21 megfoghatatlan dolog, amit a 21. század hozott magával

A 21. század nagykorú lett, és a 21. században született emberek is elkezdtek nagykorúvá válni. Ugyan a felnőttkortól még messze vagyunk, és több mint 81 év van vissza a következő századfordulóig, de az már most jól látható, hogy vannak olyan jelenségek, amik korábban nem voltak ennyire meghatározóak, mostanra viszont belekényelmesedtünk, és nem valószínű, hogy a következő évtizedekben alábbhagynak. Vannak olyan dolgok, mint a tablet, vagy az elektromos autó, amiken egyáltalán nem csodálkozunk, hiszen természetesnek vettük, hogy a korral eljöttek. Ezek mellett viszont vannak olyan, kevésbé kézzelfogható vagy teljesen megfoghatatlan dolgok is, amikkel, szeretnénk vagy sem, jobban meg kell ismerkednünk ahhoz, hogy helyén tudjuk kezelni a 2010-es éveket. Hogy ez kevésbé legyen meglepő, összeállítottam két bejegyzést. Összeszedtem 21 olyan dolgot, ami az utóbbi évtizedekben berobbant közénk és természetessé vált, valamint 21 olyat, amit hiányolok. Elsőként az előbbit sorolom fel nektek.

1. Társas magány

Soha nem volt még annyi magányos fiatal, mint amennyi ma. Én is írtam már a saját elmagányosodásomról, és egyáltalán nem vagyok egyedül ezzel a problémával, sőt, olyanok is magányosnak tudják érezni magukat, akik egyébként jó családi háttérrel rendelkeznek, vagy párkapcsolatban élnek. A magányt sokan az idős emberekkel azonosítják, pedig eszerint a 2010-es brit felmérés szerint az akkori 18-34 évesek magányosabbnak érezték magukat, mint az 55 év felettiek. Aki azt gondolja, hogy ez nyolc év alatt jó irányba változott, az téved, azóta az Instagram, a Snapchat és a Facebook egyre inkább beleássa magát a hétköznapjainkba, ennek köszönhetően pedig még hajlamosabbak vagyunk azt gondolni, hogy kevés fiatal küzdhet ilyen problémával. 

2. ,,Engedd el!"

A Punnany Massifnak végtelen tehetsége van ahhoz, hogy ráérezzen a leghétköznapibb ember gondolataira, és ki tudja azokat fejezni. Nem vagyok rajongójuk, de kétségtelen, hogy az engedd el olyan mértékben el lett találva, hogy nehéz ennél kifejezőbb refrént találni. Az engedd el nem csak a dal hatására vált szállóigévé: már előtte is volt a társadalomban valami, amire nem találta a megfelelő kifejezést, de minden nap, minden problémával kapcsolatban hajlamos volt rá, és erre csapott le a Punnany jó érzékkel. Azóta már mindent elengedünk, a bukott vizsgától kezdve a kuka mellé dobott papírpohárig. 

3. Trollkodás

Régen, ha valaki folyamatosan hülyeségeket szólt közbe egy társaságban, elsőre vicces volt. Még másodjára is nevetett rajta néhány ember, aztán hamar elkezdett kínossá válni, a végén pedig már fintorogtunk, ha az illető megszólalt. Az internetnek köszönhetően a troll megtalálta azt, aki nevet rajta. A primitív ember a kezébe vette az internetet, és ahogy annak idején az ősember a követ, a modern ember az okostelefont is úgy használja, ahogy tudja. Viszont amíg régen senkit nem érdekelt, ha valaki a mellkasához vagy a homlokához csapkodta a követ, addig ma már like formájában jön rá az elismerés, és ennek köszönhetően egyre szívesebben csinálunk hülyét magunkból.

4. A meztelenség elértéktelenedése

Mivel a 90-es években születtem, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a pucér néni ma már csak azért nem számít nagy dolognak, mert felnőttem, és láttam már néhányat személyesen is. Ha viszont nem magamból indulok ki, akkor azért megfigyelhető, hogy ma már bárhol láthat az ember pucér nénit, sőt, előfordulhat olyan is, hogy egy ismerős néni gondol egyet, és magát mutatja meg pucéran csak úgy, mert miért ne. Az a titokzatosság, ami régen a meztelenséget övezte, ma már sehol nincs, és senkit nem botránkoztat meg, ha valaki monokinizik egy strandon, vagy olyan nadrágot vesz fel utcára, ami valójában nem is nadrág, csak egy kidolgozottabb bugyi. Ez egy ördögi kör, és a lányoknak is egyre többet kell megmutatniuk magukból ahhoz, hogy elérjék a céljukat, és valaki felfigyeljen a testükre, ennek is köszönhető a sok Snapchaten, Viberen, illetve más, képek eltüntetésére alkalmas felületen felvillanó cici és más testrész.

5. Hasztalan használati tárgyak

Soha nem volt még annyiféle, és akkora mennyiségű tárgy, ami nem jó semmire, mint ma. Az egész a TV Shoppal kezdődött, aztán futottak még a termékbemutatók, ahol 100 ezerért vehettél edénykészletet, de a gyártók rájöttek, hogy ezt néhány idős emberen kívül szinte senkivel nem lehet megetetni, túl kicsi a piac. Ma már a megfelelő marketinggel bármit el lehet adni, a társadalom alja, aki csak jobb emberré szeretne válni valahogy, biztosan kajálni fogja, hiszen rengeteg az olyan ember, aki minden kis apró szalmaszálba belekapaszkodik, ami úgy tűnik, boldogságot okoz valahogy.

