2017. december 31., vasárnap

A Rendszer | életszeretet | tanulságos részletek az életemből | évértékelés

Az utóbbi időben sokat szerepel a rendszer szó a közéletben, és a legtöbb embert már kirázza a hideg ennek hallatán. Gondoljunk csak bele, ha a rezsim szót használjuk: lényegében ugyanazt jelenti, de erről mindenkinek a korlátozás, az elnyomás, a boldogtalanság jut eszébe.

A rezsim szó nagyon szorosan összeforrt ezzel a jelentéssel, de a rendszer szóra érdemes úgy gondolni, mint a depresszió legnagyobb ellenségére. Így már nem is hangzik olyan rosszul, igaz? Nekem különösen jól cseng, hiszen már hét éve a saját rendszerem, a nagybetűs Rendszer szerint élem az életemet, és ez az elkövetkező legalább három évre így is marad. Semmilyen szektához, motivációs előadóhoz, spirituális, természetfeletti, vagy hasonló megfoghatatlan bullshithez nem kötődik, a Rendszert én találtam ki. Honnan jött nekem ez a Rendszer, miért pont tíz év, és így, hogy semmilyen vallási vezető, sem Szabó Péter nem hagyta jóvá, működik egyáltalán? Úgy gondoltam, megéri erről egy külön bejegyzést írnom.

A Rendszer gondolata 2010. december 24-én fogalmazódott meg a fejemben. Elkeseredett voltam, magányos, és az égvilágon semmi értelmét nem láttam az életemnek. A napjaim nagy részében unottan ültem az MSN előtt, életem legnagyobb hosszútávú célja pedig az volt, hogy megnövesszem a hajam olyan vasalhatóra, nem mintha emós lettem volna, csak a divat kedvéért. Tizedikesként ismerkedtem egy végzős lánnyal, aki igazából nem is tetszett, csak felhasználtam arra, hogy az önbizalmamat növeljem vele, pontosabban, hogy legyen egyáltalán valami önbizalmam. Meg persze ő már elmúlt 18, vele nincs gáz a boltban, ha veszünk inni.

Utólag sem tekintek magamra alkoholistaként, de tény, hogy az alkohol akkoriban jobban meghatározta a mindennapjaimat, mint bármi. Elkeseredett voltam, magányos, de nem céltalan. Elég egyszerűen meghatározható célom volt: találni valakit péntekig, akivel hétvégén berúghatok. Nem azért, hogy aztán hétfő reggel félhangosan elejtsem az osztályteremben, hogy mekkora buli volt, egyszerűen csak jól esett. Jól esett arra a néhány órára nem gondolni semmire, és kihúzni magam bármilyen felelősség alól. Jól esett hülyeségeket csinálni, irányíthatatlanul nevetni, nosztalgiázni, fárasztó szóvicceket gyártani, felszabadulni, és ehhez akkor, abban a helyzetben szükségem volt az alkoholra. Igazán hálásnak kellene lennem, hiszen nagyon sokan segítettek lerészegedni minden hétvégén: az osztályfőnököm, aki masszív alkoholista a mai napig; néhány osztálytársam, a barátaim, és sokat elmond erről az időszakról, hogy volt köztük olyan, aki most

szerepel a rendőrség nyilvános körözési listáján garázdaság miatt.

Vele rég nem tartjuk a kapcsolatot,. Már akkor is voltak balhéi, de nem velem, így pont nem érdekelt, hogy mással mit csinál. Ha esetleg hétköznap hívott valaki, az sem volt akadály - az osztályfőnököm tudta, hogy megy ez, úgyhogy szinte mindig leigazolta az első órát, ha esetleg eggyel kevesebben voltak a 10.B osztályban másnap reggel.

Nem volt semmi tétje annak, hogy mit csinálok. Nem voltam igazán fontos senkinek, és nekem sem számított senki. Nem volt állandó barátnőm, nem kötődtem lelkileg a családomhoz, és a barátságaim többsége is felszínes volt. 16 évesen úgy éreztem, akármit megtehetek, és hét év sem volt elég teljesen rájönni, hogy mennyire gyerek voltam még akkor. Tudtam, hogy a jegyeim sem számítanak semmit, hiszen ha egyetemre szeretnék menni, elég 11-12. év végére kijavítanom, meg az érettségire készülnöm, és ezt a tanárok is pontosan tudták. Néha elmentem egy-egy hétvégére árufeltöltőnek a Tescoba, és az a 8-10 ezer forint, amit kaptam érte, pontosan arra volt elég, hogy eligyam. 2010 végére viszont nagyon elfajult ez a dolog.


Elegem lett. Bár majdnem minden hétvégén elértem az egyetlen kimondott célomat, ezzel pont, hogy egyre távolabb kerültem az egyetlen ki nem mondott célomtól: hogy egy szeretetteljes, kiegyensúlyozott családban neveljem fel a leendő gyerekeimet. Sehogy nem éreztem azt, hogy akár mentálisan, akár a gondolataimmal, cselekedeteimmel én közelebb kerülnék ahhoz, hogy ne úgy csináljam, ahogy a szüleim. Ez volt az a mondat, amit a legtöbbször mondtam ki magamban, és a mai napig ez az a mondat: én nem úgy fogom csinálni, mint a szüleim. Végül is, addig sem úgy csináltam, hiszen a családunkban senki nem ivott rajtam kívül, de pontosan ugyanolyan jellemtelen, akaratgyenge, megkeseredett és függőségre hajlamos voltam, mint ők. Egy kiszolgáltatott kis valami, amit ide-oda rugdos az élet, és hagyja bábként rángatni magát bármi által. A körülmények áldozata.

2010. december 24-én megtettem az első olyan lépést, amit a szüleim és a bátyám soha életükben nem tettek meg, és minden bizonnyal nem is fognak. Felismertem, és beismertem magamnak, hogy mennyire értéktelen az, amit csinálok. Ültem a földön a matracomra terített takarón, néztem magam a lezárt telefonom képernyőjén, és arra gondoltam, hogy mennyire üres, és semmitmondó az egész életem iskolástul, hétvégéstül, bulizásostul, mindenestül. Eljutottam arra a pontra, hogy ez így, ahogy most van, tarthatatlan, vagy ha ezt így folytatom, akkor nemhogy szeretetteljes, harmonikus családom nem lesz, de semmilyen. Nem lesz mindig egy szeretetéhes, két évvel idősebb lány, akivel lehet a tekintetemmel, meg a mozdulataimmal játszadozni; nem lesz örökre az osztályfőnököm ez az alkoholista nő, aki a megromlott házasságát azzal próbálja palástolni, hogy barna sört vesz a diákjainak hétvégente; nem lesz mindig elég a Tescoban két nap alatt megkeresett tízezer forint, és alig néhány év választ el attól a helyzettől, amikor önállósodnom kell, hiszen már akkor tudtam, hogy el fogok szakadni a családomtól. Úgy éreztem, el kell kezdenem felkészíteni magamat arra az időszakra, amikor én leszek a család(fő). Muszáj. Most, vagy soha. Ledobtam a telefont az ágyra, kitéptem egy papírt a legközelebbi spirálfüzetből, a tetejére tettem, a felhúzott lábaimra támasztottam, és felírtam szép nagy számokkal a tetejére, hogy:

2011

Hogyan kellene csinálnom? Mit szeretnék? Mi az, ami fontos? Egyáltalán: meddig tartson ez az egész? Tíz év. Annyi elég lesz. Annyi időnek elégnek kell lennie, hogy helyrehozzak mindent, amit elrontottam annak köszönhetően, hogy félreneveltek, vagy épp nem neveltek sehogy. Hittem abban, hogy egy évtized alatt ki lehet cserélni egy teljes személyiséget. A Rendszer végső célját nem írtam fel, de a gondolataimba éppen elég mélyen bevésődőtt: 

2020. december 24-én szeretnék olyan mentális, szellemi és anyagi szinten lenni, és szeretnék annyi élményt gyűjteni addig, hogy alkalmas legyek egy kiegyensúlyozott, szeretetet adni és fogadni tudó gyerek felnevelésére. 

Legyek elég érett, legyek elég tájékozott, legyen egy biztos, szeretett munkahelyem; és ne akarjam már "kiélni magam". Egy perc alatt eljuttattam a kimondott céljaimat idáig a hétvégi berúgástól. Ez nem semmi! Fellelkesültem, és elkezdtem összeszedni azt, hogy mit is szeretnék 2011-ben.

Olyan megkeseredett, életképtelen gondolkodású emberek, mint a szüleim, biztos ezeket kezdték volna papírra vetni: nem inni egész évben, találni egy állandó barátnőt, ,,pozitívnak lenni". Tudtam, hogy az alkohol nem az oka, hanem a következménye valaminek, és nem arról volt szó, hogy nem tudtam elképzelni a hétvégéimet nélküle, hanem, hogy nem akartam. Olyan helyzetbe kellett hoznom magam, hogy ne akarjak inni. A 2011-es listámon többek között ilyenek szerepeltek:
  • elkezdeni kondizni, és futni járni
  • nyelvvizsgázni
  • javítani az év végi bizonyítványon (hogy 11-12-ben legyen valami tapasztalatom a tanulással)
  • kiválasztani, milyen faktra szeretnék járni 11-ben
  • többet dolgozni
  • többet aludni
  • új kajákat főzni (untam a rántottát meg a mirelitet)
  • rendben tartani a szobám,
és még néhány másik dolog, de ezek mellett továbbra sem szerepelt, hogy nem ihatok, vagy nem feküdhetek le senkivel csak úgy.

Nem tiltottam meg magamnak semmit - olyan helyzetekbe hoztam magam, hogy ne is legyen szükség a tiltásra. A Rendszernek köszönhetően jóval kiegyensúlyozottabb lettem. Január elején elkezdtem konditerembe járni, és mivel csontsovány voltam - 54-55 kiló - hónapok alatt látványos változást értem el még úgy is, hogy alig-alig figyeltem oda az étkezésre, és közben egy-két hétvégi sörözés is belefért. Márciusban elkezdtem futni is, illetve az állóképességemet az új munkahelyem is javította: egy ismerősöm szólt, hogy kellene egy szórólapos néhány belvárosi kerületbe. Tetszett a suli utáni 10-15 km gyaloglás, de sokat nem kaptunk érte, ráadásul be sem voltunk jelentve, és ismerősömet ki sem fizették, úgyhogy egy hónap után otthagytuk a munkát. (Összeszedtem ott egy lányt, vele sem tartott több ideig a dolog, de szép emlék.) Áprilisban aztán elindultam egy tömeges futóversenyen, ahol a több ezer induló közül a 23. lettem, 6,5 kilométert 25 perc alatt tettem meg. Annyira nem voltam jó futó, hogy egy egyesület is hasznomat vegye; viszont baromi sok lelkierő volt bennem, és az épp csak izmosodni kezdő 55 kilómat nagyon könnyű volt 6,5 kilométeren keresztül végigvinni. Szárnyaltam. Májusban sikeres nyelvvizsgát tettem, júniusban pedig 5-ösre zártak le nyelvtanból, spanyolból, informatikából, és természetesen angolból. Ennek a felvételi szempontjából semmi jelentősége nem volt, viszont magamnak bizonyítottam, hogy igen, tudok ilyet is! Szeptemberben elkezdtem töri és spanyol faktra járni, és haverommal találtunk egy suli után végezhető gyári munkát. Itt sem maradtam egy hónapnál tovább, ráadásul az egész fizetésem elment ruhákra, 17 évesen felöltöztem a Váci utcában a saját fizetésemből. Egy nap alatt elszórtunk vagy negyven-ötvenezret, aztán nem sokkal később kint Bécsben is 100 eurót. (Pedig akkor még sehol nem volt az Éjjel-Nappal Budapest!) A kondizásba is kezdtem belejönni, egyre jobban álltak az új pólók, októberben pedig ismét elindultam egy több ezer résztvevőt vonzó futóversenyen, ahol a 33. helyezést értem el 7 km-en. Lelkileg is megerősödtem: október elején annyira szerelmes lettem, hogy az onnantól kezdve 28 hónapig kitartott, ilyenre azóta sem volt példa. A barátnőmmel mindenben támogattuk egymást, és akkor, abban a helyzetben úgy éreztem, hogy őt az égből küldték nekem.

Egy évre rá, 2011. december 24-én aztán ismét leültem, és...


...nem, nem sikerült minden. Közel sem sikerült minden. Összevetettem a listát az eredményekkel, és bizony bőven voltak rajta olyan fontos dolgok, amik nem sikerültek. De rájöttem, hogy

ez működik. 

Rájöttem, hogy ha ezt tíz évig csinálom, ennek van értelme, vezet engem valahová. Mégpedig pontosan oda, ahova én akarom, hogy vezessen.

Eltelt egy év, összegeztem, hogy mit sikerült elérnem, aztán felírtam a 2012-es céljaimat. Aztán még egy év, és így tovább. Összesen hét év telt el, és holnaptól itt a nyolcadik. Amikor először belegondoltam, az volt az érzésem, hogy áhh, 2020, mikor lesz az? Sosem jön el. Most pedig úgy érzem, hogy a 7/10-ed részét sikerült teljesítenem annak, ami ahhoz kell, hogy 2020 végére olyan állapotban legyek, mint amilyennek 2010 végén elképzeltem magam.

Nem, továbbra sem vagyok Szabó Péter, és nem mindegyik év telt olyan, viszonylagos jó hangulatban, mint 2011. Szakítottam komoly kapcsolatból, háromszor. Három különböző lánnyal. Bömböltem a földön ülve. Megbuktam annyi vizsgán, hogy a végén több mint százezret fizettem az egyetemnek, hogy engedjenek záróvizsgázni. Húsz évesen is ott tartottam, hogy ápolatlan, zsíros hajú, fogatlan nénik kiabáltak velem a Tescoban, hogy ne oda pakoljam a lisztet, hiszen ők voltak a feletteseim, én pedig az árufeltöltő. Szerepeltem a Maradj Talpon!-ban, és leestem. Addig-addig panaszkodtam a barátaimnak, hogy elegük lett belőlem, és a legtöbben szép lassan leépítettek. Úgy éreztem, hogy pszichológushoz kell fordulnom, kétszer. Megszakítottam minden kapcsolatot a családommal. Hónapokig éltem hűtő, tűzhely vagy ágy nélkül. A 2012-ben és 2016-ban egy-egy pánikroham is feldobta a lelkivilágomat.

