2018. május 30., szerda

A 12 kedvenc blogom, amiről érdemes példát venni

Egyre többször gondolkodom azon, mi lett volna, ha ezt a blogot két évvel korábban indítom el. A színvonalát tekintve nem tett volna túl jót neki, 21 évesen teljesen más emberek vettek körül, mint 23 évesen. Akkor még az egyetem és a kondi töltötte ki a hétköznapjaimat a munka mellett. Edzettem, néha ,,tanultam", eljártunk bulizni, és a 2015/16-os tél volt az, amikor az erkélyem jelentette a központi találkahelyet azokkal a gimis osztály- és iskolatársakkal, akikkel még tartottuk a kapcsolatot, némi tömény társaságában. Az íráskészségem közel állt a mostanihoz, de semmi értelme nem lett volna akkor elindítani a Felnőtt Szemmelt, hiszen az itt olvasható gondolatok többsége a nyitást megelőző két évben fogalmazódott meg bennem, abból a lifestyleból pedig mára nem maradt semmi.

Az olvasottságot tekintve viszont jobban jártam volna a 2015 őszi nyitással. Vagy mégsem? Több helyről hallani, hogy a blogger közösség a kihalás felé tart, ennek is köszönhető, hogy ma nem egy százas listába kezdtem bele, hanem belefér egyetlen bejegyzésbe az a tizenkét blog, amit legszívesebben olvasok. Kevesebben blogolunk és olvasunk, mint két éve, és biztos vagyok benne, hogy még kevesebben, mint, mondjuk öt éve. Mégis azt gondolom, bizakodásra adhat okot, hogy én - aki szereti irreálisan magasra tenni a mércét - ha közel két hétig minden nap másik tartalmas, érdekes, példaértékű blogot szeretnék olvasni, még most, 2018-ban is megtehetném. Nem csak én, de azok is megtehetnék, akik hozzám hasonlóan nem szoktak történetes, novellás, és könyves blogokat olvasni, akik pedig igen, azoknak még több színvonalas blogot rak a szeme elé a csoport nap mint nap.

Van tizenegy blogger, akik más-más módon, de mind hozzátesznek vagy hozzátettek ahhoz, hogy ne haljunk ki. Ki az, aki kétszer szerepel a listán, és kit miért szeretek olvasni? Gondoltam arra, hogy sorrendet állítsak fel, de végül úgy döntöttem, ABC-sorrendbe rakva tálalom azokat a blogokat, amikre mindig rákattintok a csoportban.




A Hogyan írjunk pornót című klasszikus alkotója, Lucy igazán üde színfoltja a csoportnak. Humoros paródiáival, jó meglátásaival hetekig feldobta, vagy éppen vitára késztette az olvasókat, viszont mostanában nem tett ki semmi újat. Biztos vagyok benne, hogy a YouTubereken, a daddy kinken és az elszemélytelenedésen kívül is bőven van olyan téma, amiről sokan olvasnánk a véleményét, szóval bízom benne, hogy ez a kihagyás csak átmeneti.

Amire még felhívnám a figyelmet, hogy ebben a posztmodern tűnjünk-mindenáron-tökéletesnek-internetkultúrában Lucy le merte írni, hogy katasztrofálisnak tartja a saját helyesírását. Valóban vannak hibák, de szerintem a katasztrofálistól messze áll, és az, hogy rálát a saját hibáira, sok másik blogger fölé emeli őt.

A Főnököm mackójában című +18-as paródiát továbbra sem mertem elolvasni, de bátrabbaknak így is szívesen ajánlom, Lucy humora egy biztos pont.




Zsófi egy másik lázadó a tűnjünk-mindenáron-tökéletesnek-rendszer ellen, ezért is szeretem olvasni őt. Októberben, amikor beléptem a csoportokba, azonnal nyomtam is rá egy hűhát. Amellett, hogy szinte mindent leír kendőzetlenül a szociális munkáról, amit az etika enged, olyan dolgokról is olvashatunk a blogján, mint a bölcsészség, mint létállapot, vagy az érzelmi analfabétizmus. Az én blogomra kaptam már olyan visszajelzést, hogy a hozzászóló ,,örül, hogy nem mindennek csak az egyik oldalát látom", Zsófiéra ez hatványozottan igaz. A szociális munkával kapcsolatban előkerültek már a függőségek, a drogok, az alkoholizmus, és a szegénység is.

