Ki fog leghamarabb kihalni?

Három héttel a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom videója után nehéz úgy felvezetni ezt a témát, hogy ne legyek később szétoltva. Ismét abba az ismerős helyzetbe kerültem, hogy sem a videó, sem az azt ellenző hozzászólók mögé nem tudok beállni. A videó mögé azért nem, mert

• hogyan hozzak világra még egy (vagy több) magyart, ha a szemem előtt nyomorognak családok, akár diplomás(!), dolgozó szülőkkel,
• diplomások, pályakezdők magukat is alig tudják eltartani, nemhogy egy társat, gyerek(ek)kel,
• a beszélő azt feltételezi, hogy olyan párkapcsolatot találni, ami érzelmileg megérett a gyerekvállalásra, csak úgy csettintésre megy bárkinek,
• és nem kínál megoldást se bérlakások építésével (vagy kialakításával), se közösségi élet szervezésével (tudod, hogy aztán legyen kivel szaporodnom), csak úgy odaveti a problémákat, hogy oldjam meg.

Ennyit a videóról, több szót nem is érdemel. Az ellenzők már annál inkább.

Kép forrása

A hozzászólók világképéről, a fejükben lévő homályról, hozzáállásukról sokat elárul, hogy egy blog Facebook-oldalán a következő érvvel találtam magam szemben:

,,...amúgy milyen népességfogyás? A világ népessége igencsak nő!"

Akkor igazából nincs is semmi probléma, igaz? Az első számú problémám az ellenzőkkel, hogy nem vesznek tudomást létező problémákról, sőt, tagadják, vagy elbagatellizálják azokat.

A másik hozzászóló - mindketten értelmiségi, felnőtt nők - már tudomást vesz a népességfogyásról, de nem érti, miért kell megállítani. Szerinte ráfér az emberiségre. Szintén azzal érvel, hogy ha globálisan növekszik a népesség, akkor a lokális népességcsökkenés nem okozhat semmiféle problémát. A politikai, szociális és gazdasági helyzettel indokolja a népességfogyást, de akkor vajon miért áll a demográfiai összeomlás szélén a világ harmadik legnagyobb gazdasága, Japán?

Ebben a bejegyzésben Európa és a Távol-Kelet népességcsökkenéséről fogok veletek beszélgetni.

A Föld népessége valóban növekszik, de maga a növekedés lassul. Jelenleg 7,4-7,6 milliárdan lehetünk a bolygón. Ha megfigyeljük a népesség növekedését 4 milliárdot követően, az ötödik milliárdhoz 13 évre volt szükség (1974-1987), a hatodikhoz 12 évre (1987-1999), a hetedikhez szintén 12 évre (1999-2011), és most ott tartunk, hogy a nyolcadikhoz ismét legalább 13-14 év kell majd, ha nem több. Megfordult az arány, lassul a növekedés, és annak ellenére, hogy a Föld számos pontján súlyos gondokat okoz a túlnépesedés, van két terület, ahol a népesség csökkenésnek indult: Európában és Japánban. 

Az ilyen cikkekre azért szoktunk legyinteni, mert elintézzük annyival, hogy az apokalipszist mi már úgysem éljük meg, minket ez már nem érint, úgyis megússzuk, kimaradunk belőle valahogy. Fontosnak tartom, hogy a nagy része annak, amit itt leírok, még a mi életünkben be fog következni, sőt, még azelőtt, hogy megöregednénk. Mi már nem az a generáció vagyunk, akik megússzák: a saját szemünkkel fogjuk végignézni ezeket a folyamatokat.

De miért?

Fluimucil Ábel megjelenése a képernyőn már önmagában indokolhatna népességcsökkenést, de ne fogjuk rá! Helyette összefoglalom nektek röviden a legfőbb okokat, amiket a tudomány is vizsgál. Az, hogy egyre kevesebben vagyunk Európában, illetve Japánban, a következőknek köszönhető.

