel tekinteni ezekre a dolgokra.

Érdemes lenne a #girlboss fogalmát is megvizsgálni, illetve a család, barát szerepét ebben is. Mennyiben szükséges egy jómódú család, vagy társ ahhoz, hogy egy fiatal, egyetemista lány utazgasson a világ körül, vállalkozást indítson, vagy olyan életet éljen a képein, mint egy vállalkozó? Hogyan hat ez azokra, akiket a családjuk, vagy a társuk nem tud pénzzel támogatni?



5. Hogyan jut el odáig egy lány, hogy a teste az egyetlen értéke? Hogyan válik internetes ál-modell egy szeretetéhes kislányból, aki csak nem tudott mit kezdeni magával? Az okok hasonlóak, mint hogy miért lesz valakiből prostituált, vagy pornós. Mindkettőről írtam már korábban, szóval ha ügyes vagy, tudsz az oldalamról inspirálódni, persze, legfőképp a saját gondolataid érdekelnek. Az egészségtelen szülő-gyerek kapcsolatból ki lehet indulni, nem beszélgetnek vele, nem kísérik figyelemmel az Insta, Snap stb. jelenlétét, inkább pénzt adnak neki, csak hagyja őket békén, ilyesmi. Gyakran kötődési problémák is társulnak a magamutogatáshoz, ennek is lehet boncolgatni a következményeit. Nem a legjobb kombó.



6. A követő, lájkoló felelőssége a kultúráért. Az influencer mindig a követői igényeit fogja kiszolgálni. Ha azt látja, hogy sokan olyan embereket lájkolnak, akik kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban pózolnak, akkor elkezdenek kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban szelfizni. Azért, ami a képernyőn történik, mi, lájkolók vagyunk a felelősek. Amíg a legtöbb lány csontsovány lányok képeit lájkolja, addig ez marad az ideál; amíg a legtöbb fiú stricik és bűnözők videoklipjeire iratkozik fel, addig ilyen stílusú klipeket fognak gyártani az előadók. Szóba jöhet a lájkoló felelőssége minden szempontból, illetve javasolhatsz elvárásokat, hogy az emberek mi alapján használják a lájk gombot, ha nem akarják, hogy az Insta-feed láttán általános iskolás lányok hánytassák magukat vasárnap este, mert hétfőn haspólót akarnak felvenni.

Leírhatod azt is, hogy te mi alapján válogattad ki a kedveltjeidet, illetve jöhet még a lájk és a riszpekt közti különbség is, ha van kedved részletezni.



7. Kinek szeretnél tetszeni? A régebbi olvasóim már unhatják ezt a kérdést, pedig én nagyon fontosnak tartom. Az ember nem arra hivatott, hogy mindenkinek tetszeni akarjon, az a tárgyak és a termékek dolga. Miért akarunk minél több embernek tetszeni? Miért akarunk féltékenységet, vágyakozást, irigységet kiváltani a hasonló nemű társainkból? Akarunk olyan embereknek tetszeni, akik egy formás fenék vagy kidobott mellek láttán csorgó nyállal nyomják a kedvelés gombot? Hogyan és miért készülnek a rendszeres edzőtermi szelfik? Természetes, hogy tetszeni szeretnénk másoknak, de milyeneknek és hogyan? Mit érdemes végiggondolnunk, mielőtt megosztunk magunkról egy képet a nyilvánossággal? Ide is jöhet személyes sztori, ha valamelyik tini ismerősödnek beszóltak a szülei az Insta-fotói miatt, vagy bujkálnia kell előlük, nehogy meglássák. Az ilyen minden bejegyzést feldob.



8. A szociopátia viszonya a népszerűséghez. Ezt a pontot a Black Mirror harmadik évadának első része ihlette, ahol egy disztópikus világban az ember értékét a közösségi médiában kapott reakciói alapján mérik egy ötös skálán. Tehát, akin látják, hogy "csak kettes", az nem mehet dolgozni, aki egyes, azt kirekesztik maguk közül, aki pedig négy egész nyolcas, azzal mindenki kedves, mert tőle is várják a pozitív reakciókat, hogy felmenjen a saját értékük. Amennyire beteg, annyira valóságos. Itt lehet boncolgatni a népszerűvé válás folyamatát, a szükséges hiányosságokat, és az influencelés jellemzőit. Bízom annak a kreativitásában, aki ezt választja, meg persze érdemes megnézni ezt a kb. 50 perces részt. (A sorozat többi része nélkül is érthető.)



