Legszebb éveink kiárusítása, és az ezzel járó torzulás

Az iskolás és a pályakezdő éveket sokan életünk legszebb időszakának tartják. Ezalatt bontakozunk ki, találunk rá önmagunkra, életcéljainkra, arra, hogy mivel szeretnénk tölteni életünk hátralevő részét, és ezalatt kellene elkövetnünk a legtöbb hibánkat is. A kultúra viszont egyre inkább ellentmondásosnak tartja azt, hogy a legtöbb hiba elkövetése, és életünk legszebb időszaka egyszerre történjen, ezáltal pedig egyre nagyobb nyomást helyez a fiatalokra. Előrecsomagolt #lifegoalokat, sikeresnek tűnő trénereket és a látszatluxusban élő ismerőseink közkedvelt hazugságait nézve kellene eldöntenünk, mihez kezdjünk a saját életünkkel, és ez ilyen körülmények között nem is olyan egyszerű.

Kép: Picjumbo

Különösen úgy okozhat nehézséget, ha a döntésekhez hiányzik a megfelelő érzelmi háttér. A szülő-gyerek kapcsolatok válsága, a kevés beszélgetés és az ezzel járó elhanyagoltságérzet mind hozzájárul ahhoz, hogy egy élete legszebb évei kezdetén álló gyerek legnagyobb álma az Instagram-celebség legyen. Ha úgy érzik, a szüleik úgysem figyelnek rájuk, hadd figyeljen rájuk az a több ezer ember, akinek a követés gomb megnyomásához elég néhány ruhadarab, vagy éppen azok hiánya! Mire az egészséges fejlődéshez szükséges szeretetet, tiszteletet és megbecsülést elkezdi felváltani a follow, a respect és az alábbi kommentek, a felismerhetetlenségig megváltozhat egy fiatal viselkedése.

Azokról a módszerekről, amikkel hasonló hozzászólásokat kaphat valaki, Timi már írt egy jól sikerült kétrészes bejegyzést, most nézzük meg az okokat, és beszéljünk arról, ami ezzel jár.

Az elmaradhatatlan stílhez vezető út három lépésben:

• ne legyél megelégedve magaddal,
• gondold azt, hogy mások a ruhájuk és a megjelenésük miatt értékesebbek nálad,
• vegyél olyan ruhákat és alakítsd át olyanra a megjelenésed.

Ha nem tiszteled magad, akkor olyanná próbálsz válni, akikre te magad felnézel, ez ilyen egyszerű.

Miért fontos a visszajelzés? Miért nem lehet csak úgy otthon a tükör előtt pózolni anélkül, hogy azt lefotóznánk és közzétennénk? Miért nem lehet szinte egy lépést sem tenni az edzőteremben, az étteremben, a trendi helyeken anélkül, hogy ne botlanánk önfeledten szelfiző embertársainkba?

Néhány éve előadást kellett tartanunk alkalmazott nyelvészet gyakorlaton. Egyesével. Nem elég, hogy ez a halálom, de még az a veszély is a fejem fölött lebegett, hogy a többiek

értékelni fognak egy-egy apró papíron,

én pedig utána olvasatlanul kidobhatom a kukába, vagy esetleg elolvashatom, mit gondolnak rólam. Szerintem nincs olyan ember, aki legalább ne olvasna bele kíváncsiságból, és én is így tettem. Meglepett, hogy hiába izgultam végig az egészet, szinte mindenki pozitívan értékelt, a legnagyobb kötekedés talán az volt, hogy legközelebb ne használjak Comic betűtípust a prezentációban. (Jogos.) Ha lett volna rá lehetőség, akkor lehet, hogy tartok még egy előadást egy másik témában, mert nagyon jól esett a többiek reakciója, kellemes csalódásként ért. A közösségi médiában ugyanez a helyzet, csak az ottani előadások sokkal kevesebb felkészülést igényelnek, és sokkal több ember reakcióját válthatják ki szinte azonnal, attól függően, mennyire vannak kipakolva a cicik vagy az éppen trendi termékek a kirakatba. A visszajelzésektől függően alakul ki szép lassan az online karakter, és ez a karakter - a kísérleti patkányokhoz hasonlóan - azt a tevékenységet fogja többször végezni, aminek köszönhetően több jutalmat, vagyis kedvelést kap.

A folyamat, ahogy egy önmagát kereső gyerek a követői kísérleti patkányává alakul, nem csak lájk és csillogás. Elég arra a helyzetre gondolni, amikor valaki azt veszi észre, hogy az ismerősei közül a modell alkatú lányokra jön a legtöbb pozitív visszajelzés. Egy erre érzékenyebb lánynál már ennyi is könnyen okozhat evészavarokat, ami beszélgetés híján változatos formákat ölthet a koplalástól egészen a hánytatásig.

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg a modellalkatú lány, aki nem mutogatja magát, ezért szintén kevesen lájkolják, akárcsak őt?

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg az átlagostól eltérő alkatú lány, aki fotótrükkökkel, beállításokkal olyan formába önti a magamutogatást, hogy az közkedvelt legyen?

Nem. Az egyetlen, amire gondolni fog, az az, hogy a képen látható lány nagyobb eséllyel kap szeretetet, figyelmet, mint ő, ezért neki is olyanná kell alakítania magát. A közösségi média, főleg, ha unalomból használják, ijesztő mértékben szűkíti le a tudatot a képeken látható dolgokra. Nem elég kísérleti patkánynak lenni: minél kívánatosabb kísérleti patkánynak kell lenni, sőt, azt kell elhitetni a követőkkel, hogy te egész életedbe arra vágytál, hogy kísérleti patkány legyél! Háttérbe kell szorítanod mindent, ami te vagy, különösen az érzelmeidet, a helyüket átveheti a clean eating, a poharas kávé, a high-fashion ruhák és a legújabb iPhone - a többi patkány pedig welcome drinkként lenyeleti veled a tudatot, hogy ez vagy te, és így lehetsz igazán önmagad.

Úgy néz ki, hogy a hétvégét a horvát tengerparton töltöm. Életemben nem voltam még déli szomszédunknál, tengert is hat éve láttam utoljára, szóval mondhatni, kiszakadok a szürke hétköznapokból. Miért nem tettem ki azonnal a Facebook-oldalamra, vagy a blogra, amint befizettem az utazást? Miért nem lesz minden lépésem megosztva, vagy lájvolva péntektől vasárnapig? Miért nem fogom azzal kínozni az útitársamat, hogy hatszáz helyen lefotózzon, és miért nem a képek szerkesztgetésével fogom tölteni az időt? Azért, mert nem érdekel, mit gondolnak erről az emberek. Elmegyünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy élményeket, emlékeket gyűjtsünk, hogy kíváncsiskodjunk a horvát jellegzetességek iránt, és nem azért, hogy becsekkoljunk. Természetesen érdekel az, hogy más mit gondol rólam, de nem gondolom, hogy engem ez az egy-két nap annyira meg fog határozni, hogy megosszam az ismerőseimmel. Aki még sosem volt ilyen utazáson, annak úgy tűnhetne, hogy nagyon sok pénzem van, és ezt megengedhetem magamnak; aki pedig már volt, az úgyis tudja, hogy milyen. Hasonló a helyzet a tükörbe tolt iPhone-nal is, amit általában hitelre vesznek és/vagy a szülő fizet, de erről bővebben a kampány egy másik részében olvashattok majd.

Mielőtt kedvelnénk egy fotót, vagy követnénk egy első ránézésre követendőnek tartott influencert, gondolkodjunk el az alábbiakon.

• Mire, vagy kire volt szükség ahhoz, hogy az illető ezt a képet alakítsa ki magáról?
• Mivel foglalkozik? Ha ő nem dolgozik, mivel foglalkozhatnak a szülei, vagy a barátja (szülei)?
• Mennyi szabadidőt és energiát fektet az illető abba a képbe, amit a követőinek láttat?
• Mekkora szerepe van az oldalon a képeken látható termékeknek, és mekkora részben szól az illető saját gondolatairól, emberi oldaláról?
• Mekkora a valódi értéke a képen látható termékeknek?

A figyelmünk értékes dolog, az pedig rólunk is árulkodik, ki az, akit követendőnek tartunk. Az iPhone X havi törlesztőrészlete, egy tengerparti utazás vagy egy havi clean eating sokkal olcsóbb, mint egy havi albérlet, utóbbival mégsem találkozhatunk az Instagram-feedben, mert létszükséglet, és nem luxustermék. Egy ismeretlen ember számára könnyen úgy tűnhet, hogy az illetőnek a lakhatás, a rezsi és az alapvető étkezés mellett marad pénze ilyen dolgokra, főleg, ha a szülő, vagy a bae nem nem szerepel a képeken. Ez hasonló érzékcsalódás, mint amikor valaki a futógép kijelzőjét fotózza le a sok lájkért: aki nem szokott rendszeresen futni, az azt gondolhatja a számok láttán, hogy az illető megfutotta az olimpiai kvótát, viszont aki nap mint nap szokott futni az edzőteremben, az hamar kiszámolhatja, hogy ezt bármelyik ember elérhette volna, akit behív az utcáról.

Éppen néhány napja beszélgettem arról valakivel, hogy ő is tapasztalta-e már azt, hogy egy nagydarab, széttetovált, testépítő alkatú, szőrös marcona férfire gyakran féltékenységi rohamok jönnek rá egy párkapcsolatban. Meglepő lehet a válasz, de mindketten láttunk már ilyet. Ugyanígy előfordulhat az, hogy egy kislány, aki nap mint nap Facebook-élőzik, nem mer elmenni egy találkozóra, vagy ha el is megy, alig tud megszólalni, és akkor is csak jelentéktelen dolgokról beszél - talán még jelentéktelenebbekről, mint az élő adás közben. Sokkal egészségesebben használhatnánk a közösségi médiát, ha az előtérbe tolt dolgok helyett a képek hátterét figyelnénk meg, ami szemmel nem látható, és sokkal jobban élveznénk a valóságot, ha azokat a dolgokat tolnánk előtérbe, amiket valóban magunkénak érzünk, és nem csak a több reakcióért, követőért, elismerésért tesszük közzé.

