30 gondolat, amit csak a hozzám hasonló űrlények érthetnek meg

Az introverzió, a türelmetlenség és a szociális szorongás finoman szólva sem a legjobb kombó. Ezek mellé ráadásul a legritkább személyiségtípusok határain vagyok (INFJ/INTJ), szóval minden adott ahhoz, hogy teljesen elszigetelve érezzem magam a társadalomtól, és úgy érezzem, képtelen vagyok beilleszkedni az emberek közé.

Kép: iStock

Viszont aki azt gondolja, hogy ez a helyzet tömör csalódottság és kesergés, és én minden nap keresztülmegyek valamin, az nagyot téved! Éppen ennek a különcködésnek köszönhető, hogy kialakítottam magamban egy olyan gondolatvilágot, amit itt a blogon is megosztok veletek, ami viszonylag sok embernek tetszik, és amit néhányan különlegesnek tartanak. Az internetnek köszönhetően rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, és élnek más ufók is errefelé, ezért úgy gondoltam, megosztok veletek harminc olyan gondolatot, amitől korábban azt éreztem, hogy kevésbé vagyok értékes, mint a "nem ufók", vagy épp amitől kifutok a világból.

Nincs az 10 perc!

1. Amikor egy távoli ismerős jó ötletnek tartja, hogy ilyen kérdésekkel bombázzon:

• Megjöttél? (Nem, ez csak a látszat!)
• Rántott húst eszel? (Igazából sült tevét, csak neked valamiért rántott húsnak tűnik.)
• Te is errefelé utazol? (Rég nem látott ismerős, egyirányú busz/vonat, garantált halál.)
• Te már megint híztál/edzeni jársz? (Wow, lassan többet törődsz a testemmel, mint én!)

2. Amikor valaki megmagyarázhatatlan kényszert érez arra, hogy ha egy légtérben vagyunk, akkor muszáj beszélgetni is, mert hát úgy illik.

3. Amikor valaki 600 képet mutat neked a nyaralásáról/babájáról/kisállatáról, ami legalább fél óráig tart, és mosolyogva kell végignézned, miközben te már két perc után elsírnád magad tőle.

4. Ugyanez azzal fűszerezve, amikor valaki odaadja a saját telefonját, hogy tessék, nyugodtan pörgesd végig. Lol, nem akarok a végén szembenézni egy félpucér horgászós képpel vagy egy dickpickel, szóval inkább mutasd te! Különben is, a telefon galériája egy intim dolog, ez olyan, mintha random letolnád a gatyádat előttem.

5. Amikor valaki integet feléd, bizonytalanul visszaintegetsz, és kiderül, hogy a mögötted lévőnek szólt. Klasszikus, ha bárgyú mosollyal próbálod palástolni.

6. Amikor nem tudod eldönteni, hogy valakivel vagytok-e olyan viszonyban, hogy köszönj neki, ezért inkább nem köszönsz, és azt gondolja, hogy bunkó vagy.

7. Most menjünk körbe, és mindenki mondjon magáról néhány szót! Én itt szoktam lepörgetni az életemet magam előtt 2 perc alatt, és imádkozom, hogy lehetőleg minél többen telefonozzanak, miközben beszélek, és hogy ne én legyek az első.

8. Alkossunk hármas-négyes csapatokat, és dolgozzunk ezen a feladaton! A legjobb, ha nem ismersz senkit, és úgy kell választanod. Tisztára, mint a Bogoly Berti féle mindenízű drazsé.

9. Amikor utaznál vagy mennél valahova, de senki nincs, aki elvisel, annyira pedig nem vagy magányos farkas, hogy egyedül elmenj, ezért inkább nem mész sehova.

10. Amikor két perc után megérzed, hogy ebben a társaságban az fogja meghatározni az értékedet, hogy mennyire vagy kedves.

11. Amikor magyarázkodásra kényszerülsz, hogy miért nem kérsz édességet, fagyit, alkoholt, bármi mást, és a másik elkezd érzelmileg zsarolni, hogy biztos azért nem kérsz, mert vele van bajod. (Ilyenkor már tényleg vele van bajom.)

12. Amikor valaki ingyen terapeutának néz, pedig soha nem tanultál pszichológiát...

13. ...aztán teljesen az ellenkezőjét teszi annak, amit mondtál, pórul jár, és hozzád megy sírni, meg sajnáltatni magát.

14. Amikor még oda se értél egy találkozóra, de már megbántad, hogy adtál egy esélyt, és tudatosul benned, hogy a következő óráid azzal fognak telni, hogy minél kevésbé kínos irányba tereld a beszélgetést.

15. Amikor valaki megkérdezi, hogy mizu, és rájössz, hogy nem trollkodik.

16. Amikor egy társaságból egyedül te veszed észre, hogy valaki mennyire manipulatív és irányító, és mindenki más a lábai előtt hever, közben pedig nem értik, hogy mi a bajod vele.

17. Amikor megkérdezik, hogy te miért nem beszélsz annyit, baj van-e, jól érzed-e magad, segítsenek-e valamit. (Lol, nem kell, én csak ilyen vagyok.) Különdíjas, ha eközben az illető nagy másság-nagykövet és mindig hangoztatja, hogy el kell fogadni a másságot, de arra nem képes, hogy valakit elfogadjon úgy, hogy csendben van...

18. ...aztán az a nagyszerű ötlete támad, hogy biztos szomorú, vidítsuk fel, te pedig legszívesebben egy széklábbal viszonoznád ezt a kedvességet.

19. Amikor valaki a társaságból elkezd felolvasni valami nagyon alpári bulvárcikket, vagy beindít valami trash zenét, te meg csak ilyen arccal nézel fel rá:

20. Egész életedben azzal nyugtatgattad magad, hogy a felnőttek értelmesebbek, és majd velük milyen jól fogod érezni magad, aztán tudatosul benned, hogy egy felnőtt társaság sokszor nagyobb csalódás, mint az osztályod volt.

21. Amikor az extrovertált ismerősöd ölelgetni akar, te meg közben belül meghalsz.

22. Amikor otthon hagytad a fülhallgatódat, és elmélyülnél a fantáziádban, de közben csak arra tudsz gondolni, hogy a melletted lévő társaság mikor fogja már be a pofáját.

23. Amikor olyan embert kell felhívnod, akit nem ismersz, ráadásul nem is lehet azzal számolni, hogy mi lesz a reakciója, úgyhogy egy teljesen random telefonbeszélgetés vár rád.

24. Amikor a veled lévő ismerősöd véletlenül összefut valakivel, és te már rég mennél tovább, de ők már 20 perce az időjárásról meg az X-Faktorról beszélgetnek.

25. Pesten élsz, és nem érted, hogy vidéken hogy tudnak úgy létezni az emberek, hogy egymás minden lépéséről tudnak és ki is beszélik azokat minden nap.

26. Amikor valaki azzal próbál felvágni neked, hogy hány nővel feküdt le, vagy hogy betépett a hétvégén, te meg csak bambán nézel, mert még el se tudod játszani, hogy ezektől hasra esnél.

27. Amikor megnyílsz valakinek, ő meg semmit nem mond magáról, mert nehezen nyílik meg.

28. Amikor te több nézőpontból, minden körülménnyel számolva, hármas tagolással, ékezetekkel leírod a fejedben lévő dolgokat valakinek Messengeren, ő meg csak egy emojit válaszol rá, vagy azt, hogy az jó.

29. Amikor egy ismerősöd bemutat valakinek azzal a szöveggel, hogy vele jól fogod érezni magad, aztán rájössz, hogy szívesebben hallgatnál egy ütvefúrót, mint őt. 

30. Amikor az ismerőseid lemondanak egy programot, és elvileg nagyon csalódottnak kellene lenned, de belül szétvet az öröm, mert otthon maradhatsz és nem kell csinálnod semmit.



Az érzelmeim és a gondolataim összehangolásán túl a bennem lévő legnagyobb ellentmondás, hogy egyszerre szeretem és utálom az embereket. Szinte minden nap elveszítem és visszanyerem a beléjük vetett hitemet, és valószínű, hogy ez az ellentmondás még sokáig kísérni fog. Természetesen nem szoktam flegma lenni, vagy artikulálatlanul üvöltözni, ha azt mondják, csendes vagyok, és a székláb sem került még elő, ez a harminc pont csak a gondolataimat tükrözi. Lehet köztük olyan, ami egy más személyiségtípusú ember számára furcsának, vagy betegnek tűnhet, de a blogom egyik fő elve, hogy változtatás nélkül, teljes felbontásban adjam át a gondolataimat az adott témáról. Azt szeretném elérni, hogy a hozzám hasonló emberek ne érezzék magukat furcsának, vagy magányosnak a hasonló érzéseik miatt, és felismerjék, hogy ez teljesen természetes, van más is, aki így érez.



Ha szeretnél még olvasni, a lélek címke alatt sok érdekes bejegyzést találsz! Kihagytam egy olyan gondolatot, ami szerinted beleillene ebbe a sorba? Írd le itt hozzászólásként, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

Önveszélyes jótündérek - a 'people pleaserek' lélektana + tanácsok

Van egy embertípus, akinek életcélja, hogy minden ember minden problémáját minden pillanatában segítsen megoldani, és ezzel boldoggá tegyen mindenkit - saját magán kívül. Mindenre igent mond, mindenre megkérheted, ő mindig meg fog tenni mindent, hogy neked a lehető legjobb legyen még akkor is, ha te korábban bántottad őt, és akkor is, ha neki ez rossz. Naiv, jóhiszemű és sérült, de sajnos nem tart az önismeret olyan szintjén, hogy bármelyiket is beismerje magának.

Ő a people pleaser.

 Kép: Knowyourmeme

Magyar kifejezésünk sajnos sincs rá, szabad fordításban ez nagyjából annyit tesz, hogy valaki, aki kedvére tesz az embereknek. Szándékosan nem úgy fordítottam, hogy "ember-kiszolgáló": fontosnak tartom a valaki szót, lejjebb meg fogjátok érteni, hogy miért.

