Campaign for reality

Számtalanszor írtam már a valóság és a képernyő közti különbségekről, a közösségi média sztárjainak hazugságairól, és ezek hátteréről, de sosem éreztem elég hasznosnak, hatékonynak ezeket a posztokat. Úgy gondolom, nem lehet elég nagy hangsúlyt fektetni ezekre a témakörökre, ezért szeretném, ha egy átfogó kampány keretében többen is beszélgetnénk róluk a következő hetekben. Ha kell, egyedül is szívesen megírok néhány bejegyzést, de sokkal hasznosabb lenne, ha a Mennyire vagy menci? után ismét együttműködhetnék más bloggerekkel.

Tíz önálló részre osztottam a gondolataimat, amit persze lehet összevonni-szétszedni, attól függ, mennyien leszünk rájuk. Ha ketten, öten, vagy tízen írjuk, vagy valaki többet/kevesebbet ír, akkor maradhat így is. Arra gondoltam, hogy a jelentkezők választhatnának a témák közül, amiket a saját blogjukon dolgoznának fel, ami a végére marad, azt pedig megírnám én. Mivel egyszerűen el tudok érni több ezer, vagy akár több tízezer embert, ezért, ha szeretnéd, megoszthatom az írásaidat (és ezáltal a blogodat) a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán. Nem kell használnod a #CampaignForReality hashtaget, nem kell cserébe megosztanod tőlem semmit, egyszerűen csak szedd össze a gondolataidat az adott pontról, fogalmazd meg olvasmányosan, helyezd el a saját blogodon, és jelezd, hogy szeretnéd a megosztást.

A 10 cikk valahogy így néz ki a fejemben:

1. A nárcizmus, az online karakter, és ezek kapcsolata. Miért akarnak más képet mutatni magukról az emberek, mint amilyenek a valóságban? Miért van bizonyos emberekben igény egy online karakter kialakítására? Miért fontos a visszajelzés? A nárcizmus mellett fel lehet hozni más ehhez kapcsolódó személyiségzavart, betegséget is: frusztráció, szorongás, önértékelési zavarok, evészavarok, depresszió. Minél részletesebben fogalmazol meg félelmeket (visszajelzéstől, észrevétlenségtől, kevés lájktól stb.) annál jobb. Jöhetnek személyes példák is, ha találkoztál nagy Insta-celebbel, aki személyesen alig tudott megszólalni; vagy a képeken határozottnak, magabiztosnak tűnő emberrel, aki a valóságban féltékeny volt egy pohár vízre; esetleg valakivel, aki a képeken pucérkodott, de személyesen még a pólóját is alig merte levenni stb., ezek nagyon jók.

2. Miért akarunk hasonlítani másokra? Meddig egészséges az, ha hasonlítani akarunk másokra, és mikortól megy az önállóságunk rovására? Lehet szó elfogadásról, beilleszkedésről, kiközösítéstől való félelemről, és arról, hogy miért nem érdemes olyan társaságba vágyakozni, ahova a ruháid alapján kerülhetnél be. Ide jöhet még az is, hogy láthatóan szegény emberen hogyan hat az arany fülbevaló vagy a Gucci póló, illetve ide tartozik még az önigazolás-keresés, a bizonygatás (ugye, hogy jó vagyok? légyszi lájkoljatok, ugye szerettek?) és a különféle hiányosságok kényszeres ellensúlyozása. (Amikor iPhone van, de vacsorára nem telik, meg ilyesmi.)

Ahogy az influenceres bejegyzésben is írtam, természetes, hogy az emberek összehasonlítják magukat egymással, de ezt nem feltétlen érdemes az Insta-képeken látható tipikus jelképek alapján tenni. Leírhatod, hogy szerinted mik a legjobb szempontok két ember összehasonlítására.

3. Hogyan készülnek a népszerű Insta-fotók? Ha egy mód van rá, ne másoljuk le Timi bejegyzését, de valami hasonlóra gondoltam.

Képbeállítások, szögek, pózok, pucsítás, kéztartás, csücsörítés, filterek, smink, melltartó beállítás, magas derekú nadrág - jöhet minden ömlesztve, ami csak eszedbe jut. Képekkel illusztrálva lenne a legjobb! Lehet még beszélni arról, hogyan válik ennek a hatására szégyenné a természetes (női) test, hogyan válik nem elég széppé a szép, és hogyan teszi életunttá, öngyülölővé a követőket ez a sok különféle előkészület, meg persze a széjjelsminkelt #nomakeup fotók.

Az is egy érdekes kérdés, hogy miért akarnak mindenáron érzéseket kiváltani a követőkből azok a lányok, akik a képen látható nőhöz hasonlóan fotózzák a feneküket. Ha pedig nagyon stréber valaki, jöhet még egy kis szépségipar vs. önbizalomhiány fejtegetés a végére, azt imádnám.



4. A szülők és a barát szerepe az izgalmas élet mítoszában. Szinte senki nem beszél arról, hogy az Instagramon népszerű emberek úgy engedhetik meg maguknak a képeken látható életmódot, hogy a szüleik, és/vagy a barátjuk eltartják őket, miközben dolgoznak. Így tudnak havonta (több) százezer forintot elkölteni szórakozásra, státuszszimbólumokra, autóra, utazásokra, fesztiválokra, éttermekre, ruhákra, ájfónra, ékszerekre és shopizásra, hiszen mindig van fedél a fejük fölött, fűtött/hűtött lakás várja őket, és telepakolt hűtő. Egy olyan emberben, aki anyagilag független, akinek a saját kezében van az élete, rossz érzéseket kelthetnek ezek a képek, videók, a követők számára pedig értéktelenebbnek tűnhet az ő élete a fentiekénél. Az izgalmasnak tűnő élet sokszor annyiból áll, hogy a nap nagy részében a telefonodat nyomkodod, viszont a befizetett albérlet és egy jókora nagybevásárlás többe kerülhet, mint egy Levi's póló, vagy egy tengerparti trip, csak az nem feltűnő.

Mennyiben hibáztatható a szülő azért, mert pénzt ad a felnőtt gyerekének a luxus-látszat fenntartására? Mennyiben hibáztatható a gyerek, aki azt az értékrendet látva nőtt fel, hogy a boldogság megvehető? Alakoskodó, kivagyi, sznob szülő gyereke nem feltétlenül hibáztatható ugyanezekért a tulajdonságokért, de lehet, hogy éppen a te bejegyzésed hatására fog más szemmel tekinteni ezekre a dolgokra.

Érdemes lenne a #girlboss fogalmát is megvizsgálni, illetve a család, barát szerepét ebben is. Mennyiben szükséges egy jómódú család, vagy társ ahhoz, hogy egy fiatal, egyetemista lány utazgasson a világ körül, vállalkozást indítson, vagy olyan életet éljen a képein, mint egy vállalkozó? Hogyan hat ez azokra, akiket a családjuk, vagy a társuk nem tud pénzzel támogatni?



5. Hogyan jut el odáig egy lány, hogy a teste az egyetlen értéke? Hogyan válik internetes ál-modell egy szeretetéhes kislányból, aki csak nem tudott mit kezdeni magával? Az okok hasonlóak, mint hogy miért lesz valakiből prostituált, vagy pornós. Mindkettőről írtam már korábban, szóval ha ügyes vagy, tudsz az oldalamról inspirálódni, persze, legfőképp a saját gondolataid érdekelnek. Az egészségtelen szülő-gyerek kapcsolatból ki lehet indulni, nem beszélgetnek vele, nem kísérik figyelemmel az Insta, Snap stb. jelenlétét, inkább pénzt adnak neki, csak hagyja őket békén, ilyesmi. Gyakran kötődési problémák is társulnak a magamutogatáshoz, ennek is lehet boncolgatni a következményeit. Nem a legjobb kombó.



6. A követő, lájkoló felelőssége a kultúráért. Az influencer mindig a követői igényeit fogja kiszolgálni. Ha azt látja, hogy sokan olyan embereket lájkolnak, akik kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban pózolnak, akkor elkezdenek kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban szelfizni. Azért, ami a képernyőn történik, mi, lájkolók vagyunk a felelősek. Amíg a legtöbb lány csontsovány lányok képeit lájkolja, addig ez marad az ideál; amíg a legtöbb fiú stricik és bűnözők videoklipjeire iratkozik fel, addig ilyen stílusú klipeket fognak gyártani az előadók. Szóba jöhet a lájkoló felelőssége minden szempontból, illetve javasolhatsz elvárásokat, hogy az emberek mi alapján használják a lájk gombot, ha nem akarják, hogy az Insta-feed láttán általános iskolás lányok hánytassák magukat vasárnap este, mert hétfőn haspólót akarnak felvenni.

Leírhatod azt is, hogy te mi alapján válogattad ki a kedveltjeidet, illetve jöhet még a lájk és a riszpekt közti különbség is, ha van kedved részletezni.



7. Kinek szeretnél tetszeni? A régebbi olvasóim már unhatják ezt a kérdést, pedig én nagyon fontosnak tartom. Az ember nem arra hivatott, hogy mindenkinek tetszeni akarjon, az a tárgyak és a termékek dolga. Miért akarunk minél több embernek tetszeni? Miért akarunk féltékenységet, vágyakozást, irigységet kiváltani a hasonló nemű társainkból? Akarunk olyan embereknek tetszeni, akik egy formás fenék vagy kidobott mellek láttán csorgó nyállal nyomják a kedvelés gombot? Hogyan és miért készülnek a rendszeres edzőtermi szelfik? Természetes, hogy tetszeni szeretnénk másoknak, de milyeneknek és hogyan? Mit érdemes végiggondolnunk, mielőtt megosztunk magunkról egy képet a nyilvánossággal? Ide is jöhet személyes sztori, ha valamelyik tini ismerősödnek beszóltak a szülei az Insta-fotói miatt, vagy bujkálnia kell előlük, nehogy meglássák. Az ilyen minden bejegyzést feldob.



8. A szociopátia viszonya a népszerűséghez. Ezt a pontot a Black Mirror harmadik évadának első része ihlette, ahol egy disztópikus világban az ember értékét a közösségi médiában kapott reakciói alapján mérik egy ötös skálán. Tehát, akin látják, hogy "csak kettes", az nem mehet dolgozni, aki egyes, azt kirekesztik maguk közül, aki pedig négy egész nyolcas, azzal mindenki kedves, mert tőle is várják a pozitív reakciókat, hogy felmenjen a saját értékük. Amennyire beteg, annyira valóságos. Itt lehet boncolgatni a népszerűvé válás folyamatát, a szükséges hiányosságokat, és az influencelés jellemzőit. Bízom annak a kreativitásában, aki ezt választja, meg persze érdemes megnézni ezt a kb. 50 perces részt. (A sorozat többi része nélkül is érthető.)



