Keresztúri gyilkosság | ,,szerelemféltés" | kapcsolatfüggőség | Stockholm-szindróma

Elvesztette édesanyját a kétéves kislány, akit az exe a szeme láttára lőtt le egy távcsöves vadászpuskával vasárnap hajnalban. Nagyjából ennyi jutott el az olvasókhoz a rákoskeresztúri kettős gyilkosságból, mindenki jól kitombolja magát a szörnyűségeken, aztán, ahogy lekerül a címlapokról, pár nap múlva elfelejtjük az egészet, és lapozunk a következő oldalra Pumped Gabóhoz, miközben körülöttünk ugyanúgy történnek ugyanazok az előzmények, amiket nem vagyunk hajlandóak észrevenni.

Nem foglalkozunk a körülöttünk lévő világgal, és nem értjük.

Baromira nem értjük. Még egy cikket is lusták vagyunk elolvasni róla, aztán magyarázunk, hogy hát, nem is gondoltuk volna!  Minden ilyen esetre jut egy sablonriport, amikor elmondják, hogy a gyilkos olyan csendes, jól szituált fiú volt, sosem gondoltam volna, hogy ilyet tesz. A riportereknek szinte már ki sem kellene menniük a helyszínre megkérdezni a szomszédokat, úgyis mindegyik ezt fogja mondani! Még akkor is, ha a gyilkos figyelmeztető lövést ad le. Az emberek hülyék, iszonyúan hülyék, és emberéleteket veszítenek el, tesznek tönkre amiatt, hogy képtelenek tiszta fejjel gondolkodni.

(Kép: Mihádák Zoltán | MTI)

Ahhoz, hogy jobban megértsük a rákoskeresztúri hármas gyilkosságot, készítettem egy rövid idővonalat, ami a gyilkos és az áldozatok viszonyát mutatja be.

2010 - Az akkor 13 éves Vivien kapcsolatba kezd későbbi gyilkosával, az akkor 18 éves Norberttel. (Ha akkor történt köztük bármi szexuális, az bűncselekmény: nagykorú feküdt volna le 14 év alattival, tehát szexuális visszaélés.) Hogy ez a kapcsolat meddig tartott, az bizonytalan, a Bors szerint három évig jártak.

2014  - Vivien 17 évesen teherbe esik egy másik, ismeretlen férfitól.

2015 - Laura megszületik, Vivien továbbra is iskoláskorú.

2016-17: Vivien szakít Laura édesapjával, de továbbra is tartja a kapcsolatot korábbi exével, Norberttel. Norbert megfenyegeti Vivient, hogy ha nem megy vissza hozzá, megöli. Hívogatja, fenyegeti a lányt, sőt, fegyverrel belő a lakása ablakán, és előfordul olyan is, hogy autóval szándékosan egy oszlopnak hajt, amikor ketten ülnek az autóban, de Vivien nem tesz feljelentést, nem szól senkinek. Norbert mindig bocsánatot kér a halálos fenyegetések után.

2018 - Vivien továbbra is tartja a kapcsolatot Norberttel, rendszeresen beül az autójába, annak ellenére is, hogy időközben új párkapcsolata lett egy harmadik férfival. Norbert ,,beváltja ígéretét", és, miután hazafuvarozta, lelövi volt barátnőjét, és annak új barátját, Dánielt, aztán magával is végez. Vivien édesanyja azt nyilatkozza az újságoknak, hogy a vonat alá akar ugrani, Laura nevelőszülőkhöz kerül.

Hasonló történetet kevesen mesélhetnek el, de ahogy beszélgetek az emberekkel, mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki olyan párkapcsolatban él, amiről halvány fogalmunk sincs, hogy ez miért jó neki. Minden héten-hónapban kiderül róla, hogy a társa bántja, megalázza, felváltva elhanyagolja és használja, beletörli a lábát, felmosórongyként felitatja vele az összes, saját életében felhalmozódott moslékot, aztán kifacsarja, és ezt így tovább a végtelenségig.

Ilyenkor, nemtől függetlenül beindulhat bennünk a védelmező ösztön, és elkezdhetjük akarattal kiterelgetni, vagy épp kirángatni az áldozatot, de ez a leggyakrabban azzal jár, hogy az illető még tovább süpped a moslékban, még lelkesebben túr benne az orrával, és a következő héten még elégedettebben böfögi fel a barátjának-barátnőjének, hogy a másik már megint milyen szemét volt vele - miközben valójában nem is ő a disznó, hanem a bántalmazó.

Érthetetlen, elgondolkodtató, idegesítő és lélekölő, nem igaz? Nekünk az, hiszen mi az objektív, valóságos valóságban élünk, és kívülről, pontosabban felülről szemléljük az esetet. Hogyan lehet ezt megérteni, feldolgozni fentről és lentről, és hogyan ne váljunk áldozattá? Ehhez állítottam össze egy olyan kérdéssort, amit egy képzeletbeli, velem egyidős srác tesz fel nekem, talán még éppen a figyelmeztető lövés előtt.



Mi juthat eszébe az embereknek a bántalmazásról?

Sok tévképzet él az emberek fejében a bántalmazásról. A leggyakoribb hiba, amit a keresztúri példa csak erősít, hogy nemekhez kötjük a bántalmazást. Magyarországon ez különösen erősen megnyilvánul, hiszen több nőjogi szervezet mellett létezik például a NaNE nevű egyesület bántalmazott nőknek, bántalmazott férfiaknak viszont gyakorlati segítség nincs. Pedig férfi, és nő is egyforma eséllyel lehet bántalmazó, illetve áldozat, ez egy olyan viselkedési minta, ami nem függ attól, mi van az ember lába között. Sokan kötik az alkoholizmushoz, mivel gyakran együtt jár, de a bántalmazás köszöni szépen, nagyon jól megvan pia nélkül is. Intelligens és buta ember is egyaránt bánthatja a másikat egy párkapcsolatban; ezt - logikusan - azért kötjük a buta, primitív emberekhez, mert az ő eseteik hamarabb kiderülnek, de ez végül is minden bűncselekménynél így van, mindig a melegítős, alkartetkós, aranyláncos proli bukik le leghamarabb, az öltönyös csak ritkán.

