101-1001 kihívás FORDÍTVA

Az utóbbi időben egyre több blogon találkoztam a 101-1001 kihívással, és nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogyan formálhatnám a saját blogomhoz illőre: egyszerűen megfordítottam. A következő oldalakon 101 olyan dolgot olvashattok, amiket az utóbbi 1001 napban terveztem el, vagy amikre utólag jöttem rá, hogy én mennyire szerettem volna. A blog lelkes olvasói hozzászokhattak már ahhoz, hogy ez itt nem egy menő és népszerű lifestyle-blog, amin minden tökéletes és drága letisztult. A lista 101 pontjából nekem csak hatvanötöt sikerült teljesítenem, a maradék harminchatot nem, és külön is választottam őket.

Mindenhol célokat, álmokat, terveket, kihívásokat olvashatunk, ami nagyon jó, ha közben nem felejtünk el hálásnak lenni magunknak azért, ami már mögöttünk van. Erre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a rövid, de annál egyedibb bakancslistával.

Lássuk, mit (nem) tettem le az asztalra az elmúlt 1001 napban!

 101-1001 kihívás

Eleje: 2015. október 3.

Vége: 2018. június 29.

ÉLMÉNYEK

• Visszamentem szalagavató afterre a gimibe, és úgy éreztem magam, mint elefánt a porcelánboltban. (2015. december)
• Belekeveredtem egy online privát chat csoportba, ahonnan találkoztam két idősebb lánnyal (29, 25) a csoportban lévő fiúk tudta nélkül, aztán utóbbival össze is jöttem, és ott hagytam az egész társaságot, mielőtt felrobbant volna a féltékenységi bomba. (2016. tél - én 21 voltam akkor, és mindenki arra a két lányra fente a... fogát.)
• Elmentünk Párkányba, ahol vettem Kofolát, olyan Merci csokit amiben csak kávés van, és valami 2 eurós szlovák vodkát, ami finom volt. (2016. tavasz)
• Szerveztem egy szülinapot saját magamnak, ahova meghívtam egy csomó ismerősömet, és kilencen el is jöttek! Bowlingoztunk, aztán hajnalig iszogattunk a háztetőn. (2016. tavasz) 
• Felfüggesztettem két hónapra a Facebookomat, és azóta is jóval kevesebbet posztolok, mint előtte. (2016. nyár)
• Részt vettem egy futóversenyen, és rájöttem, hogy 70 kilót már nem olyan könnyű a célba repíteni, mint 55-öt a gimiben. (2016. ősz)
• Részt vettem egy szóbeli bántalmazásról szóló előadássorozaton az ELTE-n, aztán e-mailben veszekedtem a feminista professzorasszonnyal, aki szerint a férfiak képtelenek azt tenni, amit mondanak nekik. (2016. ősz-tél)
• Hajókáztam a Dunán reggel, munkába menet. (2016. ősz)
• Keringőztem a We No Speak Americanora egy kollégiumi szobában, vagyis próbáltam. (2017. tél)

• Elmentem egy vérvételre, ahol kiderült, hogy semmi bajom, legalábbis fizikailag. (2017. tavasz)
• Voltam a szentendrei Skanzenben. (2017. tavasz)
• Kipróbáltam a buborékos teát. (2017. nyár)
• Az Erzsébet hídról néztem a vizes vb megnyitóját (2017. nyár)
• Kipróbáltam az egyenes vízicsúszdát az orfűi strandon 3 fröccs után (2017. nyár)
• Egy ismerősömmel ellátogattam egy nagyon-nagyon szegény faluban lévő gyermekotthonba, és vittem 4 tábla különleges ízű Milkát, aminek úgy örültek a gyerekek, mintha legalább foci vb-t nyertünk volna (2017. december 24.)
• Az országos top 30-ba vezettem a csapatomat egy online focis játékban, aztán csődbe vittem a klubot, mert meguntam. (2015 ősz - 2018. tél)
• Részt vettem egy igazi, hamisítatlan vidéki bulin, ahol segítettem szőlőt metszeni, fát rakni a tűzre, és a kerti trambulint is kipróbáltam. (2018. tavasz)
• Elmentem Puzsér Róbert egyik előadására. Ráadásul egyedül, teljesen ismeretlenekkel körülvéve. Imádom ezt az embert. (2018. tavasz)
• Megmentettem egy életet. Egy hétfői napon éppen a belvárosban sétáltam, amikor Messengeren felhívott egy ismerősöm. Fél órát beszéltünk, és éreztem a hangján, hogy nagyon rosszul van. Két nappal később, miután láttam, hogy Messengeren azóta nem volt elérhető és Facebookról is törölte magát, felhívtam, és felajánlottam, hogy bármikor keressen, ha baj van. Még aznap este felhívott, sírva, hogy elege van, nem akar élni, és most azonnal végez magával. Akkor is a belvárosban voltam, vettem egy doboz fagyit, csokit, kértem elvitelre egy adag bolognai-szerű tésztát, és kiutaztam hozzá egy másik kerületbe, mindezt egy órán belül, és közben Viberen tartottam benne a lelket. Nagyon padlón volt, de tudtam olyat mondani, amitől meggondolta magát. (2018. nyár)

ÍRÁS

• Teljesen ártatlan szándékkal írtam egy (újság)írónő oldalára, a posztom pedig annyira tetszett neki, hogy meghívott, hogy írjak az ő blogjára a 21. századi férfiszerepekről. Az olvasótáborának tetszett. (2016-2017. tél)
• Elindítottam a saját blogom. (2017. szeptember 30.)
• Közel száz annyira hosszú bejegyzést írtam, hogy többször panaszkodtak hozzászólásban, hogy írjak kevesebbet. A tartalmat igyekeztem végig színvonalon tartani, azért viszont nem szóltak, hogy esett volna. (2017-2018)
• Saját Facebook-oldalam lett, jelenleg 1446 követővel.
• Többször visszatekintettem a tizenéves önmagamra, és ezt megosztottam másokkal.
• Olyan zenei listát készítettem, amitől az olvasóknak jó kedve, és nosztalgikus hangulata lett.
• Saját kérdőívet készítettem hatvan kérdéssel, amit több mint tízen már ki is töltöttek azóta.
• Hálát adtam azért a kevés blogért, amit szeretek, és ösztönöztem az íróikat, hogy folytassák.
• Vettem egy női magazint, és kifejtettem, mi a problémám a női magazinokkal. Sőt, alternatívát is kínáltam, hogy szerintem miről kellene írniuk.

VÁLTOZÁSOK

• Teljesen lecseréltem a baráti körömet 1001 nap leforgása alatt.
• Elfogadtam, hogy több olyan barátságomnak is annyi, ami már több mint tíz éve tartott. Nem volt egyszerű, de különböző irányba változtunk, és ez felőrölte a kapcsolatokat.
• Elértem a 70 kilót, és életem első olyan szakaszába érkeztem, amikor már nem szeretnék hízni.
• Még utoljára nyertem (és veszítettem) egyet tippmixen, aztán abbahagytam. (2015-ben nyertem 27 ezret, aztán a 2016-os EB-n, azt hiszem egy ezrest veszítettem. Ezek voltak az utolsók.)
• Elkezdtem eladogatni azt a tetemes mennyiségű ruhát, amit felhalmoztam. 2016 végén eladtam egy idiótának 5 ezerért egy fekete Zara szövetkabátot, és meg is vette, MERT HÁT ZARA!!! Előtte vettem egy turkálóban pár ezerért, valamivel kevesebb volt, mint öt. Kár, hogy nem kértem többet érte.
• Igyekszem többféle ételt sütni-főzni.
• Leszoktam a bulizásról. 2016 eleje óta csak néhányszor voltam, de már az sem olyan volt, mint addig. Már nem igénylem.
• Lemondtam a tv-előfizetésem, szóval már csak az ingyenesen fogható csatornák ömlenek a szobámba, amikor néha bekapcsolom a világító dobozt. (2016. ősz)
• Elektronikusan fizetem a számláimat, most már szinte mindet.
• Nem vásárolok élelmiszert multiban. Itthonra a Reálban szoktam, munkahelyen pedig a CBA-ban, semmi teszkó vagy ilyesmi. Ugyanígy a McDonald's-ot és a Burger Kinget is igyekszem kerülni, a Coca-Cola és a Pepsi termékekkel együtt. (2017. ősz)
• Változtattam az étrendemen. Kevesebb gyorskaját, tésztát, kekszet eszek, itthonra nem veszek fehér kenyeret és kevesebb olyat iszok, ami nem víz vagy 100%-os gyümölcslé. (2018. tél)
• Teljesen felhagytam a koffeinnel. Mivel rosszul vagyok tőle, és pánikroham-szerű tünetek jönnek elő egy pohár kólától vagy egy bögre kávétól, éppen ideje volt. 
• Kevesebb alkoholt iszom. Sokkal. Sört pedig szinte egyáltalán nem. (2018 elejétől)
• Letakarítottam a polcom tetejéről az üres üvegeket. Nem mintha ivásra késztettek volna, de az utóbbi időben már úgy éreztem magam, ha beléptem a szobámba, mintha a Győzike-showban lennék. A különlegesebbek persze maradtak, mint például a Spanyolországból hozott San Miguel, meg a hajó alakú úzós üveg, de régen minden vackot megtartottam, ami jól nézett ki. (2017. ősz)

