2018. április 30., hétfő

11 hasznos magyar influencer a fiatal lányok előtt

Az olyan embereket, akik a hangsúlyt a tartalomra, a teljesítményre, az értékre fektetik, nehezen lehet eladni. Nehezen lehet belőlük Coca Colát, McDonald's-ot, Starbuckst csinálni, hiszen a jól eladható termékeknél nem az üdítő, a hamburger, vagy a kávé minősége a lényeg, hanem maga a brand. Az emberek nem érzik kényelmesen magukat a "társaságukban", az olvasó nem érzi otthonosan magát, ha ők mosolyognak vissza a címlapról. A tömeget egyáltalán nem foglalkoztatja az, ami nem megbotránkoztató, nem látványos, és nem mindenáron azon van, hogy illúziókkal váljon értékessé, hanem már önmagában az. Ezért volt nehéz dolgom, amikor össze akartam szedni a fiatal lányok előtti 40 legkártékonyabb magyar influencer után néhány hasznos magyar példaképet.

(Forrás: Getty Images)

Amikor a ,,sztárgyárak", tehetségkutatók elkezdenek embereket felfuttatni, vagy amikor a nagy YouTuberek elkezdenek kis YouTubereket promózni, általában a legjobb vásárlóerőt, a fiatal lányokat célozzák meg. Nekik elsősorban az érzelmeikre lehet hatni, ezért is gyakori kellék a kisállat, a baba, vagy a jótékonykodás, és ezért kerülnek előtérbe a botrányok, magánéleti balhék, kudarcok, hiszen ezek kattintást, azonnali érdeklődést váltanak ki, míg a sztárok egyszerű emberekre jellemző, hétköznapi dolgaira, vagy a gondolkodást igénylő, mélyebb tartalomra kevesebb ember fogékony. Az, hogy nincs Instagramom, nem követek YouTubereket, és vaktában tapogatózom az iskolások mostani példaképei között, tovább nehezítette a dolgomat, ezért megkérdeztem néhány fiatalabb lányt, hogy szerintük kik az igazán hasznos példaképek 2018-ban. Senkitől sem kaptam ajánlást, úgyhogy nem vállaltam be, hogy kimondottan a leghasznosabb influencerekről írjak nektek, de kiválasztottam tizenegy olyan embert, akinek az ismertsége mindenképpen jó hatással van a követőkre, kedvelőkre, róluk pedig ABC-sorrendben olvashattok.



Bagi Iván

Nem tudhatjuk, min ment keresztül? Dehogynem! A népszerű humoristáról, íróról, költőről szülei lemondtak, nevelőintézetben nevelkedett, gyerekkorától kezdve pánikbeteg, néhány hónapig hajléktalanként élt a Nyugatiban, és még ugyanabban az évben megnyerte a Magyar Rádió nyolcévente megrendezett humorfesztiválját. Azóta a legnépszerűbb tévécsatornákon szórakoztatja a nézőket főműsoridőben, nyolc könyvet írt, nemrég pedig költészettel kezdett el foglalkozni.

Annak ellenére, hogy tévésztár, régóta rendkívüli türelemmel, higgadtsággal kezeli az olcsó női- és bulvármagazinok megkeresését. Sok interjút adott, ahol részletesen, harag és botránykeltés nélkül beszélt gyerekkoráról, fiatal éveiről. Érezhető, hogy nem sajnálatot akar kiváltani az emberekből, hanem azért beszél ezekről, hogy egy pozitív példát állítson fel a nézői elé, és azt is fontosnak tartja, hogy ne csak a humoros tévészereplőt lássák benne, hanem azt is, amilyen a hétköznapokban. Egy ideig engedte, hogy cikkezzenek a tervezett esküvőjéről, a súlyáról, az utóbbi években viszont már csak humorral, vagy komolyabb témával kapcsolatban szerepel a közéletben.

Számos politikust, közéleti személyiséget kiválóan karikíroz, Baló György-paródiája pedig bearanyozta a gyerekkoromat.




Gera Zoltán

Aki a 2016-os EB-n ismerkedett meg ezzel a tapasztalt, irányító szerepben játszó focistával a képernyőn, nem feltételezné, hogy mennyire mélyről jött. Gera a 90-es években a rendszerváltás utáni kilátástalan, elhanyagolt, jövő nélküli, lakótelepi gyerekek életét élte: iskola helyett játékterembe járt, szipuzott, kilencéves korától kezdve dohányzott, és még gyerekként szokott rá az alkoholra. Pécsen élt, a ,,Kertvárosban", az ország egyik legnagyobb, és egyben legrosszabb hírű panel lakótelepén. Arról álmodozott, hogy bűnöző lesz, ,,igazi maffiózó, akitől mindenki retteg, aki betörésből és verekedésből él", és ehhez gyerekként a társasága is megvolt: a felsőbbévesek minden rosszba belevitték a gyújtogatástól kezdve a betörésen át a járókelők kirablásáig.

Tizenhat évesen aztán belátta, hogy ez az életmód nem vezet sehova, és elhatározta, hogy visszatér kiskori szenvedélyéhez, a focihoz. Több szempontból is hátránnyal indult, egyrészt alig játszott korábban egyesületben, csak a lakótelepen focizott a többiekkel; másrészt a sziputól betegesen soványra fogyott. Tehetségére, labdakezelésére viszont hamar felfigyeltek, ezért szerződést ajánlottak neki a másodosztályú Pécsnél. A piros-feketék az egyik első osztályú csapat csődje miatt 2000-ben, szezon közben hirtelen az élvonalban találták magukat, Gera pedig rendszeresen bevette az ellenfelek kapuját, amivel felkeltette a Ferencváros érdeklődését.

A 21 éves játékos nyáron már zöld-fehérben lépett pályára, és rögtön az első meccsén, az első félidőben gólt lőtt. Innen már nem volt megállás: továbbra is feltűnően sovány volt, de küzdeni akarása miatt a szurkolók rendszeresen a pályára követelték. 22 évesen bemutatkozhatott a magyar válogatottban, két év múlva pedig ráadták a csapatkapitányi karszalagot. 2003 nyarán egy híres nemzetközi focis magazinban szerepelt azzal a sztorival, hogy

több külföldi csapat is rengeteg pénzt ajánlott érte a Fradinak, de ő akkor mindenáron maradni akart.

A következő szezonban aztán 17 góljával bajnoki címig, és Magyar Kupa-győzelemig vezette a zöld-fehéreket, és egyértelművé vált, hogy tehetsége kinőtte a magyar foci színvonalát.

A következő tíz évet Angliában töltötte, ahol a West Bromwich és a Fulham csapatában játszott. Mindkét csapatban közönségkedvenc lett, Magical Magyarnak hívták, szakértők beválogatták az angol első osztály álomcsapatába, a Fulhammel pedig Európa Liga-döntőt játszott. 2014-ben tért vissza a Ferencvároshoz, és most, 39 éves korában is aktív játékos. Ha azt nézzük, hogy édesapja 56 évesen(!) is kapusként játszott még egy megyei csapatnál, bízhatunk benne, hogy Zoltánt is sokáig látjuk még a pályán.


 



Hais Dorottya

Országos műugró-bajnok, Oscar-díjas film főszereplője, és néhány napja lélekben már középiskolás: Hais Dorka igazán reménykeltő jelenség a tizenéves lányok között. A versenysport mellett kaszkadőrködik, a színészet mellett szinkronizál, és a Mindenki című, Oscar-díjas alkotás mellett egy HBO-n futó sorozatban is szerepelt.

Miután a Mindenki bekerült az Oscar-díjra jelölt öt legjobb film közé, Dorka azt mondta egy interjúban,

ugyanúgy viselkedik, mint előtte, nem hozza fel sehol a témát.

Valószínűleg a szülei is szerepet játszanak ebben, de a közösségi médiafelületeit nézegetve érződik, hogy külön figyelmet fordít arra, hogy az emberek számára ő ne Dorka, az Oscar-díjas film főszereplője legyen, hanem Dorka, a lány, akit felvettek a gimibe, ahova jelentkezett. Az, hogy egy ennyire fiatal lány ennyire a helyén kezeli a hirtelen jött ismertséget, több, mint példaértékű.

A színészet mellett a sportban is sokoldalú: műugrásban néhány hónap után országos bajnoki címet szerzett, gyerekként pedig szertornában és úszásban is országos bajnok lett. A filmszerepek és a sport már most, 13-14 évesen országos ismertséget hozott neki, később mégsem ezekkel szeretne foglalkozni, inkább sebész lenne, vagy műsorvezető. Reklámarcként beleállt a Cartoon Network egyik kampányába, ahol az iskolai bántalmazás ellen emeltek hangot - szerintem nem túl nagy sikerrel, de ez egyáltalán nem Dorkán múlt, hanem az ötleten.

Bízzunk benne, hogy megmarad ugyanennek a hétköznapi, de végtelenül tehetséges és sikeres lánynak, és továbbra se dől be annak, ,,hogyan legyen önmaga", hanem a jövőben is az eredményei maradnak a középpontban.




Hajdú B. István

A tapasztalt, ikonikus sportriporter kiváló háttérrel indult, hiszen az ország első számúnak tartott középiskolájába, a budapesti Fazekasba járt. Jellegzetes humoráról, ötletes spontán meglátásairól ismert, amire hamar felfigyeltek az M1-nél. Igazából őt tekinthetjük a Bajnokok Ligája hangjának, amióta így hívják ezt a kupát, - az 1992-93-as szezon óta - Hajdú B. rendszeresen közvetíti nekünk a meccseket, sokszor a döntőt is rábízták. 2000-ben a foci-eb döntőjét, 2006-ban vb-döntőt közvetített, és több magyar olimpiai sikert is az ő hangjával tudunk azonosítani.

Faragó Richárddal közösen többször is őket kérték fel arra, hogy legyenek a FIFA játékának magyar hangjai. Bár ő maga sosem volt profi focista, néha amatőr szinten pályára lép. Három éve az M4-nél dolgozik, a BL-meccseken továbbra is hallhatjuk a hangját, és valószínű, hogy a nyári foci vb-n is szórakozhatunk sajátos közvetítési stílusán.



Kapás Boglárka

Részt vett három olimpián, a negyedikre készül; több számban is országos csúcstartó, mégsem arról hallunk, hogy éppen együtt alszanak-e az edzőjével. Kapás Bogi karrierje igazán példaértékű, hiszen testileg-lelkileg különbözik a többi, nemzetközi szintű úszótól, és így is folyamatosan sikeres tud maradni. Testalkata nagyban eltér a tipikus NDK-s úszónőkétől, nincsenek széles vállai, óriási háta, első két olimpiáján még az 50 kilót sem érte el. Ami pedig a viselkedését, médiamegjelenését illeti, érdemes összevetni Hosszú Katinkáéval, és hamar rájövünk, miben rejlik a különbség.

A pekingi olimpián, 15 évesen még nem tudott utat törni a felnőttek között, de két évre rá megszerezte Magyarország első ifjúsági olimpiai bajnoki címét. A legutóbbi, riói olimpián bronzérmet nyert, Európa-bajnokságokon pedig rendszeresen a háta mögött hagyja a mezőnyt.

Laktózérzékenyként a magyar tej reklámarca lett, az úszás mellett pedig pszichológiát tanul. Néhány hónapja azt mondta, a 2020-as olimpiáig úszik, később pedig sportpszichológiával szeretne foglalkozni.



Liu Shaolin Sándor

Magyarország első téli olimpiai bajnokcsapatának legnépszerűbb tagját két hónapja kapta fel a közvélemény, pedig Liu Shaolin Sándor már évek óta a világ gyorskorcsolyázóinak élvonalába tartozik. Hamar kinőtte a magyar mezőnyt, 17 évesen már Európa-bajnokságon szerzett érmet a felnőtt váltóval, nem sokkal később részt vett az oroszországi téli olimpián, azóta pedig minden évben elhozott egy-egy aranyérmet valamelyik világversenyről.

Barátnője egy öt évvel idősebb angol lány, aki szintén gyorskorcsolyázó, sőt, világbajnok. Tavaly a Sunday Times az év brit sportolónőjének választotta meg. Idén lesznek három éve együtt, szóval fájhat a rajongó lányok szíve. (Kapás Bogi miatt meg az enyém.)

A világbajnok váltó többi tagját is hasznos influencernek tartom, de Knoch Viktornak nincs Instája, Burján Csaba alig posztol, így csak a Liu-testvérek tudnak nap mint nap hatással lenni a követőkre.



