Önveszélyes jótündérek - a 'people pleaserek' lélektana + tanácsok

Van egy embertípus, akinek életcélja, hogy minden ember minden problémáját minden pillanatában segítsen megoldani, és ezzel boldoggá tegyen mindenkit - saját magán kívül. Mindenre igent mond, mindenre megkérheted, ő mindig meg fog tenni mindent, hogy neked a lehető legjobb legyen még akkor is, ha te korábban bántottad őt, és akkor is, ha neki ez rossz. Naiv, jóhiszemű és sérült, de sajnos nem tart az önismeret olyan szintjén, hogy bármelyiket is beismerje magának.

Ő a people pleaser.

 Kép: Knowyourmeme

Magyar kifejezésünk sajnos sincs rá, szabad fordításban ez nagyjából annyit tesz, hogy valaki, aki kedvére tesz az embereknek. Szándékosan nem úgy fordítottam, hogy "ember-kiszolgáló": fontosnak tartom a valaki szót, lejjebb meg fogjátok érteni, hogy miért.

A people-pleasinget a pszichológia nem tartja személyiségzavarnak, vagy betegségnek, ez általában valaminek a tünete. Gyakran a hiányos önértékelésből fakad, ha valaki mindenkit kényszeresen boldoggá akar tenni. Aki kevésre tartja magát, az könnyen gondolhatja azt, hogy ha mindenre igent mond, akkor jobban el fogják fogadni, jobban fogják szeretni őt, és ez értékessé teszi. Előfordulhat az is, hogy gyerekkorukban a szüleik rosszul bántak velük, hiszen ilyenkor az ügyeletes jótündér azt gondolja, hogy ha mindenben a kedvére tesz az illetőnek, akkor az jobban fogja kedvelni őt. Meghatározó a félelem is: félelem a visszautasítástól (ha nem teszek meg mindent, hogy boldoggá tegyem, akkor nem fog velem foglalkozni/el fog hagyni stb.) illetve a kudarctól (ha nemet mondok, akkor csalódni fog bennem/meg fog büntetni stb.).

Először is azt kell tisztáznunk, hogy ez a fajta jótündérkedés

nem kedvesség, jószívűség, törődés, és semmi köze a segítőkészséghez, vagy a jó természethez.

Itt arról van szó, hogy az illető rendszeresen kerül olyan helyzetbe, amikor azért egyezik bele valamibe, mert nem akar önző lenni, vagy mert jó színben szeretné feltüntetni magát. A különbség a kedvesség, szeretet és a people-pleasing között, hogy a szeretet esetében háttérbe szorul a másik reakciója, míg a people-pleasing elsősorban a másik reakciója miatt történik. Akár azért, mert félnek tőle, mi lesz, ha nemet mondanak, akár azért, mert azt szeretnék, ha a másik kifejezné feléjük a tetszését, elégedettségét, megdicsérné őket, de mindenképpen a másik reakciója motiválja őket a segítségben, vagy abban, hogy igent mondjanak neki. Az ilyen emberek függővé váltak attól az érzéstől, hogy szükség van rájuk, hogy fontosak, és úgy érzik, az egyedüli értéküket az adja, ha hozzátehetnek mások életéhez, akár feláldozva a sajátjukra fordított figyelmet. Úgy érzik, csak akkor adnak okot a dicséretre, ha kiszolgálják mások igényeit, önmagukban nem érdemlik meg azt. Függenek attól, hogy egy bizonyos dologra mit fognak szólni mások, ezért is esik nehezükre nemet mondani bármilyen kérésre.

A jótündérkedés távolról nagyon aranyosnak tűnik, de ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a viselkedést, sok visszataszító tényezőt találhatunk benne. Az első és legmeghatározóbb, hogy nagyon ritka, hogy az illető beismeri magának, és általában megpróbálja kedvességként, törődésként, szeretetként tálalni a saját nyomorát. Valójában ő az, aki mindenáron jó színben akar feltűnni, ő az, aki visszajelzésre vágyik, ő az, aki sosem akar zavarni senkit, ő az, aki azt akarja, hogy szeressék, ő az, aki fél mások véleményétől - de a legtöbben ebből annyit vesznek le, hogy aranyos és segítőkész.

Amikor megkérnek egy dologra, és döntéshelyzetbe kerülsz, választanod kell:

• igent mondasz: a másik reakciója biztos, és kapni fogsz egy buksi-simit
• nemet mondasz: a másik reakciója bizonytalan, bármi lehet, a megértéstől a felháborodásig

Mivel a people-pleaser függ a másik reakciójától, ilyenkor biztonsági játékot fog játszani: teljesen mindegy, hogy ő szeretné-e az adott dolgot, teljesen mindegy, hogy ez mennyi lemondással jár, mennyire fáj, mennyire kényelmetlen, mennyire unalmas, ő bizony igent fog mondani. Ha kérdezed, tuti, nem ezért teszi - mindig találni fog valami magyarázatot, hogy éppen miért mondott igent! A konfliktusokat is kerüli, hiszen egy vita azzal a kockázattal jár, hogy amit mondana, az nem tetszene a másiknak. Itt az ideje, hogy egy kicsit mélyebbre ássunk.

Egy people-pleaser nagyon gyakran fogja megjátszani, hogy egyetért veled, akkor is, ha nem; és nagyon gyakran fogja megjátszani, hogy jó kedve van, akkor is, ha nincs. Sosem tudhatod, mit gondol, vagy érez legbelül! Ez fakadhat abból, ha valakinek például az apja gyerekkorában állandóan üvöltözött a foci vagy a politika miatt, vagy az anyja dühös volt, ha a gyerek éhes/fáradt/álmos volt, vagy épp nem azt akarta enni, amit elé tettek. Így azt tanulta meg, hogy nem éri meg láttatni, ami benne van: ahhoz, hogy szeressék, valami egészen mást kell mutatnia. Jellemző, hogy mindig, mindenért bocsánatot kér, és ezeknek a 99 százaléka olyan dolog, amiben valójában semmilyen felelőssége nem volt. Ami a felelősséget illeti, egy ilyen ember nagyon szívesen menekül a felelősség elől: egyszer segít ennek, aztán segít annak, segít egy harmadiknak - hát az idejét nem ő osztja be, hanem mások! Hát ő nem tehet róla, hogy nincs ideje! Ha valakinek esetleg mégis nemet mond, mindig kifogásokat keres: megfázott, beteg a kutyája/macskája/nyula/hörcsöge, olyan nem létezik, hogy ő nemet mondjon indokolás nélkül. Hiszen tudjuk, azzal már vállalnia kellene a visszajelzés kockázatát. A visszajelzéstől való félelem mindig erősebb benne, mint a hazugságtól való tartás, ezért gyakran hazudik, ha fél, mit fognak szólni mások ahhoz, amit belül gondol, vagy érez. Ő csak nem akar csalódást okozni másoknak. Gyakran érzi azt, hogy valamihez nélkülözhetetlen, de valójában nem attól fél, hogy a másik hogyan boldogulna nélküle, hanem, hogy mit gondolna róla, ha nélküle kellene boldogulnia.

Egy jótündér gyakran álcázik olyan alapvető emberi érzéseket, mint a fájdalom, a düh, a szomorúság, a csalódottság, vagy a zavar. Dehogy, hát ő nem zavarja az embereket az ő fájdalmával! Inkább letagadja, ha dühös, csalódott, vagy szomorú. Változó, hogy sajnáltatja magát azért, hogy mennyi mindent tesz másokért és kihasználják, vagy csendben szenved - a people-pleaserek sem egyformák. Mivel minimalizálni igyekszik a külső konfliktusait, tele van belső konfliktusokkal, amiket azért nem oszt meg a környezetével, mert nem akarja őket zavarni. Ha felfedné ezeket a teljesen természetes, belülről fakadó, emberi érzéseket, akkor már kevesebb buksi-simit kapna, a visszajelzés biztonsága pedig egy ilyen ember számára mindennél fontosabb.

Mi a helyzet a párkapcsolattal? Elsőre nagyon jó ötletnek tűnik egy ilyen emberrel járni, hiszen aranyos, törődő, mindenben segít, és mindig lehet rá számítani - már, amíg a te visszajelzésedtől fél a legjobban. Egy olyan helyzetben, amikor a haverok, a család, vagy a munkatársak visszajelzésétől jobban fél, ők fognak előtérbe kerülni, hiszen a people-pleasernél mindig ez a prioritás. Ahogy feljebb is írtam, hiába jársz egy jótündérrel, szinte soha nem ismerheted meg az igazi énjét. Mindig aszerint fog viselkedni, hogy tetsszen neked, legyen szó bármiről, ezáltal pedig felszínes marad a kapcsolat. Bármit meg fog tenni, hogy elkerülje a kínos beszélgetéseket, konfliktusokat, vitákat, nem okoz gondot neki elhallgatni bizonyos dolgokat, vagy hazudni, ha eléggé tart attól, mit fogsz reagálni rá. Mivel nehezen tud nemet mondani, hajlamosabb a megcsalásra, és mivel nem akar megbántani, ezért esélyes, hogy sosem fogod megtudni, legalábbis tőle biztosan nem. Nagyon félnek az elhanyagoltságtól, a szeretethiánytól, ezért bármit megtesznek azért, hogy benne maradjanak egy - akár mérgező - kapcsolatban, feladva ezzel az idejüket, a gondolataikat, és szép lassan önmagukat.

