Miért van ennyi magyar pornósztár?

Nagy mulatságot váltott ki az interneten 2016-ban az Information is beautiful térképe. Azért készítették el az International Number One című térképet, hogy bebizonyítsák, valamiben mindegyik ország a legjobb tud lenni a világon! Amíg a svédek a popzenében, a fehéroroszok pedig az alkoholfogyasztásban tudtak világelsők lenni, Magyarország a pornósztárok számában jár élen. A városi legenda, hogy a népességhez viszonyítva hazánk nevelte ki a legtöbb pornósztárt a világon, bizonyítást nyert. A világ leghíresebb férfi pornószínésze, Rocco Siffredi is egy magyar nőt vett feleségül, Tassi Rózsát, ráadásul a világ egyik legnépszerűbb webkamerás pornóoldala, a Livejasmin is magyar kézben van. De mi áll a jelenség mögött? Vajon tényleg a magyar lányok szépsége tett minket világelsővé?

Ahhoz, hogy megértsük, miért váltunk pornó-nagyhatalommá, harminc évet kell visszaugranunk az időben, egészen a rendszerváltásig. A Kádár-korszakban sokkal inkább tabu volt a pornó, mint ma, hiszen ezt is nyugati erkölcstelenségnek tartották, akkoriban pedig Moszkva volt az etalon. (Nem véletlen, hogy Cicciolina is Olaszországban vált híressé, és nem itt.) A nőknek, ahogy a férfiaknak is, jellemzően állandó munkahelye volt, ami többé-kevésbé biztosította a megélhetést, aztán '89-ben jött a dráma. A Kádár-rendszer megbukott, a vasfüggöny lehullott, az országot pedig hirtelen elárasztotta a nyugati erkölcstelenség, a Coca-Cola, az ezernyi Meki, a Snickers, és természetesen a pornó. A harmadik Magyar Köztársaság - hasonlóan Csehszlovákiához - a környező országokhoz képest viszonylag szabados törvényeket hozott a pornófilmekkel kapcsolatban, ráadásul mindkét ország olcsónak számított Nyugat-Európához képest. Ez felkeltette a rendezők érdeklődését, és amikor a 90-es évek elején idetelepültek, hogy ők akkor itt pornófilmeket fognak gyártani, talán maguk sem gondolták, mennyire jó döntést hoztak.

Prága és Budapest lett az új Kalifornia. Ahogy az USA-ban a legtöbb pornós kaliforniai (hiszen ott van a legtöbb stúdió), úgy lett Európában a legtöbb pornós cseh vagy magyar, hiszen egyszerűbb a stúdió közelében lányokat keresni, mint a stúdiót vinni a lányokhoz. Ami Magyarországot illeti, a Ratkó-gyerekek gyerekei éppen a 90-es évek elején töltötték a tizennyolcat, ráadásul a rendszerváltást követően rengeteg képzetlen, fiatal lány maradt állás nélkül. Sok szép, csinos, fiatal lány élt szegénységben, kilátástalan helyzetben, akik a középiskola után nem tudtak mit kezdeni magukkal, ez pedig a rendezők szemével nézve maga volt a mennyország. Azért is voltunk ideális választás, mert a közép-európai lányok külső adottságai éppen megfelelnek a tömegideálnak: Afrikába is mehettek volna a rendezők, hiszen ott is sok a szegénységben élő fiatal lány, de azoknak a filmeknek a nézettsége sokkal nagyobb (volt), amiben a női szereplő fehér. Lengyelország is hozzánk hasonló helyzetben volt, de azért lett volna kockázatos választás, mert ott jóval komolyabban vették a katolikus vallást, mint nálunk. Minket annyira nem érdekelt, a cseheket meg még nálunk is kevésbé. A magyar és cseh lányok ráadásul sokkal természetesebben néztek ki amerikai kortársaiknál, hiszen nálunk akkor még gyerekcipőben járt a tetoválás, a piercing, a plasztikai műtét és a mindenféle testmódosítás. A kilencvenes évek végén aztán hazánkba is betört az internet, és ezzel együtt a pornóra is robbanásszerűen megnőtt a kereslet.

Itt már egyszer részleteztem annak a hátterét, okait, hogy miért mennek fiatal lányok kurvának, a pornózáshoz is hasonló motiváció társul. Ami a lelki okokat illeti, a Huffington Postban egy visszavonult pornószínésznő írt egy kiváló cikket Why your daughter wants to be a pornstar címmel. A legfontosabb sor talán az, hogy az okok legalább annyira bonyolultak, mint az emberi agy, ami meghozza azt a döntést, hogy pornóban fog szerepelni az illető. Sokan azonnal rávágnák, hogy de hát a pénz miatt, de abba érdemes belegondolni, hogy amíg egy diplomás mérnök, ügyvéd, orvos nevét senki nem ismeri, addig egy pornósztár gyakran örvend népszerűségnek. Én sem fogok tudni minden tényezőt összeszedni, de a legtöbbet megpróbálom, elvégre kevesen gondolnak bele abba, hogy miért és hogyan kerültek a képernyőre azok a bizonyos lányok.

Kezdjük a lelki okokkal! Fontos tudni, hogy a döntés, hogy egy lány össze-vissza fekszik be férfiak alá egy kamera előtt, soha nem egy nap alatt születik meg, mindig egy hosszú folyamat következménye. Egy ex-pornós tíz pontba szedte őket, ezek közül néhány:

• a lány nem kapott elég szeretetet, kötődési problémák alakultak ki nála, esetleg válás miatt nem volt előtte megfelelő apakép
• a lány viszonya az anyjával inkább baráti volt, mint szülő-gyerek viszony, szóval nem tanulta meg kialakítani a saját határait, ami azért nem hátrány egy olyan helyzetben, ha idegenekkel fekszel le nap mint nap
• a lány anyja szélsőségesen prűd volt és tabunak állította be a szexet, vagy épp ellenkezőleg, rendszeresen hordta fel a férfiakat esti mese helyett
• a tévé, vagy az okostelefon nevelte fel a gyereket az anyja helyett, ahol bárkinek, bármikor elérhető egy kis pornó.

A motiváció tehát hasonló lehet ahhoz, amiért a lányok pucér képet küldözgetnek: jól esik nekik, hogy értékelik őket, hogy foglalkoznak velük, figyelnek rájuk, beszélnek róluk, és a hírnév sem utolsó szempont.

Természetesen ez a néhány pont önmagában nem jelenti azt, hogy aki ilyen, az iskola után azonnal futni fog a producerhez, sok más tényező is hozzájárulhat a döntéshez. Az erre vetemedő lányok többsége alacsonyan képzett: fodrász, bolti eladó, árufeltöltő, esetleg titkárnő volt, mielőtt űzni kezdte az ipart. A pornó mindenféle tapasztalat, nyelvtudás és végzettség nélkül is jobb életszínvonalat biztosít a legtöbb állásnál, szóval egy olyan lányt, aki gyerekkorától kezdve pénzért megvehető dolgokban lelte örömét, nem nehéz rávenni egy kis modellkedésre vagy táncolásra. Ahogy a színészkedés is ritkán indul a filmvásznon, a pornóban sem rögtön széttárt lábakkal indul a karrier, általában eleinte csak egy kis modellkedéssel kezdődik. Ahogy elkezdi észrevenni a lány, hogy heti két nap ,,munkával" is megkeresheti a korábbi havi fizetését, elkezd további lehetőségek után érdeklődni, innen pedig már egyenes út vezet a képernyőre. Tekintve, hogy Palvin Barbarát 13 évesen fedezték fel - és ezzel nincs egyedül a szakmában - a modellek által örökké biztosítva van az utánpótlás a pornóipar számára. Vannak olyan modellügynökségek, ahol a modell annak arányában kapja a fizetését, amennyit eladtak a testén reklámozott ruhából; ha pedig nem megy jól az üzlet, van lehetőség fizetéskiegészítésre.

Ha már az elején felhoztam a magyar Livejasmint, beszéljünk egy kicsit a webkamerás ,,munkáról". Ez két alapvető dologban különbözik a pornótól:

• ide jellemzően tényleg csak a pénz miatt jelentkeznek a lányok, akarnak egy kis ,,mellékest"
• ha nem akarod, nincs érintkezés senkivel.

Webkamerás ,,munkára" a tini mamiktól kezdve az egyetemet végzett, de magával kezdeni semmit nem tudó fiatal lányokig bárki jelentkezhet. (Sőt, fiúk is, Pumped Gabo is ezzel kezdte.) Általában az a közös a jelentkezőkben, hogy - miközben az ország munkaerő-hiánnyal küzd - azt hangoztatják, hogy nem veszik fel őket sehova, és semmi munka nincs, szóval ,,úgy hozza az élet", hogy csak ilyen munkára tudnak jelentkezni. Aki bemutatkozáskor magát centikkel, kilókkal, kosármérettel, meg a hajának és a szemének a színével határozza meg, annak tökéletes ez az állás, itt ugyanis pont ezek  számítanak. Ja, meg hogy tudj annyira angolul, mint egy NB1-es focista.

A munka úgy működik, hogy beültetnek egy üres szobába egy webkamera elé, és eleinte chatelned kell külföldiekkel. A ,,modell" saját országát általában letiltják az adminok, hogy magyar lány kevés eséllyel találhassa szembe magát magyar érdeklődővel. (Így az ismerőseidnek nyugodtan hazudhatod azt, hogy egy szállodában vagy recepciós, esetleg ,,modellkedsz", és abból van a pénz.) A chatelők rövid idő után a tárgyra térnek, és aki pénzt fizet be, annak teljesítened kell a kívánságait a kamera előtt. Tekintve, hogy ezek az oldalak tömve vannak perverz, retardált, beteg emberekkel, a kívánságok terjedhetnek onnan, hogy öltözz be macskának odáig, hogy különböző tárgyakat helyezz fel a különböző nyílásaidba. Innentől már csak az időd és a gátlásaid szabnak határt, hogy ,,sikeres modell" legyél, és te legyél az, aki a legtöbb idegen ember fétisét elégíted ki a legkevesebb idő alatt, parancsszóra.

Ami a gázsit illeti, senki ne gondoljon édes életre. Az internetes fórumozók szerint napi 6-8-10 órával (tehát egy átlagos munkanappal) számolva 2-300 ezer forintot keres havonta egy hasonló ,,modell", de volt, aki 250-450 ezer forint körüli összegről számolt be. Ez függ attól is, hogy otthon pucérkodsz, vagy egy erre kijelölt stúdióban, hiszen a stúdiók több különféle oldalra is közvetíthetik a műsorodat, ami több pénzzel jár. Ha heti négy munkanappal, és 400 ezer forinttal számolunk, ez még mindig nem az a fizetés, amiből te luxusautót meg tengerparti villát fogsz venni, és fürtökben csüngenek rajtad az aranyékszerek; legfeljebb arra elég, hogy néhány drágább ruhadarabbal provokáld a többi lányt az Instán. Azt gondolom, azért cserébe, hogy egész nap meztelenül tedd magad a kamera előtt, ez egy kicsit is igényesebb lánynak messze nem éri meg. Amellett, hogy ezzel elismered, hogy bármilyen más munkára alkalmatlan vagy, egész nap olyan balekok kívánságait kell teljesítened, akik fizetnek azért, hogy nőt lássanak. Nekem férfi szemmel ez nevetséges, és bízom benne, hogy ti sem a lehetőséget látjátok bennük.

Mindegy, hogy modell, táncos, webkamerás vagy pornós vagy, esetleg ,,vacsorakíséretet" vállal egy lány, ezekben a karrierekben az a közös, hogy pont fordítva működnek, mint egy közönséges szakma. Itt a pályád elején, fiatalon azonnal a legmagasabb fizetést kapod, és ahogy öregszel, úgy csökken az összeg, míg egy hagyományos karrier esetében pályakezdőként kapsz kevés pénzt, és később a tapasztalatot fizetik meg. Ennek köszönhető, hogy nagy arányban vonzza a pornóipar azokat a fiatal lányokat, akik azonnal luxuséletre vágynak, de semmilyen képzettségük, tapasztalatuk nincs. Ha ezt vesszük, Északkelet-Magyarország továbbra is egy aranybánya a rendezőknek és a stúdióknak, hiszen ez a térség a mai napig is tele van képzetlen, szegény körülmények közül érkező, de luxusra vágyó lányokkal, akik az egyetlen kitörési lehetőséget a modellkedésben látják. Például, Michelle Wild (aki, három év pornót követően a Jóban Rosszban szereplője is volt) sátoraljaújhelyi, Aleska Diamond komlói, ami délen van, de szintén egy kirívóan szegény térség, Mya Diamond pedig Marcaliban nőtt fel, de nyíltan beszélt arról, hogy azért kezdett bele a divatmodellkedésbe, hogy a családját segítse anyagilag. 

