Legszebb éveink kiárusítása, és az ezzel járó torzulás

Az iskolás és a pályakezdő éveket sokan életünk legszebb időszakának tartják. Ezalatt bontakozunk ki, találunk rá önmagunkra, életcéljainkra, arra, hogy mivel szeretnénk tölteni életünk hátralevő részét, és ezalatt kellene elkövetnünk a legtöbb hibánkat is. A kultúra viszont egyre inkább ellentmondásosnak tartja azt, hogy a legtöbb hiba elkövetése, és életünk legszebb időszaka egyszerre történjen, ezáltal pedig egyre nagyobb nyomást helyez a fiatalokra. Előrecsomagolt #lifegoalokat, sikeresnek tűnő trénereket és a látszatluxusban élő ismerőseink közkedvelt hazugságait nézve kellene eldöntenünk, mihez kezdjünk a saját életünkkel, és ez ilyen körülmények között nem is olyan egyszerű.

Kép: Picjumbo

Különösen úgy okozhat nehézséget, ha a döntésekhez hiányzik a megfelelő érzelmi háttér. A szülő-gyerek kapcsolatok válsága, a kevés beszélgetés és az ezzel járó elhanyagoltságérzet mind hozzájárul ahhoz, hogy egy élete legszebb évei kezdetén álló gyerek legnagyobb álma az Instagram-celebség legyen. Ha úgy érzik, a szüleik úgysem figyelnek rájuk, hadd figyeljen rájuk az a több ezer ember, akinek a követés gomb megnyomásához elég néhány ruhadarab, vagy éppen azok hiánya! Mire az egészséges fejlődéshez szükséges szeretetet, tiszteletet és megbecsülést elkezdi felváltani a follow, a respect és az alábbi kommentek, a felismerhetetlenségig megváltozhat egy fiatal viselkedése.

Azokról a módszerekről, amikkel hasonló hozzászólásokat kaphat valaki, Timi már írt egy jól sikerült kétrészes bejegyzést, most nézzük meg az okokat, és beszéljünk arról, ami ezzel jár.

Az elmaradhatatlan stílhez vezető út három lépésben:

• ne legyél megelégedve magaddal,
• gondold azt, hogy mások a ruhájuk és a megjelenésük miatt értékesebbek nálad,
• vegyél olyan ruhákat és alakítsd át olyanra a megjelenésed.

Ha nem tiszteled magad, akkor olyanná próbálsz válni, akikre te magad felnézel, ez ilyen egyszerű.

Miért fontos a visszajelzés? Miért nem lehet csak úgy otthon a tükör előtt pózolni anélkül, hogy azt lefotóznánk és közzétennénk? Miért nem lehet szinte egy lépést sem tenni az edzőteremben, az étteremben, a trendi helyeken anélkül, hogy ne botlanánk önfeledten szelfiző embertársainkba?

Néhány éve előadást kellett tartanunk alkalmazott nyelvészet gyakorlaton. Egyesével. Nem elég, hogy ez a halálom, de még az a veszély is a fejem fölött lebegett, hogy a többiek

értékelni fognak egy-egy apró papíron,

én pedig utána olvasatlanul kidobhatom a kukába, vagy esetleg elolvashatom, mit gondolnak rólam. Szerintem nincs olyan ember, aki legalább ne olvasna bele kíváncsiságból, és én is így tettem. Meglepett, hogy hiába izgultam végig az egészet, szinte mindenki pozitívan értékelt, a legnagyobb kötekedés talán az volt, hogy legközelebb ne használjak Comic betűtípust a prezentációban. (Jogos.) Ha lett volna rá lehetőség, akkor lehet, hogy tartok még egy előadást egy másik témában, mert nagyon jól esett a többiek reakciója, kellemes csalódásként ért. A közösségi médiában ugyanez a helyzet, csak az ottani előadások sokkal kevesebb felkészülést igényelnek, és sokkal több ember reakcióját válthatják ki szinte azonnal, attól függően, mennyire vannak kipakolva a cicik vagy az éppen trendi termékek a kirakatba. A visszajelzésektől függően alakul ki szép lassan az online karakter, és ez a karakter - a kísérleti patkányokhoz hasonlóan - azt a tevékenységet fogja többször végezni, aminek köszönhetően több jutalmat, vagyis kedvelést kap.

A folyamat, ahogy egy önmagát kereső gyerek a követői kísérleti patkányává alakul, nem csak lájk és csillogás. Elég arra a helyzetre gondolni, amikor valaki azt veszi észre, hogy az ismerősei közül a modell alkatú lányokra jön a legtöbb pozitív visszajelzés. Egy erre érzékenyebb lánynál már ennyi is könnyen okozhat evészavarokat, ami beszélgetés híján változatos formákat ölthet a koplalástól egészen a hánytatásig.

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg a modellalkatú lány, aki nem mutogatja magát, ezért szintén kevesen lájkolják, akárcsak őt?

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg az átlagostól eltérő alkatú lány, aki fotótrükkökkel, beállításokkal olyan formába önti a magamutogatást, hogy az közkedvelt legyen?

Nem. Az egyetlen, amire gondolni fog, az az, hogy a képen látható lány nagyobb eséllyel kap szeretetet, figyelmet, mint ő, ezért neki is olyanná kell alakítania magát. A közösségi média, főleg, ha unalomból használják, ijesztő mértékben szűkíti le a tudatot a képeken látható dolgokra. Nem elég kísérleti patkánynak lenni: minél kívánatosabb kísérleti patkánynak kell lenni, sőt, azt kell elhitetni a követőkkel, hogy te egész életedbe arra vágytál, hogy kísérleti patkány legyél! Háttérbe kell szorítanod mindent, ami te vagy, különösen az érzelmeidet, a helyüket átveheti a clean eating, a poharas kávé, a high-fashion ruhák és a legújabb iPhone - a többi patkány pedig welcome drinkként lenyeleti veled a tudatot, hogy ez vagy te, és így lehetsz igazán önmagad.

Úgy néz ki, hogy a hétvégét a horvát tengerparton töltöm. Életemben nem voltam még déli szomszédunknál, tengert is hat éve láttam utoljára, szóval mondhatni, kiszakadok a szürke hétköznapokból. Miért nem tettem ki azonnal a Facebook-oldalamra, vagy a blogra, amint befizettem az utazást? Miért nem lesz minden lépésem megosztva, vagy lájvolva péntektől vasárnapig? Miért nem fogom azzal kínozni az útitársamat, hogy hatszáz helyen lefotózzon, és miért nem a képek szerkesztgetésével fogom tölteni az időt? Azért, mert nem érdekel, mit gondolnak erről az emberek. Elmegyünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy élményeket, emlékeket gyűjtsünk, hogy kíváncsiskodjunk a horvát jellegzetességek iránt, és nem azért, hogy becsekkoljunk. Természetesen érdekel az, hogy más mit gondol rólam, de nem gondolom, hogy engem ez az egy-két nap annyira meg fog határozni, hogy megosszam az ismerőseimmel. Aki még sosem volt ilyen utazáson, annak úgy tűnhetne, hogy nagyon sok pénzem van, és ezt megengedhetem magamnak; aki pedig már volt, az úgyis tudja, hogy milyen. Hasonló a helyzet a tükörbe tolt iPhone-nal is, amit általában hitelre vesznek és/vagy a szülő fizet, de erről bővebben a kampány egy másik részében olvashattok majd.

Mielőtt kedvelnénk egy fotót, vagy követnénk egy első ránézésre követendőnek tartott influencert, gondolkodjunk el az alábbiakon.

• Mire, vagy kire volt szükség ahhoz, hogy az illető ezt a képet alakítsa ki magáról?
• Mivel foglalkozik? Ha ő nem dolgozik, mivel foglalkozhatnak a szülei, vagy a barátja (szülei)?
• Mennyi szabadidőt és energiát fektet az illető abba a képbe, amit a követőinek láttat?
• Mekkora szerepe van az oldalon a képeken látható termékeknek, és mekkora részben szól az illető saját gondolatairól, emberi oldaláról?
• Mekkora a valódi értéke a képen látható termékeknek?

A figyelmünk értékes dolog, az pedig rólunk is árulkodik, ki az, akit követendőnek tartunk. Az iPhone X havi törlesztőrészlete, egy tengerparti utazás vagy egy havi clean eating sokkal olcsóbb, mint egy havi albérlet, utóbbival mégsem találkozhatunk az Instagram-feedben, mert létszükséglet, és nem luxustermék. Egy ismeretlen ember számára könnyen úgy tűnhet, hogy az illetőnek a lakhatás, a rezsi és az alapvető étkezés mellett marad pénze ilyen dolgokra, főleg, ha a szülő, vagy a bae nem nem szerepel a képeken. Ez hasonló érzékcsalódás, mint amikor valaki a futógép kijelzőjét fotózza le a sok lájkért: aki nem szokott rendszeresen futni, az azt gondolhatja a számok láttán, hogy az illető megfutotta az olimpiai kvótát, viszont aki nap mint nap szokott futni az edzőteremben, az hamar kiszámolhatja, hogy ezt bármelyik ember elérhette volna, akit behív az utcáról.

