Érettebb vagyok a koromnál!

Nincs annál biztosabb jele, hogy az általad valaha ismert leggyerekesebb, legfejletlenebb személyiségű, legéretlenebb emberrel fogsz beszélgetni az elkövetkező pár percben, mint ha meghallod a következő mondatot: 

érettebb vagyok a koromnál!

(Kép: Shutterstock)

Hát persze! Mint ahogy szinte minden tizenéves. Pontosabban mindenki, aki nem menő. Mindenki, aki nem követi a divatot, a tömeget. 

Nem is 16 vagyok, hanem 16 és fél. Sőt, mindjárt 17, szóval mindenkinek 17-et mondok. A többit úgyis csak az tudja, aki ismer.

Mint ahogy azt is csak az tudja, aki ismer, hogy min mentem keresztül. Hiszen annyi mindenen! Amíg nem tudod, min mentem keresztül, ne ítélkezz!

Hogyne tudnám? Már a 2000-es években olyan iskolába jártam, ahol több gyereknek váltak el a szülei, mint akinek együtt voltak; és akik együtt maradtak, náluk is ritka volt a harmonikus, boldog házasság. 20-30 gyerekből néhány rendelkezett boldog, családi háttérrel, és te komolyan azért tartod érettebbnek magad a korodnál, mert a szüleid elváltak? Azért, mert a válás nem ment simán, veszekedtek, elhanyagoltak, összeesett mentálisan a szülő, akivel maradtál, és neked kellett tartanod a vállad és segítened őt?

A szülők, a mostani negyvenesek a '90-es években voltak fiatalok. Teljesen más értékrend szerint nőttek fel, mint az előző rendszerben felnövők, viszont legalább ennyiben különbözik az akkori fiatalság a mostanitól.

Ma a tizenévesek többsége csonka családban, egy szülővel nő fel, és az megy ritkaságszámba, ha a szülők évtizedekig kitartanak egymás mellett. 

Többségében az utóbbiak gyerekei sajátítanak el olyan konfliktuskezelési, kapcsolati mintákat, amik érettebbé tehetik őket a koruknál, de ez sem törvényszerű. Az viszont nem több üres durcázásnál, hogy azért lennél érettebb, mert problémák voltak a családban.


De még mindig fogalmad sincs, min mentem keresztül. Itt nem csak arról van szó, hogy elváltak. Rendszeresen bántottak, sőt, voltak más problémák is, ráadásul nem volt pénzünk olyan dolgokra, amikre a többieknek igen!

Magyarország az egymillió alkoholista országa, és ami a gyermekszegénységet illeti, szintén előkelő helyen vagyunk Európában. 

Zacher Gábor két évvel ezelőtti nyolcszázezres becslése egy nagyon óvatos becslés, mint ahogy az egymillió is inkább a mérföldkő jellege miatt kapott ekkora visszhangot, mint a valóságtartalma miatt. Bár valóban milliós tételről van szó, a valós szám ennél jóval több lehet. Rengeteg szülő iszik a társára, gyerekére, munkájára, környezetére való tekintet nélkül. Egy jobb osztályba egy-kettő, egy átlagos, vagy rosszabb osztályba akár három-négy olyan gyerek is járhat, akinél valamelyik szülő rendszeresen iszik. Ez kizárólag a szülőt minősíti, és nem téged - magyarul hiába van rossz hatással a te életedre is, nem tesz téged különlegessé, éretté, felnőtté, mindamellett, hogy egy szomorú dolog, és bizonyára hamarabb kényszerülsz később önálló lenni, mint a társaid.

Minden hatodik gyerek olyan családban nő fel, ahol egyetlen felnőttnek sincs munkája. Ez egy átlagszám: Budapesten vagy az osztrák határ mentén (Szombathely, Sopron) nyilván alig találkozhatunk ilyennel, Északkelet-Magyarországon viszont elég gyakori, hogy tisztázatlan jövedelemmel vállalnak gyermeket fiatal párok.