9. Az álságos tartalom hatása az általános iskolás gyerekekre. Itt kifejezetten az érdekel, hogy a fent részletezett kamu lifestyle, a magamutogatás, a meztelenkedés, és a többi népszerű, követendőnek láttatott dolog hogyan hat a gyerekekre. Ezeket a tartalmakat ők ugyanúgy nézik, ahogyan mi, de egészen másképp fogják fel. Mit üzen egy gyereknek, mire nevel egy átlagos Insta-feed átpörgetése? Hogyan fogják fel a gyerekek azt, amit az influencerek közvetítenek? Lil Tayt is fel lehet hozni, az AskFM, illetve Musical.ly-celebeket szintén. Szülők elől bujkálós sztori ide is elfér, vagy esetleg ötletek ahhoz, ha lenne egy tízéves húgod/lányod, hogyan magyaráznád el neki az Instagramon látható dolgokat.



10. A személyiség, az élmény és a párkapcsolat kiégetése a közösségi média által. Nem elég, hogy a legszebb éveinket arra tesszük fel, hogy teljesen ismeretlen embereknek megmutassuk, mekkora emberek vagyunk, de még az élményeinket sem élhetjük át teljes valójában. A nyaralás nem nyaralás 500 szelfi nélkül, a filterezéssel, szerkesztgetéssel, megosztással annyi idő megy el, mint amit a vízben töltünk, másokat kényszerítünk arra, hogy fotózzanak minket bizonyos módon stb. Személyes sztorikat ide is várok, amikor valaki azért nem volt hajlandó elmenni egy helyre, mert az nem elég elit (szórakozóhely, úticél, akármi), vagy azért nem jött össze egy emberrel, mert nem mutatott volna jól mellette a képeken, lefotóztatta magát hatszázszor és egy se tetszett neki stb. Az ember tárggyá válásának folyamata is érdekes, a minél kívánatosabb lét, az érzelmek kiégése a képek mögül, illetve a létezés, mint teljesítmény. (Megosztott ételek, italok, teljesen hétköznapi dolgok, ilyesmi.)

***

Bárkit szívesen látok ebben a kampányban, még csak az sem feltétel, hogy legyen Instagramod, hiszen nekem sincs. Saját blogod viszont kell, hogy legyen, mert ott fog megjelenni a téma, amiről írsz. Különösen örülnék, ha divatbloggerek is csatlakoznának a kezdeményezéshez, de mivel az elmúlt hónapokban többször is beletapostam a lelketekbe (jaj) ezért teljes mértékben megértem, ha az én kezdeményezésem smafu. Azért örülnék nektek nagyon, mert igazán a ti célközönségeteknek szánnám ezt a sorozatot, de a blog tematikája miatt én nem tudom őket olyan hatékonyan elérni. Hálás lennék nektek, komolyan. Ha beszálltok, ígérem, nincs több szarkazmus, vagy gúnyolódás - aminek egyébként pont ugyanaz volt a célja, mint ennek a kampánynak, felhívni a figyelmet a valóságra.

Akár ketten, akár öten, akár tízen fogjuk megírni, bízom benne, hogy minél több emberhez el tudjuk juttatni ezeket az üzeneteket. Ha szívesen segítenél, és van saját blogod, akkor itt, a blogos csoportokban, vagy a blogom Facebook-oldalán tudsz jelentkezni. Írd meg, melyik pontokról írnál szívesen, és nyugodtan válassz többet! Ha sokan leszünk, azt fogom megbízni, aki hamarabb írt, de persze az se tragédia, ha többen is írnak egy-egy témáról. Aki kapja, marja, várom a jelentkezőket! :)

Úgysem találnék jobbat | Úgyis találnék jobbat

Úgysem találnék jobbat!