9. Az álságos tartalom hatása az általános iskolás gyerekekre. Itt kifejezetten az érdekel, hogy a fent részletezett kamu lifestyle, a magamutogatás, a meztelenkedés, és a többi népszerű, követendőnek láttatott dolog hogyan hat a gyerekekre. Ezeket a tartalmakat ők ugyanúgy nézik, ahogyan mi, de egészen másképp fogják fel. Mit üzen egy gyereknek, mire nevel egy átlagos Insta-feed átpörgetése? Hogyan fogják fel a gyerekek azt, amit az influencerek közvetítenek? Lil Tayt is fel lehet hozni, az AskFM, illetve Musical.ly-celebeket szintén. Szülők elől bujkálós sztori ide is elfér, vagy esetleg ötletek ahhoz, ha lenne egy tízéves húgod/lányod, hogyan magyaráznád el neki az Instagramon látható dolgokat.



10. A személyiség, az élmény és a párkapcsolat kiégetése a közösségi média által. Nem elég, hogy a legszebb éveinket arra tesszük fel, hogy teljesen ismeretlen embereknek megmutassuk, mekkora emberek vagyunk, de még az élményeinket sem élhetjük át teljes valójában. A nyaralás nem nyaralás 500 szelfi nélkül, a filterezéssel, szerkesztgetéssel, megosztással annyi idő megy el, mint amit a vízben töltünk, másokat kényszerítünk arra, hogy fotózzanak minket bizonyos módon stb. Személyes sztorikat ide is várok, amikor valaki azért nem volt hajlandó elmenni egy helyre, mert az nem elég elit (szórakozóhely, úticél, akármi), vagy azért nem jött össze egy emberrel, mert nem mutatott volna jól mellette a képeken, lefotóztatta magát hatszázszor és egy se tetszett neki stb. Az ember tárggyá válásának folyamata is érdekes, a minél kívánatosabb lét, az érzelmek kiégése a képek mögül, illetve a létezés, mint teljesítmény. (Megosztott ételek, italok, teljesen hétköznapi dolgok, ilyesmi.)

***

Bárkit szívesen látok ebben a kampányban, még csak az sem feltétel, hogy legyen Instagramod, hiszen nekem sincs. Saját blogod viszont kell, hogy legyen, mert ott fog megjelenni a téma, amiről írsz. Különösen örülnék, ha divatbloggerek is csatlakoznának a kezdeményezéshez, de mivel az elmúlt hónapokban többször is beletapostam a lelketekbe (jaj) ezért teljes mértékben megértem, ha az én kezdeményezésem smafu. Azért örülnék nektek nagyon, mert igazán a ti célközönségeteknek szánnám ezt a sorozatot, de a blog tematikája miatt én nem tudom őket olyan hatékonyan elérni. Hálás lennék nektek, komolyan. Ha beszálltok, ígérem, nincs több szarkazmus, vagy gúnyolódás - aminek egyébként pont ugyanaz volt a célja, mint ennek a kampánynak, felhívni a figyelmet a valóságra.

Akár ketten, akár öten, akár tízen fogjuk megírni, bízom benne, hogy minél több emberhez el tudjuk juttatni ezeket az üzeneteket. Ha szívesen segítenél, és van saját blogod, akkor itt, a blogos csoportokban, vagy a blogom Facebook-oldalán tudsz jelentkezni. Írd meg, melyik pontokról írnál szívesen, és nyugodtan válassz többet! Ha sokan leszünk, azt fogom megbízni, aki hamarabb írt, de persze az se tragédia, ha többen is írnak egy-egy témáról. Aki kapja, marja, várom a jelentkezőket! :)

Mennyire vagy MENCI?

Minden jel arra utal, hogy az Instagram, a Snapchat és a Musical.ly uralma az elménk felett a következő éveket, évtizedeket is meg fogja határozni. A munkában megfáradt szülők képtelenek tartani a lépést az újabb és újabb alkalmazásokkal, a gyerekeknek pedig ez az egyik legegyszerűbb út a népszerűvé váláshoz. Ma már nem kell valamilyennek lenni, elég valamilyennek tűnni; és személyes kapcsolatok sem kellenek, bőven elég a követés, a kedvelés, a hozzászólás és a megosztás. Ahhoz, hogy a környezeted elismerjen téged, többé már semmire nincs szükség, - főként a ruháidra nem - bőven elég hozzá egy JBL hangszóró, vagy néhány bulikás szelfi.

Három részre osztottuk a tesztet, az életmódod és a közösségi médiás tevékenységed mellett a megjelenésedből tudhatod meg, mennyire vagy népszerű. Ahhoz, hogy igazán mencivé válj, a letöltött alkalmazások mellé szükség van bizonyos viselkedési mintákra, és gazdag szülőkre néhány alapdarabra is a szekrényben vagy a garázsban. A szabály egyszerű: minél több pontot gyűjtesz, annál mencibb vagy, viszont ha a nullához közelít a pontszámod, akkor lehet, hogy gyakran hallod a csövesbánat szót a hátad mögött. Ne aggódj, a teszt alkotóinak sincs sokkal több, szóval mi inkább örülünk ennek.

Timi, Angi, Lili, Maja és Adri segített nekem búvárkodni az Y és a Z generáció alján - egyedül féltem volna alámerülni. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy ők jelentkeztek, többükről is tudtam, hogy nagyon jól mérik fel az embereket. Sejtettem, hogy ebben sokat tudnak segíteni, és így is lett! Amellett, hogy egy részletekbe menő, humoros és tanulságos tesztet állítottunk össze, ez az év egyik legnépesebb blogger-együttműködése, amire külön büszke vagyok.

Forrás: Weheartit

Készen álltok? Kezdjünk neki, induljon a számháború!

ÉLETMÓD

• Füvezel, vagy bármi szintetikusat szívsz. Hangoztatod, hogy 420, hogy mennyire értesz hozzá, te tudod a legjobbat tekerni stb. (2 pont)
• Általános iskola végén kezdtél bulikázni járni, cigizni, és ezek azóta sem hagytak alább. (3 pont)

• Magyar rapet, vagy emo rapet, esetleg trapet hallgatsz JBL hangszóróról, mert biztos mindenki ezeket szereti. Az AK26, G.w.M., Rico, Lil G, Nemazalány, a Senkise, illetve Lil Peep,  a $uicideboy$, az A$AP Mob, vagy Sixnine a mindennapi betevőd. Ne próbáld kivonni magad, már egy hallgatása is két pontot ér ezek közül! (2 pont)
• Használod a báttya szót (1 pont)
• Voltál már terhes, és ,,véletlenül" tudott róla a fél iskola, de legalább az egész osztályod. (3 pont)
• Szórakoztat a Való Világ, az Éjjel-Nappal Budapest, a Feleségek Luxuskivitelben, vagy az Édes Élet. Elég, ha az egyiket nézed, máris van két pontod. (2 pont)

• Képes vagy a Váci utcában fotóztatni magad, hogy úgy tűnj, mint egy turista. (1 pont)
• Bármit hajlandó vagy felvenni, levenni, megtenni azért, hogy többen kedveljenek és több követőd legyen Instán. (3 pont)

:)

• Minden második szavad dik, gyá, vagy káromkodás. (1 pont)
• Fogalmad sincs, hogy miben vagy jó, mivel szeretnél foglalkozni, miből fogsz megélni, ha végeztél az iskolával. (3 pont)

• Csak olyanokkal barátkozol, akiknek a viselkedése, öltözködése szintén kiszolgálja a tömegízlést, mert félsz, hogy a többiek mit fognak szólni. (3 pont)
• Unikornis-mániás vagy (1 pont)
• Életcélod egy pár százezres használt BMW, esetleg Audi, vagy Mercedes. Persze, közben diákmunkázol vagy egyáltalán nincs is munkád és anyuci veszi a hűtőbe a kaját, de hát neked "luxusautó" jár, hadd lássák a többiek! (2 pont)

Ez a lány osztálytársunk biztosan sokat "dolgozott" ezért az autóért. Vajon mi lehet a "munkája"? :)

• Világ körüli utazgatás is jár neked sok tengerpartos meg felhőkarcolós szelfivel, ugyancsak a semmiért. (2 pont)
• Azt gondolod, valódi értékkel bír egy Million Roses, vagy ahhoz hasonló művirág. (1 pont)

Az igazit szeretné megtalálni!

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

• Rendszeresen feltöltesz képeket koktélokról, vagy limonádéról, mert a népszerű Insta-celebek is ezt csinálják, és te is olyannak akarsz tűnni, mint ők. (1 pont)
• ...vagy poharas kávéról. (1 pont)
• ...vagy az edzésedről. (1 pont)
• ...vagy a körmödről. (1 pont)
• ...vagy képernyőfotót a beszélgetéseidről. (1 pont)
• Kiteregeted a kapcsolatodat a Facebook-faladra: közös szelfik, becsekkolások, mindenféle, hadd lássák az emberek, hogy ti mennyire (nem) szeretitek egymást! (2 pont)

• Olyan képeket töltesz fel, ahol direkt elfordulsz a kamera elől, amikor a barátod, barátnőd lefotóz, mert látod, hogy mások is ezt csinálják és mennyire menci. (1 pont)
• Érzelmek nélküli arcot vágsz a képeiden. (1 pont)
• Csücsörítesz, dobálod vagy simogatod a hajad; modellekre vagy pornósokra akarsz hasonlítani a képeiden. (2 pont)
• Felvont szemöldökkel bámulsz a kamerába. (1 pont)
• A nem helyett azt írod, hogy nm, mert a mozgalmas celebéletedbe (lásd lent) nem fér bele az e betű használata. (1 pont)

• Küldtél már pucér képet ismerősnek, esetleg ismeretlennek. (3 pont)
• Megjelölsz 50 ismerőst a profilképeden, hogy legalább annyian biztosan kedveljék. (3 pont)
• Idézeteket írogatsz a képeid mellé, lehetőleg kis kezdőbetűvel, vessző nélkül, az annyira menci! Főleg angolul! (1 pont)
• Naponta többször is megjelölöd az ismerőseidet a jelöld meg azt, aki... képek alatt, ezzel forgalmat generálva semmitmondó, lájkgyűjtő oldalaknak. (1 pont)
• Rendszeresen odaveted a bff-eid képei alá a ,,ribancom", ,,csinikém", ,,drágám", ,,legszebbem", ,,életem" vagy ,,szerelmem" kommentet. Mindenkinek látnia kell, hogy ti mekkora barátok vagytok! (3 pont)

Ahh, ribikéim, köszcsikehh <333

• Kiírod, hogy mindenki hagyjon békén, aztán, amikor gyanútlanul hozzászól valaki, akkor jön az, hogy írj üzit, vagy a nincs semmi baj. (3 pont)
• A Rozsdás Rákolló van beállítva munkahelyként. (2 pont)
• Jack Daniel'sszel pózolsz, vagy csak feltöltesz az üvegről egy filteres képet. (2 pont)
• Yorkival, csivavával, vagy más divatkutyával töltesz fel képeket szerelmem felirattal. (1 pont)
• Van rózsaszín macis, vagy szívecskés Snapchat-filteres képed feltöltve. Ugyan már, a kutyás tiszta gáz, ki égeti magát azzal 2018-ban? (2 pont)

