Mi a bajom az incelekkel?

Négy éven belül legalább a negyedik olyan tömeggyilkosság történt Észak-Amerikában, aminek az elkövetője egy huszonéves, szerencsétlen, szűz fiú volt. Április végén a 25 éves Alek Minassian egy furgonnal a tömegbe hajtott, a tíz halott és a tizennégy sérült többsége pedig nő volt. Ez volt a legutóbbi eset, de ne gondoljuk, hogy az utolsó: Minassian mögött egy iszonyatos mértékben terjedő, szervezett internetes közösség áll, akik inceleknek hívják magukat. Ez megint valami amerikai baromság? Nem, sajnos nem, sőt, itt Magyarországon elterjedtebb és elvetemültebb lehet, mint azt gondolhatnánk, legfeljebb kevésbé jól szervezett.

A torontoi gázolás elkövetője, és a furgon - forrás: Sky News

Kik azok az incelek? Az incel az involuntary celibate szóösszetételből alkotott rövidítés, és nagyjából ennyit jelent: kényszerű cölibátus. Azokat a

• Darwin-díjas,
• töketlen,
• frusztrált,
• görcsös,
• önbizalom-hiányos,
• megkeseredett,
• komplexusos,

többnyire fiatal szűz fiúkat értjük alatta, akiknek az élete akörül a probléma körül forog, hogy nem jutnak szexhez. Szándékosan így fogalmazva, nem jutnak szexhez! Mert számukra ez egy olyan dolog, amihez hozzá kell jutni, és még véletlenül sem kölcsönösen kialakítani, átélni, élvezni, vagy ketten összejátszani a másik élvezetéért. Fontos, hogy az incelek nem vallási okokból nem szexelnek, és nem azért, mert még úgy érzik, nem állnak készen rá: ők azok, akik akarják, de nem tudnak.

Nem tudnak párkapcsolatot, vagy szexkapcsolatot kialakítani, mert azt gondolják, már annyitól az ölükbe kellene pottyannia a tökéletes nőnek, hogy sóhajtozva bámulnak ki az 1-es villamos ablakán. Képtelenek kapcsolatot kezdeményezni nőkkel, és várják, hogy a nők kezdeményezzenek náluk, ami természetesen sosem történik meg. A legtöbb incel élete egy csőd például a tanulmányokat illetően, de ha a munkát, a sportot, vagy az önállóságot nézzük, ezek hiányán sem kell meglepődni. Ők a rendes, kedves srácok, akik azt állítják magukról, hogy a tiszta szerelmet keresik, de valójában belül nem az álompárokat irigylik, hanem azokat a fiúkat, akik minden hétvégén más lányt visznek haza. Őket alfahímeknek nevezik. Mielőtt még fogalommagyarázatba bonyolódnánk, hadd említsem meg az egész poszt lényegét egy mondatban:

ha hirtelen tényleg az ölükbe pottyanna, beléjük szeretne a számukra tökéletes nő, ezek az emberek nem tudnának vele mit kezdeni.

Fokozatosan lehúznák, tönkretennék lelkileg őt is, hosszútávon csak ártanának neki.

Nézzük akkor az alfahím fogalmát. Én szándékosan kerülni szoktam ezt a szót, mert azt gondolom, mindenkinek mást jelent az alfahím, nézzük hát, én hogyan képzelek el egy alfahímet:

• tapasztalt,
• határozott, magabiztos,
• jó dumája, humora van
• extrovertált, sok barátja van, gyakran mozdul ki, jár társaságba,
• olyan ,,ledumálom a lányokról a bugyit"-típus,
• találékony, kiemelkedő legalább egyvalamiben, pl.: a szakmájában
• finomat főz, önálló, nem fél felhívni a lányt ,,vacsorázni"

És akkor tálalom, mit jelent az incelek számára az alfahím:

• magas,
• izmos,
• jóképű,
• gazdag,
• bunkó, kihasználja a lányokat,
• feltűnő autója van,
• ,,rosszfiús" típus,
• nagy farka van (nem csodálom, hogy szűzként ez az egyik érvük)

Van átfedés? Nincs, de egy ilyen fiú alaposan meg fogja magyarázni, hogy bizony, van, sőt, a kettő ugyanaz! Az alapvető állításuk az, hogy ha kigyúrnák magukat, és sok pénzük lenne, akkor nem lennének incelek, hiszen azon nyomban hirtelen párkapcsolatban vagy egy random Instagram-lány ágyában találnák magukat. Ez már eleve logikátlan, hiszen melyik rendes, kedves fiú akarna olyan lány mellett lenni, aki a testet és a pénzt tartja fontosnak? Erre a kérdésre még vissza fogok térni a bejegyzés vége felé.

