Psszt, hé, akarsz gazdag lenni?

Képzeljünk el egy jelenetet! Érettségi után egy-két hónappal unottan ülsz diákmunka közben, végzed a monoton feladatod, azon gondolkodsz, hogy vajon mi várhat majd az egyetemen, amikor egyszer csak megcsörren a telefonod. Egy korábbi munkatársad az, akivel közel egy éve nem beszéltél, mégis felveszed. A szokásos sziamizu után előrántja azt, amiért valóban hívott: egy új munkalehetőség!

 - ...és mi kell hozzá?
 - Semmi, egy érettségi. Elég, ha bízol magadban, kitartó vagy, és itt sikeres leszel!
 - És neked mi a feladatod? Mit kell csinálnod?
 - Hát... én most épp új embereket ismerek meg.

Ez furcsán hangzott, erre felvontam a szemöldököm, aztán gondolkodni kezdtem. A többire már csak fél füllel figyeltem, beszélt még sok pénzről, drága kocsikról, öltönyről, ilyesmiről, a végén pedig megbeszéltünk egy időpontot és egy helyet, hogy találkozzak az irodavezetőjével.

Eljött a nagy nap, lepacsiztam egy meglepően fiatal, öltönyös-nyakkendős sráccal, aki bemutatkozott, és bekísért az irodájába. Ahogy beléptünk, mutatott egy oklevelet, amin a volt munkatársam neve volt, valami előléptetésnek tűnt. Nem kellett sokat várni, rákezdett a szokásos szövegre, hogy ez egy piacvezető, német cég, és mennyire jó itt a légkör, mennyi fejlődési lehetőség vár, és milyen jó itt dolgozni. Elmondta, hogy ők milyen jót tesznek az embereknek azzal, hogy segítenek kiválasztani nekik a megfelelő pénzügyi megoldásokat. Mondtam, hogy én egyáltalán nem értek a pénzügyekhez, most kezdem az egyetemet, de a srácot ez nem igazán érdekelte. Elmondta, hogy egy rövid képzés is tartozik a munkához, amit lehet, hogy kifizet a cég, mert ők annyira kedvesek. Elém tolt egy karikázós személyiségtesztet, amit kitöltöttem, és láss csodát, pont ilyen emberre volt szükségük, láttak bennem lehetőséget, úgyhogy megbeszéli a területi vezetővel, hogy felvegyenek, és pár nap múlva hív. Továbbra sem volt semmilyen fogalmam arról, hogy mi lesz a feladatom, mennyit kell majd dolgoznom, mennyi pénzt fogok keresni, ebből mennyit vonnak le adóként és hogy működik ez az egész, de végül is felálltam, kezet fogtunk, és eljöttem.

Pár nappal később nagy örömmel hívott, hogy alkalmasnak találtak, és szeretettel várnak, én pedig megköszöntem a lehetőséget, és nemet mondtam. Miért? Az interjút követő néhány napban volt alkalmam beszélgetni néhány ismerőssel, akiket hasonlóan beszerveztek ,,pénzügyi tanácsadónak", és az interneten is utánanéztem hasonló tapasztalatoknak. Ez egyáltalán nem az, mint aminek tűnik, és attól, amit sok különböző forrástól hallottam illetve olvastam, felfordult a gyomrom. Minden, amit lejjebb olvashattok, a belépést követően derül ki, előre nem árulják el.

Kezdjük azzal, hogy mi ez. Ez nem egy munkalehetőség, hanem egy vállalkozás, amibe kezdőtőke nélkül kár belevágni, ugyanis fix fizetést nem kapsz. Nem munkaszerződést kötsz a céggel, hanem alvállalkozói szerződést. Ennek a munkának nem az a lényege, hogy ,,új embereket ismerj meg", vagy ,,segíts az embereknek", hanem két dolog köré épül. Az egyik a hálózatépítés: mivel MLM (multi-level marketing) rendszerben működik az egész, te itt az ,,alatt" fogsz dolgozni, aki beszervezett téged, és később neked is be kell szervezned magad ,,alá" másokat, ha feljebb szeretnél lépni. A másik pedig az, hogy biztosításokat kell köttetned emberekkel. Ez alapján kapod a pénzed, jutalékos rendszerben. Minél több balekot győzöl meg a ballagási öltönyödben arról, hogy az X biztosítás mennyire megéri és jó és gyümölcsöző, annál nagyobb jutalékot fogsz kapni.

Ez a ,,munkalehetőség" jóval komolyabb problémákat is felvet. Érteni valóban nem kell hozzá, az sem érdekel senkit, ha te 11-ben megbuktál matekból az előző évben, az egyedüli feltétel az érettségi, legalábbis úgy tűnik. Valójában van ennek a munkának egy sokkal fontosabb feltétele: rámenősnek, erőszakosnak kell lenned, hiszen onnantól, hogy beléptél, saját magad kell, hogy hajkurászd az embereket, akik nálad szeretnének biztosítást kötni. A rövid képzés, amiről a szimpatikus úriember beszélt, részben az akkori PSZÁF-vizsgára készített volna fel (most nem tudom, hogy hívják, de azt hiszem már nem így), részben pedig egy néhány hetes agymosás, ahol betanítanak neked bizonyos szövegeket. Olyan egyoldalú, manipulatív szövegeket, amikkel rávezetheted a válaszokra a gyanútlan ügyfelet, miközben neki végig az az élménye, hogy ő dönt, te pedig a kedves öltönyös fiú vagy, és segítesz neki a döntésben. Megtanítanak téged nagyon meggyőzően használni olyan szavakat, amiket te magad sem ismersz, vannak kulcsszavak, tiltott szavak, és felhívják a figyelmedet, hogy mindig mosolyogj és amikor csak lehet, adj igazat az ügyfélnek. Megtanítják, hogy hogyan kell jópofizni, és hogyan kell eladni olyat, amire a másiknak egyáltalán nincs szüksége.

Kép: 123rf.com

Az, hogy a jelentkezőket önző, pénzéhes, gátlástalan, manipulatív droiddá képezik néhány hét alatt, önmagában nem olyan meglepő, hiszen gazdasági szektorról beszélünk. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a piacvezető, német cég, és a hozzá hasonló közvetítő, tanácsadó cégek képviselői jellemzően frissen érettségizett, 18-20 éves gyerekeket szerveznek be, akik gyanútlanul elmennek a ballagási öltönyükben. Elmennek, mert az első néhány mítingen azt az élményt kínálja ez a cég, hogy itt bizony néhány év alatt karriert építhetsz, aztán luxuséletet élhetsz szaktudás, tapasztalat és diploma nélkül, ennél pedig egy tömegtini számára semmi nem vonzóbb. Ennél a cégnél jellemző az a mentalitás, hogy villantsd, amid van, így nem ritka, hogy az állásinterjúra érkező gyerek a területi vezető Porschéjával, vagy Mercijével találkozik a parkolóban, és a mítingeket is ez a légkör jellemzi. Egy ilyen míting gyakorlatilag egy Szabó Péter-előadásnak felel meg, több internetes fórumozó is arról számolt be, hogy ilyeneket kérdeztek, hogy: hol szeretnél tartani tíz év múlva, és ugyanazzal a manipulatív szöveggel az előadó rávezette a friss munkaerőt, hogy ő bizony yachtot, BMW-t, drága öltönyt, és karórát szeretne, akkor is, ha belül egyetemi tanár szeretett volna lenni, hivatástudatból. Ugyanez a hozzáállás ahhoz is, ha valaki nem szeret idegen emberekre biztosításokat tukmálni: biztos azért nem szeret, mert nem fejlődőképes, nem akarja eléggé, nem elég kitartó, nem képviseli megfelelő minőségben a céget, nem elég sikerorientált, eltökélt. Erre egy olyan gyerek, aki naponta oszt meg Szabó Péter-videókat, semmi mást nem tud, csak hevesen bólogatni, és közben zavartan piszkálni a hajszálcsíkos öltönyét, amit az osztályfőnöke választott ki neki néhány hónapja.

Térjünk rá magára a pénzügyi tanácsadásra! Ők ezt ,,elemzésnek" hívják, ilyenkor találkozol személyesen az ügyfeleddel, és semmi más célod nincs, mint hogy meggyőzd arról, hogy aláírja a nálad lévő papírt. Ez általában egy unit-linked életbiztosítás, arra szokták kapni a legnagyobb jutalékot a srácok, de van náluk nyugdíjbiztosítás is, és mindenféle más finomság. Ugyebár, ha bízol magadban és sikerorientált vagy, akkor menni fog! Az, hogy az ügyfél ott teszi tönkre az életét egy tollvonással, az tökmindegy. A lényeg a te sikered! A piacvezető, német cég azt állítja, hogy a teljes pénzpiacot lefedi, de a legtöbb esetben Generali, Uniqa, vagy Signal biztosítást kell köttetned másokkal, hiszen erre adják neked a legnagyobb jutalékot. Ez azért fontos, mert amikor az MLM-re, vagy a hálózatépítésre kérdezel rá, akkor azt fogják mondani, hogy hát ez nem az, mert nem saját termékeket kell ráerőltetni az ügyfélre. Ez valóban így van, ez különbözteti meg a piramisjátékot (Avon, NuSkin stb.) az MLM-től: itt nem saját a termék, de itt is aszerint kapod a pénzt, hogy mennyit tukmálsz rá mennyi emberre.

Az első kérdés, ami felvetődik ilyenkor, hogy honnan szerezz ügyfeleket? A vezetőd erre azt fogja tanácsolni, hogy a családodon, barátokon, ismerősökön lehet GYAKOROLNI az elemzést. Igen, gyakorolni! Tehát először a családoddal, barátaiddal írass alá egy olyan biztosítást, amiről néhány héttel ezelőtt még fogalmad sem volt, és most 18-20 éves srácok öltönyben azt mondták neked, hogy mennyire jó! Hihetetlennek hangozhat, de a ,,pénzügyi tanácsadás" rengeteg barátságot, ismeretséget, házasságot tett már tönkre. Gondoljunk bele: egy fiatal srác jelentkezik egy ilyen állásra, azzal kecsegtetik, hogy pár év múlva luxus BMW-ben ülhet egy drága öltönyben, hirtelen azt hiszi, hogy ő a Wall Street farkasa, persze, hogy vérszemet kap. Előfordult, hogy engem a Deák téren szólított le egy ilyen öltönyös srác, és hamar kérdeztem olyat tőle, amiből kiderült, hogy ebbe akar beszervezni. Elmosolyodtam, és mondtam, hogy kösz, nem. Érthető, hogy néhányan arra vetemednek, hogy már az utcán is leszólítsanak embereket, hiszen ha legalább három embert beszervezel magad ,,alá", és ők már elég szerződést köttettek mindhárman, akkor te lehetsz a fiókvezető, aki már valamennyi fix fizetést is kap. Egy lépéssel közelebb a BMW-dhez - egy lépéssel távolabb a korábbi barátaidtól.

