21 megfoghatatlan dolog, amit a 21. század hozott magával

A 21. század nagykorú lett, és a 21. században született emberek is elkezdtek nagykorúvá válni. Ugyan a felnőttkortól még messze vagyunk, és több mint 81 év van vissza a következő századfordulóig, de az már most jól látható, hogy vannak olyan jelenségek, amik korábban nem voltak ennyire meghatározóak, mostanra viszont belekényelmesedtünk, és nem valószínű, hogy a következő évtizedekben alábbhagynak. Vannak olyan dolgok, mint a tablet, vagy az elektromos autó, amiken egyáltalán nem csodálkozunk, hiszen természetesnek vettük, hogy a korral eljöttek. Ezek mellett viszont vannak olyan, kevésbé kézzelfogható vagy teljesen megfoghatatlan dolgok is, amikkel, szeretnénk vagy sem, jobban meg kell ismerkednünk ahhoz, hogy helyén tudjuk kezelni a 2010-es éveket. Hogy ez kevésbé legyen meglepő, összeállítottam két bejegyzést. Összeszedtem 21 olyan dolgot, ami az utóbbi évtizedekben berobbant közénk és természetessé vált, valamint 21 olyat, amit hiányolok. Elsőként az előbbit sorolom fel nektek.

1. Társas magány

Soha nem volt még annyi magányos fiatal, mint amennyi ma. Én is írtam már a saját elmagányosodásomról, és egyáltalán nem vagyok egyedül ezzel a problémával, sőt, olyanok is magányosnak tudják érezni magukat, akik egyébként jó családi háttérrel rendelkeznek, vagy párkapcsolatban élnek. A magányt sokan az idős emberekkel azonosítják, pedig eszerint a 2010-es brit felmérés szerint az akkori 18-34 évesek magányosabbnak érezték magukat, mint az 55 év felettiek. Aki azt gondolja, hogy ez nyolc év alatt jó irányba változott, az téved, azóta az Instagram, a Snapchat és a Facebook egyre inkább beleássa magát a hétköznapjainkba, ennek köszönhetően pedig még hajlamosabbak vagyunk azt gondolni, hogy kevés fiatal küzdhet ilyen problémával. 

2. ,,Engedd el!"

A Punnany Massifnak végtelen tehetsége van ahhoz, hogy ráérezzen a leghétköznapibb ember gondolataira, és ki tudja azokat fejezni. Nem vagyok rajongójuk, de kétségtelen, hogy az engedd el olyan mértékben el lett találva, hogy nehéz ennél kifejezőbb refrént találni. Az engedd el nem csak a dal hatására vált szállóigévé: már előtte is volt a társadalomban valami, amire nem találta a megfelelő kifejezést, de minden nap, minden problémával kapcsolatban hajlamos volt rá, és erre csapott le a Punnany jó érzékkel. Azóta már mindent elengedünk, a bukott vizsgától kezdve a kuka mellé dobott papírpohárig. 

3. Trollkodás

Régen, ha valaki folyamatosan hülyeségeket szólt közbe egy társaságban, elsőre vicces volt. Még másodjára is nevetett rajta néhány ember, aztán hamar elkezdett kínossá válni, a végén pedig már fintorogtunk, ha az illető megszólalt. Az internetnek köszönhetően a troll megtalálta azt, aki nevet rajta. A primitív ember a kezébe vette az internetet, és ahogy annak idején az ősember a követ, a modern ember az okostelefont is úgy használja, ahogy tudja. Viszont amíg régen senkit nem érdekelt, ha valaki a mellkasához vagy a homlokához csapkodta a követ, addig ma már like formájában jön rá az elismerés, és ennek köszönhetően egyre szívesebben csinálunk hülyét magunkból.

4. A meztelenség elértéktelenedése

Mivel a 90-es években születtem, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a pucér néni ma már csak azért nem számít nagy dolognak, mert felnőttem, és láttam már néhányat személyesen is. Ha viszont nem magamból indulok ki, akkor azért megfigyelhető, hogy ma már bárhol láthat az ember pucér nénit, sőt, előfordulhat olyan is, hogy egy ismerős néni gondol egyet, és magát mutatja meg pucéran csak úgy, mert miért ne. Az a titokzatosság, ami régen a meztelenséget övezte, ma már sehol nincs, és senkit nem botránkoztat meg, ha valaki monokinizik egy strandon, vagy olyan nadrágot vesz fel utcára, ami valójában nem is nadrág, csak egy kidolgozottabb bugyi. Ez egy ördögi kör, és a lányoknak is egyre többet kell megmutatniuk magukból ahhoz, hogy elérjék a céljukat, és valaki felfigyeljen a testükre, ennek is köszönhető a sok Snapchaten, Viberen, illetve más, képek eltüntetésére alkalmas felületen felvillanó cici és más testrész.

5. Hasztalan használati tárgyak

Soha nem volt még annyiféle, és akkora mennyiségű tárgy, ami nem jó semmire, mint ma. Az egész a TV Shoppal kezdődött, aztán futottak még a termékbemutatók, ahol 100 ezerért vehettél edénykészletet, de a gyártók rájöttek, hogy ezt néhány idős emberen kívül szinte senkivel nem lehet megetetni, túl kicsi a piac. Ma már a megfelelő marketinggel bármit el lehet adni, a társadalom alja, aki csak jobb emberré szeretne válni valahogy, biztosan kajálni fogja, hiszen rengeteg az olyan ember, aki minden kis apró szalmaszálba belekapaszkodik, ami úgy tűnik, boldogságot okoz valahogy.

(Sosem felejtem el: volt barátnőm anyja eldicsekedett azzal, hogy vett egy Flabélost 300 ezer forintért. Ez egy kb. sámli magasságú valami, amire rá kell állni, az elején van egy kapaszkodó, és nem csinál mást, mint ráz. Azzal dobták piacra, hogy nem kell csinálnod semmit, nézheted közben a tévét, és lefogysz. Akkor, gimisként még nem fogtam fel, de hihetetlen, hogy az elkeseredett, frusztrált, elvált, de hivalkodni vágyó negyvenes kövér asszonyoknál ez mennyire betalálhatott, iszonyat sokan megvehették ezt a gépet, hiánypótló volt abból a szempontból, hogy azt az illúziót keltette, hogy nem csinálsz semmit, és eredménye lesz. Ráadásul jó drága, lehet vele dicsekedni mindenkinek!)

Ide sorolhatjuk még a homeopátiás készítményeket, a fiatal lányoknak készülő push-up melltartókat, a PUA-táborokat (fizetned kell azért, hogy ,,megtanítsanak csajozni"), és minden olyan dolgot, amin normális ember megdöbben, hogy ezért tömegek adnak ki pénzt, és hisznek benne, hogy működik

6. Az álarcunk hazugsága önmagunknak

Korábban, ha egy ember kétszínű volt, elég volt mindenki másnak hazudnia. Előadta magát a munkahelyén, előadta magát az iskolában, aztán még hazafelé jópofizott egy kicsit az áldozatával, akivel együtt mentek a megállóig, de amint hazaért, ezt levehette, egészen másnap reggelig. Ma már nincs ez a holtjárat: az Instagramnak köszönhetően 0-24-ig hazudnia kell annak, aki igazán át szeretné adni az embereknek azt, amije nincs. (Vajon ez nem fárasztó?) Ha egy társaságban te vagy a középpontban, otthon viszont sarokba vagy állítva, vagy egy balek vagy aki csak arra jó, hogy fizesse a gyerektartást, az ma már nagyon hamar kiderül, így az emberek kénytelenek maguknak is azt hazudni, hogy ők minden társaság középpontjai, csak így válik hihetővé a történet, így lesz kerek egész.

7. Bizonytalanság

A bizonytalanságot én sem tudom teljesen a saját szemszögemből értelmezni, hiszen a rendszerváltás után születtem, és a bizonytalanság alapját adó rengeteg választási lehetőség már azóta itt van előttünk, amióta az eszemet tudom. Én már nem emlékszem, milyen volt, amikor még csak egyféle volt mindenből a boltban, a 2000 után születettek pedig még inkább abba csöppentek bele, hogy ebben a világban mindenből rengetegféle van. Nem csak tejfölből vagy tusfürdőből, de munkahelyből, lehetőségből, és az embereket váratlanul érte ez a hirtelen sokféleség - nem véletlenül kezdtek el az ijedősebbek, bizonytalanabbak teljesen ugyanúgy kinézni.

8. Komplexusok, frusztráció

Mondják, hogy régebben is volt, csak most tört felszínre, de nincs az a vulkán, amiből ilyen rövid idő alatt ennyi minden a felszínre tud törni. A legtöbb mentális zavar most, a 2010-es években bontakozik ki csak igazán, és nemsokára felnőnek azok a gyerekek, akiknek már az anyukája is modellekhez hasonlítgatta magát. A kisebbségérzet sokféle forrásból eredhet, a testképzavar pedig egyre gyakoribb indok. Képesek vagyunk ostorozni magunkat azért, mert eltér a testünk a reklámmodellekétől, túl alacsonynak/magasnak tartjuk magunkat, vagy épp soványnak vagy kövérnek; ami a lányoknak a mellméret, az a fiúknak a farokméret. Ma már tényleg bármi okozhat frusztrációt bárkinek, a narancsbőr, a hajhullás, vagy az, ha valakinek nincs tetoválása. Nem véletlen, hogy a fitnesz régen rétegsportnak számított unatkozó biztonsági őröknek és elunt 30-as feleségeknek, ma pedig az egyik legnépszerűbb sportág és egyben legjövedelmezőbb iparág - mint ahogy minden, ami az emberek bizonytalanságára, önbizalomhiányára épül.

Az emberek még soha nem akarták ennyire megmutatni, hogy miből szenvedtek, vagy szenvednek hiányt, mint ma. Virágkorukat érik a nagy márkafeliratos ruhák, a drágának tűnő, de valójában selejtes termékek, és minden olyan is, amit az 5-ös pontban felsoroltam. A lányok bizonygatják, hogy ők ismernek mindenkit (ismerik a DJ-t, a tévészereplőt, a YouTubert, és mindezt persze hangosan, hogy az egész osztály hallja!), a fiúk pedig, hogy mindenhez értenek, és mindent jobban tudnak, a tanulatlanok kiteszik Facebookra az élet iskoláját, egyszóval ma nagyon egyszerű észrevenni, hogy kinek mije nincs: meg kell nézni, mit mutat meg a közösségi oldalakon, vagy mit próbál mindenáron előadni a körülötte lévő embereknek. Vita közben is szembetűnő: ha elfogytak az érvek, akkor indulhat a bocs, hogy meg mertem kérdezni, illetve a te biztos mindent jobban tudsz, és társai, ami egy megfelelő emberismerettel megáldott ember számára kb. egyenlő azzal, mintha a vitapartner homlokára lenne írva, hogy frusztrált vagyok, mert nem tudok mit mondani!

Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért van az, hogy a milliomost bármelyik társaságban kiszúrod, és az utcán is messziről feltűnik, a milliárdost viszont soha, sőt, ha budapesti vagy, valószínűleg már több mellett is elmentél az utcán, és észre sem vetted őket. Mindig az bizonygatja valaminek a létét, akinek nincs. Akinek valóban van, az soha nem hivalkodik vele, sőt, tesz róla, hogy lehetőleg ne tűnjön fel, ne is vedd észre. Amíg a milliomos Michael Kors táskát hord, vagy Donna Karan órát, addig a milliárdos olyat, amin nincs semmilyen felirat - pedig lehet, hogy tízszer-hússzor annyiért vette őket, mint amennyit egy MK táska ér.

9. Önigazolás-keresés

A viták célja többé már nem a megoldás megtalálása, hanem az, hogy igazad legyen. Nem gond az sem, ha egyébként nincs: ha úgy tűnik, hogy igazad van, már megérte az egész! Ha kövérnek tartod magad, elég annyit elejtened, hogy kövér vagyok, és máris legalább öt kanos, de annál tapasztalatlanabb fiú fogja neked bizonygatni, hogy nem, nem is vagy az, és ugyanezt eljátszhatod azzal is, ha csúnyának tartod magad, az eredmény hasonló lesz.

Nemrég Kulcsár Edina robbantotta az önigazolás-bombát: 260 ezer lánynak - akik még elhiszik, hogy a szépségkirálynőt a szépségéért választják - dobta az arcába az Instagramon, hogy felszaladt rá néhány kiló, egészen pontosan tíz, és mennyire tanácstalan lett emiatt. Aki szívesen kapna egy instant agyvérzést, az keresse meg a kommenteket, én szándékosan nem nézem vissza, mert tuti, hogy ha még egyszer szembejönne velem az a bejegyzés, kidobnám a netbookot az ablakon.