(Sosem felejtem el: volt barátnőm anyja eldicsekedett azzal, hogy vett egy Flabélost 300 ezer forintért. Ez egy kb. sámli magasságú valami, amire rá kell állni, az elején van egy kapaszkodó, és nem csinál mást, mint ráz. Azzal dobták piacra, hogy nem kell csinálnod semmit, nézheted közben a tévét, és lefogysz. Akkor, gimisként még nem fogtam fel, de hihetetlen, hogy az elkeseredett, frusztrált, elvált, de hivalkodni vágyó negyvenes kövér asszonyoknál ez mennyire betalálhatott, iszonyat sokan megvehették ezt a gépet, hiánypótló volt abból a szempontból, hogy azt az illúziót keltette, hogy nem csinálsz semmit, és eredménye lesz. Ráadásul jó drága, lehet vele dicsekedni mindenkinek!)

Ide sorolhatjuk még a homeopátiás készítményeket, a fiatal lányoknak készülő push-up melltartókat, a PUA-táborokat (fizetned kell azért, hogy ,,megtanítsanak csajozni"), és minden olyan dolgot, amin normális ember megdöbben, hogy ezért tömegek adnak ki pénzt, és hisznek benne, hogy működik

6. Az álarcunk hazugsága önmagunknak

Korábban, ha egy ember kétszínű volt, elég volt mindenki másnak hazudnia. Előadta magát a munkahelyén, előadta magát az iskolában, aztán még hazafelé jópofizott egy kicsit az áldozatával, akivel együtt mentek a megállóig, de amint hazaért, ezt levehette, egészen másnap reggelig. Ma már nincs ez a holtjárat: az Instagramnak köszönhetően 0-24-ig hazudnia kell annak, aki igazán át szeretné adni az embereknek azt, amije nincs. (Vajon ez nem fárasztó?) Ha egy társaságban te vagy a középpontban, otthon viszont sarokba vagy állítva, vagy egy balek vagy aki csak arra jó, hogy fizesse a gyerektartást, az ma már nagyon hamar kiderül, így az emberek kénytelenek maguknak is azt hazudni, hogy ők minden társaság középpontjai, csak így válik hihetővé a történet, így lesz kerek egész.

7. Bizonytalanság

A bizonytalanságot én sem tudom teljesen a saját szemszögemből értelmezni, hiszen a rendszerváltás után születtem, és a bizonytalanság alapját adó rengeteg választási lehetőség már azóta itt van előttünk, amióta az eszemet tudom. Én már nem emlékszem, milyen volt, amikor még csak egyféle volt mindenből a boltban, a 2000 után születettek pedig még inkább abba csöppentek bele, hogy ebben a világban mindenből rengetegféle van. Nem csak tejfölből vagy tusfürdőből, de munkahelyből, lehetőségből, és az embereket váratlanul érte ez a hirtelen sokféleség - nem véletlenül kezdtek el az ijedősebbek, bizonytalanabbak teljesen ugyanúgy kinézni.

8. Komplexusok, frusztráció

Mondják, hogy régebben is volt, csak most tört felszínre, de nincs az a vulkán, amiből ilyen rövid idő alatt ennyi minden a felszínre tud törni. A legtöbb mentális zavar most, a 2010-es években bontakozik ki csak igazán, és nemsokára felnőnek azok a gyerekek, akiknek már az anyukája is modellekhez hasonlítgatta magát. A kisebbségérzet sokféle forrásból eredhet, a testképzavar pedig egyre gyakoribb indok. Képesek vagyunk ostorozni magunkat azért, mert eltér a testünk a reklámmodellekétől, túl alacsonynak/magasnak tartjuk magunkat, vagy épp soványnak vagy kövérnek; ami a lányoknak a mellméret, az a fiúknak a farokméret. Ma már tényleg bármi okozhat frusztrációt bárkinek, a narancsbőr, a hajhullás, vagy az, ha valakinek nincs tetoválása. Nem véletlen, hogy a fitnesz régen rétegsportnak számított unatkozó biztonsági őröknek és elunt 30-as feleségeknek, ma pedig az egyik legnépszerűbb sportág és egyben legjövedelmezőbb iparág - mint ahogy minden, ami az emberek bizonytalanságára, önbizalomhiányára épül.

Az emberek még soha nem akarták ennyire megmutatni, hogy miből szenvedtek, vagy szenvednek hiányt, mint ma. Virágkorukat érik a nagy márkafeliratos ruhák, a drágának tűnő, de valójában selejtes termékek, és minden olyan is, amit az 5-ös pontban felsoroltam. A lányok bizonygatják, hogy ők ismernek mindenkit (ismerik a DJ-t, a tévészereplőt, a YouTubert, és mindezt persze hangosan, hogy az egész osztály hallja!), a fiúk pedig, hogy mindenhez értenek, és mindent jobban tudnak, a tanulatlanok kiteszik Facebookra az élet iskoláját, egyszóval ma nagyon egyszerű észrevenni, hogy kinek mije nincs: meg kell nézni, mit mutat meg a közösségi oldalakon, vagy mit próbál mindenáron előadni a körülötte lévő embereknek. Vita közben is szembetűnő: ha elfogytak az érvek, akkor indulhat a bocs, hogy meg mertem kérdezni, illetve a te biztos mindent jobban tudsz, és társai, ami egy megfelelő emberismerettel megáldott ember számára kb. egyenlő azzal, mintha a vitapartner homlokára lenne írva, hogy frusztrált vagyok, mert nem tudok mit mondani!

Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért van az, hogy a milliomost bármelyik társaságban kiszúrod, és az utcán is messziről feltűnik, a milliárdost viszont soha, sőt, ha budapesti vagy, valószínűleg már több mellett is elmentél az utcán, és észre sem vetted őket. Mindig az bizonygatja valaminek a létét, akinek nincs. Akinek valóban van, az soha nem hivalkodik vele, sőt, tesz róla, hogy lehetőleg ne tűnjön fel, ne is vedd észre. Amíg a milliomos Michael Kors táskát hord, vagy Donna Karan órát, addig a milliárdos olyat, amin nincs semmilyen felirat - pedig lehet, hogy tízszer-hússzor annyiért vette őket, mint amennyit egy MK táska ér.

9. Önigazolás-keresés

A viták célja többé már nem a megoldás megtalálása, hanem az, hogy igazad legyen. Nem gond az sem, ha egyébként nincs: ha úgy tűnik, hogy igazad van, már megérte az egész! Ha kövérnek tartod magad, elég annyit elejtened, hogy kövér vagyok, és máris legalább öt kanos, de annál tapasztalatlanabb fiú fogja neked bizonygatni, hogy nem, nem is vagy az, és ugyanezt eljátszhatod azzal is, ha csúnyának tartod magad, az eredmény hasonló lesz.

Nemrég Kulcsár Edina robbantotta az önigazolás-bombát: 260 ezer lánynak - akik még elhiszik, hogy a szépségkirálynőt a szépségéért választják - dobta az arcába az Instagramon, hogy felszaladt rá néhány kiló, egészen pontosan tíz, és mennyire tanácstalan lett emiatt. Aki szívesen kapna egy instant agyvérzést, az keresse meg a kommenteket, én szándékosan nem nézem vissza, mert tuti, hogy ha még egyszer szembejönne velem az a bejegyzés, kidobnám a netbookot az ablakon.

Elgondolkodtató, hogy százezrek rajonganak olyanokért, akik elbizonytalanítják őket, testképzavart okoznak nekik. Ahogyan Vajna Timi esetében is, Kulcsár Edinát sem kedveli egyetlen fiú ismerősöm sem a Facebookon, és a ,,plusz kilós" képnél hozzászólók, lájkolók szinte kivétel nélkül mind lányok, nők. Nézzétek meg a saját szemeitekkel a lájkolókat, és győződjetek meg magatok arról, hogy a fiúknak nem tetszenek a szépségkirálynők, nem kedvelik őket, nem őket akarják megdugni, és nem váltanak ki belőlük gyakorlatilag semmit! A fiúk előtt van ezer más lány, aki felkelti a vágyaikat; ezeknek a modelleknek, szépségkirálynőknek a több százezer követője pedig szinte mind lány, akik azért bálványozzák őket, hogy önigazolást keressenek a saját bizonytalanságuknak.

Az önigazolás-keresés nem szűkíthető le csak a testképzavarra: aki belül szorong, az lazának akarja mutatni magát egy napszemüveggel vagy érzelemmentes arccal; aki belül egy szeretetéhes kislány, az modellnek álcázza magát az Instán, hogy még véletlenül se gondolják róla ezt; a gyerekek meg hát biztos a Tibi Atya miatt isznak, hiszen ha nem így lenne, akkor be kellene ismernie a szülőknek, hogy nincs igazuk, és mégsem az ő nevelési módszereik voltak a legtökéletesebbek. Mindenki, mindenben, mindenáron azt akarja, hogy igaza legyen, még akkor is, ha szemmel látható, hogy nincs, a problémák megoldása, a kompromisszumkötés pedig háttérbe szorult.

10. Depresszió

Régen is ennyi depressziós ember volt, csak nem vettük észre, és nem így hívták. A fejlettebb diagnosztika, és az, hogy a közélet is elkezdett vele foglalkozni, sokkal inkább előtérbe helyezte a depressziót. Ráadásul, kialakult egy olyan hozzáállás is a köztudatban, hogy a mentális betegségek figyelmen kívül hagyása idejétmúlt, igénytelenségre vall, és az egyszerű, primitív emberek sajátossága. Így, ha nem is lett ,,menő" mentálhigiénés ellátásra, vagy pszichológushoz járni, mindenképpen arra utal, hogy odafigyelsz magadra, igényes vagy, vagy a szüleid odafigyelnek rád.

Ami az öngyilkosságot illeti, a rendszerváltás óta drasztikusan csökkent az öngyilkosságok száma Magyarországon. Ez az összesített, országos statisztika, korcsoportra lebontva csak amerikait találtam, ott az iPhone és az iPad megjelenését (2007-2010) követően a tiniknél látványosan megugrott. Az a gyanúm, hogy az öngyilkosok jelentős részét kitevő negyvenes, alkoholista férfiak körében valóban csökkenhetett a tendencia, viszont azzal vitatkoznék, hogy ez a tizen-, huszonéveseknél is így van-e.

Kevesebb öngyilkosság ide vagy oda, borzalmas mentális állapotban van az ország, mondjuk, Kelet-Európához képest még a fasorban sem vagyunk. Gondoljunk bele: a kereskedelmi rádiók mennyire természetesnek veszik, hogy az emberek utálják a munkájukat: mindenkinek kitartást, és nem jó szórakozást vagy szép napot kívánnak a munkához, és folyton emlékeztetnek arra, hogy mindjárt vége, mindjárt vége! Ezeknek a rádióknak a célja, hogy minél nagyobb tömeget szólítsanak meg: a tömeg pedig valóban így éli az élete nagy részét: mindjárt vége!

Ezek az emberek szoktak általában vagy a következő, vagy az azutáni ponthoz fordulni.