A people-pleasinget a pszichológia nem tartja személyiségzavarnak, vagy betegségnek, ez általában valaminek a tünete. Gyakran a hiányos önértékelésből fakad, ha valaki mindenkit kényszeresen boldoggá akar tenni. Aki kevésre tartja magát, az könnyen gondolhatja azt, hogy ha mindenre igent mond, akkor jobban el fogják fogadni, jobban fogják szeretni őt, és ez értékessé teszi. Előfordulhat az is, hogy gyerekkorukban a szüleik rosszul bántak velük, hiszen ilyenkor az ügyeletes jótündér azt gondolja, hogy ha mindenben a kedvére tesz az illetőnek, akkor az jobban fogja kedvelni őt. Meghatározó a félelem is: félelem a visszautasítástól (ha nem teszek meg mindent, hogy boldoggá tegyem, akkor nem fog velem foglalkozni/el fog hagyni stb.) illetve a kudarctól (ha nemet mondok, akkor csalódni fog bennem/meg fog büntetni stb.).

Először is azt kell tisztáznunk, hogy ez a fajta jótündérkedés

nem kedvesség, jószívűség, törődés, és semmi köze a segítőkészséghez, vagy a jó természethez.

Itt arról van szó, hogy az illető rendszeresen kerül olyan helyzetbe, amikor azért egyezik bele valamibe, mert nem akar önző lenni, vagy mert jó színben szeretné feltüntetni magát. A különbség a kedvesség, szeretet és a people-pleasing között, hogy a szeretet esetében háttérbe szorul a másik reakciója, míg a people-pleasing elsősorban a másik reakciója miatt történik. Akár azért, mert félnek tőle, mi lesz, ha nemet mondanak, akár azért, mert azt szeretnék, ha a másik kifejezné feléjük a tetszését, elégedettségét, megdicsérné őket, de mindenképpen a másik reakciója motiválja őket a segítségben, vagy abban, hogy igent mondjanak neki. Az ilyen emberek függővé váltak attól az érzéstől, hogy szükség van rájuk, hogy fontosak, és úgy érzik, az egyedüli értéküket az adja, ha hozzátehetnek mások életéhez, akár feláldozva a sajátjukra fordított figyelmet. Úgy érzik, csak akkor adnak okot a dicséretre, ha kiszolgálják mások igényeit, önmagukban nem érdemlik meg azt. Függenek attól, hogy egy bizonyos dologra mit fognak szólni mások, ezért is esik nehezükre nemet mondani bármilyen kérésre.

A jótündérkedés távolról nagyon aranyosnak tűnik, de ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a viselkedést, sok visszataszító tényezőt találhatunk benne. Az első és legmeghatározóbb, hogy nagyon ritka, hogy az illető beismeri magának, és általában megpróbálja kedvességként, törődésként, szeretetként tálalni a saját nyomorát. Valójában ő az, aki mindenáron jó színben akar feltűnni, ő az, aki visszajelzésre vágyik, ő az, aki sosem akar zavarni senkit, ő az, aki azt akarja, hogy szeressék, ő az, aki fél mások véleményétől - de a legtöbben ebből annyit vesznek le, hogy aranyos és segítőkész.

Amikor megkérnek egy dologra, és döntéshelyzetbe kerülsz, választanod kell:

• igent mondasz: a másik reakciója biztos, és kapni fogsz egy buksi-simit
• nemet mondasz: a másik reakciója bizonytalan, bármi lehet, a megértéstől a felháborodásig

Mivel a people-pleaser függ a másik reakciójától, ilyenkor biztonsági játékot fog játszani: teljesen mindegy, hogy ő szeretné-e az adott dolgot, teljesen mindegy, hogy ez mennyi lemondással jár, mennyire fáj, mennyire kényelmetlen, mennyire unalmas, ő bizony igent fog mondani. Ha kérdezed, tuti, nem ezért teszi - mindig találni fog valami magyarázatot, hogy éppen miért mondott igent! A konfliktusokat is kerüli, hiszen egy vita azzal a kockázattal jár, hogy amit mondana, az nem tetszene a másiknak. Itt az ideje, hogy egy kicsit mélyebbre ássunk.

Egy people-pleaser nagyon gyakran fogja megjátszani, hogy egyetért veled, akkor is, ha nem; és nagyon gyakran fogja megjátszani, hogy jó kedve van, akkor is, ha nincs. Sosem tudhatod, mit gondol, vagy érez legbelül! Ez fakadhat abból, ha valakinek például az apja gyerekkorában állandóan üvöltözött a foci vagy a politika miatt, vagy az anyja dühös volt, ha a gyerek éhes/fáradt/álmos volt, vagy épp nem azt akarta enni, amit elé tettek. Így azt tanulta meg, hogy nem éri meg láttatni, ami benne van: ahhoz, hogy szeressék, valami egészen mást kell mutatnia. Jellemző, hogy mindig, mindenért bocsánatot kér, és ezeknek a 99 százaléka olyan dolog, amiben valójában semmilyen felelőssége nem volt. Ami a felelősséget illeti, egy ilyen ember nagyon szívesen menekül a felelősség elől: egyszer segít ennek, aztán segít annak, segít egy harmadiknak - hát az idejét nem ő osztja be, hanem mások! Hát ő nem tehet róla, hogy nincs ideje! Ha valakinek esetleg mégis nemet mond, mindig kifogásokat keres: megfázott, beteg a kutyája/macskája/nyula/hörcsöge, olyan nem létezik, hogy ő nemet mondjon indokolás nélkül. Hiszen tudjuk, azzal már vállalnia kellene a visszajelzés kockázatát. A visszajelzéstől való félelem mindig erősebb benne, mint a hazugságtól való tartás, ezért gyakran hazudik, ha fél, mit fognak szólni mások ahhoz, amit belül gondol, vagy érez. Ő csak nem akar csalódást okozni másoknak. Gyakran érzi azt, hogy valamihez nélkülözhetetlen, de valójában nem attól fél, hogy a másik hogyan boldogulna nélküle, hanem, hogy mit gondolna róla, ha nélküle kellene boldogulnia.

Egy jótündér gyakran álcázik olyan alapvető emberi érzéseket, mint a fájdalom, a düh, a szomorúság, a csalódottság, vagy a zavar. Dehogy, hát ő nem zavarja az embereket az ő fájdalmával! Inkább letagadja, ha dühös, csalódott, vagy szomorú. Változó, hogy sajnáltatja magát azért, hogy mennyi mindent tesz másokért és kihasználják, vagy csendben szenved - a people-pleaserek sem egyformák. Mivel minimalizálni igyekszik a külső konfliktusait, tele van belső konfliktusokkal, amiket azért nem oszt meg a környezetével, mert nem akarja őket zavarni. Ha felfedné ezeket a teljesen természetes, belülről fakadó, emberi érzéseket, akkor már kevesebb buksi-simit kapna, a visszajelzés biztonsága pedig egy ilyen ember számára mindennél fontosabb.

Mi a helyzet a párkapcsolattal? Elsőre nagyon jó ötletnek tűnik egy ilyen emberrel járni, hiszen aranyos, törődő, mindenben segít, és mindig lehet rá számítani - már, amíg a te visszajelzésedtől fél a legjobban. Egy olyan helyzetben, amikor a haverok, a család, vagy a munkatársak visszajelzésétől jobban fél, ők fognak előtérbe kerülni, hiszen a people-pleasernél mindig ez a prioritás. Ahogy feljebb is írtam, hiába jársz egy jótündérrel, szinte soha nem ismerheted meg az igazi énjét. Mindig aszerint fog viselkedni, hogy tetsszen neked, legyen szó bármiről, ezáltal pedig felszínes marad a kapcsolat. Bármit meg fog tenni, hogy elkerülje a kínos beszélgetéseket, konfliktusokat, vitákat, nem okoz gondot neki elhallgatni bizonyos dolgokat, vagy hazudni, ha eléggé tart attól, mit fogsz reagálni rá. Mivel nehezen tud nemet mondani, hajlamosabb a megcsalásra, és mivel nem akar megbántani, ezért esélyes, hogy sosem fogod megtudni, legalábbis tőle biztosan nem. Nagyon félnek az elhanyagoltságtól, a szeretethiánytól, ezért bármit megtesznek azért, hogy benne maradjanak egy - akár mérgező - kapcsolatban, feladva ezzel az idejüket, a gondolataikat, és szép lassan önmagukat.

Magamra ismertem. Mit tegyek?

Ha eleged van abból, hogy egy mosolygó mosogatórongy, vagy egy lelkes lábtörlő vagy, szerencsére sok lehetőség van arra, hogy megváltozz! A people-pleasing egy súlyos probléma, megéri vele sokat foglalkozni, ne vegyük félvállról! Ráadásul ennek az egy tünetnek a megszüntetése sokat segíthet más, összetettebb betegségek leküzdésében, mint például a depresszió. Nem egyszerű leszokni róla, de ha sikerül, az teljesen megváltoztathatja az életedet.

Az első és a legfontosabb, hogy tényleg ismerj magadra. Ha ez sikerült, azzal megtetted a legnehezebb lépést, hiszen sok jótündér komolyan képes elhitetni magával, hogy nem a másik visszajelzése vezérli a döntését, hanem a belőle áradó jóság. Ha mélyen, belül érzed, hogy a másik visszajelzése miatt teszel bizonyos, számodra kényelmetlen dolgokat, azzal máris túl vagy azon, amivel tömegek küzdenek: gondolj bele, mennyien képzelik farkasnak magukat, vagy mantrázzák kényszeresen, hogy erős vagyok, engem nem lehet megtörni stb. Ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, muszáj tudatosítani, hogy sajnos a te döntésed sokszor a másik reakciójától függ, te pedig függsz attól, hogy mások azt éreztessék veled, szükségük van rád, vagy számukra fontosnak érezd magad.

Ha ezzel szembenéztél, akkor nézz szembe a következményekkel is. Ha tovább folytatod a jótündérkedést, annak súlyos egészségügyi következményei lehetnek, és nem csak lelkileg. Elsősorban neked van szükséged a saját segítségedre, idődre, energiádra, lelkesedésedre, nem másoknak! Az embereknek szükségük van arra, hogy eleget aludjanak, egyenek, törődjenek magukkal nyugodt körülmények között, foglalkozzanak a saját érzelmeikkel, és hihetetlennek hangozhat, de egy people-pleaser sokszor ember alattiként tekinthet magára. Úgy érzi, ő elhanyagolhatja magát, hiszen erre csak az embereknek, vagyis a többieknek van szükségük, neki nem! Pedig éppen neki lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy saját magával foglalkozzon. Az érzés, hogy nem teszel meg mindent, vagy nem vagy elég jó, nem abból fakad, hogy nem voltál elég kedves másokkal, vagy nem segítettél eleget, hanem abból, hogy nem fordítottál elég időt, energiát saját magadra! Egy ilyen ember általában úgy érzi, ő nem érdemelné meg hogy segítséget kérjen, csak mások kérhetnek tőle.