Ha a kultúrát nézzük, abból is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarország tökéletes választás volt a pornófilm-rendezők számára. Két részt néztem meg az ország legnépszerűbb sorozatából, az Éjjel-Nappal Budapestből, és véletlenül pont volt benne egy olyan jelenet, hogy egy fiatal, csinos, lány éppen ahhoz a férfihoz csapódott kettő közül, aki el tudta vinni őt bulikázni és vásárolgatni egy limuzinnal. A magyar lányok körében az egyik legnépszerűbb zenei YouTube-csatorna Mario oldala, aki a klipekben és a Facebookon sem rejti véka alá, hogy lányok futtatásával keresi a luxuséletre költött pénzt. Nálunk külön kampányra van szükség ahhoz, hogy a lányok egyáltalán megfelelő ruhát vegyenek fel nyáron, senki nem néz ki téged, ha tiniként kint van mindened az utcán, és több réteg smink takarja az arcod. (Sőt, sokszor épp ellenkezőleg: akkor néznek ki, ha nem.) A nő társadalomban, családban betöltött szerepe is elhomályosult a Kádár-rendszert követően: a nő alárendeltsége a leszakadt vidéki családok sajátosságává vált, közben pedig az egyetemek bölcsészkarain keresztül a feminizmusnak egy olyan eltorzult formája érkezett az országba, aminek már semmi köze az egyenlőséghez. Hiányzik az egészséges középút, a kultúrában ez a két szélsőséges, eltorzult nőkép a jellemző.

Azt gondolom, az olvasóim közül senkit nem kell külön győzködnöm a pornó rossz oldaláról. Az ártatlan rendezőkben éppen annyira érdemes hinni, mint a Télapóban, vagy a húsvéti nyusziban. Itt nem arról van szó, hogy azzal fekszel le, akivel te akarsz, te itt egy darab test vagy, akinek piaci értéke van. Nem ritka a kényszerítés, az esetleges erőszakos jelenetek, és az sem, hogy az ide kerülő lányok kokain- vagy alkoholfüggővé válnak. Az, hogy ország-világ szeme láttára kereskedjenek a testeddel, akkor sem éri meg, ha te már sok mindenen keresztülmentél, és annyit ajánlanak egy éjszakáért, amennyit a szüleid fél év alatt keresnek közmunkával. Egyrészt fent maradnak az interneten a rólad készült felvételek, amit az ismerőseidtől kezdve a leendő családodig bárki láthat, másrészt később nem fogsz tudni hosszútávú munkát vállalni, mert bármikor kiderülhet rólad, hogy korábban mivel foglalkoztál. A webkamerás felvételeket szintén rögzíteni szokták, és bármikor felkerülhetnek pornóoldalakra, így anélkül lehetsz pornósztár, hogy akarnád, és bárkivel érintkeztél volna. Komoly kapcsolat is necces lehet ilyen múlttal, legalábbis én nem szívesen járnék hasonló lánnyal, és úgy gondolom, a férfiak többsége ebben egyetért velem.

Ne számítsunk arra, hogy Magyarország vezető szerepe a pornóiparban hosszantartó lesz. A producerek tovább vándoroltak kelet és dél felé, hogy a még olcsóbban dolgozó, még bevállalósabb, még elkeseredettebb lányokat szervezzék be, szóval felkészülhet Oroszország, esetleg Moldova, vagy Szerbia.  Ukrajna megelőzte a bajt: 2009-ben hoztak egy olyan törvényt, hogy a pornófilmek készítését, le- és feltöltését 3 év börtönnel díjazzák, ha az nem orvosi céllal történik. Még ha ezt nem is tartatják be mindenkivel, éppen elég elrettentő a stúdióknak ahhoz, hogy ne Ukrajnában, inkább a szomszédos országokban horgonyozzanak le, ahol szintén rengeteg az olyan fiatal lány, aki az egyetlen értékéből szeretne valami hasznosat kihozni: a szépségéből.

Érdekesség, hogy egy országosan ismert ukrán pornósztár kénytelen volt Csehországba menekülni a hatóságok elől, miután 2009-ben hatályba lépett az ukrán pornótörvény. Valamennyire azért csak betartatják.

A szülőknek még egyszer belinkelném a Why your daughter wants to be a pornstar című cikket. Figyeljünk oda a lányainkra, a húgainkra, világítsunk rá az értékeikre, támogassuk őket abban, amit szeretnek, és ne hagyjuk őket elveszni!

Psszt, hé, akarsz gazdag lenni?

Képzeljünk el egy jelenetet! Érettségi után egy-két hónappal unottan ülsz diákmunka közben, végzed a monoton feladatod, azon gondolkodsz, hogy vajon mi várhat majd az egyetemen, amikor egyszer csak megcsörren a telefonod. Egy korábbi munkatársad az, akivel közel egy éve nem beszéltél, mégis felveszed. A szokásos sziamizu után előrántja azt, amiért valóban hívott: egy új munkalehetőség!

 - ...és mi kell hozzá?
 - Semmi, egy érettségi. Elég, ha bízol magadban, kitartó vagy, és itt sikeres leszel!
 - És neked mi a feladatod? Mit kell csinálnod?
 - Hát... én most épp új embereket ismerek meg.

Ez furcsán hangzott, erre felvontam a szemöldököm, aztán gondolkodni kezdtem. A többire már csak fél füllel figyeltem, beszélt még sok pénzről, drága kocsikról, öltönyről, ilyesmiről, a végén pedig megbeszéltünk egy időpontot és egy helyet, hogy találkozzak az irodavezetőjével.

Eljött a nagy nap, lepacsiztam egy meglepően fiatal, öltönyös-nyakkendős sráccal, aki bemutatkozott, és bekísért az irodájába. Ahogy beléptünk, mutatott egy oklevelet, amin a volt munkatársam neve volt, valami előléptetésnek tűnt. Nem kellett sokat várni, rákezdett a szokásos szövegre, hogy ez egy piacvezető, német cég, és mennyire jó itt a légkör, mennyi fejlődési lehetőség vár, és milyen jó itt dolgozni. Elmondta, hogy ők milyen jót tesznek az embereknek azzal, hogy segítenek kiválasztani nekik a megfelelő pénzügyi megoldásokat. Mondtam, hogy én egyáltalán nem értek a pénzügyekhez, most kezdem az egyetemet, de a srácot ez nem igazán érdekelte. Elmondta, hogy egy rövid képzés is tartozik a munkához, amit lehet, hogy kifizet a cég, mert ők annyira kedvesek. Elém tolt egy karikázós személyiségtesztet, amit kitöltöttem, és láss csodát, pont ilyen emberre volt szükségük, láttak bennem lehetőséget, úgyhogy megbeszéli a területi vezetővel, hogy felvegyenek, és pár nap múlva hív. Továbbra sem volt semmilyen fogalmam arról, hogy mi lesz a feladatom, mennyit kell majd dolgoznom, mennyi pénzt fogok keresni, ebből mennyit vonnak le adóként és hogy működik ez az egész, de végül is felálltam, kezet fogtunk, és eljöttem.

Pár nappal később nagy örömmel hívott, hogy alkalmasnak találtak, és szeretettel várnak, én pedig megköszöntem a lehetőséget, és nemet mondtam. Miért? Az interjút követő néhány napban volt alkalmam beszélgetni néhány ismerőssel, akiket hasonlóan beszerveztek ,,pénzügyi tanácsadónak", és az interneten is utánanéztem hasonló tapasztalatoknak. Ez egyáltalán nem az, mint aminek tűnik, és attól, amit sok különböző forrástól hallottam illetve olvastam, felfordult a gyomrom. Minden, amit lejjebb olvashattok, a belépést követően derül ki, előre nem árulják el.

Kezdjük azzal, hogy mi ez. Ez nem egy munkalehetőség, hanem egy vállalkozás, amibe kezdőtőke nélkül kár belevágni, ugyanis fix fizetést nem kapsz. Nem munkaszerződést kötsz a céggel, hanem alvállalkozói szerződést. Ennek a munkának nem az a lényege, hogy ,,új embereket ismerj meg", vagy ,,segíts az embereknek", hanem két dolog köré épül. Az egyik a hálózatépítés: mivel MLM (multi-level marketing) rendszerben működik az egész, te itt az ,,alatt" fogsz dolgozni, aki beszervezett téged, és később neked is be kell szervezned magad ,,alá" másokat, ha feljebb szeretnél lépni. A másik pedig az, hogy biztosításokat kell köttetned emberekkel. Ez alapján kapod a pénzed, jutalékos rendszerben. Minél több balekot győzöl meg a ballagási öltönyödben arról, hogy az X biztosítás mennyire megéri és jó és gyümölcsöző, annál nagyobb jutalékot fogsz kapni.

Ez a ,,munkalehetőség" jóval komolyabb problémákat is felvet. Érteni valóban nem kell hozzá, az sem érdekel senkit, ha te 11-ben megbuktál matekból az előző évben, az egyedüli feltétel az érettségi, legalábbis úgy tűnik. Valójában van ennek a munkának egy sokkal fontosabb feltétele: rámenősnek, erőszakosnak kell lenned, hiszen onnantól, hogy beléptél, saját magad kell, hogy hajkurászd az embereket, akik nálad szeretnének biztosítást kötni. A rövid képzés, amiről a szimpatikus úriember beszélt, részben az akkori PSZÁF-vizsgára készített volna fel (most nem tudom, hogy hívják, de azt hiszem már nem így), részben pedig egy néhány hetes agymosás, ahol betanítanak neked bizonyos szövegeket. Olyan egyoldalú, manipulatív szövegeket, amikkel rávezetheted a válaszokra a gyanútlan ügyfelet, miközben neki végig az az élménye, hogy ő dönt, te pedig a kedves öltönyös fiú vagy, és segítesz neki a döntésben. Megtanítanak téged nagyon meggyőzően használni olyan szavakat, amiket te magad sem ismersz, vannak kulcsszavak, tiltott szavak, és felhívják a figyelmedet, hogy mindig mosolyogj és amikor csak lehet, adj igazat az ügyfélnek. Megtanítják, hogy hogyan kell jópofizni, és hogyan kell eladni olyat, amire a másiknak egyáltalán nincs szüksége.

Kép: 123rf.com

Az, hogy a jelentkezőket önző, pénzéhes, gátlástalan, manipulatív droiddá képezik néhány hét alatt, önmagában nem olyan meglepő, hiszen gazdasági szektorról beszélünk. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a piacvezető, német cég, és a hozzá hasonló közvetítő, tanácsadó cégek képviselői jellemzően frissen érettségizett, 18-20 éves gyerekeket szerveznek be, akik gyanútlanul elmennek a ballagási öltönyükben. Elmennek, mert az első néhány mítingen azt az élményt kínálja ez a cég, hogy itt bizony néhány év alatt karriert építhetsz, aztán luxuséletet élhetsz szaktudás, tapasztalat és diploma nélkül, ennél pedig egy tömegtini számára semmi nem vonzóbb. Ennél a cégnél jellemző az a mentalitás, hogy villantsd, amid van, így nem ritka, hogy az állásinterjúra érkező gyerek a területi vezető Porschéjával, vagy Mercijével találkozik a parkolóban, és a mítingeket is ez a légkör jellemzi. Egy ilyen míting gyakorlatilag egy Szabó Péter-előadásnak felel meg, több internetes fórumozó is arról számolt be, hogy ilyeneket kérdeztek, hogy: hol szeretnél tartani tíz év múlva, és ugyanazzal a manipulatív szöveggel az előadó rávezette a friss munkaerőt, hogy ő bizony yachtot, BMW-t, drága öltönyt, és karórát szeretne, akkor is, ha belül egyetemi tanár szeretett volna lenni, hivatástudatból. Ugyanez a hozzáállás ahhoz is, ha valaki nem szeret idegen emberekre biztosításokat tukmálni: biztos azért nem szeret, mert nem fejlődőképes, nem akarja eléggé, nem elég kitartó, nem képviseli megfelelő minőségben a céget, nem elég sikerorientált, eltökélt. Erre egy olyan gyerek, aki naponta oszt meg Szabó Péter-videókat, semmi mást nem tud, csak hevesen bólogatni, és közben zavartan piszkálni a hajszálcsíkos öltönyét, amit az osztályfőnöke választott ki neki néhány hónapja.