Magamra ismertem. Mit tegyek?

Ha eleged van abból, hogy egy mosolygó mosogatórongy, vagy egy lelkes lábtörlő vagy, szerencsére sok lehetőség van arra, hogy megváltozz! A people-pleasing egy súlyos probléma, megéri vele sokat foglalkozni, ne vegyük félvállról! Ráadásul ennek az egy tünetnek a megszüntetése sokat segíthet más, összetettebb betegségek leküzdésében, mint például a depresszió. Nem egyszerű leszokni róla, de ha sikerül, az teljesen megváltoztathatja az életedet.

Az első és a legfontosabb, hogy tényleg ismerj magadra. Ha ez sikerült, azzal megtetted a legnehezebb lépést, hiszen sok jótündér komolyan képes elhitetni magával, hogy nem a másik visszajelzése vezérli a döntését, hanem a belőle áradó jóság. Ha mélyen, belül érzed, hogy a másik visszajelzése miatt teszel bizonyos, számodra kényelmetlen dolgokat, azzal máris túl vagy azon, amivel tömegek küzdenek: gondolj bele, mennyien képzelik farkasnak magukat, vagy mantrázzák kényszeresen, hogy erős vagyok, engem nem lehet megtörni stb. Ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, muszáj tudatosítani, hogy sajnos a te döntésed sokszor a másik reakciójától függ, te pedig függsz attól, hogy mások azt éreztessék veled, szükségük van rád, vagy számukra fontosnak érezd magad.

Ha ezzel szembenéztél, akkor nézz szembe a következményekkel is. Ha tovább folytatod a jótündérkedést, annak súlyos egészségügyi következményei lehetnek, és nem csak lelkileg. Elsősorban neked van szükséged a saját segítségedre, idődre, energiádra, lelkesedésedre, nem másoknak! Az embereknek szükségük van arra, hogy eleget aludjanak, egyenek, törődjenek magukkal nyugodt körülmények között, foglalkozzanak a saját érzelmeikkel, és hihetetlennek hangozhat, de egy people-pleaser sokszor ember alattiként tekinthet magára. Úgy érzi, ő elhanyagolhatja magát, hiszen erre csak az embereknek, vagyis a többieknek van szükségük, neki nem! Pedig éppen neki lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy saját magával foglalkozzon. Az érzés, hogy nem teszel meg mindent, vagy nem vagy elég jó, nem abból fakad, hogy nem voltál elég kedves másokkal, vagy nem segítettél eleget, hanem abból, hogy nem fordítottál elég időt, energiát saját magadra! Egy ilyen ember általában úgy érzi, ő nem érdemelné meg hogy segítséget kérjen, csak mások kérhetnek tőle.

Gyakran az az indok a kényszeres jótündérkedés mögött, hogy megvolt a lehetőségem, hogy segítsek, szóval miért ne? Ne felejtsük el, hogy minden döntésnek két oldala van. Amikor egyetértesz valamivel, akkor mindig ott van valami a másik oldalon, amivel nem értesz egyet; amikor pedig igent mondasz valamire, akkor mindig ott van valami a másik oldalon, amire nemet mondasz. Amikor igent mondasz kizárólag azért, hogy az a másiknak tetsszen, akkor mindig nemet mondasz önmagadra. És ennek a fordítottja is igaz: amikor nemet mondasz a kényszeres segítségre, a félelemből való egyetértésre, akkor minden esetben igent mondasz önmagadra. Ha nem tartod magad értékesnek, akkor eleinte nem lesz könnyű, de megéri próbálkozni vele. Ráadásul, ha sok hasonló eset történik sorozatosan, és nem mutatod, hogy fáj, vagy kényelmetlen, vagy nem értesz egyet valamivel, az passzív-agresszióhoz vezethet, ami szerintem a legirritálóbb dolog a világon, és a legtöbb válás/szakítás vezető oka. (Ez is abból fakad, hogy a másik farkasnak képzeli magát, és úgy áll magához, hogy "erős vagyok", aztán amikor kibukik belőle a természetes reakció, akkor meg átvált passzív-agresszívbe.)

Kezdésnek nem fogsz tudni mindenre azonnal nemet mondani, és ez teljesen természetes. Kezdd az apró lépésekkel! Ha étellel, édességgel, vagy itallal kínálnak, amit igazából nem szeretnél, az egy tökéletes alkalom erre. Sokszor az a kifogás az ilyen helyzetek mögött, hogy nincs más választásom, de mindig van más választás, csak abban az esetben sokkal bizonytalanabb, mit fog szólni a másik, és ezt nehéz beismerni. Ami még hasznos tud lenni, ha nem azonnal döntesz, hanem azt mondod a másiknak, hogy térjetek vissza erre később. Itt sem lehet kifogás az, hogy nincs más választásod - ha a másik arra kényszerít, hogy dönts azonnal, akkor mindenképpen mondj nemet. Senki nem kötelezhet téged azonnali döntésre, ha pedig valaki már előre, a megkérdezésed nélkül döntött helyetted, akkor is azonnal utasítsd vissza. Ha sikerült időt kérned, mérlegeld a következőket!

• Mennyire lenne ez nekem rossz?
• Hogyan éreznék közben? Mennyire kellene eljátszanom, hogy jól érzem magam?
• Miről kell lemondanom ezért?
• Mit tehetnék helyette, ami nekem jobb?

Az is jó, ha igent mondasz, de te határozod meg az időt. Elmegyek, de csak ettől-eddig. Segítek, de legfeljebb eddig. Érdemes tartani magad hozzá, különben könnyen visszaélhetnek, és rászedhetnek, hogy kijjebb húzd a határaidat.

Állj ki a véleményed mellett! Lehetőleg kezdésnek ne az abortusszal vagy a halálbüntetéssel kapcsolatban, de próbáld meg gyakorolni, hogy az embereket szembesíted a gondolataiddal. Az olyan gondolataiddal, amik belőled fakadnak, és amikkel nem feltétlenül ért egyet mindenki - így fokozatosan meg fogod tanulni, hogy semmilyen következménye nincs annak, ha valaki nem kedvel. A jótündérkedés fő motivációja, hogy mindenkiből kedvelést válts ki, szóval, ha ez a kényszer nincs, később sokkal több időt és energiát fogsz tudni magadra fordítani anélkül, hogy bűntudatot éreznél közben.

A beismerésen kívül a legmeghatározóbb lépés az, amikor határokat állítasz fel. Önmagad határait, amikhez tartod magad. Nem lesz egyszerű, hiszen meg kell küzdened azzal, amikor azok az emberek, akiknek korábban mindig minden igényét kiszolgáltad, megpróbálnak érzelmileg zsarolni, átlépkedni a határaidat. Jajj, azt hittem, számíthatok rád. Nélküled nem megy. Ha szeretsz, akkor megteszed. Semmiképp ne hagyd! Teljesen természetes, hogy bűntudatot fogsz érezni, miközben visszautasítod ezeket a remek ajánlatokat, hiszen eddig az volt a megszokott, hogy első a visszajelzés. Jó hír, hogy az első nem a legnehezebb, a többi már sokkal könnyebben fog jönni. A legfontosabb, hogy ilyenkor ne keress kifogásokat! Ne azért mondj nemet, mert megfáztál, ne azért mondj nemet, mert a macskádat orvoshoz kell vinni, ne azért mondj nemet, mert a barátnődnek meghalt a hörcsöge, hanem azért mondj nemet, mert megteheted, hogy visszautasítod! Ha kifogással kíséred, az azt jelenti a másiknak, hogy most nem foglak kihasználni, de amúgy bármikor kihasználhatlak, míg ha a saját érdekedben mondasz nemet, azzal azt üzened, hogy te nem vagy erre vevő. Akivel ezen múlik a kapcsolatod, azzal jobb is, ha megszakad, vagy tartotok egy egészséges távolságot, attól függően, mennyire lehetséges a kapcsolat megszakítása. Mondanom sem kell, hogy a csak ezt még megteszem neki, és a most az egyszer még elmegyek teljesen hasztalanná teszi az összes fáradozásodat, és kezdheted elölről az egészet, szóval ilyenekkel nem érdemes áltatnod magad, miközben belül arra vágysz, hogy ne kelljen megtenned azt a valamit, vagy épp elmenned arra a valamire. Kitalálhatsz valami olyat, ami a lelki szemeid előtt lebeg, vagy amit tudsz magadban mondani arra az esetre, ha félsz kimondani: ez lehet egy lebegő trollfacetől kezdve a miatyánkig bármi, ami segít neked.