Családdal és magánélettel kapcsolatos posztokat is találhatunk ezen a blogon. Gyakran fogom a fejem a ,,pasis" posztok olvasása közben, de egyszerűen az olvasó nem tud nem szurkolni Zsófinak, hogy minden a lehető legjobban alakuljon.




Az egyik legötletesebb, legfantáziadúsabb, és egyben legszemélyesebb blog, amit találhatunk a csoportban. Lili is szívesen megy szembe az árral, szívesen tesz fel kérdéseket, (pl.: 5+1 sminktipp 2018-ra helyett miért is lenne jobb 2018?) nem fél visszarántani az olvasót a földre, és nem véletlen az sem, hogy a humort a címkéknél az első helyen találjuk. A kreatív listák mellett olvashatunk sorozatokról, írástechnikáról, a maifiatalozás helytelenségéről, szóval visszafelé is megéri nézelődni. Ha csak egy olyan blogot szeretnétek olvasni, aminek a nagy része magáról a blogolásról szól, az mindenképpen a Colorati legyen, ebben bőven van tartalom is.

Lili nem csak bloggerként, de olvasóként, hozzászólóként is aktívan tesz a csoport kihalása ellen. Sajnos tőle is egyre kevesebb bejegyzést olvashatunk, reméljük, a nyár és az alternatív érettségi visszahozza a tavalyi lelkesedését.




Ez volt az a blog, ami elindította bennem a poszt kezdetén lévő mi lett volna ha... gondolatfolyamot. Ha a Coloratinál azt írtam, megéri visszaolvasni, ezt legalább annyira megéri. Én a november-decemberi verseny miatt figyeltem fel a Feketén-fehéren című blogra - amit amúgy pont a Colorati nyert meg - ezen kívül pedig rengeteg blog- és könyvkritikát találhatunk itt. Anett zsenialitása vitathatatlan, rengeteget tud írni, és értékeset, nála nem megy a mennyiség a minőség rovására. Néha szeret káromkodni, és bármit olvastam tőle, egyértelműen érződött, hogy annak nem az a szerepe, hogy kinyalja az író, a rajongók, vagy a kiadó seggét, végig önazonos tudott maradni. Ha történetes blogom lenne, én tőle kérnék kritikát, az biztos.

Sok más kedvenc blogomhoz hasonlóan a Feketén-fehéren is hónapokig üresen állt, pedig úgy gondolom, nagy igény lenne rá. Éppen most lenne a legnagyobb szükség arra, hogy a csillámpónis, unikornisokkal és sminkecsetekkel teli, tartalmatlan életmódblogokat megszakítsa a hírfolyamban egy-egy fekete-fehér, akár telekáromkodott vélemény.



A másik blog, amit tavaly elsőként szúrtam ki, az Ginnyé volt, méghozzá akkor, amikor a cigizésről írta le a véleményét. Nem csak nekem tűnt fel, hogy kiválóan ír, és emellett tartalmasan is, sokan olvassák még rajtam kívül, de azt gondolom, így is méltatlanul kevés visszajelzést kap.

Tele van életcélokkal, nyitott az olvasók felé, többször írt már megosztó témáról - a GinnEase volt az, ami miatt össze akartam gyűjteni az általam legértékesebbnek tartott blogokat, és felhívni rájuk a figyelmet. Itt egy blog, ami két éve létezik, minden hónapban többször frissül, szóba kerül a környezetvédelem, a zene, a tudatos ruhavásárlás, van személyes rovat is, és tényleg alig kap visszajelzést? Miért? Tény, hogy nincs agyonreklámozva, de gyerekek, egy ideális világban lájkolók százainak kellene lennie egy ilyen oldalon. Legalábbis, a megosztott írások alatt mindenképpen.




Nikivel nagyjából egyszerre indítottuk a blogjainkat. Először is hadd emeljem ki, hogy lehet, hogy egyedül vagyok vele, de imádom a címeit, egyszerűen mindig a poszt sorszámát adja a címének, például Ötvenötödik. Lehet, hogy elsőre ötlettelenül hangozhat, de mégis figyelemfelkeltő, amikor a csoportokban görgetem le a napi ötven listát, hault, vagy könyvkritikát, és megjelenik egy sorszám, mint cím.