Nála jobbat? Én? Nem, az kizárt dolog. Ő annyira jó ember! Szeret engem, és elfogad. Elfogadja az összes hülyeségemet, bénázásomat, szerencsétlenségemet. Ő az egyetlen, aki mellett felszabadult tudok lenni, ráadásul érzem rajta, hogy vágyik rám. Így, ahogy vagyok, kövéren, csúnyán. Bármiben számíthatok rá, mindenben segít nekem, szinte minden kívánságomat lesi, és ha rossz kedvem van, mindig megvigasztal. Annyira jó szülő válna belőle! Megbízható, törődő és figyelmes. Neki bármit elmondhatok, sőt, szinte szavak nélkül is megértjük egymást. Bármikor menekülhetek a karjaiba a problémáim elől, és meghallgat, megért, tanácsot ad. Amikor megyünk valahova, alig tudom rávenni, hogy ne hívjon meg, hiszen mindig szívesen fizetné a részemet. Mindent megtenne értem, akármekkora terhet képes lenne a vállára venni, hogy nekem könnyebb legyen.

Igaz, hogy vannak nála sokkal vonzóbbak, szexibbek is, de hát ő is elfogadja az én ocsmány külsőmet. Ez így működik: valamit valamiért. Egyébként annyira nem néz ki rosszul, de még magamnak sem merem bevallani, hogy mielőtt megismertem volna, biztos, hogy elmegyek mellette az utcán. Nem vettem volna észre, nem szúrtam volna ki őt, most meg szerelmemnek hívom. Valójában teljesen máshoz vonzódom, de hát kit érdekel? Én erős vagyok, és képes vagyok elfojtani a vágyaimat! Különben is, így legalább tudom hangoztatni, hogy én nem olyan vagyok, mint azok a felszínes emberek, hát nekem nem számít a külső! Lehet, hogy nem az igazi a szex, lehet, hogy néha mással álmodom, és olyan is előfordult, hogy más volt az első gondolatom reggel - de hát ő annyira jó ember! Képtelen lennék megbántani őt ilyesmivel. Ráadásul bemutatott a barátainak, társaságba vitt, felvállalt, mint a barátnőjét, ilyenkor pedig még értékesebbnek érzem magam mellette. Mivel ő se egy két lábon járó szexszimbólum, legalább kevesebb eséllyel csapják le a kezemről, így emiatt sem kell aggódnom.

Gondolatban már több százszor megcsaltam. Lett volna rá lehetőségem, hogy megtegyem, de nem. Nem ezt érdemelné. Már azért is bűntudatom van, mert másra vágyom, hiszen ő annyira jó ember! Pedig néha elgondolkodom azon, hogy egyáltalán miért vagyok vele. Miből fejlődött ki a kapcsolatunk? Kulcsszerepet játszott, hogy száz százalékig biztos voltam benne, hogy tetszem neki, de ezt nehezen ismerem be magamnak. Próbálok úgy tenni, mint aki mindig is érte epekedett, rá vágyott, egy ilyen emberre! Így könnyebb. Különben is, megérdemelné, hogy ezt érezze. Szükségem van arra a támaszra, amit nyújt nekem, és az érzésre, hogy minden nap szeretve vagyok. Ő egy biztos pont az életemben: tudom, hogy neki bárhogyan megfelelnék, és elnézné szinte bármilyen hülyeségemet. Mindig megnyugtat, és tőle esik a legjobban, ha azt mondja: minden rendben lesz. Persze, neki sem hiszem el teljesen...

A mi kapcsolatunk olyan, mint egy viszonzatlan, egyoldalú orális kényeztetés. Úgy tűnhet, ő van a középpontban, és nagyon jó neki - de valójában én irányítom minden porcikáját. Elveszem az eszét, elvonom a figyelmét, és kínosan ügyelek arra, hogy a számomra fontos dolgok felett egy pillanatra se vehesse át a kontrollt a kapcsolatban. Minden fontos döntés az én kezemben van, eközben pedig gondoskodom arról, hogy még gondolatban se vágyjon másra, ahogy néha én teszem. Minél több időt tölt velem, minél tovább csinálom, annál inkább a hatásom alá kerül, annál inkább ki vannak szolgáltatva az érzelmei, a hangulata, a vágyai, és mindezért még hálás is nekem! Addig jó, amíg függ az irányításomtól - hiszen csak addig érzem magam biztonságban. Különben is, szexszel szinte bármire rá tudom venni, nagyon egyszerűen befolyásolható; de mivel kedves vagyok, ezzel csak ritkán élek vissza.

