Úgysem találnék jobbat | Úgyis találnék jobbat

Úgysem találnék jobbat!

Nála jobbat? Én? Nem, az kizárt dolog. Ő annyira jó ember! Szeret engem, és elfogad. Elfogadja az összes hülyeségemet, bénázásomat, szerencsétlenségemet. Ő az egyetlen, aki mellett felszabadult tudok lenni, ráadásul érzem rajta, hogy vágyik rám. Így, ahogy vagyok, kövéren, csúnyán. Bármiben számíthatok rá, mindenben segít nekem, szinte minden kívánságomat lesi, és ha rossz kedvem van, mindig megvigasztal. Annyira jó szülő válna belőle! Megbízható, törődő és figyelmes. Neki bármit elmondhatok, sőt, szinte szavak nélkül is megértjük egymást. Bármikor menekülhetek a karjaiba a problémáim elől, és meghallgat, megért, tanácsot ad. Amikor megyünk valahova, alig tudom rávenni, hogy ne hívjon meg, hiszen mindig szívesen fizetné a részemet. Mindent megtenne értem, akármekkora terhet képes lenne a vállára venni, hogy nekem könnyebb legyen.

Igaz, hogy vannak nála sokkal vonzóbbak, szexibbek is, de hát ő is elfogadja az én ocsmány külsőmet. Ez így működik: valamit valamiért. Egyébként annyira nem néz ki rosszul, de még magamnak sem merem bevallani, hogy mielőtt megismertem volna, biztos, hogy elmegyek mellette az utcán. Nem vettem volna észre, nem szúrtam volna ki őt, most meg szerelmemnek hívom. Valójában teljesen máshoz vonzódom, de hát kit érdekel? Én erős vagyok, és képes vagyok elfojtani a vágyaimat! Különben is, így legalább tudom hangoztatni, hogy én nem olyan vagyok, mint azok a felszínes emberek, hát nekem nem számít a külső! Lehet, hogy nem az igazi a szex, lehet, hogy néha mással álmodom, és olyan is előfordult, hogy más volt az első gondolatom reggel - de hát ő annyira jó ember! Képtelen lennék megbántani őt ilyesmivel. Ráadásul bemutatott a barátainak, társaságba vitt, felvállalt, mint a barátnőjét, ilyenkor pedig még értékesebbnek érzem magam mellette. Mivel ő se egy két lábon járó szexszimbólum, legalább kevesebb eséllyel csapják le a kezemről, így emiatt sem kell aggódnom.

Gondolatban már több százszor megcsaltam. Lett volna rá lehetőségem, hogy megtegyem, de nem. Nem ezt érdemelné. Már azért is bűntudatom van, mert másra vágyom, hiszen ő annyira jó ember! Pedig néha elgondolkodom azon, hogy egyáltalán miért vagyok vele. Miből fejlődött ki a kapcsolatunk? Kulcsszerepet játszott, hogy száz százalékig biztos voltam benne, hogy tetszem neki, de ezt nehezen ismerem be magamnak. Próbálok úgy tenni, mint aki mindig is érte epekedett, rá vágyott, egy ilyen emberre! Így könnyebb. Különben is, megérdemelné, hogy ezt érezze. Szükségem van arra a támaszra, amit nyújt nekem, és az érzésre, hogy minden nap szeretve vagyok. Ő egy biztos pont az életemben: tudom, hogy neki bárhogyan megfelelnék, és elnézné szinte bármilyen hülyeségemet. Mindig megnyugtat, és tőle esik a legjobban, ha azt mondja: minden rendben lesz. Persze, neki sem hiszem el teljesen...

A mi kapcsolatunk olyan, mint egy viszonzatlan, egyoldalú orális kényeztetés. Úgy tűnhet, ő van a középpontban, és nagyon jó neki - de valójában én irányítom minden porcikáját. Elveszem az eszét, elvonom a figyelmét, és kínosan ügyelek arra, hogy a számomra fontos dolgok felett egy pillanatra se vehesse át a kontrollt a kapcsolatban. Minden fontos döntés az én kezemben van, eközben pedig gondoskodom arról, hogy még gondolatban se vágyjon másra, ahogy néha én teszem. Minél több időt tölt velem, minél tovább csinálom, annál inkább a hatásom alá kerül, annál inkább ki vannak szolgáltatva az érzelmei, a hangulata, a vágyai, és mindezért még hálás is nekem! Addig jó, amíg függ az irányításomtól - hiszen csak addig érzem magam biztonságban. Különben is, szexszel szinte bármire rá tudom venni, nagyon egyszerűen befolyásolható; de mivel kedves vagyok, ezzel csak ritkán élek vissza.

Néha fontosabb neki a hobbija, mint én, meg azért néha bántani is szokott, de csak szavakkal. Ezek meg minden kapcsolatban megvannak, nem? Ez egy kapcsolat velejárója. Aranyos, amikor bocsánatot kér, szóval nem is akkora baj, hogy ilyen hullámzó a viszonyunk. Nem az számít, hányszor veszünk össze, hanem, hogy hányszor mondjuk ki: megoldjuk. Nem érzem magam a fellegekben tőle, de hát mihez kezdenék nélküle? És ő mihez kezdene nélkülem? Hiszen olyan önbizalomhiányos volt, mikor megismerkedtünk, érzem, hogy szüksége van rám, hogy kellek neki. Annyira jó ember - nem érdemelné meg, hogy kidobják, soha nem tudnám ezt tenni vele. Ezért inkább úgy teszek, mint aki a fellegekben jár, és csendben szenvedek, amikor egy kis időre egyedül maradok a gondolataimmal. Aki igazán vonz, aki igazán tetszene, akiről elolvadok, és akire legszívesebben rávetném magam, annak úgysem kellenék. Én olyat úgysem érdemlek meg, nem viselne el, hiszen egy rakás szerencsétlenség vagyok. Ráadásul egy olyan emberhez már alkalmazkodni kellene, mellette nem biztos, hogy minden lehetne úgy, ahogy én akarom. Inkább beérem ezzel. Én irányítok, ő pedig úgy tűnik, élvezi.

Nála úgysem találnék jobbat.

***

Úgyis találnék jobbat!

Áhh, nála jobbat bármikor. Amíg más párok párnacsatával, vagy kényeztetéssel kezdik a napot, ő hozzám se szól, amíg meg nem itta az első kávéját. Már korán reggel árad belőle az öngyűlölet: minden egyes kócba szerelmes tudnék lenni a hajából, és úgy érzem, mintha ezt minden egyes tincsével visszautasítaná. Inkább bamba arccal nyomkodja a telefont, miközben néha belekortyol a bögréjébe, aztán fogmosás, aztán meg már úgyis készülődni kell.

Jobb helyeken neki érzelmi biztonságot kellene nyújtania. Ugyan már! Egy pohár kakaónak sem tud biztonságot nyújtani, ha kedve tartja, ott hagyja félig töltve az asztalon. Néha egy hétig alig eszik, néha egy nap alatt felfalja a fél konyhát. Persze, van ami nem változik: folyton sajnálkozik a teste miatt, takargatja magát, frusztrált. Múltkor a strandon mellettünk egy pár felszabadultan vízibomba-csatázott, meg össze-vissza csiklandozták egymást, én meg majd' elsárgultam az irigységtől - nálunk ilyen soha nem történhetne. Az exemet nyolc évig csúfolták általános iskolában a teste miatt, mégis rám vetette magát már az első hetekben, és nem győztük lekapkodni egymásról a ruhát. De minden ember más. Ez egy másik kapcsolat, egy másik helyzet, én pedig tűrök. Főzni is nekem kell rá. Nem értem, otthon nem engedték szegényt a tűzhelyhez? Szívesen segítek neki, sőt, legszívesebben vele főznék, de mindig kiveszi a kezemből, vagy kioktat, lekezel, hogy azt nem úgy kell.

Ha jobban belegondolok, pontosan olyan, mint az anyja. Akaratos, irányító, és egy érzelmi zsarnok. Ha nem az van, amit ő akar, a földhöz veri magát, vagy megzsarol - amelyik éppen hatékonyabbnak tűnik számára, a lényeg, hogy végül az ő akarata érvényesüljön. Ha este veszekszünk, nem hagy elaludni, amíg nem adok neki igazat, hiszen meg van győződve róla, hogy mindent jobban tud, és mindent az ő előnyére magyaráz. Nem is a kialvatlanságom miatt aggódom, hanem amiatt, hogy ennek köszönhetően gyenge lesz eltérni az anyja mintáitól. Nagyon gyenge lélekben, hangulatfüggő, sértődékeny és labilis, ez pedig arra enged következtetni, hogy esélytelen, hogy később megváltozzon, hiszen ezeket magának sem ismeri be. Ha azt nézzük, hogy egy barátomat láttam jóízűen nevetni két kemoterápiás kezelés között, ez a gyengeség igencsak szánnivaló. Apropó, barátok! Belőlük nem maradt sok, hiszen az összeset elszigetelte tőlem különféle indokokkal.

Pedig én családot szeretnék. Gyerekeket, babázást, közös játékot, családi vacsorát, kalandparkot és karácsonyt fenyőfával! Ehhez képest most itt ülünk egymás mellett, és ki-be sétálok a kommunikációs zsákutcákból, amikbe belevezet. Amellett, hogy mindent megmagyaráz, képtelen beszélni kényes dolgokról, minden, ami kényelmetlen, napokkal, hetekkel, hónapokkal később derül ki. Úgy érzem, a kisállatának is jobban megnyílik, mint nekem - bár, vele többet is törődik. Ha megkérdezem, miért van velem, sosem tud rá igazi választ adni. Mások 100 napon keresztül részletezik, hogy miért szerelmesek a másikba, ő meg kiszúrja a szememet olcsó klisékkel, amiken még egy romantikus vígjátékban is elröhögi magát az ember. Tudja, hogy utálom a szeretlek szót, de csak azért is mondja. Hiába tartom intelligensnek, érzelmileg nagyon primitív szegény, szóval érthető, hogy csak így tudja kifejezni az érzelmeit, máshogy nem. De ha belegondolok, hogy más leszokik a dohányzásról a társa kedvéért, neki pedig ennyi is nehezére esik, mindig elgondolkodom, miért jó ez a kapcsolat nekem.

Hogy érzem magam mellette? Magabiztosan? Úgy, mint aki erőt sugároz magából? Dehogy! Egy gyámoltalan, kiszolgáltatott, elhanyagolt cafatnak érzem magam, akit felszedtek a földről. Egy szeretet-gépnek, akinek a torkába dobálják a pénzt, és néha megpaskolják, megölelgetik. Egy kelléknek, amit használnak; egy rongynak, amivel szétfolyó érzelmeket mosnak fel; egy tárgynak, ami kitámasztja az egyedüllét csukódó ajtaját. Így érzem magam mellette, ez az én szerepem ebben a kapcsolatban.

Erre pazaroljam a legszebb éveimet? Én egy értékes ember vagyok! Egy életszerető, hasznos ember, értékes tulajdonságokkal! Lehet, hogy valakinek én vagyok a legféltettebb vágya. Lehet, hogy valaki 100 napon keresztül képes lenne részletezni, hogy mennyire szeret. Lehet, hogy valaki képes lenne változni, lemondani bizonyos dolgokról, és olyan szerepbe rakni, amiben tevékenynek, hasznosnak, értékesnek érzem magam. Tényleg akarom ezt? Hozzá akarok tartozni? Vele szeretnék jegyesoktatásra járni hétről-hétre, az ő kezét szeretném megkérni, és szorosan fogni a legfontosabb pillanataimban? Őt akarom csodálni, rá akarok felnézni? Vele akarom átbeszélgetni az éjszakáimat múltról, jövőről, jóról és rosszról, boldogságról, természetről, mesterséges intelligenciáról, csillagászatról, elvekről, emlékekről és összeesküvés-elméletekről? Komolyan? Ugyan már! Még ma összepakolom a dolgaimat, lelépek, a kulcsot meg bedobom a lábtörlő alá.

Ennél úgyis találnék jobbat.



A kép az iStockról van.