Sejthető, hogy nem azért olvasom ezt a blogot, hogy elmerüljek a rúzsok, a parfümök és a kézkrémek világában, viszont ez az egyetlen olyan általam olvasott blog, ahol ezt bárki bármikor megteheti. Niki rendszeresen tesztel és véleményez szépségápolási termékeket, emellett pedig gyakran írja le hosszasan a véleményét megosztó témákkal kapcsolatban is. Ecsetkészlet az olvasás mellett, wishlistek az oktatási rendszer mellett, paletták és parfümök a továbbtanulás és a politika mellett - ez mind jól megfér ezen az oldalon, anélkül, hogy bármelyik kevésbé lenne érdekes.

Ha belegondolunk, hogy ez Kasza Tibi lájkvadász módszerének tökéletes ellentéte, (sose beszélj megosztó témáról vs. állj bele minden vitába) még inkább becsülendő, hogy Niki ilyen gyakran megosztja velünk, mit gondol a világról.




Az Így neveld a regényedet blogot nem szokták egyik csoportban sem hirdetni, én is teljesen véletlen találtam rá tavaly, amikor segítséget kerestem regényíráshoz. Elkezdtem olvasni, olvastam, olvastam, és nem bírtam abbahagyni. Igazából már nem is a saját regényem miatt olvastam tovább, hanem mert érdekelt, hogy az az író, aki ennyire ötletesen, részletesen, ekkora szakértelemmel ír az írásról, vajon mit gondolhat más dolgokról. Mit gondolhat a young adult és a new adult könyvekről, a bétázásról, az olvasásról?

Ezzel a véleményemmel nem leszek népszerű, de úgy gondolom, a láthatóan komoly szakértelemmel, a végtelen részletességgel, de mégis magával ragadó olvasmányosságával, és a közel száz poszttal az Így neveld a regényedet feleslegessé teszi a magyar nyelvű, írástechnikával foglalkozó blogok túlnyomó többségét. Minek nyitna az ember másikat, amikor itt megtalálhat szinte mindent, amire kíváncsi, ráadásul szakértőtől? Kezdőknek és haladóknak egyaránt hasznos, ráadásul tényleg ,,letehetetlen". Ha egyszer úgy döntök, hogy háttérbe szorítom a blogomat, és inkább a regényemmel foglalkoznék, biztosan ezt fogom olvasgatni segítségért.




Passz

Mivel rossz szokásom, hogy szinte egyáltalán nem olvasok könyves blogokat, hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy zseniálisan megírt kritika miatt találtam rá az oldalra. Pedig nem lenne meglepő, hiszen a Passz.-on több mint száz, zseniálisan megírt kritika található! Nekem mégis a könyvmolyképző kiadó és egy besokallt könyvmoly című poszt után esett le először az állam, ahol a szerző, Giger hét pontban szedi össze, mi a problémája a kis országunk egyik legnagyobb kiadója körüli kultusszal. Azóta írt az irodalomoktatásról, korábban írt a kötelező olvasmányokról, az Egyéb bejegyzések menüben több mint harminc, többségében véleményes posztot olvashatunk.

Ezek mellett csak a young adult címke alatt nyolcvankét kritikát találunk, és amikbe beleolvastam, mind körültekintően megírt, elgondolkodtató, néhol humoros, de komolyságából mit sem veszítő kritika volt. Ha csak egyetlen, elsősorban könyvkritikával foglalkozó blogot olvasol, az ez legyen!

(A többi könyves bloggernek pedig ajánlom, hogy ha érzi magában a lehetőséget, fejtse ki nyugodtan a véleményét az olvasásról, úgy általánosságban zsánerekről, olvasókról, vagy akár egy-egy jelenségről, ami kevésbé kapcsolódik az olvasáshoz. A Passz. mellett így találtam rá például a Chronicles of a Bookshelf blogra is, ami szintén nagyon tetszik! Az, hogy valaki minden héten fényesre nyalja egy-egy kiadó, vagy az olvasói seggét, minden reggel kiposztolja a kávéját meg egy könyvet az Instára, meg noname írókat dicsér halálra, csak mert nem mer beleállni konfliktusokba, szerintem keveseket érdekel, olyan olvasókat pedig végképp nem fog bevonzani, akik eleve keveset kattintanak könyvkritikákra. Szóval még egyszer, aki erre és az ezekkel járó hashtagáradatra nem kíváncsi, annak jó szívvel ajánlom ezt a két ötletes, olvasmányos könyves blogot.)

#bookstagram #book #bookish #instabooks #igreads (Csak, hogy én is menci legyek. Azt mondták, 2018-ban ezek nélkül nem is létezhet blog.)




