2018. június 30., szombat

Az elvált negyvenes

Miért ilyenek a mai fiatalok? Miért alakultak ki sztereotípiák a Z-generációval kapcsolatban? Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell nézni, kik nevelik fel a 2000-es évek gyerekei közül azt a réteget, akikre illeszkednek ezek a sztereotípiák. Mielőtt még fejest ugranánk egy félresiklott élet részleteibe, tisztázni szeretnék egy fontos dolgot. Az alábbi jellemrajz nem minden elvált, negyven és ötven közötti anyukáról szól. Az, amit most olvasni fogtok, azokról a nőkről szól, akikről tíz perc beszélgetés után a következő három dolog marad meg a fejedben:
  • biztos, hogy túl van egy váláson,
  • biztos, hogy elmúlt már negyven,
  • jellemzőek rá az alábbiak.
Nem minden elvált, negyvenes nőt határoz meg a válása, a kora, és a gyereke, viszont azt érdemes szem előtt tartani, hogy azok is kivételnek hiszik magukat, akikre száz százalékban ráhúzható a következő leírás. Az egyszerűség kedvéért ezt a típust végig elvált negyvenesnek fogom nevezni.

Kép: Depositphotos

Az elvált negyvenes nem véletlen vált el - kommunikációs készsége mind a gyereknevelést, mind a párkapcsolatát tekintve szegényes. Egyetlen nyelven tudja megértetni magát a gyerekkel, ez pedig a pénz: a konfliktusokra a zsebéből, és nem a fejéből, vagy a szívéből talál megoldást, ráadásul erre nagyon büszke. Ő mindent megad a kis gyerekének! Vesz neki ruhákat, iskolaszereket, telefont, számítógépet, sőt, még eteti is! Mindegy, csak az adott dolog látványos legyen, és lehetőleg elterelje a másik gondolatait az érzelmi hiányról. Azzal már nem szokott dicsekedni, amikor a saját gyerekét okolja, hogy tönkrement a házassága, vagy, hogy nap mint nap szíve egykori választottja ellen hangolja őt. Arról már nem kell beszélni!

Az elvált negyvenessel olyan gyereknevelésről beszélgetni, mintha egy laposföld-hívővel beszélnél a csillagászatról. Mindig meg van győződve arról, hogy az ő módszerei tökéletesek és kétségbe vonhatatlanok. Pszichológiai és fejlődés-lélektani könyvek egész sora állítja az ellenkezőjét, de hát ő tökéletes, és a gyerekét is tökéletesen neveli! Ennek a gyereknek mindene megvan, mindent megkap, jó dolga van, úgyhogy csönd legyen! Nagyon jellemző az elvált negyvenesre, hogy

soha, semmilyen körülmények között nem ad igazat a gyerekének,

még akkor sem, ha mások előtt derül ki, hogy a gyerek gondolkodik jól. Mindent jobban tud! Képtelen elismerni, ha a gyereknek van igaza, hiszen ezzel kiderülne, hogy tulajdonképpen a gyerek neveli fel őt, és hősnőnk valójában egy iskolás érzelmi szintjébe kapaszkodik - alulról. A pénz mellett egyetlen nevelési eszköze ez az áltekintély, amire a korától eltekintve semmi alapja nincs, hiszen életvitele nemhogy példaértékűnek, de még csak értékesnek sem mondható. Semmi tiszteletre méltó dolgot nem tett hosszú évtizedei során, így nevelésképpen ezt az elnyomást kénytelen választani, hiszen máshogy nem tudná házimunkára utasítgatni a gyereket a gép elől minden hétvégén.

Az elvált negyvenes mindig igyekszik úgy tenni, mint aki mindenhez jobban ért, de az első okostelefonos alkalmazásfrissítéstől idegbeteggé válik, és azonnal a gyerek segítségét kéri. Azt gondoljuk, később meghálálja a szakértelmet? Dehogy! Inkább a gyerek minden mozdulatába beleköt, legyen szó főzésről, mosogatásról, vagy bármi másról, ami valójában az ő dolga lenne: ne úgy csináld, azt nem úgy kell, hagyjad, majd én megcsinálom. Ezzel rendszeresen elfojtja a kibontakozó önértékelést, önbizalmat a gyerekben, különösen a lányokban, de hát tudjuk, az elvált negyvenes mindent megad a gyereknek, úgyhogy a tökéletes nevelés nem is lehet kérdés.

Az átlagszülő amellett, hogy önfejű, legalább ennyire ostoba is. Bár neki az érettségi is alig lett meg, képes a gyerekét érzelmi terrorban tartani a jobb jegy érdekében. Sem a középiskolai, sem az egyetemi felvételi rendszerrel nincs tisztában, neki igazából mindegy is a pontszám, csak el lehessen dicsekedni a szomszédnak, a munkatársaknak, meg a rokonoknak. Az nem zavarja, ha közben a gyereknek alvászavara van, fél az emberektől, vagy az előző bekezdésben leírt módszerrel szétmorzsolta az önbecsülését, ha közben a többieknek lehet dicsekedni a jegyekkel! Ötöst hozzon haza, az a lényeg! Az ilyen nőnek lételeme a hivalkodás, a dicsekvés, és különben is, mentális betegségek nem léteznek, ez biztos megint valami tini hülyeség. Ha esetleg évente egyszer eljut az Operaházba, vagy valami divatos helyre, azonnal hivalkodni kezd, és az összes ismerősének elmeséli, egyre színesebben.

Az elvált negyvenes minden más embertípusnál kétségbeesettebben hajkurássza a boldogságot. Gyakran frusztrált és vásárlásfüggő. Ő csak végre boldog akar lenni a sok szenvedés után, de fogalma sincs, hogyan, ezért bármiben meglátja a lehetőséget. Mindegy, csak kapjam már meg, ami jár nekem! Ez lehet egy fogyasztógép, egy Mindenegybenblog cikk a legújabb diétáról, egy horoszkóp, egy Szabó Péter előadás, és bármilyen spirituális, ezoterikus, áltudományos ökobio baromság, vagy rosszabb esetben az alkohol. Az elvált negyvenes sosem vallaná be magának, hogy hajlamos az alkoholizmusra, pedig minden más embertípusnál hajlamosabb. Mivel egyetlen kifejezési eszköze a pénz, boldogtalanságát gyakran a pénz hiányára fogja, de valójában egy havi egymillió forintos fizetés sem tenné boldoggá. Ha egyetlen egy kívánsága lehetne, azt kívánná, legyen sok pénze a semmiért. Egy tökéletes nap számára egész napos lustálkodással, online játékkal, cigivel, zabálással, alvással telne, miközben a gyerek csinálna helyette mindent: bevásárlást, főzést, mosogatást, mosást, teregetést, takarítást, cigitöltést. Később csakis egy tehetős családból származó fiút tudna elképzelni a lánya mellé, hogy aztán neki se legyen ilyenekre gondja, neki se kelljen sokat dolgoznia, és nyugodtan görgethesse a Facebookot a kanapén egész nap. Más jövőképe nincs, a lányából pedig többet nem mer kinézni, még a végén kiderül, hogy valamiben jobb, mint ő! Az elvált negyvenes energiáinak nagy részét az emészti fel, hogy a legkisebb szembejövő problémával is képtelen bármit kezdeni, de közben mindvégig el kell játszania, hogy ő minden helyzetet megold.

