Legszebb éveink kiárusítása, és az ezzel járó torzulás

Az iskolás és a pályakezdő éveket sokan életünk legszebb időszakának tartják. Ezalatt bontakozunk ki, találunk rá önmagunkra, életcéljainkra, arra, hogy mivel szeretnénk tölteni életünk hátralevő részét, és ezalatt kellene elkövetnünk a legtöbb hibánkat is. A kultúra viszont egyre inkább ellentmondásosnak tartja azt, hogy a legtöbb hiba elkövetése, és életünk legszebb időszaka egyszerre történjen, ezáltal pedig egyre nagyobb nyomást helyez a fiatalokra. Előrecsomagolt #lifegoalokat, sikeresnek tűnő trénereket és a látszatluxusban élő ismerőseink közkedvelt hazugságait nézve kellene eldöntenünk, mihez kezdjünk a saját életünkkel, és ez ilyen körülmények között nem is olyan egyszerű.

Kép: Picjumbo

Különösen úgy okozhat nehézséget, ha a döntésekhez hiányzik a megfelelő érzelmi háttér. A szülő-gyerek kapcsolatok válsága, a kevés beszélgetés és az ezzel járó elhanyagoltságérzet mind hozzájárul ahhoz, hogy egy élete legszebb évei kezdetén álló gyerek legnagyobb álma az Instagram-celebség legyen. Ha úgy érzik, a szüleik úgysem figyelnek rájuk, hadd figyeljen rájuk az a több ezer ember, akinek a követés gomb megnyomásához elég néhány ruhadarab, vagy éppen azok hiánya! Mire az egészséges fejlődéshez szükséges szeretetet, tiszteletet és megbecsülést elkezdi felváltani a follow, a respect és az alábbi kommentek, a felismerhetetlenségig megváltozhat egy fiatal viselkedése.

Azokról a módszerekről, amikkel hasonló hozzászólásokat kaphat valaki, Timi már írt egy jól sikerült kétrészes bejegyzést, most nézzük meg az okokat, és beszéljünk arról, ami ezzel jár.

Az elmaradhatatlan stílhez vezető út három lépésben:

• ne legyél megelégedve magaddal,
• gondold azt, hogy mások a ruhájuk és a megjelenésük miatt értékesebbek nálad,
• vegyél olyan ruhákat és alakítsd át olyanra a megjelenésed.

Ha nem tiszteled magad, akkor olyanná próbálsz válni, akikre te magad felnézel, ez ilyen egyszerű.

Miért fontos a visszajelzés? Miért nem lehet csak úgy otthon a tükör előtt pózolni anélkül, hogy azt lefotóznánk és közzétennénk? Miért nem lehet szinte egy lépést sem tenni az edzőteremben, az étteremben, a trendi helyeken anélkül, hogy ne botlanánk önfeledten szelfiző embertársainkba?

Néhány éve előadást kellett tartanunk alkalmazott nyelvészet gyakorlaton. Egyesével. Nem elég, hogy ez a halálom, de még az a veszély is a fejem fölött lebegett, hogy a többiek

értékelni fognak egy-egy apró papíron,

én pedig utána olvasatlanul kidobhatom a kukába, vagy esetleg elolvashatom, mit gondolnak rólam. Szerintem nincs olyan ember, aki legalább ne olvasna bele kíváncsiságból, és én is így tettem. Meglepett, hogy hiába izgultam végig az egészet, szinte mindenki pozitívan értékelt, a legnagyobb kötekedés talán az volt, hogy legközelebb ne használjak Comic betűtípust a prezentációban. (Jogos.) Ha lett volna rá lehetőség, akkor lehet, hogy tartok még egy előadást egy másik témában, mert nagyon jól esett a többiek reakciója, kellemes csalódásként ért. A közösségi médiában ugyanez a helyzet, csak az ottani előadások sokkal kevesebb felkészülést igényelnek, és sokkal több ember reakcióját válthatják ki szinte azonnal, attól függően, mennyire vannak kipakolva a cicik vagy az éppen trendi termékek a kirakatba. A visszajelzésektől függően alakul ki szép lassan az online karakter, és ez a karakter - a kísérleti patkányokhoz hasonlóan - azt a tevékenységet fogja többször végezni, aminek köszönhetően több jutalmat, vagyis kedvelést kap.

A folyamat, ahogy egy önmagát kereső gyerek a követői kísérleti patkányává alakul, nem csak lájk és csillogás. Elég arra a helyzetre gondolni, amikor valaki azt veszi észre, hogy az ismerősei közül a modell alkatú lányokra jön a legtöbb pozitív visszajelzés. Egy erre érzékenyebb lánynál már ennyi is könnyen okozhat evészavarokat, ami beszélgetés híján változatos formákat ölthet a koplalástól egészen a hánytatásig.

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg a modellalkatú lány, aki nem mutogatja magát, ezért szintén kevesen lájkolják, akárcsak őt?

Gondolni fog ez a lány arra, hogy rengeteg az átlagostól eltérő alkatú lány, aki fotótrükkökkel, beállításokkal olyan formába önti a magamutogatást, hogy az közkedvelt legyen?

Nem. Az egyetlen, amire gondolni fog, az az, hogy a képen látható lány nagyobb eséllyel kap szeretetet, figyelmet, mint ő, ezért neki is olyanná kell alakítania magát. A közösségi média, főleg, ha unalomból használják, ijesztő mértékben szűkíti le a tudatot a képeken látható dolgokra. Nem elég kísérleti patkánynak lenni: minél kívánatosabb kísérleti patkánynak kell lenni, sőt, azt kell elhitetni a követőkkel, hogy te egész életedbe arra vágytál, hogy kísérleti patkány legyél! Háttérbe kell szorítanod mindent, ami te vagy, különösen az érzelmeidet, a helyüket átveheti a clean eating, a poharas kávé, a high-fashion ruhák és a legújabb iPhone - a többi patkány pedig welcome drinkként lenyeleti veled a tudatot, hogy ez vagy te, és így lehetsz igazán önmagad.

Úgy néz ki, hogy a hétvégét a horvát tengerparton töltöm. Életemben nem voltam még déli szomszédunknál, tengert is hat éve láttam utoljára, szóval mondhatni, kiszakadok a szürke hétköznapokból. Miért nem tettem ki azonnal a Facebook-oldalamra, vagy a blogra, amint befizettem az utazást? Miért nem lesz minden lépésem megosztva, vagy lájvolva péntektől vasárnapig? Miért nem fogom azzal kínozni az útitársamat, hogy hatszáz helyen lefotózzon, és miért nem a képek szerkesztgetésével fogom tölteni az időt? Azért, mert nem érdekel, mit gondolnak erről az emberek. Elmegyünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy élményeket, emlékeket gyűjtsünk, hogy kíváncsiskodjunk a horvát jellegzetességek iránt, és nem azért, hogy becsekkoljunk. Természetesen érdekel az, hogy más mit gondol rólam, de nem gondolom, hogy engem ez az egy-két nap annyira meg fog határozni, hogy megosszam az ismerőseimmel. Aki még sosem volt ilyen utazáson, annak úgy tűnhetne, hogy nagyon sok pénzem van, és ezt megengedhetem magamnak; aki pedig már volt, az úgyis tudja, hogy milyen. Hasonló a helyzet a tükörbe tolt iPhone-nal is, amit általában hitelre vesznek és/vagy a szülő fizet, de erről bővebben a kampány egy másik részében olvashattok majd.

Mielőtt kedvelnénk egy fotót, vagy követnénk egy első ránézésre követendőnek tartott influencert, gondolkodjunk el az alábbiakon.

• Mire, vagy kire volt szükség ahhoz, hogy az illető ezt a képet alakítsa ki magáról?
• Mivel foglalkozik? Ha ő nem dolgozik, mivel foglalkozhatnak a szülei, vagy a barátja (szülei)?
• Mennyi szabadidőt és energiát fektet az illető abba a képbe, amit a követőinek láttat?
• Mekkora szerepe van az oldalon a képeken látható termékeknek, és mekkora részben szól az illető saját gondolatairól, emberi oldaláról?
• Mekkora a valódi értéke a képen látható termékeknek?

A figyelmünk értékes dolog, az pedig rólunk is árulkodik, ki az, akit követendőnek tartunk. Az iPhone X havi törlesztőrészlete, egy tengerparti utazás vagy egy havi clean eating sokkal olcsóbb, mint egy havi albérlet, utóbbival mégsem találkozhatunk az Instagram-feedben, mert létszükséglet, és nem luxustermék. Egy ismeretlen ember számára könnyen úgy tűnhet, hogy az illetőnek a lakhatás, a rezsi és az alapvető étkezés mellett marad pénze ilyen dolgokra, főleg, ha a szülő, vagy a bae nem nem szerepel a képeken. Ez hasonló érzékcsalódás, mint amikor valaki a futógép kijelzőjét fotózza le a sok lájkért: aki nem szokott rendszeresen futni, az azt gondolhatja a számok láttán, hogy az illető megfutotta az olimpiai kvótát, viszont aki nap mint nap szokott futni az edzőteremben, az hamar kiszámolhatja, hogy ezt bármelyik ember elérhette volna, akit behív az utcáról.

Éppen néhány napja beszélgettem arról valakivel, hogy ő is tapasztalta-e már azt, hogy egy nagydarab, széttetovált, testépítő alkatú, szőrös marcona férfire gyakran féltékenységi rohamok jönnek rá egy párkapcsolatban. Meglepő lehet a válasz, de mindketten láttunk már ilyet. Ugyanígy előfordulhat az, hogy egy kislány, aki nap mint nap Facebook-élőzik, nem mer elmenni egy találkozóra, vagy ha el is megy, alig tud megszólalni, és akkor is csak jelentéktelen dolgokról beszél - talán még jelentéktelenebbekről, mint az élő adás közben. Sokkal egészségesebben használhatnánk a közösségi médiát, ha az előtérbe tolt dolgok helyett a képek hátterét figyelnénk meg, ami szemmel nem látható, és sokkal jobban élveznénk a valóságot, ha azokat a dolgokat tolnánk előtérbe, amiket valóban magunkénak érzünk, és nem csak a több reakcióért, követőért, elismerésért tesszük közzé.

Az Instagramról már korábban írtam egy érdekes, háromrészes cikksorozatot, itt kezdhetsz bele. A Campaign For Reality többi pontját itt találod, a többi résszel pedig hamarosan találkozhatsz a blogos csoportokban más bloggerek tollából.

Campaign for reality

Számtalanszor írtam már a valóság és a képernyő közti különbségekről, a közösségi média sztárjainak hazugságairól, és ezek hátteréről, de sosem éreztem elég hasznosnak, hatékonynak ezeket a posztokat. Úgy gondolom, nem lehet elég nagy hangsúlyt fektetni ezekre a témakörökre, ezért szeretném, ha egy átfogó kampány keretében többen is beszélgetnénk róluk a következő hetekben. Ha kell, egyedül is szívesen megírok néhány bejegyzést, de sokkal hasznosabb lenne, ha a Mennyire vagy menci? után ismét együttműködhetnék más bloggerekkel.

Tíz önálló részre osztottam a gondolataimat, amit persze lehet összevonni-szétszedni, attól függ, mennyien leszünk rájuk. Ha ketten, öten, vagy tízen írjuk, vagy valaki többet/kevesebbet ír, akkor maradhat így is. Arra gondoltam, hogy a jelentkezők választhatnának a témák közül, amiket a saját blogjukon dolgoznának fel, ami a végére marad, azt pedig megírnám én. Mivel egyszerűen el tudok érni több ezer, vagy akár több tízezer embert, ezért, ha szeretnéd, megoszthatom az írásaidat (és ezáltal a blogodat) a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán. Nem kell használnod a #CampaignForReality hashtaget, nem kell cserébe megosztanod tőlem semmit, egyszerűen csak szedd össze a gondolataidat az adott pontról, fogalmazd meg olvasmányosan, helyezd el a saját blogodon, és jelezd, hogy szeretnéd a megosztást.

