2018. július 14., szombat

Miért hazudnak az emberek jelentéktelen dolgokról?

Sokunknak van olyan ismerőse, akin észre lehet venni, hogy gyakran kissé másképp emlékszik a vele, veletek történt dolgokra. Jobb esetben ez egy munka- vagy osztálytársad, rosszabb esetben a barátod, barátnőd. Egyre inkább foglalkoztat a kényszeres hazudozás jelensége, ezért elhatároztam, hogy fejest ugrom a mitomániába.

Hogy mibe? A mitománia hazugságkényszert jelent, tehát a mitomániás beteg kényszert érez arra, hogy az emlékeit egy kicsit átszínezze, amikor előadja. Nem teljesen, szóval nem személyiségzavarról van szó, csak az apró részleteket éppen annyira, hogy ne legyen igaz. Az ilyen ember nem feltétlen annak érdekében hazudik, hogy jól jöjjön ki a helyzetből, teheti ezt teljesen tét nélkül is. Például, ha vajas kenyeret vacsorázott, másnap állíthatja azt, hogy gulyáslevest evett; ha a kocsmában töltötte az estét, mondhatja azt, hogy egy barátjánál volt. Nem történne semmi, ha elmondaná az igazat, de valamiért ez mégsem szokott menni neki. A történet összeállítását konfabulációnak, magyarul ,,meseszövésnek" nevezzük.

(Forrás: Pinterest)

A konfabuláció persze akkor is jól jön, ha van tétje a dolognak. A leggyakoribb ilyen helyzet, amikor valaki rendszeresen beteget jelent, amikor nem akar találkozni a másikkal, vagy kitalál egy történetet, ha kínos dologra kérdeztünk rá. Előfordulhat, hogy feketén-fehéren, száz százalékban cáfolni tudod az állítását akár egy képernyőfotóval, vagy más bizonyítékkal. Ilyenkor háromféle reakció lehetséges:

  • megsértődik, felháborodik, hogy mi az, hogy belőle ilyet nézel ki, ő soha nem hazudik, becsületszavára mondja stb. (ez a gyakoribb)
  • az előző, és még meg is vádol azzal, hogy te félreérted
  • bevallja, hogy hazudott, és azzal magyarázza, hogy meg akart kímélni, nem akart fájdalmat okozni azzal, hogy elmondja stb. (ez a ritkább)
Azért az első a gyakoribb, mert a mitomániás beteg maga sem érzi a különbséget a hazugság és aközött, ami valóban megtörtént. Az emlékeit saját maga számára is átírta, belekergette az illúzióba saját magát, ezáltal nem tekinti hazugságnak. Ennek köszönhető, hogy ilyenkor nem érez bűntudatot sem, illetve nem képes átérezni azt, hogy te a valóságra emlékszel, csak annyit fog fel az egészből, hogy hazugsággal vádoltad - szerinte ok nélkül. Az illető ilyenkor annyira mélyen hisz a saját változatában, hogy képes a poligráfot is megtéveszteni.

A hazugságkényszer oka lehet egyszerűen a szégyen elkerülése, hiányosságok ellensúlyozása, gyerekkori trauma, vagy hosszútávú alkoholizmus. Hiányosságok ellensúlyozására tipikus példa, ha valaki teljesen komolyan állítja, hogy személyesen ismer egy hírességet (esetleg a rokona), miközben valójában egy rajongója. Gyerekkori traumára egy jó példa, ha Messenger-beszélgetés közben sorozatosan látjuk felbukkanni a három pontot egy kínosabb üzenet után, és ha rákérdezünk, hogy a másik mit kezdett el írni, azt állítja, hogy nem is nyúlt a telefonjához. Logikus: ha valaki gyerekkorában azt tanulta meg, hogy az ilyen kínos jelenetek súlyos következményekkel járhatnak (fizikai, vagy lelki terror), akkor felnőttként sem fog tudni beleállni hasonló helyzetekbe, inkább ezt a megoldást választja. Októl függetlenül jellemző a mitomániára, hogy a beteg ellentmondhat annak, amit korábban mondott, vagy felülírhatja, illetve történeteket talál ki magáról és a környezetéről.

A Stylemagazin életmód rovata ismét ,,brillírozott", amikor ezt a témát feszegette. A kedves cikkíró hölgy szerint ,,a kegyes hazugságot a szeretet vezérli", és ,,a teljes igazság fellebbentése inkább rombol, mint épít". (Csodálkoztok, hogy ellenpéldának szoktam felhozni ezt az oldalt?) A Mindennapi Pszichológia már érdekesebb dolgokról ír: azt állítja, hogy a konfabuláció nem tekinthető hazugságnak. Abból a szempontból tényleg nem érdemes így tekintenünk rá, hogy az illető nem nekünk szeretne ártani, nem rossz szándék vezérli, hanem saját magát védené a szégyentől, vagy más következményektől az átírt, vagy kitalált történettel. A tudomány jelenlegi állása szerint a két nem nagyjából egyforma mértékben hazudik. A nők célja ezzel leggyakrabban a másik ,,megkímélése" az igazságtól, a férfiak pedig leginkább valamilyen érdek miatt teszik.

Bár ezt semmilyen oldal nem fogja javasolni, az én tanácsom az, hogy ha sorozatosan mitomániát gyanítunk valakinél, érdemes megszakítani vele a kapcsolatot. A mitomániás beteg nem fog megváltozni külső hatásra, nem, még a te kedvedért sem. Ezek az emberek gyakran résztvevői mérgező kapcsolatoknak, illetve bántalmazó kapcsolatban is ,,jól tud jönni" ez a képesség. Ilyen esetben a bántalmazó apró részleteket változtat meg az emlékeiben, a másiknak pedig folyton az az élménye, hogy ő maga ,,rosszul emlékszik". Hosszútávon ez önbizalomhiányhoz, vagy akár megőrülésérzethez is vezethet. Ha nincs lehetőségünk elkerülni egy kényszeres hazudozót, akkor pedig beszélgetés közben érdemes a fejünkben egy csecsemő arcát képzelni az övé helyére, és ha végzett a mondandójával, magunkban elmondani, hogy "jól van, menjél szépen játszani", őt pedig megnyugtatni egy határozott egyetértéssel.



Nem érted az embereket? Ne aggódj, én sem! Viszont ha lejjebb az emberismeret címkére kattintasz, elolvashatod, hogyan próbálom megérteni őket. Sok érdekes olvasnivalót fogsz találni, ami lehet, hogy neked is segíthet.

2018. július 13., péntek

Mekkora DRAMA QUEEN vagy?

Péntek 13-a alkalmából egy nagyon fontos, és hétköznapjainkat nagyban meghatározó témával fogok foglalkozni: a hisztivel. A hiszti, a drámázás oka lehet az önértékelés hiánya, a gyenge jellem, a megfelelő minták hiánya a szülőktől, vagy eleve manipulatív személyiség, célja pedig általában a figyelemfelkeltés, vagy a problémák leegyszerűsítése. Aki valóban komoly lelki válsággal küzd, az soha nem drámázik látványosan, és még inkább nem célozgat, vagy épít falakat maga köré, a depresszió és a súlyosabb lelki betegségek teljesen más tünetekkel járnak, mint amit itt olvasni fogtok. Viszont vannak egészséges, de gyenge emberek, akiknek szükségük van egy papucsra, állandóan lekicsinylik mások problémáit, míg a sajátjaikat felnagyítják, és az egyetlen fegyver a kezükben a hiszti. A hiszti nemtől független dolog, viszont mivel én általában fiatal lányokkal szoktam beszélgetni, ezért lejjebb főleg a rájuk jellemző tüneteket olvashatjátok.

(Forrás: Too Sassy - Facebook)

A Mennyire vagy kiábrándító? teszthez hasonlóan itt is 100 pontot tudtok gyűjteni, és a cél az, hogy a végén minél kevesebb pont gyűljön össze. Minél közelebb kerülsz a 100 ponthoz, annál nagyobb drámakirálynő vagy, míg ha egyáltalán nem ismersz magadra olvasás közben, akkor te vagy a férfiak álma, de főleg az enyém. A végén értékelést is találtok, viszont arra készüljetek, hogy itt már szigorúbb leszek, mint a kiábrándítósnál.

(Matcheltem egy 18 éves osztály szépével Tinderen. Azóta elballagott. Meg letörölt, mert untam a bullshitet és nem írtam vissza. Hogy leszek így menő? :(((( )



Kezdhetjük? *ujjropogtatás* Elő a számológépekkel!


  • Hajlamos vagy hirtelen, a pillanatnyi érzelmi állapotod hatására döntéseket hozni. (4 pont)
  • Követed modellek vagy szépségkirálynők oldalát, csatornáját. (1 pont)
  • Rá akarod kényszeríteni az akaratodat a társadra olyan döntésekben, mint eljegyzés, vagy gyermekvállalás. (5 pont)
  • Másokhoz hasonlítgatod a társadat: ha valami rosszat vesz át másoktól, akkor ,,pff, te is olyan vagy, mint a többi", ha valamit másképp tesz, akkor meg ,,pff, nem vagy normális". (1 pont) Ha a volt barátodhoz hasonlítgatod, akkor (3 pont)
  • Képtelen vagy bemutatkozni a korod, a hobbid (olvasás, sétálás, sorozatok stb.) és a többi klisé (kedves, értelmes, őszinte, hűséges, vicces, okos, normális stb. vagyok) nélkül, vagy hasonlít a bemutatkozásod az alábbiakra. (1 pont)
(Aaaaahhwww de menci *.* Úgy érzem, én sosem lehetek olyan értékes, mint ez a lány.)