LÁNYOKHOZ KÖTHETŐ DOLGOK

• Macskás kávézóba vittem elsőre egy lányt, és beszélgetés közben doromboló macskákat simogattunk.
• Megbizonyosodtam róla, hogy a tökéletes létezik, legfeljebb én nem vagyok neki elég.
• Megtapasztaltam, hogy egy lány nyelvpiercingje semmilyen plusz élményt nem nyújt sem csók közben, sem máskor. Nem, akkor sem.
• Felejthetetlenné tettem egy lány első csókját. A szó jó értelmében, filmbe illő volt.
• Hajnalban értünk haza egy buliból, és félrészegen nekiálltunk rántott sajtot sütni, ráadásul hétköznap. Nem gyújtottunk fel semmit. Ez is filmbe illő, csak másfélébe. Vagy nem?
• Elsőre tényleg strandra mentünk egy lánnyal. Nem azért, mert kíváncsi voltam rá smink nélkül, de ez így is vicces. Ráadásul nem hisztizett, hogy már elsőre fürdőruhában látjuk egymást, és nyugodtan lehetett vele sajtos-tejfölös lángost enni. Ez plusz tíz-tíz pont nálam, de szegényen ez sem segített, többet nem találkoztam vele.

VÁSÁRLÁS, EREDMÉNYEK, ÚJDONSÁGOK, ÉS MINDEN EGYÉB

• Három hónapig nem nyúltam a szakállamhoz, és a végére úgy néztem ki, mint Ferenc József és Ed Sheeran egyben. (2015-2016)
• Újra elkezdtem edzeni, és rájöttem, hogy most nem okoz akkora örömet, mint régen. (2016. nyár)
• Vettem egy új szemüveget. (2016. nyár)
• Vettem egy új telefont. (2016. ősz)
• Megvettem életem első menci napszemcsijét a C&A-ban 390 forintért. (2017. ősz)
• Kipróbáltam a csevapcsicsit. Sajnos nem Belgrádban, hanem itt, de ízlett, az az érzésem lett tőle, hogy a szerbek tudnak fasírtot csinálni, mi meg nem. (2018. tavasz)
• Topkomment lettem egy olyan bejegyzés alatt, amit több tízezren osztottak meg, aztán végül töröltek. 2015 decemberében, amikor Bihari Viki beszólt Ákosnak a férfi-női szerepes téma miatt, felhívtam Viki figyelmét, hogy ezzel a pocskondiázó, gyűlölködő posztjával nagyobb kulturális kárt tett, mint Ákos a princípiumozással. Amikor elmentem aludni, több mint 130 embernek tetszett, de mire felkeltem, törölték az egész posztot. Azóta nincs hozzászólási lehetőség Bihari Viki Facebook-oldalán, ha nem vagy az ismerőse.
• Magabiztosabbá váltam vitázás közben, és mostanra kifinomultabbak a módszereim, egyszerűbben állítok magam mellé másokat, mint korábban.
• Valóra vált a gyerekkori álmom, és elkezdhettem dolgozni egy szerkesztőségben. Ötösre végeztem a szakmai gyakorlatomat. (2017. eleje)
• Ötös szakdolgozatot írtam, és megszereztem a diplomámat. (2017. tavasz)
• Elmélyültem az ön- és emberismeretben, elfogadtam az introvertáltságomat és a túlzott tervezési mániámat. Beléptem egy Facebook-csoportba, ahol hozzám hasonló személyiségtípusú emberek vannak. Ez minden nap sokat segít abban, hogy úgy érezzem, hogy nem őrültem meg teljesen.
• Végignéztem a Revolutiont, a Better Call Sault, és minden bizonnyal a The 100-ot is végig fogom nézni, ha végre-valahára folytatódik az ötödik évad.
• Lefotóztam egy villámot, ami a Gellért-hegybe csap.
• Utaztam a karácsonyi fényvillamoson.
• Kipróbáltam a nokedliszaggatást, és rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb, mint gondoltam.
• Kipróbáltam az e-cigit, és rájöttem, hogy nem való nekem, ahogy a hagyományos cigi sem.
• Összeszedtem 100 dolgot, ami meghatározta az elmúlt 1001 napomat, hátradőltem, és rájöttem, hogy nem is vagyok annyira elveszett ember, mint amilyennek néha érzem magam.

Kép: Pixabay

DOLGOK, AMIK NEM SIKERÜLTEK

• Visszaszokni az olvasásra. Ez tényleg nagy fail, ezen nincs mit magyarázni. Lustaság, motiválatlanság, hanyagság.
• Folytatni a South Parkot. Annyira szerettem iskolásként! Nem is értem, miért nem tartok maratonokat, azóta kijött hat-nyolc évad.
• Végignézni a Black Mirrort. Az első két évad és a karácsonyi rész nagyon megfogott, de még gyűjtögetem a lelkierőt a harmadik-negyedikhez.
• Kezdeni valamit a világmegváltó regényötletemmel, amibe belekezdtem.
• Elkezdeni a lengyel nyelvet. Kaptam hozzá két könyvet, letöltöttem egy régi, több száz oldalas tankönyvet, van egy spéci legnépszerűbb x-ezer lengyel szó listám, letöltöttem egy tök jó alkalmazást, amivel szavakat lehet tanulni, beléptem egy tanulós Facebook-csoportba, mindezt másfél éve. Minden a kezemben van, már csak el kellene kezdeni. Végre kiélhetném a perverziómat a szláv nyelvek iránt. Ha már társalgási szinten megy, biztosan ki fogok csapongani a többi (szlovák, orosz, szerb stb.) felé is, imádom a hangzásukat, de egyelőre a lustaság még visszatart.
• Kezdeni valamit a kimagasló jégkori-tehetségemmel. Nem vicc! Ráadásul nagyon szeretek is csúszkálni, csak ritkán kerülök jégre.
• Felülni az Erzsébet téri óriáskerékre.
• Elmenni a bécsi karácsonyi vásárra. Gimiben voltam, de az 1001 nap alatt nem, pedig akartam.
• Megnézni Velencét karnevál nélkül. A karnevál annyira nem jött be, a város annál inkább. 2011-ben voltam, szóval éppen ideje lenne már visszamenni, és akartam is, de nem jött össze.
• Enni Pozsonyban a híd tetején lévő étteremben. Nem egy tipikus bakancslistás pont, meg nem is egy Times Square vagy Champs-Elysées, de nekem ez azóta egy álom, amióta megláttam.