A 10 cikk valahogy így néz ki a fejemben:

1. A nárcizmus, az online karakter, és ezek kapcsolata. Miért akarnak más képet mutatni magukról az emberek, mint amilyenek a valóságban? Miért van bizonyos emberekben igény egy online karakter kialakítására? Miért fontos a visszajelzés? A nárcizmus mellett fel lehet hozni más ehhez kapcsolódó személyiségzavart, betegséget is: frusztráció, szorongás, önértékelési zavarok, evészavarok, depresszió. Minél részletesebben fogalmazol meg félelmeket (visszajelzéstől, észrevétlenségtől, kevés lájktól stb.) annál jobb. Jöhetnek személyes példák is, ha találkoztál nagy Insta-celebbel, aki személyesen alig tudott megszólalni; vagy a képeken határozottnak, magabiztosnak tűnő emberrel, aki a valóságban féltékeny volt egy pohár vízre; esetleg valakivel, aki a képeken pucérkodott, de személyesen még a pólóját is alig merte levenni stb., ezek nagyon jók.

2. Miért akarunk hasonlítani másokra? Meddig egészséges az, ha hasonlítani akarunk másokra, és mikortól megy az önállóságunk rovására? Lehet szó elfogadásról, beilleszkedésről, kiközösítéstől való félelemről, és arról, hogy miért nem érdemes olyan társaságba vágyakozni, ahova a ruháid alapján kerülhetnél be. Ide jöhet még az is, hogy láthatóan szegény emberen hogyan hat az arany fülbevaló vagy a Gucci póló, illetve ide tartozik még az önigazolás-keresés, a bizonygatás (ugye, hogy jó vagyok? légyszi lájkoljatok, ugye szerettek?) és a különféle hiányosságok kényszeres ellensúlyozása. (Amikor iPhone van, de vacsorára nem telik, meg ilyesmi.)

Ahogy az influenceres bejegyzésben is írtam, természetes, hogy az emberek összehasonlítják magukat egymással, de ezt nem feltétlen érdemes az Insta-képeken látható tipikus jelképek alapján tenni. Leírhatod, hogy szerinted mik a legjobb szempontok két ember összehasonlítására.

3. Hogyan készülnek a népszerű Insta-fotók? Ha egy mód van rá, ne másoljuk le Timi bejegyzését, de valami hasonlóra gondoltam.

Képbeállítások, szögek, pózok, pucsítás, kéztartás, csücsörítés, filterek, smink, melltartó beállítás, magas derekú nadrág - jöhet minden ömlesztve, ami csak eszedbe jut. Képekkel illusztrálva lenne a legjobb! Lehet még beszélni arról, hogyan válik ennek a hatására szégyenné a természetes (női) test, hogyan válik nem elég széppé a szép, és hogyan teszi életunttá, öngyülölővé a követőket ez a sok különféle előkészület, meg persze a széjjelsminkelt #nomakeup fotók.

Az is egy érdekes kérdés, hogy miért akarnak mindenáron érzéseket kiváltani a követőkből azok a lányok, akik a képen látható nőhöz hasonlóan fotózzák a feneküket. Ha pedig nagyon stréber valaki, jöhet még egy kis szépségipar vs. önbizalomhiány fejtegetés a végére, azt imádnám.



4. A szülők és a barát szerepe az izgalmas élet mítoszában. Szinte senki nem beszél arról, hogy az Instagramon népszerű emberek úgy engedhetik meg maguknak a képeken látható életmódot, hogy a szüleik, és/vagy a barátjuk eltartják őket, miközben dolgoznak. Így tudnak havonta (több) százezer forintot elkölteni szórakozásra, státuszszimbólumokra, autóra, utazásokra, fesztiválokra, éttermekre, ruhákra, ájfónra, ékszerekre és shopizásra, hiszen mindig van fedél a fejük fölött, fűtött/hűtött lakás várja őket, és telepakolt hűtő. Egy olyan emberben, aki anyagilag független, akinek a saját kezében van az élete, rossz érzéseket kelthetnek ezek a képek, videók, a követők számára pedig értéktelenebbnek tűnhet az ő élete a fentiekénél. Az izgalmasnak tűnő élet sokszor annyiból áll, hogy a nap nagy részében a telefonodat nyomkodod, viszont a befizetett albérlet és egy jókora nagybevásárlás többe kerülhet, mint egy Levi's póló, vagy egy tengerparti trip, csak az nem feltűnő.

Mennyiben hibáztatható a szülő azért, mert pénzt ad a felnőtt gyerekének a luxus-látszat fenntartására? Mennyiben hibáztatható a gyerek, aki azt az értékrendet látva nőtt fel, hogy a boldogság megvehető? Alakoskodó, kivagyi, sznob szülő gyereke nem feltétlenül hibáztatható ugyanezekért a tulajdonságokért, de lehet, hogy éppen a te bejegyzésed hatására fog más szemmel tekinteni ezekre a dolgokra.

Érdemes lenne a #girlboss fogalmát is megvizsgálni, illetve a család, barát szerepét ebben is. Mennyiben szükséges egy jómódú család, vagy társ ahhoz, hogy egy fiatal, egyetemista lány utazgasson a világ körül, vállalkozást indítson, vagy olyan életet éljen a képein, mint egy vállalkozó? Hogyan hat ez azokra, akiket a családjuk, vagy a társuk nem tud pénzzel támogatni?



5. Hogyan jut el odáig egy lány, hogy a teste az egyetlen értéke? Hogyan válik internetes ál-modell egy szeretetéhes kislányból, aki csak nem tudott mit kezdeni magával? Az okok hasonlóak, mint hogy miért lesz valakiből prostituált, vagy pornós. Mindkettőről írtam már korábban, szóval ha ügyes vagy, tudsz az oldalamról inspirálódni, persze, legfőképp a saját gondolataid érdekelnek. Az egészségtelen szülő-gyerek kapcsolatból ki lehet indulni, nem beszélgetnek vele, nem kísérik figyelemmel az Insta, Snap stb. jelenlétét, inkább pénzt adnak neki, csak hagyja őket békén, ilyesmi. Gyakran kötődési problémák is társulnak a magamutogatáshoz, ennek is lehet boncolgatni a következményeit. Nem a legjobb kombó.



6. A követő, lájkoló felelőssége a kultúráért. Az influencer mindig a követői igényeit fogja kiszolgálni. Ha azt látja, hogy sokan olyan embereket lájkolnak, akik kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban pózolnak, akkor elkezdenek kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban szelfizni. Azért, ami a képernyőn történik, mi, lájkolók vagyunk a felelősek. Amíg a legtöbb lány csontsovány lányok képeit lájkolja, addig ez marad az ideál; amíg a legtöbb fiú stricik és bűnözők videoklipjeire iratkozik fel, addig ilyen stílusú klipeket fognak gyártani az előadók. Szóba jöhet a lájkoló felelőssége minden szempontból, illetve javasolhatsz elvárásokat, hogy az emberek mi alapján használják a lájk gombot, ha nem akarják, hogy az Insta-feed láttán általános iskolás lányok hánytassák magukat vasárnap este, mert hétfőn haspólót akarnak felvenni.

Leírhatod azt is, hogy te mi alapján válogattad ki a kedveltjeidet, illetve jöhet még a lájk és a riszpekt közti különbség is, ha van kedved részletezni.



7. Kinek szeretnél tetszeni? A régebbi olvasóim már unhatják ezt a kérdést, pedig én nagyon fontosnak tartom. Az ember nem arra hivatott, hogy mindenkinek tetszeni akarjon, az a tárgyak és a termékek dolga. Miért akarunk minél több embernek tetszeni? Miért akarunk féltékenységet, vágyakozást, irigységet kiváltani a hasonló nemű társainkból? Akarunk olyan embereknek tetszeni, akik egy formás fenék vagy kidobott mellek láttán csorgó nyállal nyomják a kedvelés gombot? Hogyan és miért készülnek a rendszeres edzőtermi szelfik? Természetes, hogy tetszeni szeretnénk másoknak, de milyeneknek és hogyan? Mit érdemes végiggondolnunk, mielőtt megosztunk magunkról egy képet a nyilvánossággal? Ide is jöhet személyes sztori, ha valamelyik tini ismerősödnek beszóltak a szülei az Insta-fotói miatt, vagy bujkálnia kell előlük, nehogy meglássák. Az ilyen minden bejegyzést feldob.



8. A szociopátia viszonya a népszerűséghez. Ezt a pontot a Black Mirror harmadik évadának első része ihlette, ahol egy disztópikus világban az ember értékét a közösségi médiában kapott reakciói alapján mérik egy ötös skálán. Tehát, akin látják, hogy "csak kettes", az nem mehet dolgozni, aki egyes, azt kirekesztik maguk közül, aki pedig négy egész nyolcas, azzal mindenki kedves, mert tőle is várják a pozitív reakciókat, hogy felmenjen a saját értékük. Amennyire beteg, annyira valóságos. Itt lehet boncolgatni a népszerűvé válás folyamatát, a szükséges hiányosságokat, és az influencelés jellemzőit. Bízom annak a kreativitásában, aki ezt választja, meg persze érdemes megnézni ezt a kb. 50 perces részt. (A sorozat többi része nélkül is érthető.)



9. Az álságos tartalom hatása az általános iskolás gyerekekre. Itt kifejezetten az érdekel, hogy a fent részletezett kamu lifestyle, a magamutogatás, a meztelenkedés, és a többi népszerű, követendőnek láttatott dolog hogyan hat a gyerekekre. Ezeket a tartalmakat ők ugyanúgy nézik, ahogyan mi, de egészen másképp fogják fel. Mit üzen egy gyereknek, mire nevel egy átlagos Insta-feed átpörgetése? Hogyan fogják fel a gyerekek azt, amit az influencerek közvetítenek? Lil Tayt is fel lehet hozni, az AskFM, illetve Musical.ly-celebeket szintén. Szülők elől bujkálós sztori ide is elfér, vagy esetleg ötletek ahhoz, ha lenne egy tízéves húgod/lányod, hogyan magyaráznád el neki az Instagramon látható dolgokat.



10. A személyiség, az élmény és a párkapcsolat kiégetése a közösségi média által. Nem elég, hogy a legszebb éveinket arra tesszük fel, hogy teljesen ismeretlen embereknek megmutassuk, mekkora emberek vagyunk, de még az élményeinket sem élhetjük át teljes valójában. A nyaralás nem nyaralás 500 szelfi nélkül, a filterezéssel, szerkesztgetéssel, megosztással annyi idő megy el, mint amit a vízben töltünk, másokat kényszerítünk arra, hogy fotózzanak minket bizonyos módon stb. Személyes sztorikat ide is várok, amikor valaki azért nem volt hajlandó elmenni egy helyre, mert az nem elég elit (szórakozóhely, úticél, akármi), vagy azért nem jött össze egy emberrel, mert nem mutatott volna jól mellette a képeken, lefotóztatta magát hatszázszor és egy se tetszett neki stb. Az ember tárggyá válásának folyamata is érdekes, a minél kívánatosabb lét, az érzelmek kiégése a képek mögül, illetve a létezés, mint teljesítmény. (Megosztott ételek, italok, teljesen hétköznapi dolgok, ilyesmi.)

