Megborított a júniusi GLAMÚR

Nemrég rákattintottam az egyik Facebook-csoportban egy outfit posztra. Nem azzal a szándékkal tettem, hogy ma szétszedjem és bemutassam nektek a hibáit, sőt, éppen ellenkezőleg! Azért kattintottam rá, mert a képet elnézve az az élmény ért, hogy

ez a lány hasonlít azokra a lányokra, akiket meg szoktam nézni az utcán.

Nem volt az a benyomásom, hogy ez a lány a külföldi YouTuberek és divatmagazinok által összetákolt ,,sajátos stílusát" próbálja majd követendőként beállítani. Nem volt az a benyomásom, hogy ha rákattintok, akkor pipacsok meg napraforgók között, természetellenes testtartással pózoló lányt fogok látni. Nem volt az a benyomásom, hogy szegény barátja valószínűleg agyvérzést kaphatott a 186 fotó elkészítése közben, mielőtt elkészült az a három-négy, amit látok. Ráadásul, nem volt a csuklóján száz kiegészítő, nem volt a nyakán choker, nem hotelszobában vagy virágok között pózolt, nem akart illúziót kelteni a képernyőn. Nem volt az a benyomásom, hogy ez a lány meg akar felelni, úgyhogy rákattintottam, és egyáltalán nem bántam meg.

Ez a lány bemutatta, hogy mi van rajta, és problémákat vetett fel. Ezzel kapásból megszegte a legfontosabb szabályait a népszerű és irigyelt beautyblogokhoz vezető lépéseknek, aztán még a cikk hátralevő részében megszegett további tízet-tizenötöt. Ennek ellenére, és nagy meglepődésemre népszerű lett a bejegyzés a csoportban.

Egy másik beautyblogon nemrég felfigyeltem a Glamour júniusi számára, pontosabban egy cikkre, amit a címlapon hirdetett. Ennek a címe: A te tested bikinikész? Szerintünk mindenkié az! Szemügyre vettem a közvetlenül a felirat mellett, lapos hassal ácsingózó Kiss Ramónát, és azon gondolkodtam, miért van az, hogy átlagos testalkatú lányok zuhannak depresszióba a testük miatt, és tekintik kövérnek, észrevehetetlennek, értéktelennek magukat. Miért van az, hogy kifejezetten szép lányok csúnyának látják magukat, kevésnek érzik magukat, és miért van erre szüksége a női magazinoknak?

A Glamour azoknak a lányoknak szól, akik nem teszik fel maguknak a kérdést, hogy mi befolyásoljon engem? Azt veszik észre, hogy hű, ezt sokan olvassák, ezt olvassa a Viszkok Fruzsi is, ezt olvassa az akármelyik kényszerbeteg, frusztrált YouTube-vloggerina is, hát, akkor nekem is ezt kell! Hátha egyszer én is olyan csinos és tökéletes leszek és egyszer engem is annyian fognak szeretni, mint őt! Ez húzódhat meg amögött, hogy leemelik a polcról, és megveszik.

A Glamour azoknak a lányoknak szól, akik a belső bizonytalanságukat, ürességüket azzal igyekeznek takargatni, hogy minden nap beöltöznek modell-kinézetű, igényes, megközelíthetetlen nőnek, és önállótlanságukat, kétségeiket foggal-körömmel palástolni igyekeznek.

A Glamour azoknak a lányoknak szól, akik mindennél jobban vágynak a törődésre, szeretetre, miközben a környezetüknek játsszák az elérhetetlent, hiszen annyira gyengék és törékenyek, hogy rettegnek a sérüléstől.

A Glamour azoknak az anyáknak szól, akik nem beszélgetnek a lányaikkal kultúráról, emberekről, szokásokról, viselkedési mintákról, inkább adnak neki egy húszast a plázába, az a biztos.



Nem csak Kiss Ramóna címlapon szerepeltetésével veszi el az élét ennek a bizonyos cikknek a Glamour. Ez az újság minden egyes hónapban úgy tesz, mintha az embereknek nem lenne a végletekig eltérő az ízlése. Létezik olyan fiú, aki azt szeretné, hogy a barátnője hízzon! Bárhova megyek, az utcán, a villamoson, a bevásárlóközpontokban, legalább annyi telt, vagy kifejezetten kövér lányt látok férfival, mint amennyit egyedül. Erre mit csinál a Glamour? Úgy kezeli a testalkatot, mint a szemszínt, az étkezést, vagy az évszakokat, hogy mindenkinek más a kedvence? Nem. Azt hazudja, hogy MINDENKINEK EZ TETSZIK! - és odatesz egy Kiss Ramónát lapos hassal. És amikor ezt néztem, akkor láttam meg, hogy szerintük mindenki teste bikinikész.