(Máris szerelembe estem. Őszintén, ez melyik fiúnak vonzó?)

  • Gyakran szerepel a kifogásaidban a kávé, az alkohol, az evés, az alvás, vagy a cigi. (Pl.: ,,ne szólj hozzám, amíg meg nem ittam az első kávém"; vagy ,,az érzés, amikor kiderül, hogy nem volt semmi baja, csak éhes volt" stb.(2 pont)
  • Teszteled a társadat bármilyen formában. (4 pont)
  • Más lányok segítségével teszteled, hogy hajlamos-e a megcsalásra. (5 pont)
  • Jellemző, hogy fogalmad sincs, mit akarsz, de ha a társad nem találja el, akkor őt hibáztatod. (4 pont)

(Ha bárki szeretne megkínozni, hozzon össze vele egy találkozóra. Biztos lehetsz benne, hogy az életemért fogok könyörögni.)
  • Képtelen vagy szakítani addig, amíg másik fiú fel nem tűnik a láthatáron. Szakítás után is nehezen veszed rá magad a volt barátod letiltására, hiszen kapcsolatfüggő vagy. (2 pont)
  • Hajlamos vagy egy pocsék kapcsolatban maradni, mert legalább addig is van melletted valaki. (2 pont)
  • Látványosan megváltozik a viselkedésed, ha a társad betegsége, munkája, vagy sportteljesítménye miatt kevesebbet tudtok szexelni. (3 pont)
  • Előnyt jelent számodra egy párkapcsolatban, ha oda tudsz költözni a férfihoz, miközben neked semmid nincs. Rezsit, kaját, nyaralást, programokat, esetleg albérletet felváltva fizeti a srác meg anyukád, akik kikészülnek a munkától; miközben te csak úgy éldegélsz az iPhone-oddal meg a szép ruháiddal, a barátnőid meg nyögik a diákhitelt. (3 pont)


  • A társadnak gyakran van az az élménye, hogy a társaságában órákat telefonálsz anyukáddal, vagy egy barátnőddel, és panaszkodsz mindenről, hiszen minden felelősség elől hozzájuk menekülsz. (3 pont)
  • Sokat szoktál mások előtt, nyilvános helyen telefonálni, mert ezzel azt a látszatot keltheted, hogy fontos vagy és sokan szeretnek téged. (3 pont)
  • Nem szeretsz munkáról, sportról, önállóságról beszélgetni, mert mindhárom távol áll tőled. (1 pont)
  • Utálsz dolgozni, vagy nincs is munkád. (2 pont)


  • Véletlenül rendszeresen problémás emberek szoktak megtetszeni neked. (Büntetett előélet, drog-, alkohol-, vagy szerencsejáték-függő, hűtlen, agresszív/erőszakos, tahó, figyelmetlen, céltalan, 20 évvel idősebb stb.) Muszáj, hogy valaki színt vigyen a kis szánalmas, jelentéktelen életedbe, és hogy végre valakin keresztül odafigyeljenek rád. Ha tudatosan ilyen férfiakat választasz mindig, akkor (1 pont), ha meg akarod őket menteni, akkor (3 pont), ha pedig szerinted ez az egész ,,véletlen", akkor (5 pont).
  • Azt állítod, hogy minden férfi problémás, nincs normális pasi. (1 pont)
  • Azt állítod, hogy az összes férfi felszínes, miközben minden, amit egy kapcsolatban adni tudsz, az a tested, meg a szád. Érzelmileg még egy férfi sem érezte magát biztonságban melletted. (2 pont)
  • Ha még nem volt komoly párkapcsolatod huszonévesen, azért is a szemét férfiak a hibásak, neked semmilyen felelősséged nincs benne, hiszen te tökéletes vagy. (1 pont)
(Ez volt a második legjobb duma EVÖR amivel visszautasítottak, egy 26 éves nő volt.)
  • Rendszeresen féltékenykedsz ok nélkül, ha pedig esetleg megcsal, nem szakítasz, hanem mész sírni a barátnőidhez, hogy de hát mennyire szereted. (3 pont)
  • Eltiltod a barátodat bizonyos emberektől, vagy másképp viselkedsz, ha elmegy velük találkozni. Ha kerek-perec megmondod neki, hogy eltiltod (1 pont), ha érzelmileg zsarolod, passzív-agresszív vagy, és bűntudatot keltesz benne ha mással találkozik, akkor (5 pont)
  • Gyakran előfordul, hogy nem vizsgálod meg a saját felelősségedet egy veszekedés alkalmával, csak a másikét emeled ki. Neked nem kell változtatnod semmit, majd ő alkalmazkodik hozzád, ha szeret! (4 pont)
  • Jellemző, hogy mások előtt képtelen vagy elismerni, ha hibáztál, sosem vizsgálod meg a saját felelősséged, inkább ráfogod a körülményekre, a sorsra, az életre, a rendszerre, a mai világra, vagy egyszerűen rákened másokra. (4 pont)
  • Előfordul, hogy inkább mindenre bólogatsz, igazat adsz, csak nehogy konfliktus alakuljon ki, mert azt képtelen vagy kezelni. (2 pont)


  • Elhangzott már az a szádból, hogy ,,...ha szeretsz, akkor ezt megteszed/nem teszed meg". (3 pont)
  • Elégedetlen vagy a testeddel, és legbelül arra vágysz, hogy mások bizonygassák, hogy tetszel nekik, úgyhogy gyakran szoktál célozgatni arra, hogy kövérnek/csúnyának tartod magad. (2 pont)
  • Elégedetlen vagy a testeddel, és mellette annyira nullán van az önbecsülésed, hogy nem olyan fiút szeretnél, akinek úgy tetszel, ahogy vagy, hanem magadat alakítanád tucattá, hogy minél több embernek tetsszen a kinézeted. (1 pont)
  • Jellemző, hogy a barátnőiddel a közös önigazolás tart össze titeket, és az, hogy közösen utáltok másokat, megerősítitek a másikat abban, hogy értékesebbek vagytok a környezeteteknél. (2 pont)
(De meghallgattam volna, ahogy a hülye picsa előadja ezt a sztorit a barátnőjének! :D)
  • Gyakran osztasz meg képeket nyilvánosan az ételedről, italodról, vagy az edzőteremből. (1 pont)
  • Rendszeresen használod a Messenger napok funkcióját, miközben a napod fénypontja egy 500 forintos limonádé, amire a barátoddal hívattad meg magad, vagy anyádtól kértél pénzt. (1 pont)
  • A képeiden modelleket utánzol, dobálod, vagy simogatod a hajad, mert láttad, hogy ezt más lányok milyen magabiztosan csinálják, és olyan akarsz lenni, mint ők. (1 pont)
  • Úgy gondolod, semmilyen problémát nem vet fel, ha valaki képek százait posztolja a gyerekéről az online térbe. Akinek pedig gondja van ezzel, az szerinted irigy, és nem tud örülni más boldogságának. (1 pont)
  • Szeretsz olyan fiúkkal szórakozni, akiktől nem szeretnél semmit, de tudod, hogy tetszel nekik; hiszen ők a próbálkozásaikkal megtámogatják az ingatag önértékelésed. (3 pont)
  • Ha egy társas helyzetben el kell játszanod az ártatlant vagy a butát, az semmilyen gondot nem okoz. (2 pont)
  • Sírtál már azzal a céllal, hogy elérj valamit. (2 pont)
  • Jellemző, hogy úgy gondolod, mások problémái kevésbé súlyosak, mint a tieid. (4 pont)
  • Gyakran hangoztatod, hogy téged nem érdekel mások véleménye. (Persze, eközben belül szétvet a megfelelési kényszer.) (1 pont)
  • Használod a :) hangulatjelet flegmázásra. (1 pont)



Na, mennyi lett? Jöhet az értékelés? Lássuk a medvét!

50+ pont - Szavak nincsenek arra, hogy mekkora drámakirálynő vagy. Tőled általában menekülnek a férfiak, szóval nagy nehezen találtál valami tétova papucsot, akit kisajátíthatsz és kedvedre alakíthatsz, irányíthatsz. Amellett, hogy szerencsétlen srácot lelki terrorban tartod és rendszeresen zsarolod/bántalmazod érzelmileg, a hétköznapok apró részleteiben is képes vagy meglátni a drámát, mint például ez:


36-50 pont - Elviselhetetlen vagy, de tudsz azzal érvelni, hogy van nálad rosszabb is. Azért nem árt, ha a barátod hord magával Algopirint vagy Xanaxot a találkozókra, biztos ami biztos.

21-35 pont - Na, ez már kezd alakulni. Hajlamos vagy a manipulatív dolgokra és az érzelmi zsarolásra, de gyakran észreveszed magad, és igyekszel moderálni a viselkedésed. Csak így tovább, neked hasznos lehet ez a teszt, hiszen változni szeretnél, és innen már tudni fogod, hogyan csökkentsd a pontszámod. 20 fölött még mindig nehéz eset vagy, de belőled már kinézem, hogy egyszer meg tudsz változni. Sok sikert hozzá!

6-20 pont - Gratulálok, nem vagy az egészségesnél hisztisebb! A barátod egy szerencsés ember, hiszen veled élmény lehet a párkapcsolat. Jó társaság vagy, szeretnek veled lenni a fiúk, hiszen érzelmileg biztonságban érzik magukat melletted. Ami a konfliktusokat illeti, te bizonyára ismered azt a jó öreg life-hacket, amivel minden párkapcsolati veszekedés megoldható:

0-5 pont - Hozom a dobozt!