Képzeld el, ahogy egy mentőautót vezetsz, ami egy tömegkatasztrófa helyszínére tart. Ha szüntelenül száguldanál a helyszín felé, akkor egyszer csak az autópálya szélén találnád magad üres tankkal, az emberek pedig tovább szenvednének nélküled és a mentőcsomagjaid nélkül. Viszont, ha néha megállsz tankolni, akkor eljuthatsz a célig, és hatékonyabban segíthetsz az embereknek. Ugyanez a helyzet a valóságban is. Mivel remélhetőleg nem vagy annyira primitív, mint egy mentőautó, vannak különböző igényeid: testi (elegendő alvás, evés), lelki (magadra fordított idő, érzelmeid feltérképezése), szellemi (olvasás, szabadidő, szórakozás stb.). Neked nem elég néha megállnod tankolni, hiszen ember vagy, az időd nagy részét a tankolás kell, hogy kitegye! Viszont a két eset hasonló: ha nem figyelsz oda a saját igényeidre, akkor végül kevesebb embernek tudsz segíteni. Gondolj arra, hogy a környezeted - feltéve, ha nem mérgező - akkor lesz igazán boldog, ha eleget törődsz magaddal, szereted magadat, és ezt végül egyensúlyba tudod hozni a mások igényeivel. A megbecsülést, a tiszteletet, a törődést elsősorban magadtól kell megkapnod, és csak utána következhet a másoktól érkező visszajelzés.

Végszó

Bizonyos emberek számára a people pleaserek borzasztóan idegesítőek tudnak lenni. Belőlem is ezt váltják ki. Ha együttérzel velem, próbáljunk meg türelemmel, megértéssel lenni feléjük! Ezek az emberek úgy gondolják, hogy az egyetlen út ahhoz, hogy elfogadják és szeressék őket az, ha magukról megfeledkezve kiszolgálják mások igényeit, és ez az egyetlen értékük. Azt gondolják, hogy nincs választási lehetőségük, csak azt tenni, mint ami másoknak kedves. Nem csak számomra lehet taszító ez a hozzáállás, és nem csak nekem lehetnek idegesítőek a kifogásaik, hazugságaik, de ha visszavezetjük őket az okokra, megérthetjük, miért viselkednek így. Ne rontsunk tovább a helyzeten! Inkább beszélgessünk el velük. Teljesen természetes, hogy az ember szeretetre, törődésre vágyik, viszont az már egészségtelen, ha mindenkitől. Az is legalább annyira természetes, hogy lesznek emberek, akik nem fognak kedvelni, vagy nem fognak kedvesnek tartani, de ez egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy mennyire értékes egy ember. (Szerinted engem hányan nem bírnak? :)) A lelki egészséged fontosabb, mint bármi, a megoldás pedig nagyon egyszerű: azt az időt, energiát, lelkesedést és amit eddig mások igényeinek a kielégítésére fordítottál, fordítsd mostantól a sajátodra. Ha kell, utasíts el, ha kell, ne menj el, ha kell, mondj nemet. Kérj meg valakit, akiben megbízol, hogy emlékeztessen erre, sőt, gyakorolhatjátok is pszichodráma-jelleggel, hogy ő megkér valamire, amitől félni szoktál, te pedig visszautasítod. Ha nehéz, gondolj a trollfacere, vagy a miatyánkra, vagy bármire, amit az előbb kitaláltál! Ha pedig sikerült, dicsérd meg magad, mert éles helyzetben nem lesz ilyen egyszerű.

Források: PsychologyToday, PsychCentral, HuffPost - ez nagyon jó! - és a Reader's Digest. Itt meg vicces képregényeket találtok a people pleaserekről.

Úgysem találnék jobbat | Úgyis találnék jobbat

Úgysem találnék jobbat!

Nála jobbat? Én? Nem, az kizárt dolog. Ő annyira jó ember! Szeret engem, és elfogad. Elfogadja az összes hülyeségemet, bénázásomat, szerencsétlenségemet. Ő az egyetlen, aki mellett felszabadult tudok lenni, ráadásul érzem rajta, hogy vágyik rám. Így, ahogy vagyok, kövéren, csúnyán. Bármiben számíthatok rá, mindenben segít nekem, szinte minden kívánságomat lesi, és ha rossz kedvem van, mindig megvigasztal. Annyira jó szülő válna belőle! Megbízható, törődő és figyelmes. Neki bármit elmondhatok, sőt, szinte szavak nélkül is megértjük egymást. Bármikor menekülhetek a karjaiba a problémáim elől, és meghallgat, megért, tanácsot ad. Amikor megyünk valahova, alig tudom rávenni, hogy ne hívjon meg, hiszen mindig szívesen fizetné a részemet. Mindent megtenne értem, akármekkora terhet képes lenne a vállára venni, hogy nekem könnyebb legyen.

Igaz, hogy vannak nála sokkal vonzóbbak, szexibbek is, de hát ő is elfogadja az én ocsmány külsőmet. Ez így működik: valamit valamiért. Egyébként annyira nem néz ki rosszul, de még magamnak sem merem bevallani, hogy mielőtt megismertem volna, biztos, hogy elmegyek mellette az utcán. Nem vettem volna észre, nem szúrtam volna ki őt, most meg szerelmemnek hívom. Valójában teljesen máshoz vonzódom, de hát kit érdekel? Én erős vagyok, és képes vagyok elfojtani a vágyaimat! Különben is, így legalább tudom hangoztatni, hogy én nem olyan vagyok, mint azok a felszínes emberek, hát nekem nem számít a külső! Lehet, hogy nem az igazi a szex, lehet, hogy néha mással álmodom, és olyan is előfordult, hogy más volt az első gondolatom reggel - de hát ő annyira jó ember! Képtelen lennék megbántani őt ilyesmivel. Ráadásul bemutatott a barátainak, társaságba vitt, felvállalt, mint a barátnőjét, ilyenkor pedig még értékesebbnek érzem magam mellette. Mivel ő se egy két lábon járó szexszimbólum, legalább kevesebb eséllyel csapják le a kezemről, így emiatt sem kell aggódnom.

Gondolatban már több százszor megcsaltam. Lett volna rá lehetőségem, hogy megtegyem, de nem. Nem ezt érdemelné. Már azért is bűntudatom van, mert másra vágyom, hiszen ő annyira jó ember! Pedig néha elgondolkodom azon, hogy egyáltalán miért vagyok vele. Miből fejlődött ki a kapcsolatunk? Kulcsszerepet játszott, hogy száz százalékig biztos voltam benne, hogy tetszem neki, de ezt nehezen ismerem be magamnak. Próbálok úgy tenni, mint aki mindig is érte epekedett, rá vágyott, egy ilyen emberre! Így könnyebb. Különben is, megérdemelné, hogy ezt érezze. Szükségem van arra a támaszra, amit nyújt nekem, és az érzésre, hogy minden nap szeretve vagyok. Ő egy biztos pont az életemben: tudom, hogy neki bárhogyan megfelelnék, és elnézné szinte bármilyen hülyeségemet. Mindig megnyugtat, és tőle esik a legjobban, ha azt mondja: minden rendben lesz. Persze, neki sem hiszem el teljesen...

A mi kapcsolatunk olyan, mint egy viszonzatlan, egyoldalú orális kényeztetés. Úgy tűnhet, ő van a középpontban, és nagyon jó neki - de valójában én irányítom minden porcikáját. Elveszem az eszét, elvonom a figyelmét, és kínosan ügyelek arra, hogy a számomra fontos dolgok felett egy pillanatra se vehesse át a kontrollt a kapcsolatban. Minden fontos döntés az én kezemben van, eközben pedig gondoskodom arról, hogy még gondolatban se vágyjon másra, ahogy néha én teszem. Minél több időt tölt velem, minél tovább csinálom, annál inkább a hatásom alá kerül, annál inkább ki vannak szolgáltatva az érzelmei, a hangulata, a vágyai, és mindezért még hálás is nekem! Addig jó, amíg függ az irányításomtól - hiszen csak addig érzem magam biztonságban. Különben is, szexszel szinte bármire rá tudom venni, nagyon egyszerűen befolyásolható; de mivel kedves vagyok, ezzel csak ritkán élek vissza.

Néha fontosabb neki a hobbija, mint én, meg azért néha bántani is szokott, de csak szavakkal. Ezek meg minden kapcsolatban megvannak, nem? Ez egy kapcsolat velejárója. Aranyos, amikor bocsánatot kér, szóval nem is akkora baj, hogy ilyen hullámzó a viszonyunk. Nem az számít, hányszor veszünk össze, hanem, hogy hányszor mondjuk ki: megoldjuk. Nem érzem magam a fellegekben tőle, de hát mihez kezdenék nélküle? És ő mihez kezdene nélkülem? Hiszen olyan önbizalomhiányos volt, mikor megismerkedtünk, érzem, hogy szüksége van rám, hogy kellek neki. Annyira jó ember - nem érdemelné meg, hogy kidobják, soha nem tudnám ezt tenni vele. Ezért inkább úgy teszek, mint aki a fellegekben jár, és csendben szenvedek, amikor egy kis időre egyedül maradok a gondolataimmal. Aki igazán vonz, aki igazán tetszene, akiről elolvadok, és akire legszívesebben rávetném magam, annak úgysem kellenék. Én olyat úgysem érdemlek meg, nem viselne el, hiszen egy rakás szerencsétlenség vagyok. Ráadásul egy olyan emberhez már alkalmazkodni kellene, mellette nem biztos, hogy minden lehetne úgy, ahogy én akarom. Inkább beérem ezzel. Én irányítok, ő pedig úgy tűnik, élvezi.