De a Rendszer nem állt meg egy pillanatra sem.

A Rendszer élt, működött, és haladt, és a Rendszerrel együtt én is. Akkor is, amikor sírtam; akkor is, amikor senki nem tudott arról, mennyire egyedül töltöm a napjaimat; és akkor is, amikor éppen csak üres zsemlét ettem hó végén. Ha csak gazdag/boldog akartam volna lenni valahogy, akkor még mindig itt tartanék, vagy már itt sem. De pont ebben nőttem fel, pontosan láttam, hogy ez mennyire nem vezet sehova: gazdagnak, boldognak lenni - valahogy. Mindenki ezt mondja. Majd meglátjuk, majd kialakul, majd elválik. Légy pozitív, légy önmagad, ne add fel, és hasonló, sosem hallott dolgok, igaz?

Erre van kitalálva a Rendszer. Minden év minden napján olyan helyzetbe hoz, hogy túl akarjak látni ezeken a ,,motivációs" szövegeken, és ne érjem be a gazdagság és a boldogság szánalmas hajkurászásával, meg magamra erőltetett pozitív gondolkodással. Ez több, mint az új év, új én. A Cosmo-lányok (és az utánuk futó fiúk) új énje nem sírhat, nem lehet pánikrohama, nem lehet motiválatlan, nem lehet csalódott, nem hízhat, ha meghívják egy jó ebédre és nem fogyhat, ha beteg, hiszen akkor az már a régi én, és a kukába kerül az egész motivációs humbug, az új énnel együtt. Volt barátnőm anyja teleragasztgatta a házát a húszéves fekete-fehér fotóival, és színes post-iteket tett mellé, amire ráírta: ilyen leszek! Már akkor sem tudtam átölelni, mert nem ért össze a kezem, most pedig a képek alapján kövérebb, mint valaha. (A lányába pedig többek között amiatt a kiolthatatlan életszeretet és lelkesedés miatt szerettem bele, amit ez a nő képtelen volt benne megszüntetni, pedig elég kitartóan próbálta.)

A Rendszer ettől más. Nem csak a papírra vetett betűkből és számokból áll, hiedelmekből, cukormentes kólából meg idióta hasztalan diétákból, amiktől megkeseredsz. Helyzetekbe hoz. Olyan helyzetekbe, amik rávezetnek arra, hogy miben érdemes hinni, és miért érdemes szeretni az életedet. Keretet, értelmet, lendületet, és támaszt adott az életemnek, nekem pedig reményt. Keretet, minden év januárjától decemberéig, amin belül sírhatok, lehetnek mélypontjaim, lehetek motiválatlan, berúghatok, ha úgy érzem, és el lehetek keseredve. Értelmet, pontosan ezek miatt a pillanatok miatt: el tudtam őket helyezni időben, és egy képzelt térben az éven és az életeseményeimen belül, meg tudtam vizsgálni, hogy miért alakult ki, és így az ellen tenni, ami pontosan az oka, nem vaktában tapogatózni. Ennek köszönhetően jobban át tudtam élni ezeket is, és az örömteli pillanatokat is, pedig sokáig küzdöttem a pillanatok megélésével, mert egyszerűen nem mertem átérezni semmit, beleélni magam bármibe is. Lendületet, legalább akkorát lelkileg is, amekkorával 2011 áprilisában befutottam a célba a Városligetben. Elkezdtem szeretni a saját életemet. Ennek az életszeretetnek, és közvetve a Rendszernek köszönhető, hogy soha nem akartam öngyilkos lenni. Támaszt, hiszen az igazságra a legkönnyebb támaszkodni, márpedig nemsokára hetedszer is leülök, hogy kristálytiszta tükröt tartsak magam elé, és összegezzem az elmúlt évemet.

És reményt, hogy van kiút. Hét év és hét nap telt el a Rendszer kezdete óta. A szorongást elkezdte felváltani az akarat, a kötelességeket szép lassan felváltják a lehetőségek. Ritkán iszom alkoholt, és többé-kevésbé késznek érzem magam egy komoly kapcsolatra. Egyre kevésbé félek az emberektől. Elvégeztem az egyetemet, írtam egy 5-ös szakdolgozatot, amit 5-ösre meg is védtem. Ha ügyesebben válogatom meg a szavaimat a gyakorlaton, mint itt a blogon, akkor nemsokára hivatásszerűen is azzal foglalkozhatok, ami a gyerekkori álmom volt. Újságíró leszek. Egészséges testalkatom lett. Alig fér el egy oldalon az önéletrajzom, annyi helyen dolgoztam. Nyolc hónap után csoportvezetőnek választottak meg egy irodai diákmunkán. Egyedül élek és háztartást vezetek. Rájöttem, hogy szerethető vagyok, és karnyújtásnyira vagyok attól, hogy ezt a szeretet képes legyek továbbadni is.

2017 is egy szerethető év volt. Az első nap rögtön berúgta az ajtót: akkor még tervben sem volt, hogy saját blogom lesz, de hozzászóltam egy ismert blogger elég megosztó, és több tízezer reakciót kiváltó bejegyzéséhez. Még január 1-jén reagált rá, kérte, hogy keressem meg privátban, és megkért, hogy írjak egy bejegyzést a blogjára, mert annyira tetszett neki, ahogy látom a témát, amiről írt. Megjelent, sokan kedvelték. Néhány napra rá valóra vált a gyerekkori álmom, és beléptem egy online újság szerkesztőségébe: elkezdtem a szakmai gyakorlatomat, és nem sokkal később már saját cikkeim jelentek meg. Tavasszal megírtam a szakdolgozatomat egy elég aktuális, nagy port kavaró témáról, és sokáig nem hittem benne, hogy sikerülhet, de végül 5-ös lett, és hasonlóan jól sikerült a védés is. (Vajon mi lett volna, ha pozitívan gondolkodok...?)

Időközben iszonyatosan elmagányosodtam, és egyre rosszabbul viseltem. Amikor már reggelente képtelen voltam felkelni, hogy munkába menjek, és étvágyam sem volt, úgy döntöttem, felnőttként először felkeresem a kerületi háziorvost. Bejelentkeztem egy vérvételre, és kiderült az, amire számítottam: semmi kóros eltérés, egészséges a vérképem. Négy év után ismét megkerestem a pszichológusomat, és hónapokon keresztül próbáltuk feltárni, mi miért történhetett, több-kevesebb sikerrel. Az év első felében hónapokig játszottunk macska-egér játékot egy lánnyal, általában én voltam a macska. Összességében mindkettőnk nagyon sokat tanult belőle. Ez nem kötődik semmilyen formában a rosszullétemhez, de párhuzamosan történt a kettő. Kötődtek új barátságaim is, így év végére pedig azt mondhatom, hogy kezd hasonlítani az egészségesre a szociális életem.

Elkezdtem ezt a blogot is, és úgy érzem, van értelme. Nem tartozik a legolvasottabbak közé, de jól esik kiírni magamból azt, amit gondolok, és néha jól esik megmérni az értékét egy-egy vitával. Úgy gondolom, egy-két embert elgondolkodtathat, akár segíthet is nekik, és ha ennyit elértem, már megéri folytatnom. Ráadásul közben gyakorolhatom magát az írást is, rám fér. Év végén új szerkesztőségbe kerültem gyakornokként, és 2018 legnagyobb kihívása is ez lesz: vajon mennyi olvasót tudok meggyőzni a cikkeimmel, és vajon mennyit érnek a gondolataim egy egyszerű, dizájn nélküli blogon? És persze, ahogy szokott, ez kiegészülhet egy kis macska-egér játékkal, örömteli és elkeseredett pillanatokkal, új ötletekkel, élményekkel, tapasztalatokkal. Alig várom!

Minden kedves olvasómnak hasonlóan boldog új évet kívánok, 2018-ban sem hagylak titeket gondolatébresztő bejegyzések nélkül! :)

2017. december 27., szerda

Miért hazudsz? - A szellemi mélyszegénység



Mióta megjelentek a reakciógombok a Facebook-bejegyzések alatt, belül, csendben minden egyes nap tüntetek egy Hazudsz! gombért. Ezt óránként többször is szívesen nyomkodnám, és bizonyára olyan hatást keltene, mint egy megosztó bejegyzés alatt az ellenvélemény. Ha megjelenne az első, onnantól már felbátorodnának a hasonlóan gondolkodók, és csőstül jönne alá a többi, aki eddig csendben volt. Az első Hazudsz! után mások is meg mernék nyomni a gombot, és végül eljutnánk odáig, hogy a Facebook hírfolyama pontosan olyan unalmas lenne, mint azoknak az élete, akik hazudnak, hiszen a reakciógomboknak köszönhetően már nem érné meg bármi mást hazudni.

Néhányan hibáztatják a Facebookot nem csak a hazugságokért, de egy egész generáció elrontásáért is. Pedig az eszköz soha nem hibás. Nem az felel a gyilkosságokért, aki feltalálta a kést és Kalasnyikov sem felelős a borzalmas népirtásokért. Mindig az a felelős, aki használja. Teljesen mindegy, hogy MyVipnek, Iwiwnek, Instagramnak, Snapchatnek vagy épp Facebooknak hívjuk a felületet, ha hazudsz, azért egyedül te vagy a felelős. A tudományos cikkekben persze a Zuckerberg-művek viszi el a balhét helyetted - a Facebook káros, a Facebook hibás, a Facebook rossz. Mondjuk az tény, hogy itt többet hazudsz, hiszen itt vannak a szüleid is, nekik meg általában hazudsz. Instán meg Snapen megint mást hazudsz, ott a többiek mellé kell beállnod.

Az összes ismerősödnek hazudsz, szinte minden egyes posztoddal, de nem is ez a legnagyobb baj.

A legnagyobb baj azzal van, hogy magad is elhiszed, amit hazudsz.

Magad is elhiszed, hogy vagy valaki, hiszen saját személyes oldalad van; magad is elhiszed, hogy szeretnek, hiszen ott a több száz kedvelés; magad is elhiszed, hogy érsz valamit, hiszen a képeken úgy tűnik, aztán kilépsz a virtuális valóságból, és fogalmad sincs, miért bőgöd el magad, miért vagy kedvetlen, miért vagy motiválatlan, miért érzed magad kövérnek, csúnyának, reménytelennek, elveszettnek. Mások hazugságaival hasonlítod össze magad, és ráeszmélsz, hogy ha a körülötted lévő valóságot kellene felraknod Instára, inkább világgá mennél, de legalábbis törölnéd magad, az biztos.

Azt hazudod, hogy az egy érték, ha jól nézel ki. Fiatal, egészséges, átlagos testalkatú lányként, push-up melltartóban. Komolyan?

Jól kinézni valóban érték. Érték akkor, ha duci vagy, és szembeszegülsz a modellvilággal. Érték akkor, ha nem fogott rajtad az idő, és 40 felett, családanyaként is jól nézel ki. Érték akkor, ha legyőztél egy betegséget, de továbbra is jól nézel ki, és érték reggel, másnaposan, vagy egy egész éjszakás sírást követően. Kívánatosnak lenni érték csíkos pizsamában, frottír zokniban, elaludt hajjal, de abban, hogy beöltözöl, meg bepózolsz modellnek, és kanos, kiéhezett srácok meg a rokonaid odaírják, hogy milyen szép vagy, semmi érték nincs. Ilyenkor jön a meztelenkedés.

Azt hazudod, hogy elégedett vagy azzal, amit megmutatsz magadból. Feltöltés után is ötször megnézed a képet, a telefonod a kezedhez nő, állandóan frissíted, hogy időben reagálhass a hozzászólásokra, nehogy valami olyat írjanak, de a képen azt hazudod, hogy elégedett vagy. Alig várod, hogy megérkezzen az a 3-4 fiú a menetrendszerű hozzászólásával, meg az ál-barátnőid, akikkel nagyjából annyit beszélgettek kommentben, mint a valóságban, de mindegy, a lényeg, hogy a végén legyen elég like.

Azt hazudod, hogy jóban vagytok. Megy a hozzászólás: szépem, gyönyörűm, legszebbem, bff-em, aztán vége a sulinak, két év, és nem vagytok sehol se. Azt hazudod, hogy személyesen nem a telefont nyomkodjátok egymás társaságában, és úgy teszel, mintha nem a közösen utált osztálytárs, meg a kedvenc zenétek lenne a legerősebb kötelék a barátságotokban, hanem a szeretet.

Azt hazudod, hogy mindent megtehetsz. Ez a te Instád. Kezedben az iPhone, rajtad egy csomó drága ruha, kiegészítő, szépségápolási termék, nemrég tetted le a hajvasalót vagy -göndörítőt, tengerparton pózolsz. Feltöltötted a saját oldaladra - azt hazudod, hogy ez mind a tied. A valóság pedig az, hogy ebből semmi nem a tied. Ha az Instagram 20 év felett letiltaná azokat az utazásokat, programokat, telefonokat, ruhákat, sminktermékeket, amiket a szüleid, vagy a barátod fizettek ki, akkor bizony lenne egy üres, fehér Instagram-fiókod 25 évesen, profilkép nélkül. Ezeknek a képeknek mind-mind a szüleid, barátod Instagramjain lenne a helye, hiszen ők voltak azok, akik bementek minden áldott nap, vérrel-verejtékkel dolgoztak érte, és kifizették neked. Mégis a te neved alatt jelenik meg - azt hazudod a követőidnek, hogy mind a tied. Nem vagy már gyerek, te már nagylány vagy, bizony, huszonéves, és ezt mind-mind te érted el, egyedül! Ja, nem. A valóságban nem tettél hozzá semmit, de mégis hivalkodsz vele, mintha bármi közöd lenne hozzá azon túl, hogy egy másik ember pénzt adott neked, amit magadtól nem tudsz előteremteni.

Azt hazudod, hogy az Élet Iskolájában tanultál. Pedig a szaros érettségidet is a jóindulatú tanároknak köszönheted, nem magadnak, hiszen neked már az is nehéznek bizonyult, nemhogy egy szakma, vagy a továbbtanulás. Megszánták azt a semmirekellő arcodat, és átengedtek: ők is nagyon jól tudták, hogy tíz éven belül az élet hülyére pofoz majd, ha napokat kell végigdolgoznod a saját cigidért, kenyeredért, tejedért, vajadért. Rájössz te magadtól is, hogy hol a helyed, legalább egy érettségid legyen már, ha majd arcon vág a felismerés, hogy életképtelen vagy a munka világában.