Térjünk rá magára a pénzügyi tanácsadásra! Ők ezt ,,elemzésnek" hívják, ilyenkor találkozol személyesen az ügyfeleddel, és semmi más célod nincs, mint hogy meggyőzd arról, hogy aláírja a nálad lévő papírt. Ez általában egy unit-linked életbiztosítás, arra szokták kapni a legnagyobb jutalékot a srácok, de van náluk nyugdíjbiztosítás is, és mindenféle más finomság. Ugyebár, ha bízol magadban és sikerorientált vagy, akkor menni fog! Az, hogy az ügyfél ott teszi tönkre az életét egy tollvonással, az tökmindegy. A lényeg a te sikered! A piacvezető, német cég azt állítja, hogy a teljes pénzpiacot lefedi, de a legtöbb esetben Generali, Uniqa, vagy Signal biztosítást kell köttetned másokkal, hiszen erre adják neked a legnagyobb jutalékot. Ez azért fontos, mert amikor az MLM-re, vagy a hálózatépítésre kérdezel rá, akkor azt fogják mondani, hogy hát ez nem az, mert nem saját termékeket kell ráerőltetni az ügyfélre. Ez valóban így van, ez különbözteti meg a piramisjátékot (Avon, NuSkin stb.) az MLM-től: itt nem saját a termék, de itt is aszerint kapod a pénzt, hogy mennyit tukmálsz rá mennyi emberre.

Az első kérdés, ami felvetődik ilyenkor, hogy honnan szerezz ügyfeleket? A vezetőd erre azt fogja tanácsolni, hogy a családodon, barátokon, ismerősökön lehet GYAKOROLNI az elemzést. Igen, gyakorolni! Tehát először a családoddal, barátaiddal írass alá egy olyan biztosítást, amiről néhány héttel ezelőtt még fogalmad sem volt, és most 18-20 éves srácok öltönyben azt mondták neked, hogy mennyire jó! Hihetetlennek hangozhat, de a ,,pénzügyi tanácsadás" rengeteg barátságot, ismeretséget, házasságot tett már tönkre. Gondoljunk bele: egy fiatal srác jelentkezik egy ilyen állásra, azzal kecsegtetik, hogy pár év múlva luxus BMW-ben ülhet egy drága öltönyben, hirtelen azt hiszi, hogy ő a Wall Street farkasa, persze, hogy vérszemet kap. Előfordult, hogy engem a Deák téren szólított le egy ilyen öltönyös srác, és hamar kérdeztem olyat tőle, amiből kiderült, hogy ebbe akar beszervezni. Elmosolyodtam, és mondtam, hogy kösz, nem. Érthető, hogy néhányan arra vetemednek, hogy már az utcán is leszólítsanak embereket, hiszen ha legalább három embert beszervezel magad ,,alá", és ők már elég szerződést köttettek mindhárman, akkor te lehetsz a fiókvezető, aki már valamennyi fix fizetést is kap. Egy lépéssel közelebb a BMW-dhez - egy lépéssel távolabb a korábbi barátaidtól.

Az ,,elemzésnek" a szerződés aláírásával még nincs vége: a végén telefonszámokat kell kérni az ügyféltől, legalább tízet! Ezt is nyomulósan kell, hogy mindenképpen megadja. Később őket kell majd megkeresned ugyanezzel a szöveggel, ugyanezzel a biztosítással, és tőlük is telefonszámokat kérni, és így tovább. Az első hónapokban a fiókvezetőd is megy veled az ,,elemzésedre", hiszen ő már gyakorlottabb abban, hogy rávezesse a megfelelő válaszra a gyanútlan ügyfelet, meg így kevésbé lesz az illetőnek gyanús, hogy életbiztosításról, hozamokról, kamatról beszélget egy 19 éves gyerekkel. (A fiókvezetők általában pár évvel idősebbek.) Miután végeztetek az ,,elemzéssel", meg kell nyugtatnod az ügyfelet, hogy ezt most beviszitek a (budapesti) központba ,,három szakembernek", akik átnézik, és kinyomtatják a neki megfelelő pénzügyi ajánlatot. A probléma ezzel az, hogy ezeknél a cégeknél jellemzően a magasabb szinten dolgozók sem értenek a közgazdasághoz, a pénzügyekhez, ők is azért léptek feljebb, mert gátlástalanul, pofátlanul tudtak nyomulni, és nekik sikerült a legtöbb biztosítást megköttetniük. Egy korábban sokáig ott dolgozó internetes fórumozó szerint kb. az ott dolgozók 5-10 százaléka rendelkezhet pénzügyes végzettséggel, a többiek egyszerűen csak azért vannak ott, mert elég rámenősek voltak, szóval ami az ,,elemzéseket" illeti, vak vezet világtalant. Az ismerőseim véleményét meghallgatva nem tévedhetett sokat, aki az 5-10 százalékot írta. Az ,,elemzést" amúgy senki nem nézi meg, és általában a fentebb említett három biztosító közül fogja kapni valamelyik ajánlatot az ügyfél, de hát a ,,felküldjük a központba" mégis csak nagyon jól hangzik egy olyan gyerektől, aki pár hete még a Soundon hányta a vizezett sört a sátor mögött, most meg pénzügyi tanácsokat osztogat öltönyben. Ja, és a kávézót, ahol találkoztok az ügyféllel, az utazást, és a rengeteg telefonálást a piacvezető, német cég nem állja, azt neked kell fizetned saját zsebből.

Jon M. Taylor, az MLM-rendszer legnevesebb kutatója szerint a hálózatépítés, vagyis az MLM egy olyan üzlet, amin a benne lévők 99,7 százaléka veszít. Ha magunk elé képzeljük a piramisszerű felépítést, ezt nem nehéz elhinni, hiszen a piramis tetején lévő 0,3 százalék Porschéja parkol az irodaház előtt. A szabály egyszerű: minél több embert szervezel be magad ,,alá", annál inkább te leszel a piramis teteje. A Magyar Narancs cikke szerint a piacvezető, német cégnél a srácok 5 százaléka jut el a fiókvezetői szintig. (A cikkben olvasható a cég neve, és egyébként is nagyon hasznos, olvassátok el!) A mítingeken természetesen szabó péteri vehemenciával sulykolják a 18 éves gyerekekbe, hogy igen, te más vagy, mint a többiek, benned van lehetőség, te fogod tudni a legtöbb embert átverni, te leszel a legügyesebb hazudozó, rád külön figyelni fogunk, hiszen te különleges vagy - nyilván nem ezekkel a szavakkal. És igen, végül elérkeztünk ahhoz a dilemmához, hogy mennyiben a gyerek felelőssége az, hogy elhiszi ezt a manipulatív maszlagot, és mennyiben hibáztatható azért, mert elhiszi, hogy itt luxusautót kaphat, ha elég ügyes, és elég sok ismerősét belerángatja ebbe a bizniszbe.

A ,,pénzügyi tanácsadás" esetéről elsősorban azért írtam nektek, hogy felismerjétek, mielőtt titeket is behálóznak valami ködös dumával. Ez egyfajta tükör a fiatalok munkaerőpiaci lehetőségei előtt. Ha egy frissen érettségizett gyerek dolgozni szeretne, iszonyúan alulfizetett diákmunka-lehetőségek közül tud választani, a legtöbb helyen pedig borzalmas munkakörülmények várják. Érthető, hogy a gyerekek a jobb élet reményében bedőlnek egy ilyen lehetőségnek, úgy meg főleg, ha az állásinterjún nem beszélnek azokról a dolgokról, amiket a Magyar Narancs is leírt, meg amiket leírtam nektek. (Mi a feladat, nincs fix fizetés stb.) Az interneten is van ellenállás, egy ideje a piacvezető, német cég szabályzatában benne van, hogy jelenlegi és korábbi ott dolgozók nem írhatnak róluk negatív dolgokat az internetre. (Vajon miért?) Az ott dolgozók néhány helyen hozzák a Szabó Péter-formát (ha negatívat mondasz, csak a siker útjában állsz; miért ítélkezel látatlanul stb.), és általában azzal indokolják, hogy te biztosan egy rossz fiókban dolgoztál, egy másik fiókban nem így működik a rendszer. Érdekes, hogy minden ismerősömtől ugyanazt hallottam, mint amit én is tapasztaltam, és amit az összes internetes fórumon is olvastam több száz hozzászólótól, és megosztottam veletek.

Ha azért keresnek meg benneteket, hogy biztosítást kössetek, soha ne írjatok alá semmit! Ha elmész egy ilyen találkozóra (mert általában nem így hívnak el, ez csak ott derül ki), akkor is van lehetőséged nemet mondani. Élj vele! A pénzügyi tanácsadás egyébként egy létező, valóságos, komoly szolgáltatás, de mint ahogy minden más szolgáltatásért, ezért is fizetni kell. Aki ,,ingyenes pénzügyi tanácsadást" kínál, az általában jutalékért dolgozik, és nem tanácsot szeretne adni neked, hanem az egyetlen célja, hogy aláírd a nála lévő papírt. Ne tedd meg! Ha pedig egy képzetlen, 18-22 éves ,,pénzügyi tanácsadóval" kerülsz szembe, bátran ki is nevetheted - nem kizárt, hogy te jobban értesz a közgazdasághoz, mint ő. Ha nagyon vicces napod van, kérd el tőle a szerződést, és kérdezz rá a bonyolultabbnak tűnő pontokra, hogy mit jelentenek, aztán dőlj hátra, és vigyorogj a határozatlan, betanult válaszain, amiket nemrég hallott a fiókvezetőjétől.

Disztópiába illő a jelenség, hogy egy néhány hetes képzés során gátlástalan, manipulatív, betanult szövegeket mosolyogva előadó öltönyös robottá változtatnak gyerekeket, de létezik. Az emberek sosem voltak még annyira vevők arra, hogy a luxus ígéretéért eladják a lelkiismeretüket, mint ma, amikor nap mint nap átlagemberek luxusnak álcázott életével szembesülnek a telefonok képernyőjén. Van, aki továbbra sem adja magát könnyen, de van, akinek egy hol szeretnél tartani tíz év múlva-kérdés is elég ahhoz, hogy máris egy luxusautó első ülésén érezze magát azáltal, hogy emberek ezreinek életét tette tönkre. A happy endhez hozzátartozik, hogy időközben a piacvezető, német cég és a hozzá hasonlók híre annyira megromlott, hogy az utóbbi négy évben már kevesebb embert tudnak beszervezni, de 2012-14 környékén - pont, amikor én is érettségiztem - virágkorát élte ez a ,,szakma", és iszonyatosan sok fiatal bedőlt a luxus ígéretének. Úgy gondolom, a megoldást egy pénzügyi alapismeretek tárgy jelentené, ami kötelező lenne a középiskolában. Még ha egy diák végigaludná a négy év összes óráját (nem magamra gondoltam), egy ilyen ,,álláslehetőség" előtt akkor is lenne lehetősége visszamenni a gimibe, megkeresni a tanárát, és megkérdezni tőle, hogy mégis mi ez. Így talán kisebb lenne a ,,piramis", és kevesebb fiatal dőlne be hasonló ajánlatoknak.



Téged próbáltak már beszervezni hasonló ,,munkára"? Esetleg benne voltál egy hasonló piramisban? Meséld el a tapasztalataidat itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

Szívesen olvasnál gazdagnak tűnni próbáló fiatal srácokról, és nevetnél rajtuk egy jót? Itt megteheted!