Így alakul ki a közvélemény fejében a róla el se tudnám képzelni, hogy ilyen-gondolat, ami lehetővé teszi, hogy szép csendben tönkretehessen valaki egy embert, akár jegyességben, vagy házasságban. Rassztól, kortól, anyagi helyzettől sem függ semmilyen mértékben, ha egyetlen sztereotípiát kellene mondanom, aminek lehet némi igazságtartalma, az az iskolázatlanság. Felmérés nem készült még erről, de engem meglepne, ha a diplomások körében elterjedtebb lenne a bántalmazó kapcsolat, mint a 8 általánost végzetteknél. (Nyilván egy diplomás is bánthatja a társát!)

Van egy lányismerősöm, tipikus. Elején odavolt érte, közös fotók Instán, Facebookon életesemény, meg minden, most meg el van tűnve, de ha néha látom, akkor is olyan életunt. Nyilván nem valami jó a kapcsolata. Minek van vele?

Ahhoz, hogy nyíltan tudjunk beszélni erről, megértsük a bántalmazó kapcsolatok folyamatát, fontos felismernünk hogy az áldozat, vagyis ez a lány ,,minek ment oda", ő is csak akkor tud hatékonyan segíteni önmagán, és kilépni egy ilyen helyzetből, ha felismeri, hogy miért van vele.
Mi azért nem értjük, mert azt gondoljuk, hogy a pasija úgy működik, hogy ő egy állandóan bántalmazó üzemmódban van, egész nap tombol-rombol, lövöldözik, üt-ver, ahol ér. Nincs olyan, hogy állandóan bántalmazó. Ez az egyszerűnek tűnő tény szokta meghökkenteni az anyukákat, ismerősöket, de még a Cosmopolitan lapjai is elszamárfülesednek ijedtükben, mert mindannyian azt hiszik, hogy ha valaki az elején nem bánt, akkor később sem fog.

A bántalmazó fél a kapcsolat elején annyit jelent a másiknak, amennyit te soha nem fogsz. Tökéletesen el tudta játszani pontosan azt, amire a lány vágyott: határozott volt, kifejezte, hogy akarja a lányt, egy kis finom macska-egér játékkal érdekessé tette magát, jól kezelte a váratlan kommunikációs helyzeteket, irányította az egész folyamatot. Kiváltotta a lányból a végre egy ilyen pasi-érzést ezzel az irányítással. És még valami, ami később fontos lesz: felelőssé tette magát a lány hangulatáért (amit később igyekszik majd megfordítani).

Szóval az összes ilyen kapcsolat hazugság?

Igen. Hazugság, de működőképes hazugság. Egy működőképes kapcsolat, szeretet helyett hazug alapokra építve, és leginkább nem azért működik, mert nekünk hazudnak erről, hanem azért, mert maguknak.

Két alapon működik, ha az egyik nincs, akkor a bántalmazó kapcsolat sincs. Az egyik a bántalmazó kisebbségi komplexusa. Kezdettől fogva az egész irányítás-mánia, és uralkodás iránti ösztön ebből fakad, amit férfi bántalmazó esetén egy lány baromi jól össze tud téveszteni a határozottsággal, hiszen ugyanúgy nyilvánul meg, szerencsétlen meg nem fog mélyebben elgondolkodni ezen, mikor talált egy határozott(nak tűnő) pasit, aki odáig van érte. El is jutottunk a másikhoz, a másik alapja az ember, aki nem szereti magát. Ha az egyiknek nincsen kisebbségi komplexusa, vagy a másik egy kicsit is szereti magát, akkor ez az egész nem történik meg, de mivel a kisebbségi érzet és a szeretethiány is népbetegség, ezért nagyon gyakori a közös, vidámnak tűnő dagonyázás az ilyen kapcsolatokban.

Emiatt a hazugság miatt tartom helytelennek, hogy a jogi nyelv mind a mai napig használja a szerelemféltés kifejezést az ilyen esetekre. Gondolkodjunk már egy kicsit! Amikor a támadó megfenyegette, hogy bántja, megöli, ha elhagyja őt, belőtt az ablakán fegyverrel, vagy lerántotta a kocsit az útról egy oszlopnak, akkor vajon a szerelmet féltette? Nem! Azt a függőséget féltette, amit a lány érzett iránta, azt a félelmet, érzelmi, lelki kiszolgáltatottságot féltette, ennek semmi köze a szerelemhez.

Ez a ,,nem szereti magát" annyit jelent, hogy potenciális lábtörlő?

Nagyjából igen. Hívhatjuk kapcsolatfüggőnek, társfüggőnek, ez ugyanezt jelenti. A kisebbségi komplexusosnak feltétlenül egy olyan társra van szüksége, aki nem szereti önmagát, hiszen csak ilyen emberben tud kialakítani függést az ál-szeretetével, olyanban nem, aki szereti magát. Neki is ez a függés kell, a lánynak is az kell, hogy függjön valakitől - úgy tűnik, hogy win-win, de látod, hogy nem az.

A nemeken túl a leggyakoribb tévhit az, hogy a félénk, szerény kislányból lesz a potenciális lábtörlő. Ismerek ilyet is (és a borítóképe pont a barátjával van - mekkora klisé), de igazából a külsejéből, viselkedéséből ritkán lehet megítélni, hogy valaki szereti-e magát, vagy esetleg kisebbségi komplexusa van, ezért nem célszerű a külsőből következtetni arra, hogy éppen bántalmazás folyik. (Viszont meglepődni se kell, amikor a kokszos melegítős gorilla, vagy az életét az alapozó-szemhéjtus-szoli kombóra fektető lány kapcsolatánál felfigyelsz a jelekre, hiszen az első gyakran párosul kisebbségi komplexussal, a második meg szeretethiánnyal.)

Kisebbségi komplexus, meg szeretethiány. Ennyi a nagy titok az mögött, hogy egy tahó becsajozik?

