INFLUENSZÖR lettem

Az elmúlt néhány napban többen kattintottak a Felnőtt Szemmel blogra, mint az azt megelőző tíz hónap alatt összesen. Olvasók tízezrei rohamozták meg a blogomat napi szinten, záporoztak a megosztások, a hozzászólások és a reakciók. Nem győztem kapkodni a fejemet a sok vicces, imádom és lájk között, válaszolgatni a hozzászólásokra és követni az eseményeket. Azt gondolom, minden fiatal álma, amikor teljesen ismeretlen emberek írnak elismerően az alkotásairól, tevékenységéről - kaptam ilyen üzeneteket is.

Ehhez viszonyítva szeptembertől júliusig alig-alig látogatták a blogomat. Tíz hónapig hasonló nézettségem volt, mint a többi bloggernek, talán akkor ugrott meg egy kicsit, amikor valami botrányt csináltam.

Mégis mi történt az elmúlt héten?

Elvégeztem az influencer OKJ-képzést?

Végre letöltöttem az Instát vagy a Snapchatet és teleposztoltam a fullos chill és lifestyle képeimmel a tengerpartról?

Szebb lettem és vékonyabb? Felcsaptam modellnek?

Bevált a bőrdzseki, amit a múlt héten vettem?

Elkezdtem Symbolba, Ötkertbe és a többi wannabe-gazdag szórakozóhelyre járni és lepacsiztam az összes hitvány celebbel?

Extrovertált lettem?

Megtaláltam a bölcsek kövét? Beléptem a titkok kamrájába?

Augusztustól lejárt a posztmodern, és az új korszellemben már hirtelen értékesebb lett a blogom, mint, mondjuk, a GinnEase, a Könyvkósza, vagy a Chronicles of a Bookshelf?

Nem. Ezeket a blogokat továbbra is értékesebbnek tartom a sajátomnál, továbbra sincs nálam a bölcsek köve, továbbra sincs Instám, vagy Snapem, és továbbra sem jönnek oda az idős nénik az utcán, hogy megbabusgassák az arcom. Egyszerűen annyi történt, hogy

vásároltam hirdetést a Facebookon. Pénzért.

Biztos vagyok benne, hogy rengetegen kattintanak erre a bejegyzésre a képen látható számok miatt, úgyhogy szeretnék beszélni egy kicsit a népszerűségről, nézettségről, a lájkolásról, és az elmaradhatatlan self-brandingről. (Ezt a szót már majdnem annyira utálom, mint az inspirációt.)

Az Alternatív érettségi kérdései között találhattatok egy olyat, ami az ideális nézettségről szólt. Mekkora nézettségnél éreznéd azt, hogy ez már elég, ennél már nem szeretnél többet? Meglepődtem, hogy szinte alig volt olyan blogger, aki írt volna egy felső határt. Nem rándulna görcsbe a gyomrod, ha egy reggel felkelnél, és látnád, hogy több százan megosztották valamelyik bejegyzésed, lett 1800 követőd és tízezrek járnak-kelnek az oldaladon? Nem félnél, hogy mit fognak szólni hozzá? Én azt írtam, hogy néhány ezer kedvelőnél és néhány ezer napi látogatónál nem szeretnék többet. Ehhez képest augusztus 1-jén 17150 látogatója volt a blogomnak. Teljesen természetes, hogy az emberben ilyenkor szorongás alakul ki, főleg úgy, hogy eleve hajlamos vagyok rá. Ez olyan, mintha arra készülnék egész héten, hogy tartani fogok egy előadást az osztályomnak, és kezdés előtt fél órával szólnának, hogy figyelj már, igazából az egész iskola előtt kellene beszélned. A hét minden napján tízezer feletti látogatottságom volt, az 1-jei tizenhétezer kb. az egész téli, három hónapos adatnak felel meg.

Az utóbbi időben egyre többet használják az ál-gazdag életmódblogok a self-branding szót. Amikor először megláttam, bevallom, én valami öltönyös emberek által, kerekasztalnál kidolgozott, tűpontos marketingstratégiára gondoltam, amivel fokozatosan felfuttatják az Insta-celebeket. Aztán ahogy egyre többet gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy mennyire naiv voltam, hiszen azt, amit ők self-brandingnek neveznek, bele lehet tuszkolni egy szokásos, Felnőtt Szemmel-féle felsorolásba. A Facebook-hirdetések szerepét néhány más tevékenység is betöltheti, nézzünk előbb ezek közül néhányat.