Kép: Shutterstock

• Kipróbálni a telekocsit.
• Kipróbálni a repülést.
• Elolvasni egy szülő-gyerek kapcsolatokról szóló könyvet, és bejegyzést írni róla.
• Csinos designt kialakítani a blogra. (Titokban arra pályázok, hogy majd megnyerek valami díjat, ahol ez lesz a nyeremény. De pssszt!)
• Open-when leveleket készíteni egy lánynak, rám jellemzően jó száz-kétszázfélét, nehogy elfogyjon.
• Éjszaka fürdeni egy fürdőben, vagy tóban. Korábban többször is voltam, az elmúlt 1001 napban viszont nem.
• Megnézni az ultra-szuper-giga-mega-Holdat 2018. január 31-én éjjel. Dolgoztam a szerkesztőségben egész éjszaka, és onnan nem látszott. Az augusztusi csillaghullást viszont nem hagyom ki.
• Úgy dolgozni egy szerkesztőségben, hogy pénzt is kapok érte. Élveztem a gyakorlatokat, de még jobban örülnék, ha el is tudnék helyezkedni.
• Megszerezni a jogosítványt. Lehet, megvárom vele a következő választást, hátha ingyenes lesz addigra.
• LED-fénycsíkot venni.
• Új laptopot venni. Egész nap fagy, mint egy norvég halárus. Egy szakdolgozatot meg az első száz blogbejegyzést megírtam rajta, de már nagyon a végét járja.
• Megérteni az iOS-t. Hiába van meg lassan négy éve az iPad-em, nem tud az agyam átállni Androidról. Használni tudom, de egyszerűen nem értem a logikáját.
• Léghűtő berendezést, vagy egy ipari méretű ventilátort venni a szobába. Nehezen viselem a nyarat, és május elején voltam is egy ilyen boltban, de éppen elvitték az utolsó darabot. Nemsokára ezt kihúzhatjuk szerintem, mert még be se köszöntött az igazi nyár, de már most szenvedek.
• Részt venni egy igazi vidéki disznóvágáson, pálinkával, meg egy fehér trikós, bajszos böllérrel. Szegény vegánok biztos szívrohamot kapnak most, bár az aktust én se nézném végig, csak inni segítenék, meg enni.
• Cicát tartani itthon. Ezt a két pontot nem kellett volna egymás után rakni, igaz? Őt nem enném meg, sőt, elkényeztetném. Éppen ezért nem fogadtam még örökbe egyet, majd akkor, ha egy kicsivel magasabb fizetést kapok, és száz százalékig biztosan jutni fog mindenre, ami a kis cirmosnak kell. Most felelőtlenség lenne bevállalni.
• Szobanövényeket venni, és gondozni őket.
• Saját készítésű tortát sütni. Egy lánybarátomnak megígértem, hogy ha túlél egy gyomortükrözést, akkor sütök neki egy tortát. Még mindig nem készítettem el, pedig túlélte. (Hogy lehet ilyenre önként elmenni?)
• Szövetségi kapitánynak lenni, és Magyarországot képviselni abban az online focis játékban, amivel évekig játszottam. Elindultam, kampányoltam, de végül nem engem választottak meg.
• Anélkül telefonálni, hogy előtte hatszor eljátszanám magamban az összes lehetséges párbeszédet.
• Hóangyalt készíteni egy lánnyal.

(Kép: Giphy)

• Kipróbálni egy lánnyal, hogy mennyire igaz, amit az ananászról állítanak. Igen, azt. Nem vagyok oda az ananászért, de ennek a kísérletnek a kedvéért megennék/innék belőle akár egy nagyobb adagot is. Ha beválik, akkor pedig később a lány kedvéért.
• Leszokni a késésről.
• Megtudni a vércsoportomat.
• Megnézni a 2012-t.
• Megnézni a Viszkist.
• Megnézni a DVNA című filmet. 2017 novemberre ígérték, de még nem jött ki. Magyar, Budapesten játszódik, poszt-apokaliptikus, és nyomasztó. Bármikor jelenik meg, az elsők között leszek az éjféli premieren, az tuti.

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [3/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára. Az első részben összeszedtem, mitől kell megválnod a siker érdekében, megismerkedhettünk a kokainnal, a második részben beavattalak titeket az igazán sikeres nő párkapcsolatának rejtelmeibe, ma pedig értelmet adok az egész cikksorozatnak, és a presztízs és az értékválság mellett arról fogok veletek beszélgetni, hogy mi a bajom ezzel az egész történettel.

Forrás: Bors

Ha az elmúlt egy évben valakivel beszélni akartam a Dózsa György úti gázolóról és szerelméről, általában megrekedtünk itt:

• ez a mai világ!
• ezek a mai fiatalok!
• szörnyű, ami történt
• biztos a pénzéért van vele
• dugják vissza a börtönbe a tagot, oda való,

amivel egyetértek, de mégis úgy gondolom, hogy ebben a sztoriban több van. Kicsiben nézzük, kicsiben próbáljuk értelmezni, és nem látjuk nagyban.

Mi a probléma? Kálmán Szilvia Instagram-oldala rossz hatással van a 89 ezer követőre? Megrontja őket, rossz példát mutat nekik, lezülleszti őket? Rossz hatással van a mai fiatalokra? Mi történne, ha Kálmán Szilvia mától felhagyna a kurválkodással, és Instagramján holnaptól egy könyves blog tartalmai jelennének meg? Hirtelen bikinis, felfújt szájú lányok rohamoznák meg a Librit meg a Könyvmolyképzőt? Nem. A követők szép lassan érdektelenné válnának, és keresnének maguknak egy másik ribancot, akit követhetnek. Nem Kálmán Szilvia a probléma, ő az áldozata egy problémának, és semmi mást nem tesz, mint kiszolgálja a tömegízlést, olyanná formálja magát, amilyenre a követőknek szüksége van. A követőknek pedig erre van szükségük. Nem az a baj, hogy népszerűségre, elismerésre vágyakozik - az első részből pedig meg is értettük, miért - hanem az a baj, hogy így kapja meg. Így sikerül neki menővé és népszerűvé válnia, mert ne legyünk álszentek, az. 

Járkál köztünk nagyjából ötezer, többségében fiatal, városi lány, akik közül egy-kétezer rendszeresen lájkolja, imádja minden lépését. Járkál köztünk 89 ezer, többségében fiatal, városi lány, aki szerint az életmód, amit folytat, követendő, irigylésre méltó. És mi a helyzet azokkal a lányokkal, akik nem követik Kálmán Szilviát, sőt, nem követnek fitneszmodelleket, szépségkirálynőket, netcelebeket, nem követik a videoklipek és a divatvilág szereplőit egyáltalán, de mélyen, belül azt érzik, hogy valamiért kevesebbet érnek a képernyőn látható lányoknál? Amikor címet adtam a gondolataimnak, alulbecsültem ezt a százezret? Valószínűleg igen. Ők vannak a legtöbben.

Az a helyzet, hogy a kurválkodásnak presztízse van. Régen is volt, sőt, ez a legősibb mesterség, és szerintem ezt övezi ma a legtöbb tévhit. Azt gondolják az emberek, hogy ehhez szépnek kell lenni, értékesnek kell lenni, hiszen sok pénzt fizetnek érted, és fejben elképzelhetetlennek tartják, hogy a tengerpartos-táskás-felhőkarcolós képeken lévő lányokat egyébként észre sem veszik az utcán se sminkkel, se anélkül.

Itt már legalább megkérik az árát! Egy éjszaka 1500 euró. Ezen az oldalon Szilvia régen 300 euróba került egy órára, de azóta onnan már leszedték.

Azért gondolják ezt, és azért koptattam rongyosra szándékosan a lifestyle szót az elmúlt két alkalommal, mert az életmóddal foglalkozó oldalak, ahová az önmagukat kereső fiatal lányok példáért fordulnak, a következő dolgokhoz kötik az elismerést:

• legyen minél több ruhád bizonyos márkákból,
• legyen minél több táskád, cipőd, kiegészítőd bizonyos márkákból,
• legyen hasonló autód, mint Szilviának,

• hasonlíts azokra, akik hasonlítanak Szilviára,
• állj be te is abban a szögben a képeken,
• vágj te is olyan arcot,

Forrás: Lokál

• igyad ugyanazokat az italokat,
• utazz ugyanazokra a helyekre,

és akkor ettől majd nagyon boldog leszel. Továbbra sem állítom, hogy a lifestyle-bloggerek, illetve -vloggerek a felelősek, ők ugyanúgy a tömegízlést szolgálják ki, ahogy Szilvia. A tömeg azt gondolja, hogy ettől lesz boldog, vitatkozni a tömeggel pedig nem éri meg! Akkor úgy jártok, mint én, és kevés olvasótok lesz! Sok olvasótok csak úgy lesz, ha ezt tanácsoljátok, az olvasóitok pedig önigazolást nyernek: valóban azért vagyok boldogtalan, mert nem én csücsülök abban a Mercedesben, amiben ő.

Felelőssé nem tehetőek az influencerek, de, ahogy a nevük is mutatja, befolyással vannak a fiatal lányokra. A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy nem nyújtanak alternatívát. Van egy jól látható folyamat, hogy egyre több lány egyre inkább a teste, és a szexuális szerepe felé tolja el az önértékelését egyre aránytalanabbul, és senki nem szól egy kukkot sem. 

Nincsenek olyan influencerek, akik összefognának, és belekiabálnák a sötétbe, hogy: hé! Ti, fiatal lányok, ezért, meg ezért, meg ezért, meg ezért vagytok értékesek, és eközben olyan dolgokat sorolnának fel, amik nem köthetőek a szexualitáshoz. 