Éppen néhány napja beszélgettem arról valakivel, hogy ő is tapasztalta-e már azt, hogy egy nagydarab, széttetovált, testépítő alkatú, szőrös marcona férfire gyakran féltékenységi rohamok jönnek rá egy párkapcsolatban. Meglepő lehet a válasz, de mindketten láttunk már ilyet. Ugyanígy előfordulhat az, hogy egy kislány, aki nap mint nap Facebook-élőzik, nem mer elmenni egy találkozóra, vagy ha el is megy, alig tud megszólalni, és akkor is csak jelentéktelen dolgokról beszél - talán még jelentéktelenebbekről, mint az élő adás közben. Sokkal egészségesebben használhatnánk a közösségi médiát, ha az előtérbe tolt dolgok helyett a képek hátterét figyelnénk meg, ami szemmel nem látható, és sokkal jobban élveznénk a valóságot, ha azokat a dolgokat tolnánk előtérbe, amiket valóban magunkénak érzünk, és nem csak a több reakcióért, követőért, elismerésért tesszük közzé.

Az Instagramról már korábban írtam egy érdekes, háromrészes cikksorozatot, itt kezdhetsz bele. A Campaign For Reality többi pontját itt találod, a többi résszel pedig hamarosan találkozhatsz a blogos csoportokban más bloggerek tollából.

Campaign for reality

Számtalanszor írtam már a valóság és a képernyő közti különbségekről, a közösségi média sztárjainak hazugságairól, és ezek hátteréről, de sosem éreztem elég hasznosnak, hatékonynak ezeket a posztokat. Úgy gondolom, nem lehet elég nagy hangsúlyt fektetni ezekre a témakörökre, ezért szeretném, ha egy átfogó kampány keretében többen is beszélgetnénk róluk a következő hetekben. Ha kell, egyedül is szívesen megírok néhány bejegyzést, de sokkal hasznosabb lenne, ha a Mennyire vagy menci? után ismét együttműködhetnék más bloggerekkel.

Tíz önálló részre osztottam a gondolataimat, amit persze lehet összevonni-szétszedni, attól függ, mennyien leszünk rájuk. Ha ketten, öten, vagy tízen írjuk, vagy valaki többet/kevesebbet ír, akkor maradhat így is. Arra gondoltam, hogy a jelentkezők választhatnának a témák közül, amiket a saját blogjukon dolgoznának fel, ami a végére marad, azt pedig megírnám én. Mivel egyszerűen el tudok érni több ezer, vagy akár több tízezer embert, ezért, ha szeretnéd, megoszthatom az írásaidat (és ezáltal a blogodat) a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán. Nem kell használnod a #CampaignForReality hashtaget, nem kell cserébe megosztanod tőlem semmit, egyszerűen csak szedd össze a gondolataidat az adott pontról, fogalmazd meg olvasmányosan, helyezd el a saját blogodon, és jelezd, hogy szeretnéd a megosztást.

A 10 cikk valahogy így néz ki a fejemben:

1. A nárcizmus, az online karakter, és ezek kapcsolata. Miért akarnak más képet mutatni magukról az emberek, mint amilyenek a valóságban? Miért van bizonyos emberekben igény egy online karakter kialakítására? Miért fontos a visszajelzés? A nárcizmus mellett fel lehet hozni más ehhez kapcsolódó személyiségzavart, betegséget is: frusztráció, szorongás, önértékelési zavarok, evészavarok, depresszió. Minél részletesebben fogalmazol meg félelmeket (visszajelzéstől, észrevétlenségtől, kevés lájktól stb.) annál jobb. Jöhetnek személyes példák is, ha találkoztál nagy Insta-celebbel, aki személyesen alig tudott megszólalni; vagy a képeken határozottnak, magabiztosnak tűnő emberrel, aki a valóságban féltékeny volt egy pohár vízre; esetleg valakivel, aki a képeken pucérkodott, de személyesen még a pólóját is alig merte levenni stb., ezek nagyon jók.

2. Miért akarunk hasonlítani másokra? Meddig egészséges az, ha hasonlítani akarunk másokra, és mikortól megy az önállóságunk rovására? Lehet szó elfogadásról, beilleszkedésről, kiközösítéstől való félelemről, és arról, hogy miért nem érdemes olyan társaságba vágyakozni, ahova a ruháid alapján kerülhetnél be. Ide jöhet még az is, hogy láthatóan szegény emberen hogyan hat az arany fülbevaló vagy a Gucci póló, illetve ide tartozik még az önigazolás-keresés, a bizonygatás (ugye, hogy jó vagyok? légyszi lájkoljatok, ugye szerettek?) és a különféle hiányosságok kényszeres ellensúlyozása. (Amikor iPhone van, de vacsorára nem telik, meg ilyesmi.)

Ahogy az influenceres bejegyzésben is írtam, természetes, hogy az emberek összehasonlítják magukat egymással, de ezt nem feltétlen érdemes az Insta-képeken látható tipikus jelképek alapján tenni. Leírhatod, hogy szerinted mik a legjobb szempontok két ember összehasonlítására.

3. Hogyan készülnek a népszerű Insta-fotók? Ha egy mód van rá, ne másoljuk le Timi bejegyzését, de valami hasonlóra gondoltam.

Képbeállítások, szögek, pózok, pucsítás, kéztartás, csücsörítés, filterek, smink, melltartó beállítás, magas derekú nadrág - jöhet minden ömlesztve, ami csak eszedbe jut. Képekkel illusztrálva lenne a legjobb! Lehet még beszélni arról, hogyan válik ennek a hatására szégyenné a természetes (női) test, hogyan válik nem elég széppé a szép, és hogyan teszi életunttá, öngyülölővé a követőket ez a sok különféle előkészület, meg persze a széjjelsminkelt #nomakeup fotók.

Az is egy érdekes kérdés, hogy miért akarnak mindenáron érzéseket kiváltani a követőkből azok a lányok, akik a képen látható nőhöz hasonlóan fotózzák a feneküket. Ha pedig nagyon stréber valaki, jöhet még egy kis szépségipar vs. önbizalomhiány fejtegetés a végére, azt imádnám.



4. A szülők és a barát szerepe az izgalmas élet mítoszában. Szinte senki nem beszél arról, hogy az Instagramon népszerű emberek úgy engedhetik meg maguknak a képeken látható életmódot, hogy a szüleik, és/vagy a barátjuk eltartják őket, miközben dolgoznak. Így tudnak havonta (több) százezer forintot elkölteni szórakozásra, státuszszimbólumokra, autóra, utazásokra, fesztiválokra, éttermekre, ruhákra, ájfónra, ékszerekre és shopizásra, hiszen mindig van fedél a fejük fölött, fűtött/hűtött lakás várja őket, és telepakolt hűtő. Egy olyan emberben, aki anyagilag független, akinek a saját kezében van az élete, rossz érzéseket kelthetnek ezek a képek, videók, a követők számára pedig értéktelenebbnek tűnhet az ő élete a fentiekénél. Az izgalmasnak tűnő élet sokszor annyiból áll, hogy a nap nagy részében a telefonodat nyomkodod, viszont a befizetett albérlet és egy jókora nagybevásárlás többe kerülhet, mint egy Levi's póló, vagy egy tengerparti trip, csak az nem feltűnő.

Mennyiben hibáztatható a szülő azért, mert pénzt ad a felnőtt gyerekének a luxus-látszat fenntartására? Mennyiben hibáztatható a gyerek, aki azt az értékrendet látva nőtt fel, hogy a boldogság megvehető? Alakoskodó, kivagyi, sznob szülő gyereke nem feltétlenül hibáztatható ugyanezekért a tulajdonságokért, de lehet, hogy éppen a te bejegyzésed hatására fog más szemmel tekinteni ezekre a dolgokra.

Érdemes lenne a #girlboss fogalmát is megvizsgálni, illetve a család, barát szerepét ebben is. Mennyiben szükséges egy jómódú család, vagy társ ahhoz, hogy egy fiatal, egyetemista lány utazgasson a világ körül, vállalkozást indítson, vagy olyan életet éljen a képein, mint egy vállalkozó? Hogyan hat ez azokra, akiket a családjuk, vagy a társuk nem tud pénzzel támogatni?



5. Hogyan jut el odáig egy lány, hogy a teste az egyetlen értéke? Hogyan válik internetes ál-modell egy szeretetéhes kislányból, aki csak nem tudott mit kezdeni magával? Az okok hasonlóak, mint hogy miért lesz valakiből prostituált, vagy pornós. Mindkettőről írtam már korábban, szóval ha ügyes vagy, tudsz az oldalamról inspirálódni, persze, legfőképp a saját gondolataid érdekelnek. Az egészségtelen szülő-gyerek kapcsolatból ki lehet indulni, nem beszélgetnek vele, nem kísérik figyelemmel az Insta, Snap stb. jelenlétét, inkább pénzt adnak neki, csak hagyja őket békén, ilyesmi. Gyakran kötődési problémák is társulnak a magamutogatáshoz, ennek is lehet boncolgatni a következményeit. Nem a legjobb kombó.



6. A követő, lájkoló felelőssége a kultúráért. Az influencer mindig a követői igényeit fogja kiszolgálni. Ha azt látja, hogy sokan olyan embereket lájkolnak, akik kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban pózolnak, akkor elkezdenek kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban szelfizni. Azért, ami a képernyőn történik, mi, lájkolók vagyunk a felelősek. Amíg a legtöbb lány csontsovány lányok képeit lájkolja, addig ez marad az ideál; amíg a legtöbb fiú stricik és bűnözők videoklipjeire iratkozik fel, addig ilyen stílusú klipeket fognak gyártani az előadók. Szóba jöhet a lájkoló felelőssége minden szempontból, illetve javasolhatsz elvárásokat, hogy az emberek mi alapján használják a lájk gombot, ha nem akarják, hogy az Insta-feed láttán általános iskolás lányok hánytassák magukat vasárnap este, mert hétfőn haspólót akarnak felvenni.

