A tízes évek Lolitái azok a középiskolás lányok, akik kapcsolatot kezdenek náluk legalább hat-hét, de sokszor tíz évvel idősebb, dolgozó, de legalábbis anyagilag független férfivel. Nincsenek túl sokan, egy középiskolás osztályra legfeljebb egy-két ilyen lány jut, mégis érdemes foglalkozni ezzel a jelenséggel, hiszen ezek a kapcsolatok gyakran akár több évig is eltarthatnak.
Néhányan egyszerűen csak lerendezik egy pedofíliával a fiú oldalálról, meg egy apakomplexussal a lány oldaláról, pedig ez így hazugság, hiszen 6-12 év korkülönbség esetén legfeljebb báty-komplexusról beszélhetünk, a pedofília korhatárán pedig ezek a lányok már réges-rég túlestek. (Érdekesség, hogy az igazi Lolitát befűző főszereplő sem számít pedofilnak, a tudomány ezt hebefíliának nevezi, amiről pedig én beszélek, az az efebofília.)
Ettől függetlenül én ártalmasnak tartom az ilyen kapcsolatokat, és nem a szexuális viszony miatt: középiskolában a lányok nagy része akkor is élne szexuális életet, ha nem mozdulnának rájuk ezek az emberek. Fejlődési szempontból tartom károsnak, hiszen annak ellenére, hogy sokszor hosszútávú kapcsolatról beszélünk, két teljesen más életszakaszban lévő ember alkotja ezt, és nem biztos, hogy olyan jó móka évekig egyensúlyozni ezen. A lányok sokszor érvelnek azzal, hogy másoknál is működik a kapcsolat ekkora korkülönbséggel. Két dolgozó, önálló életet élő embernél valóban működhet nyolc-tíz év különbséggel is egy kapcsolat, ha viszont az egyik fél még egy tapasztalatlan tizenéves középiskolás, aki a szüleitől függ anyagilag, az egy teljesen más helyzetet eredményez, kár lenne összevetni a kettőt.
Mi kell egy ilyen kapcsolathoz? Kell hozzá először is egy balek. Aki huszon-harmincévesen rámozdul egy tinilányra, aki épp csak kikerült az általános iskolából, az még nem férfi, nem véletlen neveztem őket másodjára fiúnak. Akit közel a harminchoz ki tud elégíteni szellemileg és érzelmileg egy tinilány, és egyáltalán nem alakul ki hiányérzete az évek során; azt még nem tartom férfinak. Egy tini még nagyon könnyen befolyásolható, és már attól is képes összeomlani, ha ennyivel idősebb fiú, aki ki is néz valahogy, szóba áll vele. Egy ilyen balekot már messziről meg lehet ismerni. Nyilván vannak eltérések és kivételek, de az azért elmondható, hogy egy 30 körüli nő jót nevet ezeken a velük egykorú fiúkon, ha egyáltalán észreveszi őket. Egy karrierje csúcsán lévő nőnél teljesen esélytelenül indulnak ezek a srácok, hiszen ők
Kell hozzá a másik fél, a kislány. Jóval nehezebb lenne egy korabeli sráccal kialakítani és fenntartani egy kapcsolatot, mint egy idősebb fiúval, de hát neki ők túl éretlenek. Utóbbiba csak úgy belecsöppen kényelmesen, míg egy tini sráccal közösen kellene átvészelni kettejük állandó személyiségváltozását, de egy kislány ezzel nem tud mit kezdeni. Fogalma sincs, valójában mit akar, viszont igénye van arra, hogy felnézzen valakire, ráadásul szexuálisan a lányok valóban korábban érnek, és vonzóbb (ráadásul egyszerűbb) egy látszólag tapasztalt emberrel bontogatni a szárnyakat és a ruhákat, mint egy másik szűzzel.
Mi tarthat mégis össze két, teljesen más életszakaszban lévő embert akár éveken keresztül?
Leginkább az illúziók. Egyrészt a kislány előtt - legalábbis, amíg középiskolás, mindenképp - az lebeg, hogy ez a kapcsolat akár örökké is tarthat, és semmi nem fog változni azzal, hogy felnőve önálló életbe kezd. Másrészt a srác megjelenése sokszor teljesen megfelel a középiskolás stílusnak, és ebből egy kislány nem azt látja, hogy a vele egykorú, felnőtt nők kinevetik, épp ellenkezőleg: úgy érzi magát, mintha egy igazi celebbel lenne együtt, hiszen a tizenévesek között az idős srác bizonyára tisztesen helytáll. Kapcsolatuk akár állandó témája is lehet az osztálytermi beszélgetéseknek, amivel felhívja magára a figyelmet, különlegesnek érzi magát anélkül is, ha a kapcsolatban egyébként történne bármi érdekes.