Elgondolkodtató, hogy százezrek rajonganak olyanokért, akik elbizonytalanítják őket, testképzavart okoznak nekik. Ahogyan Vajna Timi esetében is, Kulcsár Edinát sem kedveli egyetlen fiú ismerősöm sem a Facebookon, és a ,,plusz kilós" képnél hozzászólók, lájkolók szinte kivétel nélkül mind lányok, nők. Nézzétek meg a saját szemeitekkel a lájkolókat, és győződjetek meg magatok arról, hogy a fiúknak nem tetszenek a szépségkirálynők, nem kedvelik őket, nem őket akarják megdugni, és nem váltanak ki belőlük gyakorlatilag semmit! A fiúk előtt van ezer más lány, aki felkelti a vágyaikat; ezeknek a modelleknek, szépségkirálynőknek a több százezer követője pedig szinte mind lány, akik azért bálványozzák őket, hogy önigazolást keressenek a saját bizonytalanságuknak.

Az önigazolás-keresés nem szűkíthető le csak a testképzavarra: aki belül szorong, az lazának akarja mutatni magát egy napszemüveggel vagy érzelemmentes arccal; aki belül egy szeretetéhes kislány, az modellnek álcázza magát az Instán, hogy még véletlenül se gondolják róla ezt; a gyerekek meg hát biztos a Tibi Atya miatt isznak, hiszen ha nem így lenne, akkor be kellene ismernie a szülőknek, hogy nincs igazuk, és mégsem az ő nevelési módszereik voltak a legtökéletesebbek. Mindenki, mindenben, mindenáron azt akarja, hogy igaza legyen, még akkor is, ha szemmel látható, hogy nincs, a problémák megoldása, a kompromisszumkötés pedig háttérbe szorult.

10. Depresszió

Régen is ennyi depressziós ember volt, csak nem vettük észre, és nem így hívták. A fejlettebb diagnosztika, és az, hogy a közélet is elkezdett vele foglalkozni, sokkal inkább előtérbe helyezte a depressziót. Ráadásul, kialakult egy olyan hozzáállás is a köztudatban, hogy a mentális betegségek figyelmen kívül hagyása idejétmúlt, igénytelenségre vall, és az egyszerű, primitív emberek sajátossága. Így, ha nem is lett ,,menő" mentálhigiénés ellátásra, vagy pszichológushoz járni, mindenképpen arra utal, hogy odafigyelsz magadra, igényes vagy, vagy a szüleid odafigyelnek rád.

Ami az öngyilkosságot illeti, a rendszerváltás óta drasztikusan csökkent az öngyilkosságok száma Magyarországon. Ez az összesített, országos statisztika, korcsoportra lebontva csak amerikait találtam, ott az iPhone és az iPad megjelenését (2007-2010) követően a tiniknél látványosan megugrott. Az a gyanúm, hogy az öngyilkosok jelentős részét kitevő negyvenes, alkoholista férfiak körében valóban csökkenhetett a tendencia, viszont azzal vitatkoznék, hogy ez a tizen-, huszonéveseknél is így van-e.

Kevesebb öngyilkosság ide vagy oda, borzalmas mentális állapotban van az ország, mondjuk, Kelet-Európához képest még a fasorban sem vagyunk. Gondoljunk bele: a kereskedelmi rádiók mennyire természetesnek veszik, hogy az emberek utálják a munkájukat: mindenkinek kitartást, és nem jó szórakozást vagy szép napot kívánnak a munkához, és folyton emlékeztetnek arra, hogy mindjárt vége, mindjárt vége! Ezeknek a rádióknak a célja, hogy minél nagyobb tömeget szólítsanak meg: a tömeg pedig valóban így éli az élete nagy részét: mindjárt vége!

Ezek az emberek szoktak általában vagy a következő, vagy az azutáni ponthoz fordulni.

11. Szintetikus drogok

Zacher Gábor szerint a toxikológián régen minden jobb volt. Korábban, ha valakit túladagolással, mérgezéssel vittek be hozzájuk, pontosan lehetett tudni, hogy mit adagolt túl, és mit kell vele csinálni. Ma már ez nincs. A 8-9. kerületet, a környező kerületeket, illetve a legszegényebb vidékeket ellepte a herbál, a kristály, és a többi Kínában kotyvasztott drog, aminek egyetlen előnye van: olcsó. Hátránya viszont annál több: sem a díler, sem az orvos, sem az, aki használja, nem tudja, hogy mit tartalmaz, mi az, amit elszív, felszív, belő, vagy az ínyébe dörzsöl. Vagy beüt, vagy nem. Sok riport van a herbálról, a Hős utca miatt felkapott téma lett, aki kíváncsi, az még azt is megnézheti egy videón, ahogyan a földön rángatóznak tőle fényes nappal az 1-es villamos megállójában. Amíg az alkoholt éjjel kihányja vagy kialussza az ember, addig a herbál kiszámíthatatlan, és egyáltalán nem biztos, hogy néhány óra múlva jobban lesz az, aki elszívta.

A szegényebb rétegeknél a herbál nem csak a füvet kezdte el kiváltani, hanem az alkoholt, a sziput és a többi olcsó drogot is. Ráadásul, mivel a kis szorgos kínai kezek változatos vegyi anyagokat gyúrnak bele a cuccba, ezért hiába tiltják be, egy-egy apró módosítással máris ki lehet vonni a tiltás alól, az új vegyületre pedig könnyen lehet úgy hivatkozni, mint ami nincs betiltva, vagyis legális. Természetesen, ha valakit egy már betiltott anyag fogyasztásán vagy árulásán kapnak, ugyanúgy elítélhetik, erre az új pszichoaktív anyaggal visszaélést találták ki okos jogászok.

12. Képzetlen, önjelölt életmód-tanácsadók

Régen minden jobb volt! Nem idegesítettem fel magam minden nap az önjelölt coachok, trénerek, motivációs előadók, polihisztorok, lifestyle-bloggerek és egyéb életmód-tanácsadók sokaságán. Ma már nem lehet kikerülni őket! Mindenkinek van legalább egy olyan elkeseredett, kétségbeesett ismerőse, aki azt gondolja, hogy ha kedveli vagy megosztja az ilyen emberek idézeteit, posztjait, akkor azok hozzásegítik ahhoz, hogy jobban érezze magát. Ma már olyan is lehet lifestyle-blogger aki a zuhany alatt bőg, mert egy egyszerű nézeteltérést nem tudott a helyén kezelni a barátjával; viszont a szülei vesznek neki ezt-azt, ami látványos és jól néz ki, ruhát, táskát, étkészletet, kávét, és így máris úgy tűnik, mintha önálló életmóddal rendelkezne az illető, miközben a legnagyobb dolog, amit magának köszönhet, az az 50 óra közösségi szolgálat, meg az, hogy felvették az egyetemre.

Nincs ez másképp a motivációval sem. Olyan emberek próbálnak motivációt osztogatni, akik feleannyira motiváló történettel sem tudnak hatni az emberekre, mint én, pedig sokan vannak, akik lejjebbről kezdték, és magasabbra jutottak nálam. (Nekem soha nem jutna eszembe az, hogy tréner legyek, csak mert bántalmazó család ,,túlélője" vagyok. Sokan vagyunk még így ezzel, nem lógok ki a sorból.) Az egyik legjobb ebben a kategóriában a coach, aki általában azért lett coach, mert semmi másra nem volt képes, ráadásul azokat a módszereket, gyakorlatokat, amiket a coaching során átad, maga sem tudja alkalmazni, sőt, valójában fogalma sincs, hogy él-e olyan ember ezen a világon, akinek ebből bármi haszna származott - a coach-on kívül, persze.

Jegyezzük meg egy életre, hogy nincs egyezményes módszer arra, hogy valakinek az élete jobbá váljon! Minden olyan életmód-tanácsadó, aki ezzel reklámozza magát, egy lehetetlen feladatra vállalkozik, hiszen a te személyes problémád, ha nem is mélyebb, de teljesen más jellegű, mint a többi százezer emberé, akik befizetnek az Agykontroll vagy az Áttörés-jellegű hülyeségekre! Hogyan lehetne már egyszerre, egyféle tanáccsal tízezreket, százezreket ellátni úgy, hogy azok a gyakorlatban is alkalmazhatóak legyenek? Sehogy, de olyan embereknek, akik mindig mástól várják a megoldást, a tréner vagy a coach tökéletesen elfér a kényszerevés, a kényszercigi, és a tartalmatlan panaszkodás mellé, és egyáltalán nem zavarja őket, ha esetleg 5 év Szabó Péter-kedvelés után sem változott az égvilágon semmi.

A Wikipédiának köszönhetően ráadásul, ma már mindenki azt gondolja, hogy mindenkinél mindent jobban tud. Ami régen a kocsmai beszélgetéseket jelentette, az ma a komment felület: elég körülnézni a legnépszerűbb online újságok hozzászólásai között, és máris látható, mennyien tudnak mennyi mindent mennyi embernél jobban, és mennyivel. 

13. Analfabéta celebek

Amíg nem volt Facebook, megvolt az az illúziónk, hogy a hírességek tökéletesen tudnak szöveget alkotni, értelmezni, írni-olvasni, és megfelelően reagálnak más szövegekre. Ma minden egyes nap megbizonyosodhatunk arról, hogy nem. Kiváltképp a rapperek - akiknek a művészete a szövegalkotás - képtelenek úgy használni a magyar nyelvet, ahogyan azt valóban illik, és most elsősorban nem a csúnya beszédre gondolok, hanem a helyesírásra. Ha valaki elkezdi megfogni a több százezres primitív, alacsonyan iskolázott, fiatal, tapasztalatlan réteget, azonnal világsztárnak képzeli magát, és igyekszik ezt elhitetni ezekkel a kis rajongókkal is. Ehhez pedig nem kell tudni írni-olvasni, hiszen minden nap szembesülhetünk vele a Facebookon, hogy általában a rajongók sem tudnak. 

14. Nárcizmus

Soha nem nevelkedett még annyi kis herceg/hercegnő, különleges hópehely, kis unikornis, és kis különlegesség az iskolákban, mint ma. Mivel az emberek elfelejtettek gyereket nevelni, ellensúlyozásképpen teret nyert az elkényeztetés, hiszen legalább a gyerek addig is csöndben van, lehet tabletezni, aztán, ha felnő, lesz ami lesz. 

A lesz ami lesz-gyerekek ma már köztünk sétálnak, szembejönnek velünk a telefonok képernyőjén, az utcán, a folyosón, mindenhol. Ma már minden gyerek egy különleges, tehetséges, kreatív kis csoda, egy zseni, akit a csúúúnya, gonosz oktatási rendszer tönkretett, és különben is, a tanár, meg a többi gyerek, meg mindenki más hibás; kivéve persze saját maga, illetve az ő kis mindene, akinek megvette a tabletet. (Az oktatási rendszerrel valóban sok gond van, de ne kergessünk illúziókat, ezeknek a szülőknek a gyerekei a finn oktatási rendszerben is ugyanúgy a legrosszabbak között lennének, akkor pedig kitalálhatnának valami mást.)

A nárcizmus újratermeli önmagát. Akivel gyerekkorában elhitetik, hogy ő egy különleges, hibátlan kis csoda, aki bármit megtehet következmények nélkül, és nem tanulja meg, hogy a hibák beismerése lehetséges szégyenérzet nélkül is, az felnőttként is jobban ódzkodni fog a hibái beismerésétől, ez pedig egyenes út egy sikertelen, de hivalkodó élethez, vagyis a tömegemberséghez. A tömegember mindig nárcisztikus: máskülönben nem élné túl azzal a tudattal, hogy őt semmi nem emeli ki a többiek közül, így kénytelen mindenféle alap és indok nélkül kiemelni saját magát, ezt nevezzük nárcisztikus személyiségzavarnak.

Az ,,elfoglalt" szülők mellett ezt az is elősegíti, hogy ma már bárkinek lehet saját rajongói oldala akár gyerekkorától kezdve, ezeknek köszönhetően a nárcizmus a 21. századra az egyik legelterjedtebb népbetegséggé vált. Amikor pedig felnőnek, és kiderül, egyedül mennyit is érnek valójában, következik a gyász öt szakasza: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Az ő esetükben az elfogadás helyett a beletörődést írnám utolsó pontként, hiszen egy nárcisztikus ember nehezebben fogadja el azt, hogy egyedül nem annyit ér, mint amennyit az anyja szoknyája mögött, sokkal inkább csak beletörődik.