Gyakran az az indok a kényszeres jótündérkedés mögött, hogy megvolt a lehetőségem, hogy segítsek, szóval miért ne? Ne felejtsük el, hogy minden döntésnek két oldala van. Amikor egyetértesz valamivel, akkor mindig ott van valami a másik oldalon, amivel nem értesz egyet; amikor pedig igent mondasz valamire, akkor mindig ott van valami a másik oldalon, amire nemet mondasz. Amikor igent mondasz kizárólag azért, hogy az a másiknak tetsszen, akkor mindig nemet mondasz önmagadra. És ennek a fordítottja is igaz: amikor nemet mondasz a kényszeres segítségre, a félelemből való egyetértésre, akkor minden esetben igent mondasz önmagadra. Ha nem tartod magad értékesnek, akkor eleinte nem lesz könnyű, de megéri próbálkozni vele. Ráadásul, ha sok hasonló eset történik sorozatosan, és nem mutatod, hogy fáj, vagy kényelmetlen, vagy nem értesz egyet valamivel, az passzív-agresszióhoz vezethet, ami szerintem a legirritálóbb dolog a világon, és a legtöbb válás/szakítás vezető oka. (Ez is abból fakad, hogy a másik farkasnak képzeli magát, és úgy áll magához, hogy "erős vagyok", aztán amikor kibukik belőle a természetes reakció, akkor meg átvált passzív-agresszívbe.)

Kezdésnek nem fogsz tudni mindenre azonnal nemet mondani, és ez teljesen természetes. Kezdd az apró lépésekkel! Ha étellel, édességgel, vagy itallal kínálnak, amit igazából nem szeretnél, az egy tökéletes alkalom erre. Sokszor az a kifogás az ilyen helyzetek mögött, hogy nincs más választásom, de mindig van más választás, csak abban az esetben sokkal bizonytalanabb, mit fog szólni a másik, és ezt nehéz beismerni. Ami még hasznos tud lenni, ha nem azonnal döntesz, hanem azt mondod a másiknak, hogy térjetek vissza erre később. Itt sem lehet kifogás az, hogy nincs más választásod - ha a másik arra kényszerít, hogy dönts azonnal, akkor mindenképpen mondj nemet. Senki nem kötelezhet téged azonnali döntésre, ha pedig valaki már előre, a megkérdezésed nélkül döntött helyetted, akkor is azonnal utasítsd vissza. Ha sikerült időt kérned, mérlegeld a következőket!

• Mennyire lenne ez nekem rossz?
• Hogyan éreznék közben? Mennyire kellene eljátszanom, hogy jól érzem magam?
• Miről kell lemondanom ezért?
• Mit tehetnék helyette, ami nekem jobb?

Az is jó, ha igent mondasz, de te határozod meg az időt. Elmegyek, de csak ettől-eddig. Segítek, de legfeljebb eddig. Érdemes tartani magad hozzá, különben könnyen visszaélhetnek, és rászedhetnek, hogy kijjebb húzd a határaidat.

Állj ki a véleményed mellett! Lehetőleg kezdésnek ne az abortusszal vagy a halálbüntetéssel kapcsolatban, de próbáld meg gyakorolni, hogy az embereket szembesíted a gondolataiddal. Az olyan gondolataiddal, amik belőled fakadnak, és amikkel nem feltétlenül ért egyet mindenki - így fokozatosan meg fogod tanulni, hogy semmilyen következménye nincs annak, ha valaki nem kedvel. A jótündérkedés fő motivációja, hogy mindenkiből kedvelést válts ki, szóval, ha ez a kényszer nincs, később sokkal több időt és energiát fogsz tudni magadra fordítani anélkül, hogy bűntudatot éreznél közben.

A beismerésen kívül a legmeghatározóbb lépés az, amikor határokat állítasz fel. Önmagad határait, amikhez tartod magad. Nem lesz egyszerű, hiszen meg kell küzdened azzal, amikor azok az emberek, akiknek korábban mindig minden igényét kiszolgáltad, megpróbálnak érzelmileg zsarolni, átlépkedni a határaidat. Jajj, azt hittem, számíthatok rád. Nélküled nem megy. Ha szeretsz, akkor megteszed. Semmiképp ne hagyd! Teljesen természetes, hogy bűntudatot fogsz érezni, miközben visszautasítod ezeket a remek ajánlatokat, hiszen eddig az volt a megszokott, hogy első a visszajelzés. Jó hír, hogy az első nem a legnehezebb, a többi már sokkal könnyebben fog jönni. A legfontosabb, hogy ilyenkor ne keress kifogásokat! Ne azért mondj nemet, mert megfáztál, ne azért mondj nemet, mert a macskádat orvoshoz kell vinni, ne azért mondj nemet, mert a barátnődnek meghalt a hörcsöge, hanem azért mondj nemet, mert megteheted, hogy visszautasítod! Ha kifogással kíséred, az azt jelenti a másiknak, hogy most nem foglak kihasználni, de amúgy bármikor kihasználhatlak, míg ha a saját érdekedben mondasz nemet, azzal azt üzened, hogy te nem vagy erre vevő. Akivel ezen múlik a kapcsolatod, azzal jobb is, ha megszakad, vagy tartotok egy egészséges távolságot, attól függően, mennyire lehetséges a kapcsolat megszakítása. Mondanom sem kell, hogy a csak ezt még megteszem neki, és a most az egyszer még elmegyek teljesen hasztalanná teszi az összes fáradozásodat, és kezdheted elölről az egészet, szóval ilyenekkel nem érdemes áltatnod magad, miközben belül arra vágysz, hogy ne kelljen megtenned azt a valamit, vagy épp elmenned arra a valamire. Kitalálhatsz valami olyat, ami a lelki szemeid előtt lebeg, vagy amit tudsz magadban mondani arra az esetre, ha félsz kimondani: ez lehet egy lebegő trollfacetől kezdve a miatyánkig bármi, ami segít neked.

Képzeld el, ahogy egy mentőautót vezetsz, ami egy tömegkatasztrófa helyszínére tart. Ha szüntelenül száguldanál a helyszín felé, akkor egyszer csak az autópálya szélén találnád magad üres tankkal, az emberek pedig tovább szenvednének nélküled és a mentőcsomagjaid nélkül. Viszont, ha néha megállsz tankolni, akkor eljuthatsz a célig, és hatékonyabban segíthetsz az embereknek. Ugyanez a helyzet a valóságban is. Mivel remélhetőleg nem vagy annyira primitív, mint egy mentőautó, vannak különböző igényeid: testi (elegendő alvás, evés), lelki (magadra fordított idő, érzelmeid feltérképezése), szellemi (olvasás, szabadidő, szórakozás stb.). Neked nem elég néha megállnod tankolni, hiszen ember vagy, az időd nagy részét a tankolás kell, hogy kitegye! Viszont a két eset hasonló: ha nem figyelsz oda a saját igényeidre, akkor végül kevesebb embernek tudsz segíteni. Gondolj arra, hogy a környezeted - feltéve, ha nem mérgező - akkor lesz igazán boldog, ha eleget törődsz magaddal, szereted magadat, és ezt végül egyensúlyba tudod hozni a mások igényeivel. A megbecsülést, a tiszteletet, a törődést elsősorban magadtól kell megkapnod, és csak utána következhet a másoktól érkező visszajelzés.

Végszó

Bizonyos emberek számára a people pleaserek borzasztóan idegesítőek tudnak lenni. Belőlem is ezt váltják ki. Ha együttérzel velem, próbáljunk meg türelemmel, megértéssel lenni feléjük! Ezek az emberek úgy gondolják, hogy az egyetlen út ahhoz, hogy elfogadják és szeressék őket az, ha magukról megfeledkezve kiszolgálják mások igényeit, és ez az egyetlen értékük. Azt gondolják, hogy nincs választási lehetőségük, csak azt tenni, mint ami másoknak kedves. Nem csak számomra lehet taszító ez a hozzáállás, és nem csak nekem lehetnek idegesítőek a kifogásaik, hazugságaik, de ha visszavezetjük őket az okokra, megérthetjük, miért viselkednek így. Ne rontsunk tovább a helyzeten! Inkább beszélgessünk el velük. Teljesen természetes, hogy az ember szeretetre, törődésre vágyik, viszont az már egészségtelen, ha mindenkitől. Az is legalább annyira természetes, hogy lesznek emberek, akik nem fognak kedvelni, vagy nem fognak kedvesnek tartani, de ez egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy mennyire értékes egy ember. (Szerinted engem hányan nem bírnak? :)) A lelki egészséged fontosabb, mint bármi, a megoldás pedig nagyon egyszerű: azt az időt, energiát, lelkesedést és amit eddig mások igényeinek a kielégítésére fordítottál, fordítsd mostantól a sajátodra. Ha kell, utasíts el, ha kell, ne menj el, ha kell, mondj nemet. Kérj meg valakit, akiben megbízol, hogy emlékeztessen erre, sőt, gyakorolhatjátok is pszichodráma-jelleggel, hogy ő megkér valamire, amitől félni szoktál, te pedig visszautasítod. Ha nehéz, gondolj a trollfacere, vagy a miatyánkra, vagy bármire, amit az előbb kitaláltál! Ha pedig sikerült, dicsérd meg magad, mert éles helyzetben nem lesz ilyen egyszerű.

Források: PsychologyToday, PsychCentral, HuffPost - ez nagyon jó! - és a Reader's Digest. Itt meg vicces képregényeket találtok a people pleaserekről.

Úgysem találnék jobbat | Úgyis találnék jobbat

Úgysem találnék jobbat!

Nála jobbat? Én? Nem, az kizárt dolog. Ő annyira jó ember! Szeret engem, és elfogad. Elfogadja az összes hülyeségemet, bénázásomat, szerencsétlenségemet. Ő az egyetlen, aki mellett felszabadult tudok lenni, ráadásul érzem rajta, hogy vágyik rám. Így, ahogy vagyok, kövéren, csúnyán. Bármiben számíthatok rá, mindenben segít nekem, szinte minden kívánságomat lesi, és ha rossz kedvem van, mindig megvigasztal. Annyira jó szülő válna belőle! Megbízható, törődő és figyelmes. Neki bármit elmondhatok, sőt, szinte szavak nélkül is megértjük egymást. Bármikor menekülhetek a karjaiba a problémáim elől, és meghallgat, megért, tanácsot ad. Amikor megyünk valahova, alig tudom rávenni, hogy ne hívjon meg, hiszen mindig szívesen fizetné a részemet. Mindent megtenne értem, akármekkora terhet képes lenne a vállára venni, hogy nekem könnyebb legyen.

