2018. június 20., szerda

Emberek vagyunk, hibázunk?

Emberek vagyunk, hibázunk. Micsoda önámítás! Nézzük meg ezt a mondatot közelebbről! Számomra inkább azt jelenti: emberek vagyunk, tehát elkerülhetetlen, hogy hibázzunk, viszont sok embernek azt, hogy emberek vagyunk ez pedig feljogosít arra, hogy bármekkorát hibázzunk. Egy megváltoztathatatlan tényre fogjuk azt, hogy hibázunk, ráadásul

elvonjuk a figyelmet a hiba mértékéről.

Ez a mondat így, ebben a formájában nem ér többet, mint a nem tudhatod, min mentem keresztül, ne ítélkezz. Ez is ugyanakkora kommunikációs zsákutca, és pont ugyanannyira semmitmondó: háttérbe szorítja azt, ami történt, és megakasztja a vitát. Mint ahogy az utóbbinak az a lényege, hogy még véletlenül se tudjuk meg, min ment keresztül az illető, az emberek vagyunk, hibázunk lényege az, hogy ne is beszéljünk magáról a hibáról. Kimosdatjuk magunkat a felelősség alól, a körülményekre, a főnökre, a kormányra, vagy a háttérhatalomra fogunk mindent, és beállítjuk magunkat egy kényelmes áldozatszerepbe, mint akivel az egész csak úgy megtörtént.

Azt gondolom, hogy minden embernek fel kell állítania egy határt, hogy mi az a hiba, ami számára belefér. A határon innen lévő hiba nyilvánvalóan emberi, tehát ez nem igényel külön magyarázkodást. Emberi hibákra szükség van, hiszen ezekből tanulunk, ezek által fejlődünk. Piti hibákért nem érdemes a másikat piszkálni: gondoljunk például arra, ha olvasunk egy fordulatos, olvasmányos történetet, de elvétve találunk benne egy-két helyesírási hibát. De mi történik, ha valaki túllépi a határt, vagy folyton ugyanazokba a hibákba fut bele, de nem változtat semmin? Ha nem hibának nevezzük ezeket, hanem felelőtlenségnek? Emberek vagyunk, tehát felelőtlenek - ez már nem hangzik olyan helytállóan, igaz?

Elfogadom, hogy mindenkinél máshol húzódik ez a határ, viszont azt vettem észre, hogy a környezetemben sok ember nem is gondolkodott még azon, hol helyezze el. Nem szeretnék senkit befolyásolni, de adok néhány támpontot, ami talán segíthet nektek elhelyezni ezt a bizonyos határt. Gondoljátok végig, hogy belefér-e a ti értékrendetekbe, ha valaki

  • rendszeresen, tudatosan árt egy másik embernek, vagy saját magát bántja
  • otthagyja a középiskolát
  • tizenéves lányként elszökik a családjától egy alig ismert férfival, és hozzá költözik, ezzel teljesen kiszolgáltatva magát anyagilag és érzelmileg
  • visszautasít valakit, mert olyan után fut, aki észre sem veszi, aztán évek múlva bepróbálkozik a visszautasított embernél 
  • rászokik a szintetikus drogokra
  • árulni kezdi a testét
  • megcsalja a társát
  • addig nem szakít egy rossz kapcsolatból, amíg nincs más, aztán egyik kapcsolatból ,,átlibben" a másikba
  • házasságot köt, gyermeket vállal egy eleve halott kapcsolatba (megcsalás, erőszakos eset történt korábban)
  • olyanná válik, amilyen emberek ellen korábban szót emelt
  • csatlakozik egy szektához
  • erőszakos bűncselekmény, vagy drogüzlet miatt börtönbe kerül.

Nem kell leírnotok, melyiket tartjátok emberinek, és melyiket embertelennek, csak annyit szeretnék, hogy magatokban helyezzétek el őket. Nem csak addig lesz szükségetek erre a határra, amíg elolvassátok a mai bejegyzést, később is hasznotokra válhat.


