Ideje felnőnünk ahhoz, hogy ne foglalkozzunk senki mással, kizárólag magunkkal

Ó jaj, ez most csúnya lesz. Akiben túlteng a prüdéria, nem bírja a kritikát, sértődékeny, vagy csak egyszerűen nem szereti azt, ahogyan írok, az ne olvassa tovább, mert (ahh, ez már végre nem kerül bele a Facebook-előnézetbe)

felbasztam magam.

Nagyon! Érzékeny lelkűnek tartom magam, és nagyon könnyű kibillenteni a nyugalmamból, de az, hogy egy hozzászólás ennyire a földhöz verje a mutatót, az ritka. Elviselem, ha azt írják, tehetségtelen vagyok, szűk a szókincsem, elviselem, ha azt írják, rossz döntést hoztam itt, itt, esetleg itt, vagy bármikor 1994 óta. Elviselem, ha azt írják, valamiért rosszul viselkedtem, valamit másképp kellett volna csinálnom, valamit nem kellett volna leírnom. Bátran jöhetnek az ilyen hozzászólások, nem fogok senkit megenni, ezekkel nem lehet feldühíteni. Ami kiakasztotta a wtf-métert, az a következő hozzászólás volt, amit utólag a szerzője meg is erősített; ,,saját, önző érdekéből" írta:

,,Ideje felnőnünk ahhoz, hogy ne foglalkozzunk senki mással, kizárólag magunkkal, és átsiklani fölöttük, ha negatív érzést vált ki belőlünk."

Felnőttek ehhez a feladathoz diktátorok, ismertebb történelmi személyiségek, akik közvetlenül vagy közvetve emberek ezreinek, millióinak életét tették tönkre. Miért tehették ezt? Azért, mert felelős pozícióban voltak hozzá, ellentétben a hozzászólóval, aki csak egy egyszerű iskoláslány. A hozzáállás viszont ugyanaz: felnézünk arra a tulajdonságra, ha valaki nem vesz tudomást a körülötte lévő világról. Felnézünk arra, ha valaki nem bassza fel magát azon, ha körülötte valami helytelen történik. Minél inkább nem bassza fel magát valaki azon, ha körülötte helytelen dolog történik, annál érzéketlenebb a körülötte lévő világra, annál szociopatább. A világ értelmezése nem úgy működik, hogy elolvasok 6+1 motivációs tippet a csili-vili beautyblogról, és onnantól kezdve csak pillangók röpködnek be az ablakon, a poloska pedig kint marad. A világ nem úgy működik, hogy csak örülsz, és soha nem bosszankodsz. Ha olyan hülye vagy, hogy hajszolod a csak örülsz-állapotot, és nem tudsz egyensúlyt teremteni a két állapot között, az azt jelenti, hogy nem látsz tovább az orrodnál, és átsiklasz fölötte, mint ezen a fenti mondaton. Nem történik népirtás, nincs atombomba, nincs semmi látványos, nincs semmi bulvár, akkor biztos semmi baj nincs azzal, hogy ezt a mondatot valaki nyilvános felületen leírta, igaz?

Miért lett ilyen kurva divatos a szociopátia? Miért nem youPhone az iPhone? Maga Steve Jobs legalább olyan jól bújtatta el az öt ok közé az individual-t, mint kedvenc hozzászólónk a szövegében ezt a bizonyos mondatot. Az egyszerű művész idáig már nem jut el, és különben is, minek összekötni az iPhone-t az individualizmussal? Hogy jön ez ide? Minek ilyeneken gondolkodni, amikor bele lehet rúgni egy nevét-arcát-véleményét vállaló emberbe az interneten? Minek látni, ha elég csak nézni is? 

Imádjuk becsukni a szemünket, és reklámok, kényelmes bullshitek szerint élni. Törődj magaddal! Légy pozitív! Imádunk önzőek lenni. Ma már nem csak azért jó önzőnek lenni, mert többet tudunk bekanalazni az előttünk lévő húsosfazékból, hanem azért is, mert a környezetünk ebben megerősít. De hiszen mindenki önző! Senki nem foglalkozik mással! Nekem miért kellene? Művészek, iskolások, kortárs írók-költők merülnek bele csukott szemmel a húsosfazékba derékig, a magasba meredő seggükre meg kapják a like-ot és az imádomot. Négyet, tizennégyet, kivel mennyien tudnak azonosulni, kit mennyire tudnak magukénak érezni az emberek, ki mennyi embert ránt magával a fazék mélyére.

Számtalanszor leírtam már azt, hogy miért teremt halmozottan hátrányos helyzetet, ha valaki nem a véleménnyel, hanem magával a véleményalkotóval vitatkozik. Aki ezt nem fogja fel, azt egy életre eltiltanám a kommenteléstől az hiába ír bármit, hiszen ez a vitatkozás alapja. A vitát mindig az viszi előre, ha azzal vitatkozol, amit a másik mond, nem pedig vele! Értjük a különbséget?

Itt pedig az történt, hogy jött valaki, aki egy felismerhetetlen nicknév mögé bújt ember alkotását gúnyolta ki, és kapott hat kedvelést. Majd hozzászólt valaki, aki az embert gyalázta meg, és kapott tizennégyet.

Nem az zavar, hogy kibaszott mély az a húsosfazék, ami körül tizennégyen, vagy többen tolongtok, hanem az, hogy nem veszitek magatokat észre. Azt közvetítitek azoknak, akik szintén csak az orrukig képesek látni, hogy ti a bullying áldozataiért álltok ki, miközben valójában ti vagytok az elkövetői. Tipikus: ha valaki ellop a boltból hat zacskó kutyatápot, és Facebookra felteszi, ahogyan átadja egy menhelynek, akkor egy közönséges tolvajra is tömegével jön a lájk, meg az imádom. Mindent megesztek, amit elétek tolnak, nem gondolkodtok soha.

Gyengébbek kedvéért nézzünk egy példát! A 7. F osztályban rajzóra van, és festeni kell. Mindenki a saját (watt)padján fest, senki nem leskelődik a másikéra, nem tudjuk, melyik festmény kié. A tanárnő a végén összegyűjti a festményeket, utána pedig kiteszi őket a falra. Az egyik magas, vékony, vörös hajú lány elkezd ujjal mutogatni az egyik névtelen festményre: haha, ez úgy néz ki, mint egy hányás! Nézzétek már, még darabkák is vannak benne! Egy-két ember jót nevet rajta, viszont kisvártatva kibújik a többi gyerek háta mögül egy művészlány, és így szól:

• ahelyett, hogy a saját festői képességeidet javítanád, erre pazarlod a szavaidat?
• Te egy erkölcstelen, etikátlan, könyörtelen tuskó vagy!
• Mások kárán röhögsz? Mit képzelsz magadról?
• Neked kisebbségi komplexusod van!
• Te ebből élsz, hogy mások festményeit hányásnak nevezed! Te tuti pénzt kapsz ezért, téged fizetnek!
• Te mérgezed az osztályt, én pedig igazságot szolgáltatok!

A vörös nem nagyon érti a helyzetet, de amint megpróbálna türelmesen válaszolni, hirtelen tizennégy ember áll be a művészlány mellé. Szétnéznek, egymásra néznek, és amint látják, hogy lájkolják egymás hozzászólásait egyetértenek, rákezdenek ők is:

• Neked mennyi időd van! Hányásnak nevezed más festményét? Neked nincsenek nagy problémáid! 
• Te nem gyászolhatsz éppen, te nem küzdhetsz semmivel, ha ilyen vagy! ,,Szeretnék ilyen nyugisan élni mint te!"
• Jajj, most megsértődtél? Pedig én 99,9%-ban egyetértek a művészlánnyal, csak a ,,kisebb személyeskedéseivel" nem! Különben is, semmi jogod ehhez!
• Felháborító, amit csinálsz!