Igaz, hogy vannak nála sokkal vonzóbbak, szexibbek is, de hát ő is elfogadja az én ocsmány külsőmet. Ez így működik: valamit valamiért. Egyébként annyira nem néz ki rosszul, de még magamnak sem merem bevallani, hogy mielőtt megismertem volna, biztos, hogy elmegyek mellette az utcán. Nem vettem volna észre, nem szúrtam volna ki őt, most meg szerelmemnek hívom. Valójában teljesen máshoz vonzódom, de hát kit érdekel? Én erős vagyok, és képes vagyok elfojtani a vágyaimat! Különben is, így legalább tudom hangoztatni, hogy én nem olyan vagyok, mint azok a felszínes emberek, hát nekem nem számít a külső! Lehet, hogy nem az igazi a szex, lehet, hogy néha mással álmodom, és olyan is előfordult, hogy más volt az első gondolatom reggel - de hát ő annyira jó ember! Képtelen lennék megbántani őt ilyesmivel. Ráadásul bemutatott a barátainak, társaságba vitt, felvállalt, mint a barátnőjét, ilyenkor pedig még értékesebbnek érzem magam mellette. Mivel ő se egy két lábon járó szexszimbólum, legalább kevesebb eséllyel csapják le a kezemről, így emiatt sem kell aggódnom.

Gondolatban már több százszor megcsaltam. Lett volna rá lehetőségem, hogy megtegyem, de nem. Nem ezt érdemelné. Már azért is bűntudatom van, mert másra vágyom, hiszen ő annyira jó ember! Pedig néha elgondolkodom azon, hogy egyáltalán miért vagyok vele. Miből fejlődött ki a kapcsolatunk? Kulcsszerepet játszott, hogy száz százalékig biztos voltam benne, hogy tetszem neki, de ezt nehezen ismerem be magamnak. Próbálok úgy tenni, mint aki mindig is érte epekedett, rá vágyott, egy ilyen emberre! Így könnyebb. Különben is, megérdemelné, hogy ezt érezze. Szükségem van arra a támaszra, amit nyújt nekem, és az érzésre, hogy minden nap szeretve vagyok. Ő egy biztos pont az életemben: tudom, hogy neki bárhogyan megfelelnék, és elnézné szinte bármilyen hülyeségemet. Mindig megnyugtat, és tőle esik a legjobban, ha azt mondja: minden rendben lesz. Persze, neki sem hiszem el teljesen...

A mi kapcsolatunk olyan, mint egy viszonzatlan, egyoldalú orális kényeztetés. Úgy tűnhet, ő van a középpontban, és nagyon jó neki - de valójában én irányítom minden porcikáját. Elveszem az eszét, elvonom a figyelmét, és kínosan ügyelek arra, hogy a számomra fontos dolgok felett egy pillanatra se vehesse át a kontrollt a kapcsolatban. Minden fontos döntés az én kezemben van, eközben pedig gondoskodom arról, hogy még gondolatban se vágyjon másra, ahogy néha én teszem. Minél több időt tölt velem, minél tovább csinálom, annál inkább a hatásom alá kerül, annál inkább ki vannak szolgáltatva az érzelmei, a hangulata, a vágyai, és mindezért még hálás is nekem! Addig jó, amíg függ az irányításomtól - hiszen csak addig érzem magam biztonságban. Különben is, szexszel szinte bármire rá tudom venni, nagyon egyszerűen befolyásolható; de mivel kedves vagyok, ezzel csak ritkán élek vissza.

Néha fontosabb neki a hobbija, mint én, meg azért néha bántani is szokott, de csak szavakkal. Ezek meg minden kapcsolatban megvannak, nem? Ez egy kapcsolat velejárója. Aranyos, amikor bocsánatot kér, szóval nem is akkora baj, hogy ilyen hullámzó a viszonyunk. Nem az számít, hányszor veszünk össze, hanem, hogy hányszor mondjuk ki: megoldjuk. Nem érzem magam a fellegekben tőle, de hát mihez kezdenék nélküle? És ő mihez kezdene nélkülem? Hiszen olyan önbizalomhiányos volt, mikor megismerkedtünk, érzem, hogy szüksége van rám, hogy kellek neki. Annyira jó ember - nem érdemelné meg, hogy kidobják, soha nem tudnám ezt tenni vele. Ezért inkább úgy teszek, mint aki a fellegekben jár, és csendben szenvedek, amikor egy kis időre egyedül maradok a gondolataimmal. Aki igazán vonz, aki igazán tetszene, akiről elolvadok, és akire legszívesebben rávetném magam, annak úgysem kellenék. Én olyat úgysem érdemlek meg, nem viselne el, hiszen egy rakás szerencsétlenség vagyok. Ráadásul egy olyan emberhez már alkalmazkodni kellene, mellette nem biztos, hogy minden lehetne úgy, ahogy én akarom. Inkább beérem ezzel. Én irányítok, ő pedig úgy tűnik, élvezi.

Nála úgysem találnék jobbat.

***

Úgyis találnék jobbat!

Áhh, nála jobbat bármikor. Amíg más párok párnacsatával, vagy kényeztetéssel kezdik a napot, ő hozzám se szól, amíg meg nem itta az első kávéját. Már korán reggel árad belőle az öngyűlölet: minden egyes kócba szerelmes tudnék lenni a hajából, és úgy érzem, mintha ezt minden egyes tincsével visszautasítaná. Inkább bamba arccal nyomkodja a telefont, miközben néha belekortyol a bögréjébe, aztán fogmosás, aztán meg már úgyis készülődni kell.

Jobb helyeken neki érzelmi biztonságot kellene nyújtania. Ugyan már! Egy pohár kakaónak sem tud biztonságot nyújtani, ha kedve tartja, ott hagyja félig töltve az asztalon. Néha egy hétig alig eszik, néha egy nap alatt felfalja a fél konyhát. Persze, van ami nem változik: folyton sajnálkozik a teste miatt, takargatja magát, frusztrált. Múltkor a strandon mellettünk egy pár felszabadultan vízibomba-csatázott, meg össze-vissza csiklandozták egymást, én meg majd' elsárgultam az irigységtől - nálunk ilyen soha nem történhetne. Az exemet nyolc évig csúfolták általános iskolában a teste miatt, mégis rám vetette magát már az első hetekben, és nem győztük lekapkodni egymásról a ruhát. De minden ember más. Ez egy másik kapcsolat, egy másik helyzet, én pedig tűrök. Főzni is nekem kell rá. Nem értem, otthon nem engedték szegényt a tűzhelyhez? Szívesen segítek neki, sőt, legszívesebben vele főznék, de mindig kiveszi a kezemből, vagy kioktat, lekezel, hogy azt nem úgy kell.

Ha jobban belegondolok, pontosan olyan, mint az anyja. Akaratos, irányító, és egy érzelmi zsarnok. Ha nem az van, amit ő akar, a földhöz veri magát, vagy megzsarol - amelyik éppen hatékonyabbnak tűnik számára, a lényeg, hogy végül az ő akarata érvényesüljön. Ha este veszekszünk, nem hagy elaludni, amíg nem adok neki igazat, hiszen meg van győződve róla, hogy mindent jobban tud, és mindent az ő előnyére magyaráz. Nem is a kialvatlanságom miatt aggódom, hanem amiatt, hogy ennek köszönhetően gyenge lesz eltérni az anyja mintáitól. Nagyon gyenge lélekben, hangulatfüggő, sértődékeny és labilis, ez pedig arra enged következtetni, hogy esélytelen, hogy később megváltozzon, hiszen ezeket magának sem ismeri be. Ha azt nézzük, hogy egy barátomat láttam jóízűen nevetni két kemoterápiás kezelés között, ez a gyengeség igencsak szánnivaló. Apropó, barátok! Belőlük nem maradt sok, hiszen az összeset elszigetelte tőlem különféle indokokkal.

Pedig én családot szeretnék. Gyerekeket, babázást, közös játékot, családi vacsorát, kalandparkot és karácsonyt fenyőfával! Ehhez képest most itt ülünk egymás mellett, és ki-be sétálok a kommunikációs zsákutcákból, amikbe belevezet. Amellett, hogy mindent megmagyaráz, képtelen beszélni kényes dolgokról, minden, ami kényelmetlen, napokkal, hetekkel, hónapokkal később derül ki. Úgy érzem, a kisállatának is jobban megnyílik, mint nekem - bár, vele többet is törődik. Ha megkérdezem, miért van velem, sosem tud rá igazi választ adni. Mások 100 napon keresztül részletezik, hogy miért szerelmesek a másikba, ő meg kiszúrja a szememet olcsó klisékkel, amiken még egy romantikus vígjátékban is elröhögi magát az ember. Tudja, hogy utálom a szeretlek szót, de csak azért is mondja. Hiába tartom intelligensnek, érzelmileg nagyon primitív szegény, szóval érthető, hogy csak így tudja kifejezni az érzelmeit, máshogy nem. De ha belegondolok, hogy más leszokik a dohányzásról a társa kedvéért, neki pedig ennyi is nehezére esik, mindig elgondolkodom, miért jó ez a kapcsolat nekem.

Hogy érzem magam mellette? Magabiztosan? Úgy, mint aki erőt sugároz magából? Dehogy! Egy gyámoltalan, kiszolgáltatott, elhanyagolt cafatnak érzem magam, akit felszedtek a földről. Egy szeretet-gépnek, akinek a torkába dobálják a pénzt, és néha megpaskolják, megölelgetik. Egy kelléknek, amit használnak; egy rongynak, amivel szétfolyó érzelmeket mosnak fel; egy tárgynak, ami kitámasztja az egyedüllét csukódó ajtaját. Így érzem magam mellette, ez az én szerepem ebben a kapcsolatban.

Erre pazaroljam a legszebb éveimet? Én egy értékes ember vagyok! Egy életszerető, hasznos ember, értékes tulajdonságokkal! Lehet, hogy valakinek én vagyok a legféltettebb vágya. Lehet, hogy valaki 100 napon keresztül képes lenne részletezni, hogy mennyire szeret. Lehet, hogy valaki képes lenne változni, lemondani bizonyos dolgokról, és olyan szerepbe rakni, amiben tevékenynek, hasznosnak, értékesnek érzem magam. Tényleg akarom ezt? Hozzá akarok tartozni? Vele szeretnék jegyesoktatásra járni hétről-hétre, az ő kezét szeretném megkérni, és szorosan fogni a legfontosabb pillanataimban? Őt akarom csodálni, rá akarok felnézni? Vele akarom átbeszélgetni az éjszakáimat múltról, jövőről, jóról és rosszról, boldogságról, természetről, mesterséges intelligenciáról, csillagászatról, elvekről, emlékekről és összeesküvés-elméletekről? Komolyan? Ugyan már! Még ma összepakolom a dolgaimat, lelépek, a kulcsot meg bedobom a lábtörlő alá.

