Az elvált negyvenes

Miért ilyenek a mai fiatalok? Miért alakultak ki sztereotípiák a Z-generációval kapcsolatban? Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell nézni, kik nevelik fel a 2000-es évek gyerekei közül azt a réteget, akikre illeszkednek ezek a sztereotípiák. Mielőtt még fejest ugranánk egy félresiklott élet részleteibe, tisztázni szeretnék egy fontos dolgot. Az alábbi jellemrajz nem minden elvált, negyven és ötven közötti anyukáról szól. Az, amit most olvasni fogtok, azokról a nőkről szól, akikről tíz perc beszélgetés után a következő három dolog marad meg a fejedben:

• biztos, hogy túl van egy váláson,
• biztos, hogy elmúlt már negyven,
• jellemzőek rá az alábbiak.

Nem minden elvált, negyvenes nőt határoz meg a válása, a kora, és a gyereke, viszont azt érdemes szem előtt tartani, hogy azok is kivételnek hiszik magukat, akikre száz százalékban ráhúzható a következő leírás. Az egyszerűség kedvéért ezt a típust végig elvált negyvenesnek fogom nevezni.

Kép: Depositphotos

Az elvált negyvenes nem véletlen vált el - kommunikációs készsége mind a gyereknevelést, mind a párkapcsolatát tekintve szegényes. Egyetlen nyelven tudja megértetni magát a gyerekkel, ez pedig a pénz: a konfliktusokra a zsebéből, és nem a fejéből, vagy a szívéből talál megoldást, ráadásul erre nagyon büszke. Ő mindent megad a kis gyerekének! Vesz neki ruhákat, iskolaszereket, telefont, számítógépet, sőt, még eteti is! Mindegy, csak az adott dolog látványos legyen, és lehetőleg elterelje a másik gondolatait az érzelmi hiányról. Azzal már nem szokott dicsekedni, amikor a saját gyerekét okolja, hogy tönkrement a házassága, vagy, hogy nap mint nap szíve egykori választottja ellen hangolja őt. Arról már nem kell beszélni!

Az elvált negyvenessel olyan gyereknevelésről beszélgetni, mintha egy laposföld-hívővel beszélnél a csillagászatról. Mindig meg van győződve arról, hogy az ő módszerei tökéletesek és kétségbe vonhatatlanok. Pszichológiai és fejlődés-lélektani könyvek egész sora állítja az ellenkezőjét, de hát ő tökéletes, és a gyerekét is tökéletesen neveli! Ennek a gyereknek mindene megvan, mindent megkap, jó dolga van, úgyhogy csönd legyen! Nagyon jellemző az elvált negyvenesre, hogy

soha, semmilyen körülmények között nem ad igazat a gyerekének,

még akkor sem, ha mások előtt derül ki, hogy a gyerek gondolkodik jól. Mindent jobban tud! Képtelen elismerni, ha a gyereknek van igaza, hiszen ezzel kiderülne, hogy tulajdonképpen a gyerek neveli fel őt, és hősnőnk valójában egy iskolás érzelmi szintjébe kapaszkodik - alulról. A pénz mellett egyetlen nevelési eszköze ez az áltekintély, amire a korától eltekintve semmi alapja nincs, hiszen életvitele nemhogy példaértékűnek, de még csak értékesnek sem mondható. Semmi tiszteletre méltó dolgot nem tett hosszú évtizedei során, így nevelésképpen ezt az elnyomást kénytelen választani, hiszen máshogy nem tudná házimunkára utasítgatni a gyereket a gép elől minden hétvégén.

Az elvált negyvenes mindig igyekszik úgy tenni, mint aki mindenhez jobban ért, de az első okostelefonos alkalmazásfrissítéstől idegbeteggé válik, és azonnal a gyerek segítségét kéri. Azt gondoljuk, később meghálálja a szakértelmet? Dehogy! Inkább a gyerek minden mozdulatába beleköt, legyen szó főzésről, mosogatásról, vagy bármi másról, ami valójában az ő dolga lenne: ne úgy csináld, azt nem úgy kell, hagyjad, majd én megcsinálom. Ezzel rendszeresen elfojtja a kibontakozó önértékelést, önbizalmat a gyerekben, különösen a lányokban, de hát tudjuk, az elvált negyvenes mindent megad a gyereknek, úgyhogy a tökéletes nevelés nem is lehet kérdés.