Körbeállták a lányt, de néhányan, ketten-hárman próbáltak az ő érdekében is felszólalni, hiszen ő a festményről mondta el a véleményét, nem az emberről. A művészlány és a mellette álló nem tágított.

• Éretlenek vagytok és elfogultak! Mekkora képmutatás!
• Legyetek vele boldogok!

A vörös lány és egy-két ember túlzónak tartja ezt, és megemlíti, hogy a festmény nyilvános, hiszen a tanárnéni elmondta az óra előtt, hogy - ugyan nem tudjuk, melyiket ki festette, de - mindegyik látható lesz a faliújságon.

• Azt hiszed, ezzel megváltottad a világot? Gyengék a módszereid.
• Egy flegma kislány vagy! Másokkal ellentétben, engem vár a festményem! Bár, ahogy az ízlésedet elnézem, hozzád nem fog eljutni...

A vörös válasza mosolyogva: köszönöm, sok sikert a festményedhez!

Értjük már mindkét oldalt, bassza meg? Felfogta mindenki, hogy mi történt, milyen irányba, hogyan, és hogy mi az, amit ő ,,beimádott"? 

Klasszikus bullying történt. Az nem zavart senkit, hogy a lány előző posztja egy Wattpad-történet dicséretéről szólt, amíg ő maga nem írta le, mindenki figyelmen kívül hagyta. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mekkora felelősség terheli a bulliert, és mekkora a kedvelőket, mert ez nem a 7.F osztály, hanem a Facebook. Itt már lájkokkal lehet támogatni, ha beletaposol valakibe, valaki olyanba, aki jót szórakozott egy okádék névtelen festményen, a nevét, arcát vállalva. Ebben a környezetben a lájkoló is felelőssé válhat, hiszen nyilvánosan állást foglalt egy hasonló zaklatás mellett. A bullying egy egész cikksorozatot megérdemelne, alapvető, kimeríthetetlen téma.

A daddy kink kapcsán már leírtam, miért basz fel az a hozzáállás, hogy ne foglalkozz vele, görgess tovább. Péntek este ezt kétféleképpen is sikerült fokozni. A kedvenc hozzászólóm szerint fel kell nőni ahhoz a nemes feladathoz, hogy ne foglalkozzunk másokkal, csak magunkkal! Ez egy kibaszott katedra, amire fel kell állni! Ahova majd felnéznek rád! Ami tiszteletre méltó; ha pedig valaki foglalkozik a körülötte lévő alkotásokkal, érzéseket is kiváltanak belőle, ne adj' Isten, kinyilvánítja az érzéseit, az pedig egyenesen szégyen. Szégyen, mert az illető nem nőtt fel. Egy nyilvános felületen leírja valaki, hogy nem nőtt fel /éretlen, infantilis, tudatlan, fejletlen, kezdetleges, amatőr, gyerekes/ az, ha valaki foglalkozik a környezetével, és rajtam kívül mindenki leszarja. Mi történik itt, gyerekek? Ezt miért nem veszi észre senki? Ha kirakok egy bejegyzést zöld egyenkabátos lányokkal a képen, jön rá kétezer megtekintés; ha kirakok egy Mr. Bustát, jön rá ezerháromszáz, ezt meg mindenki leszarja. Miért? Mert ezen már gondolkodni kell, az meg úgy tűnt, mint amin nem kell gondolkodni? Miért nem veszitek észre, ha valaki értelmesnek ható körmondatok közé hülyeséget ír? Azt pedig külön kiemelném, hogy a posztoló magára vállalta inkább a gyerek szerepét, minthogy nekiálljunk veszekedni. Vegyük észre, hogy mi volt a posztoló eredeti célja, mert nem a veszekedés, lejjebb kifejtem.

A másik fokozás pedig a

ne foglalkozz vele, mert nincs jogod hozzá.

Ugyan már, mi a faszért ne lenne jogom hozzá? Ez egy nyilvánosan megosztott írás, azt írok róla, amit akarok. Te is azt írsz a blogomról, amit akarsz. Mindenki azt ír, amit akar, és addig van jól, amíg ez így van. Az, hogy minden egyes, kicsit is más poszt alá odakommentel az ügyeletes ,,menj el mellette csendben, ne foglalkozz vele"-kommentelő, az nem jelenti azt, hogy ezt a faszságot meg is kell fogadni. Komolyan, aki drogozni akar, azt is hagyjuk, mert nem mi vagyunk a szülei, nincs jogunk lebeszélni róla, vagy megmondani neki, ha a gyerek már drogfüggő? Hiszen - idézek - ,,a gyerek szüleinek a dolga hogy odafigyeljenek a lányuk hol szörföl a neten, és milyen cápákba ütközik, és nem Gabié".

Kedves hozzászóló, és

mit gondolsz arról, ha a gyerek nem cápába, hanem Bálnába ütközik? Mondjuk, Kékbe.

Akkor sincs jogom hozzá? Vagy akkor csak előbújik már a jogom hozzá, hogy foglalkozzak vele, hogy ne vágja fel az ereit? Mikortól van jogom hozzá? Ha anyuka leszel, és kisbabád születik, azért fogsz vigyázni rá, mert jogod van hozzá? Úgy gondolom, annak, hogy ügyelünk egymásra, ösztönösen kellene jönnie, de azt hiszem, kezdem érteni, miért nem vettétek észre a címadó mondatot. Bölcsészkaron végeztem, nem értek a joghoz, én gondolkodni tudok. Mikortól van jogom felhívni valakinek a figyelmét, hogy amit csinál, az szar? Így, vagy úgy, de hatékonyan. Mert a hozzászólások számából ítélve ez, amit Gabi csinál, kibaszottul hatékony, több emberhez jut el, mint bármi, amit ti javasoltatok; illetve többen szólnak hozzá, ezáltal többfelé terjed, mint bármelyik kifinomult, rendszerezett, hasonló célú Wattpaddel foglalkozó írás. Utóbbi inkább az értelmesebbeknek szól, akik eleve nem írnának ilyesmit, Gabi pedig sajátos stílusával azokat szólítja meg, akik hajlamosak lehetnek rá, hiszen ők ebből értenek, nem a körmondatokból. Egy figyelemhiányos incest-író nagyobb eséllyel nyitja meg az értesítést, mint bármelyik írástechnikai blogot, és mivel látja a hozzászólások százait, maga is szívesen merül el bennük, mert azt gondolja, ez valami felkapott, népszerű dolog. Ha viszont azt látja, hogy a legtöbben azt lájkolják, hogy gúnyolódnak a posztolón, megerősítve érzi magát, hogy a posztoló csak egy flegma picsa, és nemhogy nem segítünk ezen a helyzeten, de csak rontunk rajta.