15. Kiégés tizen-huszonévesen

Ez az a pont, ahol a csúúúnya, gonosz iskolarendszernek valóban van egy kis szerepe. Részben ez okozza azt, hogy a burnout, amit régen a negyvenes-ötvenes, munkában és gyereknevelésben megfáradt emberekhez kötöttünk, ma már egyre inkább teret nyer a fiatalok körében. A legnagyobb részt az veszi ki ebből, hogy már a tinik mennek annyi mindenen keresztül, és képesek annyira felnagyítani egy kis figyelemért cserébe az önsajnálatukat, hogy az már valódi, kiégésszerű tüneteket eredményez a középiskola vagy az egyetem végére. Mindezt úgy, hogy soha nem voltak még egyedül magukra utalva anyagilag, nem kényszerültek dolgozni, vagy szakítani egy többéves kapcsolatból, legfeljebb annyi történt, hogy apu túl kicsi várost vett, vagy egyáltalán nem is vette meg a várost.

(Sértő! :()

16. Mama- és papahotel 25 fölött

Ki a fene él 25 fölött még a szüleivel? - tehetnénk fel a kérdést egy évtizedekkel ezelőtti világban, de ma már senki nem teszi fel. Az ,,anyuci-apuci eltart" többé már nem szégyen felnőttként sem, sőt, egy egyezményes hazugsággá nőtte ki magát, akkorává, hogy külön Facebook-munkahelynek számít, és nem csak iskolások jelölik meg, akiknél egyébként természetes lenne.

Ma már senkit nem érdekel, ha felnőttként a szüleiddel élsz. A nagy lájfsztájl-titok, amire 2018-ban is képesek vagyunk rácsodálkozni, a következő: adott egy teljesen átlagos élet, az illető leérettségizett, tök egyszerű, betanított munkát végez, nincs benne semmi különleges; mégis úgy tűnik az Instagramon, mintha a sztárok életét élné. Hogyan csinálja?

Mi sem egyszerűbb ennél: tegyük fel, hogy havonta 200 ezer forintot keresel, ami ma Magyarországon átlagosnak számít. Ha a szüleiddel élsz, akik rendszeresen telerakják a hűtőt, bejárnak a szobádba összeszedni a ruháidat, befizetik a fűtést, az internetet, és minden mást, akkor te öt hónap alatt milliomossá válsz, két éven belül pedig van közel ötmillió forintod, de ha ezalatt a két év alatt havonta harminc-negyvenezret elbulikázol, még akkor is marad négymillió. Innentől kezdve bátran beruházhatsz

• pár százezres használt Audira vagy BMW-re
• tengerparti utazásra, amiből százezerért már all-inclusive ellátásosat is kifoghatsz
• Retro, Levi's, Pull&Bear ruhákra, lehetőleg 72-es betűmérettel az elején
• tök más márkájú, de hasonlóan feltűnő cipőre 20-30 ezer forintért
• vehetsz egy NY sapkát 9 ezerért, szakadt nadrágot, színes bőrdzsekit, napszemüveget stb.
• és mivel a szüleid közben főznek is rád és el is mosogatnak helyetted, meló után még kondizni, bulizni is marad időd, ahonnan szintén feltölthetsz képeket.

Ha egyedül kellene élned, egyiket sem tehetnéd meg, hiszen mind a 200 ezred elmenne a lakhatásra, kajára, tisztálkodó- és takarítószerekre, háztartási eszközökre, és azokra a programokra, amiket néha megengedhetsz magadnak a barátaiddal; ráadásul időd sem lenne, hiszen főznöd, mosnod, takarítanod kellene, és neked kellene bevásárolnod. De ha a szüleid mindezt magukra vállalják, akkor a korod miatt a többi embernek úgy tűnhet, mintha te azon felül keresnél 200 ezret, hogy mindezeket kifizetted, és azon felül lenne ennyi szabadidőd, hogy te háztartást vezetsz, bevásárolsz, ellátod magad. Az, hogy valóban megállnád-e a helyedet egyedül, illetve, hogy a szüleid járnak be összeszedni a szobádba a foltos alsógatyáidat a földről, innentől kezdve senkit nem érdekel, egészen addig, amíg valóban egyedül nem maradsz. Elég, ha felvarratsz egy-két no pain no gain tetkót, bepattansz a kocsiba, és felgyorsítasz a közeli gimi előtt, máris kialakult egy közösség, ahol azt hiszik, hogy te valami sztár vagy.

Létezik ennek a lány megfelelője is, ők teszik ki a lifestyle-bloggerek, illetve vloggerek nagy részét, és velük szembesülhetsz az Instán nap mint nap.

Ha valaki mutat nekem tíz olyan fiatal felnőtt lifestyle-bloggert, aki egyedül él, és saját maga alakította ki a lifestyle-ját a munkájából, bemutatom őket egy külön bejegyzésben. Szívesen olvasnék ilyen oldalakat, de sajnos egyelőre egyet sem találtam. A legtöbb lifestyle- vagy fashion-blog komolyan vehetetlen, hiszen azt mutatja be, hogy a szüleid milyen életszínvonalat biztosítanak neked, ami tök jó, csak én nem a szüleidre vagyok kíváncsi, hanem rád. Az, hogy hozzászoktál egy életszínvonalhoz a szüleid által, és nem kell semmiért felelősséget vállalnod, nem lifestyle, ebben az esetben te a szüleid reklámarca vagy, hiszen sajátodként adod el a közönségednek azt a táskát, órát, blézert, napszemüveget, kávét, szemceruzát, alapozót, amit valójában nekik köszönhetsz, hiszen a fizetésedet nyugodtan elköltheted ilyesmire, amíg ők biztosítanak neked minden mást. Ennek a szélsőségesen alpári változata, amikor konkrétan a szüleid által megvett cuccokat teszed ki, mint #lifestyle-t! De komolyan, árulja már el nekem valaki, mi ezen a lifestyle?

(A hetem fele csapatás! Sima ügy, mint a herevasalás. - forrás: YouTube)

17. Az egyetemi élet elértéktelenedése

Az alapképzés, vagyis a BA vagy BSc diploma lett az új érettségi. Ha nincs diplomád, akkor nagyon ritkán találhatod meg azt a munkát, amit szeretsz, és szívvel-lélekkel fogod tudni végezni. Ma már a diploma a legtöbb fiatalnak egy must-have, főleg Budapesten, illetve az egyetemvárosokban. A diploma elértéktelenedéséhez persze nem csak ez járult hozzá, hanem az is, hogy a felsőoktatást egyszerűen úgy szervezték át, hogy a legnépszerűbb szakokra irreális ponthatárt állítottak fel, ami az államilag finanszírozott képzéseket illeti, az önköltséges képzések esetében viszont meghagyták a korábbi ponthatárt. Ez nagyon leegyszerűsítve annyit üzen, hogy: ha hülye vagy, de sokat fizetsz, akkor nyugodtan lehetsz egyetemista! 

Másrészt, a tanárok, az ápolók, egészségügyi dolgozók alacsony fizetése is sokat dob azon, hogy valaki megvonja a vállát a diploma hallatán, de van olyan jogász ismerősöm is, aki öt év egyetemet követően annyit keres, mint egy gyári munkás. Ha ezt azzal vetjük össze, hogy a sárga-kék bolthálózat bruttó 720 ezer forintra emelte az üzletvezetők, és 365 ezer forintra a pénztárosok fizetését, és Budapesten trolibusz-vezetőket keresnek bruttó 400 ezer forintért (és alig találnak!), akkor még inkább elgondolkodtató, hogy valóban akkora létszükséglet-e a diploma, hiszen a kasszában ülve is tudsz ennyi pénzt keresni, ha a megfelelő boltba jelentkezel pénztárosnak, és pontosan tudsz visszaadni.

A legtöbb szakra nagyon egyszerű bekerülni, elvégezni viszont már kevésbé, szóval, ha a diploma veszített is valamit az értékéből, még mindig nem süllyedt annyira mélyre, mint a Tunya és Kukker reprezentálta Egyetemista Élet, vagyis a university lifestyle. Hogy életem legjobb vagy legrosszabb négy éve volt-e, azt egyelőre nem tudom megítélni, mindenesetre sokat változtatott rajtam is, az biztos, és azt gondolom, mindenki, aki túl van rajta, pontosan tudja, hogy elsősorban nem a tanulás miatt meghatározó ez az időszak. A university lifestyle annyi, hogy van két húzós heted (zh-hét), egy-két húzós hónapod (vizsgaidőszak), amikor telesírhatod tanulós mémekkel a Facebookodat, az év többi részében pedig mehet az ivás, a bulika, a Starbucks, és minden, ami belefér attól függően, hogy mennyit engedhetsz meg magadnak anyagilag. Ha én nem ezt csináltam volna négy évig - és mindenki más is körülöttem, - nem írnám így le, de mind ezt csináltuk, és a most felvételizők is bizonyára ezt fogják.

18. Nő- és férfigyűlölet

Sosem volt annyira megbokrosodva és kiszélesedve a férfi- és nőgyűlölő tábor, mint mostanában. A sikertelen ismerkedési kísérletekért, vagy egy-két(-öt-tíz) csalódásért valami oknál fogva elkezdtük a komplett másik nemet okolni, és gyűlölni.

Ha mindkét nemet egyformán ítéled meg, akkor pontosan látható, hogy mindkét tábor próbálja a másik tábort elfajzottabbnak, megkeseredettebbnek, gyűlölködőbbnek beállítani, pedig az igazság az, hogy egyik sem jobb a másiknál. 

Az egyik oldal a görcsös, béna, frusztrált nőgyűlölők, akik még véletlenül sem gondoltak bele, hogy bennük lehet a hiba. Eleinte azt próbálják elhitetni magukkal, és a környezetükkel, hogy biztosan rajtuk van a hiba: nem elég magasak, nem elég izmosak, nem elég gazdagok, nem elég nagy a farkuk stb. Aztán következik az, hogy a felszínes, anyagias lányokban van a hiba, akik véletlenül sem tudják értékelni a kiemelkedő belső értékeiket, intelligenciájukat, és tiszta, szívből jövő szeretetüket, ami tuti, hogy szívből fakad! Aztán, ha nem jött be a ,,rendes, kedves, tiszta szerelmet kereső visszafogott srác" szerep, végül jöhetnek a kifogások: férfitöbblet van, nem elég magas a szexpiaci értéked (wtf?!) és a többi blődség, ami tisztán mutatja, hogy mennyire béna, frusztrált, görcsös az illető, és mennyire nem arról van szó, hogy introvertált, vagy csendes.

A másik oldal pedig a feministák. Nem azok a feministák, akik a feminizmus eredeti jelentése szerint feministák. A 2010-es évekre a feminizmus elvesztette eredeti jelentését, hiszen a nő és férfi egyenjogúsága vált normális gondolkodássá, és ez már többé nem rétegmozgalomnak számít, mint régen. Viszont ma is létezik egy rétegmozgalom, ami már nem a nők jogaiért, hanem a nők többletjogaiért küzd, és valamiért őket továbbra is feministának nevezzük. Ők a nők között ugyanazok a lúzerek, mint a fenti bekezdésben lévő egyének a férfiak között: sikertelen, frusztrált, magukat elnyomottnak tartó emberek, akik mindent a másik nemre akarnak fogni.

A recept ugyanaz, mégis mindkét szélsőség igyekszik egymástól elkülöníteni önmagát, és váltig állítják, hogy semmi közük a másikhoz. Ráadásul, mindkettő ugyanazt teszi: feszültséget gerjeszt, vitát szít a két nem között, pedig pont az ellenkezője kellene, hogy legyen a cél: egymás mellett élni békében, egyforma megítélés alatt. A minden férfi szemét viszont nem azt sejteti, hogy egyenjogúak a nemek, sokkal inkább hasonlít a fenti fiúk gondolkodására, miszerint minden nő kurva.

Mindkét nem esetében elmondható, hogy sosem az lesz népszerű a másiknál, aki jól néz ki, vagy a legjobb tulajdonságokkal rendelkezik, hanem az, aki a legjobban tud alakoskodni, a legjobban tudja reklámozni, előadni magát. Az, hogy az értékes lányokat nem veszik észre a sok magamutogató, magát topmodellnek képzelő instaribi között, az értékes fiúk pedig eltűnnek a pompadúr hajú, ívelt szemöldökű fuckboyok között, szomorú dolog, de ahhoz, hogy ez változzon, elsősorban mindenkinek a saját értékrendjén kellene változtatnia, és nem a másik felé gyűlölködni.

(Nem csak egy egész nemet, de egy egész korosztályt is képesek vagyunk leírni. Felnőttek között is hallani olyat, hogy ,,én nem jövök össze x évessel!"  - amivel az illető azt feltételezi, hogy minden egyforma korú ember hasonló, pedig ahogy telik az idő, ez egyre inkább nem igaz.)

19. Bármikor elérhető pornó

...és az ezzel járó, kiszélesedett, világméretűvé vált perverziók. Mi, naiv, gondolkodó emberek azt hisszük, hogy ha a reklámok meg tudják mondani, hogy mi legyen a ruhásszekrényedben, akkor azt nem tudják megmondani, hogy milyen legyél az ágyban! Dehogynem. Az 50 árnyalat-sorozat és a hasonló témájú könyvek, filmek nélkül a BDSM egy lenne a sok perverzió közül, ma mégis ez érdekli a legtöbb embert az apa-lánya, a megjátszott megcsalás, és a többes szex mellett.