Milák Kristóf

A tavalyi vizes vb legnagyobb magyar meglepetése egy 17 éves fiú, Milák Kristóf lett: 100 méteres pillangóúszásban ezüstérmet nyert egy országos csúcsot jelentő időeredménnyel. Megverte példaképét, Cseh Lászlót, és a nagy esélyesnek tartott Chad le Clost is. Bár a felnőttek között is megállja a helyét, kora miatt nem sokra rá a junior-világbajnokságra is elutazott a tengerentúlra, ahol négy aranyérmével ő lett a legeredményesebb úszó a fiúk közül. 

A budapesti felnőtt vizes-vb után készítettek vele egy interjút, ahol nagyrészt az úszásról volt szó. Semmi botrány, semmi balhé, csak egy tárnoki iskolás sráccal beszélgettek, aki éppen legyőzte a gyerekkori példaképét a világbajnokságon.

,,Nem így gyűjtöm a lájkokat. Most rengetegen üzentek ezt-azt, ezresével jönnek a lájkok, de én az ilyeneket kizárom az életemből, egyszerűen nem foglalkozom velük."

Insta-profilja sem nyilvános, és a Facebookján sincs semmi botrányos megosztás kívülállók számára, de bizonyára nem luxusautók, pucér nők, fegyverek, vagy nagy mennyiségű készpénz társaságában pózol, legalábbis nehezen tudnám elképzelni. Egyszerű, kiegyensúlyozott családból származik, és ő az egyik legjobb példa arra, hogy a visszafogottság, a szerénység bizony párosulhat nagy önbizalommal. Az, hogy világsztárnak tartja magát, jól megfér amellett, hogy arról beszél, korábban szívatták a nagyobbak, és, hogy nem érdekli a pénz. Ezt egyébként nem csak saját magáról állítja: edzője, aki egyben a tanára is, szintén világsztárnak tartja őt, és látja benne a leendő olimpiai bajnokot.



Nagy Viktor

A világbajnok magyar vízilabdacsapat kapusa már 143-szor vehette fel a jellegzetes piros sapkát, még sincs olyan ember, aki unná a jelenlétét a képernyőn. Az egész vb-résztvevő vízilabda-válogatott teljesítménye példaértékű, de Nagy Viktor az, aki beleviszi a személyiségét, a hétköznapi oldalát a játékba, és látványos megnyilvánulásokkal hívja fel magára az ellenfél és a néző figyelmét. A magazinok nyelvén mondva: ő megvalósítja önmagát. Az érzelmeit nem fojtja vissza a kamera előtt, a tavalyi BL-döntő utolsó pillanataiban elsírta magát örömében. Persze az ellenfelekkel szembeni heves kommunikáció részben pszichológiai hadviselés is.

A magazinoknak nem ad túl sok alapot a szerepeltetésre: a medencén kívül ő egy egyszerű szolnoki családapa, aki egyébként Bajnokok Ligája-győzelemre vezette a város csapatát és amúgy világbajnok. Ő is a 2020-as tokiói olimpiáig szeretne játszani, később pedig kapusedzéssel foglalkozna.



Reisz András


A felvidéki tájszólásáról elhíresült meteorológus maga a megtestesült önmegvalósítás. Reisz Andrást bármelyik újság bármiről kérdezte, mindig azt mondta, amit ő maga gondolt, fontosnak tartott, a túlzottan bulvárjellegű kérdéseket pedig visszautasította, celebkedést sem vállal.

András amellett, hogy állandó szereplője a TV2-nek, kutató, és egyetemi tanár is. 2000-ben vették fel az ELTE-re, és saját bevallása szerint nagyon örült annak a koszos kolinak, ahol lakott, hiszen a családja nem tudott volna megengedni magának egy albérletet. Többször is beszélt arról, hogy imádja a vonatokat és az utazást, és a szabadidejének akkora részét tölti ezzel, hogy nincs is túl sok barátja. Egyébként is emberkerülő, magának való típus, ráadásul hajlamos nagyon magas elvárásokat támasztani a környezete, és saját maga felé is. Korábban kritizálta a természettudományos felsőoktatás gyengeségét, és azt is, hogy a globális felmelegedést démonizálják, és száz százalékig biztosnak állítják be a köztudatban. Az m1-gyel szemben is ellenérzése van, éppen ezért - mert van véleménye, vannak sajátos meglátásai. Magával szemben is erős kritikát gyakorol, például, zavartan fogadta, amikor a Bors szavazásán a legszexibb férfi időjárás-jelentőnek választották az olvasók.



Rizsavi Tamás

A fiatal mozdonyvezető és fotós mind a munkája, mind a hobbija területen példaértékűt alkot. Mindkét tevékenységet hatalmas lelkesedéssel végzi annak ellenére is, hogy a vezetőfülkében mások élete múlhat rajta, a magaslati fotózásoknál pedig a sajátja forog kockán. Egy kicsit úgy érzem, a fotózással ő azt valósítja meg, amit egyszer én is szeretnék megvalósítani az írással: a hétköznapjainkat, a környezetünket mutatja be egy egészen új szemszögből. Tamás már egész fiatalon olyan képeket készített, amik újságokban, könyvekben, naptárakban jelentek meg, az országos ismertséget pedig a Facebook-csoportok hozták el neki. Szívesen mászik fel hidak, tornyok, épületek, akár a Parlament tetejére is, hogy onnan fotózza a fővárost, híre pedig külföldre is eljutott, két éve interjút adott a Daily Mailnek.

Tény, hogy Tamás ismertségében nagy szerepet játszott a látvány, és a képei gyakran hatásvadászok, de ehhez nem csak bátorságra, engedélyre, fényképezőgépre, és képszerkesztésre van szükség, hanem a meglátásaira is. Ha egy lány pucér képekkel akar lájkokat gyűjteni, elég csak másoktól ellesett pózokba vágnia magát, és megmutatni magából minél többet, de ha valaki a városi fotóival szeretne népszerűvé válni, ott saját magának kell észrevennie a lehetőségeket, és elképzelni a fotókat, hogy hogyan mutathatnának a legszebben, még mielőtt azok elkészülnének. Szerepet játszik az időjárás, a nap állása, ezekkel mind-mind számolnia kell a fotósnak, ami jóval több önálló teljesítményt, szépérzéket, és kreativitást igényel.




Széll Tamás

A Michelin-csillagos éttermet is vezető szakács két éve lett igazán ismert, amikor a nemzetközi szakácsversenyen, a Bocuse d'Or-on megnyerte csapatával az európai fordulót. Azóta tévéműsorokban, reklámokban szerepel, a személyével pedig egy kicsit közelebb hozza a gasztronómiát a hétköznapi emberekhez.

Tamás még a gyakornoki helyén ismerkedett össze hat évvel idősebb mesterszakácsával, akivel azóta is egy párt alkotnak, és ma már közös éttermet vezetnek. (Vajon miért tartom nagyra az olyan embereket, akik néhány évvel idősebb nővel vannak?) Nem sokkal azután, hogy a közös éttermük megnyílt, a Facebookon ő maga állt szembe a nagyjából 10 százaléknyi elégedetlen hozzászólóval, és pontokba szedve, érvelve válaszolt a problémáikra. Erre nem minden ismert ember képes.

2018. április 26., csütörtök

Ti akasztottatok már ki tanárt?

2018 van, és még mindig képesek vagyunk alulbecsülni a mémek szerepét a kultúrában. Azt gondoljuk, ez valami időszakos dolog, ami majd egyszer lecseng, és átveszi a helyét valami más, de nem így van. A mémek többet jelentenek egy divathóbortnál, és óriási hatásuk van a fiatalok gondolataira, viselkedésére.


Nem akartam apuciskodni, vagy unalmas tanulmányt írni a kártékony mémekről, de valamelyik este unottan görgettem a Facebookot, és megláttam a hírfolyamban ezt:


Megértem, hogy a több ezer lájkoló miért leli örömét abban, hogy provokál, ,,kiakaszt" egy tanárt. Én is csináltam ilyet. Unalmas, elméleti info órákon lejátszottam egy fülsértő hangot a telefonomról, és azt hitték, hogy a számítógép sípol; meg direkt felvettem egy sálat kémiaórán, ha a tanár büdösebb volt, mint az általa bemutatott vegyületek. Néha be is szólogattam. Igen, 15-17 évesen ezeket poénosnak találtam, meg én egyébként is neveletlen voltam, a szó klasszikus értelmében. Azt gondolom, ezeket elsősorban azért teszik a gyerekek, mert feszegetik a saját határaikat, kíváncsiak arra, mi az, amit még következmények nélkül megtehetnek. Másoknál az lehet az indíttatás, hogy ilyesmivel figyelmet vonzanak maguk köré úgy, hogy közben nem csinálnak semmi értékeset, vagy megerősíthetik a ,,pozíciójukat" az osztályban. Van, aki elismerésre vágyik, azt szeretné, hogy a többiek róla beszéljenek, vagy csak egy jó sztorit, amit hangosan előadhat a büfé előtt szünetben egy 100 forintos energiaital társaságában. Ez mind világos, érthető.

De miért kell teljesen ismeretlen embereket mémekkel ösztönözni arra, hogy akasszák ki a tanárukat?


Vannak ezek az iskolásoknak szóló mémes-idézetes oldalak, ahol minden bejegyzésre több ezer lájk, hozzászólás érkezik. Az ezeket kezelő adminoknak mi lehet az indíttatása, amikor ezeket kiteszik? Gondolom, felfedezték, hogy nagyon sok gyerekben van gyűlölet valamelyik tanára iránt, és ezt akarják meglovagolni azzal a céllal, hogy népszerűsítsék az oldalt. De megéri?

Hallottam, olvastam olyan történeteket, amikor valamelyik tanár sírva ment ki az óráról. Néhány hónapja vita volt az egyik blogos csoportban arról, hogy egy fiktív történetben a lány azt válaszolta a tanárának, hogy okcsáá. Gyerekek, mikor lett ez menő? Amikor én beszólogattam egy tanárnak, videót csináltam róla, vagy szórakoztam vele, azt a saját magam, vagy legfeljebb a nagyon szűk környezetem szórakoztatására tettem. Azért, mert akkor jó mókának tűnt, feldobta az unalmas légkörömet. Mikor vált ez olyan dologgá, ami mások előtt menő? Lemaradtam valamiről az elmúlt 5-7 évben, vagy mi történt? Miért kellett ezt mémesíteni, miért kell ezt népszerűsíteni? A mi önző célunk az volt, hogy nevessünk egy jót, vagy lekössük magunkat valamivel, és nem kifejezetten az, hogy bántsuk a tanárt, ártsunk neki, vagy minél jobban alázzuk meg mások előtt. Nekünk semmi hasznunk nem származott abból, ha mások akasztották ki a tanárt, hiszen a cél nem az volt, hogy ő sérüljön, vagy megalázó helyzetbe kerüljön, hanem a mi saját szórakozásunk. Nem értem, miért kell másokat erre buzdítani?

A mém készítője miért gondolja, hogy minden iskolában van olyan tanár, aki rászolgál a kiakasztásra? És mi volt a célja azzal, hogy az elmaradhatatlan sírva nevetős emoji mellé odatette, hogy nem is egyszer? Ettől több lájkot fog kapni? 



Nem gondolom, hogy megoldás lenne erre egy beszélgetés a lájkolókkal. Nem fognák fel, hogy ez miért baj, mi sem fogtuk fel akkor. Vicces volt hatszázszor visszanézni a videómat, ahogy a fizikatanár lendületesen dörzsöli a műanyagrudat a levegőben. Vicces volt osztályfőnököm zsíros hajára célozgatni. De ha akkor lett volna egy százezres látogatottságú Facebook-oldalam, eszembe nem jutott volna arra ösztönözni másokat, hogy tegyék ezt. Azt sokkal nagyobb problémának tartom, hogy az adminokkal való beszélgetés sem jelentene megoldást. Ők sem fognák fel, hogy ez miért baj. Hasonló lenne a reakció, mint amikor egy tapasztalatlan 14-16 évesnek megpróbálod elmagyarázni, hogy ő nem lesz örökké együtt a barátjával. Váltig állítani fogja az ellenkezőjét, és nem fogja érteni, hogy miért mondod, hiszen ő szereti, és hát az övék egy véresen komoly kapcsolat!