Ez azért nem ilyen egyszerű. Van néhány fogalom, amiket jól összemosva ki lehet faragni egy egész alternatív valóság építőkockáit. A bántalmazás nem egy cselekmény, ez egy életmód. Szükség van egy teljesen eltorzult valóságra ahhoz, hogy hosszútávon valaki ki tudjon építeni, vagy el tudjon viselni egy ilyen párkapcsolatot, házasságot. Mi ezért nem értjük, nekünk ez nincs.

Az áldozat, aki ebben a másik valóságban él, nem tudja elkülöníteni a hazugságot az igazságtól, miközben belül azt hiszi, hogy el tudja. Itt a hit a lényeg; mivel hisz abban, hogy ő tudja, mi az igazság, ezért nyugodtan lehet tömni a fejét olyanokkal, hogy: bocsánat, hogy azt mondtam, hogy megöllek, többet nem fordul elő, megígérem... Nem tudja elkülöníteni a törődést az ellenőrizgetéstől. A lány, akit mondtál, azt gondolja, hogy törődik vele a barátja, miközben felhívogatja félóránként, mikor nincs otthon, és belépked a Facebook fiókjába. Azt gondolja, hogy ez törődés. Hogy megszabja, mit vehet fel egy buli előtt, vagy milyen képet tehet ki az Instára. Törődnek vele, tehát szót fogad. Számára ez jobb, mintha egyáltalán nem foglalkoznának vele, gondolj bele, eleve ezért van vele. Nem tudja elkülöníteni a szeretetet a függéstől, a kényszeres csimpaszkodástól.

Mi elég kreatív, ötletes emberek vagyunk, de ha velünk jött volna össze ez a lány, előfordulhatna, hogy néha unatkozik. A mi valóságunk változatos, de néha az izgalmak mellett az unalmat is tartalmazza, az alternatív valóság viszont soha nem unalmas, soha nem lehet megszokni, soha nem kényelmesedhetsz bele, hiszen mindig jön valami, ami nem jó, és kizökkent. Ez egy saját életét nullára értékelő, szeretethiányos kislánynál akkora vonzerő, amit semmivel nem tudsz felülmúlni. Végre valaki törődik vele, ráadásul mindig történik vele valami!

Értem, hogy miért jöttek össze. Miért marad a lány ezek után is vele?

• ,,mert szeretem"
• ,,olyan kedves tud lenni"
• ,,rossz gyerekkora volt, ezért ilyen"
• ,,majd mellettem megváltozik"
• ,,az elején olyan jó volt vele"
• ,,amikor bántott, akkor csak részeg volt/be volt tépve"
• ,,a lelke mélyén ő jó ember"
• ,,hátha olyan lesz, mint régen"
• ,,nem találnék még egy ilyen embert"
• ,,amúgy jó vele, csak néha ilyen, amikor rossz kedve van"

Elég, elég! Ezt hallgatni is rossz. Ha annyi ezresem lenne, ahányszor ezeket hallottam, vehetnék egy házat a tengerparton.

Ha pedig annyi, ahányszor szakítottak is utána, megvehetnéd az egész tengert.

Ezek nagyon átlátszó dumák! Ez a lány tavaly még magabiztosan pózolt az Instán, mint egy modell. A tekintete is azt sugallta, hogy ő soha nem kerülhet ilyen helyzetbe. Hogy lehet egy ilyen nőt így ,,betörni", hogy még a képeket is letörölje?

Úgy, hogy eleve nem tartotta magát sokra. Az ilyennel van a legkönnyebb dolga a bántalmazónak, itt igazából csak egy szerepcsere történt. A pasi vette át a lájk szerepét. Mostantól már az önképe életben tartásához a pasi kell, nem a sok lájk. A pasi pedig kiszámíthatatlan, akárcsak az, hogy mikor fognak téged kedvelni. A pasi gyakorlatilag a lány számára egy két lábon járó lájk-gomb, ami néha dühös, néha szomorú, néha meg vicces, de soha nem unalmas.

Nekem mindig is gyanús volt, de beszélgettem ezzel a lánnyal, és azt mondta, jól megvannak, sőt, a pasi el akarja jegyezni. Ez most komoly?

Önmagának is hazudik, és neked is fog. A barátnőivel lehet, hogy megoszt egy-két részletet, de egyébként ilyenkor ez egy általános reakció: akit bántanak, az tagad, hárít, és ha kell, hazudik. Hidd el, mindent meg fog tenni azért, hogy aki a mi, valóságos valóságunk szerint próbálja értelmezni azt, ami vele történik, az ezt ne tehesse meg. Nem fog neked beszélni arról, hogy a másik lekurvázza, hogy megalázza, hogy a sarokba löki, hogy megfenyegeti azzal, hogy megöli, sokkal hamarabb mondja azt, hogy jól megvannak. Egyszerűbb, kényelmesebb, nem kell magyarázkodni. Emlékezz, arra, amit az előbb mondtam: az erős hitre, hogy ő belülről, a kapcsolatból tudja, mi az igazság, hiszen benne van. Ez pont olyan valóságtorzítás, mint ami az Instán történik, és pont annyira jó társaság ehhez a pasi, mint a szívecske a profilképedhez.

Ez egy partners in crime-jellegű kapcsolat. Hiába bántják, hiába ütik meg, hiába lőnek be az ablakán fegyerrel - talán egy-két barátnő kivételével -  az ismerősök előtt falazni fog a pasinak akkor is, ha teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ez az egész, amit mond, hogy jól megvannak, egy hazugság. Ha nem tenné, leomlana az alternatív valóság, és ő is teljesen elvesztené az önképét, amit jelenleg a srác tart életben, ez pedig elviselhetetlen fájdalommal járna. Hasonlóan, mintha valaki belépne egy szektába, befizetne egy csomó pénzt a szekta vezetőjének, aztán rájönne, hogy hülyeség volt, amit csinált. Ha már ennyit belefizettem, minek lépjek ki? Mindkét helyzetben ez a dilemma, csak a pénzt azt megértjük, a személyiség előtt meg értetlenül állunk.