Leírhatod azt is, hogy te mi alapján válogattad ki a kedveltjeidet, illetve jöhet még a lájk és a riszpekt közti különbség is, ha van kedved részletezni.



7. Kinek szeretnél tetszeni? A régebbi olvasóim már unhatják ezt a kérdést, pedig én nagyon fontosnak tartom. Az ember nem arra hivatott, hogy mindenkinek tetszeni akarjon, az a tárgyak és a termékek dolga. Miért akarunk minél több embernek tetszeni? Miért akarunk féltékenységet, vágyakozást, irigységet kiváltani a hasonló nemű társainkból? Akarunk olyan embereknek tetszeni, akik egy formás fenék vagy kidobott mellek láttán csorgó nyállal nyomják a kedvelés gombot? Hogyan és miért készülnek a rendszeres edzőtermi szelfik? Természetes, hogy tetszeni szeretnénk másoknak, de milyeneknek és hogyan? Mit érdemes végiggondolnunk, mielőtt megosztunk magunkról egy képet a nyilvánossággal? Ide is jöhet személyes sztori, ha valamelyik tini ismerősödnek beszóltak a szülei az Insta-fotói miatt, vagy bujkálnia kell előlük, nehogy meglássák. Az ilyen minden bejegyzést feldob.



8. A szociopátia viszonya a népszerűséghez. Ezt a pontot a Black Mirror harmadik évadának első része ihlette, ahol egy disztópikus világban az ember értékét a közösségi médiában kapott reakciói alapján mérik egy ötös skálán. Tehát, akin látják, hogy "csak kettes", az nem mehet dolgozni, aki egyes, azt kirekesztik maguk közül, aki pedig négy egész nyolcas, azzal mindenki kedves, mert tőle is várják a pozitív reakciókat, hogy felmenjen a saját értékük. Amennyire beteg, annyira valóságos. Itt lehet boncolgatni a népszerűvé válás folyamatát, a szükséges hiányosságokat, és az influencelés jellemzőit. Bízom annak a kreativitásában, aki ezt választja, meg persze érdemes megnézni ezt a kb. 50 perces részt. (A sorozat többi része nélkül is érthető.)



9. Az álságos tartalom hatása az általános iskolás gyerekekre. Itt kifejezetten az érdekel, hogy a fent részletezett kamu lifestyle, a magamutogatás, a meztelenkedés, és a többi népszerű, követendőnek láttatott dolog hogyan hat a gyerekekre. Ezeket a tartalmakat ők ugyanúgy nézik, ahogyan mi, de egészen másképp fogják fel. Mit üzen egy gyereknek, mire nevel egy átlagos Insta-feed átpörgetése? Hogyan fogják fel a gyerekek azt, amit az influencerek közvetítenek? Lil Tayt is fel lehet hozni, az AskFM, illetve Musical.ly-celebeket szintén. Szülők elől bujkálós sztori ide is elfér, vagy esetleg ötletek ahhoz, ha lenne egy tízéves húgod/lányod, hogyan magyaráznád el neki az Instagramon látható dolgokat.



10. A személyiség, az élmény és a párkapcsolat kiégetése a közösségi média által. Nem elég, hogy a legszebb éveinket arra tesszük fel, hogy teljesen ismeretlen embereknek megmutassuk, mekkora emberek vagyunk, de még az élményeinket sem élhetjük át teljes valójában. A nyaralás nem nyaralás 500 szelfi nélkül, a filterezéssel, szerkesztgetéssel, megosztással annyi idő megy el, mint amit a vízben töltünk, másokat kényszerítünk arra, hogy fotózzanak minket bizonyos módon stb. Személyes sztorikat ide is várok, amikor valaki azért nem volt hajlandó elmenni egy helyre, mert az nem elég elit (szórakozóhely, úticél, akármi), vagy azért nem jött össze egy emberrel, mert nem mutatott volna jól mellette a képeken, lefotóztatta magát hatszázszor és egy se tetszett neki stb. Az ember tárggyá válásának folyamata is érdekes, a minél kívánatosabb lét, az érzelmek kiégése a képek mögül, illetve a létezés, mint teljesítmény. (Megosztott ételek, italok, teljesen hétköznapi dolgok, ilyesmi.)

***

Bárkit szívesen látok ebben a kampányban, még csak az sem feltétel, hogy legyen Instagramod, hiszen nekem sincs. Saját blogod viszont kell, hogy legyen, mert ott fog megjelenni a téma, amiről írsz. Különösen örülnék, ha divatbloggerek is csatlakoznának a kezdeményezéshez, de mivel az elmúlt hónapokban többször is beletapostam a lelketekbe (jaj) ezért teljes mértékben megértem, ha az én kezdeményezésem smafu. Azért örülnék nektek nagyon, mert igazán a ti célközönségeteknek szánnám ezt a sorozatot, de a blog tematikája miatt én nem tudom őket olyan hatékonyan elérni. Hálás lennék nektek, komolyan. Ha beszálltok, ígérem, nincs több szarkazmus, vagy gúnyolódás - aminek egyébként pont ugyanaz volt a célja, mint ennek a kampánynak, felhívni a figyelmet a valóságra.

Akár ketten, akár öten, akár tízen fogjuk megírni, bízom benne, hogy minél több emberhez el tudjuk juttatni ezeket az üzeneteket. Ha szívesen segítenél, és van saját blogod, akkor itt, a blogos csoportokban, vagy a blogom Facebook-oldalán tudsz jelentkezni. Írd meg, melyik pontokról írnál szívesen, és nyugodtan válassz többet! Ha sokan leszünk, azt fogom megbízni, aki hamarabb írt, de persze az se tragédia, ha többen is írnak egy-egy témáról. Aki kapja, marja, várom a jelentkezőket! :)

INFLUENSZÖR lettem

Az elmúlt néhány napban többen kattintottak a Felnőtt Szemmel blogra, mint az azt megelőző tíz hónap alatt összesen. Olvasók tízezrei rohamozták meg a blogomat napi szinten, záporoztak a megosztások, a hozzászólások és a reakciók. Nem győztem kapkodni a fejemet a sok vicces, imádom és lájk között, válaszolgatni a hozzászólásokra és követni az eseményeket. Azt gondolom, minden fiatal álma, amikor teljesen ismeretlen emberek írnak elismerően az alkotásairól, tevékenységéről - kaptam ilyen üzeneteket is.

Ehhez viszonyítva szeptembertől júliusig alig-alig látogatták a blogomat. Tíz hónapig hasonló nézettségem volt, mint a többi bloggernek, talán akkor ugrott meg egy kicsit, amikor valami botrányt csináltam.

Mégis mi történt az elmúlt héten?

Elvégeztem az influencer OKJ-képzést?

Végre letöltöttem az Instát vagy a Snapchatet és teleposztoltam a fullos chill és lifestyle képeimmel a tengerpartról?

Szebb lettem és vékonyabb? Felcsaptam modellnek?

Bevált a bőrdzseki, amit a múlt héten vettem?

Elkezdtem Symbolba, Ötkertbe és a többi wannabe-gazdag szórakozóhelyre járni és lepacsiztam az összes hitvány celebbel?

Extrovertált lettem?

Megtaláltam a bölcsek kövét? Beléptem a titkok kamrájába?

Augusztustól lejárt a posztmodern, és az új korszellemben már hirtelen értékesebb lett a blogom, mint, mondjuk, a GinnEase, a Könyvkósza, vagy a Chronicles of a Bookshelf?

Nem. Ezeket a blogokat továbbra is értékesebbnek tartom a sajátomnál, továbbra sincs nálam a bölcsek köve, továbbra sincs Instám, vagy Snapem, és továbbra sem jönnek oda az idős nénik az utcán, hogy megbabusgassák az arcom. Egyszerűen annyi történt, hogy

vásároltam hirdetést a Facebookon. Pénzért.

Biztos vagyok benne, hogy rengetegen kattintanak erre a bejegyzésre a képen látható számok miatt, úgyhogy szeretnék beszélni egy kicsit a népszerűségről, nézettségről, a lájkolásról, és az elmaradhatatlan self-brandingről. (Ezt a szót már majdnem annyira utálom, mint az inspirációt.)

Az Alternatív érettségi kérdései között találhattatok egy olyat, ami az ideális nézettségről szólt. Mekkora nézettségnél éreznéd azt, hogy ez már elég, ennél már nem szeretnél többet? Meglepődtem, hogy szinte alig volt olyan blogger, aki írt volna egy felső határt. Nem rándulna görcsbe a gyomrod, ha egy reggel felkelnél, és látnád, hogy több százan megosztották valamelyik bejegyzésed, lett 1800 követőd és tízezrek járnak-kelnek az oldaladon? Nem félnél, hogy mit fognak szólni hozzá? Én azt írtam, hogy néhány ezer kedvelőnél és néhány ezer napi látogatónál nem szeretnék többet. Ehhez képest augusztus 1-jén 17150 látogatója volt a blogomnak. Teljesen természetes, hogy az emberben ilyenkor szorongás alakul ki, főleg úgy, hogy eleve hajlamos vagyok rá. Ez olyan, mintha arra készülnék egész héten, hogy tartani fogok egy előadást az osztályomnak, és kezdés előtt fél órával szólnának, hogy figyelj már, igazából az egész iskola előtt kellene beszélned. A hét minden napján tízezer feletti látogatottságom volt, az 1-jei tizenhétezer kb. az egész téli, három hónapos adatnak felel meg.