Néha fontosabb neki a hobbija, mint én, meg azért néha bántani is szokott, de csak szavakkal. Ezek meg minden kapcsolatban megvannak, nem? Ez egy kapcsolat velejárója. Aranyos, amikor bocsánatot kér, szóval nem is akkora baj, hogy ilyen hullámzó a viszonyunk. Nem az számít, hányszor veszünk össze, hanem, hogy hányszor mondjuk ki: megoldjuk. Nem érzem magam a fellegekben tőle, de hát mihez kezdenék nélküle? És ő mihez kezdene nélkülem? Hiszen olyan önbizalomhiányos volt, mikor megismerkedtünk, érzem, hogy szüksége van rám, hogy kellek neki. Annyira jó ember - nem érdemelné meg, hogy kidobják, soha nem tudnám ezt tenni vele. Ezért inkább úgy teszek, mint aki a fellegekben jár, és csendben szenvedek, amikor egy kis időre egyedül maradok a gondolataimmal. Aki igazán vonz, aki igazán tetszene, akiről elolvadok, és akire legszívesebben rávetném magam, annak úgysem kellenék. Én olyat úgysem érdemlek meg, nem viselne el, hiszen egy rakás szerencsétlenség vagyok. Ráadásul egy olyan emberhez már alkalmazkodni kellene, mellette nem biztos, hogy minden lehetne úgy, ahogy én akarom. Inkább beérem ezzel. Én irányítok, ő pedig úgy tűnik, élvezi.

Nála úgysem találnék jobbat.

***

Úgyis találnék jobbat!

Áhh, nála jobbat bármikor. Amíg más párok párnacsatával, vagy kényeztetéssel kezdik a napot, ő hozzám se szól, amíg meg nem itta az első kávéját. Már korán reggel árad belőle az öngyűlölet: minden egyes kócba szerelmes tudnék lenni a hajából, és úgy érzem, mintha ezt minden egyes tincsével visszautasítaná. Inkább bamba arccal nyomkodja a telefont, miközben néha belekortyol a bögréjébe, aztán fogmosás, aztán meg már úgyis készülődni kell.

Jobb helyeken neki érzelmi biztonságot kellene nyújtania. Ugyan már! Egy pohár kakaónak sem tud biztonságot nyújtani, ha kedve tartja, ott hagyja félig töltve az asztalon. Néha egy hétig alig eszik, néha egy nap alatt felfalja a fél konyhát. Persze, van ami nem változik: folyton sajnálkozik a teste miatt, takargatja magát, frusztrált. Múltkor a strandon mellettünk egy pár felszabadultan vízibomba-csatázott, meg össze-vissza csiklandozták egymást, én meg majd' elsárgultam az irigységtől - nálunk ilyen soha nem történhetne. Az exemet nyolc évig csúfolták általános iskolában a teste miatt, mégis rám vetette magát már az első hetekben, és nem győztük lekapkodni egymásról a ruhát. De minden ember más. Ez egy másik kapcsolat, egy másik helyzet, én pedig tűrök. Főzni is nekem kell rá. Nem értem, otthon nem engedték szegényt a tűzhelyhez? Szívesen segítek neki, sőt, legszívesebben vele főznék, de mindig kiveszi a kezemből, vagy kioktat, lekezel, hogy azt nem úgy kell.

