A 13 legviccesebb beírásom és egy marék rendszerkritika

Sokat gondolkodtam, hogy betegyem-e ehhez a gyűjteményhez az #inspiráció, vagy a #lifegoal címkét, de végül úgy döntöttem, hogy nem. Néha nekem is kell pihennem, nem gerjeszthetek állandóan botrányt, pedig igazán inspiráló és példaértékű darabokat fogok ma megmutatni nektek.

A negyedikes és a nyolcadikos kivételével sikerült összeszednem az általános iskolás és gimnáziumi ellenőrzőimet. A mérleg:

• 30 figyelmeztető
• 16 intő
• 3 megrovás
• 1 igazgatói
• és 13 dühöngés, amit csak úgy beírtak, mert éppen nem volt velem bírás.

A nyolcadikosból további négy beírásra emlékszem, ami azt jelenti, hogy az évek során legalább hatvanhétszer hangzott el az, hogy ,,Ágoston, hozd ki az ellenőrződet!", de én lennék a legjobban meglepve, ha megálltam volna nyolcvan alatt. A három rovót és az igazgatóit mind gimiben szereztem, és mind késésért, azok annyira nem érdekesek; a figyelmeztetők, az intők és a dühöngések között viszont akad néhány gyöngyszem. Ezek közül fogok veletek tizenhármat megosztani, autentikus helyesírási hibákkal, dátummal, meg persze néhány megjegyzéssel.

"Ágoston társával kötöszködik, szíveskedjenek elbeszélgetni vele."

 - 2004. február 20.

Tanárnő, pls, eltelt tizennégy év, és még mindig kötöszködöm, csak most már a maga helyesírásával! Ha hallgatott volna, bölcs maradhatott volna, bár a fehér átlátszó köpenyéből kilógó barna Szofi igencsak rontott a bölcs-összképen. Ha gondolja, elbeszélgethetünk a kötöszködésről, különben is, maga mindig mindent jobban tudott, nem?

"Tisztelt Szülő! Ágoston állandó beszédével zavarta a napközit!"

 - 2004. május 17.

Meg az órát, de hányszor! Az még követhető, ha figyelmeztetnek, hogy ne zavarjam az órát, de a napköziben miért tilos a beszélgetés?

"Kedves Szülők! Ágoston napköziben tanusított magatartása erősen kifogásolható. Társait zavarja. Kérem, beszélgessenek el vele."

 - 2005. szeptember 28

Tanárnő, kérem, tessék megnézni A Tanú című filmet néhányszor, akkor talán megmarad, hogy a szó végi ú, ű néhány kivétellel hosszú! És egyébként is, mi az, hogy erősen kifogásolható? Tessék akkor kifogásolni, és leírni, hogy mit követtem el, ami zavarta a társaimat. Ha ezt a beírást szülőként megnézi valaki, mi mást tud vele kezdeni azon kívül, hogy lebassza a gyerekét erősen kifogásolható viselkedéséért, vagy pedig olvasatlanul írja alá, mint az osztálypénz határidejét? Nem értem, mi volt a szándék, tanárnő!

"A házirend alapján órán a diákok nem ehetnek. Figyelmeztetem."

 - 2005. október 17.

Tanárnő, cikkelyt, paragrafust elfelejtett idézni a házirendből! Tetszik tudni, a felnőttek így csinálják, 10-11 éves gyerekek fejlődésének elősegítése pedig úgy az egyik leghatékonyabb, ha jogi szövegekkel bombázzuk őket evésért. Ha szülő lennék, erre ennyit írnék vissza: kedves egészségére, remélem, ízlett neki! Egyetemen rendszeresen toltam be pizzaszeleteket előadásokon, és nem voltam egyedül, a professzor urat pedig nem zavarta. Viszont a külvárosi, kávéfoltos köpenyű, zsíros bőrű, Kádár-rendszerben rekedt pedagógust azt meg kell tisztelni! Hát hogy képzeltem én 11 évesen, hogy enni mertem az óráján? Csend, rend, fegyelem, már csak a vörös csillag hiányzott a tábla tetejéről, meg az, hogy minket úttörőtáborba vigyenek.

"Tisztelt Szülők! Ágoston igen nehezen viseli magát a napköziben. Ismételten türelmetlen, fegyelmezetlen. Társait zavarja a tanulásban."

 - 2005. november 8.

Jaj, most esett le, a napközit azért tudtam megzavarni, mert ott is tanulni kellett. Mindenki meg van őrülve ettől a délután négyig tartó kötelező iskolától, mint újdonság, pedig nekünk már a 2000-es években is tele volt vele a tökünk.

"Magyar órán nincsen mobiltelefon használat. Ágoston a házi rend ezen pontját megszegte."

 - 2005. november 9.

Miért, melyik órán van? - tenném fel a kérdést, ha szülő lennék. Ez egy fiatal picsa volt, még azt se lehet mondani, hogy ne tudta volna, mi az az SMS. Amúgy tudtommal valaminek a használata az egybeírandó, például szerhasználat, hét szótagtól pedig kötőjellel, mivel összetett, és legalább három tagból áll. A házirend szintén egybeírandó. Tanárnő, kérem, nem lesz ez így jó, hogy fogok így nyelvtanból ötöst kapni, ha maga se tud írni? Ráadásul megint elfelejtett paragrafust idézni...