Az utóbbi időben egyre többet használják az ál-gazdag életmódblogok a self-branding szót. Amikor először megláttam, bevallom, én valami öltönyös emberek által, kerekasztalnál kidolgozott, tűpontos marketingstratégiára gondoltam, amivel fokozatosan felfuttatják az Insta-celebeket. Aztán ahogy egyre többet gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy mennyire naiv voltam, hiszen azt, amit ők self-brandingnek neveznek, bele lehet tuszkolni egy szokásos, Felnőtt Szemmel-féle felsorolásba. A Facebook-hirdetések szerepét néhány más tevékenység is betöltheti, nézzünk előbb ezek közül néhányat.

• Jelölgetős képek posztolása: baromi idegesítő, de annál hatékonyabb. Bár ez hihetetlennek tűnhet, sokan tényleg meg fogják jelölni az ismerősüket egy krumpli, egy csillámpóni vagy egy poharas kávé alatt, ezzel pedig sok-sok üzenőfalra eljuthat az oldalad. Előnye, hogy akkor is lájkolni fognak, ha valójában nem szól semmiről az oldalad.
• Pucérkodás: legalább naponta többször! Ne félj megmutatni magadból minél többet, majd ha túl sok, a Facebook úgyis letiltja a képed! Ha lány vagy, eleinte meglepő lesz, hogy többnyire lányok kezdenek el követni, aztán egy idő után majd hozzászoksz. Fiúk közül csak a nagyon alja réteget tudod megfogni ezzel, de a lányok tömegével ugrani fognak rá, mert imádni fogják a bevállalósságodat, és olyanok akarnak lenni, mint te.
• Kiskutyusos-kisállatos-kisbabás képek: ennél se add napi húsz darab alá, különben semmi értelme. Videók is jöhetnek, a legtöbb embernek úgyis automatikusan elindítja wifiről, onnan meg már nincs menekvés, kénytelen lesz a cuki kiskutyust bámulni egy-két percen keresztül, aztán úgyis belájkolja az oldaladat, ha már ott van.
• Tudatos, pozitív stb. idézetek: ó, talán ez a legjobb. Az emberek elégedetlenek magukkal és a saját életükkel, úgyhogy ezeket nagyon sokan meg szokták osztani, a megosztások által pedig gombamód szaporodhatnak az idegenek üzenőfalain az oldalad bejegyzései.
• Nyereményjátékok: értelmesebb követőtábornak könyvet, a többieknek ájfónt érdemes feldobni. Garantált siker.

Ezek mellé nem árt, ha alakoskodsz; ha lány vagy, akkor pedig keltsd azt a hatást, hogy te egy darab hús vagy, aki a testén és az arcán kívül mást nem tud adni ebbe a világba.

Amikor egy csili-vili oldalon self-brandingről olvasol, ezt tartsd szem előtt. Abban a világban élsz, ahol DJ Tőtöttcigi, a bebaszós live és a herevasalás egyaránt ott van az utóbbi évek legsikeresebb self-brandjei között, egyenként több százezres, vagy milliós eléréssel. Palvin Barbara Las Vegas-i terrortámadásos L'oreal-reklámja is világszerte influencelte a népet, amikor meg bocsánatot kért, kis híján megkapta a tavalyi béke-Nobel díjat.

Hiába olvashatunk egyre gyakrabban a népszerűség és az érték különbségéről, az influencerek továbbra is abban a hitben tartják az embereket, hogy ami népszerű, az értékes. Ami népszerű, az sikeres, az tiszteletre méltó, azt meg kell becsülni, azzal kivételezni kell, azt piedesztálra kell emelni, és fel kell nézni rá. Miért? Komolyan gondoljuk, hogy Molnár Krisztián bebaszós live-ja értékesebb tartalom, mint a kedvenc blogjaim, mert azt százezrek nézik? Komolyan gondoljuk, hogy Pixa, Hiro vagy a BSW, esetleg Mario teszi közzé a legértékesebb tartalmat, mert ott van a videóik mellett a milliós szám? Nem inkább arról van szó, hogy a legtöbb embernek alacsonyak az elvárásai, az influencerek pedig azzal járnak jól, ha alacsonyan tartják? Hiszen így tudják hozni a nagy számokat - míg, ha az emberek elkezdenének értékes tartalomra vágyni, senkit nem érdekelne a bebaszós live vagy az új AK26 szám.

Minél inkább eltérsz az átlagtól, annál nehezebb influencerré válnod. Ahhoz, hogy sikeres influ legyél, elengedhetetlen, hogy közönségessé válj, hiszen a legnagyobb szám akkor lesz a fotód mellett, ha a legtöbb ember a te tartalmadat tudja befogadni. A különleges soha nem tud népszerűvé válni, hiszen a legtöbb ember nem tud vele mit kezdeni, vagy észre sem veszi. Azért tartom fontosnak, hogy ezekről beszéljünk, mert nagyon sokan - főként fiatal lányok - akaratlanul is hajlamosak influencerekhez hasonlítani magukat. Ez nem baj, saját magad összehasonlítása természetes dolog, de gyakran nem a megfelelő szempontok alapján történik. Egyáltalán nem biztos, hogy Viszkok Fruzsi szebb, vékonyabb, jobb ember vagy izgalmasabb élettel rendelkezik nálad, de ha mégis, akkor sem érdemes ezek alapján párhuzamot vonni. Neked nem az a munkád, hogy szorongó iskolás lányoknak segíts még inkább szorongani tökéletesnek álcázott YouTube-videókkal, hanem te egy (leendő) tanár/pszichológus/jogász/szerelő/buszvezető/író/akármi vagy, szóval vannak ennél sokkal helytállóbb szempontok is.



Vajon hogyan viselkedhet egy párkapcsolatban? Boldogabbá tudna tenni egy fiút, mint te?

Mennyire lehet széles a látóköre, mennyi témáról tanulhatnál tőle valami újat?

Vajon helytállna a te szakmádban, és ha igen, hogyan?

Le tudna győzni téged a sportágadban, amit űzöl?

Hogyan kezelné a helyzetet, ha egyedül kellene élnie, pénz nélkül? Feltalálná magát, el tudna helyezkedni?

Tudna olyan ujjnyalogatós pörköltet összedobni, mint te?



Őszinte leszek: nem ismerem Viszkok Fruzsit, de garantálom, hogy ezekre a kérdésekre nem tudsz mind határozott igennel válaszolni. Sőt, az is előfordulhat, hogy az egyetlen, amiben jobb nálad, hogy inspiratívabb.

Beszéljünk egy kicsit a Facebook-hirdetésekről! Itt sem kell nagyszabású vagy hivatalos dolgokra gondolni. Egyszerű és olcsó, ha négy-öt napi munkád fizetését áldozod rá, könnyen szétszórhatod az egész országban az írásodat, vagy az oldaladat. A beállításoknál megadhatod, milyen korúaknak szeretnéd mutatni a hirdetésed, hol lakjon a célközönséged, illetve, hogy milyen érdeklődési körűeknek jelenjen meg. Utóbbi a legfontosabb, egyelőre én sem jöttem rá, hogyan lehet profin szűrni: egyszer egy blog-könyv-pszichológia érdeklődéssel feladott hirdetésem után fogadott ez a látvány.

Ne legyünk előítéletesek! Babahh Cukikahh bizonyára összetett filozófiai kérdések boncolgatásáért szokott ide látogatni.

Ha Facebook-celebbé szeretnél válni, akkor tehát nincs más dolgod, mint:

• írni valamit a Facebook-oldaladra,
• dolgozni 3-4-5 napot,
• beállítani és befizetni a hirdetésedet a pénzből
• ...magic! 

Aki rendszeresen olvassa a blogom, az biztos lehet benne, de azért a többieket szeretném megnyugtatni: soha nem leszek valódi influencer. Túl kényelmetlen olvasni az írásaimat, gyakran szúrok mások érzékeny pontjára, elégedett vagyok magammal és soha nem adnám fel azt, hogy arról írhassak, amiről éppen kedvem tartja. Viszont ha ne adj' Isten tényleg korszakváltás lenne, és a poszt-posztmodernben ez lenne a divat, szerintem jó influencer lennék. Szeretek felelősséget vállalni az emberekért, ráadásul az olvasók szívesen olvasnak olyan érzésekről, gondolatokról, amik megbújnak bennük, de nem tudják, vagy nem merik őket előhozni. Lehet, hogy egyszer divat lesz öngyilkosságról, bántalmazó kapcsolatokról, vagy pszichológiáról írni, mindenesetre addig nem kell aggódni, ugyanúgy el fogok veszni a Molnár Krisztián és Pumped Gabo által bezárt virtuális térben, ahogy eddig.

Élveztem ezt a hetet és a százezer ember figyelmét, de köszönöm, én inkább maradnék az a szeplős, szemüveges, introvertált fiú, aki szeret inget hordani csőnadrággal, és minden este órákat forgolódik elalvás előtt. Így megmarad az az élményem, hogy ha bekerülök egy új társaságba, nem azért fognak lepacsizni velem a fiúk és szemezni velem a lányok, mert én vagyok a legfeltűnőbb majom az állatkertben, hanem mert jó a humorom, intelligens vagyok, és szeretek olyan dolgokat megfigyelni, amit csak kevesen vesznek észre.

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és a lájkjaitokra!



Vajon mit gondolok az AskFM- és Musical.ly-celebekről? Mi a véleményem az Instagramról? Ha olvasnál még, alább a címkékre kattintva sok hasonló érdekes írást találsz.

Mennyire vagy MENCI?