***

(Kép: Alamy)

Hétfő délután lelőtték az emo rap műfaj egyik legnépszerűbb úttörőjét, XXXTentaciont, aki nem sokkal később belehalt sérüléseibe. Az, hogy lelőttek egy húszéves floridai srácot, hétköznapi dolog Miamiban, viszont ennek a húszéves srácnak 11,8 millió követője van Instán. Az, hogy zenére motyog szomorú dolgokat, önmagában nem indokolja a sokmilliós követőtábort, viszont nem is ezért lett hírhedt. Mielőtt darabjaira szedném a személyiségét, szokásomhoz híven lefestem röviden az átlagos XXXTentacion-rajongót:
  • bármilyen munkára és párkapcsolatra képtelen, nem ért semmihez, és alkalmazkodni sem tud,
  • életképtelen a szülei nélkül, önálló alkotásra, vagy komolyabb döntés meghozására teljesen alkalmatlan, semmit nem köszönhet magának,
  • bár a szülei anyagilag támogatják, érzelmileg elhanyagolják, ezért képtelen szabályozni az érzelmeit, inkább elfojtja őket,
  • nincsenek céljai, sodródik az árral, gyakran unatkozik, életunt,

  • felelőtlen, nincs tudatában a tettei előzményének és következményének, a pillanatnak él,
  • gyakran nem lehet eldönteni, mi az, amit komolyan gondol, és mi az, amit nem, a szavai súlytalanok,
  • szereti burkolt utalásokon keresztül sajnáltatni magát, miközben azt mondja, hogy utálja, ha sajnálják,
  • elismerésre vágyik a környezetétől a semmiért, az önképe nagyban függ a lájkoktól, reakcióktól.

Figyelmesebb olvasóim nagy átfedést fedezhetnek fel a Mr. Missh-rajongókkal, és valóban, nem sok a különbség köztük, talán bennük kicsit kevesebb az önsajnálat.

XXXTentacion élete és halála sok kérdést vet fel bennem. Ez a srác maga volt a két lábon járó 21. század, a fent leírt gyerekek számára pedig igazi példaképpé vált az elmúlt években. Egy rövid életrajzban bemutatnám őt azoknak, akik nem ismerik, aztán felteszek néhány kérdést. Előre jelzem, hogy néhány ponton meg fogom szegni a halottról jót, vagy semmit-szabályt, szóval, ha valakit ez zavar, az ne olvassa tovább.



Amikor Jahseh Dwayne Onfroy megszületett, az anyja még bőven iskoláskorú volt, 17-18 éves lehetett. A fiatal Cleopatra sem anyagilag, sem lelkileg nem volt felkészülve a gyerek érkezésére, az egyszerűen csak jött, és kibújt valahogy. Ennek köszönhetően Jahsehet a nagymamája nevelte fel, bár az anyagi hiányosságok ellenére jó viszonyt alakított ki édesanyjával is. Hatévesen már érződött, hogy valami nincs rendben, vagy, ha a rajongók szemével nézzük, valami nagyon rendben van nála: egy üvegszilánkkal megszúrt egy férfit, aki megpróbálta megtámadni az édesanyját. 

Ahogy iskolás lett, az évek során egyre inkább kibontakozott a figyelemhiánya. Saját bevallása szerint azért verte meg a többi gyereket, hogy az anyja addig is beszéljen hozzá, odafigyeljen rá, amíg leszidja őt. A zene világába a nagynénje vezette be, aki beíratta őt az iskolai kórusba, de miután ott is megütött egy énekest, hamar kirakták az énekkarból. Később előkerült róla egy 2013-as videó, amin viccből megüti a rajta szereplő lányt - ekkor volt 15 éves. Tizedikes korában kirúgták a középiskolából sorozatos verekedéseit, erőszakkitöréseit követően, és fiatalkorúak börtönébe került tiltott fegyverviselés miatt. Utóbb úgy jellemezte a középiskolai éveit, hogy depressziós volt, bizonytalan, és kívülállónak érezte magát az osztályban, ráadásul sovány, kisfiús alkata csak fokozta kisebbségi érzetét.

A börtönben töltött hónapok során összetűzésbe került egy meleg férfival. Ebben az interjúban azzal indokolja, hogy nekiesett, hogy bámulta őt. Azt mondta az őröknek, bármi rosszat csinál, megöli a srácot. Miután elkövette azt a bűnt, hogy tényleg megbámulta, Jahseh a betonfalhoz csapta a férfi fejét, nem sokkal később pedig taposni, fojtogatni kezdte. Mindene csupa véres lett, és az interjúból ítélve annyira nem bánta a dolgot, sőt.