Az elvált negyvenesnek folyton kell a megerősítés, hogy jó szülőnek higgyék, hiszen mélyen belül ő maga is érzi, hogy nála nem sok rosszabb van. Gyűlöli magát, a testét, a döntéseit, az érzéseit, érzi, hogy élete nagy részét elpazarolta már. Gyűlöli a korát, nagyon gyakran viccelődik azzal, hogy ő belül húsz éves, és pont azzal a komolysággal állítja, hogy ő húsz éves, mint amilyennel azt mondja a gyereknek: ,,azért, mert én azt mondtam". Gyenge szembesülni azzal, hogy ő valójában már csak egy elunt, eldobott feleség, akinek az alkoholista építőmunkásokon kívül már senki nem udvarol. Gyűlöli a munkáját is, belefásult már, ott is szid mindent és mindenkit, és ez hazaérkezés után sem hagy alább, hiszen az egész napos tűrést valakin ki kell egyensúlyozni. Mérhetetlenül irigy a lánya leendő életére, pontosan tudja, hogy neki sikeresebb élete lesz, hiszen előtte még ott vannak olyan lehetőségek, amik számára már nem léteznek. Retteg a gondolattól, hogy néhány év múlva a lánya kevesebb munkával több pénzt fog keresni, mint ő, szíve szerint örökké kis irányítható iskolásként, házicselédként tartaná otthon a gyereket. Rossz szemmel nézi, ahogy önállósodik. Képtelen szívből örülni a gyerek sikereinek, igazából csak a saját dicsekvési lehetőségét látja bennük, nem az ő sikerélményét.

Bosszúból, irigységből, vagy maradiságból, de az elvált negyvenes minden erejével a saját szokásait erőszakolja rá a gyerekre. Ha bármit másképp csinál, az nem jó! Azt nem úgy kell! Próbálja rajta keresztül megvalósítani azt, ami neki nem sikerült, miközben gyűlöli saját magát - érdekes paradoxon. Minden második mondatával levagdossa a gyerek szárnyait, megcsonkítja az önbecsülését, aztán magából kikelve esik neki, hogy miért nem sikerült neki valamilyen feladat. Képtelen az önreflexióra, olyan soha nem történhet, hogy a lánya felé fordul, és elismeri, hogy hibázott.

Kép: Depositphotos

Egy negyvenes nő korát tekintve még bőven lehetne szexi és vonzó, de az elvált negyvenest a személyisége, viselkedése, és a mérhetetlen életuntsága megakadályozza ebben. Teljesen megszűnt nőként létezni, és amikor ez tudatosul benne, bepánikol, esetleg sápítozik, hogy a negyvenes férfiak fiatalabbat és szebbet választanak helyette.

Szerinte nincsenek ,,normális" férfiak,

bár ő maga semmit nem tesz azért, hogy megismerjen egyet. Azt gondolja, elég csak a ház előtt cigizni melegítőben, hiszen köztudott, hogy a normális pasik mindig az unott arccal cigiző, gyereküket utasítgató, állandóan panaszkodó, életunt mőkhöz szoktak odamenni ismerkedni. Képtelen elismerni, hogy ő maga semmit nem tudna nyújtani egy normális pasinak, sőt, a válást is teljesen a volt férjének a nyakába varrja. Nem zavarja, hogy a párkapcsolati hibák 99%-áról mindkét fél tehet, ő váltig állítja, hogy mindent tökéletesen csinált. Mivel ő tökéletes, ezért képtelen bármilyen kompromisszumra, hát ő nem változik meg egy pasi kedvéért! A gyerek kedvéért meg főleg nem, pff, hát, ő csak egy gyerek. A gyereknek kell változni az anyja kedvéért, sőt, adjon hálát, hogy megszületett, és ilyen fantasztikus édesanyja van.

Az elvált negyvenes mindig, minden helyzetben áldozat. Ő nem tehet semmiről, nem felelős semmiért, vele csak úgy megtörténik minden! Őt a volt férj, a főnök, a sors, a körülmények, az élet, az Orbán-kormány, vagy a Soros tette tönkre. Képtelen elismerni, ha ő hibázott, ha ő hozta a rossz döntést, különösen a gyerek előtt. Mindig más a hibás! A gyereknek azt kell hinnie, hogy az anyja hibátlan! Mivel mérhetetlenül lusta és életunt, mind jogilag, mind érzelmileg, mind anyagilag képtelen kilábalni a válásból, sőt, előfordulhat az is, hogy évekig húzódik a vita a gyerek láthatásáról.



Lassan felnőnek azok a gyerekek, akiket már hét-nyolc éve arra használtak, hogy lájkokat gyűjtsenek a szülőnek. Önreflexióra képtelen, hibáikat elismerni nem tudó, felelősséget semmiért nem vállaló, érzelmi analfabéta, elvált negyvenes anyukák nevelik a 2000-es évek gyerekeit. Mégis mit várunk tőlük? 

Hogy ők maguktól megtanulnak magukba nézni?

Hogy megtanulják elismerni a hibáikat?

Hogy felelősséget vállalnak a szavaikért, a tetteikért, a döntéseikért?

Hogy mély emberismerettel, megfelelő szempontok alapján választanak hosszútávra társat?

Hogy megtanulnak beszélgetni, és nem mizuval indítanak?

Hogy megtanulják a helyükön kezelni az érzelmeiket?

És mégis kitől? Mert otthon nem ezt látják, az iskolában ez nem menő, az Instán szintén nem ezt látják, az utcán pedig ez szintén nem menő.

Aki felelős lenne ezért, és akinek a kezébe kellene vennie az irányítást, az most éppen kint szívja a cigit a ház előtt és panaszkodik a szomszédnak, vagy Candy Crushozik, és közben a normális pasira vár.

2018. június 29., péntek

101-1001 kihívás FORDÍTVA

Az utóbbi időben egyre több blogon találkoztam a 101-1001 kihívással, és nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogyan formálhatnám a saját blogomhoz illőre: egyszerűen megfordítottam. A következő oldalakon 101 olyan dolgot olvashattok, amiket az utóbbi 1001 napban terveztem el, vagy amikre utólag jöttem rá, hogy én mennyire szerettem volna. A blog lelkes olvasói hozzászokhattak már ahhoz, hogy ez itt nem egy menő és népszerű lifestyle-blog, amin minden tökéletes és drága letisztult. A lista 101 pontjából nekem csak hatvanötöt sikerült teljesítenem, a maradék harminchatot nem, és külön is választottam őket.

Mindenhol célokat, álmokat, terveket, kihívásokat olvashatunk, ami nagyon jó, ha közben nem felejtünk el hálásnak lenni magunknak azért, ami már mögöttünk van. Erre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a rövid, de annál egyedibb bakancslistával.

Lássuk, mit (nem) tettem le az asztalra az elmúlt 1001 napban!



 101-1001 kihívás

Eleje: 2015. október 3.
Vége: 2018. június 29.