Ha jobban belegondolok, pontosan olyan, mint az anyja. Akaratos, irányító, és egy érzelmi zsarnok. Ha nem az van, amit ő akar, a földhöz veri magát, vagy megzsarol - amelyik éppen hatékonyabbnak tűnik számára, a lényeg, hogy végül az ő akarata érvényesüljön. Ha este veszekszünk, nem hagy elaludni, amíg nem adok neki igazat, hiszen meg van győződve róla, hogy mindent jobban tud, és mindent az ő előnyére magyaráz. Nem is a kialvatlanságom miatt aggódom, hanem amiatt, hogy ennek köszönhetően gyenge lesz eltérni az anyja mintáitól. Nagyon gyenge lélekben, hangulatfüggő, sértődékeny és labilis, ez pedig arra enged következtetni, hogy esélytelen, hogy később megváltozzon, hiszen ezeket magának sem ismeri be. Ha azt nézzük, hogy egy barátomat láttam jóízűen nevetni két kemoterápiás kezelés között, ez a gyengeség igencsak szánnivaló. Apropó, barátok! Belőlük nem maradt sok, hiszen az összeset elszigetelte tőlem különféle indokokkal.

Pedig én családot szeretnék. Gyerekeket, babázást, közös játékot, családi vacsorát, kalandparkot és karácsonyt fenyőfával! Ehhez képest most itt ülünk egymás mellett, és ki-be sétálok a kommunikációs zsákutcákból, amikbe belevezet. Amellett, hogy mindent megmagyaráz, képtelen beszélni kényes dolgokról, minden, ami kényelmetlen, napokkal, hetekkel, hónapokkal később derül ki. Úgy érzem, a kisállatának is jobban megnyílik, mint nekem - bár, vele többet is törődik. Ha megkérdezem, miért van velem, sosem tud rá igazi választ adni. Mások 100 napon keresztül részletezik, hogy miért szerelmesek a másikba, ő meg kiszúrja a szememet olcsó klisékkel, amiken még egy romantikus vígjátékban is elröhögi magát az ember. Tudja, hogy utálom a szeretlek szót, de csak azért is mondja. Hiába tartom intelligensnek, érzelmileg nagyon primitív szegény, szóval érthető, hogy csak így tudja kifejezni az érzelmeit, máshogy nem. De ha belegondolok, hogy más leszokik a dohányzásról a társa kedvéért, neki pedig ennyi is nehezére esik, mindig elgondolkodom, miért jó ez a kapcsolat nekem.

Hogy érzem magam mellette? Magabiztosan? Úgy, mint aki erőt sugároz magából? Dehogy! Egy gyámoltalan, kiszolgáltatott, elhanyagolt cafatnak érzem magam, akit felszedtek a földről. Egy szeretet-gépnek, akinek a torkába dobálják a pénzt, és néha megpaskolják, megölelgetik. Egy kelléknek, amit használnak; egy rongynak, amivel szétfolyó érzelmeket mosnak fel; egy tárgynak, ami kitámasztja az egyedüllét csukódó ajtaját. Így érzem magam mellette, ez az én szerepem ebben a kapcsolatban.

Erre pazaroljam a legszebb éveimet? Én egy értékes ember vagyok! Egy életszerető, hasznos ember, értékes tulajdonságokkal! Lehet, hogy valakinek én vagyok a legféltettebb vágya. Lehet, hogy valaki 100 napon keresztül képes lenne részletezni, hogy mennyire szeret. Lehet, hogy valaki képes lenne változni, lemondani bizonyos dolgokról, és olyan szerepbe rakni, amiben tevékenynek, hasznosnak, értékesnek érzem magam. Tényleg akarom ezt? Hozzá akarok tartozni? Vele szeretnék jegyesoktatásra járni hétről-hétre, az ő kezét szeretném megkérni, és szorosan fogni a legfontosabb pillanataimban? Őt akarom csodálni, rá akarok felnézni? Vele akarom átbeszélgetni az éjszakáimat múltról, jövőről, jóról és rosszról, boldogságról, természetről, mesterséges intelligenciáról, csillagászatról, elvekről, emlékekről és összeesküvés-elméletekről? Komolyan? Ugyan már! Még ma összepakolom a dolgaimat, lelépek, a kulcsot meg bedobom a lábtörlő alá.

Ennél úgyis találnék jobbat.



A kép az iStockról van.