Az elvált negyvenes

Miért ilyenek a mai fiatalok? Miért alakultak ki sztereotípiák a Z-generációval kapcsolatban? Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell nézni, kik nevelik fel a 2000-es évek gyerekei közül azt a réteget, akikre illeszkednek ezek a sztereotípiák. Mielőtt még fejest ugranánk egy félresiklott élet részleteibe, tisztázni szeretnék egy fontos dolgot. Az alábbi jellemrajz nem minden elvált, negyven és ötven közötti anyukáról szól. Az, amit most olvasni fogtok, azokról a nőkről szól, akikről tíz perc beszélgetés után a következő három dolog marad meg a fejedben:

• biztos, hogy túl van egy váláson,
• biztos, hogy elmúlt már negyven,
• jellemzőek rá az alábbiak.

Nem minden elvált, negyvenes nőt határoz meg a válása, a kora, és a gyereke, viszont azt érdemes szem előtt tartani, hogy azok is kivételnek hiszik magukat, akikre száz százalékban ráhúzható a következő leírás. Az egyszerűség kedvéért ezt a típust végig elvált negyvenesnek fogom nevezni.

Kép: Depositphotos

Az elvált negyvenes nem véletlen vált el - kommunikációs készsége mind a gyereknevelést, mind a párkapcsolatát tekintve szegényes. Egyetlen nyelven tudja megértetni magát a gyerekkel, ez pedig a pénz: a konfliktusokra a zsebéből, és nem a fejéből, vagy a szívéből talál megoldást, ráadásul erre nagyon büszke. Ő mindent megad a kis gyerekének! Vesz neki ruhákat, iskolaszereket, telefont, számítógépet, sőt, még eteti is! Mindegy, csak az adott dolog látványos legyen, és lehetőleg elterelje a másik gondolatait az érzelmi hiányról. Azzal már nem szokott dicsekedni, amikor a saját gyerekét okolja, hogy tönkrement a házassága, vagy, hogy nap mint nap szíve egykori választottja ellen hangolja őt. Arról már nem kell beszélni!

Az elvált negyvenessel olyan gyereknevelésről beszélgetni, mintha egy laposföld-hívővel beszélnél a csillagászatról. Mindig meg van győződve arról, hogy az ő módszerei tökéletesek és kétségbe vonhatatlanok. Pszichológiai és fejlődés-lélektani könyvek egész sora állítja az ellenkezőjét, de hát ő tökéletes, és a gyerekét is tökéletesen neveli! Ennek a gyereknek mindene megvan, mindent megkap, jó dolga van, úgyhogy csönd legyen! Nagyon jellemző az elvált negyvenesre, hogy

soha, semmilyen körülmények között nem ad igazat a gyerekének,

még akkor sem, ha mások előtt derül ki, hogy a gyerek gondolkodik jól. Mindent jobban tud! Képtelen elismerni, ha a gyereknek van igaza, hiszen ezzel kiderülne, hogy tulajdonképpen a gyerek neveli fel őt, és hősnőnk valójában egy iskolás érzelmi szintjébe kapaszkodik - alulról. A pénz mellett egyetlen nevelési eszköze ez az áltekintély, amire a korától eltekintve semmi alapja nincs, hiszen életvitele nemhogy példaértékűnek, de még csak értékesnek sem mondható. Semmi tiszteletre méltó dolgot nem tett hosszú évtizedei során, így nevelésképpen ezt az elnyomást kénytelen választani, hiszen máshogy nem tudná házimunkára utasítgatni a gyereket a gép elől minden hétvégén.

Az elvált negyvenes mindig igyekszik úgy tenni, mint aki mindenhez jobban ért, de az első okostelefonos alkalmazásfrissítéstől idegbeteggé válik, és azonnal a gyerek segítségét kéri. Azt gondoljuk, később meghálálja a szakértelmet? Dehogy! Inkább a gyerek minden mozdulatába beleköt, legyen szó főzésről, mosogatásról, vagy bármi másról, ami valójában az ő dolga lenne: ne úgy csináld, azt nem úgy kell, hagyjad, majd én megcsinálom. Ezzel rendszeresen elfojtja a kibontakozó önértékelést, önbizalmat a gyerekben, különösen a lányokban, de hát tudjuk, az elvált negyvenes mindent megad a gyereknek, úgyhogy a tökéletes nevelés nem is lehet kérdés.

Az átlagszülő amellett, hogy önfejű, legalább ennyire ostoba is. Bár neki az érettségi is alig lett meg, képes a gyerekét érzelmi terrorban tartani a jobb jegy érdekében. Sem a középiskolai, sem az egyetemi felvételi rendszerrel nincs tisztában, neki igazából mindegy is a pontszám, csak el lehessen dicsekedni a szomszédnak, a munkatársaknak, meg a rokonoknak. Az nem zavarja, ha közben a gyereknek alvászavara van, fél az emberektől, vagy az előző bekezdésben leírt módszerrel szétmorzsolta az önbecsülését, ha közben a többieknek lehet dicsekedni a jegyekkel! Ötöst hozzon haza, az a lényeg! Az ilyen nőnek lételeme a hivalkodás, a dicsekvés, és különben is, mentális betegségek nem léteznek, ez biztos megint valami tini hülyeség. Ha esetleg évente egyszer eljut az Operaházba, vagy valami divatos helyre, azonnal hivalkodni kezd, és az összes ismerősének elmeséli, egyre színesebben.

Az elvált negyvenes minden más embertípusnál kétségbeesettebben hajkurássza a boldogságot. Gyakran frusztrált és vásárlásfüggő. Ő csak végre boldog akar lenni a sok szenvedés után, de fogalma sincs, hogyan, ezért bármiben meglátja a lehetőséget. Mindegy, csak kapjam már meg, ami jár nekem! Ez lehet egy fogyasztógép, egy Mindenegybenblog cikk a legújabb diétáról, egy horoszkóp, egy Szabó Péter előadás, és bármilyen spirituális, ezoterikus, áltudományos ökobio baromság, vagy rosszabb esetben az alkohol. Az elvált negyvenes sosem vallaná be magának, hogy hajlamos az alkoholizmusra, pedig minden más embertípusnál hajlamosabb. Mivel egyetlen kifejezési eszköze a pénz, boldogtalanságát gyakran a pénz hiányára fogja, de valójában egy havi egymillió forintos fizetés sem tenné boldoggá. Ha egyetlen egy kívánsága lehetne, azt kívánná, legyen sok pénze a semmiért. Egy tökéletes nap számára egész napos lustálkodással, online játékkal, cigivel, zabálással, alvással telne, miközben a gyerek csinálna helyette mindent: bevásárlást, főzést, mosogatást, mosást, teregetést, takarítást, cigitöltést. Később csakis egy tehetős családból származó fiút tudna elképzelni a lánya mellé, hogy aztán neki se legyen ilyenekre gondja, neki se kelljen sokat dolgoznia, és nyugodtan görgethesse a Facebookot a kanapén egész nap. Más jövőképe nincs, a lányából pedig többet nem mer kinézni, még a végén kiderül, hogy valamiben jobb, mint ő! Az elvált negyvenes energiáinak nagy részét az emészti fel, hogy a legkisebb szembejövő problémával is képtelen bármit kezdeni, de közben mindvégig el kell játszania, hogy ő minden helyzetet megold.

Az elvált negyvenesnek folyton kell a megerősítés, hogy jó szülőnek higgyék, hiszen mélyen belül ő maga is érzi, hogy nála nem sok rosszabb van. Gyűlöli magát, a testét, a döntéseit, az érzéseit, érzi, hogy élete nagy részét elpazarolta már. Gyűlöli a korát, nagyon gyakran viccelődik azzal, hogy ő belül húsz éves, és pont azzal a komolysággal állítja, hogy ő húsz éves, mint amilyennel azt mondja a gyereknek: ,,azért, mert én azt mondtam". Gyenge szembesülni azzal, hogy ő valójában már csak egy elunt, eldobott feleség, akinek az alkoholista építőmunkásokon kívül már senki nem udvarol. Gyűlöli a munkáját is, belefásult már, ott is szid mindent és mindenkit, és ez hazaérkezés után sem hagy alább, hiszen az egész napos tűrést valakin ki kell egyensúlyozni. Mérhetetlenül irigy a lánya leendő életére, pontosan tudja, hogy neki sikeresebb élete lesz, hiszen előtte még ott vannak olyan lehetőségek, amik számára már nem léteznek. Retteg a gondolattól, hogy néhány év múlva a lánya kevesebb munkával több pénzt fog keresni, mint ő, szíve szerint örökké kis irányítható iskolásként, házicselédként tartaná otthon a gyereket. Rossz szemmel nézi, ahogy önállósodik. Képtelen szívből örülni a gyerek sikereinek, igazából csak a saját dicsekvési lehetőségét látja bennük, nem az ő sikerélményét.

Bosszúból, irigységből, vagy maradiságból, de az elvált negyvenes minden erejével a saját szokásait erőszakolja rá a gyerekre. Ha bármit másképp csinál, az nem jó! Azt nem úgy kell! Próbálja rajta keresztül megvalósítani azt, ami neki nem sikerült, miközben gyűlöli saját magát - érdekes paradoxon. Minden második mondatával levagdossa a gyerek szárnyait, megcsonkítja az önbecsülését, aztán magából kikelve esik neki, hogy miért nem sikerült neki valamilyen feladat. Képtelen az önreflexióra, olyan soha nem történhet, hogy a lánya felé fordul, és elismeri, hogy hibázott.

Kép: Depositphotos

Egy negyvenes nő korát tekintve még bőven lehetne szexi és vonzó, de az elvált negyvenest a személyisége, viselkedése, és a mérhetetlen életuntsága megakadályozza ebben. Teljesen megszűnt nőként létezni, és amikor ez tudatosul benne, bepánikol, esetleg sápítozik, hogy a negyvenes férfiak fiatalabbat és szebbet választanak helyette.

Szerinte nincsenek ,,normális" férfiak,

bár ő maga semmit nem tesz azért, hogy megismerjen egyet. Azt gondolja, elég csak a ház előtt cigizni melegítőben, hiszen köztudott, hogy a normális pasik mindig az unott arccal cigiző, gyereküket utasítgató, állandóan panaszkodó, életunt mőkhöz szoktak odamenni ismerkedni. Képtelen elismerni, hogy ő maga semmit nem tudna nyújtani egy normális pasinak, sőt, a válást is teljesen a volt férjének a nyakába varrja. Nem zavarja, hogy a párkapcsolati hibák 99%-áról mindkét fél tehet, ő váltig állítja, hogy mindent tökéletesen csinált. Mivel ő tökéletes, ezért képtelen bármilyen kompromisszumra, hát ő nem változik meg egy pasi kedvéért! A gyerek kedvéért meg főleg nem, pff, hát, ő csak egy gyerek. A gyereknek kell változni az anyja kedvéért, sőt, adjon hálát, hogy megszületett, és ilyen fantasztikus édesanyja van.

Az elvált negyvenes mindig, minden helyzetben áldozat. Ő nem tehet semmiről, nem felelős semmiért, vele csak úgy megtörténik minden! Őt a volt férj, a főnök, a sors, a körülmények, az élet, az Orbán-kormány, vagy a Soros tette tönkre. Képtelen elismerni, ha ő hibázott, ha ő hozta a rossz döntést, különösen a gyerek előtt. Mindig más a hibás! A gyereknek azt kell hinnie, hogy az anyja hibátlan! Mivel mérhetetlenül lusta és életunt, mind jogilag, mind érzelmileg, mind anyagilag képtelen kilábalni a válásból, sőt, előfordulhat az is, hogy évekig húzódik a vita a gyerek láthatásáról.



Lassan felnőnek azok a gyerekek, akiket már hét-nyolc éve arra használtak, hogy lájkokat gyűjtsenek a szülőnek. Önreflexióra képtelen, hibáikat elismerni nem tudó, felelősséget semmiért nem vállaló, érzelmi analfabéta, elvált negyvenes anyukák nevelik a 2000-es évek gyerekeit. Mégis mit várunk tőlük? 

Hogy ők maguktól megtanulnak magukba nézni?

Hogy megtanulják elismerni a hibáikat?

Hogy felelősséget vállalnak a szavaikért, a tetteikért, a döntéseikért?

Hogy mély emberismerettel, megfelelő szempontok alapján választanak hosszútávra társat?

Hogy megtanulnak beszélgetni, és nem mizuval indítanak?