Az Instagramról már korábban írtam egy érdekes, háromrészes cikksorozatot, itt kezdhetsz bele. A Campaign For Reality többi pontját itt találod, a többi résszel pedig hamarosan találkozhatsz a blogos csoportokban más bloggerek tollából.

Campaign for reality

Számtalanszor írtam már a valóság és a képernyő közti különbségekről, a közösségi média sztárjainak hazugságairól, és ezek hátteréről, de sosem éreztem elég hasznosnak, hatékonynak ezeket a posztokat. Úgy gondolom, nem lehet elég nagy hangsúlyt fektetni ezekre a témakörökre, ezért szeretném, ha egy átfogó kampány keretében többen is beszélgetnénk róluk a következő hetekben. Ha kell, egyedül is szívesen megírok néhány bejegyzést, de sokkal hasznosabb lenne, ha a Mennyire vagy menci? után ismét együttműködhetnék más bloggerekkel.

Tíz önálló részre osztottam a gondolataimat, amit persze lehet összevonni-szétszedni, attól függ, mennyien leszünk rájuk. Ha ketten, öten, vagy tízen írjuk, vagy valaki többet/kevesebbet ír, akkor maradhat így is. Arra gondoltam, hogy a jelentkezők választhatnának a témák közül, amiket a saját blogjukon dolgoznának fel, ami a végére marad, azt pedig megírnám én. Mivel egyszerűen el tudok érni több ezer, vagy akár több tízezer embert, ezért, ha szeretnéd, megoszthatom az írásaidat (és ezáltal a blogodat) a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán. Nem kell használnod a #CampaignForReality hashtaget, nem kell cserébe megosztanod tőlem semmit, egyszerűen csak szedd össze a gondolataidat az adott pontról, fogalmazd meg olvasmányosan, helyezd el a saját blogodon, és jelezd, hogy szeretnéd a megosztást.

A 10 cikk valahogy így néz ki a fejemben:

1. A nárcizmus, az online karakter, és ezek kapcsolata. Miért akarnak más képet mutatni magukról az emberek, mint amilyenek a valóságban? Miért van bizonyos emberekben igény egy online karakter kialakítására? Miért fontos a visszajelzés? A nárcizmus mellett fel lehet hozni más ehhez kapcsolódó személyiségzavart, betegséget is: frusztráció, szorongás, önértékelési zavarok, evészavarok, depresszió. Minél részletesebben fogalmazol meg félelmeket (visszajelzéstől, észrevétlenségtől, kevés lájktól stb.) annál jobb. Jöhetnek személyes példák is, ha találkoztál nagy Insta-celebbel, aki személyesen alig tudott megszólalni; vagy a képeken határozottnak, magabiztosnak tűnő emberrel, aki a valóságban féltékeny volt egy pohár vízre; esetleg valakivel, aki a képeken pucérkodott, de személyesen még a pólóját is alig merte levenni stb., ezek nagyon jók.

2. Miért akarunk hasonlítani másokra? Meddig egészséges az, ha hasonlítani akarunk másokra, és mikortól megy az önállóságunk rovására? Lehet szó elfogadásról, beilleszkedésről, kiközösítéstől való félelemről, és arról, hogy miért nem érdemes olyan társaságba vágyakozni, ahova a ruháid alapján kerülhetnél be. Ide jöhet még az is, hogy láthatóan szegény emberen hogyan hat az arany fülbevaló vagy a Gucci póló, illetve ide tartozik még az önigazolás-keresés, a bizonygatás (ugye, hogy jó vagyok? légyszi lájkoljatok, ugye szerettek?) és a különféle hiányosságok kényszeres ellensúlyozása. (Amikor iPhone van, de vacsorára nem telik, meg ilyesmi.)

Ahogy az influenceres bejegyzésben is írtam, természetes, hogy az emberek összehasonlítják magukat egymással, de ezt nem feltétlen érdemes az Insta-képeken látható tipikus jelképek alapján tenni. Leírhatod, hogy szerinted mik a legjobb szempontok két ember összehasonlítására.

3. Hogyan készülnek a népszerű Insta-fotók? Ha egy mód van rá, ne másoljuk le Timi bejegyzését, de valami hasonlóra gondoltam.

Képbeállítások, szögek, pózok, pucsítás, kéztartás, csücsörítés, filterek, smink, melltartó beállítás, magas derekú nadrág - jöhet minden ömlesztve, ami csak eszedbe jut. Képekkel illusztrálva lenne a legjobb! Lehet még beszélni arról, hogyan válik ennek a hatására szégyenné a természetes (női) test, hogyan válik nem elég széppé a szép, és hogyan teszi életunttá, öngyülölővé a követőket ez a sok különféle előkészület, meg persze a széjjelsminkelt #nomakeup fotók.

Az is egy érdekes kérdés, hogy miért akarnak mindenáron érzéseket kiváltani a követőkből azok a lányok, akik a képen látható nőhöz hasonlóan fotózzák a feneküket. Ha pedig nagyon stréber valaki, jöhet még egy kis szépségipar vs. önbizalomhiány fejtegetés a végére, azt imádnám.



4. A szülők és a barát szerepe az izgalmas élet mítoszában. Szinte senki nem beszél arról, hogy az Instagramon népszerű emberek úgy engedhetik meg maguknak a képeken látható életmódot, hogy a szüleik, és/vagy a barátjuk eltartják őket, miközben dolgoznak. Így tudnak havonta (több) százezer forintot elkölteni szórakozásra, státuszszimbólumokra, autóra, utazásokra, fesztiválokra, éttermekre, ruhákra, ájfónra, ékszerekre és shopizásra, hiszen mindig van fedél a fejük fölött, fűtött/hűtött lakás várja őket, és telepakolt hűtő. Egy olyan emberben, aki anyagilag független, akinek a saját kezében van az élete, rossz érzéseket kelthetnek ezek a képek, videók, a követők számára pedig értéktelenebbnek tűnhet az ő élete a fentiekénél. Az izgalmasnak tűnő élet sokszor annyiból áll, hogy a nap nagy részében a telefonodat nyomkodod, viszont a befizetett albérlet és egy jókora nagybevásárlás többe kerülhet, mint egy Levi's póló, vagy egy tengerparti trip, csak az nem feltűnő.

Mennyiben hibáztatható a szülő azért, mert pénzt ad a felnőtt gyerekének a luxus-látszat fenntartására? Mennyiben hibáztatható a gyerek, aki azt az értékrendet látva nőtt fel, hogy a boldogság megvehető? Alakoskodó, kivagyi, sznob szülő gyereke nem feltétlenül hibáztatható ugyanezekért a tulajdonságokért, de lehet, hogy éppen a te bejegyzésed hatására fog más szemmel tekinteni ezekre a dolgokra.

Érdemes lenne a #girlboss fogalmát is megvizsgálni, illetve a család, barát szerepét ebben is. Mennyiben szükséges egy jómódú család, vagy társ ahhoz, hogy egy fiatal, egyetemista lány utazgasson a világ körül, vállalkozást indítson, vagy olyan életet éljen a képein, mint egy vállalkozó? Hogyan hat ez azokra, akiket a családjuk, vagy a társuk nem tud pénzzel támogatni?



5. Hogyan jut el odáig egy lány, hogy a teste az egyetlen értéke? Hogyan válik internetes ál-modell egy szeretetéhes kislányból, aki csak nem tudott mit kezdeni magával? Az okok hasonlóak, mint hogy miért lesz valakiből prostituált, vagy pornós. Mindkettőről írtam már korábban, szóval ha ügyes vagy, tudsz az oldalamról inspirálódni, persze, legfőképp a saját gondolataid érdekelnek. Az egészségtelen szülő-gyerek kapcsolatból ki lehet indulni, nem beszélgetnek vele, nem kísérik figyelemmel az Insta, Snap stb. jelenlétét, inkább pénzt adnak neki, csak hagyja őket békén, ilyesmi. Gyakran kötődési problémák is társulnak a magamutogatáshoz, ennek is lehet boncolgatni a következményeit. Nem a legjobb kombó.



6. A követő, lájkoló felelőssége a kultúráért. Az influencer mindig a követői igényeit fogja kiszolgálni. Ha azt látja, hogy sokan olyan embereket lájkolnak, akik kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban pózolnak, akkor elkezdenek kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban szelfizni. Azért, ami a képernyőn történik, mi, lájkolók vagyunk a felelősek. Amíg a legtöbb lány csontsovány lányok képeit lájkolja, addig ez marad az ideál; amíg a legtöbb fiú stricik és bűnözők videoklipjeire iratkozik fel, addig ilyen stílusú klipeket fognak gyártani az előadók. Szóba jöhet a lájkoló felelőssége minden szempontból, illetve javasolhatsz elvárásokat, hogy az emberek mi alapján használják a lájk gombot, ha nem akarják, hogy az Insta-feed láttán általános iskolás lányok hánytassák magukat vasárnap este, mert hétfőn haspólót akarnak felvenni.

Leírhatod azt is, hogy te mi alapján válogattad ki a kedveltjeidet, illetve jöhet még a lájk és a riszpekt közti különbség is, ha van kedved részletezni.



7. Kinek szeretnél tetszeni? A régebbi olvasóim már unhatják ezt a kérdést, pedig én nagyon fontosnak tartom. Az ember nem arra hivatott, hogy mindenkinek tetszeni akarjon, az a tárgyak és a termékek dolga. Miért akarunk minél több embernek tetszeni? Miért akarunk féltékenységet, vágyakozást, irigységet kiváltani a hasonló nemű társainkból? Akarunk olyan embereknek tetszeni, akik egy formás fenék vagy kidobott mellek láttán csorgó nyállal nyomják a kedvelés gombot? Hogyan és miért készülnek a rendszeres edzőtermi szelfik? Természetes, hogy tetszeni szeretnénk másoknak, de milyeneknek és hogyan? Mit érdemes végiggondolnunk, mielőtt megosztunk magunkról egy képet a nyilvánossággal? Ide is jöhet személyes sztori, ha valamelyik tini ismerősödnek beszóltak a szülei az Insta-fotói miatt, vagy bujkálnia kell előlük, nehogy meglássák. Az ilyen minden bejegyzést feldob.