• Malacos emojit használsz egy olyan képen, amin az egyébként tök átlagos tested látszik. (1 pont)
• A kirakatba rakod az egész tested, pózolsz, pucsítasz, mutogatod magad, miközben barátod van. (3 pont)
• Csak akkor használsz pontot Messengeren, amikor flegmázni akarsz. (1 pont)
• Teleszórod hashtagekkel a képeidet, hátha úgy észreveszi valaki a jelentéktelen életed. #instahun (2 pont)
• Letöltötted a musicallyt. (2 pont)

MEGJELENÉS

• Az alábbiak közül bármelyiket hordod: fehér Levi's póló, Pull&Bear feliratos póló/pulcsi, Calvin Klein top, Michael Kors vagy Louis Vuitton táska, Gucci, Retro vagy Tommy Hilfiger feliratos cuccok. (2 pont)
• Mély dekoltázsos póló keresztszálakkal még egy pontot jelent. (1 pont)
• A cipőd Vans Oldskool, Adidas Superstar, Nike Air Max, vagy Lacoste. (1 pont)

Kép: favim.com

• Képes vagy megvenni egy műanyag strandtáskát több ezer forintért, csak mert rá van írva, hogy Obag. (1 pont)
• Fjällräven Känken hátizsákkal szintén írj fel magadnak egy pontot. (1 pont)
• Ízléstelen, sötét, rajzolt szemöldököd van, hasonló, mint nekik: (2 pont)

• Szakadt nadrágot hordasz. (1 pont)
• NY sapkában nyomod. A piros, a fekete és a terepmintás igazán menci. (2 pont)
• Tetovált a karod, a kulcscsontod, vagy a dekoltázsod. Dőlt betűs idézetért szívem szerint 10 pontot adnék, de ha bármelyik testrészedet varrattad ezek közül, most megúszod hárommal. (3 pont)

• Más feliratos fullcap sapkára (Obey, vagy hasonló) sajnos csak egy pontot tudunk adni. (1 pont)
• Iphone-od van ÉS a képeken az arcod elé, vagy magad elé tartod. Önmagában az nem ér pontot, ha csak van egy szaros iPhone-od, muszáj, hogy ezt megmutasd mindenkinek! (1 pont)

• Orrkarika +1 pont. (1 pont)
• Színes a hajad. Nem barna, nem szőke, nem vörös, nem fekete, színes. (1 pont)
• Fültágítód van. (2 pont)
• Feliratos edzős cuccban pózolsz. (2 pont)

Szegény Exupéry ha tudta volna, hol kötnek ki az idézetei!

• Szoliba jársz, de természetesen nem a barnulás miatt, hanem a bőröd egészsége miatt! (1 pont)
• A legtöbb képeden 45 fokkal oldalra fordítod a fejed, hátha úgy aranyosabbnak tűnsz. (Nem, nem tűnsz annak.) (1 pont)
• A képeiden ki van tekerve a kezed, a fejed mögé teszed, vagy a füled mellé, mint a modellek. (1 pont)

Fáj a fejed, kislány? Vagy mi a baj?

• Függőleges feliratos melegítőt hordasz. (1 pont)
• Napszemüveg van rajtad sötétben, borús időben, vagy zárt térben. (1 pont)
• Színes bőrdzsekit hordasz. (1 pont)

Összeadtátok? Megvan? Jöjjön az értékelés!

50+ pont: Ne tévesszen meg, ha csak alig haladtad meg az ötvenet, menthetetlen vagy. Képtelen vagy felfogni, hogy ha az értékrended kimerül egy pár százezeres használt autóban, jelentéktelen tetoválásokban, tárgyakban és készpénzben, arra egy kicsit is értelmes ember csak lemondóan csóválja a fejét, ahogy mi is. Ne aggódj, mi a lábad nyomába nem érünk! Gyakorold ezt a szöveget, ha hozzá akarsz szólni, legalább ilyen választékosan tedd!

31-50 pont: Biztos helyed van a menci klikkben az osztályban! Téged már elfogadtak, te már vagy valaki, te már letettél valamit az asztalra! Neked nagyon jól jött ez a teszt, hiszen így láthatod, mivel lehetnél még mencibb, hogy az igazán elitek is szóba álljanak veled, tudod az ezer lájkosok. Ha így folytatod, minden esélyed megvan arra, hogy egy bohóc mellett köss ki, esetleg te magad válj azzá. Neked ezt a szöveget ajánljuk, ha szeretnél hozzászólni:

Nem ismerünk? Ugyan már!

11-30 pont: O-ó, itt már gondok vannak. Úgy tűnik, hogy nem vagy elég menci! Hogy fogsz így a büfé előtt állni a népszerű lányokkal és energiaitallal a kezedben vihogni? Hogy fogsz így cigizni velük reggel a suli előtt emo rapet bömböltetve? Hogy fogod így a kamu történeteidet hangosan előadni szünetben? Van több mint egy hónapod a suliig, szedd már össze magad! Úgy hallottam, az Obag cuccok most le vannak értékelve, és mintha jött volna a környéketekre egy fiatal srác használt BMW-vel... még nem késő lecsapni rá! A nyári munkát meg felejtsd el, az csak a csíráknak való!

0-10 pont: Hát $itte$em, ez már valami! Gratulálok, egy értelmes fiatal vagy! Valószínűleg egyáltalán nem találod a helyedet az osztályodban, vagy a csoportodban, ami tök érthető. Nézz szét, és ha azt látod, hogy a környezetedben szinte senki nem úszná meg 40-50 pont alatt, akkor reméljük, megnyugtatott ez a teszt, hogy nem veled van gond. Bízunk benne, hogy azért van egy-két közeli barátod, és szinte biztos, hogy az évek során a maradék pontjaidat is ki fogod nőni. Három éve, 21 évesen a blog írójának is 11 pontja lett volna, szóval ha ebbe a tartományba esel, értelmesebb vagy, mint én voltam egyetemistaként. Csak így tovább, és nem győzzük kihangsúlyozni: bármikor rosszul, vagy magányosnak érzed magad a környezetedben, nem veled van gond!

Mi tesz valamit menővé? Mi emel státuszszimbólummá egy tárgyat, egy viselkedési mintát, egy jelképet? Az, ahogy hozzáállunk. Tudat alatt mi is úgy állunk ezekhez a dolgokhoz, akik kevés pontot értünk el ezen a teszten, hogy népszerűvé, értékessé tesznek. Pedig egy cipő, egy autó, vagy akár egy kéztartás önmagában soha nem lesz népszerű, vagy értékes: mi tesszük azzá. Mi, akik lájkoljuk, akik hozzászólunk, akik nem látunk mögé. Akik nem látjuk a használt, húszéves autó mögött a szülők pénzét; akik nem látjuk a pózolás mögött a szeretetéhes kislányt; akik nem látjuk a New York sapka alatt a kiközösítéstől való félelmet; akik nem halljuk a JBL hangszóróktól a segélykiáltásokat. Egy-egy ,,menőség" sokszor nem azt jelenti, hogy én most az élet császára vagyok, hanem segélykiáltás: nem foglalkoznak velem, nem érzem magam szerethetőnek, nem tartom magam értékesnek, ezért a lájkokba és a követőkbe menekülök, akikre így tehetek szert. A menőség sokszor kényszer, és amíg mi a kirakott melleken, vagy az autók márkáján ámuldozunk, addig lehet, hogy a képen szereplő lány vagy fiú önértékelésének az arra érkező lájkok jelentik az utolsó kapaszkodót az életbe. Ezzel senkit nem akarok lájkolásra sarkallni, sőt, éppen ellenkezőleg: az egész teszt célja az volt, hogy más szemmel tekintsünk ezekre a dolgokra, hiszen a magas pontszámot elérő emberek jellemzően segítségre szorulnak. Szeretném, ha az olvasóim - amellett, hogy jót nevettek a teszten - tisztában lennének a ,,menőség" mögött húzódó okokkal, ami nagy eséllyel elhanyagoltság, önértékelési vagy kötődési problémák, és káros (vagy semmilyen) szülői minta.

Azt gondolom, a nyitottabb szemmel járók közül senkit nem fog váratlanul érni, ami a következő években zúdul a nyakunkba. Az értelmiség körében többé nem divat a gyermekvállalás, az alfa-generációt a képen látható anyukák járatják óvodába, iskolába, nevelik fel éppen ezekben a pillanatokban, amikor ülsz a gép előtt, és ezt olvasod. Azok az anyukák nevelik fel, akik aláfeküdtek az első magas, izmos, tetovált fiúnak, aki több figyelmet szentelt rájuk, mint a telefonjára - és azok az anyukák, akik a hibáik legenyhébb felszínre hozatalánál elküldenek anyádba, akár csak a felső képen látható hölgy. A ,,menőség" tizenöt-húszévente újratermeli önmagát, az alsó képen látható bikinis lány fiában pedig lehet, hogy nemsokára a legnagyobb Ask.fm-celebet tisztelhetjük majd.

Reméljük, sikerült elgondolkodtatni, megnevettetni, szórakoztatni, vagy egy kicsit segíteni, hogy jobban megismerd, elhelyezd magad. Most, hogy a végére értünk a bejegyzésnek, egyetlen kérdésem maradt:

A blogomon további két tesztet találsz itt és itt. Köszönöm a segítséget Timinek, Anginak, Majának, Lilinek és Adrinak, nézzetek be hozzájuk is, megéri!

Psszt, hé, akarsz gazdag lenni?

Képzeljünk el egy jelenetet! Érettségi után egy-két hónappal unottan ülsz diákmunka közben, végzed a monoton feladatod, azon gondolkodsz, hogy vajon mi várhat majd az egyetemen, amikor egyszer csak megcsörren a telefonod. Egy korábbi munkatársad az, akivel közel egy éve nem beszéltél, mégis felveszed. A szokásos sziamizu után előrántja azt, amiért valóban hívott: egy új munkalehetőség!

 - ...és mi kell hozzá?
 - Semmi, egy érettségi. Elég, ha bízol magadban, kitartó vagy, és itt sikeres leszel!
 - És neked mi a feladatod? Mit kell csinálnod?
 - Hát... én most épp új embereket ismerek meg.

Ez furcsán hangzott, erre felvontam a szemöldököm, aztán gondolkodni kezdtem. A többire már csak fél füllel figyeltem, beszélt még sok pénzről, drága kocsikról, öltönyről, ilyesmiről, a végén pedig megbeszéltünk egy időpontot és egy helyet, hogy találkozzak az irodavezetőjével.