Nincsenek olyan influencerek, akik felhívnák a követők figyelmét arra, hogy Kálmán Szilviával ellentétben te vagy az, aki bármit megtehet! Nem vagy kényszerhelyzetben, nem a NAV-on múlik az életed, nem kell arra ügyelned, hogy vajon a pénzedért keresik-e a társaságod, nem kell mindenáron lájkolhatónak lenned, megengedheted magadnak azt, hogy megválogasd, kivel fekszel le; hogy megválogasd, mit eszel; hogy megválogasd, kivel töltsd az időd és mivel foglalkozz, mert nem vagy bezárva a testedbe és a szerepedbe! 

Nincsenek olyan influencerek, akik felhívnák a figyelmet arra, hogy a videót néző, képen ámuldozó, cikket olvasó fiatal lány több, mint egy test! Hogy nem irányítható, kevésbé befolyásolható, nem vágja csettintésre pózokba magát mások kedvéért! Nem csoda, hiszen egy nem irányítható, kevésbé befolyásolható lány nem is hisz el minden hülyeséget, amit a magazin többi oldalán olvashat, így meg persze, hogy nem hívják fel rá a figyelmét a magazin írói. Még az kéne, hogy gondolkozzon!

Nincs alternatíva, szexszel meg biztosan lehet elismerést kapni, ez egy safe choice, ami bármikor bevethető. Tömegesen figyelhető meg bármelyikünk környezetében az, hogy a fiatal lányok elkezdtek egyre inkább így bemutatkozni:

Elkezdték így azonosítani magukat: kor, haj, szem, magasság, mell, fenék, test, és végül a név. Mire hasonlít ez? Azt gondolom, kísérteties a hasonlóság a fenti dubajos adatlapok, és a lány bemutatkozása között. Egyre több lány van, aki szerint úgy érdemes társat, komoly kapcsolatot keresni, ha kiteszed magad, mint egy árucikket, egy terméket, megadod az adatait, tárgyiasítod magad. Éppen, mint egy modell. Mit jelent a modell szó? Mire használjuk, amikor nem a kifutón sétáló lányokat értjük alatta? Tárgyakra, méghozzá olyan tárgyakra, amik nem igaziak, csak bemutatnak valamit. Gondoljunk például a vasútmodellre. A vasútmodell szempontjából fontos, hogy mikor jön, mennyire van hűvös/meleg rajta, mennyire kényelmes, vagy milyen gyors? Nem. A vasútmodell esetében az fontos, hogy mekkora, milyen szép, és, hogy akkor veheted elő a szekrényből, amikor éppen kedved támad tologatni vagy irányítgatni. Ugyanez a helyzet a modellel.

Ő a korát itt kihagyta, de 24 volt.

Milyen vonzó, nem? Alig várja az ember, hogy beszélgessen vele.

Be vagyok sózva az izgalomtól, hogy megismerjem. De tényleg.

Ki tudja, mennyi lány járkál köztünk, aki komoly kapcsolatot keres a szépségével és a seggével,

...de képtelen alapvető beszélgetésre.

Elkezdtük elfelejteni, hogy - főleg a 21. században - kurvának az megy, akit kényszerítenek, vagy aki minden másra alkalmatlan. Akit nem kényszerítenek, de ezt választja, az nagy eséllyel nem jó semmiben, nem ért semmihez, nem kell sehova, mentálisan gyenge, nem lát tovább az orránál, ezért abból az egyetlen dologból igyekszik előnyt kovácsolni, amire bárki képes ivarérettségétől fogva: a szexből. Nézzük, mivel jár a ,,könnyebb út".

• Elfelejtheted, hogy egy kicsit is magasabb értékrenddel bíró ember valaha tisztelni, becsülni fog, vagy felnéz rád,
• elfelejtheted a szabadságod és a jövőd: függsz a futtatódtól, és aki tudni fog erről, annak nagy eséllyel nem fogsz kelleni, mert nem lesz hozzád gusztusa,
• minden férfinál hátránnyal indulsz olyan lányokhoz képest, akik munkahelyen dolgoztak, amíg te ismeretlen férfiakat kényeztettél,
• az egész életed egy nagy magyarázkodássá, hazugsággá válik,
• olyat is meg kell tenned, amit nem szeretnél; az emberek azért fizetnek, hogy azokat a vágyaikat éljék ki a testeden, amit máshol nem tudnak,
• nem az fog fájni, ha a NAV-nak kell elszámolnod; hanem az, ha a leendő barátodnak, a gyerekednek, vagy az ismerőseidnek,
• bármennyire kiütheted magad mindennap, és bármekkora #girlboss vagy, mentálisan egy életre meg fog viselni, ha úgy mászol be férfiak alá, mint autószerelők az autók alá.

És mi áll ezekkel szemben, mi az ellenérv? Rendelkezésedre áll elég pénz pontosan arra, amit feljebb a lifestyle-nál soroltam fel. Ki tudod váltani más fiatal lányok irigységét. Akiket a képeken látunk, és akik valóra váltották a százezer, vagy több százezer fiatal lány álmait, azok ezt a döntést hozták meg, erre bólintottak rá, erre mondták azt, hogy igen, ez nekem megéri. Ez volt a dilemma, és nektek is ugyanez a dilemma, csak nektek nem éri meg párszáz euróért odavetni magatokat ismeretlen férfiak ágyába, és nem éri meg az, ami ezzel jár.

Beszéljünk egy kicsit a szépségversenyekről! Ma kétféleképpen kezdheted el valóra váltani több százezer fiatal lány álmait: ha pucér képeket teszel fel magadról az internetre, vagy, ha szépségversenyen veszel részt. A kiindulópont mindig valamelyik a kettő közül. Az elsőre szerintem több példát tudnak az olvasóim, mint én; viszont fontos részletnek tartom, hogy Szilvia, és az általa élő videóban agyba-főbe rugdosott Bakó Diána karrierje is a következőképpen indult: iskolásként, gyerekként szépségversenyen vettek részt.

Hol van ilyenkor a szülő?

Hogyan hanyagolhatja el olyan mértékben egy szülő a lányát, hogy 15 évesen bevágja egy szépségversenyre? Mit gondol, majd az úgy jó lesz? Itt van egy 2011-es cikk arról, amikor például Szilvia Miss Bikini lett, és fürdőruhában pózolt a Blikkben 17 évesen. Érkezett olyan hozzászólás, hogy biztos luxusautók első ülésén fog kikötni, és hogy dubajos kurva lesz. Egy önmagát éppen megismerő lánynak, akit 15-17 éves korában folyamatosan az az élmény ér, hogy a testét értékelik, fotózásokra jár, szépségversenyeken vesz részt, ennyire kiszámítható lenne a jövője? Akivel iskoláskorában elhitetik, hogy a teste a legnagyobb értéke, hogy ezen keresztül számíthat valakire, ez a csatornája a külvilág, az emberek és a sikere felé, tényleg nagyobb eséllyel fogja a könnyebb utat választani? 

,,Anyuci apuci eltart", vagy a kuncsaftok tartanak el - a life goal és a póz hasonló, a környezet nem.

Lehet előítéletességgel vádolni a hozzászólókat, de minden beigazolódott, amit hét éve írtak: Szilvia egy luxusautó első ülésének tartozéka lett, és kiszúrták őt egy dubajos oldalon 1500 eurós áron. És lehet megrontással vádolni a szépségversenyek szervezőit is, de ők igazából csak kihasználnak egy lehetőséget: az ostoba, hanyag szülőket. Ha nem lenne szülő, aki szívesen ribancot csinálna a gyerekéből, akkor nem léteznének ezek a versenyek sem.

Biztos jó humora van.

A konnektort előbb dugnám.

Mi a helyzet a modellügynökségekkel? Miért járulnak hozzá szülők az iskolás gyerekük modellfotózásához? Miért nincs egy etikai kódexe a modellügynökségeknek, ahol kikötik, hogy nem fotóznak olyanokat, akiket megtalálnak hirdetős oldalon; akiknek a vizeletében kokaint találnak; akikről videó kering a neten hogy megtaposnak és megrugdosnak másokat; akikről kiderül, hogy kapcsolatban állnak az alvilággal; akik gyilkosokat puszilgatnak az Instán? Miért nincs egy nívó, egy igény, ami alá nem adnak, amihez nem adják a nevüket? A H&M-nek, a Chanelnek és a Burberrynek 2005-ben elég volt annyi, hogy Kate Moss kokaingyanúba keveredett, máris találtak a helyére másik modellt. Miért nem lehet ezt kicsiben is, a nagyok pedig miért nem kampányolnak a prostitúció és a kokainfogyasztás ellen?