8. A szociopátia viszonya a népszerűséghez. Ezt a pontot a Black Mirror harmadik évadának első része ihlette, ahol egy disztópikus világban az ember értékét a közösségi médiában kapott reakciói alapján mérik egy ötös skálán. Tehát, akin látják, hogy "csak kettes", az nem mehet dolgozni, aki egyes, azt kirekesztik maguk közül, aki pedig négy egész nyolcas, azzal mindenki kedves, mert tőle is várják a pozitív reakciókat, hogy felmenjen a saját értékük. Amennyire beteg, annyira valóságos. Itt lehet boncolgatni a népszerűvé válás folyamatát, a szükséges hiányosságokat, és az influencelés jellemzőit. Bízom annak a kreativitásában, aki ezt választja, meg persze érdemes megnézni ezt a kb. 50 perces részt. (A sorozat többi része nélkül is érthető.)



9. Az álságos tartalom hatása az általános iskolás gyerekekre. Itt kifejezetten az érdekel, hogy a fent részletezett kamu lifestyle, a magamutogatás, a meztelenkedés, és a többi népszerű, követendőnek láttatott dolog hogyan hat a gyerekekre. Ezeket a tartalmakat ők ugyanúgy nézik, ahogyan mi, de egészen másképp fogják fel. Mit üzen egy gyereknek, mire nevel egy átlagos Insta-feed átpörgetése? Hogyan fogják fel a gyerekek azt, amit az influencerek közvetítenek? Lil Tayt is fel lehet hozni, az AskFM, illetve Musical.ly-celebeket szintén. Szülők elől bujkálós sztori ide is elfér, vagy esetleg ötletek ahhoz, ha lenne egy tízéves húgod/lányod, hogyan magyaráznád el neki az Instagramon látható dolgokat.



10. A személyiség, az élmény és a párkapcsolat kiégetése a közösségi média által. Nem elég, hogy a legszebb éveinket arra tesszük fel, hogy teljesen ismeretlen embereknek megmutassuk, mekkora emberek vagyunk, de még az élményeinket sem élhetjük át teljes valójában. A nyaralás nem nyaralás 500 szelfi nélkül, a filterezéssel, szerkesztgetéssel, megosztással annyi idő megy el, mint amit a vízben töltünk, másokat kényszerítünk arra, hogy fotózzanak minket bizonyos módon stb. Személyes sztorikat ide is várok, amikor valaki azért nem volt hajlandó elmenni egy helyre, mert az nem elég elit (szórakozóhely, úticél, akármi), vagy azért nem jött össze egy emberrel, mert nem mutatott volna jól mellette a képeken, lefotóztatta magát hatszázszor és egy se tetszett neki stb. Az ember tárggyá válásának folyamata is érdekes, a minél kívánatosabb lét, az érzelmek kiégése a képek mögül, illetve a létezés, mint teljesítmény. (Megosztott ételek, italok, teljesen hétköznapi dolgok, ilyesmi.)

***

Bárkit szívesen látok ebben a kampányban, még csak az sem feltétel, hogy legyen Instagramod, hiszen nekem sincs. Saját blogod viszont kell, hogy legyen, mert ott fog megjelenni a téma, amiről írsz. Különösen örülnék, ha divatbloggerek is csatlakoznának a kezdeményezéshez, de mivel az elmúlt hónapokban többször is beletapostam a lelketekbe (jaj) ezért teljes mértékben megértem, ha az én kezdeményezésem smafu. Azért örülnék nektek nagyon, mert igazán a ti célközönségeteknek szánnám ezt a sorozatot, de a blog tematikája miatt én nem tudom őket olyan hatékonyan elérni. Hálás lennék nektek, komolyan. Ha beszálltok, ígérem, nincs több szarkazmus, vagy gúnyolódás - aminek egyébként pont ugyanaz volt a célja, mint ennek a kampánynak, felhívni a figyelmet a valóságra.

Akár ketten, akár öten, akár tízen fogjuk megírni, bízom benne, hogy minél több emberhez el tudjuk juttatni ezeket az üzeneteket. Ha szívesen segítenél, és van saját blogod, akkor itt, a blogos csoportokban, vagy a blogom Facebook-oldalán tudsz jelentkezni. Írd meg, melyik pontokról írnál szívesen, és nyugodtan válassz többet! Ha sokan leszünk, azt fogom megbízni, aki hamarabb írt, de persze az se tragédia, ha többen is írnak egy-egy témáról. Aki kapja, marja, várom a jelentkezőket! :)

Miért van ennyi magyar pornósztár?

Nagy mulatságot váltott ki az interneten 2016-ban az Information is beautiful térképe. Azért készítették el az International Number One című térképet, hogy bebizonyítsák, valamiben mindegyik ország a legjobb tud lenni a világon! Amíg a svédek a popzenében, a fehéroroszok pedig az alkoholfogyasztásban tudtak világelsők lenni, Magyarország a pornósztárok számában jár élen. A városi legenda, hogy a népességhez viszonyítva hazánk nevelte ki a legtöbb pornósztárt a világon, bizonyítást nyert. A világ leghíresebb férfi pornószínésze, Rocco Siffredi is egy magyar nőt vett feleségül, Tassi Rózsát, ráadásul a világ egyik legnépszerűbb webkamerás pornóoldala, a Livejasmin is magyar kézben van. De mi áll a jelenség mögött? Vajon tényleg a magyar lányok szépsége tett minket világelsővé?

Ahhoz, hogy megértsük, miért váltunk pornó-nagyhatalommá, harminc évet kell visszaugranunk az időben, egészen a rendszerváltásig. A Kádár-korszakban sokkal inkább tabu volt a pornó, mint ma, hiszen ezt is nyugati erkölcstelenségnek tartották, akkoriban pedig Moszkva volt az etalon. (Nem véletlen, hogy Cicciolina is Olaszországban vált híressé, és nem itt.) A nőknek, ahogy a férfiaknak is, jellemzően állandó munkahelye volt, ami többé-kevésbé biztosította a megélhetést, aztán '89-ben jött a dráma. A Kádár-rendszer megbukott, a vasfüggöny lehullott, az országot pedig hirtelen elárasztotta a nyugati erkölcstelenség, a Coca-Cola, az ezernyi Meki, a Snickers, és természetesen a pornó. A harmadik Magyar Köztársaság - hasonlóan Csehszlovákiához - a környező országokhoz képest viszonylag szabados törvényeket hozott a pornófilmekkel kapcsolatban, ráadásul mindkét ország olcsónak számított Nyugat-Európához képest. Ez felkeltette a rendezők érdeklődését, és amikor a 90-es évek elején idetelepültek, hogy ők akkor itt pornófilmeket fognak gyártani, talán maguk sem gondolták, mennyire jó döntést hoztak.

Prága és Budapest lett az új Kalifornia. Ahogy az USA-ban a legtöbb pornós kaliforniai (hiszen ott van a legtöbb stúdió), úgy lett Európában a legtöbb pornós cseh vagy magyar, hiszen egyszerűbb a stúdió közelében lányokat keresni, mint a stúdiót vinni a lányokhoz. Ami Magyarországot illeti, a Ratkó-gyerekek gyerekei éppen a 90-es évek elején töltötték a tizennyolcat, ráadásul a rendszerváltást követően rengeteg képzetlen, fiatal lány maradt állás nélkül. Sok szép, csinos, fiatal lány élt szegénységben, kilátástalan helyzetben, akik a középiskola után nem tudtak mit kezdeni magukkal, ez pedig a rendezők szemével nézve maga volt a mennyország. Azért is voltunk ideális választás, mert a közép-európai lányok külső adottságai éppen megfelelnek a tömegideálnak: Afrikába is mehettek volna a rendezők, hiszen ott is sok a szegénységben élő fiatal lány, de azoknak a filmeknek a nézettsége sokkal nagyobb (volt), amiben a női szereplő fehér. Lengyelország is hozzánk hasonló helyzetben volt, de azért lett volna kockázatos választás, mert ott jóval komolyabban vették a katolikus vallást, mint nálunk. Minket annyira nem érdekelt, a cseheket meg még nálunk is kevésbé. A magyar és cseh lányok ráadásul sokkal természetesebben néztek ki amerikai kortársaiknál, hiszen nálunk akkor még gyerekcipőben járt a tetoválás, a piercing, a plasztikai műtét és a mindenféle testmódosítás. A kilencvenes évek végén aztán hazánkba is betört az internet, és ezzel együtt a pornóra is robbanásszerűen megnőtt a kereslet.

Itt már egyszer részleteztem annak a hátterét, okait, hogy miért mennek fiatal lányok kurvának, a pornózáshoz is hasonló motiváció társul. Ami a lelki okokat illeti, a Huffington Postban egy visszavonult pornószínésznő írt egy kiváló cikket Why your daughter wants to be a pornstar címmel. A legfontosabb sor talán az, hogy az okok legalább annyira bonyolultak, mint az emberi agy, ami meghozza azt a döntést, hogy pornóban fog szerepelni az illető. Sokan azonnal rávágnák, hogy de hát a pénz miatt, de abba érdemes belegondolni, hogy amíg egy diplomás mérnök, ügyvéd, orvos nevét senki nem ismeri, addig egy pornósztár gyakran örvend népszerűségnek. Én sem fogok tudni minden tényezőt összeszedni, de a legtöbbet megpróbálom, elvégre kevesen gondolnak bele abba, hogy miért és hogyan kerültek a képernyőre azok a bizonyos lányok.