Eleve érthetetlen, hogy a hozd formába magad-cikkek mellé hogyan illeszkedik ez a nézőpont. Most akkor nem kell formába hoznom magam, mert így is felvehetem a bikinit? De akkor tavaly nyáron miért írták, hogy hozzam formába magam? Mi történik, ha családanya vagyok, és a gyerekekkel szeretnék strandra menni, természetes, szülés utáni, csíkos, narancsbőrös testtel? Így is bikinikész vagyok? Most azt fogom tenni, amit nagyon utáltok, ha veletek teszem: mondatokra fogom szedni a cikket, és külön-külön értelmezem őket. Öt mondatot fogok kiemelni.



,,Vannak nők, akik nem utálják a súlyfeleslegüket, akik nyolcvankilósan belenéznek a tükörbe, és boldogok."

Komolyan elképzelem, ahogy a glamouros újságíró úgy fedezi fel ezt magának, ahogy David Attenborough szokta hajkurászni a természetben a ritka jelenségeket. 80 kilósan boldogan nézni a tükörbe? Hát ez egy természetfeletti ritkaság, egy kuriózum, egy csoda! Persze, ezt így is kell bemutatni, hát természetes semmiképp ne legyen ez a hozzáállás, még a végén a nyolcvankilós nők megelégednek a testükkel és nem fogják megvenni a Glamourt.



,,Magyarországon a teltebb nők, ha csinosak akarnak lenni, kénytelenek turkálóból öltözni."

Miért kell hazudni? Ha nem lett volna teltebb barátnőm, még lehet, hogy el is hinném ezt a szerzőnek, és elmorzsolnék néhány könnycseppet szegény teltebb nőkért, akiket kirekesztenek a first-hand ruhaboltokból. Az igazság viszont nem ez, csak gondolom a H&M vagy a C&A tavasszal nem fizetett éppen a Glamournak, hogy bemutassák a minden üzletben ott lévő H&M+ meg XL-kollekció részleget, ezért most azt kell hazudni, mintha a teltebb nők sehol nem találhatnának magukra semmit.

Így inkább az az érzésem, hogy a szerző még életében nem vásárolt ruhaboltban.



,,Valószínűleg azért tekintjük az extrém karcsúságot még mindig ideálisnak, mert az nem mindenki számára elérhető, megszerzése rengeteg munkával, kínnal és lemondással jár."

Nem. Azért tekintjük ideálisnak, mert a tömeglány, akit az anyja pénzzel nevelt fel, nem teszi fel magának a kérdést, hogy megéri-e ezt ideálisnak tartani, csak arra összpontosít, hogy hogyan lehetne ő is ilyen. Ha a tömeglány nem akarna mindenáron megfelelni a kulturális elvárásoknak, akkor a szépségipar összeomlana, hiszen nem vásárolná az ezekhez szükséges kellékeket senki. Ugyanígy a karcsúság is megszűnne ideálként létezni.



,,Az ember ahhoz vonzódik, ami nehezen elérhető számára."

Nem, én ahhoz vonzódom, ami tetszik. Lehet, hogy bennem van a hiba.



,,A különböző táplálkozási zavarok, testképtorzulások (anorexia, bulimia, ortorexia és a többi) rendkívül összetett és nehezen kezelhető problémák. A szép testre, ideális alkatra való törekvés közben (amit sok esetben túlsúly miatti frusztráció, kirekesztettség, gúnyolódás előz meg) sokan elveszítik a kontrolljukat, és pszichés rendellenességek alakulnak ki náluk."

A cikk vége felé járunk, és ezek az első mondatok, amiknek van némi köze a valósághoz. Miért nem ismertetjük meg az olvasókkal az anorexiát és az ortorexiát érintetteken - fitneszmodelleken, Insta-modelleken - keresztül? Félő, hogy ennek is az lenne a vége, hogy túl sok lány elégedne meg a testével, és a lányok se akarnának fogyni, meg a Glamour se az újságosnál.