A PornHub videóira tavaly többször szavaztak felfelé vagy lefelé mutató hüvelykujjal, mint a legutóbbi amerikai elnökválasztáson (a linken nem egy videó van, hanem a felmérés!), pornót nézni pedig ma már annyira hétköznapivá vált, mint csirkét sütni, vagy összehajtani az ágyneműnket. Függőséget is okozhat, az előző pontban leírt nőgyűlölő fiúknál szerintem egész nagy arányban megfigyelhető. Függőség esetén fennállhat a veszélye, hogy egy pornófüggő kevésbé tud mit kezdeni az orra előtt lévő meztelen nővel, mint egy olyan, aki a gyakorlatban tapasztalta meg, hogyan is kell bánni a rajta található érzékszervekkel. (Például, nyalni egyáltalán nem lehet megtanulni videón keresztül. Ha azt gondolod, ez annyira nem fontos, vagy nem lehet elrontani; kérdezz meg egy lányt, mennyire tartja fontosnak, és mennyire lehet bénán csinálni.)

Pornót hasonlóan kell nézni, mint ahogy politikai újságot olvasni: ha fogyasztás közben tudod, milyen irányba hazudik neked, akkor akár hasznos is lehet, sőt, tanulni is tudsz belőle. Ha egyszerűen csak nézed, vagy olvasod, akkor mindkettő hülyévé tesz.

20. Több évtizedes használt autók kultusza

Régen, ha valakinek 20-25 éves autója volt, könnyen megkaphatta az ismerősöktől a noszogató kérdéseket, hogy nem akarja-e lecserélni azt a csotrogányt, vagy ugratták, hogy működik-e még, a köztudatban is az élt, hogy megbízhatatlanok, egyszerűbben lerobbanhatnak, gáz volt vele megjelenni.

Ma ott tartunk, hogy a 20-25 éves Audiknak, BMW-knek, Mercedeseknek kultusza van, legalábbis azok körében fel lehet vágni vele, akik nem tudják, mennyit érnek a piacon ezek az autók. Nemhogy nem gáz velük megjelenni, egy szegénynegyedben az emberek álla is leesik, ha begördülsz egy ilyen autóval.

(,,Beül a Jolly az A8-asba, mi kell a nőknek azt ő mindig tudja..." - forrás: Cars of the 90's Wiki /illetve Kis Grófo/)

Azt gondolhatnánk, nem véletlenül került a No Roxa Ájba sem az Audi A8-as, pedig pár százezer forintért ma már bárki megengedhet magának egyet, lásd a 16-os pontot néhány oldallal feljebb.

Hasonló a helyzet a BMW-kkel is.

(Forrás: Wikipedia)

Elég rákeresni a használt autókra, vagy belépni egy adásvételes Facebook-csoportba, és tömegével özönlenek az orrunk elé az olcsóbbnál olcsóbb ajánlatok ezekre az autókra. Akkora a túlkínálat belőlük, hogy az eladóknak egymást kell alullicitálni, hiszen ha milliókat kérnének érte, nem venné meg tőlük senki. Az sem gond, ha a kis Burak már háromszor összetörte az adott kocsit Németországban, elég kicserélni rajta egy-két dolgot, és itt Magyarországon biztosan lesz egy iskolázatlan, fiatal srác, aki megveszi. (Olyan vicces, hogy mindig 5-10 év lemaradással követjük az észak-európai, nyugat-európai divatot!)

Akik nincsenek tisztában az értékükkel, azok körében nagy felhajtás övezi ezeket az autókat, hiszen van rajtuk egy-egy sokatmondó márkajelzés, ami azt sejteti, hogy a benne ülő milliomos. Ennek köszönhetően a fiatal, szegényebb, iskolázatlanabb réteg körében különösen népszerűvé váltak ezek az öreg, de látványos autók. Amíg egy milliókba kerülő, új Suzukit vagy Opelt észre sem vesznek, addig ezekkel a filléres, 90-es évekbeli járgányokkal rendszeresen találkozni csücsörítős lányok borítóképein. (Na, tessék! Ennyit arról, hogy a lányoknak a pénz számít.)

21. A mennyiség győzelme a minőség felett

Az iPhone tömeggyártásával végleg lemondtunk arról, hogy a közeljövőben valaha számítani fog a minőség. Az embereket többé már nem érdekli a minőség, bőven elég, ha a többi ember számára úgy tűnik, mintha minőségi lenne valami. Ami tömeggyártottá vált, az elvesztette a minőségét, de az embereket egyedül az foglalkoztatja, hogy ,,én is, én is!"-jelleggel ők is bejelentkezhessenek a minőséginek kikiáltott termékekért. Olyan, mintha az iPhone egy világméretű teszt lett volna, amiben az alkotók arra lettek volna kíváncsiak, hogy mennyire lehet irreálisan magas összeget elkérni egy márkajelzésért.

Ami a szomszédoknak való dicsekvés volt a 20. században, az az iPhone és a Starbucks most. Igazából csak telefonozol, és kávét iszol - de mégsem ez a lényeg. Azt kell megmutatni, hogy milyen telefonon telefonozol, és milyen kávét iszol. Teljesen mindegy, hogy az a telefon, kávé vagy autó valójában mennyit ér! Mivel úgy néz ki, mint ami sokat ér, már az sem baj, ha mindenki megveheti, mindenki dicsekedhet vele. Az embereknek annyira természetessé vált az önzés, hogy ha ők dicsekedhetnek, teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy az a dolog, amivel dicsekednek, mindenki számára elérhető, hiszen bármikor be tud menni az ember a Starbucksba, és bármikor meg tud venni 0 Ft kezdőrészlettel egy iPhone-t. A lényeg, hogy én dicsekedhessek. 

Úgy érzed, nincs mivel? Nyiss egy lifestyle-blogot, és máris úgy fog tűnni, mintha lenne.



A 21. század 21 megfoghatatlan hiánycikkét itt találod. Van annyira jó lista, mint ez!

Ha van véleményed, bátran oszd meg hozzászólásként akár itt, akár a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha pedig kíváncsi vagy hasonló bejegyzésekre, nézz körül oldalt a címkék között, sok hasonló, érdekes olvasnivalót találsz rólam és a gondolataimról.

Sugar daddyk | sugar babyk | szépség / beauty | univerzális hazugságok

Több mint egy év alatt sem bukott meg egy kimondottan csak anyagias kapcsolatokra kihegyezett magyar társkereső oldal; sőt, egyre sikeresebb. Szerintem ez bármelyik olcsó kirakatkapcsolatnál erősebb indok arra, hogy foglalkozzunk a sugar-jelenséggel. Ha csak a celebeket érintené, nem érdekelne, de a valóság az, hogy ezek a kapcsolatok az orrunk előtt születnek, és ezt a folyamatot a megfelelő felület csak tovább erősítette.

(Fotó: Körmendi Gábor | Blikk)

Ma már egyáltalán nem gáz sugar daddynek vagy sugar babynek lenni.A legtöbb ilyen kapcsolatot nem azonosítjuk, sőt, azt gondoljuk róluk, hogy érzelmeken alapuló, egyszerű párkapcsolatok. Egészen más megvilágításba kerülnek a sugar daddyk és a sugar babyk, ha még az elején tisztázunk két tévhitet:

 - A sugar-kapcsolatokban meghatározó a korkülönbség. 

Ez egyrészt ugyanazért nem igaz, mint amiért a Lolita-kapcsolatoknál sem: 10-15 év korkülönbséggel jól működhet egy párkapcsolat felnőttek között, ha viszont a fiatalabb fél még egy tapasztalatlan tizenéves iskolás, az egy teljesen más helyzetet eredményez, hiába ugyanúgy 10-15 év a korkülönbség. Andy Vajna és Timi kapcsolatában sem a 38 év korkülönbség a megdöbbentő. Ha egy 88 éves üzletember vett volna feleségül egy 50 éves nőt, senkit nem érdekelt volna az egész történet. A valóságban Andy hasonlóan nyugdíjaskorú volt a viszony kezdetén (65), Timi viszont jóval fiatalabb (27), így hiába ugyanúgy 38 év a korkülönbség, Timi fiatalsága mégis érdekessé teszi a kapcsolatot, hiszen egy huszonéves lány egész másképp mutat egy nyugdíjaskorú férfi mellett, mint egy ötvenéves nő.

Másrészt azért sem igaz, mert két huszonéves közt is kialakulhat sugar daddy - sugar baby viszony, el is érkeztünk a második tévhithez.

 - A sugar daddynek feltétlenül gazdagnak kell lennie.

Abszolút nem. Bőven elég annyi is, ha a szülei gazdagok! Neki lehet átlagos munkahelye, élhet hétköznapi életet: ha a szülei fizetnek neki lakást, autót, utazásokat, ruhákat, ékszereket, és ezekből a lány is részesülhet, akkor a kapcsolatnak nem feltétele az, hogy a sugar daddy önálló vagyonnal rendelkezzen. Egy sugar babynek teljesen mindegy, hogy közvetlenül a fiútól kapja meg ezeket, vagy a fiú csak egy eszköz, és az anyagi részét valójában a srác szülei állják. Hiába viccelődnek az interneten azzal, hogy Andy Vajnát ATM-nek nevezik, a hétköznapokban sokkal gyakoribb, hogy egy 25 év körüli srác szülei válnak ATM-mé, és a lány rajtuk keresztül vehet illetve tehet meg olyan dolgokat, amik korábban elképzelhetetlenek voltak számára.

Nem érdekes tehát a korkülönbség, nem érdekes a sugar daddy vagyona. Sőt, folytatom: nem meghatározó a lány testalkata, mellbősége, szépsége sem. Akkor mégis mi a lényege a sugar-kapcsolatoknak?

A sugar-kapcsolat attól lesz sugar, hogy

az egyik fél életszínvonala drasztikusan megváltozik a kapcsolat kezdete után, és ez a változás a másik fél - közvetlen, vagy közvetett - anyagi támogatásának köszönhető.

Az a fél, akit a változás érint, ki van szolgáltatva a másiknak, hiszen a kapcsolat mellett az őt érő változás is kizárólag a másiktól függ. Az a fél, akinek a változás köszönhető, uralja a kapcsolatot, kialakul egy alá-fölérendeltségi viszony. A sugar daddy soha nem lehet egyenrangú a sugar babyvel; ennek köszönhető, hogy olyan emberek számára, akik csak egyenrangú félként tudják elképzelni magukat egy kapcsolatban, ez a jelenség megfoghatatlan, értelmezhetetlen, nem tudják hova tenni. A sugar daddynek nagyon egyszerű a dolga: találnia kell egy olyan lányt, akinek megéri feladni az egyenrangúságát. Ez különösen akkor egyszerű, ha olyan fiatal lányok között keresgél, akiknek még nincs kiforrott személyisége, keresik önmagukat, így nincs is bennük egy határozott elképzelés arról, hogy milyen az, amikor önmagukért szeretik őket. A lényeget - hogy szeressék őket valahogy - a sugar daddy is meg tudja adni, ráadásul az élet-színvonalbeli ugrás még vonzóbbá tudja tenni a kapcsolatot, de erről majd egy kicsit lejjebb.

(A legnagyobb szépségápolási termék- és divatfogyasztók is azok a lányok, akiknek nincs önmaguk, nincsenek saját ötleteik, kifejezéseik. Gondoljunk bele: az ,,itt vagyok önmagam, itt vásárolok" Magyarország egyik legsikeresebb beauty-szlogenje, és lányok ezrei nyalják be minden egyes nap. Timi is pont egy ilyen beauty-termék, beauty nélkül - olyan lányoknak, akiknek valójában nem is a beautyra van szükségük, hanem az ezzel járó figyelemre, elismerésre, like-ra.)

A korkülönbséget tekintve nem jó példa, a kapcsolat közvetítésére és a változás szemléltetésére viszont tökéletes példa Andy Vajna és Palácsik Tímea kapcsolata, sőt, a célközönség szempontjából is érdekes. Itt ez a miskolci lány, akinek valahogy sikerült elvégeznie az egyetemet, de sehogy sem jutott egyről a kettőre, nem tudott önállóan a talpára állni, 25 évesen is csak a nagymamájához költözött fel Budapestre. Próbálkozott szépségversenyeken részt venni, de győzni sehol nem tudott, és hiába volt egy jó nevű cégnél marketing- és PR-munkatárs, hamar rájött, hogy önállóan, a saját munkájával nem válhatnak valóra az álmai. Még akkor, 25 évesen szerepelt az RTL Klub szépségversenyén, megismerkedett Damu Rolanddal, akivel viharos élettársi kapcsolatban éltek, innentől pedig már mindenki ismeri a történetet. Palácsik Tímea hasonló magamutogatással lett ismert, mint VV Aurelio, csak ő nem a farkát pörgeti az emberek arcába, hanem a slusszkulcsait. És pont ugyanannyira tehet arról az autóról, aminek a kulcsát pörgeti, mint amennyire Való Világos hősünk arról, hogy mi van a lába között. (Utóbbi legalább megnyerte a játékot!)