11. Szintetikus drogok

Zacher Gábor szerint a toxikológián régen minden jobb volt. Korábban, ha valakit túladagolással, mérgezéssel vittek be hozzájuk, pontosan lehetett tudni, hogy mit adagolt túl, és mit kell vele csinálni. Ma már ez nincs. A 8-9. kerületet, a környező kerületeket, illetve a legszegényebb vidékeket ellepte a herbál, a kristály, és a többi Kínában kotyvasztott drog, aminek egyetlen előnye van: olcsó. Hátránya viszont annál több: sem a díler, sem az orvos, sem az, aki használja, nem tudja, hogy mit tartalmaz, mi az, amit elszív, felszív, belő, vagy az ínyébe dörzsöl. Vagy beüt, vagy nem. Sok riport van a herbálról, a Hős utca miatt felkapott téma lett, aki kíváncsi, az még azt is megnézheti egy videón, ahogyan a földön rángatóznak tőle fényes nappal az 1-es villamos megállójában. Amíg az alkoholt éjjel kihányja vagy kialussza az ember, addig a herbál kiszámíthatatlan, és egyáltalán nem biztos, hogy néhány óra múlva jobban lesz az, aki elszívta.

A szegényebb rétegeknél a herbál nem csak a füvet kezdte el kiváltani, hanem az alkoholt, a sziput és a többi olcsó drogot is. Ráadásul, mivel a kis szorgos kínai kezek változatos vegyi anyagokat gyúrnak bele a cuccba, ezért hiába tiltják be, egy-egy apró módosítással máris ki lehet vonni a tiltás alól, az új vegyületre pedig könnyen lehet úgy hivatkozni, mint ami nincs betiltva, vagyis legális. Természetesen, ha valakit egy már betiltott anyag fogyasztásán vagy árulásán kapnak, ugyanúgy elítélhetik, erre az új pszichoaktív anyaggal visszaélést találták ki okos jogászok.

12. Képzetlen, önjelölt életmód-tanácsadók

Régen minden jobb volt! Nem idegesítettem fel magam minden nap az önjelölt coachok, trénerek, motivációs előadók, polihisztorok, lifestyle-bloggerek és egyéb életmód-tanácsadók sokaságán. Ma már nem lehet kikerülni őket! Mindenkinek van legalább egy olyan elkeseredett, kétségbeesett ismerőse, aki azt gondolja, hogy ha kedveli vagy megosztja az ilyen emberek idézeteit, posztjait, akkor azok hozzásegítik ahhoz, hogy jobban érezze magát. Ma már olyan is lehet lifestyle-blogger aki a zuhany alatt bőg, mert egy egyszerű nézeteltérést nem tudott a helyén kezelni a barátjával; viszont a szülei vesznek neki ezt-azt, ami látványos és jól néz ki, ruhát, táskát, étkészletet, kávét, és így máris úgy tűnik, mintha önálló életmóddal rendelkezne az illető, miközben a legnagyobb dolog, amit magának köszönhet, az az 50 óra közösségi szolgálat, meg az, hogy felvették az egyetemre.

Nincs ez másképp a motivációval sem. Olyan emberek próbálnak motivációt osztogatni, akik feleannyira motiváló történettel sem tudnak hatni az emberekre, mint én, pedig sokan vannak, akik lejjebbről kezdték, és magasabbra jutottak nálam. (Nekem soha nem jutna eszembe az, hogy tréner legyek, csak mert bántalmazó család ,,túlélője" vagyok. Sokan vagyunk még így ezzel, nem lógok ki a sorból.) Az egyik legjobb ebben a kategóriában a coach, aki általában azért lett coach, mert semmi másra nem volt képes, ráadásul azokat a módszereket, gyakorlatokat, amiket a coaching során átad, maga sem tudja alkalmazni, sőt, valójában fogalma sincs, hogy él-e olyan ember ezen a világon, akinek ebből bármi haszna származott - a coach-on kívül, persze.

Jegyezzük meg egy életre, hogy nincs egyezményes módszer arra, hogy valakinek az élete jobbá váljon! Minden olyan életmód-tanácsadó, aki ezzel reklámozza magát, egy lehetetlen feladatra vállalkozik, hiszen a te személyes problémád, ha nem is mélyebb, de teljesen más jellegű, mint a többi százezer emberé, akik befizetnek az Agykontroll vagy az Áttörés-jellegű hülyeségekre! Hogyan lehetne már egyszerre, egyféle tanáccsal tízezreket, százezreket ellátni úgy, hogy azok a gyakorlatban is alkalmazhatóak legyenek? Sehogy, de olyan embereknek, akik mindig mástól várják a megoldást, a tréner vagy a coach tökéletesen elfér a kényszerevés, a kényszercigi, és a tartalmatlan panaszkodás mellé, és egyáltalán nem zavarja őket, ha esetleg 5 év Szabó Péter-kedvelés után sem változott az égvilágon semmi.

A Wikipédiának köszönhetően ráadásul, ma már mindenki azt gondolja, hogy mindenkinél mindent jobban tud. Ami régen a kocsmai beszélgetéseket jelentette, az ma a komment felület: elég körülnézni a legnépszerűbb online újságok hozzászólásai között, és máris látható, mennyien tudnak mennyi mindent mennyi embernél jobban, és mennyivel. 

13. Analfabéta celebek

Amíg nem volt Facebook, megvolt az az illúziónk, hogy a hírességek tökéletesen tudnak szöveget alkotni, értelmezni, írni-olvasni, és megfelelően reagálnak más szövegekre. Ma minden egyes nap megbizonyosodhatunk arról, hogy nem. Kiváltképp a rapperek - akiknek a művészete a szövegalkotás - képtelenek úgy használni a magyar nyelvet, ahogyan azt valóban illik, és most elsősorban nem a csúnya beszédre gondolok, hanem a helyesírásra. Ha valaki elkezdi megfogni a több százezres primitív, alacsonyan iskolázott, fiatal, tapasztalatlan réteget, azonnal világsztárnak képzeli magát, és igyekszik ezt elhitetni ezekkel a kis rajongókkal is. Ehhez pedig nem kell tudni írni-olvasni, hiszen minden nap szembesülhetünk vele a Facebookon, hogy általában a rajongók sem tudnak. 