A szerző felveti még a túlsúlyt, mint egészséget kockáztató tényezőt. Maradjunk a fenti 80 kilónál: egy 170 centiméter magas, 80 kilós, ehhez mérten átlagos testzsírszázalékkal rendelkező nő tekinthető egészségtelennek? Nem a divatvilágban, hanem a valóságban. A 170/80 tényleg azt jelenti, hogy emiatt ki vagy téve cukorbetegségnek, elájulsz, ha futnod kell a busz után és ezt tényleg össze kell kötni azzal, hogy egész nap cupcake-et zabálsz kétpofára és teleiszod magad Coca-Colával? Biztos, hogy egy 170/80-as nőhöz így kell hozzáállni? Ráadásul, a turkálón kívül ne is számítson arra, hogy fel tud öltözni normálisan!

Természetesen a plus size témát tekintve sem sikerült egészséges keretek között maradni, miért is sikerült volna? Hát az olvasót szélsőségekhez kell szoktatni! Kihagyhatatlan volt a buliból a másik szélsőség is, aki utcára vonul tüntetni a fat acceptance érdekében, művészetnek tekinti a hájat, hentespultban pózol és mindenhova body shaminget képzel a környezetében. (A hentespultosról nincs kép az újságban, csak szó van róla!) A szerző tehát ügyelt arra, hogy erről a témáról se lehessen túlzások és szélsőségek nélkül olvasni, beszélgetni.



Az utóbbi fél év nekem is arról szólt, hogy változtatni igyekeztem az étrendemen. Ha egy mód van rá, nem járok McDonald'-s-ba, Burger Kingbe, kerülöm a pékárut, otthonra nem veszek fehér kenyeret, nem eszek pizzát, hot dogot, kerülöm a tésztát, ha lehet. A 3 az 1-ben kávé helyett rászoktam a zabkására, az üdítő helyett a vízre vagy a 100%-os multivitaminra, igyekszem kevesebb alkoholt inni, és több gyümölcsöt-zöldséget fogyasztani.

Ettől jobb ember lettem?

Nekem most késztetést kellene éreznem rá, hogy YouTube-videókban, meg pipacsok között pózolva osszam az észt, hogy mennyire lapos lett a hasam? Inspirálnom, motiválnom kellene másokat? Vernem kellene a nyálam, hogy mennyire tudatos vagyok, ti meg nem? Nem érzek erre késztetést. Semmivel sem lettem jobb ember ettől, és nem is szeretném ezt éreztetni az olvasóimmal. Különösen úgy, hogy nekem ez nem egy lifestyle.

Én ettől függetlenül nagyon szívesen megeszek egy tál paprikás sertéspörköltet:

vagy rántott sajtot, kettesével:

vagy akármilyen random szalonnás-zöldséges-sülthúst:

és iszom utána egy bodzás-citromos jégkását:

...pedig hát fúj cukor, fúj liszt, fúj zsíros ételek. Nem fogom áltatni az olvasóimat azzal, hogy lapos lett a hasam, mert nem lett az, és nem fogom magamtól megvonni ezeket, csak, hogy kiszolgáljam érzelmileg elhanyagolt, megfelelési kényszeres lányok igényeit a YouTube-on, vagy a blogomon.

Ha lány lennék, minden egyes hasonló tál étel elfogyasztása után bűntudatot kellene éreznem. Hiszen, ezzel még egy lépéssel távolabb kerültem attól, hogy olyan legyek, mint Kiss Ramóna, és címlapképes legyek. Hát, még a jégkása! Azt gondolom, hogy a fiatal lányokra nehezedő elvárástenger nem szűnt meg, sőt, átalakult és fokozódott. Régen az volt a szégyen, ha egy lány nem tudott nokedlit szaggatni - ma pedig az, ha nem tud összedobni magának egy cukormentes, gluténmentes DIY-jégkását házilag, hanem bolti jégkását vesz, ami tele van undorító cukorral! Fúj!