(...és el is mentek! Csak azt már nem teszitek ki.)

Azt hazudod, hogy a Rozsdás Rákollóban dolgozol, mert tehetségtelen vagy az összes szakmához, olyan munkát végzel, amit bárki el tudna végezni. Nem értesz semmihez, önállótlan vagy, egyedül éhen halnál egy hónap alatt, de a like, meg a pózolás, az kell, gyönyörűm! Hiszen anélkül visszacsöppennél a valóságba, és rájönnél, mennyire nem állod meg a helyedet egyedül.

(Forrás: Pinterest)

Erre fel, még azt hazudod, hogy luxusban élsz! Igaz, hogy tele van az autópiac használt BMW-kkel, Mercedesekkel, Audikkal, amik pár százezer forintért sem kellenek senkinek, de te mégis beállsz a 10-20 éves használt kocsid elé, befeszítesz, és azt hazudod, hogy ez egy érték. Hogy ezt pár hónap alatt nem veheti meg akárki, akinek ugyanúgy bejárnak a szülei a szobájába összeszedni a csíkos alsógatyáit, mint ahogy a tieid is teszik, pedig itt vagy már 25 éves. Egyedül még erre se voltál képes, kellett hozzá, hogy a szüleid közben megvegyék a kajádat, befizessék a fűtést - a képen mégis egyedül vagy, azt hazudod, hogy ez egyedül a te érdemed.

Azt hazudod, hogy nem akarod, hogy megdugjanak. Hogy az igazit keresed. Csücsörítesz, pucsítasz, egész évben haspólóban meg szakadt picsanadrágban mutogatod a tested a követőidnek, és azt vagy képes hazudni, hogy meglep, ha rád írnak, hogy "szia, szex?". Mégis mit vártál ezekre a képekre, vörös rózsát, meg gyertyafényt? Azt hazudod, hogy te megállnád a helyed modellként. De gyáva vagy lefeküdni azokkal, akikkel ahhoz kellene, hogy ismert legyél, és nagy karriert fuss be. Valamiért mégis oldalra döntöd a fejed, simogatod a hajad és kitátod a szád, mintha öntudatlan lennél, és bambán bámulsz a kamerába, akár egy modell. Azt hazudod, hogy te nem olyan lány vagy, mint a többi, pedig te vagy a legsilányabb utánzat, akit valaha láttam. Előbb mennél világgá, mint hogy a szüleid ne adjanak pénzt egy hónapig alapozóra, szemhéjtusra, szemceruzára, spirálra, meg szájfényre.

Azt hazudod, hogy soha nem vagy rossz formában. Azt hazudod, hogy nincsenek rossz tulajdonságaid. Azt hazudod, hogy boldog vagy. Azt hazudod, hogy nincs szükséged senkire a boldogságodhoz, pedig kiszolgáltatottabb vagy, mint bárki. Ha nincsenek a szüleid, vagy a barátod, nincs like. Ha pedig nincs like, összeomlasz egy nap alatt.

(Nem igazán zavar, hogy hazudsz. Az bőszít fel, hogy alulbecsülöd a megérzéseimet, és a bullshit-érzékelőmet, és azt gondolod rólam, hogy elhiszem.)

Azt hazudod, hogy kapcsolatban. De ahhoz már avatottabb szem kell, hogy kiderüljön, milyen kapcsolatban. Azt hazudod, hogy szeretitek egymást, miközben az egész napotok veszekedéssel telik, kiabáltok egymással, összevissza csaljátok egymást. Van, hogy velem, van hogy az ismerősömmel, van, hogy csak tudok róla, hogy kinek az ágyában fekszetek. Innen, a valóságból ez nagyon jól látható.


(Jó hazugságokkal számtalan csatát megnyerhetsz, de a háborúban csak az igazság ér.)

Hazudni nagyon egyszerű és kényelmes dolog, főleg Instán. Ahhoz, hogy hazudj, nem kell semmilyen értéket képviselned a valóságban. Nem kell tudnod írni-olvasni, ékezeteket használni sem hozzá, analfabétaként is lehetsz kedvelt Instagram-sztár, ha elég jól tudsz hazudni a képeiddel. Teljesen lényegtelen, ha belül összetörtél, ha el vagy keseredve, ha segítségre szorulsz, ha szeretetre vágysz, ha azt tudod hazudni, hogy jól érzed magad, akkor ez senkit nem fog érdekelni. Amikor a virtuális személyiségre felépített virtuális önbizalmadat a valóságban kellene használnod, magyarul
  • elmész egy első személyes találkozóra,
  • vizsgázol,
  • állásinterjúra mész,
  • ki kellene adni a kezedből egy általad alkotott munkát a szakmádban,
  • egyedül kell élned, vezetned egy háztartást,
  • egyedül kell mások előtt elmondanod a véleményedet egy témáról,
  • egyedül kell bármit csinálnod a telefonod nyomkodásán, a kávézáson, meg a kisállat-simogatáson túl,
  • egyedül kell felkészülnöd a gyermekvállalás és -nevelés rád eső felére,
akkor jön az, hogy hoppá. Itt már nincsenek kedvelők. Nem vagy a szépem, a gyönyörűm, nem érdekelnek senkit a felvett pózaid, a kocsid, a segged, meg a melltartód. A valóságba nem tud téged befizetni anyu, meg apu, meg a pasid. Az érdekel mindenkit, hogy te magad mi vagy. Mivel foglalkozol, mit tudsz egyedül, hogy állod meg a helyed egyedül. És az érdekel mindenkit, hogy honnan ismerős mégis ez a semmitmondó, bizonytalan, határozatlan, önállótlan, hebegő-habogó, üres, értéktelen, életképtelen ember. Bizony, a My Storyból, a filter mögül. Csak ott kicsit máshogy nézett ki.

(Lélekgyenge emberek generációjában élünk - mindent a szőnyeg alá kell söpörni, ,,mert az sértő", még azt igazságot is.)

Az Instagramod, a Facebookod a nyomorult, unalmas, értéktelen valóságodból való menekülés. Ugyanazért teszed ki mindened, ugyanazért mutogatod magad, mint amiért a Hős utcában, vagy a külvárosok nyomortelepein drogoznak:

menekülsz a valóságból.

Menekülnöd kell, mert ebben a valóságban te is mélyszegény vagy. Szellemileg. És lelkileg is. Nincsenek gondolataid, nincsenek érzéseid, és amíg az ujjaid az iPhone-t nyomkodják, a lelked sorban áll a lelki-segélyszervezetnél, az Instagramnál, hogy felruházza, hogy táplálja, hogy támogassa, hogy életben tartsa, hogy megmentse egy pohár like-kal a kiszáradástól. Nem tudsz megnyilvánulni; nem tudod megfogalmazni, mit akarsz; nem tudod megfogalmazni, mi a bajod; nem tudod érvényesíteni magad. A legtöbb, amit tudsz fejből, az a ruhaméreted, meg anyukád telefonszáma, minden piacképes szakmához tehetségtelen vagy, mégis sztárként pózolsz, mintha te lennél valaki.

Nagykorúvá vált az a fajta ember, akit ha a belőle kilógó csövek tartanának életben, akkor is azon aggódna, hogy vajon hogy látják őt mások, és erre hány like-ot kapna. Napokon belül a 21. század is nagykorú lesz. Fokozatosan válik értéktelenné az intelligencia, az ön- és emberismeret, a szépség, és minden, ami megfoghatatlan; ez mellett pedig fokozatosan egyre olcsóbb tárgyak válnak értékké. Ma már rég nem kell milliomosnak lenni, hogy tömegek nézzenek fel rád: elég hozzá egy 10-20 éves használt autó, egy almás telefon, egy sapka, meg néhány ruhadarab, és még az egymilliót se értük el. Mármint, forintban - egymillió emberrel viszont simán meg lehet ezt etetni; és ha közzéteszed, egymillió ember fog vágyakozni az egymilliót se érő dolgaid után.

Miért hazudsz mégis? Azért hazudsz, legszebbem, mert akik szintén ugyanazt hazudják, mint te, ők azt hazudják neked, hogy elhiszik. És ilyenkor bizony jó érzés egymás nyomorult hazugságait egy odavetett szívecskével megtámogatni.

2017. december 21., csütörtök

Családi ünnep család nélkül

A karácsony nekem olyan érzés, mintha egy közösségben mindenkinek egyszerre lenne születésnapja, csak nekem nem. A reklámok, meg az ismerősök lelkes karácsony-várása már gyerekkorom óta nem tudnak meghatni, de ha személyesen van szerencsém látni egy-egy boldog családot az utcán, a HÉV-en, vagy a villamoson, azért csak megmozdul bennem valami. Ilyenkor egyedül arra tudok gondolni, hogy egyszer nekem is lehet boldog, igazi karácsonyom, legfeljebb a másik oldalról, szülőként, és néhány évet várnom kell még rá. Hiába egyre kevesebb ez a néhány év, azért nyomasztó szokott lenni ez az időszak, és hiába nőttem ki sikeresen, illetve váltottam ki mással a szeretethiányomat, azért a szeretet ünnepéhez közeledve rendszeresen fel-fel szokott törni.



Ahogy a Teaszünet Díjhoz tartozó kérdésnél is említettem, 2013 óta semmilyen kapcsolatom nincs a családommal. Mind az ezt megelőző időszak, mind az elszakadás továbbra is meghatározza az egész életemet: dolgoznom kellett az egyetem mellett, önállóbb lettem, talpraesettebb és magányosabb. Ami a mentális részét illeti, négy év nagyon kevéske idő kiskanállal összeszedegetni az eltorzult személyiségemet, továbbra is küzdök a társas kapcsolatok kezelésével, továbbra sem tudok beilleszkedni sehova, és minden helyzetben képes vagyok kínosan viselkedni. (A lányokkal történő ismerkedés érdekes kivétel, az valahogy mindig összejött. Bárcsak így ment volna a barátkozás, meg az osztály- és szaktársakkal való kapcsolat is!)

Amennyire furcsának tűnhet ez az egész egy normális ember számára, legalább annyira furcsának fognak tűnni az eddigi karácsonyaim is. Egyáltalán nem emlékszem olyan ünnepre, ahol szeretet vett volna körül, sosem éreztem úgy, hogy éppen jó helyen lennék, vagy hogy belül is jelentenie kellene valamit ennek a két-három napnak. Ha emlékeim nem csalnak, 2004-ig, vagy 2005-ig a körítés általában megvolt hozzá: feldíszített fa a piacról, néhány dobozos ajándék, kivilágítás, és vacsora Szenteste, sőt, anyámon keresztül még az éjféli misén is részt vehettem. Szívem szerint ezt az egész kócerájt ajándékostul, mindenestül elcseréltem volna egy, vagy két olyan szülőre, aki szeret, és akivel szeretetben tölthetjük el az ünnepeket, akár csak egyszer. Soha nem ajándékra vágytam.

A következő években aztán mindig éppen azzal a szülővel töltöttem az ünnepeket, aki kevésbé haragudott rám, viszont 2008 végén megváltozott valami. Néhány hasonló helyzetű osztálytársammal elkezdtük járni Pest utcáit, csak úgy, céltalanul, mert jobb, mint otthon lenni. Nem volt ritka, hogy iszogattunk, cigiztünk, igazából semmi célja nem volt ezeknek a csellengéseknek azon túl, hogy egymás otthoni nyomorán próbáltunk enyhíteni. Mi nem akartuk bizonygatni, hogy kinek a rosszabb, mindannyian nagyon jól tudtuk, hogy nálunk lejjebb már nem sok hely van. Az egyik fiúval különösen jó barátok lettünk, főleg ballagás után, és ez odáig fajult, hogy miközben felnőttünk és továbbtanultunk, 2009 és 2015 között összesen hat Szentestét töltöttünk együtt.

Ezek voltak az első olyan Szentestéim, amikor azt éreztem, hogy jó helyen vagyok. Ennek még mindig semmi köze nem volt a mézeskalács-illatú, igazi karácsonyi, meleg érzést adó szeretethez, viszont pótléknak ott volt helyette a barátság, egy-két üveg közepes-polcos, vidékinek tűnő bor, és ami a legérezhetőbb különbség: a béke. Nem veszekedtek körülöttünk. Nem volt a levegőben érezhető passzív-agresszió. Nem kiabáltak velünk, nem fenyegettek minket, és nem vetett szét minket az ellentmondás a fizikailag jelen lévő család és a bennünk lévő felesleges érzet között. Nem volt bűntudatunk, hogy valamit rosszul csináltunk, arra a fél napra megszűnt bennünk az állandó szégyenérzet, amit otthon keltettek bennünk. Foglalkoztunk egymással. Ünnepeltünk.

Az első négy Szenteste forgatókönyve kísértetiesen hasonló volt:
  • Délután minél korábban leléptünk otthonról, mielőtt még veszekedni kezdenének
  • Kerestünk egy nyitva tartó boltot, ahol vettünk bort
  • Felültünk délután egy éjszakai járatra. (Budapesten a BKK úgy oldja meg a közlekedést december 24-én, hogy már délutántól a 9-es számmal kezdődő éjszakai járatok járnak. Ezt minden évben olyan lelkesedéssel vártuk, mint a gyerekek.)
  • Kerestünk egy gyrosost, ahol a tulaj nem ünnepeli a karácsonyt, és nyitva tart egész éjjel
  • Kiültünk valahova, és csaptunk egy hangulatos lakomát, aztán járkáltunk a szellemvárossá vált Pesten, és beszélgettünk.

Mi voltunk a gyerekek, akik az utcán töltötték a Szentestét. Nem azért, mert nem lehettünk volna otthon, hanem azért, mert nekünk így jobb volt. Lehet, hogy elképzelhetetlennek tűnik, de van az a helyzet, aminél ez jobb. Sokkal jobb. Annyival jobb, hogy négyszer is megcsináltuk, sőt, a nosztalgia kedvéért még 2013-ban és 2015-ben is kimentünk este sétálgatni, pedig megtehettük volna, hogy nálam töltjük, hiszen akkor már egyedül éltem, volt fűtés, és vacsorát is tudtam volna csinálni. De annyira hozzánk nőtt ez a szokás, annyira a megváltást jelentette előtte évekig, hogy úgy éreztük, amellett, hogy itthon is ücsörgünk egy kicsit, jól esne ugyanaz a beszélgetés.