Jót nevettél a teszten? Esetleg megsértődtél? Add ki magadból itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! A Mennyire vagy kiábrándító? tesztet is érdemes kitöltened, sőt, itt 33 tippet találhatsz arra, hogyan teheted tönkre a saját párkapcsolatod, ha esetleg túl tökéletesnek találod.

2018. július 8., vasárnap

Mi lett volna, ha eggyel arrébb születsz?

Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva imádjuk sajnáltatni magunkat. Imádjuk feldobni beszélgetés közben az önsajnálatot, belefeledkezni, belemélyedni, rákontrázni a másikra, hogy nekünk még rosszabb, és a végén mindig ott kötünk ki, hogy nekünk a legrosszabb. Nekünk a legrosszabb, de természetesen minket nem kell sajnálni, hiszen már annyi mindenen keresztülmentünk, és erősek vagyunk, és majd mi meg fogjuk oldani. Túl sokszor hallott, túl tipikus mondatok, az ember már fel sem kapja a fejét rájuk, csak együttérez, vagy elkönyveli, hogy na, belefutott még egy önsajnálat-bajnokba.

Az önsajnálat mindig a szűk látókörnek köszönhető. Az önsajnálatra hajlamos ember soha nem tekint körbe, hiszen, ha körbenézne, akkor fennállna annak a veszélye, hogy kiderül:

nem neki a legrosszabb!

Micsoda? Van nála rosszabb helyzetben lévő ember? Hát, az nem lehet. Ilyen szerencsétlen még egy a világon nincs. Ez is csak vele történhet meg! Ennél az országnál bármi jobb, ez, ami itt van, katasztrófa. Hihetetlen, hogy Magyarországon, 2018-ban ez történik. Hallottuk már ezeket a mondatokat? Én minden egyes nap. A munkahelyemen, a HÉV-en, a villamoson, a boltban, az utcán, bárhol bele lehet futni, biztos vagyok benne, hogy neked is sikerült már.

Elhatároztam, hogy kimentem az olvasóimat az önsajnálat csábító karjaiból. Először kivezetlek titeket az EU-ból és részletesen bemutatom nektek két szomszédos országunkat, aztán a túránk végén visszatérünk az Unióba, hogy újabb két helyszínen megismerkedjünk az emberi létezés legalacsonyabb szintjeivel. Az elképzelhetetlen nyomoron túl a bemutatott országokban, helyszínekben az a közös, hogy ha bepattansz az autóba, mindössze néhány órát kell kocsikáznod ahhoz, hogy az alábbi helyekre érj. Mire végigolvasod, garantáltan meg fogsz feledkezni Afrika összes problémájáról, és abban is biztos vagyok, hogy kétszer olyan kényelmesen fogod magad érezni a székedben/ágyadban, mint most.

(Forrás: Pinterest)

Háború a szomszédban? Kit érdekel?

2014-et írunk, a helyszín pedig a legnagyobb területű ország, ami teljesen Európában található: Ukrajna. Épp csak tíz év telt el a narancsos forradalom óta, de Kijev főterén már megint tüntetők csapnak össze a rendőrökkel. Eközben az ország keleti részén az orosz lakosság katonai akcióba kezd az ukránok ellen, Putyin alakulata pedig megszállja és elfoglalja a Krím-félszigetet. Az ország egyik legnagyobb városát, Donyecket aknavetőkkel szétlőtték, a repülőtér épületét felrobbantották, a vasúti közlekedés leállt, a bankok bezártak, a fél városnak el kellett hagynia az otthonát, és ez valamiért senkit nem érdekel, pedig itt történik a szomszédban.

Az ukrán-orosz konfliktusban 2016-ig közel tízezer ember halt meg, és több tízezren megsérültek. Nálunk azért sajnálkoznak az emberek, mert sorba kell állni a postán, vagy késik a vonat, Ukrajnában viszont a háború csak egy probléma a sok közül.

A Szovjetunió összeomlása Ukrajnát is megviselte. A 90-es években az ország GDP-je 60 százalékkal csökkent, és csak az új pénznem, a hrivnya bevezetése tudott némileg javítani a helyzeten. Ebben az évtizedben a gyermekszegénység tizenkétszeresére nőtt Ukrajna-szerte, 2000-re pedig a teljes lakosság 71,2 százaléka került a szegénységi küszöb alá. Ezt 2012-re sikerült 24 százalékra csökkenteni.

A Világbank a middle-income-state-ek közé sorolja Ukrajnát, de ez ne tévesszen meg minket. Országos szinten az átlagfizetés kb. 8-9 ezer hrivnya (~90 ezer forint). Ahogyan nálunk, az ukránoknál is a főváros húzza fel az átlagot: Kijevben 11 ezer hrivnya (~118 ezer forint), a Kárpátaljai területen 6 500 hrivnya (~68 ezer forint, a Ternopili területen pedig, ami szintén közel esik a magyar határhoz, 5 700 hrivnya (~59 ezer forint) az átlagfizetés. Az Emberi Fejlettségi Index (HDI) szerint Ukrajna Európa második legszegényebb országa. A 185 országot felvonultató lista Magyarországot a 43. helyre sorolja, míg Szerbiát a 66., Ukrajnát a 84., Moldovát pedig a 107. helyen találjuk.

A Transparency International felmérése szerint Ukrajna Európa legkorruptabb országa. Világviszonylatban sem állnak túl jól, a felmérés kb. 180 országot szokott vizsgálni, Ukrajna általában a 130-140. hely környékén szerepel. Ami az oktatást, egészségügyet illeti, a Politico előbbit járta körbe (,,természetes, hogy vizsgán hálapénz van, gyakorlatilag diplomát vesznek az emberek") a Guardian pedig az utóbbit (,,aneszteziológus vagyok 23 év tapasztalattal, és még mindig nem keresek 100 ezer forintot"). A korrupciót sokan az ország legnagyobb problémájának tekintik, ugyanis szinte elképzelhetetlen, hogy valamit plusz pénz nélkül oldjanak meg az emberek a hétköznapokban. Az igazságügyről 2010-ben azt írta a Kyiv Post, hogy a velejéig rohadt, politikai és gazdasági érdekek alapján működik, a bírók pedig nem is a nagyjából 250 ezer forintnak megfelelő fizetésükből élnek, hanem a kenőpénzekből. A rendőrök, egészségügyi dolgozók, egyetemi oktatók alacsony fizetése is rendszerszintű probléma. Ami a közlekedést illeti, az uthálózat 97 százaléka felújításra szorul, de sosem újítják fel őket, mert folyton ellopják az erre szánt pénzt. A Foreign Policy gyermekmedence-méretű kátyúkról ír.

Ukrajnában a népességcsökkenés is komoly gondot jelent, a függetlenség 1991-es kikiáltása óta több mint tízmillióval lettek kevesebben. Amellett, hogy az ezredforduló környékén a világ legalacsonyabb termékenységi mutatójával büszkélkedhettek, a kiugróan magas halálozási arány is gondot okoz. A halálozási mutató 1000 emberre leosztva itt az ötödik legmagasabb a világon, és a várható élettartam is csökken, ami nem csoda, ha azt nézzük, hogy minden második férfi dohányzik, a vodkafogyasztás pedig szintén nagy méreteket ölt. Az alkoholhoz köthető betegségek mellett a magas vérnyomás is népbetegségnek számít.



Ötvenezer? Az már valami!

Jugoszlávia hasonló területvitába került Albániával húsz évvel ezelőtt, mint Ukrajna Oroszországgal nemrég. A veszekedés tárgya az állam legszegényebb régiója, Koszovó volt, ahol vegyesen laktak szerbek és albánok. Jugoszlávia meg akarta tartani a területet, Albánia viszont ki akarta szakítani. Az akkori jugoszláv elnök, Slobodan Milošević nem adta könnyen magát, a NATO-nak viszont elege lett ebből, és úgy döntött, egyszerűen lebombázza a két legnagyobb szerb várost, Belgrádot és Újvidéket. Milošević megadta magát, aztán a rákövetkező évben lemondott. A két városnak sikerült újjáépülnie az elmúlt húsz évben, viszont az időközben önállósult Szerbia helyzete ma sem a legfényesebb.

A Világbank még Ukrajnánál is jobban dicséri Szerbiát, és az upper-middle-income state-ek közé sorolja be. Az átlagfizetés nem éri el az 50 ezer dinárt, vagyis a 135 ezer forintot, és láttam már olyan Facebook-posztot szerbiai magyartól, ahol az 50 ezer dináros fizetést úgy határozták meg, hogy arra már az emberek elismerően csettintenek. A Vajdaság jellemzően jobb résznek számít Szerbia többi részéhez viszonyítva, míg Koszovó szegényebbnek. A munkanélküliség jellemző probléma az országban, a munkaképes korú, már nem tanuló népesség 17,7 százaléka munkanélküli.

Hasonlóan a környező országokhoz, a népességcsökkenés, az elöregedés és a kivándorlás Szerbiát is sújtja. A 90-es években, a háború alatt 300 ezren hagyták el az országot, köztük minden ötödik diplomás. A halálozási arány a nyolcadik legmagasabb a világon, szóval Szerbia nem sokkal Ukrajna mögött helyezkedik el ezen a listán. Sokat hozzátesz, hogy itt az egyik legnagyobb a dohányzók aránya a népességen belül (Montenegró az első).

Bosszankodunk a 3-as metró felújítása miatt? Ugyan már! Belgrádot hiába lakják közel annyian, mint Budapestet, a városban még mindig nincs egyáltalán metró, mert folyton ellopják az erre szánt pénzt. Minden évben előkerül, hogy na, most akkor elkezdjük építeni a metrót, és természetesen sosem kezdik el. Az utak szintén rossz állapotban vannak, bár azért annyira nem rossz a helyzet, mint Ukrajnában.

