A 13 legviccesebb beírásom és egy marék rendszerkritika

Sokat gondolkodtam, hogy betegyem-e ehhez a gyűjteményhez az #inspiráció, vagy a #lifegoal címkét, de végül úgy döntöttem, hogy nem. Néha nekem is kell pihennem, nem gerjeszthetek állandóan botrányt, pedig igazán inspiráló és példaértékű darabokat fogok ma megmutatni nektek.

A negyedikes és a nyolcadikos kivételével sikerült összeszednem az általános iskolás és gimnáziumi ellenőrzőimet. A mérleg:

• 30 figyelmeztető
• 16 intő
• 3 megrovás
• 1 igazgatói
• és 13 dühöngés, amit csak úgy beírtak, mert éppen nem volt velem bírás.

A nyolcadikosból további négy beírásra emlékszem, ami azt jelenti, hogy az évek során legalább hatvanhétszer hangzott el az, hogy ,,Ágoston, hozd ki az ellenőrződet!", de én lennék a legjobban meglepve, ha megálltam volna nyolcvan alatt. A három rovót és az igazgatóit mind gimiben szereztem, és mind késésért, azok annyira nem érdekesek; a figyelmeztetők, az intők és a dühöngések között viszont akad néhány gyöngyszem. Ezek közül fogok veletek tizenhármat megosztani, autentikus helyesírási hibákkal, dátummal, meg persze néhány megjegyzéssel.

"Ágoston társával kötöszködik, szíveskedjenek elbeszélgetni vele."

 - 2004. február 20.

Tanárnő, pls, eltelt tizennégy év, és még mindig kötöszködöm, csak most már a maga helyesírásával! Ha hallgatott volna, bölcs maradhatott volna, bár a fehér átlátszó köpenyéből kilógó barna Szofi igencsak rontott a bölcs-összképen. Ha gondolja, elbeszélgethetünk a kötöszködésről, különben is, maga mindig mindent jobban tudott, nem?

"Tisztelt Szülő! Ágoston állandó beszédével zavarta a napközit!"

 - 2004. május 17.

Meg az órát, de hányszor! Az még követhető, ha figyelmeztetnek, hogy ne zavarjam az órát, de a napköziben miért tilos a beszélgetés?

"Kedves Szülők! Ágoston napköziben tanusított magatartása erősen kifogásolható. Társait zavarja. Kérem, beszélgessenek el vele."

 - 2005. szeptember 28

Tanárnő, kérem, tessék megnézni A Tanú című filmet néhányszor, akkor talán megmarad, hogy a szó végi ú, ű néhány kivétellel hosszú! És egyébként is, mi az, hogy erősen kifogásolható? Tessék akkor kifogásolni, és leírni, hogy mit követtem el, ami zavarta a társaimat. Ha ezt a beírást szülőként megnézi valaki, mi mást tud vele kezdeni azon kívül, hogy lebassza a gyerekét erősen kifogásolható viselkedéséért, vagy pedig olvasatlanul írja alá, mint az osztálypénz határidejét? Nem értem, mi volt a szándék, tanárnő!

"A házirend alapján órán a diákok nem ehetnek. Figyelmeztetem."

 - 2005. október 17.

Tanárnő, cikkelyt, paragrafust elfelejtett idézni a házirendből! Tetszik tudni, a felnőttek így csinálják, 10-11 éves gyerekek fejlődésének elősegítése pedig úgy az egyik leghatékonyabb, ha jogi szövegekkel bombázzuk őket evésért. Ha szülő lennék, erre ennyit írnék vissza: kedves egészségére, remélem, ízlett neki! Egyetemen rendszeresen toltam be pizzaszeleteket előadásokon, és nem voltam egyedül, a professzor urat pedig nem zavarta. Viszont a külvárosi, kávéfoltos köpenyű, zsíros bőrű, Kádár-rendszerben rekedt pedagógust azt meg kell tisztelni! Hát hogy képzeltem én 11 évesen, hogy enni mertem az óráján? Csend, rend, fegyelem, már csak a vörös csillag hiányzott a tábla tetejéről, meg az, hogy minket úttörőtáborba vigyenek.

"Tisztelt Szülők! Ágoston igen nehezen viseli magát a napköziben. Ismételten türelmetlen, fegyelmezetlen. Társait zavarja a tanulásban."

 - 2005. november 8.

Jaj, most esett le, a napközit azért tudtam megzavarni, mert ott is tanulni kellett. Mindenki meg van őrülve ettől a délután négyig tartó kötelező iskolától, mint újdonság, pedig nekünk már a 2000-es években is tele volt vele a tökünk.