Nála úgysem találnék jobbat.

***

Úgyis találnék jobbat!

Áhh, nála jobbat bármikor. Amíg más párok párnacsatával, vagy kényeztetéssel kezdik a napot, ő hozzám se szól, amíg meg nem itta az első kávéját. Már korán reggel árad belőle az öngyűlölet: minden egyes kócba szerelmes tudnék lenni a hajából, és úgy érzem, mintha ezt minden egyes tincsével visszautasítaná. Inkább bamba arccal nyomkodja a telefont, miközben néha belekortyol a bögréjébe, aztán fogmosás, aztán meg már úgyis készülődni kell.

Jobb helyeken neki érzelmi biztonságot kellene nyújtania. Ugyan már! Egy pohár kakaónak sem tud biztonságot nyújtani, ha kedve tartja, ott hagyja félig töltve az asztalon. Néha egy hétig alig eszik, néha egy nap alatt felfalja a fél konyhát. Persze, van ami nem változik: folyton sajnálkozik a teste miatt, takargatja magát, frusztrált. Múltkor a strandon mellettünk egy pár felszabadultan vízibomba-csatázott, meg össze-vissza csiklandozták egymást, én meg majd' elsárgultam az irigységtől - nálunk ilyen soha nem történhetne. Az exemet nyolc évig csúfolták általános iskolában a teste miatt, mégis rám vetette magát már az első hetekben, és nem győztük lekapkodni egymásról a ruhát. De minden ember más. Ez egy másik kapcsolat, egy másik helyzet, én pedig tűrök. Főzni is nekem kell rá. Nem értem, otthon nem engedték szegényt a tűzhelyhez? Szívesen segítek neki, sőt, legszívesebben vele főznék, de mindig kiveszi a kezemből, vagy kioktat, lekezel, hogy azt nem úgy kell.

Ha jobban belegondolok, pontosan olyan, mint az anyja. Akaratos, irányító, és egy érzelmi zsarnok. Ha nem az van, amit ő akar, a földhöz veri magát, vagy megzsarol - amelyik éppen hatékonyabbnak tűnik számára, a lényeg, hogy végül az ő akarata érvényesüljön. Ha este veszekszünk, nem hagy elaludni, amíg nem adok neki igazat, hiszen meg van győződve róla, hogy mindent jobban tud, és mindent az ő előnyére magyaráz. Nem is a kialvatlanságom miatt aggódom, hanem amiatt, hogy ennek köszönhetően gyenge lesz eltérni az anyja mintáitól. Nagyon gyenge lélekben, hangulatfüggő, sértődékeny és labilis, ez pedig arra enged következtetni, hogy esélytelen, hogy később megváltozzon, hiszen ezeket magának sem ismeri be. Ha azt nézzük, hogy egy barátomat láttam jóízűen nevetni két kemoterápiás kezelés között, ez a gyengeség igencsak szánnivaló. Apropó, barátok! Belőlük nem maradt sok, hiszen az összeset elszigetelte tőlem különféle indokokkal.

Pedig én családot szeretnék. Gyerekeket, babázást, közös játékot, családi vacsorát, kalandparkot és karácsonyt fenyőfával! Ehhez képest most itt ülünk egymás mellett, és ki-be sétálok a kommunikációs zsákutcákból, amikbe belevezet. Amellett, hogy mindent megmagyaráz, képtelen beszélni kényes dolgokról, minden, ami kényelmetlen, napokkal, hetekkel, hónapokkal később derül ki. Úgy érzem, a kisállatának is jobban megnyílik, mint nekem - bár, vele többet is törődik. Ha megkérdezem, miért van velem, sosem tud rá igazi választ adni. Mások 100 napon keresztül részletezik, hogy miért szerelmesek a másikba, ő meg kiszúrja a szememet olcsó klisékkel, amiken még egy romantikus vígjátékban is elröhögi magát az ember. Tudja, hogy utálom a szeretlek szót, de csak azért is mondja. Hiába tartom intelligensnek, érzelmileg nagyon primitív szegény, szóval érthető, hogy csak így tudja kifejezni az érzelmeit, máshogy nem. De ha belegondolok, hogy más leszokik a dohányzásról a társa kedvéért, neki pedig ennyi is nehezére esik, mindig elgondolkodom, miért jó ez a kapcsolat nekem.

Hogy érzem magam mellette? Magabiztosan? Úgy, mint aki erőt sugároz magából? Dehogy! Egy gyámoltalan, kiszolgáltatott, elhanyagolt cafatnak érzem magam, akit felszedtek a földről. Egy szeretet-gépnek, akinek a torkába dobálják a pénzt, és néha megpaskolják, megölelgetik. Egy kelléknek, amit használnak; egy rongynak, amivel szétfolyó érzelmeket mosnak fel; egy tárgynak, ami kitámasztja az egyedüllét csukódó ajtaját. Így érzem magam mellette, ez az én szerepem ebben a kapcsolatban.

Erre pazaroljam a legszebb éveimet? Én egy értékes ember vagyok! Egy életszerető, hasznos ember, értékes tulajdonságokkal! Lehet, hogy valakinek én vagyok a legféltettebb vágya. Lehet, hogy valaki 100 napon keresztül képes lenne részletezni, hogy mennyire szeret. Lehet, hogy valaki képes lenne változni, lemondani bizonyos dolgokról, és olyan szerepbe rakni, amiben tevékenynek, hasznosnak, értékesnek érzem magam. Tényleg akarom ezt? Hozzá akarok tartozni? Vele szeretnék jegyesoktatásra járni hétről-hétre, az ő kezét szeretném megkérni, és szorosan fogni a legfontosabb pillanataimban? Őt akarom csodálni, rá akarok felnézni? Vele akarom átbeszélgetni az éjszakáimat múltról, jövőről, jóról és rosszról, boldogságról, természetről, mesterséges intelligenciáról, csillagászatról, elvekről, emlékekről és összeesküvés-elméletekről? Komolyan? Ugyan már! Még ma összepakolom a dolgaimat, lelépek, a kulcsot meg bedobom a lábtörlő alá.

Ennél úgyis találnék jobbat.



A kép az iStockról van.

Hogyan (ne) szakíts? - 16 gondolat szakítás mellé

Mutasd meg, hogy szakítasz, megmondom, ki vagy! Akár ez is lehetne a jelmondata ennek a bejegyzésnek. Mivel alig egy hónapra vagyunk a gólyatáboroktól és a tanévkezdéstől, itt az ideje beszélnem egy kicsit a szakításról. Most próbálsz úgy tenni, mint aki nem érti az összefüggést, igaz? Pedig a fiatalkori kapcsolatok végének leggyakoribb okai a megcsalás, vagy az, hogy már nem olyan, mint az elején, esetleg az egyik fél beleszeret valaki másba. Ezekre tökéletes alkalom egy új közösség, kollégium, tábor, vagy akár csak egy költözés egy másik városba. Az egyik, vagy mindkét fél mentális betegsége is gyakori szakító ok, ki fogok térni erre is.

Gyakori tévhit, hogy az a fél szenved jobban, akit kidobtak. Valójában az a fél szenved jobban, aki még szívesebben maradt volna a kapcsolatban, és aki jobban szerette a másikat. Ez lehet a szakító fél is. Mindhárom eddigi komoly kapcsolatom végén én kezdeményeztem a szakítást, szóval az alábbi gondolatokat úgy olvasd, hogy egy igazi profi tollából pattantak ki! Komolyra fordítva, többször is megtapasztaltam, milyen az, amikor hiába kötődöm jobban, nekem kell szakítanom. Az első alkalom után fél éjszaka sírtam, aztán egy ugyanúgy kinéző lány karjaiba menekültem; a második után elkezdtem hibát hibára halmozni, és a Tinderbe menekültem; a harmadik utáni éjszaka pedig pánikrohamom volt, és a(z akkor már volt) barátnőmnek kellett nyugtatgatnia, miközben összegörnyedve próbáltam túlélni. Mindhárom megviselt, de nem véletlen olvasod őket, azért az idő múlásával túl lehet rajtuk lépni. 

Hogy hogyan? Az alábbi 16 gondolat segíteni fog, hogy igazán felnőtt módra kezeld a szakítást!

1. A szakítás sérti a lelkedet és az egódat is, de inkább az egódat. Beszűkül a tudatod, csak arra tudsz gondolni, hogy nem voltál elég jó, bezzeg, ha elég jó lettél volna, akkor most esküvői ruhában dobálhatnátok egymást rózsaszirmokkal. Ez az esetek többségében nem igaz, egyszerűen félsz az egyedülléttől, dühös vagy, haragszol magadra, és nem tudsz mit kezdeni ezzel a hirtelen jött érzéssel és szeretethiánnyal.