Azt sem állítom, hogy minden az adminokon múlik. Mint ahogy nem Tibi Atya tehet arról, hogy a tizenévesek rengeteget isznak, nem ezek az adminok tehetnek arról, hogy a tanárok kiakasztására azonnal ezrek nyomják a vicces reakciót. Ők csak egy olyan igényre reagálnak, ami már eleve, az oldal létezése előtt is több ezer gyerekben megvolt, nem ők gerjesztik. Értem, hogy egy oldal népszerűsítéséhez ez kell, mert a tömegnek erre van igénye, viszont én úgy gondolom, hogy ez nem éri meg. Ugyanúgy nem éri meg, mint ahogy azok a mémek sem, amikor egy előnytelen külsejű emberen gúnyolódnak, és aláírják, hogy "jelöld meg azt, aki szerinted összejönne vele". Igaz, nem ismerjük a képen lévő embert, de én ebben nem látok semmi vicceset. Azokat is kifogásolhatónak tartom, amikor azt kérdezik, hogy eltörném-e a legjobb barátom karját egymillió forintért - itt általában több ezren jelölik meg a bff-üket, azzal a szándékkal, hogy természetesen, eltörnék.

Biztos, hogy megéri ezeket posztolni? A népszerűség érdekében megéri. Az emberek a szenzációra, a látványra, az illúzióra reagálnak, ezt használják ki az adminok is. Az, hogy a tanárokkal szembeni okcsáá egyre inkább menőnek, lájkolhatónak számít, a közvéleményt nem érdekli. Legfeljebb akkor indulna hirtelen párbeszéd erről, ha egy tanár kárt tenne magában a sorozatos megalázás, bántalmazás hatására, hiszen ez címlapra való, erre már odafigyelnek, erről már lehet cikkezni, pletykálni, beszélni, erre már felfigyelne a tömeg is! Azt kívánom, hogy soha ne történjen ilyen, viszont úgy gondoltam, fontos erről írnom, hátha így, szenzáció nélkül is tudok erről egy értelmes párbeszédet, vagy vitát indítani. Visszatérve az elejére, tényleg nem akarok apuciskodni, és elsősorban nem azt szeretném elérni, hogy a gyerekek ne akasszák ki a tanáraikat, hanem azt, hogy ne ösztönözzenek erre százezreket a Facebookon és az Instán.

Te milyen kártékony mémeket nem engednél a nyilvánosság elé?

2018. április 25., szerda

Közérthető gyorstalpaló bántalmazó kapcsolatokhoz

Sok hosszú bejegyzésem van, ez most nem lesz az. Az elmúlt hónapokban egyre többen tesznek fel ultrahangos képet a Facebookra olyan kapcsolatokból, ahol tudom, hogy valamelyik fél érzelmileg zsarolja, elhanyagolja, megcsalja, lábtörlőként használja a másikat, ezért úgy döntöttem, írok egy kiegészítést ehhez. Ez egy viszonylag hosszú, fiktív beszélgetés egy sráccal, és igyekeztem benne a lehető legtöbb szempontból megvizsgálni a bántalmazó párkapcsolatokat, néhány fontos dolgot pedig abból a cikkből fogok áthozni ide.

A ,,klasszikus" bántalmazás, ami eszünkbe jut, amikor kimondjuk ezt a szót, egyre inkább előtérbe került, mint jelenség, egyre többet foglalkozunk vele. Azt, hogy Pista bácsi este hazamegy a kocsmából, és megveri Manyi nénit, már egyre inkább lenézi a közvélemény. Most, hogy sikerült civilizálódnunk, és felfognunk, hogy ez rossz, azt kellene megértenünk, hogy a bántalmazás egy ennél tágabb fogalom. A párkapcsolati bántalmazás jelentős része lelkileg és szóban történik. Ez lehet az ütés-rúgás előjele, de nem feltétlenül jár együtt a kettő, ha pedig nem fajul tettlegességig, akkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. A szóbeli bántalmazás annyira tág fogalom, hogy a csend is kimerítheti; gondoljunk arra, amikor a gyerekek azt játsszák egy kiközösített osztálytársukkal, hogy levegőnek nézik.

Az, akit éppen bántalmaznak, azért nem segíthető ki egy ilyen kapcsolatból, mert nem tekint magára áldozatként. Vagy azért nem, mert azt állítja magáról, hogy ő egy igazi farkas, aki már mindenen keresztülment tizen- huszonévesen, ő már bármivel megküzd, és őt hagyják békén; vagy pedig azért nem, mert ezt tartja normálisnak, és a szeretetteljes párkapcsolat számára egy utópisztikus dolog. Utóbbi sokszor annak köszönhető, hogy gyerekkorában azt tanulta meg, hogy a törődés mindig azzal jár, hogy mellette bántják is, és nem alakult ki benne igény a feltétel nélküli szeretetre. Ennek a nevelésnek sokszor alacsony önbecsülés a következménye. Azzal a gondolattal, hogy én nem tudnék annyit elérni, hogy egyedül megéljek, bizony, felnőttként is nagyon könnyen benne lehet rekedni egy olyan viszonyban, ahol ugyan bántanak, de a lakhatás, étkezés legalább biztosítva van. Hiába mondanád neki, hogy addig nem érdemes senkivel összeköltözni, amíg egyedül nem tudná fenntartani magát, nem fogja érteni, hogy mi baj érheti, ha kiszolgáltatja magát, hiszen a szüleinek korábban is ki volt szolgáltatva, és ők is hasonlóan (rosszul) bántak vele.

A bántalmazó kapcsolat kéz a kézben jár a kapcsolatfüggőséggel. Akinek szinte tökmindegy, csak szeressék, az nagyon gyakran marad olyan kapcsolatban, ahol érzelmileg, szavakkal leépítik. Ahogy az illető fél attól, hogy egyedül nem tudna megélni, úgy fél magától a szakítást követő egyedülléttől is, nem csak az anyagiak miatt nem tudja elképzelni a saját életét a másik nélkül. A magányos, bizonytalan családi háttérrel, munkahellyel rendelkező emberek ezért fokozottan ki vannak téve egy ilyen kapcsolat veszélyeinek. Ez megkönnyíti a bántalmazó dolgát, hiszen ilyenkor a kapcsolat velejárója, hogy az áldozat fokozatosan elveszíti a kapcsolatát a külvilággal, egyre kevesebb barátjával, családtagjával beszél, míg végül szinte teljesen egyedül marad, ezáltal még inkább ki van szolgáltatva a másiknak. Az elszigetelés az egyik leghatékonyabb formája a kisajátításnak, a tulajdonos-tulajdon viszony kialakításának. Ismerek olyan lányt, aki az anyjával szakította meg a kapcsolatot egy ilyen viszony kedvéért, akinek egyébként magára tetováltatta az arcát. Gyakori az is, hogy a bántalmazó valamilyen formában korlátozza, vagy felügyeli a Facebook, Instagram használatát, például, hogy mit lájkolhat, milyen képeket tehet ki magáról, vagy, hogy kivel beszélgethet; illetve később azt is, hogy hova engedi el.

Egy egyszerű párkapcsolat is nagyban befolyásolja az ember önértékelését, a bántalmazó kapcsolatnál viszont függőség alakul ki, ahol az önértékelés kizárólag a másikon múlik. Mivel az áldozat függ a másiktól, egyre inkább kitolhatóak azok a határok, amiket elvisel tőle: így válhat normálissá az, ha ordibál vele, ha megrángatja, a földre löki, vagy, ha fölé nehezedik. Összevetve azzal, hogy gyerekkorában is hasonló volt a helyzet, vagy azzal a hozzáállással, hogy neki nem kell segítség, ez az állapot kényelmessé válhat. Az, hogy ő nem tartja magát szerethetőnek: és szemmel láthatóan nem is szeretik, de vele vannak, elviselik, összhangba kerül, és az áldozat ezt ilyenkor úgy értelmezi, hogy megéri benne maradni a kapcsolatban. Persze, maguk a gesztusok fájdalmat tudnak okozni, de a függés hatására az áldozat mindig találni fog magának okot arra, hogy megbocsássa ezeket a másiknak. Ez egészen a végletekig elmehet. Az első cikket a keresztúri gyilkosság után írtam: ott a lány, akit lelőttek, korábban olyanokat bocsátott meg a volt barátjának, hogy fegyverrel belőtt az ablakán, vagy szándékosan oszlopnak hajtotta a kocsit, amiben ő is ült. Bármit képesek elnézni a másiknak, van erre kb. tíz nagyon jó magyarázat, amivel el lehet hallgattatni bárkit, aki segíteni szeretne. A legegyszerűbb az, hogy mert szeretem, és általában ilyenkor abban hisznek, hogy a másik egy lövöldöző, erőszakos emberből egyik napról a másikra kezesbáránnyá válik, és megváltozik a kedvéért, vagy pedig megmagyarázzák, hogy igazából nem is olyan szörnyű, amit tett vele.

Az áldozat mindvégig azon fog gondolkodni, hogy hogyan maradhatna a másikkal, azon soha, hogy megéri-e a másikkal maradni. Ha megpróbálod lebeszélni, nem ugyanazon a pályán futtok versenyt, úgyhogy hiába nyersz, hiába van nyilvánvalóan igazad, semmit nem érsz el vele. Próbálkozni persze szabad, ha egy hozzád közel álló embert bántanak, mégsem nézheted tétlenül, ehhez adok néhány ötletet.

  • Ha ugyanígy bánna a közös gyereketekkel is, mint veled, jól esne? Itt általában azt fogod kapni, hogy majd a gyerek megváltoztatja őt, és hogy ő igazából nem ilyen. Ebből szoktak alakulni az olyan kapcsolatok, amikor az egyik később úgy van vele, hogy inkább engem bántson, mint a gyereket, és inkább magára vállalja a másik dühkitöréseit, csak a gyereknek ne essen bántódása.
  • Mit gondolsz, hogy tudnál ezzel elszámolni később a saját gyerekednek, vagy esetleg egy munkahelyi beszélgetéskor? Itt azt fogja válaszolni, hogy nincs mivel elszámolni, hiszen csak néha hazudik neki a másik, meg minden nap veszekednek, meg csak egyszer rángatta meg, és zárta be a lakásba, de amúgy minden rendben, meg szeretik egymást, és különben is, ez nem tartozik másokra. El fogja bagatellizálni a másik rossz tulajdonságait, le fog venni róla minden felelősséget, és azt fogja mondani, hogy velük minden happy.
  • Belegondoltál már abba, hogy ez az ember a világ legjobban viselkedő, legjobban kinéző emberét is bántaná? Számukra az egy alapérzés, hogy nem elég jók, teljesen hozzászoktak már, szóval fel se tűnik nekik, hogy a végtelenségig futnak azután, és hisznek abban, hogy ha ezt meg ezt megteszik a másiknak, akkor majd elég jók lesznek neki. És nem. Na, majd ha ezt csinálják! És még mindig nem elég jók, és ezt így tovább. Ez nekik így kényelmes, számukra sokkal unalmasabb lenne egy olyan kapcsolat, ahol elfogadják őket, hiszen nem tudnának mit kezdeni vele, furcsállnák.
A bántalmazó kapcsolatban kulcsfontosságú, hogy hosszútávon nem lehetsz elég jó a másiknak. Nem tudsz olyat tenni, amit a másik mindig dicsér, értékel, ami neki mindig jó. Ez hasonló, mintha a szülők veszekednek, és igazat adsz az egyiknek: mindig ott lesz a másik, aki ezért neheztelni fog rád. Egy ilyen kapcsolatban az is alapérzés, hogy vajon éppen mivel sértetted meg a másikat, ha gondolkodni kell, hogy mi az, amit tehetsz, mondhatsz, hogy ne sértsd meg, az egy egyértelmű árulkodó jel.

A kapcsolat két legfontosabb összetevője a bántalmazó részéről a kisebbségérzet, az áldozat részéről pedig a szeretethiány. Ha a sok kis kisebbségérzetes, magát határozottnak mutató ember olyanokba futna bele, akik többre értékelik magukat egy adag mosópornál, akkor nem lennének ilyen kapcsolatok, és ugyanez igaz fordítva is. Ha nincs a kapcsolatfüggőség, már az elején visszautasítás lenne a dologból, hiszen az illető felismerné, hogy nem olyan kapcsolatra vágyik, mint amit a másik nyújtani tud.