• Alacsony termékenységi mutató: ez a szám azt mutatja meg, hogy az adott népességen belül egy átlagos nő hány gyereknek ad életet. Ahhoz, hogy a népesség változatlan maradjon, nagyjából 2,1-nek kellene lennie, ezekben az országokban pedig jellemzően 1,2-1,4, a nagyvárosokban 0,9-1 között van. Nincs olyan EU-s ország, aminek a termékenységi mutatója meghaladná a 2 egészet.
• Bárki számára elérhető, széles körben elterjedt fogamzásgátlás, illetve abortusz
• Volt szocialista országok gazdasági összeomlása: főleg Lengyelország, Magyarország, és a szovjet és jugoszláv utódállamok
• Kivándorlás: legalább egymillió lengyel dolgozik Nagy-Britanniában, és további egymillió más országokban, elszórtan. Ne gondoljuk, hogy ez nem fog növekedni, és Magyarországot szintén sújtja.
• Háború: a jugoszláv háború, vagyis a 90-es évek óta Bosznia-Hercegovina népessége ötödével csökkent, az orosz-ukrán konfliktus pedig milliókkal csökkentette Ukrajna lakosságát
• Dél-Európa teljes eladósodása
• Az egykézés vált az ideális családmodellé, hiszen egy gyereknek sokan ezekben az országokban is meg tudnak adni mindent, míg több gyerek vállalása már kockázatos lenne
• Spanyolországban kultúrája lett a gyermektelenségnek: a ni-ni (ni estudia, ni trabaja) egy életformává vált. Ez annyit jelent: nem tanulnak, nem dolgoznak, és szorosan köthető hozzá a gyermektelenség. Görögországban, Olaszországban ez sokkal nagyobb méreteket ölt, és Bulgáriában is közkedvelt. Leegyszerűsítve: a húszas-harmincas fiatal felnőttek körében a család gáz, bulizni és egész nap nem csinálni semmit pedig menő.

Tiniként ez nekem is menőnek tűnt. Nem véletlen a blogom neve.

• Megszűntek a társadalmi elvárások: a 2010-es évek végére szélsőséges nézetté vált a család iránti érdeklődés, így néhány eldugott zsákfalun és múlt században rekedt szülőn-nagyszülőn kívül senki nem fog rákérdezni, hogy mikor szülsz, vagy házasodsz, mert már senkit nem érdekel.
• Az európai országokban jellemzően kevesen házasodnak, aki pedig mégis, az nagy eséllyel válni fog. Spanyolországban a házasságok 58 százaléka, Portugáliában a házasságok 71 százaléka végződik válással, nálunk 45 százalék ez az arány. 
• A japánok hiába házasodnak nagyobb arányban, ha nincs szex: a japán házasok közel fele legalább egy hónapja nem okozott örömet a társának. Túlzottan elfáradnak a munkában. Ugyanez a felmérés azt mutatja, hogy a 18-34 év közti japánok 43 százaléka szűz.
• Dél-Koreában és Japánban harmincasként sem szégyen egyetemre járni, sokan képzik magukat tovább felnőttként. Míg nálunk a 25-34 évesek 32 százalékának van diplomája, addig arrafelé ez az arány 69 és 60 százalék.

Senkit nem akarok eltántorítani a felnőttkori bulikázástól, nem tiltanám be az abortuszt és nem szeretnék bárkinek a méhében turkálni, vagy bárkiből tenyészanyát csinálni, mégis fontosnak tartom, hogy beszéljünk a fenti problémákról. Miért?

• Dél-Európa munkaerőpiaca összeomlik. Az olaszok és a spanyolok próbálják húzni az időt románok meg marokkóiak foglalkoztatásával, de így is rengeteg fiatal hiányzik a munkahelyekről. Görögországban országosan 20 százalék feletti a munkanélküliség, a munkaképes fiatalok 43,7 százaléka nem dolgozik, és Portugália sem fogja megúszni a munkaerőhiányt, meg a ni-niket, itt a munkaképes 25 év alattiak harmada nem csinál semmit.
• Felrobban a nyugdíjbomba. Amivel az idős nénik és bácsik felemelt mutatóujjal fenyegetnek minket, valósággá válik. Japánban már visszafordíthatatlannak tűnik a nyugdíjválság, de az olaszok is tanácstalanok, és Görögország, Portugália helyzete sem a legfényesebb, ami azt illeti, hogy miből lássák el nyugdíjjal az elöregedő lakosságot.
• Államadósság. Micsoda véletlen! Pont ezeknek az országoknak a legnagyobb a világon a GDP-arányos államadóssága: Japán már most a saját GDP-jének 214 százalékával tartozik, a görögök 161 százalékkal, de Olaszországé is trillió euróban mérhető, ők a GDP 132 százalékával lógnak. (Magyarország államadóssága a GDP-nk nagyjából 73-78 százaléka.)

