Miért hazudnak az emberek jelentéktelen dolgokról?

Sokunknak van olyan ismerőse, akin észre lehet venni, hogy gyakran kissé másképp emlékszik a vele, veletek történt dolgokra. Jobb esetben ez egy munka- vagy osztálytársad, rosszabb esetben a barátod, barátnőd. Egyre inkább foglalkoztat a kényszeres hazudozás jelensége, ezért elhatároztam, hogy fejest ugrom a mitomániába.

Hogy mibe? A mitománia hazugságkényszert jelent, tehát a mitomániás beteg kényszert érez arra, hogy az emlékeit egy kicsit átszínezze, amikor előadja. Nem teljesen, szóval nem személyiségzavarról van szó, csak az apró részleteket éppen annyira, hogy ne legyen igaz. Az ilyen ember nem feltétlen annak érdekében hazudik, hogy jól jöjjön ki a helyzetből, teheti ezt teljesen tét nélkül is. Például, ha vajas kenyeret vacsorázott, másnap állíthatja azt, hogy gulyáslevest evett; ha a kocsmában töltötte az estét, mondhatja azt, hogy egy barátjánál volt. Nem történne semmi, ha elmondaná az igazat, de valamiért ez mégsem szokott menni neki. A történet összeállítását konfabulációnak, magyarul ,meseszövésnek nevezzük.

Forrás: Pinterest

A konfabuláció akkor is jól jön, ha van tétje a dolognak. A leggyakoribb ilyen helyzet, amikor valaki rendszeresen beteget jelent, amikor nem akar találkozni a másikkal, vagy kitalál egy történetet, ha kínos dologra kérdeztünk rá. Előfordulhat, hogy feketén-fehéren, száz százalékban cáfolni tudod az állítását akár egy képernyőfotóval, vagy más bizonyítékkal. Ilyenkor háromféle reakció lehetséges:

• megsértődik, felháborodik, hogy mi az, hogy belőle ilyet nézel ki, ő soha nem hazudik, becsületszavára mondja stb. (ez a gyakoribb)
• az előző, és még meg is vádol azzal, hogy te félreérted
• bevallja, hogy hazudott, és azzal magyarázza, hogy meg akart kímélni, nem akart fájdalmat okozni azzal, hogy elmondja stb. (ez a ritkább)

Azért az első a gyakoribb, mert a mitomániás beteg maga sem érzi a különbséget a hazugság és aközött, ami valóban megtörtént. Az emlékeit saját maga számára is átírta, belekergette az illúzióba saját magát, ezáltal nem tekinti hazugságnak. Ennek köszönhető, hogy ilyenkor nem érez bűntudatot sem, és nem képes átérezni azt, hogy te a valóságra emlékszel, csak annyit fog fel az egészből, hogy hazugsággal vádoltad - szerinte ok nélkül. Az illető ilyenkor annyira mélyen hisz a saját változatában, hogy képes a poligráfot is megtéveszteni.

A hazugságkényszer oka lehet egyszerűen a szégyen elkerülése, hiányosságok ellensúlyozása, gyerekkori trauma, vagy hosszútávú alkoholizmus. Hiányosságok ellensúlyozására tipikus példa, ha valaki teljesen komolyan állítja, hogy személyesen ismer egy hírességet (esetleg a rokona), miközben valójában egy rajongója. Gyerekkori traumára egy jó példa, ha Messenger-beszélgetés közben sorozatosan látjuk felbukkanni a három pontot egy kínosabb üzenet után, és ha rákérdezünk, hogy a másik mit kezdett el írni, azt állítja, hogy nem is nyúlt a telefonjához. Logikus: ha valaki gyerekkorában azt tanulta meg, hogy az ilyen kínos jelenetek súlyos következményekkel járhatnak (fizikai, vagy lelki terror), akkor felnőttként sem fog tudni beleállni hasonló helyzetekbe, inkább ezt a megoldást választja. Jellemző a mitomániára, hogy a beteg ellentmondhat annak, amit korábban mondott, vagy felülírhatja, illetve történeteket talál ki magáról és a környezetéről.

A Stylemagazin életmód rovata ismét ,,brillírozott", amikor ezt a témát feszegette. A kedves cikkíró hölgy szerint ,,a kegyes hazugságot a szeretet vezérli", és ,,a teljes igazság fellebbentése inkább rombol, mint épít". (Csodálkoztok, hogy ellenpéldának szoktam felhozni ezt az oldalt?) A Mindennapi Pszichológia már érdekesebb dolgokról ír: azt állítja, hogy a konfabuláció nem tekinthető hazugságnak. Abból a szempontból tényleg nem érdemes így tekintenünk rá, hogy az illető nem nekünk szeretne ártani, nem rossz szándék vezérli, hanem saját magát védené a szégyentől, vagy más következményektől az átírt, vagy kitalált történettel. A tudomány jelenlegi állása szerint a két nem nagyjából egyforma mértékben hazudik. A nők célja ezzel leggyakrabban a másik ,,megkímélése" az igazságtól, a férfiak pedig leginkább valamilyen érdek miatt teszik.

Az én tanácsom az, hogy ha sorozatosan mitomániát gyanítunk valakinél, érdemes megszakítani vele a kapcsolatot. A mitomániás beteg nem fog megváltozni külső hatásra, nem, még a te kedvedért sem. Ezek az emberek gyakran résztvevői mérgező, bántalmazó kapcsolatnak. Ilyen esetben a bántalmazó apró részleteket változtat meg az emlékeiben, a másiknak pedig folyton az az élménye, hogy ő maga ,,rosszul emlékszik". Hosszútávon ez önbizalomhiányhoz, vagy akár megőrülésérzethez is vezethet. Ha nincs lehetőségünk elkerülni egy kényszeres hazudozót, akkor pedig beszélgetés közben érdemes a fejünkben egy csecsemő arcát képzelni az övé helyére, és ha végzett a mondandójával, magunkban elmondani, hogy "jól van, menjél szépen játszani", őt pedig megnyugtatni egy határozott egyetértéssel.

Nem érted az embereket? Ne aggódj, én sem! Viszont ha lejjebb az emberismeret címkére kattintasz, elolvashatod, hogyan próbálom megérteni őket. Sok érdekes olvasnivalót fogsz találni, ami lehet, hogy neked is segíthet.