14. Nárcizmus

Soha nem nevelkedett még annyi kis herceg/hercegnő, különleges hópehely, kis unikornis, és kis különlegesség az iskolákban, mint ma. Mivel az emberek elfelejtettek gyereket nevelni, ellensúlyozásképpen teret nyert az elkényeztetés, hiszen legalább a gyerek addig is csöndben van, lehet tabletezni, aztán, ha felnő, lesz ami lesz. 

A lesz ami lesz-gyerekek ma már köztünk sétálnak, szembejönnek velünk a telefonok képernyőjén, az utcán, a folyosón, mindenhol. Ma már minden gyerek egy különleges, tehetséges, kreatív kis csoda, egy zseni, akit a csúúúnya, gonosz oktatási rendszer tönkretett, és különben is, a tanár, meg a többi gyerek, meg mindenki más hibás; kivéve persze saját maga, illetve az ő kis mindene, akinek megvette a tabletet. (Az oktatási rendszerrel valóban sok gond van, de ne kergessünk illúziókat, ezeknek a szülőknek a gyerekei a finn oktatási rendszerben is ugyanúgy a legrosszabbak között lennének, akkor pedig kitalálhatnának valami mást.)

A nárcizmus újratermeli önmagát. Akivel gyerekkorában elhitetik, hogy ő egy különleges, hibátlan kis csoda, aki bármit megtehet következmények nélkül, és nem tanulja meg, hogy a hibák beismerése lehetséges szégyenérzet nélkül is, az felnőttként is jobban ódzkodni fog a hibái beismerésétől, ez pedig egyenes út egy sikertelen, de hivalkodó élethez, vagyis a tömegemberséghez. A tömegember mindig nárcisztikus: máskülönben nem élné túl azzal a tudattal, hogy őt semmi nem emeli ki a többiek közül, így kénytelen mindenféle alap és indok nélkül kiemelni saját magát, ezt nevezzük nárcisztikus személyiségzavarnak.

Az ,,elfoglalt" szülők mellett ezt az is elősegíti, hogy ma már bárkinek lehet saját rajongói oldala akár gyerekkorától kezdve, ezeknek köszönhetően a nárcizmus a 21. századra az egyik legelterjedtebb népbetegséggé vált. Amikor pedig felnőnek, és kiderül, egyedül mennyit is érnek valójában, következik a gyász öt szakasza: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Az ő esetükben az elfogadás helyett a beletörődést írnám utolsó pontként, hiszen egy nárcisztikus ember nehezebben fogadja el azt, hogy egyedül nem annyit ér, mint amennyit az anyja szoknyája mögött, sokkal inkább csak beletörődik.

15. Kiégés tizen-huszonévesen

Ez az a pont, ahol a csúúúnya, gonosz iskolarendszernek valóban van egy kis szerepe. Részben ez okozza azt, hogy a burnout, amit régen a negyvenes-ötvenes, munkában és gyereknevelésben megfáradt emberekhez kötöttünk, ma már egyre inkább teret nyer a fiatalok körében. A legnagyobb részt az veszi ki ebből, hogy már a tinik mennek annyi mindenen keresztül, és képesek annyira felnagyítani egy kis figyelemért cserébe az önsajnálatukat, hogy az már valódi, kiégésszerű tüneteket eredményez a középiskola vagy az egyetem végére. Mindezt úgy, hogy soha nem voltak még egyedül magukra utalva anyagilag, nem kényszerültek dolgozni, vagy szakítani egy többéves kapcsolatból, legfeljebb annyi történt, hogy apu túl kicsi várost vett, vagy egyáltalán nem is vette meg a várost.

(Sértő! :()

16. Mama- és papahotel 25 fölött

Ki a fene él 25 fölött még a szüleivel? - tehetnénk fel a kérdést egy évtizedekkel ezelőtti világban, de ma már senki nem teszi fel. Az ,,anyuci-apuci eltart" többé már nem szégyen felnőttként sem, sőt, egy egyezményes hazugsággá nőtte ki magát, akkorává, hogy külön Facebook-munkahelynek számít, és nem csak iskolások jelölik meg, akiknél egyébként természetes lenne.

Ma már senkit nem érdekel, ha felnőttként a szüleiddel élsz. A nagy lájfsztájl-titok, amire 2018-ban is képesek vagyunk rácsodálkozni, a következő: adott egy teljesen átlagos élet, az illető leérettségizett, tök egyszerű, betanított munkát végez, nincs benne semmi különleges; mégis úgy tűnik az Instagramon, mintha a sztárok életét élné. Hogyan csinálja?

Mi sem egyszerűbb ennél: tegyük fel, hogy havonta 200 ezer forintot keresel, ami ma Magyarországon átlagosnak számít. Ha a szüleiddel élsz, akik rendszeresen telerakják a hűtőt, bejárnak a szobádba összeszedni a ruháidat, befizetik a fűtést, az internetet, és minden mást, akkor te öt hónap alatt milliomossá válsz, két éven belül pedig van közel ötmillió forintod, de ha ezalatt a két év alatt havonta harminc-negyvenezret elbulikázol, még akkor is marad négymillió. Innentől kezdve bátran beruházhatsz

• pár százezres használt Audira vagy BMW-re
• tengerparti utazásra, amiből százezerért már all-inclusive ellátásosat is kifoghatsz
• Retro, Levi's, Pull&Bear ruhákra, lehetőleg 72-es betűmérettel az elején
• tök más márkájú, de hasonlóan feltűnő cipőre 20-30 ezer forintért
• vehetsz egy NY sapkát 9 ezerért, szakadt nadrágot, színes bőrdzsekit, napszemüveget stb.
• és mivel a szüleid közben főznek is rád és el is mosogatnak helyetted, meló után még kondizni, bulizni is marad időd, ahonnan szintén feltölthetsz képeket.