Hogyan (ne) szakíts? - 16 gondolat szakítás mellé

Mutasd meg, hogy szakítasz, megmondom, ki vagy! Akár ez is lehetne a jelmondata ennek a bejegyzésnek. Mivel alig egy hónapra vagyunk a gólyatáboroktól és a tanévkezdéstől, itt az ideje beszélnem egy kicsit a szakításról. Most próbálsz úgy tenni, mint aki nem érti az összefüggést, igaz? Pedig a fiatalkori kapcsolatok végének leggyakoribb okai a megcsalás, vagy az, hogy már nem olyan, mint az elején, esetleg az egyik fél beleszeret valaki másba. Ezekre tökéletes alkalom egy új közösség, kollégium, tábor, vagy akár csak egy költözés egy másik városba. Az egyik, vagy mindkét fél mentális betegsége is gyakori szakító ok, ki fogok térni erre is.

Gyakori tévhit, hogy az a fél szenved jobban, akit kidobtak. Valójában az a fél szenved jobban, aki még szívesebben maradt volna a kapcsolatban, és aki jobban szerette a másikat. Ez lehet a szakító fél is. Mindhárom eddigi komoly kapcsolatom végén én kezdeményeztem a szakítást, szóval az alábbi gondolatokat úgy olvasd, hogy egy igazi profi tollából pattantak ki! Komolyra fordítva, többször is megtapasztaltam, milyen az, amikor hiába kötődöm jobban, nekem kell szakítanom. Az első alkalom után fél éjszaka sírtam, aztán egy ugyanúgy kinéző lány karjaiba menekültem; a második után elkezdtem hibát hibára halmozni, és a Tinderbe menekültem; a harmadik utáni éjszaka pedig pánikrohamom volt, és a(z akkor már volt) barátnőmnek kellett nyugtatgatnia, miközben összegörnyedve próbáltam túlélni. Mindhárom megviselt, de nem véletlen olvasod őket, azért az idő múlásával túl lehet rajtuk lépni. 

Hogy hogyan? Az alábbi 16 gondolat segíteni fog, hogy igazán felnőtt módra kezeld a szakítást!

1. A szakítás sérti a lelkedet és az egódat is, de inkább az egódat. Beszűkül a tudatod, csak arra tudsz gondolni, hogy nem voltál elég jó, bezzeg, ha elég jó lettél volna, akkor most esküvői ruhában dobálhatnátok egymást rózsaszirmokkal. Ez az esetek többségében nem igaz, egyszerűen félsz az egyedülléttől, dühös vagy, haragszol magadra, és nem tudsz mit kezdeni ezzel a hirtelen jött érzéssel és szeretethiánnyal.

2. Szenvedj! Ez most annak az ideje, komolyan. Abban a társadalomban, ahol Szabó Péter arénákat tölt meg, igencsak nehéz ezt elhinni, de a negatív érzelmek, érzelemkitörések hozzátartoznak az egészséges lélekhez. Sírjál, zokogjál, szedd ki a kanapé ülését, állítsd fel hosszában, támaszd a falnak és bokszolj vele! Ne fojtsd el, ne mondd azt, hogy nem érdekel, ne tagadd, hogy fáj. Egyrészt szánalmas és úgysem hiszi el senki, másrészt egészségtelen a lélekre nézve. Ez egy átmeneti állapot, amit fel kell dolgozni, senki nem süpped bele évekig, de minél inkább elfojtod, annál inkább meg fog mérgezni.

3. Az az idő, energia és pénz amit eddig kettőtökre fordítottál, most egyedül rád marad. Használd fel ésszel! Ilyenkor az otthoni semmittevés és a telefonnyomkodás a legrosszabb. Vegyél könyveket, olvass, kezdj bele új sorozatokba, vegyél kondibérletet, járj el futni, lépj be új Facebook-csoportokba, mozdulj ki, tölts több időt a barátaiddal, kirándulj, utazz el, tanulj valami újat, vagy maradj bent tovább a munkahelyeden, hogy még több pénzed legyen. Boldogságot nem fogsz tudni venni rajta, de egy kis félretett köteg sosem árt. Minél többet vagy otthon, egyedül, annál nehezebben fogod feldolgozni a szakítást.

4. A ruhavásárolgatás, az új frizura, a fű, vagy az alkohol nem fog segíteni. Utóbbit próbáltam, többet árt, mint használ, de hidd el, a többi sem megoldás.

5. Ha azt érzed, hogy na, majd most megmutatom neki, mit veszített! akkor nagyon rossz úton haladsz. Én a leghosszabb kapcsolatom végén annyit írtam ki Facebookra, hogy megtörtént az, amire senki nem számított. Mentségemre szóljon, hogy tini voltam, és kissé másképp használtam a Facebookot akkor, mint az elmúlt két évben. Az a baj ezzel a hozzáállással, hogy te itt egy következmény vagy, és nem az ok. Egy áldozat vagy, és nem a felelős. Nincs a kezedben az irányítás, a szakítás irányít téged. Ez az első napokban normális, de az ismerőseid nem feltétlenül kíváncsiak rá. 

Forrás: Tumblr. Mi más lenne?

6. Ami a külsőt illeti, mindenki pótolható. Ha aktívan nézelődsz a környezetedben, bulikban, Facebook-csoportokban, nem lesz nehéz leakasztanod egy hasonló külsejű lányt/fiút, mint amilyen az előző barátnőd, vagy barátod. Ha sikerül, hatalmas nagy királynak fogod magad érezni, különösen akkor, amikor lefekszel vele. Hasonló külső, mégis fel lehet fedezni, mégis új, mégis más, nem az a megszokott, amihez rossz emlékek kötnek! Amikor 19 évesen elkezdtünk közeledni egymáshoz egy ugyanolyan alacsony, duci, mosolygós arcú, sötét hajú és szemű lánnyal, mint amilyennel évekig jártam, én is azt hittem, hogy enyém a világ. A személyiséget, az azonos szeretetigényt és szeretetnyelvet viszont már nem ilyen egyszerű pótolni, és legtöbbször nem is sikerül.

Nem azt mondom, hogy ne csinálj ilyet, de semmiképp ne várj tőle többet néhány mozgalmas éjszakánál, hétvégénél. Arra jó, hogy megerősítsen abban, hogy létezik olyan ember a világon, akinek még kellesz, semmi másra nem. 

7. Semmiképp ne legyél könnyen kapható! Fiúként szembetűnő, hogy szakítás után lévő lányokhoz a legegyszerűbb közeledni, mert ők vannak a leginkább elveszve, kiszolgáltatva, könnyen hajlanak egy kis vigasztalásra. Te ne legyél ilyen! Ha mindenképpen szükség van egy-két jól sikerült éjszakára ahhoz, hogy megálljon az ingatag önértékelésed, akkor inkább várj vele néhány hetet. Attól, hogy szakítottál, nem kell, hogy azonnal mindenre kapható legyél.

8. Ne menekülj azonnal másik kapcsolatba! A társfüggőség egyértelmű tünete az egyik kapcsolatból a másikba való ugrálás, különösen, ha egyik miatt szakítasz a másikkal. Ez arra enged következtetni, hogy egyedül életképtelen vagy mind anyagilag, mind lelkileg.

9. Nem érdemes azzal pumpálnod az egódat, hogy a másik kivel jött össze utánad. Semmiben nem befolyásol. Ha az új fiú/lány rosszabbnak tűnik, az azt jelenti, hogy te is célpontja voltál az exed förtelmes ízlésének; ha jobbnak tűnik, akkor pedig érdemes újragondolni a szempontjaidat, amik alapján jobbnak tartod magadnál az új társat. Ha van a szempontok közt olyan, amivel tényleg érdemes foglalkozni, itt az ideje, hogy fejleszd magadat benne. 

10. Attól, hogy szakítottál, nem kell magamutogatós képekkel elárasztanod a Facebookot. Tudjuk, hogy most nagyobb szükséged van a lájkokra, de próbáld meg ezt személyesen elérni azoknál, akiknek a lájkjaira számítasz. Tartsd magad többre egy lájk-célpontnál! Hidd el, a személyes találkozás hatékonyabban segít feldolgozni a szakítást, mint hogy Pistike Kovács kedvelte a fényképedet.

11. Ne zárkózz el valakitől amiatt, mert ugyanannyi idős, ugyanaz a csillagjegye, ugyanazt a zenekart szereti, vagy ugyanolyan cipője van, mint annak, akivel voltál! Ne kezdd el szidni általánosságban az összes fiút/lányt, mert csak hülyét csinálsz magadból, és azt közvetíted vele, hogy rosszul választasz. Válassz a megfelelő szempontok alapján! (Lásd két ponttal lejjebb.)

12. Most, hogy egyedül vagy, itt az ideje egy kis önismeretnek. Ez a legjobb alkalom arra, hogy felmérd, hogy te mit csináltál rosszul, amit a következő kapcsolataidban másképp alakíthatsz. A szakításról - eltekintve a megcsalástól - 99 százalékban mindkét fél tehet, szóval jobban jársz, ha nem azt próbálod megmagyarázni, hogy miért hibás a másik, hanem megpróbálod felmérni, hogy te mekkora részt vállaltál a kapcsolat megromlásában. Veszélyes dolog azt gondolni, hogy te mindent tökéletesen csináltál, hiszen így a következő és az utána lévő kapcsolataidban is fennáll a veszélye, hogy elkövesd ugyanazokat a hibákat.

13. A legtöbb mérgező kapcsolat, és ezáltal szakítás megelőzhető lenne azzal, ha az emberek a megfelelő szempontok alapján választanának társat. Egy szakítást követő időszak tökéletes arra, hogy megkérdezd magadtól: miért vele voltam? Miért néztem fel rá? Mivel fogott meg? Ha nehéz megválaszolnod ezeket a kérdéseket, lehet, hogy olyan szempontok alapján választottad az exedet, mintha azt nézted volna, mennyire eladható a környezetednek; vagy mennyire szépen mutatna az ablakpárkányon dísznek. 

Amellett, hogy az emberek hajlamosak a segge, a mellei, a haja, a sapkája, vagy a tetoválásai miatt összejönni egy emberrel, gyakori az is, hogy egyszerűen csak a szeretethiányukat szeretnék enyhíteni valakivel, aki szebb, mint egy plüssmaci.

Én is fontosnak tartom a külsőt, de azt gondolom, vannak ennél fontosabb szempontok is. Néhány ötlettel segítek, hogy a következő társaddal jobban működjön a kapcsolat. Ha ezekre ügyelsz, kisebb eséllyel futhatsz bele olyanba, mint akivel szakítottál:

• mennyire szeret felelősséget vállalni/magyarázkodni (úgy hozta az élet, nem tehetek róla stb.)
• hogyan kezeli a konfliktusokat, problémákat, mennyire hajlamos az agresszióra, erőszakra, vagy játszmázásra
• mennyire szorgalmas, tettrekész (megelőzve ezzel azt, hogy egész nap otthon nyomjátok a telefont)
• mennyire hajlamos nyomkodni a telefont a társaságodban
• mennyire megbízható
• hogyan beszél a barátairól, mennyire változik meg a jelenlétükben
• mit tart fontosnak egy emberben
• mennyire vannak önálló gondolatai a környezetében történő dolgokról, közéletről, hajlamos-e szembemenni az árral
• mennyire önálló, ami a hétköznapokat illeti, többet kell-e utána takarítani, mint egy óvodás gyerek után
• mennyire hajlamos a függőségekre (alkohol, drog, videojátékok stb.)

Ezekkel sem lehet száz százalékig biztosra menni, de ha eddig nem gondoltál arra, hogy ebbe az irányba finomítsd az elvárásaidat, egy próbát megér. Vegyítheted a saját szempontjaiddal, feltéve, ha vannak, és nem annak a karjaiba dőlsz, aki elsőként dumálja le rólad a bugyit egy tükör előtt gyakorolt stand-up szöveggel.

Az is lehet, hogy mielőtt összejöttetek, túl sokat mutattál a testedből, és azért futott zátonyra a kapcsolat, mert a másik úgy jött össze veled, hogy nem látott belőled ennél többet:

14. A legjobb, ha egyáltalán nem jártok össze szexelni szakítás után, de ha mégis, csak akkor járjatok össze, ha érzelmileg már függetlennek érzed magad tőle! Visszakapni nem fogod így, más értelme meg nincs.

15. Bárki bármit mondott, kelleni fogsz másnak is. Más is szépnek fog tartani. Az is lehet, hogy még jobban, mint az előző.

