Kép: iStock
Viszont aki azt gondolja, hogy ez a helyzet tömör csalódottság és kesergés, és én minden nap keresztülmegyek valamin, az nagyot téved! Éppen ennek a különcködésnek köszönhető, hogy kialakítottam magamban egy olyan gondolatvilágot, amit itt a blogon is megosztok veletek, ami viszonylag sok embernek tetszik, és amit néhányan különlegesnek tartanak. Az internetnek köszönhetően rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, és élnek más ufók is errefelé, ezért úgy gondoltam, megosztok veletek harminc olyan gondolatot, amitől korábban azt éreztem, hogy kevésbé vagyok értékes, mint a "nem ufók", vagy épp amitől kifutok a világból.
Nincs az 10 perc!
1. Amikor egy távoli ismerős jó ötletnek tartja, hogy ilyen kérdésekkel bombázzon:
- Megjöttél? (Nem, ez csak a látszat!)
- Rántott húst eszel? (Igazából sült tevét, csak neked valamiért rántott húsnak tűnik.)
- Te is errefelé utazol? (Rég nem látott ismerős, egyirányú busz/vonat, garantált halál.)
- Te már megint híztál/edzeni jársz? (Wow, lassan többet törődsz a testemmel, mint én!)
2. Amikor valaki megmagyarázhatatlan kényszert érez arra, hogy ha egy légtérben vagyunk, akkor muszáj beszélgetni is, mert hát úgy illik.
3. Amikor valaki 600 képet mutat neked a nyaralásáról/babájáról/kisállatáról, ami legalább fél óráig tart, és mosolyogva kell végignézned, miközben te már két perc után elsírnád magad tőle.
4. Ugyanez azzal fűszerezve, amikor valaki odaadja a saját telefonját, hogy tessék, nyugodtan pörgesd végig. Lol, nem akarok a végén szembenézni egy félpucér horgászós képpel vagy egy dickpickel, szóval inkább mutasd te! Különben is, a telefon galériája egy intim dolog, ez olyan, mintha random letolnád a gatyádat előttem.
5. Amikor valaki integet feléd, bizonytalanul visszaintegetsz, és kiderül, hogy a mögötted lévőnek szólt. Klasszikus, ha bárgyú mosollyal próbálod palástolni.
6. Amikor nem tudod eldönteni, hogy valakivel vagytok-e olyan viszonyban, hogy köszönj neki, ezért inkább nem köszönsz, és azt gondolja, hogy bunkó vagy.
7. Most menjünk körbe, és mindenki mondjon magáról néhány szót! Én itt szoktam lepörgetni az életemet magam előtt 2 perc alatt, és imádkozom, hogy lehetőleg minél többen telefonozzanak, miközben beszélek, és hogy ne én legyek az első.
8. Alkossunk hármas-négyes csapatokat, és dolgozzunk ezen a feladaton! A legjobb, ha nem ismersz senkit, és úgy kell választanod. Tisztára, mint a Bogoly Berti féle mindenízű drazsé.
9. Amikor utaznál vagy mennél valahova, de senki nincs, aki elvisel, annyira pedig nem vagy magányos farkas, hogy egyedül elmenj, ezért inkább nem mész sehova.
10. Amikor két perc után megérzed, hogy ebben a társaságban az fogja meghatározni az értékedet, hogy mennyire vagy kedves.
11. Amikor magyarázkodásra kényszerülsz, hogy miért nem kérsz édességet, fagyit, alkoholt, bármi mást, és a másik elkezd érzelmileg zsarolni, hogy biztos azért nem kérsz, mert vele van bajod. (Ilyenkor már tényleg vele van bajom.)
12. Amikor valaki ingyen terapeutának néz, pedig soha nem tanultál pszichológiát...
13. ...aztán teljesen az ellenkezőjét teszi annak, amit mondtál, pórul jár, és hozzád megy sírni, meg sajnáltatni magát.
14. Amikor még oda se értél egy találkozóra, de már megbántad, hogy adtál egy esélyt, és tudatosul benned, hogy a következő óráid azzal fognak telni, hogy minél kevésbé kínos irányba tereld a beszélgetést.
15. Amikor valaki megkérdezi, hogy mizu, és rájössz, hogy nem trollkodik.
16. Amikor egy társaságból egyedül te veszed észre, hogy valaki mennyire manipulatív és irányító, és mindenki más a lábai előtt hever, közben pedig nem értik, hogy mi a bajod vele.
17. Amikor megkérdezik, hogy te miért nem beszélsz annyit, baj van-e, jól érzed-e magad, segítsenek-e valamit. (Lol, nem kell, én csak ilyen vagyok.) Különdíjas, ha eközben az illető nagy másság-nagykövet és mindig hangoztatja, hogy el kell fogadni a másságot, de arra nem képes, hogy valakit elfogadjon úgy, hogy csendben van...