Eljött a nagy nap, lepacsiztam egy meglepően fiatal, öltönyös-nyakkendős sráccal, aki bemutatkozott, és bekísért az irodájába. Ahogy beléptünk, mutatott egy oklevelet, amin a volt munkatársam neve volt, valami előléptetésnek tűnt. Nem kellett sokat várni, rákezdett a szokásos szövegre, hogy ez egy piacvezető, német cég, és mennyire jó itt a légkör, mennyi fejlődési lehetőség vár, és milyen jó itt dolgozni. Elmondta, hogy ők milyen jót tesznek az embereknek azzal, hogy segítenek kiválasztani nekik a megfelelő pénzügyi megoldásokat. Mondtam, hogy én egyáltalán nem értek a pénzügyekhez, most kezdem az egyetemet, de a srácot ez nem igazán érdekelte. Elmondta, hogy egy rövid képzés is tartozik a munkához, amit lehet, hogy kifizet a cég, mert ők annyira kedvesek. Elém tolt egy karikázós személyiségtesztet, amit kitöltöttem, és láss csodát, pont ilyen emberre volt szükségük, láttak bennem lehetőséget, úgyhogy megbeszéli a területi vezetővel, hogy felvegyenek, és pár nap múlva hív. Továbbra sem volt semmilyen fogalmam arról, hogy mi lesz a feladatom, mennyit kell majd dolgoznom, mennyi pénzt fogok keresni, ebből mennyit vonnak le adóként és hogy működik ez az egész, de végül is felálltam, kezet fogtunk, és eljöttem.

Pár nappal később nagy örömmel hívott, hogy alkalmasnak találtak, és szeretettel várnak, én pedig megköszöntem a lehetőséget, és nemet mondtam. Miért? Az interjút követő néhány napban volt alkalmam beszélgetni néhány ismerőssel, akiket hasonlóan beszerveztek ,,pénzügyi tanácsadónak", és az interneten is utánanéztem hasonló tapasztalatoknak. Ez egyáltalán nem az, mint aminek tűnik, és attól, amit sok különböző forrástól hallottam illetve olvastam, felfordult a gyomrom. Minden, amit lejjebb olvashattok, a belépést követően derül ki, előre nem árulják el.

Kezdjük azzal, hogy mi ez. Ez nem egy munkalehetőség, hanem egy vállalkozás, amibe kezdőtőke nélkül kár belevágni, ugyanis fix fizetést nem kapsz. Nem munkaszerződést kötsz a céggel, hanem alvállalkozói szerződést. Ennek a munkának nem az a lényege, hogy ,,új embereket ismerj meg", vagy ,,segíts az embereknek", hanem két dolog köré épül. Az egyik a hálózatépítés: mivel MLM (multi-level marketing) rendszerben működik az egész, te itt az ,,alatt" fogsz dolgozni, aki beszervezett téged, és később neked is be kell szervezned magad ,,alá" másokat, ha feljebb szeretnél lépni. A másik pedig az, hogy biztosításokat kell köttetned emberekkel. Ez alapján kapod a pénzed, jutalékos rendszerben. Minél több balekot győzöl meg a ballagási öltönyödben arról, hogy az X biztosítás mennyire megéri és jó és gyümölcsöző, annál nagyobb jutalékot fogsz kapni.

Ez a ,,munkalehetőség" jóval komolyabb problémákat is felvet. Érteni valóban nem kell hozzá, az sem érdekel senkit, ha te 11-ben megbuktál matekból az előző évben, az egyedüli feltétel az érettségi, legalábbis úgy tűnik. Valójában van ennek a munkának egy sokkal fontosabb feltétele: rámenősnek, erőszakosnak kell lenned, hiszen onnantól, hogy beléptél, saját magad kell, hogy hajkurászd az embereket, akik nálad szeretnének biztosítást kötni. A rövid képzés, amiről a szimpatikus úriember beszélt, részben az akkori PSZÁF-vizsgára készített volna fel (most nem tudom, hogy hívják, de azt hiszem már nem így), részben pedig egy néhány hetes agymosás, ahol betanítanak neked bizonyos szövegeket. Olyan egyoldalú, manipulatív szövegeket, amikkel rávezetheted a válaszokra a gyanútlan ügyfelet, miközben neki végig az az élménye, hogy ő dönt, te pedig a kedves öltönyös fiú vagy, és segítesz neki a döntésben. Megtanítanak téged nagyon meggyőzően használni olyan szavakat, amiket te magad sem ismersz, vannak kulcsszavak, tiltott szavak, és felhívják a figyelmedet, hogy mindig mosolyogj és amikor csak lehet, adj igazat az ügyfélnek. Megtanítják, hogy hogyan kell jópofizni, és hogyan kell eladni olyat, amire a másiknak egyáltalán nincs szüksége.

Kép: 123rf.com

Az, hogy a jelentkezőket önző, pénzéhes, gátlástalan, manipulatív droiddá képezik néhány hét alatt, önmagában nem olyan meglepő, hiszen gazdasági szektorról beszélünk. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a piacvezető, német cég, és a hozzá hasonló közvetítő, tanácsadó cégek képviselői jellemzően frissen érettségizett, 18-20 éves gyerekeket szerveznek be, akik gyanútlanul elmennek a ballagási öltönyükben. Elmennek, mert az első néhány mítingen azt az élményt kínálja ez a cég, hogy itt bizony néhány év alatt karriert építhetsz, aztán luxuséletet élhetsz szaktudás, tapasztalat és diploma nélkül, ennél pedig egy tömegtini számára semmi nem vonzóbb. Ennél a cégnél jellemző az a mentalitás, hogy villantsd, amid van, így nem ritka, hogy az állásinterjúra érkező gyerek a területi vezető Porschéjával, vagy Mercijével találkozik a parkolóban, és a mítingeket is ez a légkör jellemzi. Egy ilyen míting gyakorlatilag egy Szabó Péter-előadásnak felel meg, több internetes fórumozó is arról számolt be, hogy ilyeneket kérdeztek, hogy: hol szeretnél tartani tíz év múlva, és ugyanazzal a manipulatív szöveggel az előadó rávezette a friss munkaerőt, hogy ő bizony yachtot, BMW-t, drága öltönyt, és karórát szeretne, akkor is, ha belül egyetemi tanár szeretett volna lenni, hivatástudatból. Ugyanez a hozzáállás ahhoz is, ha valaki nem szeret idegen emberekre biztosításokat tukmálni: biztos azért nem szeret, mert nem fejlődőképes, nem akarja eléggé, nem elég kitartó, nem képviseli megfelelő minőségben a céget, nem elég sikerorientált, eltökélt. Erre egy olyan gyerek, aki naponta oszt meg Szabó Péter-videókat, semmi mást nem tud, csak hevesen bólogatni, és közben zavartan piszkálni a hajszálcsíkos öltönyét, amit az osztályfőnöke választott ki neki néhány hónapja.

Térjünk rá magára a pénzügyi tanácsadásra! Ők ezt ,,elemzésnek" hívják, ilyenkor találkozol személyesen az ügyfeleddel, és semmi más célod nincs, mint hogy meggyőzd arról, hogy aláírja a nálad lévő papírt. Ez általában egy unit-linked életbiztosítás, arra szokták kapni a legnagyobb jutalékot a srácok, de van náluk nyugdíjbiztosítás is, és mindenféle más finomság. Ugyebár, ha bízol magadban és sikerorientált vagy, akkor menni fog! Az, hogy az ügyfél ott teszi tönkre az életét egy tollvonással, az tökmindegy. A lényeg a te sikered! A piacvezető, német cég azt állítja, hogy a teljes pénzpiacot lefedi, de a legtöbb esetben Generali, Uniqa, vagy Signal biztosítást kell köttetned másokkal, hiszen erre adják neked a legnagyobb jutalékot. Ez azért fontos, mert amikor az MLM-re, vagy a hálózatépítésre kérdezel rá, akkor azt fogják mondani, hogy hát ez nem az, mert nem saját termékeket kell ráerőltetni az ügyfélre. Ez valóban így van, ez különbözteti meg a piramisjátékot (Avon, NuSkin stb.) az MLM-től: itt nem saját a termék, de itt is aszerint kapod a pénzt, hogy mennyit tukmálsz rá mennyi emberre.

Az első kérdés, ami felvetődik ilyenkor, hogy honnan szerezz ügyfeleket? A vezetőd erre azt fogja tanácsolni, hogy a családodon, barátokon, ismerősökön lehet GYAKOROLNI az elemzést. Igen, gyakorolni! Tehát először a családoddal, barátaiddal írass alá egy olyan biztosítást, amiről néhány héttel ezelőtt még fogalmad sem volt, és most 18-20 éves srácok öltönyben azt mondták neked, hogy mennyire jó! Hihetetlennek hangozhat, de a ,,pénzügyi tanácsadás" rengeteg barátságot, ismeretséget, házasságot tett már tönkre. Gondoljunk bele: egy fiatal srác jelentkezik egy ilyen állásra, azzal kecsegtetik, hogy pár év múlva luxus BMW-ben ülhet egy drága öltönyben, hirtelen azt hiszi, hogy ő a Wall Street farkasa, persze, hogy vérszemet kap. Előfordult, hogy engem a Deák téren szólított le egy ilyen öltönyös srác, és hamar kérdeztem olyat tőle, amiből kiderült, hogy ebbe akar beszervezni. Elmosolyodtam, és mondtam, hogy kösz, nem. Érthető, hogy néhányan arra vetemednek, hogy már az utcán is leszólítsanak embereket, hiszen ha legalább három embert beszervezel magad ,,alá", és ők már elég szerződést köttettek mindhárman, akkor te lehetsz a fiókvezető, aki már valamennyi fix fizetést is kap. Egy lépéssel közelebb a BMW-dhez - egy lépéssel távolabb a korábbi barátaidtól.