Ami még szintén mélyen érint, amikor valaki odaveti gúnyosan, hogy: ,,azt hiszed, majd ezzel megváltod a világot?" Teréz Anya azt hitte? Freud azt hitte? Jung azt hitte? Leiner Laura azt hitte? J. K. Rowling azt hitte? Lehet, hogy belül egy kicsit azt hitték, és milyen jól hitték! Milyen jól tették, hogy nem vették magukra ezt a semmirekellő, kishitű szurkálódást, pedig biztos ők is megkapták sokszor. Azt hiszed, ezt a Szent Johanna Gimit majd milliók fogják olvasni? Bármiben fogadnék, hogy Laurával is gúnyolódtak. Igazuk lett? Dehogy lett, és nem azért nem lett, mert Laurából végül bestseller-író lett. Azért nem lett, mert ez nem helytálló. Egy kis világot, valakinek a kis világát mindig megváltja egy-egy ilyen érzelmi kitörés. Bármiben le merném fogadni, hogy a hétezernégyszáz csoporttagból legalább egyetlenegy lány mindig van, aki elgondolkodik azon, amit az ilyen posztok valójában jelentenek. Annak a legalább egyetlenegy lánynak pedig bizony, megváltja a világát. Nyilván egy ilyen poszt miatt nem fog leállni a Trónok Harca forgatása és nem szűnik meg a világban a vérfertőzés, de minél többen foglalkozunk másokkal, annál több világot lehet megváltani. Mielőtt művész szemmel hozzászólnál, hogy ,,kiveszett az erkölcs a mai világból", gondolkodj el azon, hogy vajon a másik, akit lekezelsz, kigúnyolsz, nem ugyanígy gondolja esetleg. Nagy divat lett az erkölcstelenség, de ha megszégyenítjük azokat, akik felemelik ellene a hangjukat, akkor az is marad, te pedig sírhatsz-ríhatsz, hogy hát, kiveszett. Kiveszett, mert hagytátok kiveszni, és elértétek, hogy az érezze szarul magát, aki hatékonyan, az ő nyelvükön lép fel az erkölcstelenekkel szemben. Lehet belesüppedni abba a művészi tehetetlenségbe, hogy a világ rossz, de kérlek, ne gátoljátok meg azokat, akik azt gondolják, hogy a világ jó, csak egy-két dolog változtatásra szorul. Mindig, mindenen lehet változtatni, de ha nem foglalkozunk vele nyilvánosan, nem fog eltűnni valahogy, és megijeszt ez a tanult tehetetlenség.

Érdekességképpen hozzátenném, hogy mindkét oldalon rengeteg utalás volt a daddy kink- illetve incest-írók korára. Korábban is okozott már meglepetést egy-egy citromdíjas írás esetében, hogy az illető esetleg főiskolás, de az én megfigyelésem szerint a hasonló történetek írói-olvasói jellemzően a 15-17 éves középiskolások közül kerülnek ki. Teljesen felesleges szóba hozni a kort, ha egyidős vagy velük, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. Nyilván vannak fiatalabbak is, én a saját megfigyelésemre hivatkozom, de nem érdemes emiatt leírni egy teljes korosztályt, érdemes inkább egyénenként, az illető gondolkodását nézni. Aki meg hüledezik, hogy úristen, ezek gyerekek, tőlünk két órányi kocsikázásra, Bécsben ezek a gyerekek politikusokra szavazhatnak, hiszen Ausztriában már 16 éves kortól van rá lehetőség.

(Ő 17 éves.)

Igen, ahogy a daddy kinkes bejegyzés alján is, itt is elismerem: a posztoló részéről hiba volt láthatóvá tenni az író nicknevét, annak ellenére is, ha az alapján beazonosíthatatlan. Hiba volt linkelni a történetet. Viszont úgy gondolom, továbbra sem értjük sem azt a hibát, amiről ez szól, sem azt, hogy ez a hetente-havonta történő Wattpad-oltás miért történik, kinek szól, csak vagdalkozunk, hogy utána vagdalkozással vádolhassuk a másikat. Bullyingolunk, hogy aztán beállítsuk magunkat bullying-ellenzőnek, és kiváltsuk tizennégy ember kedvelését meg imádatát egy olyan pökhendi, lekezelő gúnyolódással, aminek nem egy festmény vagy egy írás a tárgya, hanem egy lélegző, érzékeny ember.

Ha a posztoló, vagy valaki más ezen túl hányadéknak nevez egy névtelen festményt; magyarul: ha azt látjátok, hogy egy csoportban felismerhetetlen szerző írását kritizálják, nyugodtan olvassátok végig ezt a bejegyzést, mielőtt hozzászólnátok.

***

Utószó

Csak merje valaki leírni, hogy ő nem úgy értette azt a mondatot a címben! Kérlek! Legyetek szívesek! Írja le valaki hozzászólásban, hogy ő nem úgy értette, csak egyszer, egyetlenegyszer írja le valaki, hogy ő nem úgy értette, és komolyan mondom, ordítani fogok a fájdalomtól. A másik, amit nagyon várok, az a ,,pff, te biztos nem írtál még le soha olyan mondatot, amit megbántál". Kommentelj ész nélkül! Írd oda, hogy ,,jajj Ágoston, te mindig mindent jobban tudsz" és lehetőleg ne írd mellé azt, amit rosszul gondolok! Idegesítsetek tovább nyugodtan - vagy akár ki is emelhettek a bejegyzésemből egy mondatot, amin hasonlóan megakadt a szemetek, mint az enyém a fenti idézeten, és beszélgethetünk az én egy mondatomról is szánalmas sárdobálás helyett.

Ja, és viselkedj művészként, hangsúlyozd ki, hogy te egy művész vagy, aki feljogosítva érzi magát arra, hogy bullyingolja a nem-művészt! Azt imádom a legeslegjobban mind közül. 

Sugar daddyk | sugar babyk | szépség / beauty | univerzális hazugságok

Több mint egy év alatt sem bukott meg egy kimondottan csak anyagias kapcsolatokra kihegyezett magyar társkereső oldal; sőt, egyre sikeresebb. Szerintem ez bármelyik olcsó kirakatkapcsolatnál erősebb indok arra, hogy foglalkozzunk a sugar-jelenséggel. Ha csak a celebeket érintené, nem érdekelne, de a valóság az, hogy ezek a kapcsolatok az orrunk előtt születnek, és ezt a folyamatot a megfelelő felület csak tovább erősítette.

(Fotó: Körmendi Gábor | Blikk)

Ma már egyáltalán nem gáz sugar daddynek vagy sugar babynek lenni.A legtöbb ilyen kapcsolatot nem azonosítjuk, sőt, azt gondoljuk róluk, hogy érzelmeken alapuló, egyszerű párkapcsolatok. Egészen más megvilágításba kerülnek a sugar daddyk és a sugar babyk, ha még az elején tisztázunk két tévhitet:

 - A sugar-kapcsolatokban meghatározó a korkülönbség. 

Ez egyrészt ugyanazért nem igaz, mint amiért a Lolita-kapcsolatoknál sem: 10-15 év korkülönbséggel jól működhet egy párkapcsolat felnőttek között, ha viszont a fiatalabb fél még egy tapasztalatlan tizenéves iskolás, az egy teljesen más helyzetet eredményez, hiába ugyanúgy 10-15 év a korkülönbség. Andy Vajna és Timi kapcsolatában sem a 38 év korkülönbség a megdöbbentő. Ha egy 88 éves üzletember vett volna feleségül egy 50 éves nőt, senkit nem érdekelt volna az egész történet. A valóságban Andy hasonlóan nyugdíjaskorú volt a viszony kezdetén (65), Timi viszont jóval fiatalabb (27), így hiába ugyanúgy 38 év a korkülönbség, Timi fiatalsága mégis érdekessé teszi a kapcsolatot, hiszen egy huszonéves lány egész másképp mutat egy nyugdíjaskorú férfi mellett, mint egy ötvenéves nő.

Másrészt azért sem igaz, mert két huszonéves közt is kialakulhat sugar daddy - sugar baby viszony, el is érkeztünk a második tévhithez.

 - A sugar daddynek feltétlenül gazdagnak kell lennie.

