6 nehéz lépés azoknak, akik társaságban is nyomkodják a telefont

,,Legalább napi 30 percre felejtsd el a telefonod!" - írja az egyik női magazin. Wow, komolyan? Erre nem is gondoltam volna! Hogy ez milyen egyszerű! Vagy mégsem?

Minden nagyobb társaságban, baráti körben meg tudunk nevezni legalább egy olyan embert, aki beszélgetés közben ahelyett, hogy a többiekre figyelne, állandóan nyomkodja a telefonját. Lehet ezt tahóságnak, tiszteletlenségnek felfogni, mert az, de érdemes megvizsgálni, hogy hogyan süllyedhet valaki odáig, hogy a körülötte ülő ismerőseinél jobban érdekli a Messenger, vagy a semmitmondó hírfolyam.

Hogyan tudna egy telefonjába mélyedt ember felébredni, és csatlakozni az asztalnál ülő társaihoz? Ebben szeretnék segíteni nektek ezzel a 6 lépéssel.

(Forrás: merriam-webster.com)

1. ÜDV A VALÓSÁGBAN!

Ezeknek az embereknek az életében pontosan ugyanazt a szerepet tölti be a telefon nyomkodása, mint másoknak a betépés, vagy a bebaszcsi. Menekülés a valóságból. Abból a nyomorúságos valóságból, amit az iskolában, vagy a munkahelyen jellemző teljesítési kényszer, a céltalanság, a semmittevés határoz meg.

Azok az emberek, akik az indokoltnál többet nyomkodják a telefont társaságban, lehet, hogy haragszanak magukra, amiért nem tartják magukat annyira népszerűnek, szépnek, vékonynak, szórakoztatónak stb., mint amennyire másokat, és félnek bedobni a közösbe a saját, kevésbé népszerűnek, szórakoztatónak tartott önmagukat. A telefon képernyőjén viszont mindenki olyannak tűnhet, így ott egyszerűbb ezt a képet kialakítani, mint személyesen.

2. HA MÁR ITT VAGY, KEZDJ VALAMIT MAGADDAL! 

Azok az ismerőseim, akik társaságban is állandóan a telefont nyomkodják, jellemzően rosszul, vagy sehogy nem teljesítenek az élet olyan meghatározó területein, mint a munka, a tanulás, vagy a sport. Hiába érettségiztek le valahogy, olyan tevékenységekkel töltik az idejüket, amit nem szeretnek; olyat tanulnak, vagy olyan munkát végeznek, amit nem szeretnek, ezáltal nem is dobják fel beszédtémaként egy találkozás alkalmával. Fogalmuk sincs, mi az, ami érdekli őket, mivel foglalkoznának szívesen, képtelenek belemélyedni egy-egy témába. Ami a sportot illeti, sok sportág jött divatba az utóbbi években (lovaglás, rúd-fitnesz, edzőtermi fitnesz különböző fajtái), ami szintén megadhatná a kezdőlökést egy tartalmas beszélgetésnek, de szinte bármelyik másik, kevesebb mozgást igénylő hobbi is alkalmas lehetne erre, legyen az kötés, horgolás, írás, festés, vagy önkéntes állatmentés.

A másik, ami hiányzik, az az önálló, egyedül, vagy kisebb társasággal gyűjtött élmény. Valóságos élményekre gondolok, nem a 157. pályára a Candy Crushban, és nem arra, hogy kiderült, milyen pizza illene a személyiségedhez. A telefont nyomkodó emberek ritkán mennek bográcsozni, szalonnát sütni, ritkán olvasnak könyvet, ritkán vállalnak felelősséget bármiért, ritkán érik őket ingerek a telefonon kívül, ezért hamar kifogynak abból, amit be lehet dobni beszédtémaként egy társasághoz, és inkább előveszik a telefont. (Aki több könyvet olvas, az nem feltétlen intelligensebb, de alkalmasabb a beszélgetésre.) Ritkábban utaznak, pedig a 2010-es évek már rég nem arról szólnak, hogy százezreket kellene kiadni egy-egy élménnyel teli utazásért: nemrég kezdtek el indítani Bécsbe naponta többször is közlekedő buszokat 9 euróért, és ma már egy halom másik európai nagyvárosba is eljuthatsz egy oda-vissza összesen 10-15 ezer forintos repülőjeggyel, akár csak egy napra is.
 

