101-1001 kihívás FORDÍTVA

Az utóbbi időben egyre több blogon találkoztam a 101-1001 kihívással, és nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogyan formálhatnám a saját blogomhoz illőre: egyszerűen megfordítottam. A következő oldalakon 101 olyan dolgot olvashattok, amiket az utóbbi 1001 napban terveztem el, vagy amikre utólag jöttem rá, hogy én mennyire szerettem volna. A blog lelkes olvasói hozzászokhattak már ahhoz, hogy ez itt nem egy menő és népszerű lifestyle-blog, amin minden tökéletes és drága letisztult. A lista 101 pontjából nekem csak hatvanötöt sikerült teljesítenem, a maradék harminchatot nem, és külön is választottam őket.

Mindenhol célokat, álmokat, terveket, kihívásokat olvashatunk, ami nagyon jó, ha közben nem felejtünk el hálásnak lenni magunknak azért, ami már mögöttünk van. Erre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a rövid, de annál egyedibb bakancslistával.

Lássuk, mit (nem) tettem le az asztalra az elmúlt 1001 napban!

 101-1001 kihívás

Eleje: 2015. október 3.

Vége: 2018. június 29.

ÉLMÉNYEK

• Visszamentem szalagavató afterre a gimibe, és úgy éreztem magam, mint elefánt a porcelánboltban. (2015. december)
• Belekeveredtem egy online privát chat csoportba, ahonnan találkoztam két idősebb lánnyal (29, 25) a csoportban lévő fiúk tudta nélkül, aztán utóbbival össze is jöttem, és ott hagytam az egész társaságot, mielőtt felrobbant volna a féltékenységi bomba. (2016. tél - én 21 voltam akkor, és mindenki arra a két lányra fente a... fogát.)
• Elmentünk Párkányba, ahol vettem Kofolát, olyan Merci csokit amiben csak kávés van, és valami 2 eurós szlovák vodkát, ami finom volt. (2016. tavasz)
• Szerveztem egy szülinapot saját magamnak, ahova meghívtam egy csomó ismerősömet, és kilencen el is jöttek! Bowlingoztunk, aztán hajnalig iszogattunk a háztetőn. (2016. tavasz) 
• Felfüggesztettem két hónapra a Facebookomat, és azóta is jóval kevesebbet posztolok, mint előtte. (2016. nyár)
• Részt vettem egy futóversenyen, és rájöttem, hogy 70 kilót már nem olyan könnyű a célba repíteni, mint 55-öt a gimiben. (2016. ősz)
• Részt vettem egy szóbeli bántalmazásról szóló előadássorozaton az ELTE-n, aztán e-mailben veszekedtem a feminista professzorasszonnyal, aki szerint a férfiak képtelenek azt tenni, amit mondanak nekik. (2016. ősz-tél)
• Hajókáztam a Dunán reggel, munkába menet. (2016. ősz)
• Keringőztem a We No Speak Americanora egy kollégiumi szobában, vagyis próbáltam. (2017. tél)