16. Bármennyire nehéz, szakíts személyesen! Kevés nagyobb tahóság van annál, mintha valaki Messengeren vet véget egy párkapcsolatnak. Bármi is történt, add meg a tiszteletet a másiknak, és közöld vele személyesen, amit elhatároztál.



Szeretnél még párkapcsolatokról, emberekről olvasni? Kattints az emberismeret, vagy a párkapcsolat címkére még több hasonló olvasnivalóért!

A szerelem színei és a háromszög-elmélet

Az egyik kedvenc pszichológiával foglalkozó oldal, amit követek, a Psych2go nemrég megosztott egy érdekes képsort: Robert Sternberg háromszög-elméletét a szerelemről. Nekem nagyon megtetszett, és ezen fellelkesülve bemutatok nektek egy másik szerelem-elméletet is, ami egy kanadai tudós fejéből pattant ki.

Nézzük előbb Sternbergét!

Forrás: MY PSYCHOLOGY - Facebook

Sternberg szerint a szerelemnek három összetevője és hét fő típusa van. A három összetevő az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés, a hét típus pedig ezek kombinációiból áll össze:

Kedvelés/barátság: ha intimitás van, de szenvedély és elköteleződés nincs, az inkább kedvelés, mint szerelem. Ez lehet egy kibontakozó kapcsolat kezdete, de általában nem így alakul, és barátzóna lesz belőle.

Fellángolás: szenvedély van, de se intimitás, se elköteleződés. Ide tartoznak a crushok (bocsánat azoktól, akik utálják ezt a szót) és az egy éjszakás kalandok.

Romantikus szerelem: megvan az intimitás és a szenvedély is, de hiányzik az elköteleződés. Itt már testileg és érzelmileg is kötődnek egymáshoz a felek, ez egy gyakori szakasz komoly kapcsolatok elején.

Üres szerelem: a romantikus fordítottja. Itt az elköteleződés van meg, intimitás és szenvedély nélkül. A sok megromlott házasság, ami a gyerek, a ház, a megszokás stb. miatt maradt meg, mind ide sorolható.

Társas jellegű szerelem: intimitás és elköteleződés van, szenvedély nincs. Idős házaspároknál ez kielégítő lehet, fiatalabbaknál szerintem nem. 

Vak szerelem: van elköteleződés és szenvedély, de nincs intimitás. A My Psychology oldala Kim Kardashiant hozza fel példának, szerintem tökéletes. Az őt utánozni vágyók között is gyakori ez a típus.

Tökéletes szerelem: mindhárom összetevő megvan. Sternberg garantálja, hogy egy ilyen szerelem részesei legalább tizenöt éven keresztül gazdag szexuális életet élhetnek egymással. A pár tagjai el sem tudják képzelni, hogy más mellett esetleg boldogabbak lehetnének hosszútávon, sikeresen legyőznek minden akadályt, miközben egy percre sem engedik el egymást.

Sternberg azt mondta a tökéletes szerelemről, hogy fenntartani nehezebb, mint megtalálni, (ehhez mit szóljon az, akinek még megtalálni sem sikerült?) és, hogy nem tud állandó maradni. A tudós arra is figyelmeztetett, hogy kommunikáció nélkül a legnagyobb szerelem is elmúlhat. Ahogyan az embereket sem lehet a 16 MBTI-típusba betuszkolni, úgy a kapcsolatokat sem lehet ezzel a hét fajtával meghatározni, a legtöbb kapcsolat két típus között helyezkedik el.



A szerelem színei

John Alan Lee háromféle szerelmes embert, és háromféle érzést különböztetett meg, amit görög és latin szavakkal jelölt. Az Eros, a Ludus, és a Storge embertípusok érezhetnek Mania-, Agape- és Pragma-jelleggel a társuk iránt. Az elmélet értelmezhető úgy is, hogy az utóbbi három érzés az Eros, a Ludus és a Storge különféle kombinációiból áll össze.

De mit jelentenek a szavak?

Eros - sejthető, hogy ennek a típusnak bőven van köze az erotikához. Az eros típusú emberek szenvedélyesek, érzékiek mind a szexuális életet, mind az érzelmeket tekintve, szóval fontosnak tartják, hogy meglegyen a kémia. (Jelentsen ez bármit.) Én nem ez a típus vagyok, szóval azt sem értem, hogyan lehet első látásra szerelembe esni egy idegennel, de ez a típus képes rá.

Abban viszont együtt tudok érezni, hogy reménytelen idealisták, és folyton valami romantikus vagy szexuális élményre vágynak. Mások úgy láthatják őket, hogy irreálisak az elvárásaik a szerelemmel kapcsolatban. Naivak tudnak lenni, főleg, ha eközben kielégülnek a szexuális igényeik, és gyakran nem a partnerbe, hanem a szerelem érzésébe szerelmesek. Nem csalfák, de nem okoz gondot nekik szakítani, ha már nem olyan, mint az elején.

Ludus - ez latinul azt jelenti: játék. A ludus típusúaknak a szerelem egy valami, ami közben szórakozhatnak egymással, programokat csinálhatnak, de véletlen sem mélyülhetnek el. Könnyen előfordulhat, hogy egyszerre több partnerük is van, és egyiknek sem fedik fel a valódi érzelmeiket. Általában elvárják, hogy a másik is így álljon hozzá, és ne kötődjön jobban, mint ő. Ennek köszönhetően nem féltékenykednek, hiszen nem jelent gondot nekik, ha a másik is több vasat tart a tűzben.

Ahogy megfigyeltem, ezek azok az emberek, akiket érzékenyen érintett egy csalódás, és vagy bosszút akarnak állni a másik nemen, vagy egyszerűen csak képtelenek túllépni azon a bizonyos csalódáson, ezért érzelmileg bezárkóznak.

Storge - ennél a típusnál a szerelem barátságból alakul ki, és sokkal inkább a közös értékrend és érdeklődés tartja össze a kapcsolatot, mint a szenvedély. Érdekes, hogy Lee ezt a típust a családi kötelékhez hasonlítja. Hosszú házasságot általában ez a típus szokott megélni, de az sem ritka, hogy szakítás után képesek barátságban maradni a másikkal. Megfigyelhető némi birtoklási vágy, de nem túlzottan féltékenyek, csak éppen, amennyire kell, és általában csak komoly kapcsolatban hajlamosak a szexre. Mély bizalom, tisztelet, intimitás és fokozatos elmélyülés jellemzi ezt a típust.



Mania - ez éppen azt jelenti, ami elsőre eszünkbe jut róla: őrülten, birtoklóan, mániákusan szeretni a másikat. Erős birtoklási vágy, féltékenység, függőség jellemzi. A Wikipédia John Hinckley Jr.-t hozza fel példaként a mániához, aki azért próbálta meg megölni Ronald Reagan amerikai elnököt, hogy ezzel a tettel végre elnyerje Jodie Foster szívét. Ha belegondolok a környezetemben vagy az emlékeimben élő mániákus szerelmesekre, ez annyira nem is rossz példa. Az ilyenek szokták összeköltözésbe/eljegyzésbe/házasságba kényszeríteni a másikat érzelmi zsarolással, ráadásul a szex sem egyszerű velük, mert általában hisztisek az ágyban. Jellemzően nem tudják, hogy mit akarnak, a másiknak folyton bizonygatnia kell a szeretetét, mert kételkednek benne. Szerintük a szerelem része a fájdalom, a kettő nincs meg egymás nélkül. (Szerintem meg a mánia nincs meg önbizalomhiány nélkül, meg ennek azért van egy erős borderline-jellege is.)

Agape - az ideális szerelem. Az agape jellemzője, hogy a felek önfeláldozóak a másik érdekében, szélsőséges esetben pedig ez odáig is fajulhat, mint a Titanicban. Odaadás, gondoskodás, türelem, megértés és erős kötődés jellemzi az ilyen kapcsolatot, az egó pedig teljesen háttérbe szorul. Jobb adni, mint kapni - akár ez is lehetne a jelmondata. Persze, ennek is van hátulütője, az ilyen kapcsolatokban gyakran érezhetik magukat a felek nem elég jónak, és lehet bűntudatuk amiatt, hogy nem adtak eleget a másiknak. Szélsőséges esetben, vagy különféle mentális betegség esetén ez mártírkodásba fordulhat át, ebből szokott lenni az, amikor az egyik fél felhánytorgatja, hogy mit fel nem áldozott, és mit meg nem tett a másikért. Alapesetben viszont nincs féltékenykedés vagy birtoklás, és kielégítő szexuális élet társul hozzá.

Pragma - ez a típus általában úgy alakul ki, ha valaki ésszerűen, elvárások alapján választ társat magának, értékes dolgokat keres a másikban, akivel közösen tehetnek, küzdhetnek mindenféle life goalért. Az ilyen kapcsolatok általában hosszútávúak, de tekinthetőek unalmasnak a szenvedély hiánya miatt. Te adod ezeket az értékes dolgokat, én meg adom ezeket az értékes dolgokat, aztán elleszünk valahogy. Két politikus, vagy más híres ember házassága gyakran pragmatikus, és az olyan házasságok is ilyenek, ahol a feleknek fontos, hogy mit gondol a környezet. (Például, ha az illető nem házasodik szegény családból származóval.) Az ilyen kapcsolatokban a felek abban hisznek, hogy a jó szexuális élet kialakítható az évek során, és nem feltétlen kell hozzá a kezdeti egymásnak esés.

Ahogyan Sternberg típusainál, a szerelem színeinél sincsenek pontosan egyféle típusok, a valóságban a legtöbb kapcsolat valamelyik kettőnek a keveredése.



A Forrás a My Psychology Facebook-oldala és a Wikipédia, néhol beleejtettem a saját gondolataimat is. Érdekesnek találtad ezeket a típusokat? Szólj hozzá itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha pedig egy kis humorra vágysz, de közben szeretnéd jobban megérteni a párkapcsolatokat, olvasd el ezt.

Az elvált negyvenes

Miért ilyenek a mai fiatalok? Miért alakultak ki sztereotípiák a Z-generációval kapcsolatban? Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell nézni, kik nevelik fel a 2000-es évek gyerekei közül azt a réteget, akikre illeszkednek ezek a sztereotípiák. Mielőtt még fejest ugranánk egy félresiklott élet részleteibe, tisztázni szeretnék egy fontos dolgot. Az alábbi jellemrajz nem minden elvált, negyven és ötven közötti anyukáról szól. Az, amit most olvasni fogtok, azokról a nőkről szól, akikről tíz perc beszélgetés után a következő három dolog marad meg a fejedben:

• biztos, hogy túl van egy váláson,
• biztos, hogy elmúlt már negyven,
• jellemzőek rá az alábbiak.

Nem minden elvált, negyvenes nőt határoz meg a válása, a kora, és a gyereke, viszont azt érdemes szem előtt tartani, hogy azok is kivételnek hiszik magukat, akikre száz százalékban ráhúzható a következő leírás. Az egyszerűség kedvéért ezt a típust végig elvált negyvenesnek fogom nevezni.

Kép: Depositphotos

Az elvált negyvenes nem véletlen vált el - kommunikációs készsége mind a gyereknevelést, mind a párkapcsolatát tekintve szegényes. Egyetlen nyelven tudja megértetni magát a gyerekkel, ez pedig a pénz: a konfliktusokra a zsebéből, és nem a fejéből, vagy a szívéből talál megoldást, ráadásul erre nagyon büszke. Ő mindent megad a kis gyerekének! Vesz neki ruhákat, iskolaszereket, telefont, számítógépet, sőt, még eteti is! Mindegy, csak az adott dolog látványos legyen, és lehetőleg elterelje a másik gondolatait az érzelmi hiányról. Azzal már nem szokott dicsekedni, amikor a saját gyerekét okolja, hogy tönkrement a házassága, vagy, hogy nap mint nap szíve egykori választottja ellen hangolja őt. Arról már nem kell beszélni!