Abszolút nem. Bőven elég annyi is, ha a szülei gazdagok! Neki lehet átlagos munkahelye, élhet hétköznapi életet: ha a szülei fizetnek neki lakást, autót, utazásokat, ruhákat, ékszereket, és ezekből a lány is részesülhet, akkor a kapcsolatnak nem feltétele az, hogy a sugar daddy önálló vagyonnal rendelkezzen. Egy sugar babynek teljesen mindegy, hogy közvetlenül a fiútól kapja meg ezeket, vagy a fiú csak egy eszköz, és az anyagi részét valójában a srác szülei állják. Hiába viccelődnek az interneten azzal, hogy Andy Vajnát ATM-nek nevezik, a hétköznapokban sokkal gyakoribb, hogy egy 25 év körüli srác szülei válnak ATM-mé, és a lány rajtuk keresztül vehet illetve tehet meg olyan dolgokat, amik korábban elképzelhetetlenek voltak számára.

Nem érdekes tehát a korkülönbség, nem érdekes a sugar daddy vagyona. Sőt, folytatom: nem meghatározó a lány testalkata, mellbősége, szépsége sem. Akkor mégis mi a lényege a sugar-kapcsolatoknak?

A sugar-kapcsolat attól lesz sugar, hogy

az egyik fél életszínvonala drasztikusan megváltozik a kapcsolat kezdete után, és ez a változás a másik fél - közvetlen, vagy közvetett - anyagi támogatásának köszönhető.

Az a fél, akit a változás érint, ki van szolgáltatva a másiknak, hiszen a kapcsolat mellett az őt érő változás is kizárólag a másiktól függ. Az a fél, akinek a változás köszönhető, uralja a kapcsolatot, kialakul egy alá-fölérendeltségi viszony. A sugar daddy soha nem lehet egyenrangú a sugar babyvel; ennek köszönhető, hogy olyan emberek számára, akik csak egyenrangú félként tudják elképzelni magukat egy kapcsolatban, ez a jelenség megfoghatatlan, értelmezhetetlen, nem tudják hova tenni. A sugar daddynek nagyon egyszerű a dolga: találnia kell egy olyan lányt, akinek megéri feladni az egyenrangúságát. Ez különösen akkor egyszerű, ha olyan fiatal lányok között keresgél, akiknek még nincs kiforrott személyisége, keresik önmagukat, így nincs is bennük egy határozott elképzelés arról, hogy milyen az, amikor önmagukért szeretik őket. A lényeget - hogy szeressék őket valahogy - a sugar daddy is meg tudja adni, ráadásul az élet-színvonalbeli ugrás még vonzóbbá tudja tenni a kapcsolatot, de erről majd egy kicsit lejjebb.

(A legnagyobb szépségápolási termék- és divatfogyasztók is azok a lányok, akiknek nincs önmaguk, nincsenek saját ötleteik, kifejezéseik. Gondoljunk bele: az ,,itt vagyok önmagam, itt vásárolok" Magyarország egyik legsikeresebb beauty-szlogenje, és lányok ezrei nyalják be minden egyes nap. Timi is pont egy ilyen beauty-termék, beauty nélkül - olyan lányoknak, akiknek valójában nem is a beautyra van szükségük, hanem az ezzel járó figyelemre, elismerésre, like-ra.)

A korkülönbséget tekintve nem jó példa, a kapcsolat közvetítésére és a változás szemléltetésére viszont tökéletes példa Andy Vajna és Palácsik Tímea kapcsolata, sőt, a célközönség szempontjából is érdekes. Itt ez a miskolci lány, akinek valahogy sikerült elvégeznie az egyetemet, de sehogy sem jutott egyről a kettőre, nem tudott önállóan a talpára állni, 25 évesen is csak a nagymamájához költözött fel Budapestre. Próbálkozott szépségversenyeken részt venni, de győzni sehol nem tudott, és hiába volt egy jó nevű cégnél marketing- és PR-munkatárs, hamar rájött, hogy önállóan, a saját munkájával nem válhatnak valóra az álmai. Még akkor, 25 évesen szerepelt az RTL Klub szépségversenyén, megismerkedett Damu Rolanddal, akivel viharos élettársi kapcsolatban éltek, innentől pedig már mindenki ismeri a történetet. Palácsik Tímea hasonló magamutogatással lett ismert, mint VV Aurelio, csak ő nem a farkát pörgeti az emberek arcába, hanem a slusszkulcsait. És pont ugyanannyira tehet arról az autóról, aminek a kulcsát pörgeti, mint amennyire Való Világos hősünk arról, hogy mi van a lába között. (Utóbbi legalább megnyerte a játékot!)

Kinek szól ez a műsor? Egy ismerősömmel beszélgettem erről néhány hónappal ezelőtt, és megkérdeztem, mit gondol, szerinte kik követik Vajna Timit az Instán. Azt feltételezte, hogy olyan fiúk, akik szeretnek pucér vagy bikinis képeket nézegetni, és tetszik nekik Timi. Korábban én is ezt feltételeztem, és óriásit tévedtünk mind a ketten.

Vajna Timit valójában a legkevésbé sem érdekli, mit gondolnak róla a fiúk. Egyáltalán nem. Megkockáztatom, hogy szinte bármi más jobban érdekli őt annál, hogy bejöjjön a fiúknak, vagy vágyakozzanak utána, és, bár hasonlóan gondolkodik a többi sugar baby is, ha megnézzük az ő Instagramját, nála ez egyértelműen látszik. Ennek az oldalnak akkor is lenne 221 ezer követője, ha csak lányoknak működne a Follow gomb. Vajna Timi Instája elsősorban az egyetemista lányok vágyaira épül. Azoknak az egyetemista lányoknak a vágyaira, akik pont ugyanígy kiábrándultak a felnőttkorból, mint annak idején Timi. Akik ájulásig tanulják magukat minden vizsgaidőszakban, elvégzik az egyetemet, elkezdenek dolgozni huszonévesen, de évek múltán is alig van valamijük, és felötlik bennük a kérdés - ez csak ennyi? Ezért kellett ennyit tanulnom? Ezért a nettó pár százezer forintért? Amiért ráadásul ennyit kell dolgoznom? Amellett, hogy dolgozni kell, kényszerhelyzetbe is kerülnek: vagy önálló életbe kezdenek, és felhagynak a világjáró körúttal, az iPhone-nal, a drága autóval, bulizással, fesztiválozással, sporttal, ruhák, cipők, táskák, ékszerek stb. vásárlásával, vagy pedig továbbra is a szüleikkel - Timi esetében nagyszülővel - élnek, hogy mindezt megtehessék. A kettő együtt nem megy, arra a fizetés kevés. Rájönnek, hogy a luxus életszínvonal továbbra is a szülőtől függ, eddig ők fizettek elő az iPhone-ra, eddig ők fizették be az utazásokat - miért ne függhetne mástól? Nem véletlen a daddy megnevezés - a férfi itt átveszi a szülő szerepét. Már nem nevel, már nem utasítgat, viszont ha ő nincs, a Dior parfüm és a Jimmy Choo cipő sincs.