Minden jel arra utal, hogy az Instagram, a Snapchat és a Musical.ly uralma az elménk felett a következő éveket, évtizedeket is meg fogja határozni. A munkában megfáradt szülők képtelenek tartani a lépést az újabb és újabb alkalmazásokkal, a gyerekeknek pedig ez az egyik legegyszerűbb út a népszerűvé váláshoz. Ma már nem kell valamilyennek lenni, elég valamilyennek tűnni; és személyes kapcsolatok sem kellenek, bőven elég a követés, a kedvelés, a hozzászólás és a megosztás. Ahhoz, hogy a környezeted elismerjen téged, többé már semmire nincs szükség, - főként a ruháidra nem - bőven elég hozzá egy JBL hangszóró, vagy néhány bulikás szelfi.

Három részre osztottuk a tesztet, az életmódod és a közösségi médiás tevékenységed mellett a megjelenésedből tudhatod meg, mennyire vagy népszerű. Ahhoz, hogy igazán mencivé válj, a letöltött alkalmazások mellé szükség van bizonyos viselkedési mintákra, és gazdag szülőkre néhány alapdarabra is a szekrényben vagy a garázsban. A szabály egyszerű: minél több pontot gyűjtesz, annál mencibb vagy, viszont ha a nullához közelít a pontszámod, akkor lehet, hogy gyakran hallod a csövesbánat szót a hátad mögött. Ne aggódj, a teszt alkotóinak sincs sokkal több, szóval mi inkább örülünk ennek.

Timi, Angi, Lili, Maja és Adri segített nekem búvárkodni az Y és a Z generáció alján - egyedül féltem volna alámerülni. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy ők jelentkeztek, többükről is tudtam, hogy nagyon jól mérik fel az embereket. Sejtettem, hogy ebben sokat tudnak segíteni, és így is lett! Amellett, hogy egy részletekbe menő, humoros és tanulságos tesztet állítottunk össze, ez az év egyik legnépesebb blogger-együttműködése, amire külön büszke vagyok.

Forrás: Weheartit

Készen álltok? Kezdjünk neki, induljon a számháború!

ÉLETMÓD

• Füvezel, vagy bármi szintetikusat szívsz. Hangoztatod, hogy 420, hogy mennyire értesz hozzá, te tudod a legjobbat tekerni stb. (2 pont)
• Általános iskola végén kezdtél bulikázni járni, cigizni, és ezek azóta sem hagytak alább. (3 pont)

• Magyar rapet, vagy emo rapet, esetleg trapet hallgatsz JBL hangszóróról, mert biztos mindenki ezeket szereti. Az AK26, G.w.M., Rico, Lil G, Nemazalány, a Senkise, illetve Lil Peep,  a $uicideboy$, az A$AP Mob, vagy Sixnine a mindennapi betevőd. Ne próbáld kivonni magad, már egy hallgatása is két pontot ér ezek közül! (2 pont)
• Használod a báttya szót (1 pont)
• Voltál már terhes, és ,,véletlenül" tudott róla a fél iskola, de legalább az egész osztályod. (3 pont)
• Szórakoztat a Való Világ, az Éjjel-Nappal Budapest, a Feleségek Luxuskivitelben, vagy az Édes Élet. Elég, ha az egyiket nézed, máris van két pontod. (2 pont)

• Képes vagy a Váci utcában fotóztatni magad, hogy úgy tűnj, mint egy turista. (1 pont)
• Bármit hajlandó vagy felvenni, levenni, megtenni azért, hogy többen kedveljenek és több követőd legyen Instán. (3 pont)

:)

• Minden második szavad dik, gyá, vagy káromkodás. (1 pont)
• Fogalmad sincs, hogy miben vagy jó, mivel szeretnél foglalkozni, miből fogsz megélni, ha végeztél az iskolával. (3 pont)

• Csak olyanokkal barátkozol, akiknek a viselkedése, öltözködése szintén kiszolgálja a tömegízlést, mert félsz, hogy a többiek mit fognak szólni. (3 pont)
• Unikornis-mániás vagy (1 pont)
• Életcélod egy pár százezres használt BMW, esetleg Audi, vagy Mercedes. Persze, közben diákmunkázol vagy egyáltalán nincs is munkád és anyuci veszi a hűtőbe a kaját, de hát neked "luxusautó" jár, hadd lássák a többiek! (2 pont)

Ez a lány osztálytársunk biztosan sokat "dolgozott" ezért az autóért. Vajon mi lehet a "munkája"? :)

• Világ körüli utazgatás is jár neked sok tengerpartos meg felhőkarcolós szelfivel, ugyancsak a semmiért. (2 pont)
• Azt gondolod, valódi értékkel bír egy Million Roses, vagy ahhoz hasonló művirág. (1 pont)

Az igazit szeretné megtalálni!

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

• Rendszeresen feltöltesz képeket koktélokról, vagy limonádéról, mert a népszerű Insta-celebek is ezt csinálják, és te is olyannak akarsz tűnni, mint ők. (1 pont)
• ...vagy poharas kávéról. (1 pont)
• ...vagy az edzésedről. (1 pont)
• ...vagy a körmödről. (1 pont)
• ...vagy képernyőfotót a beszélgetéseidről. (1 pont)
• Kiteregeted a kapcsolatodat a Facebook-faladra: közös szelfik, becsekkolások, mindenféle, hadd lássák az emberek, hogy ti mennyire (nem) szeretitek egymást! (2 pont)

• Olyan képeket töltesz fel, ahol direkt elfordulsz a kamera elől, amikor a barátod, barátnőd lefotóz, mert látod, hogy mások is ezt csinálják és mennyire menci. (1 pont)
• Érzelmek nélküli arcot vágsz a képeiden. (1 pont)
• Csücsörítesz, dobálod vagy simogatod a hajad; modellekre vagy pornósokra akarsz hasonlítani a képeiden. (2 pont)
• Felvont szemöldökkel bámulsz a kamerába. (1 pont)
• A nem helyett azt írod, hogy nm, mert a mozgalmas celebéletedbe (lásd lent) nem fér bele az e betű használata. (1 pont)

• Küldtél már pucér képet ismerősnek, esetleg ismeretlennek. (3 pont)
• Megjelölsz 50 ismerőst a profilképeden, hogy legalább annyian biztosan kedveljék. (3 pont)
• Idézeteket írogatsz a képeid mellé, lehetőleg kis kezdőbetűvel, vessző nélkül, az annyira menci! Főleg angolul! (1 pont)
• Naponta többször is megjelölöd az ismerőseidet a jelöld meg azt, aki... képek alatt, ezzel forgalmat generálva semmitmondó, lájkgyűjtő oldalaknak. (1 pont)
• Rendszeresen odaveted a bff-eid képei alá a ,,ribancom", ,,csinikém", ,,drágám", ,,legszebbem", ,,életem" vagy ,,szerelmem" kommentet. Mindenkinek látnia kell, hogy ti mekkora barátok vagytok! (3 pont)

Ahh, ribikéim, köszcsikehh <333

• Kiírod, hogy mindenki hagyjon békén, aztán, amikor gyanútlanul hozzászól valaki, akkor jön az, hogy írj üzit, vagy a nincs semmi baj. (3 pont)
• A Rozsdás Rákolló van beállítva munkahelyként. (2 pont)
• Jack Daniel'sszel pózolsz, vagy csak feltöltesz az üvegről egy filteres képet. (2 pont)
• Yorkival, csivavával, vagy más divatkutyával töltesz fel képeket szerelmem felirattal. (1 pont)
• Van rózsaszín macis, vagy szívecskés Snapchat-filteres képed feltöltve. Ugyan már, a kutyás tiszta gáz, ki égeti magát azzal 2018-ban? (2 pont)

• Malacos emojit használsz egy olyan képen, amin az egyébként tök átlagos tested látszik. (1 pont)
• A kirakatba rakod az egész tested, pózolsz, pucsítasz, mutogatod magad, miközben barátod van. (3 pont)
• Csak akkor használsz pontot Messengeren, amikor flegmázni akarsz. (1 pont)
• Teleszórod hashtagekkel a képeidet, hátha úgy észreveszi valaki a jelentéktelen életed. #instahun (2 pont)
• Letöltötted a musicallyt. (2 pont)

MEGJELENÉS

• Az alábbiak közül bármelyiket hordod: fehér Levi's póló, Pull&Bear feliratos póló/pulcsi, Calvin Klein top, Michael Kors vagy Louis Vuitton táska, Gucci, Retro vagy Tommy Hilfiger feliratos cuccok. (2 pont)
• Mély dekoltázsos póló keresztszálakkal még egy pontot jelent. (1 pont)
• A cipőd Vans Oldskool, Adidas Superstar, Nike Air Max, vagy Lacoste. (1 pont)

Kép: favim.com

• Képes vagy megvenni egy műanyag strandtáskát több ezer forintért, csak mert rá van írva, hogy Obag. (1 pont)
• Fjällräven Känken hátizsákkal szintén írj fel magadnak egy pontot. (1 pont)
• Ízléstelen, sötét, rajzolt szemöldököd van, hasonló, mint nekik: (2 pont)

• Szakadt nadrágot hordasz. (1 pont)
• NY sapkában nyomod. A piros, a fekete és a terepmintás igazán menci. (2 pont)
• Tetovált a karod, a kulcscsontod, vagy a dekoltázsod. Dőlt betűs idézetért szívem szerint 10 pontot adnék, de ha bármelyik testrészedet varrattad ezek közül, most megúszod hárommal. (3 pont)

• Más feliratos fullcap sapkára (Obey, vagy hasonló) sajnos csak egy pontot tudunk adni. (1 pont)
• Iphone-od van ÉS a képeken az arcod elé, vagy magad elé tartod. Önmagában az nem ér pontot, ha csak van egy szaros iPhone-od, muszáj, hogy ezt megmutasd mindenkinek! (1 pont)

• Orrkarika +1 pont. (1 pont)
• Színes a hajad. Nem barna, nem szőke, nem vörös, nem fekete, színes. (1 pont)
• Fültágítód van. (2 pont)
• Feliratos edzős cuccban pózolsz. (2 pont)

Szegény Exupéry ha tudta volna, hol kötnek ki az idézetei!