ÉLMÉNYEK
  • Visszamentem szalagavató afterre a gimibe, és úgy éreztem magam, mint elefánt a porcelánboltban. (2015. december)
  • Belekeveredtem egy online privát chat csoportba, ahonnan találkoztam két idősebb lánnyal (29, 25) a csoportban lévő fiúk tudta nélkül, aztán utóbbival össze is jöttem, és ott hagytam az egész társaságot, mielőtt felrobbant volna a féltékenységi bomba. (2016. tél - én 21 voltam akkor, és mindenki arra a két lányra fente a... fogát.)
  • Elmentünk Párkányba, ahol vettem Kofolát, olyan Merci csokit amiben csak kávés van, és valami 2 eurós szlovák vodkát, ami finom volt. (2016. tavasz)
  • Szerveztem egy szülinapot saját magamnak, ahova meghívtam egy csomó ismerősömet, és kilencen el is jöttek! Bowlingoztunk, aztán hajnalig iszogattunk a háztetőn. (2016. tavasz
  • Felfüggesztettem két hónapra a Facebookomat, és azóta is jóval kevesebbet posztolok, mint előtte. (2016. nyár)
  • Részt vettem egy futóversenyen, és rájöttem, hogy 70 kilót már nem olyan könnyű a célba repíteni, mint 55-öt a gimiben. (2016. ősz)
  • Részt vettem egy szóbeli bántalmazásról szóló előadássorozaton az ELTE-n, aztán e-mailben veszekedtem a feminista professzorasszonnyal, aki szerint a férfiak képtelenek azt tenni, amit mondanak nekik. (2016. ősz-tél)
  • Hajókáztam a Dunán reggel, munkába menet. (2016. ősz)
  • Keringőztem a We No Speak Americanora egy kollégiumi szobában, vagyis próbáltam. (2017. tél)
  • Elmentem egy vérvételre, ahol kiderült, hogy semmi bajom, legalábbis fizikailag. (2017. tavasz)
  • Voltam a szentendrei Skanzenben. (2017. tavasz)
  • Kipróbáltam a buborékos teát. (2017. nyár)
  • Az Erzsébet hídról néztem a vizes vb megnyitóját (2017. nyár)
  • Kipróbáltam az egyenes vízicsúszdát az orfűi strandon 3 fröccs után (2017. nyár)
  • Egy ismerősömmel ellátogattam egy nagyon-nagyon szegény faluban lévő gyermekotthonba, és vittem 4 tábla különleges ízű Milkát, aminek úgy örültek a gyerekek, mintha legalább foci vb-t nyertünk volna (2017. december 24.)
  • Az országos top 30-ba vezettem a csapatomat egy online focis játékban, aztán csődbe vittem a klubot, mert meguntam. (2015 ősz - 2018. tél)
  • Részt vettem egy igazi, hamisítatlan vidéki bulin, ahol segítettem szőlőt metszeni, fát rakni a tűzre, és a kerti trambulint is kipróbáltam. (2018. tavasz)
  • Elmentem Puzsér Róbert egyik előadására. Ráadásul egyedül, teljesen ismeretlenekkel körülvéve. Imádom ezt az embert. (2018. tavasz)
  • Megmentettem egy életet. Egy hétfői napon éppen a belvárosban sétáltam, amikor Messengeren felhívott egy ismerősöm. Fél órát beszéltünk, és éreztem a hangján, hogy nagyon rosszul van. Két nappal később, miután láttam, hogy Messengeren azóta nem volt elérhető és Facebookról is törölte magát, felhívtam, és felajánlottam, hogy bármikor keressen, ha baj van. Még aznap este felhívott, sírva, hogy elege van, nem akar élni, és most azonnal végez magával. Akkor is a belvárosban voltam, vettem egy doboz fagyit, csokit, kértem elvitelre egy adag bolognai-szerű tésztát, és kiutaztam hozzá egy másik kerületbe, mindezt egy órán belül, és közben Viberen tartottam benne a lelket. Nagyon padlón volt, de tudtam olyat mondani, amitől meggondolta magát. (2018. nyár)



ÍRÁS
  • Teljesen ártatlan szándékkal írtam egy (újság)írónő oldalára, a posztom pedig annyira tetszett neki, hogy meghívott, hogy írjak az ő blogjára a 21. századi férfiszerepekről. Az olvasótáborának tetszett. (2016-2017. tél)
  • Elindítottam a saját blogom. (2017. szeptember 30.)
  • Közel száz annyira hosszú bejegyzést írtam, hogy többször panaszkodtak hozzászólásban, hogy írjak kevesebbet. A tartalmat igyekeztem végig színvonalon tartani, azért viszont nem szóltak, hogy esett volna. (2017-2018)
  • Saját Facebook-oldalam lett, jelenleg 1446 követővel.
  • Többször visszatekintettem a tizenéves önmagamra, és ezt megosztottam másokkal.
  • Olyan zenei listát készítettem, amitől az olvasóknak jó kedve, és nosztalgikus hangulata lett.
  • Saját kérdőívet készítettem hatvan kérdéssel, amit több mint tízen már ki is töltöttek azóta.
  • Hálát adtam azért a kevés blogért, amit szeretek, és ösztönöztem az íróikat, hogy folytassák.
  • Vettem egy női magazint, és kifejtettem, mi a problémám a női magazinokkal. Sőt, alternatívát is kínáltam, hogy szerintem miről kellene írniuk.



VÁLTOZÁSOK
  • Teljesen lecseréltem a baráti körömet 1001 nap leforgása alatt.
  • Elfogadtam, hogy több olyan barátságomnak is annyi, ami már több mint tíz éve tartott. Nem volt egyszerű, de különböző irányba változtunk, és ez felőrölte a kapcsolatokat.
  • Elértem a 70 kilót, és életem első olyan szakaszába érkeztem, amikor már nem szeretnék hízni.
  • Még utoljára nyertem (és veszítettem) egyet tippmixen, aztán abbahagytam. (2015-ben nyertem 27 ezret, aztán a 2016-os EB-n, azt hiszem egy ezrest veszítettem. Ezek voltak az utolsók.)
  • Elkezdtem eladogatni azt a tetemes mennyiségű ruhát, amit felhalmoztam. 2016 végén eladtam egy idiótának 5 ezerért egy fekete Zara szövetkabátot, és meg is vette, MERT HÁT ZARA!!! Előtte vettem egy turkálóban pár ezerért, valamivel kevesebb volt, mint öt. Kár, hogy nem kértem többet érte.
  • Igyekszem többféle ételt sütni-főzni.
  • Leszoktam a bulizásról. 2016 eleje óta csak néhányszor voltam, de már az sem olyan volt, mint addig. Már nem igénylem.
  • Lemondtam a tv-előfizetésem, szóval már csak az ingyenesen fogható csatornák ömlenek a szobámba, amikor néha bekapcsolom a világító dobozt. (2016. ősz)
  • Elektronikusan fizetem a számláimat, most már szinte mindet.
  • Nem vásárolok élelmiszert multiban. Itthonra a Reálban szoktam, munkahelyen pedig a CBA-ban, semmi teszkó vagy ilyesmi. Ugyanígy a McDonald's-ot és a Burger Kinget is igyekszem kerülni, a Coca-Cola és a Pepsi termékekkel együtt. (2017. ősz)
  • Változtattam az étrendemen. Kevesebb gyorskaját, tésztát, kekszet eszek, itthonra nem veszek fehér kenyeret és kevesebb olyat iszok, ami nem víz vagy 100%-os gyümölcslé. (2018. tél)
  • Teljesen felhagytam a koffeinnel. Mivel rosszul vagyok tőle, és pánikroham-szerű tünetek jönnek elő egy pohár kólától vagy egy bögre kávétól, éppen ideje volt. 
  • Kevesebb alkoholt iszom. Sokkal. Sört pedig szinte egyáltalán nem. (2018 elejétől)
  • Letakarítottam a polcom tetejéről az üres üvegeket. Nem mintha ivásra késztettek volna, de az utóbbi időben már úgy éreztem magam, ha beléptem a szobámba, mintha a Győzike-showban lennék. A különlegesebbek persze maradtak, mint például a Spanyolországból hozott San Miguel, meg a hajó alakú úzós üveg, de régen minden vackot megtartottam, ami jól nézett ki. (2017. ősz)