Gyakorlatilag ez egy kurva-strici viszony, prostitúció nélkül?

Hasonlítható hozzá, de ha így, ilyen formában szembesíted ezzel a lányt, vagy a barátnőit, ki fognak röhögni, hiába van igazad.

Mindkettő ugyanúgy épül fel: van egy szeretethiányos fél, meg egy másik, aki bizonygatni akarja mindenáron, hogy ő mekkora ember. Az utóbbi öncélúan felhasználja a másikat úgy, hogy elhiteti vele, hogy ő is jól fog kijönni ebből az egészből. A lány szerelmes lesz, és innentől bármit megtesz, akár hazudik az ismerősöknek, leépül lelkileg, függővé válik az emberektől, (meg azért itt sokszor mástól is), elviseli, hogy megfenyegetik halálosan, nem tesz feljelentést, nem mondja el senkinek. Ja, a dinamikája nagyjából ugyanaz.

Hogy működik ilyen hatékonyan ez az alternatív valóság?

Egy Lenore E. Walker nevű pszichológus is felfedezte, hogy rengeteg az ugyanolyan típusú bántalmazó kapcsolat. Ő az alternatív valóságot három részre osztotta:

• Mézeshetek. A fiú ráérez, mire van szüksége a lánynak és hogyan, a tenyerén hordozza a lányt, ajándékokat vesz neki, magyarul alapot ad arra, hogy ,,az elején még olyan kedves volt".
• A feszültség felgyülemlése. A fiúnak semmi sem jó, mindenbe beleköt, először csak passzív-agresszióval bántja a lányt, majd ordibálni, fenyegetőzni kezd.
• Erőszakkitörés. A fiú megrángatja a lányt, esetleg meg is üti, majd kezdődik az egész elölről: rózsa, csoki, telefon, ,,többet nem fordul elő", ,,nem úgy gondolta", ,,kihozták belőle a körülmények", ,,megbánta" és a többi szokásos.

Lenore-ral szemben én fontosnak tartom kiemelni, hogy ez fordítva is megtörténhet, nő is tönkretehet férfit hasonló módszerrel, aztán ugyanígy visszakönyörögheti magát hozzá.

Ez túl egyszerű. És még mindig nem értem, miért jó a lánynak?

Első slukkra a cigi se jó. Aztán egyszer csak azon veszed észre magad, hogy már te mész be érte a dohányboltba. Hiába tesz tönkre, nem fogod tudni letenni, és ha le is teszed, utána nagyon ergyán érzed magad. Erre is pont ugyanolyan egyszerű rászokni.

Igazán addiktívvá tényleg a spontaneitás, a kiszámíthatatlanság teszi, ahogy egyébként a lájkolást is. Nem tudhatod, mikor fognak kedvelni, nem tudhatod, mikor fog bántani - mindig ott az izgalomfaktor, a váratlanság. Ha előre tudnád, hogy 18:30-kor ordibálni fog veled, :45-re meg már a falnak lök, nem lenne benne semmi érdekes. A bántalmazó kapcsolatban ez a három rész rendszeresen visszatér, hónapokon belül, de mégis kiszámíthatatlanul, így soha nem tud unalmassá válni.

Ilyenkor a türelmét teszteli?

Inkább azt, hogy meddig mehet el, hogy mi fér bele, magyarul, hogy a lány mennyire szereti önmagát. Belefér-e ordibálni vele, belefér-e belőni az ablakán, belefér-e megfenyegeti halálosan, és a többi. Ha a másik semennyire nem szereti magát, akkor van a legegyszerűbb dolga, hiszen innentől tényleg bármit megtehet vele. Az emberrel, aki nem szereti magát, bármit megtehetsz, bármire ráveheted - így működnek a reklámok is. Minél jobban elégedett vagy magaddal, annál kevesebb moslékot lehet a szádba tömni. Mi a rendőrséghez fordultunk volna, ha egy férfi, akár a barátunk, azt mondta volna, hogy megöl, ha elhagyjuk.

Ahhoz, hogy az alternatív valóság állva maradjon, el kell torzítani az áldozat saját magáról kialakított képét. Erre jó az, hogy:

• más úgy sem viselné el a hülyeségeid
• másnak, aki kiválthatná belőled ezt a végre egy ilyen pasi-érzést, úgy sem kellenél
• másnak te nem vagy szép,
• nem lehet rád bízni semmit,
• miattad vesztem össze ezzel meg azzal,

és persze az, ha semmitmondó, apró, hétköznapi dolgokba is beleköt, megváltoztatja a másik. A legjobb kapcsolatban is illik alkalmazkodni egymáshoz, de a bántalmazónál ez egy öncélú szerepet tölt be, és csak arra szolgál, hogy irányítson, idomítson, ráadásul nem is kölcsönös, tehát ugyanarra a változásra fordítva már nem biztos, hogy hajlandó lenne a bántalmazó fél.

A másik, csalhatatlan jele a bántalmazó kapcsolatnak, ha az egyik fél elvitatja, megakadályozza a másik érdemeit, az önálló élményeit, a független sikereit. Ha van olyan jel, amiből 100%-ig meg lehet bizonyosodni, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat, akkor ez az. Meg kell figyelni: hogyan áll az illető a másik munkahelyi sikereihez? Mi a helyzet a sporteredményekkel? Hogyan fogadja, ha olyasmit tett, amivel kivívta mások elismerését? Ha vele együtt örülne, és biztatná, hogy folytassa így tovább, akkor azzal fenntartaná a lehetőségét, hogy másnak is kellhet, és ellentmondana az előző bekezdésnek. Ha nem tud örülni a független sikernek, lekicsinyíti, elvitatja az érdemeit, az viszont pont beleillik ebbe az alternatív valóságba.

És ha ezeket elmeséli egy-két barátnőjének, ők nem kapják fel a fejüket erre?

Dehogy kapják. Az összes idióta, Éjjel-Nappal Budapesten szocializálódott, önálló gondolatok nélküli, szeretet- és lájkhiányos barátnője meg fogja erősíteni abban, hogy

,,minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek".