Ukrajna 2020-at, Szerbia 2025-öt tűzte ki célként az EU-csatlakozáshoz. Nem vagyok jós, politológus, vagy közgazdász, de van egy olyan előérzetem, hogy ezek az országok nem néhány évnyi lemaradásban vannak a csatlakozáshoz szükséges feltételektől, hanem jóval távolabb. Ukrajna, ahol 5-6 millió nyugdíjas él havi 1312 hrivnyából (minimál nyugdíj, kb. 13 600 forint), és országosan alig 15 ezer ember kap 10 ezer hrivnya (~100 ezer forint) feletti nyugdíjat, nem tűnik úgy, mint egy csatlakozásra kész ország.



Vissza az Unióba

A szomszédos EU-tagállamokban is találhatunk megdöbbentő helyeket. A cikk elején lévő kép a tornyosnémeti magyar-szlovák határátkelőtől néhány percre, Kassán készült, a 9-es lakótelepen. A 2013-ban Európa Kulturális Fővárosának megválasztott város évtizedek óta küzd a 9-es lakótelep problémájával. Az eredetileg 2500 ember számára készült lakótelep házaiban nagyjából hétezren élnek. A lakók fele gyerek, évente 150-170 gyermek születik ezen az apró lakótelepen. Egy általános iskola tartozik hozzá 300 férőhellyel, ide kb. 650 gyerek jár.

A házakból több mint tíz éve kikötötték a gázt, a vizet és a villanyt, hiszen a lakótelepen senki nem dolgozott, így nem tudták kifizetni. A lakóházak aljában összefüggő halmokban áll a szemét, gyakoriak a súlyos fertőzések, betegségek, például a hepatitisz vagy az agyhártyagyulladás. A 9-es lakótelepet a városközponttal összekötő busz vezetői veszélyességi pótlékot kapnak a fizetésük mellé.

Szlovákiára sokkal inkább jellemző a nyugati és keleti részek közti szakadék, mint Magyarországra. Pozsony és környéke gazdaságilag fejlett, viszont a keleti részen Kassa, a kisvárosok és a falvak fokozatosan szakadnak le. Aki szeretne belemélyedni ebbe a témába, az olvasson utána a 2004-es éhséglázadásnak, érdekes dolgokat fog találni.

(A kilences telep - csak erős idegzetűeknek!)

Hasonló gettóból több is van Csehországban, illetve Romániában, de talán a Kassai kilences a legnagyobb.

Nézzük egy másik uniós szomszédunk nagyvárosát, Bukarestet! A népességcsökkenésről szóló bejegyzésemben említettem, hogy a '67-es kényszerintézkedés hatására született gyerekek sok esetben az árvaházakban, vagy az utcán kötöttek ki. Amikor belemélyedtem ezeknek a gyerekeknek a sorsába, találtam egy videót, ami még engem is megrázott, pedig régóta érdekelnek ezek a jelenségek. A felvételen a Channel 4 operatőre Bukarest belvárosának közepén lemászik egy föld alatti bunkerbe, ahol több száz(!) ember beszélget, zenét hallgat, alszik, kávézik, vagy éppen belövi magát, esetleg körömlakk-lemosót szív egy zacskóból. Teljesen olyan, mint egy disztópia, de sajnos ez tényleg létezik.

(Szintén csak erős idegzetűeknek!)



A fenti néhány videó szélsőséges példa, illetve Ukrajnát és Szerbiát is arról az oldaláról mutattam be, amit nem feltétlen olvashatunk turistakalauzokban. Természetesen ezeknek az országoknak, városoknak is vannak jó oldalai, szép részei. A szerbek saját okostelefont gyártanak Tesla Mobile néven, és a világ egyik legnagyobb szilva- és málnaexportőrei, az ukránoknál pedig sok fiatal az IT-szektorban látja a kiutat a szegénységből, nagy arányban tanulnak informatikusnak, programozónak. Vannak biztató adatok, de a legtöbb tekintetben ez a két ország jelentősen elmarad Magyarországtól, például az átlagfizetést, vagy a minimálbért, minimál nyugdíjat nézve.

Ennek ellenére mindkét ország nyert Eurovíziót az elmúlt években (Szerbia 2007-ben, Ukrajna 2016-ban). Szerbia rendszeres résztvevője a foci vb-nek, és 2015-ben megnyerte az U20-as világbajnokságot, Ukrajna pedig 2006-ban a negyeddöntőig jutott a felnőtt vb-n az aranylabdás Andrij Sevcsenko vezérletével. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a nálunk nem sokkal jobb helyzetben lévő szomszédaink, a horvátok hogyan kerültek be a legjobb négy közé a mostani vb-n.

Én sem Ukrajnában, sem Szerbiában nem jártam még, Magyarországról vannak tapasztalataim. Itt folyamatosan az az élmény ér, hogy mindenki sajnálkozik, hogy jaj, ő csak 200 ezret keres, hogy nem kapott azonnali időpontot valahova, hogy sorba kell állnia a pénztárnál, hogy pirosra váltott a lámpa, hogy rosszak az utak, hogy hisztisek a gyerekek, hogy szemtelenek a fiatalok, hogy drágult a benzin, vagy, hogy elfogyott a kedvenc csoki a boltban. A tinik pedig honnan vennék át a szokásokat, ha nem a szülőktől? Nekem nem ájfónom van, csak Androidos telefonom; nem tetszem a Bencének, nem mehetek Soundra, kövér vagyok, csúnya vagyok, szerencsétlen vagyok. Mindenki sajnálja magát, miközben tőlünk karnyújtásnyira sokkal súlyosabb problémákkal küzdenek emberek nap mint nap, emberhez nem méltó körülmények között. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet ezzel a bejegyzéssel, szóval nem az volt a célom, hogy Magyarországot valami mennyországnak állítsam be. Egy pillanatra próbáljunk meg nem Bécs, meg London, meg Hollywood felé nézni, hanem forduljunk a másik irányba is, ott is élnek emberek. Miért mindig valami alá helyezzük magunkat, és miért nem két másik dolog közé? Egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy miért sulykoljuk folyamatosan magunkat abba az állapotba, hogy nekünk a legrosszabb a világon

Aztán holnap reggel felkelhetsz, és nézheted tovább a kedvenc YouTuberedet, ahogy zabkását kanalaz a penthouse-lakásában, és sajnálhatod tovább magadat.

2018. július 5., csütörtök

További 20+2 nagy elektropop megőrülés a gimiből [2008-2013]

Nagyon szeretek listákat készíteni, viszont ennek is van egy hátulütője: utólag már nem tudom belerakni, ami később jutott eszembe. Így alakult akkor is, amikor 40 legnagyobb elektropop slágert szedtem össze, amire megőrültünk a gimiben. Négy-öt évet képtelenség negyven zenével leírni, úgyhogy fogadjátok szeretettel a második felvonást!

(<3 - Forrás: Youtube)


20. Shakira - Waka Waka

A 2010-es focivébé zenéjétől tényleg mindenki megőrült, volt, aki jó, és volt, aki rossz értelemben. A klip az egyik legnézettebb videó a YouTube-on a maga kétmilliárd megtekintésével, az elején pedig Fabio Grossot láthatjuk, ahogy belövi az Olaszországnak vb-címet jelentő büntetőt 2006-ban.

A zene elején (18 másodperctől) olyan, mintha focimeccs helyett büfipárbajt játszana az olasz és a francia csapat. (Vagy Shakira hívta volna ki őket egy büfiversenyre. Remélem, nem csak nekem jut ez eszembe.)




19. Pitbull & Marc Anthony - Rain over me

Fehér öltöny, Mr. Worldwide, spanyol hadarás, és a jellegzetes húúúúúúú - ez csak Pitbull lehet! Mr. 305 itt is kitett magáért, és Marc Anthony hangja is jól illik hozzá.




18. Taio Cruz - Dynamite

Meghallom az első néhány hangot, és azonnal elém ugrik az egész 10. osztály. Ezt de jó volt közösen ordibálni!




17. Alexandra Stan - Mr. Saxobeat

Néha még mindig csak úgy eszembe jut, és elkezdem dúdolni magamban. Szerintem ez további nyolc év elteltével is így lesz.




16. Flo Rida - Whistle (Vicetone remix)

Az eredetit mindenki ismeri, de megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a Vicetone-os srácokra. Régen bármelyik zenét át tudták úgy dolgozni, hogy jobb legyen, mint az eredeti, és önállóan is tehetségesek. Ahogy sok más előadóval, velük sem tett túl jót a népszerűség: ahogy felkapták őket, egyre inkább a piacnak kezdtek el zenét írni, ami szintén nagyon jól megy nekik, de nekem a régiek sokkal jobban tetszettek.

Ez is zseniális lett.




15. Shakira - Rabiosa

Általában a hosszú haj szokott tetszeni, de ebben a klipben IMÁDTAM Shakirát rövid, barna hajjal! Ez a létező legjobb változás, ami történhetett vele. Szívesen beszálltam volna vele abba a színes labdákkal teli fürdőkádba...

2011-ben járunk, a korszakban, ahol nincs spanyol nyelvű zene Pitbull nélkül, aki nagyon jól kiegészíti a szintén spanyol ajkú Shakirát. A Despacito ellentéteként is felfogható ez a szám, a cím legalábbis mindenképpen.




14. Taio Cruz, Flo Rida - Hangover

A másnaposság nem ennyire vidám, mint amennyire itt tűnik, viszont az előző estékhez ez egy tökéletes zene.