• Jelölgetős képek posztolása: baromi idegesítő, de annál hatékonyabb. Bár ez hihetetlennek tűnhet, sokan tényleg meg fogják jelölni az ismerősüket egy krumpli, egy csillámpóni vagy egy poharas kávé alatt, ezzel pedig sok-sok üzenőfalra eljuthat az oldalad. Előnye, hogy akkor is lájkolni fognak, ha valójában nem szól semmiről az oldalad.
• Pucérkodás: legalább naponta többször! Ne félj megmutatni magadból minél többet, majd ha túl sok, a Facebook úgyis letiltja a képed! Ha lány vagy, eleinte meglepő lesz, hogy többnyire lányok kezdenek el követni, aztán egy idő után majd hozzászoksz. Fiúk közül csak a nagyon alja réteget tudod megfogni ezzel, de a lányok tömegével ugrani fognak rá, mert imádni fogják a bevállalósságodat, és olyanok akarnak lenni, mint te.
• Kiskutyusos-kisállatos-kisbabás képek: ennél se add napi húsz darab alá, különben semmi értelme. Videók is jöhetnek, a legtöbb embernek úgyis automatikusan elindítja wifiről, onnan meg már nincs menekvés, kénytelen lesz a cuki kiskutyust bámulni egy-két percen keresztül, aztán úgyis belájkolja az oldaladat, ha már ott van.
• Tudatos, pozitív stb. idézetek: ó, talán ez a legjobb. Az emberek elégedetlenek magukkal és a saját életükkel, úgyhogy ezeket nagyon sokan meg szokták osztani, a megosztások által pedig gombamód szaporodhatnak az idegenek üzenőfalain az oldalad bejegyzései.
• Nyereményjátékok: értelmesebb követőtábornak könyvet, a többieknek ájfónt érdemes feldobni. Garantált siker.

Ezek mellé nem árt, ha alakoskodsz; ha lány vagy, akkor pedig keltsd azt a hatást, hogy te egy darab hús vagy, aki a testén és az arcán kívül mást nem tud adni ebbe a világba.

Amikor egy csili-vili oldalon self-brandingről olvasol, ezt tartsd szem előtt. Abban a világban élsz, ahol DJ Tőtöttcigi, a bebaszós live és a herevasalás egyaránt ott van az utóbbi évek legsikeresebb self-brandjei között, egyenként több százezres, vagy milliós eléréssel. Palvin Barbara Las Vegas-i terrortámadásos L'oreal-reklámja is világszerte influencelte a népet, amikor meg bocsánatot kért, kis híján megkapta a tavalyi béke-Nobel díjat.

Hiába olvashatunk egyre gyakrabban a népszerűség és az érték különbségéről, az influencerek továbbra is abban a hitben tartják az embereket, hogy ami népszerű, az értékes. Ami népszerű, az sikeres, az tiszteletre méltó, azt meg kell becsülni, azzal kivételezni kell, azt piedesztálra kell emelni, és fel kell nézni rá. Miért? Komolyan gondoljuk, hogy Molnár Krisztián bebaszós live-ja értékesebb tartalom, mint a kedvenc blogjaim, mert azt százezrek nézik? Komolyan gondoljuk, hogy Pixa, Hiro vagy a BSW, esetleg Mario teszi közzé a legértékesebb tartalmat, mert ott van a videóik mellett a milliós szám? Nem inkább arról van szó, hogy a legtöbb embernek alacsonyak az elvárásai, az influencerek pedig azzal járnak jól, ha alacsonyan tartják? Hiszen így tudják hozni a nagy számokat - míg, ha az emberek elkezdenének értékes tartalomra vágyni, senkit nem érdekelne a bebaszós live vagy az új AK26 szám.

Minél inkább eltérsz az átlagtól, annál nehezebb influencerré válnod. Ahhoz, hogy sikeres influ legyél, elengedhetetlen, hogy közönségessé válj, hiszen a legnagyobb szám akkor lesz a fotód mellett, ha a legtöbb ember a te tartalmadat tudja befogadni. A különleges soha nem tud népszerűvé válni, hiszen a legtöbb ember nem tud vele mit kezdeni, vagy észre sem veszi. Azért tartom fontosnak, hogy ezekről beszéljünk, mert nagyon sokan - főként fiatal lányok - akaratlanul is hajlamosak influencerekhez hasonlítani magukat. Ez nem baj, saját magad összehasonlítása természetes dolog, de gyakran nem a megfelelő szempontok alapján történik. Egyáltalán nem biztos, hogy Viszkok Fruzsi szebb, vékonyabb, jobb ember vagy izgalmasabb élettel rendelkezik nálad, de ha mégis, akkor sem érdemes ezek alapján párhuzamot vonni. Neked nem az a munkád, hogy szorongó iskolás lányoknak segíts még inkább szorongani tökéletesnek álcázott YouTube-videókkal, hanem te egy (leendő) tanár/pszichológus/jogász/szerelő/buszvezető/író/akármi vagy, szóval vannak ennél sokkal helytállóbb szempontok is.