Az előző bekezdés több százezer egyetemista vagy friss diplomás lányra igaz Magyarországon. Nekik szól ez az Instagram-oldal, belőlük akar kiváltani érzelmeket. Az, hogy vágyakozást, irigységet, dühöt, részletkérdés, de egy biztos: ha egy ilyen helyzetben lévő lány végignézi ezt az oldalt, a lelke mélyén, vagy kevésbé mélyen legalább egy pillanatra Vajna Timi akar lenni. Ezek a lányok már pontosan megtapasztalták, hogy havonta 3-400 ezer forintból Budapesten nem érezheted magad tévésztárnak, ennyiből még nem lesz olyan az Instád, amilyet a gimiben elképzeltél, sőt, még csak észre sem vesznek, ki sem lógsz a sorból. Kell még ehhez valami, vagyis valaki. Valaki, aki olyan helyzetekbe hoz, olyan helyekre visz, olyan társaságoknak mutat be, ahol különlegesnek érezheted magad, és figyelnek rád.

Vajna Timi is elsősorban figyelemre vágyott. A pénz csak eszköz, gondoljunk egy pillanatra bele: vajon mekkora szerepe van annak Timi boldogságában, hogy átéli azokat a pillanatokat, amiket átél, és mennyiben játszik szerepet az, hogy megmutatja? Mivel a pénz egy kézzelfogható dolog, sokkal inkább arra összpontosítunk hogy Andy Vajna egy pénzforrás Timi számára, de gondoljunk bele abba is, hogy mekkora figyelemforrás, és mekkora lájkforrás! Amikor azt mondjuk, mire menne Andy nélkül, akkor arra gondolunk először, hogy mire menne pénz nélkül, pedig ez a kisebb probléma. Az igazán nagy kérdés az, hogy mire menne ezeknek a lányoknak a figyelme, lájkjai nélkül? Nyilván egy ideig a szakításból élne, aztán több tévés szereplést vállalna, de ebben az esetben fontosabbá válna, hogy ezeknek a lányoknak a figyelmét fenntartsa, mint az, hogy az Andy mellett átélt életszínvonalon élhessen tovább. Ahhoz, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a mélyére nézzünk, azt is látnunk kell, hogy nem csak a sugar daddy egy eszköz a pénzhez: a pénz is egy eszköz a többi lány figyelméhez, és a lájkjaikhoz. A végső cél sosem a gazdagság; hanem az, hogy minél több lány figyeljen fel a kitartott lányra, minél több lány lájkolását váltsa ki.

Az ő esetükben egyáltalán nem az számít kudarcnak, ha leribancozod, lekurvázod, vagy megalázod, hanem, ha a többi lány nem veszi őt észre. Gondolj bele, mennyire rossz érzés lenne neked, ha egy társaság előtt hangosan lekurváznának: a sugar baby ezt az érzést éli át minden egyes olyan lánnyal szemben, aki elmegy mellette az utcán, észre sem veszi, és rá sem néz.

Neki ez pont ugyanennyire rosszul esik. Viszont folyamatos Instagram-jelenléttel, drága autóval, utazásokkal, koktélozással, fesztiválozással, bulizással, látványos, csinos ruhákkal ezt ki lehet küszöbölni, és az átélt élmény valóban boldogsággal fogja eltölteni, de nem az élmény jellege miatt. A kapott figyelem miatt. A legtöbb 20-25 éves lány nem tud csak úgy elmenni amellett, hogy ez a nő az ő álmait éli át nap mint nap, az Instagramnak köszönhetően pedig Timinek azóta nem kellett megjelennie az egyetemen, hogy 2006-ban elvégezte, és a többi sugar babynek sem kell: bőven elég, ha megjelennek a telefonok képernyőjén. Timi boldogsága nem Andytől függ, hanem ettől a kétszázezer lánytól, akik az ő életét akarják élni, és vágyakoznak utána minden egyes nap. Ahogy a smink is mindig a többi nőnek szól, ezzel a kirakatélettel sincs másképp.

Mit gondol ezekről a figyelemhiányos nőkről a fiatal fiúk, férfiak többsége, ha esetleg odatéved Instázás közben? Általában közönségesnek gondolják, az első gondolatuk az, hogy de jó, hogy nem az én barátnőm! Akik tovább gondolkodnak ezen, azoknak eszébe jut az is, hogy vajon egy ilyen lány mennyire lehet féltékeny, birtokló, korlátozó, hiszen a függés sok esetben ezzel jár, és egyébként is tisztában van azzal, hogy nem tud semmi olyat adni egy férfinak, amit bármelyik másik lány ne tudna megadni. Ami Vajna Timit illeti, azt gondolom, sokat elárul, hogy egyetlen fiú ismerősöm sem kedveli őt a Facebookon, és azt ajánlom, csekkoljátok le ti is! Hasonló eredményt fogtok kapni. Összességében elmondható, hogy a fiatal fiúknak, férfiaknak általában nem tetszenek a sugar babyk, és többségében akkor sem szívesen mennének bele ilyen kapcsolatba, ha anyagilag ezt megengedhetnék maguknak, hiszen többre értékelik magukat egy eszköznél, egy pénztárcánál, vagy egy lájkautomatánál.

Visszatérve a lányokra, a sugar-jelenség is pont ugyanúgy kelt vágyat a fiatal lányokban, mint bármelyik beauty-termék: kétséget ébreszt bennük. Amíg a reklámok azt üzenik, hogy ha nem veszed meg, akkor ,,csúnya maradsz!" ,,kövér maradsz!", addig Vajna Timi azt üzeni: ,,te nem vagy elég jó ahhoz, hogy ezt megtehesd!" A szorongás itt is működik: Timi Instáját elnézve bármelyik lány úgy érezheti, hogy hozzá képest ő még a kis budapesti szemétdombján sem tud kiskakas lenni, nemhogy bármilyen luxuscikket vegyen. Ráadásul közben beszűkíti a látókört: a képeket elnézve megfeledkezünk mindenről, amit ebben a bejegyzésben leírok. Megfeledkezünk arról, hogy vajon hogyan kezelne bizonyos mindennapi élethelyzeteket? Vajon szokott a szobájában zenére táncolni? Szokott örülni annak, ha porszívózás közben az énekhangját elnyomja a porszívó? Hogyan kezel egy hivatali ügyintézést? Mennyire szövi át a hétköznapi életét a szerepe, és mennyire gátolja meg a szerepe abban, hogy más emberek előtt úgy viselkedjen, ahogy egyébként bármelyik másik lány is, természetesen? Mit tenne, ha egy hónapig nem tehetne közzé semmit Instagramon és Facebookon? Mi az, amit önállóan, enélkül a szerep nélkül tudna? Ezt pontosan tudjuk: a nagymamájánál lakni, egy marketingcég sokadrangú munkatársának lenni, illetve vesztesként szerepelni szépségversenyeken. Minden más siker, önbizalom, boldogság csak látszat, amit annak az ál-személyiségnek köszönhet, ami pont ugyanúgy működik, mint az ,,itt vagyok önmagam". Olcsó, közönséges, viszont rengeteg elkeseredett, önmagát kereső, de hercegnőnek nevelt fiatal lányt megfog.