Az elvált negyvenessel olyan gyereknevelésről beszélgetni, mintha egy laposföld-hívővel beszélnél a csillagászatról. Mindig meg van győződve arról, hogy az ő módszerei tökéletesek és kétségbe vonhatatlanok. Pszichológiai és fejlődés-lélektani könyvek egész sora állítja az ellenkezőjét, de hát ő tökéletes, és a gyerekét is tökéletesen neveli! Ennek a gyereknek mindene megvan, mindent megkap, jó dolga van, úgyhogy csönd legyen! Nagyon jellemző az elvált negyvenesre, hogy

soha, semmilyen körülmények között nem ad igazat a gyerekének,

még akkor sem, ha mások előtt derül ki, hogy a gyerek gondolkodik jól. Mindent jobban tud! Képtelen elismerni, ha a gyereknek van igaza, hiszen ezzel kiderülne, hogy tulajdonképpen a gyerek neveli fel őt, és hősnőnk valójában egy iskolás érzelmi szintjébe kapaszkodik - alulról. A pénz mellett egyetlen nevelési eszköze ez az áltekintély, amire a korától eltekintve semmi alapja nincs, hiszen életvitele nemhogy példaértékűnek, de még csak értékesnek sem mondható. Semmi tiszteletre méltó dolgot nem tett hosszú évtizedei során, így nevelésképpen ezt az elnyomást kénytelen választani, hiszen máshogy nem tudná házimunkára utasítgatni a gyereket a gép elől minden hétvégén.

Az elvált negyvenes mindig igyekszik úgy tenni, mint aki mindenhez jobban ért, de az első okostelefonos alkalmazásfrissítéstől idegbeteggé válik, és azonnal a gyerek segítségét kéri. Azt gondoljuk, később meghálálja a szakértelmet? Dehogy! Inkább a gyerek minden mozdulatába beleköt, legyen szó főzésről, mosogatásról, vagy bármi másról, ami valójában az ő dolga lenne: ne úgy csináld, azt nem úgy kell, hagyjad, majd én megcsinálom. Ezzel rendszeresen elfojtja a kibontakozó önértékelést, önbizalmat a gyerekben, különösen a lányokban, de hát tudjuk, az elvált negyvenes mindent megad a gyereknek, úgyhogy a tökéletes nevelés nem is lehet kérdés.

Az átlagszülő amellett, hogy önfejű, legalább ennyire ostoba is. Bár neki az érettségi is alig lett meg, képes a gyerekét érzelmi terrorban tartani a jobb jegy érdekében. Sem a középiskolai, sem az egyetemi felvételi rendszerrel nincs tisztában, neki igazából mindegy is a pontszám, csak el lehessen dicsekedni a szomszédnak, a munkatársaknak, meg a rokonoknak. Az nem zavarja, ha közben a gyereknek alvászavara van, fél az emberektől, vagy az előző bekezdésben leírt módszerrel szétmorzsolta az önbecsülését, ha közben a többieknek lehet dicsekedni a jegyekkel! Ötöst hozzon haza, az a lényeg! Az ilyen nőnek lételeme a hivalkodás, a dicsekvés, és különben is, mentális betegségek nem léteznek, ez biztos megint valami tini hülyeség. Ha esetleg évente egyszer eljut az Operaházba, vagy valami divatos helyre, azonnal hivalkodni kezd, és az összes ismerősének elmeséli, egyre színesebben.

Az elvált negyvenes minden más embertípusnál kétségbeesettebben hajkurássza a boldogságot. Gyakran frusztrált és vásárlásfüggő. Ő csak végre boldog akar lenni a sok szenvedés után, de fogalma sincs, hogyan, ezért bármiben meglátja a lehetőséget. Mindegy, csak kapjam már meg, ami jár nekem! Ez lehet egy fogyasztógép, egy Mindenegybenblog cikk a legújabb diétáról, egy horoszkóp, egy Szabó Péter előadás, és bármilyen spirituális, ezoterikus, áltudományos ökobio baromság, vagy rosszabb esetben az alkohol. Az elvált negyvenes sosem vallaná be magának, hogy hajlamos az alkoholizmusra, pedig minden más embertípusnál hajlamosabb. Mivel egyetlen kifejezési eszköze a pénz, boldogtalanságát gyakran a pénz hiányára fogja, de valójában egy havi egymillió forintos fizetés sem tenné boldoggá. Ha egyetlen egy kívánsága lehetne, azt kívánná, legyen sok pénze a semmiért. Egy tökéletes nap számára egész napos lustálkodással, online játékkal, cigivel, zabálással, alvással telne, miközben a gyerek csinálna helyette mindent: bevásárlást, főzést, mosogatást, mosást, teregetést, takarítást, cigitöltést. Később csakis egy tehetős családból származó fiút tudna elképzelni a lánya mellé, hogy aztán neki se legyen ilyenekre gondja, neki se kelljen sokat dolgoznia, és nyugodtan görgethesse a Facebookot a kanapén egész nap. Más jövőképe nincs, a lányából pedig többet nem mer kinézni, még a végén kiderül, hogy valamiben jobb, mint ő! Az elvált negyvenes energiáinak nagy részét az emészti fel, hogy a legkisebb szembejövő problémával is képtelen bármit kezdeni, de közben mindvégig el kell játszania, hogy ő minden helyzetet megold.

Az elvált negyvenesnek folyton kell a megerősítés, hogy jó szülőnek higgyék, hiszen mélyen belül ő maga is érzi, hogy nála nem sok rosszabb van. Gyűlöli magát, a testét, a döntéseit, az érzéseit, érzi, hogy élete nagy részét elpazarolta már. Gyűlöli a korát, nagyon gyakran viccelődik azzal, hogy ő belül húsz éves, és pont azzal a komolysággal állítja, hogy ő húsz éves, mint amilyennel azt mondja a gyereknek: ,,azért, mert én azt mondtam". Gyenge szembesülni azzal, hogy ő valójában már csak egy elunt, eldobott feleség, akinek az alkoholista építőmunkásokon kívül már senki nem udvarol. Gyűlöli a munkáját is, belefásult már, ott is szid mindent és mindenkit, és ez hazaérkezés után sem hagy alább, hiszen az egész napos tűrést valakin ki kell egyensúlyozni. Mérhetetlenül irigy a lánya leendő életére, pontosan tudja, hogy neki sikeresebb élete lesz, hiszen előtte még ott vannak olyan lehetőségek, amik számára már nem léteznek. Retteg a gondolattól, hogy néhány év múlva a lánya kevesebb munkával több pénzt fog keresni, mint ő, szíve szerint örökké kis irányítható iskolásként, házicselédként tartaná otthon a gyereket. Rossz szemmel nézi, ahogy önállósodik. Képtelen szívből örülni a gyerek sikereinek, igazából csak a saját dicsekvési lehetőségét látja bennük, nem az ő sikerélményét.

Bosszúból, irigységből, vagy maradiságból, de az elvált negyvenes minden erejével a saját szokásait erőszakolja rá a gyerekre. Ha bármit másképp csinál, az nem jó! Azt nem úgy kell! Próbálja rajta keresztül megvalósítani azt, ami neki nem sikerült, miközben gyűlöli saját magát - érdekes paradoxon. Minden második mondatával levagdossa a gyerek szárnyait, megcsonkítja az önbecsülését, aztán magából kikelve esik neki, hogy miért nem sikerült neki valamilyen feladat. Képtelen az önreflexióra, olyan soha nem történhet, hogy a lánya felé fordul, és elismeri, hogy hibázott.

Kép: Depositphotos

Egy negyvenes nő korát tekintve még bőven lehetne szexi és vonzó, de az elvált negyvenest a személyisége, viselkedése, és a mérhetetlen életuntsága megakadályozza ebben. Teljesen megszűnt nőként létezni, és amikor ez tudatosul benne, bepánikol, esetleg sápítozik, hogy a negyvenes férfiak fiatalabbat és szebbet választanak helyette.

Szerinte nincsenek ,,normális" férfiak,

bár ő maga semmit nem tesz azért, hogy megismerjen egyet. Azt gondolja, elég csak a ház előtt cigizni melegítőben, hiszen köztudott, hogy a normális pasik mindig az unott arccal cigiző, gyereküket utasítgató, állandóan panaszkodó, életunt mőkhöz szoktak odamenni ismerkedni. Képtelen elismerni, hogy ő maga semmit nem tudna nyújtani egy normális pasinak, sőt, a válást is teljesen a volt férjének a nyakába varrja. Nem zavarja, hogy a párkapcsolati hibák 99%-áról mindkét fél tehet, ő váltig állítja, hogy mindent tökéletesen csinált. Mivel ő tökéletes, ezért képtelen bármilyen kompromisszumra, hát ő nem változik meg egy pasi kedvéért! A gyerek kedvéért meg főleg nem, pff, hát, ő csak egy gyerek. A gyereknek kell változni az anyja kedvéért, sőt, adjon hálát, hogy megszületett, és ilyen fantasztikus édesanyja van.

Az elvált negyvenes mindig, minden helyzetben áldozat. Ő nem tehet semmiről, nem felelős semmiért, vele csak úgy megtörténik minden! Őt a volt férj, a főnök, a sors, a körülmények, az élet, az Orbán-kormány, vagy a Soros tette tönkre. Képtelen elismerni, ha ő hibázott, ha ő hozta a rossz döntést, különösen a gyerek előtt. Mindig más a hibás! A gyereknek azt kell hinnie, hogy az anyja hibátlan! Mivel mérhetetlenül lusta és életunt, mind jogilag, mind érzelmileg, mind anyagilag képtelen kilábalni a válásból, sőt, előfordulhat az is, hogy évekig húzódik a vita a gyerek láthatásáról.



Lassan felnőnek azok a gyerekek, akiket már hét-nyolc éve arra használtak, hogy lájkokat gyűjtsenek a szülőnek. Önreflexióra képtelen, hibáikat elismerni nem tudó, felelősséget semmiért nem vállaló, érzelmi analfabéta, elvált negyvenes anyukák nevelik a 2000-es évek gyerekeit. Mégis mit várunk tőlük? 

Hogy ők maguktól megtanulnak magukba nézni?

Hogy megtanulják elismerni a hibáikat?

Hogy felelősséget vállalnak a szavaikért, a tetteikért, a döntéseikért?

Hogy mély emberismerettel, megfelelő szempontok alapján választanak hosszútávra társat?

Hogy megtanulnak beszélgetni, és nem mizuval indítanak?

Hogy megtanulják a helyükön kezelni az érzelmeiket?

És mégis kitől? Mert otthon nem ezt látják, az iskolában ez nem menő, az Instán szintén nem ezt látják, az utcán pedig ez szintén nem menő.

Aki felelős lenne ezért, és akinek a kezébe kellene vennie az irányítást, az most éppen kint szívja a cigit a ház előtt és panaszkodik a szomszédnak, vagy Candy Crushozik, és közben a normális pasira vár.

Mennyire vagy KIÁBRÁNDÍTÓ?

Nem keresnek a fiúk randi után? Folyton rosszul sikerülnek a találkozóid? Szívesen változtatnál, de fogalmad sincs, milyen irányba indulj? Akkor a blog történetének első tesztje éppen neked szól! Felelevenítem az ifjúsági magazinok klasszikus tesztjeit, ahol pontok gyűjtésével ismerheted meg jobban magad. Rám jellemzően ez kicsit nagyobb szabású lesz, szóval maximálisan 100 pontot tudsz gyűjteni. Ne feledd: a teszt lényege, hogy minél kevesebb pontod legyen, hiszen az jelenti azt, hogy vonzó vagy, míg, ha közel kerülsz a 100 ponthoz, inkább kiábrándító!

A teszt teljesen szubjektív, amit itt olvashattok, az az én ízlésemnek felel meg, nem kollektíven a fiúkénak. Előfordulhat, hogy téged imádnak a fiúk, de ha a legtöbb, amit adni tudsz, az a szépséged, a mosolyod, és az aranyosságod, akkor készülj fel a pontzáporra, mert nálam nagyon könnyen magadra ismerhetsz.

Kép: Shutterstock

Kezdhetjük? Elő a számológépekkel, hiszen a teszt végén jön az értékelés!