• Elmentem egy vérvételre, ahol kiderült, hogy semmi bajom, legalábbis fizikailag. (2017. tavasz)
• Voltam a szentendrei Skanzenben. (2017. tavasz)
• Kipróbáltam a buborékos teát. (2017. nyár)
• Az Erzsébet hídról néztem a vizes vb megnyitóját (2017. nyár)
• Kipróbáltam az egyenes vízicsúszdát az orfűi strandon 3 fröccs után (2017. nyár)
• Egy ismerősömmel ellátogattam egy nagyon-nagyon szegény faluban lévő gyermekotthonba, és vittem 4 tábla különleges ízű Milkát, aminek úgy örültek a gyerekek, mintha legalább foci vb-t nyertünk volna (2017. december 24.)
• Az országos top 30-ba vezettem a csapatomat egy online focis játékban, aztán csődbe vittem a klubot, mert meguntam. (2015 ősz - 2018. tél)
• Részt vettem egy igazi, hamisítatlan vidéki bulin, ahol segítettem szőlőt metszeni, fát rakni a tűzre, és a kerti trambulint is kipróbáltam. (2018. tavasz)
• Elmentem Puzsér Róbert egyik előadására. Ráadásul egyedül, teljesen ismeretlenekkel körülvéve. Imádom ezt az embert. (2018. tavasz)
• Megmentettem egy életet. Egy hétfői napon éppen a belvárosban sétáltam, amikor Messengeren felhívott egy ismerősöm. Fél órát beszéltünk, és éreztem a hangján, hogy nagyon rosszul van. Két nappal később, miután láttam, hogy Messengeren azóta nem volt elérhető és Facebookról is törölte magát, felhívtam, és felajánlottam, hogy bármikor keressen, ha baj van. Még aznap este felhívott, sírva, hogy elege van, nem akar élni, és most azonnal végez magával. Akkor is a belvárosban voltam, vettem egy doboz fagyit, csokit, kértem elvitelre egy adag bolognai-szerű tésztát, és kiutaztam hozzá egy másik kerületbe, mindezt egy órán belül, és közben Viberen tartottam benne a lelket. Nagyon padlón volt, de tudtam olyat mondani, amitől meggondolta magát. (2018. nyár)

ÍRÁS

• Teljesen ártatlan szándékkal írtam egy (újság)írónő oldalára, a posztom pedig annyira tetszett neki, hogy meghívott, hogy írjak az ő blogjára a 21. századi férfiszerepekről. Az olvasótáborának tetszett. (2016-2017. tél)
• Elindítottam a saját blogom. (2017. szeptember 30.)
• Közel száz annyira hosszú bejegyzést írtam, hogy többször panaszkodtak hozzászólásban, hogy írjak kevesebbet. A tartalmat igyekeztem végig színvonalon tartani, azért viszont nem szóltak, hogy esett volna. (2017-2018)
• Saját Facebook-oldalam lett, jelenleg 1446 követővel.
• Többször visszatekintettem a tizenéves önmagamra, és ezt megosztottam másokkal.
• Olyan zenei listát készítettem, amitől az olvasóknak jó kedve, és nosztalgikus hangulata lett.
• Saját kérdőívet készítettem hatvan kérdéssel, amit több mint tízen már ki is töltöttek azóta.
• Hálát adtam azért a kevés blogért, amit szeretek, és ösztönöztem az íróikat, hogy folytassák.
• Vettem egy női magazint, és kifejtettem, mi a problémám a női magazinokkal. Sőt, alternatívát is kínáltam, hogy szerintem miről kellene írniuk.