Többéves párkapcsolatok is képesek tönkremenni az élmények hiánya miatt. Mind a közös, mind az önálló élmények hiánya okozhatja azt, hogy nincs miről beszélni, és a fiú és a lány inkább egymás mellett fekve nyomja a Fruit Ninját, vagy a Messengert, hiszen úgy érzik, hogy az ott, abban a helyzetben az nyújtja nekik a legnagyobb élményt.

Nem feltétlen kell ahhoz sportolni, vagy utazgatni, hogy valaki szinten tartson egy beszélgetést. Hétköznapi dolgokból is ki lehet hozni a legjobbat, ha nem arra törekszel, hogy a legjobb oldaladat mutasd, mint a telefon nyomkodása közben. Érezni kell, hogy mi az, amivel még nem teregeted ki a saját, és a másik intim szféráját, de egy leszakadt, nyikorgós ágy, egy rosszkor megszólaló telefon, riasztó, sziréna vagy egy váratlan rajtakapás vicces tud lenni anélkül is, hogy túl sokat elárulnál a nemi életedről. Ha ez túl hirtelen jönne, akkor meséld el, hogyan táncolsz a felmosóval takarítás közben, milyen játékokat próbáltál/próbálnál ki egy vidámparkban, melyik a kedvenc képregényed, mi volt a legsúlyosabb baleseted állatokkal (pók, kígyó, vaddisznó, medve, akármi), mikor sétáltál utoljára éjszaka az utcán; hogyan próbálnád megnyerni a közönséget, ha az osztályoddal össze lennétek zárva egy Való Világ-szerű villába; milyen divatot követtél régen, amit ma már gáznak tartasz, stb. Ez csak hét-nyolc beszédtéma, ami hirtelen eszembe jutott, és mindegyiket tovább lehet vezetni még legalább kettő-háromra, amivel órákat el lehet tölteni. Ha öten ültök egy asztalnál, senki nem nyomkodja a telefonját, és mindenki bedob hét-nyolc ilyen témát, amit tovább is vezettek, akkor arra az estére van kb. 70-120 beszédtémátok azon túl is, ha esetleg egy közös hobbi miatt találkoztatok.

Keress kihívásokat! A gyerekek életéből annyira kivesztek a kihívások, hogy citromléivással, iPad-sütéssel, vagy egy vödör jeges vízzel pótolják azokat. Keress valamit, ami a saját életedben kihívás, és ha ez hosszabb ideig is eltart, folyton tudod tájékoztatni a többieket, hogy hogy állsz vele, ez lehet testedzés, életmód-váltás, egy rossz szokás elhagyása, a határ a csillagos ég (vagyis a fantáziád).

Érdeklődj a körülötted történő, valóságos dolgok iránt! Az, hogy nézed az éjjel-nappalt, a Szulejmánt, meg a Luxusfeleségeket, arra utal, hogy a saját életedben nem történnek olyan dolgok, amik kielégítenék ezt a hétköznapi érdekességek iránti vágyat. A vásárolgatás, a szoli, meg a Starbucks nem is fogja, ha pedig ezekkel töltöd az időd, ne csodálkozz, hogy kell valami, ami érdekes. Ezekről társaságban sem lehet túl sokat beszélgetni. Egy-két óra után érdekesebbnek tűnhet azt nézni az Instán, hogy a többiek is pont ugyanezt csinálják egy másik társaságban, de a körülötted ülők számára ez egyáltalán nem szórakoztató.

(Én megpróbáltam a szolis lánnyal is. Majdnem sikerült levennie a lábamról.)