LÁNYOKHOZ KÖTHETŐ DOLGOK
  • Macskás kávézóba vittem elsőre egy lányt, és beszélgetés közben doromboló macskákat simogattunk.
  • Megbizonyosodtam róla, hogy a tökéletes létezik, legfeljebb én nem vagyok neki elég.
  • Megtapasztaltam, hogy egy lány nyelvpiercingje semmilyen plusz élményt nem nyújt sem csók közben, sem máskor. Nem, akkor sem.
  • Felejthetetlenné tettem egy lány első csókját. A szó jó értelmében, filmbe illő volt.
  • Hajnalban értünk haza egy buliból, és félrészegen nekiálltunk rántott sajtot sütni, ráadásul hétköznap. Nem gyújtottunk fel semmit. Ez is filmbe illő, csak másfélébe. Vagy nem?
  • Elsőre tényleg strandra mentünk egy lánnyal. Nem azért, mert kíváncsi voltam rá smink nélkül, de ez így is vicces. Ráadásul nem hisztizett, hogy már elsőre fürdőruhában látjuk egymást, és nyugodtan lehetett vele sajtos-tejfölös lángost enni. Ez plusz tíz-tíz pont nálam, de szegényen ez sem segített, többet nem találkoztam vele.


VÁSÁRLÁS, EREDMÉNYEK, ÚJDONSÁGOK, ÉS MINDEN EGYÉB
  • Három hónapig nem nyúltam a szakállamhoz, és a végére úgy néztem ki, mint Ferenc József és Ed Sheeran egyben. (2015-2016)
  • Újra elkezdtem edzeni, és rájöttem, hogy most nem okoz akkora örömet, mint régen. (2016. nyár)
  • Vettem egy új szemüveget. (2016. nyár)
  • Vettem egy új telefont. (2016. ősz)
  • Megvettem életem első menci napszemcsijét a C&A-ban 390 forintért. (2017. ősz)
  • Kipróbáltam a csevapcsicsit. Sajnos nem Belgrádban, hanem itt, de ízlett, az az érzésem lett tőle, hogy a szerbek tudnak fasírtot csinálni, mi meg nem. (2018. tavasz)
  • Topkomment lettem egy olyan bejegyzés alatt, amit több tízezren osztottak meg, aztán végül töröltek. 2015 decemberében, amikor Bihari Viki beszólt Ákosnak a férfi-női szerepes téma miatt, felhívtam Viki figyelmét, hogy ezzel a pocskondiázó, gyűlölködő posztjával nagyobb kulturális kárt tett, mint Ákos a princípiumozással. Amikor elmentem aludni, több mint 130 embernek tetszett, de mire felkeltem, törölték az egész posztot. Azóta nincs hozzászólási lehetőség Bihari Viki Facebook-oldalán, ha nem vagy az ismerőse.
  • Magabiztosabbá váltam vitázás közben, és mostanra kifinomultabbak a módszereim, egyszerűbben állítok magam mellé másokat, mint korábban.
  • Valóra vált a gyerekkori álmom, és elkezdhettem dolgozni egy szerkesztőségben. Ötösre végeztem a szakmai gyakorlatomat. (2017. eleje)
  • Ötös szakdolgozatot írtam, és megszereztem a diplomámat. (2017. tavasz)
  • Elmélyültem az ön- és emberismeretben, elfogadtam az introvertáltságomat és a túlzott tervezési mániámat. Beléptem egy Facebook-csoportba, ahol hozzám hasonló személyiségtípusú emberek vannak. Ez minden nap sokat segít abban, hogy úgy érezzem, hogy nem őrültem meg teljesen.
  • Végignéztem a Revolutiont, a Better Call Sault, és minden bizonnyal a The 100-ot is végig fogom nézni, ha végre-valahára folytatódik az ötödik évad.
  • Lefotóztam egy villámot, ami a Gellért-hegybe csap.
  • Utaztam a karácsonyi fényvillamoson.
  • Kipróbáltam a nokedliszaggatást, és rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb, mint gondoltam.
  • Kipróbáltam az e-cigit, és rájöttem, hogy nem való nekem, ahogy a hagyományos cigi sem.
  • Összeszedtem 100 dolgot, ami meghatározta az elmúlt 1001 napomat, hátradőltem, és rájöttem, hogy nem is vagyok annyira elveszett ember, mint amilyennek néha érzem magam.
Kép: Pixabay