"Tisztelt Szülők! Gyermeküket figyelmeztetem, mert megszegte a Házirendünket. 3/4 8 előtt az emeleten tartózkodott, ami tilos."

 - 2005. november 21.

Igen, valahol itt tetőzött az agyfasz, és akkor álljunk is meg egy szóra.

2005 novemberében beindult a buli, miután hónap elején két nap alatt kétszer írtak be, hónap végén néhány nap alatt háromszor. Ha létezne a Merengő, szívesen odaállnék a jelenethez, amikor az automatás kávétól és olcsó alapozótól bűzlő pedagógus arcon köpködi a 11 éves, eleve sápadt önmagamat, és megkocogtatnám a vállát, hogy: tanárnő, kérem, ez mire jó?

Mi fog történni, ha 8-án, 9-én, 21-én, 22-én és 24-én is beír az ellenőrzőmbe egy figyelmeztetőt, vagy intőt?

Mi fog történni, ha egy héten többször megaláz az osztály előtt?

Megváltozom?

Intelligensebb leszek?

Sikeresebb felnőtt leszek?

Boldogabb ember leszek?

A szüleim tizenegy év után hirtelen a hasukra csapnak, elkezdenek szülőként viselkedni, és megnevelnek?

Nem megyek többet háromnegyed nyolc előtt az emeletre, és nem fogok enni az órán?

Vagy mi fog történni, mi a szándék, mi az elgondolás? Hogyan szolgálja ez a javamat, és hogyan tesz normálissá, hogyan segít beilleszkedni a közösségbe, hogyan tanít meg viselkedni mások előtt?

"Kedves szülő! Ágoston ma is egy váratlan eseménnyel szórakoztatta társait tanulási idő alatt. Biztos elmeséli. Neki igen tetszett és jót mulatott rajta."

 - 2005. november 24.

Istenem, bárcsak emlékeznék, mi volt az!

Egyébként vizsgáljuk meg ezt a beírást pedagógiai szempontból! Mi a szerepe azon túl, hogy a gyerek menjen haza, álljon oda a szülei elé, és szégyenüljön meg? Körbelengi a 20. század ezt a beírást, szinte érzem az öreg néni-szagot, ahogy olvasom. 

"Tisztelt szülő! Ágoston magyar órákon rendszeresen eszik, ezért újra figyelmeztetem."

 - 2006. január 27.

A fiatal picsa már megint nem bírta nézni, ahogy eszek. Biztos szénhidrát napja volt, aztán hirtelen Toldi Miklós nem malomkövet, hanem csokis-vaníliás fánkot kezdett görgetni a lelki szemei előtt.

Január 27. után nem kaptam beírást ötödikben. Részletkérdés, hogy több már nem is fért volna be.

"T. szülő! Ágoston óra alatt zavarta az órát folyamatos beszélgetésével és a társát is!"

 - 2006. szeptember 18.

Szép lett volna, ha csak az órát zavarom az órán, de a társamat már nem! A szüleimnek végülis fontos a részletes visszajelzés.

"T. Szülő! Ágoston a mai magyarórán megint beszélgetett, társait nevettette. Figyelmeztetem."

 - 2006. november 27.

Egyre nagyobb igényem van arra a Merengőre, komolyan. Nem elég, hogy kivette a számból a kaját, de még humora se volt.

"T. Szülő! Ágoston a mai órán megint folyamatosan beszélt, a vers olvasása közben kommentárokat fűzött. Figyelmeztetem."

 - 2007. január 31.

Önálló gondolatoknak 12 évesen sem voltam híján. Vajon mit mondhattam? 

"Ügyeleti munkájának hangos végzéséért figyelmeztetem."

 - 2008. február 22.

Tanárnő, kérem, ez a figyelmeztetés hogyan készít fel az életre? Ha nagyfiú leszek, és portásnak megyek, akkor munka közben nem szabad beszélgetnem, különben kirúgnak? Vagy csak a gyerekeknek kell kussolni? Mi az üzenete ennek a beírásnak? Vagy nem beszélgettem, hanem hangosan böfögtem? De akkor meg miért nem azt írja be? Ne tessék már körülményeskedni!

Nem véletlen 2008-as az utolsó eset. Ahogy fokozatosan távolodtam el a szüleimtől, gimiben már nem volt probléma a magatartásommal. Kilencedikben még kaptam két figyelmeztetést, mert ,,fegyelmezetlenül" és ,,szemtelenül" viselkedtem, de egyébként minden gimis balhém a késéseimből származott, ahogy az összes többi beírásom is.