Szolgáld ki a tömeg igényeit, felelj meg, hazudd azt, amit látni és hallani akarnak! Ha költenek rád, akkor figyelnek rád, ha drága ruhákban fényképezkedsz, akkor pedig a tenyereden hordoznak. Aki úgy néz ki, mint egy börtöntöltelék, az erős és férfias; aki minél jobban tárgyiasítja magát, az kívánatos és nőies. Ezek a mondatok annyira mélyen beleivódtak az emberekbe, hogy általuk life goallá vált a fitnesz-világbajnokok, a szépségkirálynők és az Instagram-modellek élete. A lifestyle-blogok és vlogok elfelejtik megemlíteni, hogy az anyagi forrás ehhez a saját testük, a látványos luxusélettel pedig szorongás, nyomás, megfelelési kényszer, drogfüggőség, és a testük feletti kontroll elvesztése jár - az olvasók így azt gondolhatják, ezeket megúszva is válhatnak olyanná, mint a képeken látott lányok. 

A pénz egy határozott, erős értékrenddel, igényekkel bíró ember számára nem jár boldogsággal - ha azzal járna, Avicii és a többi világsztár is vett volna magának boldogságot, kiegyensúlyozottságot, szerelmet, akiket elveszítettünk. A pénz sok esetben éppen akadálya a boldogságnak, kaput nyit afelé, hogy Molnár Richárdok használjanak ki, mérgezzenek meg, érdek vezérelje a barátságaid, vagy a párkapcsolatod anélkül, hogy ezt észrevennéd. Nem véletlen viccelődnek azzal, hogy ha megnyernéd a lottód, hirtelen nagyon sok barátod lenne.

A tömeg ilyen, és a tömeget nem mi fogjuk formálni. Annyit tudunk tenni, hogy a lányainkkal rengeteget foglalkozunk, beszélgetünk, különösen 11-15 éves kora között, mint amit az első részben is írtam. Annyit tudunk tenni, hogy mi nem szolgáljuk ki a tömeget, megválogatjuk, kiket követünk, és megértjük azt, hogy miért nincs 5+1 legjobb szakma fiatal lányoknak a lifestyle-blogokon, amik amúgy tele vannak drága táskákkal és ruhákkal. Megértjük, és megértetjük másokkal, hogy a képek, amire vágynak, hogyan készülnek. Biztos neked is vannak olyan lányismerőseid, akiket lenyűgöz ez az életmód, és nem látják az árnyoldalait, csak vakon vágynak rá, bármi áron. Nem azt mondom, hogy ülj le velük beszélgetni, és neveld át őket, mert nem fogod tudni. Elég, ha elejtesz egy-két megfelelő mondatot, ami mélyre üt, vagy felteszel egy-két kérdést, ami elgondolkodtat. 

Többet én sem tudok tenni.

Forrás: Pinterest

Az első és a második részt a linkekre kattintva tudod visszaolvasni. Remélem, hasznosnak találtad ezt a sorozatot is! Korábban egy hasonló háromrészes sorozatban az Instagramról tettem fel 42 kérdést, abba is belekezdhetsz!

Ha hozzászólnál, a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán is megteheted.

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [2/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára. Az első részben a lifestyle feltételeiről és kiegészítőiről olvashattatok, a második részben az ilyen jellegű párkapcsolatokat fogom ízekre szedni, holnap pedig presztízsről, értékválságról, prostitúcióról, a modell szó értelmezéséről és a pénz-boldogság viszonyáról olvashattok bővebben.

Forrás: Bors

El tudod képzelni azt, hogy a barátnődet pénzért bérbe add másoknak? Úgy, ahogy leírtam. Készítesz róla pucér képeket, felteszed a netre, beírod a magasságát, a súlyát, és, hogy mit enged az ágyban, megadod, mennyi pénzbe kerül, megnyomod az entert, és várod a telefont. Nem? És azt, hogy visszamész a barátodhoz, miután megcsalt? Még mindig nem? Bezárva tart a lakásban és felügyeli a Facebookod? Na? Ez sem a te világod? Akkor bizonyára semmit nem értesz az olyan párkapcsolatokból, mint amilyen például a Mario nevű énekesé (volt), vagy amilyen Richárdé és Szilviáé. Ne aggódj, nem vagy egyedül, ma este én leszek az idegenvezetőd, és elkalauzollak a lifestyle-guruk által megálmodott párkapcsolatok világába. Mivel ez tőlem is a lehető legtávolabb áll, engedd meg, hogy segítségképpen három bekezdésben összefoglaljak neked egy 90-es évekbeli történetet Magyarország akkori legkeresettebb maffiózójáról, és az ő barátnőjéről.

(Amit írni fogok, valóban megtörtént, a történetet a lány édesanyja tette fel az internetre 2005-ben. A végén adok linket az eredetihez.)

Szóval, adott egy hányatott sorsú srác, aki nevelőintézetben nevelkedett, gyilkosság miatt pedig már tiniként megjárta a tököli fiatalkorúak börtönét. A rendszerváltás után elkezdett felfele lépkedni az éjszakai életben, belekeveredett, amibe csak lehet, aztán 25 évesen az edzőteremben találkozott egy lánnyal. A lány kifejezetten jó családból származott, szülei orvosok voltak, ő maga pedig elitgimibe járt, kitűnő tanuló volt, zárkózott, és 16 éves. A fiú már korábban kinézte őt magának, pontosan tudta, hogy a szülei befolyásos orvosok, ezért némi ismerkedés után elkezdte megkörnyékezni a maga módján: kabrióval a házuk elé ment, vitt neki száz szál rózsát, aztán nem sokkal később egy másik luxusautóval is beparkolt, kezében egy ajándékcsomaggal. A családnak feltűnt, hogy a fiúnak az életmódja ellenére hiányosak a gazdasági ismeretei, és gyanakodtak, óvták tőle a lányt, aki egyre kevésbé hallgatott rájuk, elkezdett rendszeresen találkozgatni vele, beadta a derekát. 18. születésnapján aztán Monte-Carloba utaztak, egy-két évre rá pedig megszületett első közös kislányuk, akit nemsokára követett a második. A lányok már az USA-ban születtek, hiszen ekkorra az emberünk Magyarország legkeresettebb bűnözője volt. Néha-néha hazalátogattak, aztán született még két fiuk, időközben pedig az újdonsült apuka levezényelte a 90-es évek végének gyilkosságsorozatait – amint azóta kiderült, több vállalkozót is az ő ösztönzésére lőttek le.

Térjünk rá a lifestyle-ra! A fiatal, négygyerekes pár egy budai hegyekben álló villában bujkált, lefüggönyözött vagy beszögelt ablakokkal, bezárva. Az apát elsősorban nem a rendőrség, hanem a többi vállalkozó tette célkeresztjébe, harmincéves korára szinte mindenki meg akarta ölni, akivel korábban kapcsolatba került. A lány teljes felügyelet alatt állt: nem beszélhetett másokkal, nem olvashatott újságot, nem nézhetett tévét, napi öt órát aludhatott, és nem mehetett orvoshoz. Jogi szövegeket kellett szó szerint megtanulnia, amiket a férfi kikérdezett tőle. A lányaival csúnyán kellett beszélnie, hogy ne kötődjenek hozzá, és a férfi távollétében ezt fel kellett vennie diktafonnal, vagy pedig a férfi időnként odalátogató nevelt fia felügyelte a kapcsolatukat, aki nagyjából akkor volt tini. A lány nem hordhatott akármilyen ruhát, nem lehetett akármilyen haja, bármilyen apróbb változásra a férfi dühkitörésekkel reagált. Rendszeresen butának, hülyének nevezte, ha férfi pénztárosnál fizetett, azt ordibálta neki, hogy rámosolyogtál, te köcsög kurva, rendszeresen hozzávágta azt, hogy nem tartja jó anyának, ha pedig nem a kedvére valóan viselkedett, szétszabdalta a ruháit egy-két centis darabokra, és megfenyegette, hogy kutyát nevel belőle, aki a lába előtt fog nyüszíteni. Ami a gyerekeket illeti, nem jártak óvodába, nem is járhattak közösségbe, vagy egyáltalán ki a házból, nem voltak játékaik. A lányoknak szinte egész nap, 8-10 órát számítógépezniük kellett, már négy-ötévesen természetes volt, hogy a gép előtt esznek. Nem tudták a saját nevüket, hiszen otthon nem használhatták, riadtak voltak, és ők is robotszerűen tették, amire az apjuk megkérte őket. A nevelt fia egy magániskolába járt, ahol rendszeresen listát kellett írnia arról, hogy az osztálytársainak milyen tárgyai vannak.