Vajon hogyan viselkedhet egy párkapcsolatban? Boldogabbá tudna tenni egy fiút, mint te?

Mennyire lehet széles a látóköre, mennyi témáról tanulhatnál tőle valami újat?

Vajon helytállna a te szakmádban, és ha igen, hogyan?

Le tudna győzni téged a sportágadban, amit űzöl?

Hogyan kezelné a helyzetet, ha egyedül kellene élnie, pénz nélkül? Feltalálná magát, el tudna helyezkedni?

Tudna olyan ujjnyalogatós pörköltet összedobni, mint te?



Őszinte leszek: nem ismerem Viszkok Fruzsit, de garantálom, hogy ezekre a kérdésekre nem tudsz mind határozott igennel válaszolni. Sőt, az is előfordulhat, hogy az egyetlen, amiben jobb nálad, hogy inspiratívabb.

Beszéljünk egy kicsit a Facebook-hirdetésekről! Itt sem kell nagyszabású vagy hivatalos dolgokra gondolni. Egyszerű és olcsó, ha négy-öt napi munkád fizetését áldozod rá, könnyen szétszórhatod az egész országban az írásodat, vagy az oldaladat. A beállításoknál megadhatod, milyen korúaknak szeretnéd mutatni a hirdetésed, hol lakjon a célközönséged, illetve, hogy milyen érdeklődési körűeknek jelenjen meg. Utóbbi a legfontosabb, egyelőre én sem jöttem rá, hogyan lehet profin szűrni: egyszer egy blog-könyv-pszichológia érdeklődéssel feladott hirdetésem után fogadott ez a látvány.

Ne legyünk előítéletesek! Babahh Cukikahh bizonyára összetett filozófiai kérdések boncolgatásáért szokott ide látogatni.

Ha Facebook-celebbé szeretnél válni, akkor tehát nincs más dolgod, mint:

• írni valamit a Facebook-oldaladra,
• dolgozni 3-4-5 napot,
• beállítani és befizetni a hirdetésedet a pénzből
• ...magic! 

Aki rendszeresen olvassa a blogom, az biztos lehet benne, de azért a többieket szeretném megnyugtatni: soha nem leszek valódi influencer. Túl kényelmetlen olvasni az írásaimat, gyakran szúrok mások érzékeny pontjára, elégedett vagyok magammal és soha nem adnám fel azt, hogy arról írhassak, amiről éppen kedvem tartja. Viszont ha ne adj' Isten tényleg korszakváltás lenne, és a poszt-posztmodernben ez lenne a divat, szerintem jó influencer lennék. Szeretek felelősséget vállalni az emberekért, ráadásul az olvasók szívesen olvasnak olyan érzésekről, gondolatokról, amik megbújnak bennük, de nem tudják, vagy nem merik őket előhozni. Lehet, hogy egyszer divat lesz öngyilkosságról, bántalmazó kapcsolatokról, vagy pszichológiáról írni, mindenesetre addig nem kell aggódni, ugyanúgy el fogok veszni a Molnár Krisztián és Pumped Gabo által bezárt virtuális térben, ahogy eddig.

Élveztem ezt a hetet és a százezer ember figyelmét, de köszönöm, én inkább maradnék az a szeplős, szemüveges, introvertált fiú, aki szeret inget hordani csőnadrággal, és minden este órákat forgolódik elalvás előtt. Így megmarad az az élményem, hogy ha bekerülök egy új társaságba, nem azért fognak lepacsizni velem a fiúk és szemezni velem a lányok, mert én vagyok a legfeltűnőbb majom az állatkertben, hanem mert jó a humorom, intelligens vagyok, és szeretek olyan dolgokat megfigyelni, amit csak kevesen vesznek észre.

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és a lájkjaitokra!



Vajon mit gondolok az AskFM- és Musical.ly-celebekről? Mi a véleményem az Instagramról? Ha olvasnál még, alább a címkékre kattintva sok hasonló érdekes írást találsz.