13. Black Eyed Peas - Don't stop the party

Éjszakába nyúló vízipipázás a Deák téren, és izgalom a kisbolt előtt, hogy vajon elkérik-e a személyim. Ez ugrott be, ahogy elindítottam.




12. Martin Solveig - Hello

Martin Solveig kicsit vidámabb Hellót köszön, mint Adele. 




11. Snoop Dogg - Sweat (David Guetta remix)

Imádtam erre ébredni!




10. Radio Killer - Be free

Képtelen vagyok megunni ezt a számot. Ez is a 2010-es focivébére készült, és ahogy a helyezésből is kiderül, én inkább ezt tettem volna be hivatalosnak a Waka Waka helyett.

A románok ebben az időszakban ontották magukból a jó zenét, nem ez az utolsó tőlük a listán! (És a másikon is van egy pár.)




9. Fluor - Halenda

Tudtad, hogy Pixa táncolt a pingvinjelmezben? Azt hiszem, sok lány szeretett bele Fluorba ebben az időszakban, talán még többen, mint most a Wellhello tagjaként.





8. Rihanna - Only girl

Rihanna igazán kibontakozhatott ebben a számban. (Aztán pár hónappal később jött az S&M, amiben még inkább.)




7. LMFAO - Champagne showers

A Party Rock Anthemre sikerült shuffle-özni, a Sexy and I know it-re sikerült wiggle-özni, erre viszont nem jött össze a pezsgőlocsolás, mert azt mindig megittuk. Azért egyszer kipróbálnám, milyen lehet egy hasonló pukkanás utáni pezsgőfürdő, mint amilyen 3:09-től a klipben is látható. 




6. Swedish House Mafia - Leave the world behind

Mindig odavoltam azért, ha az elektronikus zenét hangszerekkel ötvözik. Ha meghallom a jellegzetes zongorát, egyből beugrik a Leave the world behind. Aki véletlenül ott lesz a Soundon, ki ne hagyja Axwellt és Ingrossot vasárnap este!




5. Loreen - Euphoria

A 2012-es eurovíziós dalfesztivál teljesen megérdemelt győztese. Ha lehetne többször is indulni ugyanazzal a dallal, Loreennek az elmúlt hat Eurovíziót is sikerült volna megnyernie ezzel. Nagy pacsi a svédeknek, így kell csinálni!




4. Michel Telo - Ai se eu te pego (DJ Kitto club mix)

Azt hiszem, az eredetit senkinek nem kell bemutatni. 2012 nyarán sokat jártunk a Romkertbe, ahol ez ment, de egy éjszaka legalább háromszor. (Mire megtaláltam, melyik változat volt!) Imádtuk, erre aztán tényleg ment a megőrülés!




3. Elena - Midnight Sun

Elérkeztünk a dobogóhoz! A románok nem tudnak hibázni, Alexandra Stan és a Radio Killer mellett Elena sem maradat le a listáról. A Disco Romancing is jó, de szerintem ez az igazi megőrülés!




2. Flo Rida - Good feeling

A 40-es listát a Levels nyerte, szóval úgy illik, hogy az első (két) helyezett itt is méltó legyen hozzá. Flo Rida változata az eredeti Something's gotta hold on me-hez egyáltalán nem kelti olcsó utánzat hatását, szerintem jól igazította a saját stílusához a vokált. (Feltűnt valakinek, hogy mennyire ki van gyúrva ebben a klipben? Ez egy álomalak a legtöbb férfinak, azt hiszem.) Ja, és megint 2011-ben járunk, ahol egy igazán menő dalba kötelező belecsempészni egy dubstep betétet, ebből sem maradhatott ki. Nekem bejön!

De ha nem ez nyert, akkor mi lett az első?







1. Basto - Again and again

Kár tagadni, hogy a Levels alapján készült ez a szám, de legalábbis mindenképp Avicii hatására. Szerintem ennek sikerült felérni hozzá, az én playlistemen egyfolytában ezek szóltak felváltva, hiszen nagyjából egyszerre jöttek ki. Ezt sem lehet csak egyszer elindítani! :)






+1: One Direction - What makes you beautiful

Ha eddig nem tűnt volna fel valakinek, hogy a 2011-es nyár óta hét év telt el, akkor ezt a klipet látva biztosan megszólal a fejében a riasztó. Mennyi minden változott azóta! Ha jól sejtem, a klipben a Harryvel szemben álló lány jelentkezhet A lány, akit a világon a legtöbben akartak megtépni címre.

Természetesen erre a számra nem én őrültem meg, hanem a környezetemben lévő lányok, de azt hiszem, ezt akkor sem lehet egy ilyen listáról kihagyni.



+2: Justin Bieber - One time

Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni.




Viszont ti hozzászólhattok nyugodtan itt és a Facebook-oldalon is! Nem találod a kedvenced? Lehet, hogy az előző listán már szerepel, ott negyventől indul a visszaszámlálás!

Olvasnál még? A címkék között további érdekes olvasnivalókat találsz. Ajánlom a boldogság és a személyes címkét!

2018. június 30., szombat

Az elvált negyvenes

Miért ilyenek a mai fiatalok? Miért alakultak ki sztereotípiák a Z-generációval kapcsolatban? Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell nézni, kik nevelik fel a 2000-es évek gyerekei közül azt a réteget, akikre illeszkednek ezek a sztereotípiák. Mielőtt még fejest ugranánk egy félresiklott élet részleteibe, tisztázni szeretnék egy fontos dolgot. Az alábbi jellemrajz nem minden elvált, negyven és ötven közötti anyukáról szól. Az, amit most olvasni fogtok, azokról a nőkről szól, akikről tíz perc beszélgetés után a következő három dolog marad meg a fejedben:
  • biztos, hogy túl van egy váláson,
  • biztos, hogy elmúlt már negyven,
  • jellemzőek rá az alábbiak.
Nem minden elvált, negyvenes nőt határoz meg a válása, a kora, és a gyereke, viszont azt érdemes szem előtt tartani, hogy azok is kivételnek hiszik magukat, akikre száz százalékban ráhúzható a következő leírás. Az egyszerűség kedvéért ezt a típust végig elvált negyvenesnek fogom nevezni.

(Kép: Depositphotos)

Az elvált negyvenes nem véletlen vált el - kommunikációs készsége mind a gyereknevelést, mind a párkapcsolatát tekintve szegényes. Egyetlen nyelven tudja megértetni magát a gyerekkel, ez pedig a pénz: a konfliktusokra a zsebéből, és nem a fejéből, vagy a szívéből talál megoldást, ráadásul erre nagyon büszke. Ő mindent megad a kis gyerekének! Vesz neki ruhákat, iskolaszereket, telefont, számítógépet, sőt, még eteti is! Mindegy, csak az adott dolog látványos legyen, és lehetőleg elterelje a másik gondolatait az érzelmi hiányról. Azzal már nem szokott dicsekedni, amikor a saját gyerekét okolja, hogy tönkrement a házassága, vagy, hogy nap mint nap szíve egykori választottja ellen hangolja őt. Arról már nem kell beszélni!

Az elvált negyvenessel olyan gyereknevelésről beszélgetni, mintha egy laposföld-hívővel beszélnél a csillagászatról. Mindig meg van győződve arról, hogy az ő módszerei tökéletesek és kétségbe vonhatatlanok. Pszichológiai és fejlődés-lélektani könyvek egész sora állítja az ellenkezőjét, de hát ő tökéletes, és a gyerekét is tökéletesen neveli! Ennek a gyereknek mindene megvan, mindent megkap, jó dolga van, úgyhogy csönd legyen! Nagyon jellemző az elvált negyvenesre, hogy

soha, semmilyen körülmények között nem ad igazat a gyerekének,

még akkor sem, ha mások előtt derül ki, hogy a gyerek gondolkodik jól. Mindent jobban tud! Képtelen elismerni, ha a gyereknek van igaza, hiszen ezzel kiderülne, hogy tulajdonképpen a gyerek neveli fel őt, és hősnőnk valójában egy iskolás érzelmi szintjébe kapaszkodik - alulról. A pénz mellett egyetlen nevelési eszköze ez az áltekintély, amire a korától eltekintve semmi alapja nincs, hiszen életvitele nemhogy példaértékűnek, de még csak értékesnek sem mondható. Semmi tiszteletre méltó dolgot nem tett hosszú évtizedei során, így nevelésképpen ezt az elnyomást kénytelen választani, hiszen máshogy nem tudná házimunkára utasítgatni a gyereket a gép elől minden hétvégén.

Az elvált negyvenes mindig igyekszik úgy tenni, mint aki mindenhez jobban ért, de az első okostelefonos alkalmazásfrissítéstől idegbeteggé válik, és azonnal a gyerek segítségét kéri. Azt gondoljuk, később meghálálja a szakértelmet? Dehogy! Inkább a gyerek minden mozdulatába beleköt, legyen szó főzésről, mosogatásról, vagy bármi másról, ami valójában az ő dolga lenne: ne úgy csináld, azt nem úgy kell, hagyjad, majd én megcsinálom. Ezzel rendszeresen elfojtja a kibontakozó önértékelést, önbizalmat a gyerekben, különösen a lányokban, de hát tudjuk, az elvált negyvenes mindent megad a gyereknek, úgyhogy a tökéletes nevelés nem is lehet kérdés.