***

Bárkit szívesen látok ebben a kampányban, még csak az sem feltétel, hogy legyen Instagramod, hiszen nekem sincs. Saját blogod viszont kell, hogy legyen, mert ott fog megjelenni a téma, amiről írsz. Különösen örülnék, ha divatbloggerek is csatlakoznának a kezdeményezéshez, de mivel az elmúlt hónapokban többször is beletapostam a lelketekbe (jaj) ezért teljes mértékben megértem, ha az én kezdeményezésem smafu. Azért örülnék nektek nagyon, mert igazán a ti célközönségeteknek szánnám ezt a sorozatot, de a blog tematikája miatt én nem tudom őket olyan hatékonyan elérni. Hálás lennék nektek, komolyan. Ha beszálltok, ígérem, nincs több szarkazmus, vagy gúnyolódás - aminek egyébként pont ugyanaz volt a célja, mint ennek a kampánynak, felhívni a figyelmet a valóságra.

Akár ketten, akár öten, akár tízen fogjuk megírni, bízom benne, hogy minél több emberhez el tudjuk juttatni ezeket az üzeneteket. Ha szívesen segítenél, és van saját blogod, akkor itt, a blogos csoportokban, vagy a blogom Facebook-oldalán tudsz jelentkezni. Írd meg, melyik pontokról írnál szívesen, és nyugodtan válassz többet! Ha sokan leszünk, azt fogom megbízni, aki hamarabb írt, de persze az se tragédia, ha többen is írnak egy-egy témáról. Aki kapja, marja, várom a jelentkezőket! :)

Psszt, hé, akarsz gazdag lenni?

Képzeljünk el egy jelenetet! Érettségi után egy-két hónappal unottan ülsz diákmunka közben, végzed a monoton feladatod, azon gondolkodsz, hogy vajon mi várhat majd az egyetemen, amikor egyszer csak megcsörren a telefonod. Egy korábbi munkatársad az, akivel közel egy éve nem beszéltél, mégis felveszed. A szokásos sziamizu után előrántja azt, amiért valóban hívott: egy új munkalehetőség!

 - ...és mi kell hozzá?
 - Semmi, egy érettségi. Elég, ha bízol magadban, kitartó vagy, és itt sikeres leszel!
 - És neked mi a feladatod? Mit kell csinálnod?
 - Hát... én most épp új embereket ismerek meg.

Ez furcsán hangzott, erre felvontam a szemöldököm, aztán gondolkodni kezdtem. A többire már csak fél füllel figyeltem, beszélt még sok pénzről, drága kocsikról, öltönyről, ilyesmiről, a végén pedig megbeszéltünk egy időpontot és egy helyet, hogy találkozzak az irodavezetőjével.

Eljött a nagy nap, lepacsiztam egy meglepően fiatal, öltönyös-nyakkendős sráccal, aki bemutatkozott, és bekísért az irodájába. Ahogy beléptünk, mutatott egy oklevelet, amin a volt munkatársam neve volt, valami előléptetésnek tűnt. Nem kellett sokat várni, rákezdett a szokásos szövegre, hogy ez egy piacvezető, német cég, és mennyire jó itt a légkör, mennyi fejlődési lehetőség vár, és milyen jó itt dolgozni. Elmondta, hogy ők milyen jót tesznek az embereknek azzal, hogy segítenek kiválasztani nekik a megfelelő pénzügyi megoldásokat. Mondtam, hogy én egyáltalán nem értek a pénzügyekhez, most kezdem az egyetemet, de a srácot ez nem igazán érdekelte. Elmondta, hogy egy rövid képzés is tartozik a munkához, amit lehet, hogy kifizet a cég, mert ők annyira kedvesek. Elém tolt egy karikázós személyiségtesztet, amit kitöltöttem, és láss csodát, pont ilyen emberre volt szükségük, láttak bennem lehetőséget, úgyhogy megbeszéli a területi vezetővel, hogy felvegyenek, és pár nap múlva hív. Továbbra sem volt semmilyen fogalmam arról, hogy mi lesz a feladatom, mennyit kell majd dolgoznom, mennyi pénzt fogok keresni, ebből mennyit vonnak le adóként és hogy működik ez az egész, de végül is felálltam, kezet fogtunk, és eljöttem.

Pár nappal később nagy örömmel hívott, hogy alkalmasnak találtak, és szeretettel várnak, én pedig megköszöntem a lehetőséget, és nemet mondtam. Miért? Az interjút követő néhány napban volt alkalmam beszélgetni néhány ismerőssel, akiket hasonlóan beszerveztek ,,pénzügyi tanácsadónak", és az interneten is utánanéztem hasonló tapasztalatoknak. Ez egyáltalán nem az, mint aminek tűnik, és attól, amit sok különböző forrástól hallottam illetve olvastam, felfordult a gyomrom. Minden, amit lejjebb olvashattok, a belépést követően derül ki, előre nem árulják el.

Kezdjük azzal, hogy mi ez. Ez nem egy munkalehetőség, hanem egy vállalkozás, amibe kezdőtőke nélkül kár belevágni, ugyanis fix fizetést nem kapsz. Nem munkaszerződést kötsz a céggel, hanem alvállalkozói szerződést. Ennek a munkának nem az a lényege, hogy ,,új embereket ismerj meg", vagy ,,segíts az embereknek", hanem két dolog köré épül. Az egyik a hálózatépítés: mivel MLM (multi-level marketing) rendszerben működik az egész, te itt az ,,alatt" fogsz dolgozni, aki beszervezett téged, és később neked is be kell szervezned magad ,,alá" másokat, ha feljebb szeretnél lépni. A másik pedig az, hogy biztosításokat kell köttetned emberekkel. Ez alapján kapod a pénzed, jutalékos rendszerben. Minél több balekot győzöl meg a ballagási öltönyödben arról, hogy az X biztosítás mennyire megéri és jó és gyümölcsöző, annál nagyobb jutalékot fogsz kapni.

Ez a ,,munkalehetőség" jóval komolyabb problémákat is felvet. Érteni valóban nem kell hozzá, az sem érdekel senkit, ha te 11-ben megbuktál matekból az előző évben, az egyedüli feltétel az érettségi, legalábbis úgy tűnik. Valójában van ennek a munkának egy sokkal fontosabb feltétele: rámenősnek, erőszakosnak kell lenned, hiszen onnantól, hogy beléptél, saját magad kell, hogy hajkurászd az embereket, akik nálad szeretnének biztosítást kötni. A rövid képzés, amiről a szimpatikus úriember beszélt, részben az akkori PSZÁF-vizsgára készített volna fel (most nem tudom, hogy hívják, de azt hiszem már nem így), részben pedig egy néhány hetes agymosás, ahol betanítanak neked bizonyos szövegeket. Olyan egyoldalú, manipulatív szövegeket, amikkel rávezetheted a válaszokra a gyanútlan ügyfelet, miközben neki végig az az élménye, hogy ő dönt, te pedig a kedves öltönyös fiú vagy, és segítesz neki a döntésben. Megtanítanak téged nagyon meggyőzően használni olyan szavakat, amiket te magad sem ismersz, vannak kulcsszavak, tiltott szavak, és felhívják a figyelmedet, hogy mindig mosolyogj és amikor csak lehet, adj igazat az ügyfélnek. Megtanítják, hogy hogyan kell jópofizni, és hogyan kell eladni olyat, amire a másiknak egyáltalán nincs szüksége.

Kép: 123rf.com

Az, hogy a jelentkezőket önző, pénzéhes, gátlástalan, manipulatív droiddá képezik néhány hét alatt, önmagában nem olyan meglepő, hiszen gazdasági szektorról beszélünk. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a piacvezető, német cég, és a hozzá hasonló közvetítő, tanácsadó cégek képviselői jellemzően frissen érettségizett, 18-20 éves gyerekeket szerveznek be, akik gyanútlanul elmennek a ballagási öltönyükben. Elmennek, mert az első néhány mítingen azt az élményt kínálja ez a cég, hogy itt bizony néhány év alatt karriert építhetsz, aztán luxuséletet élhetsz szaktudás, tapasztalat és diploma nélkül, ennél pedig egy tömegtini számára semmi nem vonzóbb. Ennél a cégnél jellemző az a mentalitás, hogy villantsd, amid van, így nem ritka, hogy az állásinterjúra érkező gyerek a területi vezető Porschéjával, vagy Mercijével találkozik a parkolóban, és a mítingeket is ez a légkör jellemzi. Egy ilyen míting gyakorlatilag egy Szabó Péter-előadásnak felel meg, több internetes fórumozó is arról számolt be, hogy ilyeneket kérdeztek, hogy: hol szeretnél tartani tíz év múlva, és ugyanazzal a manipulatív szöveggel az előadó rávezette a friss munkaerőt, hogy ő bizony yachtot, BMW-t, drága öltönyt, és karórát szeretne, akkor is, ha belül egyetemi tanár szeretett volna lenni, hivatástudatból. Ugyanez a hozzáállás ahhoz is, ha valaki nem szeret idegen emberekre biztosításokat tukmálni: biztos azért nem szeret, mert nem fejlődőképes, nem akarja eléggé, nem elég kitartó, nem képviseli megfelelő minőségben a céget, nem elég sikerorientált, eltökélt. Erre egy olyan gyerek, aki naponta oszt meg Szabó Péter-videókat, semmi mást nem tud, csak hevesen bólogatni, és közben zavartan piszkálni a hajszálcsíkos öltönyét, amit az osztályfőnöke választott ki neki néhány hónapja.

Térjünk rá magára a pénzügyi tanácsadásra! Ők ezt ,,elemzésnek" hívják, ilyenkor találkozol személyesen az ügyfeleddel, és semmi más célod nincs, mint hogy meggyőzd arról, hogy aláírja a nálad lévő papírt. Ez általában egy unit-linked életbiztosítás, arra szokták kapni a legnagyobb jutalékot a srácok, de van náluk nyugdíjbiztosítás is, és mindenféle más finomság. Ugyebár, ha bízol magadban és sikerorientált vagy, akkor menni fog! Az, hogy az ügyfél ott teszi tönkre az életét egy tollvonással, az tökmindegy. A lényeg a te sikered! A piacvezető, német cég azt állítja, hogy a teljes pénzpiacot lefedi, de a legtöbb esetben Generali, Uniqa, vagy Signal biztosítást kell köttetned másokkal, hiszen erre adják neked a legnagyobb jutalékot. Ez azért fontos, mert amikor az MLM-re, vagy a hálózatépítésre kérdezel rá, akkor azt fogják mondani, hogy hát ez nem az, mert nem saját termékeket kell ráerőltetni az ügyfélre. Ez valóban így van, ez különbözteti meg a piramisjátékot (Avon, NuSkin stb.) az MLM-től: itt nem saját a termék, de itt is aszerint kapod a pénzt, hogy mennyit tukmálsz rá mennyi emberre.