Kinek szól ez a műsor? Egy ismerősömmel beszélgettem erről néhány hónappal ezelőtt, és megkérdeztem, mit gondol, szerinte kik követik Vajna Timit az Instán. Azt feltételezte, hogy olyan fiúk, akik szeretnek pucér vagy bikinis képeket nézegetni, és tetszik nekik Timi. Korábban én is ezt feltételeztem, és óriásit tévedtünk mind a ketten.

Vajna Timit valójában a legkevésbé sem érdekli, mit gondolnak róla a fiúk. Egyáltalán nem. Megkockáztatom, hogy szinte bármi más jobban érdekli őt annál, hogy bejöjjön a fiúknak, vagy vágyakozzanak utána, és, bár hasonlóan gondolkodik a többi sugar baby is, ha megnézzük az ő Instagramját, nála ez egyértelműen látszik. Ennek az oldalnak akkor is lenne 221 ezer követője, ha csak lányoknak működne a Follow gomb. Vajna Timi Instája elsősorban az egyetemista lányok vágyaira épül. Azoknak az egyetemista lányoknak a vágyaira, akik pont ugyanígy kiábrándultak a felnőttkorból, mint annak idején Timi. Akik ájulásig tanulják magukat minden vizsgaidőszakban, elvégzik az egyetemet, elkezdenek dolgozni huszonévesen, de évek múltán is alig van valamijük, és felötlik bennük a kérdés - ez csak ennyi? Ezért kellett ennyit tanulnom? Ezért a nettó pár százezer forintért? Amiért ráadásul ennyit kell dolgoznom? Amellett, hogy dolgozni kell, kényszerhelyzetbe is kerülnek: vagy önálló életbe kezdenek, és felhagynak a világjáró körúttal, az iPhone-nal, a drága autóval, bulizással, fesztiválozással, sporttal, ruhák, cipők, táskák, ékszerek stb. vásárlásával, vagy pedig továbbra is a szüleikkel - Timi esetében nagyszülővel - élnek, hogy mindezt megtehessék. A kettő együtt nem megy, arra a fizetés kevés. Rájönnek, hogy a luxus életszínvonal továbbra is a szülőtől függ, eddig ők fizettek elő az iPhone-ra, eddig ők fizették be az utazásokat - miért ne függhetne mástól? Nem véletlen a daddy megnevezés - a férfi itt átveszi a szülő szerepét. Már nem nevel, már nem utasítgat, viszont ha ő nincs, a Dior parfüm és a Jimmy Choo cipő sincs.

Az előző bekezdés több százezer egyetemista vagy friss diplomás lányra igaz Magyarországon. Nekik szól ez az Instagram-oldal, belőlük akar kiváltani érzelmeket. Az, hogy vágyakozást, irigységet, dühöt, részletkérdés, de egy biztos: ha egy ilyen helyzetben lévő lány végignézi ezt az oldalt, a lelke mélyén, vagy kevésbé mélyen legalább egy pillanatra Vajna Timi akar lenni. Ezek a lányok már pontosan megtapasztalták, hogy havonta 3-400 ezer forintból Budapesten nem érezheted magad tévésztárnak, ennyiből még nem lesz olyan az Instád, amilyet a gimiben elképzeltél, sőt, még csak észre sem vesznek, ki sem lógsz a sorból. Kell még ehhez valami, vagyis valaki. Valaki, aki olyan helyzetekbe hoz, olyan helyekre visz, olyan társaságoknak mutat be, ahol különlegesnek érezheted magad, és figyelnek rád.

Vajna Timi is elsősorban figyelemre vágyott. A pénz csak eszköz, gondoljunk egy pillanatra bele: vajon mekkora szerepe van annak Timi boldogságában, hogy átéli azokat a pillanatokat, amiket átél, és mennyiben játszik szerepet az, hogy megmutatja? Mivel a pénz egy kézzelfogható dolog, sokkal inkább arra összpontosítunk hogy Andy Vajna egy pénzforrás Timi számára, de gondoljunk bele abba is, hogy mekkora figyelemforrás, és mekkora lájkforrás! Amikor azt mondjuk, mire menne Andy nélkül, akkor arra gondolunk először, hogy mire menne pénz nélkül, pedig ez a kisebb probléma. Az igazán nagy kérdés az, hogy mire menne ezeknek a lányoknak a figyelme, lájkjai nélkül? Nyilván egy ideig a szakításból élne, aztán több tévés szereplést vállalna, de ebben az esetben fontosabbá válna, hogy ezeknek a lányoknak a figyelmét fenntartsa, mint az, hogy az Andy mellett átélt életszínvonalon élhessen tovább. Ahhoz, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a mélyére nézzünk, azt is látnunk kell, hogy nem csak a sugar daddy egy eszköz a pénzhez: a pénz is egy eszköz a többi lány figyelméhez, és a lájkjaikhoz. A végső cél sosem a gazdagság; hanem az, hogy minél több lány figyeljen fel a kitartott lányra, minél több lány lájkolását váltsa ki.

Az ő esetükben egyáltalán nem az számít kudarcnak, ha leribancozod, lekurvázod, vagy megalázod, hanem, ha a többi lány nem veszi őt észre. Gondolj bele, mennyire rossz érzés lenne neked, ha egy társaság előtt hangosan lekurváznának: a sugar baby ezt az érzést éli át minden egyes olyan lánnyal szemben, aki elmegy mellette az utcán, észre sem veszi, és rá sem néz.

Neki ez pont ugyanennyire rosszul esik. Viszont folyamatos Instagram-jelenléttel, drága autóval, utazásokkal, koktélozással, fesztiválozással, bulizással, látványos, csinos ruhákkal ezt ki lehet küszöbölni, és az átélt élmény valóban boldogsággal fogja eltölteni, de nem az élmény jellege miatt. A kapott figyelem miatt. A legtöbb 20-25 éves lány nem tud csak úgy elmenni amellett, hogy ez a nő az ő álmait éli át nap mint nap, az Instagramnak köszönhetően pedig Timinek azóta nem kellett megjelennie az egyetemen, hogy 2006-ban elvégezte, és a többi sugar babynek sem kell: bőven elég, ha megjelennek a telefonok képernyőjén. Timi boldogsága nem Andytől függ, hanem ettől a kétszázezer lánytól, akik az ő életét akarják élni, és vágyakoznak utána minden egyes nap. Ahogy a smink is mindig a többi nőnek szól, ezzel a kirakatélettel sincs másképp.

Mit gondol ezekről a figyelemhiányos nőkről a fiatal fiúk, férfiak többsége, ha esetleg odatéved Instázás közben? Általában közönségesnek gondolják, az első gondolatuk az, hogy de jó, hogy nem az én barátnőm! Akik tovább gondolkodnak ezen, azoknak eszébe jut az is, hogy vajon egy ilyen lány mennyire lehet féltékeny, birtokló, korlátozó, hiszen a függés sok esetben ezzel jár, és egyébként is tisztában van azzal, hogy nem tud semmi olyat adni egy férfinak, amit bármelyik másik lány ne tudna megadni. Ami Vajna Timit illeti, azt gondolom, sokat elárul, hogy egyetlen fiú ismerősöm sem kedveli őt a Facebookon, és azt ajánlom, csekkoljátok le ti is! Hasonló eredményt fogtok kapni. Összességében elmondható, hogy a fiatal fiúknak, férfiaknak általában nem tetszenek a sugar babyk, és többségében akkor sem szívesen mennének bele ilyen kapcsolatba, ha anyagilag ezt megengedhetnék maguknak, hiszen többre értékelik magukat egy eszköznél, egy pénztárcánál, vagy egy lájkautomatánál.

Visszatérve a lányokra, a sugar-jelenség is pont ugyanúgy kelt vágyat a fiatal lányokban, mint bármelyik beauty-termék: kétséget ébreszt bennük. Amíg a reklámok azt üzenik, hogy ha nem veszed meg, akkor ,,csúnya maradsz!" ,,kövér maradsz!", addig Vajna Timi azt üzeni: ,,te nem vagy elég jó ahhoz, hogy ezt megtehesd!" A szorongás itt is működik: Timi Instáját elnézve bármelyik lány úgy érezheti, hogy hozzá képest ő még a kis budapesti szemétdombján sem tud kiskakas lenni, nemhogy bármilyen luxuscikket vegyen. Ráadásul közben beszűkíti a látókört: a képeket elnézve megfeledkezünk mindenről, amit ebben a bejegyzésben leírok. Megfeledkezünk arról, hogy vajon hogyan kezelne bizonyos mindennapi élethelyzeteket? Vajon szokott a szobájában zenére táncolni? Szokott örülni annak, ha porszívózás közben az énekhangját elnyomja a porszívó? Hogyan kezel egy hivatali ügyintézést? Mennyire szövi át a hétköznapi életét a szerepe, és mennyire gátolja meg a szerepe abban, hogy más emberek előtt úgy viselkedjen, ahogy egyébként bármelyik másik lány is, természetesen? Mit tenne, ha egy hónapig nem tehetne közzé semmit Instagramon és Facebookon? Mi az, amit önállóan, enélkül a szerep nélkül tudna? Ezt pontosan tudjuk: a nagymamájánál lakni, egy marketingcég sokadrangú munkatársának lenni, illetve vesztesként szerepelni szépségversenyeken. Minden más siker, önbizalom, boldogság csak látszat, amit annak az ál-személyiségnek köszönhet, ami pont ugyanúgy működik, mint az ,,itt vagyok önmagam". Olcsó, közönséges, viszont rengeteg elkeseredett, önmagát kereső, de hercegnőnek nevelt fiatal lányt megfog.

Gondoljunk bele: ha Timi előadást tartana a Corvinuson vagy a BGE-n, akkor valószínű, hogy az erre érkező rengeteg lány be sem férne az előadóterembe. Nem azért övezné ekkora érdeklődés, mert ő Palácsik Tímea, a Sanoma Zrt. marketing-szakembere, hanem azért, mert ő Vajna Timi az Instagramról, és idejött hozzánk! ÚRISTEN, A VAJNA TIMI! Egy elérhetetlen, megfoghatatlan valami, egy jelenség, aki sosem túrja az orrát, sehol nem szőrösödik, sehol nem narancsbőrös, és egyetlen striája sincs! Ezeknek a lányoknak a fejében nincs elválasztva Palácsik Tímea, a nagymamájánál élő marketing-szakember, és Vajna Timi, az Instagram-celeb. Pedig nem utóbbi a megfoghatatlan - a kettő közti különbség a megfoghatatlan. Ez a különbség választja el az erre az előadásra bizonyára kilátogató lányokat is, és ez a különbség a sugar-kapcsolatok alapja. Egy új, látszat-személyiséget kapsz a különbség által, ami a korábbi, és a kapcsolatbeli életszínvonalad között van, viszont az Instagramra nem a különbség kerül ki, hanem a végeredmény. Ha pedig sokféleképpen, és elég gyakran osztod meg ezt a követőkkel, akkor a primitívebb réteg hajlamos megfeledkezni arról, miből lett a cserebogár, hiszen kialakul egy távolság a követő, és a követett között. Ez a mentális távolság eredményezi azt, hogy a fiúk jelentős része egyáltalán nem kívánja Vajna Tímeát a bikinis képek láttán. Egy kimozdulós, társasági életet élő fiúnak egyszerű dolga van találni egy könnyen kapható lányt, minek törje magát az ember ilyen Vajna Timikért, amikor ugyanazt megkaphatja mástól is, amit tőle kapna? Többet ő sem nyújtana, sőt.

A fentebb említett szorongás miatt a lányok azt gondolják, valamit jobban kellene csinálniuk ahhoz, hogy ők is így élhessenek. Szebbnek lenni, vékonyabbnak, okosabbnak, ügyesebbnek. Az igazság az, hogy ahhoz, hogy valakiből sugar baby legyen, egyetlen dolog kell. Be kell vállalnod azt, hogy a döntésedet követően alkalmatlanná válsz bármi másra. Nem kell szépnek lenned, nem kell vékonynak lenned, nem kell tudnod írni-olvasni: viszont meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy innen nincs visszaút. Ez egy life-long döntés. Az első ingyen kapott iPhone-tól, az első kifizetett repülőúttól kezdve elindulsz a lejtőn, és egy életre alkalmatlanná válsz

• egészséges párkapcsolatra,
• bármilyen munkára,
• a környezetedben lévő ingerek helyes értelmezésére,
• és az anyaszerepre.