Amellett, hogy a Glamour testileg széjjelfrusztrál, szellemileg és érzelmileg is leépít. A horoszkópot és a milyen süti illik hozzád-teszteket olvasgatva kizárt, hogy fontos dolgokon gondolkodj. Ez az újság nem foglalkozik összetett párkapcsolati problémákkal, viselkedéselemzéssel, pszichológiával, vagy úgy egyáltalán, szakmákkal, hiszen magától értetődőnek tekinti, hogy minden, amit az olvasó nyújtani tud, az a fiatalsága, a teste és a szépsége. És a lányok megsértődnek azon, hogy semmi mást nem néznek ki belőlük? Magukra veszik, hogy nem néznek ki belőlük önálló gondolatokat? Ó, dehogy. Sőt, bóknak veszik. A szépség és a fiatalság majd megold mindent, a vizsgaidőszaktól kezdve a munkaerő-piaci elhelyezkedésig - legalábbis ebben az univerzumban biztosan. Az igazán fontos dolgok a Glamour által felépített világban nem számítanak, szóval kedves fiúk, tessék nyugodtan a lányok seggébe szerelmesnek lenni; és kedves lányok, tessék nyugodtan a fiúk hajába meg ruhájába beleszeretni, aztán csodálkozni, hogy nem működik semmi.

Jól tükrözi a magazin szellemiségét egy olvasói levél, és az arra adott reakció. Egy Krisztina nevű olvasó azt írta a szerkesztőségnek, hogy fél a férjétől, aki agresszív, erőszakos; a férfi nem hajlandó kiköltözni a lakásukból, amíg a válóper tart, ő pedig nem tud aludni a rettegéstől, és félti a két gyerekét is. A Glamour válasza: köszönjük az őszinteséged, fogadd szeretettel ezt a különleges táskát, amit XY tervezett!



Ritkán szoktam szétoltani valamit úgy, hogy aztán nem kínálok rá megoldást. Huszonnégy pontban szedtem össze, hogy ha én vezetnék egy divatmagazint, akkor hogyan szerkesztenék meg egy számot.

DIVAT/ÉLETMÓD ROVAT

• Öltözködési tippek teltebb nőknek: különböző márkák hasonló kollekciójának kipróbálása egy élő nő segítségével.
• A kereslet és a kínálat viszonya a közönségességhez. Melyik férfitípus bukik a melleiket mutogató, agyonsminkelt lányokra, és miért ne kezdj ezzel a réteggel?
• Életmódváltás 10 lépésben. Hogyan ne legyél egy impulzusvásárló, ösztönvezérelt, állandóan panaszkodó, önérzetes kis hisztis basic bitch?
• Felelősségvállalás 5 lépésben. Hogyan szokj le arról, hogy állandóan másokat hibáztatsz a saját hülyeségedért, aztán a környezetedből csikarsz ki önigazolást, burkolt önsajnálat formájában?
• Hogyan NE posztolj Instán. A figyeleméhség, a feltűnési viszketegség és a fényképezés viszonya.
• Hangulatteremtés sajátos módra. Hogyan tedd meghitté, bensőségessé a Valentin-napot, az anyák napját, az évfordulót, a születésnapot, a névnapot, a Karácsonyt anélkül, hogy minden szart összevásárolsz?
• Meghatározó különbségek a kisállat- és a gyereknevelés között. Hogyan készülj fel az anyaságra, ha a legnagyobb felelősség, amit eddigi életedben vállaltál, egy yorki volt?
• Mit tegyél, ha a táskádban több tartás van, mint benned? Megfelelő döntéshozás krízishelyzetben.

Kép: Zara

PSZICHOLÓGIA ROVAT - szakértőktől, közérthetően

• Hogyan szokj le az önbántalmazó kifejezésekről? Miért ne sajnáltasd magad a környezetednek, hogy bizonygassák, nem vagy csúnya, vagy kövér? A tömegkultúra hatása a kényszerbetegségek kialakulására.
• Ismerd fel a bántalmazást! A bántalmazó kapcsolatok sajátos működésének bemutatása. Okok arra, hogy miért ,,nem fog megváltozni" a fiú, klisék, kifogások felsorolása. A társ- és kapcsolatfüggőség bemutatása röviden.
• Egyenes kommunikáció kínos, kényes helyzetek esetén. Hogyan mondd el a társadnak, ha valami kínosan érinti őt, téged, vagy mindkettőtöket? Ha megcsaltad, ha nem tetszik benne valami, vagy, ha valamire vágysz, de te kínosnak érzed.
• Így szokj le a passzív-agresszióról! És így kíméld meg a társadat attól, hogy 50 évesen meghaljon stroke-ban.
• Az ,,Igazi", a ,,Nagy Ő". A tömegkultúra viszonya a párkapcsolatokhoz egy párterapeuta szemével.
• Áttörés vagy Átverés? Egy pszichológus véleménye a trénerekről, coachokról, motivációs előadókról.
• Miért vagyunk bezárva a pillanatba? Egy viselkedéselemző írása arról, hogy az élj a mának is elavult, hiszen most már csak a pillanatnak élünk, előzmények és következmények nélkül.
• Kérdezz-felelek. Gyerekpszichológus válaszol gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekre, olvasói levelekre.