Kezdjük a lelki okokkal! Fontos tudni, hogy a döntés, hogy egy lány össze-vissza fekszik be férfiak alá egy kamera előtt, soha nem egy nap alatt születik meg, mindig egy hosszú folyamat következménye. Egy ex-pornós tíz pontba szedte őket, ezek közül néhány:

• a lány nem kapott elég szeretetet, kötődési problémák alakultak ki nála, esetleg válás miatt nem volt előtte megfelelő apakép
• a lány viszonya az anyjával inkább baráti volt, mint szülő-gyerek viszony, szóval nem tanulta meg kialakítani a saját határait, ami azért nem hátrány egy olyan helyzetben, ha idegenekkel fekszel le nap mint nap
• a lány anyja szélsőségesen prűd volt és tabunak állította be a szexet, vagy épp ellenkezőleg, rendszeresen hordta fel a férfiakat esti mese helyett
• a tévé, vagy az okostelefon nevelte fel a gyereket az anyja helyett, ahol bárkinek, bármikor elérhető egy kis pornó.

A motiváció tehát hasonló lehet ahhoz, amiért a lányok pucér képet küldözgetnek: jól esik nekik, hogy értékelik őket, hogy foglalkoznak velük, figyelnek rájuk, beszélnek róluk, és a hírnév sem utolsó szempont.

Természetesen ez a néhány pont önmagában nem jelenti azt, hogy aki ilyen, az iskola után azonnal futni fog a producerhez, sok más tényező is hozzájárulhat a döntéshez. Az erre vetemedő lányok többsége alacsonyan képzett: fodrász, bolti eladó, árufeltöltő, esetleg titkárnő volt, mielőtt űzni kezdte az ipart. A pornó mindenféle tapasztalat, nyelvtudás és végzettség nélkül is jobb életszínvonalat biztosít a legtöbb állásnál, szóval egy olyan lányt, aki gyerekkorától kezdve pénzért megvehető dolgokban lelte örömét, nem nehéz rávenni egy kis modellkedésre vagy táncolásra. Ahogy a színészkedés is ritkán indul a filmvásznon, a pornóban sem rögtön széttárt lábakkal indul a karrier, általában eleinte csak egy kis modellkedéssel kezdődik. Ahogy elkezdi észrevenni a lány, hogy heti két nap ,,munkával" is megkeresheti a korábbi havi fizetését, elkezd további lehetőségek után érdeklődni, innen pedig már egyenes út vezet a képernyőre. Tekintve, hogy Palvin Barbarát 13 évesen fedezték fel - és ezzel nincs egyedül a szakmában - a modellek által örökké biztosítva van az utánpótlás a pornóipar számára. Vannak olyan modellügynökségek, ahol a modell annak arányában kapja a fizetését, amennyit eladtak a testén reklámozott ruhából; ha pedig nem megy jól az üzlet, van lehetőség fizetéskiegészítésre.

Ha már az elején felhoztam a magyar Livejasmint, beszéljünk egy kicsit a webkamerás ,,munkáról". Ez két alapvető dologban különbözik a pornótól:

• ide jellemzően tényleg csak a pénz miatt jelentkeznek a lányok, akarnak egy kis ,,mellékest"
• ha nem akarod, nincs érintkezés senkivel.

Webkamerás ,,munkára" a tini mamiktól kezdve az egyetemet végzett, de magával kezdeni semmit nem tudó fiatal lányokig bárki jelentkezhet. (Sőt, fiúk is, Pumped Gabo is ezzel kezdte.) Általában az a közös a jelentkezőkben, hogy - miközben az ország munkaerő-hiánnyal küzd - azt hangoztatják, hogy nem veszik fel őket sehova, és semmi munka nincs, szóval ,,úgy hozza az élet", hogy csak ilyen munkára tudnak jelentkezni. Aki bemutatkozáskor magát centikkel, kilókkal, kosármérettel, meg a hajának és a szemének a színével határozza meg, annak tökéletes ez az állás, itt ugyanis pont ezek  számítanak. Ja, meg hogy tudj annyira angolul, mint egy NB1-es focista.

A munka úgy működik, hogy beültetnek egy üres szobába egy webkamera elé, és eleinte chatelned kell külföldiekkel. A ,,modell" saját országát általában letiltják az adminok, hogy magyar lány kevés eséllyel találhassa szembe magát magyar érdeklődővel. (Így az ismerőseidnek nyugodtan hazudhatod azt, hogy egy szállodában vagy recepciós, esetleg ,,modellkedsz", és abból van a pénz.) A chatelők rövid idő után a tárgyra térnek, és aki pénzt fizet be, annak teljesítened kell a kívánságait a kamera előtt. Tekintve, hogy ezek az oldalak tömve vannak perverz, retardált, beteg emberekkel, a kívánságok terjedhetnek onnan, hogy öltözz be macskának odáig, hogy különböző tárgyakat helyezz fel a különböző nyílásaidba. Innentől már csak az időd és a gátlásaid szabnak határt, hogy ,,sikeres modell" legyél, és te legyél az, aki a legtöbb idegen ember fétisét elégíted ki a legkevesebb idő alatt, parancsszóra.

Ami a gázsit illeti, senki ne gondoljon édes életre. Az internetes fórumozók szerint napi 6-8-10 órával (tehát egy átlagos munkanappal) számolva 2-300 ezer forintot keres havonta egy hasonló ,,modell", de volt, aki 250-450 ezer forint körüli összegről számolt be. Ez függ attól is, hogy otthon pucérkodsz, vagy egy erre kijelölt stúdióban, hiszen a stúdiók több különféle oldalra is közvetíthetik a műsorodat, ami több pénzzel jár. Ha heti négy munkanappal, és 400 ezer forinttal számolunk, ez még mindig nem az a fizetés, amiből te luxusautót meg tengerparti villát fogsz venni, és fürtökben csüngenek rajtad az aranyékszerek; legfeljebb arra elég, hogy néhány drágább ruhadarabbal provokáld a többi lányt az Instán. Azt gondolom, azért cserébe, hogy egész nap meztelenül tedd magad a kamera előtt, ez egy kicsit is igényesebb lánynak messze nem éri meg. Amellett, hogy ezzel elismered, hogy bármilyen más munkára alkalmatlan vagy, egész nap olyan balekok kívánságait kell teljesítened, akik fizetnek azért, hogy nőt lássanak. Nekem férfi szemmel ez nevetséges, és bízom benne, hogy ti sem a lehetőséget látjátok bennük.

Mindegy, hogy modell, táncos, webkamerás vagy pornós vagy, esetleg ,,vacsorakíséretet" vállal egy lány, ezekben a karrierekben az a közös, hogy pont fordítva működnek, mint egy közönséges szakma. Itt a pályád elején, fiatalon azonnal a legmagasabb fizetést kapod, és ahogy öregszel, úgy csökken az összeg, míg egy hagyományos karrier esetében pályakezdőként kapsz kevés pénzt, és később a tapasztalatot fizetik meg. Ennek köszönhető, hogy nagy arányban vonzza a pornóipar azokat a fiatal lányokat, akik azonnal luxuséletre vágynak, de semmilyen képzettségük, tapasztalatuk nincs. Ha ezt vesszük, Északkelet-Magyarország továbbra is egy aranybánya a rendezőknek és a stúdióknak, hiszen ez a térség a mai napig is tele van képzetlen, szegény körülmények közül érkező, de luxusra vágyó lányokkal, akik az egyetlen kitörési lehetőséget a modellkedésben látják. Például, Michelle Wild (aki, három év pornót követően a Jóban Rosszban szereplője is volt) sátoraljaújhelyi, Aleska Diamond komlói, ami délen van, de szintén egy kirívóan szegény térség, Mya Diamond pedig Marcaliban nőtt fel, de nyíltan beszélt arról, hogy azért kezdett bele a divatmodellkedésbe, hogy a családját segítse anyagilag. 

Ha a kultúrát nézzük, abból is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarország tökéletes választás volt a pornófilm-rendezők számára. Két részt néztem meg az ország legnépszerűbb sorozatából, az Éjjel-Nappal Budapestből, és véletlenül pont volt benne egy olyan jelenet, hogy egy fiatal, csinos, lány éppen ahhoz a férfihoz csapódott kettő közül, aki el tudta vinni őt bulikázni és vásárolgatni egy limuzinnal. A magyar lányok körében az egyik legnépszerűbb zenei YouTube-csatorna Mario oldala, aki a klipekben és a Facebookon sem rejti véka alá, hogy lányok futtatásával keresi a luxuséletre költött pénzt. Nálunk külön kampányra van szükség ahhoz, hogy a lányok egyáltalán megfelelő ruhát vegyenek fel nyáron, senki nem néz ki téged, ha tiniként kint van mindened az utcán, és több réteg smink takarja az arcod. (Sőt, sokszor épp ellenkezőleg: akkor néznek ki, ha nem.) A nő társadalomban, családban betöltött szerepe is elhomályosult a Kádár-rendszert követően: a nő alárendeltsége a leszakadt vidéki családok sajátosságává vált, közben pedig az egyetemek bölcsészkarain keresztül a feminizmusnak egy olyan eltorzult formája érkezett az országba, aminek már semmi köze az egyenlőséghez. Hiányzik az egészséges középút, a kultúrában ez a két szélsőséges, eltorzult nőkép a jellemző.

Azt gondolom, az olvasóim közül senkit nem kell külön győzködnöm a pornó rossz oldaláról. Az ártatlan rendezőkben éppen annyira érdemes hinni, mint a Télapóban, vagy a húsvéti nyusziban. Itt nem arról van szó, hogy azzal fekszel le, akivel te akarsz, te itt egy darab test vagy, akinek piaci értéke van. Nem ritka a kényszerítés, az esetleges erőszakos jelenetek, és az sem, hogy az ide kerülő lányok kokain- vagy alkoholfüggővé válnak. Az, hogy ország-világ szeme láttára kereskedjenek a testeddel, akkor sem éri meg, ha te már sok mindenen keresztülmentél, és annyit ajánlanak egy éjszakáért, amennyit a szüleid fél év alatt keresnek közmunkával. Egyrészt fent maradnak az interneten a rólad készült felvételek, amit az ismerőseidtől kezdve a leendő családodig bárki láthat, másrészt később nem fogsz tudni hosszútávú munkát vállalni, mert bármikor kiderülhet rólad, hogy korábban mivel foglalkoztál. A webkamerás felvételeket szintén rögzíteni szokták, és bármikor felkerülhetnek pornóoldalakra, így anélkül lehetsz pornósztár, hogy akarnád, és bárkivel érintkeztél volna. Komoly kapcsolat is necces lehet ilyen múlttal, legalábbis én nem szívesen járnék hasonló lánnyal, és úgy gondolom, a férfiak többsége ebben egyetért velem.