VÁLTOZÁSOK

• Teljesen lecseréltem a baráti körömet 1001 nap leforgása alatt.
• Elfogadtam, hogy több olyan barátságomnak is annyi, ami már több mint tíz éve tartott. Nem volt egyszerű, de különböző irányba változtunk, és ez felőrölte a kapcsolatokat.
• Elértem a 70 kilót, és életem első olyan szakaszába érkeztem, amikor már nem szeretnék hízni.
• Még utoljára nyertem (és veszítettem) egyet tippmixen, aztán abbahagytam. (2015-ben nyertem 27 ezret, aztán a 2016-os EB-n, azt hiszem egy ezrest veszítettem. Ezek voltak az utolsók.)
• Elkezdtem eladogatni azt a tetemes mennyiségű ruhát, amit felhalmoztam. 2016 végén eladtam egy idiótának 5 ezerért egy fekete Zara szövetkabátot, és meg is vette, MERT HÁT ZARA!!! Előtte vettem egy turkálóban pár ezerért, valamivel kevesebb volt, mint öt. Kár, hogy nem kértem többet érte.
• Igyekszem többféle ételt sütni-főzni.
• Leszoktam a bulizásról. 2016 eleje óta csak néhányszor voltam, de már az sem olyan volt, mint addig. Már nem igénylem.
• Lemondtam a tv-előfizetésem, szóval már csak az ingyenesen fogható csatornák ömlenek a szobámba, amikor néha bekapcsolom a világító dobozt. (2016. ősz)
• Elektronikusan fizetem a számláimat, most már szinte mindet.
• Nem vásárolok élelmiszert multiban. Itthonra a Reálban szoktam, munkahelyen pedig a CBA-ban, semmi teszkó vagy ilyesmi. Ugyanígy a McDonald's-ot és a Burger Kinget is igyekszem kerülni, a Coca-Cola és a Pepsi termékekkel együtt. (2017. ősz)
• Változtattam az étrendemen. Kevesebb gyorskaját, tésztát, kekszet eszek, itthonra nem veszek fehér kenyeret és kevesebb olyat iszok, ami nem víz vagy 100%-os gyümölcslé. (2018. tél)
• Teljesen felhagytam a koffeinnel. Mivel rosszul vagyok tőle, és pánikroham-szerű tünetek jönnek elő egy pohár kólától vagy egy bögre kávétól, éppen ideje volt. 
• Kevesebb alkoholt iszom. Sokkal. Sört pedig szinte egyáltalán nem. (2018 elejétől)
• Letakarítottam a polcom tetejéről az üres üvegeket. Nem mintha ivásra késztettek volna, de az utóbbi időben már úgy éreztem magam, ha beléptem a szobámba, mintha a Győzike-showban lennék. A különlegesebbek persze maradtak, mint például a Spanyolországból hozott San Miguel, meg a hajó alakú úzós üveg, de régen minden vackot megtartottam, ami jól nézett ki. (2017. ősz)

LÁNYOKHOZ KÖTHETŐ DOLGOK

• Macskás kávézóba vittem elsőre egy lányt, és beszélgetés közben doromboló macskákat simogattunk.
• Megbizonyosodtam róla, hogy a tökéletes létezik, legfeljebb én nem vagyok neki elég.
• Megtapasztaltam, hogy egy lány nyelvpiercingje semmilyen plusz élményt nem nyújt sem csók közben, sem máskor. Nem, akkor sem.
• Felejthetetlenné tettem egy lány első csókját. A szó jó értelmében, filmbe illő volt.
• Hajnalban értünk haza egy buliból, és félrészegen nekiálltunk rántott sajtot sütni, ráadásul hétköznap. Nem gyújtottunk fel semmit. Ez is filmbe illő, csak másfélébe. Vagy nem?
• Elsőre tényleg strandra mentünk egy lánnyal. Nem azért, mert kíváncsi voltam rá smink nélkül, de ez így is vicces. Ráadásul nem hisztizett, hogy már elsőre fürdőruhában látjuk egymást, és nyugodtan lehetett vele sajtos-tejfölös lángost enni. Ez plusz tíz-tíz pont nálam, de szegényen ez sem segített, többet nem találkoztam vele.