Hogy megtanulják a helyükön kezelni az érzelmeiket?

És mégis kitől? Mert otthon nem ezt látják, az iskolában ez nem menő, az Instán szintén nem ezt látják, az utcán pedig ez szintén nem menő.

Aki felelős lenne ezért, és akinek a kezébe kellene vennie az irányítást, az most éppen kint szívja a cigit a ház előtt és panaszkodik a szomszédnak, vagy Candy Crushozik, és közben a normális pasira vár.

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [3/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára. Az első részben összeszedtem, mitől kell megválnod a siker érdekében, megismerkedhettünk a kokainnal, a második részben beavattalak titeket az igazán sikeres nő párkapcsolatának rejtelmeibe, ma pedig értelmet adok az egész cikksorozatnak, és a presztízs és az értékválság mellett arról fogok veletek beszélgetni, hogy mi a bajom ezzel az egész történettel.

Forrás: Bors

Ha az elmúlt egy évben valakivel beszélni akartam a Dózsa György úti gázolóról és szerelméről, általában megrekedtünk itt:

• ez a mai világ!
• ezek a mai fiatalok!
• szörnyű, ami történt
• biztos a pénzéért van vele
• dugják vissza a börtönbe a tagot, oda való,

amivel egyetértek, de mégis úgy gondolom, hogy ebben a sztoriban több van. Kicsiben nézzük, kicsiben próbáljuk értelmezni, és nem látjuk nagyban.

Mi a probléma? Kálmán Szilvia Instagram-oldala rossz hatással van a 89 ezer követőre? Megrontja őket, rossz példát mutat nekik, lezülleszti őket? Rossz hatással van a mai fiatalokra? Mi történne, ha Kálmán Szilvia mától felhagyna a kurválkodással, és Instagramján holnaptól egy könyves blog tartalmai jelennének meg? Hirtelen bikinis, felfújt szájú lányok rohamoznák meg a Librit meg a Könyvmolyképzőt? Nem. A követők szép lassan érdektelenné válnának, és keresnének maguknak egy másik ribancot, akit követhetnek. Nem Kálmán Szilvia a probléma, ő az áldozata egy problémának, és semmi mást nem tesz, mint kiszolgálja a tömegízlést, olyanná formálja magát, amilyenre a követőknek szüksége van. A követőknek pedig erre van szükségük. Nem az a baj, hogy népszerűségre, elismerésre vágyakozik - az első részből pedig meg is értettük, miért - hanem az a baj, hogy így kapja meg. Így sikerül neki menővé és népszerűvé válnia, mert ne legyünk álszentek, az. 

Járkál köztünk nagyjából ötezer, többségében fiatal, városi lány, akik közül egy-kétezer rendszeresen lájkolja, imádja minden lépését. Járkál köztünk 89 ezer, többségében fiatal, városi lány, aki szerint az életmód, amit folytat, követendő, irigylésre méltó. És mi a helyzet azokkal a lányokkal, akik nem követik Kálmán Szilviát, sőt, nem követnek fitneszmodelleket, szépségkirálynőket, netcelebeket, nem követik a videoklipek és a divatvilág szereplőit egyáltalán, de mélyen, belül azt érzik, hogy valamiért kevesebbet érnek a képernyőn látható lányoknál? Amikor címet adtam a gondolataimnak, alulbecsültem ezt a százezret? Valószínűleg igen. Ők vannak a legtöbben.

Az a helyzet, hogy a kurválkodásnak presztízse van. Régen is volt, sőt, ez a legősibb mesterség, és szerintem ezt övezi ma a legtöbb tévhit. Azt gondolják az emberek, hogy ehhez szépnek kell lenni, értékesnek kell lenni, hiszen sok pénzt fizetnek érted, és fejben elképzelhetetlennek tartják, hogy a tengerpartos-táskás-felhőkarcolós képeken lévő lányokat egyébként észre sem veszik az utcán se sminkkel, se anélkül.

Itt már legalább megkérik az árát! Egy éjszaka 1500 euró. Ezen az oldalon Szilvia régen 300 euróba került egy órára, de azóta onnan már leszedték.

Azért gondolják ezt, és azért koptattam rongyosra szándékosan a lifestyle szót az elmúlt két alkalommal, mert az életmóddal foglalkozó oldalak, ahová az önmagukat kereső fiatal lányok példáért fordulnak, a következő dolgokhoz kötik az elismerést:

• legyen minél több ruhád bizonyos márkákból,
• legyen minél több táskád, cipőd, kiegészítőd bizonyos márkákból,
• legyen hasonló autód, mint Szilviának,

• hasonlíts azokra, akik hasonlítanak Szilviára,
• állj be te is abban a szögben a képeken,
• vágj te is olyan arcot,

Forrás: Lokál

• igyad ugyanazokat az italokat,
• utazz ugyanazokra a helyekre,

és akkor ettől majd nagyon boldog leszel. Továbbra sem állítom, hogy a lifestyle-bloggerek, illetve -vloggerek a felelősek, ők ugyanúgy a tömegízlést szolgálják ki, ahogy Szilvia. A tömeg azt gondolja, hogy ettől lesz boldog, vitatkozni a tömeggel pedig nem éri meg! Akkor úgy jártok, mint én, és kevés olvasótok lesz! Sok olvasótok csak úgy lesz, ha ezt tanácsoljátok, az olvasóitok pedig önigazolást nyernek: valóban azért vagyok boldogtalan, mert nem én csücsülök abban a Mercedesben, amiben ő.

Felelőssé nem tehetőek az influencerek, de, ahogy a nevük is mutatja, befolyással vannak a fiatal lányokra. A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy nem nyújtanak alternatívát. Van egy jól látható folyamat, hogy egyre több lány egyre inkább a teste, és a szexuális szerepe felé tolja el az önértékelését egyre aránytalanabbul, és senki nem szól egy kukkot sem. 

Nincsenek olyan influencerek, akik összefognának, és belekiabálnák a sötétbe, hogy: hé! Ti, fiatal lányok, ezért, meg ezért, meg ezért, meg ezért vagytok értékesek, és eközben olyan dolgokat sorolnának fel, amik nem köthetőek a szexualitáshoz. 

Nincsenek olyan influencerek, akik felhívnák a követők figyelmét arra, hogy Kálmán Szilviával ellentétben te vagy az, aki bármit megtehet! Nem vagy kényszerhelyzetben, nem a NAV-on múlik az életed, nem kell arra ügyelned, hogy vajon a pénzedért keresik-e a társaságod, nem kell mindenáron lájkolhatónak lenned, megengedheted magadnak azt, hogy megválogasd, kivel fekszel le; hogy megválogasd, mit eszel; hogy megválogasd, kivel töltsd az időd és mivel foglalkozz, mert nem vagy bezárva a testedbe és a szerepedbe! 

Nincsenek olyan influencerek, akik felhívnák a figyelmet arra, hogy a videót néző, képen ámuldozó, cikket olvasó fiatal lány több, mint egy test! Hogy nem irányítható, kevésbé befolyásolható, nem vágja csettintésre pózokba magát mások kedvéért! Nem csoda, hiszen egy nem irányítható, kevésbé befolyásolható lány nem is hisz el minden hülyeséget, amit a magazin többi oldalán olvashat, így meg persze, hogy nem hívják fel rá a figyelmét a magazin írói. Még az kéne, hogy gondolkozzon!

Nincs alternatíva, szexszel meg biztosan lehet elismerést kapni, ez egy safe choice, ami bármikor bevethető. Tömegesen figyelhető meg bármelyikünk környezetében az, hogy a fiatal lányok elkezdtek egyre inkább így bemutatkozni:

Elkezdték így azonosítani magukat: kor, haj, szem, magasság, mell, fenék, test, és végül a név. Mire hasonlít ez? Azt gondolom, kísérteties a hasonlóság a fenti dubajos adatlapok, és a lány bemutatkozása között. Egyre több lány van, aki szerint úgy érdemes társat, komoly kapcsolatot keresni, ha kiteszed magad, mint egy árucikket, egy terméket, megadod az adatait, tárgyiasítod magad. Éppen, mint egy modell. Mit jelent a modell szó? Mire használjuk, amikor nem a kifutón sétáló lányokat értjük alatta? Tárgyakra, méghozzá olyan tárgyakra, amik nem igaziak, csak bemutatnak valamit. Gondoljunk például a vasútmodellre. A vasútmodell szempontjából fontos, hogy mikor jön, mennyire van hűvös/meleg rajta, mennyire kényelmes, vagy milyen gyors? Nem. A vasútmodell esetében az fontos, hogy mekkora, milyen szép, és, hogy akkor veheted elő a szekrényből, amikor éppen kedved támad tologatni vagy irányítgatni. Ugyanez a helyzet a modellel.

Ő a korát itt kihagyta, de 24 volt.

Milyen vonzó, nem? Alig várja az ember, hogy beszélgessen vele.

Be vagyok sózva az izgalomtól, hogy megismerjem. De tényleg.

Ki tudja, mennyi lány járkál köztünk, aki komoly kapcsolatot keres a szépségével és a seggével,

...de képtelen alapvető beszélgetésre.

Elkezdtük elfelejteni, hogy - főleg a 21. században - kurvának az megy, akit kényszerítenek, vagy aki minden másra alkalmatlan. Akit nem kényszerítenek, de ezt választja, az nagy eséllyel nem jó semmiben, nem ért semmihez, nem kell sehova, mentálisan gyenge, nem lát tovább az orránál, ezért abból az egyetlen dologból igyekszik előnyt kovácsolni, amire bárki képes ivarérettségétől fogva: a szexből. Nézzük, mivel jár a ,,könnyebb út".

• Elfelejtheted, hogy egy kicsit is magasabb értékrenddel bíró ember valaha tisztelni, becsülni fog, vagy felnéz rád,
• elfelejtheted a szabadságod és a jövőd: függsz a futtatódtól, és aki tudni fog erről, annak nagy eséllyel nem fogsz kelleni, mert nem lesz hozzád gusztusa,
• minden férfinál hátránnyal indulsz olyan lányokhoz képest, akik munkahelyen dolgoztak, amíg te ismeretlen férfiakat kényeztettél,
• az egész életed egy nagy magyarázkodássá, hazugsággá válik,
• olyat is meg kell tenned, amit nem szeretnél; az emberek azért fizetnek, hogy azokat a vágyaikat éljék ki a testeden, amit máshol nem tudnak,
• nem az fog fájni, ha a NAV-nak kell elszámolnod; hanem az, ha a leendő barátodnak, a gyerekednek, vagy az ismerőseidnek,
• bármennyire kiütheted magad mindennap, és bármekkora #girlboss vagy, mentálisan egy életre meg fog viselni, ha úgy mászol be férfiak alá, mint autószerelők az autók alá.

És mi áll ezekkel szemben, mi az ellenérv? Rendelkezésedre áll elég pénz pontosan arra, amit feljebb a lifestyle-nál soroltam fel. Ki tudod váltani más fiatal lányok irigységét. Akiket a képeken látunk, és akik valóra váltották a százezer, vagy több százezer fiatal lány álmait, azok ezt a döntést hozták meg, erre bólintottak rá, erre mondták azt, hogy igen, ez nekem megéri. Ez volt a dilemma, és nektek is ugyanez a dilemma, csak nektek nem éri meg párszáz euróért odavetni magatokat ismeretlen férfiak ágyába, és nem éri meg az, ami ezzel jár.

Beszéljünk egy kicsit a szépségversenyekről! Ma kétféleképpen kezdheted el valóra váltani több százezer fiatal lány álmait: ha pucér képeket teszel fel magadról az internetre, vagy, ha szépségversenyen veszel részt. A kiindulópont mindig valamelyik a kettő közül. Az elsőre szerintem több példát tudnak az olvasóim, mint én; viszont fontos részletnek tartom, hogy Szilvia, és az általa élő videóban agyba-főbe rugdosott Bakó Diána karrierje is a következőképpen indult: iskolásként, gyerekként szépségversenyen vettek részt.

Hol van ilyenkor a szülő?