Ne számítsunk arra, hogy Magyarország vezető szerepe a pornóiparban hosszantartó lesz. A producerek tovább vándoroltak kelet és dél felé, hogy a még olcsóbban dolgozó, még bevállalósabb, még elkeseredettebb lányokat szervezzék be, szóval felkészülhet Oroszország, esetleg Moldova, vagy Szerbia.  Ukrajna megelőzte a bajt: 2009-ben hoztak egy olyan törvényt, hogy a pornófilmek készítését, le- és feltöltését 3 év börtönnel díjazzák, ha az nem orvosi céllal történik. Még ha ezt nem is tartatják be mindenkivel, éppen elég elrettentő a stúdióknak ahhoz, hogy ne Ukrajnában, inkább a szomszédos országokban horgonyozzanak le, ahol szintén rengeteg az olyan fiatal lány, aki az egyetlen értékéből szeretne valami hasznosat kihozni: a szépségéből.

Érdekesség, hogy egy országosan ismert ukrán pornósztár kénytelen volt Csehországba menekülni a hatóságok elől, miután 2009-ben hatályba lépett az ukrán pornótörvény. Valamennyire azért csak betartatják.

A szülőknek még egyszer belinkelném a Why your daughter wants to be a pornstar című cikket. Figyeljünk oda a lányainkra, a húgainkra, világítsunk rá az értékeikre, támogassuk őket abban, amit szeretnek, és ne hagyjuk őket elveszni!

Megborított a júniusi GLAMÚR

Nemrég rákattintottam az egyik Facebook-csoportban egy outfit posztra. Nem azzal a szándékkal tettem, hogy ma szétszedjem és bemutassam nektek a hibáit, sőt, éppen ellenkezőleg! Azért kattintottam rá, mert a képet elnézve az az élmény ért, hogy

ez a lány hasonlít azokra a lányokra, akiket meg szoktam nézni az utcán.

Nem volt az a benyomásom, hogy ez a lány a külföldi YouTuberek és divatmagazinok által összetákolt ,,sajátos stílusát" próbálja majd követendőként beállítani. Nem volt az a benyomásom, hogy ha rákattintok, akkor pipacsok meg napraforgók között, természetellenes testtartással pózoló lányt fogok látni. Nem volt az a benyomásom, hogy szegény barátja valószínűleg agyvérzést kaphatott a 186 fotó elkészítése közben, mielőtt elkészült az a három-négy, amit látok. Ráadásul, nem volt a csuklóján száz kiegészítő, nem volt a nyakán choker, nem hotelszobában vagy virágok között pózolt, nem akart illúziót kelteni a képernyőn. Nem volt az a benyomásom, hogy ez a lány meg akar felelni, úgyhogy rákattintottam, és egyáltalán nem bántam meg.

Ez a lány bemutatta, hogy mi van rajta, és problémákat vetett fel. Ezzel kapásból megszegte a legfontosabb szabályait a népszerű és irigyelt beautyblogokhoz vezető lépéseknek, aztán még a cikk hátralevő részében megszegett további tízet-tizenötöt. Ennek ellenére, és nagy meglepődésemre népszerű lett a bejegyzés a csoportban.

Egy másik beautyblogon nemrég felfigyeltem a Glamour júniusi számára, pontosabban egy cikkre, amit a címlapon hirdetett. Ennek a címe: A te tested bikinikész? Szerintünk mindenkié az! Szemügyre vettem a közvetlenül a felirat mellett, lapos hassal ácsingózó Kiss Ramónát, és azon gondolkodtam, miért van az, hogy átlagos testalkatú lányok zuhannak depresszióba a testük miatt, és tekintik kövérnek, észrevehetetlennek, értéktelennek magukat. Miért van az, hogy kifejezetten szép lányok csúnyának látják magukat, kevésnek érzik magukat, és miért van erre szüksége a női magazinoknak?

A Glamour azoknak a lányoknak szól, akik nem teszik fel maguknak a kérdést, hogy mi befolyásoljon engem? Azt veszik észre, hogy hű, ezt sokan olvassák, ezt olvassa a Viszkok Fruzsi is, ezt olvassa az akármelyik kényszerbeteg, frusztrált YouTube-vloggerina is, hát, akkor nekem is ezt kell! Hátha egyszer én is olyan csinos és tökéletes leszek és egyszer engem is annyian fognak szeretni, mint őt! Ez húzódhat meg amögött, hogy leemelik a polcról, és megveszik.

A Glamour azoknak a lányoknak szól, akik a belső bizonytalanságukat, ürességüket azzal igyekeznek takargatni, hogy minden nap beöltöznek modell-kinézetű, igényes, megközelíthetetlen nőnek, és önállótlanságukat, kétségeiket foggal-körömmel palástolni igyekeznek.

A Glamour azoknak a lányoknak szól, akik mindennél jobban vágynak a törődésre, szeretetre, miközben a környezetüknek játsszák az elérhetetlent, hiszen annyira gyengék és törékenyek, hogy rettegnek a sérüléstől.

A Glamour azoknak az anyáknak szól, akik nem beszélgetnek a lányaikkal kultúráról, emberekről, szokásokról, viselkedési mintákról, inkább adnak neki egy húszast a plázába, az a biztos.



Nem csak Kiss Ramóna címlapon szerepeltetésével veszi el az élét ennek a bizonyos cikknek a Glamour. Ez az újság minden egyes hónapban úgy tesz, mintha az embereknek nem lenne a végletekig eltérő az ízlése. Létezik olyan fiú, aki azt szeretné, hogy a barátnője hízzon! Bárhova megyek, az utcán, a villamoson, a bevásárlóközpontokban, legalább annyi telt, vagy kifejezetten kövér lányt látok férfival, mint amennyit egyedül. Erre mit csinál a Glamour? Úgy kezeli a testalkatot, mint a szemszínt, az étkezést, vagy az évszakokat, hogy mindenkinek más a kedvence? Nem. Azt hazudja, hogy MINDENKINEK EZ TETSZIK! - és odatesz egy Kiss Ramónát lapos hassal. És amikor ezt néztem, akkor láttam meg, hogy szerintük mindenki teste bikinikész.

Eleve érthetetlen, hogy a hozd formába magad-cikkek mellé hogyan illeszkedik ez a nézőpont. Most akkor nem kell formába hoznom magam, mert így is felvehetem a bikinit? De akkor tavaly nyáron miért írták, hogy hozzam formába magam? Mi történik, ha családanya vagyok, és a gyerekekkel szeretnék strandra menni, természetes, szülés utáni, csíkos, narancsbőrös testtel? Így is bikinikész vagyok? Most azt fogom tenni, amit nagyon utáltok, ha veletek teszem: mondatokra fogom szedni a cikket, és külön-külön értelmezem őket. Öt mondatot fogok kiemelni.



,,Vannak nők, akik nem utálják a súlyfeleslegüket, akik nyolcvankilósan belenéznek a tükörbe, és boldogok."

Komolyan elképzelem, ahogy a glamouros újságíró úgy fedezi fel ezt magának, ahogy David Attenborough szokta hajkurászni a természetben a ritka jelenségeket. 80 kilósan boldogan nézni a tükörbe? Hát ez egy természetfeletti ritkaság, egy kuriózum, egy csoda! Persze, ezt így is kell bemutatni, hát természetes semmiképp ne legyen ez a hozzáállás, még a végén a nyolcvankilós nők megelégednek a testükkel és nem fogják megvenni a Glamourt.



,,Magyarországon a teltebb nők, ha csinosak akarnak lenni, kénytelenek turkálóból öltözni."

Miért kell hazudni? Ha nem lett volna teltebb barátnőm, még lehet, hogy el is hinném ezt a szerzőnek, és elmorzsolnék néhány könnycseppet szegény teltebb nőkért, akiket kirekesztenek a first-hand ruhaboltokból. Az igazság viszont nem ez, csak gondolom a H&M vagy a C&A tavasszal nem fizetett éppen a Glamournak, hogy bemutassák a minden üzletben ott lévő H&M+ meg XL-kollekció részleget, ezért most azt kell hazudni, mintha a teltebb nők sehol nem találhatnának magukra semmit.

Így inkább az az érzésem, hogy a szerző még életében nem vásárolt ruhaboltban.



,,Valószínűleg azért tekintjük az extrém karcsúságot még mindig ideálisnak, mert az nem mindenki számára elérhető, megszerzése rengeteg munkával, kínnal és lemondással jár."

Nem. Azért tekintjük ideálisnak, mert a tömeglány, akit az anyja pénzzel nevelt fel, nem teszi fel magának a kérdést, hogy megéri-e ezt ideálisnak tartani, csak arra összpontosít, hogy hogyan lehetne ő is ilyen. Ha a tömeglány nem akarna mindenáron megfelelni a kulturális elvárásoknak, akkor a szépségipar összeomlana, hiszen nem vásárolná az ezekhez szükséges kellékeket senki. Ugyanígy a karcsúság is megszűnne ideálként létezni.



,,Az ember ahhoz vonzódik, ami nehezen elérhető számára."

Nem, én ahhoz vonzódom, ami tetszik. Lehet, hogy bennem van a hiba.



,,A különböző táplálkozási zavarok, testképtorzulások (anorexia, bulimia, ortorexia és a többi) rendkívül összetett és nehezen kezelhető problémák. A szép testre, ideális alkatra való törekvés közben (amit sok esetben túlsúly miatti frusztráció, kirekesztettség, gúnyolódás előz meg) sokan elveszítik a kontrolljukat, és pszichés rendellenességek alakulnak ki náluk."