Az első kérdés, ami felvetődik ilyenkor, hogy honnan szerezz ügyfeleket? A vezetőd erre azt fogja tanácsolni, hogy a családodon, barátokon, ismerősökön lehet GYAKOROLNI az elemzést. Igen, gyakorolni! Tehát először a családoddal, barátaiddal írass alá egy olyan biztosítást, amiről néhány héttel ezelőtt még fogalmad sem volt, és most 18-20 éves srácok öltönyben azt mondták neked, hogy mennyire jó! Hihetetlennek hangozhat, de a ,,pénzügyi tanácsadás" rengeteg barátságot, ismeretséget, házasságot tett már tönkre. Gondoljunk bele: egy fiatal srác jelentkezik egy ilyen állásra, azzal kecsegtetik, hogy pár év múlva luxus BMW-ben ülhet egy drága öltönyben, hirtelen azt hiszi, hogy ő a Wall Street farkasa, persze, hogy vérszemet kap. Előfordult, hogy engem a Deák téren szólított le egy ilyen öltönyös srác, és hamar kérdeztem olyat tőle, amiből kiderült, hogy ebbe akar beszervezni. Elmosolyodtam, és mondtam, hogy kösz, nem. Érthető, hogy néhányan arra vetemednek, hogy már az utcán is leszólítsanak embereket, hiszen ha legalább három embert beszervezel magad ,,alá", és ők már elég szerződést köttettek mindhárman, akkor te lehetsz a fiókvezető, aki már valamennyi fix fizetést is kap. Egy lépéssel közelebb a BMW-dhez - egy lépéssel távolabb a korábbi barátaidtól.

Az ,,elemzésnek" a szerződés aláírásával még nincs vége: a végén telefonszámokat kell kérni az ügyféltől, legalább tízet! Ezt is nyomulósan kell, hogy mindenképpen megadja. Később őket kell majd megkeresned ugyanezzel a szöveggel, ugyanezzel a biztosítással, és tőlük is telefonszámokat kérni, és így tovább. Az első hónapokban a fiókvezetőd is megy veled az ,,elemzésedre", hiszen ő már gyakorlottabb abban, hogy rávezesse a megfelelő válaszra a gyanútlan ügyfelet, meg így kevésbé lesz az illetőnek gyanús, hogy életbiztosításról, hozamokról, kamatról beszélget egy 19 éves gyerekkel. (A fiókvezetők általában pár évvel idősebbek.) Miután végeztetek az ,,elemzéssel", meg kell nyugtatnod az ügyfelet, hogy ezt most beviszitek a (budapesti) központba ,,három szakembernek", akik átnézik, és kinyomtatják a neki megfelelő pénzügyi ajánlatot. A probléma ezzel az, hogy ezeknél a cégeknél jellemzően a magasabb szinten dolgozók sem értenek a közgazdasághoz, a pénzügyekhez, ők is azért léptek feljebb, mert gátlástalanul, pofátlanul tudtak nyomulni, és nekik sikerült a legtöbb biztosítást megköttetniük. Egy korábban sokáig ott dolgozó internetes fórumozó szerint kb. az ott dolgozók 5-10 százaléka rendelkezhet pénzügyes végzettséggel, a többiek egyszerűen csak azért vannak ott, mert elég rámenősek voltak, szóval ami az ,,elemzéseket" illeti, vak vezet világtalant. Az ismerőseim véleményét meghallgatva nem tévedhetett sokat, aki az 5-10 százalékot írta. Az ,,elemzést" amúgy senki nem nézi meg, és általában a fentebb említett három biztosító közül fogja kapni valamelyik ajánlatot az ügyfél, de hát a ,,felküldjük a központba" mégis csak nagyon jól hangzik egy olyan gyerektől, aki pár hete még a Soundon hányta a vizezett sört a sátor mögött, most meg pénzügyi tanácsokat osztogat öltönyben. Ja, és a kávézót, ahol találkoztok az ügyféllel, az utazást, és a rengeteg telefonálást a piacvezető, német cég nem állja, azt neked kell fizetned saját zsebből.

Jon M. Taylor, az MLM-rendszer legnevesebb kutatója szerint a hálózatépítés, vagyis az MLM egy olyan üzlet, amin a benne lévők 99,7 százaléka veszít. Ha magunk elé képzeljük a piramisszerű felépítést, ezt nem nehéz elhinni, hiszen a piramis tetején lévő 0,3 százalék Porschéja parkol az irodaház előtt. A szabály egyszerű: minél több embert szervezel be magad ,,alá", annál inkább te leszel a piramis teteje. A Magyar Narancs cikke szerint a piacvezető, német cégnél a srácok 5 százaléka jut el a fiókvezetői szintig. (A cikkben olvasható a cég neve, és egyébként is nagyon hasznos, olvassátok el!) A mítingeken természetesen szabó péteri vehemenciával sulykolják a 18 éves gyerekekbe, hogy igen, te más vagy, mint a többiek, benned van lehetőség, te fogod tudni a legtöbb embert átverni, te leszel a legügyesebb hazudozó, rád külön figyelni fogunk, hiszen te különleges vagy - nyilván nem ezekkel a szavakkal. És igen, végül elérkeztünk ahhoz a dilemmához, hogy mennyiben a gyerek felelőssége az, hogy elhiszi ezt a manipulatív maszlagot, és mennyiben hibáztatható azért, mert elhiszi, hogy itt luxusautót kaphat, ha elég ügyes, és elég sok ismerősét belerángatja ebbe a bizniszbe.

A ,,pénzügyi tanácsadás" esetéről elsősorban azért írtam nektek, hogy felismerjétek, mielőtt titeket is behálóznak valami ködös dumával. Ez egyfajta tükör a fiatalok munkaerőpiaci lehetőségei előtt. Ha egy frissen érettségizett gyerek dolgozni szeretne, iszonyúan alulfizetett diákmunka-lehetőségek közül tud választani, a legtöbb helyen pedig borzalmas munkakörülmények várják. Érthető, hogy a gyerekek a jobb élet reményében bedőlnek egy ilyen lehetőségnek, úgy meg főleg, ha az állásinterjún nem beszélnek azokról a dolgokról, amiket a Magyar Narancs is leírt, meg amiket leírtam nektek. (Mi a feladat, nincs fix fizetés stb.) Az interneten is van ellenállás, egy ideje a piacvezető, német cég szabályzatában benne van, hogy jelenlegi és korábbi ott dolgozók nem írhatnak róluk negatív dolgokat az internetre. (Vajon miért?) Az ott dolgozók néhány helyen hozzák a Szabó Péter-formát (ha negatívat mondasz, csak a siker útjában állsz; miért ítélkezel látatlanul stb.), és általában azzal indokolják, hogy te biztosan egy rossz fiókban dolgoztál, egy másik fiókban nem így működik a rendszer. Érdekes, hogy minden ismerősömtől ugyanazt hallottam, mint amit én is tapasztaltam, és amit az összes internetes fórumon is olvastam több száz hozzászólótól, és megosztottam veletek.

Ha azért keresnek meg benneteket, hogy biztosítást kössetek, soha ne írjatok alá semmit! Ha elmész egy ilyen találkozóra (mert általában nem így hívnak el, ez csak ott derül ki), akkor is van lehetőséged nemet mondani. Élj vele! A pénzügyi tanácsadás egyébként egy létező, valóságos, komoly szolgáltatás, de mint ahogy minden más szolgáltatásért, ezért is fizetni kell. Aki ,,ingyenes pénzügyi tanácsadást" kínál, az általában jutalékért dolgozik, és nem tanácsot szeretne adni neked, hanem az egyetlen célja, hogy aláírd a nála lévő papírt. Ne tedd meg! Ha pedig egy képzetlen, 18-22 éves ,,pénzügyi tanácsadóval" kerülsz szembe, bátran ki is nevetheted - nem kizárt, hogy te jobban értesz a közgazdasághoz, mint ő. Ha nagyon vicces napod van, kérd el tőle a szerződést, és kérdezz rá a bonyolultabbnak tűnő pontokra, hogy mit jelentenek, aztán dőlj hátra, és vigyorogj a határozatlan, betanult válaszain, amiket nemrég hallott a fiókvezetőjétől.

Disztópiába illő a jelenség, hogy egy néhány hetes képzés során gátlástalan, manipulatív, betanult szövegeket mosolyogva előadó öltönyös robottá változtatnak gyerekeket, de létezik. Az emberek sosem voltak még annyira vevők arra, hogy a luxus ígéretéért eladják a lelkiismeretüket, mint ma, amikor nap mint nap átlagemberek luxusnak álcázott életével szembesülnek a telefonok képernyőjén. Van, aki továbbra sem adja magát könnyen, de van, akinek egy hol szeretnél tartani tíz év múlva-kérdés is elég ahhoz, hogy máris egy luxusautó első ülésén érezze magát azáltal, hogy emberek ezreinek életét tette tönkre. A happy endhez hozzátartozik, hogy időközben a piacvezető, német cég és a hozzá hasonlók híre annyira megromlott, hogy az utóbbi négy évben már kevesebb embert tudnak beszervezni, de 2012-14 környékén - pont, amikor én is érettségiztem - virágkorát élte ez a ,,szakma", és iszonyatosan sok fiatal bedőlt a luxus ígéretének. Úgy gondolom, a megoldást egy pénzügyi alapismeretek tárgy jelentené, ami kötelező lenne a középiskolában. Még ha egy diák végigaludná a négy év összes óráját (nem magamra gondoltam), egy ilyen ,,álláslehetőség" előtt akkor is lenne lehetősége visszamenni a gimibe, megkeresni a tanárát, és megkérdezni tőle, hogy mégis mi ez. Így talán kisebb lenne a ,,piramis", és kevesebb fiatal dőlne be hasonló ajánlatoknak.



Téged próbáltak már beszervezni hasonló ,,munkára"? Esetleg benne voltál egy hasonló piramisban? Meséld el a tapasztalataidat itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

Szívesen olvasnál gazdagnak tűnni próbáló fiatal srácokról, és nevetnél rajtuk egy jót? Itt megteheted!

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [3/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára. Az első részben összeszedtem, mitől kell megválnod a siker érdekében, megismerkedhettünk a kokainnal, a második részben beavattalak titeket az igazán sikeres nő párkapcsolatának rejtelmeibe, ma pedig értelmet adok az egész cikksorozatnak, és a presztízs és az értékválság mellett arról fogok veletek beszélgetni, hogy mi a bajom ezzel az egész történettel.

Forrás: Bors

Ha az elmúlt egy évben valakivel beszélni akartam a Dózsa György úti gázolóról és szerelméről, általában megrekedtünk itt:

• ez a mai világ!
• ezek a mai fiatalok!
• szörnyű, ami történt
• biztos a pénzéért van vele
• dugják vissza a börtönbe a tagot, oda való,

amivel egyetértek, de mégis úgy gondolom, hogy ebben a sztoriban több van. Kicsiben nézzük, kicsiben próbáljuk értelmezni, és nem látjuk nagyban.

Mi a probléma? Kálmán Szilvia Instagram-oldala rossz hatással van a 89 ezer követőre? Megrontja őket, rossz példát mutat nekik, lezülleszti őket? Rossz hatással van a mai fiatalokra? Mi történne, ha Kálmán Szilvia mától felhagyna a kurválkodással, és Instagramján holnaptól egy könyves blog tartalmai jelennének meg? Hirtelen bikinis, felfújt szájú lányok rohamoznák meg a Librit meg a Könyvmolyképzőt? Nem. A követők szép lassan érdektelenné válnának, és keresnének maguknak egy másik ribancot, akit követhetnek. Nem Kálmán Szilvia a probléma, ő az áldozata egy problémának, és semmi mást nem tesz, mint kiszolgálja a tömegízlést, olyanná formálja magát, amilyenre a követőknek szüksége van. A követőknek pedig erre van szükségük. Nem az a baj, hogy népszerűségre, elismerésre vágyakozik - az első részből pedig meg is értettük, miért - hanem az a baj, hogy így kapja meg. Így sikerül neki menővé és népszerűvé válnia, mert ne legyünk álszentek, az. 