3. RAKJ RENDET INSTÁN ÉS FACEBOOKON!

Több mint 5 éves Facebook-pályafutásom során nekem a Pesten Hallottam volt a fordulópont. Ott jött el az a pillanat, amikor észrevettem, hogy túl sok időt töltök hülyeségek olvasgatásával, és ideje lenne kilépnem a csoportból. Meg az összes többiből, ami elveszi a hétköznap estéimből azt az időt, amit érdekesebb dolgokkal tölthetnék, mint a telefonom nyomkodása. Nem csak a csoportokat érdemes átnézni, hanem a követéseket, az ismerősöket, a kedveléseket, a feliratkozásokat YouTube-on, az alkalmazásokat a telefonon, és mindent, amit ahelyett csinálsz, hogy beszélgetnél, vagy elveszi az olyan tevékenységektől az időt, amikről aztán beszélgetni lehetnet. Négy éve követsz egy motivációs oldalt, és pont ugyanannyira vagy motivált, mint akkor? Könnyen előfordulhat, ezért érdemes többször is végiggondolni, hogy mi értelme követni egy adott oldalt, mit tesz hozzá a napjaidhoz, az életedhez.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megválogathatjuk, milyen ingerekkel szeretnénk találkozni, milyen ingerek érjenek minket. A legtöbb ember viszont nem gondolja végig, mit szeretne, és hajlamos követni, kedvelni olyan dolgokat, és feliratkozni olyan csatornákra, amik mellett vannak tartalmasabbak, olyanok, amik beszédtémára adhatnak alapot. A mi van a táskámban? és a szépségápolási tippek hamar ki tudnak merülni: egy asztaltársaságban ezután hamar kiderül, hogy mi is van a táskádban, hiszen benyúlsz, kiveszed a telefonod, és mások orra előtt kezded el nyomni.

4. TANULJ MEG BESZÉLGETNI!

Ha visszatértél a valóságba, kezdtél magaddal valamit, és kisöpörted az életedből a felesleges követéseket, csatornákat, akkor itt az ideje, hogy megtanulj beszélgetni!

Mint ahogy semmi más, a beszélgetés sem fog nulla erőfeszítéssel az öledbe hullani, viszont ahogy a sikerekkel kapcsolatban ez egyértelmű maradt az emberek fejében, a beszélgetéssel kapcsolatban valamiért nem. Pedig jobb esetben a beszélgetés is egy siker. Siker, mert jót szórakozhatsz másokon, esetleg tanulhatsz valamit, kérdések fogalmazódhatnak meg benned, elgondolkodtathat, vagy segíthet összeállítani a képet olyan dolgokkal kapcsolatban, amiket eddig kevésbé értettél. Az internetes ismerkedésről szóló bejegyzésemben írtam már néhány tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell beszélgetni, a kiegyensúlyozottság, az asszertivitás, a figyelmesség, és az előrelátás személyesen is legalább annyira fontos, mint Messengeren.

Ha a beszélgetés még úgy-ahogy elindul egy mizuval, vitázni még kevesebben tudnak, mint beszélgetni. Ne kövesd el azt a hibát, hogy a másik személyével vitatkozol, mindig azzal vitázz, amit mond! Így nem csak a személyeskedést, a sértegetést kerülheted el, de az olyan értelmetlen kérdéseket is, mint hogy mit tett le az asztalra; és ha kevésbé önérzetesen érvelsz, mint egy óvodás kisgyerek, akinek elvették a nyalókáját, akkor a vita akár élvezetessé is válhat, és viszonylag hamar megegyezésre is tudtok jutni.

Beszélj a jövődről! Törekedj arra, hogy képes legyél reális, hosszútávú, konkrét terveket megfogalmazni. Képzeld el magad különféle helyzetekben, különféle környezetben, és oszd meg másokkal, hogy mire jutottál!

(Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha épp nem azon gondolkodom, ami körülöttem történik, akkor szinte állandóan szürreális helyzetekbe képzelem magam, amiknek a 99%-a azóta sem történt meg, és valószínűleg soha nem is fog. Ezeket gyakran továbbvezetem egy-egy beszélgetésre, vagy ,,átugrom" egy másik, szintén szürreális helyzetbe más, képzeletbeli emberek közé. Régebben azt hittem, hogy ez valami lelki betegség, aztán rájöttem, hogy egészséges, nagyon sok ember csinálja, most pedig már hasznosnak tartom, mert néha fel tud dobni egy-egy beszélgetést, meg tudok vele nevettetni, el tudok vele gondolkodtatni másokat.)

5. AKARD TUDNI, HOGY KI VAGY!

Az AK26-os srácok édesapja, Molnár Tamás egy interjúban pontosan a fején találta a szöget: ,,Nincs önképe az embereknek: nem tudják, hogy ők kik, és nem is akarják." Ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz is: az olyan emberből, aki nem ismeri magát, és nem is akarja, hiányzik ez a vágy az iránt, hogy elképzelje magát különböző helyzetekben. Nem tud kötődni saját magához, nem tud bízni saját magában, ezáltal nem csak hogy kevesebb témát tud bedobni a közös beszélgetésbe, de még azzal a kevéssel kapcsolatban is bizonytalan lesz, hogy vajon érdekli-e a többieket.

Az, hogy ha megkérnek, hogy mutasd be magad, kimerül abban, hogy ,,ööö...ööö..." elmondod, hány éves vagy, hova jársz suliba, meg szeretsz sétálni meg olvasni, az nem feltétlen annak köszönhető, hogy esetleg introvertált vagy és nem szeretsz mások előtt beszélni. Annak is köszönhető, hogy valóban ennyit tudsz elmondani magadról, mert el sem gondolkodtál még azon, hogy ki vagy akkor, amikor nem másoknak kell megmutatni, hanem magadnak.  Ehhez nem elég, hogy nem vagy céltalan - azok az emberek, akikre egyszerűen azt szokták mondani, hogy ,,mai fiatalok", egyáltalán nem céltalanok.

Viszont a cél náluk nem az, hogy jól érezzék magukat, hanem, hogy mások számára úgy tűnjön, hogy jól érzik magukat.

Az, hogy valójában jól érzik-e magukat, teljesen háttérbe szorul, ezáltal képesek olyan tevékenységekkel tölteni az idejüket, ami látványos, de semmilyen beszédtémára nem ad lehetőséget, mert nem nyújt önálló élményt. Kicsit többet kellene arra gondolni, hogy mi az, amiben anélkül is örömödet leled, hogy ezt mások észrevennék, és ha oda jutsz, hogy leültök valakivel beszélgetni, akkor ott, abban a helyzetben lesz lehetőséged ezt megosztani a másikkal, és még az is lehet, hogy az arcán észreveszed a reakcióját. (Kedveli? Vicces? Dühös?)

6. NE AKARJ FONTOSNAK TŰNNI!

Senki nem fogja bevenni, hogy te azért telefonozol, amikor a többiek beszélgetnek, mert annyira fontos megbeszélnivalód van másokkal, ami halaszthatatlan, és máskor nem tudjátok elintézni. Ahogy feljebb is írtam, azok az emberek, akikkel az idődet töltöd, jobb esetben azért találkoznak veled, mert kíváncsiak azokra a gondolataidra, meglátásaidra, szavaidra is, amik nem feltétlen instaképesek és nem a legjobb oldaladat tükrözik. Ahhoz, hogy csatlakozz a beszélgetéshez, nem kell fontosabbnak, népszerűbbnek, viccesebbnek lenned másoknál, viszont azokat a gondolataidat, amiket azért nem mondasz ki, mert aggódsz a megítélésük miatt, meg kell osztanod a többiekkel. 

Vagy ha mégsem, akkor még mindig ott a telefon - előveszed, és máris fontosabbnak tűnsz, ráadásul nem is kell ezek miatt aggódnod, hiszen hiába ülsz a sarokban lehajtott fejjel, az instán akkor is te vagy a sztár! Csak aztán ne csodálkozz, ha manipulálnod kell a körülötted lévőket, és tenned kell magad ahhoz, hogy valaki odafigyeljen a kis életedre a valóságban is.