Az alfanő egy még nyakatekertebb fogalom, de az ő világukban ez is létezik! Én ezt a saját nyelvemen nagyjából a tökéletes nőre tudnám lefordítani. Az incelek esetében viszont akadályokba ütközünk, ha meg akarjuk állapítani, hogy ki is az alfanő. Pornós? Modell? De hiszen ezek a rendes, kedves fiúk erkölcsös lányt akarnak! Vagy esetleg átlagos szürke egér, akit észre sem vesznek az utcán? Pff, ne vicceljünk már, hát egy rendes, kedves egyáltalán nem felszínes szűzfiúnak ennél több jár! Az ő alfanőstényük valami olyasmi lehet, aki velük szemben nyitott szexuálisan és azonnal kapható, de mindenki mással szemben zárkózott, erkölcsös. A megjelenést tekintve hasonló lehet az igény: otthon, velük a négy fal között pornósnak, modellnek nézzen ki, kint az utcán pedig mások észre se vegyék.

Beteg, mi? Pedig még igazán bele sem mélyedtünk. Lehetne az apahiányra, a válásokra, a mindenféle társadalmi, kulturális folyamatokra fogni ezt az incel dolgot, de lássuk be: huszonéves, elvileg felnőtt férfiakról van szó. Lehet, hogy az apjuk nem tanította meg őket bánni a nőkkel, de ott volt a középiskola és az egyetemi, pályakezdő időszak, ami tökéletes a gyakorlásra.

Visszatérve az igényekre, az ilyen fiúknak igazából nincsenek elvárásaik. Mindegy, csak legyen valaki, már bármilyen lány jó, aki kielégíti a szeretet- és szexhiányt. Érdekes megfigyelni, hogy ha találnak egy elsőre értékesebbnek tűnő lányt, azért hirtelen bármit meg akarnak tenni, még meg se ismerték mélyebben, de máris lehoznák neki a csillagokat az égről, és a lába elé tennék, kiszolgálnák őt, olyanná változtatnák magukat, amilyet a lány éppen szeretne. Ha pedig visszautasítják őket, az az illető egy büdös kurva, olyan, mint az összes többi, és letargiába mártott válogatott fröcsögések követik egymást, ha szegény lány szóba kerül. Ugyanez a hozzáállás az olyan férfiakhoz, akik jól tudnak bánni a nőkkel: őket is megvetik, rájuk is köpködnek.

Ezt az egész helyzetet igazságtalannak tartják.

Az igazságtalanságérzet pedig a gyenge emberben bosszúvágyat szül. Az, hogy bénák a nőkhöz, és nem fekszik le velük senki, igazságtalan, ők pedig áldozatok. Áldozatok, akiket a gonosz alfahímek és a nők elnyomnak! Igen, ez egy komoly felkiáltás! Ezekből az indulatokból olyan ,,nagyszerű" ötletek nyertek teret, mint például egy amerikai bloggeré, aki nemrég a szex újraelosztásáról írt. Úgy gondolja, hogy azoknak a szerencsétlen, frusztrált fiúknak is, akikkel nem fekszik le egy lány sem, alanyi jogon járna a szex. Igen, itt már én is kezdek besokallni, összezavarodni, úgyhogy hadd rendszerezzem a kérdéseimet.

• Kik feküdnének le ezekkel a szerencsétlenekkel? Hogyan oldanák meg, fizetne az állam bizonyos lányoknak? Ez miben térne el a prostitúciótól? Köteleznének nőket arra, hogy olyan fiúkkal feküdjenek le, akik annyira csúnyák, hogy az oroszlán is sírva enné meg őket, és emellé ápolatlanok, igénytelenek?
• Mi az, hogy a szex jár? Ez egy spontán, egymás örömére irányuló, kölcsönös dolog. Ha kialakul, kialakul, ha nem, akkor nem.
• A szex egy olyan dolog, amit adni-kapni kellene? Az orálisnál még érthető ez a viszony, de a hagyományos szex nem egy olyan dolog, ami pont, hogy az összetartozást jelenti, és nem az egyik ad, másik kap-dolgot? Miért úgy állnak hozzá, mintha a nő adná a szexet ,,ajándékba"?
• Ha szexrobotokkal oldanák meg ezt a dolgot, az nem tárgyiasítaná tovább a nőket, és mélyítené el a nemek közötti szakadékot?