A nagymama, aki felidézte a lánya és a maffiózó kapcsolatát, szintén nem vihette játszótérre, bábszínházba az unokákat, nem tervezhetett velük programokat, eleve nagyon ritkán találkozhatott velük. 2004 és 2011 között összesen harmincöt különféle hatóságot, gyámhivatalt, rendőrkapitányságot, szervezetet keresett meg segítségért, sikertelenül. Egyszer a tévében is elmesélte ezt a történetet, azóta a felvételt törölték, nem lehet visszanézni az archívumban. Végső elkeseredésében Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnökhöz fordult, aki szintén együttérzését fejezte ki, de ő sem tudott semmit megmozgatni annak érdekében, hogy a férfi börtönbe kerüljön, vagy a gyerekeket elvegyék tőle. Annyi pénzt halmozott fel a 90-es években, hogy politikusok, közszereplők, a rendőrség és a titkosszolgálat vezetői is az irányítása alatt voltak, amikor a szeptember 11-ei terrortámadás után jöttek haza az USA-ból, átvilágítás nélkül sétálhattak ki a reptérről, mindenhol különleges személyként kezelték őket, ahol csak megjelentek. Emiatt sem az anya, sem a lánya nem tudott segítségért fordulni: bárhova ment volna dolgozni a lány, a férfi megzsarolta volna a főnököt, hogy kirúgják, bárki máshoz menekült volna, megölte volna az illetőt. Az anya leírása alapján a lánya ,,teljesen át volt alakítva, elvették a tartását, egyéniségét, olyan módon torzult a személyisége, hogy egy mondata, gesztusa, szóhasználata nem emlékeztetett arra a céltudatos, tehetséges, gyönyörű fiatal nőre, aki régen volt". Testileg, lelkileg megtört.

(A történet teljes hosszában itt olvasható.)

Iskolából az Audiba: ő biztosan jobb nálad valamiben!

Richárd befolyása az ország vezetőire, és kapcsolata Szilviával jelenleg is tart, szóval ilyen pontos leírás az ő viszonyukról egyelőre nincs. Szembetűnő, hogy vannak szempontok, amikben különböző a két kapcsolat, például nekik nincs gyerekük, de több a hasonlóság, mint azt elsőre észrevennénk.

Ha egyenlő félként képzeled el magad egy párkapcsolatban, akkor ezt az egész lifestyle-t felejtsd el. Itt nem lehetsz egyenlő fél, hiszen egy tárgy vagy, egy termék, egy kellék, egy kirakatbaba, amit akármikor megcsalhatnak, szexuálisan kizsákmányolhatnak (eladhatnak, és bármilyen megalázó dolgot meg kell tenned, olyat is, amit nem szeretnél), lájkvadászatra használhatnak, aztán eldobhatnak, mint egy belassult, megunt iPhone-t.

Itt te vagy az iPhone.

Az emberek értékesnek gondolnak,  vannak, akik sok pénzt fizetnek érted, de valójában pótolható vagy és kiszolgáltatott. Egy másik iPhone pont ugyanazt tudná adni, mint te, ráadásul ahhoz, hogy téged kidobjanak, még az iCloudból sem kell kijelentkezni. Nem tudsz olyat adni a férfinak, amit más ne tudna. Erre a helyzetre ösztönös reakció az, hogy egyre kevésbé bízol magadban, kisebbségérzeted lesz, birtokolni akarod a másikat, és sorozatos féltékenységi balhékat rendezel. Ez Richárdnál és Szilviánál látványosan alakult: miután Richárd lefeküdt egy 18 éves fitneszmodellel, Szilvia a nyílt utcán esett neki a lánynak, és videó is készült arról, ahogy a fejét tapossa, és rugdalja a földön. Miközben ekkora mértékű féltékenység tombol benned, ezt a követők a tökéletesnek beállított képeken legtöbbször nem láthatják! Az álarcot tartani kell, szóval, miközben rendre sírógörcsöt kapsz, kávén-cigin és kokainon élsz, elhányod magad, elájulsz, vagy gennyes pattanások nőnek ki rajtad a stressztől, neked folyamatosan ugyanannak a mosolygó karakternek kell tűnnöd a képeken, mint amire a követőid vágyakozni akarnak. Bármi történik, nap mint nap meg kell nyilvánulod, és úgy kell megnyilvánulnod, hogy az lájkolható, vagy népszerű legyen. Akkor is meg kell nyilvánulnod, ha nincs kedved, és akkor is meg kell nyilvánulnod, ha a legtöbb, amit ki tudsz adni magadból, az egy hajtépés, ütés, vagy fejrúgás. Haszonállat vagy, akit a testéért tartanak, szóval, ha jót akarsz magadnak, nem hagyod magadról elvonni a figyelmet.

Az udvarlási módszer (sok virág, ajándékcsomag, kocsikázás, utazások) hasonló lehetett náluk is, és az irányításmániát, üldözési mániát is biztosra vehetjük. A tengerpartos-táskás-autós lifestyle legfontosabb kelléke, a pszichopátia is adott, gondoljunk csak arra az esetre, amikor Richárd megmérgezett egy étteremtulajdonost, mielőtt sikeresen átvette tőle az éttermét. Abból a bevételből is szép helyeken lehet járni! A követők továbbra is azt gondolják, hogy ez a pár irigylésre méltó, jobb náluk valamiben, a lifestyle-guruk pedig azt gondolják, hogy aki nem érez bűntudatot egy gyilkosság után, és érdekből megmérgez valakit, amellett bármelyik fiatal lány megtalálhatja a boldogságot táskák és autók formájában.

Még a virágboltban se találod az igazit!

Minden hasonló, irigylésre méltó és hőn áhított kapcsolatban a lány rá van utalva férfira, a férfi pedig rá van utalva egy bizonyos lánytípusra. A lány helyzete érthető: ezzel a ,,hírnévvel” komoly, érett, magára valamit is adó férfi nem kezdene vele még szexuális jelleggel sem, szerintem nem sokan vállalnák be a megjelenést egy olyan lánnyal, akit (korábban) 300 euróért bárki megkaphat(ott). A lány szempontjából van némi anyagi függés is, egyedül kevésbé lenne fenntartható a lifestyle, így pedig érthető a ragaszkodás oka a megcsalóhoz, és a harag az iskolás fitneszmodell felé, aki szintén erre a pozícióra pályázott. Richárd sem tehetné meg, hogy másféle lánnyal legyen: ne feledjük, ebben az esetben a lány egy iPhone, egy valamire való vállalkozó pedig csak iPhone-nal mutatkozhat! Ha másféle lánnyal jelenne meg, a környezete kevésbé nézne fel rá. Bezárta magát ebbe a szerepbe, és innentől kezdve veszít a presztízséből, ha nem használja őt talpnyalónak, pénzeszsáknak egy fiatal modell. A szereptől eltekintve is korlátozottak a lehetőségei: az értékrendje a lányok többségének nem tetszik, a megcsalástól kevesen tudnának eltekinteni, a kokózástól még kevesebben, a prostitúciótól még kevesebben, a gyilkosságtól pedig szinte senki, szóval, ha megjelenne egy random társaságban, nagy eséllyel nem kellene semelyik lánynak.

Alig tudnának valaki lenyűgözni, de még csak megfelelni is alig tudnának valakinek. Az előző részben is feltettem a kérdést: vajon milyen élmény lehet velük beszélgetni? Lehet véleményük bármiről? Milyen lehet a humoruk? Milyen lehet úgy élni, hogy hajszálakat kell tenned az ajtórésbe, ha elmentek otthonról, hogy látszódjon, ha betört addig valaki? Milyen élményt nyújthat a szex úgy, hogy egyébként a hétköznapok része az, hogy a másik másokkal is lefekszik? Milyen lehet meghittség, érzelmek és személyiség nélkül átvészelni a hétköznapokat?

Az első részt itt olvashatjátok vissza, a harmadik, befejező részt pedig itt találjátok. Mit gondoltok erről? Mondjátok el a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [1/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára.

A gázolás óta eltelt egy év, és lényegében nem változott semmi. Richárd azóta megcsalta Szilviát egy fitneszmodellel, akit a lány a nyílt utcán vert össze élő közvetítés közben, aztán ismét összejöttek, nyaraltak a Seychelle-szigeteken, utazgatnak és közvetítik az életüket. A sofőr néha bejárkál a bíróságra megmutatni magát, de egyébként a lifestyle nem változott: ruhák, táskák, napszemüvegek, művirág, tengerpart, hajók, autók, lájkok és hozzászólások töltik ki a mindennapjaikat, különösen Szilviáét. Adott tehát egy luxuskörülmények között élő börtönviselt ,,vállalkozó, üzletember”, akit olyan mértékben szétroncsolt a kokain, hogy szenvtelenül képes átélni egy kettős gyilkosságot, és mellette egy nő, aki már az iskolából is szépségversenyekre járkált, azóta pedig modellügynökségek ostromolják nap mint nap a testéért. Mi ez, ha nem life goal?