A szentesti beszélgetés mindig egy különleges beszélgetés volt. Ezeken keresztül kezdtem el jelentőséget tulajdonítani ezeknek a napoknak, nem félni tőlük, és egy különleges hangulatot kötni hozzájuk. Elhagyatott gyártelepekét, kihalt utcákét, üres lépcsőházakét és persze az autentikus török kebabét. A halászlétől és a fenyőillattól engem egészen más érzés fogott el. Nekem valami másra volt szükségem ahhoz, hogy ne sírjak, és ne arról szóljon az ünnep, hogy a lakás négy sarkát váltogatom tetszőlegesen abban reménykedve, hogy a másikban majd kevésbé fogok félni.
 
Évről évre egyre részletesebb tervekkel álltunk elő, hogy mi hogyan fogjuk később ezt kivitelezni a saját, éppen aktuális barátnőinkkel, ha majd egyszer családot alapítunk. Közös sütés-főzés a gyerekekkel, mákos-diós bejgli, kandírozott narancshéj, fahéjas tea, gyertyák, és persze az elmaradhatatlan készülődés az ajándékokkal. Nagyon bele tudtuk élni magunkat, abban a pillanatban mindenünket odaadtuk volna, hogy tíz-tizenöt évvel idősebbek legyünk, és végre ne kelljen mindig évről évre váltogatni a lányok nevét az egyre részletesebb sztoriban, hanem találjuk meg végre azt, akivel meg is tehetjük. Mi, onnan az utcáról jobban vágytunk erre a hangulatra, és ahogy beszélgettünk róla, részletesebben átéltük, mint bárki - legalábbis akkor így éreztük.

Beszélgettünk elmúlásról, halálról. (Ehhez sajnos inkább ő tudott hozzászólni, mint én.) Sorsról, hogy vajon a mienk miért alakult így. Hogy létezik-e egyáltalán. Hitről magunkban, a család intézményében, az emberekben, abban, hogy egyszer mi sokak példaképei leszünk. Hangulatokról. Lemondásról, boldogságról, emberi kapcsolatokról. Az aljadék kerületünkről, és a mellettünk lévő még mocskosabb kerületről, ahonnan betelepítették a széthullott családokat a környékre, ahol mi laktunk. Társadalomról, kitörésről, dacról. Hogy megéri-e vajon. Megéri-e csinálni ezt az egészet. Megéri-e szembemenni azzal, amit mások csinálnak. Megéri-e felrúgni a társadalom íratlan szabályait karácsonykor, és kijönni az otthon melegéből az utcára, hogy belül mi is karácsonyozhassunk egy kicsit. Felrúgni a társadalom íratlan szabályait, és fiatalon, iskolásként elmenni dolgozni ebből a retkes kerületből. Dolgozni a pénzért, és dolgozni magunkon. Dolgozni azért, hogy egyszer lelkileg és anyagilag is legyen lehetőségünk megteremteni a karácsonyi hangulatot a saját, leendő családunknak. Hogy melyik a nehezebb, azt sosem döntöttük el. Megéri-e fázni azért, hogy belül ne fázzunk. Megéri-e nemet mondani, amikor megkínálnak a szakiskolások valami olyannal, amitől nekik is csak rosszabb lesz.

Minden évben arra jutottunk, hogy megéri.

Beszélgettük elő- és utóítéletekről. Fehérek voltunk, mint a fal, ráadásul anyám tanár volt egy másik iskolában, az övé pedig az önkormányzatnál dolgozott, egyszer még a hónap dolgozójának is megválasztották. Ki hitte volna el, hogy az utcán ücsörögve, borozva, a saját családunkban elképzelhetetlen, idealista képeket kebabbal teli szájjal egymás elé vetítve töltjük a szentestét? Senki. Nem is reklámoztuk senkinek. Nem akartuk, hogy tudják, min megyünk keresztül, és nem is vetettük a többiek szemére soha. Mi voltunk azok, akik csendben átélték azok nyomorát, akik az egész évi hajvasalás és Tokio Hotel hallgatás után éppen a legújabb Xboxot bontogatták, miközben a fejüket simogatták a szüleik sztereóban a fényképező rokonok előtt.

Fáztunk. Minden évben úgy éreztük, soha nem lesz vége. A jóleső beszélgetés, a valóságból való kiszakadás a délutáni éjszakai buszoktól egészen hajnalig tartott. Minket senki nem várt haza, az életünk pedig annyira kiszolgáltatott és korlátolt volt, hogy tíz-tizenkét óra céltalan sétálgatás elégnek bizonyult arra, hogy átbeszéljük mindkettőnkét elejétől a végéig. Érzelmileg is ki voltunk száradva, hiszen másképp nem tudtuk volna elviselni az otthoni légkört az év többi részében, és nem tudtuk volna a saját osztályainkban azt hazudni, hogy egyébként minden rendben. Ezeken az estéken ezt a szárazságot, ürességet igyekeztünk megtölteni tartalommal, ideálokkal, és valami kezdetleges szeretettel.

Ez a barátság azóta megszakadt. Teljesen más irányba tart az életünk: ő testépítéssel, edzéssel foglalkozik, én újságíró lettem. Amíg még lejártam edzeni, újra tudtuk éleszteni ezt a dolgot, - ennek köszönhető a 2015-ös Szenteste is - de ami gyerekként működött, az ma már nem, és soha nem is fog. Kitörtünk. Így, hogy végeztünk az iskolával, jó munkahelyünk van, és saját, külön társaságunk, már nem ugyanaz a kötelék. Ma már nincs a nyomor, a kilátástalanság, a kirekesztettség, az érzelmi sivárság, ami összetartott minket. És ha három nap múlva újra találkoznánk, már nem ugyanazzal a lelkesedéssel várnánk az éjszakai buszt délután 4-kor. Eljött a mi időnk. Külön-külön.

A 2014-es és a 2016-os Szentestéket volt barátnőimmel töltöttem, a fentiekhez képest egyik sem említésre méltó: az elsőnél egy haldokló kapcsolatot tartottunk életben az alkalom kedvéért, a másik kapcsolat pedig már meg is halt, csak valamiért megbeszéltük, hogy szakítás után még kicsúfoljuk a szeretet ünnepét egy kettesben töltött éjszakával.

Az idei Szentestém viszont úgy néz ki, korszakváltó lesz, és teljes mértékben eltér bármelyik előzőtől.

Évek óta két gondolat kavarog a fejemben az ideális Szentestéről arra az időszakra, amíg még nem lesz egy komoly, szeretetteljes barátnőm, és nem döntünk úgy, hogy szeretnénk közösen egy babát.

  • Bent maradni egy teljesen kihalt, többemeletes irodaház szerkesztőségében, és december 24-én este egyedül vinni egy online újságot, ahol dolgozom. A munkatársak és az olvasók úgyis a családjukkal karácsonyoznak, én meg tök egyedül, cipő nélkül mászkálhatnék az egész szerkesztőségben valami beszürkült frottír zokniban, szétszórhatnám a popcornt mindenhova, nézhetném a plazmatévén Kevint, ahogy szétszórja a popcornt mindenhova, és telekajálhatnám magam hallal, fokhagymás sülttel, és mindennel, amit egy társaságban nem biztos, hogy ugyanakkora lendülettel tömnék magamba. Nem lenne gond, ha lekajálom az ingem, nyugodtan böföghetnék olyat, hogy az egész emelet visszhangzik, legfeljebb nem ihatnék alkoholt, hogy ha esetleg történik valami a nagyvilágban, akkor azt ki tudjam tenni a címlapra józan ésszel. (Ez mondjuk nem gond, amúgy is egyre kevesebbet iszom.) Felelősség van rajtam úgy, hogy közben elengedhetem magamat; harmónia vesz körül úgy, hogy közben én is jól érzem magam és mindenki más is; egyedül vagyok, és mégsem érzem magam egyedül - egyszerűen tökéletes.
  • Önkéntes munkát vállalni egy szervezetnél. Eleinte, mivel egész évben szellemi munkát végzek, valami fizikai munkára gondoltam. Egy kis doboz pakolgatás, emelgetés, vagy anyagmozgatás kellően elterelné a figyelmemet arról, hogy amúgy nekem most rosszul kellene éreznem magam, mert egyedül vagyok - különösen, ha a szervezet másokat is megbíz ezzel a feladattal, és valóban nem vagyok egyedül. Az elsőt meghagyom a következő évekre, idén az önkénteskedés fog teljesülni, de a lehetőség, amit kaptam, magasan felülmúlta az összes elvárásomat.
Úgy néz ki, hogy egy ismerősömnek köszönhetően egy gyermekotthonban tölthetem a vasárnapot. Neki ez rutinlátogatás, hiszen nagyon régóta önkéntes, és jogászként is hasonló területen dolgozik, én viszont életemben először látogatok el olyan gyerekek közé, akiknek elméletben van családjuk, gyakorlatilag viszont nem számíthatnak rájuk, így az otthonban töltik a karácsonyt a nevelőkkel. Több okból is zavarban leszek, sőt, a saját reakciómtól is félek kicsit, fogalmam sincs, mi történik, ha elsírom magam, vagy nem tudok megszólalni, vagy valami olyan történik, ami amúgy az emberekkel történni szokott, amikor először találkoznak egy megható helyzettel. A program szerint sütit sütünk, társasozunk, és filmezni fogunk, a társast várom a legjobban. Ki tudja, még az is lehet, hogy egy olyan beszélgetésbe is belecsöppenek, ami elhomályosítja az összes idei Szentestét az eddigiekhez képest.

2017. december 17., vasárnap

A 40 legkártékonyabb magyar influencer a fiatal lányok előtt

Amikor hírességekről beszélünk, gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy túl- illetve alulbecsüljük a társadalomra gyakorolt hatásukat. Túlbecsülni leginkább azért szoktuk, mert a körülöttünk lévők - jellemzően az iskolában - folyton róluk beszélnek, és így úgy tűnik, mintha egész Magyarország őket követné. A videók nézettsége is adhat okot túlbecsülésre; a több tízmilliós megtekintést látva nem gondolunk bele, hogy bizonyára Dzsesszika a 12. A-ból napi hatszor meghallgatja ezt a számot a JBL hangszóróján, és a dohánybolti eladó Miranda is berakja egy nap legalább tízszer, mielőtt kimegy egy cigire.

(Forrás: 24.hu)

Amitől viszont ennél is fontosabb, az az alulbecsülés. Az egyik legnagyobb mantra, az az én úgysem hallgatom, nézem, követem őket, úgyhogy nem számít, (márpedig hogyne számítana?) a másik pedig a kedvelők, követők, feliratkozók számának viszonyítása. Magyarországon tízmillióan élnek - ezeknek az embereknek pedig jellemzően pár százezres követőtábora van. Mit számít ez? Néhány százalék? Ugyan már...

Igen ám, de a harminc feletti felnőttek jellemzően vagy nem ismerik ezeket az embereket, vagy, ha a gyerekeiken keresztül mégis, teljesen hidegen hagyja őket a tevékenységük. A babákat, kisgyerekeket sem érdemes a rajongótáborba sorolni, így tehát maradt a Magyarországon élő 13-29 éves korosztály, ami összességében

1,9 millió fő.

Ha azt mondanánk, minden ötödik magyar tartozik ebbe a korosztályba, még az is túlzó lenne - ez kevesebb, mint a társadalmunk 20 százaléka!

Ahogy elkészítettem ezt a bejegyzést, észrevettem, hogy a legtöbb elrettentő példa Facebook-oldalán a kedvelők, megosztók túlnyomó többsége lány. Ez a környezetemben is így van, a hírességek kedvelése jellemzően egy lányos dolog, illetve a nekik tetszeni vágyó fiúk szokták még kedvelni, követni ezeket a "sztárokat"; fiúk saját maguktól ritkán. Így érdemes leszűkíteni a kört a Magyarországon élő, 13-29 éves lányokra, akik

925 ezren vannak.

Pár százezres közönség, pár százezres követőtábor - ugye, hogy nem is olyan gyenge az a hatás? Bizony, ezek az influencerek iszonyatosan nagy hatással vannak a fiatal lányokra, ráadásul ebben a 925 ezerben benne vannak a 13 éves általános iskolások, és a huszonéves diplomás, felelős pozícióban dolgozó nők is. Tovább ne szűkítsük a kört, amit olvasni fogtok az elkövetkező kb. 40 percben, az így is elég sokkoló lesz, nézzük hát, hogy ezek az emberek mit tettek le az asztalra, és mi az, amivel nagyobb hatással tudják őket irányítani, mint a saját szüleik.




40. Jónás Rómeó

(3 ezer követő az Instagramon)


A 15 perc hírnév tipikus esete Jónás Rómeóé, aki 2015 vége felé keltett botrányt helytelen magyarsággal megírt posztjaival, összehúzott szemöldökével, és hiányos önkritikájával. Miután a bejegyzései alatt elkezdtek gyűlni a negatív hozzászólások, rengeteg középiskolás lány próbált felkapaszkodni, és népszerűséget szerezni Rómeón azzal, hogy minél kreatívabb, és az érzelmek nélküli környezetben nevelkedett gyerekek számára minél befogadhatóbb gyűlölködő hozzászólást írjon Rómeó fotója alá, ezzel topkommentté, ismertté téve magát.

Úgy tűnt, hogy a gyűlölködés sikerre vezethet, viszont két év elteltével láthatjuk, hogy a magamutogatás győzött. Rómeót felfedezte egy modellügynökség, a sovány fiú azóta megjárt néhány fotózást, sajnálatos, hogy ehhez arra volt szükség, hogy egyszerűen annyi ember gyűlöletét váltsa ki, amennyire már ezek az ügynökségek is felkapták a fejüket.

Lesznek még bőven Facebook-celebek a listán, most viszont nézzünk egy kicsit más kategóriát.