Hülyeség lenne mélyebben belegondolni abba, hogy intézményes keretek között megpróbálkozzunk azzal, hogy minden ember ugyanannyit szexeljen, még akkor is, ha a kanadai gázolás után felvetődött ez az elmélet. Azt sem gondolom, hogy egy ilyen kezdeményezés kevésbé tenné frusztrálttá ezeket az embereket, hiszen az irányítás továbbra sem az ő kezükben lenne, és itt elsősorban ez a frusztráció oka, nem a felgyülemlett szexuális vágy.

Több okból sem értem ezt az egész nem jut szexhez-dolgot. Minden egyes csütörtök-péntek-szombat este tele van a körút, a kocsmák, a szórakozóhelyek, és 24/7 tele van az internet mindenre kapható, bizonytalan, fiatal lányokkal. Mindenhonnan azt halljuk, hogy a fogyasztáskultúra a lányok elbizonytalanításán dolgozik, hogy minél többet vásároljanak. Bizonytalanok a melleiket, a testüket illetően, Instagram-modellekhez hasonlítgatják magukat, visszajelzésre, megerősítésre vágynak. Szoronganak, hogy vajon szebbek-e, mint a többi lány, mit szólnak hozzájuk a társaik, tetszenek-e a fiúknak. Mindent megtesznek, hogy megfeleljenek a környezetüknek, bármire képesek a visszajelzésért, röpködnek a pucér képek ide-oda. Figyelemre, elismerésre, szeretetre vágynak, valakire, aki értékeli őket.

Mennyibe tartana felhajtani egy-két tütükét, és megszólítani egy ilyen lányt, vagy ráírni egy hasonló lányra?

Vagy kettőre, ötre, százra. Nekik úgyis mindegy, nem? Vagy itt már a kedves, rendes fiúból is előtör a felszínesség, és mégsem mindegy? Azt is érdekes megfigyelni, hogy az incelek foggal-körömmel ragaszkodnak annak a tagadásához, hogy komoly kapcsolatot a lányoknak is hasonlóan nehéz találni, vagy még nehezebb. Ők azt állítják, hogy könnyebb. Pedig az igazság az, hogy alakoskodás, önreklámozás nélkül a lányok is meg vannak lőve, ami a komoly kapcsolatot illeti, de hát magyarázhat az ember olyannak, aki életében két nővel beszélt, és abból az egyik az anyja. (Szexet természetesen egyszerűbb lányként találni, érthető okokból. Szép is lenne, ha nem így lenne.)

Azt bírom még, amikor azt állítják, hogy ők próbálkoznak. Nem is keveset! De hát ők elküldtek több száz levelet lányoknak, és sehol semmi! Egyrészt, melyik lány akarna olyan fiúval lenni, akinek minden mindegy, és ekkora mértékben próbálkozott, ráadásul sikertelenül? Másrészt, frusztrált, ötlettelen, gátlásos, félénk fiúként próbálkozni olyan, mintha körbevinnéd a moslékos vödröt az étteremben az asztalokhoz, hogy kérnek-e belőle. Nyilván nem, de ha mondjuk egy hétcsillagos francia konyakot kínálnának körbe, az egy-két embernek lecsúszna szerintem vacsi után. A sok próbálkozás önmagában nem baj, ha az internetet nézzük, például Tinderen kb. 10-20 párból alakulhat ki egy komolyabb beszélgetés, vagy találkozó. (Anotalkon régebben ez az arány nagyjából 100-200-ból egy volt, és kétlem, hogy azóta javult volna a helyzet.) Személyesen jóval egyszerűbb dolga van egy fiúnak, elég abba belegondolni, hogy a lány részéről is kínos egy face-to-face visszautasítás, ő is a lehető legjobbat akarja kihozni a helyzetből. Nyilván, ha ötlettelen vagy, vagy valami betanult PUA-baromsággal akarod felszedni (és nem megismerni), akkor megint a moslékos vödör esete áll fenn.

Mivel az incelek eleve úgy állnak magukhoz, hogy ők nem válogathatnak, nem is teszik fel maguknak a legfontosabb kérdést: kinek akarnak tetszeni? Pedig ezzel lehetne elkerülni kínos helyzeteket, vagy megelőzni csalódásokat, önostorozást, és mindent ami a visszautasítással jár. Pár hónapja egy olyan nővel találkoztam, aki aköré építette az indoklását, hogy miért nem tetszem neki, hogy hogy néz ki a kabátom.