Ennél úgyis találnék jobbat.



A kép az iStockról van.

Hogyan (ne) szakíts? - 16 gondolat szakítás mellé

Mutasd meg, hogy szakítasz, megmondom, ki vagy! Akár ez is lehetne a jelmondata ennek a bejegyzésnek. Mivel alig egy hónapra vagyunk a gólyatáboroktól és a tanévkezdéstől, itt az ideje beszélnem egy kicsit a szakításról. Most próbálsz úgy tenni, mint aki nem érti az összefüggést, igaz? Pedig a fiatalkori kapcsolatok végének leggyakoribb okai a megcsalás, vagy az, hogy már nem olyan, mint az elején, esetleg az egyik fél beleszeret valaki másba. Ezekre tökéletes alkalom egy új közösség, kollégium, tábor, vagy akár csak egy költözés egy másik városba. Az egyik, vagy mindkét fél mentális betegsége is gyakori szakító ok, ki fogok térni erre is.

Gyakori tévhit, hogy az a fél szenved jobban, akit kidobtak. Valójában az a fél szenved jobban, aki még szívesebben maradt volna a kapcsolatban, és aki jobban szerette a másikat. Ez lehet a szakító fél is. Mindhárom eddigi komoly kapcsolatom végén én kezdeményeztem a szakítást, szóval az alábbi gondolatokat úgy olvasd, hogy egy igazi profi tollából pattantak ki! Komolyra fordítva, többször is megtapasztaltam, milyen az, amikor hiába kötődöm jobban, nekem kell szakítanom. Az első alkalom után fél éjszaka sírtam, aztán egy ugyanúgy kinéző lány karjaiba menekültem; a második után elkezdtem hibát hibára halmozni, és a Tinderbe menekültem; a harmadik utáni éjszaka pedig pánikrohamom volt, és a(z akkor már volt) barátnőmnek kellett nyugtatgatnia, miközben összegörnyedve próbáltam túlélni. Mindhárom megviselt, de nem véletlen olvasod őket, azért az idő múlásával túl lehet rajtuk lépni. 

Hogy hogyan? Az alábbi 16 gondolat segíteni fog, hogy igazán felnőtt módra kezeld a szakítást!

1. A szakítás sérti a lelkedet és az egódat is, de inkább az egódat. Beszűkül a tudatod, csak arra tudsz gondolni, hogy nem voltál elég jó, bezzeg, ha elég jó lettél volna, akkor most esküvői ruhában dobálhatnátok egymást rózsaszirmokkal. Ez az esetek többségében nem igaz, egyszerűen félsz az egyedülléttől, dühös vagy, haragszol magadra, és nem tudsz mit kezdeni ezzel a hirtelen jött érzéssel és szeretethiánnyal.

2. Szenvedj! Ez most annak az ideje, komolyan. Abban a társadalomban, ahol Szabó Péter arénákat tölt meg, igencsak nehéz ezt elhinni, de a negatív érzelmek, érzelemkitörések hozzátartoznak az egészséges lélekhez. Sírjál, zokogjál, szedd ki a kanapé ülését, állítsd fel hosszában, támaszd a falnak és bokszolj vele! Ne fojtsd el, ne mondd azt, hogy nem érdekel, ne tagadd, hogy fáj. Egyrészt szánalmas és úgysem hiszi el senki, másrészt egészségtelen a lélekre nézve. Ez egy átmeneti állapot, amit fel kell dolgozni, senki nem süpped bele évekig, de minél inkább elfojtod, annál inkább meg fog mérgezni.

3. Az az idő, energia és pénz amit eddig kettőtökre fordítottál, most egyedül rád marad. Használd fel ésszel! Ilyenkor az otthoni semmittevés és a telefonnyomkodás a legrosszabb. Vegyél könyveket, olvass, kezdj bele új sorozatokba, vegyél kondibérletet, járj el futni, lépj be új Facebook-csoportokba, mozdulj ki, tölts több időt a barátaiddal, kirándulj, utazz el, tanulj valami újat, vagy maradj bent tovább a munkahelyeden, hogy még több pénzed legyen. Boldogságot nem fogsz tudni venni rajta, de egy kis félretett köteg sosem árt. Minél többet vagy otthon, egyedül, annál nehezebben fogod feldolgozni a szakítást.

4. A ruhavásárolgatás, az új frizura, a fű, vagy az alkohol nem fog segíteni. Utóbbit próbáltam, többet árt, mint használ, de hidd el, a többi sem megoldás.

5. Ha azt érzed, hogy na, majd most megmutatom neki, mit veszített! akkor nagyon rossz úton haladsz. Én a leghosszabb kapcsolatom végén annyit írtam ki Facebookra, hogy megtörtént az, amire senki nem számított. Mentségemre szóljon, hogy tini voltam, és kissé másképp használtam a Facebookot akkor, mint az elmúlt két évben. Az a baj ezzel a hozzáállással, hogy te itt egy következmény vagy, és nem az ok. Egy áldozat vagy, és nem a felelős. Nincs a kezedben az irányítás, a szakítás irányít téged. Ez az első napokban normális, de az ismerőseid nem feltétlenül kíváncsiak rá. 

Forrás: Tumblr. Mi más lenne?

6. Ami a külsőt illeti, mindenki pótolható. Ha aktívan nézelődsz a környezetedben, bulikban, Facebook-csoportokban, nem lesz nehéz leakasztanod egy hasonló külsejű lányt/fiút, mint amilyen az előző barátnőd, vagy barátod. Ha sikerül, hatalmas nagy királynak fogod magad érezni, különösen akkor, amikor lefekszel vele. Hasonló külső, mégis fel lehet fedezni, mégis új, mégis más, nem az a megszokott, amihez rossz emlékek kötnek! Amikor 19 évesen elkezdtünk közeledni egymáshoz egy ugyanolyan alacsony, duci, mosolygós arcú, sötét hajú és szemű lánnyal, mint amilyennel évekig jártam, én is azt hittem, hogy enyém a világ. A személyiséget, az azonos szeretetigényt és szeretetnyelvet viszont már nem ilyen egyszerű pótolni, és legtöbbször nem is sikerül.

Nem azt mondom, hogy ne csinálj ilyet, de semmiképp ne várj tőle többet néhány mozgalmas éjszakánál, hétvégénél. Arra jó, hogy megerősítsen abban, hogy létezik olyan ember a világon, akinek még kellesz, semmi másra nem. 

7. Semmiképp ne legyél könnyen kapható! Fiúként szembetűnő, hogy szakítás után lévő lányokhoz a legegyszerűbb közeledni, mert ők vannak a leginkább elveszve, kiszolgáltatva, könnyen hajlanak egy kis vigasztalásra. Te ne legyél ilyen! Ha mindenképpen szükség van egy-két jól sikerült éjszakára ahhoz, hogy megálljon az ingatag önértékelésed, akkor inkább várj vele néhány hetet. Attól, hogy szakítottál, nem kell, hogy azonnal mindenre kapható legyél.

8. Ne menekülj azonnal másik kapcsolatba! A társfüggőség egyértelmű tünete az egyik kapcsolatból a másikba való ugrálás, különösen, ha egyik miatt szakítasz a másikkal. Ez arra enged következtetni, hogy egyedül életképtelen vagy mind anyagilag, mind lelkileg.

9. Nem érdemes azzal pumpálnod az egódat, hogy a másik kivel jött össze utánad. Semmiben nem befolyásol. Ha az új fiú/lány rosszabbnak tűnik, az azt jelenti, hogy te is célpontja voltál az exed förtelmes ízlésének; ha jobbnak tűnik, akkor pedig érdemes újragondolni a szempontjaidat, amik alapján jobbnak tartod magadnál az új társat. Ha van a szempontok közt olyan, amivel tényleg érdemes foglalkozni, itt az ideje, hogy fejleszd magadat benne. 

10. Attól, hogy szakítottál, nem kell magamutogatós képekkel elárasztanod a Facebookot. Tudjuk, hogy most nagyobb szükséged van a lájkokra, de próbáld meg ezt személyesen elérni azoknál, akiknek a lájkjaira számítasz. Tartsd magad többre egy lájk-célpontnál! Hidd el, a személyes találkozás hatékonyabban segít feldolgozni a szakítást, mint hogy Pistike Kovács kedvelte a fényképedet.

11. Ne zárkózz el valakitől amiatt, mert ugyanannyi idős, ugyanaz a csillagjegye, ugyanazt a zenekart szereti, vagy ugyanolyan cipője van, mint annak, akivel voltál! Ne kezdd el szidni általánosságban az összes fiút/lányt, mert csak hülyét csinálsz magadból, és azt közvetíted vele, hogy rosszul választasz. Válassz a megfelelő szempontok alapján! (Lásd két ponttal lejjebb.)

12. Most, hogy egyedül vagy, itt az ideje egy kis önismeretnek. Ez a legjobb alkalom arra, hogy felmérd, hogy te mit csináltál rosszul, amit a következő kapcsolataidban másképp alakíthatsz. A szakításról - eltekintve a megcsalástól - 99 százalékban mindkét fél tehet, szóval jobban jársz, ha nem azt próbálod megmagyarázni, hogy miért hibás a másik, hanem megpróbálod felmérni, hogy te mekkora részt vállaltál a kapcsolat megromlásában. Veszélyes dolog azt gondolni, hogy te mindent tökéletesen csináltál, hiszen így a következő és az utána lévő kapcsolataidban is fennáll a veszélye, hogy elkövesd ugyanazokat a hibákat.

13. A legtöbb mérgező kapcsolat, és ezáltal szakítás megelőzhető lenne azzal, ha az emberek a megfelelő szempontok alapján választanának társat. Egy szakítást követő időszak tökéletes arra, hogy megkérdezd magadtól: miért vele voltam? Miért néztem fel rá? Mivel fogott meg? Ha nehéz megválaszolnod ezeket a kérdéseket, lehet, hogy olyan szempontok alapján választottad az exedet, mintha azt nézted volna, mennyire eladható a környezetednek; vagy mennyire szépen mutatna az ablakpárkányon dísznek. 