DOLGOK, AMIK NEM SIKERÜLTEK
  • Visszaszokni az olvasásra. Ez tényleg nagy fail, ezen nincs mit magyarázni. Lustaság, motiválatlanság, hanyagság.
  • Folytatni a South Parkot. Annyira szerettem iskolásként! Nem is értem, miért nem tartok maratonokat, azóta kijött hat-nyolc évad.
  • Végignézni a Black Mirrort. Az első két évad és a karácsonyi rész nagyon megfogott, de még gyűjtögetem a lelkierőt a harmadik-negyedikhez.
  • Kezdeni valamit a világmegváltó regényötletemmel, amibe belekezdtem.
  • Elkezdeni a lengyel nyelvet. Kaptam hozzá két könyvet, letöltöttem egy régi, több száz oldalas tankönyvet, van egy spéci legnépszerűbb x-ezer lengyel szó listám, letöltöttem egy tök jó alkalmazást, amivel szavakat lehet tanulni, beléptem egy tanulós Facebook-csoportba, mindezt másfél éve. Minden a kezemben van, már csak el kellene kezdeni. Végre kiélhetném a perverziómat a szláv nyelvek iránt. Ha már társalgási szinten megy, biztosan ki fogok csapongani a többi (szlovák, orosz, szerb stb.) felé is, imádom a hangzásukat, de egyelőre a lustaság még visszatart.
  • Kezdeni valamit a kimagasló jégkori-tehetségemmel. Nem vicc! Ráadásul nagyon szeretek is csúszkálni, csak ritkán kerülök jégre.
  • Felülni az Erzsébet téri óriáskerékre.
  • Elmenni a bécsi karácsonyi vásárra. Gimiben voltam, de az 1001 nap alatt nem, pedig akartam.
  • Megnézni Velencét karnevál nélkül. A karnevál annyira nem jött be, a város annál inkább. 2011-ben voltam, szóval éppen ideje lenne már visszamenni, és akartam is, de nem jött össze.
  • Enni Pozsonyban a híd tetején lévő étteremben. Nem egy tipikus bakancslistás pont, meg nem is egy Times Square vagy Champs-Elysées, de nekem ez azóta egy álom, amióta megláttam.
Kép: Shutterstock
  • Kipróbálni a telekocsit.
  • Kipróbálni a repülést.
  • Elolvasni egy szülő-gyerek kapcsolatokról szóló könyvet, és bejegyzést írni róla.
  • Csinos designt kialakítani a blogra. (Titokban arra pályázok, hogy majd megnyerek valami díjat, ahol ez lesz a nyeremény. De pssszt!)
  • Open-when leveleket készíteni egy lánynak, rám jellemzően jó száz-kétszázfélét, nehogy elfogyjon.
  • Éjszaka fürdeni egy fürdőben, vagy tóban. Korábban többször is voltam, az elmúlt 1001 napban viszont nem.
  • Megnézni az ultra-szuper-giga-mega-Holdat 2018. január 31-én éjjel. Dolgoztam a szerkesztőségben egész éjszaka, és onnan nem látszott. Az augusztusi csillaghullást viszont nem hagyom ki.
  • Úgy dolgozni egy szerkesztőségben, hogy pénzt is kapok érte. Élveztem a gyakorlatokat, de még jobban örülnék, ha el is tudnék helyezkedni.
  • Megszerezni a jogosítványt. Lehet, megvárom vele a következő választást, hátha ingyenes lesz addigra.
  • LED-fénycsíkot venni.
  • Új laptopot venni. Egész nap fagy, mint egy norvég halárus. Egy szakdolgozatot meg az első száz blogbejegyzést megírtam rajta, de már nagyon a végét járja.
  • Megérteni az iOS-t. Hiába van meg lassan négy éve az iPad-em, nem tud az agyam átállni Androidról. Használni tudom, de egyszerűen nem értem a logikáját.
  • Léghűtő berendezést, vagy egy ipari méretű ventilátort venni a szobába. Nehezen viselem a nyarat, és május elején voltam is egy ilyen boltban, de éppen elvitték az utolsó darabot. Nemsokára ezt kihúzhatjuk szerintem, mert még be se köszöntött az igazi nyár, de már most szenvedek.
  • Részt venni egy igazi vidéki disznóvágáson, pálinkával, meg egy fehér trikós, bajszos böllérrel. Szegény vegánok biztos szívrohamot kapnak most, bár az aktust én se nézném végig, csak inni segítenék, meg enni.
  • Cicát tartani itthon. Ezt a két pontot nem kellett volna egymás után rakni, igaz? Őt nem enném meg, sőt, elkényeztetném. Éppen ezért nem fogadtam még örökbe egyet, majd akkor, ha egy kicsivel magasabb fizetést kapok, és száz százalékig biztosan jutni fog mindenre, ami a kis cirmosnak kell. Most felelőtlenség lenne bevállalni.
  • Szobanövényeket venni, és gondozni őket.
  • Saját készítésű tortát sütni. Egy lánybarátomnak megígértem, hogy ha túlél egy gyomortükrözést, akkor sütök neki egy tortát. Még mindig nem készítettem el, pedig túlélte. (Hogy lehet ilyenre önként elmenni?)
  • Szövetségi kapitánynak lenni, és Magyarországot képviselni abban az online focis játékban, amivel évekig játszottam. Elindultam, kampányoltam, de végül nem engem választottak meg.
  • Anélkül telefonálni, hogy előtte hatszor eljátszanám magamban az összes lehetséges párbeszédet.
  • Hóangyalt készíteni egy lánnyal.
(Kép: Giphy)
  • Kipróbálni egy lánnyal, hogy mennyire igaz, amit az ananászról állítanak. Igen, azt. Nem vagyok oda az ananászért, de ennek a kísérletnek a kedvéért megennék/innék belőle akár egy nagyobb adagot is. Ha beválik, akkor pedig később a lány kedvéért.
  • Leszokni a késésről.
  • Megtudni a vércsoportomat.
  • Megnézni a 2012-t.
  • Megnézni a Viszkist.
  • Megnézni a DVNA című filmet. 2017 novemberre ígérték, de még nem jött ki. Magyar, Budapesten játszódik, poszt-apokaliptikus, és nyomasztó. Bármikor jelenik meg, az elsők között leszek az éjféli premieren, az tuti.

2018. június 27., szerda

Ti hogyan kezelitek az ilyen embereket, helyzeteket?


Vannak olyan emberek, akikből nem szorongást vagy kényszereket vált ki az elhanyagoltság és a kisebbségérzet, hanem valami egészen mást. Sokan tapasztaltuk már azt az élményt, amikor összehasonlítjuk magunkat más emberekkel, és úgy tűnik, mintha mi kevesebbet érnénk, kevésbé lennénk jobbak valamiben, mint a többiek. Ez nem csak fokozhatja az alacsony önértékelést, de szégyenérzetet is kiválthat az emberből, aki amellett, hogy szégyellni kezdi saját magát, úgy fogja érezni, hogy folyton bizonyítania kell a környezetének, és ahhoz hogy elismerjék, valami olyat kell tennie, ami nem rá vall.



Ezért lehet felelőssé tenni a szülőt, aki nem tanította meg a gyereket értékelni, szeretni saját magát, de lehetnek felelősek a társai is, akik megjegyzést tesznek a külsejére, különösen, ha az illető lány. Egy fiatal lány rengeteg összehasonlítási ponttal találkozik nap mint nap, rosszul érezheti magát az alakja, a mellei, vagy akár a fogai miatt, a társai, vagy épp egy rosszul megválasztott barátnő pedig ilyenkor csak olaj a tűzre.

Mivel úgy érzik, önmagukban nem érdemelnének szeretetet, nem felelnének meg, vagy csak kevésbé, mint a többiek, ezért elkezdenek szerepet játszani, alakoskodni. Ezt a különbséget ellensúlyozni kell, amit többféleképpen tehetnek meg. Az egyik például ez, amit jobb oldalon a hozzászólók közt látunk:


Az ilyen megnyilvánulás, hasonlóan a tükörben pózoláshoz, mindig bizonytalanságról árulkodik. A tükröm-tükröm esetében ez jobban észrevehető, viszont, ha elképzeljük, hogy ez a hozzászóló egy társaságban mondja azt, amit leírt, nagyon egyszerűen egy magabiztos, egészséges lány benyomását keltheti. Mivel saját magáról igencsak rosszakat gondol, a legfontosabb neki, hogy mások mit gondolnak róla. (Ehhez kell az állandó visszajelzés, a lájk, illetve a reakciók.) Gyakran annyira súlyos a visszajelzésektől való függőség, hogy az illető társat, barátokat is úgy választ maga mellé, hogy vajon a többiek mit fognak szólni, ha meglátnak vele, így előfordulhat, hogy olyannal van együtt, aki neki valójában kevésbé tetszik, viszont a tömegízlésnek tökéletesen megfelel. Bármi rosszat elviselnek, és bárminek alávetik magukat egy kis visszajelzésért, figyelemért cserébe, illetve az önképzavart gyakran kísérheti társ- és drogfüggőség is.

Térjünk vissza a személyes beszélgetésre! Gyakran előfordul, hogy egy ilyen emberen beszélgetés közben is érződik, hogy mindenáron bizonyítani akar. Ez nehezen érhető tetten, írni is nehéz róla, de néhány apró jelből meg lehet figyelni. Ha egy harmadik személyt hozunk szóba, akkor az biztos, hogy ő mindenképp ismerni fogja, azt a látszatot akarja kelteni, hogy ő mindenkit ismer, sok barátja van, és mindenkiről mindent tud. Ha egy érdekes tevékenységről, érdeklődési körről van szó, ő mindenképpen érteni fog hozzá, legyen az bármi! Elő fogja adni a szakértőt, még akkor is, ha az olvasásról van szó, a szakértelem pedig a Szürke ötven árnyalatát jelenti. Gyakran kijavít, még olyan területen is, amiben te vagy a jártasabb.

Ha nem csak ketten-hárman vagyunk, hanem többen, akkor gyakran beszél hangosan szexről, vagy olyan személyes témáról, amivel magára vonzhatja az emberek figyelmét. Jellemzően eltúlozza saját szexuális teljesítményét, vagy céloz rá, esetleg más témában ad elő olyan történeteket, amikről akár te magad is meggyőződhettél, hogy másképp történtek. Ezeket nem úgy kell elképzelni, hogy az illető kerek-perec kijelenti, hogy én jó vagyok az ágyban, sorozatos utalások, célzások segítségével csikarja ki a látszólagos elismerést a környezetéből. Természetesen ez a viselkedési minta nem csak fiatalokon figyelhető meg, a tipikus nagypapa is gyakran sztorizgat a múlt században történtekről, ami olyan rég volt, tán igaz sem volt.