• Ezotériában, chemtrail-jellegű összeesküvés-elméletekben hiszel, vagy a homeopátiás szerekben, esetleg trénerhez jársz. (2 pont)
• Azt gondolod, hogy bármit megtehetsz, bármit elintézhetsz, neked mindent szabad, rád nem vonatkoznak szabályok, te valami törvényen kívüli vagy, egyszóval: nárcisztikus vagy. Hogy ezt azzal indokolod, hogy szép vagy, különleges vagy, az teljesen mindegy, elég az ebben való hit. (3 pont)
• Gyakran viselsz erős, élénk színű rúzst. (2 pont)
• Gyakran célozgatsz arra, hogy elégedetlen vagy a testeddel, hogy fogynod kellene, vagy, hogy csúnyának tartod magad, esetleg kevésbé értékesnek, mint a többi lányt. (3 pont) (Ha duci vagy, az nem ér pontot, csak az önostorozás, célozgatás!)
• Megjegyzést teszel másokra az utcán, akik kevésbé előnyösen öltöznek, vagy más testalkatúak, esetleg nem a legjobb helyen dolgoznak (építkezés, utcaseprés stb.) Igen, tudom, a blogon én is beszólok a dohánybolti eladóknak, le kellene róla szoknom, viszont személyesen soha nem viszonyulok lekezelően hozzájuk sem. Ha te igen, akkor: (3 pont)
• Gyakran használsz idegen szavakat a magyar megfelelőjük helyett. Angol nem ér, azt én is szoktam! Olyanokra gondolok, mint a kettős érzés helyett az ambivalens érzés, állandó helyett a konstans. Baromi idegesítő, olyan, mintha okosabbnak akarnád feltüntetni magad, és valamit ezzel kompenzálnál. Akarom mondani, ellensúlyoznál. (1 pont)
• Dik, gyá és geci szavak használata. (3 pont) (Ide még berakhattam volna a 'vágod' és a 'kajak' szavakat is, de nem akarok túl szigorú lenni.)
• Többet káromkodsz, mint én. (2 pont)
• Rendszeresen az exeidről van szó. (3 pont)
• Tetoválás van a karodon, a kulcscsontodon, ujjadon, dekoltázsodon. Elég az egyik. Különdíjas, ha arról szól, hogy ellened tizenévesként összeesküdött a világ, téged mindenki bánt, és neked mennyire rossz; de te erős vagy, és megmutatod mindenkinek, hogy mennyire nem fogsz megtörni a hátralévő hatvan évedben. Idézet a legjobb, imádom! (3 pont)
• Piercing van a szád mellett, oldalt. (3 pont)
• Kockás a hasad. (1 pont) (Fene egye a válogatós ízlésemet már!)
• Általánosítasz. Szerinted a férfiak szemetek, a korosztályod idióta, a helyes fiúk nagyképűek, a vörösek meg jók az ágyban, és meggyőződéssel hiszel abban, hogy ez tényleg mindegyikükre vonatkozik. (2 pont)
• Szerinted én is olyan vagyok, mint a többi. Ezért nem nyílsz meg, elfojtod előlem az érzelmeidet, hiszen már vagy húsz fiú átvert, és tuti, hogy én is éppen abban sántikálok, hogy átverjelek! Védekezésképpen néha beflegmulsz, meg várod, hogy hátha én majd jobban megnyílok, és úgy közelebb kerülünk egymáshoz. (3 pont)
• El tudja vonni a figyelmed egy kisállat egy fontos beszélgetés, vagy ismerkedés közben. (2 pont)
• Előrébb helyezed a kisállatot, mint egy embert. Fontosabbnak tartod a fellépést az állatkínzás ellen, mint az emberkínzás ellen. (2 pont)
• Előre megbeszéled egy barátnőddel, vagy anyukáddal, hogy hívjon fel fél óra után, és ki tudjon menteni a találkozóról. (5 pont) (Van ennél megalázóbb? De komolyan! Ez arra enged következtetni, hogy egyedül képtelen vagy megmondani, ha valami bánt, vagy nem tetszik. Biztató...)
• Az egész találkozót olyan mértékben széttrollkodod, szétpoénkodod, hogy nem is ismerlek meg, nem is tudok meg rólad semmi fontosat, hiszen amint elmélyülne a beszélgetés, beletrollkodsz. Védekező mechanizmus, a legaljáról. (2 pont)
• Tesztelgeted a türelmem, vagy azt, hogy mennyire vagyok befolyásolható, rávehető, engedékeny. Manipulálni próbálsz. Elhiszem, hogy érdekel, de igazán megvárhatnád, amíg olyan helyzetbe kerülünk, nem kell erőltetni. Ha nem tudsz várni, akkor: (3 pont)
• Viccesnek találod a lökdösődést, csapkodást, vagy azt, hogy kirántasz valamit a kezemből. Fizikailag agresszívnek, erőszakosnak tűnsz. (5 pont) (Más az, ha már hónapok óta együtt vagyunk, és csapkodjuk egymás fenekét, mint elsőre rángatni a másikat, vagy hasonló.)
• iPhone-od van. (1 pont) Ha nem iPhone-od van, de reggelente összebújás helyett a telefonodért nyúlsz, nem lehet veled úgy elmenni kajálni, hogy ne fotózd le; és programot szervezni úgy, hogy ne csekkolj be, akkor nyugodtan írd be magadnak ezt a pontot. Ha iPhone-od van, akkor pedig mindenképp.
• Látványos rajongója vagy egy nemzetközi ruha-, ékszer-, vagy autómárkának. Neked ez fontos, meghatározó. (2 pont)
• Túl sok kiegészítőt hordasz, úgy nézel ki, mint egy karácsonyfa. (2 pont) (Nekem erről mindig az jut eszembe, hogy szex előtt vajon mi a sorsuk? Hazaérünk, az ölembe veszem, ledobom az ágyra, és akkor... várj, a nyakláncom! Elkezdünk hevesen csókolózni, oldalra fordítja a fejét... várj, a fülbevalóm! Elkezdem vetkőztetni... várj, a karkötőm! És amikor meglátom az óráját, meg a bokaláncot, eszembe jut a volt barátnőm, aki semmilyen ékszert nem hordott, és elmegy a kedvem az egésztől, mert vele csak úgy egymásnak estünk, és kész, őt meg meg kell pucolnom, mint valami répát.)
• Rendszeresen füvezel, vagy más cuccot tolsz. Ha nem akarsz rávenni, hogy én is csináljam, akkor néha belefér, de lehetőleg, ne legyen az életed része. Az alkohollal valamivel elnézőbb vagyok, nem gond, ha egyszer-kétszer fognom kell a hajad, de rendszert ebből se csináljunk. (2 pont)
• Az időt, amit azzal tölthetnél, hogy téged megismerlek, azzal töltöd, hogy folyton történeteket mesélsz az unokatestvéredről, a kutyádról, a hörcsögödről, a szomszédodról, a takarítónőről, a háziorvosodról. Őszintén, elsőre ez egyáltalán nem érdekel, én azért mentem el, hogy téged megismerjelek, meg amúgy is nehezen viselem a small talkot. (3 pont)
• Nyomkodod a telefonodat, százával mutogatod a képeket a galériádból, esetleg elkezdesz hangosan zenét hallgatni. (Te jó ég!) (3 pont)
• Jellemzően helytelenül írsz. (3 pont)
• Facebookon a Rozsdás Rákolló, vagy az Élet Iskolája van beállítva a munkahelynél, vagy a tanulmányoknál. (1 pont)
• A képeiden a melleid, vagy a feneked vannak a középpontba helyezve, pucsítasz, csücsörítesz, vagy dobálod a hajad. Bármelyik elég. Különdíjas, ha erre fel még hangoztatod, hogy nincs normális pasi, mind ugyanolyanok, mert az összes csak meg akar dugni. Guess why! (3 pont)
• Szerinted létezik olyan, hogy magyar rap, és hallgatsz ilyesmit. (2 pont) (Külföldi rap nem ér pontot, és a slam poetry sem!)
• Snapback sapkát hordasz. (1 pont)
• New York-jeles sapkát hordasz. (2 pont)
• Képtelen vagy megfogalmazni, mit keresel egy férfiban. Azt a pluszt keresed. Azt a valamit. És, ha nincs meg az a valami, akkor ennyi volt. Igénytelen vagy, nincsenek kifejezett igényeid, elvárásaid a férfi személyével, viselkedésével szemben, akivel találkozol. Nem kiegyensúlyozott férfira vágysz, figyelmesre, elszántra, határozottra, tökösre, céltudatosra, intelligensre, megfontoltra, erősre, olyanra, akinek jó a dumája, akitől lehet tanulni, vagy bármi hasonlóra, hanem te valamire vágysz. És te magad sem tudod, mi az a valami. Itt arról van szó, hogy neked nem számít az ember, hanem a show-műsor számít, amit előad. Ennél a fajta önzésnél nincs ezen a listán kiábrándítóbb. (5 pont)
• Kelleted magad, szexizel, harapdálod az ajkaid, próbálsz úgy nézni. Affektálsz, nyávogsz. Bitch, please, muszáj ezzel kezdeni? Tényleg egy állatnak nézek ki, aki beéri ennyivel? Ha tetszel, akkor a természetes viselkedésedre is fel fogok izgulni, ha meg nem, akkor ezekkel még inkább ellenszenvessé válsz. Semmi értelme, szánalmasnak tartom és megalázónak. (1 pont)
• Ha mesélek valamit, minden történetre rá akarsz kontrázni, túl akarsz licitálni mindent. Te nagyobbat láttál, te kevésbé féltél, te messzebbre mentél, te bátrabb voltál, veled minden sokkal jobban megtörtént, mindenkit ismersz, mindenhez értesz, mindent láttál már. Oké-oké, elismerlek, te vagy a jó, de most már hazamehetek? Uncsi. (3 pont)
• Lájkolod a Szabadon Ébredőket, vagy a Mindenegyben blogot. (2 pont) (Ha becsületes vagy, ezt a két pontot a Blikknél, Borsnál, Ripostnál is behúzod. Nem kell egyenként, elég csak egyszer.)
• Tudom, volt már tesztelés, de ha szóban, vagy írásban azt teszteled, hogy vajon mennyire lennék nyitott más lányokra, és ezt olyan aljas módon teszed, hogy biztatsz arra, hogy vonzódjak inkább hozzájuk, miközben belül azt reméled, hogy bizonygatni fogom, hogy hozzád ragaszkodom, az újabb (3 pont). Az ilyen furfangos lányok szoktak aztán világraszóló féltékenységi balhékat csapni, ez garantálja az iszonyú erős birtoklási vágyat. Köszi, kihagyom.
• Konditermi tükörben pózolsz, és nyilvánosan megosztod a képet. (1 pont)
• Szakadt nadrágot hordasz. (1 pont) (Feslett, vagy rojtos nem ér!)
• Snapchat filteres képeket osztasz meg. Kutya, virág, őzike, whatever. (2 pont)
• Aránytalanul sötét szemöldököd van, és olyan vastagra rajzolod, mint az M7-es. (1 pont) Szóval, mondjuk, szőke haj mellé ilyenre, vagy vastagabbra:

• Szoliba jársz. (1 pont)
• Nem fogadod el, ha előreengednek az ajtóban, vagy felajánlják, hogy vigyenek valami nehéz dolgot helyetted, mert nem a középkorban élünk. Elutasítod a gondoskodást, törődést arra hivatkozva, hogy erős nő vagy, akinek soha nincs szüksége másokra. (2 pont)

Na, mennyi lett? Jöhet az értékelés

81-100 pont - Ha valami csoda folytán el is jutnánk a találkozásig, valószínűleg tíz perc után sikítva, a fülemet fogva rohannék hazáig. Nálam nem sok esélyed lenne, de az Anikó-show vagy az Éjjel-Nappal Budapest tárt karokkal vár, szerintem szívesen fogadnának, jó helyzetből indulnál a szereplésért!

61-80 pont - Van nálad rosszabb, de te is pontosan érzed, hogy ez így nem az igazi. Még mindig védekezel, még mindig képtelen vagy átadni magad egy másik embernek, még mindig kommunikációs zsákutcákba fojtod a vitákat, még mindig nem tudsz kezelni egy párkapcsolatot. Ne erőltesd, nekem ehhez nincs türelmem.

41-60 pont - Ehhez sincs, de talán másnak már van. Nem vagy elveszett ember, de nem lennénk túl jó hatással egymásra. Egy nagyobb közösségben, csoportban valószínűleg már nem oltanánk szanaszéjjel egymást, ha nem jutottál el hatvanig.

21-40 pont - Nem rossz, nem rossz! Melletted már kibírnék egy teljes napot! Húsz-harminc pont környékén esélyed nyílik arra, hogy úgy láss, amilyen valójában vagyok, vagyis, hogy kényelmesen érezzem magam melletted. Van még mit változtatni, de nem vagy teljesen összeférhetetlen, főleg, ha nem közelíted meg a negyvenet.