Ez egy komolyabb, ,,felnőttes" blog. Nincs teleszórva felsorolásokkal, zárójeles, vagy áthúzott megjegyzésekkel, mint az enyém, viszont telis-tele van érdekes, a mi generációnkat is érintő témákkal. Az Y és a Z generáció közötti szakadék aljáról felfelé kukucskálva gyakran érzem azt, hogy szükségem volt erre a blogra ahhoz, hogy jobban megértsek olyan folyamatokat, mint például, hogy miért szexelnek kevesebbet a 2010-es évek fiataljai, mint a korábbiak.

Itt tényleg nincs olyan, ami ne lenne érdekes, a szerző például többet tud a Musicallyról, mint maguk a használók. Intelligens, jó meglátásai vannak, és bármilyen jelenséget is elemez, úgy teszi bele a saját véleményét, hogy az ne nyomja el magát a bemutatott dolgot. Nem véletlen, hogy rendszeresen jelenik meg az Index2 oldalán, és nemrég lépte túl a kétezer kedvelést a Facebook-oldala. Felnőtteknek és fiatalabbaknak, szülőknek és gyerekeknek is egyaránt szórakoztató, sokat lehet belőle tanulni, mindenkinek ajánlom.




A Teaszünet Díj alkalmával egyszer már agyondicsértem ezt a blogot az Ömlesztett hulladék menüpont miatt, de sajnos azóta alig frissül. Amikor néha eszembe jut, megnyitom, és látom, hogy nincs kint semmi új, úgy szoktam nézni, mint Benjamin Franklin a százdollárosról:


Égető szüksége lenne a csoportnak erre a blogra. A Passz.-on olvasható véleményekhez hasonlóan az itteni novellákat is összeszedettség és 10/10-es olvasmányosság jellemzi. Persze, érthető, hogy Gigernek is van ezer más dolga a blogolás mellett, de az felháborít, hogy tartalmatlan lifestyle-blogok szinte naponta ontják magukból a semmitmondó moslékot, a színvonalas blogokon pedig vagy alig jelenik meg valami, vagy bezárnak. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy két-három random kiválasztott novella, a Teaszünet-díjra adott válaszok, és a két vélemény erről az oldalról értékében továbbra is túltesz a csoportban található blogok többségének egészén. 

Öt-hat bejegyzés innen > egy egész, régóta működő blog. Érdemes ezen az egyenlőtlenségen elgondolkodni. Úgy, mint ahogy általában Giger írásain.




Komolyan mondtam, hogy a legszínvonalasabb blogok vagy nem posztolnak, vagy bezárnak. Tavasszal így történt ez a Todos los días-szal is, amit a szerzője úgy kezd el meghatározni rögtön a címlapon, hogy ,,egy hétköznapi kis blog". Azt gondolom, ez minden, csak nem hétköznapi, sőt, az egyik legkülönlegesebb blog, én nagyon szívesen olvastam.

Victoriával nagyon gyakran egyet tudtam érteni, és szerintem az tette igazán különlegessé a blogját, hogy gyakran gondolt újra, kérdőjelezett meg fogalmakat. Mi az ihlet? Mi a kritika? Mi a must have, és valóban kellenek nekünk a must have-darabok? Vagy, ha visszafelé olvasunk: mi a fangirlködés? Szeretem az olyan blogokat, amik nem csak elgondolkodtatnak, de érződik rajtuk, hogy magának az írónak is egy univerzum van a fejében, amiből gondosan megválogatva megoszt velünk egy-két apró részletet. Ha ez az univerzum kritikai érzékkel párosul, a megosztás pedig érezhető intelligenciával és egy csipetnyi humorral, azt nagyra tudom értékelni.

A Todos los días-t, és a csoportot egymás után olvasgatva érdemes elgondolkodni a keresleten, a kínálaton, és hogy a legjobbak miért hagyják abba, vagy miért posztolnak alig. Akik gyakran járnak Wattpaden, azokat is leggyakrabban az borzasztotta el, hogy a legolvasottabb írások színvonala egy hányással ér fel, az igényes történeket pedig alig-alig olvassák. Megéri ilyenkor tovább folytatni, írni, vagy Victoria döntött jól a bezárással, annak ellenére is, hogy az ő blogját azért sokan szerettük? Gondolom, neki nem a népszerűség volt az első, viszont aki szeretne népszerű lenni a blogjával, annak úgy néz ki, érdemesebb valami tartalmatlan, zabkásákkal és must-have darabokkal teli oldalt nyitnia, mint elénk tárni a fejében lévő univerzumot. Elgondolkodtató.