Azt gondolom, hogy az ilyen kapcsolatok esetében teljesen hasztalan a felelőst, hibást keresni. Nyilván a bántalmazásért a bántalmazó felel, viszont ha a másik visszamegy hozzá ezután, vagy egy hasonló ember mellett köt ki, az azt jelenti, hogy nem tanult az esetből. Ki milyet szakít, olyat szagol - persze, befogott orral nehéz a megfelelő virágot kiválasztani. Ha már a sokadik társad mellett tapasztalod ugyanazokat a kellemetlenségeket, bizony, neked kell változtatnod azon, hogy mire vágysz, mit keresel az emberekben, és vissza kell utasítanod azt, aki nem felel meg. Áldozatként se egyszerű változtatni, de bántalmazóként még nehezebb, mint ahogy felismerni magadban az árulkodó jeleket is. Leggyakrabban úgy lesz vége ezeknek a kapcsolatoknak, hogy az áldozat talál egy másik embert, aki elviszi a bántalmazó elől a show-t, érdekesebbnek tűnik, fellángol iránta, és a hatására kilép az ellaposodott előző kapcsolatából. Ha az áldozat önállóan szakított, sokkal nagyobb esély van rá, hogy a következő kapcsolata egészséges lesz, mint akkor, ha más hatására tette.

A lelki, és a szóbeli bántalmazás súlyosabb következményekkel is járhat, mint a fizikai. Előfordulhat, hogy egy pofont fél óra után már nem érez az ember, a szavakkal járó lelki fájdalmat viszont tovább is magában hordozza. Ennek köszönhető, ha valakitől azt hallod, hogy a másik bárcsak inkább megütötte volna, mint a lelkébe gázoljon, persze, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fizikai erőszak elfogadható lenne.


Többször is írtam, hogy a bántalmazás nem köthető nemekhez, de mivel én lányokkal gyakrabban beszélek, őket tudom inkább jellemezni. Azt gondolhatjuk, hogy a lányok közül a szerények, visszahúzódóak a legesélyesebbek arra, hogy bántalmazó kapcsolatban kössenek ki, pedig egyáltalán nem ezzel függ össze. Én magamban csak ,,tűpárnának" nevezem azokat a lányokat, akik tényleg esélyesek erre: ők azok, akik természetesnek veszik, ha bántják őket. Ők azt gondolják, hogy ez az élet rendje, egy párkapcsolat velejárója, akik pedig hisznek a szeretetteljes párkapcsolatban, azok azt gondolják róluk, hogy ők biztos imádnak szenvedni, azért vannak még mindig olyan emberrel, akik bántják őket. Egy ilyen lány szándékosan nem lép ki egy hasonló kapcsolatból, hiszen problémája van magával, a barátja pedig rendszeresen megerősíti ebben, önigazolást ad neki, hogy tényleg nem elég jó. Gondolj bele: ha hozzászoktál, hogy évekig úgy tekintesz magadra, hogy ostorozod magad a testalkatod miatt, akkor, ha valaki megjegyzést tesz rá, azzal tulajdonképpen igazat ad neked, még akkor is, ha ezzel megbánt. Az ilyen lány, ha fejleszti magát, azt a barátjáért teszi, semmi méltósága nincs. Magát nem értékeli annyira, hogy fejlődjön, de bármit megtenne azért, hogy a másik elismerje, megdicsérje őt. Az elkeseredettség miatt néhányan gondolhatnak arra, hogy ez biztosan inkább a kevésbé szép lányokat érinti, de egyáltalán nem függ össze a szépséggel. A világ legszebb lányával is ugyanúgy megtörténhet. Ha neki mindegy, csak legyen valaki, aki szereti; ha neki mindegy, csak valaki nyújtson támaszt, akkor teljesen mindegy lesz neki az is, hogy mennyire fájdalmas erre támaszkodni. Így lesz mindegy az is, ha az illető csak használja őt, ha balhés, ha megcsalja és innen ered az a sztereotípia is, hogy a lányok a ,,rosszfiúkra" buknak. Azok a lányok, akiknek nincs semmi méltóságuk, és egy kapcsolat természetes részének tekintik a bántást, a ,,tűpárnák" persze, hogy vonzódnak ahhoz, aki rosszul bánik velük. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ilyenkor meg is akarják menteni a srácot, például, a drogfüggéstől, vagy csak egyszerűen önmaguktól.

A bántalmazó kapcsolat mindig a könnyebb út. Részt venni benne azt jelenti: én ennyit érek, és nem többet. Egy egészséges párkapcsolaton nagyon sokat kell dolgozni, fel kell építeni, össze kell hangolni, viszont a bántalmazás csak úgy jön, magától: az egyik felszed, a másik örül; az egyik szerepel, a másik alkalmazkodik. Eleinte nagyon kényelmes, aztán néhány hónap elteltével nagyon sanyarú, és ez így megy tovább, amíg legalább az egyikük magába nem néz, és ki nem lép. A kiszolgáltatottság, az alávetettség, és megmagyarázni, hogy a rendszer igazából nekünk nem is olyan rossz, mindig kényelmesebb, mint lázadni a rossz rendszer ellen. A rossz rendszer leverése rengeteg munkával jár, viszont ezzel esélyt adunk magunknak valami másra, arra mindenképpen, hogy tisztább fejjel megítéljük, hogy amit később választunk helyette, az miért fájhat nekünk, és miért lehet nekünk jó.

Ha egy ismerősöd van ilyen helyzetben, akkor sajnos a te kezed meg van kötve. Ha úgy érzed, ilyen kapcsolatban vagy, gondolj a jövődre, és képzeld el, mi történne, ha a másik nem változna meg. (Elárulom: nem fog.) Ha félsz attól, hogy ilyen kapcsolatba kerülhetsz: tessék megfelelő elvárásokat támasztani, és aszerint választani, hiszen a show-műsor nem tart örökké. Ne hagyd, hogy elvonják a figyelmed a neked valóban lényeges dolgoktól, amiket egy emberben keresel! Ha pedig sem te, sem az ismerőseid nem tapasztaltak bántalmazást, kopogd le, mert kifejezetten szerencsés vagy.



Ha hosszabban szeretnél olvasni a bántalmazó kapcsolatokról, itt megteheted. Ha az én relationship goal-jaimra vagy kíváncsi, azokat is elolvashatod. Ha pedig az érdekel, hogyan tehetsz tönkre egy tökéletesen induló párkapcsolatot, arra szintén vannak ötleteim.

Hozzá szeretnél szólni? Itt és a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán is megteheted.

2018. április 22., vasárnap

A 35 legfontosabb lépés az irigyelt és NÉPSZERŰ beautyblog felé

Sziasztok drágák! :)))

Hogy vagytok? Milyen volt a hétvégétek? *.*

Ma ahhoz fogok nektek segítséget nyújtani, hogy kezdő beautybloggerként hogyan válhattok egyszerűen és gyorsan népszerűvé, és hogyan válthatjátok ki a többi lányból a sosem lehetek ilyen csinos-érzést! Nem ígérem, hogy megússzátok szarkazmus nélkül, azt viszont igen, hogy a végére teljesen át fogjátok értékelni mindazt, amit eddig gondoltatok a szépségről, a divatról, és az életmódról.

Figyelem! Ha a tanácsokat a szarkazmus ismerete nélkül olvasod, néhol sértőek lehetnek. Az, hogy nehéz elkülöníteni, mikor gúnyolódom és mit gondolok komolyan, szándékos. A 35 pont után röviden, komolyan összefoglalom, mit gondolok erről a jelenségről.


A kép saját - ez az oka, hogy ilyen ízléstelenre sikerült

1. A blogodnak egy fantasy-világban kell játszódnia, ahol nincsenek férfiak, nincsenek 40 felettiek, nincs vidék és nincs hízás: kizárólag fiatal, városi, vékony nők. A férfiak valami hozzá nem értő állatfaj; az idősebbek olyan kívülállók, akikkel udvariasnak kell lenni; a vidék pedig az a hely, ahova el lehet utazni, vagy talán gyerekkorodból rémlik róla valami, de ott úgysem él sok ember. Ebben a környezetben mindenki zsír és cukor nélkül étkezik, aki esetleg mégsem, az alacsonyabb rendű, mint te. Jobbnak kell lenned világépítésben, mint egy fantasy-írónak, hiszen az olvasóid nem a férfiaknak akarnak tetszeni, hanem a többi nő irigykedő tekintetét akarják magukénak érezni, velük versenyeznek. A fotóidat ennek megfelelően külföldi városokban készítsd, de ha itthon teszed, a minimum egy Budapest, vagy Debrecen. A vidéki környezetet legfeljebb ritka természetközeli fotómontázsokhoz használd fel, a falu kiábrándító.

2. Eszedbe ne jusson kifejezetten férfiaknak tetsző dolgokról posztolni, te kizárólag a lányokhoz szólsz! A férfiak mindenféle nőhöz vonzódnak, elég megnézni a pornókategóriák népszerűségét: a vékony, a duci, a kismellű, a nagymellű, az anyuka és a tini egyaránt megtalálja azt, akinek ő a tökéletes, de te ezzel ne foglalkozz! A lányok által álmodott lányideálnak sokkal egyszerűbb megfelelni. Legyél vékony, legyen lapos a hasad, enyhén barna bőröd, és törekedj arra, hogy általában öltözz úgy, mint egy businesswoman akkor is, ha valójában egyetemista vagy, aki életében nem dolgozott egy percet sem. Ezzel a megjelenéssel azt a hatást fogod elérni, hogy a lányok földre szállt csodaként tekintenek rád, a férfiak közül meg az értelmesebbje egy kényes, márka- és látványorientált picsának gondol (teljes joggal), a primitívebb pasik pedig azt fogják gondolni, hogy anyagias vagy, és el akarnak majd vinni ide-oda, persze minden hátsó szándék nélkül. Áhh, nincs normális pasi, mind ugyanolyan...

3. Kerüld a szemkontaktust a képeken! A divat- és életmódblog egy olyan hely, ahol nem te játszod a főszerepet, hanem a termékek, amiket bemutatsz. A ruháid, a táskád, a cipőd, az órád, a nyakláncod, a többi kiegészítőid, a koktélod, a kávéd. Ahhoz, hogy a figyelem ezekre irányuljon, a képeken lehetőleg ne nézz a kamerába, vagy oldalra tekints, vagy viselj napszemüveget. Ha mégis belenéznél, erőltess magadra halott arcot, mint a modellek: legyen üveges a tekinteted, és résnyire nyisd ki a szád. Esetleg állíts be egy 100 forintos Colgate-műmosolyt a tükör előtt, de ez legyen a legritkább eset, hiszen ilyenkor a lányok erre fognak fókuszálni, nem a legújabb babakék blézeredre. Az, hogy a kamerába nézel természetes arccal, mint amikor egyedül szoktál lenni, senkit nem érdekel, szóval ilyet semmi esetre se csinálj: vagy elfordulsz, vagy napszemüveg, vagy tetszhalott, vagy műmosoly. Ez a négy variáció van.

4. Az írásaidat is ebben a szellemben kell megalkotnod: minél kevesebb érzelem, minél több tárgy! Semmin ne akadj ki túlzottan, soha ne csorduljanak túl az érzelmeid, mindig maradj tárgyilagos, és tűnj legalább annyira érzéketlennek, mint a kifutómodellek arca; és olyan gépiesen kedvesnek, mint egy szépségkirálynő-jelölt.

5. NE NYÍLJ MEG! Senkit nem érdekel, ami benned van, az olvasó arra kíváncsi, ami rajtad van. Pluszpont, ha amúgy nem is tudnál.

6. Ha mégis bevállalnád az alacsonyabb olvasottságot, és megnyílnál, soha ne beszélj a hibáidról, amiket elkövettél! Ne feledd, te egy #girlboss vagy, aki sosem hibázik! A képeidnek is azt kell sugallnia, hogy te a Hibátlan Lányok Kasztjához tartozol, ezt az illúziót pedig tönkreteheti, ha arról írsz, mennyire rosszul érezted magad amiatt, mert 20 éves korodig szűz voltál, vagy mert hülyén viselkedtél egy párkapcsolatban. Te jó ég, ez magánügy, ehhez senkinek semmi köze - persze ennek ellenére dicsekedhetsz azzal, hogy a te blogod mennyire fantasztikusan mélyen személyes.

7. Írhatsz filmekről, színházról, költészetről, kultúráról, de csak ismert, sokak által kedvelt, populáris darabokat válassz. Az ilyen posztok által úgy fogsz tűnni, mint akinek van véleménye, és hivatkozhatsz rájuk, hogy te nem vagy felszínes, és a blogod sem az. Persze, megosztó témába soha ne menj bele, azzal csak olvasókat veszítesz, és különben is, minek beszélni róluk.