Amellett, hogy az emberek hajlamosak a segge, a mellei, a haja, a sapkája, vagy a tetoválásai miatt összejönni egy emberrel, gyakori az is, hogy egyszerűen csak a szeretethiányukat szeretnék enyhíteni valakivel, aki szebb, mint egy plüssmaci.

Én is fontosnak tartom a külsőt, de azt gondolom, vannak ennél fontosabb szempontok is. Néhány ötlettel segítek, hogy a következő társaddal jobban működjön a kapcsolat. Ha ezekre ügyelsz, kisebb eséllyel futhatsz bele olyanba, mint akivel szakítottál:

• mennyire szeret felelősséget vállalni/magyarázkodni (úgy hozta az élet, nem tehetek róla stb.)
• hogyan kezeli a konfliktusokat, problémákat, mennyire hajlamos az agresszióra, erőszakra, vagy játszmázásra
• mennyire szorgalmas, tettrekész (megelőzve ezzel azt, hogy egész nap otthon nyomjátok a telefont)
• mennyire hajlamos nyomkodni a telefont a társaságodban
• mennyire megbízható
• hogyan beszél a barátairól, mennyire változik meg a jelenlétükben
• mit tart fontosnak egy emberben
• mennyire vannak önálló gondolatai a környezetében történő dolgokról, közéletről, hajlamos-e szembemenni az árral
• mennyire önálló, ami a hétköznapokat illeti, többet kell-e utána takarítani, mint egy óvodás gyerek után
• mennyire hajlamos a függőségekre (alkohol, drog, videojátékok stb.)

Ezekkel sem lehet száz százalékig biztosra menni, de ha eddig nem gondoltál arra, hogy ebbe az irányba finomítsd az elvárásaidat, egy próbát megér. Vegyítheted a saját szempontjaiddal, feltéve, ha vannak, és nem annak a karjaiba dőlsz, aki elsőként dumálja le rólad a bugyit egy tükör előtt gyakorolt stand-up szöveggel.

Az is lehet, hogy mielőtt összejöttetek, túl sokat mutattál a testedből, és azért futott zátonyra a kapcsolat, mert a másik úgy jött össze veled, hogy nem látott belőled ennél többet:

14. A legjobb, ha egyáltalán nem jártok össze szexelni szakítás után, de ha mégis, csak akkor járjatok össze, ha érzelmileg már függetlennek érzed magad tőle! Visszakapni nem fogod így, más értelme meg nincs.

15. Bárki bármit mondott, kelleni fogsz másnak is. Más is szépnek fog tartani. Az is lehet, hogy még jobban, mint az előző.

16. Bármennyire nehéz, szakíts személyesen! Kevés nagyobb tahóság van annál, mintha valaki Messengeren vet véget egy párkapcsolatnak. Bármi is történt, add meg a tiszteletet a másiknak, és közöld vele személyesen, amit elhatároztál.



Szeretnél még párkapcsolatokról, emberekről olvasni? Kattints az emberismeret, vagy a párkapcsolat címkére még több hasonló olvasnivalóért!

A szerelem színei és a háromszög-elmélet

Az egyik kedvenc pszichológiával foglalkozó oldal, amit követek, a Psych2go nemrég megosztott egy érdekes képsort: Robert Sternberg háromszög-elméletét a szerelemről. Nekem nagyon megtetszett, és ezen fellelkesülve bemutatok nektek egy másik szerelem-elméletet is, ami egy kanadai tudós fejéből pattant ki.

Nézzük előbb Sternbergét!

Forrás: MY PSYCHOLOGY - Facebook

Sternberg szerint a szerelemnek három összetevője és hét fő típusa van. A három összetevő az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés, a hét típus pedig ezek kombinációiból áll össze:

Kedvelés/barátság: ha intimitás van, de szenvedély és elköteleződés nincs, az inkább kedvelés, mint szerelem. Ez lehet egy kibontakozó kapcsolat kezdete, de általában nem így alakul, és barátzóna lesz belőle.

Fellángolás: szenvedély van, de se intimitás, se elköteleződés. Ide tartoznak a crushok (bocsánat azoktól, akik utálják ezt a szót) és az egy éjszakás kalandok.

Romantikus szerelem: megvan az intimitás és a szenvedély is, de hiányzik az elköteleződés. Itt már testileg és érzelmileg is kötődnek egymáshoz a felek, ez egy gyakori szakasz komoly kapcsolatok elején.

Üres szerelem: a romantikus fordítottja. Itt az elköteleződés van meg, intimitás és szenvedély nélkül. A sok megromlott házasság, ami a gyerek, a ház, a megszokás stb. miatt maradt meg, mind ide sorolható.

Társas jellegű szerelem: intimitás és elköteleződés van, szenvedély nincs. Idős házaspároknál ez kielégítő lehet, fiatalabbaknál szerintem nem. 

Vak szerelem: van elköteleződés és szenvedély, de nincs intimitás. A My Psychology oldala Kim Kardashiant hozza fel példának, szerintem tökéletes. Az őt utánozni vágyók között is gyakori ez a típus.

Tökéletes szerelem: mindhárom összetevő megvan. Sternberg garantálja, hogy egy ilyen szerelem részesei legalább tizenöt éven keresztül gazdag szexuális életet élhetnek egymással. A pár tagjai el sem tudják képzelni, hogy más mellett esetleg boldogabbak lehetnének hosszútávon, sikeresen legyőznek minden akadályt, miközben egy percre sem engedik el egymást.

Sternberg azt mondta a tökéletes szerelemről, hogy fenntartani nehezebb, mint megtalálni, (ehhez mit szóljon az, akinek még megtalálni sem sikerült?) és, hogy nem tud állandó maradni. A tudós arra is figyelmeztetett, hogy kommunikáció nélkül a legnagyobb szerelem is elmúlhat. Ahogyan az embereket sem lehet a 16 MBTI-típusba betuszkolni, úgy a kapcsolatokat sem lehet ezzel a hét fajtával meghatározni, a legtöbb kapcsolat két típus között helyezkedik el.



A szerelem színei

John Alan Lee háromféle szerelmes embert, és háromféle érzést különböztetett meg, amit görög és latin szavakkal jelölt. Az Eros, a Ludus, és a Storge embertípusok érezhetnek Mania-, Agape- és Pragma-jelleggel a társuk iránt. Az elmélet értelmezhető úgy is, hogy az utóbbi három érzés az Eros, a Ludus és a Storge különféle kombinációiból áll össze.

De mit jelentenek a szavak?

Eros - sejthető, hogy ennek a típusnak bőven van köze az erotikához. Az eros típusú emberek szenvedélyesek, érzékiek mind a szexuális életet, mind az érzelmeket tekintve, szóval fontosnak tartják, hogy meglegyen a kémia. (Jelentsen ez bármit.) Én nem ez a típus vagyok, szóval azt sem értem, hogyan lehet első látásra szerelembe esni egy idegennel, de ez a típus képes rá.

Abban viszont együtt tudok érezni, hogy reménytelen idealisták, és folyton valami romantikus vagy szexuális élményre vágynak. Mások úgy láthatják őket, hogy irreálisak az elvárásaik a szerelemmel kapcsolatban. Naivak tudnak lenni, főleg, ha eközben kielégülnek a szexuális igényeik, és gyakran nem a partnerbe, hanem a szerelem érzésébe szerelmesek. Nem csalfák, de nem okoz gondot nekik szakítani, ha már nem olyan, mint az elején.

Ludus - ez latinul azt jelenti: játék. A ludus típusúaknak a szerelem egy valami, ami közben szórakozhatnak egymással, programokat csinálhatnak, de véletlen sem mélyülhetnek el. Könnyen előfordulhat, hogy egyszerre több partnerük is van, és egyiknek sem fedik fel a valódi érzelmeiket. Általában elvárják, hogy a másik is így álljon hozzá, és ne kötődjön jobban, mint ő. Ennek köszönhetően nem féltékenykednek, hiszen nem jelent gondot nekik, ha a másik is több vasat tart a tűzben.

Ahogy megfigyeltem, ezek azok az emberek, akiket érzékenyen érintett egy csalódás, és vagy bosszút akarnak állni a másik nemen, vagy egyszerűen csak képtelenek túllépni azon a bizonyos csalódáson, ezért érzelmileg bezárkóznak.

Storge - ennél a típusnál a szerelem barátságból alakul ki, és sokkal inkább a közös értékrend és érdeklődés tartja össze a kapcsolatot, mint a szenvedély. Érdekes, hogy Lee ezt a típust a családi kötelékhez hasonlítja. Hosszú házasságot általában ez a típus szokott megélni, de az sem ritka, hogy szakítás után képesek barátságban maradni a másikkal. Megfigyelhető némi birtoklási vágy, de nem túlzottan féltékenyek, csak éppen, amennyire kell, és általában csak komoly kapcsolatban hajlamosak a szexre. Mély bizalom, tisztelet, intimitás és fokozatos elmélyülés jellemzi ezt a típust.



Mania - ez éppen azt jelenti, ami elsőre eszünkbe jut róla: őrülten, birtoklóan, mániákusan szeretni a másikat. Erős birtoklási vágy, féltékenység, függőség jellemzi. A Wikipédia John Hinckley Jr.-t hozza fel példaként a mániához, aki azért próbálta meg megölni Ronald Reagan amerikai elnököt, hogy ezzel a tettel végre elnyerje Jodie Foster szívét. Ha belegondolok a környezetemben vagy az emlékeimben élő mániákus szerelmesekre, ez annyira nem is rossz példa. Az ilyenek szokták összeköltözésbe/eljegyzésbe/házasságba kényszeríteni a másikat érzelmi zsarolással, ráadásul a szex sem egyszerű velük, mert általában hisztisek az ágyban. Jellemzően nem tudják, hogy mit akarnak, a másiknak folyton bizonygatnia kell a szeretetét, mert kételkednek benne. Szerintük a szerelem része a fájdalom, a kettő nincs meg egymás nélkül. (Szerintem meg a mánia nincs meg önbizalomhiány nélkül, meg ennek azért van egy erős borderline-jellege is.)