Az ,,elemzésnek" a szerződés aláírásával még nincs vége: a végén telefonszámokat kell kérni az ügyféltől, legalább tízet! Ezt is nyomulósan kell, hogy mindenképpen megadja. Később őket kell majd megkeresned ugyanezzel a szöveggel, ugyanezzel a biztosítással, és tőlük is telefonszámokat kérni, és így tovább. Az első hónapokban a fiókvezetőd is megy veled az ,,elemzésedre", hiszen ő már gyakorlottabb abban, hogy rávezesse a megfelelő válaszra a gyanútlan ügyfelet, meg így kevésbé lesz az illetőnek gyanús, hogy életbiztosításról, hozamokról, kamatról beszélget egy 19 éves gyerekkel. (A fiókvezetők általában pár évvel idősebbek.) Miután végeztetek az ,,elemzéssel", meg kell nyugtatnod az ügyfelet, hogy ezt most beviszitek a (budapesti) központba ,,három szakembernek", akik átnézik, és kinyomtatják a neki megfelelő pénzügyi ajánlatot. A probléma ezzel az, hogy ezeknél a cégeknél jellemzően a magasabb szinten dolgozók sem értenek a közgazdasághoz, a pénzügyekhez, ők is azért léptek feljebb, mert gátlástalanul, pofátlanul tudtak nyomulni, és nekik sikerült a legtöbb biztosítást megköttetniük. Egy korábban sokáig ott dolgozó internetes fórumozó szerint kb. az ott dolgozók 5-10 százaléka rendelkezhet pénzügyes végzettséggel, a többiek egyszerűen csak azért vannak ott, mert elég rámenősek voltak, szóval ami az ,,elemzéseket" illeti, vak vezet világtalant. Az ismerőseim véleményét meghallgatva nem tévedhetett sokat, aki az 5-10 százalékot írta. Az ,,elemzést" amúgy senki nem nézi meg, és általában a fentebb említett három biztosító közül fogja kapni valamelyik ajánlatot az ügyfél, de hát a ,,felküldjük a központba" mégis csak nagyon jól hangzik egy olyan gyerektől, aki pár hete még a Soundon hányta a vizezett sört a sátor mögött, most meg pénzügyi tanácsokat osztogat öltönyben. Ja, és a kávézót, ahol találkoztok az ügyféllel, az utazást, és a rengeteg telefonálást a piacvezető, német cég nem állja, azt neked kell fizetned saját zsebből.

Jon M. Taylor, az MLM-rendszer legnevesebb kutatója szerint a hálózatépítés, vagyis az MLM egy olyan üzlet, amin a benne lévők 99,7 százaléka veszít. Ha magunk elé képzeljük a piramisszerű felépítést, ezt nem nehéz elhinni, hiszen a piramis tetején lévő 0,3 százalék Porschéja parkol az irodaház előtt. A szabály egyszerű: minél több embert szervezel be magad ,,alá", annál inkább te leszel a piramis teteje. A Magyar Narancs cikke szerint a piacvezető, német cégnél a srácok 5 százaléka jut el a fiókvezetői szintig. (A cikkben olvasható a cég neve, és egyébként is nagyon hasznos, olvassátok el!) A mítingeken természetesen szabó péteri vehemenciával sulykolják a 18 éves gyerekekbe, hogy igen, te más vagy, mint a többiek, benned van lehetőség, te fogod tudni a legtöbb embert átverni, te leszel a legügyesebb hazudozó, rád külön figyelni fogunk, hiszen te különleges vagy - nyilván nem ezekkel a szavakkal. És igen, végül elérkeztünk ahhoz a dilemmához, hogy mennyiben a gyerek felelőssége az, hogy elhiszi ezt a manipulatív maszlagot, és mennyiben hibáztatható azért, mert elhiszi, hogy itt luxusautót kaphat, ha elég ügyes, és elég sok ismerősét belerángatja ebbe a bizniszbe.

A ,,pénzügyi tanácsadás" esetéről elsősorban azért írtam nektek, hogy felismerjétek, mielőtt titeket is behálóznak valami ködös dumával. Ez egyfajta tükör a fiatalok munkaerőpiaci lehetőségei előtt. Ha egy frissen érettségizett gyerek dolgozni szeretne, iszonyúan alulfizetett diákmunka-lehetőségek közül tud választani, a legtöbb helyen pedig borzalmas munkakörülmények várják. Érthető, hogy a gyerekek a jobb élet reményében bedőlnek egy ilyen lehetőségnek, úgy meg főleg, ha az állásinterjún nem beszélnek azokról a dolgokról, amiket a Magyar Narancs is leírt, meg amiket leírtam nektek. (Mi a feladat, nincs fix fizetés stb.) Az interneten is van ellenállás, egy ideje a piacvezető, német cég szabályzatában benne van, hogy jelenlegi és korábbi ott dolgozók nem írhatnak róluk negatív dolgokat az internetre. (Vajon miért?) Az ott dolgozók néhány helyen hozzák a Szabó Péter-formát (ha negatívat mondasz, csak a siker útjában állsz; miért ítélkezel látatlanul stb.), és általában azzal indokolják, hogy te biztosan egy rossz fiókban dolgoztál, egy másik fiókban nem így működik a rendszer. Érdekes, hogy minden ismerősömtől ugyanazt hallottam, mint amit én is tapasztaltam, és amit az összes internetes fórumon is olvastam több száz hozzászólótól, és megosztottam veletek.

Ha azért keresnek meg benneteket, hogy biztosítást kössetek, soha ne írjatok alá semmit! Ha elmész egy ilyen találkozóra (mert általában nem így hívnak el, ez csak ott derül ki), akkor is van lehetőséged nemet mondani. Élj vele! A pénzügyi tanácsadás egyébként egy létező, valóságos, komoly szolgáltatás, de mint ahogy minden más szolgáltatásért, ezért is fizetni kell. Aki ,,ingyenes pénzügyi tanácsadást" kínál, az általában jutalékért dolgozik, és nem tanácsot szeretne adni neked, hanem az egyetlen célja, hogy aláírd a nála lévő papírt. Ne tedd meg! Ha pedig egy képzetlen, 18-22 éves ,,pénzügyi tanácsadóval" kerülsz szembe, bátran ki is nevetheted - nem kizárt, hogy te jobban értesz a közgazdasághoz, mint ő. Ha nagyon vicces napod van, kérd el tőle a szerződést, és kérdezz rá a bonyolultabbnak tűnő pontokra, hogy mit jelentenek, aztán dőlj hátra, és vigyorogj a határozatlan, betanult válaszain, amiket nemrég hallott a fiókvezetőjétől.

Disztópiába illő a jelenség, hogy egy néhány hetes képzés során gátlástalan, manipulatív, betanult szövegeket mosolyogva előadó öltönyös robottá változtatnak gyerekeket, de létezik. Az emberek sosem voltak még annyira vevők arra, hogy a luxus ígéretéért eladják a lelkiismeretüket, mint ma, amikor nap mint nap átlagemberek luxusnak álcázott életével szembesülnek a telefonok képernyőjén. Van, aki továbbra sem adja magát könnyen, de van, akinek egy hol szeretnél tartani tíz év múlva-kérdés is elég ahhoz, hogy máris egy luxusautó első ülésén érezze magát azáltal, hogy emberek ezreinek életét tette tönkre. A happy endhez hozzátartozik, hogy időközben a piacvezető, német cég és a hozzá hasonlók híre annyira megromlott, hogy az utóbbi négy évben már kevesebb embert tudnak beszervezni, de 2012-14 környékén - pont, amikor én is érettségiztem - virágkorát élte ez a ,,szakma", és iszonyatosan sok fiatal bedőlt a luxus ígéretének. Úgy gondolom, a megoldást egy pénzügyi alapismeretek tárgy jelentené, ami kötelező lenne a középiskolában. Még ha egy diák végigaludná a négy év összes óráját (nem magamra gondoltam), egy ilyen ,,álláslehetőség" előtt akkor is lenne lehetősége visszamenni a gimibe, megkeresni a tanárát, és megkérdezni tőle, hogy mégis mi ez. Így talán kisebb lenne a ,,piramis", és kevesebb fiatal dőlne be hasonló ajánlatoknak.



Téged próbáltak már beszervezni hasonló ,,munkára"? Esetleg benne voltál egy hasonló piramisban? Meséld el a tapasztalataidat itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

Szívesen olvasnál gazdagnak tűnni próbáló fiatal srácokról, és nevetnél rajtuk egy jót? Itt megteheted!

Mi lett volna, ha eggyel arrébb születsz?

Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva imádjuk sajnáltatni magunkat. Imádjuk feldobni beszélgetés közben az önsajnálatot, belefeledkezni, belemélyedni, rákontrázni a másikra, hogy nekünk még rosszabb, és a végén mindig ott kötünk ki, hogy nekünk a legrosszabb. Nekünk a legrosszabb, de természetesen minket nem kell sajnálni, hiszen már annyi mindenen keresztülmentünk, és erősek vagyunk, és majd mi meg fogjuk oldani. Túl sokszor hallott, túl tipikus mondatok, az ember már fel sem kapja a fejét rájuk, csak együttérez, vagy elkönyveli, hogy na, belefutott még egy önsajnálat-bajnokba.

Az önsajnálat mindig a szűk látókörnek köszönhető. Az önsajnálatra hajlamos ember soha nem tekint körbe, hiszen, ha körbenézne, akkor fennállna annak a veszélye, hogy kiderül:

nem neki a legrosszabb!

Micsoda? Van nála rosszabb helyzetben lévő ember? Hát, az nem lehet. Ilyen szerencsétlen még egy a világon nincs. Ez is csak vele történhet meg! Ennél az országnál bármi jobb, ez, ami itt van, katasztrófa. Hihetetlen, hogy Magyarországon, 2018-ban ez történik. Hallottuk már ezeket a mondatokat? Én minden egyes nap. A munkahelyemen, a HÉV-en, a villamoson, a boltban, az utcán, bárhol bele lehet futni, biztos vagyok benne, hogy neked is sikerült már.

Elhatároztam, hogy kimentem az olvasóimat az önsajnálat karjaiból. Először kivezetlek titeket az EU-ból és részletesen bemutatom nektek két szomszédos országunkat, aztán a túránk végén visszatérünk az Unióba, hogy újabb két helyszínen megismerkedjünk az emberi létezés legalacsonyabb szintjeivel. Az elképzelhetetlen nyomoron túl a bemutatott országokban, helyszínekben az a közös, hogy ha bepattansz az autóba, mindössze néhány órát kell kocsikáznod ahhoz, hogy az alábbi helyekre érj. Mire végigolvasod, garantáltan meg fogsz feledkezni Afrika összes problémájáról, és abban is biztos vagyok, hogy kétszer olyan kényelmesen fogod magad érezni a székedben/ágyadban, mint most.

Forrás: Pinterest

Háború a szomszédban? Kit érdekel?

2014-et írunk, a helyszín pedig a legnagyobb területű ország, ami teljesen Európában található: Ukrajna. Épp csak tíz év telt el a narancsos forradalom óta, de Kijev főterén már megint tüntetők csapnak össze a rendőrökkel. Eközben az ország keleti részén az orosz lakosság katonai akcióba kezd az ukránok ellen, Putyin alakulata megszállja és elfoglalja a Krím-félszigetet. Az ország egyik legnagyobb városát, Donyecket aknavetőkkel szétlőtték, a repülőtér épületét felrobbantották, a vasúti közlekedés leállt, a bankok bezártak, a fél városnak el kellett hagynia az otthonát, és ez valamiért senkit nem érdekel, pedig itt történik a szomszédban.

Az ukrán-orosz konfliktusban 2016-ig közel tízezer ember halt meg, és több tízezren megsérültek. Nálunk azért sajnálkoznak az emberek, mert sorba kell állni a postán, vagy késik a vonat, Ukrajnában viszont a háború csak egy probléma a sok közül.