A polgárpukkasztásnak az a célja, hogy különböző érzéseket váltson ki a követőkből, és ezáltal megossza őket. Ha utálattal nézed, számukra az is nagyon jó, hiszen addig is lekötik az érzéseid és a figyelmed, ha pedig csodálattal, az szintén, hiszen ezzel már az értékrendedet is ők alakítják, és onnantól te is olyan akarsz lenni, mint ők. Szépségkirálynők, fitneszmodellek, Instagram-modellek, videoklipek szereplői, és olyan lányok, akik egyszerűbb úton élnek a testükből (escort, ,,táncos”, domina stb.) rendszeresen alkalmazzák a polgárpukkasztást oldaluk népszerűségének fenntartására, és vezetik az orruknál fogva a felszínen feszengve táncolni próbáló beauty- és lifestylegurukat. Gyerekként engem is irigység töltött volna el hasonló képek láttán, most viszont sokkal értékesebbnek tartom a saját, hétköznapinak tűnő életmódomat, mint amit a képeken látok. Ehhez nem kellett semmi mást tennem, mint a megfelelő kérdéseket feltenni magamnak, gondolkodni azon, hogy hogyan válhatnék hasonlóvá, és azon, hogy ami emögött a lifestyle mögött van, az megéri-e nekem, vagy sem. Ezeket a gondolatokat osztom meg veletek a következő három alkalommal. Elsőként az elismerésre vágyakozást, a kokain szerepét és a boldogsághajhászást veszem górcső alá, holnap a párkapcsolat minőségét és az esetleges gyerekvállalást vesézem ki megcsalásostul, luxusostul, érzelmestül; holnapután pedig további szerepeket részletezek, kérdéseket teszek fel, és elárulom, mi a legfontosabb lépcsőfok a life goaljaidhoz vezető úton, és azt is, hogy miért nem a képen szereplő kettős gyilkos és 300 eurós kurva luxuséletében látom a probléma gyökerét.

Forrás: Facebook

Lesznek olyan kérdéseim, amiknek a megválaszolásához inkább egy lány gondolataira lenne szükség, szóval fiúk-lányok hozzászólásait egyaránt várom itt, és a blog Facebook-oldalán is.

Az első és legfontosabb, hogy elválasszuk ettől az életmódtól a siker fogalmát. Amikor sikeres emberekről van szó, leggyakrabban a pénzzel, tárgyakkal, státuszszimbólumokkal azonosítjuk a sikerüket. Viszont ahhoz, hogy megértsd, amit írok, nem úgy kell feltenni a kérdést, hogy akarsz-e sikeres lenni – a kérdés inkább az, hogy akarsz-e sikeresnek tűnni néhány ezer fiatal lány számára. Akarod-e, hogy ezek a fiatal lányok, akikről írni fogok, azt gondolják rólad, hogy te sikeres vagy. Eléjük akarsz-e rakni egy olyan karaktert, ami nekik, az ő értékrendjük szerint a sikert jelképezi. Ha erre igen a válaszod, az azt jelenti, hogy nem mersz a saját értékítéleted szerint célokat kitűzni magad elé, újszerűt alkotni, gondolatokat megfogalmazni, mert egyáltalán nem is alakult ki saját értékítéleted, vagy nagyon gyenge. Annyira gyenge, hogy egy tengerpartos-segges, vagy autós-feszítős kép láttán azonnal összecsuklik, nemedtől függően, hiszen ezt sokan kedvelik, ez egy biztos választás, míg az közel sem biztos, hogy te önállóan ilyen népszerű lennél.

Szóval, ezt a lifestyle-t akarod, ezeket a lányokat szeretnéd ámulatba ejteni. Hát, jó, nézzük a feltételeket, hiszen van néhány dolog, ami elengedhetetlen hozzá. Ennek az életmódnak a legalapvetőbb feltétele, hogy ne becsüld magad. Semennyire. A legapróbb önbecsülés gátolni fog mindenben, amit ebben a három napban olvashatsz, ezért minél hamarabb megszabadulsz tőle, annál sikeresebb leszel! Két dolog fog még erősen akadályozni, a személyiség, és a jelentéstartalom. Minél összetettebb, igényesebb a személyiséged, annál esélytelenebbé válsz arra, hogy ilyen életet élhess, illetve, ha mindenben a jelentést, az értelmet keresed, az szintén nem segít hozzá. A lelkiismeretedet is félre kell dobnod, de ne aggódj! Ezektől nagyon egyszerű megszabadulni, ha mentálisan gyenge vagy és befolyásolható. Ebben a lifestyle-ban önmagadért nem fognak szeretni, odafigyelni rád, csak a testedért, és azért, ami rajta van, szóval az energiát, amit eddig a lelkierődbe fektettél, és amit a mások iránti irigységből nyertél, nyugodtan fordítsd a tested alakítására. Használati tárgy vagy, a tárgyaknak pedig nincs lelkük, csak alakjuk és hasznuk. Készülj fel, hogy hasonló szerepet fogsz betölteni, mint egy haszonállat, csak téged abrak helyett pénzzel, figyelemmel, lájkkal, ruhákkal és kokainnal fognak etetni, ha pedig megbetegszel, vagy meghízol, nem vágnak le, csak kidobnak és elfelejtenek.

Miért a legtökéletesebb kiegészítője ennek az életmódnak a kokain? Kevés olyan szer van, ami ekkora hatékonysággal roncsolja szét a személyiséged, ekkora hatékonysággal vonja le belőled azokat a tulajdonságaidat, amik emberré tesznek. Rövid ideig – kb. egy óráig – kirobbanó energiával tölt fel, segít talpon maradni az éjszakában, eufóriával, teljes elégedettségérzettel áraszt el, a legnagyobb királynak érzed magad, aki valaha lenni akartál. Csökken az alvásigényed és az étvágyad, modellek is előszeretettel fogyasztják a fotózások előtti időszakban, oldja a gátlásokat, elviselhetővé teszi a nyomást, ezzel pedig tévészereplők, közszereplők, színészek, sportolók kedvencévé vált. Amellett, hogy az élet császárának érzed magad tőle, ha ki tudod fizetni, annak is tűnsz, hiszen egy gramm körülbelül 20 ezer forint, aki igazán népszerű és menő akar maradni, annak pedig heti szinten százezreket kell költenie rá némi evés-ivás mellett. Egy élettelen ember úgy érezheti szívás után, hogy végre megtelt élettel, viszont, ha kiürül a szervezetből, ürességérzetet, depresszív tüneteket, elveszettség-érzetet, idegességet, sóvárgást, ,,kattogást” hagy maga után, amit újabb adaggal lehet enyhíteni. A drogok iPhone-ja erős lelki függőséget okoz, egy idő után ahhoz is szükség lesz egy-egy csíkra, hogy átlagosan érezd magad. Hosszú távon agresszívvá, személytelenné, érzéketlenné tesz, képtelenné válsz kezelni az érzéseidet, a dühöt, a haragot, megszokottá válik, ha öt percenként váltja egymást az ordibálás, a csend, a normális viselkedés, és a sírás. Ha függőként esel teherbe, a gyerek már eleve függőként fog a világra jönni.