Beszéljünk egy kicsit az elöregedésről! 2020-ra a lakosság negyede 60 év feletti lesz az EU-ban. Olaszországban már most 29,4% ez az arány, Japánban pedig 33%. A teljes népesség harmada nyugdíjas, vagy két éven belül nyugdíjba megy. El tudjuk ezt képzelni? Olaszországon belül is találunk érdekes példát, nézzük például Genova lakosságát

Ezen az ábrán azt láthatjuk, hogy a hetvenes évektől kezdve eltűnt ebből a kisvárosból több százezer ember. Csak úgy. A maradék lakosság 27 százaléka nyugdíjas. Nem Genova az egyetlen város, ami hasonló problémával küzd: Torino lakossága háromszázezerrel esett vissza néhány évtized alatt, és szintén rengeteg nyugdíjas maradt ott.

A bevándorlásnak köszönhetően leállt a népességfogyás Genovában és néhány másik dél-európai városban, de a nyugdíjasok aránya a népességen belül tovább növekedhet. Az előrejelzések szerint 2050-re a 60 év felettiek aránya Olaszországban 40 százalék fölé, Portugáliában 41,7 százalékra, Spanyolországban 41,9 százalékra nőhet. A spanyol népesség fele 55 év feletti lesz, felnőnek a ni-nik, akik eleve kevesen vannak - többségében egy gyerekkel, vagy gyerek nélkül. A mediterrán térség sakkozó és kártyázó nagypapák és nagymamák otthona lesz, kevés unokával, kihalt vidékkel, összecsuklott munkaerőpiaccal és világrekord államadóssággal.

Mind kihalunk, kész, vége mindennek?

Az idősek és a nyugdíj problémája után nézzük magát a népességcsökkenést. Először országos szinten vizsgáljuk meg, aztán bele is mélyedhetünk.

Portugália népessége 2,79 százalékkal csökkent 2010 és 2017 között, a görögöké 4,6 százalékkal 2010 és 2016 között. Bosznia-Hercegovina az elmúlt öt évben ugyanúgy félmillió embert veszített, mint a jugoszláv háború öt éve során, csak most nincs háború. A háború előtt 4,4 milliós országot 2013-ban 3,8 millióan lakták, most már csak 3,3 millióan vannak. 2015-ről 2016-ra 8 százalékkal csökkent a népesség, és igazából a szakemberek sem tudják, mi okozza a drasztikus csökkenést. Ukrajnában van háború, nekik viszont 24 évre volt szükségük ahhoz, hogy ötödével csökkenjen a népesség (1993-ban 52 millió; 2017-ben 42 millió). A csökkenés náluk az ezredforduló környékén tetőzött, 1999 és 2001 között egymillióval lettek kevesebben, az orosz konfliktus tetőpontjának évében, 2014-ben pedig további két és félmillióval esett a lélekszám. Moldova keleti részének is hasonló a sorsa: 1992-ben ők is össze-vissza háborúztak az oroszokkal, a keleti rész el is szakadt, aztán tizenöt év alatt elfogyott a népesség negyede.

Ami Magyarországot illeti, Dél- és Kelet-Európát elnézve nem kell kongatni a vészcsengőt. Itthon is csökken a népesség, de amíg más országban csak úgy röpködnek a százezrek, meg a milliók, nekünk pontosan 37 évre volt szükségünk ahhoz, hogy elveszítsünk egymillió embert. 1980-ban 10,7 millióan lakták hazánkat, ez 2017-re csökkent 9,7 millióra. Az utóbbi húsz évben 4,83 százalékkal lettünk kevesebben: ha azt nézzük, hogy a hasonló helyzetű görögöknek hat év elég volt ehhez, a bosnyákok meg egy év alatt fogytak ekkora arányban, akkor a mi helyzetünk nem is tűnik annyira súlyosnak. 1992 óta minden évben 30-40 ezerrel lettünk kevesebben, a legnagyobb csökkenés az ezredforduló előtt volt, akkor két év alatt 92 ezerrel csökkent a népesség.

Magyarország helyzetére még vissza fogok térni, de most nézzünk egy olyan példát, amire a legtöbb dél- és kelet-európai országnak alaposan fel kellene készülnie.