Ezektől hazaér, megnézi az agyvérzést okozó idézetes oldalakat, azok meg azt írják: ,,amíg veszekszik veled, addig fontos vagy neki!" Ezek után azt gondolhatja, hogy ez egy kapcsolat velejárója, ez a normális - megfenyegeti halálosan, aztán bocsánatot kér, sőt, még örüljön, hogy nem ölte meg. Előfordul! Van ilyen! - gondolhatja ilyenkor a másik. 

A környezetében, ahol él, valóban ezt szokta meg, külső megerősítést is kap hogy ez jó dolog, és innentől már nem érzi biztonságban magát, ha hirtelen nem ez veszi körül, nem tudja értelmezni a hagyományos értelemben vett szeretetet, amit mi, normális emberek nyújtunk a másiknak, ha szeretjük.

Ez a hozzáállás életekbe kerül. - Forrás: Pinterest

Normális, hogy látványosan nem egyenlő felek a kapcsolatban?

Persze, ma már minden normális. Így válik számára normálissá, ha az egyik fél a szolgája a másiknak, ha bántják, ha érzelmileg zsarolják. Ha levetítesz neki egy 2 órás YouTube videót, ami húsz kiegyensúlyozott, boldog, magyar párt mutat be, akik ezektől mentes kapcsolatban élnek, akkor sem fogja érteni, hogy van ilyen. Neki nem ez a normális.

Egy nyugat-afrikai törzs a mai napig tart egy Nkuho nevű szokást, ami arról szól, hogy 15-18 éves lányokat elzárnak a külvilágtól, és 1-3 év alatt felhízlalnak. Lehetsz te diplomás egyetemi professzor, Afrika-kutató évtizedes tapasztalattal, ha te beülsz ebbe a törzsbe, és megpróbálod elmagyarázni, hogy ez a szokás undorító, ők ezt nem fogják érteni, sőt, az is előfordulhat, hogy sértőnek veszik. Mivel az Éjjel-Nappal Budapest és a telefont nyomkodó szülők egy teljesen más szociális mintát adnak át a bántalmazott lányoknak, ugyanez a helyzet akkor is, ha te leülsz egy ilyennel, és megpróbálod megbeszélni, hogy figyelj, nézd, más fiúk nem fognak téged bántani, megfenyegetni, nem fognak téged megcsalni. Nem fogja érteni, hogy miről van szó, és te leszel az élettelen, gyász, pusztulat hogy bele mersz szólni az ő életébe.

Mindenhonnan az ömlik az arcunkba, az Instán, a Facebook-csoportokban, a környezetünkből hogy elfogadás, elfogadás, elfogadás. ,,Fogadj el mindent, ha pedig nem fogadsz el valamit, gonosz vagy, és különben is, görgess tovább." Ez az elfogadáskultúra az, ami már sok lány életébe került.

Ez működik az araboknál is?

Hasonló, igen. Eleinte a tenyerén hordozza a lányt, úgy tűnik, bármit megtesz a boldogságáért, aztán ha már megnyerte, utána kisajátítja, parancsolgat neki, megmondja, hogy mit (nem) vehet fel, birtokolja, bezárja, megfosztja minden önálló gondolatától, elveszi mindenét, az önbizalmával kezdve. Borsa Brown Az arab című könyve elég hatékonyan romanticizálja ezt a viselkedést, ráadásul azt az érzetet is keltheti az olvasóban, hogy az összes arab ilyen, pedig már az elején leírtam, hogy a bántalmazás nem rassztól függ, az arabok között is vannak, akik felfogták, hogy a férfi és a nő egyenrangú. A másik, ami miatt ezt nem engedtem volna kiadni, hogy tovább erősíti azt, hogy nőként megváltoztathatsz egy bántalmazó férfit, pedig a valóságban - a miénkben, nem az alternatívban - biztos, hogy egyedül teszi, és nem másért.

Én akkor sem fogadom el, hogy bárki is bántsa a másikat! De mégis mit tudok csinálni?

Nem mi vagyunk hatással a lányra.

Semmit nem tudunk csinálni.

Nem mi leszünk az új fiúk, akik majd megmutatják a szép lánynak, hogy milyen szép az élet, és a valóság nem szar. Amíg ez a lány úgy érzi, hogy csak a szartengerben tud értékes lenni, addig te hiába akarod elvinni a Gundelbe vacsorázni, nem fog veled elmenni. Neki ez így kényelmes, biztonságos, jó érzés. Ő itt, ebben a helyzetben értékesnek, magabiztosnak érzi magát, úgy érzi, foglalkoznak vele, míg a Gundelben félne, hogy csak egy egyszerű lánynak nézik, figyelmen kívül hagyják, akkor is, ha semmi alapja rá.

Képzeld el, hogy azt látod, hogy az utcán a kis melegítős, nyakláncos, napszemüveges utángyártott Curtis éppen püföli a barátnőjét, te pedig odamész segíteni a lánynak, és lefogod a srácot.

Nem ritka, hogy ilyen esetben a bántalmazott lány neked esik, mivel annyi jön le neki, hogy a barátját bántod,

az már nem, hogy tíz másodperccel ezelőtt még őt bántotta a barátja.

Egy pofon nem tudja kizökkenteni őt az alternatív valóságból - ahhoz az túl erősen van felépítve. Sőt, sokszor még ,,erősíti is a köteléket", hiszen úgy érzi, most együtt vannak bajban. Az egyik ideges, a másik pedig fél. Partners in crime, emlékezz!

Ez nekem inkább Stockholm-szindrómának tűnik.