Fekete H&M-es kabát volt rajtam, ami egyébként annyira régóta megvolt, hogy mindhárom korábbi barátnőmnek volt szerencséje lerángatni rólam. (2013-ban vettem talán?)

Nem is ez a lényeg, hanem képzeljük el, hogy állt volna ehhez a helyzethez egy ilyen szerencsétlen örökszűz.

• Nem elég drága a kabátom!
• Nem vagyok elég jó neki!
• Vajon, ha olyan kabátban mentem volna, mint ami a kedvenc sztárján van, mit szólt volna hozzá?
• Mivel egyensúlyozhatnám ki ezt a hibát?

Én az első pillanatban nagyjából olyan fejet vághattam, mint a fenti mém, aztán elnevettem magam, és a tekintetemmel kerestem a kandikamerát a sötétben a fák között. Egy kis időre azt hittem, valami átverős show-ban vagyok. Persze, feltettem magamnak a kérdést, amit minden alkalommal szoktam: szeretnék tetszeni ennek a lánynak? A választ szerintem minden olvasóm tudja. Azt gondolom, ezt a kérdést minden egyes ismerkedéskor érdemes feltenni, ezért nem is értem, amikor valaki amiatt rinyál, hogy lekezelően, megalázóan, bunkón elutasította egy lány. Szeretnél olyan lánnyal lenni, aki bármilyen fiú kezdeményezésére megalázóan reagál ahelyett, hogy nemet mondana? Igen? Érdekes ízlés. Nem? Látod, nem is leszel.

Kevés egyszerűbb dolog van annál, mint kiszúrni egy incelt. Meg kell kérdezni, mit tud nyújtani egy kapcsolatban, és a következő válaszokat fogod kapni:

• őszinte,
• hűséges,
• megbízható (nem úgy, mint a gonosz alfahímek!)
• komoly, nem a szexre megy, rendes,
• érzelmes, romantikus (bezzeg az alfahímek!)
• intelligens, művelt, értelmes stb.
• jó hallgatóság, mindenről lehet vele beszélgetni, megértő
• nem felszínes, neki nem számít a külső (hahh),

szóval olyan dolgokat, amiket szinte mindenki állít saját magáról, és éppen ezért nem hordoznak semmilyen jelentéstartalmat. Azokat a dolgokat, amiket fentebb az általam elképzelt alfahímnél soroltam fel - tapasztalat, beszédkészség, találékonyság stb. -  nem valószínű, hogy elő fogja adni.

Az incel-mozgalmat semmivel sem tartom veszélytelenebbnek, mint bármelyik terrorszervezetet. Nincs az a fegyver, ami egy ember önmagába vetett dühénél, haragjánál, frusztrációjánál erősebb lenne, hiszen ez egy időzített bomba, ami kiszámíthatatlan, mikor robban fel. Megnyilvánulhat egyszerű bántalmazásban, dühkitörésben, de amint láthatjuk, vezethet akár tömeggyilkosságokhoz is. A huszonéves béna szűzfiú-szerep nem újdonság, az viszont igen, hogy az interneten egymásra találtak ezek a szerencsétlenek, és egymásban gerjesztik a gyűlöletet, a valóságtól eltorzított nézeteket, és az olyan frappáns ötleteket, mint a szex újraelosztása az emberek között. 

Kedves lányok! Ha ilyennel találkoztok, eszetekbe ne jusson ,,megmenteni", megsajnálni őket, meglátni bennük a kihívást! Hangsúlyozom, amit az elején írtam: ha az ölükbe pottyanna a számukra tökéletes barátnő, nem tudnának vele mit kezdeni, lehúznák, tönkretennék őt is, éppen azzal a hozzáállással, ami már azelőtt ordít, mielőtt igazán megismerne titeket az illető. Aki magát nem tudja felemelni, az nagy eséllyel a másikat sem fogja tudni egy párkapcsolatban. Ezek az emberek frusztráltak, betegek, sérültek, ti pedig többségében nem vagytok terapeuták, szakemberek, nem nektek kell megmenteni őt, hanem egy hozzáértőnek! Bármennyire is ellene szólnak, merjetek válogatni, az elvárásaitokat pedig inkább finomítsátok, mint erősítsétek! Ha komolynak tartjátok magatokat, lehetőleg ne a fiú kabátja legyen a szempont, de nem is kell beadni a derekatokat a ,,kedves, rendes" szerencsétlennek sajnálatból.



Milyen az ideális fiú a lányok szerint? Itt elolvashatod! ;)