18 évesen ismét letartóztatták rablásért és lőfegyverrel való visszaélésért. Ekkorra viszont már ismert lett SoundCloudon megosztott dalaival, illetve Look at me című száma néhány slágerlistára is felkerült. Ennek köszönhetően ki tudott fizetni tízezer dollár óvadékot, úgyhogy hamar szabadult, a rácson kívül pedig várták őt a koncertek. 2016 májusában kiszúrt az egyik fellépése előtt egy lányt, akivel korábban már beszélgettek a neten, és egyszerűen fogta, és torkon ragadta őt. A lánynak bejött az udvarlás, nem sokkal később pedig - annak ellenére, hogy kapcsolatban volt - összeköltözött az ekkorra már országos ismertségnek örvendő XXXTentacionnel. Aranyosnak és intelligensnek találta őt. (Hé, kislány, kimaradt a ,,vicces, de tud komoly is lenni"! Vajon megvolt a kémia? Kisugárzással hogy állt?)

Térjünk is rá a párkapcsolatra! Az első napokban még csak megpofozta a lányt és földhöz vágta az iPhone 6-osát. Néhány nappal később megjelent egy barbecue-villával az ajtóban, és bejelentette, hogy ezt ott helyben fel fogja neki dugni. A lány ellenkezett, de az aktus megtörtént, jobb helyeken ezt hívják nemi erőszaknak. Később már annyi is elég volt a pofozáshoz, hogy a lány

más rapperek dalait dúdolta,

nem az övét. Ha társaságban kellett megjelenniük, akkor csak a bordáit ütötte, ott úgysem látszik a véraláfutás. Később egy rövid időre ismét börtönbe került késelés miatt. Ezalatt a lányt ismerősei próbálták biztonságos távolságba költöztetni a sztártól, de hiába, mert amint kiszabadult, a lány visszaköltözött hozzá. ,,Amikor nem volt ideges, akkor jó volt vele" - hangzott az indok. Miután megtudta, hogy a lány mással is lefeküdt amíg ő börtönben volt, elkezdte öngyilkossággal zsarolni őt. Kilógott a 12. emeleti erkélyről úgy, hogy csak a lábával tartotta magát, rendszeresen fenyegetőzött. A lányt sem kímélte, előfordult, hogy a víz alá nyomta a fejét, kést szorított a torkához, vagy csak megfenyegette, hogy kivágja a nyelvét, ha más rapperek dalait hallja tőle.

Néhány izgalmas és menci hónapot követően, 2016. október 6-án túllőtt a célon. Egymás mellett feküdtek az ágyon, a lány már terhes volt tőle, amikor a rapper egyszer csak felugrott, és azt üvöltötte: mondd el az igazat, vagy megöllek mindkettőtöket! Bármi is volt az "igaz", a lány először a fejére kapott több ütést, majd a híresség taposni, fojtogatni kezdte őt, és egészen addig ütötte-rugdalta, míg a lány össze nem esett, nem hányta össze magát, és nem veszítette el az eszméletét. XXXTentacion spanjai javasolták neki, hogy vigyék kórházba a lányt, de a rapper megtiltotta nekik, helyette inkább elvette a barátnője telefonját, és bezárta egy szobába két napra, hátha utána kevésbé látszódnak a sebei. A lány október 8-án hajnalban, miközben a híresség a Minecrafttal játszott, megszökött, és feljelentést tett a rendőrségen. XXXTentaciont eltiltották tőle, viszont az akkorra már igencsak népes rajongótábort lehetett ellene mozgósítani. A fandom hamar kialakult, a spanok rendszerint bejárkáltak a lány munkahelyére, fotókat készítettek róla, kinevették, követték hazafelé, megszégyenítették. Arra akarták rákényszeríteni, hogy vonja vissza a vallomását, és ez később sikerült is nekik.

XXXTentacionnek 2017 elejére akkora rajongótábora lett, hogy országos turnéra indult. Többször is verekedett koncerteken, megütötte a saját rajongóit, első videoklipjében pedig eljátszotta egy fehér gyerek felakasztását. (Bár éppen a rasszizmus ellen kívánt felszólalni ezzel, igazán találhatott volna más eszközt a kifejezésére.) Az akasztás nála nem egy nagy dolog, tavaly egy Instagram-videóban saját felakasztását is eljátszotta, a rajongói legnagyobb... megdöbbenésére? Elismerésére? Két albumot adott ki, mindkettőt az elmúlt egy évben, és mindkettő a legeladottabb albumok közé került az USA-ban. Kifejezetten aktív volt Instagramon, októberben például belengette a rajongóinak, hogy nem csinál több zenét, ha nem békül ki vele az iskoláskori barátja. Aztán, persze még azon a héten feldobott egy új számot annak ellenére, hogy nem békültek ki.