8. Ahogyan Oscar Wilde mondaná: you cannot be overdressed or overeducated. Nem lehetsz sehol túlöltözött, vagy túlművelt, egy beautyblogger esetében viszont egy harmadik tényező a legfontosabb: sosem lehetsz valakihez túl kedves! Mindig törekedj arra, hogy kedvesebbnek, barátságosabbnak tüntesd fel magad, mint az olvasóid, akik szintén elhalmoznak dicséretekkel téged. Olyan ez, mint egy végtelenített, oda-vissza működő színpadi verseny, de ne feledd: mindig nyerned kell, mindig neked kell a kedvesebb félnek lenned akkor is, ha valójában semmi okod rá, és akkor is, ha egyáltalán nem ismered az illetőt. Ha az olvasóid ezzel a mindig mosolygós, mindig kedves attitűddel azonosítanak téged, akkor szívesebben fogják megvásárolni a rajtad lévő termékeket, hiszen azzal kapcsolják össze, hogy ettől ők is ilyenné válhatnak, az életük pedig problémamentessé.

9. Kizárólag pozitív hangnemben írj a termékekről is. Soha nem írhatod le egy tesztelt szépségápolási termékről, ha művi, természetellenes hatást kelt. Úgy kell tenned, mintha számodra az lenne a természetes, hogy porcelánarcod van. Az esztétikai bőrhibák valami olyasmi szerepet töltsenek be az oldaladon, mint a valóságban az ebola, a lepra vagy az aranyér, hiszen ez valami olyan dolog, amiről nem illik beszélni.

Ne feledd: mindig mosolyogni, lelkesnek tűnni, mint aki szívvel-lélekkel csinálja, akkor is, ha belül rettegsz, mit fognak szólni!

10. A karácsony, a Valentin-nap, és az április-májusi/október-novemberi Glamour- és Joy-napok mellett mások halálát is nyugodtan felhasználhatod marketingcélokra. Palvin Barbi remek példa erre, ő a Los Angeles-i terrortámadással reklámozta a L'Oreal termékeit, amiket aztán felkaptak. Ha egy ismert divattervezőt, hírességet veszítünk el, arról is mindenáron nyilvánosan emlékezz meg a blogodon, hiszen az emberek erről beszélni fognak, megosztják, reagálnak rá. Ne viccelj már, #girlboss vagy, te nem érzel, hanem reklámozol! És különben is, ha nem írod ki, akkor a lányok azt fogják gondolni, hogy nem is sajnálod az illető halálát! Ami a karácsonyt, vagy a Valentin-napot illeti, a lányokat vásárlásra kell ösztönöznöd, és azt kell sugallnod, hogy így élhetik meg igazán az ünnepet, ha megveszik, megkapják ezt a művirágot/kiegészítőt/ékszert, enélkül nem buli a buli.

11. Használj gyakran ismételt közhelyeket, olyanokat, mint az úgy hozta a sors, a kövesd az álmaid, vagy a kevés embert engedek közel magamhoz, de őket igazán szeretem. Ezekkel valójában nem mondasz semmit, az olvasóid mégis imádni fogják, mert egy pillanatra úgy fogják érezni, hogy mellettük ülsz a kanapén, és inspirálod őket. Ne feledd, az olvasóid szemében te vagy A Hibátlan Lány, hozzád képest Oravecz Nóra is kezdő, úgyhogy higgy magadban, tudsz te jobbat is! Ne használj bonyolult magyarázatokat, amiken gondolkodni kell, vagy amik elmélyítik a témát, ezek hatására kevesebb olvasód lesz, az egyszerű idézetek viszont növelik a tábort.

12. Ami a ruhásszekrényedben az alapdarab, az a beautyblogod esetében az illúzió. Ezen áll vagy bukik az egész sikere, ez az alapja, ehhez kell igazítani minden mást. Az olvasóid

semmi esetre se tudjanak arról, hogy az a töménytelen mennyiségű ruhád, táskád, cipőd, kiegészítőd, utazásod, drága kávéd és koktélod milyen pénzből van,

hiszen éppen ezért olvasnak téged, hogy olyanok akarjanak lenni, mint te. Ha tudnák, hogyan válhatnak olyanná, mint te, vagy elérnék azt, hogy olyanok, mint te, többé nem olvasnának téged. Azzal, hogy egyébként egy átlagos lánynak tűnsz, mégis te pózolsz azokon a fotókon, azokban a ruhákban, azzal a profi beállással, azzal a táskával, és nem ők, azt az érzetet fogja kelteni bennük, hogy te szebb, csinosabb, jobb vagy náluk, valamiért. Ezt a homályt, távolságot fenn kell tartani, sőt, mindvégig ápolni kell. Úgy kell tenned, mintha mindent kizárólag magadnak köszönhetnél, soha ne említsd meg azt, ha a szüleid, vagy a barátod (szülei) jómódban élnek, és valójában annyi történik, hogy az ő pénzük köt ki a boltok kasszájában, te pedig fürdőzöl a lájkokban, amit a vásárolt tárgyaidra kapsz.

13. Az illúziót, hogy magadnak köszönheted az életmódot, a ruhákat, és azt, hogy ez az életed, nagyon egyszerű fenntartanod. Amellett, hogy nem beszélsz a szüleidtől kapott pénzről, illetve arról, amit a barátodtól és az ő szüleitől kapsz, rendszeresen ellövöldözhetsz ezek közül néhányat:
  • A világ tele van apró csodákkal!
  • Rengeteget fejlődtem, tettem a céljaimért.
  • Sok áldozatot hoztam, sok kockázatot vállaltam, hogy itt tarthassak, ahol most.
  • Mindent annak köszönhetek, hogy kitartó vagyok / kreatív vagyok / van stílusom / erős vagyok / született girlboss vagyok stb.
  • Alázatos munkával, szorgalommal bárki elérheti ezt! Te is megérdemled, hogy ilyen legyél!
Ezek azért jók, mert senki nem fog rákérdezni, hogy mégis mi az a rengeteg alázatos munka, amit tettél azon kívül, hogy a megfelelő emberrel jársz, vagy a megfelelő családba születtél, hiszen egy ilyen kérdés bunkóságnak tűnne. Ha esetleg ,,hostess", escort, táncos, webkamerás ,,munkával", vagy svájci takarítással szereztél a ruhákra pénzt, arról se beszélj, de ezt gondolom, mondanom sem kell. Amúgy ez ritkább, de ilyen is előfordul.

14. Alapvetően hétköznapi lánynak kell tűnnöd, aki a bemutatott termékek hatására válik Hibátlan Lánnyá. Például, ha az egyik szülődnek egyszerű foglalkozása van, azt néha ellőheted. Azt is leírhatod, ha gyerekkorodban nem engedhettetek meg magatoknak olyan dolgokat, mint például egy nyaralás. Ez az ellentmondás nagyon fontos, ez tartja az oldaladon az olvasókat. Azt fogják gondolni: ez a hétköznapi lány mennyire csinos/szép/vékony, én miért nem lehetek olyan, mint ő? Ha választ kapnak erre a kérdésre, vége az illúziónak, ezáltal nem leszel érdekes. Az oldal népszerűsége ezen a meg nem válaszolt kérdésen múlik, hiszen amíg egy lány azt gondolja, hogy a stílusa, vagy a szépsége az akadálya, hogy olyan csinos legyen, mint te, addig a te oldaladra fog járni, hogy egyszer majd talán olyanná válhasson. Röviden: az illúziónak fednie kell mindent, így a képeket nézve az egyszerű lány azon fog gondolkodni, hogy te mitől vagy ennyivel értékesebb, és amíg ezen gondolkodik, addig nem fog rájönni, hogy valójában semmivel.

15. Az egyik legjobb ellentmondás, ha néha megemlíted, hogy te imádsz enni, szereted a hasadat. Ezzel nem csak menőnek, bevállalósnak fogsz tűnni, de még inkább elbizonytalanítod az olvasót a saját testképében, hogy ha egyformán imádtok enni, és mindketten ugyanazt a gyümölcsturmixot vagy zabkását eszitek reggelire, akkor neki miért nem lehet olyan lapos a hasa, mint neked. Ez az illúzió egyik fontos része, és nagyon hatékony reklámfogás. Ha eközben anorexiával, bulimiával, más evészavarral, testképzavarral küzdesz, azt soha ne említsd meg, ez senkit nem érdekel. Különben is, akkor már az olvasó tudni fogja, hogy minek köszönhető az alakod, és megunja az oldalt, mert rájött a titokra.

16. Az, ha egyetemre jársz, egy szerves része kell, hogy legyen a blognak. Ez azt sugallja az egyszerű olvasónak, hogy nem csak szép vagy, de okos is. Az egyetemista lányokban tovább szélesítheted azt az ellentmondást, hogy te is küzdesz a vizsgaidőszakkal, mégis szebb, csinosabb, vékonyabb vagy stb., mint ők, akik pedig nem járnak egyetemre, azok azt fogják gondolni, hogy te valami zseni vagy, és arról az oldalról is hozzátesz a Hibátlan Lány-imidzshez, szóval ez mindenképp egy klasszikus jackpot, ne hagyd ki. Ráadásul, még azt az illúziót is kelti, hogy értesz bármihez is a szépségeden túl.



17. Mindig akarj egy kicsit vékonyabb lenni, és ezt rendszeresen említsd meg! Soha ne nyilvánítsd ki, ha elégedett vagy a testeddel! A Hibátlan Lány (szerepében lévő blogger) minden esetben vékony alkatú, és mindig egyre vékonyabb akar lenni. Ne feledd: nem a férfiaknak kell tetszened, hanem a többi lány irigységét kell kiváltanod, ezt pedig azzal fogod tudni, ha kimondottan sovány vagy, és lapos a hasad. Duci lányok lehetőleg ne találjanak semmi használhatót a blogodon arc-, haj- és körömápoláson kívül, egy valamire való #girlboss nem engedheti meg magának, hogy lealacsonyodjon erre az igénytelen, egészségtelen szintre.

18. Az az őrjítő érzés belülről, hogy lehet, hogy nem elég jó, amit mutatsz; és a rettegés, hogy a lányoknak vajon tetszeni fog-e, teljesen természetes, de ebből ne mutass meg semmit. Nyomd el magadban!

19. A minőséget, az értéket, a stílust legtöbbször a márka és az ár határozza meg, nem az, hogy mi mennyire csinos, mennyire áll jól, mennyire néz ki jól. Gondolj bele: egy tökéletesen álló, csinos ruhát bármelyik egyszerű lány találhatna magának akár leértékeléskor, egy Facebook-csoportban, de még egy használtruha-üzletben is. Viszont az olvasóknak azt az élményt kell nyújtani, hogy bárcsak ők is olyan csinosak lehetnének, mint te, nem hihetik el azt, hogy olyan csinosak, mint te! Olyat kell mutatnod, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. Eszedbe ne jusson New Yorkerben, vagy Tallyban vásárolni, esetleg bármit használtan venni! Az a szegényeknek való! A stílus ott kezdődik, amit az olvasóid nem tudnak megfizetni. Kiegészítésként néha bedobhatsz egy-egy Aliexpressről rendelt darabot, vagy C&A-t, esetleg H&M-et, de az outfited semmiképpen se ilyenekre épüljön. Ezek sok lány számára elérhetőek, a hétköznapiság érzetéhez elengedhetetlenek, és jól kiegészítik a luxust, szóval ilyeneket is mutass, de a hangsúlyt ne ezekre fektesd.

20. A #nofilter, #nomakeup képeken is mindig legyen rajtad smink, és legyen megcsinálva a hajad. Ne viccelj, szerinted tényleg bármelyik beautyblogger kiállna smink nélkül az olvasói elé? Vannak kiváló natúr hatást keltő termékek, ez az egyik legjobb olvasóvonzó dolog, hiszen ezek által ők is olyan természetes szépségek akarnak majd lenni, mint amilyennek te a képeken tűnsz.

21. Ne pucérkodj! Itt nem a férfiakat kell levenned a lábukról, hanem a lányokat! Minden a ruháidról, tárgyaidról szól, itt a tested csak eszköz, nem azt kell elsősorban megmutatni. Például, shortok esetében ne a picsanadrág mellett legyél, hanem a kicsit hosszabb fazon mellett, szoknyáknál szintén. A beautyblogod fantasy-világában nem léteznek férfiak, itt nem kell villantanod semmit. Ha túl sokat mutatsz a testedből, az elvonja a lányok figyelmét a tárgyakról, amiket reklámozol.