39. Márta Alex - ByeAlex

(110 ezer kedvelő a Facebookon)

Senkit ne tévesszen meg a miskolci Ed Sheeran barna haja, és hátrafordított sapkája: Alex pontosan ugyanúgy jutott el az elmúlt öt évben a Kedvesemtől a nők orrba-szájba dugásáig, mint ahogy brit zenésztársa. Tudtommal Ed legalább tényleg lefektette a fél brit celebvilágot, mielőtt még ismertséget szerzett volna, de Alex nem dicsekedhet hasonlóval. Talán ennek is köszönhető, hogy Majkával közös dalukból már ordít az ebből fakadó frusztráció, és még lehet, hogy maga Alex is rájött, hogy bölcsészkorában, télen-nyáron kötött sapkában gitározva bizony esélye sem volt a farkán pörgetni a nőket. Bár a dalt szándékos polgárpukkasztásnak szánták, nem gondolták komolyan, azért így a #metoo kampány előtt egy-két héttel nem volt a legjobb ötlet kiadni. Ha viszont jó döntést kell mondani Alex elmúlt öt évéből, az mindenképpen annak számít, hogy levágta a tinifrizuráját. Ez a változz úgy, ahogy a lányok ízlése változik dolog nem vall túl határozott személyiségre Alex részéről, de itt van valaki, aki ezt a fajta változást még ennél is jobban csinálta.

38. Pittmann Cristofel - VV Cristofel

(Törölte a Facebook-fiókját)

Az erőszakos kubai hősszerelmes, Cristofel a szemünk láttára nőtt fel az elmúlt hat évben. Miután átverekedte magát a barátnőjén, és egyedül maradt, zenei karrierrel próbálkozott, de bőven lesznek ezen a listán még olyanok, akik túlszárnyalják Cristofelt nézettségben. Nemrég látványos testépítésbe kezdett, és igyekszik elfeledtetni a nézőkkel a Való Világos kisfiú-imidzsét. Cristofel kilóg ebből a listából abból a szempontból, hogy van szakmája: mióta leült a VV-láz, vendéglátósként keresi a kenyerét.

37. Regős Lili

(7 ezer követő az Instagramon)


A fitneszbajnokot, Magyarország egykori nem hivatalos first ladyjét, Habony Árpád volt párját a világ legjobb testű nőjének tartják. Nem csoda, hogy rengeteg fiatal lány szeretne rá hasonlítani - ha nem is feltétlen testben, de lélekben mindenképp. Azt mondja, nem szereti, ha a magánéletéről beszélnek, viszont hat évet járt egy debreceni focistával, lefeküdt Berki Krisztiánnal, Habony Árpáddal, most pedig egy testépítőtől született gyereke, amivel telepakolta az Instagramot. Ha ilyen az, amikor nem szeretné, vajon mit csinálna, ha kifejezetten azt szeretné, hogy róla beszéljenek?

36. Miskovits Márton

(29 ezer kedvelő a Facebookon)

2011-re akkora lemaradásba került a televíziózás a YouTube-bal szemben, hogy a Viva TV meglépte azt, amit senki más nem mert - felvett egy középiskolás kisfiút műsorvezetőnek. Marci a tévécsatornát nem mentette meg a pusztulástól, viszont saját magát sikerült bepromotálnia egészen a TV2-ig, ma pedig már a Magneotonnal is van szerződése. Marci úgy döntött, hiába nőtt nagyra, nem szeretne kitörni a tinisztárságból, és nyáron megjelentetett egy általános iskolásoknak szóló videoklipet a YouTube-on. Hogy a Magneoton ebben mit látott, az jó kérdés, mindenesetre nézettségi rekordokat nem döntött RandomMarci zenei karrierje. Akinek a bebaszcsi, az utcákon iszogatás bejön, de még nem tart ott, hogy a boltban kiadják neki az alkoholos italokat, bizonyára felnézhet a videoklip szereplőire.



35. Rácz Béla - Young G

(159 ezer kedvelő a Facebookon)


Bécinek a lehető legjobban jött 2010-ben a Való Világ. A hip-hop tánciskolát vezető szentendrei rapper kissé ellentmondásosan nyilatkozott magáról - az interneten megtalálható olyan is, amikor azt mondta, rendőrségi ügyei voltak; illetve azt is állította, hogy soha nem volt bűnöző. A villa-lét viszont elterelte a rajongók gondolatait ezekről az ügyekről (vagy hiányukról) ráadásul a vietnami-magyar producer, Düki már előre megírt néhány dalt, hogy ha Béci kiesik a játékból, akkor elő tudjon rukkolni valamivel a YouTube-on. Később Düki beperelte Bécit a jogdíjak miatt, sőt, a rapper aztán Mr. Bustának is nekiesett - ne aggódjunk, neki is szorítottam helyet egy kicsit lejjebb.



34. Berki Krisztián

(292 ezer kedvelő a Facebookon)

Azt gondolom, egyértelmű, hogy nem az olimpiai bajnok tornászra gondolok. A bukott ferencvárosi kapust a zöld-fehér csapat akkori elnöke valami érthetetlen indoknál fogva

26 évesen, tapasztalat, képzettség és nyelvtudás nélkül beültette az FTC klubigazgatói székébe.

Innen már egyenes út vezetett a sztárságig: csak 2010-ig volt a Ferencváros klubigazgatója, de ezalatt lefeküdt Kapócs Zsókával, Oszter Alexandrával, és elcsalt annyi pénzt, amiből fenn tudja tartani azt az életszínvonalat, amit a TV2 rendszeresen a nézők lába elé hány. Berkiről itt tudjátok bővebben elolvasni a véleményemet, most pedig a bérelt autóktól süllyedjünk le egy kicsit a budapesti alvilági tinikhez.

33. Nieke Ayamba - Niken Twist

(17 ezer követő a Facebookon)


Emlékszünk a srácra, aki másfél éve lisztet borított az utcán egy néni arcába? Nem? 17 ezren viszont igen, és nem csak, hogy emlékeznek rá, de követik őt. A börtönviselt fiatal már évek óta próbál feltörni a budapesti hiphop-világban, többnyire sikertelenül. Négy éve megfordult a Csillag Születikben, azóta pedig töretlenül ontja magából a rosszabbnál rosszabb dalokat.


32. Lőrinczfalvi Gusztáv - Lakatos Brendon

(Facebook-fiókját törölték, jelenleg házi őrizetben)

Két évvel ezelőtt az akkor 22 éves Gusztáv megkéselt egy embert a Dohány utcában. Ez senkit nem érdekel, igaz?

Viszont egy éven belül átöltözött, felvett egy vastag aranyláncot, borostát növesztett, vett egy autót, egy iPhone 7 Plust, és Lakatos Brendon néven elkezdett videókat feltölteni a Facebookra. Egy ideig csak a pár százezer nézőjével szemben kártékonykodott, viszont az már náluk is betette a kiskaput, amikor élő videóban cigit tett a kétéves unokahúga szájába.

Gusztáv ezt bizonyára olcsóbban megússza, mint a késelést, viszont a kislány anyukája ellen eljárást indítottak.

31. Szabó Gábor - Pumped Gabo

(74 ezer követő az Instagramon)


Pumped Gabo azon kevés közéleti szereplők egyike, akik pornóban szerepeltek, de nem ezzel váltak ismertté. Gábort 17 évesen találta meg egy melegpornót forgató ügynökség, a szegény körülmények között felnövő srácot pedig

támogatta ebben a családja,

hiszen a szaftos videókért annyi pénzt tudott ajánlani a társaság, amennyiből már Balaton Sound belépőre is futotta. Gábor azóta sem fejezte be a középiskolát, és továbbra sem ért semmihez, viszont az RTL Klub átvállalta a ruházatának és a kondibérletének a finanszírozását azért cserébe, hogy az átlagos, munkanélküli, képzetlen huszonéves fiúk életét kivetítse a csatornára hétköznap esténként.

30. Majoros Péter - Majka

(418 ezer kedvelő a Facebookon)


Szinte pontosan tizenöt évvel ezelőtt, 2002. december 22-én ez az ózdi villanyszerelő elkeseredve sétált ki az RTL Klub stúdiójának kapuján. Hónapokig mutogatta magát a Való Világban három célért: megnyerni a házat, megnyerni egy új autót, és megnyerni havonta egymillió forintot.

Majka elbukta a döntőt.

Viszont nem adta fel, és megkérdezte magától: mi lenne, ha más lenne a cél? Mi lenne, ha elkezdeném azt mutatni az embereknek, hogy én nyertem, miközben mindenki látta, hogy veszítettem? Ezt tűzte ki maga elé, és az elmúlt tizenöt év tökéletesen megmutatta, hogy a mentális betegségekkel terhelt, frusztrált, tanulni-dolgozni gyűlölő, érdektelen, önmagát megismerni nem akaró tizen- huszonéves korosztálynak az igényeibe ez a gondolat mennyire beletalált:

"annak ellenére, hogy teljesen értéktelen az életem, az emberek higgyék azt, hogy értékes, amit csinálok!"

A magyar társadalomban tizenöt év alatt felnőtt egy elmajkásodott generáció. Az elmajkásodás abban nyilvánul meg, hogy
  • bár vesztes vagyok, az emberek azt hiszik, hogy győztem, és ez elég
  • bár a kapcsolatom egy alaptalan hulladék, az emberek azt hiszik, hogy szeretjük egymást, és ez elég
  • bár nem értek semmihez, és írni sem tudok, az emberek okosnak gondolnak, és ez elég
  • bár nem túl megbecsült munkát végzek, az emberek azt látják, hogy sok pénzem van, és ez elég
  • bár otthon kanállal eszem a fazékból a pörköltet az ágyban, az Instagramon ezt fine diningként tálalom, és ez elég
  • bár a testemet mesterséges szereknek köszönhetem, az emberek azt látják, hogy jól néz ki, és ez elég
  • bár nem vagyok szép, az emberek szépnek látnak, és ez elég
  • bár a szüleim és a barátom fizették mindenemet, és egyedül enélkül képtelen lennék megélni, az emberek azt hiszik, hogy sok pénzem van önállóan is, és ez elég.
Elég? 418 ezer embernek ez elég. És hogy mi lett a győztessel, aki abban a játékban, amivel Majka népszerűvé vált, legyőzte Majkát? Senkit nem érdekel. 

Az elmajkásodott hazugságok után pedig következzen az élő adásban közvetített, szomorú valóság.

29. Molnár Krisztián

(33 ezer feliratkozó a YouTube csatornáján)


Érthetetlen, hogy közel egy évtized eltelt a YouTube megalapítása után anélkül, hogy Molnár Krisztián előtt feltalálta volna bárki is azt, hogy

élő adásban igya le magát.

Krisztián tevékenysége nem azért kártékony, mert lerészegedik, vagy hogy emiatt lehányja a monitort, hanem azért, mert az internetes trollkodást egy olyan szintre emelte, ami már nem szórakoztató. Káros arra a több százezer huszonévesre nézve, akik saját hibájukból nem találnak társat, munkát, a szüleikkel élnek, motiválatlanok, ezt az állapotot valami illegális szerrel (fű?) próbálják átvészelni, és a látszat-luxusban élő ismerőseik hazugságait követve belekerülnek egy önsorsrontó ördögi körbe felnőtt emberként. Molnár Krisztián nem tini, és nagyrészt a közönsége sem az. Megkeseredett felnőtt emberek nézik azért, hogy lássanak maguk előtt egy olyan példát, ami még náluk is látványosan lejjebb van. Ami a lányoknak a Facebookon a női önbizalomedző, az a fiúknak Molnár Krisztián - hiszen nap mint nap bizonyítja élő adásban, hogy mennyire előrehaladott az életed az övéhez képest.

28. Sáfrány Emese - Aleska Diamond

(73 ezer követő az Instagramon)


Ahogy a listán szereplők nagy részét, Aleskát sem a fiúk kedvelik elsősorban, bár a népszerűségét kétségkívül a fiúknak köszönheti. Aleska célközönségét azok az elsősorban vidéki kisvárosokban élő fiatal lányok teszik ki, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek a saját életükkel; fogalmuk sincs, mi az, amiben jók, amivel kitűnhetnének, amivel megmenekülnének attól, hogy egész életükben olyan munkával foglalkozzanak, amit gyűlölnek; és mi az, ami kiszakíthatja őket az egész napos céltalan Instázásból és megjátszott viselkedésből. Erre az állapotra a tökéletesnek tűnő megoldás a pornó, ami egyrészt hirtelen jött sok pénzzel jár, másrészt elfogadottabbá teszi azt a magamutogató, de valójában tartalmatlan életmódot, amit egyébként is élnek az iskola mellett. Aleska gyakorlatilag mindent elért, amire egy önmagát nem ismerő fiatal lány vágyik: fiúk ezrei vágyakoznak utána, népszerű közszereplő, és más jellegű szerepléseivel elkezdte lebontani a pornós imidzsét mindössze néhány évvel azok után, hogy abbahagyta. Ráadásul, még mindig nincs 30 éves.

27. Molnár Richárd

(A Dózsa György úti halálos balesetet követően ismerhettük meg M. Richárdként.)


Téved, aki azt hiszi, hogy a 40 éves autókereskedőnek az volt élete csúcsa, amikor két ember megölését követően úgy törölgette a vért fehér Mercedeséről, mint aki csak otthon mosogatja el a tányérokat egy jól sikerült ebéd után. Molnár Ricsi már nagyon régóta folytatja ezt az életmódot. Az ő virágkora a 2000-es évek elején volt, amikor még úgy járt-kelt az alvilágban, hogy csak a börtönökben ismerték a nevét. 2003 környékén aztán magára haragított egy maffiafőnököt, később pedig a kecskeméti maffiaperben el is ítélték Richárdot, akit ez érdekel, az itt olvashat róla.

Ricsi aztán az utóbbi években arra összpontosított, amivel ma a legtöbb pénzt lehet keresni: külföldről lopott hozott be használt luxusautókat Magyarországra, és azokat adta bérbe; megmérgezett egy étterem-tulajdonost, akinek átvette az éttermét; meg kurvákat futtatott, többek között a saját barátnőjét. Ide csak azért nem teszek linket, mert ez a lista vége felé még szóba fog kerülni.

Jöjjön egy másik Richárd, aki nem magának teremtette meg a luxussal járó népszerűséget.