Az ,,elemzésnek" a szerződés aláírásával még nincs vége: a végén telefonszámokat kell kérni az ügyféltől, legalább tízet! Ezt is nyomulósan kell, hogy mindenképpen megadja. Később őket kell majd megkeresned ugyanezzel a szöveggel, ugyanezzel a biztosítással, és tőlük is telefonszámokat kérni, és így tovább. Az első hónapokban a fiókvezetőd is megy veled az ,,elemzésedre", hiszen ő már gyakorlottabb abban, hogy rávezesse a megfelelő válaszra a gyanútlan ügyfelet, meg így kevésbé lesz az illetőnek gyanús, hogy életbiztosításról, hozamokról, kamatról beszélget egy 19 éves gyerekkel. (A fiókvezetők általában pár évvel idősebbek.) Miután végeztetek az ,,elemzéssel", meg kell nyugtatnod az ügyfelet, hogy ezt most beviszitek a (budapesti) központba ,,három szakembernek", akik átnézik, és kinyomtatják a neki megfelelő pénzügyi ajánlatot. A probléma ezzel az, hogy ezeknél a cégeknél jellemzően a magasabb szinten dolgozók sem értenek a közgazdasághoz, a pénzügyekhez, ők is azért léptek feljebb, mert gátlástalanul, pofátlanul tudtak nyomulni, és nekik sikerült a legtöbb biztosítást megköttetniük. Egy korábban sokáig ott dolgozó internetes fórumozó szerint kb. az ott dolgozók 5-10 százaléka rendelkezhet pénzügyes végzettséggel, a többiek egyszerűen csak azért vannak ott, mert elég rámenősek voltak, szóval ami az ,,elemzéseket" illeti, vak vezet világtalant. Az ismerőseim véleményét meghallgatva nem tévedhetett sokat, aki az 5-10 százalékot írta. Az ,,elemzést" amúgy senki nem nézi meg, és általában a fentebb említett három biztosító közül fogja kapni valamelyik ajánlatot az ügyfél, de hát a ,,felküldjük a központba" mégis csak nagyon jól hangzik egy olyan gyerektől, aki pár hete még a Soundon hányta a vizezett sört a sátor mögött, most meg pénzügyi tanácsokat osztogat öltönyben. Ja, és a kávézót, ahol találkoztok az ügyféllel, az utazást, és a rengeteg telefonálást a piacvezető, német cég nem állja, azt neked kell fizetned saját zsebből.

Jon M. Taylor, az MLM-rendszer legnevesebb kutatója szerint a hálózatépítés, vagyis az MLM egy olyan üzlet, amin a benne lévők 99,7 százaléka veszít. Ha magunk elé képzeljük a piramisszerű felépítést, ezt nem nehéz elhinni, hiszen a piramis tetején lévő 0,3 százalék Porschéja parkol az irodaház előtt. A szabály egyszerű: minél több embert szervezel be magad ,,alá", annál inkább te leszel a piramis teteje. A Magyar Narancs cikke szerint a piacvezető, német cégnél a srácok 5 százaléka jut el a fiókvezetői szintig. (A cikkben olvasható a cég neve, és egyébként is nagyon hasznos, olvassátok el!) A mítingeken természetesen szabó péteri vehemenciával sulykolják a 18 éves gyerekekbe, hogy igen, te más vagy, mint a többiek, benned van lehetőség, te fogod tudni a legtöbb embert átverni, te leszel a legügyesebb hazudozó, rád külön figyelni fogunk, hiszen te különleges vagy - nyilván nem ezekkel a szavakkal. És igen, végül elérkeztünk ahhoz a dilemmához, hogy mennyiben a gyerek felelőssége az, hogy elhiszi ezt a manipulatív maszlagot, és mennyiben hibáztatható azért, mert elhiszi, hogy itt luxusautót kaphat, ha elég ügyes, és elég sok ismerősét belerángatja ebbe a bizniszbe.

A ,,pénzügyi tanácsadás" esetéről elsősorban azért írtam nektek, hogy felismerjétek, mielőtt titeket is behálóznak valami ködös dumával. Ez egyfajta tükör a fiatalok munkaerőpiaci lehetőségei előtt. Ha egy frissen érettségizett gyerek dolgozni szeretne, iszonyúan alulfizetett diákmunka-lehetőségek közül tud választani, a legtöbb helyen pedig borzalmas munkakörülmények várják. Érthető, hogy a gyerekek a jobb élet reményében bedőlnek egy ilyen lehetőségnek, úgy meg főleg, ha az állásinterjún nem beszélnek azokról a dolgokról, amiket a Magyar Narancs is leírt, meg amiket leírtam nektek. (Mi a feladat, nincs fix fizetés stb.) Az interneten is van ellenállás, egy ideje a piacvezető, német cég szabályzatában benne van, hogy jelenlegi és korábbi ott dolgozók nem írhatnak róluk negatív dolgokat az internetre. (Vajon miért?) Az ott dolgozók néhány helyen hozzák a Szabó Péter-formát (ha negatívat mondasz, csak a siker útjában állsz; miért ítélkezel látatlanul stb.), és általában azzal indokolják, hogy te biztosan egy rossz fiókban dolgoztál, egy másik fiókban nem így működik a rendszer. Érdekes, hogy minden ismerősömtől ugyanazt hallottam, mint amit én is tapasztaltam, és amit az összes internetes fórumon is olvastam több száz hozzászólótól, és megosztottam veletek.

Ha azért keresnek meg benneteket, hogy biztosítást kössetek, soha ne írjatok alá semmit! Ha elmész egy ilyen találkozóra (mert általában nem így hívnak el, ez csak ott derül ki), akkor is van lehetőséged nemet mondani. Élj vele! A pénzügyi tanácsadás egyébként egy létező, valóságos, komoly szolgáltatás, de mint ahogy minden más szolgáltatásért, ezért is fizetni kell. Aki ,,ingyenes pénzügyi tanácsadást" kínál, az általában jutalékért dolgozik, és nem tanácsot szeretne adni neked, hanem az egyetlen célja, hogy aláírd a nála lévő papírt. Ne tedd meg! Ha pedig egy képzetlen, 18-22 éves ,,pénzügyi tanácsadóval" kerülsz szembe, bátran ki is nevetheted - nem kizárt, hogy te jobban értesz a közgazdasághoz, mint ő. Ha nagyon vicces napod van, kérd el tőle a szerződést, és kérdezz rá a bonyolultabbnak tűnő pontokra, hogy mit jelentenek, aztán dőlj hátra, és vigyorogj a határozatlan, betanult válaszain, amiket nemrég hallott a fiókvezetőjétől.

Disztópiába illő a jelenség, hogy egy néhány hetes képzés során gátlástalan, manipulatív, betanult szövegeket mosolyogva előadó öltönyös robottá változtatnak gyerekeket, de létezik. Az emberek sosem voltak még annyira vevők arra, hogy a luxus ígéretéért eladják a lelkiismeretüket, mint ma, amikor nap mint nap átlagemberek luxusnak álcázott életével szembesülnek a telefonok képernyőjén. Van, aki továbbra sem adja magát könnyen, de van, akinek egy hol szeretnél tartani tíz év múlva-kérdés is elég ahhoz, hogy máris egy luxusautó első ülésén érezze magát azáltal, hogy emberek ezreinek életét tette tönkre. A happy endhez hozzátartozik, hogy időközben a piacvezető, német cég és a hozzá hasonlók híre annyira megromlott, hogy az utóbbi négy évben már kevesebb embert tudnak beszervezni, de 2012-14 környékén - pont, amikor én is érettségiztem - virágkorát élte ez a ,,szakma", és iszonyatosan sok fiatal bedőlt a luxus ígéretének. Úgy gondolom, a megoldást egy pénzügyi alapismeretek tárgy jelentené, ami kötelező lenne a középiskolában. Még ha egy diák végigaludná a négy év összes óráját (nem magamra gondoltam), egy ilyen ,,álláslehetőség" előtt akkor is lenne lehetősége visszamenni a gimibe, megkeresni a tanárát, és megkérdezni tőle, hogy mégis mi ez. Így talán kisebb lenne a ,,piramis", és kevesebb fiatal dőlne be hasonló ajánlatoknak.



Téged próbáltak már beszervezni hasonló ,,munkára"? Esetleg benne voltál egy hasonló piramisban? Meséld el a tapasztalataidat itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

Szívesen olvasnál gazdagnak tűnni próbáló fiatal srácokról, és nevetnél rajtuk egy jót? Itt megteheted!

Az elvált negyvenes

Miért ilyenek a mai fiatalok? Miért alakultak ki sztereotípiák a Z-generációval kapcsolatban? Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell nézni, kik nevelik fel a 2000-es évek gyerekei közül azt a réteget, akikre illeszkednek ezek a sztereotípiák. Mielőtt még fejest ugranánk egy félresiklott élet részleteibe, tisztázni szeretnék egy fontos dolgot. Az alábbi jellemrajz nem minden elvált, negyven és ötven közötti anyukáról szól. Az, amit most olvasni fogtok, azokról a nőkről szól, akikről tíz perc beszélgetés után a következő három dolog marad meg a fejedben:

• biztos, hogy túl van egy váláson,
• biztos, hogy elmúlt már negyven,
• jellemzőek rá az alábbiak.

Nem minden elvált, negyvenes nőt határoz meg a válása, a kora, és a gyereke, viszont azt érdemes szem előtt tartani, hogy azok is kivételnek hiszik magukat, akikre száz százalékban ráhúzható a következő leírás. Az egyszerűség kedvéért ezt a típust végig elvált negyvenesnek fogom nevezni.

Kép: Depositphotos

Az elvált negyvenes nem véletlen vált el - kommunikációs készsége mind a gyereknevelést, mind a párkapcsolatát tekintve szegényes. Egyetlen nyelven tudja megértetni magát a gyerekkel, ez pedig a pénz: a konfliktusokra a zsebéből, és nem a fejéből, vagy a szívéből talál megoldást, ráadásul erre nagyon büszke. Ő mindent megad a kis gyerekének! Vesz neki ruhákat, iskolaszereket, telefont, számítógépet, sőt, még eteti is! Mindegy, csak az adott dolog látványos legyen, és lehetőleg elterelje a másik gondolatait az érzelmi hiányról. Azzal már nem szokott dicsekedni, amikor a saját gyerekét okolja, hogy tönkrement a házassága, vagy, hogy nap mint nap szíve egykori választottja ellen hangolja őt. Arról már nem kell beszélni!

Az elvált negyvenessel olyan gyereknevelésről beszélgetni, mintha egy laposföld-hívővel beszélnél a csillagászatról. Mindig meg van győződve arról, hogy az ő módszerei tökéletesek és kétségbe vonhatatlanok. Pszichológiai és fejlődés-lélektani könyvek egész sora állítja az ellenkezőjét, de hát ő tökéletes, és a gyerekét is tökéletesen neveli! Ennek a gyereknek mindene megvan, mindent megkap, jó dolga van, úgyhogy csönd legyen! Nagyon jellemző az elvált negyvenesre, hogy

soha, semmilyen körülmények között nem ad igazat a gyerekének,

még akkor sem, ha mások előtt derül ki, hogy a gyerek gondolkodik jól. Mindent jobban tud! Képtelen elismerni, ha a gyereknek van igaza, hiszen ezzel kiderülne, hogy tulajdonképpen a gyerek neveli fel őt, és hősnőnk valójában egy iskolás érzelmi szintjébe kapaszkodik - alulról. A pénz mellett egyetlen nevelési eszköze ez az áltekintély, amire a korától eltekintve semmi alapja nincs, hiszen életvitele nemhogy példaértékűnek, de még csak értékesnek sem mondható. Semmi tiszteletre méltó dolgot nem tett hosszú évtizedei során, így nevelésképpen ezt az elnyomást kénytelen választani, hiszen máshogy nem tudná házimunkára utasítgatni a gyereket a gép elől minden hétvégén.

Az elvált negyvenes mindig igyekszik úgy tenni, mint aki mindenhez jobban ért, de az első okostelefonos alkalmazásfrissítéstől idegbeteggé válik, és azonnal a gyerek segítségét kéri. Azt gondoljuk, később meghálálja a szakértelmet? Dehogy! Inkább a gyerek minden mozdulatába beleköt, legyen szó főzésről, mosogatásról, vagy bármi másról, ami valójában az ő dolga lenne: ne úgy csináld, azt nem úgy kell, hagyjad, majd én megcsinálom. Ezzel rendszeresen elfojtja a kibontakozó önértékelést, önbizalmat a gyerekben, különösen a lányokban, de hát tudjuk, az elvált negyvenes mindent megad a gyereknek, úgyhogy a tökéletes nevelés nem is lehet kérdés.