Térjünk vissza egy kicsit a korábbiakra! Januárban már összeszedtem az oktatási rendszer 14 legégetőbb problémáját. A mai napig a jobb jegyért való harcolás mindenből, és a felvételi rendszerek semmibe vétele jellemzi a közoktatást. Mi sem mutatja jobban, hogy ennek semmi haszna, mint hogy teleírt ellenőrzővel, több mint ötven beírással a hátam mögött megírtam a nyolcadikos évfolyamunkból a legjobb, legsikeresebb központi felvételit. Nekem lett a legtöbb pontom. Nekem volt a legtöbb lehetőségem válogatni a gimik között. És akkor képzeljük el, milyen válságtanácskozás lehetett a tanáriban. Úristen, ezt most hogyan kommunikáljuk a gyerekeknek? Semmi közünk a központi felvételi sikerességéhez? Vagy éppen ellenkezőleg: megtette a hatását a sok ne egyél magyarórán-figyelmeztetés, ezért lett 50-ből 48 pontos Ágoston magyar központija, és ezért bökhetett rá arra a gimire, amelyikre csak akart?

Lófaszt. Azért lett 48 pontos a magyarom, mert rengeteget olvastam általánosban. Gyakran előfordult, hogy a könyvekbe menekültem saját magam elől, a büdös kávészagú tanáraim fröcsögő arca elől, a hasztalan szüleim elől, az osztálytársaim elől, vagy csak úgy egyszerűen nem volt kedvem a világhoz, és ahelyett, hogy hegedültem volna az ereimet, olvastam. Magamnak köszönhettem mindent, és ennek az elismerése egy óriási kudarc lett volna a teljes tanári kar részéről, ezért inkább mindenki kapott egy sablonos, semmitmondó gratulációt a felvételijéhez, hogy állva maradjon a tekintély. Utólag egy kicsit sajnálom, hogy suli után mindig a hátunk mögé dugtuk a dobozos Borsodit, vagy a cigit, ha tanárt láttunk, mert az, hogy 14 éves koromtól kezdve rendszeresen ittam, és azokban a hónapokban cigiztem is (később már nem), még viccesebbé és szürreálisabbá tette volna a felvételiket követő válságtanácskozást a tanáriban. #úristenmostmitmondjunk

Biztosan ez a legmegfelelőbb módszer arra, hogy fegyelmezzünk egy 9-13 éves gyereket? Egy gyereket? Ébresztő, ezeket a beírásokat általános iskolában kaptam! Biztosan hozzátett a tökéletes felvételimhez az, hogy megszégyenítettek, amikor elővettem a szendvicsemet az órán, vagy 7:45 előtt az emeletre merészkedtem?

A beírások alapján simán lehetnék a kádári pedagógia állatorvosi lova, de miközben ordibáltak velem, és kiállítottak az osztály elé, rendszeresen járattak versenyekre. Egy zsáknyi oklevelem volt, és a tanárok közül mindenki pontosan tudta, hogy nekem lesz a legjobb felvételim. A kérdés az volt, hogy mennyivel. Sosem tudtak velem mit kezdeni, sosem tudtam beilleszkedni sehova; az órai evést, a társak nevettetését és az emeleten tartózkodást pedig tíz-tizenöt év alatt felváltotta az elmagányosodás, a gyötrő bűntudat, és a szorongás. 

Időközben ötös szakdolgozatot írtam, lediplomáztam és dolgozom - a tanáraim döngethetik a mellkasukat, megveregethetik a saját vállukat, és megsimogathatják a buksijukat, nagyon ügyesek voltak. A sok beírás megtette a hatását...

15 random gondolat az érettségiről

Kedves olvasóim!

Négy nap, és sokan közületek versenybe szállnak a képen látható kis kék könyvecskéért. Lehet, hogy izgultok, vagy még most, május elején sem látjátok a végét, pedig egész közel van már, tényleg csak néhányat kell aludni! Jövő héten ilyenkor már sokkal felszabadultabbak és fáradtabbak lesztek, és természetesnek fogjátok érezni a vizsgázást. Öt éve én is ugyanezt csináltam, most pedig szeretnék nektek egy kicsit segíteni.

A gyümölcssalit meg a kávét a konyhában hagytam, a virágokat meg a ház előtt. :((( Pedig azokkal lenne igazán inspiratív kép.

1. Az érettségivel nem azért riogattak négy évig, mert nehéz, hanem mert sok múlik rajta. Ez alakítja ki a felvételi pontszámodat, szóval, ha olyan helyre jelentkeztél, ahova sok pontra van szükség, akkor nagy a tét.

2. Lehetőleg ne vasárnap este vedd elő az epic playlisted, tartogasd a jövő hétvégére! Aznap inkább engedd tele a kádat habbal, gyújts füstölőt vagy illatgyertyát, és próbáld átszellőztetni a fejed, mert az elmúlt tanévben bőven túlteljesítettél. Ha ezt nem egyedül teszed, az még jobb, sőt, ha az estét a szobában folytatjátok, attól csak jobban fogsz aludni.

3. Én hétvégén chilis babot főzök, te ne kövesd a példám! A lencsét is kerüld! Minden egyes nap három-négy órákat fogsz egy helyben ülni, ráadásul koncentrálnod is kell. Elég, ha a ballagási lufi száll fel a levegőbe, neked nem kell. 