Májusban a Spotify megpróbálta levenni XXXTentacion zenéit az oldalakról, ahogyan R.Kelly számait is - mindkettejüket szexuális bűncselekményekkel vádolták. A döntés ellen több kiadó, illetve más rapperek is felemelték a hangjukat, és megfenyegették a Spotifyt, hogy levetetik a saját dalaikat is, úgyhogy a zenemegosztó oldal üzemeltetői végül meggondolták magukat.

Geneva Ayala, a rapper volt barátnője annyira súlyos fej- és szemsérülést szenvedett az október 6-ai esetnél, hogy később a GoFundMe adománygyűjtő oldalon keresztül gyűjtést szervezett saját műtétjére. 2017 decemberében tisztázatlan körülmények között visszavonta részletes vallomását.

(Kép: hiphopoverload.com)



***

Itt ez az össze-vissza tetovált gyerek, milliónyi rajongóval. Térjünk vissza egy kicsit a fanokhoz, ezt a képet például az egyik iskolás lány ismerősöm tette ki kedden reggel:

(*szimat, szimat*  tumblr-szóhasználatot érzek, ti nem?)

Örülünk, hogy lelőtték ezt az embert? Természetesen nem. Kívántam a halálát? Én nem, de sok hozzászóló igen. Megérdemelte? Nem. A kommentháború mégsem szól másról, mint az egyik oldalon a halálát kívánókról, a másik oldalon pedig kiégett, megkeseredett rajongókról, akik úgy tesznek, mintha ez az ember bármi értékeset tett volna élete során.

Tény, hogy nem érdemelte meg a lövést, de legkedvesebb zenésznek nevezni egy ilyen embert számomra érthetetlen. Életerőt adott? Mihez? Erőt adott a félelem mögé? Te jó ég!

Azt írja, élete egyik legjelentősebb embere?

Itt álljunk meg egy pillanatra, és idézzük fel azt, ahogy az elején jellemeztem az egész fandomot.

Azt gondolom, hogy az XXXTentacion iránti rajongás nem említhető egy lapon a One Direction körüli rajongással, vagy akár az Avicii körüli rajongással. Ez teljesen más, ennek a rajongásnak szerves része az elhanyagoltság és az önsajnálat. Ennek a központi gondolata az, hogy fiatal gyerekek ordítani akarják a nagyvilágba, hogy

  • ,,én már túl sok mindenen keresztülmentem, és ezért bármit következmények nélkül megtehetek!
  • megtehetem, mert velem nem foglalkoztak a szüleim! 
  • megtehetem, mert engem bántottak az osztályban! 
  • megtehetem, mert én nem vehettem meg magamnak azt, amit a többi gyerek igen! 
  • áldozat vagyok, ezért az én tetteimnek nincs következménye! 
  • engem nem lehet felelősségre vonni, hiszen én már eleget szenvedtem tizenvalahány év alatt! 
  • nekem bármi jár, mert nekem szar az életem! 
Ezek a központi gondolatok, ezek azok a gondolatok, amiket az egész emo rap közvetít XXXTentacionnel az élen, és ez az, ami ma iszonyatosan sok gyereket vonz - következmények nélkül megtenni bármit úgy, hogy a környezeted erősnek gondol. A lány, aki kitette a fenti képet, később egy másik szöveget is megosztott, amiben azt írta: a híresség követett el hibákat, végülis ki nem szokott? Meg kitett egy olyat, hogy legyen ránk büszke, tartsuk észben, amit tett értünk! Mit tett? Igazolást adott arra, hogy bármekkora szörnyűségnek van létjogosultsága, ha te már eleget sajnáltattad magad?

A Facebookon budapesti megemlékezést is szerveztek XXXTentacionnek, amire rövid idő alatt több mint ezerötszáz gyerek jelezte a részvételét. A bejegyzés során először szeretném kiemelni a gyerek szót.

(Vajon az apuka beszél angolul?)

***

Nektek belefér az, amiket tett, vagy már túlmegy azon a bizonyos határon? Vicces volt-e, amikor a videóban megütötte a lányt?