Az átlagszülő amellett, hogy önfejű, legalább ennyire ostoba is. Bár neki az érettségi is alig lett meg, képes a gyerekét érzelmi terrorban tartani a jobb jegy érdekében. Sem a középiskolai, sem az egyetemi felvételi rendszerrel nincs tisztában, neki igazából mindegy is a pontszám, csak el lehessen dicsekedni a szomszédnak, a munkatársaknak, meg a rokonoknak. Az nem zavarja, ha közben a gyereknek alvászavara van, fél az emberektől, vagy az előző bekezdésben leírt módszerrel szétmorzsolta az önbecsülését, ha közben a többieknek lehet dicsekedni a jegyekkel! Ötöst hozzon haza, az a lényeg! Az ilyen nőnek lételeme a hivalkodás, a dicsekvés, és különben is, mentális betegségek nem léteznek, ez biztos megint valami tini hülyeség. Ha esetleg évente egyszer eljut az Operaházba, vagy valami divatos helyre, azonnal hivalkodni kezd, és az összes ismerősének elmeséli, egyre színesebben.

Az elvált negyvenes minden más embertípusnál kétségbeesettebben hajkurássza a boldogságot. Gyakran frusztrált és vásárlásfüggő. Ő csak végre boldog akar lenni a sok szenvedés után, de fogalma sincs, hogyan, ezért bármiben meglátja a lehetőséget. Mindegy, csak kapjam már meg, ami jár nekem! Ez lehet egy fogyasztógép, egy Mindenegybenblog cikk a legújabb diétáról, egy horoszkóp, egy Szabó Péter előadás, és bármilyen spirituális, ezoterikus, áltudományos ökobio baromság, vagy rosszabb esetben az alkohol. Az elvált negyvenes sosem vallaná be magának, hogy hajlamos az alkoholizmusra, pedig minden más embertípusnál hajlamosabb. Mivel egyetlen kifejezési eszköze a pénz, boldogtalanságát gyakran a pénz hiányára fogja, de valójában egy havi egymillió forintos fizetés sem tenné boldoggá. Ha egyetlen egy kívánsága lehetne, azt kívánná, legyen sok pénze a semmiért. Egy tökéletes nap számára egész napos lustálkodással, online játékkal, cigivel, zabálással, alvással telne, miközben a gyerek csinálna helyette mindent: bevásárlást, főzést, mosogatást, mosást, teregetést, takarítást, cigitöltést. Később csakis egy tehetős családból származó fiút tudna elképzelni a lánya mellé, hogy aztán neki se legyen ilyenekre gondja, neki se kelljen sokat dolgoznia, és nyugodtan görgethesse a Facebookot a kanapén egész nap. Más jövőképe nincs, a lányából pedig többet nem mer kinézni, még a végén kiderül, hogy valamiben jobb, mint ő! Az elvált negyvenes energiáinak nagy részét az emészti fel, hogy a legkisebb szembejövő problémával is képtelen bármit kezdeni, de közben mindvégig el kell játszania, hogy ő minden helyzetet megold.

Az elvált negyvenesnek folyton kell a megerősítés, hogy jó szülőnek higgyék, hiszen mélyen belül ő maga is érzi, hogy nála nem sok rosszabb van. Gyűlöli magát, a testét, a döntéseit, az érzéseit, érzi, hogy élete nagy részét elpazarolta már. Gyűlöli a korát, nagyon gyakran viccelődik azzal, hogy ő belül húsz éves, és pont azzal a komolysággal állítja, hogy ő húsz éves, mint amilyennel azt mondja a gyereknek: ,,azért, mert én azt mondtam". Gyenge szembesülni azzal, hogy ő valójában már csak egy elunt, eldobott feleség, akinek az alkoholista építőmunkásokon kívül már senki nem udvarol. Gyűlöli a munkáját is, belefásult már, ott is szid mindent és mindenkit, és ez hazaérkezés után sem hagy alább, hiszen az egész napos tűrést valakin ki kell egyensúlyozni. Mérhetetlenül irigy a lánya leendő életére, pontosan tudja, hogy neki sikeresebb élete lesz, hiszen előtte még ott vannak olyan lehetőségek, amik számára már nem léteznek. Retteg a gondolattól, hogy néhány év múlva a lánya kevesebb munkával több pénzt fog keresni, mint ő, szíve szerint örökké kis irányítható iskolásként, házicselédként tartaná otthon a gyereket. Rossz szemmel nézi, ahogy önállósodik. Képtelen szívből örülni a gyerek sikereinek, igazából csak a saját dicsekvési lehetőségét látja bennük, nem az ő sikerélményét.

Bosszúból, irigységből, vagy maradiságból, de az elvált negyvenes minden erejével a saját szokásait erőszakolja rá a gyerekre. Ha bármit másképp csinál, az nem jó! Azt nem úgy kell! Próbálja rajta keresztül megvalósítani azt, ami neki nem sikerült, miközben gyűlöli saját magát - érdekes paradoxon. Minden második mondatával levagdossa a gyerek szárnyait, megcsonkítja az önbecsülését, aztán magából kikelve esik neki, hogy miért nem sikerült neki valamilyen feladat. Képtelen az önreflexióra, olyan soha nem történhet, hogy a lánya felé fordul, és elismeri, hogy hibázott.

Kép: Depositphotos

Egy negyvenes nő korát tekintve még bőven lehetne szexi és vonzó, de az elvált negyvenest a személyisége, viselkedése, és a mérhetetlen életuntsága megakadályozza ebben. Teljesen megszűnt nőként létezni, és amikor ez tudatosul benne, bepánikol, esetleg sápítozik, hogy a negyvenes férfiak fiatalabbat és szebbet választanak helyette.

Szerinte nincsenek ,,normális" férfiak,

bár ő maga semmit nem tesz azért, hogy megismerjen egyet. Azt gondolja, elég csak a ház előtt cigizni melegítőben, hiszen köztudott, hogy a normális pasik mindig az unott arccal cigiző, gyereküket utasítgató, állandóan panaszkodó, életunt mőkhöz szoktak odamenni ismerkedni. Képtelen elismerni, hogy ő maga semmit nem tudna nyújtani egy normális pasinak, sőt, a válást is teljesen a volt férjének a nyakába varrja. Nem zavarja, hogy a párkapcsolati hibák 99%-áról mindkét fél tehet, ő váltig állítja, hogy mindent tökéletesen csinált. Mivel ő tökéletes, ezért képtelen bármilyen kompromisszumra, hát ő nem változik meg egy pasi kedvéért! A gyerek kedvéért meg főleg nem, pff, hát, ő csak egy gyerek. A gyereknek kell változni az anyja kedvéért, sőt, adjon hálát, hogy megszületett, és ilyen fantasztikus édesanyja van.

Az elvált negyvenes mindig, minden helyzetben áldozat. Ő nem tehet semmiről, nem felelős semmiért, vele csak úgy megtörténik minden! Őt a volt férj, a főnök, a sors, a körülmények, az élet, az Orbán-kormány, vagy a Soros tette tönkre. Képtelen elismerni, ha ő hibázott, ha ő hozta a rossz döntést, különösen a gyerek előtt. Mindig más a hibás! A gyereknek azt kell hinnie, hogy az anyja hibátlan! Mivel mérhetetlenül lusta és életunt, mind jogilag, mind érzelmileg, mind anyagilag képtelen kilábalni a válásból, sőt, előfordulhat az is, hogy évekig húzódik a vita a gyerek láthatásáról.



Lassan felnőnek azok a gyerekek, akiket már hét-nyolc éve arra használtak, hogy lájkokat gyűjtsenek a szülőnek. Önreflexióra képtelen, hibáikat elismerni nem tudó, felelősséget semmiért nem vállaló, érzelmi analfabéta, elvált negyvenes anyukák nevelik a 2000-es évek gyerekeit. Mégis mit várunk tőlük? 

Hogy ők maguktól megtanulnak magukba nézni?

Hogy megtanulják elismerni a hibáikat?

Hogy felelősséget vállalnak a szavaikért, a tetteikért, a döntéseikért?

Hogy mély emberismerettel, megfelelő szempontok alapján választanak hosszútávra társat?

Hogy megtanulnak beszélgetni, és nem mizuval indítanak?

Hogy megtanulják a helyükön kezelni az érzelmeiket?

És mégis kitől? Mert otthon nem ezt látják, az iskolában ez nem menő, az Instán szintén nem ezt látják, az utcán pedig ez szintén nem menő.

Aki felelős lenne ezért, és akinek a kezébe kellene vennie az irányítást, az most éppen kint szívja a cigit a ház előtt és panaszkodik a szomszédnak, vagy Candy Crushozik, és közben a normális pasira vár.

A 35 legfontosabb lépés az irigyelt és NÉPSZERŰ beautyblog felé

Sziasztok drágák! :)))

Hogy vagytok? Milyen volt a hétvégétek? *.*

Ma ahhoz fogok nektek segítséget nyújtani, hogy kezdő beautybloggerként hogyan válhattok egyszerűen és gyorsan népszerűvé, és hogyan válthatjátok ki a többi lányból a sosem lehetek ilyen csinos-érzést! Nem ígérem, hogy megússzátok szarkazmus nélkül, azt viszont igen, hogy a végére teljesen át fogjátok értékelni mindazt, amit eddig gondoltatok a szépségről, a divatról, és az életmódról.

Figyelem! Ha a tanácsokat a szarkazmus ismerete nélkül olvasod, néhol sértőek lehetnek. Az, hogy nehéz elkülöníteni, mikor gúnyolódom és mit gondolok komolyan, szándékos. A 35 pont után röviden, komolyan összefoglalom, mit gondolok erről a jelenségről.

A kép saját - ez az oka, hogy ilyen ízléstelenre sikerült

1. A blogodnak egy fantasy-világban kell játszódnia, ahol nincsenek férfiak, nincsenek 40 felettiek, nincs vidék és nincs hízás: kizárólag fiatal, városi, vékony nők. A férfiak valami hozzá nem értő állatfaj; az idősebbek olyan kívülállók, akikkel udvariasnak kell lenni; a vidék pedig az a hely, ahova el lehet utazni, vagy talán gyerekkorodból rémlik róla valami, de ott úgysem él sok ember. Ebben a környezetben mindenki zsír és cukor nélkül étkezik, aki esetleg mégsem, az alacsonyabb rendű, mint te. Jobbnak kell lenned világépítésben, mint egy fantasy-írónak, hiszen az olvasóid nem a férfiaknak akarnak tetszeni, hanem a többi nő irigykedő tekintetét akarják magukénak érezni, velük versenyeznek. A fotóidat ennek megfelelően külföldi városokban készítsd, de ha itthon teszed, a minimum egy Budapest, vagy Debrecen. A vidéki környezetet legfeljebb ritka természetközeli fotómontázsokhoz használd fel, a falu kiábrándító.

2. Eszedbe ne jusson kifejezetten férfiaknak tetsző dolgokról posztolni, te kizárólag a lányokhoz szólsz! A férfiak mindenféle nőhöz vonzódnak, elég megnézni a pornókategóriák népszerűségét: a vékony, a duci, a kismellű, a nagymellű, az anyuka és a tini egyaránt megtalálja azt, akinek ő a tökéletes, de te ezzel ne foglalkozz! A lányok által álmodott lányideálnak sokkal egyszerűbb megfelelni. Legyél vékony, legyen lapos a hasad, enyhén barna bőröd, és törekedj arra, hogy általában öltözz úgy, mint egy businesswoman akkor is, ha valójában egyetemista vagy, aki életében nem dolgozott egy percet sem. Ezzel a megjelenéssel azt a hatást fogod elérni, hogy a lányok földre szállt csodaként tekintenek rád, a férfiak közül meg az értelmesebbje egy kényes, márka- és látványorientált picsának gondol (teljes joggal), a primitívebb pasik pedig azt fogják gondolni, hogy anyagias vagy, és el akarnak majd vinni ide-oda, persze minden hátsó szándék nélkül. Áhh, nincs normális pasi, mind ugyanolyan...