Thea gyakran rázza fel a közösséget, veszi fel a versenyt a végtelen listáimmal az ő végtelen listáival, ráadásul saját készítésű kinézeteket is gyárt. Sokat elárul, hogy oldalt a jellemzésnél azt olvashatjuk, segítőkész, és ha a blogra kattintunk, jelenleg is egy segítségnyújtás, illetve kérés látható a címlapon. Az egész blogra jellemző ez az összhang, a több mint 120 bejegyzés között pedig rengeteg érdekeset találunk, bár a régiek közül már sok nem elérhető (ha jól emlékszem, volt egy 100-as blogbejegyzés ötletlista, önismereti teszt, néhány tipp egy blog hirdetéséhez, és sok más).

Ha nem számítjuk, hogy az Alternatív érettségit is visszakaptam már, akkor nyolc hónap alatt a Teaszünet díj az egyetlen, amit én is megkaptam, és szerintem ez terjedt a legjobban az utóbbi időben. Nem véletlen, hiszen itt nem csak a kihívottjain kellett gondolkodnia a díjazottnak, hanem a saját nyolc kérdésén is, amiket továbbad. Ötletes volt a díj, akárcsak Thea egész oldala, ráadásul pénteken valamit meg fog rajta változtatni, ami egyelőre meglepetés.



Láthatjuk, hogy nem minden kreatív blog halad a megszűnés felé, és a közösséget sem kell temetni, mert vagyunk még páran, de van egy észrevehető érdeklődés-csökkenés. Kevesebbet olvasunk, kevesebbet reagálunk, a korábbi szólj hozzá, hagyj nyomot, reagálj mindenre-jellegű kezdeményezések sajnos alig érték el a céljaikat. Én nem is ösztönöznék arra senkit, hogy nyakló nélkül kommenteljen mindenhova, sőt, válogassátok meg, hogy mit olvastok, de azt, amit megkedveltetek, vagy érdekesnek találtatok, mindenképpen támogassátok az érdeklődésetekkel. Ne hagyjuk veszni az értékes blogokat!

Nektek kik a kedvenceitek? Van olyan blog, amit ti is szoktatok olvasni az én kedvenceim közül?

10 megjegyzés:

  1. Bár már nem használom a Victoria Bloomos facebookot, azért szemmel tartalak ám titeket. 😇
    Nagyon egyet tudok érteni veled, a fenti blogok többségét én is olvasom, és szeretem. És persze megköszönöm a kedves szavaidat, nagyon jól estek. Szerettem blogolni, főleg olyankor, ha olyan témáról írhattam, amibe szívemet-lelkemet beleadhattam. Beismertem, voltak bejegyzések, amik nem értek túl sokat, de a véleménykifejtéseimre büszke vagyok, és örültem, hogy több ember is egyetértett velem.
    Nagyon szeretem a blogodat, tetszik a hozzáállásod. Te ne kövesd az én példámat, mert kell valaki, aki tartja a frontot a megmondás terén, és a bloggerek között te vagy az egyik alappillér.
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Azért nyolc hónap alatt oszlopos taggá nem váltam, de igyekszem maradandót alkotni. Néha komolyan úgy érzem, örülnék, ha végre vitatkozna már valaki, lenne egy kis ellenállás, igyekszem kicsit provokálni is néha, de sehol semmi. :D

      Nem szeretnél tovább büszkélkedni? :) Úgy értem, nem tervezed egyszer folytatni a blogod? Ha visszanézed, nem sokan kaptak annyi reakciót, mint te. Tudom, nem ez a legfontosabb, de bízom benne, hogy ösztönöz valamennyire.