26. Sós Tibor Richárd - Szalay Ricsi

(90 ezer követő az Instagramon)


Richárd szülei jelenleg

a magyar fiatalok divatdiktátorának legnagyobb szponzorai.

Valószínűleg ők sincsenek tisztában azzal, mekkora ráhatásuk van a középiskolások viselkedésére egyszerűen azzal a tevékenységgel, hogy pénzt adnak Ricsinek ruhákra, telefonra, és kondibérletre. A teljesen egyedi terep- illetve párducmintás cuccok, a piros cipő, meg az Air Max nem csak úgy az égből pottyan, Ricsi szülei napokat dolgoznak egy-egy kabátért, ruhadarabért, a telefon törlesztőjéért, meg a 10 alkalmas bérletért. De ez vajon kinek éri meg, Ricsin kívül? És mi fog történni, ha a szülők nyugdíjba mennek? Hogyan fog elhelyezkedni a munkaerőpiacon, hogyan lesz olyan párkapcsolata, amiben a barátnője megbízhat benne, mi lesz az, amit ő szívvel-lélekkel, hivatásszerűen csinál?

Lehet, hogy Ricsi is készíteni fog magának egy semmitmondó Facebook-oldalt, amit már saját maga helyett semmitmondó tartalommal tölt meg. Pont, mint a 25. helyezettünk.

25. Kasza Tibor

(993 ezer kedvelő a Facebookon)


Kasza Tibi kilóg a listából abból a szempontból, hogy korra és végzettségre való tekintet nélkül gyakorlatilag minden társadalmi rétegből ki tudta váltani a kedvelést. Azzal is szinte egyedülálló, hogy ő már akkor a pályán volt, amikor a lista tagjainak egy része még meg sem született: 1998-ban zenekart alapított testvérével, 2000-ben pedig már a slágerlisták élére törtek.

Szélesebb körű ismertséget lassan egymillió kedvelést elérő Facebook-oldalával szerzett. Ezen közel tízezer mém található, olyan mély tartalommal, mint hogy mennyire hideg érzés, ha mentolos rágóra vizet iszol, vagy ösztönösen összehúzódsz, ha megcsikizik a nyakad. Annak a társadalomnak, amelyiknek nincs igénye a szia, mizunál mélyebb beszélgetésre, nincs igénye a külső, belső rétegen túl megismernie önmagát, és képtelen szóban kifejezni az érzelmeit, tökéletes azonosulást nyújt Kasza Tibor Facebook-oldala, ahol a művész néha nyaralásos képekkel, vagy Despacitoval is szórakoztatja a nagyérdeműt, és korbácsolja fel a hétköznapokban elnyomott érzelmeiket egy félmosoly erejéig.



Megismertük a modern negyvenes pasit, most ismerkedjünk meg egy még sokkolóbb jelenséggel: a modern harmincas pasival.




(Forrás: Instagram)

24. Boros Tamás - Essemm

(367 ezer kedvelő a Facebookon)


Tamással az égvilágon semmi probléma nem lett volna - és valószínűleg a listára sem került volna fel - ha marad annál a tevékenységnél, amiben ő a legjobb. Tamás egy reklámarc, a Garage ruháit reklámozza, ráadásul minden adottsága megvan ahhoz, hogy a Garage fő vásárlóerejét, a húsz év körüli gyerekek szüleit meggyőzze: babaarc, hajlam az ízléstelen sapkák/cipők viseletére, napszemüveg zárt térben, és a listán különleges módon: lányoknak és fiúknak is egyaránt eladható stílus.

A kapuvári srác viszont zenei karrierbe kezdett, Essemm néven. Kezdetben sokat segített neki Mr. Busta, akivel összevesztek, és néhány hónapja megjelent a Garage oldalán egy meglepően választékosan, intelligensen, összeszedetten megírt cikk arról, hogy hogy is működnek a YouTube zenei sztárjai valójában.

Abban, hogy hogyan kell 30 évesen középiskolából épp csak kikerült, az életével semmit kezdeni nem tudó lányokat dugni, bizonyára Tamás a legjobb; mindenesetre ha 30 leszek, én nem bohócsapkában, napszemüvegben, melegítőben, egy használt autó előtt pózolva képzelem el magam, hanem talán valamivel előrébb. Hihetetlen, hogy egy néhány hónap munkájával megvehető autóval ekkora hatást lehet kiváltani az emberekből, ha egy reklámarc elé áll, és rak rá egy filtert az Instagramon.

Nézzünk most egy olyan lányt, aki tipikusan Essemm célközönségébe tartozik.

23. Dósa Fanni

(48 ezer követő a Facebookon)


Ez a pécsi lány gyakorlatilag azzal az ellentmondással lett ismert, hogy megpróbálta elhitetni az emberekkel, hogy a szülei gazdagok, amin azok az ismerősei, akik elhitték; és azok az ismerősei, akik tudták, hogy nem, összevesztek. Ez a veszekedés tette ismertté a fiatal lányt, aki a teste mutogatásával próbált hitelt adni annak, hogy ő valóban mindent megkap a szüleitől, legyen az szolibérlet, smink, ruha, vagy épp egy kiegészítő.

Fanni szándéka érthető, fiatalként sokan vágynak arra, hogy a figyelem középpontjában legyenek.  Bár Fannit gyakran érik kritikák amiatt, hogy nem az eszéért szeretik, rájött egy kulcsfontosságú dologra:

mindig lesznek olyan buta iskolás gyerekek, akikkel el tudod hitetni, hogy gazdag vagy, akkor is, ha valójában te
  • lepukkant albérletben élsz a szüleiddel, akik alig tudják ezt kifizetni
  • töltött cigit szívsz az egész családoddal együtt
  • nem értesz semmihez, nincs hivatásod, nem tudsz pénzt keresni
egyszerűen azzal, hogy a Facebookon mutogatod az apróval kifizetett ruhád, táskád, meg a hitelre vett telefonod. Ez nem azért kelt népszerűséget, mert néhány kislány ilyen szeretne lenni, hanem mert az emberek többsége tudja, hogy az illető alacsony életszínvonalon él, és nem értik a kislányokat, akik elhiszik a bénán álcázott szegénységet. Azonosulni nyilván azok tudnak vele, akiknek a szülei szintén nem engedhetnek meg maguknak túl nagy luxust, a gyereket viszont értékrend nélkül nevelték fel, és ezzel szeretnének kitűnni a többiek közül.

De van itt még valaki, aki ezt Fanninál jobban csinálja, és még nagyobb értetlenséget kelt.

22. Pintér Natália

(153 ezer követő az Instagramon)


Pintér Natit csak azért tettem eggyel előrébb Fanninál, mert Fanniról jobb jellemrajzot és társadalomkritikát lehet írni, ha ideges és ezt a követői elé tárja, több követője van, valamint Nati valamivel jobban hazudik. Eleve azért készült részben ez a lista, hogy ki hazudik jobban (az első helyezett nem véletlen lett első), de el kell ismerni, hogy Natinak ebben a tekintetben bebetonozott helye van ezen a listán. Fussuk át ezeket a hazugságokat röviden:
  • Natit szeretik. Dehogy szeretik, kanos tinifiúk is legfeljebb csak kívánják egy unalmas kedd estén. Aki szeretve érzi magát, az egyszerűen nem tud így viselkedni az interneten, hiszen eleve nem szenved hiányt olyan dolgokban, amit ez a lány a teste mutogatásával kompenzál.
  • Nati gazdag. Egy-két éve szégyenszemre meghívták egy videoklipbe szerepelni (párszázas ajánlat?), a többi bevételéről alább. Mivel nincs szakmája, nem tanult, nem ért semmihez, hogyan lehetne gazdag?
  • Nati nem kurválkodik. Dehogynem, dehogynem, és akinek van további türelme, az az and6.ch nevű, kelet-európai lányokra szakosodott svájci közvetítő oldalon kereshet még képeket Natiról.
Nati egyébként a fizikai erőszaktól sem riad vissza, ha fedezni kell a hazugságait. Egy, a kelleténél felkészültebb srácot leköptek és megvertek a Westendben a barátnőivel, mert hangfelvétellel bizonyította, hogy kurválkodással keres pénzt.

Következzen most valaki, aki a testét nem adta el, de a lelkét sem túl drágán.

21. Szabó Szabolcs Achilles - Szabyest

(145 ezer követő az Instagramon)

Az általános iskolás lányok kedvenc Szabija teljesen hiábavalóan töltötte be a 25-öt, továbbra is képtelen áttörni a tinisztárság üvegplafonját, és marketingjét, megjelenését, (frizuráját, öltözékét, kiegészítőit), dumáját, videóinak témáit továbbra is az általános iskolások igényei szerint alakítja ki. Szabinál látványosan arról van szó, hogy nem ő irányítja az általános iskolásokat, hanem az általános iskolások irányítják őt. Ha nekik arra van igényük, hogy Szabi megsüssön olajban egy iPad-et, akkor megcsinálja! Az anyagilag elkényeztetett, de még az iPad-et éppen hogy maguknak megengedni nem tudó szülők érzelmileg elhanyagolt környezetben felnövő gyerekei bábként rángatják ezt a 25 éves embert. 

Kérdés, hogy meddig lehet ezt húzni-halasztani, különösen, hogy a haját tartja a kabalájának. 30 fölött azért már etikailag is kifogásolható lenne kifejezetten a gyerekekre karriert építeni, hacsak nem te vagy Halász Judit, Frédi, vagy Béni. Mondjuk jobban járt volna, ha neki is Romhányi írja a szövegeit.



20. Vasvári Vivien - Luxus Vivi

(58 ezer követő az Instagramon)

Luxus Vivin keresztül tökéletesen bemutatható, hogy miért tartom kártékonynak a Feleségek Luxuskivitelben című műsort. Ez a műsor nem azért ártalmas, mert ezek a nők a tévénéző számára elképzelhetetlen luxusban élnek, és a műsor, akár egy dokumentumfilm, részletesen bemutatja ennek az életszínvonalnak a jellemzőit. Amiatt a hét szó miatt ártalmas, amit Vivien a műsor kezdetekor mondott a férjéről:

,,ugyanitt tartanék az ő pénze nélkül is".

Nem a Feleségek Luxuskivitelben kellett hozzá, hogy egyetemista (korú) lányok beköltözzenek egy tehetősebb családból származó férfihoz, aki fizeti a lakhatás, a programok, az ételek, az internet, a telefon, az utazgatás, és a különféle luxuscikkek árát, és a lány teljes mértékben meg legyen róla győződve, hogy ezt ő egyedül is képes lett volna fizetni, diákmunkából, ráadásul az Instán is ezt adja elő. A közvetlen környezetemben is van pontosan ilyen példa. Hétköznapi Luxus Vivik mindig is voltak, de az, hogy már a tévéképernyőkön is van egy elfogadott Luxus Vivi, azt gondolom, olajként ömlött erre a tűzre.


19. Hódi Pamela

(320 ezer követő az Instagramon)


Hódi Pamela többet árt a fiatal lányok értékrendjének, mint azt a mindig tökéletesen karbantartott haja elsőre mutatja. Rendszeres Instagramos megnyilvánulásaival idejekorán szilánkosra töri a lányok fejében többek között
  • az ideális párkapcsolat,
  • az ideális nő,
  • az ideális férfi,
  • a gyereknevelés,
  • a szépség,
  • és a házasság
képét. Pamela gyakorlatilag egész életében

nem dolgozott semmit,

a testéből, az arcából, illetve az aktuális partnerei bevételeiből élt. Nyilván nem azoknak jelent követendő példát, akik boldog párkapcsolatban élnek, és azzal foglalkoznak minden nap, amivel szeretnek foglalkozni - sokkal inkább azok tudnak azonosulni Pamelával, akiknek szintén állandó problémájuk van a munkájukkal vagy annak hiányával, a párkapcsolatukkal, az életükkel és ezt szeretik is megosztani a környezetükkel. Amellett, hogy Pamela munkanélküli lévén, de tele pénztárcával sokszor már maga sem tudja, mivel hívja fel a kis életére a figyelmet, egy új jelenségre is rávilágít.

Pamela elfogadottá, fogyaszthatóvá, kedvelhetővé tette a saját érzelmi éretlensége miatt elvált fiatal anyuka szerepét. Gyakorlatilag levette a felelősséget róluk, és elfogadhatóvá tette azt a gondolatot, hogy még a legjobb kapcsolatban is előfordulhat válás, hiszen ők is elváltakPamelával könnyű azonosulni azoknak a lányoknak, akik huszonévesen olyan kapcsolatba szülnek gyereket, amit kizárólag az Instán kialakított kép, amit az ismerőseik torkán akarnak lenyomni, büszkeség, és némi félelem tart össze. Félelem az egyedülléttől, hogy úgyse talál jobbat, úgyse kell majd senki másnak, hogy mit szólnak mások ehhez, félelem attól, hogy anyagilag egyedül nem bírnák az önálló életet, félelem az önállóságtól, felnőtt élettől, a munkahelytől. Mindegyikük szeretne egy saját kis Natasát, olyan aranyosat, mint amilyen Pamelának is, van, sok esetben a szülők pedig nem beszélik le róla a lányukat, vagy nem foglalkoznak a témával egyáltalán. Nagyrészt ez a magát érzelmesnek tartó, de valójában érzelmi analfabéta réteg termeli ki az újabb és újabb gyerekeket, akiket irányítani tudnak azok az emberek, akik ennek a listának a résztvevői, hiszen náluk a gyereknevelés is megmarad ezen az értéktelen, önállótlan Hódi Pamela-szinten.


18. Demeter Mihály - Mr. Missh

(259 ezer feliratkozó a YouTube csatornájára)

Az érettségit lehetetlen küldetésnek tartó, véletlen sem füvező kislányok kedvenc Misije igencsak beavászkodott a magyar közéletbe az utóbbi években. YouTube csatornájának népszerűsége robbanásszerűen növekszik, kevés olyan szereplőt lehetne említeni a listáról, akinél hasonlóan megugrott a feliratkozók száma az utóbbi időszakban.

A Beléd estem ne tévesszen meg senkit, a Ribanc vagy című szám sokkal inkább szívből jön, ráadásul Misi célközönségéről is rengeteget elárul.