3. Kerüld a szemkontaktust a képeken! A divat- és életmódblog egy olyan hely, ahol nem te játszod a főszerepet, hanem a termékek, amiket bemutatsz. A ruháid, a táskád, a cipőd, az órád, a nyakláncod, a többi kiegészítőid, a koktélod, a kávéd. Ahhoz, hogy a figyelem ezekre irányuljon, a képeken lehetőleg ne nézz a kamerába, vagy oldalra tekints, vagy viselj napszemüveget. Ha mégis belenéznél, erőltess magadra halott arcot, mint a modellek: legyen üveges a tekinteted, és résnyire nyisd ki a szád. Esetleg állíts be egy 100 forintos Colgate-műmosolyt a tükör előtt, de ez legyen a legritkább eset, hiszen ilyenkor a lányok erre fognak fókuszálni, nem a legújabb babakék blézeredre. Az, hogy a kamerába nézel természetes arccal, mint amikor egyedül szoktál lenni, senkit nem érdekel, szóval ilyet semmi esetre se csinálj: vagy elfordulsz, vagy napszemüveg, vagy tetszhalott, vagy műmosoly. Ez a négy variáció van.

4. Az írásaidat is ebben a szellemben kell megalkotnod: minél kevesebb érzelem, minél több tárgy! Semmin ne akadj ki túlzottan, soha ne csorduljanak túl az érzelmeid, mindig maradj tárgyilagos, és tűnj legalább annyira érzéketlennek, mint a kifutómodellek arca; és olyan gépiesen kedvesnek, mint egy szépségkirálynő-jelölt.

5. NE NYÍLJ MEG! Senkit nem érdekel, ami benned van, az olvasó arra kíváncsi, ami rajtad van. Pluszpont, ha amúgy nem is tudnál.

6. Ha mégis bevállalnád az alacsonyabb olvasottságot, és megnyílnál, soha ne beszélj a hibáidról, amiket elkövettél! Ne feledd, te egy #girlboss vagy, aki sosem hibázik! A képeidnek is azt kell sugallnia, hogy te a Hibátlan Lányok Kasztjához tartozol, ezt az illúziót pedig tönkreteheti, ha arról írsz, mennyire rosszul érezted magad amiatt, mert 20 éves korodig szűz voltál, vagy mert hülyén viselkedtél egy párkapcsolatban. Te jó ég, ez magánügy, ehhez senkinek semmi köze - persze ennek ellenére dicsekedhetsz azzal, hogy a te blogod mennyire fantasztikusan mélyen személyes.

7. Írhatsz filmekről, színházról, költészetről, kultúráról, de csak ismert, sokak által kedvelt, populáris darabokat válassz. Az ilyen posztok által úgy fogsz tűnni, mint akinek van véleménye, és hivatkozhatsz rájuk, hogy te nem vagy felszínes, és a blogod sem az. Persze, megosztó témába soha ne menj bele, azzal csak olvasókat veszítesz, és különben is, minek beszélni róluk.

8. Ahogyan Oscar Wilde mondaná: you cannot be overdressed or overeducated. Nem lehetsz sehol túlöltözött, vagy túlművelt, egy beautyblogger esetében viszont egy harmadik tényező a legfontosabb: sosem lehetsz valakihez túl kedves! Mindig törekedj arra, hogy kedvesebbnek, barátságosabbnak tüntesd fel magad, mint az olvasóid, akik szintén elhalmoznak dicséretekkel téged. Olyan ez, mint egy végtelenített, oda-vissza működő színpadi verseny, de ne feledd: mindig nyerned kell, mindig neked kell a kedvesebb félnek lenned akkor is, ha valójában semmi okod rá, és akkor is, ha egyáltalán nem ismered az illetőt. Ha az olvasóid ezzel a mindig mosolygós, mindig kedves attitűddel azonosítanak téged, akkor szívesebben fogják megvásárolni a rajtad lévő termékeket, hiszen azzal kapcsolják össze, hogy ettől ők is ilyenné válhatnak, az életük pedig problémamentessé.

9. Kizárólag pozitív hangnemben írj a termékekről is. Soha nem írhatod le egy tesztelt szépségápolási termékről, ha művi, természetellenes hatást kelt. Úgy kell tenned, mintha számodra az lenne a természetes, hogy porcelánarcod van. Az esztétikai bőrhibák valami olyasmi szerepet töltsenek be az oldaladon, mint a valóságban az ebola, a lepra vagy az aranyér, hiszen ez valami olyan dolog, amiről nem illik beszélni.

Ne feledd: mindig mosolyogni, lelkesnek tűnni, mint aki szívvel-lélekkel csinálja, akkor is, ha belül rettegsz, mit fognak szólni!

10. A karácsony, a Valentin-nap, és az április-májusi/október-novemberi Glamour- és Joy-napok mellett mások halálát is nyugodtan felhasználhatod marketingcélokra. Palvin Barbi remek példa erre, ő a Los Angeles-i terrortámadással reklámozta a L'Oreal termékeit, amiket aztán felkaptak. Ha egy ismert divattervezőt, hírességet veszítünk el, arról is mindenáron nyilvánosan emlékezz meg a blogodon, hiszen az emberek erről beszélni fognak, megosztják, reagálnak rá. Ne viccelj már, #girlboss vagy, te nem érzel, hanem reklámozol! És különben is, ha nem írod ki, akkor a lányok azt fogják gondolni, hogy nem is sajnálod az illető halálát! Ami a karácsonyt, vagy a Valentin-napot illeti, a lányokat vásárlásra kell ösztönöznöd, és azt kell sugallnod, hogy így élhetik meg igazán az ünnepet, ha megveszik, megkapják ezt a művirágot/kiegészítőt/ékszert, enélkül nem buli a buli.

11. Használj gyakran ismételt közhelyeket, olyanokat, mint az úgy hozta a sors, a kövesd az álmaid, vagy a kevés embert engedek közel magamhoz, de őket igazán szeretem. Ezekkel valójában nem mondasz semmit, az olvasóid mégis imádni fogják, mert egy pillanatra úgy fogják érezni, hogy mellettük ülsz a kanapén, és inspirálod őket. Ne feledd, az olvasóid szemében te vagy A Hibátlan Lány, hozzád képest Oravecz Nóra is kezdő, úgyhogy higgy magadban, tudsz te jobbat is! Ne használj bonyolult magyarázatokat, amiken gondolkodni kell, vagy amik elmélyítik a témát, ezek hatására kevesebb olvasód lesz, az egyszerű idézetek viszont növelik a tábort.

12. Ami a ruhásszekrényedben az alapdarab, az a beautyblogod esetében az illúzió. Ezen áll vagy bukik az egész sikere, ez az alapja, ehhez kell igazítani minden mást. Az olvasóid

semmi esetre se tudjanak arról, hogy az a töménytelen mennyiségű ruhád, táskád, cipőd, kiegészítőd, utazásod, drága kávéd és koktélod milyen pénzből van,

hiszen éppen ezért olvasnak téged, hogy olyanok akarjanak lenni, mint te. Ha tudnák, hogyan válhatnak olyanná, mint te, vagy elérnék azt, hogy olyanok, mint te, többé nem olvasnának téged. Azzal, hogy egyébként egy átlagos lánynak tűnsz, mégis te pózolsz azokon a fotókon, azokban a ruhákban, azzal a profi beállással, azzal a táskával, és nem ők, azt az érzetet fogja kelteni bennük, hogy te szebb, csinosabb, jobb vagy náluk, valamiért. Ezt a homályt, távolságot fenn kell tartani, sőt, mindvégig ápolni kell. Úgy kell tenned, mintha mindent kizárólag magadnak köszönhetnél, soha ne említsd meg azt, ha a szüleid, vagy a barátod (szülei) jómódban élnek, és valójában annyi történik, hogy az ő pénzük köt ki a boltok kasszájában, te pedig fürdőzöl a lájkokban, amit a vásárolt tárgyaidra kapsz.

13. Az illúziót, hogy magadnak köszönheted az életmódot, a ruhákat, és azt, hogy ez az életed, nagyon egyszerű fenntartanod. Amellett, hogy nem beszélsz a szüleidtől kapott pénzről, illetve arról, amit a barátodtól és az ő szüleitől kapsz, rendszeresen ellövöldözhetsz ezek közül néhányat:

• A világ tele van apró csodákkal!
• Rengeteget fejlődtem, tettem a céljaimért.
• Sok áldozatot hoztam, sok kockázatot vállaltam, hogy itt tarthassak, ahol most.
• Mindent annak köszönhetek, hogy kitartó vagyok / kreatív vagyok / van stílusom / erős vagyok / született girlboss vagyok stb.
• Alázatos munkával, szorgalommal bárki elérheti ezt! Te is megérdemled, hogy ilyen legyél!

Ezek azért jók, mert senki nem fog rákérdezni, hogy mégis mi az a rengeteg alázatos munka, amit tettél azon kívül, hogy a megfelelő emberrel jársz, vagy a megfelelő családba születtél, hiszen egy ilyen kérdés bunkóságnak tűnne. Ha esetleg ,,hostess", escort, táncos, webkamerás ,,munkával", vagy svájci takarítással szereztél a ruhákra pénzt, arról se beszélj, de ezt gondolom, mondanom sem kell. Amúgy ez ritkább, de ilyen is előfordul.

14. Alapvetően hétköznapi lánynak kell tűnnöd, aki a bemutatott termékek hatására válik Hibátlan Lánnyá. Például, ha az egyik szülődnek egyszerű foglalkozása van, azt néha ellőheted. Azt is leírhatod, ha gyerekkorodban nem engedhettetek meg magatoknak olyan dolgokat, mint például egy nyaralás. Ez az ellentmondás nagyon fontos, ez tartja az oldaladon az olvasókat. Azt fogják gondolni: ez a hétköznapi lány mennyire csinos/szép/vékony, én miért nem lehetek olyan, mint ő? Ha választ kapnak erre a kérdésre, vége az illúziónak, ezáltal nem leszel érdekes. Az oldal népszerűsége ezen a meg nem válaszolt kérdésen múlik, hiszen amíg egy lány azt gondolja, hogy a stílusa, vagy a szépsége az akadálya, hogy olyan csinos legyen, mint te, addig a te oldaladra fog járni, hogy egyszer majd talán olyanná válhasson. Röviden: az illúziónak fednie kell mindent, így a képeket nézve az egyszerű lány azon fog gondolkodni, hogy te mitől vagy ennyivel értékesebb, és amíg ezen gondolkodik, addig nem fog rájönni, hogy valójában semmivel.

15. Az egyik legjobb ellentmondás, ha néha megemlíted, hogy te imádsz enni, szereted a hasadat. Ezzel nem csak menőnek, bevállalósnak fogsz tűnni, de még inkább elbizonytalanítod az olvasót a saját testképében, hogy ha egyformán imádtok enni, és mindketten ugyanazt a gyümölcsturmixot vagy zabkását eszitek reggelire, akkor neki miért nem lehet olyan lapos a hasa, mint neked. Ez az illúzió egyik fontos része, és nagyon hatékony reklámfogás. Ha eközben anorexiával, bulimiával, más evészavarral, testképzavarral küzdesz, azt soha ne említsd meg, ez senkit nem érdekel. Különben is, akkor már az olvasó tudni fogja, hogy minek köszönhető az alakod, és megunja az oldalt, mert rájött a titokra.

16. Az, ha egyetemre jársz, egy szerves része kell, hogy legyen a blognak. Ez azt sugallja az egyszerű olvasónak, hogy nem csak szép vagy, de okos is. Az egyetemista lányokban tovább szélesítheted azt az ellentmondást, hogy te is küzdesz a vizsgaidőszakkal, mégis szebb, csinosabb, vékonyabb vagy stb., mint ők, akik pedig nem járnak egyetemre, azok azt fogják gondolni, hogy te valami zseni vagy, és arról az oldalról is hozzátesz a Hibátlan Lány-imidzshez, szóval ez mindenképp egy klasszikus jackpot, ne hagyd ki. Ráadásul, még azt az illúziót is kelti, hogy értesz bármihez is a szépségeden túl.

17. Mindig akarj egy kicsit vékonyabb lenni, és ezt rendszeresen említsd meg! Soha ne nyilvánítsd ki, ha elégedett vagy a testeddel! A Hibátlan Lány (szerepében lévő blogger) minden esetben vékony alkatú, és mindig egyre vékonyabb akar lenni. Ne feledd: nem a férfiaknak kell tetszened, hanem a többi lány irigységét kell kiváltanod, ezt pedig azzal fogod tudni, ha kimondottan sovány vagy, és lapos a hasad. Duci lányok lehetőleg ne találjanak semmi használhatót a blogodon arc-, haj- és körömápoláson kívül, egy valamire való #girlboss nem engedheti meg magának, hogy lealacsonyodjon erre az igénytelen, egészségtelen szintre.