Agape - az ideális szerelem. Az agape jellemzője, hogy a felek önfeláldozóak a másik érdekében, szélsőséges esetben pedig ez odáig is fajulhat, mint a Titanicban. Odaadás, gondoskodás, türelem, megértés és erős kötődés jellemzi az ilyen kapcsolatot, az egó pedig teljesen háttérbe szorul. Jobb adni, mint kapni - akár ez is lehetne a jelmondata. Persze, ennek is van hátulütője, az ilyen kapcsolatokban gyakran érezhetik magukat a felek nem elég jónak, és lehet bűntudatuk amiatt, hogy nem adtak eleget a másiknak. Szélsőséges esetben, vagy különféle mentális betegség esetén ez mártírkodásba fordulhat át, ebből szokott lenni az, amikor az egyik fél felhánytorgatja, hogy mit fel nem áldozott, és mit meg nem tett a másikért. Alapesetben viszont nincs féltékenykedés vagy birtoklás, és kielégítő szexuális élet társul hozzá.

Pragma - ez a típus általában úgy alakul ki, ha valaki ésszerűen, elvárások alapján választ társat magának, értékes dolgokat keres a másikban, akivel közösen tehetnek, küzdhetnek mindenféle life goalért. Az ilyen kapcsolatok általában hosszútávúak, de tekinthetőek unalmasnak a szenvedély hiánya miatt. Te adod ezeket az értékes dolgokat, én meg adom ezeket az értékes dolgokat, aztán elleszünk valahogy. Két politikus, vagy más híres ember házassága gyakran pragmatikus, és az olyan házasságok is ilyenek, ahol a feleknek fontos, hogy mit gondol a környezet. (Például, ha az illető nem házasodik szegény családból származóval.) Az ilyen kapcsolatokban a felek abban hisznek, hogy a jó szexuális élet kialakítható az évek során, és nem feltétlen kell hozzá a kezdeti egymásnak esés.

Ahogyan Sternberg típusainál, a szerelem színeinél sincsenek pontosan egyféle típusok, a valóságban a legtöbb kapcsolat valamelyik kettőnek a keveredése.



A Forrás a My Psychology Facebook-oldala és a Wikipédia, néhol beleejtettem a saját gondolataimat is. Érdekesnek találtad ezeket a típusokat? Szólj hozzá itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha pedig egy kis humorra vágysz, de közben szeretnéd jobban megérteni a párkapcsolatokat, olvasd el ezt.

Miért hazudnak az emberek jelentéktelen dolgokról?

Sokunknak van olyan ismerőse, akin észre lehet venni, hogy gyakran kissé másképp emlékszik a vele, veletek történt dolgokra. Jobb esetben ez egy munka- vagy osztálytársad, rosszabb esetben a barátod, barátnőd. Egyre inkább foglalkoztat a kényszeres hazudozás jelensége, ezért elhatároztam, hogy fejest ugrom a mitomániába.

Hogy mibe? A mitománia hazugságkényszert jelent, tehát a mitomániás beteg kényszert érez arra, hogy az emlékeit egy kicsit átszínezze, amikor előadja. Nem teljesen, szóval nem személyiségzavarról van szó, csak az apró részleteket éppen annyira, hogy ne legyen igaz. Az ilyen ember nem feltétlen annak érdekében hazudik, hogy jól jöjjön ki a helyzetből, teheti ezt teljesen tét nélkül is. Például, ha vajas kenyeret vacsorázott, másnap állíthatja azt, hogy gulyáslevest evett; ha a kocsmában töltötte az estét, mondhatja azt, hogy egy barátjánál volt. Nem történne semmi, ha elmondaná az igazat, de valamiért ez mégsem szokott menni neki. A történet összeállítását konfabulációnak, magyarul ,meseszövésnek nevezzük.

Forrás: Pinterest

A konfabuláció akkor is jól jön, ha van tétje a dolognak. A leggyakoribb ilyen helyzet, amikor valaki rendszeresen beteget jelent, amikor nem akar találkozni a másikkal, vagy kitalál egy történetet, ha kínos dologra kérdeztünk rá. Előfordulhat, hogy feketén-fehéren, száz százalékban cáfolni tudod az állítását akár egy képernyőfotóval, vagy más bizonyítékkal. Ilyenkor háromféle reakció lehetséges:

• megsértődik, felháborodik, hogy mi az, hogy belőle ilyet nézel ki, ő soha nem hazudik, becsületszavára mondja stb. (ez a gyakoribb)
• az előző, és még meg is vádol azzal, hogy te félreérted
• bevallja, hogy hazudott, és azzal magyarázza, hogy meg akart kímélni, nem akart fájdalmat okozni azzal, hogy elmondja stb. (ez a ritkább)

Azért az első a gyakoribb, mert a mitomániás beteg maga sem érzi a különbséget a hazugság és aközött, ami valóban megtörtént. Az emlékeit saját maga számára is átírta, belekergette az illúzióba saját magát, ezáltal nem tekinti hazugságnak. Ennek köszönhető, hogy ilyenkor nem érez bűntudatot sem, és nem képes átérezni azt, hogy te a valóságra emlékszel, csak annyit fog fel az egészből, hogy hazugsággal vádoltad - szerinte ok nélkül. Az illető ilyenkor annyira mélyen hisz a saját változatában, hogy képes a poligráfot is megtéveszteni.

A hazugságkényszer oka lehet egyszerűen a szégyen elkerülése, hiányosságok ellensúlyozása, gyerekkori trauma, vagy hosszútávú alkoholizmus. Hiányosságok ellensúlyozására tipikus példa, ha valaki teljesen komolyan állítja, hogy személyesen ismer egy hírességet (esetleg a rokona), miközben valójában egy rajongója. Gyerekkori traumára egy jó példa, ha Messenger-beszélgetés közben sorozatosan látjuk felbukkanni a három pontot egy kínosabb üzenet után, és ha rákérdezünk, hogy a másik mit kezdett el írni, azt állítja, hogy nem is nyúlt a telefonjához. Logikus: ha valaki gyerekkorában azt tanulta meg, hogy az ilyen kínos jelenetek súlyos következményekkel járhatnak (fizikai, vagy lelki terror), akkor felnőttként sem fog tudni beleállni hasonló helyzetekbe, inkább ezt a megoldást választja. Jellemző a mitomániára, hogy a beteg ellentmondhat annak, amit korábban mondott, vagy felülírhatja, illetve történeteket talál ki magáról és a környezetéről.

A Stylemagazin életmód rovata ismét ,,brillírozott", amikor ezt a témát feszegette. A kedves cikkíró hölgy szerint ,,a kegyes hazugságot a szeretet vezérli", és ,,a teljes igazság fellebbentése inkább rombol, mint épít". (Csodálkoztok, hogy ellenpéldának szoktam felhozni ezt az oldalt?) A Mindennapi Pszichológia már érdekesebb dolgokról ír: azt állítja, hogy a konfabuláció nem tekinthető hazugságnak. Abból a szempontból tényleg nem érdemes így tekintenünk rá, hogy az illető nem nekünk szeretne ártani, nem rossz szándék vezérli, hanem saját magát védené a szégyentől, vagy más következményektől az átírt, vagy kitalált történettel. A tudomány jelenlegi állása szerint a két nem nagyjából egyforma mértékben hazudik. A nők célja ezzel leggyakrabban a másik ,,megkímélése" az igazságtól, a férfiak pedig leginkább valamilyen érdek miatt teszik.

Az én tanácsom az, hogy ha sorozatosan mitomániát gyanítunk valakinél, érdemes megszakítani vele a kapcsolatot. A mitomániás beteg nem fog megváltozni külső hatásra, nem, még a te kedvedért sem. Ezek az emberek gyakran résztvevői mérgező, bántalmazó kapcsolatnak. Ilyen esetben a bántalmazó apró részleteket változtat meg az emlékeiben, a másiknak pedig folyton az az élménye, hogy ő maga ,,rosszul emlékszik". Hosszútávon ez önbizalomhiányhoz, vagy akár megőrülésérzethez is vezethet. Ha nincs lehetőségünk elkerülni egy kényszeres hazudozót, akkor pedig beszélgetés közben érdemes a fejünkben egy csecsemő arcát képzelni az övé helyére, és ha végzett a mondandójával, magunkban elmondani, hogy "jól van, menjél szépen játszani", őt pedig megnyugtatni egy határozott egyetértéssel.

Nem érted az embereket? Ne aggódj, én sem! Viszont ha lejjebb az emberismeret címkére kattintasz, elolvashatod, hogyan próbálom megérteni őket. Sok érdekes olvasnivalót fogsz találni, ami lehet, hogy neked is segíthet.

Mekkora DRAMA QUEEN vagy?

Péntek 13-a alkalmából egy nagyon fontos, és hétköznapjainkat nagyban meghatározó témával fogok foglalkozni: a hisztivel. A hiszti, a drámázás oka lehet az önértékelés hiánya, a gyenge jellem, a megfelelő minták hiánya a szülőktől, vagy manipulatív személyiség, célja pedig általában a figyelemfelkeltés, vagy a problémák leegyszerűsítése. Aki valóban komoly lelki válsággal küzd, az ritkán drámázik látványosan, és még inkább nem célozgat, vagy épít falakat maga köré, a depresszió és a súlyosabb lelki betegségek teljesen más tünetekkel járnak, mint amit itt olvasni fogtok. Viszont vannak egészséges, de gyenge emberek, akiknek szükségük van egy papucsra, állandóan lekicsinylik mások problémáit, míg a sajátjaikat felnagyítják, és az egyetlen fegyver a kezükben a hiszti. A hiszti nemtől független dolog, viszont mivel én általában fiatal lányokkal szoktam beszélgetni, ezért lejjebb főleg a rájuk jellemző tüneteket olvashatjátok.

Forrás: Too Sassy - Facebook

A Mennyire vagy kiábrándító? teszthez hasonlóan itt is 100 pontot tudtok gyűjteni, és a cél az, hogy a végén minél kevesebb pont gyűljön össze. Minél közelebb kerülsz a 100 ponthoz, annál nagyobb drámakirálynő vagy, míg ha egyáltalán nem ismersz magadra olvasás közben, akkor te vagy a férfiak álma, de főleg az enyém. A végén értékelést is találtok, viszont arra készüljetek, hogy itt már szigorúbb leszek, mint a kiábrándítósnál.

Kezdhetjük? *ujjropogtatás* Elő a számológépekkel!