Járkál köztünk nagyjából ötezer, többségében fiatal, városi lány, akik közül egy-kétezer rendszeresen lájkolja, imádja minden lépését. Járkál köztünk 89 ezer, többségében fiatal, városi lány, aki szerint az életmód, amit folytat, követendő, irigylésre méltó. És mi a helyzet azokkal a lányokkal, akik nem követik Kálmán Szilviát, sőt, nem követnek fitneszmodelleket, szépségkirálynőket, netcelebeket, nem követik a videoklipek és a divatvilág szereplőit egyáltalán, de mélyen, belül azt érzik, hogy valamiért kevesebbet érnek a képernyőn látható lányoknál? Amikor címet adtam a gondolataimnak, alulbecsültem ezt a százezret? Valószínűleg igen. Ők vannak a legtöbben.

Az a helyzet, hogy a kurválkodásnak presztízse van. Régen is volt, sőt, ez a legősibb mesterség, és szerintem ezt övezi ma a legtöbb tévhit. Azt gondolják az emberek, hogy ehhez szépnek kell lenni, értékesnek kell lenni, hiszen sok pénzt fizetnek érted, és fejben elképzelhetetlennek tartják, hogy a tengerpartos-táskás-felhőkarcolós képeken lévő lányokat egyébként észre sem veszik az utcán se sminkkel, se anélkül.

Itt már legalább megkérik az árát! Egy éjszaka 1500 euró. Ezen az oldalon Szilvia régen 300 euróba került egy órára, de azóta onnan már leszedték.

Azért gondolják ezt, és azért koptattam rongyosra szándékosan a lifestyle szót az elmúlt két alkalommal, mert az életmóddal foglalkozó oldalak, ahová az önmagukat kereső fiatal lányok példáért fordulnak, a következő dolgokhoz kötik az elismerést:

• legyen minél több ruhád bizonyos márkákból,
• legyen minél több táskád, cipőd, kiegészítőd bizonyos márkákból,
• legyen hasonló autód, mint Szilviának,

• hasonlíts azokra, akik hasonlítanak Szilviára,
• állj be te is abban a szögben a képeken,
• vágj te is olyan arcot,

Forrás: Lokál

• igyad ugyanazokat az italokat,
• utazz ugyanazokra a helyekre,

és akkor ettől majd nagyon boldog leszel. Továbbra sem állítom, hogy a lifestyle-bloggerek, illetve -vloggerek a felelősek, ők ugyanúgy a tömegízlést szolgálják ki, ahogy Szilvia. A tömeg azt gondolja, hogy ettől lesz boldog, vitatkozni a tömeggel pedig nem éri meg! Akkor úgy jártok, mint én, és kevés olvasótok lesz! Sok olvasótok csak úgy lesz, ha ezt tanácsoljátok, az olvasóitok pedig önigazolást nyernek: valóban azért vagyok boldogtalan, mert nem én csücsülök abban a Mercedesben, amiben ő.

Felelőssé nem tehetőek az influencerek, de, ahogy a nevük is mutatja, befolyással vannak a fiatal lányokra. A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy nem nyújtanak alternatívát. Van egy jól látható folyamat, hogy egyre több lány egyre inkább a teste, és a szexuális szerepe felé tolja el az önértékelését egyre aránytalanabbul, és senki nem szól egy kukkot sem. 

Nincsenek olyan influencerek, akik összefognának, és belekiabálnák a sötétbe, hogy: hé! Ti, fiatal lányok, ezért, meg ezért, meg ezért, meg ezért vagytok értékesek, és eközben olyan dolgokat sorolnának fel, amik nem köthetőek a szexualitáshoz. 

Nincsenek olyan influencerek, akik felhívnák a követők figyelmét arra, hogy Kálmán Szilviával ellentétben te vagy az, aki bármit megtehet! Nem vagy kényszerhelyzetben, nem a NAV-on múlik az életed, nem kell arra ügyelned, hogy vajon a pénzedért keresik-e a társaságod, nem kell mindenáron lájkolhatónak lenned, megengedheted magadnak azt, hogy megválogasd, kivel fekszel le; hogy megválogasd, mit eszel; hogy megválogasd, kivel töltsd az időd és mivel foglalkozz, mert nem vagy bezárva a testedbe és a szerepedbe! 

Nincsenek olyan influencerek, akik felhívnák a figyelmet arra, hogy a videót néző, képen ámuldozó, cikket olvasó fiatal lány több, mint egy test! Hogy nem irányítható, kevésbé befolyásolható, nem vágja csettintésre pózokba magát mások kedvéért! Nem csoda, hiszen egy nem irányítható, kevésbé befolyásolható lány nem is hisz el minden hülyeséget, amit a magazin többi oldalán olvashat, így meg persze, hogy nem hívják fel rá a figyelmét a magazin írói. Még az kéne, hogy gondolkozzon!

Nincs alternatíva, szexszel meg biztosan lehet elismerést kapni, ez egy safe choice, ami bármikor bevethető. Tömegesen figyelhető meg bármelyikünk környezetében az, hogy a fiatal lányok elkezdtek egyre inkább így bemutatkozni:

Elkezdték így azonosítani magukat: kor, haj, szem, magasság, mell, fenék, test, és végül a név. Mire hasonlít ez? Azt gondolom, kísérteties a hasonlóság a fenti dubajos adatlapok, és a lány bemutatkozása között. Egyre több lány van, aki szerint úgy érdemes társat, komoly kapcsolatot keresni, ha kiteszed magad, mint egy árucikket, egy terméket, megadod az adatait, tárgyiasítod magad. Éppen, mint egy modell. Mit jelent a modell szó? Mire használjuk, amikor nem a kifutón sétáló lányokat értjük alatta? Tárgyakra, méghozzá olyan tárgyakra, amik nem igaziak, csak bemutatnak valamit. Gondoljunk például a vasútmodellre. A vasútmodell szempontjából fontos, hogy mikor jön, mennyire van hűvös/meleg rajta, mennyire kényelmes, vagy milyen gyors? Nem. A vasútmodell esetében az fontos, hogy mekkora, milyen szép, és, hogy akkor veheted elő a szekrényből, amikor éppen kedved támad tologatni vagy irányítgatni. Ugyanez a helyzet a modellel.

Ő a korát itt kihagyta, de 24 volt.

Milyen vonzó, nem? Alig várja az ember, hogy beszélgessen vele.

Be vagyok sózva az izgalomtól, hogy megismerjem. De tényleg.

Ki tudja, mennyi lány járkál köztünk, aki komoly kapcsolatot keres a szépségével és a seggével,

...de képtelen alapvető beszélgetésre.

Elkezdtük elfelejteni, hogy - főleg a 21. században - kurvának az megy, akit kényszerítenek, vagy aki minden másra alkalmatlan. Akit nem kényszerítenek, de ezt választja, az nagy eséllyel nem jó semmiben, nem ért semmihez, nem kell sehova, mentálisan gyenge, nem lát tovább az orránál, ezért abból az egyetlen dologból igyekszik előnyt kovácsolni, amire bárki képes ivarérettségétől fogva: a szexből. Nézzük, mivel jár a ,,könnyebb út".

• Elfelejtheted, hogy egy kicsit is magasabb értékrenddel bíró ember valaha tisztelni, becsülni fog, vagy felnéz rád,
• elfelejtheted a szabadságod és a jövőd: függsz a futtatódtól, és aki tudni fog erről, annak nagy eséllyel nem fogsz kelleni, mert nem lesz hozzád gusztusa,
• minden férfinál hátránnyal indulsz olyan lányokhoz képest, akik munkahelyen dolgoztak, amíg te ismeretlen férfiakat kényeztettél,
• az egész életed egy nagy magyarázkodássá, hazugsággá válik,
• olyat is meg kell tenned, amit nem szeretnél; az emberek azért fizetnek, hogy azokat a vágyaikat éljék ki a testeden, amit máshol nem tudnak,
• nem az fog fájni, ha a NAV-nak kell elszámolnod; hanem az, ha a leendő barátodnak, a gyerekednek, vagy az ismerőseidnek,
• bármennyire kiütheted magad mindennap, és bármekkora #girlboss vagy, mentálisan egy életre meg fog viselni, ha úgy mászol be férfiak alá, mint autószerelők az autók alá.

És mi áll ezekkel szemben, mi az ellenérv? Rendelkezésedre áll elég pénz pontosan arra, amit feljebb a lifestyle-nál soroltam fel. Ki tudod váltani más fiatal lányok irigységét. Akiket a képeken látunk, és akik valóra váltották a százezer, vagy több százezer fiatal lány álmait, azok ezt a döntést hozták meg, erre bólintottak rá, erre mondták azt, hogy igen, ez nekem megéri. Ez volt a dilemma, és nektek is ugyanez a dilemma, csak nektek nem éri meg párszáz euróért odavetni magatokat ismeretlen férfiak ágyába, és nem éri meg az, ami ezzel jár.

Beszéljünk egy kicsit a szépségversenyekről! Ma kétféleképpen kezdheted el valóra váltani több százezer fiatal lány álmait: ha pucér képeket teszel fel magadról az internetre, vagy, ha szépségversenyen veszel részt. A kiindulópont mindig valamelyik a kettő közül. Az elsőre szerintem több példát tudnak az olvasóim, mint én; viszont fontos részletnek tartom, hogy Szilvia, és az általa élő videóban agyba-főbe rugdosott Bakó Diána karrierje is a következőképpen indult: iskolásként, gyerekként szépségversenyen vettek részt.

Hol van ilyenkor a szülő?

Hogyan hanyagolhatja el olyan mértékben egy szülő a lányát, hogy 15 évesen bevágja egy szépségversenyre? Mit gondol, majd az úgy jó lesz? Itt van egy 2011-es cikk arról, amikor például Szilvia Miss Bikini lett, és fürdőruhában pózolt a Blikkben 17 évesen. Érkezett olyan hozzászólás, hogy biztos luxusautók első ülésén fog kikötni, és hogy dubajos kurva lesz. Egy önmagát éppen megismerő lánynak, akit 15-17 éves korában folyamatosan az az élmény ér, hogy a testét értékelik, fotózásokra jár, szépségversenyeken vesz részt, ennyire kiszámítható lenne a jövője? Akivel iskoláskorában elhitetik, hogy a teste a legnagyobb értéke, hogy ezen keresztül számíthat valakire, ez a csatornája a külvilág, az emberek és a sikere felé, tényleg nagyobb eséllyel fogja a könnyebb utat választani? 

,,Anyuci apuci eltart", vagy a kuncsaftok tartanak el - a life goal és a póz hasonló, a környezet nem.

Lehet előítéletességgel vádolni a hozzászólókat, de minden beigazolódott, amit hét éve írtak: Szilvia egy luxusautó első ülésének tartozéka lett, és kiszúrták őt egy dubajos oldalon 1500 eurós áron. És lehet megrontással vádolni a szépségversenyek szervezőit is, de ők igazából csak kihasználnak egy lehetőséget: az ostoba, hanyag szülőket. Ha nem lenne szülő, aki szívesen ribancot csinálna a gyerekéből, akkor nem léteznének ezek a versenyek sem.

Biztos jó humora van.

A konnektort előbb dugnám.

Mi a helyzet a modellügynökségekkel? Miért járulnak hozzá szülők az iskolás gyerekük modellfotózásához? Miért nincs egy etikai kódexe a modellügynökségeknek, ahol kikötik, hogy nem fotóznak olyanokat, akiket megtalálnak hirdetős oldalon; akiknek a vizeletében kokaint találnak; akikről videó kering a neten hogy megtaposnak és megrugdosnak másokat; akikről kiderül, hogy kapcsolatban állnak az alvilággal; akik gyilkosokat puszilgatnak az Instán? Miért nincs egy nívó, egy igény, ami alá nem adnak, amihez nem adják a nevüket? A H&M-nek, a Chanelnek és a Burberrynek 2005-ben elég volt annyi, hogy Kate Moss kokaingyanúba keveredett, máris találtak a helyére másik modellt. Miért nem lehet ezt kicsiben is, a nagyok pedig miért nem kampányolnak a prostitúció és a kokainfogyasztás ellen?