Az, hogy elhanyagolták a szülei, depresszióval küzdött, és kirekesztettnek érezte magát, igazolja a deviáns viselkedést, a késelést, vagy a nemi erőszakot? Más szavakkal kérdezve: így, hogy tudjuk, min ment keresztül, vajon ítélkezhetünk-e? Mikortól kezdve okolható ő, és miért vonhatóak felelősségre a szülei?

XXXTentacion hónapokig kínozta, alázta a barátnőjét, de mikor összejöttek, már betöltötte a 18. évét. Az USA-ban nem számít felnőttkorúnak, nálunk igen. Felelősségre vonható azért, ahogy a párkapcsolatban viselkedett?

2017. szeptember 8-án a Pitchfork részleteket osztott meg Geneva vallomásából. Megrázó részleteket is elolvashatunk arról, ahogy a híresség erőszakoskodott vele. Egy hónappal a MeToo-botrány előtt ez miért nem keltette fel az áldozatvédelmi szervezetek figyelmét? Olvastam már ezt-azt, de vannak benne számomra is gyomorforgató részek, nagyon durva. (Erre egyébként tudom a választ, de kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok.)

Ha egy bloggerről derülne ki hogy erőszakoskodott a terhes barátnőjével, folytatnád-e a követését? Ha egy hazai zenészről derülne ki, hogy megerőszakolt egy lányt egy barbecue-villával, hallgatnád őt továbbra is? El lehet-e vonatkoztatni a tevékenységet attól, aki mögötte áll? Ellensúlyozza az erőszakot, vagy a devianciát, ha valaki népszerű, vagy tehetségesnek tartják?

Tegyük félre, amit én írtam a rajongókról. Te mit gondolsz, miért (volt) ennyire népszerű XXXTentacion a fiatalok körében? Miért akarnak általános iskolás gyerekek ezrével emlékezni rá, akár a szüleikkel kézenfogva?

***

Kedves Szülők! Arra kérlek titeket, hogy töltsetek több minőségi időt a gyerekeitekkel, és beszélgessetek velük, amennyit csak tudtok. Nem telefonnal a kézben, hanem szemtől szemben. Ideje észrevenni, hogy ez már nem a 90-es évek, és a srácotok vagy a lányotok nem az Űrgammákon meg a matricacserélgetésen nő fel, hanem XXXTentacionon meg Kodak Blacken. Tessék tartani a lépést, és megismerkedni azzal, akit lájkol, akiért rajong, vagy, ahogy a fenti képen is olvasható, aki élete egyik legjelentősebb embere. Tessék kérdéseket feltenni elsősorban önmagatoknak, aztán neki. Lehet, hogy a te lányod, vagy fiad is kitette ezt a képet a Messenger-napjába?

A pénz, amit a gyerekedre költesz, nem fogja jobb emberré tenni őt. A törődés nem kerül pénzbe, de rengeteg energiát és időt felemészt egy olyan szülő számára, aki tökéletesnek gondolja a saját módszereit, és váltig állítja, hogy ő mindent megad a kis csemetéjének - ételt, ruhát, telefont. Nem attól leszel jó szülő, ha mencinek gondolod magad, és együtt hallgatsz mindent a gyerekeddel válogatás nélkül, és nem is attól, ha eltiltod tőle. Próbáljátok meg a beszélgetést! Próbáld meg megérteni, hogyan süppedt bele a fiad, vagy a lányod az önsajnálatba! Hidd el, az utasítgatás, a lustálkodás, az online játék, a sopánkodás, meg a szomszédoknak való dicsekvés helyett tök jó program. Ha ügyes vagy, talán még bizalmi viszony is kialakul köztetek, ha pedig igazán profi szülő vagy, akkor a gyereked valószínűleg nem fogja magáénak érezni XXXTentacion szövegeit, és talál magának más példaképet, akit követhet az Instán.



A legnagyobb felelősség rajtatok van!



További élethazugságokról olvasnál? Milyen fejet vágsz, ha valaki azt mondja, hogy őt nem érdekli más véleménye? Hányszor hallottad már valakitől, hogy - mások szerint - érettebb a koránál? Te is unod már, hogy minden osztálytársad hangoztatja, hogy ő nem olyan, mint a többiek? És természetesen olvashatsz arról is, ha valaki azt mondja, nem tudhatod, hogy min ment keresztül. Unalmas dumák érdekes nézőpontból, úgy, ahogy szoktam.