Csak fehérneműs képet se vállalj be, egy ilyen blogra ez túlzás. Ráadásul, gondolj bele, nagyon kevés kiegészítőt vehetnél fel hozzá, és ez mélységesen szomorú.

22. Minden egyes színárnyalatot a nevén nevezz! Nem létezik világos, meg sötét, királykék van, indigókék, meg tengerkék! Mélybordó, rózsakvarc, fűzöld és púderrózsaszín. Ettől nagyon szakértőnek fogsz tűnni, olyannak, aki egy próbafülkében született, és ki se jött az üzletből 20 évig.

23. Fényképezéshez nem kell túlzásba vinni a költekezést, a képszerkesztést viszont annál inkább. Lehetőleg tükörreflexes gépet kérj kölcsön, vagy vetess a barátoddal, szüleiddel, használtan nem kerül sokba. A szerkesztésnél arra figyelj, hogy a háttér homályos, te pedig látványosan élesebb legyél, és az is fontos, hogy milyen színeket emelsz ki a képen. Egy-egy outfit látványosságát meg tudja határozni, ha a megfelelő árnyalatokat emeled ki képszerkesztővel.

24. Nézzük meg még egyszer a felső képet.


Mi a baj ezzel a képpel? Több sebből is vérzik. Ha egy kezdő, fiatal blogger ezt a fotót tenné fel, vagy nem kapna rá semmilyen reakciót, vagy csak valami nagyon kedveskedve megírt, műmosolyízű kritikát. Ez történik a felszínen, és akkor most ássunk a gondolatok mélyére.

  • A tárgyak túl közel vannak a kép széléhez. Legközelebb tartsd távolabb a kamerát!
  • Jó-jó, a beállítás már elég természetellenes, mert tök életszerűtlen, hogy valaki így dobálja le a cuccait az ágyra, ez tetszik! Még az a gyűrődés se rossz a kép bal oldalán, egészen inspiratív.
  • A fények viszont borzalmasak. Nézd már meg, a sál közepe majdnem fekete! Vakura, vagy külső fényszóróra nem telik?
  • A színek nem harmonizálnak! Ilyen alapvető divatbakit csak stílustalanok követnek el. Ki a fene venné fel ezt a pulcsit ezzel a sállal, most komolyan?! Ha így kimennél az utcára, az első lány undorral nézne rád...
  • Nem felel meg az évszaknak. Már hetek óta a beach bodydat kellene mutogatnod, kint 30 fok van, te meg a napszemüveg mellé beraksz egy sálat a képre. Gratulálok.
Egy megfelelő pózban beállított, megfelelő fényekkel ellátott fotón ugyanezek a tárgyak egy egyszerű ember számára akár azt a hatást is kelthetnék, hogy valami limitált designer darabok, én pedig egy tipp-topp ember vagyok, akit még a vécére is kocsival visznek, és divatbemutatóról divatbemutatóra jár. A valóság az, hogy tavaly tavasszal unatkoztam itthon, elmentem a ház előtt lévő H&M-be, megvettem a pulcsit 2000 forintért, meg a sálat 700-ért, aztán ősszel is nagyon untam a tévézést, úgyhogy bementem a belvárosba az egyik C&A-ba, és megvettem ezt a csodás egyedi napszemcsit 390 forintért. Ja, az iPadet meg nyertem, egyébként igazából sosem telne rá, hiszen pályakezdő vagyok, és egyedül élek. Már a pulcsin is hezitáltam, mielőtt megvettem. (Aki ebben is szarkazmust érez, az most hagyja abba az olvasást!)

Elköltöttem két alkalommal 3090 forintot, meg részt vettem egy nyereményjátékon. Marhára inspiratív vagyok, kövess be Instán...


25. Cukormentes papírpoharas kávé; színes, gyümölcsös italok és random hotelszobás képek nélkül nem létezik valamire való divatblog. Hogy hogy kerülsz ennyi hotelbe ilyen gyakran? Azt bátran bízd az olvasók fantáziájára, nem kell mindenről tudniuk.

26. Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet, és ezt a marketingesek is pontosan tudják. A virágot sokféleképpen felhasználhatod a blogodon:
  • szagolgathatod egy szép ruhában csukott szemmel, és addig se a kamerába nézel,
  • tarthatod egyszerűen a kezedben fotózás közben,
  • tűzheted a hajadba,
  • odarakhatod random tárgyak mellé egy fehér asztalra a művészies hatás érdekében,
  • és a legjobb, hogy úgy érzem, valamiért csak nekem tűnik teljesen természetellenesnek, ha egy lány táskájából kikandikál véletlen egy csokor színes (mű)virág az outfit-fotón, másoknak ez tök hétköznapi hatást kelt. Életszerű, hogy mindig van nálad egy adag művirág, hátha éppen kell valamire.
Virágból tehát sosem elég, és akkor még a virágos ékszerekről, ruhákról nem is esett szó, meg a Million Rosesról sem. Ha soha nem kaptál ilyet a barátodtól, nem is nevezhető férfinak.

27. Ezekhez a random összeválogatott tárgyakról készült művészi fotókhoz csapd hozzá néha a legújabb Elle, Vogue, Cosmopolitan, vagy Glamour magazint, hidd el, jól fog mutatni.

28. Amellett, hogy a hasadnak laposnak kell tűnnie, sok más íratlan szabálynak is meg kell felelnie a testednek, hogy igazán népszerű divatblogger lehess. A nyakadnak, a csuklódnak, és a lábaidnak aránytalanul vékonynak kell tűnnie a tested többi részéhez képest, szerencsére ezekre már sok különféle optikai megoldás létezik. A nyakadra válassz egy choker nyakláncot. A rácsos a tiniknek való, a műanyag meg a szegényeknek, te válassz egy szövet, vagy bársony darabot, lehetőleg feketét. A csuklódon mindig többféle kiegészítőt viselj, ez egy olyan szabály, amitől nagyon ritkán térj el! Az óráid, karkötőid, ha nem is mind aranyból, ezüstből, vagy bőrből készültek, legalább tűnjenek úgy, a műanyagot itt is felejtsd el. A lábaidat néha tedd keresztbe, úgy a combjaid vékonyabbnak tűnnek.

(Úgy érzem, ezzel itt muszáj eldicsekednem: volt barátnőmnek nagyon, nagyon vékony csuklója volt. Vannak ezek a hosszúkás sörös-üdítőspoharak, mosogatásnál BELE TUDOTT NYÚLNI teljesen, és úgy elmosni. Amikor először ezt megláttam, majdnem elejtettem, ami a kezemben volt, aztán azzal sokkolt, hogy ki-be húzta a kézfejét ezekből a poharakból, csont nélkül, és nevetett a megdöbbenésemen. Miután magamhoz tértem, akkor világosított fel, hogy lányoknál ez egy különlegesen esztétikus dolog, és valóban az, hiszen a vastag, nagy kézfej meg pont, hogy férfias. Nekem nincs nagy kezem, de esélyem nem lenne belenyúlni egy hasonló pohárba, és közben fel sem tűnt, hogy az övé ennyivel vékonyabb.)

29. A képeken az órás-karkötős kezedet mindig tartsd fent, a hajadnál, sőt, bele is túrhatsz. Ezzel figyelmet vonzol a csuklódon lévő kiegészítőkre és a körmeidre.

30. Ha divatblogger vagy, elengedhetetlen, hogy kivételezz bizonyos márkákkal. Ha nincs ötleted, sebaj, vannak olyanok, amikkel biztosra mehetsz, és garantált lájkolást válthatsz ki, mindössze ezt a néhány dolgot kell észben tartanod.
  • Ha már a karkötőknél tartottunk, a Pandora egy must-have. Nincs is ízlése annak, aki nem gyűjti rá ezeket a bigyókat, sőt, nem is igazi nő.
  • Ami összességében az ékszereket illeti, Thomas Saboból nem tudsz olyat venni, amiért ne lennének oda a lányok.
  • Ami nem iPhone, az nem telefon, ami nem MacBook, az nem számítógép.
  • Napszemüvegből a Ray-Ban az igazi.
  • Táskák közül a Michael Kors, a Guess, a Chanel, a Gucci és a Louis Vitton egyaránt lájkolható választás.
  • Ruhákból a Zarát tolhatod a végtelenségig, sosem fogják megunni.
  • Az egyszerű olvasót le tudod nyűgözni annyival, hogy a Prada vagy a Chanel nem csak táskát gyárt, hanem kozmetikumokat és illatszereket is. Nyugodtan költs rájuk egy vagyont, imádni fogják!
  • Ha shoppingolsz, és több szatyor van a kezedben, a képeken a Gucci legyen kívül, a fekete alapon arany betűjével az a leginkább szemrevaló.
Forrás: favim.com

31. Teljesen mindegy, melyik évben vagyunk, a ruffle top minden nyáron divatba fog jönni. Mivel sokáig fogalmam sem volt, hogy hívják, ezt sokáig visszahajtós felsőnek hívtam, mivel nekem úgy tűnt, mintha a teteje vissza lenne hajtva.

32. Vannak további olyan témák is, amikhez mindig érdemes visszanyúlni, ha éppen fogytán az inspiráció: ilyen a kalapos-kockás vintage stílus, a pasztellszínek, a minimalizmus, vagy a goji bogyó szerepe az étrendben. Érdemes ezeket úgy tálalni, mint amiket te találtál fel, és sehol máshol nem olvasható, csak nálad.

33. A reggeli a nap legfontosabb étkezése. Ne felejtsd el lefotózni az erdei gyümölcsös zabkásád!

34. Ha igazán népszerűsíteni szeretnéd az oldaladat, akkor jótékonykodj! Fotózd le, ahogyan segítesz állatoknak, gyerekeknek, rászorulóknak. Az adományozásnak nem az a lényege, hogy adj, hanem, hogy az olvasóid lássák, hogy te mennyire jólelkű és kedves vagy, illetve azt, hogy megteheted. Szerinted miért terjedt el az a sztereotípia, hogy a szépségkirálynők világbékét akarnak?

35. A gyerek egy szükséges rossz, amivel lehet pózolni az Instán. A gyerekvállalást vagy úgy kell beállítanod, mint valami olyan dolgot, amitől a női test (ideiglenesen) undorító és taszító lesz, vagy pedig úgy, ahogy Kylie Jenner: felhasználni marketingeszközként. Semmiképpen se legyen a nőiség része, az élet természetes velejárója, egy olyan businesswoman számára, mint te, az anyaszerep egy sokadrangú, alávaló szerep. Olyan furi lesz a hasad tőle, meg még a végén kiderülne, hogy anyaként már valódi áldozatokat kellene hozni, ellentétben a modellkedéssel.

***

Nem az a célom, hogy ne létezzenek a világon beautybloggerek. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy semmi problémám nincs ezeknek a lányoknak a személyével - azzal van problémám, amit tesznek, és ezt tartom a kisebb gondnak. Az igazán súlyos gond az, hogy tömegével vannak olyan lányok, akik követik őket, felnéznek rájuk, és azokban a lányokban, akiket ez hidegen hagy, elültetik azt az érzést, hogy ők jobbak, csinosabbak, értékesebbek. Elültetik bennük azt a gondolatot, hogy amilyen vagy, az szégyellnivaló: ideje ilyenné válnod! Jobb önmagaddá válnod, formába hoznod magad, magabiztosabbnak lenned. Az, hogy te így nem vagy jó, soha nincs kimondva, csak érzékeltetve van, ezért is nehéz beszélni róla. Ahogy a 14. pontban is írtam: a lányok, akiket kevésbé, vagy nem így érdekel a divat, belül folyton azt fogják gondolni, hogy hogyan válhatnának olyan értékessé, mint a népszerű divatbloggerek, és addig nem is jönnek rá, hogy valójában ők az értékesebbek.

A beautyblogok az olvasóban elültetnek egy végtelenített bizonyítási vágyat, aminek az illető soha nem tud majd megfelelni, de mindig meg akar. Mindig meg akar felelni, hiszen úgy érzi, a termékek segítségével egyszer ,,utolérheti" a képen látható lányokat, egyszer ő is lehet olyan elismert, mint ők. Megteremtik az illúzióját, hogy olyanná válhass, miközben nem engednek olyanná válni. Arra helyezik a fókuszt, hogy a különbség közted és közte az, hogy ők motiváltabbak, pozitívabbak, tudatosabbak, jobb a stílusuk, miközben a valódi különbséget a szüleitek, vagy a társaitok közt kell keresni: ha a te szüleid, vagy a barátod nem engedhetik meg maguknak, hogy ezeket a tárgyakat kifizessék neked, lehetsz te bármilyen motivált, pozitív, tudatos, vagy stílusos, soha nem fogsz úgy tűnni, mint a képeken látható Hibátlan Lány.