18. Az az őrjítő érzés belülről, hogy lehet, hogy nem elég jó, amit mutatsz; és a rettegés, hogy a lányoknak vajon tetszeni fog-e, teljesen természetes, de ebből ne mutass meg semmit. Nyomd el magadban!

19. A minőséget, az értéket, a stílust legtöbbször a márka és az ár határozza meg, nem az, hogy mi mennyire csinos, mennyire áll jól, mennyire néz ki jól. Gondolj bele: egy tökéletesen álló, csinos ruhát bármelyik egyszerű lány találhatna magának akár leértékeléskor, egy Facebook-csoportban, de még egy használtruha-üzletben is. Viszont az olvasóknak azt az élményt kell nyújtani, hogy bárcsak ők is olyan csinosak lehetnének, mint te, nem hihetik el azt, hogy olyan csinosak, mint te! Olyat kell mutatnod, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. Eszedbe ne jusson New Yorkerben, vagy Tallyban vásárolni, esetleg bármit használtan venni! Az a szegényeknek való! A stílus ott kezdődik, amit az olvasóid nem tudnak megfizetni. Kiegészítésként néha bedobhatsz egy-egy Aliexpressről rendelt darabot, vagy C&A-t, esetleg H&M-et, de az outfited semmiképpen se ilyenekre épüljön. Ezek sok lány számára elérhetőek, a hétköznapiság érzetéhez elengedhetetlenek, és jól kiegészítik a luxust, szóval ilyeneket is mutass, de a hangsúlyt ne ezekre fektesd.

20. A #nofilter, #nomakeup képeken is mindig legyen rajtad smink, és legyen megcsinálva a hajad. Ne viccelj, szerinted tényleg bármelyik beautyblogger kiállna smink nélkül az olvasói elé? Vannak kiváló natúr hatást keltő termékek, ez az egyik legjobb olvasóvonzó dolog, hiszen ezek által ők is olyan természetes szépségek akarnak majd lenni, mint amilyennek te a képeken tűnsz.

21. Ne pucérkodj! Itt nem a férfiakat kell levenned a lábukról, hanem a lányokat! Minden a ruháidról, tárgyaidról szól, itt a tested csak eszköz, nem azt kell elsősorban megmutatni. Például, shortok esetében ne a picsanadrág mellett legyél, hanem a kicsit hosszabb fazon mellett, szoknyáknál szintén. A beautyblogod fantasy-világában nem léteznek férfiak, itt nem kell villantanod semmit. Ha túl sokat mutatsz a testedből, az elvonja a lányok figyelmét a tárgyakról, amiket reklámozol.

Csak fehérneműs képet se vállalj be, egy ilyen blogra ez túlzás. Ráadásul, gondolj bele, nagyon kevés kiegészítőt vehetnél fel hozzá, és ez mélységesen szomorú.

22. Minden egyes színárnyalatot a nevén nevezz! Nem létezik világos, meg sötét, királykék van, indigókék, meg tengerkék! Mélybordó, rózsakvarc, fűzöld és púderrózsaszín. Ettől nagyon szakértőnek fogsz tűnni, olyannak, aki egy próbafülkében született, és ki se jött az üzletből 20 évig.

23. Fényképezéshez nem kell túlzásba vinni a költekezést, a képszerkesztést viszont annál inkább. Lehetőleg tükörreflexes gépet kérj kölcsön, vagy vetess a barátoddal, szüleiddel, használtan nem kerül sokba. A szerkesztésnél arra figyelj, hogy a háttér homályos, te pedig látványosan élesebb legyél, és az is fontos, hogy milyen színeket emelsz ki a képen. Egy-egy outfit látványosságát meg tudja határozni, ha a megfelelő árnyalatokat emeled ki képszerkesztővel.

24. Nézzük meg még egyszer a felső képet.

Mi a baj ezzel a képpel? Több sebből is vérzik. Ha egy kezdő, fiatal blogger ezt a fotót tenné fel, vagy nem kapna rá semmilyen reakciót, vagy csak valami nagyon kedveskedve megírt, műmosolyízű kritikát. Ez történik a felszínen, és akkor most ássunk a gondolatok mélyére.

• A tárgyak túl közel vannak a kép széléhez. Legközelebb tartsd távolabb a kamerát!
• Jó-jó, a beállítás már elég természetellenes, mert tök életszerűtlen, hogy valaki így dobálja le a cuccait az ágyra, ez tetszik! Még az a gyűrődés se rossz a kép bal oldalán, egészen inspiratív.
• A fények viszont borzalmasak. Nézd már meg, a sál közepe majdnem fekete! Vakura, vagy külső fényszóróra nem telik?
• A színek nem harmonizálnak! Ilyen alapvető divatbakit csak stílustalanok követnek el. Ki a fene venné fel ezt a pulcsit ezzel a sállal, most komolyan?! Ha így kimennél az utcára, az első lány undorral nézne rád...
• Nem felel meg az évszaknak. Már hetek óta a beach bodydat kellene mutogatnod, kint 30 fok van, te meg a napszemüveg mellé beraksz egy sálat a képre. Gratulálok.

Egy megfelelő pózban beállított, megfelelő fényekkel ellátott fotón ugyanezek a tárgyak egy egyszerű ember számára akár azt a hatást is kelthetnék, hogy valami limitált designer darabok, én pedig egy tipp-topp ember vagyok, akit még a vécére is kocsival visznek, és divatbemutatóról divatbemutatóra jár. A valóság az, hogy tavaly tavasszal unatkoztam itthon, elmentem a ház előtt lévő H&M-be, megvettem a pulcsit 2000 forintért, meg a sálat 700-ért, aztán ősszel is nagyon untam a tévézést, úgyhogy bementem a belvárosba az egyik C&A-ba, és megvettem ezt a csodás egyedi napszemcsit 390 forintért. Ja, az iPadet meg nyertem, egyébként igazából sosem telne rá, hiszen pályakezdő vagyok, és egyedül élek. Már a pulcsin is hezitáltam, mielőtt megvettem. (Aki ebben is szarkazmust érez, az most hagyja abba az olvasást!)

Elköltöttem két alkalommal 3090 forintot, meg részt vettem egy nyereményjátékon. Marhára inspiratív vagyok, kövess be Instán...

25. Cukormentes papírpoharas kávé; színes, gyümölcsös italok és random hotelszobás képek nélkül nem létezik valamire való divatblog. Hogy hogy kerülsz ennyi hotelbe ilyen gyakran? Azt bátran bízd az olvasók fantáziájára, nem kell mindenről tudniuk.

26. Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet, és ezt a marketingesek is pontosan tudják. A virágot sokféleképpen felhasználhatod a blogodon:

• szagolgathatod egy szép ruhában csukott szemmel, és addig se a kamerába nézel,
• tarthatod egyszerűen a kezedben fotózás közben,
• tűzheted a hajadba,
• odarakhatod random tárgyak mellé egy fehér asztalra a művészies hatás érdekében,
• és a legjobb, hogy úgy érzem, valamiért csak nekem tűnik teljesen természetellenesnek, ha egy lány táskájából kikandikál véletlen egy csokor színes (mű)virág az outfit-fotón, másoknak ez tök hétköznapi hatást kelt. Életszerű, hogy mindig van nálad egy adag művirág, hátha éppen kell valamire.

Virágból tehát sosem elég, és akkor még a virágos ékszerekről, ruhákról nem is esett szó, meg a Million Rosesról sem. Ha soha nem kaptál ilyet a barátodtól, nem is nevezhető férfinak.

27. Ezekhez a random összeválogatott tárgyakról készült művészi fotókhoz csapd hozzá néha a legújabb Elle, Vogue, Cosmopolitan, vagy Glamour magazint, hidd el, jól fog mutatni.

28. Amellett, hogy a hasadnak laposnak kell tűnnie, sok más íratlan szabálynak is meg kell felelnie a testednek, hogy igazán népszerű divatblogger lehess. A nyakadnak, a csuklódnak, és a lábaidnak aránytalanul vékonynak kell tűnnie a tested többi részéhez képest, szerencsére ezekre már sok különféle optikai megoldás létezik. A nyakadra válassz egy choker nyakláncot. A rácsos a tiniknek való, a műanyag meg a szegényeknek, te válassz egy szövet, vagy bársony darabot, lehetőleg feketét. A csuklódon mindig többféle kiegészítőt viselj, ez egy olyan szabály, amitől nagyon ritkán térj el! Az óráid, karkötőid, ha nem is mind aranyból, ezüstből, vagy bőrből készültek, legalább tűnjenek úgy, a műanyagot itt is felejtsd el. A lábaidat néha tedd keresztbe, úgy a combjaid vékonyabbnak tűnnek.

(Úgy érzem, ezzel itt muszáj eldicsekednem: volt barátnőmnek nagyon, nagyon vékony csuklója volt. Vannak ezek a hosszúkás sörös-üdítőspoharak, mosogatásnál BELE TUDOTT NYÚLNI teljesen, és úgy elmosni. Amikor először ezt megláttam, majdnem elejtettem, ami a kezemben volt, aztán azzal sokkolt, hogy ki-be húzta a kézfejét ezekből a poharakból, csont nélkül, és nevetett a megdöbbenésemen. Miután magamhoz tértem, akkor világosított fel, hogy lányoknál ez egy különlegesen esztétikus dolog, és valóban az, hiszen a vastag, nagy kézfej meg pont, hogy férfias. Nekem nincs nagy kezem, de esélyem nem lenne belenyúlni egy hasonló pohárba, és közben fel sem tűnt, hogy az övé ennyivel vékonyabb.)

29. A képeken az órás-karkötős kezedet mindig tartsd fent, a hajadnál, sőt, bele is túrhatsz. Ezzel figyelmet vonzol a csuklódon lévő kiegészítőkre és a körmeidre.

30. Ha divatblogger vagy, elengedhetetlen, hogy kivételezz bizonyos márkákkal. Ha nincs ötleted, sebaj, vannak olyanok, amikkel biztosra mehetsz, és garantált lájkolást válthatsz ki, mindössze ezt a néhány dolgot kell észben tartanod.

• Ha már a karkötőknél tartottunk, a Pandora egy must-have. Nincs is ízlése annak, aki nem gyűjti rá ezeket a bigyókat, sőt, nem is igazi nő.
• Ami összességében az ékszereket illeti, Thomas Saboból nem tudsz olyat venni, amiért ne lennének oda a lányok.
• Ami nem iPhone, az nem telefon, ami nem MacBook, az nem számítógép.
• Napszemüvegből a Ray-Ban az igazi.
• Táskák közül a Michael Kors, a Guess, a Chanel, a Gucci és a Louis Vitton egyaránt lájkolható választás.
• Ruhákból a Zarát tolhatod a végtelenségig, sosem fogják megunni.
• Az egyszerű olvasót le tudod nyűgözni annyival, hogy a Prada vagy a Chanel nem csak táskát gyárt, hanem kozmetikumokat és illatszereket is. Nyugodtan költs rájuk egy vagyont, imádni fogják!
• Ha shoppingolsz, és több szatyor van a kezedben, a képeken a Gucci legyen kívül, a fekete alapon arany betűjével az a leginkább szemrevaló.

Forrás: favim.com

31. Teljesen mindegy, melyik évben vagyunk, a ruffle top minden nyáron divatba fog jönni. Mivel sokáig fogalmam sem volt, hogy hívják, ezt sokáig visszahajtós felsőnek hívtam, mivel nekem úgy tűnt, mintha a teteje vissza lenne hajtva.

32. Vannak további olyan témák is, amikhez mindig érdemes visszanyúlni, ha éppen fogytán az inspiráció: ilyen a kalapos-kockás vintage stílus, a pasztellszínek, a minimalizmus, vagy a goji bogyó szerepe az étrendben. Érdemes ezeket úgy tálalni, mint amiket te találtál fel, és sehol máshol nem olvasható, csak nálad.