Az hát, traumatikus kötődés. Akit bántanak, azonosul annak a gondolataival, aki bántja őt. Visszatérve a kurva-strici kapcsolatra; ha egy lányt kivisznek külföldre, nem beszéli a nyelvet, nem ismer senkit, nem tud hol lakni, sokszor nem is tudna mit enni: az egyetlen ismerős, biztos pont az, aki kivitte. Akkor is ő az egyetlen biztos pont, ha épp minden nap bántja, lekurvázza, ordibál vele, vagy épp a falhoz löki. Nem kell ehhez külföldi környezet, léteznek annyira elkeseredett emberek, akik itthon, a saját környezetükben is pont ennyire elveszettnek érzik magukat, vagy épp már benne vannak egy hasonló kapcsolatban, és anyagilag hagyták magukat kiszolgáltatni. Innentől kezdve lényegtelen, hogy az egyik fél megfenyegeti, hogy megöli, rálő a lakására, akkor is ő marad az a biztos pont, aki foglalkozik vele.

Amikor pillangók repkednek a gyomrodban, az lehet szerelem is, és félelem is. Egy érzelmileg éretlen kislány meg nem fogja tudni megkülönböztetni egymástól, örül, hogy történik a kis életében valami izgalmas.

De mik ezek az idézetes oldalak? Tumblrön is láttam, hogy ha veszekszel valakivel, akkor biztos szeretitek egymást. Idióták ezek?

Nem, csak figyelemhiányosak. És ilyenkor egy lány egyszerűen fontosnak érzi magát. Ettől úgy érezheti, Ő fontos, mert a pasi vele foglalkozik, Ő válthatta ki belőle azt, hogy már ne tudjon uralkodni magán, Ő hozta ki belőle, hogy megüsse, Ő a világ közepe. Van az a mértékű figyelem- és szeretethiány, amikor egy lányt erre elönt a büszkeség, és csak később, vagy talán soha nem fogja fel a bántás súlyát, csak azt érzi, hogy törődnek vele, figyelnek rá.

Ilyenkor kb. egy brazil szappanopera főhősnőjének képzeli magát, akit Juan Miguel pofozott fel?

Pontosan! Ilyenkor ebben az alternatív valóságban Ő lett a főszereplő, Esmeralda, aki a latin szeretőből, Juan Miguelből

érzelmi túlcsordulást váltott ki. 

Nem az a lényeg, hogy felidegesítette, és nem is az ütésen, hanem az, hogy ez a lány erős hatást váltott ki egy férfiból. Innen jön a félreértés, hogy a nők az agresszív férfiakra buknak, pedig nem! Abban, hogy egy eleve agresszív, mogorva férfiból hatást váltasz ki, semmi poén nincs. Viszont ha Juan Miguelt, az érzéki latin szeretőt dühíted fel, az már eredmény, az már valami, hiszen ő nem ilyen! Ha Juan Miguel mással veszekedne, ordibálna, az féltékenységet szülne a lányban, hiszen eközben ő mással törődik, neki más a fontos, más váltotta ki belőle az érzelmi túlcsordulást, más vált főszereplővé, és nem ő.

Attól, hogy ti egy kandalló elé terített pokrócon ülve, a félhomályban teáztok, és simogatjátok egymás testét-lelkét összebújva, nem fogja főszereplőnek, fontosnak érzi magát, hiszen így nem vált ki belőled semmit, legalábbis amit kivált belőled, az nem látható, legfeljebb érezhető. Ezekben a kapcsolatokban viszont teljesen más érzelemre van szükség ahhoz, hogy működjön, hiszen az alapja is hazugság, így ezekből az átbeszélgetett éjszakákból, és ehhez hasonló romantikus programokból ő semmi olyat nem fog levenni, hogy fontos vagy neki, a látványos veszekedésekből viszont már igen.

Egy ember, aki nem szereti magát, nem fog ahhoz vonzódni, ha a szó hétköznapi értelmében szeretik őt.

(Nyilván ezt lehet azzal palástolni, ha a lány kérdés nélkül is hangoztatja, hogy mennyire odavan az érzelmes fiúkért, milyen fontosnak tartja, hogy romantikus legyen stb., emlékezz arra, mit írtam a három szakasznál az erőszakkitörés után.)

Előfordulhat olyan, hogy az áldozat szándékosan kiprovokálja a bántást, és konkrétan megdolgozik azért, hogy a másikból kihozza ezt, hogy aztán főszereplővé, Esmeraldává váljon?

Hát, haver, ezt ne említsd meg egy nőjogi fórumon!

A figyelem- és szeretethiány miatt előfordulhat ilyen. Gondolj bele, ha például minket provokálna egy lány, mi hamarabb szakítanánk, vagy ha mégsem, inkább próbálnánk ezt megbeszélni, és nem bántanánk semmiféleképpen. Nem fenyegetnénk meg halálosan, nem rongyolnánk bele az oszlopba egy kocsival szándékosan, nem lőnénk le senkit. Két ember kell ehhez, és bizony itt válik fontossá, amit feljebb írtam: az elején a férfi felelősséget vállal a lány hangulatáért. Ha a lány a kapcsolat közben kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, önző, kompromisszumképtelen hangulatember lesz, vagy szándékosan provokálja a másikat, akkor szakítani kell, nem pedig bántani. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a lány mennyire sassy, ez senkit nem jogosít fel arra, hogy bántsa őt. Az áldozat tehát nem hibás. 

Az alternatív valóság újabb alappillére, hogy a másik sosem lehet elég jó. Ha az áldozat elérné magával szemben az elég jó minősítést, akkor felébredne, és a valóságos valóságban találná magát, ráeszmélne, hogy mi történt vele, és kilépne a kapcsolatból. Így fordulhat elő, hogy egy bántalmazó

a világ legjobban viselkedő, kinéző barátnőjét is bántaná, bármit is tesz,

és így válik teljesen érdektelenné, hogy a lány úgymond mivel ,,provokálta ki" a bántalmazást, hiszen a bántalmazóra hárul az összes felelősség. Ebben a nőjogi szervezeteknek igaza van. (Azon túl persze, hogy ezt még mindig nem kellene nemekhez kötni, hiszen férfi is egyforma eséllyel lehet áldozat.)