"Magyar órán nincsen mobiltelefon használat. Ágoston a házi rend ezen pontját megszegte."

 - 2005. november 9.

Miért, melyik órán van? - tenném fel a kérdést, ha szülő lennék. Ez egy fiatal picsa volt, még azt se lehet mondani, hogy ne tudta volna, mi az az SMS. Amúgy tudtommal valaminek a használata az egybeírandó, például szerhasználat, hét szótagtól pedig kötőjellel, mivel összetett, és legalább három tagból áll. A házirend szintén egybeírandó. Tanárnő, kérem, nem lesz ez így jó, hogy fogok így nyelvtanból ötöst kapni, ha maga se tud írni? Ráadásul megint elfelejtett paragrafust idézni...

"Tisztelt Szülők! Gyermeküket figyelmeztetem, mert megszegte a Házirendünket. 3/4 8 előtt az emeleten tartózkodott, ami tilos."

 - 2005. november 21.

Igen, valahol itt tetőzött az agyfasz, és akkor álljunk is meg egy szóra.

2005 novemberében beindult a buli, miután hónap elején két nap alatt kétszer írtak be, hónap végén néhány nap alatt háromszor. Ha létezne a Merengő, szívesen odaállnék a jelenethez, amikor az automatás kávétól és olcsó alapozótól bűzlő pedagógus arcon köpködi a 11 éves, eleve sápadt önmagamat, és megkocogtatnám a vállát, hogy: tanárnő, kérem, ez mire jó?

Mi fog történni, ha 8-án, 9-én, 21-én, 22-én és 24-én is beír az ellenőrzőmbe egy figyelmeztetőt, vagy intőt?

Mi fog történni, ha egy héten többször megaláz az osztály előtt?

Megváltozom?

Intelligensebb leszek?

Sikeresebb felnőtt leszek?

Boldogabb ember leszek?

A szüleim tizenegy év után hirtelen a hasukra csapnak, elkezdenek szülőként viselkedni, és megnevelnek?

Nem megyek többet háromnegyed nyolc előtt az emeletre, és nem fogok enni az órán?

Vagy mi fog történni, mi a szándék, mi az elgondolás? Hogyan szolgálja ez a javamat, és hogyan tesz normálissá, hogyan segít beilleszkedni a közösségbe, hogyan tanít meg viselkedni mások előtt?

"Kedves szülő! Ágoston ma is egy váratlan eseménnyel szórakoztatta társait tanulási idő alatt. Biztos elmeséli. Neki igen tetszett és jót mulatott rajta."

 - 2005. november 24.

Istenem, bárcsak emlékeznék, mi volt az!

Egyébként vizsgáljuk meg ezt a beírást pedagógiai szempontból! Mi a szerepe azon túl, hogy a gyerek menjen haza, álljon oda a szülei elé, és szégyenüljön meg? Körbelengi a 20. század ezt a beírást, szinte érzem az öreg néni-szagot, ahogy olvasom. 

"Tisztelt szülő! Ágoston magyar órákon rendszeresen eszik, ezért újra figyelmeztetem."

 - 2006. január 27.

A fiatal picsa már megint nem bírta nézni, ahogy eszek. Biztos szénhidrát napja volt, aztán hirtelen Toldi Miklós nem malomkövet, hanem csokis-vaníliás fánkot kezdett görgetni a lelki szemei előtt.

Január 27. után nem kaptam beírást ötödikben. Részletkérdés, hogy több már nem is fért volna be.

"T. szülő! Ágoston óra alatt zavarta az órát folyamatos beszélgetésével és a társát is!"

 - 2006. szeptember 18.

Szép lett volna, ha csak az órát zavarom az órán, de a társamat már nem! A szüleimnek végülis fontos a részletes visszajelzés.

"T. Szülő! Ágoston a mai magyarórán megint beszélgetett, társait nevettette. Figyelmeztetem."

 - 2006. november 27.

Egyre nagyobb igényem van arra a Merengőre, komolyan. Nem elég, hogy kivette a számból a kaját, de még humora se volt.

"T. Szülő! Ágoston a mai órán megint folyamatosan beszélt, a vers olvasása közben kommentárokat fűzött. Figyelmeztetem."

 - 2007. január 31.

Önálló gondolatoknak 12 évesen sem voltam híján. Vajon mit mondhattam? 

"Ügyeleti munkájának hangos végzéséért figyelmeztetem."