33. A reggeli a nap legfontosabb étkezése. Ne felejtsd el lefotózni az erdei gyümölcsös zabkásád!

34. Ha igazán népszerűsíteni szeretnéd az oldaladat, akkor jótékonykodj! Fotózd le, ahogyan segítesz állatoknak, gyerekeknek, rászorulóknak. Az adományozásnak nem az a lényege, hogy adj, hanem, hogy az olvasóid lássák, hogy te mennyire jólelkű és kedves vagy, illetve azt, hogy megteheted. Szerinted miért terjedt el az a sztereotípia, hogy a szépségkirálynők világbékét akarnak?

35. A gyerek egy szükséges rossz, amivel lehet pózolni az Instán. A gyerekvállalást vagy úgy kell beállítanod, mint valami olyan dolgot, amitől a női test (ideiglenesen) undorító és taszító lesz, vagy pedig úgy, ahogy Kylie Jenner: felhasználni marketingeszközként. Semmiképpen se legyen a nőiség része, az élet természetes velejárója, egy olyan businesswoman számára, mint te, az anyaszerep egy sokadrangú, alávaló szerep. Olyan furi lesz a hasad tőle, meg még a végén kiderülne, hogy anyaként már valódi áldozatokat kellene hozni, ellentétben a modellkedéssel.

***

Nem az a célom, hogy ne létezzenek a világon beautybloggerek. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy semmi problémám nincs ezeknek a lányoknak a személyével - azzal van problémám, amit tesznek, és ezt tartom a kisebb gondnak. Az igazán súlyos gond az, hogy tömegével vannak olyan lányok, akik követik őket, felnéznek rájuk, és azokban a lányokban, akiket ez hidegen hagy, elültetik azt az érzést, hogy ők jobbak, csinosabbak, értékesebbek. Elültetik bennük azt a gondolatot, hogy amilyen vagy, az szégyellnivaló: ideje ilyenné válnod! Jobb önmagaddá válnod, formába hoznod magad, magabiztosabbnak lenned. Az, hogy te így nem vagy jó, soha nincs kimondva, csak érzékeltetve van, ezért is nehéz beszélni róla. Ahogy a 14. pontban is írtam: a lányok, akiket kevésbé, vagy nem így érdekel a divat, belül folyton azt fogják gondolni, hogy hogyan válhatnának olyan értékessé, mint a népszerű divatbloggerek, és addig nem is jönnek rá, hogy valójában ők az értékesebbek.

A beautyblogok az olvasóban elültetnek egy végtelenített bizonyítási vágyat, aminek az illető soha nem tud majd megfelelni, de mindig meg akar. Mindig meg akar felelni, hiszen úgy érzi, a termékek segítségével egyszer ,,utolérheti" a képen látható lányokat, egyszer ő is lehet olyan elismert, mint ők. Megteremtik az illúzióját, hogy olyanná válhass, miközben nem engednek olyanná válni. Arra helyezik a fókuszt, hogy a különbség közted és közte az, hogy ők motiváltabbak, pozitívabbak, tudatosabbak, jobb a stílusuk, miközben a valódi különbséget a szüleitek, vagy a társaitok közt kell keresni: ha a te szüleid, vagy a barátod nem engedhetik meg maguknak, hogy ezeket a tárgyakat kifizessék neked, lehetsz te bármilyen motivált, pozitív, tudatos, vagy stílusos, soha nem fogsz úgy tűnni, mint a képeken látható Hibátlan Lány.

Hetero férfiként is szoktam néha női magazinokat olvasni. Hogy milyen lenne számomra az ideális beautyblog, amit szívesen olvasnék? Egy túlélőkalauz. Túlélőkalauz az önbizalmi válsághoz, amiben élünk. Ahhoz adna tanácsokat lányoknak, hogyan lehet érvényesülni, magadra hangsúlyt fektetni márka- és látványorientált lányok között, akiknek kimosta az agyát a reklámlavina. Adna tanácsokat megjelenéshez és kommunikációhoz is, segítene, hogy érvényt szerezz magadnak ilyen társaságban. Magadnak. Nem azt akarná, hogy légy önmagad, hanem azt akarná, hogy így, ahogy te most éppen a gép előtt ülsz, vagy a telefonodat nyomkodod pizsamában, hogyan érezd magad jól, hogyan tartsd magadat kívánatosnak, értékesnek. Nem azt váltaná ki az olvasóból, hogy ő is lehet ilyen csinos, hanem, hogy ő is csinos. És persze kicsit előtérbe helyezné, hogy mi az, ami a férfiaknak tetszik, úgy általában. Ez igazán forradalmi lenne, ilyennel még nem találkoztam.

Természetesen nem a bloggerekre szeretném helyezni a felelősséget, de szerintem ők is rengeteget hozzátesznek ahhoz a mély önbizalmi válsághoz, ami a 90-es és a 2000-es évek lányait sújtja. Ha úgy érzed, hogy a szépséged és a tárgyaid az egyetlen értéked, ha úgy gondolod, hogy ezt az értékrendet közvetíted a környezetednek nap mint nap, vagy ez vesz körül, remélem, legalább egy ponton elgondolkodtál, és legalább egy gondolatot meg tudtam változtatni benned. Ha pedig innentől akár egyetlen lány más szemmel fogja olvasni ezeket a blogokat, már megérte ezt összeírnom.



Érdekel, miért borított meg a júniusi Glamour? Vagy mást szeretnél olvasni tőlem? Nézz körül a címkék között, sok érdekes, hasonló, szokatlan szemszögből megírt olvasnivalót találsz!

Boldogság | motiváció | inspiráció | tudatosság | Szabó Péter | emberismeret

Van egy gondolkodási minta, amit nagyon sokan ismerünk és nem tudunk hova tenni. Ehhez általában társul egy kicsinyes, de nagyra törő ember, aki a semmiből akar valamit, és a hangsúlyt nem a két szélső szóra helyezi, ahogy én szoktam, hanem a középsőre. Akar. 

Mindig akar valami nagyot, és általában évek múltán sem lesz belőle semmi. Ezt pedig egyetlen dologra vezeti vissza: hogy nem akarta eléggé. Ezek az emberek ugyanazokat a semmitmondó idézeteket sokféle palacsintába bebugyolálják, és különböző ízűként tolják le elkeseredett, kilátástalan helyzetben lévő, ám ugyanilyen kicsinyes, nagyra törő emberek torkán tréningek, motivációs előadások, coachingolások és különféle agymosás keretein belül. Van pozitív gondolkodás ízű, vonzás törvénye ízű, van motiváció ízű, van inspiráció ízű, van tudatos ízű, van mindenféle, amitől még soha, egyetlen ember sem lett a világon hosszútávon kiegyensúlyozott, elégedett, vagy boldog, de kurva jól hangzik. Annyira jól, hogy tömegek állnak sorba érte, pedig elég lenne csak kigöngyölíteni a palacsintatésztát ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy amit százezrek zabálnak jó ízzel, abban valójában nincs az égvilágon semmi.

Légy pozitív! Miért? Ettől majd megértek valamit? Előrébb halad a világ? Ettől majd boldogabb leszek, vagy csak arra az öt percre megfeledkezem a magányról, a pályakezdésről, a beilleszkedési nehézségekről, a terrorizmusról, a prostitúcióról, a gyereekéhezésről? Milyen jó nekem, máris sikeres vagyok, és boldogan mosolyoghatok, akár egy reklámarc!

Pozitívnak lenni annyit jelent, mint megerőszakolni a valóságot. A valóság könyörögni fog: ne, ne gondold így! Ez nem így van, ennek két oldala van! Te pedig meggyőzöd magad - de, így van, ennek csak az egyik oldala létezik! Belemagyarázod, hogy minden csak azért történt veled, hogy a javadat szolgálja, hogy a világ egy jó hely, hogy az egész univerzum érted működik!

• Képtelen vagy lányokkal ismerkedni? Légy pozitív! - mondja a tréner. Biztos nem te vagy a balfasz, csak a fiatal felnőttek között több a szingli férfi, mint a szingli nő. Óh, igen, ez nagyon jól hangzó kifogás! Akard jobban!
• Nem akarsz dolgozni az egyetem mellett? Légy pozitív! - mondja a tréner. Biztos nem te vagy egy akaratgyenge kislány, csak így hozta az élet. Akard jobban! Ismerkedj meg egy idősebb fiúval, aki mellett boldog életed lesz, mert fizet neked mindent! Megérdemled, ezt kell tenned, a sors is ezt akarja!
• A párkapcsolatod egy rakás szar? Légy pozitív!  - mondja a tréner. Akard jobban, hogy együtt legyetek! Nehogy értékeld magad annyira, hogy szakítasz! Hát akkor ki járna hozzám motivációért? Ne, inkább akard jobban! Ugye, milyen kényelmes ez a langyos, tartalmatlan, életunt, szétrohadt kapcsolat? Ugye, milyen kényelmes, hogy van valakid? Ugye milyen jó, hogy van egy biztos pontod? Legyél már pozitívabb, állj hozzá pozitívan! Hiszen szereted! Ha hasonló kapcsolatot látsz a Facebookon, szólj hozzá magad is! Drágáim! Szépségeim! Sokáig! - írd oda ezeket, akkor is, ha egyébként tudod, hogy tönkreteszik egymást! Akarják jobban ők is!
• Elviselhetetlen a munkahelyed? Légy pozitív! - mondja a tréner. Nem látod, milyen szépen süt a nap? Nem hallod, milyen szépen csicseregnek a madarak? Az, hogy napi 8-10 órát robotolsz egy embertelen helyen, az nem annak köszönhető, hogy elbasztad az érettségid, vagy nem tanultál szakmát! Semmiképpen! Megérdemled a koktélokat, a tengerpartot, a Prada táskát, a bundát, sőt, nem csak megérdemled, de bevonzod! Ez a kulccszó, ha pozitívan gondolkodsz, akkor majd bevonzod magadnak! Elég csak pozitívan hozzáállni, és máris helyet cserélsz az Instagram-modellekkel - őket elengedi fél 5-kor a főnök, te meg szelfizel a tengerparton Calvin Klein bikiniben. Bevonzod, higgy önmagadban!
• Otthagytad az iskolát? Légy pozitív! - mondja a tréner. Írd ki Facebookra, hogy az Élet Iskolájába jártál, így mindenki azt fogja hinni, hogy tanult ember vagy! Ha igazán akarod, és hiszel önmagadban, bevonzol egy egész diplomát is!

Na, mindenki hisz már önmagában, vagy folytassam még? Folytathatnám a végtelenségig. A pozitív gondolkodás amellett, hogy a valóság megerőszakolása, egyszerű önáltatás, önámítás, a problémák gyökerének betemetése, szőnyeg alá söprése. Áltatni magadat pedig nagyon kényelmes: a nyelv is használ erre egy kifejezést: valakit, valamilyen hitben ringatni. Ez egy nagyon beszélő szókapcsolat, amit egy másik, hasonló szerkezetben is gyakran használunk, amikor azt mondjuk, valaki valakit álomba ringat. A pozitív gondolkodás egy hit, ennek hatására úgy érezhetjük, többé nem kell a valóság részévé válnunk, különlegesek vagyunk, méghozzá annyira, hogy a mi álmunk kiterjed az egész világra. A mi álmunkat éli mindenki - ezt, az ebben való hitet jelenti azt, hogy légy pozitív. Azzal mégse lehetne tömegeket az előadásokra ráncigálni, hogy légy szürreális, azzal meg még inkább nem, hogy légy reális! Te jó ég, dehogy legyél reális, akkor rájönnél mindennek az okára! Akinek pedig nincs szüksége a saját, valódi képességeire, munkahelyére, párkapcsolatára, akaraterejére, szociális készségeire, nem elégedett velük, annak ez az illúzió pont annyira kényelmes, mint egy ágy, ami önmagától ringat.