(2010-ben a BeerSeeWalk nevű rapcsapat kiadott egy Picsa című számot, amiben a 2000-es évek MyVipes, Iwiwes magamutogató, értéktelen kislányairól írtak egy - egyébként nagyon velős - társadalomkritikát. Mivel a srácoknak ez nagyon bejött, azóta rengetegen próbálkoztak már hasonlóval, ez is egy ilyen kísérlet. Azt érdemes megfigyelni, hogy ezeket a számokat általában pont azok szokták felkapni, hangosan énekelni, akikre jellemzőek a szövegben lévő tulajdonságok, magukat mintegy kimosdatva ebből a képből.)

Misi egyébként erdélyi, és úgy tűnik, nem felejtett el románul - ebben a számban például kifejezetten folyékonyan beszéli. Ebből a nyelvtudásból igazán kihozhatott volna egy tartalmasabb életet, mint az egész napos füvezés, xboxozás, és kislányoknak játszani a valakit videoklipekben. Hat éve egy megkérdőjelezhető hitelességű interjú is készült vele, a rakétázás érdekes benne.

17. Deák Tivadar - Tiv Tivy

(100 ezer kedvelő a Facebookon)

Ha könyvet kellene írni arról, hogyan szerezz százezer követőt semmivel, akkor egészen biztosan Tiv Tivy lehetne a főszereplő. Tivadar Angliából posztolt, viccesnek szánt videóival azoknak a fiataloknak a példaképévé vált, akiknek érettségi után fogalmuk sem volt arról, kik is valójában, mit is szeretnének maguktól, a világról, viszont volt bennük egy igény arra, hogy a világnak ne ezt a bizonytalanságot mutassák meg magukból, hanem valami egészen mást. Tivadar erre érzett rá, annyira, hogy a YouTube-sztárságot követően még az RTL Klub is kipróbálta, mint valóságshow-szereplőt; de ami a külföldre vágyó, elrontott érettségis fiataloknál bevált, az a tévénézőknek nem igazán tetszett, hamar kiszavazták.

Tivadarnál is érdemes megfigyelni, hogy sok, a listán szereplő ember iskolázatlan rajongója szokta bizonygatni kommentekben, hogy ezek az emberek

média nélkül lettek népszerűek,

ami hazugság. Gondoljunk arra, amit az elején írtam: a 13-29 éves korosztály nem néz tévét, legfeljebb a munkahelyén hallgat rádiót, és nem olvas újságot. Ennek az 1,9 millió embernek a YouTube, az Instagram, és a Facebook a média, és az, hogy ebből a kilátástalanságban felnövő korosztályból százezer ember vevő az üres hülyeségre, egyáltalán nem meglepő eredmény.

16. Voksán Virág

(202 ezer követő az Instagramon)

Leírni is fájdalmas azt a mondatot, hogy Voksán Virág diplomás, éppen azért, mert igaz. Még mielőtt a Playboy közönsége felkapta volna őt, elvégzett egy üzleti főiskolát, ahol marketinget tanult. Hogy ebből miért a testének-lelkének kiárusítása volt a legtöbb, amit ki tudott hozni, az rejtély, mindenesetre erre azzal is sikerült hangsúlyt fektetnie, hogy elárulta, Argentínát esélyesnek tartja a foci EB-n. A sikeres marketing része az is, hogy egy évtizedes butapicsa-imidzsre egy tipikus butapicsa-elszólást lehet csak ráépíteni, bizonyára az nem került volna ennyire reflektorfénybe, ha például Dél-Amerikáról tart kiselőadást a főiskolán, ahová járt. Ha van durvább dolog Virág esetében, mint a diploma, akkor az az, hogy tíz éves DJ-karrier van a háta mögött, viszont ha a diplomáéról nem is, ennek a tartalmáról már magunk is bármikor meggyőződhetünk.

Lesz még Playboy-közönségdíjas a listán, aki DJ-karrierbe kezdett, de most következzen egy kicsit más kategória.

15. Kozák László - Kis Grófo

(132 ezer kedvelő a Facebookon)

,,Nálunk abszolút nem szokás, hogy a férfi házimunkát végezzen, a nő pedig nem dolgozhat. [...] Olyanról sem lehet szó, hogy az asszony nélkülünk elmenjen mondjuk mulatni. Ha bármilyen vendégünk van, nem ülhet az asztalunkhoz. Neki az a dolga, hogy kiszolgáljon minket." Kis Grófo

Laci, vagyis Kis Grófo igencsak sajátosan értelmezi a kultúra szabályait. Nem vagyok híve az újkeletű, elférfiasodott, karrierista, akaratos és kompromisszumra képtelen nőknek, de Grófo meg már teljesen a másik véglet irányába viszi ezt a témát, ami szintén nem tesz jót annak, hogy a férfiak és nők békében, szeretetben tudjanak élni egymás mellett.

A Bulibáróval előfordul, hogy nem tudja kontrollálni a nézését, meg a járását: ha a helyzet úgy kívánja, verekedésbe, fegyverrel való fenyegetésbe is belekerül. Eleinte tagadta, hogy részt vett volna ilyesmiben, aztán a bírósági szembesítésnél már érezhető volt, hogy az ő élete sem színtiszta #mulatási. Meglepő, de az oldalán látható, hogy Grófo abszolút nem tinisztár; a kedvelői között nem ritkák az egyetemet végzett fiatal felnőttek, viszont hogy ők poénból hallgatják-e Laci mulatós zenéjét, azt talán még ők maguk sem tudják.

14. Varga Richárd

(85 ezer követő a Facebookon)

Az Éjjel-Nappal Budapest főszereplőjét játszó színész fiának sem kellett sokat várni a sikerre a sorozat beindulása után. A kis Ricsi nyilván nem titkolta, hogy az édesapja tévésztár, de a lökés, ami elindította a több tízezer általános iskolás lány ujját a Follow gomb felé, az egy olyan videó volt, amiben telefonbetyárkodtak egy barátjával egy kispesti paneléből. Innentől kezdve már bőven elég volt naponta posztolni az ízléstelen alkartetoválásait, és azokat a ruháit, amiket az édesapja szerepléséért kapott pénzből vásárolt. A kissrác és apja jó viszonyban vannak, nem lehetett könnyű, amikor Joe, vagyis Varga Miklós bizony a valóságban is börtönbe került, és négy évig alig-alig láthatta Ricsit. Jó kérdés, hogy vajon ő mihez ért, vagy mi lesz a szakmája, munkája abban az esetben, ha a népszerű sorozat valamiért abbamarad; és még jobb kérdés, hogy vajon azok a kislányok, akiknek ő az ideális férfi, mennyire tartalmas párkapcsolatokban fognak részt venni, ha kicsit nagyobbak lesznek.

Ricsi esetében érdemes megfigyelni, hogy követői nagy részét négy-öt éve szerezte, mikor még maga is középiskolás volt - pontosabban középiskolás korú, hiszen nem járt iskolába. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva viszont Ricsi követői sem az egyetemen kötöttek ki az elmúlt öt évben.

13. Varga Márk - G.w.M.

(154 ezer kedvelő a Facebookon)


Márknak minden esélye megvolt arra, hogy a 2010-es évek hulladék magyar hiphop-mezőnyéből hitelességével tűnjön ki: már általános iskolában szívesen rappelt, és a 8-9. kerület külső utcáin nőtt fel, aminél aljább környék egyik vidéken sincs Magyarországon. Ez a srác nem hazudik, valóban mélyszegénységben, erőszakos emberek között nőtt fel, sokszor ment éhesen iskolába, és a kerületi rendőrök sem voltak ismeretlenek számára.

Márkból viszont G.w.M. lett, és ezt a hitelességre való lehetőséget már egy pár ezres ismertségnél sikerült eltékozolnia. Kezdetben Curtis segítségével, aztán később egyedül is nagyon jól tudott, és tud azonosulni azzal, hogy mi az, amit még az általános iskolás lányok elérhetnek, és mi az, amit már nem. A külvárosi szegény srácból így egy tipikus gyereksztár lett, aki 20 évesen már belőtt hajjal, drága órával a karján, drága autókban ülve beszél hitelességről, és a nézettségre veri magát, miközben pontosan tudja, hogy ugyanazok az iskolázatlan rajongói hallgatják a zenéit újra és újra. A listán lesz még olyan ember, akit azzal vádolnak, hogy a rajongói jellemzően gyerekek - szerintem ez a vád G.w.M.-nél sokkal inkább megállja a helyét, mint nála, elég szétnézni a posztjai kedvelői, megosztói között. Gyakorlatilag ha végignéz közöttük az ember, az az érzése támad, hogy ami nekünk volt Scooby-Doo, vagy épp Bátor, a gyáva kutya, azt az űrt ma G.w.M. tölti be az általános iskolások körében. Elgondolkodtató.

12. Kálmán Szilvia

(79 ezer követő az Instagramon)

27. helyezettünk barátnője kiérdemelte előkelő helyét a listán, ha mással nem is, azzal mindenképp, hogy 300 euróért hirdette magát (vagy hirdette őt Richárd?) ezen a kurvákat futtató külföldi weboldalon.

Gyerekek, ne már! Ez kevesebb, mint a minimálbér, ez 94 ezer forint! Gyakorlatilag bármelyik srác, aki elment egy hónapra sajtburgert csomagolni a szülői házból, aztán felvett egy öltönyt, megvehette magának egy éjszakára ezt a nőt.

Szilvi nem ma kezdte az ipart: hat éve már őt választották Miss Bikininek, ha pedig soha nem volt fogalmad arról, hogyan játsszák meg az Instás lányok ezt az idióta nézést, akkor ebből a 3 évvel ezelőtti videóból a legjobb mestertől tanulhatsz. Szilvinek erőszakért sem kell a szomszédba mennie - a hozzá nagyban hasonlító Bakó Diánát például percekig püfölte a földön nyílt utcán. Nem, ez még mindig nem a lista vége, következzen egy Szilviánál is erőszakosabb, ismertebb figura.


11. Széki Attila - Curtis

(176 ezer kedvelő a Facebookon)

G.w.M. mentora, Majka barátja, Attila nem viccel, előbb üt, aztán kérdez. Nem biztos, hogy a rajongók tisztában vannak ezzel, de a volt menyasszonya, Bodor Bettina igen. Az, hogy proli, melegítős, félanalfabéta emberek ököllel ütik a barátnőjüket, aki emiatt kórházba is kerül, sajnos egy hétköznapi dolog, olyan emberek is ezt teszik nap mint nap, akikért nem rajonganak százezrek. Az viszont már egy különösen elkeserítő csavar a sztoriban, hogy Bettina

a történtek után megbocsátott Curtisnek, mintha mi sem történt volna.

Az ügy nem azért érdekes, mert ez az erőszakos ember megverte a barátnőjét. Ezzel kapcsolatban a listán 30. Majka is megszólalt, aki azt állította: Curtis és Bettina kapcsolata sosem volt őszinte. Abban, hogy rendszerint felidegesítjük magunkat a hírességek magánéleti botrányain, kulcsszerepe van annak, hogy tudat alatt úgy állunk hozzá, mintha egy ismerősünk őszinte kapcsolata volna, és a kettő közötti ellentmondás szüli bennünk a feszültséget, nem maga a botrány, ami velük történt.

Attila lelketlensége, és őszinte emberi kapcsolatokra való képtelensége is többek között a kokain számlájára írható - a srác a jól sikerült 2015-ös szilveszteri buli után január 1-jén hajnalban egy oszlopba rongyolt Volkswagenjével. Bár a Facebookjára azt írta ki, hogy másnapos volt, végül kiderült, volt egy kis por is a buliban.


Attila a KFC-botrány után is megszólalt, és azt írta, nincs semmi gond azzal, ha az őr felüti az állát az étterem vendégének.

10. Palvin Barbara

(7,2 millió követő az Instagramon)

A lány, akit a legenda szerint az utcán fedeztek fel, ma Magyarország legnépszerűbb exportcikke. Rajongóinak, követőinek nagy része külföldi, de Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend, főleg a huszonéves, egyetemista lányok között.

Palvin Barbara elit szintre emelte a kurválkodást,

és képesek vagyunk úgy tekinteni arra, hogy a testéből él, mint arra, hogy a szomszéd néni a boltban a pult mögött áll. Természetesnek vesszük, pedig a kurválkodás hiába ősi mesterség, legalább annyira természetellenesnek kellene lennie, mint a Barbara által felvett pózok, ruhák, és az a háromféle arckifejezés, amit megtanítottak és megengednek neki a fotósok. Mentségére szóljon, hogy a kis Barbi azért 18 évesen becsületesen leérettségizett, pedig már akkor megtehette volna, hogy itt hagyja az egész országot, és valami ízléstelen ruhában vonaglik a kifutón, amíg a többiek a másodfokú egyenleteket próbálják megoldani.

9. Kunu Gyula Márió

(120 ezer követő a Facebookon)

Ha nagyon komolyan vennénk az embert barátjáról mondást, akkor Mario bizony nagy bajban lenne. Fogalmazzunk úgy, hogy elég csekély az egyetemisták, diplomások aránya az ismerősei, a megosztói, a kedvelői, vagy a hozzászólói között; viszont annál több a lopott használt autókkal bizniszelő, aranyláncos, érzéketlen arcot vágó figura; és a szegénytelepen élő, de látványosan luxusra vágyó fiatal lány.
Mario egyébként házas, ráadásul a fiatal felesége arcképét tetoválásként viseli magán. A népszerűségét a Megasztár 5 mellett gyakorlatilag két embernek köszönheti: idősebb testvérének, aki kikövezte előtte a zenei karrierjét, illetve a 35. helyen álló VV Bécinek, akivel később össze is verekedtek. Hogy mi történt azóta Márióval és Bécivel, ahhoz már nem volt türelmem, szóval jöjjön az első nyolc!