Az átlagszülő amellett, hogy önfejű, legalább ennyire ostoba is. Bár neki az érettségi is alig lett meg, képes a gyerekét érzelmi terrorban tartani a jobb jegy érdekében. Sem a középiskolai, sem az egyetemi felvételi rendszerrel nincs tisztában, neki igazából mindegy is a pontszám, csak el lehessen dicsekedni a szomszédnak, a munkatársaknak, meg a rokonoknak. Az nem zavarja, ha közben a gyereknek alvászavara van, fél az emberektől, vagy az előző bekezdésben leírt módszerrel szétmorzsolta az önbecsülését, ha közben a többieknek lehet dicsekedni a jegyekkel! Ötöst hozzon haza, az a lényeg! Az ilyen nőnek lételeme a hivalkodás, a dicsekvés, és különben is, mentális betegségek nem léteznek, ez biztos megint valami tini hülyeség. Ha esetleg évente egyszer eljut az Operaházba, vagy valami divatos helyre, azonnal hivalkodni kezd, és az összes ismerősének elmeséli, egyre színesebben.

Az elvált negyvenes minden más embertípusnál kétségbeesettebben hajkurássza a boldogságot. Gyakran frusztrált és vásárlásfüggő. Ő csak végre boldog akar lenni a sok szenvedés után, de fogalma sincs, hogyan, ezért bármiben meglátja a lehetőséget. Mindegy, csak kapjam már meg, ami jár nekem! Ez lehet egy fogyasztógép, egy Mindenegybenblog cikk a legújabb diétáról, egy horoszkóp, egy Szabó Péter előadás, és bármilyen spirituális, ezoterikus, áltudományos ökobio baromság, vagy rosszabb esetben az alkohol. Az elvált negyvenes sosem vallaná be magának, hogy hajlamos az alkoholizmusra, pedig minden más embertípusnál hajlamosabb. Mivel egyetlen kifejezési eszköze a pénz, boldogtalanságát gyakran a pénz hiányára fogja, de valójában egy havi egymillió forintos fizetés sem tenné boldoggá. Ha egyetlen egy kívánsága lehetne, azt kívánná, legyen sok pénze a semmiért. Egy tökéletes nap számára egész napos lustálkodással, online játékkal, cigivel, zabálással, alvással telne, miközben a gyerek csinálna helyette mindent: bevásárlást, főzést, mosogatást, mosást, teregetést, takarítást, cigitöltést. Később csakis egy tehetős családból származó fiút tudna elképzelni a lánya mellé, hogy aztán neki se legyen ilyenekre gondja, neki se kelljen sokat dolgoznia, és nyugodtan görgethesse a Facebookot a kanapén egész nap. Más jövőképe nincs, a lányából pedig többet nem mer kinézni, még a végén kiderül, hogy valamiben jobb, mint ő! Az elvált negyvenes energiáinak nagy részét az emészti fel, hogy a legkisebb szembejövő problémával is képtelen bármit kezdeni, de közben mindvégig el kell játszania, hogy ő minden helyzetet megold.

Az elvált negyvenesnek folyton kell a megerősítés, hogy jó szülőnek higgyék, hiszen mélyen belül ő maga is érzi, hogy nála nem sok rosszabb van. Gyűlöli magát, a testét, a döntéseit, az érzéseit, érzi, hogy élete nagy részét elpazarolta már. Gyűlöli a korát, nagyon gyakran viccelődik azzal, hogy ő belül húsz éves, és pont azzal a komolysággal állítja, hogy ő húsz éves, mint amilyennel azt mondja a gyereknek: ,,azért, mert én azt mondtam". Gyenge szembesülni azzal, hogy ő valójában már csak egy elunt, eldobott feleség, akinek az alkoholista építőmunkásokon kívül már senki nem udvarol. Gyűlöli a munkáját is, belefásult már, ott is szid mindent és mindenkit, és ez hazaérkezés után sem hagy alább, hiszen az egész napos tűrést valakin ki kell egyensúlyozni. Mérhetetlenül irigy a lánya leendő életére, pontosan tudja, hogy neki sikeresebb élete lesz, hiszen előtte még ott vannak olyan lehetőségek, amik számára már nem léteznek. Retteg a gondolattól, hogy néhány év múlva a lánya kevesebb munkával több pénzt fog keresni, mint ő, szíve szerint örökké kis irányítható iskolásként, házicselédként tartaná otthon a gyereket. Rossz szemmel nézi, ahogy önállósodik. Képtelen szívből örülni a gyerek sikereinek, igazából csak a saját dicsekvési lehetőségét látja bennük, nem az ő sikerélményét.

Bosszúból, irigységből, vagy maradiságból, de az elvált negyvenes minden erejével a saját szokásait erőszakolja rá a gyerekre. Ha bármit másképp csinál, az nem jó! Azt nem úgy kell! Próbálja rajta keresztül megvalósítani azt, ami neki nem sikerült, miközben gyűlöli saját magát - érdekes paradoxon. Minden második mondatával levagdossa a gyerek szárnyait, megcsonkítja az önbecsülését, aztán magából kikelve esik neki, hogy miért nem sikerült neki valamilyen feladat. Képtelen az önreflexióra, olyan soha nem történhet, hogy a lánya felé fordul, és elismeri, hogy hibázott.

Kép: Depositphotos

Egy negyvenes nő korát tekintve még bőven lehetne szexi és vonzó, de az elvált negyvenest a személyisége, viselkedése, és a mérhetetlen életuntsága megakadályozza ebben. Teljesen megszűnt nőként létezni, és amikor ez tudatosul benne, bepánikol, esetleg sápítozik, hogy a negyvenes férfiak fiatalabbat és szebbet választanak helyette.

Szerinte nincsenek ,,normális" férfiak,

bár ő maga semmit nem tesz azért, hogy megismerjen egyet. Azt gondolja, elég csak a ház előtt cigizni melegítőben, hiszen köztudott, hogy a normális pasik mindig az unott arccal cigiző, gyereküket utasítgató, állandóan panaszkodó, életunt mőkhöz szoktak odamenni ismerkedni. Képtelen elismerni, hogy ő maga semmit nem tudna nyújtani egy normális pasinak, sőt, a válást is teljesen a volt férjének a nyakába varrja. Nem zavarja, hogy a párkapcsolati hibák 99%-áról mindkét fél tehet, ő váltig állítja, hogy mindent tökéletesen csinált. Mivel ő tökéletes, ezért képtelen bármilyen kompromisszumra, hát ő nem változik meg egy pasi kedvéért! A gyerek kedvéért meg főleg nem, pff, hát, ő csak egy gyerek. A gyereknek kell változni az anyja kedvéért, sőt, adjon hálát, hogy megszületett, és ilyen fantasztikus édesanyja van.

Az elvált negyvenes mindig, minden helyzetben áldozat. Ő nem tehet semmiről, nem felelős semmiért, vele csak úgy megtörténik minden! Őt a volt férj, a főnök, a sors, a körülmények, az élet, az Orbán-kormány, vagy a Soros tette tönkre. Képtelen elismerni, ha ő hibázott, ha ő hozta a rossz döntést, különösen a gyerek előtt. Mindig más a hibás! A gyereknek azt kell hinnie, hogy az anyja hibátlan! Mivel mérhetetlenül lusta és életunt, mind jogilag, mind érzelmileg, mind anyagilag képtelen kilábalni a válásból, sőt, előfordulhat az is, hogy évekig húzódik a vita a gyerek láthatásáról.



Lassan felnőnek azok a gyerekek, akiket már hét-nyolc éve arra használtak, hogy lájkokat gyűjtsenek a szülőnek. Önreflexióra képtelen, hibáikat elismerni nem tudó, felelősséget semmiért nem vállaló, érzelmi analfabéta, elvált negyvenes anyukák nevelik a 2000-es évek gyerekeit. Mégis mit várunk tőlük? 

Hogy ők maguktól megtanulnak magukba nézni?

Hogy megtanulják elismerni a hibáikat?

Hogy felelősséget vállalnak a szavaikért, a tetteikért, a döntéseikért?

Hogy mély emberismerettel, megfelelő szempontok alapján választanak hosszútávra társat?

Hogy megtanulnak beszélgetni, és nem mizuval indítanak?

Hogy megtanulják a helyükön kezelni az érzelmeiket?

És mégis kitől? Mert otthon nem ezt látják, az iskolában ez nem menő, az Instán szintén nem ezt látják, az utcán pedig ez szintén nem menő.

Aki felelős lenne ezért, és akinek a kezébe kellene vennie az irányítást, az most éppen kint szívja a cigit a ház előtt és panaszkodik a szomszédnak, vagy Candy Crushozik, és közben a normális pasira vár.

Büszkeség | balítélet | beképzeltség | körülmények áldozatai | #nincsjogodhozzá

Büszke lehetsz magadra! Milyen felhanggal szoktuk ezt kimondani? Általában pont azt fejezzük ki vele, hogy az illető szégyellje el magát, húzza össze magát, maradjon csenden.

Kevésbé szembetűnő, de így állunk a büszkeséghez is. Nemrég olvastam egy olyan blogbejegyzést, ahol azt írják, ez egy generációs probléma, és a maifiatalokat szerénységre nevelik, meg arra, hogy ne legyenek büszkék arra, ha elértek valamit. Szerintem ez nem a maifiatalok problémája, ezzel felnőttek is ugyanúgy küzdenek, sőt! Mindenkiből irányíthatatlan mértékben ömlik a büszkeség a közösségi médiába, viszont, ha más büszke, az már egy kicsit zavarja őket, hiszen valójában maguk sem azok. Egészen addig nem is zavarja őket nagyon, amíg mélyen, belül el nem ismerik, hogy az illetőnek oka van a büszkeségre. Hogy az, amire büszke, arra, bizony, ők is büszkék lennének. Ilyenkor hangzik el gyakran a következő mondat:

beképzelt vagy!

Beképzelt vagy, ha részletes, reális, mély önképed van. Ha tudod, miben vagy jó, és nem félsz használni. Ha téged nem lehet reklámokkal elbizonytalanítani, betörni, mert pontosan tudod, mit akarsz, ha pedig nem, akkor azt, hogy kire hallgass. Ha olyan elvárásaid vannak, amiket te magad is nyújtasz. Ha bűntudat nélkül veted ki az életedből azokat, akik nem felelnek meg az elvárásaidnak.

Ha mersz külön utakat járni, az egyértelműen arra utal, hogy beképzelt vagy. Egyedül? Anélkül, hogy segítene bárki is? Anélkül, hogy megkérdeznél bárkit is? Vedd már észre magad! Nem látod, hogy itt mindenki azt hajtogatja, hogy neki ez úgyse sikerülhet? Hogy ő béna a főzéshez, az íráshoz, a dartshoz, vagy a párkapcsolatokhoz? Alkalmazkodj hozzánk, beszélj te is ilyen szépen magadról!

Te fiatal lányként nem lájkolod a női önbizalomedzőt? Nem olvasod el a légy önmagad-cikkeket? Látod, ez is azért van, mert beképzelt vagy! Azt hiszed, majd enélkül is önmagad leszel, mi? Nem pózolsz, nincs szükséged az emberek állandó visszajelzésére ahhoz, hogy békében élj magaddal, nem félsz attól, hogy mit fognak rólad gondolni, tehát biztos, hogy beképzelt vagy. Nem tartod magad kövérnek? Nem tartod magad csúnyának? Hé, ebben a társaságban mindenki, minden nap célozgat rá! Itt minden lány azt közvetíti a világ felé, hogy kövérnek tartja magát, ha így folytatod, ki fogunk közösíteni.

Büszke lehetsz magadra...

Te mindig kimondod, amit szeretnél? Mi ez a beképzeltség? Itt, nálunk, az a szokás, hogy csak célozgatunk rá. Majd a másik rájön! Ő is ilyen, mi is ilyenek vagyunk, elnézzük egymásnak. Mi az, hogy odaszólsz a másik csókolózós képe alá? Te normális vagy? Nem értesz hozzá, nincs jogod hozzá, nincs közöd hozzá, nem azért állította nyilvánosra a fotóját, hogy az ilyen beképzelt emberek, mint te, odaírják, hogy nem ezzel kéne lájkot vadászni! Maradj csöndben, hadd terjedjen minden, ami álságos!