Az átlagszülő amellett, hogy önfejű, legalább ennyire ostoba is. Bár neki az érettségi is alig lett meg, képes a gyerekét érzelmi terrorban tartani a jobb jegy érdekében. Sem a középiskolai, sem az egyetemi felvételi rendszerrel nincs tisztában, neki igazából mindegy is a pontszám, csak el lehessen dicsekedni a szomszédnak, a munkatársaknak, meg a rokonoknak. Az nem zavarja, ha közben a gyereknek alvászavara van, fél az emberektől, vagy az előző bekezdésben leírt módszerrel szétmorzsolta az önbecsülését, ha közben a többieknek lehet dicsekedni a jegyekkel! Ötöst hozzon haza, az a lényeg! Az ilyen nőnek lételeme a hivalkodás, a dicsekvés, és különben is, mentális betegségek nem léteznek, ez biztos megint valami tini hülyeség. Ha esetleg évente egyszer eljut az Operaházba, vagy valami divatos helyre, azonnal hivalkodni kezd, és az összes ismerősének elmeséli, egyre színesebben.

Az elvált negyvenes minden más embertípusnál kétségbeesettebben hajkurássza a boldogságot. Gyakran frusztrált és vásárlásfüggő. Ő csak végre boldog akar lenni a sok szenvedés után, de fogalma sincs, hogyan, ezért bármiben meglátja a lehetőséget. Mindegy, csak kapjam már meg, ami jár nekem! Ez lehet egy fogyasztógép, egy Mindenegybenblog cikk a legújabb diétáról, egy horoszkóp, egy Szabó Péter előadás, és bármilyen spirituális, ezoterikus, áltudományos ökobio baromság, vagy rosszabb esetben az alkohol. Az elvált negyvenes sosem vallaná be magának, hogy hajlamos az alkoholizmusra, pedig minden más embertípusnál hajlamosabb. Mivel egyetlen kifejezési eszköze a pénz, boldogtalanságát gyakran a pénz hiányára fogja, de valójában egy havi egymillió forintos fizetés sem tenné boldoggá. Ha egyetlen egy kívánsága lehetne, azt kívánná, legyen sok pénze a semmiért. Egy tökéletes nap számára egész napos lustálkodással, online játékkal, cigivel, zabálással, alvással telne, miközben a gyerek csinálna helyette mindent: bevásárlást, főzést, mosogatást, mosást, teregetést, takarítást, cigitöltést. Később csakis egy tehetős családból származó fiút tudna elképzelni a lánya mellé, hogy aztán neki se legyen ilyenekre gondja, neki se kelljen sokat dolgoznia, és nyugodtan görgethesse a Facebookot a kanapén egész nap. Más jövőképe nincs, a lányából pedig többet nem mer kinézni, még a végén kiderül, hogy valamiben jobb, mint ő! Az elvált negyvenes energiáinak nagy részét az emészti fel, hogy a legkisebb szembejövő problémával is képtelen bármit kezdeni, de közben mindvégig el kell játszania, hogy ő minden helyzetet megold.

Az elvált negyvenesnek folyton kell a megerősítés, hogy jó szülőnek higgyék, hiszen mélyen belül ő maga is érzi, hogy nála nem sok rosszabb van. Gyűlöli magát, a testét, a döntéseit, az érzéseit, érzi, hogy élete nagy részét elpazarolta már. Gyűlöli a korát, nagyon gyakran viccelődik azzal, hogy ő belül húsz éves, és pont azzal a komolysággal állítja, hogy ő húsz éves, mint amilyennel azt mondja a gyereknek: ,,azért, mert én azt mondtam". Gyenge szembesülni azzal, hogy ő valójában már csak egy elunt, eldobott feleség, akinek az alkoholista építőmunkásokon kívül már senki nem udvarol. Gyűlöli a munkáját is, belefásult már, ott is szid mindent és mindenkit, és ez hazaérkezés után sem hagy alább, hiszen az egész napos tűrést valakin ki kell egyensúlyozni. Mérhetetlenül irigy a lánya leendő életére, pontosan tudja, hogy neki sikeresebb élete lesz, hiszen előtte még ott vannak olyan lehetőségek, amik számára már nem léteznek. Retteg a gondolattól, hogy néhány év múlva a lánya kevesebb munkával több pénzt fog keresni, mint ő, szíve szerint örökké kis irányítható iskolásként, házicselédként tartaná otthon a gyereket. Rossz szemmel nézi, ahogy önállósodik. Képtelen szívből örülni a gyerek sikereinek, igazából csak a saját dicsekvési lehetőségét látja bennük, nem az ő sikerélményét.

Bosszúból, irigységből, vagy maradiságból, de az elvált negyvenes minden erejével a saját szokásait erőszakolja rá a gyerekre. Ha bármit másképp csinál, az nem jó! Azt nem úgy kell! Próbálja rajta keresztül megvalósítani azt, ami neki nem sikerült, miközben gyűlöli saját magát - érdekes paradoxon. Minden második mondatával levagdossa a gyerek szárnyait, megcsonkítja az önbecsülését, aztán magából kikelve esik neki, hogy miért nem sikerült neki valamilyen feladat. Képtelen az önreflexióra, olyan soha nem történhet, hogy a lánya felé fordul, és elismeri, hogy hibázott.

(Kép: Depositphotos)

Egy negyvenes nő korát tekintve még bőven lehetne szexi és vonzó, de az elvált negyvenest a személyisége, viselkedése, és a mérhetetlen életuntsága megakadályozza ebben. Teljesen megszűnt nőként létezni, és amikor ez tudatosul benne, bepánikol, esetleg sápítozik, hogy a negyvenes férfiak fiatalabbat és szebbet választanak helyette.

Szerinte nincsenek ,,normális" férfiak,

bár ő maga semmit nem tesz azért, hogy megismerjen egyet. Azt gondolja, elég csak a ház előtt cigizni melegítőben, hiszen köztudott, hogy a normális pasik mindig az unott arccal cigiző, gyereküket utasítgató, állandóan panaszkodó, életunt papucsneveldékhez szoktak odamenni ismerkedni. Képtelen elismerni, hogy ő maga semmit nem tudna nyújtani egy normális pasinak, sőt, a válást is teljesen a volt férjének a nyakába varrja. Nem zavarja, hogy a párkapcsolati hibák 99%-áról mindkét fél tehet, ő váltig állítja, hogy mindent tökéletesen csinált. Mivel ő tökéletes, ezért képtelen bármilyen kompromisszumra, hát ő nem változik meg egy pasi kedvéért! A gyerek kedvéért meg főleg nem, pff, hát, ő csak egy gyerek. A gyereknek kell változni az anyja kedvéért, sőt, adjon hálát, hogy megszületett, és ilyen fantasztikus édesanyja van.

Az elvált negyvenes mindig, minden helyzetben áldozat. Ő nem tehet semmiről, nem felelős semmiért, vele csak úgy megtörténik minden! Őt a volt férj, a főnök, a sors, a körülmények, az élet, az Orbán-kormány, vagy a Soros tette tönkre. Képtelen elismerni, ha ő hibázott, ha ő hozta a rossz döntést, különösen a gyerek előtt. Mindig más a hibás! A gyereknek azt kell hinnie, hogy az anyja hibátlan! Mivel mérhetetlenül lusta és életunt, mind jogilag, mind érzelmileg, mind anyagilag képtelen kilábalni a válásból, sőt, előfordulhat az is, hogy évekig húzódik a vita a gyerek láthatásáról.



Lassan felnőnek azok a gyerekek, akiket már hét-nyolc éve arra használtak, hogy lájkokat gyűjtsenek a szülőnek. Önreflexióra képtelen, hibáikat elismerni nem tudó, felelősséget semmiért nem vállaló, érzelmi analfabéta, elvált negyvenes anyukák nevelik a 2000-es évek gyerekeit. Mégis mit várunk tőlük? 

Hogy ők maguktól megtanulnak magukba nézni?

Hogy megtanulják elismerni a hibáikat?

Hogy felelősséget vállalnak a szavaikért, a tetteikért, a döntéseikért?

Hogy mély emberismerettel, megfelelő szempontok alapján választanak hosszútávra társat?

Hogy megtanulnak beszélgetni, és nem mizuval indítanak?

Hogy megtanulják a helyükön kezelni az érzelmeiket?

És mégis kitől? Mert otthon nem ezt látják, az iskolában ez nem menő, az Instán szintén nem ezt látják, az utcán pedig ez szintén nem menő.

Aki pedig felelős lenne ezért, és akinek a kezébe kellene vennie az irányítást, az most éppen kint szívja a cigit a ház előtt és panaszkodik a szomszédnak, vagy a normális pasira vár.

2018. június 29., péntek

101-1001 kihívás FORDÍTVA

Az utóbbi időben egyre több blogon találkoztam a 101-1001 kihívással, és nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogyan formálhatnám a saját blogomhoz illőre: egyszerűen megfordítottam. A következő oldalakon 101 olyan dolgot olvashattok, amiket az utóbbi 1001 napban terveztem el, vagy amikre utólag jöttem rá, hogy én mennyire szerettem volna. A blog lelkes olvasói hozzászokhattak már ahhoz, hogy ez itt nem egy menő és népszerű lifestyle-blog, amin minden tökéletes és drága letisztult, szóval előre szólok, hogy a lista 101 pontjából nekem csak hatvanötöt sikerült teljesítenem, a maradék harminchatot nem, és külön is választottam őket.

Mindenhol célokat, álmokat, terveket, kihívásokat olvashatunk, ami nagyon jó, ha közben nem felejtünk el hálásnak lenni maguknak azért, ami már mögöttünk van. Erre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a rövid, de annál egyedibb bakancslistával.

Nem is húzom tovább az időt, lássuk, mit (nem) tettem le az asztalra az elmúlt 1001 napban!



 101-1001 kihívás

Eleje: 2015. október 3.
Vége: 2018. június 29.