Mint ahogyan minden kapcsolatban, itt is mindkét fél hibás a problémák kialakulásában. A bántalmazó fél a saját hibáit mindig eltusolja, az áldozat hibáit pedig kihangsúlyozza. A nőjogi szervezetek ezt próbálják egyensúlyozni azzal, hogy a fordítottját mondják: ,,a bántalmazott lány sosem lehet hibás semmiben". Valóban nem felelős azért, mert bántották, de ha nem szembesítjük a hibával, azzal az a gond, hogy amint lehetősége lesz ismét pasizni, ugyanígy hagyni fogja magát felszedni, hiszen azt fogja gondolni, hogy ez nem is volt hiba! Ahhoz, hogy többször ne kapjon halálos fenyegetéseket, ne lőjenek rá, és ne akarják megölni, muszáj szembesülnie azzal, hogy bizony nem volt jó ötlet kapcsolatba lépni egy ilyen emberrel, itt az ideje kerülni ezt az embertípust, aki így viselkedik.

Vajon mit válaszolt volna, ha megkérdezem, hogy mit szeret ebben a pasiban?

• ,,ő az igazi"
• ,,olyan kedves, mindent megtesz értem"
• ,,különlegesnek érzem magam mellette"
• ,,mindig olyan őszinte velem"
• ,,figyel rám, tudja mi kell nekem"
• ,,jó az ágyban"
• ,,olyan bolond, lehet vele hülyéskedni, de ha kell, tud komoly is lenni"
• ,,annyi közös van bennünk"

Ha már ilyesmit kérdezel tőle, érdemes nem úgy feltenni a kérdést, hogy mit szeretsz benne, hanem, hogy mi az, amiért felnézel rá. Ugyanezt a 7-8 általános baromságot fogod megkapni tőle, viszont amíg az ál-szeretet rózsaszín felhőként veszi körül, addig az, hogy felnéz-e ezek miatt a teljesen hétköznapi dolgok miatt a pasira, már nem biztos, hogy olyan egyértelmű, és akár el is gondolkodtathatja a lányt.

(,,Lehet, hogy addig ver, amíg vért hányok, és meg nem halok, de legalább van pasim! Nem úgy, mint nektek, picsák!")

Az is mekkora klisé, hogy ,,lehet, hogy bánt, de legalább nem csal meg"!

Ó, dehogynem csal meg! Én ezt azért nem hallom olyan gyakran. A tulajdonosnak lehet több tulajdona is, pont erről van szó. Itt a tulajdonos számára a tulajdon csak az alternatív valóságban számít érző embernek, a valóságos valóságban csak egy tárgy, ami kiegyensúlyozza a komplexusát. Ha a lelki egyensúlyhoz több tárgy kell, akkor elkezd más lányokkal/fiúkkal beszélgetni, ha meg a tárgy rosszul működik, akkor belerúg egyet, hátha úgy helyrerázódik. Itt is kulcsfontosságú az önbecsülés hiánya, hiszen azért egy olyan ember, aki tartja valamire magát, képtelen ezzel érvelni, hogy lehet, hogy bánt, de legalább nem csal meg, hiszen nem érzi tárgynak magát. Az önbecsülés meg nem olyan, mint a biciklizés, hogy futsz utána a seprűnyéllel egyensúlyozva, amíg ő ül a biciklin, és akkor majd megtanulja. Önbecsülést nem tőled fog kapni.

Hogyan lesz ezeknek a kapcsolatoknak vége?

Általában úgy, hogy az áldozat talál egy másik, hasonlóan határozott, irányító embert, aki ismét megeteti vele ugyanazt. Mivel az áldozat állandóan arra vágyik, hogy olyan legyen, mint az elején, a másik mellett meg pont ugyanazt az ál-szerelmet éli át, mint amit a jelenlegivel az elején, ezért könnyen átugrik egyik kapcsolatból a másikba. Érzelmileg azonnal, kívülről, látszatra pedig ad egy-két hetet a dolognak, amíg kitalálja, hogy tálalja az új kapcsolatot az ismerősei, barátnői, családja előtt. Csöbörből vödörbe. Mivel az egészben kulcsszerepet játszik a kapcsolatfüggőség, nagyon ritka és különleges eset az, ha egy lány ilyenkor úgy lép ki a kapcsolatból, hogy utána hónapokig sehol senki, és felépíti a saját személyiségét, kialakítja a saját, önálló életét, nem megy vissza az exhez, nem tartja vele a kapcsolatot, nem ül be az autójába, de nem is kezdi el gyűlölni a férfiakat, egyszerűen csak dolgozik, gyűjtöget, csajos napokat tart a barátnőkkel, kialakít egyedül egy hétköznapi rutint.

Ha kívülről mi nem tudunk semmit csinálni, a lánynak hogyan sikerülhetne kitörni ebből?

Ha elolvassa ezt a beszélgetést, és nem tartja hülyeségnek, az már fél siker.

Miután kiszakadtak egy ilyen kapcsolatból, és egyedül szédelegnek a hirtelen jött valóságos valóságban, sokan fordulnak trénerhez. Szabó Péter, önbizalomedzők, és a többi, akiknek nyilván nem az a céljuk, hogy ne legyenek ilyen kapcsolatok a világon, hiszen akkor nem lennének emberek sem, akik fizetnek ezekért a könyvekért, előadásokért.

Aki elhanyagolja a lelkét, annak ott a tréner - aki törődik a lelkével, annak pedig ott a pszichológus.

A bántalmazó kapcsolatok ma egy nagyon trendi téma, és szerencsére sok pszichológus is foglalkozik ezzel, de ha nem keresik meg őket, ők nem fognak bekopogtatni a lány ajtaján, aki hirtelen letörölte a Facebookjáról a 180 erőltetett mosolyos közös képet, és leszedte, hogy kapcsolatban. Fel kell keresni egy szakembert, és el kell mondani neki, hogy kapcsolatfüggő vagy, de nem akarsz az lenni. Segíteni fog.