Gondoljunk bele: ha Timi előadást tartana a Corvinuson vagy a BGE-n, akkor valószínű, hogy az erre érkező rengeteg lány be sem férne az előadóterembe. Nem azért övezné ekkora érdeklődés, mert ő Palácsik Tímea, a Sanoma Zrt. marketing-szakembere, hanem azért, mert ő Vajna Timi az Instagramról, és idejött hozzánk! ÚRISTEN, A VAJNA TIMI! Egy elérhetetlen, megfoghatatlan valami, egy jelenség, aki sosem túrja az orrát, sehol nem szőrösödik, sehol nem narancsbőrös, és egyetlen striája sincs! Ezeknek a lányoknak a fejében nincs elválasztva Palácsik Tímea, a nagymamájánál élő marketing-szakember, és Vajna Timi, az Instagram-celeb. Pedig nem utóbbi a megfoghatatlan - a kettő közti különbség a megfoghatatlan. Ez a különbség választja el az erre az előadásra bizonyára kilátogató lányokat is, és ez a különbség a sugar-kapcsolatok alapja. Egy új, látszat-személyiséget kapsz a különbség által, ami a korábbi, és a kapcsolatbeli életszínvonalad között van, viszont az Instagramra nem a különbség kerül ki, hanem a végeredmény. Ha pedig sokféleképpen, és elég gyakran osztod meg ezt a követőkkel, akkor a primitívebb réteg hajlamos megfeledkezni arról, miből lett a cserebogár, hiszen kialakul egy távolság a követő, és a követett között. Ez a mentális távolság eredményezi azt, hogy a fiúk jelentős része egyáltalán nem kívánja Vajna Tímeát a bikinis képek láttán. Egy kimozdulós, társasági életet élő fiúnak egyszerű dolga van találni egy könnyen kapható lányt, minek törje magát az ember ilyen Vajna Timikért, amikor ugyanazt megkaphatja mástól is, amit tőle kapna? Többet ő sem nyújtana, sőt.

A fentebb említett szorongás miatt a lányok azt gondolják, valamit jobban kellene csinálniuk ahhoz, hogy ők is így élhessenek. Szebbnek lenni, vékonyabbnak, okosabbnak, ügyesebbnek. Az igazság az, hogy ahhoz, hogy valakiből sugar baby legyen, egyetlen dolog kell. Be kell vállalnod azt, hogy a döntésedet követően alkalmatlanná válsz bármi másra. Nem kell szépnek lenned, nem kell vékonynak lenned, nem kell tudnod írni-olvasni: viszont meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy innen nincs visszaút. Ez egy life-long döntés. Az első ingyen kapott iPhone-tól, az első kifizetett repülőúttól kezdve elindulsz a lejtőn, és egy életre alkalmatlanná válsz

• egészséges párkapcsolatra,
• bármilyen munkára,
• a környezetedben lévő ingerek helyes értelmezésére,
• és az anyaszerepre.

Válaszút elé kerülsz az anyagi jólét és a személyiséged, valóságérzeted között. Vagy egyik, vagy másik. Kétszázezer lány az előbbit választaná. Pontosan azért, mert annyira sokat nem veszítenének az utóbbiakkal, és nekik megéri.

A fentebb említett távolságot innentől kezdve mindvégig tartani kell. Nincs olyan, hogy ma nincs kedved. Ha nincs kedved, akkor is kötelező mosolyognod a kép kedvéért, hiszen az idióta követő a pénzt a boldogsággal azonosítja, neked pedig annyira jó érzés, hogy az idióta követő követ téged! Amellett, hogy nincs olyan, hogy nincs kedved, megszűnik az önállóságod is. Ha továbbra is azon az életszínvonalon szeretnél élni, és azt szeretnéd, hogy a lányok figyeljenek rád, akkor nincs olyan, hogy te a másik nélkül létezel, aki ezt biztosítja neked. Nincs olyan, hogy egyenrangú vagy; nincs olyan, hogy nyugodt vagy; nincs olyan, hogy önmagad vagy - cserébe kétszázezer lány azt gondolja, hogy önmagad vagy! Erre a személyiségtorzulásra tökéletes megoldás mind az alkohol, mind a kokain; ráadásul a társas magány érzetét, és a szeretethiányt is enyhíti, hiszen hosszútávon mindkettő szociopatává tesz. Az alkoholnak - fiatal korban - ehhez évtizedekre van szüksége, a kokainnak elég néhány év, és úgy zuhansz ki a társadalomból, mintha sosem tartoztál volna sehova, és mindig is ez az érzelmek nélküli ember lettél volna, aki kétszázezer lány vágyait testesíti meg minden egyes nap.

Az Instagramon utazásaikat, tárgyaikat népszerűsítő sugarbabyk elsősorban nem azért váltanak ki érzelmeket az emberekből, mert luxuskörülmények között élnek. Önmagában a Feleségek Luxuskivitelben című műsor sem lett volna érdekes. Ezek a műsorok azért érdekesek, mert a sugar baby folyamatos ellentmondásban tartja a követőit azzal a hazugsággal, hogy a kapcsolat szeretetre épül. 

Luxus Vivi egyetlen mondatban összefoglalja az egész sugar-jelenséget:

 a férjem nélkül is ugyanitt tartanék. 

Ez a meghatározó! Ez az a hazugság, amire a sugar babyk élete felépül. Az ebben való hit. Lehetetlen úgy leélni egy fél életet, hogy csak a követőidnek hazudsz. Hazudnod kell a barátaidnak, az ismerőseidnek, és elsősorban hazudnod kell magadnak. El kell hitetned saját magaddal, hogy ebből az életből pont ugyanannyi részt vállaltál, mint az, akinek (vagy akinek a szüleinek) köszönheted, különben nem lesz hiteles a kép, amit felteszel az Instára.

(Játszunk egyet!

Ez a lány 23-24 éves, felnőtt, egyetemista. Egy évvel ezelőtt még egy kollégiumi szobában élt, egy törött, olcsó telefonja volt, és akciós péksütikkel próbált jóllakni. Most egy új építésű lakásban lakik, újszerű edényekből, tele hűtőszekrényből főz nap mint nap, iPhone-ja van, nemsokára pedig Párizsba utazik. Hogyan csinálta?

a) Ötszörösére emelték a fizetését az alkalmi diákmunkán, ahol dolgozott.
b) Elhelyezkedett a szakmájában, hiszen nemsokára végez, így felfigyeltek rá, és állást ajánlottak neki, pályakezdőként pedig máris megteheti a fizetéséből.
c) Beauty-blogger lett, és megrohamozták a szépségápolási termékgyártók, főszponzorált lett.
d) Összejött egy fiúval, akinek a szülei tehetősek; és ő igazából csak úgy beköltözött hozzá, mást nem tett bele anyagilag.

A helyes megfejtést beküldők között kisorsolom a gondolataimat, illetve javasolhatnak egy-egy bejegyzésötletet a blogra!)

Palácsik Tímea 35 éves. A jövő már nem az övé: még lesz néhány jó éve, de a beauty már nem tart sokáig, hamarosan már az anti-aging termékeket forgalmazó cégek fogják megkeresni, hogy bátran közvetítse kétszázezer lánynak: ,,így vagyok önmagam!". A jövő a sok kis tini-Timié, a felvételizőké, az egyetemistáké, akik körbe akarják utazni a világot, drága autókkal közlekedni, és luxuslakásban élni. Megéri ezért kiszolgáltatva lenni, megéri függeni, megéri a tudat, hogy semmi olyat nem tudsz adni a másiknak, amit más lány ne tudna. Ezáltal megéri rendszeresen sírógörcsöt kapni a féltékenységtől, hányingerig, ájulásig stresszelni magad, megéri betegre fogyni ennek köszönhetően, és kávén, cigin, alkoholon, és ha valóban nagyban játszol, kokainon élni a hétköznapjaid. Hogy a szülei büszkék-e rá? Bizonyára, hiszen minden, ami nekik fontos, a többi lánynak (a szomszédoknak stb.) pedig látványos, az eközben biztosítva van.

(Előbb, vagy utóbb mindenki leesik a magas lóról. Ellenérvek nélkül pedig igencsak kilóg a lóláb.)