Japán, a jövő



Jó, ha megjegyezzük: ami Japánnal történik, nagy eséllyel a dél- és kelet-európai országokkal is meg fog történni. Japán lakossága 2011-ben indult csökkenésnek, és az előrejelzések szerint a következő évtizedekben évente egymillióval lesznek kevesebben. Ami igazán sokatmondó, az a gyerekek és a nyugdíjasok aránya a népességen belül: a 15 év alatti gyerekek a népesség 12,3 százalékát teszik ki, míg, ahogy feljebb is írtam, a 60 év felettiek a népesség harmadát, 33 százalékot. (Néhány dél-európai országban, például Olaszországban vagy Bosznia-Hercegovinában szintén 13 százalék körüli a gyerekek aránya.) A linkelt cikk egy tanulmányt vizsgál, miszerint negyven éven belül a lakosság harmada kihal, és 128 millióról 87 millióra csökken. A maradék népességnek már a 40 százaléka lesz 65 év feletti, a gyerekek aránya pedig 10 százalékra csökken.

A japán vezetés igyekszik az időseket visszacsábítani a munkaerőpiacra. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a 60 felettiek szupermarketekben dolgoznak, taxit vezetnek, építkezéseken dolgoznak, vagy biztonsági őrként keresik a kenyerüket. A nyugdíjválság persze így is elkerülhetetlen, de igyekeznek húzni az időt, amíg csak lehet. Évente négyszáz iskolát alakítanak át idősek otthonává, mert gyerekek már alig vannak, az idősek pedig nem férnek el. A bűncselekmények egyötödét nyugdíjasok követik el, de ami igazán érdekes, hogy

2011 óta már több felnőtt pelenkát adnak el, mint gyerek pelenkát

az Independent cikke szerint.

Japánban egy másik jelenség is jól megfigyelhető. A települések nagyjából 29 százaléka a következő húsz évben a kihalás szélére sodródhat, a községek felében pedig a következő húsz évben a 20-39 éves nők száma megfeleződik. Minden fiatal a nagyvárosok környékére költözik, kihal a vidék: 2016-ban a lakosság 94 százaléka élt városokban.

A tokiói olimpia miatt a következő években sokat hallhatunk még a közelgő japán népességkatasztrófáról. Unatkozó japán egyetemisták készítettek több évben is egy visszaszámláló órát addig, amíg teljesen kihal a japán népesség. A 2015-ös szerint 3776. augusztus 14-én halnak ki teljesen, a 2016-os változat viszont már későbbre, 4205. október 12-re teszi ezt a dátumot. 2017-ben ismét előrébb hozták az Armageddont, 3546. október 18-ra, idén viszont nem készült még hasonló. (Természetesen ez csak egy érdekesség, ilyen hosszú idő alatt sok tényező befolyásolhatja a népesség változását.)



Európát is érheti még meglepetés



Dél-Korea és Tajvan az 1,2-es termékenységi mutatójával, és magas felsőoktatási részvételével hasonló sorsra juthat, mint Japán, nagyjából húsz-harminc év lemaradással. Ezekben az országokban most még nem csökken a népesség, és ez annak a jelenségnek köszönhető, amit angolul population momentumnak neveznek. Ez röviden annyit takar, hogy ha hirtelen csökkenni kezd a termékenységi mutató, azt a kevés gyereket még sok nő szüli, tehát a népesség csak generációkkal később kezd el csökkenni. Ugyanez a helyzet a növekedéssel: ha hirtelen megugrik a termékenységi mutató, azt a sok gyereket még kevés nő szüli, tehát drasztikus növekedés csak később indul be, ha a sok nő szül sok gyereket.

Japán nem az egyetlen, ahol a kihalással számolgatnak: egy nemzetközi magazin azzal állt elő, hogy ha a jelenlegi ütemben csökken a népesség, akkor Portugália 2204-re kihalhat. A Financial Times már óvatosabban fogalmaz: szerintük 2060-ra 40 százalékkal lesznek kevesebben a portugálok, 10 és fél millió helyett már csak 6,3 millióan. (Ehhez képest a magyar csökkenés nem is olyan durva.) Az ENSZ előrejelzése szerint viszont Kelet-Európa fog először elfogyni: szerintük a tíz legnagyobb arányban fogyó ország között ott leszünk mi is.

Magyarország népességének csökkenése országszinten nem kirívó, viszont valóban vannak olyan térségek, amik aggodalomra adhatnak okot. Miskolc az elmúlt harminc évben népességének negyedét veszítette el (211 ezer volt, most 157 ezer), Salgótarján lakossága pedig 31 százalékkal csökkent a rendszerváltás óta (50 ezer volt, most 34 ezer). Ezekből a városokból jellemzően Budapestre és környékére, vagy külföldre költöznek az emberek. Az elszegényedő vidéki városok fokozatosan elnéptelenednek, az ott maradt népesség pedig jellemzően elöregedett, a munkanélküliség pedig kiugró. Tagai Gergely, az MTA munkatársának tanulmánya szerint többségben vannak az olyan járások Magyarországon, amik a népesség legalább 30 százalékát elveszíthetik a következő 30 évben. Északkelet-Magyarországon a bátonyterenyei, a bélapátfalvi, a gönci és a sátoraljaújhelyi járás népessége a felére csökkenhet ezalatt, ezt pedig nem túlzás demográfiai katasztrófának nevezni.



