Ti akasztottatok már ki tanárt?

2018 van, és még mindig képesek vagyunk alulbecsülni a mémek szerepét a kultúrában. Azt gondoljuk, ez valami időszakos dolog, ami majd egyszer lecseng, és átveszi a helyét valami más, de nem így van. A mémek többet jelentenek egy divathóbortnál, és óriási hatásuk van a fiatalok gondolataira, viselkedésére.

Nem akartam apuciskodni, vagy unalmas tanulmányt írni a kártékony mémekről, de valamelyik este unottan görgettem a Facebookot, és megláttam a hírfolyamban ezt:

Megértem, hogy a több ezer lájkoló miért leli örömét abban, hogy provokál, ,,kiakaszt" egy tanárt. Én is csináltam ilyet. Unalmas, elméleti info órákon lejátszottam egy fülsértő hangot a telefonomról, és azt hitték, hogy a számítógép sípol; meg direkt felvettem egy sálat kémiaórán, ha a tanár büdösebb volt, mint az általa bemutatott vegyületek. Néha be is szólogattam. Igen, 15-17 évesen ezeket poénosnak találtam, meg én egyébként is neveletlen voltam, a szó klasszikus értelmében. Azt gondolom, ezeket elsősorban azért teszik a gyerekek, mert feszegetik a saját határaikat, kíváncsiak arra, mi az, amit még következmények nélkül megtehetnek. Másoknál az lehet az indíttatás, hogy ilyesmivel figyelmet vonzanak maguk köré úgy, hogy közben nem csinálnak semmi értékeset, vagy megerősíthetik a ,,pozíciójukat" az osztályban. Van, aki elismerésre vágyik, azt szeretné, hogy a többiek róla beszéljenek, vagy csak egy jó sztorit, amit hangosan előadhat a büfé előtt szünetben egy 100 forintos energiaital társaságában. Ez mind világos, érthető.

De miért kell teljesen ismeretlen embereket mémekkel ösztönözni arra, hogy akasszák ki a tanárukat?

Vannak ezek az iskolásoknak szóló mémes-idézetes oldalak, ahol minden bejegyzésre több ezer lájk, hozzászólás érkezik. Az ezeket kezelő adminoknak mi lehet az indíttatása, amikor ezeket kiteszik? Gondolom, felfedezték, hogy nagyon sok gyerekben van gyűlölet valamelyik tanára iránt, és ezt akarják meglovagolni azzal a céllal, hogy népszerűsítsék az oldalt. De megéri?

Hallottam, olvastam olyan történeteket, amikor valamelyik tanár sírva ment ki az óráról. Néhány hónapja vita volt az egyik blogos csoportban arról, hogy egy fiktív történetben a lány azt válaszolta a tanárának, hogy okcsáá. Gyerekek, mikor lett ez menő? Amikor én beszólogattam egy tanárnak, videót csináltam róla, vagy szórakoztam vele, azt a saját magam, vagy legfeljebb a nagyon szűk környezetem szórakoztatására tettem. Azért, mert akkor jó mókának tűnt, feldobta az unalmas légkörömet. Mikor vált ez olyan dologgá, ami mások előtt menő? Lemaradtam valamiről az elmúlt 5-7 évben, vagy mi történt? Miért kellett ezt mémesíteni, miért kell ezt népszerűsíteni? A mi önző célunk az volt, hogy nevessünk egy jót, vagy lekössük magunkat valamivel, és nem kifejezetten az, hogy bántsuk a tanárt, ártsunk neki, vagy minél jobban alázzuk meg mások előtt. Nekünk semmi hasznunk nem származott abból, ha mások akasztották ki a tanárt, hiszen a cél nem az volt, hogy ő sérüljön, vagy megalázó helyzetbe kerüljön, hanem a mi saját szórakozásunk. Nem értem, miért kell másokat erre buzdítani?

A mém készítője miért gondolja, hogy minden iskolában van olyan tanár, aki rászolgál a kiakasztásra? És mi volt a célja azzal, hogy az elmaradhatatlan sírva nevetős emoji mellé odatette, hogy nem is egyszer? Ettől több lájkot fog kapni? 

Nem gondolom, hogy megoldás lenne erre egy beszélgetés a lájkolókkal. Nem fognák fel, hogy ez miért baj, mi sem fogtuk fel akkor. Vicces volt hatszázszor visszanézni a videómat, ahogy a fizikatanár lendületesen dörzsöli a műanyagrudat a levegőben. Vicces volt osztályfőnököm zsíros hajára célozgatni. De ha akkor lett volna egy százezres látogatottságú Facebook-oldalam, eszembe nem jutott volna arra ösztönözni másokat, hogy tegyék ezt. Azt sokkal nagyobb problémának tartom, hogy az adminokkal való beszélgetés sem jelentene megoldást. Ők sem fognák fel, hogy ez miért baj. Hasonló lenne a reakció, mint amikor egy tapasztalatlan 14-16 évesnek megpróbálod elmagyarázni, hogy ő nem lesz örökké együtt a barátjával. Váltig állítani fogja az ellenkezőjét, és nem fogja érteni, hogy miért mondod, hiszen ő szereti, és hát az övék egy véresen komoly kapcsolat!

Azt sem állítom, hogy minden az adminokon múlik. Mint ahogy nem Tibi Atya tehet arról, hogy a tizenévesek rengeteget isznak, nem ezek az adminok tehetnek arról, hogy a tanárok kiakasztására azonnal ezrek nyomják a vicces reakciót. Ők csak egy olyan igényre reagálnak, ami már eleve, az oldal létezése előtt is több ezer gyerekben megvolt, nem ők gerjesztik. Értem, hogy egy oldal népszerűsítéséhez ez kell, mert a tömegnek erre van igénye, viszont én úgy gondolom, hogy ez nem éri meg. Ugyanúgy nem éri meg, mint ahogy azok a mémek sem, amikor egy előnytelen külsejű emberen gúnyolódnak, és aláírják, hogy "jelöld meg azt, aki szerinted összejönne vele". Igaz, nem ismerjük a képen lévő embert, de én ebben nem látok semmi vicceset. Azokat is kifogásolhatónak tartom, amikor azt kérdezik, hogy eltörném-e a legjobb barátom karját egymillió forintért - itt általában több ezren jelölik meg a bff-üket, azzal a szándékkal, hogy természetesen, eltörnék.

Biztos, hogy megéri ezeket posztolni? A népszerűség érdekében megéri. Az emberek a szenzációra, a látványra, az illúzióra reagálnak, ezt használják ki az adminok is. Az, hogy a tanárokkal szembeni okcsáá egyre inkább menőnek, lájkolhatónak számít, a közvéleményt nem érdekli. Legfeljebb akkor indulna hirtelen párbeszéd erről, ha egy tanár kárt tenne magában a sorozatos megalázás, bántalmazás hatására, hiszen ez címlapra való, erre már odafigyelnek, erről már lehet cikkezni, pletykálni, beszélni, erre már felfigyelne a tömeg is! Azt kívánom, hogy soha ne történjen ilyen, viszont úgy gondoltam, fontos erről írnom, hátha így, szenzáció nélkül is tudok erről egy értelmes párbeszédet, vagy vitát indítani. Visszatérve az elejére, tényleg nem akarok apuciskodni, és elsősorban nem azt szeretném elérni, hogy a gyerekek ne akasszák ki a tanáraikat, hanem azt, hogy ne ösztönözzenek erre százezreket a Facebookon és az Instán.

Te milyen kártékony mémeket nem engednél a nyilvánosság elé?