Timinek van egy húga, ráadásul Palácsik Lilla életéből jobb "fan"-fictiont lehetne írni, mint bárki máséból, akiről eddig olvastam. Adott egy szürke, unalmas iskoláslány, aki egy 160 ezres szegény kisvárosban tengeti mindennapjait. A nővére felköltözik a hatalmas Budapestre, és modellkarrierbe kezd. Lilla még általános iskolás, de nővére, Timi már az RTL Klub képernyőjén mutogatja magát, mint az egyik Királynő- és egyben Miss Hungary-jelölt. Hamar népszerűvé válna, de sajnos a maga köré gyűjtött társaságot gyorsan szétrobbantja a ballagás. Lilla középiskolába kerül, a többi lány pedig ekkor már rendszeresen találkozik az újságok címlapjain Timivel, aki egyébként kísértetiesen hasonlít húgára. Az idősebb "hasonmás" eközben az egyik legnépszerűbb országos sorozat, a Jóban Rosszban színészével jár, aki ráadásul a magánéletben agresszív és az alkoholizmusa ezt tovább fokozza. Lillából hamar Timi húga lesz, elveszti saját nevét, a leggyakoribb kérdés, amit hall, hogy tudsz valamit Timiről? Ahogy telnek a tanévek, mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a szépségkirálynő-jelölt nővérke egy közönséges kurva, akit kényére-kedvére használhat a magyar elit, sportolókat, színészeket, üzletembereket beleértve. Végül egy nyugdíjaskorú férfi mellett köt ki, amivel Timi örökre bebetonozza magát a bulvárlapok címlapjára, Lilla pedig teljesen elveszti az önállóságát, már a tanárok is csak Timi húgaként tekintenek rá. Lilla végül elballag, az egyetemen viszont már tovaszállnak a beilleszkedési gondjai: ki ne akarna barátkozni egy olyan lánnyal, aki egy 100 millió forintos luxuslakásban él a barátjával a Rózsadombon, ráadásul rendszeresen látogatja Miamit, Las Vegast, és Bora Borát? Három-négy év luxuséletet követően Lilla már nem csak külsejét tekintve hasonlít nővérére, egy szégyellős, visszahúzódó lányból ugyanaz a szenvedélybeteg, kiégett, örömre, és bármilyen érzelmekre képtelen, önállótlan, függőségre hajlamos Instagram-celeb lett, akárcsak ő. (Elmehetnék fülszöveg-írónak, nem?)

Egy dolgot tartsatok észben: felnőttként minden olyan dolog, amiért nem te dolgozol meg, és mégis megkapod, roncsolja a személyiséget. Elnyomva tartja, gyerek-személyiségként tartja, nem engedi kibontakozni, nem engedi önállósulni, nem engedi szabadjára. Minden egyes ilyen dolog, amit anélkül kapsz, hogy megdolgoznál érte arra ösztönöz, hogy ne értékelj semmit, képtelenné válj átélni bizonyos élményeket, hiszen azok, onnantól, hogy csak úgy megkapod, már nem nyújtanak élményt. Egy idő után ez begyűrűzik a hétköznapjaidba, a vége pedig az, hogy a következő pohár piát, és a következő csíkot is csak addig tudod értékelni, amíg tart, egy perccel sem tovább.

Akarsz még Kulcsár Edina, Palácsik Lilla lenni? Akarsz még függni valakitől? Megéri? Az, hogy mi a tét, már elolvashattad. Az eredményt láthatod a telefonodon, illetve, ha magadba nézel.

A döntés a tied.



Ha van véleményed, bátran oszd meg hozzászólásként akár itt, akár a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha pedig kíváncsi vagy hasonló bejegyzésekre, nézz körül oldalt a címkék között, sok hasonló, érdekes olvasnivalót találsz rólam és a gondolataimról.

Maga is ezt mondja mindig, ugye, Mrs. Mendes?

A daddy kink egy ritka hálátlan műfaj. Kínos az írónak, hiszen sokszor már maga sem tudja, milyen fordulattal váltson ki több figyelmet, elismerést, dicséretet, mint egy odavetett

"folytit".

Kínos az olvasónak, aki egyszerre érezheti az író kínlódását, a karakterek kiforratlansága által kiváltott hiányt, az apucinak alárendelt kislány rettegését, és a dühöt a kitalált apuci iránt - mindezt egy kis értetlenséggel fűszerezve. Még a kitalált szereplőknek is kínos, hiszen a kislányt megrontó apuci bizonyára annyi eséllyel indul a korosztályának megfelelő nőknél, mint a Bikicsunáj a Megasztárban; és a kislánynak is kínos, mivel nem fogja fel ami körülötte történik, viszont ha az unikornisok, a szivárványok, a húsvéti nyuszi és a Télapó világának leomlása után apucinak csak az a bizonyos marad állva, az azért több, mint beteg elmére vall; és a megosztása is többet árt, mint hogy egyszerűen csak eltorzítja az olvasók vágyait.

(Forrás: Pinterest)

A daddy kink ezek ellenére is él és virul, sőt, szerteágazik. Torz, hiteltelen, és sírásra fakasztó történetek ezrei árasztják el a Wattpadet nap mint nap egymással szexelő, nem ritkán azonos nemű testvérekről, zenekarok tagjairól, énekesekről és kislányokról folytistul, bántásostul, megalázásostul, mindenestül. Ez a népszerűség pedig egy dolognak köszönhető: van itt még valaki, akinek ez a műfaj kínossá vált.

Annak, aki kritikát fogalmaz meg.

Annak is kínossá vált ez, aki kritikát fogalmaz meg azzal szemben, hogy

• az író divatzsánert választott, ráadásul rosszul
• rövidek a részek (a "folytit" is részben ezt fejezi ki, de azt szabad!)
• az író alapvető, rendszeresen használt szót ír le helytelenül az anyanyelvén
• a szereplők hiteltelenek a zsánert illetően, hiszen különböző korúaknak kellene lenniük, de mindketten fiatalok
• meggondolatlan a történetvezetés.

A kritikus nem feltételezte, - pedig joggal tehette volna, - hogy az írónak nincs rálátása a történet központi cselekményére, ami a szex. (Ha valaki ismer olyan daddy kink írót, akinek már van releváns szexuális tapasztalata, linkelje a történetét, érdekel!) Nem feltételezte, hogy az író szűz; nem feltételezte hogy egy naiv, megfelelési kényszeres kislány; nem feltételezte, hogy érettebbnek tartja magát a koránál; nem feltételezte, hogy másnak tartja magát a többinél, viszont megfogalmazott egy kritikát. És akkor a várható ne ítélkezz, nem tudhatod min ment keresztül, és a többi klisé mellé megkapott még valamit, ami miatt úgy döntöttem, megírom ezt a bejegyzést.

,,Ha nem tetszik, továbbtekersz, és kész."

Hát persze. Ha nem tetszik a kihasználás, megalázás, ne olvasd. Ha nem tetszik a tévéműsor, ne nézd. Ha nem tetszik a kiszolgálás, ne tegyél megjegyzést. Ha nem tetszik, hogy a divathullám központi figurája apuci, aki belecsókol a kedves, szerethető lány nyakába, és a pólója alá nyúl, ne kattints rá. Tekerj tovább. Süsd le a tekinteted, szorítsd össze a fogaidat, maradj csendben, és nézd végig, ahogy lányok ezrei könyörögnek a társaik elismeréséért, figyelméért azzal, hogy ebbe a divathullámba is beleállnak. Egyvalamit viszont semmiképp ne csinálj: ne bocsátsd vitára a témát. Ne, ne beszélj erről, főleg mások előtt ne. Ne mondd ki, hogy mit gondolsz. Fojtsd vissza a dühöd, és moderáld magad, hiszen a bassza meg csak akkor jogos, ha azt a kitalált apuci mondja! Neked nincs jogod ehhez. Nem elég, hogy az egész abból indult ki, hogy a szülei nem foglalkoznak vele - te se foglalkozz vele! Hanyagold el te is, menj el mellette, észre se vedd; vagy ha mégis, akkor bátorítsd kedves szavakkal!