Szolgáld ki a tömeg igényeit, felelj meg, hazudd azt, amit látni és hallani akarnak! Ha költenek rád, akkor figyelnek rád, ha drága ruhákban fényképezkedsz, akkor pedig a tenyereden hordoznak. Aki úgy néz ki, mint egy börtöntöltelék, az erős és férfias; aki minél jobban tárgyiasítja magát, az kívánatos és nőies. Ezek a mondatok annyira mélyen beleivódtak az emberekbe, hogy általuk life goallá vált a fitnesz-világbajnokok, a szépségkirálynők és az Instagram-modellek élete. A lifestyle-blogok és vlogok elfelejtik megemlíteni, hogy az anyagi forrás ehhez a saját testük, a látványos luxusélettel pedig szorongás, nyomás, megfelelési kényszer, drogfüggőség, és a testük feletti kontroll elvesztése jár - az olvasók így azt gondolhatják, ezeket megúszva is válhatnak olyanná, mint a képeken látott lányok. 

A pénz egy határozott, erős értékrenddel, igényekkel bíró ember számára nem jár boldogsággal - ha azzal járna, Avicii és a többi világsztár is vett volna magának boldogságot, kiegyensúlyozottságot, szerelmet, akiket elveszítettünk. A pénz sok esetben éppen akadálya a boldogságnak, kaput nyit afelé, hogy Molnár Richárdok használjanak ki, mérgezzenek meg, érdek vezérelje a barátságaid, vagy a párkapcsolatod anélkül, hogy ezt észrevennéd. Nem véletlen viccelődnek azzal, hogy ha megnyernéd a lottód, hirtelen nagyon sok barátod lenne.

A tömeg ilyen, és a tömeget nem mi fogjuk formálni. Annyit tudunk tenni, hogy a lányainkkal rengeteget foglalkozunk, beszélgetünk, különösen 11-15 éves kora között, mint amit az első részben is írtam. Annyit tudunk tenni, hogy mi nem szolgáljuk ki a tömeget, megválogatjuk, kiket követünk, és megértjük azt, hogy miért nincs 5+1 legjobb szakma fiatal lányoknak a lifestyle-blogokon, amik amúgy tele vannak drága táskákkal és ruhákkal. Megértjük, és megértetjük másokkal, hogy a képek, amire vágynak, hogyan készülnek. Biztos neked is vannak olyan lányismerőseid, akiket lenyűgöz ez az életmód, és nem látják az árnyoldalait, csak vakon vágynak rá, bármi áron. Nem azt mondom, hogy ülj le velük beszélgetni, és neveld át őket, mert nem fogod tudni. Elég, ha elejtesz egy-két megfelelő mondatot, ami mélyre üt, vagy felteszel egy-két kérdést, ami elgondolkodtat. 

Többet én sem tudok tenni.

Forrás: Pinterest

Az első és a második részt a linkekre kattintva tudod visszaolvasni. Remélem, hasznosnak találtad ezt a sorozatot is! Korábban egy hasonló háromrészes sorozatban az Instagramról tettem fel 42 kérdést, abba is belekezdhetsz!

Ha hozzászólnál, a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán is megteheted.

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [2/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára. Az első részben a lifestyle feltételeiről és kiegészítőiről olvashattatok, a második részben az ilyen jellegű párkapcsolatokat fogom ízekre szedni, holnap pedig presztízsről, értékválságról, prostitúcióról, a modell szó értelmezéséről és a pénz-boldogság viszonyáról olvashattok bővebben.

Forrás: Bors

El tudod képzelni azt, hogy a barátnődet pénzért bérbe add másoknak? Úgy, ahogy leírtam. Készítesz róla pucér képeket, felteszed a netre, beírod a magasságát, a súlyát, és, hogy mit enged az ágyban, megadod, mennyi pénzbe kerül, megnyomod az entert, és várod a telefont. Nem? És azt, hogy visszamész a barátodhoz, miután megcsalt? Még mindig nem? Bezárva tart a lakásban és felügyeli a Facebookod? Na? Ez sem a te világod? Akkor bizonyára semmit nem értesz az olyan párkapcsolatokból, mint amilyen például a Mario nevű énekesé (volt), vagy amilyen Richárdé és Szilviáé. Ne aggódj, nem vagy egyedül, ma este én leszek az idegenvezetőd, és elkalauzollak a lifestyle-guruk által megálmodott párkapcsolatok világába. Mivel ez tőlem is a lehető legtávolabb áll, engedd meg, hogy segítségképpen három bekezdésben összefoglaljak neked egy 90-es évekbeli történetet Magyarország akkori legkeresettebb maffiózójáról, és az ő barátnőjéről.

(Amit írni fogok, valóban megtörtént, a történetet a lány édesanyja tette fel az internetre 2005-ben. A végén adok linket az eredetihez.)

Szóval, adott egy hányatott sorsú srác, aki nevelőintézetben nevelkedett, gyilkosság miatt pedig már tiniként megjárta a tököli fiatalkorúak börtönét. A rendszerváltás után elkezdett felfele lépkedni az éjszakai életben, belekeveredett, amibe csak lehet, aztán 25 évesen az edzőteremben találkozott egy lánnyal. A lány kifejezetten jó családból származott, szülei orvosok voltak, ő maga pedig elitgimibe járt, kitűnő tanuló volt, zárkózott, és 16 éves. A fiú már korábban kinézte őt magának, pontosan tudta, hogy a szülei befolyásos orvosok, ezért némi ismerkedés után elkezdte megkörnyékezni a maga módján: kabrióval a házuk elé ment, vitt neki száz szál rózsát, aztán nem sokkal később egy másik luxusautóval is beparkolt, kezében egy ajándékcsomaggal. A családnak feltűnt, hogy a fiúnak az életmódja ellenére hiányosak a gazdasági ismeretei, és gyanakodtak, óvták tőle a lányt, aki egyre kevésbé hallgatott rájuk, elkezdett rendszeresen találkozgatni vele, beadta a derekát. 18. születésnapján aztán Monte-Carloba utaztak, egy-két évre rá pedig megszületett első közös kislányuk, akit nemsokára követett a második. A lányok már az USA-ban születtek, hiszen ekkorra az emberünk Magyarország legkeresettebb bűnözője volt. Néha-néha hazalátogattak, aztán született még két fiuk, időközben pedig az újdonsült apuka levezényelte a 90-es évek végének gyilkosságsorozatait – amint azóta kiderült, több vállalkozót is az ő ösztönzésére lőttek le.

Térjünk rá a lifestyle-ra! A fiatal, négygyerekes pár egy budai hegyekben álló villában bujkált, lefüggönyözött vagy beszögelt ablakokkal, bezárva. Az apát elsősorban nem a rendőrség, hanem a többi vállalkozó tette célkeresztjébe, harmincéves korára szinte mindenki meg akarta ölni, akivel korábban kapcsolatba került. A lány teljes felügyelet alatt állt: nem beszélhetett másokkal, nem olvashatott újságot, nem nézhetett tévét, napi öt órát aludhatott, és nem mehetett orvoshoz. Jogi szövegeket kellett szó szerint megtanulnia, amiket a férfi kikérdezett tőle. A lányaival csúnyán kellett beszélnie, hogy ne kötődjenek hozzá, és a férfi távollétében ezt fel kellett vennie diktafonnal, vagy pedig a férfi időnként odalátogató nevelt fia felügyelte a kapcsolatukat, aki nagyjából akkor volt tini. A lány nem hordhatott akármilyen ruhát, nem lehetett akármilyen haja, bármilyen apróbb változásra a férfi dühkitörésekkel reagált. Rendszeresen butának, hülyének nevezte, ha férfi pénztárosnál fizetett, azt ordibálta neki, hogy rámosolyogtál, te köcsög kurva, rendszeresen hozzávágta azt, hogy nem tartja jó anyának, ha pedig nem a kedvére valóan viselkedett, szétszabdalta a ruháit egy-két centis darabokra, és megfenyegette, hogy kutyát nevel belőle, aki a lába előtt fog nyüszíteni. Ami a gyerekeket illeti, nem jártak óvodába, nem is járhattak közösségbe, vagy egyáltalán ki a házból, nem voltak játékaik. A lányoknak szinte egész nap, 8-10 órát számítógépezniük kellett, már négy-ötévesen természetes volt, hogy a gép előtt esznek. Nem tudták a saját nevüket, hiszen otthon nem használhatták, riadtak voltak, és ők is robotszerűen tették, amire az apjuk megkérte őket. A nevelt fia egy magániskolába járt, ahol rendszeresen listát kellett írnia arról, hogy az osztálytársainak milyen tárgyai vannak.

A nagymama, aki felidézte a lánya és a maffiózó kapcsolatát, szintén nem vihette játszótérre, bábszínházba az unokákat, nem tervezhetett velük programokat, eleve nagyon ritkán találkozhatott velük. 2004 és 2011 között összesen harmincöt különféle hatóságot, gyámhivatalt, rendőrkapitányságot, szervezetet keresett meg segítségért, sikertelenül. Egyszer a tévében is elmesélte ezt a történetet, azóta a felvételt törölték, nem lehet visszanézni az archívumban. Végső elkeseredésében Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnökhöz fordult, aki szintén együttérzését fejezte ki, de ő sem tudott semmit megmozgatni annak érdekében, hogy a férfi börtönbe kerüljön, vagy a gyerekeket elvegyék tőle. Annyi pénzt halmozott fel a 90-es években, hogy politikusok, közszereplők, a rendőrség és a titkosszolgálat vezetői is az irányítása alatt voltak, amikor a szeptember 11-ei terrortámadás után jöttek haza az USA-ból, átvilágítás nélkül sétálhattak ki a reptérről, mindenhol különleges személyként kezelték őket, ahol csak megjelentek. Emiatt sem az anya, sem a lánya nem tudott segítségért fordulni: bárhova ment volna dolgozni a lány, a férfi megzsarolta volna a főnököt, hogy kirúgják, bárki máshoz menekült volna, megölte volna az illetőt. Az anya leírása alapján a lánya ,,teljesen át volt alakítva, elvették a tartását, egyéniségét, olyan módon torzult a személyisége, hogy egy mondata, gesztusa, szóhasználata nem emlékeztetett arra a céltudatos, tehetséges, gyönyörű fiatal nőre, aki régen volt". Testileg, lelkileg megtört.

(A történet teljes hosszában itt olvasható.)

Iskolából az Audiba: ő biztosan jobb nálad valamiben!

Richárd befolyása az ország vezetőire, és kapcsolata Szilviával jelenleg is tart, szóval ilyen pontos leírás az ő viszonyukról egyelőre nincs. Szembetűnő, hogy vannak szempontok, amikben különböző a két kapcsolat, például nekik nincs gyerekük, de több a hasonlóság, mint azt elsőre észrevennénk.

Ha egyenlő félként képzeled el magad egy párkapcsolatban, akkor ezt az egész lifestyle-t felejtsd el. Itt nem lehetsz egyenlő fél, hiszen egy tárgy vagy, egy termék, egy kellék, egy kirakatbaba, amit akármikor megcsalhatnak, szexuálisan kizsákmányolhatnak (eladhatnak, és bármilyen megalázó dolgot meg kell tenned, olyat is, amit nem szeretnél), lájkvadászatra használhatnak, aztán eldobhatnak, mint egy belassult, megunt iPhone-t.