2. Szenvedj! Ez most annak az ideje, komolyan. Abban a társadalomban, ahol Szabó Péter arénákat tölt meg, igencsak nehéz ezt elhinni, de a negatív érzelmek, érzelemkitörések hozzátartoznak az egészséges lélekhez. Sírjál, zokogjál, szedd ki a kanapé ülését, állítsd fel hosszában, támaszd a falnak és bokszolj vele! Ne fojtsd el, ne mondd azt, hogy nem érdekel, ne tagadd, hogy fáj. Egyrészt szánalmas és úgysem hiszi el senki, másrészt egészségtelen a lélekre nézve. Ez egy átmeneti állapot, amit fel kell dolgozni, senki nem süpped bele évekig, de minél inkább elfojtod, annál inkább meg fog mérgezni.

3. Az az idő, energia és pénz amit eddig kettőtökre fordítottál, most egyedül rád marad. Használd fel ésszel! Ilyenkor az otthoni semmittevés és a telefonnyomkodás a legrosszabb. Vegyél könyveket, olvass, kezdj bele új sorozatokba, vegyél kondibérletet, járj el futni, lépj be új Facebook-csoportokba, mozdulj ki, tölts több időt a barátaiddal, kirándulj, utazz el, tanulj valami újat, vagy maradj bent tovább a munkahelyeden, hogy még több pénzed legyen. Boldogságot nem fogsz tudni venni rajta, de egy kis félretett köteg sosem árt. Minél többet vagy otthon, egyedül, annál nehezebben fogod feldolgozni a szakítást.

4. A ruhavásárolgatás, az új frizura, a fű, vagy az alkohol nem fog segíteni. Utóbbit próbáltam, többet árt, mint használ, de hidd el, a többi sem megoldás.

5. Ha azt érzed, hogy na, majd most megmutatom neki, mit veszített! akkor nagyon rossz úton haladsz. Én a leghosszabb kapcsolatom végén annyit írtam ki Facebookra, hogy megtörtént az, amire senki nem számított. Mentségemre szóljon, hogy tini voltam, és kissé másképp használtam a Facebookot akkor, mint az elmúlt két évben. Az a baj ezzel a hozzáállással, hogy te itt egy következmény vagy, és nem az ok. Egy áldozat vagy, és nem a felelős. Nincs a kezedben az irányítás, a szakítás irányít téged. Ez az első napokban normális, de az ismerőseid nem feltétlenül kíváncsiak rá. 

Forrás: Tumblr. Mi más lenne?

6. Ami a külsőt illeti, mindenki pótolható. Ha aktívan nézelődsz a környezetedben, bulikban, Facebook-csoportokban, nem lesz nehéz leakasztanod egy hasonló külsejű lányt/fiút, mint amilyen az előző barátnőd, vagy barátod. Ha sikerül, hatalmas nagy királynak fogod magad érezni, különösen akkor, amikor lefekszel vele. Hasonló külső, mégis fel lehet fedezni, mégis új, mégis más, nem az a megszokott, amihez rossz emlékek kötnek! Amikor 19 évesen elkezdtünk közeledni egymáshoz egy ugyanolyan alacsony, duci, mosolygós arcú, sötét hajú és szemű lánnyal, mint amilyennel évekig jártam, én is azt hittem, hogy enyém a világ. A személyiséget, az azonos szeretetigényt és szeretetnyelvet viszont már nem ilyen egyszerű pótolni, és legtöbbször nem is sikerül.

Nem azt mondom, hogy ne csinálj ilyet, de semmiképp ne várj tőle többet néhány mozgalmas éjszakánál, hétvégénél. Arra jó, hogy megerősítsen abban, hogy létezik olyan ember a világon, akinek még kellesz, semmi másra nem. 

7. Semmiképp ne legyél könnyen kapható! Fiúként szembetűnő, hogy szakítás után lévő lányokhoz a legegyszerűbb közeledni, mert ők vannak a leginkább elveszve, kiszolgáltatva, könnyen hajlanak egy kis vigasztalásra. Te ne legyél ilyen! Ha mindenképpen szükség van egy-két jól sikerült éjszakára ahhoz, hogy megálljon az ingatag önértékelésed, akkor inkább várj vele néhány hetet. Attól, hogy szakítottál, nem kell, hogy azonnal mindenre kapható legyél.

8. Ne menekülj azonnal másik kapcsolatba! A társfüggőség egyértelmű tünete az egyik kapcsolatból a másikba való ugrálás, különösen, ha egyik miatt szakítasz a másikkal. Ez arra enged következtetni, hogy egyedül életképtelen vagy mind anyagilag, mind lelkileg.

9. Nem érdemes azzal pumpálnod az egódat, hogy a másik kivel jött össze utánad. Semmiben nem befolyásol. Ha az új fiú/lány rosszabbnak tűnik, az azt jelenti, hogy te is célpontja voltál az exed förtelmes ízlésének; ha jobbnak tűnik, akkor pedig érdemes újragondolni a szempontjaidat, amik alapján jobbnak tartod magadnál az új társat. Ha van a szempontok közt olyan, amivel tényleg érdemes foglalkozni, itt az ideje, hogy fejleszd magadat benne. 

10. Attól, hogy szakítottál, nem kell magamutogatós képekkel elárasztanod a Facebookot. Tudjuk, hogy most nagyobb szükséged van a lájkokra, de próbáld meg ezt személyesen elérni azoknál, akiknek a lájkjaira számítasz. Tartsd magad többre egy lájk-célpontnál! Hidd el, a személyes találkozás hatékonyabban segít feldolgozni a szakítást, mint hogy Pistike Kovács kedvelte a fényképedet.

11. Ne zárkózz el valakitől amiatt, mert ugyanannyi idős, ugyanaz a csillagjegye, ugyanazt a zenekart szereti, vagy ugyanolyan cipője van, mint annak, akivel voltál! Ne kezdd el szidni általánosságban az összes fiút/lányt, mert csak hülyét csinálsz magadból, és azt közvetíted vele, hogy rosszul választasz. Válassz a megfelelő szempontok alapján! (Lásd két ponttal lejjebb.)

12. Most, hogy egyedül vagy, itt az ideje egy kis önismeretnek. Ez a legjobb alkalom arra, hogy felmérd, hogy te mit csináltál rosszul, amit a következő kapcsolataidban másképp alakíthatsz. A szakításról - eltekintve a megcsalástól - 99 százalékban mindkét fél tehet, szóval jobban jársz, ha nem azt próbálod megmagyarázni, hogy miért hibás a másik, hanem megpróbálod felmérni, hogy te mekkora részt vállaltál a kapcsolat megromlásában. Veszélyes dolog azt gondolni, hogy te mindent tökéletesen csináltál, hiszen így a következő és az utána lévő kapcsolataidban is fennáll a veszélye, hogy elkövesd ugyanazokat a hibákat.

13. A legtöbb mérgező kapcsolat, és ezáltal szakítás megelőzhető lenne azzal, ha az emberek a megfelelő szempontok alapján választanának társat. Egy szakítást követő időszak tökéletes arra, hogy megkérdezd magadtól: miért vele voltam? Miért néztem fel rá? Mivel fogott meg? Ha nehéz megválaszolnod ezeket a kérdéseket, lehet, hogy olyan szempontok alapján választottad az exedet, mintha azt nézted volna, mennyire eladható a környezetednek; vagy mennyire szépen mutatna az ablakpárkányon dísznek. 

Amellett, hogy az emberek hajlamosak a segge, a mellei, a haja, a sapkája, vagy a tetoválásai miatt összejönni egy emberrel, gyakori az is, hogy egyszerűen csak a szeretethiányukat szeretnék enyhíteni valakivel, aki szebb, mint egy plüssmaci.

Én is fontosnak tartom a külsőt, de azt gondolom, vannak ennél fontosabb szempontok is. Néhány ötlettel segítek, hogy a következő társaddal jobban működjön a kapcsolat. Ha ezekre ügyelsz, kisebb eséllyel futhatsz bele olyanba, mint akivel szakítottál:

• mennyire szeret felelősséget vállalni/magyarázkodni (úgy hozta az élet, nem tehetek róla stb.)
• hogyan kezeli a konfliktusokat, problémákat, mennyire hajlamos az agresszióra, erőszakra, vagy játszmázásra
• mennyire szorgalmas, tettrekész (megelőzve ezzel azt, hogy egész nap otthon nyomjátok a telefont)
• mennyire hajlamos nyomkodni a telefont a társaságodban
• mennyire megbízható
• hogyan beszél a barátairól, mennyire változik meg a jelenlétükben
• mit tart fontosnak egy emberben
• mennyire vannak önálló gondolatai a környezetében történő dolgokról, közéletről, hajlamos-e szembemenni az árral
• mennyire önálló, ami a hétköznapokat illeti, többet kell-e utána takarítani, mint egy óvodás gyerek után
• mennyire hajlamos a függőségekre (alkohol, drog, videojátékok stb.)

Ezekkel sem lehet száz százalékig biztosra menni, de ha eddig nem gondoltál arra, hogy ebbe az irányba finomítsd az elvárásaidat, egy próbát megér. Vegyítheted a saját szempontjaiddal, feltéve, ha vannak, és nem annak a karjaiba dőlsz, aki elsőként dumálja le rólad a bugyit egy tükör előtt gyakorolt stand-up szöveggel.