• Szoliba jársz, de természetesen nem a barnulás miatt, hanem a bőröd egészsége miatt! (1 pont)
• A legtöbb képeden 45 fokkal oldalra fordítod a fejed, hátha úgy aranyosabbnak tűnsz. (Nem, nem tűnsz annak.) (1 pont)
• A képeiden ki van tekerve a kezed, a fejed mögé teszed, vagy a füled mellé, mint a modellek. (1 pont)

Fáj a fejed, kislány? Vagy mi a baj?

• Függőleges feliratos melegítőt hordasz. (1 pont)
• Napszemüveg van rajtad sötétben, borús időben, vagy zárt térben. (1 pont)
• Színes bőrdzsekit hordasz. (1 pont)

Összeadtátok? Megvan? Jöjjön az értékelés!

50+ pont: Ne tévesszen meg, ha csak alig haladtad meg az ötvenet, menthetetlen vagy. Képtelen vagy felfogni, hogy ha az értékrended kimerül egy pár százezeres használt autóban, jelentéktelen tetoválásokban, tárgyakban és készpénzben, arra egy kicsit is értelmes ember csak lemondóan csóválja a fejét, ahogy mi is. Ne aggódj, mi a lábad nyomába nem érünk! Gyakorold ezt a szöveget, ha hozzá akarsz szólni, legalább ilyen választékosan tedd!

31-50 pont: Biztos helyed van a menci klikkben az osztályban! Téged már elfogadtak, te már vagy valaki, te már letettél valamit az asztalra! Neked nagyon jól jött ez a teszt, hiszen így láthatod, mivel lehetnél még mencibb, hogy az igazán elitek is szóba álljanak veled, tudod az ezer lájkosok. Ha így folytatod, minden esélyed megvan arra, hogy egy bohóc mellett köss ki, esetleg te magad válj azzá. Neked ezt a szöveget ajánljuk, ha szeretnél hozzászólni:

Nem ismerünk? Ugyan már!

11-30 pont: O-ó, itt már gondok vannak. Úgy tűnik, hogy nem vagy elég menci! Hogy fogsz így a büfé előtt állni a népszerű lányokkal és energiaitallal a kezedben vihogni? Hogy fogsz így cigizni velük reggel a suli előtt emo rapet bömböltetve? Hogy fogod így a kamu történeteidet hangosan előadni szünetben? Van több mint egy hónapod a suliig, szedd már össze magad! Úgy hallottam, az Obag cuccok most le vannak értékelve, és mintha jött volna a környéketekre egy fiatal srác használt BMW-vel... még nem késő lecsapni rá! A nyári munkát meg felejtsd el, az csak a csíráknak való!

0-10 pont: Hát $itte$em, ez már valami! Gratulálok, egy értelmes fiatal vagy! Valószínűleg egyáltalán nem találod a helyedet az osztályodban, vagy a csoportodban, ami tök érthető. Nézz szét, és ha azt látod, hogy a környezetedben szinte senki nem úszná meg 40-50 pont alatt, akkor reméljük, megnyugtatott ez a teszt, hogy nem veled van gond. Bízunk benne, hogy azért van egy-két közeli barátod, és szinte biztos, hogy az évek során a maradék pontjaidat is ki fogod nőni. Három éve, 21 évesen a blog írójának is 11 pontja lett volna, szóval ha ebbe a tartományba esel, értelmesebb vagy, mint én voltam egyetemistaként. Csak így tovább, és nem győzzük kihangsúlyozni: bármikor rosszul, vagy magányosnak érzed magad a környezetedben, nem veled van gond!

Mi tesz valamit menővé? Mi emel státuszszimbólummá egy tárgyat, egy viselkedési mintát, egy jelképet? Az, ahogy hozzáállunk. Tudat alatt mi is úgy állunk ezekhez a dolgokhoz, akik kevés pontot értünk el ezen a teszten, hogy népszerűvé, értékessé tesznek. Pedig egy cipő, egy autó, vagy akár egy kéztartás önmagában soha nem lesz népszerű, vagy értékes: mi tesszük azzá. Mi, akik lájkoljuk, akik hozzászólunk, akik nem látunk mögé. Akik nem látjuk a használt, húszéves autó mögött a szülők pénzét; akik nem látjuk a pózolás mögött a szeretetéhes kislányt; akik nem látjuk a New York sapka alatt a kiközösítéstől való félelmet; akik nem halljuk a JBL hangszóróktól a segélykiáltásokat. Egy-egy ,,menőség" sokszor nem azt jelenti, hogy én most az élet császára vagyok, hanem segélykiáltás: nem foglalkoznak velem, nem érzem magam szerethetőnek, nem tartom magam értékesnek, ezért a lájkokba és a követőkbe menekülök, akikre így tehetek szert. A menőség sokszor kényszer, és amíg mi a kirakott melleken, vagy az autók márkáján ámuldozunk, addig lehet, hogy a képen szereplő lány vagy fiú önértékelésének az arra érkező lájkok jelentik az utolsó kapaszkodót az életbe. Ezzel senkit nem akarok lájkolásra sarkallni, sőt, éppen ellenkezőleg: az egész teszt célja az volt, hogy más szemmel tekintsünk ezekre a dolgokra, hiszen a magas pontszámot elérő emberek jellemzően segítségre szorulnak. Szeretném, ha az olvasóim - amellett, hogy jót nevettek a teszten - tisztában lennének a ,,menőség" mögött húzódó okokkal, ami nagy eséllyel elhanyagoltság, önértékelési vagy kötődési problémák, és káros (vagy semmilyen) szülői minta.

Azt gondolom, a nyitottabb szemmel járók közül senkit nem fog váratlanul érni, ami a következő években zúdul a nyakunkba. Az értelmiség körében többé nem divat a gyermekvállalás, az alfa-generációt a képen látható anyukák járatják óvodába, iskolába, nevelik fel éppen ezekben a pillanatokban, amikor ülsz a gép előtt, és ezt olvasod. Azok az anyukák nevelik fel, akik aláfeküdtek az első magas, izmos, tetovált fiúnak, aki több figyelmet szentelt rájuk, mint a telefonjára - és azok az anyukák, akik a hibáik legenyhébb felszínre hozatalánál elküldenek anyádba, akár csak a felső képen látható hölgy. A ,,menőség" tizenöt-húszévente újratermeli önmagát, az alsó képen látható bikinis lány fiában pedig lehet, hogy nemsokára a legnagyobb Ask.fm-celebet tisztelhetjük majd.

Reméljük, sikerült elgondolkodtatni, megnevettetni, szórakoztatni, vagy egy kicsit segíteni, hogy jobban megismerd, elhelyezd magad. Most, hogy a végére értünk a bejegyzésnek, egyetlen kérdésem maradt:

A blogomon további két tesztet találsz itt és itt. Köszönöm a segítséget Timinek, Anginak, Majának, Lilinek és Adrinak, nézzetek be hozzájuk is, megéri!

Emberek vagyunk, hibázunk?

Emberek vagyunk, hibázunk. Micsoda önámítás! Nézzük meg ezt a mondatot közelebbről! Számomra inkább azt jelenti: emberek vagyunk, tehát elkerülhetetlen, hogy hibázzunk, viszont sok embernek azt, hogy emberek vagyunk ez pedig feljogosít arra, hogy bármekkorát hibázzunk. Egy megváltoztathatatlan tényre fogjuk azt, hogy hibázunk, ráadásul

elvonjuk a figyelmet a hiba mértékéről.

Ez a mondat így, ebben a formájában nem ér többet, mint a nem tudhatod, min mentem keresztül, ne ítélkezz. Ez is ugyanakkora kommunikációs zsákutca, és pont ugyanannyira semmitmondó: háttérbe szorítja azt, ami történt, és megakasztja a vitát. Mint ahogy az utóbbinak az a lényege, hogy még véletlenül se tudjuk meg, min ment keresztül az illető, az emberek vagyunk, hibázunk lényege az, hogy ne is beszéljünk magáról a hibáról. Kimosdatjuk magunkat a felelősség alól, a körülményekre, a főnökre, a kormányra, vagy a háttérhatalomra fogunk mindent, és beállítjuk magunkat egy kényelmes áldozatszerepbe, mint akivel az egész csak úgy megtörtént.

Azt gondolom, hogy minden embernek fel kell állítania egy határt, hogy mi az a hiba, ami számára belefér. A határon innen lévő hiba nyilvánvalóan emberi, tehát ez nem igényel külön magyarázkodást. Emberi hibákra szükség van, hiszen ezekből tanulunk, ezek által fejlődünk. Piti hibákért nem érdemes a másikat piszkálni: gondoljunk például arra, ha olvasunk egy fordulatos, olvasmányos történetet, és elvétve találunk benne egy-két helyesírási hibát. De mi történik, ha valaki túllépi a határt, vagy folyton ugyanazokba a hibákba fut bele, de nem változtat semmin? Nevezhetjük ezeket felelőtlenségnek? Emberek vagyunk, tehát felelőtlenek - ez már nem hangzik olyan helytállóan, igaz?