11 megjegyzés:

  1. Minőségi írás. Élveztem olvani, köszönöm, hogy közzétetted.
    Szerintem semmi emlékezeteset nem hagyott az emberiségnek hátra, ez az illető. És nem, egyáltalán nem tartom viccesnek, ha megüt egy lányt vagy akárkit. Ez nem így működik :/
    22/L

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy itt jártál! :)

      Számomra sem volt vicces, de sokan vannak, akik ennek ellenére, vagy éppen ezért jó embernek tartották.

      Törlés
  2. Korrekt írás. Egyrészt nagyon elgondolkodtató, másrészt jól kivitelezett.

    Személy szerint a bejegyzésedig azt sem tudtam, ki a búbánat ez az illető. Szerencsére eddig nem találkoztam a "dalaival", csak így idézőjelben, mert zenének inkább nem nevezném ezt a valamit.
    Az a baj, hogy a rohanó világban tényleg "egyszerűbb" a gyereket az elektromos bébiszitter elé letenni, ahelyett hogy minőségi időt töltene együtt a család, és ez az eredménye. Mikor tíz évesek közösségi oldalon garázdálkodnak (korainak tartom, még ha ezt is diktálja a fent említett rohanó világ) és kiírják hogy depressziósak, felejteni akarnak, nekem is eszembe jut az egyik közösségi oldalon látott fricska, hogy mégis mit szeretnének felejteni? A szorzótáblát? Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet egy gyereknek problémája, mert ezer dolog okozhat gondot, legyen az családon belül vagy egy adott közösségben (bántalmazás, erőszak, elhanyagolás, kiközösítés, csúfolás, stb.), ám nem hiszem hogy egy közösségi oldal, vagy egy ilyen "ember" ajnározása lenne rá a megfelelő megoldás.

    Egyáltalán nem vicces, ha megaláznak, bántalmaznak egy másik embert (vagy akár állatot). Ahogy az sem, ha tele van az adott "mű" trágár kifejezésekkel, vagy olyan dolgokra buzdítja a követőit, amire nem kellene. Inkább szomorú, hogy erre van igény.
    S nem utolsó sorban ezeket a dolgokat nem támogatni kellene, hanem elvonatkoztatni attól a személytől, hogy ki tette, és igenis felelősségre vonni az illetőt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!

      13 éves korig elvileg nem lehet regisztrálni a Facebookra. A gyakorlatban ez persze úgy néz ki, hogy "de anya, én már 12 vagyok!", az eredményt láthatod a Facebook-oldalon. Sem ez, sem a gyermekkori depresszió nem a rohanó világnak köszönhető, kizárólag a szülőnek.

      A csúnya beszéddel nincs gond a megfelelő helyen és szövegkörnyezetben. A rapzene ilyen, X-nél sem ezzel volt gond, hanem a tartalommal.

      Törlés
    2. Láttam már olyat, hogy amint megtanult írni a gyerek (vagy legalábbis az alapokat), már beregisztrált a szülő, mondván nincs abban semmi rossz. Aztán felkerülnek olyan képek is a gyerek adatlapjára nyilvánosan, aminek szintén nem kellene, mégis megesik. Ebből jönnek a zaklatások és képpel való visszaélések, de ezek még az apróbb gondok. Ennél rosszabb is bekövetkezhet. Szóval igen, sok mindenért hibás lehet a szülő, ám nem mindenért.

      Sajnos saját szemmel láttam nap, mint nap, hogy egy fiatal mennyire képes volt hirtelen elvadulni a szüleitől, mert vitte őt a csapat/banda amibe bekerült.
      Nagyon sok dolog függ a kortárs csoporttól, meg annak ráhatásától. Hiszen amikor már több időt tölt a kortársaival, mint a szüleivel (márpedig ez amint középiskolás lesz a gyerek sűrűn előfordul, ha nem előbb...), lazul a szülő-gyerek kötelék, és sajnos a mintát már a kortársaitól veszi. Nem csak a jó dolgok tudnak megragadni, főleg ha folyamatosan egyféle inger éri az embert. Persze ez is több tényezős.
      Láttam nagyszerű és törődő szülők gyerekét elkorcsosulni, deviánssá válni, hiába tettek meg minden tőlük telhetőt a szülők, ugyanakkor láttam nemtörődöm, felelőtlen szülők gyerekét is jól boldogulni a világban.