Ha egy társaságban ilyesmit tapasztaltok, ti hogyan szoktatok reagálni? A legegyszerűbb, ha látszólag elismerően bólogatsz, miközben belül tudod, hogy túlzást vagy hazugságot hallottál, viszont így az avatatlanabbak számára nem fog kiderülni, hogy az illető nem mondott igazat. Ha felhívod a figyelmet arra, hogy az nem úgy történt, akkor előfordulhat, hogy a többiek, akik nem mernek ellentmondani, a mesélő mellé állnak, hiszen nem érzik felkészülve magukat arra, hogy kimondják a h betűs szót. Ha ketten vagytok, és úgy szembesíted a másikat, akkor jellemzően megsértődik, és már csak azért sem fogja elismerni, hogy hazudott vagy eltúlzott valamit, nehogy tovább sérüljön az egyébként is gyenge lábakon álló önképe, inkább érzelmileg zsarol. (Nem is vagy a barátja, nem is teszel érte semmit stb.) Ha írásban azt válaszolod, hogy figyelj, nekem nem kell eltúloznod, nyugodtan meséld úgy, ahogy történt, akkor erre általában vagy nem ír vissza (kézbesített üzenettel, tehát olvasta), vagy itt is meg fog sértődni, hogy te miket ki nem nézel belőle, és játszani fogja az ártatlant.

Mi a megfelelő reakció? Ti ismertek ilyen embert? Szerintetek milyen viselkedési minták jellemzőek még rájuk?

2018. június 24., vasárnap

Tumblr képek értelmezése a valóság tükrében [#1]

Aki elolvasta néhány személyes bejegyzésemet, az tudja, hogy fél lábbal a jövőben élek, a másik lábammal gyakran visszalépek öt-hét évet, és néha azért azt is felfogom, hogy jelenleg mi történik körülöttem, de ez a legritkább. Gyerekkorom óta visszatérő gondolatom az, hogy mi fog történni, ha saját családom lesz, többször gondolkodtam ezen, mint bármi máson, és jobban is vágyom rá. Innentől már csak egy másik oldalamra való fordulás választott el attól, hogy elkezdjek gondolkodni az általános iskolás gyerekek kedvenc oldalán, a Tumblrön.

Eszembe jutott, hogy korábban lementettem néhány tanulságos képet, úgyhogy elkezdtem keresgélni a képernyőfotók között. 6 screenshotot találtam, de az ötlet nem állt meg itt. Kerestem hozzájuk további 36 képet, amikről egytől-egyig ordítanak azok a tünetek, amiket sokan észreveszünk, de kevesen tudunk megfogalmazni. Ha lenne egy lányom, és vele beszélgetnék ezekről, nem biztos, hogy ezeket a szavakat használnám, de 24 éves vagyok, és éppen párkapcsolatom sincs, nemhogy gyerekem, szóval engedjétek meg, hogy egy kicsit kivetkőzzek magamból.

Négy kategóriára osztottam a képeket: kommunikáció, lifestyle, önsajnálat és párkapcsolat. Ami nem telefonos képernyőfotó, azoknak a forrása a Tumblr idézetek és a Tumblrképek. nevű nyilvános Facebook-oldal. Igen, utóbbi így, egyben, ponttal a végén. Lehetnekemisígykéneírnom. Olyanmenci. Ahhw *.* (Na jó, abbahagytam.)


Let the game begin!



KOMMUNIKÁCIÓ




Klasszikus. Nem beszélek róla, csak megosztom Messengeren a 600 ismerősöm szeme láttára. Ijesztő, hogy ez a képek, tanácsok, tippek tiniknek oldalon van fent. Ki a fene tanácsolja azt egy tininek, hogy ne beszéljen a problémájáról? Vagy azt, hogy ne beszéljen, de tegye ki Messenger-napba, hogy nem beszél? Érthetetlen. Egyébként dehogynem változna valami, ha beszélnél, megkönnyebbülnél, és nem tudnád az összes ismerősöddel sajnáltatni magad. De ez így már nem lenne olyan jó.




Bárcsak lennél olyan bátor, hogy tudasd vele! De ha így fogalmazzuk meg, akkor meg te jössz ki felelősként, az meg nem jó. Hibáztasd a másikat azért, amit nem tudatsz vele, az az igazi!




Anyukád nem töltötte fel a Domino csomagot, vagy mi a baj? Ha jól sejtem, van pénz a telefonodon, csak azt gondolod, hogy neked jár a másik kezdeményezése, míg a másiknak nem jár az, hogy te hívd fel őt. Kiegyensúlyozott kapcsolat, mondhatom.




Ugyanaz, mint az előzőnél. Nem keresem őt, de elvárom, hogy ő keressen. Tipikus.




Itt a válasz a második képre. Érzelmileg gyenge vagy, de azzal vagy elfoglalva, hogy erősnek játszd magad a környezeted előtt, ahelyett, hogy feltennél egy nyamvadt kérdést.




Ó, dehogynem, sőt, ez számít a legjobban! De ha mosolygok, és azt hazudom, hogy nem számít, akkor két lehetőségem is van. Ha a másik nem kérdez rá, akkor utána tudom sajnáltatni magamat, hogy senki nem ért meg, és senki nem foglalkozik velem, ha pedig rákérdez és belesétál a csaliba, akkor addig is foglalkozik velem, és leköthetem a figyelmét arra a 15 percre. Tökéletes kommunikációs trükk. Nyilván egyszerűbb lenne elmondani, hogy mi az, ami számít, de akkor nem lennék olyan menci, mint a többi lány, és mindenki leszarná, hogy mi van velem. Így meg legalább arra a 15 percre érdekel valakit a jelentéktelen életem.




Hallod, báttya, véletlenek tényleg nincsenek, de próbáld meg gyakorolni, hogy kifejezed azt, ami benned van! A későbbi párkapcsolataidban, vizsgákon, a munkahelyeden, értekezleteken, hivatalos ügyintézéskor, vagy programok szervezésénél nagyon jól jöhet. Képzeljük el, hogy nagyok vagytok, és lefoglaltok egy szállodát a horvát tengerparton a barátoddal, és kérdezget az ügyintéző, hogy milyet szeretnétek. Erre a telefon másik végén a tumblis csaj lerendezi egy nekemmindegy.-gyel. Egybeírva, ponttal a végén, flegma fejjel.

Ez egyébként nem feltétlen arról árulkodik, hogy el akarod mondani, de nem megy, hanem arról, hogy fogalmad sincs, hogy mit akarsz.




"Képtelen vagyok kifejezni az érzelmeimet, ráadásul félek is tőlük, meg amúgy az egyedülléttől is. Inkább bebiztosítom a helyem ebben a kapcsolatban, itt legalább kapok valamennyi támaszt." - egy élmény lehet azzal lenni, aki ezt kirakja, de komolyan. Lehet, hogy nagyigényű vagyok, de én szeretem érezni egy kapcsolatban, hogy mennyit jelentek a másiknak.




"Olyan ember tetszik, aki csak akkor képes kifejezni a gondolatait és az érzéseit, ha ivott, másképp nem megy szegénynek." Engedd meg, hogy gratuláljak az ízlésedhez.