Mindenki azt ír, amit szeretne - hát persze, egészen addig, amíg nem kritizál, nem megy szembe az árral. Kitalált apuci nyugodtan közelebb hajolhat a cuki csaj arcához kéjes tekintettel, de neked, mint kritikusnak, kedvesnek kell lenned. Gonosz vagy.

Ha nem fogadod el, nem tekersz tovább, akkor gonosz vagy.

El kell fogadnod, hogy fiatal lányok éppen csak kifejlődni kezdő szexuális kultúrájába rongyol bele, és torzítja felismerhetetlenné egy divathullám.

El kell fogadnod, hogy teret nyit a megalázás elé és elfogadottá teszi az alá-fölé rendelt kapcsolatokat egy divathullám.

El kell fogadnod, hogy egy író nem tud írni.

El kell fogadnod, hogy a személyiség legmélyebb fiókját, a képzeletet, a fantáziát forgácsolja szét, és teszi könnyen irányíthatóvá, befolyásolhatóvá, egységessé egy divathullám. Nem téged, hanem a képzeletedet, aminek pont az lenne a szerepe, hogy előrébb visz téged.

El kell fogadnod, hogy ha valaki lefekszik a testvérével, az apjával, vagy ha szexuálisan kihasználja egy ismert ember, az példaértékű.

El kell fogadnod, hogy többé már nem szükséges tapasztalat ahhoz, hogy valaki hitelt érdemlően tudjon írni nemi erőszakról, megaláztatásról, alárendeltségről, és hogy a tapasztalat nélküli írásaival jelentéktelenít el komoly, sok embert érintő problémákat.

Adja magát a kérdés, hogy akkor mi az, amit már nem kell elfogadnia egy kritikusnak? Ha egy kislány állatkínzásról ír, az már kritizálható? Ha egy gyerek nem az apjával, hanem az anyjával akar lefeküdni, az már kritizálható? Ha apuci nem korbáccsal, hanem ököllel üti a kislányt, az már kritizálható? Ha egy kislány öngyilkos gondolatairól ír, az figyelmen kívül hagyható? Vagy akkor is tekerj tovább, ha nem tetszik? Mi az a határvonal, ami mögött már jogos a bassza meg egy kritikában? Mikortól szűnnek meg az olyan hozzászólások egy kritika alatt, hogy kedvesnek kell lenned? Mi az, ami már elfogadhatatlan? Mi az, ahol már nem csak egy irányban érvényesül a mindenkinek joga van leírni mindent elve?

Természetesen ez egyénfüggő. Mindenkinél máshol húzódik ez a határvonal, hiszen különbözőek vagyunk. Viszont a nagy elfogadásban eljutottunk odáig, hogy

a mások elfogadását hirdető emberek nem fogadják el, ha más nem fogadja el azt, amit ők elfogadnak,

legyen az szexuális visszaélésről való fantáziálás, vagy éppen ordító helyesírási hiba. Az egyediséget, másságot népszerűsítő embereknek valamiért fáj, hogy van, akinél máshol húzódik ez a határvonal. Annyira fáj nekik, hogy még a véleményszabadságot is megéri érte meghazudtolni, és megéri felállítani ideiglenes jogokat azzal kapcsolatban, hogy kinek van joga kritikát írni, hogyan, és kiről.

Fontosnak tartom a társadalomkritikát, és minden más kritikát is. Fontosnak tartom mind magammal szemben, mind másokkal szemben. A kritika szerepe nem a megszégyenítés, ha valaki ártalmasnak, silánynak, hiteltelennek vagy helytelennek tartja, amit írok, az nyugodtan fogalmazza meg akár itt, akár a csoportban, és sem azon, sem a bassza megen nem fogok megsértődni, ígérem! Eddig is válaszoltam minden kritikára, és ez a jövőben sem lesz másképp. Fejlődök általa, előrébb visz, de a kritikát mégsem ezért tartom elsősorban fontosnak. Az igazán fontos az az, amit az elfogadáspártiak leginkább el akarnak kerülni: ha nyilvános vitára van bocsájtva valami. Egy párhuzamos univerzumban eleve az, ha kiad egy történetet egy író, automatikusan azt jelenti, hogy az vita tárgyát képezheti. A mai, nagyon kedves, szerethető, és cuki kislányokkal teli társadalmunkban viszont a helyzet néha megkívánja, hogy ha úgy ítéljük meg, hogy egy probléma nem kap elég figyelmet, akkor arra felhívjuk azt - akár egy jól elhelyezett basszameggel.

Ezért tűnhetek sokszor én is túlontúl oktondinak, nyersnek, bunkónak,vagy örök elégedetlennek. Nem a hasztalan okoskodás, vagy a másik lelkébe taposás a célom, hanem ugyanaz, mint a poszt írójának - hogy egy jelenségre felhívjam a figyelmet. Minél több meglátás, minél több vélemény íródik róla, minél több ember osztja meg a gondolatait ezekről a jelenségekről, annál hamarabb találhatunk egy rendszerszintű, vagy szélesebb körű megoldást egy-egy problémára, vagy épp meggyőzhetjük a másikat egy jobb meglátásról. Az elfogadás valahol itt kezdődik: minél több véleménynek teret adni. A problémákról beszélni kell. Nem arra kell biztatni másokat, hogy legyenek elégedetlenek valamivel; arra kell biztatni másokat, hogy merjenek hangot adni annak, ha esetleg elégedetlenek valamivel. Ha pedig úgy tűnik, hogy a szülő nem beszél ezekről a problémákról, akkor ahhoz, hogy a nagyon kedves, szerethető és cuki kislányt később ne csapkodják korbáccsal és ne kényszerítsék olyan dolgokba, amikbe magától nem menne bele, bizony egy másik fiatal lánytól tiszteletre méltó az, ha szembesíti őt azzal, hogy bassza meg, ez így nagyon nincs rendjén! Az én szüleim sem vitték túlzásba sem a felvilágosítást, sem a törődést, és utólag nagyon hálás tudok lenni azoknak, akik helyettük szembesítettek azzal, ha rosszul csináltam valamit. Így vagy úgy, de az író is és én is megkaptuk azt, amire a lelkünk mélyén vágytunk: hogy foglalkozzanak velünk. Elgondolkodtató, hogy ha az elfogadás zászlaja alatt maximum egy kedvesen megfogalmazott kritikát kapott volna az író, az mekkora hatással lett volna a jövőben az idősebb férfiakhoz és a helyesírási szótárhoz való hozzáállására, és egy ilyen poszt vajon mekkora hatással volt rá.

(Forrás: Shopify)

Egy dolog volt, ami az én szememet is szúrta: az író nem láthatta a posztot, hiszen nem tagja a csoportnak. A nyilvános vita valóban úgy lett volna kiegyensúlyozott, ha a hozzászólók a posztoló és az író közötti vitához tudnak hozzászólni, és az író is így tanulhatott volna sokat belőle. Viszont arra mindenképp jó volt ez a beszélgetés, hogy elgondolkodhassunk a kritika szerepén, a daddy kink, mint műfaj létjogosultságán, az elfogadás fogalmán és a szülők szerepén az értékrend kialakításában. És ha a hozzászólásokat olvasó több ezer fiatal lány közül csak egynek is felnyitottuk a szemét, már megérte.