A cikk vége felé járunk, és ezek az első mondatok, amiknek van némi köze a valósághoz. Miért nem ismertetjük meg az olvasókkal az anorexiát és az ortorexiát érintetteken - fitneszmodelleken, Insta-modelleken - keresztül? Félő, hogy ennek is az lenne a vége, hogy túl sok lány elégedne meg a testével, és a lányok se akarnának fogyni, meg a Glamour se az újságosnál.

A szerző felveti még a túlsúlyt, mint egészséget kockáztató tényezőt. Maradjunk a fenti 80 kilónál: egy 170 centiméter magas, 80 kilós, ehhez mérten átlagos testzsírszázalékkal rendelkező nő tekinthető egészségtelennek? Nem a divatvilágban, hanem a valóságban. A 170/80 tényleg azt jelenti, hogy emiatt ki vagy téve cukorbetegségnek, elájulsz, ha futnod kell a busz után és ezt tényleg össze kell kötni azzal, hogy egész nap cupcake-et zabálsz kétpofára és teleiszod magad Coca-Colával? Biztos, hogy egy 170/80-as nőhöz így kell hozzáállni? Ráadásul, a turkálón kívül ne is számítson arra, hogy fel tud öltözni normálisan!

Természetesen a plus size témát tekintve sem sikerült egészséges keretek között maradni, miért is sikerült volna? Hát az olvasót szélsőségekhez kell szoktatni! Kihagyhatatlan volt a buliból a másik szélsőség is, aki utcára vonul tüntetni a fat acceptance érdekében, művészetnek tekinti a hájat, hentespultban pózol és mindenhova body shaminget képzel a környezetében. (A hentespultosról nincs kép az újságban, csak szó van róla!) A szerző tehát ügyelt arra, hogy erről a témáról se lehessen túlzások és szélsőségek nélkül olvasni, beszélgetni.



Az utóbbi fél év nekem is arról szólt, hogy változtatni igyekeztem az étrendemen. Ha egy mód van rá, nem járok McDonald'-s-ba, Burger Kingbe, kerülöm a pékárut, otthonra nem veszek fehér kenyeret, nem eszek pizzát, hot dogot, kerülöm a tésztát, ha lehet. A 3 az 1-ben kávé helyett rászoktam a zabkására, az üdítő helyett a vízre vagy a 100%-os multivitaminra, igyekszem kevesebb alkoholt inni, és több gyümölcsöt-zöldséget fogyasztani.

Ettől jobb ember lettem?

Nekem most késztetést kellene éreznem rá, hogy YouTube-videókban, meg pipacsok között pózolva osszam az észt, hogy mennyire lapos lett a hasam? Inspirálnom, motiválnom kellene másokat? Vernem kellene a nyálam, hogy mennyire tudatos vagyok, ti meg nem? Nem érzek erre késztetést. Semmivel sem lettem jobb ember ettől, és nem is szeretném ezt éreztetni az olvasóimmal. Különösen úgy, hogy nekem ez nem egy lifestyle.

Én ettől függetlenül nagyon szívesen megeszek egy tál paprikás sertéspörköltet:

vagy rántott sajtot, kettesével:

vagy akármilyen random szalonnás-zöldséges-sülthúst:

és iszom utána egy bodzás-citromos jégkását:

...pedig hát fúj cukor, fúj liszt, fúj zsíros ételek. Nem fogom áltatni az olvasóimat azzal, hogy lapos lett a hasam, mert nem lett az, és nem fogom magamtól megvonni ezeket, csak, hogy kiszolgáljam érzelmileg elhanyagolt, megfelelési kényszeres lányok igényeit a YouTube-on, vagy a blogomon.

Ha lány lennék, minden egyes hasonló tál étel elfogyasztása után bűntudatot kellene éreznem. Hiszen, ezzel még egy lépéssel távolabb kerültem attól, hogy olyan legyek, mint Kiss Ramóna, és címlapképes legyek. Hát, még a jégkása! Azt gondolom, hogy a fiatal lányokra nehezedő elvárástenger nem szűnt meg, sőt, átalakult és fokozódott. Régen az volt a szégyen, ha egy lány nem tudott nokedlit szaggatni - ma pedig az, ha nem tud összedobni magának egy cukormentes, gluténmentes DIY-jégkását házilag, hanem bolti jégkását vesz, ami tele van undorító cukorral! Fúj!

Amellett, hogy a Glamour testileg széjjelfrusztrál, szellemileg és érzelmileg is leépít. A horoszkópot és a milyen süti illik hozzád-teszteket olvasgatva kizárt, hogy fontos dolgokon gondolkodj. Ez az újság nem foglalkozik összetett párkapcsolati problémákkal, viselkedéselemzéssel, pszichológiával, vagy úgy egyáltalán, szakmákkal, hiszen magától értetődőnek tekinti, hogy minden, amit az olvasó nyújtani tud, az a fiatalsága, a teste és a szépsége. És a lányok megsértődnek azon, hogy semmi mást nem néznek ki belőlük? Magukra veszik, hogy nem néznek ki belőlük önálló gondolatokat? Ó, dehogy. Sőt, bóknak veszik. A szépség és a fiatalság majd megold mindent, a vizsgaidőszaktól kezdve a munkaerő-piaci elhelyezkedésig - legalábbis ebben az univerzumban biztosan. Az igazán fontos dolgok a Glamour által felépített világban nem számítanak, szóval kedves fiúk, tessék nyugodtan a lányok seggébe szerelmesnek lenni; és kedves lányok, tessék nyugodtan a fiúk hajába meg ruhájába beleszeretni, aztán csodálkozni, hogy nem működik semmi.

Jól tükrözi a magazin szellemiségét egy olvasói levél, és az arra adott reakció. Egy Krisztina nevű olvasó azt írta a szerkesztőségnek, hogy fél a férjétől, aki agresszív, erőszakos; a férfi nem hajlandó kiköltözni a lakásukból, amíg a válóper tart, ő pedig nem tud aludni a rettegéstől, és félti a két gyerekét is. A Glamour válasza: köszönjük az őszinteséged, fogadd szeretettel ezt a különleges táskát, amit XY tervezett!



Ritkán szoktam szétoltani valamit úgy, hogy aztán nem kínálok rá megoldást. Huszonnégy pontban szedtem össze, hogy ha én vezetnék egy divatmagazint, akkor hogyan szerkesztenék meg egy számot.

DIVAT/ÉLETMÓD ROVAT

• Öltözködési tippek teltebb nőknek: különböző márkák hasonló kollekciójának kipróbálása egy élő nő segítségével.
• A kereslet és a kínálat viszonya a közönségességhez. Melyik férfitípus bukik a melleiket mutogató, agyonsminkelt lányokra, és miért ne kezdj ezzel a réteggel?
• Életmódváltás 10 lépésben. Hogyan ne legyél egy impulzusvásárló, ösztönvezérelt, állandóan panaszkodó, önérzetes kis hisztis basic bitch?
• Felelősségvállalás 5 lépésben. Hogyan szokj le arról, hogy állandóan másokat hibáztatsz a saját hülyeségedért, aztán a környezetedből csikarsz ki önigazolást, burkolt önsajnálat formájában?
• Hogyan NE posztolj Instán. A figyeleméhség, a feltűnési viszketegség és a fényképezés viszonya.
• Hangulatteremtés sajátos módra. Hogyan tedd meghitté, bensőségessé a Valentin-napot, az anyák napját, az évfordulót, a születésnapot, a névnapot, a Karácsonyt anélkül, hogy minden szart összevásárolsz?
• Meghatározó különbségek a kisállat- és a gyereknevelés között. Hogyan készülj fel az anyaságra, ha a legnagyobb felelősség, amit eddigi életedben vállaltál, egy yorki volt?
• Mit tegyél, ha a táskádban több tartás van, mint benned? Megfelelő döntéshozás krízishelyzetben.

Kép: Zara

PSZICHOLÓGIA ROVAT - szakértőktől, közérthetően

• Hogyan szokj le az önbántalmazó kifejezésekről? Miért ne sajnáltasd magad a környezetednek, hogy bizonygassák, nem vagy csúnya, vagy kövér? A tömegkultúra hatása a kényszerbetegségek kialakulására.
• Ismerd fel a bántalmazást! A bántalmazó kapcsolatok sajátos működésének bemutatása. Okok arra, hogy miért ,,nem fog megváltozni" a fiú, klisék, kifogások felsorolása. A társ- és kapcsolatfüggőség bemutatása röviden.
• Egyenes kommunikáció kínos, kényes helyzetek esetén. Hogyan mondd el a társadnak, ha valami kínosan érinti őt, téged, vagy mindkettőtöket? Ha megcsaltad, ha nem tetszik benne valami, vagy, ha valamire vágysz, de te kínosnak érzed.
• Így szokj le a passzív-agresszióról! És így kíméld meg a társadat attól, hogy 50 évesen meghaljon stroke-ban.
• Az ,,Igazi", a ,,Nagy Ő". A tömegkultúra viszonya a párkapcsolatokhoz egy párterapeuta szemével.
• Áttörés vagy Átverés? Egy pszichológus véleménye a trénerekről, coachokról, motivációs előadókról.
• Miért vagyunk bezárva a pillanatba? Egy viselkedéselemző írása arról, hogy az élj a mának is elavult, hiszen most már csak a pillanatnak élünk, előzmények és következmények nélkül.
• Kérdezz-felelek. Gyerekpszichológus válaszol gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekre, olvasói levelekre.

MILYEN SÜTI ILLIK HOZZÁD? - gondolkodást igénylő, szórakoztató feladatok

• Önreklám. A 21. század egyik legfontosabb szakterülete a marketing. Gyűjtsd össze tíz-húsz pontban, hogy mit tudsz nyújtani egy párkapcsolatban, amit más lány nem! Miért éri meg egy fiúnak veled lenni, és nem a többi lánnyal? Mi tesz téged különlegessé?
• Bemutató. Mutatkozz be tíz-húsz mondatban a korod, a magasságod, a súlyod és a hobbid nélkül!
• Gavallér. Gyűjtsd össze tíz-húsz pontban, hogyan képzeled el az ideális fiú közeledését hozzád! Milyen viselkedési mintákra buksz, milyen formában udvaroljon, hogy végül levegyen a lábadról?
• Alkotás. Alkosd meg a tökéletes fiút a kedves, őszinte, vicces, normális, értelmes, hűséges szavak nélkül, tíz-húsz pontban! Mélyedj bele a vágyaidba, és hozd felszínre azt, amit igényelsz egy párkapcsolatban!