MILYEN SÜTI ILLIK HOZZÁD? - gondolkodást igénylő, szórakoztató feladatok

• Önreklám. A 21. század egyik legfontosabb szakterülete a marketing. Gyűjtsd össze tíz-húsz pontban, hogy mit tudsz nyújtani egy párkapcsolatban, amit más lány nem! Miért éri meg egy fiúnak veled lenni, és nem a többi lánnyal? Mi tesz téged különlegessé?
• Bemutató. Mutatkozz be tíz-húsz mondatban a korod, a magasságod, a súlyod és a hobbid nélkül!
• Gavallér. Gyűjtsd össze tíz-húsz pontban, hogyan képzeled el az ideális fiú közeledését hozzád! Milyen viselkedési mintákra buksz, milyen formában udvaroljon, hogy végül levegyen a lábadról?
• Alkotás. Alkosd meg a tökéletes fiút a kedves, őszinte, vicces, normális, értelmes, hűséges szavak nélkül, tíz-húsz pontban! Mélyedj bele a vágyaidba, és hozd felszínre azt, amit igényelsz egy párkapcsolatban!

KAMPÁNY

• A prostitúció ellen. Felhívja a figyelmet olyan lehetőségekre, amikkel fiatal lányok a környezetük tiszteletét, megbecsülését, elismerését tudják kivívni a testük mutogatása nélkül.
• A valóságért. Valóságos nőkkel, valóságos történetekkel, valóságos problémákkal. Diákmunka összehangolása a tanulással; lányok, akik legyőzték a rákot; lányok, akik feldolgozták egy közeli ismerős/hozzátartozó elvesztését; lányok, akik az egyetem mellett napról napra tengődnek.
• A mentális betegségek felismeréséért és tudatosításáért. Különös tekintettel a kényszerbetegségekre, a testképzavarra, étkezési zavarokra.

ÁLLÁSHIRDETÉS ROVAT

• Csak úgy. Mert a kocsi, a bulika, a fesztivál, a kondibérlet, az utazás, az iPhone, a körmös, a fodrász, a wellness meg a shopping nem csak úgy az égből pottyan. A rezsi nem fizeti be magát, a kaja nem a hűtőben terem. Ezekért dolgozni kell - egy ilyen magazinnak pedig mindent meg kellene tennie azért, hogy a fiatal lányok elérhessék a céljaikat, nem igaz?

Mielőtt még teljesen átéreztem volna az átlag Glamour-olvasó lány frusztrációját és a kardomba dőltem volna, hogy én sosem leszek olyan divatos, mint Kiss Ramóna, felfedeztem valamit. Nézzük meg a címlaplány nadrágját:

És igen, ekkor villant be lelki szemeim elé, hogy én igazából megelőztem a divatot, ráadásul férfiként! Néhány éve, hidegebb téli estéken én is ilyen világos, csíkos, szovjet pizsamaalsóban aludtam. Ki gondolta volna, hogy egyszer ez címlapot ér majd?

Nagyjából így néztem ki:

Szerintem ez még apámé volt. Költözés előtt már megvolt, az tuti.

Azóta már van másik, (az majd a 2024-es Glamourban lesz, figyeljétek meg) szóval lányok, ha nagyon kell, én oda tudom adni valakinek ezt a végtelenül divatos, stílusos és inspiráló darabot - Kiss Ramóna nem tévedhet. Tök jókat lehet benne aludni.

***

Ez a cikk két éves. Érdekel, hogy mi történt velem azóta? Csekkold a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalát!