Legszebb éveink kiárusítása, és az ezzel járó torzulás

Az iskolás és a pályakezdő éveket sokan életünk legszebb időszakának tartják. Ezalatt bontakozunk ki, találunk rá önmagunkra, életcéljainkra, arra, hogy mivel szeretnénk tölteni életünk hátralevő részét, és ezalatt kellene elkövetnünk a legtöbb hibánkat is. A kultúra viszont egyre inkább ellentmondásosnak tartja azt, hogy a legtöbb hiba elkövetése, és életünk legszebb időszaka egyszerre történjen, ezáltal pedig egyre nagyobb nyomást helyez a fiatalokra. Előrecsomagolt #lifegoalokat, sikeresnek tűnő trénereket és a látszatluxusban élő ismerőseink közkedvelt hazugságait nézve kellene eldöntenünk, mihez kezdjünk a saját életünkkel, és ez ilyen körülmények között nem is olyan egyszerű.

Kép: Picjumbo

Különösen úgy okozhat nehézséget, ha a döntésekhez hiányzik a megfelelő érzelmi háttér. A szülő-gyerek kapcsolatok válsága, a kevés beszélgetés és az ezzel járó elhanyagoltságérzet mind hozzájárul ahhoz, hogy egy élete legszebb évei kezdetén álló gyerek legnagyobb álma az Instagram-celebség legyen. Ha úgy érzik, a szüleik úgysem figyelnek rájuk, hadd figyeljen rájuk az a több ezer ember, akinek a követés gomb megnyomásához elég néhány ruhadarab, vagy éppen azok hiánya! Mire az egészséges fejlődéshez szükséges szeretetet, tiszteletet és megbecsülést elkezdi felváltani a follow, a respect és az alábbi kommentek, a felismerhetetlenségig megváltozhat egy fiatal viselkedése.

Azokról a módszerekről, amikkel hasonló hozzászólásokat kaphat valaki, Timi már írt egy jól sikerült kétrészes bejegyzést, most nézzük meg az okokat, és beszéljünk arról, ami ezzel jár.

Az elmaradhatatlan stílhez vezető út három lépésben:

• ne legyél megelégedve magaddal,
• gondold azt, hogy mások a ruhájuk és a megjelenésük miatt értékesebbek nálad,
• vegyél olyan ruhákat és alakítsd át olyanra a megjelenésed.

Ha nem tiszteled magad, akkor olyanná próbálsz válni, akikre te magad felnézel, ez ilyen egyszerű.

Miért fontos a visszajelzés? Miért nem lehet csak úgy otthon a tükör előtt pózolni anélkül, hogy azt lefotóznánk és közzétennénk? Miért nem lehet szinte egy lépést sem tenni az edzőteremben, az étteremben, a trendi helyeken anélkül, hogy ne botlanánk önfeledten szelfiző embertársainkba?

Néhány éve előadást kellett tartanunk alkalmazott nyelvészet gyakorlaton. Egyesével. Nem elég, hogy ez a halálom, de még az a veszély is a fejem fölött lebegett, hogy a többiek

értékelni fognak egy-egy apró papíron,

én pedig utána olvasatlanul kidobhatom a kukába, vagy esetleg elolvashatom, mit gondolnak rólam. Szerintem nincs olyan ember, aki legalább ne olvasna bele kíváncsiságból, és én is így tettem. Meglepett, hogy hiába izgultam végig az egészet, szinte mindenki pozitívan értékelt, a legnagyobb kötekedés talán az volt, hogy legközelebb ne használjak Comic betűtípust a prezentációban. (Jogos.) Ha lett volna rá lehetőség, akkor lehet, hogy tartok még egy előadást egy másik témában, mert nagyon jól esett a többiek reakciója, kellemes csalódásként ért. A közösségi médiában ugyanez a helyzet, csak az ottani előadások sokkal kevesebb felkészülést igényelnek, és sokkal több ember reakcióját válthatják ki szinte azonnal, attól függően, mennyire vannak kipakolva a cicik vagy az éppen trendi termékek a kirakatba. A visszajelzésektől függően alakul ki szép lassan az online karakter, és ez a karakter - a kísérleti patkányokhoz hasonlóan - azt a tevékenységet fogja többször végezni, aminek köszönhetően több jutalmat, vagyis kedvelést kap.

A folyamat, ahogy egy önmagát kereső gyerek a követői kísérleti patkányává alakul, nem csak lájk és csillogás. Elég arra a helyzetre gondolni, amikor valaki azt veszi észre, hogy az ismerősei közül a modell alkatú lányokra jön a legtöbb pozitív visszajelzés. Egy erre érzékenyebb lánynál már ennyi is könnyen okozhat evészavarokat, ami beszélgetés híján változatos formákat ölthet a koplalástól egészen a hánytatásig.

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg a modellalkatú lány, aki nem mutogatja magát, ezért szintén kevesen lájkolják, akárcsak őt?

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg az átlagostól eltérő alkatú lány, aki fotótrükkökkel, beállításokkal olyan formába önti a magamutogatást, hogy az közkedvelt legyen?

Nem. Az egyetlen, amire gondolni fog, az az, hogy a képen látható lány nagyobb eséllyel kap szeretetet, figyelmet, mint ő, ezért neki is olyanná kell alakítania magát. A közösségi média, főleg, ha unalomból használják, ijesztő mértékben szűkíti le a tudatot a képeken látható dolgokra. Nem elég kísérleti patkánynak lenni: minél kívánatosabb kísérleti patkánynak kell lenni, sőt, azt kell elhitetni a követőkkel, hogy te egész életedbe arra vágytál, hogy kísérleti patkány legyél! Háttérbe kell szorítanod mindent, ami te vagy, különösen az érzelmeidet, a helyüket átveheti a clean eating, a poharas kávé, a high-fashion ruhák és a legújabb iPhone - a többi patkány pedig welcome drinkként lenyeleti veled a tudatot, hogy ez vagy te, és így lehetsz igazán önmagad.

Úgy néz ki, hogy a hétvégét a horvát tengerparton töltöm. Életemben nem voltam még déli szomszédunknál, tengert is hat éve láttam utoljára, szóval mondhatni, kiszakadok a szürke hétköznapokból. Miért nem tettem ki azonnal a Facebook-oldalamra, vagy a blogra, amint befizettem az utazást? Miért nem lesz minden lépésem megosztva, vagy lájvolva péntektől vasárnapig? Miért nem fogom azzal kínozni az útitársamat, hogy hatszáz helyen lefotózzon, és miért nem a képek szerkesztgetésével fogom tölteni az időt? Azért, mert nem érdekel, mit gondolnak erről az emberek. Elmegyünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy élményeket, emlékeket gyűjtsünk, hogy kíváncsiskodjunk a horvát jellegzetességek iránt, és nem azért, hogy becsekkoljunk. Természetesen érdekel az, hogy más mit gondol rólam, de nem gondolom, hogy engem ez az egy-két nap annyira meg fog határozni, hogy megosszam az ismerőseimmel. Aki még sosem volt ilyen utazáson, annak úgy tűnhetne, hogy nagyon sok pénzem van, és ezt megengedhetem magamnak; aki pedig már volt, az úgyis tudja, hogy milyen. Hasonló a helyzet a tükörbe tolt iPhone-nal is, amit általában hitelre vesznek és/vagy a szülő fizet, de erről bővebben a kampány egy másik részében olvashattok majd.

Mielőtt kedvelnénk egy fotót, vagy követnénk egy első ránézésre követendőnek tartott influencert, gondolkodjunk el az alábbiakon.

• Mire, vagy kire volt szükség ahhoz, hogy az illető ezt a képet alakítsa ki magáról?
• Mivel foglalkozik? Ha ő nem dolgozik, mivel foglalkozhatnak a szülei, vagy a barátja (szülei)?
• Mennyi szabadidőt és energiát fektet az illető abba a képbe, amit a követőinek láttat?
• Mekkora szerepe van az oldalon a képeken látható termékeknek, és mekkora részben szól az illető saját gondolatairól, emberi oldaláról?
• Mekkora a valódi értéke a képen látható termékeknek?

A figyelmünk értékes dolog, az pedig rólunk is árulkodik, ki az, akit követendőnek tartunk. Az iPhone X havi törlesztőrészlete, egy tengerparti utazás vagy egy havi clean eating sokkal olcsóbb, mint egy havi albérlet, utóbbival mégsem találkozhatunk az Instagram-feedben, mert létszükséglet, és nem luxustermék. Egy ismeretlen ember számára könnyen úgy tűnhet, hogy az illetőnek a lakhatás, a rezsi és az alapvető étkezés mellett marad pénze ilyen dolgokra, főleg, ha a szülő, vagy a bae nem nem szerepel a képeken. Ez hasonló érzékcsalódás, mint amikor valaki a futógép kijelzőjét fotózza le a sok lájkért: aki nem szokott rendszeresen futni, az azt gondolhatja a számok láttán, hogy az illető megfutotta az olimpiai kvótát, viszont aki nap mint nap szokott futni az edzőteremben, az hamar kiszámolhatja, hogy ezt bármelyik ember elérhette volna, akit behív az utcáról.

Éppen néhány napja beszélgettem arról valakivel, hogy ő is tapasztalta-e már azt, hogy egy nagydarab, széttetovált, testépítő alkatú, szőrös marcona férfire gyakran féltékenységi rohamok jönnek rá egy párkapcsolatban. Meglepő lehet a válasz, de mindketten láttunk már ilyet. Ugyanígy előfordulhat az, hogy egy kislány, aki nap mint nap Facebook-élőzik, nem mer elmenni egy találkozóra, vagy ha el is megy, alig tud megszólalni, és akkor is csak jelentéktelen dolgokról beszél - talán még jelentéktelenebbekről, mint az élő adás közben. Sokkal egészségesebben használhatnánk a közösségi médiát, ha az előtérbe tolt dolgok helyett a képek hátterét figyelnénk meg, ami szemmel nem látható, és sokkal jobban élveznénk a valóságot, ha azokat a dolgokat tolnánk előtérbe, amiket valóban magunkénak érzünk, és nem csak a több reakcióért, követőért, elismerésért tesszük közzé.

Az Instagramról már korábban írtam egy érdekes, háromrészes cikksorozatot, itt kezdhetsz bele. A Campaign For Reality többi pontját itt találod, a többi résszel pedig hamarosan találkozhatsz a blogos csoportokban más bloggerek tollából.

Mennyire vagy MENCI?

Minden jel arra utal, hogy az Instagram, a Snapchat és a Musical.ly uralma az elménk felett a következő éveket, évtizedeket is meg fogja határozni. A munkában megfáradt szülők képtelenek tartani a lépést az újabb és újabb alkalmazásokkal, a gyerekeknek pedig ez az egyik legegyszerűbb út a népszerűvé váláshoz. Ma már nem kell valamilyennek lenni, elég valamilyennek tűnni; és személyes kapcsolatok sem kellenek, bőven elég a követés, a kedvelés, a hozzászólás és a megosztás. Ahhoz, hogy a környezeted elismerjen téged, többé már semmire nincs szükség, - főként a ruháidra nem - bőven elég hozzá egy JBL hangszóró, vagy néhány bulikás szelfi.

Három részre osztottuk a tesztet, az életmódod és a közösségi médiás tevékenységed mellett a megjelenésedből tudhatod meg, mennyire vagy népszerű. Ahhoz, hogy igazán mencivé válj, a letöltött alkalmazások mellé szükség van bizonyos viselkedési mintákra, és gazdag szülőkre néhány alapdarabra is a szekrényben vagy a garázsban. A szabály egyszerű: minél több pontot gyűjtesz, annál mencibb vagy, viszont ha a nullához közelít a pontszámod, akkor lehet, hogy gyakran hallod a csövesbánat szót a hátad mögött. Ne aggódj, a teszt alkotóinak sincs sokkal több, szóval mi inkább örülünk ennek.

Timi, Angi, Lili, Maja és Adri segített nekem búvárkodni az Y és a Z generáció alján - egyedül féltem volna alámerülni. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy ők jelentkeztek, többükről is tudtam, hogy nagyon jól mérik fel az embereket. Sejtettem, hogy ebben sokat tudnak segíteni, és így is lett! Amellett, hogy egy részletekbe menő, humoros és tanulságos tesztet állítottunk össze, ez az év egyik legnépesebb blogger-együttműködése, amire külön büszke vagyok.

Forrás: Weheartit

Készen álltok? Kezdjünk neki, induljon a számháború!

ÉLETMÓD

• Füvezel, vagy bármi szintetikusat szívsz. Hangoztatod, hogy 420, hogy mennyire értesz hozzá, te tudod a legjobbat tekerni stb. (2 pont)
• Általános iskola végén kezdtél bulikázni járni, cigizni, és ezek azóta sem hagytak alább. (3 pont)

• Magyar rapet, vagy emo rapet, esetleg trapet hallgatsz JBL hangszóróról, mert biztos mindenki ezeket szereti. Az AK26, G.w.M., Rico, Lil G, Nemazalány, a Senkise, illetve Lil Peep,  a $uicideboy$, az A$AP Mob, vagy Sixnine a mindennapi betevőd. Ne próbáld kivonni magad, már egy hallgatása is két pontot ér ezek közül! (2 pont)
• Használod a báttya szót (1 pont)
• Voltál már terhes, és ,,véletlenül" tudott róla a fél iskola, de legalább az egész osztályod. (3 pont)
• Szórakoztat a Való Világ, az Éjjel-Nappal Budapest, a Feleségek Luxuskivitelben, vagy az Édes Élet. Elég, ha az egyiket nézed, máris van két pontod. (2 pont)

• Képes vagy a Váci utcában fotóztatni magad, hogy úgy tűnj, mint egy turista. (1 pont)
• Bármit hajlandó vagy felvenni, levenni, megtenni azért, hogy többen kedveljenek és több követőd legyen Instán. (3 pont)

:)

• Minden második szavad dik, gyá, vagy káromkodás. (1 pont)
• Fogalmad sincs, hogy miben vagy jó, mivel szeretnél foglalkozni, miből fogsz megélni, ha végeztél az iskolával. (3 pont)

• Csak olyanokkal barátkozol, akiknek a viselkedése, öltözködése szintén kiszolgálja a tömegízlést, mert félsz, hogy a többiek mit fognak szólni. (3 pont)
• Unikornis-mániás vagy (1 pont)
• Életcélod egy pár százezres használt BMW, esetleg Audi, vagy Mercedes. Persze, közben diákmunkázol vagy egyáltalán nincs is munkád és anyuci veszi a hűtőbe a kaját, de hát neked "luxusautó" jár, hadd lássák a többiek! (2 pont)

Ez a lány osztálytársunk biztosan sokat "dolgozott" ezért az autóért. Vajon mi lehet a "munkája"? :)

• Világ körüli utazgatás is jár neked sok tengerpartos meg felhőkarcolós szelfivel, ugyancsak a semmiért. (2 pont)
• Azt gondolod, valódi értékkel bír egy Million Roses, vagy ahhoz hasonló művirág. (1 pont)

Az igazit szeretné megtalálni!

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

• Rendszeresen feltöltesz képeket koktélokról, vagy limonádéról, mert a népszerű Insta-celebek is ezt csinálják, és te is olyannak akarsz tűnni, mint ők. (1 pont)
• ...vagy poharas kávéról. (1 pont)
• ...vagy az edzésedről. (1 pont)
• ...vagy a körmödről. (1 pont)
• ...vagy képernyőfotót a beszélgetéseidről. (1 pont)
• Kiteregeted a kapcsolatodat a Facebook-faladra: közös szelfik, becsekkolások, mindenféle, hadd lássák az emberek, hogy ti mennyire (nem) szeretitek egymást! (2 pont)

• Olyan képeket töltesz fel, ahol direkt elfordulsz a kamera elől, amikor a barátod, barátnőd lefotóz, mert látod, hogy mások is ezt csinálják és mennyire menci. (1 pont)
• Érzelmek nélküli arcot vágsz a képeiden. (1 pont)
• Csücsörítesz, dobálod vagy simogatod a hajad; modellekre vagy pornósokra akarsz hasonlítani a képeiden. (2 pont)
• Felvont szemöldökkel bámulsz a kamerába. (1 pont)
• A nem helyett azt írod, hogy nm, mert a mozgalmas celebéletedbe (lásd lent) nem fér bele az e betű használata. (1 pont)

• Küldtél már pucér képet ismerősnek, esetleg ismeretlennek. (3 pont)
• Megjelölsz 50 ismerőst a profilképeden, hogy legalább annyian biztosan kedveljék. (3 pont)
• Idézeteket írogatsz a képeid mellé, lehetőleg kis kezdőbetűvel, vessző nélkül, az annyira menci! Főleg angolul! (1 pont)
• Naponta többször is megjelölöd az ismerőseidet a jelöld meg azt, aki... képek alatt, ezzel forgalmat generálva semmitmondó, lájkgyűjtő oldalaknak. (1 pont)
• Rendszeresen odaveted a bff-eid képei alá a ,,ribancom", ,,csinikém", ,,drágám", ,,legszebbem", ,,életem" vagy ,,szerelmem" kommentet. Mindenkinek látnia kell, hogy ti mekkora barátok vagytok! (3 pont)

Ahh, ribikéim, köszcsikehh <333

• Kiírod, hogy mindenki hagyjon békén, aztán, amikor gyanútlanul hozzászól valaki, akkor jön az, hogy írj üzit, vagy a nincs semmi baj. (3 pont)
• A Rozsdás Rákolló van beállítva munkahelyként. (2 pont)
• Jack Daniel'sszel pózolsz, vagy csak feltöltesz az üvegről egy filteres képet. (2 pont)
• Yorkival, csivavával, vagy más divatkutyával töltesz fel képeket szerelmem felirattal. (1 pont)
• Van rózsaszín macis, vagy szívecskés Snapchat-filteres képed feltöltve. Ugyan már, a kutyás tiszta gáz, ki égeti magát azzal 2018-ban? (2 pont)

• Malacos emojit használsz egy olyan képen, amin az egyébként tök átlagos tested látszik. (1 pont)
• A kirakatba rakod az egész tested, pózolsz, pucsítasz, mutogatod magad, miközben barátod van. (3 pont)
• Csak akkor használsz pontot Messengeren, amikor flegmázni akarsz. (1 pont)
• Teleszórod hashtagekkel a képeidet, hátha úgy észreveszi valaki a jelentéktelen életed. #instahun (2 pont)
• Letöltötted a musicallyt. (2 pont)

MEGJELENÉS

• Az alábbiak közül bármelyiket hordod: fehér Levi's póló, Pull&Bear feliratos póló/pulcsi, Calvin Klein top, Michael Kors vagy Louis Vuitton táska, Gucci, Retro vagy Tommy Hilfiger feliratos cuccok. (2 pont)
• Mély dekoltázsos póló keresztszálakkal még egy pontot jelent. (1 pont)
• A cipőd Vans Oldskool, Adidas Superstar, Nike Air Max, vagy Lacoste. (1 pont)

Kép: favim.com

• Képes vagy megvenni egy műanyag strandtáskát több ezer forintért, csak mert rá van írva, hogy Obag. (1 pont)
• Fjällräven Känken hátizsákkal szintén írj fel magadnak egy pontot. (1 pont)
• Ízléstelen, sötét, rajzolt szemöldököd van, hasonló, mint nekik: (2 pont)

• Szakadt nadrágot hordasz. (1 pont)
• NY sapkában nyomod. A piros, a fekete és a terepmintás igazán menci. (2 pont)
• Tetovált a karod, a kulcscsontod, vagy a dekoltázsod. Dőlt betűs idézetért szívem szerint 10 pontot adnék, de ha bármelyik testrészedet varrattad ezek közül, most megúszod hárommal. (3 pont)

• Más feliratos fullcap sapkára (Obey, vagy hasonló) sajnos csak egy pontot tudunk adni. (1 pont)
• Iphone-od van ÉS a képeken az arcod elé, vagy magad elé tartod. Önmagában az nem ér pontot, ha csak van egy szaros iPhone-od, muszáj, hogy ezt megmutasd mindenkinek! (1 pont)

• Orrkarika +1 pont. (1 pont)
• Színes a hajad. Nem barna, nem szőke, nem vörös, nem fekete, színes. (1 pont)
• Fültágítód van. (2 pont)
• Feliratos edzős cuccban pózolsz. (2 pont)

Szegény Exupéry ha tudta volna, hol kötnek ki az idézetei!

• Szoliba jársz, de természetesen nem a barnulás miatt, hanem a bőröd egészsége miatt! (1 pont)
• A legtöbb képeden 45 fokkal oldalra fordítod a fejed, hátha úgy aranyosabbnak tűnsz. (Nem, nem tűnsz annak.) (1 pont)
• A képeiden ki van tekerve a kezed, a fejed mögé teszed, vagy a füled mellé, mint a modellek. (1 pont)

Fáj a fejed, kislány? Vagy mi a baj?

• Függőleges feliratos melegítőt hordasz. (1 pont)
• Napszemüveg van rajtad sötétben, borús időben, vagy zárt térben. (1 pont)
• Színes bőrdzsekit hordasz. (1 pont)

Összeadtátok? Megvan? Jöjjön az értékelés!

50+ pont: Ne tévesszen meg, ha csak alig haladtad meg az ötvenet, menthetetlen vagy. Képtelen vagy felfogni, hogy ha az értékrended kimerül egy pár százezeres használt autóban, jelentéktelen tetoválásokban, tárgyakban és készpénzben, arra egy kicsit is értelmes ember csak lemondóan csóválja a fejét, ahogy mi is. Ne aggódj, mi a lábad nyomába nem érünk! Gyakorold ezt a szöveget, ha hozzá akarsz szólni, legalább ilyen választékosan tedd!

31-50 pont: Biztos helyed van a menci klikkben az osztályban! Téged már elfogadtak, te már vagy valaki, te már letettél valamit az asztalra! Neked nagyon jól jött ez a teszt, hiszen így láthatod, mivel lehetnél még mencibb, hogy az igazán elitek is szóba álljanak veled, tudod az ezer lájkosok. Ha így folytatod, minden esélyed megvan arra, hogy egy bohóc mellett köss ki, esetleg te magad válj azzá. Neked ezt a szöveget ajánljuk, ha szeretnél hozzászólni:

Nem ismerünk? Ugyan már!

11-30 pont: O-ó, itt már gondok vannak. Úgy tűnik, hogy nem vagy elég menci! Hogy fogsz így a büfé előtt állni a népszerű lányokkal és energiaitallal a kezedben vihogni? Hogy fogsz így cigizni velük reggel a suli előtt emo rapet bömböltetve? Hogy fogod így a kamu történeteidet hangosan előadni szünetben? Van több mint egy hónapod a suliig, szedd már össze magad! Úgy hallottam, az Obag cuccok most le vannak értékelve, és mintha jött volna a környéketekre egy fiatal srác használt BMW-vel... még nem késő lecsapni rá! A nyári munkát meg felejtsd el, az csak a csíráknak való!

0-10 pont: Hát $itte$em, ez már valami! Gratulálok, egy értelmes fiatal vagy! Valószínűleg egyáltalán nem találod a helyedet az osztályodban, vagy a csoportodban, ami tök érthető. Nézz szét, és ha azt látod, hogy a környezetedben szinte senki nem úszná meg 40-50 pont alatt, akkor reméljük, megnyugtatott ez a teszt, hogy nem veled van gond. Bízunk benne, hogy azért van egy-két közeli barátod, és szinte biztos, hogy az évek során a maradék pontjaidat is ki fogod nőni. Három éve, 21 évesen a blog írójának is 11 pontja lett volna, szóval ha ebbe a tartományba esel, értelmesebb vagy, mint én voltam egyetemistaként. Csak így tovább, és nem győzzük kihangsúlyozni: bármikor rosszul, vagy magányosnak érzed magad a környezetedben, nem veled van gond!

Mi tesz valamit menővé? Mi emel státuszszimbólummá egy tárgyat, egy viselkedési mintát, egy jelképet? Az, ahogy hozzáállunk. Tudat alatt mi is úgy állunk ezekhez a dolgokhoz, akik kevés pontot értünk el ezen a teszten, hogy népszerűvé, értékessé tesznek. Pedig egy cipő, egy autó, vagy akár egy kéztartás önmagában soha nem lesz népszerű, vagy értékes: mi tesszük azzá. Mi, akik lájkoljuk, akik hozzászólunk, akik nem látunk mögé. Akik nem látjuk a használt, húszéves autó mögött a szülők pénzét; akik nem látjuk a pózolás mögött a szeretetéhes kislányt; akik nem látjuk a New York sapka alatt a kiközösítéstől való félelmet; akik nem halljuk a JBL hangszóróktól a segélykiáltásokat. Egy-egy ,,menőség" sokszor nem azt jelenti, hogy én most az élet császára vagyok, hanem segélykiáltás: nem foglalkoznak velem, nem érzem magam szerethetőnek, nem tartom magam értékesnek, ezért a lájkokba és a követőkbe menekülök, akikre így tehetek szert. A menőség sokszor kényszer, és amíg mi a kirakott melleken, vagy az autók márkáján ámuldozunk, addig lehet, hogy a képen szereplő lány vagy fiú önértékelésének az arra érkező lájkok jelentik az utolsó kapaszkodót az életbe. Ezzel senkit nem akarok lájkolásra sarkallni, sőt, éppen ellenkezőleg: az egész teszt célja az volt, hogy más szemmel tekintsünk ezekre a dolgokra, hiszen a magas pontszámot elérő emberek jellemzően segítségre szorulnak. Szeretném, ha az olvasóim - amellett, hogy jót nevettek a teszten - tisztában lennének a ,,menőség" mögött húzódó okokkal, ami nagy eséllyel elhanyagoltság, önértékelési vagy kötődési problémák, és káros (vagy semmilyen) szülői minta.

Azt gondolom, a nyitottabb szemmel járók közül senkit nem fog váratlanul érni, ami a következő években zúdul a nyakunkba. Az értelmiség körében többé nem divat a gyermekvállalás, az alfa-generációt a képen látható anyukák járatják óvodába, iskolába, nevelik fel éppen ezekben a pillanatokban, amikor ülsz a gép előtt, és ezt olvasod. Azok az anyukák nevelik fel, akik aláfeküdtek az első magas, izmos, tetovált fiúnak, aki több figyelmet szentelt rájuk, mint a telefonjára - és azok az anyukák, akik a hibáik legenyhébb felszínre hozatalánál elküldenek anyádba, akár csak a felső képen látható hölgy. A ,,menőség" tizenöt-húszévente újratermeli önmagát, az alsó képen látható bikinis lány fiában pedig lehet, hogy nemsokára a legnagyobb Ask.fm-celebet tisztelhetjük majd.

Reméljük, sikerült elgondolkodtatni, megnevettetni, szórakoztatni, vagy egy kicsit segíteni, hogy jobban megismerd, elhelyezd magad. Most, hogy a végére értünk a bejegyzésnek, egyetlen kérdésem maradt:

A blogomon további két tesztet találsz itt és itt. Köszönöm a segítséget Timinek, Anginak, Majának, Lilinek és Adrinak, nézzetek be hozzájuk is, megéri!

Tumblr képek értelmezése a valóság tükrében [#2]

A nyár kellős közepén is gondolok az iskolások lelki egészségére. Úgy döntöttem, egy második menetben folytatom a reménytelen küzdelmet a boldog, kiegyensúlyozott tinikért. Ismét a Tumblrképek. nevű nyilvános Facebook-oldal volt a segítségemre, és találni fogtok egy képet abból a Tumblr-csoportból, aminek a végén egy magyar zászló van. Egy hozzászóló ajánlotta, beléptem, és hát gyerekek, felkavart a shitstorm, úgyhogy senkinek nem ajánlom, aki nem akar egész éjszaka az ágya végében magzatpózban gondolkodni azon, hol romlott el a világ.

Az első felvonásban négy kategória volt, most viszont úgy döntöttem, elég az önsajnálatból! A maradék három kategóriát, a kommunikációt, a lifestylet és a párkapcsolatot fogjuk megvizsgálni újból, több különböző szemszögből.

Dőljetek hátra, popcornt a kézbe, essünk neki!

KOMMUNIKÁCIÓ

Ez az! Ezzel a húzással teljesen magadba bolondítottál, most már csak téged akarlak! Igaz, hogy amikor találkoztunk, meg voltál szeppenve, mint egy elsős az évnyitón, aztán hónapokig nem is beszéltünk, de ez! Ez a tüzesség, ez a szenvedély, ez a lázadás hiányzott, hogy most rád írtam, és NE AKARD elmondani, hogy vagy! Ahh, imádlak! <333

Ezt se akarod elmondani, igaz? Pedig oly' kíváncsi vagyok, mit művelek veled azzal, hogy nem is veszek rólad tudomást. Egyébként, ez a csillagfényes égbolt-vörös út kompozíció a háttérben valami csodálatos. Amíg ezt olvasod, éppen egy ilyen szép helyen sétálunk kézenfogva egy másik lánnyal, és rajtad röhögünk.

Többek között ezért utálom, hogy a Messenger is bevezette a storyt! Gyanútlanul megnézek valami lányt, aki kitette a melleit, ő meg látja, hogy megnézem, és közben ilyeneket gondol, hogy én hónapokig rajta agyalok, miközben nem is beszélünk.

Ha nem írok egy lánynak, az nem véletlen! Mi, fiúk, általában így működünk. Hidd el, ha akarnánk írni neked, megtennénk, de nem akarunk. Csak néha, amikor egyedül vagyunk az irodában, jól esik önbizalmi válságban szenvedő lányok melleit bámulni a képernyőn, amit aztán fél perc alatt elfelejtünk.

Ó, dehogy sajnálod! Csak el akarsz érni valamit. Többet érnél azzal, ha leírnád, mit akarsz, mint ezzel az ál-sajnálkozással. Hidd el, értékeljük az őszinteséget, nem kell félni tőle! Ha meg tényleg tönkretettél mindent, akkor nem értem, mit akarsz tőlem. Úgy nézek ki, mint aki olyan lányt akar, aki tönkretesz mindent, aztán lerendez egy ékezetek nélküli Messenger-üzenettel? Komolyan? Ne már!

...és akkor szeretettel üdvözlök mindenkit egy közönséges Tumblr-csoportban! Itt bizony farkastörvények uralkodnak: ,,oltanak oltsd vissza". Hmm, alig várom, hogy bekerüljek ebbe az elit környezetbe! Biztosan sok témában el tudunk majd mélyülni azokból, amikkel itt a blogon foglalkozom, és ki sem látok majd az ötletes, igényes, intelligens poénok közül. Izgatottan várom, hogy vajon bevesznek-e, én is olyan menci akarok lenni, mint ők! (Amúgy nem jelentkeztem, kidobnék mindenkit két perc után.)

LIFESTYLE

Klasszikus. Csinálj úgy, mintha nem lenne szíved! Álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk körül a Facebook-hírfolyamunkon, az Insta-feedünkön, az utcán, a bevásárlóközpontban, a tömegközlekedésen. Csinálj úgy, mintha nem lenne szíved! Vajon hány ember tekint erre megoldásként?

Vagdosás, mint kulturális minta. A tumbli segítségével sikerült eljutnunk onnan, hogy ,,csinálom, mert azt akarom, hogy észrevegyenek" oda, hogy ,,csinálom, mert láttam a tumblin, hogy ezzel foglalkoznak". Ezek a szerencsétlenek képesek szegény Cirmire fogni a saját nyomorukat, akinek élete legnagyobb bűne az volt, hogy belenyalt a konyhaasztalra kitett, bepácolt halszeletekbe. Felháborító!

Tisztázzunk valamit! Előfordult már, hogy találkoztam egy fiatal lánnyal, aki megnyílt azzal kapcsolatban, hogy korábban vagdosta magát. Többekkel is beszélgettem hasonló tapasztalatokról. Erősnek tartottam őket amiatt, mert nyíltan mertek beszélni erről, semmivel sem tekintettem rájuk rosszabb emberként, miután ez kiderült. Nekem nem velük van problémám, hanem a vagdosással, mint kulturális mintával, meg az ezt övező mérhetetlen önsajnálattal, figyelemhiánnyal, különlegességérzettel és álcázott sérthetetlenséggel. Mert ugye te biztosan kivétel vagy! Te már mindenen keresztülmentél, neked már bármi jöhet és semmi nem számít; akik pedig megkérdőjelezik a lelkierődet, vagy a traumák súlyosságát, azok nem értik meg a fájdalmad... :D Egy szó mint száz: aki vagdossa magát, az nem feltétlenül gyenge, de a traumáktól nem leszel különleges. Attól, hogy megtörtént veled valami, nem leszel különleges, attól leszel különleges, ahogy reagálsz rá.

Szerintem ez undorítóan tiszteletlen, és nem feltétlen azért, mert József Attila egy ismert költő volt. Szégyellje magát mindenki, aki kedvelte, és főleg, aki feltöltötte! Haver, szerintem te már a vonat tetején összeszartad volna magad, ráadásul József Attila több mindenen keresztülment, mint te bármikor fogsz. Komolyan, ki lesz a következő, Radnóti? Tényleg ott tartunk, hogy bárki bármekkora faszságot feltölthet a netre egy több tízezres látogatottságú oldalra anélkül, hogy bárki szólna neki? Mindig voltak shitpostok, de azt vettem észre, hogy régen egy ilyennél szóltak, hogy ez nem talált; most meg mindenki nyomja rá a viccest meg a lájkot.

Én is ilyen voltam, viszont én nem tartottam magam "ultra értéktelennek mindenki számára". Már az alkoholizmus sem a régi, bezzeg az én időmben!

Ezt is, és az előzőt is jellemzően általános iskolások kedvelték. A szülő ilyenkor nem nézi a hírfolyamot, miközben a gyerek bebaszcsis képeket lájkol? Tényleg nem akarok apuciskodni, de általánosban mi még nem írtuk ki MSN-re, ha ittunk, egyszerűen csak átéltük magát az élményt, és azon voltunk, hogy a szüleink ne tudják meg.

Aha, értem. Tehát nem számít, hogy régen átment rajtam a fél város, és úgy feküdtem be a fiúk alá minden nap, mint autószerelők a kocsik alá; te azért szeretsz, aki most vagyok! Egy gavallér vagy, talpig férfi, igazi úriember! Egy újabb ékes bizonyítéka annak, hogy mekkora divat nem vállalni a felelősséget semmiért, hiszen öt perccel ezelőtt teljesen más ember voltam, mint most, az már nem számít, mit tettem akkor.

Ezt csak a név miatt válogattam be. Feltűnt már valakinek, hogy gyakran a tömegpicsák is szót emelnek a tömegpicsák ellen? Mint amikor a Kylie Jenner című számot azok hallgatták, akiknek egyébként tényleg Kylie Jenner a példaképe. Érdekes.

Ezzel a tartalmas lifestyle-inspirációval zárnám a sort, térjünk rá a párkapcsolatokra!

PÁRKAPCSOLAT

"Baszki", ha nem szoktál előre tervezni, akkor nagy eséllyel nem akarok tőled semmit. Tessék előretervezni a jövődet, hidd el, nem olyan rossz dolog!

Hűha, fel van adva a lecke! De az ilyen szövegeket olyan lányok szokták megosztani, akik érzelmileg semmit nem tudnak nyújtani egy kapcsolatban; a szellemi támaszt pedig Pixa és Hiro adják neki, hogy szét ne essen. Ezen mit bánkódjak? Van még belőled száz ugyanolyan a tumblis csoportban.

De nem leszel, mert a srác megunta a szexet veled. Most már szeretne egy kis érzelmi intelligenciát is maga mellé, nem csak egy két lábon járó passzív-agresszív, vihogó puncit. 

Téged, vagy engem? *Felettem nincs hatalmad!*

Persze, de a csokiszökőkút nem fog este megdugni.

Hahh, ezt még az előzőhöz! :D Az udvarlás ötven árnyalata. Egyébként ezt mi értelme megosztani Tumblr képek között? Értem, hogy ez menő, de miért menő?

Erről most eszembe jutott egy gimis történet, amikor a C osztályban az egyik srác felgyújtotta az előtte lévő lány haját. De hogy lehet egy szünetet eldobni?

Az első részt itt találjátok, az önsajnálatos képek miatt extrán megéri megnézni! Ha pedig arra vagy kíváncsi, mit gondolok az Instagramról, azt is elolvashatod.

Mi lett volna, ha eggyel arrébb születsz?

Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva imádjuk sajnáltatni magunkat. Imádjuk feldobni beszélgetés közben az önsajnálatot, belefeledkezni, belemélyedni, rákontrázni a másikra, hogy nekünk még rosszabb, és a végén mindig ott kötünk ki, hogy nekünk a legrosszabb. Nekünk a legrosszabb, de természetesen minket nem kell sajnálni, hiszen már annyi mindenen keresztülmentünk, és erősek vagyunk, és majd mi meg fogjuk oldani. Túl sokszor hallott, túl tipikus mondatok, az ember már fel sem kapja a fejét rájuk, csak együttérez, vagy elkönyveli, hogy na, belefutott még egy önsajnálat-bajnokba.

Az önsajnálat mindig a szűk látókörnek köszönhető. Az önsajnálatra hajlamos ember soha nem tekint körbe, hiszen, ha körbenézne, akkor fennállna annak a veszélye, hogy kiderül:

nem neki a legrosszabb!

Micsoda? Van nála rosszabb helyzetben lévő ember? Hát, az nem lehet. Ilyen szerencsétlen még egy a világon nincs. Ez is csak vele történhet meg! Ennél az országnál bármi jobb, ez, ami itt van, katasztrófa. Hihetetlen, hogy Magyarországon, 2018-ban ez történik. Hallottuk már ezeket a mondatokat? Én minden egyes nap. A munkahelyemen, a HÉV-en, a villamoson, a boltban, az utcán, bárhol bele lehet futni, biztos vagyok benne, hogy neked is sikerült már.

Elhatároztam, hogy kimentem az olvasóimat az önsajnálat karjaiból. Először kivezetlek titeket az EU-ból és részletesen bemutatom nektek két szomszédos országunkat, aztán a túránk végén visszatérünk az Unióba, hogy újabb két helyszínen megismerkedjünk az emberi létezés legalacsonyabb szintjeivel. Az elképzelhetetlen nyomoron túl a bemutatott országokban, helyszínekben az a közös, hogy ha bepattansz az autóba, mindössze néhány órát kell kocsikáznod ahhoz, hogy az alábbi helyekre érj. Mire végigolvasod, garantáltan meg fogsz feledkezni Afrika összes problémájáról, és abban is biztos vagyok, hogy kétszer olyan kényelmesen fogod magad érezni a székedben/ágyadban, mint most.

Forrás: Pinterest

Háború a szomszédban? Kit érdekel?

2014-et írunk, a helyszín pedig a legnagyobb területű ország, ami teljesen Európában található: Ukrajna. Épp csak tíz év telt el a narancsos forradalom óta, de Kijev főterén már megint tüntetők csapnak össze a rendőrökkel. Eközben az ország keleti részén az orosz lakosság katonai akcióba kezd az ukránok ellen, Putyin alakulata megszállja és elfoglalja a Krím-félszigetet. Az ország egyik legnagyobb városát, Donyecket aknavetőkkel szétlőtték, a repülőtér épületét felrobbantották, a vasúti közlekedés leállt, a bankok bezártak, a fél városnak el kellett hagynia az otthonát, és ez valamiért senkit nem érdekel, pedig itt történik a szomszédban.

Az ukrán-orosz konfliktusban 2016-ig közel tízezer ember halt meg, és több tízezren megsérültek. Nálunk azért sajnálkoznak az emberek, mert sorba kell állni a postán, vagy késik a vonat, Ukrajnában viszont a háború csak egy probléma a sok közül.

A Szovjetunió összeomlása Ukrajnát is megviselte. A 90-es években az ország GDP-je 60 százalékkal csökkent, és csak az új pénznem, a hrivnya bevezetése tudott egy kicsit javítani a helyzeten. Ebben az évtizedben a gyerekszegénység tizenkétszeresére nőtt Ukrajna-szerte, 2000-re pedig a teljes lakosság 71,2 százaléka került a szegénységi küszöb alá. Ezt 2012-re sikerült 24 százalékra csökkenteni.

A Világbank a middle-income-state-ek közé sorolja Ukrajnát, de ez ne tévesszen meg minket. Országos szinten az átlagfizetés kb. 8-9 ezer hrivnya (~90 ezer forint). Ahogyan nálunk, az ukránoknál is a főváros húzza fel az átlagot: Kijevben 11 ezer hrivnya (~118 ezer forint), a Kárpátaljai területen 6 500 hrivnya (~68 ezer forint), a Ternopili területen pedig, ami szintén közel esik a magyar határhoz, 5 700 hrivnya (~59 ezer forint) az átlagfizetés. Az Emberi Fejlettségi Index (HDI) szerint Ukrajna Európa második legszegényebb országa. A 185 országot felvonultató lista Magyarországot a 43. helyre sorolja, míg Szerbiát a 66., Ukrajnát a 84., Moldovát pedig a 107. helyen találjuk.

A Transparency International felmérése szerint Ukrajna Európa legkorruptabb országa. Világviszonylatban sem állnak túl jól, a felmérés kb. 180 országot szokott vizsgálni, Ukrajna általában a 130-140. hely környékén szerepel. Ami az oktatást, egészségügyet illeti, a Politico előbbit járta körbe (,,természetes, hogy vizsgán hálapénz van, gyakorlatilag diplomát vesznek az emberek") a Guardian pedig az utóbbit (,,aneszteziológus vagyok 23 év tapasztalattal, és még mindig nem keresek 100 ezer forintot"). A korrupciót sokan az ország legnagyobb problémájának tekintik, ugyanis szinte elképzelhetetlen, hogy valamit plusz pénz nélkül oldjanak meg az emberek a hétköznapokban. Az igazságügyről 2010-ben azt írta a Kyiv Post, hogy a velejéig rohadt, politikai és gazdasági érdekek alapján működik, a bírók pedig nem is a nagyjából 250 ezer forintnak megfelelő fizetésükből élnek, hanem a kenőpénzekből. A rendőrök, egészségügyi dolgozók, egyetemi oktatók alacsony fizetése is rendszerszintű probléma. Ami a közlekedést illeti, az uthálózat 97 százaléka felújításra szorul, de sosem újítják fel őket, mert folyton ellopják az erre szánt pénzt. A Foreign Policy gyerekmedence-méretű kátyúkról ír.

Ukrajnában a népességcsökkenés is komoly gondot jelent, a függetlenség 1991-es kikiáltása óta több mint tízmillióval lettek kevesebben. Amellett, hogy az ezredforduló környékén a világ legalacsonyabb termékenységi mutatójával büszkélkedhettek, a kiugróan magas halálozási arány is gondot okoz. A halálozási mutató 1000 emberre leosztva itt az ötödik legmagasabb a világon, és a várható élettartam is csökken, ami nem csoda, ha azt nézzük, hogy minden második férfi dohányzik, a vodkafogyasztás pedig szintén népszerű. Az alkoholhoz köthető betegségek mellett a magas vérnyomás is népbetegségnek számít.



Ötvenezer? Az már valami!

Jugoszlávia hasonló területvitába került Albániával húsz évvel ezelőtt, mint Ukrajna Oroszországgal nemrég. A veszekedés tárgya az állam legszegényebb régiója, Koszovó volt, ahol vegyesen laktak szerbek és albánok. Jugoszlávia meg akarta tartani a területet, Albánia viszont ki akarta szakítani. Az akkori jugoszláv elnök, Slobodan Milošević nem adta könnyen magát, a NATO-nak viszont elege lett ebből, és úgy döntött, egyszerűen lebombázza a két legnagyobb szerb várost, Belgrádot és Újvidéket. Milošević megadta magát, aztán a rákövetkező évben lemondott. A két városnak sikerült újjáépülnie az elmúlt húsz évben, viszont az időközben önállósult Szerbia helyzete ma sem a legfényesebb.

A Világbank még Ukrajnánál is jobban dicséri Szerbiát, és az upper-middle-income state-ek közé sorolja be. Az átlagfizetés nem éri el az 50 ezer dinárt, vagyis a 135 ezer forintot, és láttam már olyan Facebook-posztot szerbiai magyartól, ahol az 50 ezer dináros fizetést úgy határozták meg, hogy arra már az emberek elismerően csettintenek. A Vajdaság jellemzően jobb résznek számít Szerbia többi részéhez viszonyítva, míg Koszovó szegényebbnek. A munkanélküliség jellemző probléma az országban, a munkaképes korú, már nem tanuló népesség 17,7 százaléka munkanélküli.

Hasonlóan a környező országokhoz, a népességcsökkenés, az elöregedés és a kivándorlás Szerbiát is sújtja. A 90-es években, a háború alatt 300 ezren hagyták el az országot, köztük minden ötödik diplomás. A halálozási arány a nyolcadik legmagasabb a világon, szóval Szerbia nem sokkal Ukrajna mögött helyezkedik el ezen a listán. Sokat hozzátesz, hogy itt az egyik legnagyobb a dohányzók aránya a népességen belül (Montenegró az első).

Bosszankodunk a 3-as metró felújítása miatt? Ugyan már! Belgrádot hiába lakják közel annyian, mint Budapestet, a városban még mindig nincs egyáltalán metró, mert folyton ellopják az erre szánt pénzt. Minden évben előkerül, hogy na, most akkor elkezdjük építeni a metrót, és természetesen sosem kezdik el. Az utak szintén rossz állapotban vannak, bár azért annyira nem rossz a helyzet, mint Ukrajnában.

Ukrajna 2020-at, Szerbia 2025-öt tűzte ki célként az EU-csatlakozáshoz. Nem vagyok jós, politológus, vagy közgazdász, de van egy olyan előérzetem, hogy ezek az országok nem néhány évnyi lemaradásban vannak a csatlakozáshoz szükséges feltételektől, hanem jóval távolabb. Ukrajna, ahol 5-6 millió nyugdíjas él havi 1312 hrivnyából (minimál nyugdíj, kb. 13 600 forint), és országosan alig 15 ezer ember kap 10 ezer hrivnya (~100 ezer forint) feletti nyugdíjat, nem tűnik úgy, mint egy csatlakozásra kész ország.



Vissza az Unióba

A szomszédos EU-tagállamokban is találhatunk megdöbbentő helyeket. A cikk elején lévő kép a tornyosnémeti magyar-szlovák határátkelőtől néhány percre, Kassán készült, a 9-es lakótelepen. A 2013-ban Európa Kulturális Fővárosának megválasztott város évtizedek óta küzd a 9-es lakótelep problémájával. Az eredetileg 2500 ember számára készült lakótelep házaiban nagyjából hétezren élnek. A lakók fele gyerek, évente 150-170 gyerek születik ezen az apró lakótelepen. Egy általános iskola tartozik hozzá 300 férőhellyel, ide kb. 650 gyerek jár.

A házakból több mint tíz éve kikötötték a gázt, a vizet és a villanyt, hiszen a lakótelepen senki nem dolgozott, így nem tudták kifizetni. A lakóházak aljában összefüggő halmokban áll a szemét, gyakoriak a súlyos fertőzések, betegségek, például a hepatitisz vagy az agyhártyagyulladás. A 9-es lakótelepet a városközponttal összekötő busz vezetői veszélyességi pótlékot kapnak a fizetésük mellé.

Szlovákiára sokkal inkább jellemző a nyugati és keleti részek közti szakadék, mint Magyarországra. Pozsony és környéke gazdaságilag fejlett, viszont a keleti részen Kassa, a kisvárosok és a falvak fokozatosan szakadnak le. Aki szeretne belemélyedni ebbe a témába, az olvasson utána a 2004-es éhséglázadásnak, érdekes dolgokat fog találni.

A kilences telep - csak erős idegzetűeknek!

Hasonló gettóból több is van Csehországban és Romániában, de talán a Kassai kilences a legnagyobb.

Nézzük egy másik uniós szomszédunk nagyvárosát, Bukarestet! A népességcsökkenésről szóló posztban említettem, hogy a '67-es kényszerintézkedés hatására született gyerekek sokszor az árvaházakban, vagy az utcán kötöttek ki. Amikor belemélyedtem ezeknek a gyerekeknek a sorsába, találtam egy videót, ami még engem is megrázott, pedig régóta érdekelnek ezek a jelenségek. A felvételen a Channel 4 operatőre Bukarest belvárosának közepén lemászik egy föld alatti bunkerbe, ahol több száz(!) ember beszélget, zenét hallgat, alszik, kávézik, vagy éppen belövi magát, esetleg körömlakk-lemosót szív egy zacskóból. Teljesen olyan, mint egy disztópia, de sajnos ez tényleg létezik.

Szintén csak erős idegzetűeknek!

A fenti néhány videó szélsőséges példa, Ukrajnát és Szerbiát is arról az oldaláról mutattam be, amit nem feltétlen olvashatunk turistakalauzokban. Természetesen ezeknek az országoknak, városoknak is vannak jó oldalai, szép részei. A szerbek saját okostelefont gyártanak Tesla Mobile néven, és a világ egyik legnagyobb szilva- és málnaexportőrei, az ukránoknál pedig sok fiatal az IT-szektorban látja a kiutat a szegénységből, nagy arányban tanulnak informatikusnak, programozónak. Vannak biztató adatok, de a legtöbb tekintetben ez a két ország jelentősen elmarad Magyarországtól, például az átlagfizetést, vagy a minimálbért, minimál nyugdíjat nézve.

Ennek ellenére mindkét ország nyert Eurovíziót az elmúlt években (Szerbia 2007-ben, Ukrajna 2016-ban). Szerbia rendszeres résztvevője a foci vb-nek, és 2015-ben megnyerte az U20-as világbajnokságot, Ukrajna pedig 2006-ban a negyeddöntőig jutott a felnőtt vb-n az aranylabdás Andrij Sevcsenko vezérletével. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a nálunk nem sokkal jobb helyzetben lévő szomszédaink, a horvátok hogyan kerültek be a legjobb négy közé a mostani vb-n.

Én sem Ukrajnában, sem Szerbiában nem jártam még, Magyarországról vannak tapasztalataim. Itt folyamatosan az az élmény ér, hogy mindenki sajnálkozik, hogy jaj, ő csak 200 ezret keres, hogy nem kapott azonnali időpontot valahova, hogy sorba kell állnia a pénztárnál, hogy pirosra váltott a lámpa, hogy rosszak az utak, hogy hisztisek a gyerekek, hogy szemtelenek a fiatalok, hogy drágult a benzin, vagy, hogy elfogyott a kedvenc csoki a boltban. A tinik pedig honnan vennék át a szokásokat, ha nem a szülőktől? Nekem nem ájfónom van, csak Androidos telefonom; nem tetszem a Bencének, nem mehetek Soundra, kövér vagyok, csúnya vagyok, szerencsétlen vagyok. Mindenki sajnálja magát, miközben tőlünk karnyújtásnyira sokkal súlyosabb problémákkal küzdenek emberek nap mint nap, emberhez nem méltó körülmények között. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet ezzel a bejegyzéssel, szóval nem az volt a célom, hogy Magyarországot valami mennyországnak állítsam be. Egy pillanatra próbáljunk meg nem Bécs, meg London, meg Hollywood felé nézni, hanem forduljunk a másik irányba is, ott is élnek emberek. Miért mindig valami alá helyezzük magunkat, és miért nem két másik dolog közé? Egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy miért sulykoljuk folyamatosan magunkat abba az állapotba, hogy nekünk a legrosszabb a világon. 

Aztán holnap reggel felkelhetsz, és nézheted tovább a kedvenc YouTuberedet, ahogy zabkását kanalaz a penthouse-lakásában, és sajnálhatod tovább magadat.

Tumblr képek értelmezése a valóság tükrében [#1]

Aki elolvasta néhány személyes bejegyzésemet, az tudja, hogy fél lábbal a jövőben élek, a másik lábammal gyakran visszalépek öt-hét évet, és néha azért azt is felfogom, hogy jelenleg mi történik körülöttem, de ez a legritkább. Gyerekkorom óta visszatérő gondolatom az, hogy mi fog történni, ha saját családom lesz, többször gondolkodtam ezen, mint bármi máson, és jobban is vágyom rá. Innentől már csak egy másik oldalamra való fordulás választott el attól, hogy elkezdjek gondolkodni az általános iskolás gyerekek kedvenc oldalán, a Tumblrön.

Eszembe jutott, hogy korábban lementettem néhány tanulságos képet, úgyhogy elkezdtem keresgélni a képernyőfotók között. 6 screenshotot találtam, de az ötlet nem állt meg itt. Kerestem hozzájuk további 36 képet, amikről egytől-egyig ordítanak azok a tünetek, amiket sokan észreveszünk, de kevesen tudunk megfogalmazni. Ha lenne egy lányom, és vele beszélgetnék ezekről, nem biztos, hogy ezeket a szavakat használnám, de 24 éves vagyok, és éppen párkapcsolatom sincs, nemhogy gyerekem, szóval engedjétek meg, hogy egy kicsit kivetkőzzek magamból.

Négy kategóriára osztottam a képeket: kommunikáció, lifestyle, önsajnálat és párkapcsolat. Ami nem telefonos képernyőfotó, azoknak a forrása a Tumblr idézetek és a Tumblrképek. nevű nyilvános Facebook-oldal. Igen, utóbbi így, egyben, ponttal a végén. Lehetnekemisígykéneírnom. Olyanmenci. Ahhw *.* (Na jó, abbahagytam.)

Let the game begin!

KOMMUNIKÁCIÓ

Klasszikus. Nem beszélek róla, csak megosztom Messengeren a 600 ismerősöm szeme láttára. Ijesztő, hogy ez a képek, tanácsok, tippek tiniknek oldalon van fent. Ki a fene tanácsolja azt egy tininek, hogy ne beszéljen a problémájáról? Vagy azt, hogy ne beszéljen, de tegye ki Messenger-napba, hogy nem beszél? Érthetetlen. Egyébként dehogynem változna valami, ha beszélnél, megkönnyebbülnél, és nem tudnád az összes ismerősöddel sajnáltatni magad. De ez így már nem lenne olyan jó.

Bárcsak lennél olyan bátor, hogy tudasd vele! De ha így fogalmazzuk meg, akkor meg te jössz ki felelősként, az meg nem jó. Hibáztasd a másikat azért, amit nem tudatsz vele, az az igazi!

Anyukád nem töltötte fel a Domino csomagot, vagy mi a baj? Ha jól sejtem, van pénz a telefonodon, csak azt gondolod, hogy neked jár a másik kezdeményezése, míg a másiknak nem jár az, hogy te hívd fel őt. Kiegyensúlyozott kapcsolat, mondhatom.

Ugyanaz, mint az előzőnél. Nem keresem őt, de elvárom, hogy ő keressen. Tipikus.

Itt a válasz a második képre. Érzelmileg gyenge vagy, de azzal vagy elfoglalva, hogy erősnek játszd magad a környezeted előtt, ahelyett, hogy feltennél egy nyamvadt kérdést.

Ó, dehogynem, sőt, ez számít a legjobban! De ha mosolygok, és azt hazudom, hogy nem számít, akkor két lehetőségem is van. Ha a másik nem kérdez rá, akkor utána tudom sajnáltatni magamat, hogy senki nem ért meg, és senki nem foglalkozik velem, ha pedig rákérdez és belesétál a csaliba, akkor addig is foglalkozik velem, és leköthetem a figyelmét arra a 15 percre. Tökéletes kommunikációs trükk. Nyilván egyszerűbb lenne elmondani, hogy mi az, ami számít, de akkor nem lennék olyan menci, mint a többi lány, és mindenki leszarná, hogy mi van velem. Így meg legalább arra a 15 percre érdekel valakit a jelentéktelen életem.

Hallod, báttya, véletlenek tényleg nincsenek, de próbáld meg gyakorolni, hogy kifejezed azt, ami benned van! A későbbi párkapcsolataidban, vizsgákon, a munkahelyeden, értekezleteken, hivatalos ügyintézéskor, vagy programok szervezésénél nagyon jól jöhet. Képzeljük el, hogy nagyok vagytok, és lefoglaltok egy szállodát a horvát tengerparton a barátoddal, és kérdezget az ügyintéző, hogy milyet szeretnétek. Erre a telefon másik végén a tumblis csaj lerendezi egy nekemmindegy.-gyel. Egybeírva, ponttal a végén, flegma fejjel.

Ez egyébként nem feltétlen arról árulkodik, hogy el akarod mondani, de nem megy, hanem arról, hogy fogalmad sincs, hogy mit akarsz.

"Képtelen vagyok kifejezni az érzelmeimet, ráadásul félek is tőlük, meg amúgy az egyedülléttől is. Inkább bebiztosítom a helyem ebben a kapcsolatban, itt legalább kapok valamennyi támaszt." - egy élmény lehet azzal lenni, aki ezt kirakja, de komolyan. Lehet, hogy nagyigényű vagyok, de én szeretem érezni egy kapcsolatban, hogy mennyit jelentek a másiknak.

"Olyan ember tetszik, aki csak akkor képes kifejezni a gondolatait és az érzéseit, ha ivott, másképp nem megy szegénynek." Engedd meg, hogy gratuláljak az ízlésedhez.

LIFESTYLE

Kurvára leszarom a csicska autókat! Érted, anya? Kurvára! Hát én már 16 leszek szeptemberben, anya!

Ehhez nem fűznék hozzá semmit, csak egy képet, ami nem tumblis, hanem valóságos.

Ne tegyél semmit! Várd ölbe tett kézzel a sorsodat, sajnáltasd magad, bukj meg év végén, hiszen nem vagy felelős semmiért! Semmi nem jelent semmit, és semminek semmi következménye, amit csinálsz. Neked csak várnod kell.

Erről nagyon szívesen írnék egy teljes bejegyzést, de egy másik blogger már megtette helyettem. Kötelező olvasmány, minden benne van, amit erről gondolok.

"Képtelen vagyok megoldani a problémát, ezért inkább idézeteket osztok meg, és várom, amíg magáról megszűnik." Ez a kép arra nevel, hogy semmilyen befolyással nem vagy a problémáidra, azok csak úgy megtörténnek veled. Akkor meg minek foglalkoznál velük?

Én vagyok az egyetlen, akit mosolyra késztetnek a kisgyerekek? Én mindig boldogan nézem a kisgyerekeket, nekik még minden esélyük megvan arra, hogy ne legyenek ekkora önsajnálattal teli tömeglányok, mint Csenge, aki megosztotta ezt az idézetet. Sokuknak valószínűleg sikerülni is fog elkerülni ezt az állapotot, nem kell hozzá sok ész.

Én azért nem hittem ilyet, de tény, hogy még egy érzelmileg stabil embert is megvisel a hosszútávú tumblizás.

Már megint ez a min mész keresztül! :D Egyébként annak idején az én családom sem tudta, mi zajlik le bennem, de eszembe nem jutott volna ezt kiírni MSN-re. Ki a fene lájkolja ezt, vagy ki oszt meg egy ilyet Facebookon? Ha ilyet látnék a lányom, vagy a fiam oldalán megosztva, igencsak elgondolkodnék, mit csináltam szarul az elmúlt 12-14 évben. Értem, hogy ez egy cry for help, de mégis nehezemre esik értelmezni, nálam ez másképp működött.

Szimonetta fején találta a szöget! Imádom, amikor a gyerekek gondolatvilágába nem fér bele, hogy a szülők is voltak gyerekek, és valószínűleg ők is szöktek el otthonról, éjszakáztak a haverokkal kint, végigitták/szívták a középiskolát és voltak szerelmi csalódásaik. Sőt, még magukhoz is nyúltak, ha épp nem volt társuk. Durva, mi? A szüleitek jobban tudják, hogy mit csináltok, mint ti magatok, csak munka után nincs kedvük elmagyarázni nektek azokat, amiket én itt elmagyarázok, ezért inkább szemet hunynak felette.

Gyenge vagy.

Senki nem várja el, hogy tanulj, nyugodtan mehetsz eladónak a dohányboltba, ahhoz elég a 8 általános. 

Már megint az a baj, hogy az eredményekért tenni kell, igaz? Hogy a szakma, az érettségi, meg a diploma nem jön csak úgy magától! Olyan jó lenne, igaz? Nem csinálni semmit, és megkapni! Semmi ne jelentsen semmit, bárki kaphassa meg a diplomát csak úgy! Tartsál ugyanott tanulás nélkül, mint akik éveket tanultak végig, ezt akarod, igaz?

Bárcsak az lenne az elvárás, hogy tanulnom kell a témazáróra, de komolyan! És, mondjuk, nem kellene bevásárolnom, főznöm, fizetnem a fűtésért, a közös költségért, munkába járnom, megszerveznem a programokat, ha elmegyek valahova, felelősséget vállalnom és fenntartanom magam! (Természetesen szarkazmus, egy ilyen jelentéktelen életet halálra unnék.) Amúgy meg, az általános iskola és a középiskola elvégezhető tanulás nélkül, rengeteg élő példa van rá.

ÖNSAJNÁLAT

Nem. Egy egyszerű, buta lány vagy, aki minden nap megjátssza mások előtt, hogy nem egyszerű, és nem buta, ráadásul semmit nem tesz annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Minek legyek összetett és okos, ha a többiek így is azt hiszik, hogy az vagyok?

Jól értem, ha egymás mellé állítunk téged és egy ugyanolyan alkatú lányt, akkor magadat kövérnek látod, őt pedig nem? Logikus. Ez egy biztonsági játék. Ha ismerkedsz valakivel, és ő kövérnek tart téged, akkor legalább igazat tudsz neki adni (miközben belül összetörsz), ha pedig nem, akkor rá tudod kényszeríteni szerencsétlent, hogy folyton bizonygassa. Viszont, ha nem tartod kövérnek magad, abban benne van a bukás lehetősége! Hiszen, ha más annak lát téged, akkor bukta, ennyi volt, kész, vége, megnyílik a föld alattad, game over. Így inkább kényelmesebb sajnáltatni magad, akkor ez nincs benne a pakliban.

Ha ilyeneket osztasz meg, azzal kb. reklámozod, hogy testképzavaros vagy, megfelelési kényszerrel küzdesz, és annyira befolyásolható és gyenge vagy, hogy képtelen vagy magadat érvényesíteni. Nem akarlak lebeszélni róla, de gondoltam, szólok.

Én beszélni magyar, de nem érteni elsőre kép. Azért többszöri elolvasásra sikerült.

Itt arról van szó, hogy te kizárólag az olyan fiúkat veszed észre, akiknek nagymellű, nagyseggű, vasalthajú divatpicsára van szüksége. "Ez a társadalom" - lol, nem, ez a te ízlésed. Ideje megvizsgálni. Azt is érdemes megnézni, hogy te mennyire veszed emberszámba a csúnyácskának tartott, kövérebb fiúkat. Az az érzésem, hogy megint abba futottunk bele, hogy te olyat vársz el, amit nem nyújtasz. Tedd fel magadnak a kérdést: miért ér sorozatosan az az élmény, hogy olyan fiúkat találsz, akiknek az igényei megrekednek ezen a szinten?

*arra az öt percre tart, amíg ki nem csöngetnek és nem mentek ki a büfé elé egy energiaitallal a BFF-eddel, és nem kezditek el megint játszani az agyatokat mindenki előtt

Még egy cry for help. Itt sem értem, hogy a szülők nem veszik észre, amikor a lányt ilyen alatt jelölik meg, ilyet oszt meg, vagy lájkol? Tanárok, rokonok, bárki? Feljebb meg valaki öngyilkosságra buzdít hozzászólásban, amit az admin hónapok óta nem törölt. Még szerencse, hogy valaki reagált rá.

PÁRKAPCSOLAT

Komolyan? Ez a jellemzése az igazi pasinak? Olyat vársz el, amit nem tudsz nyújtani, ráadásul még birtokolni is akarod szerencsétlent, mint valami tárgyat. Lezülleszted egy plüssállat szintjére az embert. Hívjon fel anélkül, hogy te hívnád, írjon anélkül, hogy te írnál, kezdeményezze a találkozást anélkül, hogy te valaha kifejeznéd a szándékod. Lófaszt nem tudsz nyújtani egy párkapcsolatban, de elvársz mindent a semmire.

Amúgy meg mi az, hogy egy igazi pasi féltékeny? Szerintem pont, hogy az féltékeny, aki bizonytalan magában, érzelmileg gyenge, vagy annyira pocsék az emberismerete, hogy olyat választ, aki mellett oka van rá. Egy igazi pasi legfeljebb egészséges mértékben féltékeny, és nem hív fel olyat, nem ír olyannak és nem akar látni olyan lányt, aki ilyen szinten éretlen.

Anyu nem enged el 9 után, vagy mi? Nem értem. Menjél át hozzá, ha látni akarod. Vagy nem is ő rá van szükséged, hanem a várakozására, igaz?

Magadnak is hazudsz, a barátaidnak is hazudsz, de gondolom, ha megkérdezem, hogy milyen társat akarsz, akkor az első az lesz, hogy őszintét.

207 reakció, 16 megosztás. Amennyi társfüggőt látok magam körül, hát, keveslem. Gondoljuk már egy pillanatra végig ennek a képnek a szövegét! Milyen mértékű kiszolgáltatottság és társfüggőség ez? Ez tényleg a "mindegy, csak csináljunk úgy, mintha működne ez a kapcsolat, ami nem működik" esete.

Ugye? Én sem.

Igen, ebből lesz az, hogy vele maradsz amikor megüt, rászokik különféle cuccokra, eltilt a barátaidtól és érzelmileg zsarol. Mindenre igen a válaszod = képtelen vagy nemet mondani.

Kezdem sajnálni, hogy csak 6-700 embert ért el a bántalmazó kapcsolatokról szóló posztom, lehet, hirdetnem kellene a 13-19 éves korosztálynak. Istenem, pedig annyira egyszerű, az összes ilyen kapcsolat egyféleképpen működik 8-10 jellemző sablonnal. Még a dumák is ugyanazok, a helyzetek, az érzések, minden. Nem hiszem el, hogy nem lehet ezt felismerni, semmi ördöngősség nincs benne.

Világos: önmagamban gyenge vagyok, tehát olyan akarok lenni, ami neked tetszik. Nem megoldani akarom a problémát, hanem kielégíteni az egóm éhségét az önigazolásra. Meg akarok felelni, úgyhogy iszok, cigizek, és kavarok egy ismeretlennel - úgyis ez a menci, így meg már lehet, hogy kelleni fogok neked. Micsoda gyümölcsöző kapcsolat születhet ebből...

Világos, hát erre nem az a megoldás, hogy olyan fiút keresek, aki értékel engem! Inkább gyűlölöm a helyzetet, meg magamat, az sokkal jobb.

Igen, tényleg ez sokkal jobb, ha a hajadra meg az alakodra bukik! Hát az teljesen más, mintha a seggedet, vagy a melledet nézné, tényleg! Micsoda gavallér! Ezen túl inkább hajápoló szerekre, fogfehérítő gépre, meg kondibérletre fogom költeni azt a pénzt, amit eddig kivágott felsőkre, meg magas derekú nadrágokra adott anyu hétvégenként. Mostantól olyan fiúk figyelmére vágyom, akiknek a hajam és az alakom kell, nem a seggem! Drasztikus változás.

"Olyan fiúval vagyok együtt, akinek már az is elég, ha a közelébe megy egy másik lány, mert képtelen a gatyájában tartani a farkát."

vagy esetleg

"Annyira értéktelennek tartom magam más lányokhoz képest, hogy a barátomat legszívesebben bezárnám a szekrényembe, hogy ne tudjon még csak ránézni se más lányokra."

Egyik jobb, mint a másik.

"Olyan fiúval vagyok, aki vékonyabbra, szebbre vágyik, és annyira gyenge, hogy egy seggrázással befolyásolni lehet."

Van, aki ráadásul hozzászólásban büszkélkedik ezzel, láthatunk más, jellemző viselkedési mintákat is, ha figyelmesen elolvassuk őket.

Hát, persze, hogy megérdemled! Te vagy a világ közepe, megérdemelsz mindent! Megérdemelsz egy kapcsolatot komplikációk nélkül, sőt, rózsát tövis nélkül! Képtelen vagy megoldani a felmerülő komplikációkat, de ez nem derülhet ki, ha nincsenek komplikációk.

A fiú ne is tegyen fel kérdéseket, de válaszoljon meg mindent! Értékeljen téged a semmiért! A fenti kép egy egyoldalú kapcsolat tökéletes tünete. Neked nem kell tenned semmit - a tökéletes kapcsolat csak úgy jár, hiszen megérdemled.

Variációk egy témára.

És még mindig ugyanerről van szó! Tehát akarok egy papucsot, aki bármilyen faszságomat eltűri, bármit elvisel. Amit teszek ebben a kapcsolatban, annak ne legyen következménye! Ráadásul rögtön egy kocsit is akarok a seggem alá úgy, hogy minden, amit életemben dolgoztam, az az 50 óra közösségi szolgálat volt! Rendeljen nekem pizzát, mert félek a telefonálástól, és fizesse is ki, mert anyu nem adott nekem pénzt. Igazából csináljon meg mindent helyettem, aztán, ha valamit rosszul csinál, majd jól lebaszom.

Mindent akarok a semmiért. Egy balek srácot akarok, akinek megvan a lehetősége egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatra, de inkább engem választ, és 0-24 kiteszi magát a hangulatingadozásomnak és a random érzelemkitöréseimnek. Igen, ezt akarom!

*amíg nem jön a sulinkba egy másik srác aki hasonlít a kedvenc sorozatkarakteremre

Ez az! Végre találtam egy kifogást arra, hogy egy hisztis, önérzetes kis picsa vagyok, aki képtelen bármit kezdeni az életével! Képzeljünk el egy olyan jelenetet, amikor bemegyek a Kormányablakba hivatalos iratokért, és az ügyintéző csapkod, flegmázik, úgy néz rád, mint amikor a hangos lányok méregetnek téged az osztályban, és végül te kérdezel rá, hogy "öhm, segíthetek valamiben"? Ő meg  "ja, csak hiányzik". :(((((

Nem véletlenül ezt hagytam utoljára.

Aki gyakran szokta olvasni a blogot, az tudja, hogy az egyik kedvenc kérdésem ismerkedés közben, hogy mit tudsz nyújtani egy kapcsolatban, amit más lány nem? Ezt a kérdést nem azért szoktam feltenni, hogy kötekedjek, hanem pontosan amiatt, amit ez a kép mond.

Nem fogod pótolhatatlannak érezni magadat, ha nem vagy az. Ha nem vagy az, akkor nem megsértődni kell, meg flegmázni, hanem kialakítani egy pótolhatatlan személyiséget, és olyan tulajdonságaidon dolgozni, amikre a neked tetsző férfiak vágynak. Nyilván, ha azt akarod, hogy a fiúk a hajad meg az alakod miatt szeressenek, akkor ez az egész tárgytalan. Én is fontosnak tartom a pótolhatatlanság érzetét egy kapcsolatban, ezért igyekeztem olyan szempontokat kialakítani ismerkedéskor, amik túlmutatnak ezen.

Érdemes neked is feltenni egy másik kedvenc kérdésemet: kinek szeretnél tetszeni?

Melyik volt a kedvenc képed? Van, amelyikhez hozzáfűznél még valamit? Tedd meg itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha olvasnál még, ajánlom a 21. század és a párkapcsolat címkét, sok érdekes gondolatot találhatsz ezek alatt.