4. Négy évig nem tanultál semmit? Most helyrehozhatod! Végigtanultad az elmúlt négy évet? Lehet, hogy hiába. A kitűnő tanulók nálunk az osztály hátsó felében végeztek az érettségi összesítésénél. Nem azt mondom, hogy nálatok is ez fog történni, de meglepődni nem kell rajta, nem mi voltunk az egyetlen ilyen osztály. Egy jól elkapott érettségivel tényleg senkit nem fog érdekelni, hogy mit csináltál az elmúlt négy évben, és arra is van lehetőség, hogy a felvételi pontjaidba is csak ez számítson bele.

5. Az előrehozott érettségi az egyik legjobb dolog, ami egy diákkal történhet. Sajnos 2014 óta már csak nyelvet és informatikát engednek előrehozni, de ha utóbbi a választott tárgyad, akkor akár az is előfordulhat, hogy végzősként már csak a három fő tárgyadból kell vizsgáznod. Ha nyelvből érettségizel korábban, akkor bizonyára már tettél osztályozóvizsgát, ami azt jelenti, hogy a következő év(ek)ben nem kell bejárnod az adott órára. Az osztályunknak keddtől péntekig angol volt az első órája a végzős évben, ezért amíg a többiek 8-ra, én 9-re jártam suliba.

6. Régen 20 százalék kellett ahhoz, hogy ne bukj meg, ez most már 25 százalék!

7. A felvételi pontrendszer 500 pontja 400+100 arányban van elosztva. A pluszpontok közül az emelt érettségi éri az egyik legtöbbet, 50-et, és úgy lehet legegyszerűbben kimaxolni, ha két tárgyból teszel emeltet. Emlékeim szerint, ha három nyelvvizsgád van, terhes vagy két gyerekkel és diákolimpiát nyertél, akkor sem jön össze a 100, de akinek van türelme, az itt kiszámolgathatja.

Emelt szintű érettségit nem tehetsz a saját iskoládban, ilyenkor más intézménybe fognak beosztani. Előfordulhat, hogy a város másik végére kerülsz, én emelt törire egy órát utaztam. 

8. Emelt szintű nyelvi érettséginél minden vizsgarészen legalább 10 százalékot kell teljesítened, szóval ha listeningre beraknak egy vidéki skótot, vagy egy recsegős telefonbeszélgetést, az szívás. Mateknál 12,5-12,5 százaléknak kell meglennie mindkét résznél.

9. Ha sokat olvastál, és szeretsz is olvasni, a középszintű magyar meg sem fog kottyanni. A szövegértést direkt vicc kategóriára züllesztették, idén egy kb. 700-1000 szavas szöveget kell értelmezni, és sok időt adnak rá. A szövegalkotásnál bátran ereszd el a kreativitásod, 400-800 szót várnak tőled, szóval mehet a cifrázás.

Az sem akkora baj, ha valaki nem tud helyesen írni: az írásbeli 100 pontjából mindössze 8 pontban értékelik a helyesírást. (Erről a bevezetésekor dühöngtem egy sort a saját Facebookomon.)

10. A matek is két részből áll: az első egy rövid, 45 perces feladatsor tíz-tizenkét feladattal. Ez egyszerű lesz, menni fog, lendületet ad a másodikhoz, ami 135 perces, és bonyolultabb. Az utolsó három feladat közül csak kettőt kell megoldanod, de nyugodtan számíts percenkénti wtf-érzésre, nekem is az volt. Függvénytáblázatot, számológépet, vonalzót, körzőt, szögmérőt ne hagyd otthon!

Nekem a próbaérettségi 1/2 lett, az éles pedig 78 százalék, szóval ha rosszul sikerült a felkészülés, ne keseredj el! Egyébként is, ez az egyetlen vizsga, ahol 25 százalék alatt sem buksz meg, hiszen ha 12 megvan, akkor egy szóbelivel lehet rajta javítani. Nálunk nem volt olyan, akinek kellett volna.

11. Szerdán aztán jön a töri: ha eddig még nem fedeztétek fel, ajánlom ezt, sokat segít! 60%-ban magyar, 40%-ban egyetemes töri lesz a feladatok között. Atlaszt vigyél!

12. A középszintű angol érettségi egyszerűbb, mint a középfokú nyelvvizsga. Ha az emelt szintű angol 5-ösre sikerül, tehát 60 százalék felett, az egyenértékű egy középfokú nyelvvizsgával. 5-ös középszintű info érettségiért ECDL-vizsgát adnak, ami semmire nem jó, de nagyon szép és nagyon jól fogja a port hat év után is.

13. Személyit, lakcímkártyát vigyél! Csak emeltnél szokták kérni, de ki tudja, biztos ami biztos, legyen nálad.

14. Nem gond, ha írás közben megszólal a Shape of You vagy a Cheap Thrills a fejedben, de miután végigjátszottad magadban, pár perc után tényleg térj vissza a feladatlaphoz! Túl sok időt nem vesztegethetsz el, ki van számolva.

15. Ha teljesen esélytelennek érzed magad, gondolj azokra a felsőbbévesekre, akikből szintén nem nézted volna ki, mégis sikerült nekik!