Ha egyedül kellene élned, egyiket sem tehetnéd meg, hiszen mind a 200 ezred elmenne a lakhatásra, kajára, tisztálkodó- és takarítószerekre, háztartási eszközökre, és azokra a programokra, amiket néha megengedhetsz magadnak a barátaiddal; ráadásul időd sem lenne, hiszen főznöd, mosnod, takarítanod kellene, és neked kellene bevásárolnod. De ha a szüleid mindezt magukra vállalják, akkor a korod miatt a többi embernek úgy tűnhet, mintha te azon felül keresnél 200 ezret, hogy mindezeket kifizetted, és azon felül lenne ennyi szabadidőd, hogy te háztartást vezetsz, bevásárolsz, ellátod magad. Az, hogy valóban megállnád-e a helyedet egyedül, illetve, hogy a szüleid járnak be összeszedni a szobádba a foltos alsógatyáidat a földről, innentől kezdve senkit nem érdekel, egészen addig, amíg valóban egyedül nem maradsz. Elég, ha felvarratsz egy-két no pain no gain tetkót, bepattansz a kocsiba, és felgyorsítasz a közeli gimi előtt, máris kialakult egy közösség, ahol azt hiszik, hogy te valami sztár vagy.

Létezik ennek a lány megfelelője is, ők teszik ki a lifestyle-bloggerek, illetve vloggerek nagy részét, és velük szembesülhetsz az Instán nap mint nap.

Ha valaki mutat nekem tíz olyan fiatal felnőtt lifestyle-bloggert, aki egyedül él, és saját maga alakította ki a lifestyle-ját a munkájából, bemutatom őket egy külön bejegyzésben. Szívesen olvasnék ilyen oldalakat, de sajnos egyelőre egyet sem találtam. A legtöbb lifestyle- vagy fashion-blog komolyan vehetetlen, hiszen azt mutatja be, hogy a szüleid milyen életszínvonalat biztosítanak neked, ami tök jó, csak én nem a szüleidre vagyok kíváncsi, hanem rád. Az, hogy hozzászoktál egy életszínvonalhoz a szüleid által, és nem kell semmiért felelősséget vállalnod, nem lifestyle, ebben az esetben te a szüleid reklámarca vagy, hiszen sajátodként adod el a közönségednek azt a táskát, órát, blézert, napszemüveget, kávét, szemceruzát, alapozót, amit valójában nekik köszönhetsz, hiszen a fizetésedet nyugodtan elköltheted ilyesmire, amíg ők biztosítanak neked minden mást. Ennek a szélsőségesen alpári változata, amikor konkrétan a szüleid által megvett cuccokat teszed ki, mint #lifestyle-t! De komolyan, árulja már el nekem valaki, mi ezen a lifestyle?

(A hetem fele csapatás! Sima ügy, mint a herevasalás. - forrás: YouTube)

17. Az egyetemi élet elértéktelenedése

Az alapképzés, vagyis a BA vagy BSc diploma lett az új érettségi. Ha nincs diplomád, akkor nagyon ritkán találhatod meg azt a munkát, amit szeretsz, és szívvel-lélekkel fogod tudni végezni. Ma már a diploma a legtöbb fiatalnak egy must-have, főleg Budapesten, illetve az egyetemvárosokban. A diploma elértéktelenedéséhez persze nem csak ez járult hozzá, hanem az is, hogy a felsőoktatást egyszerűen úgy szervezték át, hogy a legnépszerűbb szakokra irreális ponthatárt állítottak fel, ami az államilag finanszírozott képzéseket illeti, az önköltséges képzések esetében viszont meghagyták a korábbi ponthatárt. Ez nagyon leegyszerűsítve annyit üzen, hogy: ha hülye vagy, de sokat fizetsz, akkor nyugodtan lehetsz egyetemista! 

Másrészt, a tanárok, az ápolók, egészségügyi dolgozók alacsony fizetése is sokat dob azon, hogy valaki megvonja a vállát a diploma hallatán, de van olyan jogász ismerősöm is, aki öt év egyetemet követően annyit keres, mint egy gyári munkás. Ha ezt azzal vetjük össze, hogy a sárga-kék bolthálózat bruttó 720 ezer forintra emelte az üzletvezetők, és 365 ezer forintra a pénztárosok fizetését, és Budapesten trolibusz-vezetőket keresnek bruttó 400 ezer forintért (és alig találnak!), akkor még inkább elgondolkodtató, hogy valóban akkora létszükséglet-e a diploma, hiszen a kasszában ülve is tudsz ennyi pénzt keresni, ha a megfelelő boltba jelentkezel pénztárosnak, és pontosan tudsz visszaadni.

A legtöbb szakra nagyon egyszerű bekerülni, elvégezni viszont már kevésbé, szóval, ha a diploma veszített is valamit az értékéből, még mindig nem süllyedt annyira mélyre, mint a Tunya és Kukker reprezentálta Egyetemista Élet, vagyis a university lifestyle. Hogy életem legjobb vagy legrosszabb négy éve volt-e, azt egyelőre nem tudom megítélni, mindenesetre sokat változtatott rajtam is, az biztos, és azt gondolom, mindenki, aki túl van rajta, pontosan tudja, hogy elsősorban nem a tanulás miatt meghatározó ez az időszak. A university lifestyle annyi, hogy van két húzós heted (zh-hét), egy-két húzós hónapod (vizsgaidőszak), amikor telesírhatod tanulós mémekkel a Facebookodat, az év többi részében pedig mehet az ivás, a bulika, a Starbucks, és minden, ami belefér attól függően, hogy mennyit engedhetsz meg magadnak anyagilag. Ha én nem ezt csináltam volna négy évig - és mindenki más is körülöttem, - nem írnám így le, de mind ezt csináltuk, és a most felvételizők is bizonyára ezt fogják.