Hogyan hanyagolhatja el olyan mértékben egy szülő a lányát, hogy 15 évesen bevágja egy szépségversenyre? Mit gondol, majd az úgy jó lesz? Itt van egy 2011-es cikk arról, amikor például Szilvia Miss Bikini lett, és fürdőruhában pózolt a Blikkben 17 évesen. Érkezett olyan hozzászólás, hogy biztos luxusautók első ülésén fog kikötni, és hogy dubajos kurva lesz. Egy önmagát éppen megismerő lánynak, akit 15-17 éves korában folyamatosan az az élmény ér, hogy a testét értékelik, fotózásokra jár, szépségversenyeken vesz részt, ennyire kiszámítható lenne a jövője? Akivel iskoláskorában elhitetik, hogy a teste a legnagyobb értéke, hogy ezen keresztül számíthat valakire, ez a csatornája a külvilág, az emberek és a sikere felé, tényleg nagyobb eséllyel fogja a könnyebb utat választani? 

,,Anyuci apuci eltart", vagy a kuncsaftok tartanak el - a life goal és a póz hasonló, a környezet nem.

Lehet előítéletességgel vádolni a hozzászólókat, de minden beigazolódott, amit hét éve írtak: Szilvia egy luxusautó első ülésének tartozéka lett, és kiszúrták őt egy dubajos oldalon 1500 eurós áron. És lehet megrontással vádolni a szépségversenyek szervezőit is, de ők igazából csak kihasználnak egy lehetőséget: az ostoba, hanyag szülőket. Ha nem lenne szülő, aki szívesen ribancot csinálna a gyerekéből, akkor nem léteznének ezek a versenyek sem.

Biztos jó humora van.

A konnektort előbb dugnám.

Mi a helyzet a modellügynökségekkel? Miért járulnak hozzá szülők az iskolás gyerekük modellfotózásához? Miért nincs egy etikai kódexe a modellügynökségeknek, ahol kikötik, hogy nem fotóznak olyanokat, akiket megtalálnak hirdetős oldalon; akiknek a vizeletében kokaint találnak; akikről videó kering a neten hogy megtaposnak és megrugdosnak másokat; akikről kiderül, hogy kapcsolatban állnak az alvilággal; akik gyilkosokat puszilgatnak az Instán? Miért nincs egy nívó, egy igény, ami alá nem adnak, amihez nem adják a nevüket? A H&M-nek, a Chanelnek és a Burberrynek 2005-ben elég volt annyi, hogy Kate Moss kokaingyanúba keveredett, máris találtak a helyére másik modellt. Miért nem lehet ezt kicsiben is, a nagyok pedig miért nem kampányolnak a prostitúció és a kokainfogyasztás ellen?

Szolgáld ki a tömeg igényeit, felelj meg, hazudd azt, amit látni és hallani akarnak! Ha költenek rád, akkor figyelnek rád, ha drága ruhákban fényképezkedsz, akkor pedig a tenyereden hordoznak. Aki úgy néz ki, mint egy börtöntöltelék, az erős és férfias; aki minél jobban tárgyiasítja magát, az kívánatos és nőies. Ezek a mondatok annyira mélyen beleivódtak az emberekbe, hogy általuk life goallá vált a fitnesz-világbajnokok, a szépségkirálynők és az Instagram-modellek élete. A lifestyle-blogok és vlogok elfelejtik megemlíteni, hogy az anyagi forrás ehhez a saját testük, a látványos luxusélettel pedig szorongás, nyomás, megfelelési kényszer, drogfüggőség, és a testük feletti kontroll elvesztése jár - az olvasók így azt gondolhatják, ezeket megúszva is válhatnak olyanná, mint a képeken látott lányok. 

A pénz egy határozott, erős értékrenddel, igényekkel bíró ember számára nem jár boldogsággal - ha azzal járna, Avicii és a többi világsztár is vett volna magának boldogságot, kiegyensúlyozottságot, szerelmet, akiket elveszítettünk. A pénz sok esetben éppen akadálya a boldogságnak, kaput nyit afelé, hogy Molnár Richárdok használjanak ki, mérgezzenek meg, érdek vezérelje a barátságaid, vagy a párkapcsolatod anélkül, hogy ezt észrevennéd. Nem véletlen viccelődnek azzal, hogy ha megnyernéd a lottód, hirtelen nagyon sok barátod lenne.

A tömeg ilyen, és a tömeget nem mi fogjuk formálni. Annyit tudunk tenni, hogy a lányainkkal rengeteget foglalkozunk, beszélgetünk, különösen 11-15 éves kora között, mint amit az első részben is írtam. Annyit tudunk tenni, hogy mi nem szolgáljuk ki a tömeget, megválogatjuk, kiket követünk, és megértjük azt, hogy miért nincs 5+1 legjobb szakma fiatal lányoknak a lifestyle-blogokon, amik amúgy tele vannak drága táskákkal és ruhákkal. Megértjük, és megértetjük másokkal, hogy a képek, amire vágynak, hogyan készülnek. Biztos neked is vannak olyan lányismerőseid, akiket lenyűgöz ez az életmód, és nem látják az árnyoldalait, csak vakon vágynak rá, bármi áron. Nem azt mondom, hogy ülj le velük beszélgetni, és neveld át őket, mert nem fogod tudni. Elég, ha elejtesz egy-két megfelelő mondatot, ami mélyre üt, vagy felteszel egy-két kérdést, ami elgondolkodtat. 

Többet én sem tudok tenni.

Forrás: Pinterest

Az első és a második részt a linkekre kattintva tudod visszaolvasni. Remélem, hasznosnak találtad ezt a sorozatot is! Korábban egy hasonló háromrészes sorozatban az Instagramról tettem fel 42 kérdést, abba is belekezdhetsz!

Ha hozzászólnál, a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán is megteheted.

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [2/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára. Az első részben a lifestyle feltételeiről és kiegészítőiről olvashattatok, a második részben az ilyen jellegű párkapcsolatokat fogom ízekre szedni, holnap pedig presztízsről, értékválságról, prostitúcióról, a modell szó értelmezéséről és a pénz-boldogság viszonyáról olvashattok bővebben.

Forrás: Bors

El tudod képzelni azt, hogy a barátnődet pénzért bérbe add másoknak? Úgy, ahogy leírtam. Készítesz róla pucér képeket, felteszed a netre, beírod a magasságát, a súlyát, és, hogy mit enged az ágyban, megadod, mennyi pénzbe kerül, megnyomod az entert, és várod a telefont. Nem? És azt, hogy visszamész a barátodhoz, miután megcsalt? Még mindig nem? Bezárva tart a lakásban és felügyeli a Facebookod? Na? Ez sem a te világod? Akkor bizonyára semmit nem értesz az olyan párkapcsolatokból, mint amilyen például a Mario nevű énekesé (volt), vagy amilyen Richárdé és Szilviáé. Ne aggódj, nem vagy egyedül, ma este én leszek az idegenvezetőd, és elkalauzollak a lifestyle-guruk által megálmodott párkapcsolatok világába. Mivel ez tőlem is a lehető legtávolabb áll, engedd meg, hogy segítségképpen három bekezdésben összefoglaljak neked egy 90-es évekbeli történetet Magyarország akkori legkeresettebb maffiózójáról, és az ő barátnőjéről.

(Amit írni fogok, valóban megtörtént, a történetet a lány édesanyja tette fel az internetre 2005-ben. A végén adok linket az eredetihez.)

Szóval, adott egy hányatott sorsú srác, aki nevelőintézetben nevelkedett, gyilkosság miatt pedig már tiniként megjárta a tököli fiatalkorúak börtönét. A rendszerváltás után elkezdett felfele lépkedni az éjszakai életben, belekeveredett, amibe csak lehet, aztán 25 évesen az edzőteremben találkozott egy lánnyal. A lány kifejezetten jó családból származott, szülei orvosok voltak, ő maga pedig elitgimibe járt, kitűnő tanuló volt, zárkózott, és 16 éves. A fiú már korábban kinézte őt magának, pontosan tudta, hogy a szülei befolyásos orvosok, ezért némi ismerkedés után elkezdte megkörnyékezni a maga módján: kabrióval a házuk elé ment, vitt neki száz szál rózsát, aztán nem sokkal később egy másik luxusautóval is beparkolt, kezében egy ajándékcsomaggal. A családnak feltűnt, hogy a fiúnak az életmódja ellenére hiányosak a gazdasági ismeretei, és gyanakodtak, óvták tőle a lányt, aki egyre kevésbé hallgatott rájuk, elkezdett rendszeresen találkozgatni vele, beadta a derekát. 18. születésnapján aztán Monte-Carloba utaztak, egy-két évre rá pedig megszületett első közös kislányuk, akit nemsokára követett a második. A lányok már az USA-ban születtek, hiszen ekkorra az emberünk Magyarország legkeresettebb bűnözője volt. Néha-néha hazalátogattak, aztán született még két fiuk, időközben pedig az újdonsült apuka levezényelte a 90-es évek végének gyilkosságsorozatait – amint azóta kiderült, több vállalkozót is az ő ösztönzésére lőttek le.

Térjünk rá a lifestyle-ra! A fiatal, négygyerekes pár egy budai hegyekben álló villában bujkált, lefüggönyözött vagy beszögelt ablakokkal, bezárva. Az apát elsősorban nem a rendőrség, hanem a többi vállalkozó tette célkeresztjébe, harmincéves korára szinte mindenki meg akarta ölni, akivel korábban kapcsolatba került. A lány teljes felügyelet alatt állt: nem beszélhetett másokkal, nem olvashatott újságot, nem nézhetett tévét, napi öt órát aludhatott, és nem mehetett orvoshoz. Jogi szövegeket kellett szó szerint megtanulnia, amiket a férfi kikérdezett tőle. A lányaival csúnyán kellett beszélnie, hogy ne kötődjenek hozzá, és a férfi távollétében ezt fel kellett vennie diktafonnal, vagy pedig a férfi időnként odalátogató nevelt fia felügyelte a kapcsolatukat, aki nagyjából akkor volt tini. A lány nem hordhatott akármilyen ruhát, nem lehetett akármilyen haja, bármilyen apróbb változásra a férfi dühkitörésekkel reagált. Rendszeresen butának, hülyének nevezte, ha férfi pénztárosnál fizetett, azt ordibálta neki, hogy rámosolyogtál, te köcsög kurva, rendszeresen hozzávágta azt, hogy nem tartja jó anyának, ha pedig nem a kedvére valóan viselkedett, szétszabdalta a ruháit egy-két centis darabokra, és megfenyegette, hogy kutyát nevel belőle, aki a lába előtt fog nyüszíteni. Ami a gyerekeket illeti, nem jártak óvodába, nem is járhattak közösségbe, vagy egyáltalán ki a házból, nem voltak játékaik. A lányoknak szinte egész nap, 8-10 órát számítógépezniük kellett, már négy-ötévesen természetes volt, hogy a gép előtt esznek. Nem tudták a saját nevüket, hiszen otthon nem használhatták, riadtak voltak, és ők is robotszerűen tették, amire az apjuk megkérte őket. A nevelt fia egy magániskolába járt, ahol rendszeresen listát kellett írnia arról, hogy az osztálytársainak milyen tárgyai vannak.

A nagymama, aki felidézte a lánya és a maffiózó kapcsolatát, szintén nem vihette játszótérre, bábszínházba az unokákat, nem tervezhetett velük programokat, eleve nagyon ritkán találkozhatott velük. 2004 és 2011 között összesen harmincöt különféle hatóságot, gyámhivatalt, rendőrkapitányságot, szervezetet keresett meg segítségért, sikertelenül. Egyszer a tévében is elmesélte ezt a történetet, azóta a felvételt törölték, nem lehet visszanézni az archívumban. Végső elkeseredésében Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnökhöz fordult, aki szintén együttérzését fejezte ki, de ő sem tudott semmit megmozgatni annak érdekében, hogy a férfi börtönbe kerüljön, vagy a gyerekeket elvegyék tőle. Annyi pénzt halmozott fel a 90-es években, hogy politikusok, közszereplők, a rendőrség és a titkosszolgálat vezetői is az irányítása alatt voltak, amikor a szeptember 11-ei terrortámadás után jöttek haza az USA-ból, átvilágítás nélkül sétálhattak ki a reptérről, mindenhol különleges személyként kezelték őket, ahol csak megjelentek. Emiatt sem az anya, sem a lánya nem tudott segítségért fordulni: bárhova ment volna dolgozni a lány, a férfi megzsarolta volna a főnököt, hogy kirúgják, bárki máshoz menekült volna, megölte volna az illetőt. Az anya leírása alapján a lánya ,,teljesen át volt alakítva, elvették a tartását, egyéniségét, olyan módon torzult a személyisége, hogy egy mondata, gesztusa, szóhasználata nem emlékeztetett arra a céltudatos, tehetséges, gyönyörű fiatal nőre, aki régen volt". Testileg, lelkileg megtört.