Sok sikert a vizsgákhoz!

Az oktatási rendszer 14 legégetőbb problémája

Nem lehet vita tárgya, hogy a jelenlegi oktatási rendszerrel óriási problémák vannak. Rendszerszintűek. Amit most így hívunk, az hasznavehetetlen, idejétmúlt, korszerűtlen, összességében többet árt, mint használ. Nemhogy nem készíti fel a diákokat a 2020-as évekre, de még arra is édeskevés, hogy a most érettségiző diákok a jelenben biztos lábakon állják meg a helyüket mind szellemileg, mind érzelmileg.

(Kép: iStockphoto)

Az viszont már lehet vita tárgya, hogy mi szorul változtatásra, és ami még talán ennél is fontosabb: hogy miért nincs változás. Miért nem volt érdemi változás az elmúlt nyolc, de talán huszonnyolc évben? Az ingyen tankönyv nem elég: kaptunk egy szem meggyet tejszínhabbal, csak épp tortát nem sütöttek, amire rátehetnénk. Tisztában vagyok azzal, hogy én örök elégedetlen vagyok, de ez most úgy gondolom, nem az én örök elégedetlenségemnek tudható be, hanem annak, hogy az utánpótlás butítása, és a jövőképük szilánkosra törése valóban nem volt még soha olyan sikeres, mint most, 2018-ban.

A legtöbb önjelölt kritikus viszont odáig jut el, hogy ,,szigorú a tanár”, meg ,,sok a tanulnivaló”, képtelen megfogalmazni problémákat azon túl, hogy a gyerek nem kap 5-öst a nulla teljesítményre. A poroszos nevelés fénykorában, 100-150 éve a magyar oktatási rendszer ontotta magából a kreatívabbnál kreatívabb, sok esetben Nobel-díjas tudósokat, tehetséges írókat, költőket, művészeket, akik, ki tudja, talán a korabeli PISA-teszten is tisztesen helytálltak volna. Ami a sok tanulnivalót illeti: soha nem az a lényeg, hogy mennyit, hanem, hogy mit. A NAT-ban szereplő lexikális tudás egyre kevésbé alkalmazható a hétköznapokban, kedvenc alaptantervünk egyáltalán nem mondható korszerűnek. A probléma nem áll meg ott, hogy szigorú a tanár, meg sok a tanulnivaló, hanem ennél jóval összetettebb, a legnagyobb probléma pedig az, hogy az oktatásreformot alulról szervezni próbáló mozgalmak olyan társadalmi rétegre építik a kampányukat, akiknek fogalmuk sincs a valódi problémákról azon túl, hogy várják az 5-öst (meg az érettségit, a diplomát stb.) a semmire.

Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, dörzsöltem a tenyeremet, hogy végre megint jól beszólhatok ezeknek az életképtelen, primitív szülőknek, akik az elégedetlen tömegek hangját adják. Erre a hétköznapokban is igyekszem minden lehetőséget kihasználni, de most a diáktüntetés napján úgy gondolom, egy kis időre háttérbe szorulhat. Privátban szívesen ekézem bárkivel az ostoba elvált negyveneseket – a felelőtlen gyermekvállalás egy kimeríthetetlen téma – most viszont nézzük, hogy engem mivel lehetne meggyőzni, hogy kimenjek tüntetni, tehát, hogy én mivel vagyok leginkább elégedetlen, ami az oktatási rendszert illeti.

1. A tanárképzéssel mindenképpen. Sokkal több kommunikációval foglalkozó szeminárium kellene a tanárjelölteknek, illetve hatékonyabbá kellene tenni a pedagógia-pszichológiás tárgyakat, és azokból sem ártana több; a szakos tárgyakat pedig össze lehetne sűríteni annyival, amennyivel ezek bővülnek. Ott tartunk, hogy ma Magyarországon celeb lehet egy fiatal töritanár annyival, hogy JÓL ÉRT a diákok nyelvén, és TUD VELÜK AZONOSULNI. Ez a tanár nagyon jól végzi a szakmáját, nincs vele semmi problémám, csak szomorú, hogy ezek az alapvető tulajdonságok ma annyira egyedülállónak tekinthetőek, hogy ismertté lehet velük válni. Azt, amit ő tud, mindenkinek tudnia kellene, aki elkezd iskolás gyerekekkel foglalkozni, természetesnek kellene lennie.

2. Drasztikusan emelni kellene a tanárok fizetését, főleg a tapasztaltakét. Hogyan várjuk el egy alig-alig kereső tanártól, hogy tanulásra ösztönözze a gyereket, hogy később ő is sok pénzt tudjon keresni azzal, amit szeret? Eleve fokozatosan csökken a tanárok tekintélye, és az, hogy a szakmájuk hasznosságához képest mennyire keveset keresnek, csak fokozza ezt a folyamatot. Elsősorban nem azért kellene felnézni rájuk, mert sokat keresnek, de a megítélésükön mindenképp javítana ez is, mint ahogy a kommunikáció-orientált tanárképzés is nívósabbnak tűnne a mostaninál.