Válaszút elé kerülsz az anyagi jólét és a személyiséged, valóságérzeted között. Vagy egyik, vagy másik. Kétszázezer lány az előbbit választaná. Pontosan azért, mert annyira sokat nem veszítenének az utóbbiakkal, és nekik megéri.

A fentebb említett távolságot innentől kezdve mindvégig tartani kell. Nincs olyan, hogy ma nincs kedved. Ha nincs kedved, akkor is kötelező mosolyognod a kép kedvéért, hiszen az idióta követő a pénzt a boldogsággal azonosítja, neked pedig annyira jó érzés, hogy az idióta követő követ téged! Amellett, hogy nincs olyan, hogy nincs kedved, megszűnik az önállóságod is. Ha továbbra is azon az életszínvonalon szeretnél élni, és azt szeretnéd, hogy a lányok figyeljenek rád, akkor nincs olyan, hogy te a másik nélkül létezel, aki ezt biztosítja neked. Nincs olyan, hogy egyenrangú vagy; nincs olyan, hogy nyugodt vagy; nincs olyan, hogy önmagad vagy - cserébe kétszázezer lány azt gondolja, hogy önmagad vagy! Erre a személyiségtorzulásra tökéletes megoldás mind az alkohol, mind a kokain; ráadásul a társas magány érzetét, és a szeretethiányt is enyhíti, hiszen hosszútávon mindkettő szociopatává tesz. Az alkoholnak - fiatal korban - ehhez évtizedekre van szüksége, a kokainnak elég néhány év, és úgy zuhansz ki a társadalomból, mintha sosem tartoztál volna sehova, és mindig is ez az érzelmek nélküli ember lettél volna, aki kétszázezer lány vágyait testesíti meg minden egyes nap.

Az Instagramon utazásaikat, tárgyaikat népszerűsítő sugarbabyk elsősorban nem azért váltanak ki érzelmeket az emberekből, mert luxuskörülmények között élnek. Önmagában a Feleségek Luxuskivitelben című műsor sem lett volna érdekes. Ezek a műsorok azért érdekesek, mert a sugar baby folyamatos ellentmondásban tartja a követőit azzal a hazugsággal, hogy a kapcsolat szeretetre épül. 

Luxus Vivi egyetlen mondatban összefoglalja az egész sugar-jelenséget:

 a férjem nélkül is ugyanitt tartanék. 

Ez a meghatározó! Ez az a hazugság, amire a sugar babyk élete felépül. Az ebben való hit. Lehetetlen úgy leélni egy fél életet, hogy csak a követőidnek hazudsz. Hazudnod kell a barátaidnak, az ismerőseidnek, és elsősorban hazudnod kell magadnak. El kell hitetned saját magaddal, hogy ebből az életből pont ugyanannyi részt vállaltál, mint az, akinek (vagy akinek a szüleinek) köszönheted, különben nem lesz hiteles a kép, amit felteszel az Instára.

(Játszunk egyet!

Ez a lány 23-24 éves, felnőtt, egyetemista. Egy évvel ezelőtt még egy kollégiumi szobában élt, egy törött, olcsó telefonja volt, és akciós péksütikkel próbált jóllakni. Most egy új építésű lakásban lakik, újszerű edényekből, tele hűtőszekrényből főz nap mint nap, iPhone-ja van, nemsokára pedig Párizsba utazik. Hogyan csinálta?

a) Ötszörösére emelték a fizetését az alkalmi diákmunkán, ahol dolgozott.
b) Elhelyezkedett a szakmájában, hiszen nemsokára végez, így felfigyeltek rá, és állást ajánlottak neki, pályakezdőként pedig máris megteheti a fizetéséből.
c) Beauty-blogger lett, és megrohamozták a szépségápolási termékgyártók, főszponzorált lett.
d) Összejött egy fiúval, akinek a szülei tehetősek; és ő igazából csak úgy beköltözött hozzá, mást nem tett bele anyagilag.

A helyes megfejtést beküldők között kisorsolom a gondolataimat, illetve javasolhatnak egy-egy bejegyzésötletet a blogra!)

Palácsik Tímea 35 éves. A jövő már nem az övé: még lesz néhány jó éve, de a beauty már nem tart sokáig, hamarosan már az anti-aging termékeket forgalmazó cégek fogják megkeresni, hogy bátran közvetítse kétszázezer lánynak: ,,így vagyok önmagam!". A jövő a sok kis tini-Timié, a felvételizőké, az egyetemistáké, akik körbe akarják utazni a világot, drága autókkal közlekedni, és luxuslakásban élni. Megéri ezért kiszolgáltatva lenni, megéri függeni, megéri a tudat, hogy semmi olyat nem tudsz adni a másiknak, amit más lány ne tudna. Ezáltal megéri rendszeresen sírógörcsöt kapni a féltékenységtől, hányingerig, ájulásig stresszelni magad, megéri betegre fogyni ennek köszönhetően, és kávén, cigin, alkoholon, és ha valóban nagyban játszol, kokainon élni a hétköznapjaid. Hogy a szülei büszkék-e rá? Bizonyára, hiszen minden, ami nekik fontos, a többi lánynak (a szomszédoknak stb.) pedig látványos, az eközben biztosítva van.

(Előbb, vagy utóbb mindenki leesik a magas lóról. Ellenérvek nélkül pedig igencsak kilóg a lóláb.)

Timinek van egy húga, ráadásul Palácsik Lilla életéből jobb "fan"-fictiont lehetne írni, mint bárki máséból, akiről eddig olvastam. Adott egy szürke, unalmas iskoláslány, aki egy 160 ezres szegény kisvárosban tengeti mindennapjait. A nővére felköltözik a hatalmas Budapestre, és modellkarrierbe kezd. Lilla még általános iskolás, de nővére, Timi már az RTL Klub képernyőjén mutogatja magát, mint az egyik Királynő- és egyben Miss Hungary-jelölt. Hamar népszerűvé válna, de sajnos a maga köré gyűjtött társaságot gyorsan szétrobbantja a ballagás. Lilla középiskolába kerül, a többi lány pedig ekkor már rendszeresen találkozik az újságok címlapjain Timivel, aki egyébként kísértetiesen hasonlít húgára. Az idősebb "hasonmás" eközben az egyik legnépszerűbb országos sorozat, a Jóban Rosszban színészével jár, aki ráadásul a magánéletben agresszív és az alkoholizmusa ezt tovább fokozza. Lillából hamar Timi húga lesz, elveszti saját nevét, a leggyakoribb kérdés, amit hall, hogy tudsz valamit Timiről? Ahogy telnek a tanévek, mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a szépségkirálynő-jelölt nővérke egy közönséges kurva, akit kényére-kedvére használhat a magyar elit, sportolókat, színészeket, üzletembereket beleértve. Végül egy nyugdíjaskorú férfi mellett köt ki, amivel Timi örökre bebetonozza magát a bulvárlapok címlapjára, Lilla pedig teljesen elveszti az önállóságát, már a tanárok is csak Timi húgaként tekintenek rá. Lilla végül elballag, az egyetemen viszont már tovaszállnak a beilleszkedési gondjai: ki ne akarna barátkozni egy olyan lánnyal, aki egy 100 millió forintos luxuslakásban él a barátjával a Rózsadombon, ráadásul rendszeresen látogatja Miamit, Las Vegast, és Bora Borát? Három-négy év luxuséletet követően Lilla már nem csak külsejét tekintve hasonlít nővérére, egy szégyellős, visszahúzódó lányból ugyanaz a szenvedélybeteg, kiégett, örömre, és bármilyen érzelmekre képtelen, önállótlan, függőségre hajlamos Instagram-celeb lett, akárcsak ő. (Elmehetnék fülszöveg-írónak, nem?)

Egy dolgot tartsatok észben: felnőttként minden olyan dolog, amiért nem te dolgozol meg, és mégis megkapod, roncsolja a személyiséget. Elnyomva tartja, gyerek-személyiségként tartja, nem engedi kibontakozni, nem engedi önállósulni, nem engedi szabadjára. Minden egyes ilyen dolog, amit anélkül kapsz, hogy megdolgoznál érte arra ösztönöz, hogy ne értékelj semmit, képtelenné válj átélni bizonyos élményeket, hiszen azok, onnantól, hogy csak úgy megkapod, már nem nyújtanak élményt. Egy idő után ez begyűrűzik a hétköznapjaidba, a vége pedig az, hogy a következő pohár piát, és a következő csíkot is csak addig tudod értékelni, amíg tart, egy perccel sem tovább.

Akarsz még Kulcsár Edina, Palácsik Lilla lenni? Akarsz még függni valakitől? Megéri? Az, hogy mi a tét, már elolvashattad. Az eredményt láthatod a telefonodon, illetve, ha magadba nézel.

A döntés a tied.



Ha van véleményed, bátran oszd meg hozzászólásként akár itt, akár a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha pedig kíváncsi vagy hasonló bejegyzésekre, nézz körül oldalt a címkék között, sok hasonló, érdekes olvasnivalót találsz rólam és a gondolataimról.

Hogyan tedd tönkre a tökéletesen induló párkapcsolatodat?

Mindannyian követünk el kisebb-nagyobb hibákat a saját párkapcsolatunkban, amik fiatalabb korban hamar a kapcsolat végét jelenthetik. Előfordulhat, hogy tapasztalatlanok vagyunk, türelmetlenek, még nem tudjuk, hogyan is működik ez az egész, keressük a helyünket az emberek mellett. Ehhez állítottam össze egy 33 pontból álló útmutatót, és összegyűjtöttem, mi az, amivel garantáltan tönkreteheted néhány hónap, vagy ha kitartó típus vagy, akkor néhány év alatt a saját párkapcsolatod!

(Kép: Depositphotos)

Vigyázat! Néhol szarkazmust tartalmazhat!

1. Értékeld túl az újdonság varázsát, és várd el évek múltán is! Ha nem ugyanolyan a kapcsolat, mint az elején, kezeld úgy, mintha összedőlne a világ, és fogj a másikra minden változást!

2. Vedd természetesnek a másikat! Ő neked jár, nem pedig veled! Semmiképp ne legyél hálás, hogy veled van, neked nem kell semmi energiát belefektetned a kapcsolatba!

3. Terheld a másikat a testképzavaroddal! A férfiak imádják bizonygatni minden nap, hogy nem vagy kövér, és odáig vannak azért, ha nem tudod magad teljesen elengedni az ágyban! Szégyenlősködj minél többet, legyél frusztrált a hasad miatt, azt imádják hallgatni!

4. Ne fogadj meg semmit a te testalkatodra szabott divattippekből! Igaz, hogy tele van velük az internet, de ne, inkább ostorozd magad a másik előtt!

5. Bármibe is kezdesz, állj hozzá úgy, hogy úgysem fog sikerülni, majd várd boci szemekkel a megerősítést a másiktól! Bizonyára imád ellenkezni veled, és minden nap meggyőzni arról, hogy többet jelentesz neki egy 5 kg-os mosópornál.

6. Várd el tőle, hogy egy csapásra az életed minden területét rendbe hozza akkor is, ha te semmit nem változtattál az övén!

7. Az evés, az alvás, a cigi, és a másik fél majd megold minden konfliktust, neked nem kell foglalkoznod a problémákkal!

8. Tekintsd a riválisodnak az összes többi lányt/fiút! Gyilkold meg a tekinteteddel az összeset, aki rá merészel nézni a társadra, legyen az barát, munkatárs, vagy akár egy családtag! Sorold fel hetente többször, hogy te miért tartod jobbnak magad náluk, és tedd hozzá, hogy ugye?

9. Vádold meg, hogy lefeküdt másokkal! Minden nap megy dolgozni vagy iskolába, szóval gyanúsítsd meg minden nap, az a biztos!

10. Hasonlítsd őt a fejedben kitalált karakterekhez! Idegesítsd magad és őt is azzal, hogy már megint nem úgy viselkedett, mint Nagy Márk, vagy Cortez! Ez jót tesz a kapcsolatotoknak, hamarosan mindent rendbe fog hozni. Ha kifogytál a fiktív karakterekből, énekesekhez és YouTuberekhez is hasonlíthatod a barátod, az is jó, de ezeket ne mondd ki, csak a fejedben tedd!

11. Ijedj be a meghitt, intim pillanatoktól! Hülyéskedd el az összebújásokat, az őszinte, mély beszélgetéseket. Ilyenkor légy zavarban, és bombázd olcsó poénokkal a másikat, az tetszeni fog neki! Semmiképp se nyílj meg, ne add át a gondolataidat, ne mutasd ki az érzéseidet, arra ott vannak a barátnőid! A párkapcsolat csak másodlagos lehet.