5-20 pont - Gratulálok, te egy főnyeremény vagy! Nagy eséllyel egy élmény lehet veled az ismerkedés, és a párkapcsolat is. A legtöbb helyzetet jól kezeled, a hétköznapok is jól telhetnek melletted, figyelsz a másikra, kellemes társaság vagy. Ha egyik ötpontos sem igaz rád a három közül, akkor nincs mit tenni, csak hátradőlni, és várni a megfelelő fiút! Biztosan meg fogod találni, sokan vágynak arra, amit adni tudsz, sőt, az is könnyen lehet, hogy már elkeltél.

0-4 pont - Csak képzelj két nagy barna szívecskét a szemeim helyére. Holnap tali az ékszerbolt előtt!

Te hány pontot értél el? Van olyan dolog, ami számodra nagyon kiábrándító ismerkedéskor, vagy az első találkozón? Esetleg olyan, amit részemről túlzónak érzel? Oszd meg a gondolataid itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!

11 hasznos magyar influencer a fiatal lányok előtt

Az olyan embereket, akik a hangsúlyt a tartalomra, a teljesítményre, az értékre fektetik, nehezen lehet eladni. Nehezen lehet belőlük Coca Colát, McDonald's-ot, Starbuckst csinálni, hiszen a jól eladható termékeknél nem az üdítő, a hamburger, vagy a kávé minősége a lényeg, hanem maga a brand. Az emberek nem érzik kényelmesen magukat a "társaságukban", az olvasó nem érzi otthonosan magát, ha ők mosolyognak vissza a címlapról. A tömeget egyáltalán nem foglalkoztatja az, ami nem megbotránkoztató, nem látványos, és nem mindenáron azon van, hogy illúziókkal váljon értékessé, hanem már önmagában az. Ezért volt nehéz dolgom, amikor össze akartam szedni a fiatal lányok előtti 40 legkártékonyabb magyar influencer után néhány hasznos magyar példaképet.

(Forrás: Getty Images)

Amikor a ,,sztárgyárak", tehetségkutatók elkezdenek embereket felfuttatni, vagy amikor a nagy YouTuberek elkezdenek kis YouTubereket promózni, általában a legjobb vásárlóerőt, a fiatal lányokat célozzák meg. Nekik elsősorban az érzelmeikre lehet hatni, ezért is gyakori kellék a kisállat, a baba, vagy a jótékonykodás, és ezért kerülnek előtérbe a botrányok, magánéleti balhék, kudarcok, hiszen ezek kattintást, azonnali érdeklődést váltanak ki, míg a sztárok egyszerű emberekre jellemző, hétköznapi dolgaira, vagy a gondolkodást igénylő, mélyebb tartalomra kevesebb ember fogékony. Az, hogy nincs Instagramom, nem követek YouTubereket, és vaktában tapogatózom az iskolások mostani példaképei között, tovább nehezítette a dolgomat, ezért megkérdeztem néhány fiatalabb lányt, hogy szerintük kik az igazán hasznos példaképek 2018-ban. Senkitől sem kaptam ajánlást, úgyhogy nem vállaltam be, hogy kimondottan a leghasznosabb influencerekről írjak nektek, de kiválasztottam tizenegy olyan embert, akinek az ismertsége mindenképpen jó hatással van a követőkre, kedvelőkre, róluk pedig ABC-sorrendben olvashattok.

Bagi Iván

Nem tudhatjuk, min ment keresztül? Dehogynem! A népszerű humoristáról, íróról, költőről szülei lemondtak, nevelőintézetben nevelkedett, gyerekkorától kezdve pánikbeteg, néhány hónapig hajléktalanként élt a Nyugatiban, és még ugyanabban az évben megnyerte a Magyar Rádió nyolcévente megrendezett humorfesztiválját. Azóta a legnépszerűbb tévécsatornákon szórakoztatja a nézőket főműsoridőben, nyolc könyvet írt, nemrég pedig költészettel kezdett el foglalkozni.

Annak ellenére, hogy tévésztár, régóta rendkívüli türelemmel, higgadtsággal kezeli az olcsó női- és bulvármagazinok megkeresését. Sok interjút adott, ahol részletesen, harag és botránykeltés nélkül beszélt gyerekkoráról, fiatal éveiről. Érezhető, hogy nem sajnálatot akar kiváltani az emberekből, hanem azért beszél ezekről, hogy egy pozitív példát állítson fel a nézői elé, és azt is fontosnak tartja, hogy ne csak a humoros tévészereplőt lássák benne, hanem azt is, amilyen a hétköznapokban. Egy ideig engedte, hogy cikkezzenek a tervezett esküvőjéről, a súlyáról, az utóbbi években viszont már csak humorral, vagy komolyabb témával kapcsolatban szerepel a közéletben.

Számos politikust, közéleti személyiséget kiválóan karikíroz, Baló György-paródiája pedig bearanyozta a gyerekkoromat.

Gera Zoltán

Aki a 2016-os EB-n ismerkedett meg ezzel a tapasztalt, irányító szerepben játszó focistával a képernyőn, nem feltételezné, hogy mennyire mélyről jött. Gera a 90-es években a rendszerváltás utáni kilátástalan, elhanyagolt, jövő nélküli, lakótelepi gyerekek életét élte: iskola helyett játékterembe járt, szipuzott, kilencéves korától kezdve dohányzott, és még gyerekként szokott rá az alkoholra. Pécsen élt, a ,,Kertvárosban", az ország egyik legnagyobb, és egyben legrosszabb hírű panel lakótelepén. Arról álmodozott, hogy bűnöző lesz, ,,igazi maffiózó, akitől mindenki retteg, aki betörésből és verekedésből él", és ehhez gyerekként a társasága is megvolt: a felsőbbévesek minden rosszba belevitték a gyújtogatástól kezdve a betörésen át a járókelők kirablásáig.

Tizenhat évesen aztán belátta, hogy ez az életmód nem vezet sehova, és elhatározta, hogy visszatér kiskori szenvedélyéhez, a focihoz. Több szempontból is hátránnyal indult, egyrészt alig játszott korábban egyesületben, csak a lakótelepen focizott a többiekkel; másrészt a sziputól betegesen soványra fogyott. Tehetségére, labdakezelésére viszont hamar felfigyeltek, ezért szerződést ajánlottak neki a másodosztályú Pécsnél. A piros-feketék az egyik első osztályú csapat csődje miatt 2000-ben, szezon közben hirtelen az élvonalban találták magukat, Gera pedig rendszeresen bevette az ellenfelek kapuját, amivel felkeltette a Ferencváros érdeklődését.

A 21 éves játékos nyáron már zöld-fehérben lépett pályára, és rögtön az első meccsén, az első félidőben gólt lőtt. Innen már nem volt megállás: továbbra is feltűnően sovány volt, de küzdeni akarása miatt a szurkolók rendszeresen a pályára követelték. 22 évesen bemutatkozhatott a magyar válogatottban, két év múlva pedig ráadták a csapatkapitányi karszalagot. 2003 nyarán egy híres nemzetközi focis magazinban szerepelt azzal a sztorival, hogy

több külföldi csapat is rengeteg pénzt ajánlott érte a Fradinak, de ő akkor mindenáron maradni akart.

A következő szezonban aztán 17 góljával bajnoki címig, és Magyar Kupa-győzelemig vezette a zöld-fehéreket, és egyértelművé vált, hogy tehetsége kinőtte a magyar foci színvonalát.

A következő tíz évet Angliában töltötte, ahol a West Bromwich és a Fulham csapatában játszott. Mindkét csapatban közönségkedvenc lett, Magical Magyarnak hívták, szakértők beválogatták az angol első osztály álomcsapatába, a Fulhammel pedig Európa Liga-döntőt játszott. 2014-ben tért vissza a Ferencvároshoz, és most, 39 éves korában is aktív játékos. Ha azt nézzük, hogy édesapja 56 évesen(!) is kapusként játszott még egy megyei csapatnál, bízhatunk benne, hogy Zoltánt is sokáig látjuk még a pályán.

 

Hais Dorottya

Országos műugró-bajnok, Oscar-díjas film főszereplője, és néhány napja lélekben már középiskolás: Hais Dorka igazán reménykeltő jelenség a tizenéves lányok között. A versenysport mellett kaszkadőrködik, a színészet mellett szinkronizál, és a Mindenki című, Oscar-díjas alkotás mellett egy HBO-n futó sorozatban is szerepelt.

Miután a Mindenki bekerült az Oscar-díjra jelölt öt legjobb film közé, Dorka azt mondta egy interjúban,

ugyanúgy viselkedik, mint előtte, nem hozza fel sehol a témát.

Valószínűleg a szülei is szerepet játszanak ebben, de a közösségi médiafelületeit nézegetve érződik, hogy külön figyelmet fordít arra, hogy az emberek számára ő ne Dorka, az Oscar-díjas film főszereplője legyen, hanem Dorka, a lány, akit felvettek a gimibe, ahova jelentkezett. Az, hogy egy ennyire fiatal lány ennyire a helyén kezeli a hirtelen jött ismertséget, több, mint példaértékű.

A színészet mellett a sportban is sokoldalú: műugrásban néhány hónap után országos bajnoki címet szerzett, gyerekként pedig szertornában és úszásban is országos bajnok lett. A filmszerepek és a sport már most, 13-14 évesen országos ismertséget hozott neki, később mégsem ezekkel szeretne foglalkozni, inkább sebész lenne, vagy műsorvezető. Reklámarcként beleállt a Cartoon Network egyik kampányába, ahol az iskolai bántalmazás ellen emeltek hangot - szerintem nem túl nagy sikerrel, de ez egyáltalán nem Dorkán múlt, hanem az ötleten.

Bízzunk benne, hogy megmarad ugyanennek a hétköznapi, de végtelenül tehetséges és sikeres lánynak, és továbbra se dől be annak, ,,hogyan legyen önmaga", hanem a jövőben is az eredményei maradnak a középpontban.

Hajdú B. István

A tapasztalt, ikonikus sportriporter kiváló háttérrel indult, hiszen az ország első számúnak tartott középiskolájába, a budapesti Fazekasba járt. Jellegzetes humoráról, ötletes spontán meglátásairól ismert, amire hamar felfigyeltek az M1-nél. Igazából őt tekinthetjük a Bajnokok Ligája hangjának, amióta így hívják ezt a kupát, - az 1992-93-as szezon óta - Hajdú B. rendszeresen közvetíti nekünk a meccseket, sokszor a döntőt is rábízták. 2000-ben a foci-eb döntőjét, 2006-ban vb-döntőt közvetített, és több magyar olimpiai sikert is az ő hangjával tudunk azonosítani.

Faragó Richárddal közösen többször is őket kérték fel arra, hogy legyenek a FIFA játékának magyar hangjai. Bár ő maga sosem volt profi focista, néha amatőr szinten pályára lép. Három éve az M4-nél dolgozik, a BL-meccseken továbbra is hallhatjuk a hangját, és valószínű, hogy a nyári foci vb-n is szórakozhatunk sajátos közvetítési stílusán.

Kapás Boglárka

Részt vett három olimpián, a negyedikre készül; több számban is országos csúcstartó, mégsem arról hallunk, hogy éppen együtt alszanak-e az edzőjével. Kapás Bogi karrierje igazán példaértékű, hiszen testileg-lelkileg különbözik a többi, nemzetközi szintű úszótól, és így is folyamatosan sikeres tud maradni. Testalkata nagyban eltér a tipikus NDK-s úszónőkétől, nincsenek széles vállai, óriási háta, első két olimpiáján még az 50 kilót sem érte el. Ami pedig a viselkedését, médiamegjelenését illeti, érdemes összevetni Hosszú Katinkáéval, és hamar rájövünk, miben rejlik a különbség.

A pekingi olimpián, 15 évesen még nem tudott utat törni a felnőttek között, de két évre rá megszerezte Magyarország első ifjúsági olimpiai bajnoki címét. A legutóbbi, riói olimpián bronzérmet nyert, Európa-bajnokságokon pedig rendszeresen a háta mögött hagyja a mezőnyt.

Laktózérzékenyként a magyar tej reklámarca lett, az úszás mellett pedig pszichológiát tanul. Néhány hónapja azt mondta, a 2020-as olimpiáig úszik, később pedig sportpszichológiával szeretne foglalkozni.