18. ...aztán az a nagyszerű ötlete támad, hogy biztos szomorú, vidítsuk fel, te pedig legszívesebben egy széklábbal viszonoznád ezt a kedvességet.
19. Amikor valaki a társaságból elkezd felolvasni valami nagyon alpári bulvárcikket, vagy beindít valami trash zenét, te meg csak ilyen arccal nézel fel rá:
20. Egész életedben azzal nyugtatgattad magad, hogy a felnőttek értelmesebbek, és majd velük milyen jól fogod érezni magad, aztán tudatosul benned, hogy egy felnőtt társaság sokszor nagyobb csalódás, mint az osztályod volt.
21. Amikor az extrovertált ismerősöd ölelgetni akar, te meg közben belül meghalsz.
22. Amikor otthon hagytad a fülhallgatódat, és elmélyülnél a fantáziádban, de közben csak arra tudsz gondolni, hogy a melletted lévő társaság mikor fogja már be a pofáját.
23. Amikor olyan embert kell felhívnod, akit nem ismersz, ráadásul nem is lehet azzal számolni, hogy mi lesz a reakciója, úgyhogy egy teljesen random telefonbeszélgetés vár rád.
24. Amikor a veled lévő ismerősöd véletlenül összefut valakivel, és te már rég mennél tovább, de ők már 20 perce az időjárásról meg az X-Faktorról beszélgetnek.
25. Pesten élsz, és nem érted, hogy vidéken hogy tudnak úgy létezni az emberek, hogy egymás minden lépéséről tudnak és ki is beszélik azokat minden nap.
26. Amikor valaki azzal próbál felvágni neked, hogy hány nővel feküdt le, vagy hogy betépett a hétvégén, te meg csak bambán nézel, mert még el se tudod játszani, hogy ezektől hasra esnél.
27. Amikor megnyílsz valakinek, ő meg semmit nem mond magáról, mert nehezen nyílik meg.
28. Amikor te több nézőpontból, minden körülménnyel számolva, hármas tagolással, ékezetekkel leírod a fejedben lévő dolgokat valakinek Messengeren, ő meg csak egy emojit válaszol rá, vagy azt, hogy az jó.
29. Amikor egy ismerősöd bemutat valakinek azzal a szöveggel, hogy vele jól fogod érezni magad, aztán rájössz, hogy szívesebben hallgatnál egy ütvefúrót, mint őt.
30. Amikor az ismerőseid lemondanak egy programot, és elvileg nagyon csalódottnak kellene lenned, de belül szétvet az öröm, mert otthon maradhatsz és nem kell csinálnod semmit.
Az érzelmeim és a gondolataim összehangolásán túl a bennem lévő legnagyobb ellentmondás, hogy egyszerre szeretem és utálom az embereket. Szinte minden nap elveszítem és visszanyerem a beléjük vetett hitemet, és valószínű, hogy ez az ellentmondás még sokáig kísérni fog. Természetesen nem szoktam flegma lenni, vagy artikulálatlanul üvöltözni, ha azt mondják, csendes vagyok, és a székláb sem került még elő, ez a harminc pont csak a gondolataimat tükrözi. Lehet köztük olyan, ami egy más személyiségtípusú ember számára furcsának, vagy betegnek tűnhet, de a blogom egyik fő elve, hogy változtatás nélkül, teljes felbontásban adjam át a gondolataimat az adott témáról. Azt szeretném elérni, hogy a hozzám hasonló emberek ne érezzék magukat furcsának, vagy magányosnak a hasonló érzéseik miatt, és felismerjék, hogy ez teljesen természetes, van más is, aki így érez.
Ha szeretnél még olvasni, a lélek címke alatt sok érdekes bejegyzést találsz! Kihagytam egy olyan gondolatot, ami szerinted beleillene ebbe a sorba? Írd le itt hozzászólásként, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!
Az érzelmeim és a gondolataim összehangolásán túl a bennem lévő legnagyobb ellentmondás, hogy egyszerre szeretem és utálom az embereket. Szinte minden nap elveszítem és visszanyerem a beléjük vetett hitemet, és valószínű, hogy ez az ellentmondás még sokáig kísérni fog. Természetesen nem szoktam flegma lenni, vagy artikulálatlanul üvöltözni, ha azt mondják, csendes vagyok, és a székláb sem került még elő, ez a harminc pont csak a gondolataimat tükrözi. Lehet köztük olyan, ami egy más személyiségtípusú ember számára furcsának, vagy betegnek tűnhet, de a blogom egyik fő elve, hogy változtatás nélkül, teljes felbontásban adjam át a gondolataimat az adott témáról. Azt szeretném elérni, hogy a hozzám hasonló emberek ne érezzék magukat furcsának, vagy magányosnak a hasonló érzéseik miatt, és felismerjék, hogy ez teljesen természetes, van más is, aki így érez.