Idealizálni kell. Olvass romantikus történeteket, nézz romantikus filmeket, sírjál, fordulj magadba, gondolkodj! Ásd meg a szakadékot aközött, amit történt veled, és aközött, amire ebben a valóságos valóságban vágysz! Fájdalmas lesz, de megéri. Gondolj arra, amikor egy másik fiú meglát az esküvői ruhádban, amikor együtt főztök valamit, amikor összebújtok, amikor a karjaiban tartja a közös gyereketeket, és semmi esetre se add alább annál, aki mellett ez 100%-ban teljesülhet. Az ,,amúgy imádjuk egymást, csak ő néha ilyen" nagyon messze van a 100%-tól, még az 50-től is. Érdemes körülnézni azok között, akik eleinte kevésbé tűnnek határozottnak, irányítónak, hátha közülük találod meg az ideális társat.

Beszélgetni kell. Fiúkkal, flörtölés nélkül, és lányokkal, akik már megtalálták az utat a meghunyászkodás és a férfigyűlölet között. Olyanokkal, akik felébresztik benned az igazságérzetet. Egy-egy jól elhelyezett félmondat is elég egy okos embertől, hogy elindítson benned egy olyan lavinát, ami befalazza számodra ezt az alternatív valóságot, és soha többé nem akarsz majd visszamenni. Ki kell mondanod, hogy ebben a valóságos valóságban hogyan látod azt, ami történt. Hogy lekurvázott, hogy más lányokkal beszélgetett, hogy megráncigált, hogy megfenyegetett. Szembesítened kell magad a valósággal, és nem árt, ha mások is szembesítenek vele, hogy szakíts, hogy elköltözz, és hogy ne magadat csapd be, hanem magad mögött az ajtót, és soha ne nézz vissza. (Szabó Péter nem fog ezzel szembesíteni!) A bántalmazó pontosan tudja, hogy egy időzített bombán ül, ami egyetlen mélyreható beszélgetéstől is felrobbanhat, éppen ezért tiltja el a másikat bizonyos emberektől, akik a valóságos valóságból, objektíven megítélve elmagyarázhatnák neki, hogy ő most gyakorlatilag egy kurva-strici viszonyhoz hasonlítható kapcsolat része. Általában persze ez nem sikerül, de a bántalmazó szemszögéből az a biztos, ha az áldozat nem is gondol magára áldozatként egyáltalán.

Ne tartsd vele a kapcsolatot! Ha rájössz, hogy mekkora semmitmondó kliséáradattal kínoztad azt, aki megkérdezte, miért vagy a másikkal, és mit szeretsz a másikban, onnan ez már egyszerű lesz, hiszen magad is felismered, hogy a jó az ágyban az minden második-harmadik emberre igaz, mint ahogy a kedves, aranyos, őszinte stb. is. Semmi értelme szakítás után tartani a kapcsolatot, hiszen minden egyes Messenger-üzenet egy meghívó vissza a kényelmesnek, biztonságosnak tűnő alternatív valóságba ahelyett, hogy végre teljesen kitörnél, és elfelejtenéd ezt az egészet.

Legyenek elvárásaid! A bántalmazó kapcsolatok úgy születnek, hogy a felszedett félnek fogalma sincs arról, hogy valójában mire vágyik, mit keres egy emberben, aki felszedi, az viszont nagyon jól tudja azt hazudni, hogy a másiknak valójában ő minden vágya. Elvárások nélkül ez tényleg így tűnhet.

Ha csak egyetlen dolgot választhatnál, amit ebből a beszélgetésből megértethetsz ezzel a lánnyal, mi lenne az?

Soha, semmilyen körülmények között ne szüljön hasonló kapcsolatba gyereket! Az tök érdekes, hogy én órák óta arról írok, hogy hogyan teszi tönkre a saját életét egy ilyen kapcsolattal, de egy kisbabát ne tegyen ki ennek semmi esetre. A lehető legrosszabb döntés. Laura, a lövöldözés két és fél éves szemtanúja pontosan tudja ezt.



KLISÉ-MAGYARÁZAT - Miért vagy vele?

• ,,mert szeretem" = mert ő szeret engem, de én magamat nem, és kell egy támasz. Azt érzem, hogy önmagamtól semmit nem tudnék gondolni a világról, nem tudnék elérni semmit, egyedül sok pénzt sem tudnék keresni, egyedül nem érzem jól magam, ezért kell valaki. Egyedül nem állnám meg a helyem, ezért kell ő.
• ,,olyan kedves tud lenni" - ne szórakozz, Kim Dzsong Un is kedves tud lenni a palota őrségével, mielőtt bemegy és kilövi az atomrakétát. Kedves tud lenni, Istenem, hogy lehet ezt okként megnevezni?
• ,,rossz gyerekkora volt, ezért ilyen" - több embernek volt rossz gyerekkora, mint akinek nem, szinte mindenkit traumatizál a felnőtté válás. Vannak, akik gyengék, és erre fogják, ha bántanak - és vannak, akik erősek, és nem veszed őket észre.
• ,,majd mellettem megváltozik" - nem változik meg, ilyen még soha nem történt. 
• ,,az elején olyan jó volt vele" - az elején a kurvának is tök jó, akit végül napi tíz-húsz ember használ ki. Mit jelent, hogy az elején olyan jó volt vele? Akkor most már nem is lehet rossz? Most már nem is szakíthatsz?
• ,,amikor bántott, akkor csak részeg volt/be volt tépve" - nem kényszerítette senki, hogy megigya, vagy elszívja azt a valamit, ez az ő felelőssége volt.
• ,,a lelke mélyén ő jó ember" - a lelke mélyén az állatkínzó is jó ember, csak kihozták belőle a körülmények, nem igaz?
• ,,hátha olyan lesz, mint régen" - egy ideig olyan lesz, miután jól megbántott vagy megvert, aztán kezdődik az egész elölről.
• ,,nem találnék még egy ilyen embert" - jaj, dehogynem, sajnos túl sokat is.
• ,,amúgy jó vele, csak néha ilyen, amikor rossz kedve van" - ha végigolvastad ezt a bejegyzést, és nem érted, hogy ez miért nevetséges ok egy párkapcsolatra, akkor semmi értelme nem volt elolvasnod.