18. Nő- és férfigyűlölet

Sosem volt annyira megbokrosodva és kiszélesedve a férfi- és nőgyűlölő tábor, mint mostanában. A sikertelen ismerkedési kísérletekért, vagy egy-két(-öt-tíz) csalódásért valami oknál fogva elkezdtük a komplett másik nemet okolni, és gyűlölni.

Ha mindkét nemet egyformán ítéled meg, akkor pontosan látható, hogy mindkét tábor próbálja a másik tábort elfajzottabbnak, megkeseredettebbnek, gyűlölködőbbnek beállítani, pedig az igazság az, hogy egyik sem jobb a másiknál. 

Az egyik oldal a görcsös, béna, frusztrált nőgyűlölők, akik még véletlenül sem gondoltak bele, hogy bennük lehet a hiba. Eleinte azt próbálják elhitetni magukkal, és a környezetükkel, hogy biztosan rajtuk van a hiba: nem elég magasak, nem elég izmosak, nem elég gazdagok, nem elég nagy a farkuk stb. Aztán következik az, hogy a felszínes, anyagias lányokban van a hiba, akik véletlenül sem tudják értékelni a kiemelkedő belső értékeiket, intelligenciájukat, és tiszta, szívből jövő szeretetüket, ami tuti, hogy szívből fakad! Aztán, ha nem jött be a ,,rendes, kedves, tiszta szerelmet kereső visszafogott srác" szerep, végül jöhetnek a kifogások: férfitöbblet van, nem elég magas a szexpiaci értéked (wtf?!) és a többi blődség, ami tisztán mutatja, hogy mennyire béna, frusztrált, görcsös az illető, és mennyire nem arról van szó, hogy introvertált, vagy csendes.

A másik oldal pedig a feministák. Nem azok a feministák, akik a feminizmus eredeti jelentése szerint feministák. A 2010-es évekre a feminizmus elvesztette eredeti jelentését, hiszen a nő és férfi egyenjogúsága vált normális gondolkodássá, és ez már többé nem rétegmozgalomnak számít, mint régen. Viszont ma is létezik egy rétegmozgalom, ami már nem a nők jogaiért, hanem a nők többletjogaiért küzd, és valamiért őket továbbra is feministának nevezzük. Ők a nők között ugyanazok a lúzerek, mint a fenti bekezdésben lévő egyének a férfiak között: sikertelen, frusztrált, magukat elnyomottnak tartó emberek, akik mindent a másik nemre akarnak fogni.

A recept ugyanaz, mégis mindkét szélsőség igyekszik egymástól elkülöníteni önmagát, és váltig állítják, hogy semmi közük a másikhoz. Ráadásul, mindkettő ugyanazt teszi: feszültséget gerjeszt, vitát szít a két nem között, pedig pont az ellenkezője kellene, hogy legyen a cél: egymás mellett élni békében, egyforma megítélés alatt. A minden férfi szemét viszont nem azt sejteti, hogy egyenjogúak a nemek, sokkal inkább hasonlít a fenti fiúk gondolkodására, miszerint minden nő kurva.

Mindkét nem esetében elmondható, hogy sosem az lesz népszerű a másiknál, aki jól néz ki, vagy a legjobb tulajdonságokkal rendelkezik, hanem az, aki a legjobban tud alakoskodni, a legjobban tudja reklámozni, előadni magát. Az, hogy az értékes lányokat nem veszik észre a sok magamutogató, magát topmodellnek képzelő instaribi között, az értékes fiúk pedig eltűnnek a pompadúr hajú, ívelt szemöldökű fuckboyok között, szomorú dolog, de ahhoz, hogy ez változzon, elsősorban mindenkinek a saját értékrendjén kellene változtatnia, és nem a másik felé gyűlölködni.

(Nem csak egy egész nemet, de egy egész korosztályt is képesek vagyunk leírni. Felnőttek között is hallani olyat, hogy ,,én nem jövök össze x évessel!"  - amivel az illető azt feltételezi, hogy minden egyforma korú ember hasonló, pedig ahogy telik az idő, ez egyre inkább nem igaz.)

19. Bármikor elérhető pornó

...és az ezzel járó, kiszélesedett, világméretűvé vált perverziók. Mi, naiv, gondolkodó emberek azt hisszük, hogy ha a reklámok meg tudják mondani, hogy mi legyen a ruhásszekrényedben, akkor azt nem tudják megmondani, hogy milyen legyél az ágyban! Dehogynem. Az 50 árnyalat-sorozat és a hasonló témájú könyvek, filmek nélkül a BDSM egy lenne a sok perverzió közül, ma mégis ez érdekli a legtöbb embert az apa-lánya, a megjátszott megcsalás, és a többes szex mellett.

A PornHub videóira tavaly többször szavaztak felfelé vagy lefelé mutató hüvelykujjal, mint a legutóbbi amerikai elnökválasztáson (a linken nem egy videó van, hanem a felmérés!), pornót nézni pedig ma már annyira hétköznapivá vált, mint csirkét sütni, vagy összehajtani az ágyneműnket. Függőséget is okozhat, az előző pontban leírt nőgyűlölő fiúknál szerintem egész nagy arányban megfigyelhető. Függőség esetén fennállhat a veszélye, hogy egy pornófüggő kevésbé tud mit kezdeni az orra előtt lévő meztelen nővel, mint egy olyan, aki a gyakorlatban tapasztalta meg, hogyan is kell bánni a rajta található érzékszervekkel. (Például, nyalni egyáltalán nem lehet megtanulni videón keresztül. Ha azt gondolod, ez annyira nem fontos, vagy nem lehet elrontani; kérdezz meg egy lányt, mennyire tartja fontosnak, és mennyire lehet bénán csinálni.)