Ha szeretnél még olvasni, a lélek címke alatt sok érdekes bejegyzést találsz! Kihagytam egy olyan gondolatot, ami szerinted beleillene ebbe a sorba? Írd le itt hozzászólásként, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!
Na ne, én is INFJ vagyok! :D És sajnos, nem sajnos, mind a harminc pontot tökéletesen átérzem. Tényleg megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül. :)
VálaszTörlésNemrég találtam rá a blogodra, és azóta próbálom bepótolni a régebbi cikkek elolvasását is, annyira tartalmas bejegyzéseket írsz. :) Csak így tovább, kíváncsian várom a következőt!
Láttam a blogodon, hogy sorstárs vagy! :) Örülök neki, ha megnyugtatott ez a bejegyzés is.
TörlésKöszönöm szépen!
Nagyon tetszett ez a lista, soknál magamra ismertem. :D
VálaszTörlésNem meglepő, hogy (már megint) egy rugóra jár az agyunk! :D
TörlésSzia. :) Én is az INFJ kategóriába tartozom, és teljesen magamra ismertem a bejegyzésed alapján. A 25-öshöz lenne egy történetem.
VálaszTörlésÉn falun élek, és szörnyen utálom azt, hogy mindenki tud minden lépésemről. Volt olyan, hogy elmentem a boltba csokit venni az egyik családtagom számára születésnapra, és az ünnepelt előbb tudta, hogy mit vettem neki, minthogy én átadtam volna neki. És, mikor megjegyezte, hogy ő tudta, akkor csak álltam előtte, hogy: mi van?
Szörnyen idegesítő. Most komolyan már néha a házból sem merem kitenni a lábam, mert mindenki mindent tud. :)
Szia! Örülök, ha sikerült azonosulni az olvasottakkal. :)
TörlésMinden elismerésem a vidéki élethez, én szívesebben tölteném a zárt osztályon a napjaimat, mint egy faluban. (Mondjuk onnan is a zárt osztályra kerülnék egy idő után, akkor meg minek a kerülő? :D)
Szia!
VálaszTörlésNagyon megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül ilyen ezen a bolygón.:D
Mind a 30 pont nagyon is ismerősen csengett számomra, annak ellenére, hogy én az INFP- típusba tartozom.
Néha elgondolkozok, hogy mi a francért vagyok ilyen, kétségbeesek, hogy valamilyen mentális betegségem van, de aztán rájövök, hogy tök egészséges, és ez én vagyok. Kedven kérdésem, amit jó sokszor megkapok, hogy miért vagyok ilyen fura, mert nem nagyon tudok egy hullámhosszra jutni a környezetemben lévőkkel.
Megnyugodtam, hogy - a hozzászólásokból is ítélve- nem vagyok egyedül.:)
Jó bejegyzés lett, további szép napot!
Szia!
TörlésEz az, elértem a célom! :) Bár sokat nem beszéltünk, nekem teljesen egészségesnek tűnsz, nyugodj meg. Nem vagy egyedül!
Szép napot neked is! :)
Nagyon jól összeszedted, olvastam volna még tovább, túl hamar a végére értem. :)
VálaszTörlésA 21-est leszámítva mindegyik nagyon ismerős. A 12. és 13. pont meg az, ami miatt általában tönkremennek a barátságaim.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de sokszor belegondolok, extrovertáltként mi lenne más az életemben, milyen emberekkel barátkoznék, stb... Annak ellenére, hogy könnyebbnek tűnik az egész, mégis túlságosan ragaszkodom ahhoz az énemhez, aki most vagyok, és aki talán nem lennék a "furcsaságok" nélkül. Egyszer-kétszer megpróbáltam eljátszani, hogy közvetlen vagyok, és ilyenkor belementem felszínes beszélgetésekbe, olyanokba is, amik másokról szóltak. Nagyon rosszul éreztem magam, bűntudatom volt, és szégyenkeztem is.
A 25-ös ponthoz én is hozzátennék valamit, bár valószínűleg szokás szerint egy regény lesz belőle.