8. Lévai Adrienn

(428 ezer követő az Instagramon)

Adrienn egy született vesztes. 18 éves korától (legalábbis ez a hivatalos változat) meztelenkedett az interneten, de a sok-sok nyilvános pucérkodás ellenére is elveszített többek között 
  • egy HotDog szépségversenyt
  • egy MissMyVip szépségversenyt
  • egy Való Világ beszavazóshowt,
  • és a Playboy 2010-es modellversenyén sem sikerült a legjobbnak lennie, de ott megváltozott valami.
Adrienn közönségdíjas lett. A Playboy felismerte, hogy az, ahogy ez az egri lány megmagyarázza az embereknek, hogy szerinte miért jobb azoknál, akik nyertek, eladható annak a rengeteg lánynak, aki belül szintén nem érzi a legjobbnak magát, de szeretné annak érezni. Amellett, hogy a meztelen testével nemzetközi elismertségre tett szert az utóbbi években, öt-hat éve DJ Baby LA néven beszállt a magyar zeneipar züllesztésébe is. Szerencsére ezzel felhagyott azóta, és maradt annál, amiben, ha nem is a legjobb, de mindig is jó volt: a pucér képeknél.


7. Balogh Tamás - Benedek Bence, a LifeTilt alapítója

(9500 követő a Facebookon)


Bence, vagyis Tamás egy kicsit eltér a lista többi tagjától, hiszen elsősorban nem a követőin keresztül gyakorol hatást több százezer lányra, hanem közvetve, a fitneszmárkáján keresztül. Ha van a középosztályból leszakadt, szüleinek anyagilag kiszolgáltatott, iskolázatlan huszonéveseknek dream life, az viszont vitathatatlanul Balogh Tamásé.
  • Nem túl népszerű, mégis sok helyen megjelenik a Facebook-oldala. Sok lány követi, de még épp nem annyi, hogy bármivel is tartozzon a rajongóknak, nem kell sokat agyalnia a marketingen.
  • Öntelt, és lekezelő, de nem ez az igazán vonzó az irányítható emberek számára - hanem, hogy Tamás esetében van mögötte tartalom. Saját márkáján keresztül bármit eladhat egészséges életmód címszó alatt, joggal olthatja le Schobert Norbit, ráadásul még ha gyanús, hogy nem is teljesen tiszták, és fehérek a pénzügyei, azért az Audija, az iPhone-ja, és a többi luxusterméke bizonyára nem bűnözésből van, hanem a saját cégének a bevételéből.
  • Nagyon gyorsan reagál közéleti dolgokra a Facebook-oldalán, és ez gyakran tartalommal is párosul. A saját termékei mellett gyakran népszerűsíti azt, hogy bizonyos dolgokban régi vágású a gondolkodása - nemrég eljegyezte a barátnőjét, és nemsokára közös gyerekük is születik.
  • Sokszor viszont nem érzi a mértéket, és segget csinál a szájából. Leoltja az iPhone-nal, vagy Audival fényképezkedő hülyegyerekeket, de közben róla is tudni, hogy ezeket használja; ellenzi az eljegyzés kiposztolását Facebookra, később mégis kiteszi, szóval a hitelességét gyakran felülírja az egója, amiből reméljük, a kis Tamásnak azért nem ad át annyit, és inkább maradnak a közös kondizásnál 15-20 év múlva.
  • Hiteltelen abból a szempontból is, hogy az egészséges életmód hirdetése mellett saját bevallása szerint is iszik és cigizik.
Tamás sajnos a tipikus példája annak, hogy miért alakultak ki sztereotípiák a konditerembe járó emberekről, ráadásul a közéleti témákkal kapcsolatban is legalább olyan gyakran mellényúl, mint amennyire jó meglátásai is szoktak lenni. Az ő márkája például csak vékony nőkre gyárt ruhát, ami mind marketinges, mind értékrend-szempontból kifogásolható. Ilyen az, amikor az egó túlnő a józan ész határain. Azért ebből az öt évvel ezelőtti interjúból érdekes kiragadni azt, hogy a srác azt állította, hogy ennyi idő alatt túl fogja nőni Schobert Norbit, mégsem lett több a márkájából azóta, mint egy mentálisan magatehetetlen, testképzavaros lányok elkeseredését kihasználó brand. Ő is úgy kezdte, hogy csak provokatív blogbejegyzéseket írt az elején - nem kell aggódni, én nem ilyen leszek évek múlva sem.


6. Darai Andrea - Manker

(202 ezer követő az Instagramon)

Húsz évesen nincs más dolgod, mint lefeküdni egy már befutott harmincas hírességgel, felkapaszkodni a hátán, és nem kell semmilyen szakmát tanulnod, egyetemre járnod, értened bármihez, vagy értéket teremtened; az öledbe hullik a luxus ezek nélkül is. Nagyjából így foglalható össze az az üzenet, amit Kasza Tibi felesége, Manker fogalmaz meg az őt követő lányok számára. Manker nem is kifejezetten tinisztár: jellemzően azok a huszonéves lányok kedvelik akik anélkül nem értenek semmihez, nem mentek egyetemre és nem teremtenek semmilyen értéket, hogy lefeküdtek volna egy harmincas, ismert férfival, és várják a saját Kasza Tibijüket, akinek a hátán ők is felkapaszkodhatnak. Ha nem találnak, akkor viszont marad a tescós karrier, amiből meg egyedül sajnos nem futja Miamira.

5. Géró Annamária - Annie Smile

(Modell, 27 ezer követő az Instagramon)

Annamari a tipikus példája annak, hogyan lehetsz híres az interneten kizárólag azzal, hogy általános iskolás lányként a melleidet mutogatod.

Sokan tévedésben élnek azzal kapcsolatban, hogy Annamari miért lett híres öt-hat évvel ezelőtt. Nem azért, neki már általános iskolában nagyok voltak a mellei, hiszen mindenkinek van ilyen osztály- vagy évfolyamtársa, nekem is volt; sőt, több ilyen lány is járt hozzánk. Van, aki elnevezi őket (én volt osztálytársnőmét neveztem el), van, aki hirtelen elkezd másképp öltözködni ennek hatására, és van, aki felépít egy teljes, kidolgozott online marketinget kizárólag a melleire. Persze ne gondoljuk túl ezt a dolgot, nem kell ehhez Corvinusos diploma közgazdaság szakiránnyal, bőven elég az, ha körül vagy véve kanos, általános iskolás fiúkkal, akik ezt százával kedvelik a Facebookon, és akiknek a haverjai elkezdenek bekövetni; ráadásul egy olyan társadalomban élsz, ahol megkeseredett huszonéves fiúk is képesek bekövetni egy kislányt kizárólag a mellei látványa miatt. Ha belegondolunk, az lett volna a meglepő. ha Annamarit a képek rendszeres posztolását követően nem kezdik el ennyien követni.

Érdemes belegondolni, hogy az egy testbe zárt két személyiség, Annamarié és Annie Smile-é hogyan olvadt össze. Hogyan vált abból az általános iskolás kislányból, aki percenként frissítette a szüleitől kapott Samsungján a Facebookot a lájkok számáért egy olyan nő, akinek a teste után tízezrek vágyakoznak az Instagramon azok után is, hogy már elmúlt 20. Azt gondolom, hogy a szülők hiánya nem volt elhanyagolható ebben a folyamatban, de a többi tényező is érdekes vitatéma lehetne. 

Ami a korábban említett megkeseredett férfiakat illeti, Annamari középiskolás korában egy ideig járt a nála tíz évvel idősebb rapperrel, Sass Dáviddal, és akkor el is érkeztünk Dávid mentorához, listánk negyedik helyezettjéhez.

4. Kordik Zsolt - Mr. Busta

(290 ezer feliratkozó a YouTube-on a saját kiadója, a RealTrill Music csatornájára)

Ha az influencerek rajongótáborának szellemi tulajdonságai alapján haladnánk lefelé a listán, kétségkívül Kordik Zsolt lenne a legalja. Mr. Busta nagyon gyakran kapja meg azt a kritikát, hogy a rajongói kisiskolások, de ez nem így van. Busta rajongóinak többségét azok a

felnőttkorból kiábrándult huszonéves lányok teszik ki, akik otthagyták a középiskolát, vagy éppen csak átbukdácsoltak az érettségin,

képtelenek olyan munkahelyet találni, ami túlmutat a közmunka/bolti eladó/gyártósori munkás színvonalon, viszont igényük van a luxusautókra, ékszerekre, bulikára, cigire, piára, és emiatt az ellentmondás miatt rühellik a körülöttük lévő, valóságos világot, amiben ők maguk alig-alig keresnek pénzt, teremtenek értéket. Zsolt erre érzett rá, és ezt a hangulatot adja át a klipjein keresztül, amivel arra a néhány percre kiszakítja őket ebből a világból, amíg ezek a lányok is elhihetik, hogy értékesek, és kelleni fognak egyszer egy olyan nagyszerű embernek, mint Mr. Busta. A Zsolt ráérzett kifejezés egy kicsit ellentmondásos, Mr. Busta ugyanis saját bevallása szerint is pszichopata, amit gyógyszerekkel próbál átvészelni. Érdekesség, hogy az illegális drogokat ellenzi, többször is ezt állította magától.

Sok magasröptű idézetet kiemelhetnék mind Zsolttól, mint a számaiból, kettőt választottam abból az interjúból, amit négy éve adott az Origonak

,,Lehet, hogy valaki fiatal, és nem tudja, hogy mi az, amit érez, de azért a zenémen, a szövegemen keresztül átjön, hogy itt értékrendek vannak képviselve."

Ekkora magas labdát! És az újságíró nem kérdezett rá, mik ezek az értékrendek. Kár. Viszont ez mindent visz:

,,Az is benne van, hogy 30-40 éves komoly családapák hallgatnak, orvosok, ügyvédek, komoly beosztásban lévő emberek."

Ha van a közösségi médiának, a magyar zeneiparnak, és az internetes trashnek egy közös pöcegödre, akkor az alja az ezzel a hazugsággal van kibélelve, az biztos. Ha valaki mutat nekem egy orvost, ügyvédet, vagy komoly beosztásban lévő embert, aki Mr. Bustát hallgat, komolyan mondom, leszedem Zsoltot a listáról.

Na, de következzék a dobogó!


3. Török Klára Petra

(Vállalkozó, fitneszmodell, a Petra'z étteremlánc ügyvezető igazgatója volt, jelenleg házi őrizetben van.)

Török Klára Petra a 21. századi, érzelmek nélküli ember iskolapéldája. Az egykor zeneiskolás mezőkövesdi lány mentális és fizikai tönkretételéért néhány éves versenyfutásba kezdett a népszerűség, a nárcizmus és a kokain - végül utóbbi győzött. 25 évesen a szer hatása alatt ütött el egy idős bácsit, aki belehalt sérüléseibe. Azóta sem született ítélet a gyilkossággal kapcsolatban. Aki az ezzel kapcsolatos gondolataimról bővebben is szeretne olvasni, annak ajánlom a fenti linket, ott sem fogtam vissza magam. 

2. Palácsik Tímea

(221 ezer követő az Instagramon)

Nagyon ritkán szoktam a külső, és a látszat alapján ítélni, de gondolkodjunk már egy kicsit: ki az az elvetemült, aki vonzódni tud Damu Rolandhoz? Szakítás után, 28 évesen összejött az akkor már erősen nyugdíjaskorú producerrel, Andy Vajnával - úgy tűnik, Timi nem viccel, neki valóban nem számít a külső! Elszomorító, hogy Timi Insta-követőit, és a Facebook-oldalán aktívkodókat elnézve az őt példaképnek tekintők többsége bizony egyetemista, vagy diplomás lány - pont olyan, amilyen ő is volt tíz-tizenöt évvel ezelőtt.

A sugar-kapcsolatokról bővebben itt olvashattok, Timikével kapcsolatban nem is szaporítanám tovább a szót, úgyis mindenki a győztesre kíváncsi! Pontosabban, a győztesekre.















1. Molnár Miklós, Molnár Ádám - AK26 - Hiro, Giajjenno

(226 ezer kedvelő a Facebookon)

Állítom, hogy az AK26-nál az egész világon nagyon kevés tökéletesebb példa van arra, hogy hogyan kell egy suttyó, utcáról jött, kemény gengsztert eljátszani a rajongók előtt, miközben a valóságban

értelmiségi mintacsaládban nőttél fel. 

Az AK26-os srácok új szintre emelték az internetes hazugság-imidzs kialakítását. Hiro és Giajjenno édesapja, Molnár Tamás közismert író, képzőművész, illetve politikus is volt, és 35 éve élnek boldog házasságban a srácok anyukájával. Tamás rendkívül intelligens, néha interjút is szokott adni, ráadásul nem csak, hogy jobb művész a fiainál, de annak ellenére, hogy a hatvanas éveiben jár, jobban is öltözködik náluk. Érthetetlennek tűnhet, hogy Miki és Ádám mitől váltak hülyére tetovált, iskoláslányok igényeit (és vágyait) kielégítő bohóccá, de azért ha figyelmesen meghallgatjuk ezt az interjút, kivehetőek belőle az apai intelmek:

,,Nincs ideológia - csak az, hogy fogyassz. Ez az altesti örömök világa, a gyomrod, és a nemiség világa. Itt, aki szellemi ember, az margóra szorul. Az marginális lesz, az kiszorul a társadalomból, az magányossá válik, és aztán valahol úgy hal meg, mint én is, egy belső emigrációban. [...] Ez egy művi, mesterséges világ lett, ahol az embereknek a templom a pláza.[...] Nincs önképe az embereknek, nem tudják, hogy ők kik, és nem is akarják."

Közben beszél a drámaírásról, idéz Madáchtól; komolyan mondom, leülnék a faterrel egy tea mellé megbeszélni ezt, hogy mégis miből lett az AK26, mert kívülállóként ez még úgy is nehezen fogható fel; hogy egyébként Tamás (sajtó- és reklámszakemberként) pontosan tisztában van azzal, hogy fiai miért ennyire sikeresek Hiroként és Giajjennoként.



(Apa és fiai - az a farmerdzseki azért elég stíl, nekem is hasonló van, csak kicsit szűkebb. - Forrás: Index, YouTube) 

Ja, hogy a srácokról is írnom kellene? Szerintem őket mindenki ismeri. Azért az igazságérzetem kedvéért belinkelek egy interjút Hiroval is, hátha ez is érdekel valakit. A nyaktetoválás sokat elárul, olvassátok el! (A riporter szerintem gyenge - bár ő is próbálkozott, én porrá oltottam volna szegény Hirot. Remélem, egyszer megtehetem.)

40 gondolat zárásként

Kedves olvasóim! Ez az utolsó bejegyzés, amit a blogon olvashattok, és az első, amivel szembetalálja magát, aki a zárás után idelátog...