Itt te vagy az iPhone.

Az emberek értékesnek gondolnak,  vannak, akik sok pénzt fizetnek érted, de valójában pótolható vagy és kiszolgáltatott. Egy másik iPhone pont ugyanazt tudná adni, mint te, ráadásul ahhoz, hogy téged kidobjanak, még az iCloudból sem kell kijelentkezni. Nem tudsz olyat adni a férfinak, amit más ne tudna. Erre a helyzetre ösztönös reakció az, hogy egyre kevésbé bízol magadban, kisebbségérzeted lesz, birtokolni akarod a másikat, és sorozatos féltékenységi balhékat rendezel. Ez Richárdnál és Szilviánál látványosan alakult: miután Richárd lefeküdt egy 18 éves fitneszmodellel, Szilvia a nyílt utcán esett neki a lánynak, és videó is készült arról, ahogy a fejét tapossa, és rugdalja a földön. Miközben ekkora mértékű féltékenység tombol benned, ezt a követők a tökéletesnek beállított képeken legtöbbször nem láthatják! Az álarcot tartani kell, szóval, miközben rendre sírógörcsöt kapsz, kávén-cigin és kokainon élsz, elhányod magad, elájulsz, vagy gennyes pattanások nőnek ki rajtad a stressztől, neked folyamatosan ugyanannak a mosolygó karakternek kell tűnnöd a képeken, mint amire a követőid vágyakozni akarnak. Bármi történik, nap mint nap meg kell nyilvánulod, és úgy kell megnyilvánulnod, hogy az lájkolható, vagy népszerű legyen. Akkor is meg kell nyilvánulnod, ha nincs kedved, és akkor is meg kell nyilvánulnod, ha a legtöbb, amit ki tudsz adni magadból, az egy hajtépés, ütés, vagy fejrúgás. Haszonállat vagy, akit a testéért tartanak, szóval, ha jót akarsz magadnak, nem hagyod magadról elvonni a figyelmet.

Az udvarlási módszer (sok virág, ajándékcsomag, kocsikázás, utazások) hasonló lehetett náluk is, és az irányításmániát, üldözési mániát is biztosra vehetjük. A tengerpartos-táskás-autós lifestyle legfontosabb kelléke, a pszichopátia is adott, gondoljunk csak arra az esetre, amikor Richárd megmérgezett egy étteremtulajdonost, mielőtt sikeresen átvette tőle az éttermét. Abból a bevételből is szép helyeken lehet járni! A követők továbbra is azt gondolják, hogy ez a pár irigylésre méltó, jobb náluk valamiben, a lifestyle-guruk pedig azt gondolják, hogy aki nem érez bűntudatot egy gyilkosság után, és érdekből megmérgez valakit, amellett bármelyik fiatal lány megtalálhatja a boldogságot táskák és autók formájában.

Még a virágboltban se találod az igazit!

Minden hasonló, irigylésre méltó és hőn áhított kapcsolatban a lány rá van utalva férfira, a férfi pedig rá van utalva egy bizonyos lánytípusra. A lány helyzete érthető: ezzel a ,,hírnévvel” komoly, érett, magára valamit is adó férfi nem kezdene vele még szexuális jelleggel sem, szerintem nem sokan vállalnák be a megjelenést egy olyan lánnyal, akit (korábban) 300 euróért bárki megkaphat(ott). A lány szempontjából van némi anyagi függés is, egyedül kevésbé lenne fenntartható a lifestyle, így pedig érthető a ragaszkodás oka a megcsalóhoz, és a harag az iskolás fitneszmodell felé, aki szintén erre a pozícióra pályázott. Richárd sem tehetné meg, hogy másféle lánnyal legyen: ne feledjük, ebben az esetben a lány egy iPhone, egy valamire való vállalkozó pedig csak iPhone-nal mutatkozhat! Ha másféle lánnyal jelenne meg, a környezete kevésbé nézne fel rá. Bezárta magát ebbe a szerepbe, és innentől kezdve veszít a presztízséből, ha nem használja őt talpnyalónak, pénzeszsáknak egy fiatal modell. A szereptől eltekintve is korlátozottak a lehetőségei: az értékrendje a lányok többségének nem tetszik, a megcsalástól kevesen tudnának eltekinteni, a kokózástól még kevesebben, a prostitúciótól még kevesebben, a gyilkosságtól pedig szinte senki, szóval, ha megjelenne egy random társaságban, nagy eséllyel nem kellene semelyik lánynak.

Alig tudnának valaki lenyűgözni, de még csak megfelelni is alig tudnának valakinek. Az előző részben is feltettem a kérdést: vajon milyen élmény lehet velük beszélgetni? Lehet véleményük bármiről? Milyen lehet a humoruk? Milyen lehet úgy élni, hogy hajszálakat kell tenned az ajtórésbe, ha elmentek otthonról, hogy látszódjon, ha betört addig valaki? Milyen élményt nyújthat a szex úgy, hogy egyébként a hétköznapok része az, hogy a másik másokkal is lefekszik? Milyen lehet meghittség, érzelmek és személyiség nélkül átvészelni a hétköznapokat?

Az első részt itt olvashatjátok vissza, a harmadik, befejező részt pedig itt találjátok. Mit gondoltok erről? Mondjátok el a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [1/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára.

A gázolás óta eltelt egy év, és lényegében nem változott semmi. Richárd azóta megcsalta Szilviát egy fitneszmodellel, akit a lány a nyílt utcán vert össze élő közvetítés közben, aztán ismét összejöttek, nyaraltak a Seychelle-szigeteken, utazgatnak és közvetítik az életüket. A sofőr néha bejárkál a bíróságra megmutatni magát, de egyébként a lifestyle nem változott: ruhák, táskák, napszemüvegek, művirág, tengerpart, hajók, autók, lájkok és hozzászólások töltik ki a mindennapjaikat, különösen Szilviáét. Adott tehát egy luxuskörülmények között élő börtönviselt ,,vállalkozó, üzletember”, akit olyan mértékben szétroncsolt a kokain, hogy szenvtelenül képes átélni egy kettős gyilkosságot, és mellette egy nő, aki már az iskolából is szépségversenyekre járkált, azóta pedig modellügynökségek ostromolják nap mint nap a testéért. Mi ez, ha nem life goal?

A polgárpukkasztásnak az a célja, hogy különböző érzéseket váltson ki a követőkből, és ezáltal megossza őket. Ha utálattal nézed, számukra az is nagyon jó, hiszen addig is lekötik az érzéseid és a figyelmed, ha pedig csodálattal, az szintén, hiszen ezzel már az értékrendedet is ők alakítják, és onnantól te is olyan akarsz lenni, mint ők. Szépségkirálynők, fitneszmodellek, Instagram-modellek, videoklipek szereplői, és olyan lányok, akik egyszerűbb úton élnek a testükből (escort, ,,táncos”, domina stb.) rendszeresen alkalmazzák a polgárpukkasztást oldaluk népszerűségének fenntartására, és vezetik az orruknál fogva a felszínen feszengve táncolni próbáló beauty- és lifestylegurukat. Gyerekként engem is irigység töltött volna el hasonló képek láttán, most viszont sokkal értékesebbnek tartom a saját, hétköznapinak tűnő életmódomat, mint amit a képeken látok. Ehhez nem kellett semmi mást tennem, mint a megfelelő kérdéseket feltenni magamnak, gondolkodni azon, hogy hogyan válhatnék hasonlóvá, és azon, hogy ami emögött a lifestyle mögött van, az megéri-e nekem, vagy sem. Ezeket a gondolatokat osztom meg veletek a következő három alkalommal. Elsőként az elismerésre vágyakozást, a kokain szerepét és a boldogsághajhászást veszem górcső alá, holnap a párkapcsolat minőségét és az esetleges gyerekvállalást vesézem ki megcsalásostul, luxusostul, érzelmestül; holnapután pedig további szerepeket részletezek, kérdéseket teszek fel, és elárulom, mi a legfontosabb lépcsőfok a life goaljaidhoz vezető úton, és azt is, hogy miért nem a képen szereplő kettős gyilkos és 300 eurós kurva luxuséletében látom a probléma gyökerét.

Forrás: Facebook

Lesznek olyan kérdéseim, amiknek a megválaszolásához inkább egy lány gondolataira lenne szükség, szóval fiúk-lányok hozzászólásait egyaránt várom itt, és a blog Facebook-oldalán is.

Az első és legfontosabb, hogy elválasszuk ettől az életmódtól a siker fogalmát. Amikor sikeres emberekről van szó, leggyakrabban a pénzzel, tárgyakkal, státuszszimbólumokkal azonosítjuk a sikerüket. Viszont ahhoz, hogy megértsd, amit írok, nem úgy kell feltenni a kérdést, hogy akarsz-e sikeres lenni – a kérdés inkább az, hogy akarsz-e sikeresnek tűnni néhány ezer fiatal lány számára. Akarod-e, hogy ezek a fiatal lányok, akikről írni fogok, azt gondolják rólad, hogy te sikeres vagy. Eléjük akarsz-e rakni egy olyan karaktert, ami nekik, az ő értékrendjük szerint a sikert jelképezi. Ha erre igen a válaszod, az azt jelenti, hogy nem mersz a saját értékítéleted szerint célokat kitűzni magad elé, újszerűt alkotni, gondolatokat megfogalmazni, mert egyáltalán nem is alakult ki saját értékítéleted, vagy nagyon gyenge. Annyira gyenge, hogy egy tengerpartos-segges, vagy autós-feszítős kép láttán azonnal összecsuklik, nemedtől függően, hiszen ezt sokan kedvelik, ez egy biztos választás, míg az közel sem biztos, hogy te önállóan ilyen népszerű lennél.

Szóval, ezt a lifestyle-t akarod, ezeket a lányokat szeretnéd ámulatba ejteni. Hát, jó, nézzük a feltételeket, hiszen van néhány dolog, ami elengedhetetlen hozzá. Ennek az életmódnak a legalapvetőbb feltétele, hogy ne becsüld magad. Semennyire. A legapróbb önbecsülés gátolni fog mindenben, amit ebben a három napban olvashatsz, ezért minél hamarabb megszabadulsz tőle, annál sikeresebb leszel! Két dolog fog még erősen akadályozni, a személyiség, és a jelentéstartalom. Minél összetettebb, igényesebb a személyiséged, annál esélytelenebbé válsz arra, hogy ilyen életet élhess, illetve, ha mindenben a jelentést, az értelmet keresed, az szintén nem segít hozzá. A lelkiismeretedet is félre kell dobnod, de ne aggódj! Ezektől nagyon egyszerű megszabadulni, ha mentálisan gyenge vagy és befolyásolható. Ebben a lifestyle-ban önmagadért nem fognak szeretni, odafigyelni rád, csak a testedért, és azért, ami rajta van, szóval az energiát, amit eddig a lelkierődbe fektettél, és amit a mások iránti irigységből nyertél, nyugodtan fordítsd a tested alakítására. Használati tárgy vagy, a tárgyaknak pedig nincs lelkük, csak alakjuk és hasznuk. Készülj fel, hogy hasonló szerepet fogsz betölteni, mint egy haszonállat, csak téged abrak helyett pénzzel, figyelemmel, lájkkal, ruhákkal és kokainnal fognak etetni, ha pedig megbetegszel, vagy meghízol, nem vágnak le, csak kidobnak és elfelejtenek.