ÉLMÉNYEK
  • Visszamentem szalagavató afterre a gimibe, és úgy éreztem magam, mint elefánt a porcelánboltban. (2015. december)
  • Belekeveredtem egy online privát chat csoportba, ahonnan találkoztam két idősebb lánnyal (29, 25) a csoportban lévő fiúk tudta nélkül, aztán utóbbival össze is jöttem, és ott hagytam az egész társaságot, mielőtt felrobbant volna a féltékenységi bomba. (2016. tél - én 21 voltam akkor, és mindenki arra a két lányra fente a... fogát.)
  • Elmentünk Párkányba, ahol vettem Kofolát, olyan Merci csokit amiben csak kávés van, és valami 2 eurós szlovák vodkát, ami finom volt. (2016. tavasz)
  • Szerveztem egy szülinapot saját magamnak, ahova meghívtam egy csomó ismerősömet, és kilencen el is jöttek! Bowlingoztunk, aztán hajnalig iszogattunk a háztetőn. (2016. tavasz
  • Felfüggesztettem két hónapra a Facebookomat, és azóta is jóval kevesebbet posztolok, mint előtte. (2016. nyár)
  • Részt vettem egy futóversenyen, és rájöttem, hogy 70 kilót már nem olyan könnyű a célba repíteni, mint 55-öt a gimiben. (2016. ősz)
  • Részt vettem egy szóbeli bántalmazásról szóló előadássorozaton az ELTE-n, aztán e-mailben veszekedtem a feminista professzorasszonnyal, aki szerint a férfiak képtelenek azt tenni, amit mondanak nekik. (2016. ősz-tél)
  • Hajókáztam a Dunán reggel, munkába menet. (2016. ősz)
  • Keringőztem a We No Speak Americanora egy kollégiumi szobában, vagyis próbáltam. (2017. tél)
  • Elmentem egy vérvételre, ahol kiderült, hogy semmi bajom, legalábbis fizikailag. (2017. tavasz)
  • Voltam a szentendrei Skanzenben. (2017. tavasz)
  • Kipróbáltam a buborékos teát. (2017. nyár)
  • Az Erzsébet hídról néztem a vizes vb megnyitóját (2017. nyár)
  • Kipróbáltam az egyenes vízicsúszdát az orfűi strandon 3 fröccs után (2017. nyár)
  • Egy ismerősömmel ellátogattam egy nagyon-nagyon szegény faluban lévő gyermekotthonba, és vittem 4 tábla különleges ízű Milkát, aminek úgy örültek a gyerekek, mintha legalább foci vb-t nyertünk volna (2017. december 24.)
  • Az országos top 30-ba vezettem a csapatomat egy online focis játékban, aztán csődbe vittem a klubot, mert meguntam. (2015 ősz - 2018. tél)
  • Részt vettem egy igazi, hamisítatlan vidéki bulin, ahol segítettem szőlőt metszeni, fát rakni a tűzre, és a kerti trambulint is kipróbáltam. (2018. tavasz)
  • Elmentem Puzsér Róbert egyik előadására. Ráadásul egyedül, teljesen ismeretlenekkel körülvéve. Imádom ezt az embert. (2018. tavasz)
  • Megmentettem egy életet. Egy hétfői napon éppen a belvárosban sétáltam, amikor Messengeren felhívott egy ismerősöm. Fél órát beszéltünk, és éreztem a hangján, hogy nagyon rosszul van. Két nappal később, miután láttam, hogy Messengeren azóta nem volt elérhető és Facebookról is törölte magát, felhívtam, és felajánlottam, hogy bármikor keressen, ha baj van. Még aznap este felhívott, sírva, hogy elege van, nem akar élni, és most azonnal végez magával. Akkor is a belvárosban voltam, vettem egy doboz fagyit, csokit, kértem elvitelre egy adag bolognai-szerű tésztát, és kiutaztam hozzá egy másik kerületbe, mindezt egy órán belül, és közben Viberen tartottam benne a lelket. Nagyon padlón volt, de tudtam olyat mondani, amitől meggondolta magát. (2018. nyár)



ÍRÁS
  • Teljesen ártatlan szándékkal írtam egy (újság)írónő oldalára, a posztom pedig annyira tetszett neki, hogy meghívott, hogy írjak az ő blogjára a 21. századi férfiszerepekről. Az olvasótáborának tetszett. (2016-2017. tél)
  • Elindítottam a saját blogom. (2017. szeptember 30.)
  • Közel száz annyira hosszú bejegyzést írtam, hogy többször panaszkodtak hozzászólásban, hogy írjak kevesebbet. A tartalmat igyekeztem végig színvonalon tartani, azért viszont nem szóltak, hogy esett volna. (2017-2018)
  • Saját Facebook-oldalam lett, jelenleg 1446 követővel.
  • Többször visszatekintettem a tizenéves önmagamra, és ezt megosztottam másokkal.
  • Olyan zenei listát készítettem, amitől az olvasóknak jó kedve, és nosztalgikus hangulata lett.
  • Saját kérdőívet készítettem hatvan kérdéssel, amit több mint tízen már ki is töltöttek azóta.
  • Hálát adtam azért a kevés blogért, amit szeretek, és ösztönöztem az íróikat, hogy folytassák.
  • Vettem egy női magazint, és kifejtettem, mi a problémám a női magazinokkal. Sőt, alternatívát is kínáltam, hogy szerintem miről kellene írniuk.



VÁLTOZÁSOK
  • Teljesen lecseréltem a baráti körömet 1001 nap leforgása alatt.
  • Elfogadtam, hogy több olyan barátságomnak is annyi, ami már több mint tíz éve tartott. Nem volt egyszerű, de különböző irányba változtunk, és ez felőrölte a kapcsolatokat.
  • Elértem a 70 kilót, és életem első olyan szakaszába érkeztem, amikor már nem szeretnék hízni.
  • Még utoljára nyertem (és veszítettem) egyet tippmixen, aztán abbahagytam. (2015-ben nyertem 27 ezret, aztán a 2016-os EB-n, azt hiszem egy ezrest veszítettem. Ezek voltak az utolsók.)
  • Elkezdtem eladogatni azt a tetemes mennyiségű ruhát, amit felhalmoztam. 2016 végén eladtam egy idiótának 5 ezerért egy fekete Zara szövetkabátot, és meg is vette, MERT HÁT ZARA!!! Előtte vettem egy turkálóban pár ezerért, valamivel kevesebb volt, mint öt. Kár, hogy nem kértem többet érte.
  • Igyekszem többféle ételt sütni-főzni.
  • Leszoktam a bulizásról. 2016 eleje óta csak néhányszor voltam, de már az sem olyan volt, mint addig. Már nem igénylem.
  • Lemondtam a tv-előfizetésem, szóval már csak az ingyenesen fogható csatornák ömlenek a szobámba, amikor néha bekapcsolom a világító dobozt. (2016. ősz)
  • Elektronikusan fizetem a számláimat, most már szinte mindet.
  • Nem vásárolok élelmiszert multiban. Itthonra a Reálban szoktam, munkahelyen pedig a CBA-ban, semmi teszkó vagy ilyesmi. Ugyanígy a McDonald's-ot és a Burger Kinget is igyekszem kerülni, a Coca-Cola és a Pepsi termékekkel együtt. (2017. ősz)
  • Változtattam az étrendemen. Kevesebb gyorskaját, tésztát, kekszet eszek, itthonra nem veszek fehér kenyeret és kevesebb olyat iszok, ami nem víz vagy 100%-os gyümölcslé. (2018. tél)
  • Teljesen felhagytam a koffeinnel. Mivel rosszul vagyok tőle, és pánikroham-szerű tünetek jönnek elő egy pohár kólától vagy egy bögre kávétól, éppen ideje volt. 
  • Kevesebb alkoholt iszom. Sokkal. Sört pedig szinte egyáltalán nem. (2018 elejétől)
  • Letakarítottam a polcom tetejéről az üres üvegeket. Nem mintha ivásra késztettek volna, de az utóbbi időben már úgy éreztem magam, ha beléptem a szobámba, mintha a Győzike-showban lennék. A különlegesebbek persze maradtak, mint például a Spanyolországból hozott San Miguel, meg a hajó alakú úzós üveg, de régen minden vackot megtartottam, ami jól nézett ki. (2017. ősz)


LÁNYOKHOZ KÖTHETŐ DOLGOK
  • Macskás kávézóba vittem elsőre egy lányt, és beszélgetés közben doromboló macskákat simogattunk.
  • Megbizonyosodtam róla, hogy a tökéletes létezik, legfeljebb én nem vagyok neki elég.
  • Megtapasztaltam, hogy egy lány nyelvpiercingje semmilyen plusz élményt nem nyújt sem csók közben, sem máskor. Nem, akkor sem.
  • Felejthetetlenné tettem egy lány első csókját. A szó jó értelmében, filmbe illő volt.
  • Hajnalban értünk haza egy buliból, és félrészegen nekiálltunk rántott sajtot sütni, ráadásul hétköznap. Nem gyújtottunk fel semmit. Ez is filmbe illő, csak másfélébe. Vagy nem?
  • Elsőre tényleg strandra mentünk egy lánnyal. Nem azért, mert kíváncsi voltam rá smink nélkül, de ez így is vicces. Ráadásul nem hisztizett, hogy már elsőre fürdőruhában látjuk egymást, és nyugodtan lehetett vele sajtos-tejfölös lángost enni. Ez plusz tíz-tíz pont nálam, de szegényen ez sem segített, többet nem találkoztam vele.