(A történet teljes hosszában itt olvasható.)

Iskolából az Audiba: ő biztosan jobb nálad valamiben!

Richárd befolyása az ország vezetőire, és kapcsolata Szilviával jelenleg is tart, szóval ilyen pontos leírás az ő viszonyukról egyelőre nincs. Szembetűnő, hogy vannak szempontok, amikben különböző a két kapcsolat, például nekik nincs gyerekük, de több a hasonlóság, mint azt elsőre észrevennénk.

Ha egyenlő félként képzeled el magad egy párkapcsolatban, akkor ezt az egész lifestyle-t felejtsd el. Itt nem lehetsz egyenlő fél, hiszen egy tárgy vagy, egy termék, egy kellék, egy kirakatbaba, amit akármikor megcsalhatnak, szexuálisan kizsákmányolhatnak (eladhatnak, és bármilyen megalázó dolgot meg kell tenned, olyat is, amit nem szeretnél), lájkvadászatra használhatnak, aztán eldobhatnak, mint egy belassult, megunt iPhone-t.

Itt te vagy az iPhone.

Az emberek értékesnek gondolnak,  vannak, akik sok pénzt fizetnek érted, de valójában pótolható vagy és kiszolgáltatott. Egy másik iPhone pont ugyanazt tudná adni, mint te, ráadásul ahhoz, hogy téged kidobjanak, még az iCloudból sem kell kijelentkezni. Nem tudsz olyat adni a férfinak, amit más ne tudna. Erre a helyzetre ösztönös reakció az, hogy egyre kevésbé bízol magadban, kisebbségérzeted lesz, birtokolni akarod a másikat, és sorozatos féltékenységi balhékat rendezel. Ez Richárdnál és Szilviánál látványosan alakult: miután Richárd lefeküdt egy 18 éves fitneszmodellel, Szilvia a nyílt utcán esett neki a lánynak, és videó is készült arról, ahogy a fejét tapossa, és rugdalja a földön. Miközben ekkora mértékű féltékenység tombol benned, ezt a követők a tökéletesnek beállított képeken legtöbbször nem láthatják! Az álarcot tartani kell, szóval, miközben rendre sírógörcsöt kapsz, kávén-cigin és kokainon élsz, elhányod magad, elájulsz, vagy gennyes pattanások nőnek ki rajtad a stressztől, neked folyamatosan ugyanannak a mosolygó karakternek kell tűnnöd a képeken, mint amire a követőid vágyakozni akarnak. Bármi történik, nap mint nap meg kell nyilvánulod, és úgy kell megnyilvánulnod, hogy az lájkolható, vagy népszerű legyen. Akkor is meg kell nyilvánulnod, ha nincs kedved, és akkor is meg kell nyilvánulnod, ha a legtöbb, amit ki tudsz adni magadból, az egy hajtépés, ütés, vagy fejrúgás. Haszonállat vagy, akit a testéért tartanak, szóval, ha jót akarsz magadnak, nem hagyod magadról elvonni a figyelmet.

Az udvarlási módszer (sok virág, ajándékcsomag, kocsikázás, utazások) hasonló lehetett náluk is, és az irányításmániát, üldözési mániát is biztosra vehetjük. A tengerpartos-táskás-autós lifestyle legfontosabb kelléke, a pszichopátia is adott, gondoljunk csak arra az esetre, amikor Richárd megmérgezett egy étteremtulajdonost, mielőtt sikeresen átvette tőle az éttermét. Abból a bevételből is szép helyeken lehet járni! A követők továbbra is azt gondolják, hogy ez a pár irigylésre méltó, jobb náluk valamiben, a lifestyle-guruk pedig azt gondolják, hogy aki nem érez bűntudatot egy gyilkosság után, és érdekből megmérgez valakit, amellett bármelyik fiatal lány megtalálhatja a boldogságot táskák és autók formájában.

Még a virágboltban se találod az igazit!

Minden hasonló, irigylésre méltó és hőn áhított kapcsolatban a lány rá van utalva férfira, a férfi pedig rá van utalva egy bizonyos lánytípusra. A lány helyzete érthető: ezzel a ,,hírnévvel” komoly, érett, magára valamit is adó férfi nem kezdene vele még szexuális jelleggel sem, szerintem nem sokan vállalnák be a megjelenést egy olyan lánnyal, akit (korábban) 300 euróért bárki megkaphat(ott). A lány szempontjából van némi anyagi függés is, egyedül kevésbé lenne fenntartható a lifestyle, így pedig érthető a ragaszkodás oka a megcsalóhoz, és a harag az iskolás fitneszmodell felé, aki szintén erre a pozícióra pályázott. Richárd sem tehetné meg, hogy másféle lánnyal legyen: ne feledjük, ebben az esetben a lány egy iPhone, egy valamire való vállalkozó pedig csak iPhone-nal mutatkozhat! Ha másféle lánnyal jelenne meg, a környezete kevésbé nézne fel rá. Bezárta magát ebbe a szerepbe, és innentől kezdve veszít a presztízséből, ha nem használja őt talpnyalónak, pénzeszsáknak egy fiatal modell. A szereptől eltekintve is korlátozottak a lehetőségei: az értékrendje a lányok többségének nem tetszik, a megcsalástól kevesen tudnának eltekinteni, a kokózástól még kevesebben, a prostitúciótól még kevesebben, a gyilkosságtól pedig szinte senki, szóval, ha megjelenne egy random társaságban, nagy eséllyel nem kellene semelyik lánynak.

Alig tudnának valaki lenyűgözni, de még csak megfelelni is alig tudnának valakinek. Az előző részben is feltettem a kérdést: vajon milyen élmény lehet velük beszélgetni? Lehet véleményük bármiről? Milyen lehet a humoruk? Milyen lehet úgy élni, hogy hajszálakat kell tenned az ajtórésbe, ha elmentek otthonról, hogy látszódjon, ha betört addig valaki? Milyen élményt nyújthat a szex úgy, hogy egyébként a hétköznapok része az, hogy a másik másokkal is lefekszik? Milyen lehet meghittség, érzelmek és személyiség nélkül átvészelni a hétköznapokat?

Az első részt itt olvashatjátok vissza, a harmadik, befejező részt pedig itt találjátok. Mit gondoltok erről? Mondjátok el a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [1/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára.

A gázolás óta eltelt egy év, és lényegében nem változott semmi. Richárd azóta megcsalta Szilviát egy fitneszmodellel, akit a lány a nyílt utcán vert össze élő közvetítés közben, aztán ismét összejöttek, nyaraltak a Seychelle-szigeteken, utazgatnak és közvetítik az életüket. A sofőr néha bejárkál a bíróságra megmutatni magát, de egyébként a lifestyle nem változott: ruhák, táskák, napszemüvegek, művirág, tengerpart, hajók, autók, lájkok és hozzászólások töltik ki a mindennapjaikat, különösen Szilviáét. Adott tehát egy luxuskörülmények között élő börtönviselt ,,vállalkozó, üzletember”, akit olyan mértékben szétroncsolt a kokain, hogy szenvtelenül képes átélni egy kettős gyilkosságot, és mellette egy nő, aki már az iskolából is szépségversenyekre járkált, azóta pedig modellügynökségek ostromolják nap mint nap a testéért. Mi ez, ha nem life goal?

A polgárpukkasztásnak az a célja, hogy különböző érzéseket váltson ki a követőkből, és ezáltal megossza őket. Ha utálattal nézed, számukra az is nagyon jó, hiszen addig is lekötik az érzéseid és a figyelmed, ha pedig csodálattal, az szintén, hiszen ezzel már az értékrendedet is ők alakítják, és onnantól te is olyan akarsz lenni, mint ők. Szépségkirálynők, fitneszmodellek, Instagram-modellek, videoklipek szereplői, és olyan lányok, akik egyszerűbb úton élnek a testükből (escort, ,,táncos”, domina stb.) rendszeresen alkalmazzák a polgárpukkasztást oldaluk népszerűségének fenntartására, és vezetik az orruknál fogva a felszínen feszengve táncolni próbáló beauty- és lifestylegurukat. Gyerekként engem is irigység töltött volna el hasonló képek láttán, most viszont sokkal értékesebbnek tartom a saját, hétköznapinak tűnő életmódomat, mint amit a képeken látok. Ehhez nem kellett semmi mást tennem, mint a megfelelő kérdéseket feltenni magamnak, gondolkodni azon, hogy hogyan válhatnék hasonlóvá, és azon, hogy ami emögött a lifestyle mögött van, az megéri-e nekem, vagy sem. Ezeket a gondolatokat osztom meg veletek a következő három alkalommal. Elsőként az elismerésre vágyakozást, a kokain szerepét és a boldogsághajhászást veszem górcső alá, holnap a párkapcsolat minőségét és az esetleges gyerekvállalást vesézem ki megcsalásostul, luxusostul, érzelmestül; holnapután pedig további szerepeket részletezek, kérdéseket teszek fel, és elárulom, mi a legfontosabb lépcsőfok a life goaljaidhoz vezető úton, és azt is, hogy miért nem a képen szereplő kettős gyilkos és 300 eurós kurva luxuséletében látom a probléma gyökerét.

Forrás: Facebook

Lesznek olyan kérdéseim, amiknek a megválaszolásához inkább egy lány gondolataira lenne szükség, szóval fiúk-lányok hozzászólásait egyaránt várom itt, és a blog Facebook-oldalán is.

Az első és legfontosabb, hogy elválasszuk ettől az életmódtól a siker fogalmát. Amikor sikeres emberekről van szó, leggyakrabban a pénzzel, tárgyakkal, státuszszimbólumokkal azonosítjuk a sikerüket. Viszont ahhoz, hogy megértsd, amit írok, nem úgy kell feltenni a kérdést, hogy akarsz-e sikeres lenni – a kérdés inkább az, hogy akarsz-e sikeresnek tűnni néhány ezer fiatal lány számára. Akarod-e, hogy ezek a fiatal lányok, akikről írni fogok, azt gondolják rólad, hogy te sikeres vagy. Eléjük akarsz-e rakni egy olyan karaktert, ami nekik, az ő értékrendjük szerint a sikert jelképezi. Ha erre igen a válaszod, az azt jelenti, hogy nem mersz a saját értékítéleted szerint célokat kitűzni magad elé, újszerűt alkotni, gondolatokat megfogalmazni, mert egyáltalán nem is alakult ki saját értékítéleted, vagy nagyon gyenge. Annyira gyenge, hogy egy tengerpartos-segges, vagy autós-feszítős kép láttán azonnal összecsuklik, nemedtől függően, hiszen ezt sokan kedvelik, ez egy biztos választás, míg az közel sem biztos, hogy te önállóan ilyen népszerű lennél.

Szóval, ezt a lifestyle-t akarod, ezeket a lányokat szeretnéd ámulatba ejteni. Hát, jó, nézzük a feltételeket, hiszen van néhány dolog, ami elengedhetetlen hozzá. Ennek az életmódnak a legalapvetőbb feltétele, hogy ne becsüld magad. Semennyire. A legapróbb önbecsülés gátolni fog mindenben, amit ebben a három napban olvashatsz, ezért minél hamarabb megszabadulsz tőle, annál sikeresebb leszel! Két dolog fog még erősen akadályozni, a személyiség, és a jelentéstartalom. Minél összetettebb, igényesebb a személyiséged, annál esélytelenebbé válsz arra, hogy ilyen életet élhess, illetve, ha mindenben a jelentést, az értelmet keresed, az szintén nem segít hozzá. A lelkiismeretedet is félre kell dobnod, de ne aggódj! Ezektől nagyon egyszerű megszabadulni, ha mentálisan gyenge vagy és befolyásolható. Ebben a lifestyle-ban önmagadért nem fognak szeretni, odafigyelni rád, csak a testedért, és azért, ami rajta van, szóval az energiát, amit eddig a lelkierődbe fektettél, és amit a mások iránti irigységből nyertél, nyugodtan fordítsd a tested alakítására. Használati tárgy vagy, a tárgyaknak pedig nincs lelkük, csak alakjuk és hasznuk. Készülj fel, hogy hasonló szerepet fogsz betölteni, mint egy haszonállat, csak téged abrak helyett pénzzel, figyelemmel, lájkkal, ruhákkal és kokainnal fognak etetni, ha pedig megbetegszel, vagy meghízol, nem vágnak le, csak kidobnak és elfelejtenek.