Az is lehet, hogy mielőtt összejöttetek, túl sokat mutattál a testedből, és azért futott zátonyra a kapcsolat, mert a másik úgy jött össze veled, hogy nem látott belőled ennél többet:

14. A legjobb, ha egyáltalán nem jártok össze szexelni szakítás után, de ha mégis, csak akkor járjatok össze, ha érzelmileg már függetlennek érzed magad tőle! Visszakapni nem fogod így, más értelme meg nincs.

15. Bárki bármit mondott, kelleni fogsz másnak is. Más is szépnek fog tartani. Az is lehet, hogy még jobban, mint az előző.

16. Bármennyire nehéz, szakíts személyesen! Kevés nagyobb tahóság van annál, mintha valaki Messengeren vet véget egy párkapcsolatnak. Bármi is történt, add meg a tiszteletet a másiknak, és közöld vele személyesen, amit elhatároztál.



Szeretnél még párkapcsolatokról, emberekről olvasni? Kattints az emberismeret, vagy a párkapcsolat címkére még több hasonló olvasnivalóért!

A szerelem színei és a háromszög-elmélet

Az egyik kedvenc pszichológiával foglalkozó oldal, amit követek, a Psych2go nemrég megosztott egy érdekes képsort: Robert Sternberg háromszög-elméletét a szerelemről. Nekem nagyon megtetszett, és ezen fellelkesülve bemutatok nektek egy másik szerelem-elméletet is, ami egy kanadai tudós fejéből pattant ki.

Nézzük előbb Sternbergét!

Forrás: MY PSYCHOLOGY - Facebook

Sternberg szerint a szerelemnek három összetevője és hét fő típusa van. A három összetevő az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés, a hét típus pedig ezek kombinációiból áll össze:

Kedvelés/barátság: ha intimitás van, de szenvedély és elköteleződés nincs, az inkább kedvelés, mint szerelem. Ez lehet egy kibontakozó kapcsolat kezdete, de általában nem így alakul, és barátzóna lesz belőle.

Fellángolás: szenvedély van, de se intimitás, se elköteleződés. Ide tartoznak a crushok (bocsánat azoktól, akik utálják ezt a szót) és az egy éjszakás kalandok.

Romantikus szerelem: megvan az intimitás és a szenvedély is, de hiányzik az elköteleződés. Itt már testileg és érzelmileg is kötődnek egymáshoz a felek, ez egy gyakori szakasz komoly kapcsolatok elején.

Üres szerelem: a romantikus fordítottja. Itt az elköteleződés van meg, intimitás és szenvedély nélkül. A sok megromlott házasság, ami a gyerek, a ház, a megszokás stb. miatt maradt meg, mind ide sorolható.

Társas jellegű szerelem: intimitás és elköteleződés van, szenvedély nincs. Idős házaspároknál ez kielégítő lehet, fiatalabbaknál szerintem nem. 

Vak szerelem: van elköteleződés és szenvedély, de nincs intimitás. A My Psychology oldala Kim Kardashiant hozza fel példának, szerintem tökéletes. Az őt utánozni vágyók között is gyakori ez a típus.

Tökéletes szerelem: mindhárom összetevő megvan. Sternberg garantálja, hogy egy ilyen szerelem részesei legalább tizenöt éven keresztül gazdag szexuális életet élhetnek egymással. A pár tagjai el sem tudják képzelni, hogy más mellett esetleg boldogabbak lehetnének hosszútávon, sikeresen legyőznek minden akadályt, miközben egy percre sem engedik el egymást.

Sternberg azt mondta a tökéletes szerelemről, hogy fenntartani nehezebb, mint megtalálni, (ehhez mit szóljon az, akinek még megtalálni sem sikerült?) és, hogy nem tud állandó maradni. A tudós arra is figyelmeztetett, hogy kommunikáció nélkül a legnagyobb szerelem is elmúlhat. Ahogyan az embereket sem lehet a 16 MBTI-típusba betuszkolni, úgy a kapcsolatokat sem lehet ezzel a hét fajtával meghatározni, a legtöbb kapcsolat két típus között helyezkedik el.



A szerelem színei

John Alan Lee háromféle szerelmes embert, és háromféle érzést különböztetett meg, amit görög és latin szavakkal jelölt. Az Eros, a Ludus, és a Storge embertípusok érezhetnek Mania-, Agape- és Pragma-jelleggel a társuk iránt. Az elmélet értelmezhető úgy is, hogy az utóbbi három érzés az Eros, a Ludus és a Storge különféle kombinációiból áll össze.

De mit jelentenek a szavak?

Eros - sejthető, hogy ennek a típusnak bőven van köze az erotikához. Az eros típusú emberek szenvedélyesek, érzékiek mind a szexuális életet, mind az érzelmeket tekintve, szóval fontosnak tartják, hogy meglegyen a kémia. (Jelentsen ez bármit.) Én nem ez a típus vagyok, szóval azt sem értem, hogyan lehet első látásra szerelembe esni egy idegennel, de ez a típus képes rá.

Abban viszont együtt tudok érezni, hogy reménytelen idealisták, és folyton valami romantikus vagy szexuális élményre vágynak. Mások úgy láthatják őket, hogy irreálisak az elvárásaik a szerelemmel kapcsolatban. Naivak tudnak lenni, főleg, ha eközben kielégülnek a szexuális igényeik, és gyakran nem a partnerbe, hanem a szerelem érzésébe szerelmesek. Nem csalfák, de nem okoz gondot nekik szakítani, ha már nem olyan, mint az elején.

Ludus - ez latinul azt jelenti: játék. A ludus típusúaknak a szerelem egy valami, ami közben szórakozhatnak egymással, programokat csinálhatnak, de véletlen sem mélyülhetnek el. Könnyen előfordulhat, hogy egyszerre több partnerük is van, és egyiknek sem fedik fel a valódi érzelmeiket. Általában elvárják, hogy a másik is így álljon hozzá, és ne kötődjön jobban, mint ő. Ennek köszönhetően nem féltékenykednek, hiszen nem jelent gondot nekik, ha a másik is több vasat tart a tűzben.

Ahogy megfigyeltem, ezek azok az emberek, akiket érzékenyen érintett egy csalódás, és vagy bosszút akarnak állni a másik nemen, vagy egyszerűen csak képtelenek túllépni azon a bizonyos csalódáson, ezért érzelmileg bezárkóznak.

Storge - ennél a típusnál a szerelem barátságból alakul ki, és sokkal inkább a közös értékrend és érdeklődés tartja össze a kapcsolatot, mint a szenvedély. Érdekes, hogy Lee ezt a típust a családi kötelékhez hasonlítja. Hosszú házasságot általában ez a típus szokott megélni, de az sem ritka, hogy szakítás után képesek barátságban maradni a másikkal. Megfigyelhető némi birtoklási vágy, de nem túlzottan féltékenyek, csak éppen, amennyire kell, és általában csak komoly kapcsolatban hajlamosak a szexre. Mély bizalom, tisztelet, intimitás és fokozatos elmélyülés jellemzi ezt a típust.



Mania - ez éppen azt jelenti, ami elsőre eszünkbe jut róla: őrülten, birtoklóan, mániákusan szeretni a másikat. Erős birtoklási vágy, féltékenység, függőség jellemzi. A Wikipédia John Hinckley Jr.-t hozza fel példaként a mániához, aki azért próbálta meg megölni Ronald Reagan amerikai elnököt, hogy ezzel a tettel végre elnyerje Jodie Foster szívét. Ha belegondolok a környezetemben vagy az emlékeimben élő mániákus szerelmesekre, ez annyira nem is rossz példa. Az ilyenek szokták összeköltözésbe/eljegyzésbe/házasságba kényszeríteni a másikat érzelmi zsarolással, ráadásul a szex sem egyszerű velük, mert általában hisztisek az ágyban. Jellemzően nem tudják, hogy mit akarnak, a másiknak folyton bizonygatnia kell a szeretetét, mert kételkednek benne. Szerintük a szerelem része a fájdalom, a kettő nincs meg egymás nélkül. (Szerintem meg a mánia nincs meg önbizalomhiány nélkül, meg ennek azért van egy erős borderline-jellege is.)

Agape - az ideális szerelem. Az agape jellemzője, hogy a felek önfeláldozóak a másik érdekében, szélsőséges esetben pedig ez odáig is fajulhat, mint a Titanicban. Odaadás, gondoskodás, türelem, megértés és erős kötődés jellemzi az ilyen kapcsolatot, az egó pedig teljesen háttérbe szorul. Jobb adni, mint kapni - akár ez is lehetne a jelmondata. Persze, ennek is van hátulütője, az ilyen kapcsolatokban gyakran érezhetik magukat a felek nem elég jónak, és lehet bűntudatuk amiatt, hogy nem adtak eleget a másiknak. Szélsőséges esetben, vagy különféle mentális betegség esetén ez mártírkodásba fordulhat át, ebből szokott lenni az, amikor az egyik fél felhánytorgatja, hogy mit fel nem áldozott, és mit meg nem tett a másikért. Alapesetben viszont nincs féltékenykedés vagy birtoklás, és kielégítő szexuális élet társul hozzá.