Hetero férfiként is szoktam néha női magazinokat olvasni. Hogy milyen lenne számomra az ideális beautyblog, amit szívesen olvasnék? Egy túlélőkalauz. Túlélőkalauz az önbizalmi válsághoz, amiben élünk. Ahhoz adna tanácsokat lányoknak, hogyan lehet érvényesülni, magadra hangsúlyt fektetni márka- és látványorientált lányok között, akiknek kimosta az agyát a reklámlavina. Adna tanácsokat megjelenéshez és kommunikációhoz is, segítene, hogy érvényt szerezz magadnak ilyen társaságban. Magadnak. Nem azt akarná, hogy légy önmagad, hanem azt akarná, hogy így, ahogy te most éppen a gép előtt ülsz, vagy a telefonodat nyomkodod pizsamában, hogyan érezd magad jól, hogyan tartsd magadat kívánatosnak, értékesnek. Nem azt váltaná ki az olvasóból, hogy ő is lehet ilyen csinos, hanem, hogy ő is csinos. És persze kicsit előtérbe helyezné, hogy mi az, ami a férfiaknak tetszik, úgy általában. Ez igazán forradalmi lenne, ilyennel még nem találkoztam.

Természetesen nem a bloggerekre szeretném helyezni a felelősséget, de szerintem ők is rengeteget hozzátesznek ahhoz a mély önbizalmi válsághoz, ami a 90-es és a 2000-es évek lányait sújtja. Ha úgy érzed, hogy a szépséged és a tárgyaid az egyetlen értéked, ha úgy gondolod, hogy ezt az értékrendet közvetíted a környezetednek nap mint nap, vagy ez vesz körül, remélem, legalább egy ponton elgondolkodtál, és legalább egy gondolatot meg tudtam változtatni benned. Ha pedig innentől akár egyetlen lány más szemmel fogja olvasni ezeket a blogokat, már megérte ezt összeírnom.



Érdekel, miért borított meg a júniusi Glamour? Vagy mást szeretnél olvasni tőlem? Nézz körül a címkék között, sok érdekes, hasonló, szokatlan szemszögből megírt olvasnivalót találsz!

2018. április 19., csütörtök

24 | rögeszmék | ezer lájk | a young adult fogalma

Gyerekkoromban szinte az egész év április 19-e körül forgott. Ehhez a naphoz viszonyítottam a többit, számoltam a hátralévőket, jobban vártam, mint bármelyik másikat. Ez a nap a születésnapom, és annak ellenére, hogy ritkán ünnepeltük, azóta is csak a Rendszer, és az ezzel járó december 31.-január 1. tudott hasonlóan fontossá válni. Évről-évre veszít jelentőségéből, mint születésnap, a tavalyi évben is előrébb helyeztem azt, hogy éppen ezen a napon adtam le a szakdolgozatomat (és azt, hogy esett a hó). Már félelmet sem kelt bennem, pedig a 20-tól nagyon féltem, azt még kimondani is rossz volt. Elsősorban nem ünnepeltetni szeretném magam, inkább megragadnám az alkalmat, hogy szóljak hozzátok, olvasókhoz néhány szót.

(Forrás: Depositphotos)

Néha úgy érzem, hogy megrekedtem a miért-korszakban. Ez általában óvodáskorú gyerekek jellemzője, akik, miután 3 éves koruk körül elkezdenek rácsodálkozni a környezetükre, folyton azt kérdezgetik a szüleiktől, hogy mi miért történik. Már lemondtam arról, hogy én ezt valaha ki fogom nőni, szerintem később is ugyanezzel a gyermeki lelkesedéssel fogom belevetni magam a fejlődéslélektantól kezdve a rejtélyes sorozatgyilkosságokon át a jugoszláv háborúig bármibe, hogy aztán cikket írjak róla, vagy felhasználjam beszélgetés közben, amit tanultam. Minél szélesebb a látóköröm, annál inkább rájövök, hogy mennyire keveset tudok. Ez a folyamat végtelennek tűnik, és úgy érzem, nagyon az elején járok még.

Azt mondják, az ember élete harmadát tölti tanulással. Azzal, hogy kifejlődünk testileg, szellemileg, hogy feláll a Windows, hogy elkezdünk teljes hatásfokkal működni, kifejlődik a viselkedésünk. Egy átlagos magyar férfi 72 évet él, ezek szerint én most, ezen a napon tartok itt. Több okból sem tartom magam közönséges 24 évesnek, de van bennem egy belső kényszer, ami folyton azt érezteti velem, hogy le vagyok maradva. Én már végeztem az egyetemmel, nekem már rég nevet kellene szereznem magamnak, ontani magamból a címlapsztorikat, hírességeket interjúvolni, közben segíteni az olvasószerkesztőnek, megpályázni a hírigazgatói posztot... na jó, nyilván nem, de értitek. Eközben a valóság az, hogy még az is nehézséget okoz, hogy a gyakorlat után elhelyezkedjek egy másik szerkesztőségben újságíróként. Persze, ha körbenézek, nagyon kevés olyan fiatalt látok, akinek berobbant volna a karrierje, sőt, harmincas nők panaszkodnak nekem, hogy alig találnak olyan bohócot férfit, akit nem az anyja, apja tart el. Mások nyomora engem nem nyugtat meg, én nem másokhoz képest akarok előrébb tartani, hanem saját magamhoz képest, viszont az igaz, hogy mind magammal, mind másokkal szemben hajlamos vagyok magas elvárásokat támasztani. Magammal szemben mindig magasabbakat, mint másokkal szemben.

Ahogy a blog Facebook-oldala egyre közelít az ezer lájkhoz, fokozatosan megfogalmazódott bennem az a kérdés, hogy kell-e ez nekem. Szükségem van-e arra, hogy ott díszelegjen az oldal mellett, hogy 1000 ember kedveli ezt. Mire jó ez? Mit kellene tennem hozzá? Hirdetést kellene vásárolnom a Facebooktól, ahogy azt már tettem néhányszor. A hiányzó 150 lájk nagyjából egy-két nap olcsó hirdetéssel összejönne, eddig is hasonló volt az arány.

Mit jelent az ezer lájk? Mivel azonosítjuk a sok lájkolást?

Amikor kimondom azt, hogy valaki ezer lájkot kapott, az emberek a következő dolgokra gondolnak:
  • Ezer ember szereti őt. Ha megjelenne, elsétálna az ezer lájkoló előtt, valószínűleg megölelnék, vagy látványosan örülnének neki.
  • Ezer ember szereti, amit csinál. Alig várják az új posztokat, napokig szoktak gondolkodni rajtuk, imádják a sajátos szófordulatait, tudnak tőle idézni.
  • Ha előadást szervezne, ebből az ezer emberből csak az nem jönne el, akinek éppen más dolga van.
  • Ezer rajongója van.
  • Népszerű, kedvelhető személyiség, akinek ezer lehetősége van arra, hogy ha bármi problémája akad, forduljon valakihez, aki megérti őt.
Az az érzésünk támad, hogy jobb ember, mint akinek kevesebb lájkja van. Viszont, akinek ezer, vagy több ezer, netán több százezer ember kedveli az oldalát, valamiért mégsem beszél arról, hogy
  • ennek az ezer embernek fogalma sincs, ki vagyok. Nem tudja, hogyan viselkedek a hétköznapokban, nem ismerne fel egy társaságban, vagy az utcán, azt se tudja, hogy a müzlire öntöm-e a tejet, vagy a tejre a müzlit, vagy, hogy mi a kedvenc színem. Nem tudnak rólam semmit, csak megnyomtak egy gombot.
  • Amit csinálok, azt csak a lájkolók töredéke követi. Amikor hirdettem, olyan emberek kedvelték az oldalt, akiket tele szájjal oltok minden második posztban. Előfordult, hogy név és arc kitakarásával a saját lájkolóm Facebookját hoztam fel elrettentő példaként képernyőfotón. Nem szép dolog, de ugyanez működik, amikor egy rapper a saját kedvelőit köpi le, és ugyanúgy lájkolják, követik őt, mert egész egyszerűen nem ismernek magukra, nem fogják fel, hogy az a köpés rájuk irányult, vagy nem is tudják, mit csinál, csak lájkolták, mert jól néz ki, vagy menő.
  • Ebből az ezer emberből jó, ha háromszáztól nem kapnék egy személyes beszélgetés során azonnal agyfaszt. Persze, ez kölcsönös, szerintem a maradék hétszáz is hamar rájönne, hogy nem én vagyok az embere, és ez egy nagyon óvatos becslés.
  • Rajongók? Ti magatok is vissza tudjátok nézni, hogy mennyien jelezték, hogy igazán szeretik a blogom. Igen, vannak ilyen reakciók, de közel sem 848-an, pedig a Facebook azt mutatja most éppen az embereknek: 848 ember kedveli: Felnőtt Szemmel. Érdemes így számolni a sztárok rajongóit is.
  • Tippelhettek, hogy ebből a 848 emberből mennyien értenek meg, ha néha még én sem értem saját magamat.
Olyan emberekből szeretnék többet, akik reagálnak arra, amit írok, úgyhogy nem kizárt, hogy hamarosan ismét hirdetni fogom az oldalt. Akkor valóban eléri az ezer lájkot, de fontosnak tartottam leírni, hogy ennek mekkora jelentősége lesz mind nálam, mind azoknál, akiknél nem egy, hanem sok ezerről van szó. Nagyjából semmi.

Azoknak, akik régebb óta olvasnak, feltűnhetett, hogy vannak bizonyos rögeszméim. Olyan témák, amiket különösen fontosnak tartok, és amikre gyakran visszavezetek mást is. Ilyen a gyereknevelés, a testképzavar, az önsajnálat, a női magazinok, az elvárások nélküli ismerkedés, vagy az olyan mondatok, mint a légy önmagad. Sokszor gúnyolódom azon, hogy mennyien akarnak maguk mellé kedves, hűséges, intelligens fiút, aki vicces, de tud komoly is lenni, mennyien dobálóznak azzal, hogy nem tudhatom, min mentek keresztül, vagy mennyien célozgatnak társaságban arra, hogy kövérnek, vagy csúnyának tartják magukat. Nem azért teszem ezt, hogy bárkibe is belerúgjak, hanem azért, mert súlyos problémának tartom, hogy nem beszél senki arról, hogy huszonéves embereknek fogalmuk sincs, milyen társat akarnak maguk mellé; hogy a gyerekek azzal próbálják értékesnek feltüntetni magukat, hogy trauma érte őket; és hogy a lányok mekkora része hagyja eltorzítani a saját testképét, hogy aztán ezt a gyengeségét rajzolt szemöldökkel, vagy a kitolt fenekével próbálja egyensúlyozni.

Azt látom, hogy tele van olyan dolgokkal a környezetünk, amik szinte mindenkit érintenek, de senki nem beszél róluk. Vagy, ha mégis szót emel, azt azzal a szándékkal teszi, hogy eladja a magazint, hogy aztán lájkolják, hogy megosszák, hogy hatásvadász legyen és végül lehessen ruhákat meg szempillaspirált reklámozni az oldalon azzal a szöveggel: merj önmagad lenni

Nekem az a célom ezzel a bloggal, hogy megkérdőjelezzek olyan dolgokat, mint a különlegességérzet, vagy a lifestyle. Hogy elgondolkodtassam az olvasókat olyan dolgokról, mint a megfelelési kényszer, a figyelemhiány, vagy a mentális zavarok. Hogy új nézőpontba helyezzek olyan dolgokat, mint a népszerűség, vagy a szülők szerepe az Instagram-életmódban. Hogy újraalkossak olyan fogalmakat, mint a felszínesség, a másság, vagy az inspiráció. Beszélni szeretnék olyan dolgokról, amikről nem szabad beszélni, és tanítani akarok olyan dolgokat, amikre nem biztos, hogy jut idő az órákon, de annak ellenére, hogy senki nem beszél róluk, minden egyes napunkat meghatározzák. Azt látom, hogy megszűnt a kapcsolat gyerekek és felnőttek között, nagyon sok embernek nincs lehetősége beszélgetni a szüleivel, az idősebb rokonaival, vagy a tanáraival olyan dolgokról, mint a szex, a bántalmazó kapcsolatok, az öngyilkossági kísérlet, az iskolai zaklatás, a megcsalás, az elmagányosodás vagy akár az oktatási rendszer. Ha látnak a YouTube-on, a híradóban, a Messengeren valamit, és nem tudják, hogy miért történt, félreérthetik. Nemhogy párbeszéd nincs, de olyan minta sincs, amit érdemes lenne követni, ezért van az, hogy Kylie Jenner és Justin Bieber, vagy éppen Hiro és az Éjjel-Nappal Budapest neveli fel a gyerekeket a szülők helyett. A szülők nem mernek állást foglalni, nem létezik rossz és jó, csak tiltott és engedélyezett. Amit megtiltunk, vagy megengedünk, azt nem kell megmagyarázni, az csak van, mert én azt mondtam. Nincsenek elvek, a gyerekekben nem alakul ki, hogy mi miért rossz, vagy miért jó, így aztán az válik jóvá, ami kényelmes, és az válik rosszá, ami sért.