 - 2008. február 22.

Tanárnő, kérem, ez a figyelmeztetés hogyan készít fel az életre? Ha nagyfiú leszek, és portásnak megyek, akkor munka közben nem szabad beszélgetnem, különben kirúgnak? Vagy csak a gyerekeknek kell kussolni? Mi az üzenete ennek a beírásnak? Vagy nem beszélgettem, hanem hangosan böfögtem? De akkor meg miért nem azt írja be? Ne tessék már körülményeskedni!

Nem véletlen 2008-as az utolsó eset. Ahogy fokozatosan távolodtam el a szüleimtől, gimiben már nem volt probléma a magatartásommal. Kilencedikben még kaptam két figyelmeztetést, mert ,,fegyelmezetlenül" és ,,szemtelenül" viselkedtem, de egyébként minden gimis balhém a késéseimből származott, ahogy az összes többi beírásom is.

Térjünk vissza egy kicsit a korábbiakra! Januárban már összeszedtem az oktatási rendszer 14 legégetőbb problémáját. A mai napig a jobb jegyért való harcolás mindenből, és a felvételi rendszerek semmibe vétele jellemzi a közoktatást. Mi sem mutatja jobban, hogy ennek semmi haszna, mint hogy teleírt ellenőrzővel, több mint ötven beírással a hátam mögött megírtam a nyolcadikos évfolyamunkból a legjobb, legsikeresebb központi felvételit. Nekem lett a legtöbb pontom. Nekem volt a legtöbb lehetőségem válogatni a gimik között. És akkor képzeljük el, milyen válságtanácskozás lehetett a tanáriban. Úristen, ezt most hogyan kommunikáljuk a gyerekeknek? Semmi közünk a központi felvételi sikerességéhez? Vagy éppen ellenkezőleg: megtette a hatását a sok ne egyél magyarórán-figyelmeztetés, ezért lett 50-ből 48 pontos Ágoston magyar központija, és ezért bökhetett rá arra a gimire, amelyikre csak akart?

Lófaszt. Azért lett 48 pontos a magyarom, mert rengeteget olvastam általánosban. Gyakran előfordult, hogy a könyvekbe menekültem saját magam elől, a büdös kávészagú tanáraim fröcsögő arca elől, a hasztalan szüleim elől, az osztálytársaim elől, vagy csak úgy egyszerűen nem volt kedvem a világhoz, és ahelyett, hogy hegedültem volna az ereimet, olvastam. Magamnak köszönhettem mindent, és ennek az elismerése egy óriási kudarc lett volna a teljes tanári kar részéről, ezért inkább mindenki kapott egy sablonos, semmitmondó gratulációt a felvételijéhez, hogy állva maradjon a tekintély. Utólag egy kicsit sajnálom, hogy suli után mindig a hátunk mögé dugtuk a dobozos Borsodit, vagy a cigit, ha tanárt láttunk, mert az, hogy 14 éves koromtól kezdve rendszeresen ittam, és azokban a hónapokban cigiztem is (később már nem), még viccesebbé és szürreálisabbá tette volna a felvételiket követő válságtanácskozást a tanáriban. #úristenmostmitmondjunk

Biztosan ez a legmegfelelőbb módszer arra, hogy fegyelmezzünk egy 9-13 éves gyereket? Egy gyereket? Ébresztő, ezeket a beírásokat általános iskolában kaptam! Biztosan hozzátett a tökéletes felvételimhez az, hogy megszégyenítettek, amikor elővettem a szendvicsemet az órán, vagy 7:45 előtt az emeletre merészkedtem?

A beírások alapján simán lehetnék a kádári pedagógia állatorvosi lova, de miközben ordibáltak velem, és kiállítottak az osztály elé, rendszeresen járattak versenyekre. Egy zsáknyi oklevelem volt, és a tanárok közül mindenki pontosan tudta, hogy nekem lesz a legjobb felvételim. A kérdés az volt, hogy mennyivel. Sosem tudtak velem mit kezdeni, sosem tudtam beilleszkedni sehova; az órai evést, a társak nevettetését és az emeleten tartózkodást pedig tíz-tizenöt év alatt felváltotta az elmagányosodás, a gyötrő bűntudat, és a szorongás. 

Időközben ötös szakdolgozatot írtam, lediplomáztam és dolgozom - a tanáraim döngethetik a mellkasukat, megveregethetik a saját vállukat, és megsimogathatják a buksijukat, nagyon ügyesek voltak. A sok beírás megtette a hatását...