Pragma - ez a típus általában úgy alakul ki, ha valaki ésszerűen, elvárások alapján választ társat magának, értékes dolgokat keres a másikban, akivel közösen tehetnek, küzdhetnek mindenféle life goalért. Az ilyen kapcsolatok általában hosszútávúak, de tekinthetőek unalmasnak a szenvedély hiánya miatt. Te adod ezeket az értékes dolgokat, én meg adom ezeket az értékes dolgokat, aztán elleszünk valahogy. Két politikus, vagy más híres ember házassága gyakran pragmatikus, és az olyan házasságok is ilyenek, ahol a feleknek fontos, hogy mit gondol a környezet. (Például, ha az illető nem házasodik szegény családból származóval.) Az ilyen kapcsolatokban a felek abban hisznek, hogy a jó szexuális élet kialakítható az évek során, és nem feltétlen kell hozzá a kezdeti egymásnak esés.

Ahogyan Sternberg típusainál, a szerelem színeinél sincsenek pontosan egyféle típusok, a valóságban a legtöbb kapcsolat valamelyik kettőnek a keveredése.



A Forrás a My Psychology Facebook-oldala és a Wikipédia, néhol beleejtettem a saját gondolataimat is. Érdekesnek találtad ezeket a típusokat? Szólj hozzá itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha pedig egy kis humorra vágysz, de közben szeretnéd jobban megérteni a párkapcsolatokat, olvasd el ezt.

Mennyire vagy MENCI?

Minden jel arra utal, hogy az Instagram, a Snapchat és a Musical.ly uralma az elménk felett a következő éveket, évtizedeket is meg fogja határozni. A munkában megfáradt szülők képtelenek tartani a lépést az újabb és újabb alkalmazásokkal, a gyerekeknek pedig ez az egyik legegyszerűbb út a népszerűvé váláshoz. Ma már nem kell valamilyennek lenni, elég valamilyennek tűnni; és személyes kapcsolatok sem kellenek, bőven elég a követés, a kedvelés, a hozzászólás és a megosztás. Ahhoz, hogy a környezeted elismerjen téged, többé már semmire nincs szükség, - főként a ruháidra nem - bőven elég hozzá egy JBL hangszóró, vagy néhány bulikás szelfi.

Három részre osztottuk a tesztet, az életmódod és a közösségi médiás tevékenységed mellett a megjelenésedből tudhatod meg, mennyire vagy népszerű. Ahhoz, hogy igazán mencivé válj, a letöltött alkalmazások mellé szükség van bizonyos viselkedési mintákra, és gazdag szülőkre néhány alapdarabra is a szekrényben vagy a garázsban. A szabály egyszerű: minél több pontot gyűjtesz, annál mencibb vagy, viszont ha a nullához közelít a pontszámod, akkor lehet, hogy gyakran hallod a csövesbánat szót a hátad mögött. Ne aggódj, a teszt alkotóinak sincs sokkal több, szóval mi inkább örülünk ennek.

Timi, Angi, Lili, Maja és Adri segített nekem búvárkodni az Y és a Z generáció alján - egyedül féltem volna alámerülni. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy ők jelentkeztek, többükről is tudtam, hogy nagyon jól mérik fel az embereket. Sejtettem, hogy ebben sokat tudnak segíteni, és így is lett! Amellett, hogy egy részletekbe menő, humoros és tanulságos tesztet állítottunk össze, ez az év egyik legnépesebb blogger-együttműködése, amire külön büszke vagyok.

Forrás: Weheartit

Készen álltok? Kezdjünk neki, induljon a számháború!

ÉLETMÓD

• Füvezel, vagy bármi szintetikusat szívsz. Hangoztatod, hogy 420, hogy mennyire értesz hozzá, te tudod a legjobbat tekerni stb. (2 pont)
• Általános iskola végén kezdtél bulikázni járni, cigizni, és ezek azóta sem hagytak alább. (3 pont)

• Magyar rapet, vagy emo rapet, esetleg trapet hallgatsz JBL hangszóróról, mert biztos mindenki ezeket szereti. Az AK26, G.w.M., Rico, Lil G, Nemazalány, a Senkise, illetve Lil Peep,  a $uicideboy$, az A$AP Mob, vagy Sixnine a mindennapi betevőd. Ne próbáld kivonni magad, már egy hallgatása is két pontot ér ezek közül! (2 pont)
• Használod a báttya szót (1 pont)
• Voltál már terhes, és ,,véletlenül" tudott róla a fél iskola, de legalább az egész osztályod. (3 pont)
• Szórakoztat a Való Világ, az Éjjel-Nappal Budapest, a Feleségek Luxuskivitelben, vagy az Édes Élet. Elég, ha az egyiket nézed, máris van két pontod. (2 pont)

• Képes vagy a Váci utcában fotóztatni magad, hogy úgy tűnj, mint egy turista. (1 pont)
• Bármit hajlandó vagy felvenni, levenni, megtenni azért, hogy többen kedveljenek és több követőd legyen Instán. (3 pont)

:)

• Minden második szavad dik, gyá, vagy káromkodás. (1 pont)
• Fogalmad sincs, hogy miben vagy jó, mivel szeretnél foglalkozni, miből fogsz megélni, ha végeztél az iskolával. (3 pont)

• Csak olyanokkal barátkozol, akiknek a viselkedése, öltözködése szintén kiszolgálja a tömegízlést, mert félsz, hogy a többiek mit fognak szólni. (3 pont)
• Unikornis-mániás vagy (1 pont)
• Életcélod egy pár százezres használt BMW, esetleg Audi, vagy Mercedes. Persze, közben diákmunkázol vagy egyáltalán nincs is munkád és anyuci veszi a hűtőbe a kaját, de hát neked "luxusautó" jár, hadd lássák a többiek! (2 pont)

Ez a lány osztálytársunk biztosan sokat "dolgozott" ezért az autóért. Vajon mi lehet a "munkája"? :)

• Világ körüli utazgatás is jár neked sok tengerpartos meg felhőkarcolós szelfivel, ugyancsak a semmiért. (2 pont)
• Azt gondolod, valódi értékkel bír egy Million Roses, vagy ahhoz hasonló művirág. (1 pont)

Az igazit szeretné megtalálni!

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

• Rendszeresen feltöltesz képeket koktélokról, vagy limonádéról, mert a népszerű Insta-celebek is ezt csinálják, és te is olyannak akarsz tűnni, mint ők. (1 pont)
• ...vagy poharas kávéról. (1 pont)
• ...vagy az edzésedről. (1 pont)
• ...vagy a körmödről. (1 pont)
• ...vagy képernyőfotót a beszélgetéseidről. (1 pont)
• Kiteregeted a kapcsolatodat a Facebook-faladra: közös szelfik, becsekkolások, mindenféle, hadd lássák az emberek, hogy ti mennyire (nem) szeretitek egymást! (2 pont)

• Olyan képeket töltesz fel, ahol direkt elfordulsz a kamera elől, amikor a barátod, barátnőd lefotóz, mert látod, hogy mások is ezt csinálják és mennyire menci. (1 pont)
• Érzelmek nélküli arcot vágsz a képeiden. (1 pont)
• Csücsörítesz, dobálod vagy simogatod a hajad; modellekre vagy pornósokra akarsz hasonlítani a képeiden. (2 pont)
• Felvont szemöldökkel bámulsz a kamerába. (1 pont)
• A nem helyett azt írod, hogy nm, mert a mozgalmas celebéletedbe (lásd lent) nem fér bele az e betű használata. (1 pont)

• Küldtél már pucér képet ismerősnek, esetleg ismeretlennek. (3 pont)
• Megjelölsz 50 ismerőst a profilképeden, hogy legalább annyian biztosan kedveljék. (3 pont)
• Idézeteket írogatsz a képeid mellé, lehetőleg kis kezdőbetűvel, vessző nélkül, az annyira menci! Főleg angolul! (1 pont)
• Naponta többször is megjelölöd az ismerőseidet a jelöld meg azt, aki... képek alatt, ezzel forgalmat generálva semmitmondó, lájkgyűjtő oldalaknak. (1 pont)
• Rendszeresen odaveted a bff-eid képei alá a ,,ribancom", ,,csinikém", ,,drágám", ,,legszebbem", ,,életem" vagy ,,szerelmem" kommentet. Mindenkinek látnia kell, hogy ti mekkora barátok vagytok! (3 pont)

Ahh, ribikéim, köszcsikehh <333

• Kiírod, hogy mindenki hagyjon békén, aztán, amikor gyanútlanul hozzászól valaki, akkor jön az, hogy írj üzit, vagy a nincs semmi baj. (3 pont)
• A Rozsdás Rákolló van beállítva munkahelyként. (2 pont)
• Jack Daniel'sszel pózolsz, vagy csak feltöltesz az üvegről egy filteres képet. (2 pont)
• Yorkival, csivavával, vagy más divatkutyával töltesz fel képeket szerelmem felirattal. (1 pont)
• Van rózsaszín macis, vagy szívecskés Snapchat-filteres képed feltöltve. Ugyan már, a kutyás tiszta gáz, ki égeti magát azzal 2018-ban? (2 pont)