• Hajlamos vagy hirtelen, a pillanatnyi érzelmi állapotod hatására döntéseket hozni. (4 pont)
• Követed modellek vagy szépségkirálynők oldalát, csatornáját. (1 pont)
• Rá akarod kényszeríteni az akaratodat a társadra olyan döntésekben, mint eljegyzés, vagy gyerekvállalás. (5 pont)
• Másokhoz hasonlítgatod a társadat: ha valami rosszat vesz át másoktól, akkor ,,pff, te is olyan vagy, mint a többi", ha valamit másképp tesz, akkor meg ,,pff, nem vagy normális". (1 pont) Ha a volt barátodhoz hasonlítgatod, akkor (3 pont)
• Képtelen vagy bemutatkozni a korod, a hobbid (olvasás, sétálás, sorozatok stb.) és a többi klisé (kedves, értelmes, őszinte, hűséges, vicces, okos, normális stb. vagyok) nélkül, vagy hasonlít a bemutatkozásod az alábbiakra. (1 pont)

(Aaaaahhwww de menci *.* Úgy érzem, én sosem lehetek olyan értékes, mint ez a lány.)

Máris szerelembe estem. Őszintén, ez melyik fiúnak vonzó?

• Gyakran szerepel a kifogásaidban a kávé, az alkohol, az evés, az alvás, vagy a cigi. (Pl.: ,,ne szólj hozzám, amíg meg nem ittam az első kávém"; vagy ,,az érzés, amikor kiderül, hogy nem volt semmi baja, csak éhes volt" stb.) (2 pont)
• Teszteled a társadat bármilyen formában. (4 pont)
• Más lányok segítségével teszteled, hogy hajlamos-e a megcsalásra. (5 pont)
• Jellemző, hogy fogalmad sincs, mit akarsz, de ha a társad nem találja el, akkor őt hibáztatod. (4 pont)

Ha bárki szeretne megkínozni, hozzon össze vele egy találkozóra. Biztos lehetsz benne, hogy az életemért fogok könyörögni.

• Képtelen vagy szakítani addig, amíg másik fiú fel nem tűnik a láthatáron. Szakítás után is nehezen veszed rá magad a volt barátod letiltására, hiszen kapcsolatfüggő vagy. (2 pont)
• Hajlamos vagy egy pocsék kapcsolatban maradni, mert legalább addig is van melletted valaki. (2 pont)
• Látványosan megváltozik a viselkedésed, ha a társad betegsége, munkája, vagy sportteljesítménye miatt kevesebbet tudtok szexelni. (3 pont)
• Előnyt jelent számodra egy párkapcsolatban, ha oda tudsz költözni a férfihoz, miközben neked semmid nincs. Rezsit, kaját, nyaralást, programokat, esetleg albérletet felváltva fizeti a srác meg anyukád, akik kikészülnek a munkától; miközben te csak úgy éldegélsz az iPhone-oddal meg a szép ruháiddal, a barátnőid meg nyögik a diákhitelt. (3 pont)

• A társadnak gyakran van az az élménye, hogy a társaságában órákat telefonálsz anyukáddal, vagy egy barátnőddel, és panaszkodsz mindenről, hiszen minden felelősség elől hozzájuk menekülsz. (3 pont)
• Sokat szoktál mások előtt, nyilvános helyen telefonálni, mert ezzel azt a látszatot keltheted, hogy fontos vagy és sokan szeretnek téged. (3 pont)
• Nem szeretsz munkáról, sportról, önállóságról beszélgetni, mert mindhárom távol áll tőled. (1 pont)
• Utálsz dolgozni, vagy nincs is munkád. (2 pont)

• Véletlenül rendszeresen problémás emberek szoktak megtetszeni neked. (Büntetett előélet, drog-, alkohol-, vagy szerencsejáték-függő, hűtlen, agresszív/erőszakos, tahó, figyelmetlen, céltalan, 20 évvel idősebb stb.) Muszáj, hogy valaki színt vigyen a kis szánalmas, jelentéktelen életedbe, és hogy végre valakin keresztül odafigyeljenek rád. Ha tudatosan ilyen férfiakat választasz mindig, akkor (1 pont), ha meg akarod őket menteni, akkor (3 pont), ha pedig szerinted ez az egész ,,véletlen", akkor (5 pont).
• Azt állítod, hogy minden férfi problémás, nincs normális pasi. (1 pont)
• Azt állítod, hogy az összes férfi felszínes, miközben minden, amit egy kapcsolatban adni tudsz, az a tested, meg a szád. Érzelmileg még egy férfi sem érezte magát biztonságban melletted. (2 pont)
• Ha még nem volt komoly párkapcsolatod huszonévesen, azért is a szemét férfiak a hibásak, neked semmilyen felelősséged nincs benne, hiszen te tökéletes vagy. (1 pont)

Ez volt a második legjobb duma EVÖR amivel visszautasítottak, egy 26 éves nő volt.

• Rendszeresen féltékenykedsz ok nélkül, ha pedig esetleg megcsal, nem szakítasz, hanem mész sírni a barátnőidhez, hogy de hát mennyire szereted. (3 pont)
• Eltiltod a barátodat bizonyos emberektől, vagy másképp viselkedsz, ha elmegy velük találkozni. Ha kerek-perec megmondod neki, hogy eltiltod (1 pont), ha érzelmileg zsarolod, passzív-agresszív vagy, és bűntudatot keltesz benne ha mással találkozik, akkor (5 pont). 
• Gyakran előfordul, hogy nem vizsgálod meg a saját felelősségedet egy veszekedés alkalmával, csak a másikét emeled ki. Neked nem kell változtatnod semmit, majd ő alkalmazkodik hozzád, ha szeret! (4 pont)
• Jellemző, hogy mások előtt képtelen vagy elismerni, ha hibáztál, sosem vizsgálod meg a saját felelősséged, inkább ráfogod a körülményekre, a sorsra, az életre, a rendszerre, a mai világra, vagy egyszerűen rákened másokra. (4 pont)
• Előfordul, hogy inkább mindenre bólogatsz, igazat adsz, csak nehogy konfliktus alakuljon ki, mert azt képtelen vagy kezelni. (2 pont)

• Elhangzott már az a szádból, hogy ,,...ha szeretsz, akkor ezt megteszed/nem teszed meg". (3 pont)
• Elégedetlen vagy a testeddel, és legbelül arra vágysz, hogy mások bizonygassák, hogy tetszel nekik, úgyhogy gyakran szoktál célozgatni arra, hogy kövérnek/csúnyának tartod magad. (2 pont)
• Elégedetlen vagy a testeddel, és mellette annyira nullán van az önbecsülésed, hogy nem olyan fiút szeretnél, akinek úgy tetszel, ahogy vagy, hanem magadat alakítanád tucattá, hogy minél több embernek tetsszen a kinézeted. (1 pont)
• Jellemző, hogy a barátnőiddel a közös önigazolás tart össze titeket, és az, hogy közösen utáltok másokat, megerősítitek a másikat abban, hogy értékesebbek vagytok a környezeteteknél. (2 pont)

De meghallgattam volna, ahogy a hülye picsa előadja ezt a sztorit a barátnőjének! :D

• Gyakran osztasz meg képeket nyilvánosan az ételedről, italodról, vagy az edzőteremből. (1 pont)
• Rendszeresen használod a Messenger napok funkcióját, miközben a napod fénypontja egy 500 forintos limonádé, amire a barátoddal hívattad meg magad, vagy anyádtól kértél pénzt. (1 pont)
• A képeiden modelleket utánzol, dobálod, vagy simogatod a hajad, mert láttad, hogy ezt más lányok milyen magabiztosan csinálják, és olyan akarsz lenni, mint ők. (1 pont)
• Úgy gondolod, semmilyen problémát nem vet fel, ha valaki képek százait posztolja a gyerekéről az online térbe. Akinek pedig gondja van ezzel, az szerinted irigy, és nem tud örülni más boldogságának. (1 pont)
• Szeretsz olyan fiúkkal szórakozni, akiktől nem szeretnél semmit, de tudod, hogy tetszel nekik; hiszen ők a próbálkozásaikkal megtámogatják az ingatag önértékelésed. (3 pont)

• Ha egy társas helyzetben el kell játszanod az ártatlant vagy a butát, az semmilyen gondot nem okoz. (2 pont)
• Sírtál már azzal a céllal, hogy elérj valamit. (2 pont)
• Jellemző, hogy úgy gondolod, mások problémái kevésbé súlyosak, mint a tieid. (4 pont)
• Gyakran hangoztatod, hogy téged nem érdekel mások véleménye. (Persze, eközben belül szétvet a megfelelési kényszer.) (1 pont)
• Használod a :) hangulatjelet flegmázásra. (1 pont)

Na, mennyi lett? Jöhet az értékelés? Lássuk a medvét!

50+ pont - Szavak nincsenek arra, hogy mekkora drámakirálynő vagy. Tőled általában menekülnek a férfiak, szóval nagy nehezen találtál valami tétova papucsot, akit kisajátíthatsz és kedvedre alakíthatsz, irányíthatsz. Amellett, hogy szerencsétlen srácot lelki terrorban tartod és rendszeresen zsarolod/bántalmazod érzelmileg, a hétköznapok apró részleteiben is képes vagy meglátni a drámát, mint például ez:

36-50 pont - Elviselhetetlen vagy, de tudsz azzal érvelni, hogy van nálad rosszabb is. Azért nem árt, ha a barátod hord magával Xanaxot a találkozókra, biztos ami biztos.

21-35 pont - Na, ez már kezd alakulni. Hajlamos vagy a manipulatív dolgokra és az érzelmi zsarolásra, de gyakran észreveszed magad, és igyekszel moderálni a viselkedésed. Csak így tovább, neked hasznos lehet ez a teszt, ha változni szeretnél, innen már tudni fogod, hogyan csökkentsd a pontszámod. 20 fölött még mindig nehéz eset vagy, de belőled már kinézem, hogy egyszer meg tudsz változni. Sok sikert hozzá!

6-20 pont - Gratulálok, nem vagy az egészségesnél hisztisebb! A barátod egy szerencsés ember, hiszen veled élmény lehet a párkapcsolat. Jó társaság vagy, szeretnek veled lenni a fiúk, hiszen érzelmileg biztonságban érzik magukat melletted. Ami a konfliktusokat illeti, te bizonyára ismered azt a jó öreg life-hacket, amivel minden párkapcsolati veszekedés megoldható:

0-5 pont - Hozom a dobozt!

Jót nevettél a teszten? Esetleg megsértődtél? Add ki magadból itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! A Mennyire vagy kiábrándító? tesztet is érdemes kitöltened, sőt, itt 33 tippet találhatsz arra, hogyan teheted tönkre a saját párkapcsolatod, ha esetleg túl tökéletesnek találod.