12. Alkalmazz kettős mércét! Te nyugodtan járj el a barátaiddal, de őt ne engedd el sehova, vagy ha mégis, érezzen bűntudatot közben! Amit neked szabad, azt neki csak így legyen lehetősége megtenni! Csak ritkán add a tudtára, hogy gondolsz rá, épp akkor, amikor kedved van, vagy unatkozol. Neki viszont mindig helyzetjelentést kelljen adnia!

13. Ha problémád van a másikkal, semmiképp se vele beszéld meg! Fordulj máshoz! Anyukád, a barátnőd, vagy a kollégád bizonyára tökéletesen át fogja látni, mi a baj vele. Hagyd, hogy telebeszéljék a fejed, attól minden rendbe jön!

14. Válaszd le róla a tulajdonságait! Ne őt szeresd, hanem azt, hogy milyen szép/helyes/vicces/erős! Imádni fogja, ha csak bizonyos dolgait szereted, a hibáit pedig nem.

15. Hasonlítsd az exedhez! Lehetőleg hetente több alkalommal is nosztalgiázz róla néhány percet, ez közelebb hoz titeket!

16. Hasonlítsd magad az ő exeihez! Próbáld meggyőzni őt, hogy mennyivel jobbak voltak nálad, vagy épp ellenkezőleg: bizonygasd, hogy te jobb vagy az összesnél! Rendszeresen hozd őket szóba, akkor is, ha ő nem akar róluk beszélni!

17. Felidegesítettek az iskolában, vagy a munkahelyen? Összevesztél a szüleiddel? Vezesd le rajta! Okold őt a rosszkedvedért, sőt, mindenért, a dínók kihalásáig visszamenőleg!

18. Ne beszélj meg vele semmit nyíltan, egyszerűen, érthetően, tisztán, világosan. Soha, semmi esetre sem. Küzdjön meg a kis köcsög azért, hogy megbeszéljétek! Szenvedjen! Ő a hibás, találja ki, mi a bajod! Mondd, hogy semmi, rendben, oké, és közben flegmázz vele!

19. Büntesd azzal, hogy nem szólsz hozzá! Az előzővel kombinálva ez egy garantált út a kapcsolat javulásához. Megérdemli, hogy ne szólj hozzá!

20. Hiába laktok percekre, vagy legfeljebb 1-2 órára egymástól, veszekedjetek Messengeren! Semmiképp ne személyesen beszéljétek meg a gondokat, mindig Messengeren! Ha ő nem megy át hozzád, te minek fussál utána? Szívasd azzal, hogy nem válaszolsz neki, vagy csak egy-két szót írsz, és küldd el a barátnőidnek a képernyőfotót arról, ahogy szenved, és próbál a kedvedre tenni!

21. Sose tudd, hogy mit akarsz, de mindig hisztizz, ha nem kapod meg! Soha ne legyenek ötleteid, hogy hol kajáljatok és mit szeretnél enni; hova menjetek, milyen filmet nézzetek, mit vegyél fel, várj minden ötletet a másiktól! A férfiak imádják a döntésképtelen nőket. Ha pedig neked van kivételesen ötleted, és nem azt csináljátok, akkor hangsúlyozd ki, hogy mennyire önálló vagy, és kelts bűntudatot benne, hogy nem fontos neki a boldogságod! Az, hogy nincsenek önálló gondolataid, nincs saját véleményed, az az ő hibája!

22. Ha éppen nem beszéltek egymással, mert nem írtál vissza neki, célozgass a másik idővonalán! Ebből mindent érteni fog, és még azt is megbánja, hogy megszületett. Ez a legjobb megoldás egy nézeteltérésre!

23. Nyugodtan feledkezz meg arról, hogy egy kapcsolatban felmerülő probléma esetén 99% eséllyel mindkét fél hibás. Hibáztasd mindig a másikat! Soha ne forduljon meg a fejedben, hogy te is hibázhatsz, hiszen te mindent jobban tudsz, tévedhetetlen vagy! Panaszkodj sokat, sajnáltasd magad, attól majd megtörik, igazat ad, és minden a legnagyobb rendben megy tovább!

24. Ne hagyd élni! Csak akkor legyen ideje magára, amikor te éppen mással foglalod el magad. Ha éppen nem köti le semmi a figyelmed, telepedj rá, egy perc nyugta se legyen! Ha ő is elfoglalta magát közben, az nem érdekes, zavard meg nyugodtan, bármit is csinál!

25. Hagyd magára a problémáival! A depresszió és a többi lelki betegség csak humbug, nem érdemes vele foglalkozni! És különben is, lelki gondjaid csak neked lehetnek, a másiknak soha; a sírás meg a gyerekeknek való, nem a férfiaknak. Te megérdemelsz egy erős férfit, aki sosem törik meg!

26. Rendszeresen köss bele abba, amit csinál! Nem úgy szeleteli a hagymát? Nem úgy vágja a krumplit? Nem úgy hajtogatja a ruhát? Oltsd le, hogy az nem jó, hiszen ezeket csak egyféleképpen lehet végezni: úgy, ahogyan te! Neveld meg a másikat!

27. Gondolkodás nélkül fogadd meg a női magazinok párkapcsolatos tanácsait! A Stylemagazinnál, a She.hu-nál, és a Cosmonál ülő szerkesztők pontosan tudják, hogy nektek, abban a helyzetben, azzal a személyiséggel mit kell tennetek, mire van szükségetek, és még véletlen sem valami horoszkóp-szintű általános bullshitet írnak le, ami mindenkire igaz! Ezeket a cikkeket csakis és kizárólag nektek írják, személyre szabva. Ne kételkedj bennük, fogadd meg bátran!

28. Ha mindig ugyanazért veszekedtek, ne változtass semmin! Majd a másik változik, úgyis ő a hibás! Te csak a körülmények áldozata lehetsz, sosem vagy felelős semmilyen problémáért.

29. Zsarold meg azzal, hogy kárt teszel magadban! Attól majd jól megijed, és minden szipiszupi és harmonikus lesz a kapcsolatotokban!

30. Veszekedés közben ne azzal vitatkozz, amit mond, hanem vele! Hánytorgass fel minden korábbi dolgot, személyeskedj, alázd meg minél jobban! Ha nyilvánvalóvá válik, hogy igaza van, semmiképp ne adj igazat neki! Sajnáltasd magad, hogy neked mennyi mindent kell tenned érte, és mennyi dologban akar téged megváltoztatni. Erre bűntudata lesz, és engedni fog!

31. Nyugodtan hazudj, magától úgysem jön rá! Ha esetleg rájön, az se baj, minden nap ellőhetsz ezek közül egyet:

• nem vagyok féltékeny
• 5 perc, és készen vagyok!
• nem vagyok éhes (miután rájött, hogy igen, bosszúból edd meg a kajáját!)
• épp csak magamra kaptam valamit, nem készülődtem 3 órán keresztül
• nincs semmi baj

32. Sose legyél következetes! Amin az egyik nap nevetgélsz, azon másnap nyugodtan megsértődhetsz. A szavaidnak ne legyen súlya, másnap nyugodtan ellentmondhatsz saját magadnak, úgyse emlékszik rá a másik!

33. Miután belekényelmesedtél, vagy meguntad, szakíts azzal a szöveggel, hogy már nem érzed azt, mint az elején!

Az önsajnálat lufija

Ennek a bejegyzésnek akár azt a címet is adhattam volna, hogy ,,nem tudhatod, min mentem keresztül, ne ítélkezz!", beállíthattam volna egy síró kislányt borítóképnek, és berakhattam volna a hasonló írásaim közé, amiket a címkék között megtaláltok az élethazugságoknál.

(Kép: Shutterstock)

Bizonyos szempontból ez a legolcsóbb élethazugság. Nem tudhatom, min mentél keresztül. Ezzel nem lőhetsz mellé! Itt nincs vita, hiszen tényleg nem tudom, min mentél keresztül. Ezzel lezárod az utat az előtt, hogy vitatható legyen, hogy vajon az, ami történt veled, valóban annyira fájdalmas-e, valóban akkora okot adott-e neked, hogy most itt rinyálj, és sajnáltasd magad. Hiszen a nem tudhatod, min mentem keresztül ritkán folytatódik úgy, hogy megtudom, hogy mi az, amin az illető keresztülment. Ha nyilvánvaló lenne, hogy a kommunikált fájdalom mértéke egyenes arányban van az átélt traumával, akkor az illető azt mondaná, hogy ez, meg ez történt, de erről nem szeretnék beszélni semmiképp, vagy pedig egyszerűen elmondaná, hogy min ment keresztül. De nem teszi. Meghagyja az illúziót, és az arcomba vágja, hogy nem tudhatom, mielőtt még visszazökkenthetném a valóságba, visszaraknám a földre mindkét lábát, ne adj' Isten, segíthetnék. A kedvenc mondata azoknak a fiúknak, akik várják, hogy leszólítsa őket az Instagram-lány, miközben melankolikusan bambulnak kifelé az 1-es villamos ablakán. És kiváltképp a kedvenc mondata azoknak a lányoknak, akik megosztják, hogy ,,mindenki hagyja őket békén", aztán, ha megkérdezik tőlük, mi a baj, azonnal felhúzzák a horogra akadt, gyanútlan hozzászólót a csalira.

Mi a baj? :((( 

Azért nem adtam mégsem ezt a címet, mert a rendszeres, egész személyiséget átszövő önsajnálat túlmutat ezen az olcsó kifejezésen. Az önsajnálat egy lufi. Egy olyan lufi, amit valamikor, az általános iskola végén, vagy a középiskolában az első kapcsolatod végén elkezdesz felfújni. Fújod folyamatosan, bármilyen élmény ér közben, összpontosítasz, becsukod közben a szemed, belefeledkezel. Annyira beleéled magad, hogy elfelejtesz egy meghatározó dolgot ezzel a lufival kapcsolatban.

A húszas éveidben mindenképpen ki fog durranni.

Persze, az emberek különbözőek: van, akinek már 21 évesen kidurran, van, aki egészen 28-29 éves koráig fújja. Abban is különbözőek vagyunk, hogy ki mennyi önsajnálatot fújt bele: az egyik ember éppen csak kigömbölyítette, aztán maga pukkasztotta ki, mint egy uzsonnás zacskót, és jót nevetett a saját, évekkel ezelőtti szánalmas ,,fájdalmain", véresen komoly kapcsolatain, hibáin, kiszórta őket a földre, a lufimaradványt meg kidobta az első kukába, és élte tovább az életét, tele tanulságokkal.

És van az, akinek az arcába robban. Aki akkorára fújta, hogy már közlekedni alig lehet vele, nehezére esik találkozni a barátaival, nyomja a vállát, az egész testét, és egyszer csak akkora erővel durran ki, hogy jön a megijedés, sírás, kétségbeesés, ráadásul váratlanul. Megijedés a hirtelen jött változástól, sírás a tehetetlenségtől, és a kétségbeesés attól, hogy minden, amit 13-16 éves korodtól kezdve ebbe az óriási lufiba belefújtál, mostantól nem fog számítani, és egyáltalán nem befolyásol semmit.

Az a rengeteg idő, energia, gondolat, amit belefektettél az önsajnálatodba, egy pillanat alatt szertefoszlik. Nem számít már többet az olyan csúnya vagyok, 

nem számít többet az olyan kövér vagyok, nem számít többet az úgyse sikerül, nem számít többet az úgysem találnék jobbat nála. Hiába ordibálod mindenkinek, már senki nem figyel rád. Aki figyelni próbált rád, azt már ellökted, és a sorsnak nincs humora, nem fog gúnyos vastapssal gratulálni neked ehhez. Viszont, cserébe az arcodba robbantja ezt a lufit. Hiába fújtatsz, ez a levegő már nem gyűlik sehova, az egészséges, felnőtt emberek pedig legalább olyan hülyének fognak nézni a csúnya vagyok, nem érdemlek törődést stb. hallatán, mintha lufi nélkül imitálnád egy lufi felfújását.

A lufi akkor durran ki, amikor először kerülsz olyan élethelyzetbe, ahol egyáltalán nem számít, min mentél keresztül, hiszen nem lát senki. Az első olyan élethelyzet előtt kidurran ez a lufi, amikor tartósan rá leszel kényszerülve, hogy egyedül legyél a jövőd okozója, és ne a múltad következménye. Ez lehet bármi, egy szakítás, egy új vagy egy elveszített munkahely, egy hozzád közel álló ember elvesztése, egy költözés, egy rossz szokás egyik napról a másikra történő elhagyása, egy baleset. Vagy az első alkalom, amikor már nem tudsz szólni anyunak, hogy rakja tele a hűtőt estére, mert elköltöztél. Az első alkalom, amikor nem függsz senkitől, nem vagy kiszolgáltatva senkinek, és nem tudod senkinek elmondani, hogy egyedül vagy, mert valóban egyedül vagy. Amikor nincs könnyebb út, nincs kifogáskeresés, nincs szőnyeg, ami alá besöpörheted a problémáidat, vagy amin berepül az ablakon az Aladdinod,  akkor veszti el teljesen a jelentőségét az önsajnálat. Huszonévesen szembesülsz először olyan problémákkal, amiket sem a hiszti nem old meg, sem más nem fog helyetted. Neked kell hatni, alkotni, gyarapítani. Felelősséget vállalni a munkádért, a kapcsolataidért, önmagadért, a jövődért. Egyedül. Hirtelen abbahagyod a lelked vagdosását, és elkezdesz azon gondolkodni, hogy hogyan, ahelyett, hogy megéri-e.