• Malacos emojit használsz egy olyan képen, amin az egyébként tök átlagos tested látszik. (1 pont)
• A kirakatba rakod az egész tested, pózolsz, pucsítasz, mutogatod magad, miközben barátod van. (3 pont)
• Csak akkor használsz pontot Messengeren, amikor flegmázni akarsz. (1 pont)
• Teleszórod hashtagekkel a képeidet, hátha úgy észreveszi valaki a jelentéktelen életed. #instahun (2 pont)
• Letöltötted a musicallyt. (2 pont)

MEGJELENÉS

• Az alábbiak közül bármelyiket hordod: fehér Levi's póló, Pull&Bear feliratos póló/pulcsi, Calvin Klein top, Michael Kors vagy Louis Vuitton táska, Gucci, Retro vagy Tommy Hilfiger feliratos cuccok. (2 pont)
• Mély dekoltázsos póló keresztszálakkal még egy pontot jelent. (1 pont)
• A cipőd Vans Oldskool, Adidas Superstar, Nike Air Max, vagy Lacoste. (1 pont)

Kép: favim.com

• Képes vagy megvenni egy műanyag strandtáskát több ezer forintért, csak mert rá van írva, hogy Obag. (1 pont)
• Fjällräven Känken hátizsákkal szintén írj fel magadnak egy pontot. (1 pont)
• Ízléstelen, sötét, rajzolt szemöldököd van, hasonló, mint nekik: (2 pont)

• Szakadt nadrágot hordasz. (1 pont)
• NY sapkában nyomod. A piros, a fekete és a terepmintás igazán menci. (2 pont)
• Tetovált a karod, a kulcscsontod, vagy a dekoltázsod. Dőlt betűs idézetért szívem szerint 10 pontot adnék, de ha bármelyik testrészedet varrattad ezek közül, most megúszod hárommal. (3 pont)

• Más feliratos fullcap sapkára (Obey, vagy hasonló) sajnos csak egy pontot tudunk adni. (1 pont)
• Iphone-od van ÉS a képeken az arcod elé, vagy magad elé tartod. Önmagában az nem ér pontot, ha csak van egy szaros iPhone-od, muszáj, hogy ezt megmutasd mindenkinek! (1 pont)

• Orrkarika +1 pont. (1 pont)
• Színes a hajad. Nem barna, nem szőke, nem vörös, nem fekete, színes. (1 pont)
• Fültágítód van. (2 pont)
• Feliratos edzős cuccban pózolsz. (2 pont)

Szegény Exupéry ha tudta volna, hol kötnek ki az idézetei!

• Szoliba jársz, de természetesen nem a barnulás miatt, hanem a bőröd egészsége miatt! (1 pont)
• A legtöbb képeden 45 fokkal oldalra fordítod a fejed, hátha úgy aranyosabbnak tűnsz. (Nem, nem tűnsz annak.) (1 pont)
• A képeiden ki van tekerve a kezed, a fejed mögé teszed, vagy a füled mellé, mint a modellek. (1 pont)

Fáj a fejed, kislány? Vagy mi a baj?

• Függőleges feliratos melegítőt hordasz. (1 pont)
• Napszemüveg van rajtad sötétben, borús időben, vagy zárt térben. (1 pont)
• Színes bőrdzsekit hordasz. (1 pont)

Összeadtátok? Megvan? Jöjjön az értékelés!

50+ pont: Ne tévesszen meg, ha csak alig haladtad meg az ötvenet, menthetetlen vagy. Képtelen vagy felfogni, hogy ha az értékrended kimerül egy pár százezeres használt autóban, jelentéktelen tetoválásokban, tárgyakban és készpénzben, arra egy kicsit is értelmes ember csak lemondóan csóválja a fejét, ahogy mi is. Ne aggódj, mi a lábad nyomába nem érünk! Gyakorold ezt a szöveget, ha hozzá akarsz szólni, legalább ilyen választékosan tedd!

31-50 pont: Biztos helyed van a menci klikkben az osztályban! Téged már elfogadtak, te már vagy valaki, te már letettél valamit az asztalra! Neked nagyon jól jött ez a teszt, hiszen így láthatod, mivel lehetnél még mencibb, hogy az igazán elitek is szóba álljanak veled, tudod az ezer lájkosok. Ha így folytatod, minden esélyed megvan arra, hogy egy bohóc mellett köss ki, esetleg te magad válj azzá. Neked ezt a szöveget ajánljuk, ha szeretnél hozzászólni:

Nem ismerünk? Ugyan már!

11-30 pont: O-ó, itt már gondok vannak. Úgy tűnik, hogy nem vagy elég menci! Hogy fogsz így a büfé előtt állni a népszerű lányokkal és energiaitallal a kezedben vihogni? Hogy fogsz így cigizni velük reggel a suli előtt emo rapet bömböltetve? Hogy fogod így a kamu történeteidet hangosan előadni szünetben? Van több mint egy hónapod a suliig, szedd már össze magad! Úgy hallottam, az Obag cuccok most le vannak értékelve, és mintha jött volna a környéketekre egy fiatal srác használt BMW-vel... még nem késő lecsapni rá! A nyári munkát meg felejtsd el, az csak a csíráknak való!

0-10 pont: Hát $itte$em, ez már valami! Gratulálok, egy értelmes fiatal vagy! Valószínűleg egyáltalán nem találod a helyedet az osztályodban, vagy a csoportodban, ami tök érthető. Nézz szét, és ha azt látod, hogy a környezetedben szinte senki nem úszná meg 40-50 pont alatt, akkor reméljük, megnyugtatott ez a teszt, hogy nem veled van gond. Bízunk benne, hogy azért van egy-két közeli barátod, és szinte biztos, hogy az évek során a maradék pontjaidat is ki fogod nőni. Három éve, 21 évesen a blog írójának is 11 pontja lett volna, szóval ha ebbe a tartományba esel, értelmesebb vagy, mint én voltam egyetemistaként. Csak így tovább, és nem győzzük kihangsúlyozni: bármikor rosszul, vagy magányosnak érzed magad a környezetedben, nem veled van gond!

Mi tesz valamit menővé? Mi emel státuszszimbólummá egy tárgyat, egy viselkedési mintát, egy jelképet? Az, ahogy hozzáállunk. Tudat alatt mi is úgy állunk ezekhez a dolgokhoz, akik kevés pontot értünk el ezen a teszten, hogy népszerűvé, értékessé tesznek. Pedig egy cipő, egy autó, vagy akár egy kéztartás önmagában soha nem lesz népszerű, vagy értékes: mi tesszük azzá. Mi, akik lájkoljuk, akik hozzászólunk, akik nem látunk mögé. Akik nem látjuk a használt, húszéves autó mögött a szülők pénzét; akik nem látjuk a pózolás mögött a szeretetéhes kislányt; akik nem látjuk a New York sapka alatt a kiközösítéstől való félelmet; akik nem halljuk a JBL hangszóróktól a segélykiáltásokat. Egy-egy ,,menőség" sokszor nem azt jelenti, hogy én most az élet császára vagyok, hanem segélykiáltás: nem foglalkoznak velem, nem érzem magam szerethetőnek, nem tartom magam értékesnek, ezért a lájkokba és a követőkbe menekülök, akikre így tehetek szert. A menőség sokszor kényszer, és amíg mi a kirakott melleken, vagy az autók márkáján ámuldozunk, addig lehet, hogy a képen szereplő lány vagy fiú önértékelésének az arra érkező lájkok jelentik az utolsó kapaszkodót az életbe. Ezzel senkit nem akarok lájkolásra sarkallni, sőt, éppen ellenkezőleg: az egész teszt célja az volt, hogy más szemmel tekintsünk ezekre a dolgokra, hiszen a magas pontszámot elérő emberek jellemzően segítségre szorulnak. Szeretném, ha az olvasóim - amellett, hogy jót nevettek a teszten - tisztában lennének a ,,menőség" mögött húzódó okokkal, ami nagy eséllyel elhanyagoltság, önértékelési vagy kötődési problémák, és káros (vagy semmilyen) szülői minta.

Azt gondolom, a nyitottabb szemmel járók közül senkit nem fog váratlanul érni, ami a következő években zúdul a nyakunkba. Az értelmiség körében többé nem divat a gyermekvállalás, az alfa-generációt a képen látható anyukák járatják óvodába, iskolába, nevelik fel éppen ezekben a pillanatokban, amikor ülsz a gép előtt, és ezt olvasod. Azok az anyukák nevelik fel, akik aláfeküdtek az első magas, izmos, tetovált fiúnak, aki több figyelmet szentelt rájuk, mint a telefonjára - és azok az anyukák, akik a hibáik legenyhébb felszínre hozatalánál elküldenek anyádba, akár csak a felső képen látható hölgy. A ,,menőség" tizenöt-húszévente újratermeli önmagát, az alsó képen látható bikinis lány fiában pedig lehet, hogy nemsokára a legnagyobb Ask.fm-celebet tisztelhetjük majd.

Reméljük, sikerült elgondolkodtatni, megnevettetni, szórakoztatni, vagy egy kicsit segíteni, hogy jobban megismerd, elhelyezd magad. Most, hogy a végére értünk a bejegyzésnek, egyetlen kérdésem maradt:

A blogomon további két tesztet találsz itt és itt. Köszönöm a segítséget Timinek, Anginak, Majának, Lilinek és Adrinak, nézzetek be hozzájuk is, megéri!