A Szovjetunió összeomlása Ukrajnát is megviselte. A 90-es években az ország GDP-je 60 százalékkal csökkent, és csak az új pénznem, a hrivnya bevezetése tudott egy kicsit javítani a helyzeten. Ebben az évtizedben a gyerekszegénység tizenkétszeresére nőtt Ukrajna-szerte, 2000-re pedig a teljes lakosság 71,2 százaléka került a szegénységi küszöb alá. Ezt 2012-re sikerült 24 százalékra csökkenteni.

A Világbank a middle-income-state-ek közé sorolja Ukrajnát, de ez ne tévesszen meg minket. Országos szinten az átlagfizetés kb. 8-9 ezer hrivnya (~90 ezer forint). Ahogyan nálunk, az ukránoknál is a főváros húzza fel az átlagot: Kijevben 11 ezer hrivnya (~118 ezer forint), a Kárpátaljai területen 6 500 hrivnya (~68 ezer forint), a Ternopili területen pedig, ami szintén közel esik a magyar határhoz, 5 700 hrivnya (~59 ezer forint) az átlagfizetés. Az Emberi Fejlettségi Index (HDI) szerint Ukrajna Európa második legszegényebb országa. A 185 országot felvonultató lista Magyarországot a 43. helyre sorolja, míg Szerbiát a 66., Ukrajnát a 84., Moldovát pedig a 107. helyen találjuk.

A Transparency International felmérése szerint Ukrajna Európa legkorruptabb országa. Világviszonylatban sem állnak túl jól, a felmérés kb. 180 országot szokott vizsgálni, Ukrajna általában a 130-140. hely környékén szerepel. Ami az oktatást, egészségügyet illeti, a Politico előbbit járta körbe (,,természetes, hogy vizsgán hálapénz van, gyakorlatilag diplomát vesznek az emberek") a Guardian pedig az utóbbit (,,aneszteziológus vagyok 23 év tapasztalattal, és még mindig nem keresek 100 ezer forintot"). A korrupciót sokan az ország legnagyobb problémájának tekintik, ugyanis szinte elképzelhetetlen, hogy valamit plusz pénz nélkül oldjanak meg az emberek a hétköznapokban. Az igazságügyről 2010-ben azt írta a Kyiv Post, hogy a velejéig rohadt, politikai és gazdasági érdekek alapján működik, a bírók pedig nem is a nagyjából 250 ezer forintnak megfelelő fizetésükből élnek, hanem a kenőpénzekből. A rendőrök, egészségügyi dolgozók, egyetemi oktatók alacsony fizetése is rendszerszintű probléma. Ami a közlekedést illeti, az uthálózat 97 százaléka felújításra szorul, de sosem újítják fel őket, mert folyton ellopják az erre szánt pénzt. A Foreign Policy gyerekmedence-méretű kátyúkról ír.

Ukrajnában a népességcsökkenés is komoly gondot jelent, a függetlenség 1991-es kikiáltása óta több mint tízmillióval lettek kevesebben. Amellett, hogy az ezredforduló környékén a világ legalacsonyabb termékenységi mutatójával büszkélkedhettek, a kiugróan magas halálozási arány is gondot okoz. A halálozási mutató 1000 emberre leosztva itt az ötödik legmagasabb a világon, és a várható élettartam is csökken, ami nem csoda, ha azt nézzük, hogy minden második férfi dohányzik, a vodkafogyasztás pedig szintén népszerű. Az alkoholhoz köthető betegségek mellett a magas vérnyomás is népbetegségnek számít.



Ötvenezer? Az már valami!

Jugoszlávia hasonló területvitába került Albániával húsz évvel ezelőtt, mint Ukrajna Oroszországgal nemrég. A veszekedés tárgya az állam legszegényebb régiója, Koszovó volt, ahol vegyesen laktak szerbek és albánok. Jugoszlávia meg akarta tartani a területet, Albánia viszont ki akarta szakítani. Az akkori jugoszláv elnök, Slobodan Milošević nem adta könnyen magát, a NATO-nak viszont elege lett ebből, és úgy döntött, egyszerűen lebombázza a két legnagyobb szerb várost, Belgrádot és Újvidéket. Milošević megadta magát, aztán a rákövetkező évben lemondott. A két városnak sikerült újjáépülnie az elmúlt húsz évben, viszont az időközben önállósult Szerbia helyzete ma sem a legfényesebb.

A Világbank még Ukrajnánál is jobban dicséri Szerbiát, és az upper-middle-income state-ek közé sorolja be. Az átlagfizetés nem éri el az 50 ezer dinárt, vagyis a 135 ezer forintot, és láttam már olyan Facebook-posztot szerbiai magyartól, ahol az 50 ezer dináros fizetést úgy határozták meg, hogy arra már az emberek elismerően csettintenek. A Vajdaság jellemzően jobb résznek számít Szerbia többi részéhez viszonyítva, míg Koszovó szegényebbnek. A munkanélküliség jellemző probléma az országban, a munkaképes korú, már nem tanuló népesség 17,7 százaléka munkanélküli.

Hasonlóan a környező országokhoz, a népességcsökkenés, az elöregedés és a kivándorlás Szerbiát is sújtja. A 90-es években, a háború alatt 300 ezren hagyták el az országot, köztük minden ötödik diplomás. A halálozási arány a nyolcadik legmagasabb a világon, szóval Szerbia nem sokkal Ukrajna mögött helyezkedik el ezen a listán. Sokat hozzátesz, hogy itt az egyik legnagyobb a dohányzók aránya a népességen belül (Montenegró az első).

Bosszankodunk a 3-as metró felújítása miatt? Ugyan már! Belgrádot hiába lakják közel annyian, mint Budapestet, a városban még mindig nincs egyáltalán metró, mert folyton ellopják az erre szánt pénzt. Minden évben előkerül, hogy na, most akkor elkezdjük építeni a metrót, és természetesen sosem kezdik el. Az utak szintén rossz állapotban vannak, bár azért annyira nem rossz a helyzet, mint Ukrajnában.

Ukrajna 2020-at, Szerbia 2025-öt tűzte ki célként az EU-csatlakozáshoz. Nem vagyok jós, politológus, vagy közgazdász, de van egy olyan előérzetem, hogy ezek az országok nem néhány évnyi lemaradásban vannak a csatlakozáshoz szükséges feltételektől, hanem jóval távolabb. Ukrajna, ahol 5-6 millió nyugdíjas él havi 1312 hrivnyából (minimál nyugdíj, kb. 13 600 forint), és országosan alig 15 ezer ember kap 10 ezer hrivnya (~100 ezer forint) feletti nyugdíjat, nem tűnik úgy, mint egy csatlakozásra kész ország.



Vissza az Unióba

A szomszédos EU-tagállamokban is találhatunk megdöbbentő helyeket. A cikk elején lévő kép a tornyosnémeti magyar-szlovák határátkelőtől néhány percre, Kassán készült, a 9-es lakótelepen. A 2013-ban Európa Kulturális Fővárosának megválasztott város évtizedek óta küzd a 9-es lakótelep problémájával. Az eredetileg 2500 ember számára készült lakótelep házaiban nagyjából hétezren élnek. A lakók fele gyerek, évente 150-170 gyerek születik ezen az apró lakótelepen. Egy általános iskola tartozik hozzá 300 férőhellyel, ide kb. 650 gyerek jár.

A házakból több mint tíz éve kikötötték a gázt, a vizet és a villanyt, hiszen a lakótelepen senki nem dolgozott, így nem tudták kifizetni. A lakóházak aljában összefüggő halmokban áll a szemét, gyakoriak a súlyos fertőzések, betegségek, például a hepatitisz vagy az agyhártyagyulladás. A 9-es lakótelepet a városközponttal összekötő busz vezetői veszélyességi pótlékot kapnak a fizetésük mellé.

Szlovákiára sokkal inkább jellemző a nyugati és keleti részek közti szakadék, mint Magyarországra. Pozsony és környéke gazdaságilag fejlett, viszont a keleti részen Kassa, a kisvárosok és a falvak fokozatosan szakadnak le. Aki szeretne belemélyedni ebbe a témába, az olvasson utána a 2004-es éhséglázadásnak, érdekes dolgokat fog találni.

A kilences telep - csak erős idegzetűeknek!

Hasonló gettóból több is van Csehországban és Romániában, de talán a Kassai kilences a legnagyobb.

Nézzük egy másik uniós szomszédunk nagyvárosát, Bukarestet! A népességcsökkenésről szóló posztban említettem, hogy a '67-es kényszerintézkedés hatására született gyerekek sokszor az árvaházakban, vagy az utcán kötöttek ki. Amikor belemélyedtem ezeknek a gyerekeknek a sorsába, találtam egy videót, ami még engem is megrázott, pedig régóta érdekelnek ezek a jelenségek. A felvételen a Channel 4 operatőre Bukarest belvárosának közepén lemászik egy föld alatti bunkerbe, ahol több száz(!) ember beszélget, zenét hallgat, alszik, kávézik, vagy éppen belövi magát, esetleg körömlakk-lemosót szív egy zacskóból. Teljesen olyan, mint egy disztópia, de sajnos ez tényleg létezik.

Szintén csak erős idegzetűeknek!

A fenti néhány videó szélsőséges példa, Ukrajnát és Szerbiát is arról az oldaláról mutattam be, amit nem feltétlen olvashatunk turistakalauzokban. Természetesen ezeknek az országoknak, városoknak is vannak jó oldalai, szép részei. A szerbek saját okostelefont gyártanak Tesla Mobile néven, és a világ egyik legnagyobb szilva- és málnaexportőrei, az ukránoknál pedig sok fiatal az IT-szektorban látja a kiutat a szegénységből, nagy arányban tanulnak informatikusnak, programozónak. Vannak biztató adatok, de a legtöbb tekintetben ez a két ország jelentősen elmarad Magyarországtól, például az átlagfizetést, vagy a minimálbért, minimál nyugdíjat nézve.

Ennek ellenére mindkét ország nyert Eurovíziót az elmúlt években (Szerbia 2007-ben, Ukrajna 2016-ban). Szerbia rendszeres résztvevője a foci vb-nek, és 2015-ben megnyerte az U20-as világbajnokságot, Ukrajna pedig 2006-ban a negyeddöntőig jutott a felnőtt vb-n az aranylabdás Andrij Sevcsenko vezérletével. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a nálunk nem sokkal jobb helyzetben lévő szomszédaink, a horvátok hogyan kerültek be a legjobb négy közé a mostani vb-n.