      Törlés
    2. Nem tudom, talán majd egyszer, de az nem mostanában lesz... Egyenlőre lefoglal az írás. Nemsokára megjelenik nyomtatásban az első novellám, és jelenleg a második regényemen dolgozom, ami igencsak lefoglal.
      Majd meglátjuk, mi lesz, de köszönöm a biztatást. :)

      Törlés
  2. Szia!
    Csak képzeld el a helyzetet; a világ legunalmasabb kémia óráján ülök, éppen azon gondolkozom, hogy megírom a "miért gyűlölöm" az iskolát bejegyzésemet, aztán pedig eszembe jut, hogy bár nem rég raktál ki egy új bejegyzést, hátha újra publikáltál valamit, mert esküszöm az életemre, hogy halálra untam magam, erre itt van, itt van egy új bejegyzés amiben az én blogom is benne van, sok más érdekes és általam is követett bloggal együtt. Szóval, köszönöm, most az autoprotozinis fogalom meghatározása helyett egy kommentet írok. (: Mellesleg az alternatív éretségi kérdésein is töröm a fejem...mire nem jó az iskola?.. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Csak ennyit mondok: két hét! Ráadásul, nem tudom, nálatok hogy működött a június, nálunk az már csak arról szólt, hogy be kelljen járni, igazából nem csináltunk semmit. Két hetet fél lábon is kibírsz.

      Törheted a fejed, kíváncsi vagyok a válaszaidra! Igyekeztem érdekesebb kérdéseket feltenni, mint az autoprotolízis. :D

      Törlés
  3. Szia!
    Teljesen gyanútlanul kattintottam a posztodra, gondoltam akkor megint felfedezek néhány jó blogot... Aztán megláttam köztük az enyémet. Hihetetlenül-elmondhatatlanul jó érzés volt, annyira jól esik, mikor a bloggertársak értékelik a munkát, amit belefektetek ebbe az egészbe! És motiváltál is ám, hogy vessek még fel olyan problémákat, amikbe belelátásom van, és amikről ritkán beszélünk. Úgyhogy félretettem minden ötletet, hogy valami lelkileg számomra kicsit megterhelőről írjak.
    És neked is azt kívánom, hogy hosszú életű legyen a blog, olvassanak, és ahogy fentebb írtad valakinek, vesszenek össze veled a véleményed miatt (, hogy kiderüljön, neked van igazad! :D )!
    Szóval köszönöm szépen, hogy gondoltál rám! Bekerül ez a poszt a miért írok blogot listára! <3
    #undorítóanszentimentálisvagyok :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, ha sikerült meglepetést okoznom, annak meg még inkább, hogy ilyen jól esett. :)

      Nem "muszáj" számodra megterhelő dologról írni ahhoz, hogy az érdekes legyen. Legutóbb például felnőttkorú szűz fiúkról írtam, ami nekem inkább egyszerre megdöbbentő és vicces volt. Sőt, akár hiszed, akár nem, amikor igazán megterhelő dolgokról írtam, a családomról, az ünnepekről, a gimis évekről, azokat olvasták eddig a legkevesebben, és kiugró a különbség.

      Összeveszni senkivel nem szeretnék, pont mostanában beszéltem egy másik bloggerrel, hogy meglepően kevesen utálnak! :D Szeretném, hogy ez így is maradjon. Ha provokálok, annak az a célja, hogy az adott témáról beszéljenek a többiek, szóljanak hozzá, napirenden maradjon legalább arra az egy-két napra, nem az, hogy megsértsek bárkit.

      Ha emlékezetem nem csal, a blogodon is volt már rá példa, hogy próbáltad visszafogni a szentimentalizmusod. :D Biztosan vissza kellene fogni? Én úgy gondolom, nem. Más szempontból én is az vagyok.

      Törlés
    2. Én úgy érzem, meg kell dolgoztatnom az érzéseimet ahhoz, hogy rájöjjek a dolgok miértjére. Néha nem könnyű, de nekem szükségem van rá.
      Nem is arra gondoltam, hogy utáljanak meg, csak legyen egy kis egyet nem értés :)
      A szentimentalizmusom pedig egy olyan tulajdonságom, ami csak engem idegesít. Soknak érzem bizonyos pillanatokban, de próbálok megbarátkozni vele, elvégre ez is hozzám tartozik.

      Törlés
  4. Hát, hát én nem is tudom mit mondjak... az, hogy egy olyan ember, mint te, értékeli a blogomat, annak ellenére, hogy tudom mit gondolsz a beauty bloggerekről. Hátaztakurva! El se tudom mondani mennyire jól esik! Köszönöm neked a kedves szavakat, és hogy én is szerepelhetnek ebben a listában! :) :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem te is tudod, hogy a tied nem egy beautyblog a sok közül. :)

      Törlés

40 gondolat zárásként

Kedves olvasóim! Ez az utolsó bejegyzés, amit a blogon olvashattok, és az első, amivel szembetalálja magát, aki a zárás után idelátog...