3. Sokkal több bentlakásos általános iskola kellene, ezeket pedig az államkasszából meg lehetne dobni egy kisebb összeggel. Egyre több helyen, főleg az elszegényedő családokban az erőszak, az alkoholizmus, és az elhanyagolás veszi körül a gyerekeket, a ,,dikk” és a ,,pusztulj” a kommunikációs minta, amit otthonról visznek az iskolába. A bentlakásos iskola sem csodaszer, nem változtatna át varázsütésre egy milliós társadalmi réteget, de sokat segítene a helyzeten, abban biztos vagyok, főleg a megfelelő tanárokkal, személyzettel. Középiskolából már most is van viszonylag sok bentlakásos, de azért elférne még néhány.

4. Még a Magyarország ,,legnívósabb, legeredményesebb” egyetemének legeslegelsőszámú karához tartozó kollégiumok felszereltsége is hagy némi kívánnivalót maga után. Milyen lehet a többi? Az ELTE-BTK esetében a bútorok kora vetekszik az egyetemen tanító professzorokéval, és az infrastruktúra is kb. olyan, hogy kinyitod az ablakot, és kimegy a wifi. Bár a portákon személyit kérnek a vendégektől, úgy hallottam, ez az ágyi poloskákra nem vonatkozik, ők nyugodtan mászkálhatnak ki-be, leginkább be, pont olyan kiszámíthatatlanul, mint ahogy a meleg víz jön a zuhanyzókból. Nem azt mondom, hogy bezzegnyugat, nem kell példát venni a svájci, norvég stb. kolikról, de azért egy Széchenyi 2020-ba igazán beleférhetett volna a kollégiumok felújítása, ha már fejlesztési tervről volt szó. (Tudom, egyet-kettőt biztos megcsináltak nyolc év alatt, a meggy, a tejszínhab, és a torta esete.)

5. A jelenlegi ,,ösztöndíj” arra ösztönöz, hogy hagyd ott az iskolát, és tűnj el Londonba poharat mosni vagy Bécsbe bébiszitternek. Nem lenne elég növelni, hatványozni kellene a mostani ösztöndíjakat ahhoz, hogy azok valóban ösztönző erővel bírjanak, és igazán kialakíthatnának egy hasonló rendszert a középiskolákban is. Az egyetemi, értelemszerűen, jóval magasabb lenne – legalább annyi, amennyiből egy csóró egyetemista életszínvonalat ki lehet hozni egy hónapban.

6. Életszerűbbé kellene tenni a NAT-ot. Ma úgy jönnek ki a középiskolából a gyerekek, hogy tudják a Viéte-formulákat, de nem tudnak elkészíteni egy adag pörköltet. A művészeti órák közül (ének, rajz stb.) csak az elsőt tenném kötelezővé szeptember elején, onnantól kezdve fakultatív lenne. Aki nem érzi magában az X-faktort, az ne járjon, aki pedig tényleg művészkedni szeretne, az jobban ki tudna bontakozni olyanok között, akik hozzá hasonlóan elhivatottak. Ezek helyére jöhetne, mondjuk egy kis:

- KRESZ
- pénzügy (adózás, tudatos pénzkezelés stb.)
- média-kommunikáció (Nem, nem azért, mert én is ezt tanultam, hanem mert egyrészt a 2000-es években születettek többet töltenek az okoseszközökön, mint amennyit alszanak, másrészt, akik már Messengeren nőttek fel, azok kevésbé tudnak beszélgetni, vitázni. Nem tudnak túljutni a mizun, vita esetén meg a személyeskedésen, nem tudnak érdemben hozzátenni egy beszélgetéshez, vitához. Mind a tudatos közösségimédia-használat, mind a kapcsolat- és konfliktuskezelés önállóan is megérne egy-egy órát hetente.)
- társadalomismeret, kötelezően (néhány szakközépben most is van)
- Kellene hetente egy óra, amit az iskolapszichológus tart. Persze, ez felvetheti azt a kérdést, hogy egy nemtanár mit keresne a tanároknak fenntartott katedrán, de szerintem bőven lenne helye, később ezt még kiegészítem.

7. Alapos reformnak vetnék alá néhány mostani órát is. A 90-es években menő volt a „technika és életvitel”, ahogy látom, most megint így hívják. Én kiszedném az életvitelt, és külön óra keretében foglalkoznék vele. Ide is lehetne előadókat meghívni, könnyen előfordulhat például, hogy az osztályfőnök egy megkeseredett alkoholista, aki a megromlott házasságában vergődik évtized(ek) óta, vagy épp rámozdul a tinilányokra; ez az életvitel meg nem túl példaértékű egy ilyen órán, szóval vak vezetne világtalant.