VÁSÁRLÁS, EREDMÉNYEK, ÚJDONSÁGOK, ÉS MINDEN EGYÉB

• Három hónapig nem nyúltam a szakállamhoz, és a végére úgy néztem ki, mint Ferenc József és Ed Sheeran egyben. (2015-2016)
• Újra elkezdtem edzeni, és rájöttem, hogy most nem okoz akkora örömet, mint régen. (2016. nyár)
• Vettem egy új szemüveget. (2016. nyár)
• Vettem egy új telefont. (2016. ősz)
• Megvettem életem első menci napszemcsijét a C&A-ban 390 forintért. (2017. ősz)
• Kipróbáltam a csevapcsicsit. Sajnos nem Belgrádban, hanem itt, de ízlett, az az érzésem lett tőle, hogy a szerbek tudnak fasírtot csinálni, mi meg nem. (2018. tavasz)
• Topkomment lettem egy olyan bejegyzés alatt, amit több tízezren osztottak meg, aztán végül töröltek. 2015 decemberében, amikor Bihari Viki beszólt Ákosnak a férfi-női szerepes téma miatt, felhívtam Viki figyelmét, hogy ezzel a pocskondiázó, gyűlölködő posztjával nagyobb kulturális kárt tett, mint Ákos a princípiumozással. Amikor elmentem aludni, több mint 130 embernek tetszett, de mire felkeltem, törölték az egész posztot. Azóta nincs hozzászólási lehetőség Bihari Viki Facebook-oldalán, ha nem vagy az ismerőse.
• Magabiztosabbá váltam vitázás közben, és mostanra kifinomultabbak a módszereim, egyszerűbben állítok magam mellé másokat, mint korábban.
• Valóra vált a gyerekkori álmom, és elkezdhettem dolgozni egy szerkesztőségben. Ötösre végeztem a szakmai gyakorlatomat. (2017. eleje)
• Ötös szakdolgozatot írtam, és megszereztem a diplomámat. (2017. tavasz)
• Elmélyültem az ön- és emberismeretben, elfogadtam az introvertáltságomat és a túlzott tervezési mániámat. Beléptem egy Facebook-csoportba, ahol hozzám hasonló személyiségtípusú emberek vannak. Ez minden nap sokat segít abban, hogy úgy érezzem, hogy nem őrültem meg teljesen.
• Végignéztem a Revolutiont, a Better Call Sault, és minden bizonnyal a The 100-ot is végig fogom nézni, ha végre-valahára folytatódik az ötödik évad.
• Lefotóztam egy villámot, ami a Gellért-hegybe csap.
• Utaztam a karácsonyi fényvillamoson.
• Kipróbáltam a nokedliszaggatást, és rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb, mint gondoltam.
• Kipróbáltam az e-cigit, és rájöttem, hogy nem való nekem, ahogy a hagyományos cigi sem.
• Összeszedtem 100 dolgot, ami meghatározta az elmúlt 1001 napomat, hátradőltem, és rájöttem, hogy nem is vagyok annyira elveszett ember, mint amilyennek néha érzem magam.

Kép: Pixabay

DOLGOK, AMIK NEM SIKERÜLTEK

• Visszaszokni az olvasásra. Ez tényleg nagy fail, ezen nincs mit magyarázni. Lustaság, motiválatlanság, hanyagság.
• Folytatni a South Parkot. Annyira szerettem iskolásként! Nem is értem, miért nem tartok maratonokat, azóta kijött hat-nyolc évad.
• Végignézni a Black Mirrort. Az első két évad és a karácsonyi rész nagyon megfogott, de még gyűjtögetem a lelkierőt a harmadik-negyedikhez.
• Kezdeni valamit a világmegváltó regényötletemmel, amibe belekezdtem.
• Elkezdeni a lengyel nyelvet. Kaptam hozzá két könyvet, letöltöttem egy régi, több száz oldalas tankönyvet, van egy spéci legnépszerűbb x-ezer lengyel szó listám, letöltöttem egy tök jó alkalmazást, amivel szavakat lehet tanulni, beléptem egy tanulós Facebook-csoportba, mindezt másfél éve. Minden a kezemben van, már csak el kellene kezdeni. Végre kiélhetném a perverziómat a szláv nyelvek iránt. Ha már társalgási szinten megy, biztosan ki fogok csapongani a többi (szlovák, orosz, szerb stb.) felé is, imádom a hangzásukat, de egyelőre a lustaság még visszatart.
• Kezdeni valamit a kimagasló jégkori-tehetségemmel. Nem vicc! Ráadásul nagyon szeretek is csúszkálni, csak ritkán kerülök jégre.
• Felülni az Erzsébet téri óriáskerékre.
• Elmenni a bécsi karácsonyi vásárra. Gimiben voltam, de az 1001 nap alatt nem, pedig akartam.
• Megnézni Velencét karnevál nélkül. A karnevál annyira nem jött be, a város annál inkább. 2011-ben voltam, szóval éppen ideje lenne már visszamenni, és akartam is, de nem jött össze.
• Enni Pozsonyban a híd tetején lévő étteremben. Nem egy tipikus bakancslistás pont, meg nem is egy Times Square vagy Champs-Elysées, de nekem ez azóta egy álom, amióta megláttam.