A meztelen valóság közel 50%-ban pozitív, közel 50%-ban negatív. Kiegyensúlyozottnak lenni annyit jelent, hogy megelégedsz ezzel az állapottal, sőt, erre törekszel. Sírsz és tanulsz a hibáidat követően, aztán önfeledten beleéled magad a sikereidbe, és ezt így tovább, a végtelenségig. Viszont, ha minden ember így élné az életét, akkor nem léteznének luxusmárkák, nem léteznének az egyszerű emberek számára presztízsértékkel bíró autók, telefonok, ékszerek, italok, nem akarnának az emberek mindenáron népszerű társaikra hasonlítani, lefogyni, sanyargatni magukat, plasztikai műtéteken átesni, ezért valaki kitalálta azt, hogy

légy pozitív!

Borítsd fel a természet rendjét! Törekedj egy olyan dologra, ami elérhetetlen! Hiszen, semelyik ember élete sem lehet 100%-ban pozitív, de ha hiszel önmagadban ezt akarod elérni, akkor egy kétségbeesett, kiszolgáltatott állapotba kerülsz. Van egy célod, és a trénered azt sulykolja beléd: akard jobban, akard még jobban! De hiába akarod jobban, a valóság akkor sem fogja teljesíteni a végcélod, 100 százalékban semmi nem lesz pozitív. A boldogság egy olyan dolog, amihez vagy tisztán kell gondolkodni, vagy mély levegőt kell venni, vagy előre kell lépni egyet, de semmi esetre sem kell nyújtózkodni a méterekkel feletted lévő polcra, a tréning pedig pontosan erről szól. Higgy önmagadban, hogy eléred azt a polcot.

A pozitív gondolkodás hatására úgy tűnhet, hogy nem kell tenned a céljaidért semmit. Bevonzod. Elég pozitívan gondolkodnod, hinned önmagadban, meg bevonzani - vagy mégsem? Néha persze még a legjobbakkal is megesik, hogy dolgozni kényszerülnek, ehhez pedig egy valamire való embernek szükséges némi

motiváció.

A motiváció elveszítette eredeti jelentését, ami a lelkesítés volt. Ma a motiváció egyrészt arra hivatott, hogy elnyomja benned a Pató Pál-érzést. Nem, nem érünk rá! Most valósítsd meg önmagad! Most legyél önmagad, most akard, azonnal! Arra is hivatott, hogy elültesse benned az illúziót, hogy megérdemled. Nézd meg a Facebookodon, győződj meg róla a saját szemeddel: milyen ismerőseid kedvelik a motivációs idézeteket megosztó oldalakat? Kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban/házasságban élő emberek? Művelt, véleményformáló emberek? Olyan emberek, akik azzal foglalkoznak, amivel mindig is szerettek volna? Életvidám, környezetükkel és önmagukkal elégedett emberek? Nem! A motivációs idézetek célközönsége az önmagában bizonytalan, bizalmi, párkapcsolati problémákkal küszködő tömeg. Az elkeseredett, kiszolgáltatott, primitív ember, aki büszkesége miatt soha nem tekintene magára így, de amikor nem néz oda senki, valójában bátortalanul nyújtja a kezét az utolsó szalmaszálért, a motivációs oldalak pedig belenyomnak egy Coca-Cola szívószálat - tessék! Ettől majd boldog leszel! Ettől majd jobb életed lesz! Ettől majd sikeres leszel! Tudom, hogy erre vágysz! Ezreket fizetni egy poharas kávéért, márkás ruhákban fényképezkedni, luxusautóban ülni, tengerparton fetrengeni, koktélt szürcsölni, és mindezt munka helyett! És ezek mellé lefogyni, csak úgy, mert miért ne.

Hiszen megérdemled! Akkor is, ha egész életedben lófaszt nem tettél érte.

Erről szól a motiváció. Emberekről, akiket rávettek, hogy rettegjenek a kiegyensúlyozottságtól. Emberekről, akiket rávettek, hogy a környezetüknek akarjanak megfelelni. Emberekről, akiket mézesmadzaggal ringatnak abban a kényelmes hitben, hogy többet érdemelnek, mint ahol tartanak. Emberekről, akik elfojtják magukban az érzelmeiket, és ennek köszönhetően bizalmi, alkohol-, vagy drogproblémával, mentális zavarokkal küzdenek. Ők az első számú célközönsége a motivációs oldalaknak. Akik szeretnék azt hinni, hogy megérdemlik, de valójában semmit nem tettek érte.

De mi az, amit megérdemelnek? Honnan jöttek ezek a státuszszimbólumok? Hogyan ágyazódtak be az emberek fejébe azok a megszokások, hogy ha ilyened van, akkor mosolyognod kell, ha ilyened nincs, akkor meg nem akarod eléggé? Van még egy kifejezés, ami a motivációhoz hasonlóan elveszítette eredeti jelentését, ez pedig az 

inspiráció.

Az inspiráció szó eredeti jelentése: sugallat, ihlet, késztetés, ösztönzés. Az inspiráció ma pedig annyit jelent: látok valamit a Pinteresten/YouTube-on/Instán, és azt egyszerűen ellopnám. Én is olyan akarnék lenni, én is így csinálnám, én is vennék egy olyat. Érezzük, hogy mi marad ki a folyamatból? A saját hozzáadott gondolat, tartalom, érték. Inspirálni eredetileg csak úgy lehetett, ha voltak eredeti ötleteid, és azokat dobta fel az inspiráció, viszont aki ma az inspiráció szót használja, annak nagy eséllyel az eredeti ötlete legfeljebb annyi, hogy akarok egy táskát. Elmegy a boltba, meglátja a legújabb Michael Kors-táskát, és az arcához csap: Istenem, micsoda inspiráció! Ez a bolt annyira inspirál engem! Pózolok a tükörben az iPhone-ommal? A többiek annyira inspiráltak! Teleiszom magamat koktélokkal, és megcsalom a barátomat? Tibi Atya inspirált! Hazamegyek, és új dologgal lepem meg az ágyban? A Cosmopolitan inspirált! Amúgy az egész párkapcsolatom szar? A relationship goals képek majd inspirálnak! Minden inspirál mindenkit, a frizuráktól kezdve a bejegyzésötletekig, a lényeg az, amit nemrég egy másik blogger tökéletesen megfogalmazott: öljük ki a kreativitást, az önálló gondolatokat az emberekből, ne kelljen kitalálni önállóan semmit! Ha azt mondod a többieknek, hogy inspirálódtál, a környezeted azt fogja hinni, hogy te valami szellemi magaslatról beszélsz, miközben a valóság az, hogy még ahhoz is inspiráció kellett, hogy mit tanuljál, mert magadtól még ennyit sem tudtál kitalálni. Úgy teszünk, mint aki kitalált valamit, hogy aztán a magasba emeljük a nem létező kifinomult ízlésünket - ez az inspiráció valódi jelentése. Látszólag tartalmasnak mutatjuk a saját ürességünket. Nem csoda, hiszen ma már kevesen élünk át élményeket, kevés élménybe éljük bele magunkat igazán, a legtöbbet inkább kifelé közvetítjük, azon gondolkodunk közben, hogy ezt vajon hogyan láthatják mások. Átélt élmények nélkül valóban lehetetlen belülről inspirálódni, ezért üresedett ki ez a szó, és ezért kezdte el hirtelen boldog-boldogtalan használni. (Inkább boldogtalan.)

A másik kiüresedett szó a tudatosság. Ma már mindenki tudatos! Ha megkérdezel egy embert, nem fogja azt mondani, hogy nem, én nem vagyok tudatos. Az emberek pedig elkezdtek versengeni, hogy ki a tudatosabb! Hangoztatni kezdték a tudatos életmódot, és ezt különféle módon hányták a követőik elé. A tudatosság nem azt jelenti, hogy az illető esetleg szembenéz a problémáival, a saját démonjaival, hibáival, nem! Az nem tudatosság, az gyengeség! Általában azt jelenti, hogy önálló kereset nélküli fiatalok vetetik meg a szüleikkel/barátjukkal a mindenmentes kaját, az iPhone-t, meg az Obag táskát. Igazán tudatos választás, ezt már ki lehet posztolni, és akkor az emberek látni fogják, mennyire tudatosak vagyunk! (Hiszen tudjuk, megérdemlik.) A H&M néhány éve elkezdte orrba-szájba nyomni a H&M Conscious- (tudatos) kampányát. Ez, ha jól emlékszem, arról szólt, hogy bizonyos ruhákat biopamutból, és más hasonló anyagból készítettek, aminek az előállítása kevésbé környezetszennyező. A H&M tudatos lett ettől? Nem! Dolgoztatott közben ázsiai gyerekeket óránként 50 forintért? Persze, a pulcsimat, farmeromat is éppen ők készítették. Az emberek tudatosnak gondolták a H&M-et? Persze, a fél világ oda meg vissza volt a környezetvédelemtől a kampány hatására. A tudatosság sajnos nem arról szól, hogy tudatosan élsz, hanem arról, egy látványos döntés miatt az emberek tudatosnak gondolnak téged. A kényszerbeteg, problémái elől evésbe, alvásba, dohányzásba menekülő idióta tömeg pedig imádja ezt, hiszen már annyival tudatosságot áraszthat magából, ha 6 után nem eszik! Hogy ez hatékony fogyókúra-e, vagy az élet ezer más területén tudatos-e, az teljesen mindegy, hiszen a követők számára már ennyi is tudatosságot sugároz.

Tudatos, motivált, inspirálódott, pozitív gondolkodásra éhező emberek mindennapjai.

A társadalomnak ez a kiüresedett, örömét semmiben nem lelő rétege egy zászló alá gyűlt, a pozitív gondolkodás, a motiváció, az inspiráció, és a tudatosság zászlaja alá. Szükség volt egy zászlóvivőre, egy vezetőre, aki egy csordába tereli a csürhét, és egy óriási mikrofonba üvölti, hogy higgy önmagadban. 

És akkor jött Szabó Péter.

Szabó Péter, aki a 2010-es évek egyik legkiválóbb magyar üzletembere. Az ő kiválósága ugyanabban rejlik, ami a politikusokéban: hajszálpontosan ráérez, hogy az irányítható tömeg mit akar hallani, ebben pedig ma ő a legtehetségesebb, nem-politikai közszereplő Magyarországon. A tömeg pedig a következőket akarja hallani:

• megérdemlem a boldogságot akkor is, ha nem tettem semmit
• többet érdemlek, mint ami most körülöttem van
• egy érettségivel, vagy anélkül is megérdemlem a vezető pozíciót, és a félmilliós fizetést
• nulla érzelmi intelligenciával is megérdemlek egy társat, aki elviseli az összes faszságomat
• a sikerem útjában csak az állhat, hogy nem akarom eléggé, hiszen én vagyok a mindenható
• én tökéletes vagyok, a világnak kell hozzám igazodnia, nem nekem kell alkalmazkodnom másokhoz

És Szabó Péter jött, elmondta, és zabálják. Szerintem ő maga se gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy ez ennyire, ilyen mélyen be fog találni, még úgy sem, hogy bizonyára körzővel-vonalzóval számolta ki, miket mondjon az előadásain, milyen idézeteket posztoljon, mivel tömje a követői fejét. Mára már több százezer ember követi, viszont valami csoda folytán nem lett több százezer sikeres, boldog ember a környezetemben. Helyette lett több százezer ember, aki még egy szőnyeg alá besöpörte azokat a saját magából fakadó problémáit, amikkel, ha szembenéz, és feldolgozza őket, megadta volna magának az esélyt arra, hogy sikeressé váljon. De, ugye, az nehéz, hinni magunkban meg könnyű. Azt mondani legalábbis mindenképpen az. A kényelem mellett pedig van még egy oka annak, hogy miért ne nézz magadba: ha megtennéd, akkor

tanulnál a hibáidból,

ez pedig ennek mindennek ellentmond pozitívostul, motivációstul, Szabó Péterestül. Hiszen éppen ez a zászló kulcsa: nincsenek hibáid! Te szereted magad, te sikeres vagy, te boldog vagy, te pozitív vagy, ezt kell mondogatnod magadnak, így kell feltüntetned magad, ezt kell közvetítened az emberek számára! Az elv szerint ez a sikeresség kulcsa, ha pedig másként gondolod, hát akard jobban, és akkor te is lehetsz éppen olyan sikeres, mint Szabó Péter. Egyébként, nem ő az egyetlen üzletember, aki elkeseredett embereken nyerészkedik: hasonló elven működik a PUA is. Amíg Szabó Péter élni tanít, addig a PUA-k azt hazudják, hogy megtanítanak csajozni. Hülyén hangzik? Szerintem is, egy olyan dolog, aminek a spontaneitás a lelke, szerintem nem tanulható. Ezek a tréningek pont annyira lehetnek hasznosak és zavarba ejtőek, mint az olyan előadások, amiken egyszerre ordibálhatod a tömeggel, hogy szeretem magam. Szabó Péter is pont ugyanezt állítja a boldogságról.