      Gyermekkori depresszió: kiváltó ok lehet számtalan, a szülő nem minden esetben játszik ebben közre, sokszor már csak az a szülő hibája (ami épp elég), ha nem veszi észre, hogy a gyerekét bántja valami. Ennek oka lehet, ha például több műszakban dolgozik, és a gyereke többet lát egy idegent, mint a saját apját/anyját. Ez a szülő hibája? Vagy a társadalomé ami megköveteli, hogy úgy húzza az ember az igát mint egy ló, különben nem élhetnek normál körülmények között? Kinek a hibája, ha az egyik szülő külföldön (vagy épp elég csak pár megyével arrébb) kénytelen dolgozni, hogy "mindent megadhasson a családjának", s eközben a másik nem boldogul a gyerekkel munka meg a háztartás vezetése mellett? A szülő mert elment, vagy a világ mert az ember arra kényszerül hogy távol a szeretteitől dolgozzon és keresse a mindennapi betevőre valót? A valóságban a helyzet sosem fekete vagy fehér. Sokszor több tényezős, és gyakran kiküszöbölhető lenne, ha bizonyos dolgok megváltoznának. Szerintem.

      A trágár megnyilvánulással kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy egyáltalán nincs helye egy gyerek életében. Felnőtteknél is csúnya, nem még egy gyereknél. Álszent lennék, ha azt mondanám hogy soha az életben nem jött ki trágár kifejezés a számon, viszont határozottan az a véleményem, hogy semmire nem megoldás, és az is a személyt minősíti. Tudni kell kulturált módon hangot adni a mondandónknak, még akkor is, ha szakad az a bizonyos cérna.

      Törlés
    3. Azokat a szülőket én sem értem, akik kiraknak szinten minden pillanatot a gyerekről.

      Én azt gondolom, hogy ha általános iskolában sikerül olyan alapokat adni, illetve olyan helyen továbbtanulni, akkor középiskolában nagy eséllyel nem lesz gond. Nem akkor kell észbe kapni, amikor 14-15 évesen vörös szemekkel jön haza, vagy videó kerül fel róla, ahogy "viccből" megüt egy lányt.

      Ha nekem bizonytalan lenne a megélhetésem, és benne lenne a pakliban, hogy az időm nagy részét Pesten kívül kell majd töltenem, akkor nem vállalnék gyereket. De ez én vagyok. Persze, próbálom megérteni azokat is, akik a semmire, vagy hasonló körülményekre alapítanak családot, de nehéz, pedig én is vágyom rá. Tisztában vagyok azzal is, hogy van, akinek éppen a gyerek után alakul úgy, hogy messzire kell menni dolgoznia, de valahogy mindig mindenkinél "úgy alakul" minden, aztán, ha mélyebbre ásunk, kiderül, hogy ja, amúgy ez már azelőtt sejthető lett volna, hogy beleszült egy gyereket a bizonytalanba.

      Törlés
  3. Szeretek vissza-visszatérni ide, és általában egyet is értek veled. Most is ez a helyzet, viszont a sráchoz nem fűznék hozzá semmit. Inkább a körülötte kialalult jelenséghez, amit, főleg a képek után, azt hittem, jobban kifejtesz majd (de nem ez volt a fő témád, valószínűleg ezért nem tetted).
    Érthetetlen, hogy egy híresség halála után néhányan miért viselkednek úgy, mintha egy családtagjukat veszítették volna el. Erre nagy eséllyel azt válaszolnák, hogy azért, mert "meghatározta az életüket", viszont szerintem inkább az a helyzet, hogy szeretnék azt bizonygatni, hogy mennyire szenvednek és milyen szar nekik, és hogy az ő #ripjük mögött mélyebb fájdalom áll, mint másokéban, miközben a három betű csak annyit takar, hogy: RÁM figyelj (nyilván nem mindeni ezért teszi).
    Egy Antifaces videóban fogalmazzák meg nagyon jól: "mindig kell valami, amitől az emberek csoportosan szenvedhetnek, ami stílust ad a nyomorúságnak". Ezért gondolom, hogy most sem feltétlenül az egyén a lényeg sokak számára, így két hét múlva a legtöbben már nem foglalkoznak majd vele.
    Ez egy olyan gyászolási folyamat, ami során háttérbe szorul a halott, és pont, mint Chester Bennington vagy Avicii esetében, a halál lájkvadászattá, a részvétnyilvánítás pedig divattá válik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pedig szeretnék vissza-visszatérni a hozzászólásaidhoz, mert lényeges dolgokra tapintottál! :)

      A figyelemhiány nagyon sok mindenre magyarázat, ami korábban nekem is érthetetlennek tűnt. Nehéz erről beszélni, mert senki nem ismeri be. Sokat írtam már erről, meg a lájkvadászatról, és a végtelenségig lehetne húzni.