KAMPÁNY

• A prostitúció ellen. Felhívja a figyelmet olyan lehetőségekre, amikkel fiatal lányok a környezetük tiszteletét, megbecsülését, elismerését tudják kivívni a testük mutogatása nélkül.
• A valóságért. Valóságos nőkkel, valóságos történetekkel, valóságos problémákkal. Diákmunka összehangolása a tanulással; lányok, akik legyőzték a rákot; lányok, akik feldolgozták egy közeli ismerős/hozzátartozó elvesztését; lányok, akik az egyetem mellett napról napra tengődnek.
• A mentális betegségek felismeréséért és tudatosításáért. Különös tekintettel a kényszerbetegségekre, a testképzavarra, étkezési zavarokra.

ÁLLÁSHIRDETÉS ROVAT

• Csak úgy. Mert a kocsi, a bulika, a fesztivál, a kondibérlet, az utazás, az iPhone, a körmös, a fodrász, a wellness meg a shopping nem csak úgy az égből pottyan. A rezsi nem fizeti be magát, a kaja nem a hűtőben terem. Ezekért dolgozni kell - egy ilyen magazinnak pedig mindent meg kellene tennie azért, hogy a fiatal lányok elérhessék a céljaikat, nem igaz?

Mielőtt még teljesen átéreztem volna az átlag Glamour-olvasó lány frusztrációját és a kardomba dőltem volna, hogy én sosem leszek olyan divatos, mint Kiss Ramóna, felfedeztem valamit. Nézzük meg a címlaplány nadrágját:

És igen, ekkor villant be lelki szemeim elé, hogy én igazából megelőztem a divatot, ráadásul férfiként! Néhány éve, hidegebb téli estéken én is ilyen világos, csíkos, szovjet pizsamaalsóban aludtam. Ki gondolta volna, hogy egyszer ez címlapot ér majd?

Nagyjából így néztem ki:

Szerintem ez még apámé volt. Költözés előtt már megvolt, az tuti.

Azóta már van másik, (az majd a 2024-es Glamourban lesz, figyeljétek meg) szóval lányok, ha nagyon kell, én oda tudom adni valakinek ezt a végtelenül divatos, stílusos és inspiráló darabot - Kiss Ramóna nem tévedhet. Tök jókat lehet benne aludni.

***

Ez a cikk két éves. Érdekel, hogy mi történt velem azóta? Csekkold a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalát!

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [3/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára. Az első részben összeszedtem, mitől kell megválnod a siker érdekében, megismerkedhettünk a kokainnal, a második részben beavattalak titeket az igazán sikeres nő párkapcsolatának rejtelmeibe, ma pedig értelmet adok az egész cikksorozatnak, és a presztízs és az értékválság mellett arról fogok veletek beszélgetni, hogy mi a bajom ezzel az egész történettel.

Forrás: Bors

Ha az elmúlt egy évben valakivel beszélni akartam a Dózsa György úti gázolóról és szerelméről, általában megrekedtünk itt:

• ez a mai világ!
• ezek a mai fiatalok!
• szörnyű, ami történt
• biztos a pénzéért van vele
• dugják vissza a börtönbe a tagot, oda való,

amivel egyetértek, de mégis úgy gondolom, hogy ebben a sztoriban több van. Kicsiben nézzük, kicsiben próbáljuk értelmezni, és nem látjuk nagyban.

Mi a probléma? Kálmán Szilvia Instagram-oldala rossz hatással van a 89 ezer követőre? Megrontja őket, rossz példát mutat nekik, lezülleszti őket? Rossz hatással van a mai fiatalokra? Mi történne, ha Kálmán Szilvia mától felhagyna a kurválkodással, és Instagramján holnaptól egy könyves blog tartalmai jelennének meg? Hirtelen bikinis, felfújt szájú lányok rohamoznák meg a Librit meg a Könyvmolyképzőt? Nem. A követők szép lassan érdektelenné válnának, és keresnének maguknak egy másik ribancot, akit követhetnek. Nem Kálmán Szilvia a probléma, ő az áldozata egy problémának, és semmi mást nem tesz, mint kiszolgálja a tömegízlést, olyanná formálja magát, amilyenre a követőknek szüksége van. A követőknek pedig erre van szükségük. Nem az a baj, hogy népszerűségre, elismerésre vágyakozik - az első részből pedig meg is értettük, miért - hanem az a baj, hogy így kapja meg. Így sikerül neki menővé és népszerűvé válnia, mert ne legyünk álszentek, az. 

Járkál köztünk nagyjából ötezer, többségében fiatal, városi lány, akik közül egy-kétezer rendszeresen lájkolja, imádja minden lépését. Járkál köztünk 89 ezer, többségében fiatal, városi lány, aki szerint az életmód, amit folytat, követendő, irigylésre méltó. És mi a helyzet azokkal a lányokkal, akik nem követik Kálmán Szilviát, sőt, nem követnek fitneszmodelleket, szépségkirálynőket, netcelebeket, nem követik a videoklipek és a divatvilág szereplőit egyáltalán, de mélyen, belül azt érzik, hogy valamiért kevesebbet érnek a képernyőn látható lányoknál? Amikor címet adtam a gondolataimnak, alulbecsültem ezt a százezret? Valószínűleg igen. Ők vannak a legtöbben.

Az a helyzet, hogy a kurválkodásnak presztízse van. Régen is volt, sőt, ez a legősibb mesterség, és szerintem ezt övezi ma a legtöbb tévhit. Azt gondolják az emberek, hogy ehhez szépnek kell lenni, értékesnek kell lenni, hiszen sok pénzt fizetnek érted, és fejben elképzelhetetlennek tartják, hogy a tengerpartos-táskás-felhőkarcolós képeken lévő lányokat egyébként észre sem veszik az utcán se sminkkel, se anélkül.

Itt már legalább megkérik az árát! Egy éjszaka 1500 euró. Ezen az oldalon Szilvia régen 300 euróba került egy órára, de azóta onnan már leszedték.

Azért gondolják ezt, és azért koptattam rongyosra szándékosan a lifestyle szót az elmúlt két alkalommal, mert az életmóddal foglalkozó oldalak, ahová az önmagukat kereső fiatal lányok példáért fordulnak, a következő dolgokhoz kötik az elismerést:

• legyen minél több ruhád bizonyos márkákból,
• legyen minél több táskád, cipőd, kiegészítőd bizonyos márkákból,
• legyen hasonló autód, mint Szilviának,

• hasonlíts azokra, akik hasonlítanak Szilviára,
• állj be te is abban a szögben a képeken,
• vágj te is olyan arcot,

Forrás: Lokál

• igyad ugyanazokat az italokat,
• utazz ugyanazokra a helyekre,

és akkor ettől majd nagyon boldog leszel. Továbbra sem állítom, hogy a lifestyle-bloggerek, illetve -vloggerek a felelősek, ők ugyanúgy a tömegízlést szolgálják ki, ahogy Szilvia. A tömeg azt gondolja, hogy ettől lesz boldog, vitatkozni a tömeggel pedig nem éri meg! Akkor úgy jártok, mint én, és kevés olvasótok lesz! Sok olvasótok csak úgy lesz, ha ezt tanácsoljátok, az olvasóitok pedig önigazolást nyernek: valóban azért vagyok boldogtalan, mert nem én csücsülök abban a Mercedesben, amiben ő.

Felelőssé nem tehetőek az influencerek, de, ahogy a nevük is mutatja, befolyással vannak a fiatal lányokra. A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy nem nyújtanak alternatívát. Van egy jól látható folyamat, hogy egyre több lány egyre inkább a teste, és a szexuális szerepe felé tolja el az önértékelését egyre aránytalanabbul, és senki nem szól egy kukkot sem. 

Nincsenek olyan influencerek, akik összefognának, és belekiabálnák a sötétbe, hogy: hé! Ti, fiatal lányok, ezért, meg ezért, meg ezért, meg ezért vagytok értékesek, és eközben olyan dolgokat sorolnának fel, amik nem köthetőek a szexualitáshoz. 

Nincsenek olyan influencerek, akik felhívnák a követők figyelmét arra, hogy Kálmán Szilviával ellentétben te vagy az, aki bármit megtehet! Nem vagy kényszerhelyzetben, nem a NAV-on múlik az életed, nem kell arra ügyelned, hogy vajon a pénzedért keresik-e a társaságod, nem kell mindenáron lájkolhatónak lenned, megengedheted magadnak azt, hogy megválogasd, kivel fekszel le; hogy megválogasd, mit eszel; hogy megválogasd, kivel töltsd az időd és mivel foglalkozz, mert nem vagy bezárva a testedbe és a szerepedbe! 

Nincsenek olyan influencerek, akik felhívnák a figyelmet arra, hogy a videót néző, képen ámuldozó, cikket olvasó fiatal lány több, mint egy test! Hogy nem irányítható, kevésbé befolyásolható, nem vágja csettintésre pózokba magát mások kedvéért! Nem csoda, hiszen egy nem irányítható, kevésbé befolyásolható lány nem is hisz el minden hülyeséget, amit a magazin többi oldalán olvashat, így meg persze, hogy nem hívják fel rá a figyelmét a magazin írói. Még az kéne, hogy gondolkozzon!