Te jól érzed magad egyedül? Szingliként? Te jó ég, ehhez mennyire kell beképzeltnek lenni? Tudod, mi úgy szoktuk ezt, hogy ha már nem jó valakivel, akkor még vele maradunk, amíg nem találunk egy következőt. Addig még élvezzük az előző figyelmét, hiszen, ha rájön, hogy elveszíthet, akkor mindig teper utánunk, a másik meg, amíg meg nem kap, szintén. Így kell ezt csinálni! Így egyszerre két oldalról is függünk. Téged nem lehet szexszel, kajával meg dicsérgetéssel megtartani? Mit képzelsz magadról, mit akarsz még? Toronyórát lánccal? Netán nyelvvizsgát és gyakorlatot nem szoktál elvárni, te kis nagyravágyó?

Talán te tudsz ennél többet nyújtani? Múltkor azt mondtad, nem jönnél össze egy olyannal, aki árulta a testét, és olyannal sem, aki korábban egy drogfüggővel volt együtt. Na, mintha a te össze-vissza gondolataid több forintot érnének, igaz? Nehogy már többnek képzeld magad ezeknél az embereknél! Mi se vagyunk ilyen nagyra magunkkal, na. Örülj, hogy törődik veled valaki, és nem kell tenned magad, citromlevet innod a kamerában, meg mindenféle challenget csinálnod, hogy figyeljenek rád. Fogd már vissza magadat!

Te szinte soha nem vagy féltékeny? Ráadásul átlátsz a sok, magabiztosnak tűnő kis elveszett lányon, aki az őrületbe kergeti a féltékenységével a barátját, miközben nem hallja senki más? Ennél beképzeltebb már aligha lehetnél. Tuti, hogy te is ezt csinálod! Jajj, hát mindenki ezt csinálja, amikor kettesben van a barátjával! Ugye, mindenki ezt csinálja?

Tessék? Neked nem a pocakod, meg a csíkos bőröd jár a fejedben az ágyban? Beleadsz apait-anyait, ösztönösen, ami a csövön kifér? Ne már! Azt hittem, mindenki az anyajegyére meg a vastag combjaira gondol közben, csak az ilyen beképzeltek nem, mint te. Szégyenlősködnöd kellene, egy helyben feküdni, meg eljátszani a cuki béna kislányt! Mi mind így csináljuk, a többi a fiú dolga! Neked is így kéne, hát mi vagy te, pornós?

Tisztában vagy azzal, hogy mindenkinek más az ízlése, és meg se kérdezed a barátnőid, barátaid, milyen emberrel jöjj össze? Csak úgy idehozod és bemutatod nekünk? Ne már! Nálunk az a szokás, hogy mindenki elküldözgeti a barátnőinek az összes képet a kiszemeltjéről, és csak akkor mutathatja be nekünk, ha mi is azt mondjuk neki, hogy tetszik. Vannak szabályok, be kéne őket tartani! Nem pedig különcködni, meg beképzelteskedni.

Te visszaszólsz a zaklatás ellen? Beleállsz nyíltan konfliktusokba, vitákba? Mi úgy szoktuk, hogy leírjuk a véleményünket, aztán töröljük, ha a másiknak igaza van, ha pedig nagyon sokan lájkolják őt, akkor tiltjuk. Így kell vitázni! Mi? Nyitott küzdelem, érvekkel és cáfolatokkal? De nagyra vagy magaddal, te biztos mindent jobban tudsz! Igaz, hogy mindig lehetőséget hagysz a vitára, és nem tudunk ellenérvelni, de ezt sokkal kényelmesebb mondanunk, és különben is, az emberek így nekünk fognak hinni, hiszen ők sem tudnának szembeállni veled.

Te sose azt nézed, hogy hogyan tudnál beilleszkedni egy társaságba, hanem, hogy megéri-e beilleszkedni egy társaságba. Ez is jól mutatja a beképzeltséged.

Aspergeres vagy? Introvertált vagy? Nem köszöntél vissza, amikor az előbb félhangosan köszöntem neked? Beképzelt! Igaz, hogy el voltál gondolkodva, vagy fülhallgató volt a füledben, de akkor is beképzelt vagy. Azt mondod, téged kisbabák és kisállatok nélkül is lájkolnak az emberek? Nem vagy te egy kicsit... beképzelt? Nálunk mindenki ezeket használja ahhoz, hogy többen lájkolják, használd fel őket te is! Önmagadért senki nem fog téged sokáig kedvelni, muszáj melléd egy baba vagy egy kisállat is a képekre, úgy a biztos! Erre nyomják az imádomot az emberek, ez kell nekik, nem az idióta cikkeid! Ja, hogy az az imádom ilyenkor nem a személyiségednek szól? Pff, na, megszólalt a beképzelt.