Kép: Shutterstock

• Kipróbálni a telekocsit.
• Kipróbálni a repülést.
• Elolvasni egy szülő-gyerek kapcsolatokról szóló könyvet, és bejegyzést írni róla.
• Csinos designt kialakítani a blogra. (Titokban arra pályázok, hogy majd megnyerek valami díjat, ahol ez lesz a nyeremény. De pssszt!)
• Open-when leveleket készíteni egy lánynak, rám jellemzően jó száz-kétszázfélét, nehogy elfogyjon.
• Éjszaka fürdeni egy fürdőben, vagy tóban. Korábban többször is voltam, az elmúlt 1001 napban viszont nem.
• Megnézni az ultra-szuper-giga-mega-Holdat 2018. január 31-én éjjel. Dolgoztam a szerkesztőségben egész éjszaka, és onnan nem látszott. Az augusztusi csillaghullást viszont nem hagyom ki.
• Úgy dolgozni egy szerkesztőségben, hogy pénzt is kapok érte. Élveztem a gyakorlatokat, de még jobban örülnék, ha el is tudnék helyezkedni.
• Megszerezni a jogosítványt. Lehet, megvárom vele a következő választást, hátha ingyenes lesz addigra.
• LED-fénycsíkot venni.
• Új laptopot venni. Egész nap fagy, mint egy norvég halárus. Egy szakdolgozatot meg az első száz blogbejegyzést megírtam rajta, de már nagyon a végét járja.
• Megérteni az iOS-t. Hiába van meg lassan négy éve az iPad-em, nem tud az agyam átállni Androidról. Használni tudom, de egyszerűen nem értem a logikáját.
• Léghűtő berendezést, vagy egy ipari méretű ventilátort venni a szobába. Nehezen viselem a nyarat, és május elején voltam is egy ilyen boltban, de éppen elvitték az utolsó darabot. Nemsokára ezt kihúzhatjuk szerintem, mert még be se köszöntött az igazi nyár, de már most szenvedek.
• Részt venni egy igazi vidéki disznóvágáson, pálinkával, meg egy fehér trikós, bajszos böllérrel. Szegény vegánok biztos szívrohamot kapnak most, bár az aktust én se nézném végig, csak inni segítenék, meg enni.
• Cicát tartani itthon. Ezt a két pontot nem kellett volna egymás után rakni, igaz? Őt nem enném meg, sőt, elkényeztetném. Éppen ezért nem fogadtam még örökbe egyet, majd akkor, ha egy kicsivel magasabb fizetést kapok, és száz százalékig biztosan jutni fog mindenre, ami a kis cirmosnak kell. Most felelőtlenség lenne bevállalni.
• Szobanövényeket venni, és gondozni őket.
• Saját készítésű tortát sütni. Egy lánybarátomnak megígértem, hogy ha túlél egy gyomortükrözést, akkor sütök neki egy tortát. Még mindig nem készítettem el, pedig túlélte. (Hogy lehet ilyenre önként elmenni?)
• Szövetségi kapitánynak lenni, és Magyarországot képviselni abban az online focis játékban, amivel évekig játszottam. Elindultam, kampányoltam, de végül nem engem választottak meg.
• Anélkül telefonálni, hogy előtte hatszor eljátszanám magamban az összes lehetséges párbeszédet.
• Hóangyalt készíteni egy lánnyal.

(Kép: Giphy)

• Kipróbálni egy lánnyal, hogy mennyire igaz, amit az ananászról állítanak. Igen, azt. Nem vagyok oda az ananászért, de ennek a kísérletnek a kedvéért megennék/innék belőle akár egy nagyobb adagot is. Ha beválik, akkor pedig később a lány kedvéért.
• Leszokni a késésről.
• Megtudni a vércsoportomat.
• Megnézni a 2012-t.
• Megnézni a Viszkist.
• Megnézni a DVNA című filmet. 2017 novemberre ígérték, de még nem jött ki. Magyar, Budapesten játszódik, poszt-apokaliptikus, és nyomasztó. Bármikor jelenik meg, az elsők között leszek az éjféli premieren, az tuti.