Pornót hasonlóan kell nézni, mint ahogy politikai újságot olvasni: ha fogyasztás közben tudod, milyen irányba hazudik neked, akkor akár hasznos is lehet, sőt, tanulni is tudsz belőle. Ha egyszerűen csak nézed, vagy olvasod, akkor mindkettő hülyévé tesz.

20. Több évtizedes használt autók kultusza

Régen, ha valakinek 20-25 éves autója volt, könnyen megkaphatta az ismerősöktől a noszogató kérdéseket, hogy nem akarja-e lecserélni azt a csotrogányt, vagy ugratták, hogy működik-e még, a köztudatban is az élt, hogy megbízhatatlanok, egyszerűbben lerobbanhatnak, gáz volt vele megjelenni.

Ma ott tartunk, hogy a 20-25 éves Audiknak, BMW-knek, Mercedeseknek kultusza van, legalábbis azok körében fel lehet vágni vele, akik nem tudják, mennyit érnek a piacon ezek az autók. Nemhogy nem gáz velük megjelenni, egy szegénynegyedben az emberek álla is leesik, ha begördülsz egy ilyen autóval.

(,,Beül a Jolly az A8-asba, mi kell a nőknek azt ő mindig tudja..." - forrás: Cars of the 90's Wiki /illetve Kis Grófo/)

Azt gondolhatnánk, nem véletlenül került a No Roxa Ájba sem az Audi A8-as, pedig pár százezer forintért ma már bárki megengedhet magának egyet, lásd a 16-os pontot néhány oldallal feljebb.

Hasonló a helyzet a BMW-kkel is.

(Forrás: Wikipedia)

Elég rákeresni a használt autókra, vagy belépni egy adásvételes Facebook-csoportba, és tömegével özönlenek az orrunk elé az olcsóbbnál olcsóbb ajánlatok ezekre az autókra. Akkora a túlkínálat belőlük, hogy az eladóknak egymást kell alullicitálni, hiszen ha milliókat kérnének érte, nem venné meg tőlük senki. Az sem gond, ha a kis Burak már háromszor összetörte az adott kocsit Németországban, elég kicserélni rajta egy-két dolgot, és itt Magyarországon biztosan lesz egy iskolázatlan, fiatal srác, aki megveszi. (Olyan vicces, hogy mindig 5-10 év lemaradással követjük az észak-európai, nyugat-európai divatot!)

Akik nincsenek tisztában az értékükkel, azok körében nagy felhajtás övezi ezeket az autókat, hiszen van rajtuk egy-egy sokatmondó márkajelzés, ami azt sejteti, hogy a benne ülő milliomos. Ennek köszönhetően a fiatal, szegényebb, iskolázatlanabb réteg körében különösen népszerűvé váltak ezek az öreg, de látványos autók. Amíg egy milliókba kerülő, új Suzukit vagy Opelt észre sem vesznek, addig ezekkel a filléres, 90-es évekbeli járgányokkal rendszeresen találkozni csücsörítős lányok borítóképein. (Na, tessék! Ennyit arról, hogy a lányoknak a pénz számít.)

21. A mennyiség győzelme a minőség felett

Az iPhone tömeggyártásával végleg lemondtunk arról, hogy a közeljövőben valaha számítani fog a minőség. Az embereket többé már nem érdekli a minőség, bőven elég, ha a többi ember számára úgy tűnik, mintha minőségi lenne valami. Ami tömeggyártottá vált, az elvesztette a minőségét, de az embereket egyedül az foglalkoztatja, hogy ,,én is, én is!"-jelleggel ők is bejelentkezhessenek a minőséginek kikiáltott termékekért. Olyan, mintha az iPhone egy világméretű teszt lett volna, amiben az alkotók arra lettek volna kíváncsiak, hogy mennyire lehet irreálisan magas összeget elkérni egy márkajelzésért.

Ami a szomszédoknak való dicsekvés volt a 20. században, az az iPhone és a Starbucks most. Igazából csak telefonozol, és kávét iszol - de mégsem ez a lényeg. Azt kell megmutatni, hogy milyen telefonon telefonozol, és milyen kávét iszol. Teljesen mindegy, hogy az a telefon, kávé vagy autó valójában mennyit ér! Mivel úgy néz ki, mint ami sokat ér, már az sem baj, ha mindenki megveheti, mindenki dicsekedhet vele. Az embereknek annyira természetessé vált az önzés, hogy ha ők dicsekedhetnek, teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy az a dolog, amivel dicsekednek, mindenki számára elérhető, hiszen bármikor be tud menni az ember a Starbucksba, és bármikor meg tud venni 0 Ft kezdőrészlettel egy iPhone-t. A lényeg, hogy én dicsekedhessek. 

Úgy érzed, nincs mivel? Nyiss egy lifestyle-blogot, és máris úgy fog tűnni, mintha lenne.



A 21. század 21 megfoghatatlan hiánycikkét itt találod. Van annyira jó lista, mint ez!

Ha van véleményed, bátran oszd meg hozzászólásként akár itt, akár a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán! Ha pedig kíváncsi vagy hasonló bejegyzésekre, nézz körül oldalt a címkék között, sok hasonló, érdekes olvasnivalót találsz rólam és a gondolataimról.