A fiú részéről is megvannak az ilyen kapcsolatok előnyei. Eltekintve attól, hogy ezeknek a srácoknak esélyük sincs egy korukbeli nőnél, egy harmincas nő főállásban dolgozik, háztartást vezet, önálló életet él, ami nem kevés felelősséggel, és ezáltal stresszel jár. Ezzel szemben a kislánynak mindezt a szülei biztosítják, a töri tézé meg a röpdolgozatok egy teljesen más világ, mint a sárga csekkek és a munka világa. Egy ilyen kislány kevésbé gondterhelt, felelőtlen, bele lehet vinni szinte bármibe, hálás, és a legtöbb dologra nyitott. A hétköznapok nehézségei a szülei vállát nyomják az övé helyett, ez a felszabadult kisugárzás pedig vonzó lehet az idősebb srácnak. Amíg egy 150-200 ezres fizetéssel nem lehet lenyűgözni egy felnőtt nőt, addig ez egy tinilánynak óriási összeg, különösen, ha a fiú is a szüleivel él, és az egész fizetését el tudják szórakozni a hónap során - gondoljunk csak bele, ha nekünk jutna ennyi szórakozásra! Rendszerint azokat a dolgokat pótolja ez, amiket a szülők nem tudnak megadni. Sokszor a srác még flegmán, komolytalanul is jobban odafigyel a kislányra, mint a saját szülei.A lány figyelemhiánya az egyik alapját adja ezeknek a kapcsolatoknak, hiszen a fiú kora miatt mind mellette, mind a barátnők társaságában kielégítő figyelmet kap.
Ezek ellenére az ilyen kapcsolatok néhány év után általában zátonyra futnak. Egyrészt a lány személyisége sokszor a felismerhetetlenségig megváltozik egyetemista/huszonéves korára, másrészt a velük kikezdő srácok ebbe egyáltalán nem gondolnak bele, és felkészületlenül éri őket a ,,hirtelen" változás. Az évek során felgyülemlenek a szőnyeg alá söpört konfliktusok. Könnyen előfordulhat olyan is, hogy a lány a hirtelen jött sok figyelemtől nyeregbe pattan, és egyszerűen elkezd papucsot csinálni a nála jóval idősebb, de a saját környezetében balek srácból. Ezek a kapcsolatok érzékenyebbek a konfliktusokra, a tinilányok pedig nagyon ritkán kezelik a helyükön a vitás helyzeteket. Sokszor elrugaszkodnak a realitástól, nem a megoldás, hanem az érzelmeik vezérlik őket vita közben. A két kulcsfontosságú pont az igények növekedése és az önállósodás. Egy tinilánynak még fogalma sincs, mit akar igazából, bőven elég, ha a srác ,,bolond", ,,forma", kedves, vicces, és kinéz valahogy, ami azért egy 25-30 éves embernek nem kihívás.
Később viszont már nem elég, hogy a srác bemegy a dohányboltba neki cigiért vagy piáért, beülteti a használt kocsiba és hazaviszi. Megszűnik egy utált, kötött közeg, a középiskola, ahonnan a fiú eddig a kiutat jelentette neki, és életének egy új szakaszába érkezik. Egyre kevésbé érdekes az iskolán kívüli társaság, egyre kiábrándítóbb lehet a rendetlen szoba, meg a fiú szülei, akik állandóan otthon vannak. Egy lány, akinek minden eddigi párkapcsolati és szexuális tapasztalata egy irányból jött, elkezd újdonságra vágyni. A céges/egyetemi közösséggel hirtelen kinyílik a világ, és a fiú már nem az egyetlen, hanem egy a sok közül - ráadásul itt nem letolt nadrágos tizenévesek között kellene helytállni, hanem többségében felnőtt férfiak között. Ez már általában nem megy, így válik az egyetem, vagy az új munkahely az ilyen kapcsolatok legnagyobb vízválasztójává. Ahogy a kutyás Snapchat filtert elhomályosítja az első vizsgaidőszak vagy céges buli, úgy válik igazán élessé, hogy eddig mi tartotta össze ezt a kapcsolatot: a fent leírtak, vagy esetleg egészen más.