Én sem Ukrajnában, sem Szerbiában nem jártam még, Magyarországról vannak tapasztalataim. Itt folyamatosan az az élmény ér, hogy mindenki sajnálkozik, hogy jaj, ő csak 200 ezret keres, hogy nem kapott azonnali időpontot valahova, hogy sorba kell állnia a pénztárnál, hogy pirosra váltott a lámpa, hogy rosszak az utak, hogy hisztisek a gyerekek, hogy szemtelenek a fiatalok, hogy drágult a benzin, vagy, hogy elfogyott a kedvenc csoki a boltban. A tinik pedig honnan vennék át a szokásokat, ha nem a szülőktől? Nekem nem ájfónom van, csak Androidos telefonom; nem tetszem a Bencének, nem mehetek Soundra, kövér vagyok, csúnya vagyok, szerencsétlen vagyok. Mindenki sajnálja magát, miközben tőlünk karnyújtásnyira sokkal súlyosabb problémákkal küzdenek emberek nap mint nap, emberhez nem méltó körülmények között. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet ezzel a bejegyzéssel, szóval nem az volt a célom, hogy Magyarországot valami mennyországnak állítsam be. Egy pillanatra próbáljunk meg nem Bécs, meg London, meg Hollywood felé nézni, hanem forduljunk a másik irányba is, ott is élnek emberek. Miért mindig valami alá helyezzük magunkat, és miért nem két másik dolog közé? Egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy miért sulykoljuk folyamatosan magunkat abba az állapotba, hogy nekünk a legrosszabb a világon. 

Aztán holnap reggel felkelhetsz, és nézheted tovább a kedvenc YouTuberedet, ahogy zabkását kanalaz a penthouse-lakásában, és sajnálhatod tovább magadat.

Tumblr képek értelmezése a valóság tükrében [#1]

Aki elolvasta néhány személyes bejegyzésemet, az tudja, hogy fél lábbal a jövőben élek, a másik lábammal gyakran visszalépek öt-hét évet, és néha azért azt is felfogom, hogy jelenleg mi történik körülöttem, de ez a legritkább. Gyerekkorom óta visszatérő gondolatom az, hogy mi fog történni, ha saját családom lesz, többször gondolkodtam ezen, mint bármi máson, és jobban is vágyom rá. Innentől már csak egy másik oldalamra való fordulás választott el attól, hogy elkezdjek gondolkodni az általános iskolás gyerekek kedvenc oldalán, a Tumblrön.

Eszembe jutott, hogy korábban lementettem néhány tanulságos képet, úgyhogy elkezdtem keresgélni a képernyőfotók között. 6 screenshotot találtam, de az ötlet nem állt meg itt. Kerestem hozzájuk további 36 képet, amikről egytől-egyig ordítanak azok a tünetek, amiket sokan észreveszünk, de kevesen tudunk megfogalmazni. Ha lenne egy lányom, és vele beszélgetnék ezekről, nem biztos, hogy ezeket a szavakat használnám, de 24 éves vagyok, és éppen párkapcsolatom sincs, nemhogy gyerekem, szóval engedjétek meg, hogy egy kicsit kivetkőzzek magamból.

Négy kategóriára osztottam a képeket: kommunikáció, lifestyle, önsajnálat és párkapcsolat. Ami nem telefonos képernyőfotó, azoknak a forrása a Tumblr idézetek és a Tumblrképek. nevű nyilvános Facebook-oldal. Igen, utóbbi így, egyben, ponttal a végén. Lehetnekemisígykéneírnom. Olyanmenci. Ahhw *.* (Na jó, abbahagytam.)

Let the game begin!

KOMMUNIKÁCIÓ

Klasszikus. Nem beszélek róla, csak megosztom Messengeren a 600 ismerősöm szeme láttára. Ijesztő, hogy ez a képek, tanácsok, tippek tiniknek oldalon van fent. Ki a fene tanácsolja azt egy tininek, hogy ne beszéljen a problémájáról? Vagy azt, hogy ne beszéljen, de tegye ki Messenger-napba, hogy nem beszél? Érthetetlen. Egyébként dehogynem változna valami, ha beszélnél, megkönnyebbülnél, és nem tudnád az összes ismerősöddel sajnáltatni magad. De ez így már nem lenne olyan jó.

Bárcsak lennél olyan bátor, hogy tudasd vele! De ha így fogalmazzuk meg, akkor meg te jössz ki felelősként, az meg nem jó. Hibáztasd a másikat azért, amit nem tudatsz vele, az az igazi!

Anyukád nem töltötte fel a Domino csomagot, vagy mi a baj? Ha jól sejtem, van pénz a telefonodon, csak azt gondolod, hogy neked jár a másik kezdeményezése, míg a másiknak nem jár az, hogy te hívd fel őt. Kiegyensúlyozott kapcsolat, mondhatom.

Ugyanaz, mint az előzőnél. Nem keresem őt, de elvárom, hogy ő keressen. Tipikus.

Itt a válasz a második képre. Érzelmileg gyenge vagy, de azzal vagy elfoglalva, hogy erősnek játszd magad a környezeted előtt, ahelyett, hogy feltennél egy nyamvadt kérdést.

Ó, dehogynem, sőt, ez számít a legjobban! De ha mosolygok, és azt hazudom, hogy nem számít, akkor két lehetőségem is van. Ha a másik nem kérdez rá, akkor utána tudom sajnáltatni magamat, hogy senki nem ért meg, és senki nem foglalkozik velem, ha pedig rákérdez és belesétál a csaliba, akkor addig is foglalkozik velem, és leköthetem a figyelmét arra a 15 percre. Tökéletes kommunikációs trükk. Nyilván egyszerűbb lenne elmondani, hogy mi az, ami számít, de akkor nem lennék olyan menci, mint a többi lány, és mindenki leszarná, hogy mi van velem. Így meg legalább arra a 15 percre érdekel valakit a jelentéktelen életem.

Hallod, báttya, véletlenek tényleg nincsenek, de próbáld meg gyakorolni, hogy kifejezed azt, ami benned van! A későbbi párkapcsolataidban, vizsgákon, a munkahelyeden, értekezleteken, hivatalos ügyintézéskor, vagy programok szervezésénél nagyon jól jöhet. Képzeljük el, hogy nagyok vagytok, és lefoglaltok egy szállodát a horvát tengerparton a barátoddal, és kérdezget az ügyintéző, hogy milyet szeretnétek. Erre a telefon másik végén a tumblis csaj lerendezi egy nekemmindegy.-gyel. Egybeírva, ponttal a végén, flegma fejjel.

Ez egyébként nem feltétlen arról árulkodik, hogy el akarod mondani, de nem megy, hanem arról, hogy fogalmad sincs, hogy mit akarsz.

"Képtelen vagyok kifejezni az érzelmeimet, ráadásul félek is tőlük, meg amúgy az egyedülléttől is. Inkább bebiztosítom a helyem ebben a kapcsolatban, itt legalább kapok valamennyi támaszt." - egy élmény lehet azzal lenni, aki ezt kirakja, de komolyan. Lehet, hogy nagyigényű vagyok, de én szeretem érezni egy kapcsolatban, hogy mennyit jelentek a másiknak.

"Olyan ember tetszik, aki csak akkor képes kifejezni a gondolatait és az érzéseit, ha ivott, másképp nem megy szegénynek." Engedd meg, hogy gratuláljak az ízlésedhez.

LIFESTYLE

Kurvára leszarom a csicska autókat! Érted, anya? Kurvára! Hát én már 16 leszek szeptemberben, anya!

Ehhez nem fűznék hozzá semmit, csak egy képet, ami nem tumblis, hanem valóságos.

Ne tegyél semmit! Várd ölbe tett kézzel a sorsodat, sajnáltasd magad, bukj meg év végén, hiszen nem vagy felelős semmiért! Semmi nem jelent semmit, és semminek semmi következménye, amit csinálsz. Neked csak várnod kell.

Erről nagyon szívesen írnék egy teljes bejegyzést, de egy másik blogger már megtette helyettem. Kötelező olvasmány, minden benne van, amit erről gondolok.

"Képtelen vagyok megoldani a problémát, ezért inkább idézeteket osztok meg, és várom, amíg magáról megszűnik." Ez a kép arra nevel, hogy semmilyen befolyással nem vagy a problémáidra, azok csak úgy megtörténnek veled. Akkor meg minek foglalkoznál velük?

Én vagyok az egyetlen, akit mosolyra késztetnek a kisgyerekek? Én mindig boldogan nézem a kisgyerekeket, nekik még minden esélyük megvan arra, hogy ne legyenek ekkora önsajnálattal teli tömeglányok, mint Csenge, aki megosztotta ezt az idézetet. Sokuknak valószínűleg sikerülni is fog elkerülni ezt az állapotot, nem kell hozzá sok ész.

Én azért nem hittem ilyet, de tény, hogy még egy érzelmileg stabil embert is megvisel a hosszútávú tumblizás.

Már megint ez a min mész keresztül! :D Egyébként annak idején az én családom sem tudta, mi zajlik le bennem, de eszembe nem jutott volna ezt kiírni MSN-re. Ki a fene lájkolja ezt, vagy ki oszt meg egy ilyet Facebookon? Ha ilyet látnék a lányom, vagy a fiam oldalán megosztva, igencsak elgondolkodnék, mit csináltam szarul az elmúlt 12-14 évben. Értem, hogy ez egy cry for help, de mégis nehezemre esik értelmezni, nálam ez másképp működött.

Szimonetta fején találta a szöget! Imádom, amikor a gyerekek gondolatvilágába nem fér bele, hogy a szülők is voltak gyerekek, és valószínűleg ők is szöktek el otthonról, éjszakáztak a haverokkal kint, végigitták/szívták a középiskolát és voltak szerelmi csalódásaik. Sőt, még magukhoz is nyúltak, ha épp nem volt társuk. Durva, mi? A szüleitek jobban tudják, hogy mit csináltok, mint ti magatok, csak munka után nincs kedvük elmagyarázni nektek azokat, amiket én itt elmagyarázok, ezért inkább szemet hunynak felette.

Gyenge vagy.

Senki nem várja el, hogy tanulj, nyugodtan mehetsz eladónak a dohányboltba, ahhoz elég a 8 általános. 

Már megint az a baj, hogy az eredményekért tenni kell, igaz? Hogy a szakma, az érettségi, meg a diploma nem jön csak úgy magától! Olyan jó lenne, igaz? Nem csinálni semmit, és megkapni! Semmi ne jelentsen semmit, bárki kaphassa meg a diplomát csak úgy! Tartsál ugyanott tanulás nélkül, mint akik éveket tanultak végig, ezt akarod, igaz?

Bárcsak az lenne az elvárás, hogy tanulnom kell a témazáróra, de komolyan! És, mondjuk, nem kellene bevásárolnom, főznöm, fizetnem a fűtésért, a közös költségért, munkába járnom, megszerveznem a programokat, ha elmegyek valahova, felelősséget vállalnom és fenntartanom magam! (Természetesen szarkazmus, egy ilyen jelentéktelen életet halálra unnék.) Amúgy meg, az általános iskola és a középiskola elvégezhető tanulás nélkül, rengeteg élő példa van rá.