VÁSÁRLÁS, EREDMÉNYEK, ÚJDONSÁGOK, ÉS MINDEN EGYÉB
  • Három hónapig nem nyúltam a szakállamhoz, és a végére úgy néztem ki, mint Ferenc József és Ed Sheeran egyben. (2015-2016)
  • Újra elkezdtem edzeni, és rájöttem, hogy már nem okoz akkora örömet, mint régen. (2016. nyár)
  • Vettem egy új szemüveget. (2016. nyár)
  • Vettem egy új telefont. (2016. ősz)
  • Megvettem életem első menci napszemcsijét a C&A-ban 390 forintért. (2017. ősz)
  • Kipróbáltam a csevapcsicsit. Sajnos nem Belgrádban, hanem itt, de ízlett, az az érzésem lett tőle, hogy a szerbek tudnak fasírtot csinálni, mi meg nem. (2018. tavasz)
  • Topkomment lettem egy olyan bejegyzés alatt, amit több tízezren osztottak meg, aztán végül töröltek. 2015 decemberében, amikor Bihari Viki beszólt Ákosnak a férfi-női szerepes téma miatt, felhívtam Viki figyelmét, hogy ezzel a pocskondiázó, gyűlölködő posztjával nagyobb kulturális kárt tett, mint Ákos a princípiumozással. Amikor elmentem aludni, több mint 130 embernek tetszett, de mire felkeltem, törölték az egész posztot. Azóta nincs hozzászólási lehetőség Bihari Viki Facebook-oldalán, ha nem vagy az ismerőse. Már akkor tudtam bánni a szavakkal.
  • Legyőzhetetlenné Magabiztosabbá váltam vitázás közben, és mostanra kifinomultabbak a módszereim, egyszerűbben állítok magam mellé másokat, mint korábban.
  • Valóra vált a gyerekkori álmom, és elkezdhettem dolgozni egy szerkesztőségben. Ötösre végeztem a szakmai gyakorlatomat. (2017. eleje)
  • Ötös szakdolgozatot írtam, és megszereztem a diplomámat. (2017. tavasz)
  • Elmélyültem az ön- és emberismeretben, elfogadtam az introvertáltságomat és a túlzott tervezési mániámat. Beléptem egy Facebook-csoportba, ahol hozzám hasonló személyiségtípusú emberek vannak. Ez minden nap sokat segít abban, hogy úgy érezzem, hogy nem őrültem meg teljesen.
  • Végignéztem a Revolutiont, a Better Call Sault, és minden bizonnyal a The 100-ot is végig fogom nézni, ha végre-valahára folytatódik az ötödik évad.
  • Lefotóztam egy villámot, ami a Gellért-hegybe csap.
  • Utaztam a karácsonyi fényvillamoson.
  • Kipróbáltam a nokedliszaggatást, és rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb, mint gondoltam.
  • Kipróbáltam az e-cigit, és rájöttem, hogy ez se való nekem, ahogy a hagyományos cigi sem.
  • Összeszedtem 100 dolgot, ami meghatározta az elmúlt 1001 napomat, hátradőltem, és rájöttem, hogy nem is vagyok annyira elveszett ember, mint amilyennek néha érzem magam.
(Kép: Pixabay)



DOLGOK, AMIK NEM SIKERÜLTEK
  • Visszaszokni az olvasásra. Ez tényleg nagy fail, ezen nincs mit magyarázni. Lustaság, motiválatlanság, hanyagság.
  • Folytatni a South Parkot. Annyira szerettem iskolásként! Nem is értem, miért nem tartok maratonokat, azóta kijött vagy hat-nyolc évad.
  • Végignézni a Black Mirrort. Az első két évad és a karácsonyi rész nagyon megfogott, de még gyűjtögetem a lelkierőt a harmadik-negyedikhez.
  • Kezdeni valamit a világmegváltó regényötletemmel, amibe belekezdtem.
  • Elkezdeni a lengyel nyelvet. Kaptam hozzá két könyvet, letöltöttem egy régi, több száz oldalas tankönyvet, van egy spéci legnépszerűbb x-ezer lengyel szó listám, letöltöttem egy tök jó alkalmazást, amivel szavakat lehet tanulni, beléptem egy tanulós Facebook-csoportba, mindezt másfél éve. Minden a kezemben van, már csak el kellene kezdeni. Végre kiélhetném a perverziómat a szláv nyelvek iránt. Ha már társalgási szinten megy, biztosan ki fogok csapongani a többi (szlovák, orosz, szerb stb.) felé is, imádom a hangzásukat, de egyelőre a lustaság még visszatart.
  • Kezdeni valamit a kimagasló jégkori-tehetségemmel. Nem vicc! Ráadásul nagyon szeretek is csúszkálni, csak ritkán kerülök jégre.
  • Felülni az Erzsébet téri óriáskerékre.
  • Elmenni a bécsi karácsonyi vásárra. Gimiben voltam, de az 1001 nap alatt nem, pedig akartam.
  • Megnézni Velencét karnevál nélkül. A karnevál annyira nem jött be, a város annál inkább. 2011-ben voltam, szóval éppen ideje lenne már visszamenni, és akartam is, de nem jött össze.
  • Enni Pozsonyban a híd tetején lévő étteremben. Nem egy tipikus bakancslistás pont, meg nem is egy Times Square vagy Champs-Elysées, de nekem ez azóta egy álom, amióta megláttam.
(Kép: Shutterstock)
  • Kipróbálni a telekocsit.
  • Kipróbálni a repülést.
  • Elolvasni egy szülő-gyerek kapcsolatokról szóló könyvet, és bejegyzést írni róla.
  • Csinos designt kialakítani a blogra. (Titokban arra pályázok, hogy majd megnyerek valami díjat, ahol ez lesz a nyeremény. De pssszt!)
  • Open-when leveleket készíteni egy lánynak, rám jellemzően jó száz-kétszázfélét, nehogy elfogyjon.
  • Éjszaka fürdeni egy fürdőben, vagy tóban. Korábban többször is voltam, az elmúlt 1001 napban viszont nem.
  • Megnézni az ultra-szuper-giga-mega-Holdat 2018. január 31-én éjjel. Dolgoztam a szerkesztőségben egész éjszaka, és onnan nem látszott. Az augusztusi csillaghullást viszont nem hagyom ki.
  • Úgy dolgozni egy szerkesztőségben, hogy pénzt is kapok érte. Élveztem a gyakorlatokat, de még jobban örülnék, ha el is tudnék helyezkedni.
  • Megszerezni a jogosítványt. Lehet, megvárom vele a következő választást, hátha ingyenes lesz addigra.
  • LED-fénycsíkot venni.
  • Új laptopot venni. Egész nap fagy, mint egy norvég halárus. Egy szakdolgozatot meg az első száz blogbejegyzést megírtam rajta, de már nagyon a végét járja.
  • Megérteni az iOS-t. Hiába van meg lassan négy éve az iPad-em, nem tud az agyam átállni Androidról. Használni tudom, de egyszerűen nem értem a logikáját.
  • Léghűtő berendezést, vagy egy ipari méretű ventilátort venni a szobába. Nehezen viselem a nyarat, és május elején voltam is egy ilyen boltban, de éppen elvitték az utolsó darabot. Nemsokára ezt kihúzhatjuk szerintem, mert még be se köszöntött az igazi nyár, de már most szenvedek.
  • Részt venni egy igazi vidéki disznóvágáson, pálinkával, meg egy fehér trikós, bajszos böllérrel. Szegény vegánok biztos szívrohamot kapnak most, bár az aktust én se nézném végig, csak inni segítenék, meg enni.
  • Cicát tartani itthon. Ezt a két pontot nem kellett volna egymás után rakni, igaz? Őt nem enném meg, sőt, elkényeztetném. Éppen ezért nem fogadtam még örökbe egyet, majd akkor, ha egy kicsivel magasabb fizetést kapok, és száz százalékig biztosan jutni fog mindenre, ami a kis cirmosnak kell. Most felelőtlenség lenne bevállalni.
  • Szobanövényeket venni, és gondozni őket.
  • Saját készítésű tortát sütni. Egy lánybarátomnak megígértem, hogy ha túlél egy gyomortükrözést, akkor sütök neki egy tortát. Még mindig nem készítettem el, pedig túlélte. (Hogy lehet ilyenre önként elmenni?)
  • Szövetségi kapitánynak lenni, és Magyarországot képviselni abban az online focis játékban, amivel évekig játszottam. Elindultam, kampányoltam, de végül nem engem választottak meg.
  • Anélkül telefonálni, hogy előtte hatszor eljátszanám magamban az összes lehetséges párbeszédet.
  • Hóangyalt készíteni egy lánnyal.
(Kép: Giphy)
  • Kipróbálni egy lánnyal, hogy mennyire igaz, amit az ananászról állítanak. Igen, azt. Nem vagyok oda az ananászért, de ennek a kísérletnek a kedvéért megennék/innék belőle akár egy nagyobb adagot is. Ha beválik, akkor pedig később a lány kedvéért.
  • Leszokni a késésről.
  • Megtudni a vércsoportomat.
  • Megnézni a 2012-t.
  • Megnézni a Viszkist.
  • Megnézni a DVNA című filmet. 2017 novemberre ígérték, de még nem jött ki. Magyar, Budapesten játszódik, poszt-apokaliptikus, nyomasztó és sok szerepet kap benne az emberismeret, pszichológia. Bármikor jelenik meg, az elsők között leszek az éjféli premieren, az tuti.

Miért hazudnak az emberek jelentéktelen dolgokról?

Sokunknak van olyan ismerőse, akin észre lehet venni, hogy gyakran kissé másképp emlékszik a vele, veletek történt dolgokra. Jobb esetben ez...