A háztartástant ki kellene bővíteni. A mi általános sulinkban élvezhető volt, készítettünk töki pompost, szórakoztató volt maga az óra, de sajnos csak egy évig tartott, tarthatott volna például 4 vagy 8 évig. Semmi bajunk nem lett volna tőle, én fizikán való alvás helyett szívesebben szórakoztam volna a liszttel, a krumplival, meg a sütővel. Fiúknak és lányoknak egyaránt hasznosnak találnék egy ilyen órát.
Erkölcstan órám nem volt, nálunk etika volt. Az etika esetében hozzácsapnék egy bizalmi szavazást az óraadóhoz minden évben (életvitelnél is), könnyen előfordulhat például, hogy egy bajszos bácsi tartja, aki nehezen tud ellenállni a fiatal hamvas lányoknak, ez meg ugye nem túl etikus. Lehet, hogy más iskolákban imádták az etikát, nálunk egy kihasználatlan aranybánya volt. Rengeteg lehetőség van ebben a tantárgyban, és szinte semmi nem lett belőlük hasznosítva. Általánosban pont abban az évben volt etikánk, amikor egy tízéves gyerek megkéselt egy iskolás srácot az MP3-lejátszójáért (te jó ég, egy évtized eltelt), arról megkérdezte az osztályfőnökünk a véleményünket. Tetszett, hogy erről beszélgetünk, de ez egy kivételes óra volt.

A filozófiát is lehetne érdekessé tenni 17-18 évesek számára, csak eddig nem sikerült. Igazán írhatnának egy olyan tankönyvet, amiből tanítva nem Instázással telik az óra. A miénknél még az is jobb lett volna, ha összeesküvés-elméleteket cáfolunk meg közösen, vagy az élet értelmén gondolkodunk egy kötetlen beszélgetés segítségével.

8. A NAT reformjánál különös figyelmet fordítanék arra, hogy több olyan feladat legyen, ami a tehetséges gyerekek tehetségét kiemeli. Ma könnyen előfordulhat, hogy a legjobb szövegértéssel, íráskészséggel, legpontosabb helyesírással, leggyorsabb észjárással megáldott diák, aki a legtöbb összefüggésre rálát, sokkal rosszabbul áll a jegyei alapján, mint az, aki tud magolni (meg persze mást, de erről lejjebb). A memória is csak annyiban számít, hogy visszamondd a tankönyv szövegét, akár egy robot. A középiskolai központi felvételi, és az érettségi, kiváltképp a magyar és a történelem ezekre a képességekre épül, az előtte eltöltött 8-12 évben viszont sajnos egyáltalán nem számítanak.

9. Középiskolában kellenének olyan kerekasztal-beszélgetések három-négy tanár részvételével, amiken bárki részt vehet a diákok közül. Észre kellene venni, hogy elkezdte futószalagon potyogtatni a gyerekeket az a generáció, amelyik már nem tud beszélgetni, a gyerekkel meg főleg nem tudja magát megértetni. Ezeken a kerekasztal-beszélgetéseken viszont diák beszélhetne a tanárokkal az iPhone X-től kezdve a biofüvön át, Tibi Atyán keresztül egészen a bántalmazó kapcsolatokig akármiről, leginkább olyan dolgokról, amiről a szülő nem tud, vagy nem akar két cigi töltése között, miután a konyhaasztaltól beordibált a gyerek szobájába, hogy otthon van-e. (Tavaly a Kék Bálna-para heteiben mennyire jól jött volna néhány ilyen alkalom!)
- Itt lenne helye egyrészt a tapasztalt, sokat látott tanároknak is, illetve a fiataloknak is, akik jól meg tudják magukat érteni a diákokkal. (<- kommunikáció-orientált tanárképzés)
- Bizalmasabbá fűzné a viszonyt tanár és diák között; egyszerre bontaná le a hierarchiát és növelné a tanár tekintélyét
- Fontos lenne, hogy ne egy tanár tartsa, hanem többen, többféle nézőponttal, ezt is szóba hozom még lejjebb.
- Lehetne akár órai anyagról is beszélni, történelemről, irodalomról, ha épp ilyesmi kerülne szóba, ezeknek az átlátását is segíthetné; és több tanár többféle látásmódja közül nagyobb esély van rá, hogy a diák tud azonosulni legalább az egyikkel.
- Valamiért, aki nincs ebben benne, az azt hiszi, hogy a 2000-es években születettekhez automatikusan jár egy egészséges szülő-gyerek viszony, pedig általában nem, sőt, nagyon ritka. Fontos, hogy legyen egy vagy több felnőtt, akihez bizalommal tudnak fordulni bármivel, itt pedig erre is lehetne lehetőség, hiszen a beszélgetések előtt vagy után bátrabban mennének oda négyszemközt a tanárokhoz, mint a szünetben a tanári előtt kávé és wc-zés között.

10. Drogprevenció és szexuális felvilágosítás gyakorlatilag nincs. Van valami, amit annak hívnak, meg tényleg kijönnek, és elmesélik a srácot, aki meghalt az energiaitaltól vagy a kokótól, de gyerekek, ne már! Több felkészültség, hitelesebb előadók, kevesebb betanult szöveg és rémisztgetés! Ráadásul, ha a diákok névtelenül írhatnának kérdéseket, amiket az előadó megválaszol, az valamivel előrébb vinné a dolgot. Nálunk általános végén volt ilyen biológia órán, nem tanultam belőle túl sokat, de legalább megpróbálták. Netről is össze lehetne szedegetni a leggyakoribb, legérdekesebb kérdéseket, ez az előadó feladata kellene, hogy legyen. Nyilván így is lenne egy-két, magát felnőttnek képzelő kislány, aki teherbe esik iskoláskorában, de egy hatékonyabb előadással, beszélgetéssel azért valamit lehetne csökkenteni az esélyén.