Liu Shaolin Sándor

Magyarország első téli olimpiai bajnokcsapatának legnépszerűbb tagját két hónapja kapta fel a közvélemény, pedig Liu Shaolin Sándor már évek óta a világ gyorskorcsolyázóinak élvonalába tartozik. Hamar kinőtte a magyar mezőnyt, 17 évesen már Európa-bajnokságon szerzett érmet a felnőtt váltóval, nem sokkal később részt vett az oroszországi téli olimpián, azóta pedig minden évben elhozott egy-egy aranyérmet valamelyik világversenyről.

Barátnője egy öt évvel idősebb angol lány, aki szintén gyorskorcsolyázó, sőt, világbajnok. Tavaly a Sunday Times az év brit sportolónőjének választotta meg. Idén lesznek három éve együtt, szóval fájhat a rajongó lányok szíve. (Kapás Bogi miatt meg az enyém.)

A világbajnok váltó többi tagját is hasznos influencernek tartom, de Knoch Viktornak nincs Instája, Burján Csaba alig posztol, így csak a Liu-testvérek tudnak nap mint nap hatással lenni a követőkre.

Milák Kristóf

A tavalyi vizes vb legnagyobb magyar meglepetése egy 17 éves fiú, Milák Kristóf lett: 100 méteres pillangóúszásban ezüstérmet nyert egy országos csúcsot jelentő időeredménnyel. Megverte példaképét, Cseh Lászlót, és a nagy esélyesnek tartott Chad le Clost is. Bár a felnőttek között is megállja a helyét, kora miatt nem sokra rá a junior-világbajnokságra is elutazott a tengerentúlra, ahol négy aranyérmével ő lett a legeredményesebb úszó a fiúk közül. 

A budapesti felnőtt vizes-vb után készítettek vele egy interjút, ahol nagyrészt az úszásról volt szó. Semmi botrány, semmi balhé, csak egy tárnoki iskolás sráccal beszélgettek, aki éppen legyőzte a gyerekkori példaképét a világbajnokságon.

,,Nem így gyűjtöm a lájkokat. Most rengetegen üzentek ezt-azt, ezresével jönnek a lájkok, de én az ilyeneket kizárom az életemből, egyszerűen nem foglalkozom velük."

Insta-profilja sem nyilvános, és a Facebookján sincs semmi botrányos megosztás kívülállók számára, de bizonyára nem luxusautók, pucér nők, fegyverek, vagy nagy mennyiségű készpénz társaságában pózol, legalábbis nehezen tudnám elképzelni. Egyszerű, kiegyensúlyozott családból származik, és ő az egyik legjobb példa arra, hogy a visszafogottság, a szerénység bizony párosulhat nagy önbizalommal. Az, hogy világsztárnak tartja magát, jól megfér amellett, hogy arról beszél, korábban szívatták a nagyobbak, és, hogy nem érdekli a pénz. Ezt egyébként nem csak saját magáról állítja: edzője, aki egyben a tanára is, szintén világsztárnak tartja őt, és látja benne a leendő olimpiai bajnokot.

Nagy Viktor

A világbajnok magyar vízilabdacsapat kapusa már 143-szor vehette fel a jellegzetes piros sapkát, még sincs olyan ember, aki unná a jelenlétét a képernyőn. Az egész vb-résztvevő vízilabda-válogatott teljesítménye példaértékű, de Nagy Viktor az, aki beleviszi a személyiségét, a hétköznapi oldalát a játékba, és látványos megnyilvánulásokkal hívja fel magára az ellenfél és a néző figyelmét. A magazinok nyelvén mondva: ő megvalósítja önmagát. Az érzelmeit nem fojtja vissza a kamera előtt, a tavalyi BL-döntő utolsó pillanataiban elsírta magát örömében. Persze az ellenfelekkel szembeni heves kommunikáció részben pszichológiai hadviselés is.

A magazinoknak nem ad túl sok alapot a szerepeltetésre: a medencén kívül ő egy egyszerű szolnoki családapa, aki egyébként Bajnokok Ligája-győzelemre vezette a város csapatát és amúgy világbajnok. Ő is a 2020-as tokiói olimpiáig szeretne játszani, később pedig kapusedzéssel foglalkozna.

Reisz András

A felvidéki tájszólásáról elhíresült meteorológus maga a megtestesült önmegvalósítás. Reisz Andrást bármelyik újság bármiről kérdezte, mindig azt mondta, amit ő maga gondolt, fontosnak tartott, a túlzottan bulvárjellegű kérdéseket pedig visszautasította, celebkedést sem vállal.

András amellett, hogy állandó szereplője a TV2-nek, kutató, és egyetemi tanár is. 2000-ben vették fel az ELTE-re, és saját bevallása szerint nagyon örült annak a koszos kolinak, ahol lakott, hiszen a családja nem tudott volna megengedni magának egy albérletet. Többször is beszélt arról, hogy imádja a vonatokat és az utazást, és a szabadidejének akkora részét tölti ezzel, hogy nincs is túl sok barátja. Egyébként is emberkerülő, magának való típus, ráadásul hajlamos nagyon magas elvárásokat támasztani a környezete, és saját maga felé is. Korábban kritizálta a természettudományos felsőoktatás gyengeségét, és azt is, hogy a globális felmelegedést démonizálják, és száz százalékig biztosnak állítják be a köztudatban. Az m1-gyel szemben is ellenérzése van, éppen ezért - mert van véleménye, vannak sajátos meglátásai. Magával szemben is erős kritikát gyakorol, például, zavartan fogadta, amikor a Bors szavazásán a legszexibb férfi időjárás-jelentőnek választották az olvasók.

Rizsavi Tamás

A fiatal mozdonyvezető és fotós mind a munkája, mind a hobbija területen példaértékűt alkot. Mindkét tevékenységet hatalmas lelkesedéssel végzi annak ellenére is, hogy a vezetőfülkében mások élete múlhat rajta, a magaslati fotózásoknál pedig a sajátja forog kockán. Egy kicsit úgy érzem, a fotózással ő azt valósítja meg, amit egyszer én is szeretnék megvalósítani az írással: a hétköznapjainkat, a környezetünket mutatja be egy egészen új szemszögből. Tamás már egész fiatalon olyan képeket készített, amik újságokban, könyvekben, naptárakban jelentek meg, az országos ismertséget pedig a Facebook-csoportok hozták el neki. Szívesen mászik fel hidak, tornyok, épületek, akár a Parlament tetejére is, hogy onnan fotózza a fővárost, híre pedig külföldre is eljutott, két éve interjút adott a Daily Mailnek.

Tény, hogy Tamás ismertségében nagy szerepet játszott a látvány, és a képei gyakran hatásvadászok, de ehhez nem csak bátorságra, engedélyre, fényképezőgépre, és képszerkesztésre van szükség, hanem a meglátásaira is. Ha egy lány pucér képekkel akar lájkokat gyűjteni, elég csak másoktól ellesett pózokba vágnia magát, és megmutatni magából minél többet, de ha valaki a városi fotóival szeretne népszerűvé válni, ott saját magának kell észrevennie a lehetőségeket, és elképzelni a fotókat, hogy hogyan mutathatnának a legszebben, még mielőtt azok elkészülnének. Szerepet játszik az időjárás, a nap állása, ezekkel mind-mind számolnia kell a fotósnak, ami jóval több önálló teljesítményt, szépérzéket, és kreativitást igényel.

Széll Tamás

A Michelin-csillagos éttermet is vezető szakács két éve lett igazán ismert, amikor a nemzetközi szakácsversenyen, a Bocuse d'Or-on megnyerte csapatával az európai fordulót. Azóta tévéműsorokban, reklámokban szerepel, a személyével pedig egy kicsit közelebb hozza a gasztronómiát a hétköznapi emberekhez.

Tamás még a gyakornoki helyén ismerkedett össze hat évvel idősebb mesterszakácsával, akivel azóta is egy párt alkotnak, és ma már közös éttermet vezetnek. (Vajon miért tartom nagyra az olyan embereket, akik néhány évvel idősebb nővel vannak?) Nem sokkal azután, hogy a közös éttermük megnyílt, a Facebookon ő maga állt szembe a nagyjából 10 százaléknyi elégedetlen hozzászólóval, és pontokba szedve, érvelve válaszolt a problémáikra. Erre nem minden ismert ember képes.

Közérthető gyorstalpaló bántalmazó kapcsolatokhoz

Sok hosszú bejegyzésem van, ez most nem lesz az. Az elmúlt hónapokban egyre többen tesznek fel ultrahangos képet a Facebookra olyan kapcsolatokból, ahol tudom, hogy valamelyik fél érzelmileg zsarolja, elhanyagolja, megcsalja, lábtörlőként használja a másikat, ezért úgy döntöttem, írok egy kiegészítést ehhez. Ez egy viszonylag hosszú, fiktív beszélgetés egy sráccal, és igyekeztem benne a lehető legtöbb szempontból megvizsgálni a bántalmazó párkapcsolatokat, néhány fontos dolgot pedig abból a cikkből fogok áthozni ide.

A ,,klasszikus" bántalmazás, ami eszünkbe jut, amikor kimondjuk ezt a szót, egyre inkább előtérbe került, mint jelenség, egyre többet foglalkozunk vele. Azt, hogy Pista bácsi este hazamegy a kocsmából, és megveri Manyi nénit, már egyre inkább lenézi a közvélemény. Most, hogy sikerült civilizálódnunk, és felfognunk, hogy ez rossz, azt kellene megértenünk, hogy a bántalmazás egy ennél tágabb fogalom. A párkapcsolati bántalmazás jelentős része lelkileg és szóban történik. Ez lehet az ütés-rúgás előjele, de nem feltétlenül jár együtt a kettő, ha pedig nem fajul tettlegességig, akkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. A szóbeli bántalmazás annyira tág fogalom, hogy a csend is kimerítheti; gondoljunk arra, amikor a gyerekek azt játsszák egy kiközösített osztálytársukkal, hogy levegőnek nézik.

Az, akit éppen bántalmaznak, azért nem segíthető ki egy ilyen kapcsolatból, mert nem tekint magára áldozatként. Vagy azért nem, mert azt állítja magáról, hogy ő egy igazi farkas, aki már mindenen keresztülment tizen- huszonévesen, ő már bármivel megküzd, és őt hagyják békén; vagy pedig azért nem, mert ezt tartja normálisnak, és a szeretetteljes párkapcsolat számára egy utópisztikus dolog. Utóbbi sokszor annak köszönhető, hogy gyerekkorában azt tanulta meg, hogy a törődés mindig azzal jár, hogy mellette bántják is, és nem alakult ki benne igény a feltétel nélküli szeretetre. Ennek a nevelésnek sokszor alacsony önbecsülés a következménye. Azzal a gondolattal, hogy én nem tudnék annyit elérni, hogy egyedül megéljek, bizony, felnőttként is nagyon könnyen benne lehet rekedni egy olyan viszonyban, ahol ugyan bántanak, de a lakhatás, étkezés legalább biztosítva van. Hiába mondanád neki, hogy addig nem érdemes senkivel összeköltözni, amíg egyedül nem tudná fenntartani magát, nem fogja érteni, hogy mi baj érheti, ha kiszolgáltatja magát, hiszen a szüleinek korábban is ki volt szolgáltatva, és ők is hasonlóan (rosszul) bántak vele.

A bántalmazó kapcsolat kéz a kézben jár a kapcsolatfüggőséggel. Akinek szinte tökmindegy, csak szeressék, az nagyon gyakran marad olyan kapcsolatban, ahol érzelmileg, szavakkal leépítik. Ahogy az illető fél attól, hogy egyedül nem tudna megélni, úgy fél magától a szakítást követő egyedülléttől is, nem csak az anyagiak miatt nem tudja elképzelni a saját életét a másik nélkül. A magányos, bizonytalan családi háttérrel, munkahellyel rendelkező emberek ezért fokozottan ki vannak téve egy ilyen kapcsolat veszélyeinek. Ez megkönnyíti a bántalmazó dolgát, hiszen ilyenkor a kapcsolat velejárója, hogy az áldozat fokozatosan elveszíti a kapcsolatát a külvilággal, egyre kevesebb barátjával, családtagjával beszél, míg végül szinte teljesen egyedül marad, ezáltal még inkább ki van szolgáltatva a másiknak. Az elszigetelés az egyik leghatékonyabb formája a kisajátításnak, a tulajdonos-tulajdon viszony kialakításának. Ismerek olyan lányt, aki az anyjával szakította meg a kapcsolatot egy ilyen viszony kedvéért, akinek egyébként magára tetováltatta az arcát. Gyakori az is, hogy a bántalmazó valamilyen formában korlátozza, vagy felügyeli a Facebook, Instagram használatát, például, hogy mit lájkolhat, milyen képeket tehet ki magáról, vagy, hogy kivel beszélgethet; illetve később azt is, hogy hova engedi el.