LIFESTYLE




Kurvára leszarom a csicska autókat! Érted, anya? Kurvára! Hát én már 16 leszek szeptemberben, anya!

Ehhez nem fűznék hozzá semmit, csak egy képet, ami nem tumblis, hanem valóságos.





Ne tegyél semmit! Várd ölbe tett kézzel a sorsodat, sajnáltasd magad, bukj meg év végén, hiszen nem vagy felelős semmiért! Semmi nem jelent semmit, és semminek semmi következménye, amit csinálsz. Neked csak várnod kell.




Erről nagyon szívesen írnék egy teljes bejegyzést, de egy másik blogger már megtette helyettem. Kötelező olvasmány, minden benne van, amit erről gondolok.




"Képtelen vagyok megoldani a problémát, ezért inkább idézeteket osztok meg, és várom, amíg magáról megszűnik." Ez a kép arra nevel, hogy semmilyen befolyással nem vagy a problémáidra, azok csak úgy megtörténnek veled. Akkor meg minek foglalkoznál velük?




Én vagyok az egyetlen, akit mosolyra késztetnek a kisgyerekek? Én mindig boldogan nézem a kisgyerekeket, nekik még minden esélyük megvan arra, hogy ne legyenek ekkora önsajnálattal teli tömeglányok, mint Csenge, aki megosztotta ezt az idézetet. Sokuknak valószínűleg sikerülni is fog elkerülni ezt az állapotot, nem kell hozzá sok ész.




Én azért nem hittem ilyet, de tény, hogy még egy érzelmileg stabil embert is megvisel a hosszútávú tumblizás.




Már megint ez a min mész keresztül! :D Egyébként annak idején az én családom sem tudta, mi zajlik le bennem, de eszembe nem jutott volna ezt kiírni MSN-re. Ki a fene lájkolja ezt, vagy ki oszt meg egy ilyet Facebookon? Ha ilyet látnék a lányom, vagy a fiam oldalán megosztva, igencsak elgondolkodnék, mit csináltam szarul az elmúlt 12-14 évben. Értem, hogy ez egy cry for help, de mégis nehezemre esik értelmezni, nálam ez másképp működött.




Szimonetta fején találta a szöget! Imádom, amikor a gyerekek gondolatvilágába nem fér bele, hogy a szülők is voltak gyerekek, és valószínűleg ők is szöktek el otthonról, éjszakáztak a haverokkal kint, végigitták/szívták a középiskolát és voltak szerelmi csalódásaik. Sőt, még magukhoz is nyúltak, ha épp nem volt társuk. Durva, mi? A szüleitek jobban tudják, hogy mit csináltok, mint ti magatok, csak munka után nincs kedvük elmagyarázni nektek azokat, amiket én itt elmagyarázok, ezért inkább szemet hunynak felette.




Gyenge vagy.




Senki nem várja el, hogy tanulj, nyugodtan mehetsz eladónak a dohányboltba, ahhoz elég a 8 általános. 

Már megint az a baj, hogy az eredményekért tenni kell, igaz? Hogy a szakma, az érettségi, meg a diploma nem jön csak úgy magától! Olyan jó lenne, igaz? Nem csinálni semmit, és megkapni! Semmi ne jelentsen semmit, bárki kaphassa meg a diplomát csak úgy! Tartsál ugyanott tanulás nélkül, mint akik éveket tanultak végig, ezt akarod, igaz?

Bárcsak az lenne az elvárás, hogy tanulnom kell a témazáróra, de komolyan! És, mondjuk, nem kellene bevásárolnom, főznöm, fizetnem a fűtésért, a közös költségért, munkába járnom, megszerveznem a programokat, ha elmegyek valahova, felelősséget vállalnom és fenntartanom magam! (Természetesen szarkazmus, egy ilyen jelentéktelen életet halálra unnék.) Amúgy meg, az általános iskola és a középiskola elvégezhető tanulás nélkül, rengeteg élő példa van rá.



ÖNSAJNÁLAT




Nem. Egy egyszerű, buta lány vagy, aki minden nap megjátssza mások előtt, hogy nem egyszerű, és nem buta, ráadásul semmit nem tesz annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Minek legyek összetett és okos, ha a többiek így is azt hiszik, hogy az vagyok?




Jól értem, ha egymás mellé állítunk téged és egy ugyanolyan alkatú lányt, akkor magadat kövérnek látod, őt pedig nem? Logikus. Ez egy biztonsági játék. Ha ismerkedsz valakivel, és ő kövérnek tart téged, akkor legalább igazat tudsz neki adni (miközben belül összetörsz), ha pedig nem, akkor rá tudod kényszeríteni szerencsétlent, hogy folyton bizonygassa. Viszont, ha nem tartod kövérnek magad, abban benne van a bukás lehetősége! Hiszen, ha más annak lát téged, akkor bukta, ennyi volt, kész, vége, megnyílik a föld alattad, game over. Így inkább kényelmesebb sajnáltatni magad, akkor ez nincs benne a pakliban.

Ha ilyeneket osztasz meg, azzal kb. reklámozod, hogy testképzavaros vagy, megfelelési kényszerrel küzdesz, és annyira befolyásolható és gyenge vagy, hogy képtelen vagy magadat érvényesíteni. Nem akarlak lebeszélni róla, de gondoltam, szólok.




Én beszélni magyar, de nem érteni elsőre kép. Azért többszöri elolvasásra sikerült.

Itt arról van szó, hogy te kizárólag az olyan fiúkat veszed észre, akiknek nagymellű, nagyseggű, vasalthajú divatpicsára van szüksége. "Ez a társadalom" - lol, nem, ez a te ízlésed. Ideje megvizsgálni. Azt is érdemes megnézni, hogy te mennyire veszed emberszámba a csúnyácskának tartott, kövérebb fiúkat. Az az érzésem, hogy megint abba futottunk bele, hogy te olyat vársz el, amit nem nyújtasz. Tedd fel magadnak a kérdést: miért ér sorozatosan az az élmény, hogy olyan fiúkat találsz, akiknek az igényei megrekednek ezen a szinten?




*arra az öt percre tart, amíg ki nem csöngetnek és nem mentek ki a büfé elé egy energiaitallal a BFF-eddel, és nem kezditek el megint játszani az agyatokat mindenki előtt




Még egy cry for help. Itt sem értem, hogy a szülők nem veszik észre, amikor a lányt ilyen alatt jelölik meg, ilyet oszt meg, vagy lájkol? Tanárok, rokonok, bárki? Feljebb meg valaki öngyilkosságra buzdít hozzászólásban, amit az admin hónapok óta nem törölt. Még szerencse, hogy valaki reagált rá.



PÁRKAPCSOLAT




Komolyan? Ez a jellemzése az igazi pasinak? Olyat vársz el, amit nem tudsz nyújtani, ráadásul még birtokolni is akarod szerencsétlent, mint valami tárgyat. Lezülleszted egy plüssállat szintjére az embert. Hívjon fel anélkül, hogy te hívnád, írjon anélkül, hogy te írnál, kezdeményezze a találkozást anélkül, hogy te valaha kifejeznéd a szándékod. Lófaszt nem tudsz nyújtani egy párkapcsolatban, de elvársz mindent a semmire.