Egy dolgot kiemelnék Szabó Péter mantrái közül, ami segíthet megérteni, miért a valóság megerőszakolása a pozitív gondolkodás, és hogy miért hoztam szoba az elején a terrorizmust, vagy a gyermekszegénységet.

Szabó Péter arra szólít fel, hogy ne nézz híradót.

Azért, mert az negatív. Érted? Nem arra szólít fel, hogy nézzél többféle híradót, hogy ne legyél elfogult! Nem arra szólít fel, hogy nézz utána a híradóban látott dolgoknak, hogy tájékozottabb legyél! Nem arra szólít fel, hogy értsd meg azt, amit a híradóban mondanak, és főleg azt, amiért mondják! Egyszerűen rácsap az asztalra, és azt mondja: ne nézz híradót, mert az nem épít téged. Az nem motivál! Az nem inspirál! Az olyan negatív, csúnya, rossz dolog! Még a végén megérted, mi hogyan működik a világon! Ne, az nem jó, inkább higgy önmagadban!

A középpontba tolt segged nem ad neked boldog párkapcsolatot!

A boldogság nem egy elérhető, tanulható, hanem egy átélhető dolog. Nincs intézményes recept, tankönyv, módszertan a boldogsághoz, hiszen minden embert más-más dolog tesz boldoggá. Engem az tesz boldoggá, ha gondolatokat fogalmazhatok meg, és közben mogyoróvajas kenyeret ehetek, mást pedig az, ha tájképeket festhet egy nagy papírra, és közben tökfőzeléket kanalazhat. Nincs olyan tárgy, tevékenység, lájfsztájl, akármi, ami mindenkit boldoggá tudna tenni. És ugyanígy, jegyezzük meg egyszer és mindenkorra: nem olvashatsz el olyan módszertant, amitől önmagad leszel. Önmagad csak és kizárólag önmagadtól lehetsz. Nem tőlem, nem más bloggerektől, és nem sminktippektől, és nem attól, hogy megveszel egy ruhát. Ezek a cikkek arra ösztönöznek téged, hogy ne légy önmagad. Ha betartod, nem önmagadat valósítod meg, hanem valami olyat valósítasz meg, ami széles körben elfogadott, amivel közösséget éreznek mások, ami mások szerint boldoggá tesz téged.

Jogosnak tűnhet a kérdés az önérzetében mélyen sértett olvasóban, hogy na, és te boldog vagy? Te tudatos vagy? A válaszom pedig erre az lenne, hogy szeretem az életemet, elégedett vagyok vele. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok is, akik hozzászólnának, hogy akkor te mit mondanál Szabó Péter helyében? Gyerünk! Állj ki, és csináld jobban, mint Szabó Péter! Aki régebb óta olvas, annak ismerősek lehetnek ezek a gondolatok, ha én állnék Szabó Péter helyén, és Szabó Péter közönségének kellene előadást tartanom, én a következő 21 üzenetet adnám át:

• Senki ne áltassa magát! A világ pozitív és negatív, és ez így van jól. Ha minden pozitív lenne, nem tudnád mihez viszonyítani a pozitív dolgokat, hiszen minden ugyanazt a hatást váltaná ki belőled: a pozitívat.
• Nem, nem határoz meg semmit az, hogy melyik hónapban születtél, a sorsodat meg főleg nem. Nem, a homeopátiás készítmények nem hatékonyak. Nem, a Cosmopolitannak valójában fogalma sincs, melyik süti illik a személyiségedhez.
• Kételkedj, amiben csak lehet! Minden állításnak vizsgáld meg a két oldalát. Ha egy történetet hallgatsz valakiről, soha ne alkoss véleményt anélkül, hogy mindkét felet meghallgattad volna. Ha összeesküvés-elméletekről olvasol, mindig keress rá annak cáfolatára is.

• Nem a színpad vagy a tükör előtt kell ordibálni, hogy szereted magadat, hanem megismerni, és elhelyezni kell magadat. A színpad előtti ordibálást követően  nagy eséllyel a telefonban fogsz panaszkodni a barátnődnek, hogy mennyire le kellene fogynod és összefogott ellened a világ, míg, ha megismered és elhelyezed magad, akkor erre kevesebb az esély.

• Ne félj elhelyezni magadat a társadalomban akkor sem, ha tapasztalatlan vagy, vagy, ha az életed romokban hever. Hidd el, ha többnek, jobbnak akarsz látszani, mint ami valójában vagy, az egy intelligens ember számára groteszk, nevetséges, de ha tudod, hogy hol a helyed, akkor az emberek komolyan fognak venni. Ha Palvin Barbinak, vagy Kim Kardashiannak képzeled magad butikosként, vagy pultosként, attól legfeljebb nevetségessé válsz, nem modellé. Ráadásul, az életed ugyanolyan szar marad, és te sem jutsz előrébb.
• Az önismeret, és az, hogy elhelyezed magadat a társadalomban, az ismerkedésre, a párkapcsolatodra is ki fog hatni. Ha nincs normális pasi, az azt jelenti, hogy veled van probléma, és ha meg akarod oldani, akkor nem jobban kell akarni, meg nem erősíteni kell az elvárásaidon, hanem finomítani. A nem akarok komoly kapcsolatot azt jelenti, hogy valójában nem állsz készen egy komoly kapcsolatra.
• Soha ne félj egyedül lenni! Az extrovertáltaknak biztos szar lehet, de hidd el, megéri. Egy kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatot soha nem kell megmagyarázni, ha meg kell magyaráznod, akkor az azt jelenti, hogy gyenge vagy szakítani, és félsz az egyedülléttől. Ha ilyen a kapcsolatod, az nem azért ilyen, mert nem akarod eléggé, hanem, mert nem veszed észre a bántalmazás nyilvánvaló jeleit, és azokat a mondatokat, amikkel a másik irányít téged.
• Abban igaza van Szabó Péternek, hogy te soha nem a körülmények áldozata vagy, felelős vagy a saját életedért, de abban nem, hogy kizárólag te vagy érte a felelős, és ha valami nem megy, akkor nem akarod eléggé.
• Soha ne verd áldozati pózba magadat, és ne zsarolj ki sajnálatot az emberekből! Az, hogy te már eleget szenvedtél, nincs összefüggésben azzal, hogy mit érdemelsz, senki nem fog ezért tengerparti nyaralást, meg Louis Vitton táskát hozzád vágni vigasztalásképpen. Az, hogy olyan élethelyzetbe kerültem, meg úgy hozta az élet, meg a sors akarta így, nem magyaráz semmit. Az, hogy mennyit szenvedtél, szomorú, de semmire nem jogosít fel téged.

Oravecz Nóri, te vagy az?

• A tréner valóban tréningel valamit: az emberek egóját. Akinek lelki problémái vannak, és szeretné ezeket megoldani, kiegyensúlyozottabbnak lenni, az pszichológushoz fordul; aki pedig önmaga áltatásába, kényelmes hazugságokba burkolózva akarja élni az életét, az fordul a trénerhez. Mindenkinek van választása! Szabó Péter, és a trénerek minden létező (szociál)pszichológiai tudományos állítást figyelmen kívül hagynak, és az a céljuk, hogy kényelmes élmény legyen őket hallgatni, hozzájuk járni, és elhidd, hogy te többet érsz anélkül, hogy bármit is tennél.
• Az egót lebontani nagyon kényelmetlen folyamat, tele van elveszített vitákkal, megszégyenüléssel, hibákkal, és azok felismerésével. Az egót lerombolni legalább annyira kényelmetlen, mint megérteni a híradóban látott dolgokat; az egót magad elé tartani legalább annyira kényelmes, mint nem nézni a híradót. Az első hatására önmagaddá válsz, a második hatására pedig az emberek azt gondolják majd, hogy önmagaddá válsz.
• Az egód tesz ilyen iszonyatosan sértődékennyé. Minél több tréninget kap az egód, annál inkább ilyen kis sértődékeny leszel, és annál inkább aszerint fogsz majd élni, hogy beleolvadj a környezetedbe, hiszen sérteni fog az, ha mások nem úgy gondolkodnak az életedről, vagy rólad, ahogy azt te elvárnád. A féltékenység, és az állandó összehasonlítási kényszer is annak az egódnak köszönhető, amit Szabó Péter izmosra treníroz.
• Az egyenes beszéd elsősorban nem egy tévéműsor címe, hanem egy viselkedési minta kellene, hogy legyen. A mondanivalód értékét nem az határozza meg, hogy az mennyire sértő, hanem, hogy mennyire igaz, mennyire felel meg a valóságnak.
• Ha kiteszed a testedet a kirakatba, ne csodálkozz, ha csak használni és eldobni akarnak. Ha kiteszed a pénzedet a kirakatba, ne csodálkozz, ha csak az tart másokat magad mellett. Hangsúlyozz ki olyan dolgokat magadból, amikért szerethetőnek tartod magad, ha pedig nem tartod magad a testedtől és a tárgyaidtól eltekintve semmiért szerethetőnek, fordulj pszichológushoz.
• Az idézeteket soha nem neked írták, mindegyik általános állítás, és nem is feltétlen igaz, sok köztük az üres, tartalmatlan.

• Ha az ismerőseid párkapcsolatos képei alá nyáladzol, amiről pontosan tudod, hogy nem szeretetre épül, akkor igazából te egy fazék langyos, gőzölgő szart kavargatsz, és az illatát legyezed az ismerőseid felé, hadd érezzék ők is.
• A Mindenegybenblog ugyanazokra a hiszékeny, önáltatásra és szenzációra fogékony, magát intelligensnek, tudatosnak tartó nőkre épül, mint ez az egész légy önmagad, meg légy pozitív-dolog. Az, hogy 740 ezer ilyen idióta járkál közöttünk, aki lájkolja, nem azt jelenti, hogy neked kell lenni az egyiknek.
• Soha ne higgy el hazugságokat, ha azt az orrod előtt cáfolják!

• Ahogy a boldogság nem tanulható, az önbizalom sem egy olyan dolog, amit edzeni lehet. A női önbizalomedző szintén egy üzletember találmánya, aki kétségbeesett, a fenti kép áldozatául esett nőket használ ki, szintén hazugságokkal.
• Nem minden férfi szemét, nem minden nő kurva, és nem minden fiatalt érdemes legyintéssel elhallgattatni. Ha ilyen tapasztalataid vannak, akkor vizsgáld meg, milyen szempontokat állítottál fel az emberekkel szemben, akiket magad köré engedtél. Ha eddig semmit, akkor érdemes.

• Ha megszoktad, hogy nem kell dolgoznod semmiért, vagy alig kell, az kiégéshez vezethet, hiszen egyre kevésbé érnek olyan élmények, hogy a tetteidnek következménye, eredménye van, egyre kevesebb önálló sikerélmény ér. Persze, ettől még, ami az öledbe hullik, az jól mutat az Instán, és az emberek azt fogják gondolni, hogy boldog vagy. Már csak el kell döntened, hogy boldognak akarsz látszani, vagy azzá akarsz válni.

Van véleményed? Egyetértesz, vagy szívesen vitatnád, amit írtam? Itt, hozzászólásként, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán is megteheted! Ha pedig olvasni szeretnél még, nézz körül lent, és az oldal tetején jobboldalt a címkék között, sok érdekes témáról írtam még!