      Törlés
  4. Szerintem nem XXX-szel van a probléma, és nem is a szülőkkel. Elsősorban. Mert hozzá hasonló emberek mindig is voltak, és lesznek is. Hanem két dolog van itt, és ez nagyon összefügg: 1) Z generáció, akiknek a köldökzsinóruk is internetkábel volt, felelőtlenül neteznek, akik állandóan az Instagramot követik, példaképük a felpumpált szájú Kylie Jenner, aki semmit nem tett azért, hogy ő egy ilyen státuszba kerüljön. Satöbbi. 2) A zeneipar, ami még mindig liberálisan áll mindenhez, és teljesen különbözik a filmipartól. Mert ha egy színészt megvádolnak nemi erőszakkal, nem jelölik Oscarra, többé nem kap szerepeket, a karrier szépen lecsúszik a budin. Valljuk be, amit XXX tett, az több mint egy "szimpla" nemi erőszak. És ha egy ilyet megengednek, Z generációs megtalálja YouTube-on, látja, hogy mások istenítik, hát ő is azt teszi. Ezt nevezem Kylie Jenner-jelenségnek. A felelőssége szerintem nem feltétlenül a szülőknek van. Persze, neki is, mert megmondhatná, hogy kisfijam, használd okosan az internetet, de a zeneiparnak kellene az ilyen hulladékokat megállítani, és nem csak úgy kezelni, hogy "tehetséges, jól szól, eladható". Ja, egyébként azt olvastam, hogy XXX vészesen száguld az amerikai number one-ja felé. Miért? Mert van platform, ami terjeszti a dalait, és van kiadó, aki megjelenteti ezeket. (És gáz, hogy a Spotify kis nyuszi volt, de ugye van az a pénz...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A zeneipar azért ilyen, mert az ostoba szülők neveletlen gyerekeinek erre van igénye.

      Mindig is voltak balhés rapperek, de szerintem ő egy kivétel. Egyrészt azért, mert tini, (idén lett 20, de a botrányai nagy része tiniként történt) másrészt azért ilyen mértékű szociopátia nem sok embernél érhető tetten.

      Nem szeretnék rögeszmésnek tűnni, de ha egy iskolás gyerek egész nap az Instán lóg és Kylie Jennert meg XXXTentaciont követi, az nem a szülőt minősíti? Természetesen a kiadó is hibás, amelyik 6 millió dolláros szerződést kínált neki. Szerintem ez egy erkölcsi csőd, ahogy a Spotify döntése is az.

      A filmiparban azért karaktergyilkolásra is használják az erőszakvádat. Nem mondom, hogy mind az, és nem történik ilyen, de tökéletes eszköz rá. A zeneiparban meg mintha pont fellendítené a karriert, ezt a gyereket is az után ismerték meg szélesebb körben, hogy kijött a börtönből.

      Törlés
  5. Én őszintén elmondom, a haláláig azt se tudtam a srácról, hogy létezik. A rappet amúgy se szeretem, egy zenéjét se hallottam, úgyhogy erről nem mondok semmit. Amit leművelt, az szimplán borzalmas.

    Nem ehhez akarok hozzászólni. Az XXX-rajongó elemzésedhez viszont igen. (Ahogy mondtam, én nem vagyok a rajongója!) Van egy elég jó Youtuber, Paul Street, aki több videóban is megemlékezett X öhm... munkásságáról? De szerintem rá nem illik ez a jellemzés (keress rá a csatornájára), bár igazából nem ismerem. (Nyilván)
    Mi a véleményed?

    VálaszTörlés

40 gondolat zárásként

Kedves olvasóim! Ez az utolsó bejegyzés, amit a blogon olvashattok, és az első, amivel szembetalálja magát, aki a zárás után idelátog...