Miért a legtökéletesebb kiegészítője ennek az életmódnak a kokain? Kevés olyan szer van, ami ekkora hatékonysággal roncsolja szét a személyiséged, ekkora hatékonysággal vonja le belőled azokat a tulajdonságaidat, amik emberré tesznek. Rövid ideig – kb. egy óráig – kirobbanó energiával tölt fel, segít talpon maradni az éjszakában, eufóriával, teljes elégedettségérzettel áraszt el, a legnagyobb királynak érzed magad, aki valaha lenni akartál. Csökken az alvásigényed és az étvágyad, modellek is előszeretettel fogyasztják a fotózások előtti időszakban, oldja a gátlásokat, elviselhetővé teszi a nyomást, ezzel pedig tévészereplők, közszereplők, színészek, sportolók kedvencévé vált. Amellett, hogy az élet császárának érzed magad tőle, ha ki tudod fizetni, annak is tűnsz, hiszen egy gramm körülbelül 20 ezer forint, aki igazán népszerű és menő akar maradni, annak pedig heti szinten százezreket kell költenie rá némi evés-ivás mellett. Egy élettelen ember úgy érezheti szívás után, hogy végre megtelt élettel, viszont, ha kiürül a szervezetből, ürességérzetet, depresszív tüneteket, elveszettség-érzetet, idegességet, sóvárgást, ,,kattogást” hagy maga után, amit újabb adaggal lehet enyhíteni. A drogok iPhone-ja erős lelki függőséget okoz, egy idő után ahhoz is szükség lesz egy-egy csíkra, hogy átlagosan érezd magad. Hosszú távon agresszívvá, személytelenné, érzéketlenné tesz, képtelenné válsz kezelni az érzéseidet, a dühöt, a haragot, megszokottá válik, ha öt percenként váltja egymást az ordibálás, a csend, a normális viselkedés, és a sírás. Ha függőként esel teherbe, a gyerek már eleve függőként fog a világra jönni.

A kokaintól tehát határozottnak tűnhetsz akkor is, ha belül egy szeretetéhes, bizonytalan kislány vagy, és segít abban, amire az utolsó általános iskolás éveid óta a legjobban vágysz: háttérbe szorítja, elnyomja a benned lévő érzéseket, évek alatt pedig kész szociopatát, pszichopatát farag belőled, aki már csak azt érez, amit ő maga akar. Tökéletes! Nem élsz át fájdalmat, de nehezebben élsz át élményeket is. Képzeld azt, hogy van egy Facebook-oldalad, amit az elején tíz-húsz ismerősöd kedvelt, és azt követően, hogy elkezdted megosztani a tartalmaidat, még néhány ember felfedezte, hogy jó az, amit csinálsz. Ennek a néhány embernek eleinte nagyon örülsz, hiszen azt látod, hogy szükségük van arra, amit te adni tudsz. Egy idő után sokan felkapnak, és százan, ezren, tízezren kezdik el kedvelni, amit mutatsz. Vajon ekkor is ugyanazt az élményt nyújtja, ha néhány ember kedvel? Nem, hiszen leértékelődik az élmény, és egyre több és több lájkra van szükség ahhoz, hogy ugyanazt az örömöt váltsa ki belőled. Ebben a folyamatban nincs meghatározott szám, egység, ami végül kiegyensúlyozottá, boldoggá tenne, hiszen, ha egyszer csak a Magyarországon élő összes tizen-huszonéves lány kedvelne kivétel nélkül, az sem nyújtana maradéktalan elégedettségérzetet, a többre vágyódás érzése akkor is megmaradna. Most próbáld meg elolvasni az előző mondatokat úgy, hogy a Facebook-oldalt felcseréled saját magadra, a lájkot pedig ruhákra, táskákra, telefonra, italokra, kiegészítőkre, utazásokra. Az első néhány ruhának, táskának, kiegészítőnek nagyon örülsz, de az élmény egy idő után már nem ugyanazt az élményt nyújtja, ugyanúgy több és több kell belőle, és ugyanúgy nincs egy adott goal, amit, ha elérsz, azt lehetne mondani, hogy hasonlít arra az érzésre, mint amit az első néhány megszerzésénél átéltél. Azok, akiknek csak néhányat van lehetőségük megvenni ezekből a tárgyakból, ezt nem tudják, és azt gondolják, a hatszor annyi élmény hatszor intenzívebb érzéssel áraszt el. Ez egy kulcsfontosságú pont, amit érdemes szem előtt tartani: azok a dolgok, amik számunkra élményt nyújtanak, számukra már nem. Nem tudnak táncolni a felmosóval, nem tudnak hamisan énekelni a rádióval, nem tudnak beleharapni az idei első sajtos-tejfölös lángosba, belenyalni az idei első epres fagyiba, pontosabban de, tudnak, csak nekik ez már nem jelent az égvilágon semmit. Azt az élményt, amit mi élünk át ezeknél az alkalmaknál, nem képesek átélni. Kiégtek a receptorok. Többek között azért, mert azt az érzést, amit a hatszáz táskától, ruhától, kiegészítőtől, utazástól folyamatosan vártak, egyre kevésbé kapták meg, a csalódás hatására pedig maguk váltak egyre kevésbé befogadóvá az élményekkel szemben, és persze a kokainhasználat is sokat hozzátehet a kiégéshez.

Mi nyújtja a boldogságot azon a bizonyos egy óra pörgésen kívül? Ahhoz, hogy a követőkben fennmaradjon a vágyakozás, mindenképpen valami olyannak kell tetszelegnie ebben a szerepben, ami számára elérhetetlen. (Ne feledd: ha a követő eléri a célját, és olyanná válik, mint az influencer, akkor megszűnik a vágy, és ezáltal a követés. A folyamat lényege, hogy a követő önmagaként soha ne válhasson olyanná, de mindig elhiggye, hogy egyszer olyan lehet a reklámozott tárgyak segítségével.) Ezek lehetnek luxusautók, luxusnak tűnő ruhák, és gyakorlatilag minden, ami látványos, de a követők számára megfizethetetlen: utazás, koktél, vagy külföldi poharas kávé. Egy ilyen imidzs kialakításával nem csak boldogságot sugározhatsz az életunt, megfelelni vágyó követők felé, de leplezhetsz valami egészen mást is vele. 

              

Forrás: Lokál

Megvan az az érzés, amit általános suli végén, gimi elején éreztél a népszerű, menő osztálytársaiddal szemben? Idézd fel, és gondolj bele! Nekünk, normális embereknek ez az érzés idővel háttérbe szorult, megmaradt kínos nosztalgiának, amit 24 évesen elő lehet szedni, és jót lehet röhögni rajta. Számunkra olyanná vált ez az érzés, mint a Tokio Hotel vagy a High School Musical: fel tudja idézni az ember, de ma már elképzelhetetlennek tartja, hogy azonosuljon vele, megvolt ennek a maga ideje és szerepe. Az ilyen lifestyle láttán abba érdemes belegondolni, hogy ezekben az emberekben annyira mély nyomot hagyott ez az érzés, hogy képesek voltak

felépíteni rá a teljes életüket.

Annyira mély nyomot hagyott a gyenge lelkükben, annyira frusztrálta őket a Kittinek a formás seggére, a Szandinak a márkás táskájára, a Zsófinak a lapos hasára, a Bettinek a vasalt hajára irányuló figyelem, hogy karba tették a kezüket, durcásan elfordultak, fél szemmel azért vissza-visszatekintgettek, és évtizedeket tettek fel arra, hogy a rájuk irányuló figyelmet végül ők kapják meg. Eltelt az első évtized, ezalatt ennek a sértettségnek, ennek a frusztrációnak a sebeibe az Instagram folyamatosan szórta a sót, a lányok pedig képtelenek voltak kinőni az elhatározást, hogy egyszer végre úgy menjenek végig a Kovács István Általános Iskola folyosóján, hogy a fiúk őt nézik, és nem azokat, akiket feljebb felsoroltam. Nem új játékot találtak ki, ahhoz nem volt elég lelkierő: mindenáron a másiknak a játékát akarták megnyerni, hiszen picsásabbnak lenni a picsáknál vonzóbb alternatívának tűnt, mint kibontani, feltárni saját magukat. Minden itt kezdődik, és ahhoz, hogy megértsük az egész jelenséget, fontos tudni, hogy a Chanel táska, a pucsítás és az iPhone-ra irányuló kurvás tekintet az anyósülésről minden esetben abból ered, hogy a folyosón Kitti formás segge volt a viszonyítási pont, és nem a képen látható lány. Minél kevesebbre értékeled magad a többiekkel szemben általános iskolában, gimi elején, annál mélyebb lesz benned a vágyakozás az elismerésre, és ugyanez fordítva: minél inkább tisztában vagy a saját értékeiddel, ismered magad, annál kevésbé akarsz Kálmán Szilvia lenni, annál kevésbé leszel hajlamos követni fitneszmodelleket, szépségkirálynőket, escortlányokat és táncosokat, és annál kevésbé fogsz olyan irányba változni, hogy amit mutatsz, az 89 ezer követőnek megfeleljen. A 11-15 éves kor a kritikus időszak, ez határozza meg a későbbi lifestyle-od, illetve, hogy hogyan viszonyulsz az ekkor átélt érzésekhez. Ha az ekkor eluralkodó irigységet, frusztrációt, a tested és viselkedésed összehasonlítását másokéval nem tudod helyén kezelni, akkor elindulsz Kálmán Szilvia útján, ha pedig jól állsz hozzá, vagy a szüleid segítenek átlátni a helyzetedet, akkor a sajátodén.

A mérleg egyik oldalán vagy te, a mérleg másik oldalán az, amire azt szokták mondani, hogy légy önmagad, a mérleg nyelve pedig a lelkierőd, az önismereted, meg persze közvetve a szüleid. Akinél a másik irányba billen, nagy eséllyel ők gyűjtik a követőket, ők vágynak elismerésre, akinél a saját személyiség a hangsúlyosabb, erősebb, az pedig általában a kellemes társaság, akivel az emberek szívesen töltik az idejüket érdek nélkül.

Forrás: Bors

Fontos megkérdeznem Szilviáék esetében is, amit Török Klára Petrával kapcsolatban is megkérdeztem: Szívesen leülnél ezzel a párral egy kávéra? Csak úgy, mert miért ne. Ahogy a barátnőkkel, barátokkal. Beszélgetni, nevetgélni, önfeledtnek lenni egy pár órára, belsős poénokkal dobálni egymást, helyzeteket eljátszani, sorozatokat kibeszélni. Esélyesnek tartod őket arra, hogy felvegyék a barátaiddal a versenyt az idődért? Jól éreznéd magad velük? Szívesen szerveznél velük közös programokat? Ha igen, hol látod bennük a lehetőséget, és ha te nem, akkor vajon kik lehetnek azok, akik igen? Vajon milyen hangulatban telhetnek a közös programjaik, és vajon mi történne, ha együtt beszorulnának, beszorulnátok egy liftbe nyolc órán keresztül telefon nélkül? Szívesen mutatkoznál az Instán egy férfi mellett, aki a gyilkosságot követően nem sokkal mosolyogva szelfizett, és egy lánnyal, akit 300 euróért bárki megkaphat(ott)? Meg lehetne győzni egy Seychelle-szigeteki nyaralással, hogy elnyomd magad, mint egy cigicsikket, lefeküdj azzal, aki hamarabb nyújtja a pénzt és szerelmet hazudj egy gyilkos felé a követőid előtt?

Forrás: Index

Számítok a válaszaitokra, szóval osszátok meg bátran a gondolataitokat! Itt tudjátok folytatni a második résszel.