Szerencsére bőven vannak olyan olvasóim, akiknek lejött, hogy mi a szándékom az állandó kislányozással, vagy a nyers megfogalmazással. Sok embert gondolkodtathatott el, hogy miért adnak fiatal lányok is rendszeresen igazat, amikor kislányozok, vagy, hogy miért egy tízéves lány a példaképem, pedig két egyszerű dolgot kell felfogni hozzá:
  • a kislány nem a kora miatt kislány, hanem a viselkedése, szellemi, érzelmi éretlensége miatt;
  • én nem ártani szeretnék ezzel.
Az év végére készülő iskolást, aki önálló gondolatokkal lep meg a hozzászólásaiban, nem tekintem kislánynak; míg a 24 évest, akivel elmegyünk kávézni, alig szólal meg, akkor is olcsó poénokkal dobál, még a felszínen lévő dolgaimat se képes a helyükön kezelni, és maga se tudja mit akar, meg annak tekintem. Mindkettőből sok van. 

Nem szeretném átvenni Hiro vagy az Éjjel-Nappal Budapest szerepét, mint követendő példa, nem szeretném, és nem is tudnám felnevelni az olvasóimat. Több helyen, például amikor az alkoholról beszéltem, leírtam, hogy nem tartom magamat követendő példának. Nem szeretném megmondani, hogy az olvasóim miről mit gondoljanak, ezért is szólítom fel az embereket olyan gyakran, hogy ha szeretnének ellentmondani, nyugodtan tegyék meg. Nem gondolom azt, hogy mindent jobban tudnék, nem vagyok annyival tapasztaltabb, hogy mindenre választ adjak, ráadásul nem szociológiai vagy pszichológiai végzettségem van. Az a célom, hogy ha valaki erre az oldalra látogat, azt elgondolkodtassa az, amit itt olvas, és megmozduljon a fejében valami. Jó példa erre az, hogy ha valaki olvassa a blogom, és depresszióval küzd, ettől nem fog elmúlni, de ha elolvassa a depresszióról szóló bejegyzésemet, illetve azt, ahol amellett érvelek, miért érdemes segítséget kérni, onnantól kevésbé érezheti elveszettnek magát, és nagyobb eséllyel kérhet segítséget szakembertől. Nem az a célom, hogy megváltsam a világot, annyit szeretnék, hogy az olvasóban megfogalmazódjanak kérdések, törekedjen arra, hogy ne úgy lássa a környezetét, ahogy az láttatni akarja magát, hanem úgy, ahogy az valóban létezik. Szeretném, ha az olvasóimnak az lenne az itteni élménye, hogy nincsenek egyedül, van más is, aki hasonlóan gondolkodik, és normális, természetes, amit gondolnak, éreznek. Rengetegen érzik egyedül magukat, és nem csak a problémáikkal. Olyan egyszerű helyzeteket sem tudnak megértetni a környezetükből senkivel, mint, ha egy fiú, vagy lány közeledik feléjük, vagy, ha elkezdenek másokat magukhoz hasonlítani.

Mit jelent a young adult? Mitől lesz valaki young adult? Az utóbbi időben kettészakadt ennek a jelentése: van az irodalmi young adult, ami nagyjából a középiskolásokat célzó könyveket jelenti, és van a fiatal felnőtt eredeti jelentése, amit kb. a 18-29 éves korosztályra használunk beszélgetés közben. (Vagyis arra, ami a könyvek esetében a new adult.) Azt vettem észre, hogy van egy jelentős közös vonása a két korosztálynak: anyagilag még függenek a szülőtől, de érzelmileg, és a kommunikációt tekintve van köztük egy óriási szakadék. Young-ként kell megküzdeniük adult nehézségű problémákkal, sokszor önállóan. Akkora életvitelbeli változás állt be a szülők és a fiatal felnőttek között, hogy a szülők nem tudnak azonosulni, nem tudják magukénak érezni a gyerekeik problémáit, nem tudnak együttérezni vele. Nem csak a szülők, tanárok és a gyerekek között szakadt meg a bizalmi kapcsolat, de ennek köszönhetően a gyerekek egymás között is ritkán építenek ki. Mindenki trust issue-kkal küzd, mindenki magába fojt mindent, hátha jobban elfogadják őt, vagy jobban fogják szeretni, ha mindig pozitívnak tűnik. Senkinek nem tudnak megnyílni arról, hogy hogyan kezeljék az ismerkedéshez, barátságokhoz, párkapcsolathoz köthető problémáikat, mit kezdjenek a magánnyal, családi problémákkal, vagy az ok nélküli hangulatingadozással, hiszen mindenki más élete tökéletesnek tűnik, ehhez képest a sajátjukat pedig értéktelenebbnek látják. A szülők és a tanárok hamar belefáradtak abba, hogy lépést tartsanak az Instagrammal, a gyerekek többsége pedig ugyanabban a képzelt világban él, mint amit a képernyőn lát, ezért abban, aki a valóságot keresi, olyan kérdések maradhatnak nyitva, hogy vajon lehet-e ő is olyan értékes, mint a többi lány, vagy fiú. A bizalmi válságot nem feltétlenül az okozza, hogy a szülő nem ért az okostelefonhoz, gondoljunk csak bele, vajon mennyien beszélgetnek a szüleikkel önmaguk kereséséről, életről-halálról, reklámokról, vagy erőltetett pozitív gondolkodásról. Tömegeknek nincs kivel beszélnie ezekről, az ezekhez köthető kérdéseket pedig nincs kinek feltenni. Nem éri meg bárkinek is feltenni, mert az emberek nem tudnak használható, a valóságnak megfelelő választ adni rá, csak kiszúrják a gyerekek szemét egy kétszavas válasszal, aztán gyorsan elfordulnak, hogy ne kelljen erről többet beszélni, mielőtt kiderülne, hogy valójában nem is tudnak. Nem mondom, hogy hozzám bárkinek is megérné fordulni, elsősorban én sem válaszokat szeretnék adni, inkább csak további kérdéseket felvetni, elindítani egy-egy gondolatfolyamot.

Ennek köszönhető, hogy ennyi hétköznapi, a környezetünkből merített dolog vált a rögeszmémmé. Gyakran beszélek hasonló témákról, mint a női magazinok: párkapcsolatokról, divatról, Instagramról, hírességekről, csak kicsit másképp. Gyakran általánosítok, és gyakran megbánom. Nyilván vannak olyan dohánybolti eladók, akikkel jól el lehet beszélgetni, de ők is pontosan tudják, hogy vannak bizonyos jellemző viselkedési minták, amik a legtöbb bolti eladóra ráhúzhatóak - mondom ezt úgy, hogy 20 évesen én is az voltam. Biztos vannak felelősségteljes, értelmes tini anyukák, akiket véletlenül otthagytak szülés után, de ők is pontosan tudják, hogy ezeket a lányokat általában a felelőtlenség, a meggondolatlanság, az igénytelenség jellemzi, és ezeket soha nem ismernék be magukról. Ez csak két csoport a sok közül, akiket szinte minden lehetséges alkalommal savazok, viszont amellett, hogy általánosítok, le is építek néhány sztereotípiát. Kiállok amellett, hogy nem kell maifiatalozni, és nem is lehet néhány példa alapján megítélni egy egész korosztályt, de ha azt látnám, hogy egy harmincas nő a blogján kisfiúzza a 24 éveseket, mert a szüleik pénzét költik luxusra és nem dolgoznak, nyomnám rá az imádomot 24 éves férfiként, mert én is pontosan ezt látom magam körül. Kiállok amellett, hogy aki csendes, az nem feltétlenül alárendelt; hogy aki az iskolában iszik, dohányzik, abból nem feltétlenül lesz utcaseprő; hogy aki rosszabb tanuló, az nem feltétlenül rosszabb ember; hogy aki elkeseredett, az nem feltétlenül gyenge; hogy aki szereti magát, az nem feltétlenül beképzelt; hogy aki sok emberrel feküdt le, az nem feltétlenül kurva; hogy aki magányos, az nem feltétlenül értéktelen. Az elmúlt fél évben rengeteg sztereotípiát, álarcot igyekeztem lebontani, de megértem, ha valakinek ezek ellenére is egy flegma, öntelt, ellenszenves ember képe él az íróról, mert sokkal kényelmesebb így állni hozzám.

A reakciók többsége mégis pozitív. Előfordult, hogy megkerestek ismerkedési problémával, vagy csak azért, hogy leírják, hogy mennyire örülnek, hogy találtak egy blogot, ahol valaki szavakba önti a gondolataikat. Olyan is volt, hogy valaki egy korábbi tapasztalatát írta le, egy kapcsolatát, ahol bántották őt. Mindenkivel kedves, segítőkész voltam, ahogy a hozzászólásokat is nagyon szívesen szoktam fogadni. Csak, hogy azok is megértsék, akiket nagyon sokszor leoltok: nem, nem ítélkeztem egyszer sem. Személyesen sem szoktam mindent jobban tudni, kijavítgatni másokat, közbevágni, kioktatni, nem érzek rá késztetést. Múlt hétvégén egy szinte teljesen ismeretlen társasághoz utaztam le vidékre, szóval volt alkalmam megfigyelni magam, hogyan viselkedek egy új közösségben. Azt vettem észre, hogy alig változott valami azóta, hogy a középiskolában, vagy az egyetemen kellett beilleszkednem: folyton azt figyeltem, hogy hol tudnék bekapcsolódni a beszélgetésbe, és az esetek 90%-ában addig gondolkodtam a mondanivalómon, amíg témát nem váltottak. Ez vagyok én. Persze, aztán megtaláltam azokat, akikkel egyszerűbben tudok beszélgetni, és kisebb társaságban, amikor ketten-hárman-négyen beszélgettünk, már sokkal közlékenyebb voltam. Na jó, egy fontos dolog változott suli óta: ezúttal én nem ittam semmit, csak a többiek.

Szeretnék valami olyat alkotni, amit túltesz a semmitmondó 5+1-es listákon, a maifiatalozáson, meg a maivilágozáson. Több helyről is kaptam azt a kritikát, hogy túl hosszúak a cikkeim, írjak kevesebbet, akkor népszerűbb lennék. Számukra van egy rossz hírem: túlzottan szeretek írni, és azokkal a témákkal foglalkozni, amiket előkészítettem a következő időszakra, szóval ezen a blogon továbbra is az lesz, amit eddig kaptatok: végtelen listák, egymás mellé pakolt random fogalmak, összefüggések összefüggéstelennek tűnő dolgok között, lehetetlen hasonlatok, viselkedéselemzés, túlrészletezett gondolatok, néha egy-két dühkitörés, egy csipetnyi szarkazmus, és hétköznapi dolgok kevésbé hétköznapi szemszögből. Egy évvel közelebb kerültem ahhoz, hogy rögeszmés nagypapa legyek, aki a hintaszékből, ölében a húslevessel, rekedt hangon követeli vissza Kingát a Barátok Köztbe, és David Guettát a rádióba, de amúgy nem változik semmi. Annyi történik, hogy elkezdődik életem második harmada. Ha ebből is annyit hozok ki, mint az elsőből, akkor nagyon boldog és tartalmas 24 év elé nézek.

40 gondolat zárásként

Kedves olvasóim! Ez az utolsó bejegyzés, amit a blogon olvashattok, és az első, amivel szembetalálja magát, aki a zárás után idelátog...