Elfogadom, hogy mindenkinél máshol húzódik ez a határ, viszont azt vettem észre, hogy a környezetemben sok ember nem is gondolkodott még azon, hol helyezze el. Nem szeretnék senkit befolyásolni, de adok néhány támpontot, ami talán segíthet nektek elhelyezni ezt a bizonyos határt. Gondoljátok végig, hogy belefér-e a ti értékrendetekbe, ha valaki

• rendszeresen, tudatosan árt egy másik embernek, vagy saját magát bántja
• otthagyja a középiskolát
• tizenéves lányként elszökik a családjától egy alig ismert férfival, és hozzá költözik, ezzel teljesen kiszolgáltatva magát anyagilag és érzelmileg
• visszautasít valakit, mert olyan után fut, aki észre sem veszi, aztán évek múlva bepróbálkozik a visszautasított embernél 
• rászokik a szintetikus drogokra
• árulni kezdi a testét
• megcsalja a társát
• addig nem szakít egy rossz kapcsolatból, amíg nincs más, aztán egyik kapcsolatból ,,átlibben" a másikba
• házasságot köt, gyereket vállal egy eleve halott kapcsolatba (megcsalás, erőszakos eset történt korábban)
• olyanná válik, amilyen emberek ellen korábban szót emelt
• csatlakozik egy szektához
• erőszakos bűncselekmény, vagy drogüzlet miatt börtönbe kerül.

Nem kell leírnotok, melyiket tartjátok emberinek, és melyiket embertelennek, csak annyit szeretnék, hogy magatokban helyezzétek el őket. Nem csak addig lesz szükségetek erre a határra, amíg elolvassátok a mai bejegyzést, később is hasznotokra válhat.

***

Kép: Alamy

Hétfő délután lelőtték XXXTentaciont, a népszerű emo rappert, aki nem sokkal később belehalt sérüléseibe. Az, hogy lelőttek egy húszéves floridai srácot, hétköznapi dolog Miamiban, viszont ennek a húszéves srácnak 11,8 millió követője van Instán. Az, hogy zenére motyog szomorú dolgokat, önmagában nem indokolja a sokmilliós követőtábort, viszont nem is ezért lett hírhedt. Követőtábora jellemzően hasonló emberekből áll:

• bármilyen munkára és párkapcsolatra képtelen, nem ért semmihez, és alkalmazkodni sem tud,
• életképtelen a szülei nélkül, önálló alkotásra, vagy komolyabb döntés meghozására teljesen alkalmatlan, semmit nem köszönhet magának,
• bár a szülei anyagilag támogatják, érzelmileg elhanyagolják, ezért képtelen szabályozni az érzelmeit, inkább elfojtja őket,
• nincsenek céljai, sodródik az árral, gyakran unatkozik, életunt,

• felelőtlen, nincs tudatában a tettei előzményének és következményének, a pillanatnak él,
• gyakran nem lehet eldönteni, mi az, amit komolyan gondol, és mi az, amit nem, a szavai súlytalanok,
• szereti burkolt utalásokon keresztül sajnáltatni magát, miközben azt mondja, hogy utálja, ha sajnálják,
• elismerésre vágyik a környezetétől a semmiért, az önképe nagyban függ a lájkoktól, reakcióktól.

Figyelmesebb olvasóim nagy átfedést fedezhetnek fel a Mr. Missh-rajongókkal, és valóban, nem sok a különbség köztük, talán bennük kicsit kevesebb az önsajnálat.

XXXTentacion élete és halála sok kérdést vet fel bennem. Ez a srác maga volt a két lábon járó 21. század, a fent leírt gyerekek számára pedig igazi példaképpé vált az elmúlt években. Egy rövid életrajzban bemutatnám őt azoknak, akik nem ismerik, aztán felteszek néhány kérdést

Amikor Jahseh Dwayne Onfroy megszületett, az anyja még bőven iskoláskorú volt, 17-18 éves lehetett. A fiatal Cleopatra anyagilag és lelkileg sem volt felkészülve a gyerek érkezésére, az egyszerűen csak jött, és kibújt valahogy. Ennek köszönhetően Jahsehet a nagymamája nevelte fel, de az anyagi hiányosságok ellenére jó viszonyt alakított ki édesanyjával is. Hatévesen már érződött, hogy valami nincs rendben, vagy, ha a rajongók szemével nézzük, valami nagyon rendben van nála: egy üvegszilánkkal megszúrt egy férfit, aki megpróbálta megtámadni az édesanyját. 

Ahogy iskolás lett, az évek során egyre inkább kibontakozott a figyelemhiánya. Saját bevallása szerint azért verte meg a többi gyereket, hogy az anyja addig is beszéljen hozzá, odafigyeljen rá, amíg leszidja őt. A zene világába a nagynénje vezette be, aki beíratta őt az iskolai kórusba, de miután ott is megütött egy énekest, hamar kirakták az énekkarból. Később előkerült róla egy 2013-as videó, amin viccből megüti a rajta szereplő lányt - ekkor volt 15 éves. Tizedikes korában kirúgták a középiskolából sorozatos verekedéseit, erőszakkitöréseit követően, és fiatalkorúak börtönébe került tiltott fegyverviselés miatt. Utóbb úgy jellemezte a középiskolai éveit, hogy depressziós volt, bizonytalan, és kívülállónak érezte magát az osztályban, ráadásul sovány, kisfiús alkata csak fokozta kisebbségi érzetét.

A börtönben töltött hónapok során összetűzésbe került egy meleg férfival. Ebben az interjúban azzal indokolja, hogy nekiesett, hogy bámulta őt. Azt mondta az őröknek, bármi rosszat csinál, megöli a srácot. Miután elkövette azt a bűnt, hogy tényleg megbámulta, Jahseh a betonfalhoz csapta a férfi fejét, nem sokkal később pedig taposni, fojtogatni kezdte. Mindene csupa véres lett, és az interjúból ítélve annyira nem bánta a dolgot, sőt.

18 évesen ismét letartóztatták rablásért és lőfegyverrel való visszaélésért. Ekkorra viszont már ismert lett SoundCloudon megosztott dalaival, és Look at me című száma néhány slágerlistára is felkerült. Ennek köszönhetően ki tudott fizetni tízezer dollár óvadékot, úgyhogy hamar szabadult, a rácson kívül pedig várták őt a koncertek. 2016 májusában kiszúrt az egyik fellépése előtt egy lányt, akivel korábban már beszélgettek a neten, és egyszerűen fogta, és torkon ragadta őt. A lánynak bejött az udvarlás, nem sokkal később pedig - annak ellenére, hogy kapcsolatban volt - összeköltözött az ekkorra már országos ismertségnek örvendő XXXTentacionnel. Aranyosnak és intelligensnek találta őt. (Hé, kislány, kimaradt a ,,vicces, de tud komoly is lenni"! Vajon megvolt a kémia? Kisugárzással hogy állt?)

Térjünk rá a párkapcsolatra! Az első napokban még csak megpofozta a lányt és földhöz vágta az iPhone 6-osát. Néhány nappal később megjelent egy barbecue-villával az ajtóban, és bejelentette, hogy ezt ott helyben fel fogja neki dugni. A lány ellenkezett, de az aktus megtörtént, jobb helyeken ezt hívják nemi erőszaknak. Később már annyi is elég volt a pofozáshoz, hogy a lány

más rapperek dalait dúdolta,

nem az övét. Ha társaságban kellett megjelenniük, akkor csak a bordáit ütötte, ott úgysem látszik a véraláfutás. Később egy rövid időre ismét börtönbe került késelés miatt. Ezalatt a lányt ismerősei próbálták biztonságos távolságba költöztetni a sztártól, de hiába, mert amint kiszabadult, a lány visszaköltözött hozzá. ,,Amikor nem volt ideges, akkor jó volt vele" - hangzott az indok. Miután megtudta, hogy a lány mással is lefeküdt amíg ő börtönben volt, elkezdte öngyilkossággal zsarolni őt. Kilógott a 12. emeleti erkélyről úgy, hogy csak a lábával tartotta magát, rendszeresen fenyegetőzött. A lányt sem kímélte, előfordult, hogy a víz alá nyomta a fejét, kést szorított a torkához, vagy csak megfenyegette, hogy kivágja a nyelvét, ha más rapperek dalait hallja tőle.

Néhány izgalmas és menci hónapot követően, 2016. október 6-án túllőtt a célon. Egymás mellett feküdtek az ágyon, a lány már terhes volt tőle, amikor a rapper egyszer csak felugrott, és azt üvöltötte: mondd el az igazat, vagy megöllek mindkettőtöket! Bármi is volt az "igaz", a lány először a fejére kapott több ütést, aztán a híresség taposni, fojtogatni kezdte őt, és egészen addig ütötte-rugdalta, míg a lány össze nem esett, nem hányta össze magát, és nem veszítette el az eszméletét. XXXTentacion spanjai javasolták neki, hogy vigyék kórházba a lányt, de a rapper megtiltotta nekik, helyette inkább elvette a barátnője telefonját, és bezárta egy szobába két napra, hátha utána kevésbé látszódnak a sebei. A lány október 8-án hajnalban, miközben a rapper a 
Minecrafttal játszott, megszökött, és feljelentést tett a rendőrségen. XXXTentaciont eltiltották tőle, viszont az akkorra már igencsak népes rajongótábort lehetett ellene mozgósítani. A fandom hamar kialakult, a spanok rendszerint bejárkáltak a lány munkahelyére, fotókat készítettek róla, kinevették, követték hazafelé, megszégyenítették. Arra akarták rákényszeríteni, hogy vonja vissza a vallomását, és ez később sikerült is nekik.