Nincs alternatíva, szexszel meg biztosan lehet elismerést kapni, ez egy safe choice, ami bármikor bevethető. Tömegesen figyelhető meg bármelyikünk környezetében az, hogy a fiatal lányok elkezdtek egyre inkább így bemutatkozni:

Elkezdték így azonosítani magukat: kor, haj, szem, magasság, mell, fenék, test, és végül a név. Mire hasonlít ez? Azt gondolom, kísérteties a hasonlóság a fenti dubajos adatlapok, és a lány bemutatkozása között. Egyre több lány van, aki szerint úgy érdemes társat, komoly kapcsolatot keresni, ha kiteszed magad, mint egy árucikket, egy terméket, megadod az adatait, tárgyiasítod magad. Éppen, mint egy modell. Mit jelent a modell szó? Mire használjuk, amikor nem a kifutón sétáló lányokat értjük alatta? Tárgyakra, méghozzá olyan tárgyakra, amik nem igaziak, csak bemutatnak valamit. Gondoljunk például a vasútmodellre. A vasútmodell szempontjából fontos, hogy mikor jön, mennyire van hűvös/meleg rajta, mennyire kényelmes, vagy milyen gyors? Nem. A vasútmodell esetében az fontos, hogy mekkora, milyen szép, és, hogy akkor veheted elő a szekrényből, amikor éppen kedved támad tologatni vagy irányítgatni. Ugyanez a helyzet a modellel.

Ő a korát itt kihagyta, de 24 volt.

Milyen vonzó, nem? Alig várja az ember, hogy beszélgessen vele.

Be vagyok sózva az izgalomtól, hogy megismerjem. De tényleg.

Ki tudja, mennyi lány járkál köztünk, aki komoly kapcsolatot keres a szépségével és a seggével,

...de képtelen alapvető beszélgetésre.

Elkezdtük elfelejteni, hogy - főleg a 21. században - kurvának az megy, akit kényszerítenek, vagy aki minden másra alkalmatlan. Akit nem kényszerítenek, de ezt választja, az nagy eséllyel nem jó semmiben, nem ért semmihez, nem kell sehova, mentálisan gyenge, nem lát tovább az orránál, ezért abból az egyetlen dologból igyekszik előnyt kovácsolni, amire bárki képes ivarérettségétől fogva: a szexből. Nézzük, mivel jár a ,,könnyebb út".

• Elfelejtheted, hogy egy kicsit is magasabb értékrenddel bíró ember valaha tisztelni, becsülni fog, vagy felnéz rád,
• elfelejtheted a szabadságod és a jövőd: függsz a futtatódtól, és aki tudni fog erről, annak nagy eséllyel nem fogsz kelleni, mert nem lesz hozzád gusztusa,
• minden férfinál hátránnyal indulsz olyan lányokhoz képest, akik munkahelyen dolgoztak, amíg te ismeretlen férfiakat kényeztettél,
• az egész életed egy nagy magyarázkodássá, hazugsággá válik,
• olyat is meg kell tenned, amit nem szeretnél; az emberek azért fizetnek, hogy azokat a vágyaikat éljék ki a testeden, amit máshol nem tudnak,
• nem az fog fájni, ha a NAV-nak kell elszámolnod; hanem az, ha a leendő barátodnak, a gyerekednek, vagy az ismerőseidnek,
• bármennyire kiütheted magad mindennap, és bármekkora #girlboss vagy, mentálisan egy életre meg fog viselni, ha úgy mászol be férfiak alá, mint autószerelők az autók alá.

És mi áll ezekkel szemben, mi az ellenérv? Rendelkezésedre áll elég pénz pontosan arra, amit feljebb a lifestyle-nál soroltam fel. Ki tudod váltani más fiatal lányok irigységét. Akiket a képeken látunk, és akik valóra váltották a százezer, vagy több százezer fiatal lány álmait, azok ezt a döntést hozták meg, erre bólintottak rá, erre mondták azt, hogy igen, ez nekem megéri. Ez volt a dilemma, és nektek is ugyanez a dilemma, csak nektek nem éri meg párszáz euróért odavetni magatokat ismeretlen férfiak ágyába, és nem éri meg az, ami ezzel jár.

Beszéljünk egy kicsit a szépségversenyekről! Ma kétféleképpen kezdheted el valóra váltani több százezer fiatal lány álmait: ha pucér képeket teszel fel magadról az internetre, vagy, ha szépségversenyen veszel részt. A kiindulópont mindig valamelyik a kettő közül. Az elsőre szerintem több példát tudnak az olvasóim, mint én; viszont fontos részletnek tartom, hogy Szilvia, és az általa élő videóban agyba-főbe rugdosott Bakó Diána karrierje is a következőképpen indult: iskolásként, gyerekként szépségversenyen vettek részt.

Hol van ilyenkor a szülő?

Hogyan hanyagolhatja el olyan mértékben egy szülő a lányát, hogy 15 évesen bevágja egy szépségversenyre? Mit gondol, majd az úgy jó lesz? Itt van egy 2011-es cikk arról, amikor például Szilvia Miss Bikini lett, és fürdőruhában pózolt a Blikkben 17 évesen. Érkezett olyan hozzászólás, hogy biztos luxusautók első ülésén fog kikötni, és hogy dubajos kurva lesz. Egy önmagát éppen megismerő lánynak, akit 15-17 éves korában folyamatosan az az élmény ér, hogy a testét értékelik, fotózásokra jár, szépségversenyeken vesz részt, ennyire kiszámítható lenne a jövője? Akivel iskoláskorában elhitetik, hogy a teste a legnagyobb értéke, hogy ezen keresztül számíthat valakire, ez a csatornája a külvilág, az emberek és a sikere felé, tényleg nagyobb eséllyel fogja a könnyebb utat választani? 

,,Anyuci apuci eltart", vagy a kuncsaftok tartanak el - a life goal és a póz hasonló, a környezet nem.

Lehet előítéletességgel vádolni a hozzászólókat, de minden beigazolódott, amit hét éve írtak: Szilvia egy luxusautó első ülésének tartozéka lett, és kiszúrták őt egy dubajos oldalon 1500 eurós áron. És lehet megrontással vádolni a szépségversenyek szervezőit is, de ők igazából csak kihasználnak egy lehetőséget: az ostoba, hanyag szülőket. Ha nem lenne szülő, aki szívesen ribancot csinálna a gyerekéből, akkor nem léteznének ezek a versenyek sem.

Biztos jó humora van.

A konnektort előbb dugnám.

Mi a helyzet a modellügynökségekkel? Miért járulnak hozzá szülők az iskolás gyerekük modellfotózásához? Miért nincs egy etikai kódexe a modellügynökségeknek, ahol kikötik, hogy nem fotóznak olyanokat, akiket megtalálnak hirdetős oldalon; akiknek a vizeletében kokaint találnak; akikről videó kering a neten hogy megtaposnak és megrugdosnak másokat; akikről kiderül, hogy kapcsolatban állnak az alvilággal; akik gyilkosokat puszilgatnak az Instán? Miért nincs egy nívó, egy igény, ami alá nem adnak, amihez nem adják a nevüket? A H&M-nek, a Chanelnek és a Burberrynek 2005-ben elég volt annyi, hogy Kate Moss kokaingyanúba keveredett, máris találtak a helyére másik modellt. Miért nem lehet ezt kicsiben is, a nagyok pedig miért nem kampányolnak a prostitúció és a kokainfogyasztás ellen?

Szolgáld ki a tömeg igényeit, felelj meg, hazudd azt, amit látni és hallani akarnak! Ha költenek rád, akkor figyelnek rád, ha drága ruhákban fényképezkedsz, akkor pedig a tenyereden hordoznak. Aki úgy néz ki, mint egy börtöntöltelék, az erős és férfias; aki minél jobban tárgyiasítja magát, az kívánatos és nőies. Ezek a mondatok annyira mélyen beleivódtak az emberekbe, hogy általuk life goallá vált a fitnesz-világbajnokok, a szépségkirálynők és az Instagram-modellek élete. A lifestyle-blogok és vlogok elfelejtik megemlíteni, hogy az anyagi forrás ehhez a saját testük, a látványos luxusélettel pedig szorongás, nyomás, megfelelési kényszer, drogfüggőség, és a testük feletti kontroll elvesztése jár - az olvasók így azt gondolhatják, ezeket megúszva is válhatnak olyanná, mint a képeken látott lányok. 

A pénz egy határozott, erős értékrenddel, igényekkel bíró ember számára nem jár boldogsággal - ha azzal járna, Avicii és a többi világsztár is vett volna magának boldogságot, kiegyensúlyozottságot, szerelmet, akiket elveszítettünk. A pénz sok esetben éppen akadálya a boldogságnak, kaput nyit afelé, hogy Molnár Richárdok használjanak ki, mérgezzenek meg, érdek vezérelje a barátságaid, vagy a párkapcsolatod anélkül, hogy ezt észrevennéd. Nem véletlen viccelődnek azzal, hogy ha megnyernéd a lottód, hirtelen nagyon sok barátod lenne.

A tömeg ilyen, és a tömeget nem mi fogjuk formálni. Annyit tudunk tenni, hogy a lányainkkal rengeteget foglalkozunk, beszélgetünk, különösen 11-15 éves kora között, mint amit az első részben is írtam. Annyit tudunk tenni, hogy mi nem szolgáljuk ki a tömeget, megválogatjuk, kiket követünk, és megértjük azt, hogy miért nincs 5+1 legjobb szakma fiatal lányoknak a lifestyle-blogokon, amik amúgy tele vannak drága táskákkal és ruhákkal. Megértjük, és megértetjük másokkal, hogy a képek, amire vágynak, hogyan készülnek. Biztos neked is vannak olyan lányismerőseid, akiket lenyűgöz ez az életmód, és nem látják az árnyoldalait, csak vakon vágynak rá, bármi áron. Nem azt mondom, hogy ülj le velük beszélgetni, és neveld át őket, mert nem fogod tudni. Elég, ha elejtesz egy-két megfelelő mondatot, ami mélyre üt, vagy felteszel egy-két kérdést, ami elgondolkodtat. 

Többet én sem tudok tenni.

Forrás: Pinterest

Az első és a második részt a linkekre kattintva tudod visszaolvasni. Remélem, hasznosnak találtad ezt a sorozatot is! Korábban egy hasonló háromrészes sorozatban az Instagramról tettem fel 42 kérdést, abba is belekezdhetsz!

Ha hozzászólnál, a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán is megteheted.