Az, hogy az emberek jó és rossz oldalát összeveted egymással, nem objektivitás, hanem beképzeltség. Az élet olyan, mint az Insta meg a Facebook! A barátaidról csak jót, akit utálsz, azt meg járasd le! Nincs olyan, hogy akivel nem értesz egyet, azt egy másik esetben elismerd; vagy a barátaidnak megmondd a frankót, ha hülyeséget csinálnak. Hát mit képzelsz magadról, hol élsz te? Egy-két szóval összetöröd mások gondosan felépített Insta-imidzsét? Aki szegénynek hazudja magát, arról azt mondod, mindig is jómódban élt, aki gazdagnak hazudja magát, ahhoz leírod, hogy szegény? Áhh, tudod, melyik szót keresem... megvan, a beképzeltet.

Szereted az életedet? Azt csinálod minden nap, amit szeretnél? Ezt is csak az ilyen beképzelt emberek mondják, mint te! 

Nem zavar, hogy mások eközben gyűlölik az életüket, és bántják magukat szavakkal, tettekkel, tárgyakkal? Cikket írtál erről? Pff, beképzelt. Ha lenézel az alattad lévőkre, és éppen nem figyel senki, akkor beléjük kell taposni, vagy rúgni! A segítség csak az Instán meg a Facebookon menő, nem kell cikket írni minden hülyeségről! Te értelmet akarsz adni mások életének? Mit képzelsz magadról, ki vagy te?

Micsoda? Te nem nézel fel élettapasztalat nélküli, marketingelt tinisztárokra? Hé, te talán többre tartod magad 15-17 éves "énekeseknél"? Mit képzelsz, tudod mit értek már el, mit tettek le az asztalra? A te nevedre csak szaros futóversenyeket, meg újságcikkeket dob fel a Google, ezeket a dalokat pedig egyedül ők írták, a klipekben lévő kocsiért is egyedül ők dolgoztak, egyedül rendezték meg a jeleneteket, egyedül írták a dalszövegeket! Nem hiszed? Pff, látod, sehol nem vagy hozzájuk képest!

Ha a belőled kilógó csövek tartanának életben, és felügyelnék, ahogy egy lepusztult kórházi vécében mosakszol, még akkor is inkább a saját életedet élnéd, mondjuk, Harry Styles-é helyett? Micsoda beképzeltség! Tuti, hogy cserélnél! Cserélnél vele akármikor, mi? Nem? Soha? Naaa, tudom, hogy cserélnél vele! Nem?

Hát, akkor nem tudok mást mondani, mint, hogy büszke lehetsz magadra.

Néha sötéten látod a világot, de pontosan tudod, hogy hol a helyed, mennyit érsz benne. Nem próbálod többnek eladni magad az Instán, nem akarod, hogy a hozzászólók bizonygassák helyetted, hogy szép vagy, hogy jól nézel ki, ezzel kiegyensúlyozva az óriási különbséget az Insta-profilod és közted. Kézzelfogható dolgokat köszönhetsz egyedül magadnak, végzettséget, munkát, sporteredményt, fogyást vagy éppen tömegnövelést, saját főztöt, kézzel készített dolgokat, a saját kezeid munkáját. Ez az, ami igazán zavarja a körülmények áldozatait. Hogy te tudod, hogy mi mindent köszönhetsz magadnak, ők meg várják a semmire az elismerést. Te magadnak tartozol felelősséggel, ők az osztályuknak, meg a barátaiknak. Neked nincs szükséged rendezőkre, producerekre, marketingesekre ahhoz, hogy önállóan is megálld a helyed, ők meg olyanokra néznek fel, akiknek enélkül nem menne. Téged nem kell kiszolgálni, neked nem függ senkitől a sikered, te nem félsz a barátaid, a környezeted reakciójától. Megtehetsz bármit, azt csinálsz, amit csak akarsz, ráadásul mindezt teljesen egyedül. Ezért kapod ezeket a beszólásokat.