Minél nagyobbra fújtad ezt a lufit, annál inkább fájni fog a felismerés, hogy egy önérzetes, saját problémáit ezerszeresére felnagyító, hisztis kisgyerek voltál egészen idáig, most meg valóban van okod a fájdalomra. Az, hogy a fájdalmad mögött egy tartalmas ok húzódik meg - amin keresztülmész, - és ezt már nem akarod mások felé közvetíteni, legalább annyira hirtelen érint, mint a gigantikus méretűre fújt lufi kidurranása. Vége annak, hogy legbelül arra vágysz, hogy azt lássák, hogy fájjon. A lufi kidurranása olyan dolog, ami valóban fáj. Onnan tudod, hogy valóban fáj, hogy hosszútávon sem érdekel, ha nem látja senki, és az sem, ha esetleg később sem fogja; hiszen a lufiban volt a sajnálat iránti vágyakozás. Ha pedig mégis segíteni akar valaki, nem teszed fel a kérdést, hogy miért törődsz velem, nem foglalkozol olyan dolgokkal, hogy csúnyának lát-e a másik, hanem, ha azt látod, hogy valaki erre a saját idejét, energiáját nem kímélve rájött, kielemzett téged, és segíteni szeretne, ott már nem jutnak eszedbe ilyenek; annyi tapasztalatod meg már van, hogy kihasználni ne hagyd magad mindenféle jöttment embernek.

Ha a lufi kidurrant, jó esetben már nem hagyod magad, mint ahogy korábban hagytad magad. Az önsajnálatot felváltja az önismeret, a szertefoszlásával pedig megszűnik a figyelemhiány mellett az önpusztítás és a kétségbeesett önigazolás-keresés is. Az önpusztítás esetében a vagdosás csak a jéghegy csúcsa. Persze, azt vesszük észre, azt kell címlapra tenni, mert az ostoba tömegember arra kapja fel a fejét, hiszen látványos! Az önpusztításnak viszont van egy kevésbé látványos, de sokkal károsabb formája, amikor az illető nem védi meg magát az olyan helyzetektől, amikben sérülhet. Ez tekinthető akár egy lelki vagdosásnak is. Folyton vagdosod a lelked, hogy figyeljenek rád.

(Általános iskolásoknak szóló oldal a Tumblrön. A Facebookon megosztva több ezren kedvelték.)

Felelőtlenül hagyod magad belemélyedni egy bántalmazó kapcsolatba, és nem szakítasz. Persze, hogy nem, hiszen hogy állsz magadhoz? Nem érdemlek törődést, szeretetet. A barátod pedig nem is szeret. Teljes az összhang, önigazolást nyertél! Minden egyes héten, hónapban meggyőznek arról, hogy nem vagy szerethető, ez pedig nagyon kényelmes, hiszen te is ezt gondolod magadról, és a másik megerősít, hogy igazad van! Igazán harmonikusnak tűnik. Ha egyenrangú partnerként tekintene rád a barátod, felemelne, segítene, támogatna, az teljesen ellentmondana mindennek, amit gondolsz magadról, hiszen magadat is képtelen vagy segíteni, felemelni, támogatni, és nem lenne összhang a te állításod és az ő érzései között. Ráadásul egy ilyen tökéletes love story nem érdekli a tömegembert! Ezt nem lehet elmesélni a barátnőknek, egy ilyen kapcsolatban nem tudod tovább fújni a lufidat, hogy mennyit bántottak, és neked mennyire rossz! Sőt, utólag sem tudnád szidni az exedet.

(Popzene.)

Te választottad, te mentél bele a kapcsolatba, te voltál az, aki bármikor megnyomhatta volna a szakítás gombot, de nem! Te keresztülmentél ezen is. Te segítettél neki, megtettél érte mindent, csak éppen azt nem, ami a legfontosabb: nem érezted jól magad, és nem léptél ki, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy rosszul érzed magad, hanem azt hazudtad magadnak, hogy jól érzed magad, és tűrtél. Ez egy jó sztori, ezzel mélyen le lehet kötni annak a figyelmét, akinek elmeséled!

A lélek vagdosása nem csak egy bántalmazó kapcsolatban nyilvánulhat meg. Nem csak az első kedves szónak vagy képes bedőlni, hanem az olcsó női magazinoknak, és kétségbeesel az első bőrhibád vagy striád láttán. Elkezded tépni a hajad, hagyod alávetni magad a hazugságoknak, és elhatározod hogy te leszel a világ első, boldog Cosmo-lánya, hiába látod magad körül, hogy boldogtalan az összes többi. Hazudsz az érzelmeidről. Elfojtod őket, úgy teszel, mintha valami törvény tiltaná, hogy sírjál, hiszen a sírás a létező legösztönösebb, legmélyebbről jövő érzelmi kitörés, legtöbbször megkönnyebbüléssel jár, kevesebb dolgot hagy benned, ami miatt sajnálhatod magad, kevesebb dolgot hagy benned, amire célozgathatsz másoknak. A problémákat nem mered egyedül felszínre hozni, akkor hozod felszínre egy részét, amikor mások ezt látják; addig elfojtod. Az ,,én nem sírhatok" azt jelenti, hogy egyedül nem mersz szembenézni a problémával, viszont szívesen szóba hozod, ha egy kis figyelemre van szükséged, egészen addig, amíg egy gyanútlan, tapasztalatlan ember nem kezd el érdeklődni, hogy mi a baj.

A barátnők, ismerősök sajnálata is egyfajta figyelem, viszont önmagában nem elég. Ha ők sajnálnak, az olyan, mintha kivennék a szádból a lufidat, és ők akarnák felfújni helyetted. Ez így túl egyszerű! Célzásokkal, félmondatokkal, vagy akár egy emojival rá kell venned a neked segíteni próbáló embert arra, hogy érdeklődjön, mi a baj, innentől kezdve pedig az történik, hogy a másik - főleg, ha tapasztalatlan, - megküzd azért, hogy sajnálhasson. 

(Senkinek sem szól, de kiteszi Instára, hogy senkinek sem szól! Érti mindenki az ellentmondást?)

Ha csak egyszerűen sajnál valaki, az nem jó! Attól gyengének tűnsz, és különben is, ez a te lufid! Ha viszont küzd azért, hogy segíthessen neked, azzal egyrészt letesztelheted, mennyire vagy fontos neki, másrészt addig is veled foglalkozik, törődik, te kötöd le a figyelmét, ráadásul így a legtöbben észre sem veszik, hogy gyenge vagy. Ha már korán sikerült olyan hatalmasra fújnod a lufidat, hogy látványossá válik, mi van benne, akkor nem hagyhatod csak úgy, hogy közelről megnézzék, beleolvassanak, mi van a fejedben! Nem hagyhatod, hogy az illető felszínre hozza a problémákat, amiket eddig elfojtottál. Nem hagyhatod, hogy tudják, min mentél keresztül. Még a végén kidurrantja a lufit, az meg fájna! Ne hagyd megismerni magad, hát az emberek csak bántanak! Ütsz, rúgsz, karmolsz - és csak azért nem harapsz, mert éppen fújod közben a lufit. Ha neked is fáj a másik embert ellökni magadtól, az se baj! Ezért is lehet sajnálni magad, jó helye lesz ennek is a lufiban.

Az önsajnálat egy biztos pont, és egy közösségi élmény. Biztos pont, mert ha azt mondod, ne törődj velem, vagy csúnya vagyok, annak két kimenetele lehet: a másik törődik veled, vagy szépnek tart, és teljesül az, amire legbelül vágysz.

(Ask.fm, szintén általános iskolások között terjedő kép.)

A másik kimenetel pedig az, hogy nem foglalkozik veled, vagy csúnyának tart; így viszont ismét önigazolást nyertél, és összhangba került a másik állításával az, amit állítasz magadról! Azt kimondani, hogy törődésre van szükségem, egy bizonytalan dolog, benne van a bukás lehetősége, hiszen előfordulhat, hogy a másik nem fog veled törődni, akkor pedig azt se kapod meg, amire vágysz, és még csak igazad sem lesz. Sokan tudnak ezzel azonosulni, és tökéletesen lehet bizonygatni akár közösen is, hogy más emberek mennyire nem tudják, min mentetek keresztül. Márpedig ha valamit többen mondanak, abban biztosan van valami; és nyugodtan hátra lehet dőlni, hiszen ha közösen gondoljátok ezt, így még inkább úgy tűnhet, hogy a húszas éveid sosem jönnek el, az igazság pedig sosem derül ki.

Ijesztő? Persze, hogy az, hiszen nem számítasz rá. Azt gondolod, hogy az önsajnálat örök érvényű. Azt gondolod, hogy minden örök érvényű, amit ebben a néhány, iskolás/egyetemi évedben átélsz. Minden ember élete egy kirakós, egy puzzle. Vannak, akik a hetven-nyolcvan évük darabjait szépen elhelyezgetik ezen a táblán, nézegetik, hogy hova illene a következő élmény, a következő gondolat, melyik darabot fogják meg legközelebb. Összerakják a képet, a végén pedig mosolyogva a magasba emelik, és összeesnek - az ismerősök, hozzátartozók pedig gyönyörködhetnek a tökéletes életképben, és sirathatják az alkotót. És van az a fajta hisztis-durcás kislány, aki

fog öt-hat darabot a nyolcvanas kirakósból, azokat nyomorgatja a táblához, beleharap, széttépi a körmeivel, üti-rúgja a táblát, és miután azt látja, hogy nem állnak össze a darabok, felváltva bömböl hangosan, és vonul el a sarokba egy LED-es tiarával a fején, hogy azért észrevegyék, és megnyugtassák, hogy ő egy érett, erős felnőtt, hisz elmúlt már 18.

Ezeket a darabokat viszont senki más nem fogja összerakni. Senki nem fog bemenni a szobába, elpakolni, rendet rakni utánad, visszarakni a játékokat a dobozába, és feltenni a polcra. Ezt a kirakóst mindenképpen neked kell kiraknod. Lehet, hogy homályos lesz a kép, lehet, hogy annyira semmitmondó lesz, mint az idézetes tetoválások túlnyomó része, de a végén mindenképpen össze fog állni egy kép. A darabok ráadásul különlegesek: mindenkinek másféle jutott. Nincs két ugyanolyan kép.

Ha belekerülsz egy élethelyzetbe, az nem a te hibád. Ha nem keresed a lehetőséget, hogy kiszakítsd magad belőle, az viszont már igen, és egy megfelelően nagyra fújt önsajnálat-lufi tökéletesen megakadályoz ebben. Azt mondják, az emberek között az intelligencia van a legjobban elosztva: mindenki azt hiszi, hogy egy kicsit több jutott neki, mint a többieknek. Szerintem ez a mondás sokkal jobban ráillik a fiatalkori fájdalomra. Mindenki azt hiszi, hogy neki sokkal-sokkal több jutott, mint a többieknek. Hogy neki ugyanaz jobban fáj, mint egy ugyanolyan érzékeny embernek, akivel ugyanaz megtörtént! Nagyon ritkán találkoztam olyan fiatallal, aki ne gondolná azt, hogy benne több fájdalom lakozik, mint másokban, és hogy az ő problémái sokkal nagyobbak, mint a többiek problémái.

(A vagdosás-jelenség.)

Van, akinek az egész fiatalkora egy hatalmasra fújt önsajnálat, akkora, ami mögül ki sem lát. Még. És nem én foglak ráébreszteni, nem én fogom kidurrantani ezt a lufit öt-tíz év múlva, hanem az, amik miatt most sajnáltatod magad. A körülmények. Persze előfordul olyan is, aki annyira megrémül a robbanástól, hogy ijedtében kér inkább egy hőlégballont, felnőttként meg már azt fújja fel, és ezzel tönkretesz még egy (két, három, vagy több) életet a sajátja mellett. Abba már beleférnek a gyerekek is. Az érzelmi fogyatékos szülők problémáját viszont már nem lehet ilyen egyszerűen összefoglalni.



Ha van véleményed, bátran oszd meg hozzászólásként akár itt, akár a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha pedig kíváncsi vagy hasonló bejegyzésekre, nézz körül oldalt a címkék között, sok hasonló, érdekes olvasnivalót találsz rólam és a gondolataimról.