A kokaintól tehát határozottnak tűnhetsz akkor is, ha belül egy szeretetéhes, bizonytalan kislány vagy, és segít abban, amire az utolsó általános iskolás éveid óta a legjobban vágysz: háttérbe szorítja, elnyomja a benned lévő érzéseket, évek alatt pedig kész szociopatát, pszichopatát farag belőled, aki már csak azt érez, amit ő maga akar. Tökéletes! Nem élsz át fájdalmat, de nehezebben élsz át élményeket is. Képzeld azt, hogy van egy Facebook-oldalad, amit az elején tíz-húsz ismerősöd kedvelt, és azt követően, hogy elkezdted megosztani a tartalmaidat, még néhány ember felfedezte, hogy jó az, amit csinálsz. Ennek a néhány embernek eleinte nagyon örülsz, hiszen azt látod, hogy szükségük van arra, amit te adni tudsz. Egy idő után sokan felkapnak, és százan, ezren, tízezren kezdik el kedvelni, amit mutatsz. Vajon ekkor is ugyanazt az élményt nyújtja, ha néhány ember kedvel? Nem, hiszen leértékelődik az élmény, és egyre több és több lájkra van szükség ahhoz, hogy ugyanazt az örömöt váltsa ki belőled. Ebben a folyamatban nincs meghatározott szám, egység, ami végül kiegyensúlyozottá, boldoggá tenne, hiszen, ha egyszer csak a Magyarországon élő összes tizen-huszonéves lány kedvelne kivétel nélkül, az sem nyújtana maradéktalan elégedettségérzetet, a többre vágyódás érzése akkor is megmaradna. Most próbáld meg elolvasni az előző mondatokat úgy, hogy a Facebook-oldalt felcseréled saját magadra, a lájkot pedig ruhákra, táskákra, telefonra, italokra, kiegészítőkre, utazásokra. Az első néhány ruhának, táskának, kiegészítőnek nagyon örülsz, de az élmény egy idő után már nem ugyanazt az élményt nyújtja, ugyanúgy több és több kell belőle, és ugyanúgy nincs egy adott goal, amit, ha elérsz, azt lehetne mondani, hogy hasonlít arra az érzésre, mint amit az első néhány megszerzésénél átéltél. Azok, akiknek csak néhányat van lehetőségük megvenni ezekből a tárgyakból, ezt nem tudják, és azt gondolják, a hatszor annyi élmény hatszor intenzívebb érzéssel áraszt el. Ez egy kulcsfontosságú pont, amit érdemes szem előtt tartani: azok a dolgok, amik számunkra élményt nyújtanak, számukra már nem. Nem tudnak táncolni a felmosóval, nem tudnak hamisan énekelni a rádióval, nem tudnak beleharapni az idei első sajtos-tejfölös lángosba, belenyalni az idei első epres fagyiba, pontosabban de, tudnak, csak nekik ez már nem jelent az égvilágon semmit. Azt az élményt, amit mi élünk át ezeknél az alkalmaknál, nem képesek átélni. Kiégtek a receptorok. Többek között azért, mert azt az érzést, amit a hatszáz táskától, ruhától, kiegészítőtől, utazástól folyamatosan vártak, egyre kevésbé kapták meg, a csalódás hatására pedig maguk váltak egyre kevésbé befogadóvá az élményekkel szemben, és persze a kokainhasználat is sokat hozzátehet a kiégéshez.

Mi nyújtja a boldogságot azon a bizonyos egy óra pörgésen kívül? Ahhoz, hogy a követőkben fennmaradjon a vágyakozás, mindenképpen valami olyannak kell tetszelegnie ebben a szerepben, ami számára elérhetetlen. (Ne feledd: ha a követő eléri a célját, és olyanná válik, mint az influencer, akkor megszűnik a vágy, és ezáltal a követés. A folyamat lényege, hogy a követő önmagaként soha ne válhasson olyanná, de mindig elhiggye, hogy egyszer olyan lehet a reklámozott tárgyak segítségével.) Ezek lehetnek luxusautók, luxusnak tűnő ruhák, és gyakorlatilag minden, ami látványos, de a követők számára megfizethetetlen: utazás, koktél, vagy külföldi poharas kávé. Egy ilyen imidzs kialakításával nem csak boldogságot sugározhatsz az életunt, megfelelni vágyó követők felé, de leplezhetsz valami egészen mást is vele. 

              

Forrás: Lokál

Megvan az az érzés, amit általános suli végén, gimi elején éreztél a népszerű, menő osztálytársaiddal szemben? Idézd fel, és gondolj bele! Nekünk, normális embereknek ez az érzés idővel háttérbe szorult, megmaradt kínos nosztalgiának, amit 24 évesen elő lehet szedni, és jót lehet röhögni rajta. Számunkra olyanná vált ez az érzés, mint a Tokio Hotel vagy a High School Musical: fel tudja idézni az ember, de ma már elképzelhetetlennek tartja, hogy azonosuljon vele, megvolt ennek a maga ideje és szerepe. Az ilyen lifestyle láttán abba érdemes belegondolni, hogy ezekben az emberekben annyira mély nyomot hagyott ez az érzés, hogy képesek voltak

felépíteni rá a teljes életüket.

Annyira mély nyomot hagyott a gyenge lelkükben, annyira frusztrálta őket a Kittinek a formás seggére, a Szandinak a márkás táskájára, a Zsófinak a lapos hasára, a Bettinek a vasalt hajára irányuló figyelem, hogy karba tették a kezüket, durcásan elfordultak, fél szemmel azért vissza-visszatekintgettek, és évtizedeket tettek fel arra, hogy a rájuk irányuló figyelmet végül ők kapják meg. Eltelt az első évtized, ezalatt ennek a sértettségnek, ennek a frusztrációnak a sebeibe az Instagram folyamatosan szórta a sót, a lányok pedig képtelenek voltak kinőni az elhatározást, hogy egyszer végre úgy menjenek végig a Kovács István Általános Iskola folyosóján, hogy a fiúk őt nézik, és nem azokat, akiket feljebb felsoroltam. Nem új játékot találtak ki, ahhoz nem volt elég lelkierő: mindenáron a másiknak a játékát akarták megnyerni, hiszen picsásabbnak lenni a picsáknál vonzóbb alternatívának tűnt, mint kibontani, feltárni saját magukat. Minden itt kezdődik, és ahhoz, hogy megértsük az egész jelenséget, fontos tudni, hogy a Chanel táska, a pucsítás és az iPhone-ra irányuló kurvás tekintet az anyósülésről minden esetben abból ered, hogy a folyosón Kitti formás segge volt a viszonyítási pont, és nem a képen látható lány. Minél kevesebbre értékeled magad a többiekkel szemben általános iskolában, gimi elején, annál mélyebb lesz benned a vágyakozás az elismerésre, és ugyanez fordítva: minél inkább tisztában vagy a saját értékeiddel, ismered magad, annál kevésbé akarsz Kálmán Szilvia lenni, annál kevésbé leszel hajlamos követni fitneszmodelleket, szépségkirálynőket, escortlányokat és táncosokat, és annál kevésbé fogsz olyan irányba változni, hogy amit mutatsz, az 89 ezer követőnek megfeleljen. A 11-15 éves kor a kritikus időszak, ez határozza meg a későbbi lifestyle-od, illetve, hogy hogyan viszonyulsz az ekkor átélt érzésekhez. Ha az ekkor eluralkodó irigységet, frusztrációt, a tested és viselkedésed összehasonlítását másokéval nem tudod helyén kezelni, akkor elindulsz Kálmán Szilvia útján, ha pedig jól állsz hozzá, vagy a szüleid segítenek átlátni a helyzetedet, akkor a sajátodén.

A mérleg egyik oldalán vagy te, a mérleg másik oldalán az, amire azt szokták mondani, hogy légy önmagad, a mérleg nyelve pedig a lelkierőd, az önismereted, meg persze közvetve a szüleid. Akinél a másik irányba billen, nagy eséllyel ők gyűjtik a követőket, ők vágynak elismerésre, akinél a saját személyiség a hangsúlyosabb, erősebb, az pedig általában a kellemes társaság, akivel az emberek szívesen töltik az idejüket érdek nélkül.

Forrás: Bors

Fontos megkérdeznem Szilviáék esetében is, amit Török Klára Petrával kapcsolatban is megkérdeztem: Szívesen leülnél ezzel a párral egy kávéra? Csak úgy, mert miért ne. Ahogy a barátnőkkel, barátokkal. Beszélgetni, nevetgélni, önfeledtnek lenni egy pár órára, belsős poénokkal dobálni egymást, helyzeteket eljátszani, sorozatokat kibeszélni. Esélyesnek tartod őket arra, hogy felvegyék a barátaiddal a versenyt az idődért? Jól éreznéd magad velük? Szívesen szerveznél velük közös programokat? Ha igen, hol látod bennük a lehetőséget, és ha te nem, akkor vajon kik lehetnek azok, akik igen? Vajon milyen hangulatban telhetnek a közös programjaik, és vajon mi történne, ha együtt beszorulnának, beszorulnátok egy liftbe nyolc órán keresztül telefon nélkül? Szívesen mutatkoznál az Instán egy férfi mellett, aki a gyilkosságot követően nem sokkal mosolyogva szelfizett, és egy lánnyal, akit 300 euróért bárki megkaphat(ott)? Meg lehetne győzni egy Seychelle-szigeteki nyaralással, hogy elnyomd magad, mint egy cigicsikket, lefeküdj azzal, aki hamarabb nyújtja a pénzt és szerelmet hazudj egy gyilkos felé a követőid előtt?

Forrás: Index

Számítok a válaszaitokra, szóval osszátok meg bátran a gondolataitokat! Itt tudjátok folytatni a második résszel.