11. Fontos, hogy többféle tankönyv legyen. Az egyféle tankönyvvel az a probléma, hogy bármelyik ideológiát bele lehet helyezni. Bármelyik ,,oldalról” is van szó, nem tartom jó ötletnek, hogy egyféle tankönyv legyen, fontos, hogy a tanár választhasson többféle közül.

12. Itt vagyunk január közepén, és a 12-esek egy jelentős része még mindig nem tudja, mivel szeretne foglalkozni a jövőben. Ez azt jelenti, hogy van 28 napjuk, mielőtt február 15-én lezárul az egyetemi jelentkezési határidő. Egy, vagy legfeljebb két alkalommal előfordult nálunk, hogy az osztályfőnök négyszemközt beszélgetett velünk pályaválasztásról, ami tök jó ötlet, de akik tanácstalanok voltak, azokon nem sokat segített, én meg eleve tudtam, hogy az szeretnék lenni, aki ma vagyok. Hatékonyabb pályaválasztással kapcsolatos beszélgetések kellenének, ismét egy kommunikációs hiányosság.

Mondjuk, nekem a 13-as pontra nagyobb szükségem lett volna.

13. Kellene egy mindentől független, elsősorban tapasztalt pedagógusokból álló országos szervezet, akiket közvetlenül meg lehet keresni diákként, ha valaki olyan helyzetbe kerül, mint például:
- látványos hierarchia alakul ki az osztályban, amiben az osztályfőnök – a mérleg nyelveként – maga is részt vesz, kivételez valamelyik diákkal, ne adj’ Isten, bele is szeret
- rendszeressé válik a bullying az osztályon belül, az osztályfőnök pedig félrenéz, vagy akár aktívan részt vesz benne.

Ennek még az sem mindig állhat az útjába, ha például valaki évekig nem fizet osztálypénzt – bőven elég, ha a szülő ,,megbeszéli” az osztályfőnökkel, hogy mi a helyzet, innentől kezdve pedig a gyerek szabad kezet kap mind az osztálytársaival, mind a tanáraival szemben, és mindenki kussol. A többi tanár az állását félti, a többi diák a jegyeit; ráadásul visszaszólni, visszavágni sincs lehetőségük, hiszen az ő szüleik nem ,,beszéltek meg" semmit az osztályfőnökkel, igazgatóval - amit a másiknak szabad, azt nekik nem. Ilyenkor jönne jól egy független szervezet, ami kivizsgálja a hasonló eseteket.

14. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az internetes bullyingra. Ehhez is jól jönne az óra, amit az iskolapszichológus tart. Ha valakit megszégyenítenek az interneten, általában nem történik semmi, ami egyáltalán nem egy tartható állapot. Nem ritka, hogy a tanár az orra előtt történő bullyinggal sem tud, vagy akar mit kezdeni, a tanárképzésben is kevesebb helyet kap az ilyen helyzetekre történő felkészítés, mint amennyire jelentős probléma. A látencia iszonyú magas, hiszen akinek a szülei nem tudnak befolyással lenni az osztályfőnökre, annak nincs kihez fordulnia, ezáltal a legtöbb eset ki sem derül.

Szívesen beszélgetek bárkivel az oktatás problémáiról, a délutáni tüntetésen viszont semmiképp sem fogok részt venni. Kétségeim vannak afelől, hogy meg lehet-e egy ilyen tüntetést szervezni pártpolitikai érdekek nélkül, illetve aggódom, hogy nem tömnék-e a fejem valamelyik ideológiával. Okkal aggódom, mivel négy éven keresztül mosták az agyam az egyetemen – nem véletlen emeltem ki a többféle tankönyv fontosságát. A szervezők elmondták, hogy nem szeretnének pártpolitikát a megmozduláson, de érezhető egy olyan légkör a szervezés körül, ami nem csak az oktatással elégedetlen; márpedig én másra most nem vagyok kíváncsi, pártokra meg főleg nem, és többen is jelezték a részvételüket ,,civilben". Persze az is távol tart a tüntetéstől, hogy nem az oktatási rendszert tartom az első számú problémának, hanem az álsznob, alakoskodó, primitív, ostoba szülők ,,tökéletes” nevelési módszereit, amitől ugyan nehezen, de sikerült eltekintenem ebben a bejegyzésben.

Mindenesetre sok sikert, és pártpolitika-mentes időtöltést kívánok annak a 14 ezer embernek, aki előreláthatólag ott lesz, hiszen az oktatással is van baj bőven, és azokra a problémákra sem árt felhívni a figyelmet. Bízzunk benne, hogy hatékony lesz, és a gyakorlatban is megváltozik valami.