ÖNSAJNÁLAT

Nem. Egy egyszerű, buta lány vagy, aki minden nap megjátssza mások előtt, hogy nem egyszerű, és nem buta, ráadásul semmit nem tesz annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Minek legyek összetett és okos, ha a többiek így is azt hiszik, hogy az vagyok?

Jól értem, ha egymás mellé állítunk téged és egy ugyanolyan alkatú lányt, akkor magadat kövérnek látod, őt pedig nem? Logikus. Ez egy biztonsági játék. Ha ismerkedsz valakivel, és ő kövérnek tart téged, akkor legalább igazat tudsz neki adni (miközben belül összetörsz), ha pedig nem, akkor rá tudod kényszeríteni szerencsétlent, hogy folyton bizonygassa. Viszont, ha nem tartod kövérnek magad, abban benne van a bukás lehetősége! Hiszen, ha más annak lát téged, akkor bukta, ennyi volt, kész, vége, megnyílik a föld alattad, game over. Így inkább kényelmesebb sajnáltatni magad, akkor ez nincs benne a pakliban.

Ha ilyeneket osztasz meg, azzal kb. reklámozod, hogy testképzavaros vagy, megfelelési kényszerrel küzdesz, és annyira befolyásolható és gyenge vagy, hogy képtelen vagy magadat érvényesíteni. Nem akarlak lebeszélni róla, de gondoltam, szólok.

Én beszélni magyar, de nem érteni elsőre kép. Azért többszöri elolvasásra sikerült.

Itt arról van szó, hogy te kizárólag az olyan fiúkat veszed észre, akiknek nagymellű, nagyseggű, vasalthajú divatpicsára van szüksége. "Ez a társadalom" - lol, nem, ez a te ízlésed. Ideje megvizsgálni. Azt is érdemes megnézni, hogy te mennyire veszed emberszámba a csúnyácskának tartott, kövérebb fiúkat. Az az érzésem, hogy megint abba futottunk bele, hogy te olyat vársz el, amit nem nyújtasz. Tedd fel magadnak a kérdést: miért ér sorozatosan az az élmény, hogy olyan fiúkat találsz, akiknek az igényei megrekednek ezen a szinten?

*arra az öt percre tart, amíg ki nem csöngetnek és nem mentek ki a büfé elé egy energiaitallal a BFF-eddel, és nem kezditek el megint játszani az agyatokat mindenki előtt

Még egy cry for help. Itt sem értem, hogy a szülők nem veszik észre, amikor a lányt ilyen alatt jelölik meg, ilyet oszt meg, vagy lájkol? Tanárok, rokonok, bárki? Feljebb meg valaki öngyilkosságra buzdít hozzászólásban, amit az admin hónapok óta nem törölt. Még szerencse, hogy valaki reagált rá.

PÁRKAPCSOLAT

Komolyan? Ez a jellemzése az igazi pasinak? Olyat vársz el, amit nem tudsz nyújtani, ráadásul még birtokolni is akarod szerencsétlent, mint valami tárgyat. Lezülleszted egy plüssállat szintjére az embert. Hívjon fel anélkül, hogy te hívnád, írjon anélkül, hogy te írnál, kezdeményezze a találkozást anélkül, hogy te valaha kifejeznéd a szándékod. Lófaszt nem tudsz nyújtani egy párkapcsolatban, de elvársz mindent a semmire.

Amúgy meg mi az, hogy egy igazi pasi féltékeny? Szerintem pont, hogy az féltékeny, aki bizonytalan magában, érzelmileg gyenge, vagy annyira pocsék az emberismerete, hogy olyat választ, aki mellett oka van rá. Egy igazi pasi legfeljebb egészséges mértékben féltékeny, és nem hív fel olyat, nem ír olyannak és nem akar látni olyan lányt, aki ilyen szinten éretlen.

Anyu nem enged el 9 után, vagy mi? Nem értem. Menjél át hozzá, ha látni akarod. Vagy nem is ő rá van szükséged, hanem a várakozására, igaz?

Magadnak is hazudsz, a barátaidnak is hazudsz, de gondolom, ha megkérdezem, hogy milyen társat akarsz, akkor az első az lesz, hogy őszintét.

207 reakció, 16 megosztás. Amennyi társfüggőt látok magam körül, hát, keveslem. Gondoljuk már egy pillanatra végig ennek a képnek a szövegét! Milyen mértékű kiszolgáltatottság és társfüggőség ez? Ez tényleg a "mindegy, csak csináljunk úgy, mintha működne ez a kapcsolat, ami nem működik" esete.

Ugye? Én sem.

Igen, ebből lesz az, hogy vele maradsz amikor megüt, rászokik különféle cuccokra, eltilt a barátaidtól és érzelmileg zsarol. Mindenre igen a válaszod = képtelen vagy nemet mondani.

Kezdem sajnálni, hogy csak 6-700 embert ért el a bántalmazó kapcsolatokról szóló posztom, lehet, hirdetnem kellene a 13-19 éves korosztálynak. Istenem, pedig annyira egyszerű, az összes ilyen kapcsolat egyféleképpen működik 8-10 jellemző sablonnal. Még a dumák is ugyanazok, a helyzetek, az érzések, minden. Nem hiszem el, hogy nem lehet ezt felismerni, semmi ördöngősség nincs benne.

Világos: önmagamban gyenge vagyok, tehát olyan akarok lenni, ami neked tetszik. Nem megoldani akarom a problémát, hanem kielégíteni az egóm éhségét az önigazolásra. Meg akarok felelni, úgyhogy iszok, cigizek, és kavarok egy ismeretlennel - úgyis ez a menci, így meg már lehet, hogy kelleni fogok neked. Micsoda gyümölcsöző kapcsolat születhet ebből...

Világos, hát erre nem az a megoldás, hogy olyan fiút keresek, aki értékel engem! Inkább gyűlölöm a helyzetet, meg magamat, az sokkal jobb.

Igen, tényleg ez sokkal jobb, ha a hajadra meg az alakodra bukik! Hát az teljesen más, mintha a seggedet, vagy a melledet nézné, tényleg! Micsoda gavallér! Ezen túl inkább hajápoló szerekre, fogfehérítő gépre, meg kondibérletre fogom költeni azt a pénzt, amit eddig kivágott felsőkre, meg magas derekú nadrágokra adott anyu hétvégenként. Mostantól olyan fiúk figyelmére vágyom, akiknek a hajam és az alakom kell, nem a seggem! Drasztikus változás.

"Olyan fiúval vagyok együtt, akinek már az is elég, ha a közelébe megy egy másik lány, mert képtelen a gatyájában tartani a farkát."

vagy esetleg

"Annyira értéktelennek tartom magam más lányokhoz képest, hogy a barátomat legszívesebben bezárnám a szekrényembe, hogy ne tudjon még csak ránézni se más lányokra."

Egyik jobb, mint a másik.

"Olyan fiúval vagyok, aki vékonyabbra, szebbre vágyik, és annyira gyenge, hogy egy seggrázással befolyásolni lehet."

Van, aki ráadásul hozzászólásban büszkélkedik ezzel, láthatunk más, jellemző viselkedési mintákat is, ha figyelmesen elolvassuk őket.

Hát, persze, hogy megérdemled! Te vagy a világ közepe, megérdemelsz mindent! Megérdemelsz egy kapcsolatot komplikációk nélkül, sőt, rózsát tövis nélkül! Képtelen vagy megoldani a felmerülő komplikációkat, de ez nem derülhet ki, ha nincsenek komplikációk.

A fiú ne is tegyen fel kérdéseket, de válaszoljon meg mindent! Értékeljen téged a semmiért! A fenti kép egy egyoldalú kapcsolat tökéletes tünete. Neked nem kell tenned semmit - a tökéletes kapcsolat csak úgy jár, hiszen megérdemled.

Variációk egy témára.

És még mindig ugyanerről van szó! Tehát akarok egy papucsot, aki bármilyen faszságomat eltűri, bármit elvisel. Amit teszek ebben a kapcsolatban, annak ne legyen következménye! Ráadásul rögtön egy kocsit is akarok a seggem alá úgy, hogy minden, amit életemben dolgoztam, az az 50 óra közösségi szolgálat volt! Rendeljen nekem pizzát, mert félek a telefonálástól, és fizesse is ki, mert anyu nem adott nekem pénzt. Igazából csináljon meg mindent helyettem, aztán, ha valamit rosszul csinál, majd jól lebaszom.

Mindent akarok a semmiért. Egy balek srácot akarok, akinek megvan a lehetősége egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatra, de inkább engem választ, és 0-24 kiteszi magát a hangulatingadozásomnak és a random érzelemkitöréseimnek. Igen, ezt akarom!

*amíg nem jön a sulinkba egy másik srác aki hasonlít a kedvenc sorozatkarakteremre

Ez az! Végre találtam egy kifogást arra, hogy egy hisztis, önérzetes kis picsa vagyok, aki képtelen bármit kezdeni az életével! Képzeljünk el egy olyan jelenetet, amikor bemegyek a Kormányablakba hivatalos iratokért, és az ügyintéző csapkod, flegmázik, úgy néz rád, mint amikor a hangos lányok méregetnek téged az osztályban, és végül te kérdezel rá, hogy "öhm, segíthetek valamiben"? Ő meg  "ja, csak hiányzik". :(((((

Nem véletlenül ezt hagytam utoljára.

Aki gyakran szokta olvasni a blogot, az tudja, hogy az egyik kedvenc kérdésem ismerkedés közben, hogy mit tudsz nyújtani egy kapcsolatban, amit más lány nem? Ezt a kérdést nem azért szoktam feltenni, hogy kötekedjek, hanem pontosan amiatt, amit ez a kép mond.

Nem fogod pótolhatatlannak érezni magadat, ha nem vagy az. Ha nem vagy az, akkor nem megsértődni kell, meg flegmázni, hanem kialakítani egy pótolhatatlan személyiséget, és olyan tulajdonságaidon dolgozni, amikre a neked tetsző férfiak vágynak. Nyilván, ha azt akarod, hogy a fiúk a hajad meg az alakod miatt szeressenek, akkor ez az egész tárgytalan. Én is fontosnak tartom a pótolhatatlanság érzetét egy kapcsolatban, ezért igyekeztem olyan szempontokat kialakítani ismerkedéskor, amik túlmutatnak ezen.

Érdemes neked is feltenni egy másik kedvenc kérdésemet: kinek szeretnél tetszeni?

Melyik volt a kedvenc képed? Van, amelyikhez hozzáfűznél még valamit? Tedd meg itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha olvasnál még, ajánlom a 21. század és a párkapcsolat címkét, sok érdekes gondolatot találhatsz ezek alatt.