Megoldások



Azt már mindannyian hallhattuk, hogy a megoldás nem tudható le annyival, hogy hozzunk világra még egy magyart. (Vagy japánt.) Mi lehet akkor az ellenszere ezeknek a folyamatoknak?

A múlt század szoci diktátorai nem válogattak az eszközökben: Enver Hoxha idején abortusztilalom volt érvényben Albániában, nálunk pedig a Rákosi-korszakban Ratkó Anna nevéhez fűzzük ugyancsak az abortusztilalmat és a gyermektelenségi adót. A legszélsőségesebb megoldásra Ceaușescu vállalkozott: 1967-ben országszerte havi ellenőrzésre kötelezte a nőket, az abortuszt pedig csak kivételes esetekben engedélyezte (45 év felett, négy gyerek után, életveszély, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén). A termékenységi mutató egy év alatt 1,9-ről 3,7-re nőtt, több ezer óvodát építettek Románia-szerte, a kórházakban besúgók felügyelték a szülést. A kényszeres gyerekvállalás azzal járt együtt, hogy a kismamák halálozásának aránya Romániában volt a legmagasabb, ahogy a gyermekhalálozás is. Ironikus, hogy később éppen a '67-68-as korosztály okozta a diktátor vesztét - a Ceaușescut megbuktató forradalmárok nagy része az ő törvénye miatt született meg. A rendelet a rendszerváltás után is éreztette a hatását: ennek a generációnak a gyerekei nagy arányban kötöttek ki az utcán vagy árvaházban, továbbra is nagy mértékű volt a gyerekszegénység.

Az oroszországi Uljanovszk régió kormányzója, Szergej Morozov nem vitte túlzásba az ötletelést, amikor növelni akarta az orosz lakosságot. Egyszerűen szabadnapnak nyilvánította szeptember 12-ét, a Fogamzás Napját, és arra kérte az embereket, hogy aznap tényleg ne menjenek be dolgozni, hanem csináljanak gyereket. Ha ez még nem lenne elég: aki június 12-én, az orosz nemzeti ünnepen szülte meg a gyereket, az különféle nyereményeket kaphatott! 2007-ben a fődíj egy hamisítatlan UAZ terepjáró volt, de kisorsoltak tévét, videokamerát, hűtőt, mosógépet és készpénzt is az aznap szülő nők között.

Hozz világra még egy oroszt - és nyerj egy ilyen csotrogányt! - Kép forrása

Ami negyven-ötven éve Albániában, Romániában működhetett, az most Dél-Európát és Kelet-Európát nem mentené meg. Az úttörőkultúrát felváltotta a ni-ni, a parlamenten lévő vörös csillagot pedig a Heinekenen lévő vörös csillag. Az emberi kapcsolatok válságba kerültek, a szülőképes korú fiatalok elmagányosodnak és/vagy eleve kilátástalan helyzetből indulnak anyagilag. A fiatalkori gyermekvállalás összefonódott az alacsony jövedelemmel, az iskolázatlansággal és a vidékkel; a képzettek, a jól keresőek és a városokban élők pedig jellemzően nem vállalnak gyereket. A 21. században egy Ratkó-féle kényszerintézkedés, vagy egy olyan mértékű növekedés, amire a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom ösztönöz rövid időn belül Borsod- és Szabolcs megyét csinálna az egész országból: kiterjesztené a nyomort, a gyerekszegénységet, a függőségeket, a bűnözést, és mindent, amit északkeleten látunk terjedni. És, hogy akkor mégis mi a megoldás? Ha ezért olvastad el az egészet, csalódni fogsz: én sem tudom. Azt gondolom, hogy ez a folyamat ezekben a térségekben visszafordíthatatlan.

A címben lévő kérdésre a válasz pedig: nem, nem mi fogunk először kihalni. Például a moldávok, a bosnyákok, az ukránok, vagy a portugálok sokkal esélyesebbek rá, de a japánok sem fogják sokáig húzni, ha így folytatják.

(A statisztikai adatok bárki számára elérhetőek az Eurostat vagy a Világbank oldalán.)