Miért a legtökéletesebb kiegészítője ennek az életmódnak a kokain? Kevés olyan szer van, ami ekkora hatékonysággal roncsolja szét a személyiséged, ekkora hatékonysággal vonja le belőled azokat a tulajdonságaidat, amik emberré tesznek. Rövid ideig – kb. egy óráig – kirobbanó energiával tölt fel, segít talpon maradni az éjszakában, eufóriával, teljes elégedettségérzettel áraszt el, a legnagyobb királynak érzed magad, aki valaha lenni akartál. Csökken az alvásigényed és az étvágyad, modellek is előszeretettel fogyasztják a fotózások előtti időszakban, oldja a gátlásokat, elviselhetővé teszi a nyomást, ezzel pedig tévészereplők, közszereplők, színészek, sportolók kedvencévé vált. Amellett, hogy az élet császárának érzed magad tőle, ha ki tudod fizetni, annak is tűnsz, hiszen egy gramm körülbelül 20 ezer forint, aki igazán népszerű és menő akar maradni, annak pedig heti szinten százezreket kell költenie rá némi evés-ivás mellett. Egy élettelen ember úgy érezheti szívás után, hogy végre megtelt élettel, viszont, ha kiürül a szervezetből, ürességérzetet, depresszív tüneteket, elveszettség-érzetet, idegességet, sóvárgást, ,,kattogást” hagy maga után, amit újabb adaggal lehet enyhíteni. A drogok iPhone-ja erős lelki függőséget okoz, egy idő után ahhoz is szükség lesz egy-egy csíkra, hogy átlagosan érezd magad. Hosszú távon agresszívvá, személytelenné, érzéketlenné tesz, képtelenné válsz kezelni az érzéseidet, a dühöt, a haragot, megszokottá válik, ha öt percenként váltja egymást az ordibálás, a csend, a normális viselkedés, és a sírás. Ha függőként esel teherbe, a gyerek már eleve függőként fog a világra jönni.

A kokaintól tehát határozottnak tűnhetsz akkor is, ha belül egy szeretetéhes, bizonytalan kislány vagy, és segít abban, amire az utolsó általános iskolás éveid óta a legjobban vágysz: háttérbe szorítja, elnyomja a benned lévő érzéseket, évek alatt pedig kész szociopatát, pszichopatát farag belőled, aki már csak azt érez, amit ő maga akar. Tökéletes! Nem élsz át fájdalmat, de nehezebben élsz át élményeket is. Képzeld azt, hogy van egy Facebook-oldalad, amit az elején tíz-húsz ismerősöd kedvelt, és azt követően, hogy elkezdted megosztani a tartalmaidat, még néhány ember felfedezte, hogy jó az, amit csinálsz. Ennek a néhány embernek eleinte nagyon örülsz, hiszen azt látod, hogy szükségük van arra, amit te adni tudsz. Egy idő után sokan felkapnak, és százan, ezren, tízezren kezdik el kedvelni, amit mutatsz. Vajon ekkor is ugyanazt az élményt nyújtja, ha néhány ember kedvel? Nem, hiszen leértékelődik az élmény, és egyre több és több lájkra van szükség ahhoz, hogy ugyanazt az örömöt váltsa ki belőled. Ebben a folyamatban nincs meghatározott szám, egység, ami végül kiegyensúlyozottá, boldoggá tenne, hiszen, ha egyszer csak a Magyarországon élő összes tizen-huszonéves lány kedvelne kivétel nélkül, az sem nyújtana maradéktalan elégedettségérzetet, a többre vágyódás érzése akkor is megmaradna. Most próbáld meg elolvasni az előző mondatokat úgy, hogy a Facebook-oldalt felcseréled saját magadra, a lájkot pedig ruhákra, táskákra, telefonra, italokra, kiegészítőkre, utazásokra. Az első néhány ruhának, táskának, kiegészítőnek nagyon örülsz, de az élmény egy idő után már nem ugyanazt az élményt nyújtja, ugyanúgy több és több kell belőle, és ugyanúgy nincs egy adott goal, amit, ha elérsz, azt lehetne mondani, hogy hasonlít arra az érzésre, mint amit az első néhány megszerzésénél átéltél. Azok, akiknek csak néhányat van lehetőségük megvenni ezekből a tárgyakból, ezt nem tudják, és azt gondolják, a hatszor annyi élmény hatszor intenzívebb érzéssel áraszt el. Ez egy kulcsfontosságú pont, amit érdemes szem előtt tartani: azok a dolgok, amik számunkra élményt nyújtanak, számukra már nem. Nem tudnak táncolni a felmosóval, nem tudnak hamisan énekelni a rádióval, nem tudnak beleharapni az idei első sajtos-tejfölös lángosba, belenyalni az idei első epres fagyiba, pontosabban de, tudnak, csak nekik ez már nem jelent az égvilágon semmit. Azt az élményt, amit mi élünk át ezeknél az alkalmaknál, nem képesek átélni. Kiégtek a receptorok. Többek között azért, mert azt az érzést, amit a hatszáz táskától, ruhától, kiegészítőtől, utazástól folyamatosan vártak, egyre kevésbé kapták meg, a csalódás hatására pedig maguk váltak egyre kevésbé befogadóvá az élményekkel szemben, és persze a kokainhasználat is sokat hozzátehet a kiégéshez.

Mi nyújtja a boldogságot azon a bizonyos egy óra pörgésen kívül? Ahhoz, hogy a követőkben fennmaradjon a vágyakozás, mindenképpen valami olyannak kell tetszelegnie ebben a szerepben, ami számára elérhetetlen. (Ne feledd: ha a követő eléri a célját, és olyanná válik, mint az influencer, akkor megszűnik a vágy, és ezáltal a követés. A folyamat lényege, hogy a követő önmagaként soha ne válhasson olyanná, de mindig elhiggye, hogy egyszer olyan lehet a reklámozott tárgyak segítségével.) Ezek lehetnek luxusautók, luxusnak tűnő ruhák, és gyakorlatilag minden, ami látványos, de a követők számára megfizethetetlen: utazás, koktél, vagy külföldi poharas kávé. Egy ilyen imidzs kialakításával nem csak boldogságot sugározhatsz az életunt, megfelelni vágyó követők felé, de leplezhetsz valami egészen mást is vele. 

              

Forrás: Lokál

Megvan az az érzés, amit általános suli végén, gimi elején éreztél a népszerű, menő osztálytársaiddal szemben? Idézd fel, és gondolj bele! Nekünk, normális embereknek ez az érzés idővel háttérbe szorult, megmaradt kínos nosztalgiának, amit 24 évesen elő lehet szedni, és jót lehet röhögni rajta. Számunkra olyanná vált ez az érzés, mint a Tokio Hotel vagy a High School Musical: fel tudja idézni az ember, de ma már elképzelhetetlennek tartja, hogy azonosuljon vele, megvolt ennek a maga ideje és szerepe. Az ilyen lifestyle láttán abba érdemes belegondolni, hogy ezekben az emberekben annyira mély nyomot hagyott ez az érzés, hogy képesek voltak

felépíteni rá a teljes életüket.

Annyira mély nyomot hagyott a gyenge lelkükben, annyira frusztrálta őket a Kittinek a formás seggére, a Szandinak a márkás táskájára, a Zsófinak a lapos hasára, a Bettinek a vasalt hajára irányuló figyelem, hogy karba tették a kezüket, durcásan elfordultak, fél szemmel azért vissza-visszatekintgettek, és évtizedeket tettek fel arra, hogy a rájuk irányuló figyelmet végül ők kapják meg. Eltelt az első évtized, ezalatt ennek a sértettségnek, ennek a frusztrációnak a sebeibe az Instagram folyamatosan szórta a sót, a lányok pedig képtelenek voltak kinőni az elhatározást, hogy egyszer végre úgy menjenek végig a Kovács István Általános Iskola folyosóján, hogy a fiúk őt nézik, és nem azokat, akiket feljebb felsoroltam. Nem új játékot találtak ki, ahhoz nem volt elég lelkierő: mindenáron a másiknak a játékát akarták megnyerni, hiszen picsásabbnak lenni a picsáknál vonzóbb alternatívának tűnt, mint kibontani, feltárni saját magukat. Minden itt kezdődik, és ahhoz, hogy megértsük az egész jelenséget, fontos tudni, hogy a Chanel táska, a pucsítás és az iPhone-ra irányuló kurvás tekintet az anyósülésről minden esetben abból ered, hogy a folyosón Kitti formás segge volt a viszonyítási pont, és nem a képen látható lány. Minél kevesebbre értékeled magad a többiekkel szemben általános iskolában, gimi elején, annál mélyebb lesz benned a vágyakozás az elismerésre, és ugyanez fordítva: minél inkább tisztában vagy a saját értékeiddel, ismered magad, annál kevésbé akarsz Kálmán Szilvia lenni, annál kevésbé leszel hajlamos követni fitneszmodelleket, szépségkirálynőket, escortlányokat és táncosokat, és annál kevésbé fogsz olyan irányba változni, hogy amit mutatsz, az 89 ezer követőnek megfeleljen. A 11-15 éves kor a kritikus időszak, ez határozza meg a későbbi lifestyle-od, illetve, hogy hogyan viszonyulsz az ekkor átélt érzésekhez. Ha az ekkor eluralkodó irigységet, frusztrációt, a tested és viselkedésed összehasonlítását másokéval nem tudod helyén kezelni, akkor elindulsz Kálmán Szilvia útján, ha pedig jól állsz hozzá, vagy a szüleid segítenek átlátni a helyzetedet, akkor a sajátodén.

A mérleg egyik oldalán vagy te, a mérleg másik oldalán az, amire azt szokták mondani, hogy légy önmagad, a mérleg nyelve pedig a lelkierőd, az önismereted, meg persze közvetve a szüleid. Akinél a másik irányba billen, nagy eséllyel ők gyűjtik a követőket, ők vágynak elismerésre, akinél a saját személyiség a hangsúlyosabb, erősebb, az pedig általában a kellemes társaság, akivel az emberek szívesen töltik az idejüket érdek nélkül.

Forrás: Bors

Fontos megkérdeznem Szilviáék esetében is, amit Török Klára Petrával kapcsolatban is megkérdeztem: Szívesen leülnél ezzel a párral egy kávéra? Csak úgy, mert miért ne. Ahogy a barátnőkkel, barátokkal. Beszélgetni, nevetgélni, önfeledtnek lenni egy pár órára, belsős poénokkal dobálni egymást, helyzeteket eljátszani, sorozatokat kibeszélni. Esélyesnek tartod őket arra, hogy felvegyék a barátaiddal a versenyt az idődért? Jól éreznéd magad velük? Szívesen szerveznél velük közös programokat? Ha igen, hol látod bennük a lehetőséget, és ha te nem, akkor vajon kik lehetnek azok, akik igen? Vajon milyen hangulatban telhetnek a közös programjaik, és vajon mi történne, ha együtt beszorulnának, beszorulnátok egy liftbe nyolc órán keresztül telefon nélkül? Szívesen mutatkoznál az Instán egy férfi mellett, aki a gyilkosságot követően nem sokkal mosolyogva szelfizett, és egy lánnyal, akit 300 euróért bárki megkaphat(ott)? Meg lehetne győzni egy Seychelle-szigeteki nyaralással, hogy elnyomd magad, mint egy cigicsikket, lefeküdj azzal, aki hamarabb nyújtja a pénzt és szerelmet hazudj egy gyilkos felé a követőid előtt?

Forrás: Index

Számítok a válaszaitokra, szóval osszátok meg bátran a gondolataitokat! Itt tudjátok folytatni a második résszel.