XXXTentacionnek 2017 elejére akkora rajongótábora lett, hogy országos turnéra indult. Többször is verekedett koncerteken, megütötte a saját rajongóit, első videoklipjében pedig eljátszotta egy fehér gyerek felakasztását. (Bár éppen a rasszizmus ellen kívánt felszólalni ezzel, igazán találhatott volna más eszközt a kifejezésére.) Az akasztás nála nem egy nagy dolog, tavaly egy Instagram-videóban saját felakasztását is eljátszotta, a rajongói legnagyobb... megdöbbenésére? Elismerésére? Két albumot adott ki, mindkettőt az elmúlt egy évben, és mindkettő a legeladottabb albumok közé került az USA-ban. Kifejezetten aktív volt Instagramon, októberben például belengette a rajongóinak, hogy nem csinál több zenét, ha nem békül ki vele az iskoláskori barátja. Aztán, persze még azon a héten feldobott egy új számot annak ellenére, hogy nem békültek ki.

Májusban a Spotify megpróbálta levenni XXXTentacion zenéit az oldalakról, ahogyan R.Kelly számait is - mindkettejüket szexuális bűncselekményekkel vádolták. A döntés ellen több kiadó, és más rapperek is felemelték a hangjukat, és megfenyegették a Spotifyt, hogy levetetik a saját dalaikat is, úgyhogy a zenemegosztó oldal üzemeltetői végül meggondolták magukat.

Geneva Ayala, a rapper volt barátnője annyira súlyos fej- és szemsérülést szenvedett az október 6-ai esetnél, hogy később a GoFundMe adománygyűjtő oldalon keresztül gyűjtést szervezett saját műtétjére. 2017 decemberében tisztázatlan körülmények között visszavonta részletes vallomását.

Kép: hiphopoverload.com

***

Itt ez az össze-vissza tetovált gyerek, milliónyi rajongóval. Térjünk vissza egy kicsit a fanokhoz, ezt a képet például az egyik iskolás lány ismerősöm tette ki kedden reggel:

*szimat, szimat*  tumblr-szóhasználatot érzek, ti nem?

Örülünk, hogy lelőtték ezt az embert? Természetesen nem. Kívántam a halálát? Én nem, de sok hozzászóló igen. Megérdemelte? Nem. A kommentháború mégsem szól másról, mint az egyik oldalon a halálát kívánókról, a másik oldalon pedig kiégett, megkeseredett rajongókról, akik úgy tesznek, mintha ez az ember bármi értékeset tett volna élete során.

Tény, hogy nem érdemelte meg a lövést, de legkedvesebb zenésznek nevezni egy ilyen embert számomra érthetetlen. Életerőt adott? Mihez? Erőt adott a félelem mögé? Te jó ég!

Azt írja, élete egyik legjelentősebb embere?

Itt álljunk meg egy pillanatra, és idézzük fel azt, ahogy az elején jellemeztem az egész fandomot.

Azt gondolom, hogy az XXXTentacion iránti rajongás nem említhető egy lapon a One Direction körüli rajongással, vagy akár az Avicii körüli rajongással. Ez teljesen más, ennek a rajongásnak szerves része az elhanyagoltság és az önsajnálat. Ennek a központi gondolata az, hogy fiatal gyerekek ordítani akarják a nagyvilágba, hogy

• ,,én már túl sok mindenen keresztülmentem, és ezért bármit következmények nélkül megtehetek!" 
• megtehetem, mert velem nem foglalkoztak a szüleim! 
• megtehetem, mert engem bántottak az osztályban! 
• megtehetem, mert én nem vehettem meg magamnak azt, amit a többi gyerek igen! 
• áldozat vagyok, ezért az én tetteimnek nincs következménye! 
• engem nem lehet felelősségre vonni, hiszen én már eleget szenvedtem tizenvalahány év alatt! 
• nekem bármi jár, mert nekem szar az életem! 

Ezek a központi gondolatok, ezek azok a gondolatok, amiket az egész emo rap közvetít XXXTentacionnel az élen, és ez az, ami ma iszonyatosan sok gyereket vonz - következmények nélkül megtenni bármit úgy, hogy a környezeted erősnek gondol. A lány, aki kitette a fenti képet, később egy másik szöveget is megosztott, amiben azt írta: a híresség követett el hibákat, végülis ki nem szokott? Meg kitett egy olyat, hogy legyen ránk büszke, tartsuk észben, amit tett értünk! Mit tett? Igazolást adott arra, hogy bármekkora szörnyűségnek van létjogosultsága, ha te már eleget sajnáltattad magad?

A Facebookon budapesti megemlékezést is szerveztek XXXTentacionnek, amire rövid idő alatt több mint ezerötszáz gyerek jelezte a részvételét. A bejegyzés során először szeretném kiemelni a gyerek szót.

Vajon az apuka beszél angolul?

***

Nektek belefér az, amiket tett, vagy már túlmegy azon a bizonyos határon? Vicces volt-e, amikor a videóban megütötte a lányt?

Az, hogy elhanyagolták a szülei, depresszióval küzdött, és kirekesztettnek érezte magát, igazolja a deviáns viselkedést, a késelést, vagy a nemi erőszakot? Más szavakkal kérdezve: így, hogy tudjuk, min ment keresztül, vajon ítélkezhetünk-e? Mikortól kezdve okolható ő, és miért vonhatóak felelősségre a szülei?

XXXTentacion hónapokig kínozta, alázta a barátnőjét, de mikor összejöttek, már betöltötte a 18. évét. Az USA-ban nem számít felnőttkorúnak, nálunk igen. Felelősségre vonható azért, ahogy a párkapcsolatban viselkedett?

2017. szeptember 8-án a Pitchfork részleteket osztott meg Geneva vallomásából. Megrázó részleteket is elolvashatunk arról, ahogy a híresség erőszakoskodott vele. Egy hónappal a MeToo-botrány előtt ez miért nem keltette fel az áldozatvédelmi szervezetek figyelmét? Olvastam már ezt-azt, de vannak benne számomra is gyomorforgató részek, nagyon durva. (Erre egyébként tudom a választ, de kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok.)

Ha egy bloggerről derülne ki hogy erőszakoskodott a terhes barátnőjével, folytatnád-e a követését? Ha egy hazai zenészről derülne ki, hogy megerőszakolt egy lányt egy barbecue-villával, hallgatnád őt továbbra is? El lehet-e vonatkoztatni a tevékenységet attól, aki mögötte áll? Ellensúlyozza az erőszakot, vagy a devianciát, ha valaki népszerű, vagy tehetségesnek tartják?

Tegyük félre, amit én írtam a rajongókról. Te mit gondolsz, miért (volt) ennyire népszerű XXXTentacion a fiatalok körében? Miért akarnak általános iskolás gyerekek ezrével emlékezni rá, akár a szüleikkel kézenfogva?

***

Kedves Szülők! Arra kérlek titeket, hogy töltsetek több minőségi időt a gyerekeitekkel, és beszélgessetek velük, amennyit csak tudtok. Nem telefonnal a kézben, hanem szemtől szemben. Ideje észrevenni, hogy ez már nem a 90-es évek, és a srácotok vagy a lányotok nem az Űrgammákon meg a matricacserélgetésen nő fel, hanem XXXTentacionon meg Kodak Blacken. Tessék tartani a lépést, és megismerkedni azzal, akit lájkol, akiért rajong, vagy, ahogy a fenti képen is olvasható, aki élete egyik legjelentősebb embere. Tessék kérdéseket feltenni elsősorban önmagatoknak, aztán neki. Lehet, hogy a te lányod, vagy fiad is kitette ezt a képet a Messenger-napjába?

A pénz, amit a gyerekedre költesz, nem fogja jobb emberré tenni őt. A törődés nem kerül pénzbe, de rengeteg energiát és időt felemészt egy olyan szülő számára, aki tökéletesnek gondolja a saját módszereit, és váltig állítja, hogy ő mindent megad a kis csemetéjének - ételt, ruhát, telefont. Nem attól leszel jó szülő, ha mencinek gondolod magad, és együtt hallgatsz mindent a gyerekeddel válogatás nélkül, és nem is attól, ha eltiltod tőle. Próbáljátok meg a beszélgetést! Próbáld meg megérteni, hogyan süppedt bele a fiad, vagy a lányod az önsajnálatba! Hidd el, az utasítgatás, a lustálkodás, az online játék, a sopánkodás, meg a szomszédoknak való dicsekvés helyett tök jó program. Ha ügyes vagy, talán még bizalmi viszony is kialakul köztetek, ha pedig igazán profi szülő vagy, akkor a gyereked valószínűleg nem fogja magáénak érezni XXXTentacion szövegeit, és talál magának más példaképet, akit követhet az Instán.

A legnagyobb felelősség rajtatok van!



További élethazugságokról olvasnál? Milyen fejet vágsz, ha valaki azt mondja, hogy őt nem érdekli más véleménye? Hányszor hallottad már valakitől, hogy - mások szerint - érettebb a koránál? Te is unod már, hogy minden osztálytársad hangoztatja, hogy ő nem olyan, mint a többiek? És természetesen olvashatsz arról is, ha valaki azt mondja, nem tudhatod, hogy min ment keresztül. Unalmas dumák érdekes nézőpontból, úgy, ahogy szoktam.