Vannak előnyei a falusi életnek, de ezek eléggé háttérbe szorulnak, ahogy felnövünk. Akik többre vágynak, azok általában tesznek is érte, és kiszakadnak ebből a környezetből. Vannak, akikben sok a lehetőség, de visszahúzzák azok az emberek, akik elkeseredettek, és "felnőtt" fejjel is másra fogják a saját sikertelenségüket, szóval inkább beolvadnak. Ha pedig nem akarsz úgy élni, hogy a legnagyobb szórakozásod a másokon való csámcsogás meg az ivás, és nem köszönsz, egy nagyképű suttyó vagy. Ez a köszönés dolog amúgy annyira stresszes tud lenni. Én logikusnak tartom, hogy csak annak köszönök, akit ismerek, de van, akiből árad a megvetés, ha nem ordítod előre, hogy "csóóókolom". Vagy amikor elmész két ember mellett, és egy méterrel sem hagyod el őket, de már hallod, hogy "ki volt ez?" . Igazság szerint nekem rengeteg nehézséget okoz az, hogy falusi vagyok, hiába tanultam/tanulok városban, mindig úgy érzem, sok mindent kihagytam, ami sokaknak természetes, és most kell bepótolnom.
Eleve nem szeretem ezt hangoztatni, mert néhányan azt gondolják, hogy akkor biztos kunyhóban élek, buta vagyok, és a világ hírei sem érnek el hozzám. Abból a szempontból meg örülök neki, hogy pl. gimiben nem éreztem azt a nyomást, hogy instagramot kell csinálnom az életemből, különben nem fogadnak el.
Itt egészen más miatt nézik le az embert, és ez általában az, ha képes az orránál tovább látni.
Vártam már a regényt! ;)
TörlésA 21-es érdekes. Én párkapcsolatban ölelgetős vagyok nagyon, de azon kívül zavar. Barátoktól is, akkor is, ha az illető lány. Nekem ez egy kapcsolatba való dolog.
Az én magánrendelőm sem véletlen zárt be! Vicces, amikor mindig egy-két lépéssel más emberek előtt járok, és tudom, mit fognak tenni, de a másik nem hiszi el, muszáj neki rossz döntést hoznia.
Egyszer-kétszer én is belegondoltam, hogy milyen lenne extrovertáltként. Tekintve, hogy az ENFJ típus neve "Főszereplő", valószínűleg sokkal népszerűbb lennék, és sokkal könnyebben irányítanám magamra egy társaság figyelmét. Szimpatikus volt olvasni, hogy rosszul érezted magad, amikor "kivetkőztél magadból", nekem is volt hasonló élményem.
Az egyik blogos csoportban már leírtam ezt, de nem lehet elégszer leírni. Az a baj, hogy nem lehet beszélni a vidéki primitivizmusról, ugyanúgy, ahogy nem lehet beszélni az LMBTQ-témáról, az oktatás helyzetéről, vagy az alkoholizmusról sem. Körülöttünk élő jelenségeket hallgatunk el, és hagyjuk magukra, mert "sértő" róla beszélni. A vidék, különösen Észak-Magyarország életét ma az alkohol, a (bio)fű, a szerencsejáték és a közmunka határozza meg, az emberek pedig függőségből függőségbe menekülnek, napról napra élnek, megkeseredettek és frusztráltak. Pest külkerületei között is találunk sok hasonlót.
Ettől függetlenül szerintem nincs okod szégyenkezni, egy tájékozott, intelligens, értékes lány vagy. Aki amiatt másként tekint rád, mert falun nőttél fel, azzal nem is érdemes komolyabbra fordítanod a beszélgetést.
Látszik hogy semmit se értesz az mbti-hez csak a felületes leírásokat olvasod... fogalmad sincs a kognitív funkciókról. Enfj pont Fe-t használ ami közelebb visz az emberekhez. De nézz meg pl egy Entj-t. Te+Ni nem alkalmas arra h ember központú legyen... A Ni nagyon el tud szigetelni, a Te meg nem alkalmas arra h emberekkel összehozza. Az másra jó. Mindegy úgysem érdekel téged
TörlésMintha csak az én gondolataimat írtad volna le. Ugyanannyira szeretem és támogatom az emberiség nagyrészét mint amennyire megfojtanám párszor egy kanál vízbe az összes embertársamat és vonulnék el egy sötét sarokba. :D
VálaszTörlésÖröm volt olvasni ezt a cikket (is).
Sejtettem, hogy nem vagyok egyedül ezzel az ellentmondással. Nekem is jól esik ám, hogy vannak mások is, akik megerősítenek! :)
TörlésKöszönöm!
Szerintem ez most nem talált, van pár ismerős pont, de nagyon nyavalygósra sikerült, illetve úgy érzem, felnagyítod a problémáidat. A te személyiségtípusod, ezt kaptad pakkba, deal with it. Aztán lehet, hogy csak az volt a baj, hogy semmi értelmét nem látom az amikor-kezdetű posztokat. (INTP-T.)
VálaszTörlés