Amúgy meg mi az, hogy egy igazi pasi féltékeny? Szerintem pont, hogy az féltékeny, aki bizonytalan magában, érzelmileg gyenge, vagy annyira pocsék az emberismerete, hogy olyat választ, aki mellett oka van rá. Egy igazi pasi legfeljebb egészséges mértékben féltékeny, és nem hív fel olyat, nem ír olyannak és nem akar látni olyan lányt, aki ilyen szinten éretlen.




Anyu nem enged el 9 után, vagy mi? Nem értem. Menjél át hozzá, ha látni akarod. Vagy nem is ő rá van szükséged, hanem a várakozására, igaz?




Magadnak is hazudsz, a barátaidnak is hazudsz, de gondolom, ha megkérdezem, hogy milyen társat akarsz, akkor az első az lesz, hogy őszintét.




207 reakció, 16 megosztás. Amennyi társfüggőt látok magam körül, hát, keveslem. Gondoljuk már egy pillanatra végig ennek a képnek a szövegét! Milyen mértékű kiszolgáltatottság és társfüggőség ez? Ez tényleg a "mindegy, csak csináljunk úgy, mintha működne ez a kapcsolat, ami nem működik" esete.




Ugye? Én sem.




Igen, ebből lesz az, hogy vele maradsz amikor megüt, rászokik különféle cuccokra, eltilt a barátaidtól és érzelmileg zsarol. Mindenre igen a válaszod = képtelen vagy nemet mondani.

Kezdem sajnálni, hogy csak 6-700 embert ért el a bántalmazó kapcsolatokról szóló posztom, lehet, hirdetnem kellene a 13-19 éves korosztálynak. Istenem, pedig annyira egyszerű, az összes ilyen kapcsolat egyféleképpen működik 8-10 jellemző sablonnal. Még a dumák is ugyanazok, a helyzetek, az érzések, minden. Nem hiszem el, hogy nem lehet ezt felismerni, semmi ördöngősség nincs benne.




Világos: önmagamban gyenge vagyok, tehát olyan akarok lenni, ami neked tetszik. Nem megoldani akarom a problémát, hanem kielégíteni az egóm éhségét az önigazolásra. Meg akarok felelni, úgyhogy iszok, cigizek, és kavarok egy ismeretlennel - úgyis ez a menci, így meg már lehet, hogy kelleni fogok neked. Micsoda gyümölcsöző kapcsolat születhet ebből...




Világos, hát erre nem az a megoldás, hogy olyan fiút keresek, aki értékel engem! Inkább gyűlölöm a helyzetet, meg magamat, az sokkal jobb.




Igen, tényleg ez sokkal jobb, ha a hajadra meg az alakodra bukik! Hát az teljesen más, mintha a seggedet, vagy a melledet nézné, tényleg! Micsoda gavallér! Ezen túl inkább hajápoló szerekre, fogfehérítő gépre, meg kondibérletre fogom költeni azt a pénzt, amit eddig kivágott felsőkre, meg magas derekú nadrágokra adott anyu hétvégenként. Mostantól olyan fiúk figyelmére vágyom, akiknek a hajam és az alakom kell, nem a seggem! Drasztikus változás.




"Olyan fiúval vagyok együtt, akinek már az is elég, ha a közelébe megy egy másik lány, mert képtelen a gatyájában tartani a farkát."

vagy esetleg

"Annyira értéktelennek tartom magam más lányokhoz képest, hogy a barátomat legszívesebben bezárnám a szekrényembe, hogy ne tudjon még csak ránézni se más lányokra."

Egyik jobb, mint a másik.



"Olyan fiúval vagyok, aki vékonyabbra, szebbre vágyik, és annyira gyenge, hogy egy seggrázással befolyásolni lehet."

Van, aki ráadásul hozzászólásban büszkélkedik ezzel, láthatunk más, jellemző viselkedési mintákat is, ha figyelmesen elolvassuk őket.




Hát, persze, hogy megérdemled! Te vagy a világ közepe, megérdemelsz mindent! Megérdemelsz egy kapcsolatot komplikációk nélkül, sőt, rózsát tövis nélkül! Képtelen vagy megoldani a felmerülő komplikációkat, de ez nem derülhet ki, ha nincsenek komplikációk.


A fiú ne is tegyen fel kérdéseket, de válaszoljon meg mindent! Értékeljen téged a semmiért! A fenti kép egy egyoldalú kapcsolat tökéletes tünete. Neked nem kell tenned semmit - a tökéletes kapcsolat csak úgy jár, hiszen megérdemled.




Variációk egy témára.




És még mindig ugyanerről van szó! Tehát akarok egy papucsot, aki bármilyen faszságomat eltűri, bármit elvisel. Amit teszek ebben a kapcsolatban, annak ne legyen következménye! Ráadásul rögtön egy kocsit is akarok a seggem alá úgy, hogy minden, amit életemben dolgoztam, az az 50 óra közösségi szolgálat volt! Rendeljen nekem pizzát, mert félek a telefonálástól, és fizesse is ki, mert anyu nem adott nekem pénzt. Igazából csináljon meg mindent helyettem, aztán, ha valamit rosszul csinál, majd jól lebaszom.

Mindent akarok a semmiért. Egy balek srácot akarok, akinek megvan a lehetősége egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatra, de inkább engem választ, és 0-24 kiteszi magát a hangulatingadozásomnak és a random érzelemkitöréseimnek. Igen, ezt akarom!




*amíg nem jön a sulinkba egy másik srác aki hasonlít a kedvenc sorozatkarakteremre




Ez az! Végre találtam egy kifogást arra, hogy egy hisztis, önérzetes kis picsa vagyok, aki képtelen bármit kezdeni az életével! Képzeljünk el egy olyan jelenetet, amikor bemegyek a Kormányablakba hivatalos iratokért, és az ügyintéző csapkod, flegmázik, úgy néz rád, mint amikor a hangos lányok méregetnek téged az osztályban, és végül te kérdezel rá, hogy "öhm, segíthetek valamiben"? Ő meg  "ja, csak hiányzik". :(((((




Nem véletlenül ezt hagytam utoljára.

Aki gyakran szokta olvasni a blogot, az tudja, hogy az egyik kedvenc kérdésem ismerkedés közben, hogy mit tudsz nyújtani egy kapcsolatban, amit más lány nem? Ezt a kérdést nem azért szoktam feltenni, hogy kötekedjek, hanem pontosan amiatt, amit ez a kép mond.

Nem fogod pótolhatatlannak érezni magadat, ha nem vagy az. Ha nem vagy az, akkor nem megsértődni kell, meg flegmázni, hanem kialakítani egy pótolhatatlan személyiséget, és olyan tulajdonságaidon dolgozni, amikre a neked tetsző férfiak vágynak. Nyilván, ha azt akarod, hogy a fiúk a hajad meg az alakod miatt szeressenek, akkor ez az egész tárgytalan. Én is fontosnak tartom a pótolhatatlanság érzetét egy kapcsolatban, ezért igyekeztem olyan szempontokat kialakítani ismerkedéskor, amik túlmutatnak ezen.

Érdemes neked is feltenni egy másik kedvenc kérdésemet: kinek szeretnél tetszeni?



Melyik volt a kedvenc képed? Van, amelyikhez hozzáfűznél még valamit? Tedd meg itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha olvasnál még, ajánlom a 21. század és a párkapcsolat címkét, sok érdekes gondolatot találhatsz ezek alatt.

40 gondolat zárásként

Kedves olvasóim! Ez az utolsó bejegyzés, amit a blogon olvashattok, és az első, amivel szembetalálja magát, aki a zárás után idelátog...