Egy egyszerű párkapcsolat is nagyban befolyásolja az ember önértékelését, a bántalmazó kapcsolatnál viszont függőség alakul ki, ahol az önértékelés kizárólag a másikon múlik. Mivel az áldozat függ a másiktól, egyre inkább kitolhatóak azok a határok, amiket elvisel tőle: így válhat normálissá az, ha ordibál vele, ha megrángatja, a földre löki, vagy, ha fölé nehezedik. Összevetve azzal, hogy gyerekkorában is hasonló volt a helyzet, vagy azzal a hozzáállással, hogy neki nem kell segítség, ez az állapot kényelmessé válhat. Az, hogy ő nem tartja magát szerethetőnek: és szemmel láthatóan nem is szeretik, de vele vannak, elviselik, összhangba kerül, és az áldozat ezt ilyenkor úgy értelmezi, hogy megéri benne maradni a kapcsolatban. Persze, maguk a gesztusok fájdalmat tudnak okozni, de a függés hatására az áldozat mindig találni fog magának okot arra, hogy megbocsássa ezeket a másiknak. Ez egészen a végletekig elmehet. Az első cikket a keresztúri gyilkosság után írtam: ott a lány, akit lelőttek, korábban olyanokat bocsátott meg a volt barátjának, hogy fegyverrel belőtt az ablakán, vagy szándékosan oszlopnak hajtotta a kocsit, amiben ő is ült. Bármit képesek elnézni a másiknak, van erre kb. tíz nagyon jó magyarázat, amivel el lehet hallgattatni bárkit, aki segíteni szeretne. A legegyszerűbb az, hogy mert szeretem, és általában ilyenkor abban hisznek, hogy a másik egy lövöldöző, erőszakos emberből egyik napról a másikra kezesbáránnyá válik, és megváltozik a kedvéért, vagy pedig megmagyarázzák, hogy igazából nem is olyan szörnyű, amit tett vele.

Az áldozat mindvégig azon fog gondolkodni, hogy hogyan maradhatna a másikkal, azon soha, hogy megéri-e a másikkal maradni. Ha megpróbálod lebeszélni, nem ugyanazon a pályán futtok versenyt, úgyhogy hiába nyersz, hiába van nyilvánvalóan igazad, semmit nem érsz el vele. Próbálkozni persze szabad, ha egy hozzád közel álló embert bántanak, mégsem nézheted tétlenül, ehhez adok néhány ötletet.

• Ha ugyanígy bánna a közös gyereketekkel is, mint veled, jól esne? Itt általában azt fogod kapni, hogy majd a gyerek megváltoztatja őt, és hogy ő igazából nem ilyen. Ebből szoktak alakulni az olyan kapcsolatok, amikor az egyik később úgy van vele, hogy inkább engem bántson, mint a gyereket, és inkább magára vállalja a másik dühkitöréseit, csak a gyereknek ne essen bántódása.
• Mit gondolsz, hogy tudnál ezzel elszámolni később a saját gyerekednek, vagy esetleg egy munkahelyi beszélgetéskor? Itt azt fogja válaszolni, hogy nincs mivel elszámolni, hiszen csak néha hazudik neki a másik, meg minden nap veszekednek, meg csak egyszer rángatta meg, és zárta be a lakásba, de amúgy minden rendben, meg szeretik egymást, és különben is, ez nem tartozik másokra. El fogja bagatellizálni a másik rossz tulajdonságait, le fog venni róla minden felelősséget, és azt fogja mondani, hogy velük minden happy.
• Belegondoltál már abba, hogy ez az ember a világ legjobban viselkedő, legjobban kinéző emberét is bántaná? Számukra az egy alapérzés, hogy nem elég jók, teljesen hozzászoktak már, szóval fel se tűnik nekik, hogy a végtelenségig futnak azután, és hisznek abban, hogy ha ezt meg ezt megteszik a másiknak, akkor majd elég jók lesznek neki. És nem. Na, majd ha ezt csinálják! És még mindig nem elég jók, és ezt így tovább. Ez nekik így kényelmes, számukra sokkal unalmasabb lenne egy olyan kapcsolat, ahol elfogadják őket, hiszen nem tudnának mit kezdeni vele, furcsállnák.

A bántalmazó kapcsolatban kulcsfontosságú, hogy hosszútávon nem lehetsz elég jó a másiknak. Nem tudsz olyat tenni, amit a másik mindig dicsér, értékel, ami neki mindig jó. Ez hasonló, mintha a szülők veszekednek, és igazat adsz az egyiknek: mindig ott lesz a másik, aki ezért neheztelni fog rád. Egy ilyen kapcsolatban az is alapérzés, hogy vajon éppen mivel sértetted meg a másikat, ha gondolkodni kell, hogy mi az, amit tehetsz, mondhatsz, hogy ne sértsd meg, az egy egyértelmű árulkodó jel.

A kapcsolat két legfontosabb összetevője a bántalmazó részéről a kisebbségérzet, az áldozat részéről pedig a szeretethiány. Ha a sok kis kisebbségérzetes, magát határozottnak mutató ember olyanokba futna bele, akik többre értékelik magukat egy adag mosópornál, akkor nem lennének ilyen kapcsolatok, és ugyanez igaz fordítva is. Ha nincs a kapcsolatfüggőség, már az elején visszautasítás lenne a dologból, hiszen az illető felismerné, hogy nem olyan kapcsolatra vágyik, mint amit a másik nyújtani tud.

Azt gondolom, hogy az ilyen kapcsolatok esetében teljesen hasztalan a felelőst, hibást keresni. Nyilván a bántalmazásért a bántalmazó felel, viszont ha a másik visszamegy hozzá ezután, vagy egy hasonló ember mellett köt ki, az azt jelenti, hogy nem tanult az esetből. Ki milyet szakít, olyat szagol - persze, befogott orral nehéz a megfelelő virágot kiválasztani. Ha már a sokadik társad mellett tapasztalod ugyanazokat a kellemetlenségeket, bizony, neked kell változtatnod azon, hogy mire vágysz, mit keresel az emberekben, és vissza kell utasítanod azt, aki nem felel meg. Áldozatként se egyszerű változtatni, de bántalmazóként még nehezebb, mint ahogy felismerni magadban az árulkodó jeleket is. Leggyakrabban úgy lesz vége ezeknek a kapcsolatoknak, hogy az áldozat talál egy másik embert, aki elviszi a bántalmazó elől a show-t, érdekesebbnek tűnik, fellángol iránta, és a hatására kilép az ellaposodott előző kapcsolatából. Ha az áldozat önállóan szakított, sokkal nagyobb esély van rá, hogy a következő kapcsolata egészséges lesz, mint akkor, ha más hatására tette.

A lelki, és a szóbeli bántalmazás súlyosabb következményekkel is járhat, mint a fizikai. Előfordulhat, hogy egy pofont fél óra után már nem érez az ember, a szavakkal járó lelki fájdalmat viszont tovább is magában hordozza. Ennek köszönhető, ha valakitől azt hallod, hogy a másik bárcsak inkább megütötte volna, mint a lelkébe gázoljon, persze, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fizikai erőszak elfogadható lenne.

Többször is írtam, hogy a bántalmazás nem köthető nemekhez, de mivel én lányokkal gyakrabban beszélek, őket tudom inkább jellemezni. Azt gondolhatjuk, hogy a lányok közül a szerények, visszahúzódóak a legesélyesebbek arra, hogy bántalmazó kapcsolatban kössenek ki, pedig egyáltalán nem ezzel függ össze. Én magamban csak ,,tűpárnának" nevezem azokat a lányokat, akik tényleg esélyesek erre: ők azok, akik természetesnek veszik, ha bántják őket. Ők azt gondolják, hogy ez az élet rendje, egy párkapcsolat velejárója, akik pedig hisznek a szeretetteljes párkapcsolatban, azok azt gondolják róluk, hogy ők biztos imádnak szenvedni, azért vannak még mindig olyan emberrel, akik bántják őket. Egy ilyen lány szándékosan nem lép ki egy hasonló kapcsolatból, hiszen problémája van magával, a barátja pedig rendszeresen megerősíti ebben, önigazolást ad neki, hogy tényleg nem elég jó. Gondolj bele: ha hozzászoktál, hogy évekig úgy tekintesz magadra, hogy ostorozod magad a testalkatod miatt, akkor, ha valaki megjegyzést tesz rá, azzal tulajdonképpen igazat ad neked, még akkor is, ha ezzel megbánt. Az ilyen lány, ha fejleszti magát, azt a barátjáért teszi, semmi méltósága nincs. Magát nem értékeli annyira, hogy fejlődjön, de bármit megtenne azért, hogy a másik elismerje, megdicsérje őt. Az elkeseredettség miatt néhányan gondolhatnak arra, hogy ez biztosan inkább a kevésbé szép lányokat érinti, de egyáltalán nem függ össze a szépséggel. A világ legszebb lányával is ugyanúgy megtörténhet. Ha neki mindegy, csak legyen valaki, aki szereti; ha neki mindegy, csak valaki nyújtson támaszt, akkor teljesen mindegy lesz neki az is, hogy mennyire fájdalmas erre támaszkodni. Így lesz mindegy az is, ha az illető csak használja őt, ha balhés, ha megcsalja és innen ered az a sztereotípia is, hogy a lányok a ,,rosszfiúkra" buknak. Azok a lányok, akiknek nincs semmi méltóságuk, és egy kapcsolat természetes részének tekintik a bántást, a ,,tűpárnák" persze, hogy vonzódnak ahhoz, aki rosszul bánik velük. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ilyenkor meg is akarják menteni a srácot, például, a drogfüggéstől, vagy csak egyszerűen önmaguktól.

A bántalmazó kapcsolat mindig a könnyebb út. Részt venni benne azt jelenti: én ennyit érek, és nem többet. Egy egészséges párkapcsolaton nagyon sokat kell dolgozni, fel kell építeni, össze kell hangolni, viszont a bántalmazás csak úgy jön, magától: az egyik felszed, a másik örül; az egyik szerepel, a másik alkalmazkodik. Eleinte nagyon kényelmes, aztán néhány hónap elteltével nagyon sanyarú, és ez így megy tovább, amíg legalább az egyikük magába nem néz, és ki nem lép. A kiszolgáltatottság, az alávetettség, és megmagyarázni, hogy a rendszer igazából nekünk nem is olyan rossz, mindig kényelmesebb, mint lázadni a rossz rendszer ellen. A rossz rendszer leverése rengeteg munkával jár, viszont ezzel esélyt adunk magunknak valami másra, arra mindenképpen, hogy tisztább fejjel megítéljük, hogy amit később választunk helyette, az miért fájhat nekünk, és miért lehet nekünk jó.

Ha egy ismerősöd van ilyen helyzetben, akkor sajnos a te kezed meg van kötve. Ha úgy érzed, ilyen kapcsolatban vagy, gondolj a jövődre, és képzeld el, mi történne, ha a másik nem változna meg. (Elárulom: nem fog.) Ha félsz attól, hogy ilyen kapcsolatba kerülhetsz: tessék megfelelő elvárásokat támasztani, és aszerint választani, hiszen a show-műsor nem tart örökké. Ne hagyd, hogy elvonják a figyelmed a neked valóban lényeges dolgoktól, amiket egy emberben keresel! Ha pedig sem te, sem az ismerőseid nem tapasztaltak bántalmazást, kopogd le, mert kifejezetten szerencsés vagy.



Ha hosszabban szeretnél olvasni a bántalmazó kapcsolatokról, itt megteheted. Ha az én relationship goal-jaimra vagy kíváncsi, azokat is elolvashatod. Ha pedig az érdekel, hogyan tehetsz tönkre egy tökéletesen induló párkapcsolatot, arra szintén vannak ötleteim.

Hozzá szeretnél szólni? Itt és a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán is megteheted.