Tudom, hogy nem lesz jobb a helyzeted attól, hogy másnak rosszabb, de erre alapozni a koraérettséged arra utal, hogy nem tudsz ezekről a dolgokról, vagy ha igen, akkor teljesen figyelmen kívül hagyod.

Nagyon-nagyon sok gyerek nő fel rossz körülmények között, és kényszerül idejekorán felnőni, 

és még ha te csak a korosztályod sapkás-iPhone-os, Pull&Bear pulcsis tagjait is veszed észre gyakrabban, attól még ők vannak kevesebben. Ami a családon belüli erőszakot illeti, borzalmasan magas a látencia, a bántalmazó párkapcsolatokról (akár szülőkéről) pedig egy előadáson nemrég azt hallottam egy jogásztól, hogy nagyjából minden 415 bántalmazásra juthat egy darab feljelentés. Fogalmad sincs, hogy a maradék 414 min mehet keresztül, mint ahogy azt az egyet-egyet is csak nagy ritkán látod a híradóban. Nekem sincs fogalmam arról, hogy ez nálad miben nyilvánult meg - de érettebbé a korodnál semmiképp nem tesz, hiszen sajnos rengetegen átélik.

Pedig érettebb vagyok a koromnál! Másképp gondolkodok, mint a tizenévesek. Felelősségteljes vagyok, 4-es, 5-ös tanuló vagyok, oké? Nézd meg a többieket! Semmi jövőképük, szarnak a tanulásba és mehetnek a híd alá! Nekem vannak céljaim és teszek is értük! Van nyelvvizsgám, és nemsokára érettségim is lesz!

Megnyugtatlak, pont ugyanúgy gondolkodsz, mint a legtöbb tizenéves. Pont ugyanúgy nyelvvizsgázol, mint a többiek, és pont ugyanúgy meg fogod szerezni az érettségit, mint a többiek. Szinte mindegyik fiatal gondol a jövőjére, elgondolkodtatják a világ történései, az ember személyisége, a saját változásuk az évek során, a média hatása a hétköznapjaikra vagy egyszerűen a történelem. Felelősségteljesen gondolkodsz? Ne viccelj, és ez miben merül ki? Hogy tíz év múlva családot szeretnél? Többen szeretnének, mint akik nem. Hogy nem küldesz pucér képeket a fiúknak? Szinte senki sem küld - mégis mindenki arról az egy-kettőről beszél, aki küld.

Az, hogy emiatt érettebbnek tartod magad a korodnál, egyedül azt sugallja, hogy annyira szeretnéd, hogy beszéljenek rólad a saját erényeid miatt, mint azokról a lányokról, akik pucér képet küldenek a fiúknak. Pont annyi figyelmet szeretnél, mint amennyit ők kapnak. És amíg az így kapott figyelem ennyire előkelő helyen szerepel a fontossági sorrendedben, addig hiába mondod azt, hogy te nem küldesz, önmagában ez nem fog téged érettebbé tenni a korosztályodnál még akkor sem, ha ezt soha nem mondod ki, mint amit én itt leírtam, és valóban nem küldözgetsz pucér képeket a srácoknak.

Amúgy meg, 4-es, 5-ös tanuló vagy? Komolyan?

Ami a jövődet illeti, az egyetlen dolog, ami számít, az az érettségi (és részben számíthatnak a 11-12. osztályos év végi jegyeid). A pontrendszer minden mást figyelmen kívül vagy. A pontrendszer nem úgy működik, hogy pluszpontot ad arra, aki 10-ben nem a játszótéren bandázott, nem ivott, hanem otthon áttanulta az egész éjszakáit a témazárókra. A pontrendszert csak ez a két dolog érdekli, de úgy van kialakítva, hogy egy jól sikerült érettségivel a dupla pontoknak köszönhetően a 11-12. év végi jegyeid is a többihez hasonlóan feledésbe merülhetnek, és akár kizárólag az érettségi számíthat.

Kár úgy tenni, mintha a felvételi pontrendszerben lenne egy alkoholszonda, egy vérvétel, egy nikotinteszt meg egy kérdőív, hogy ki hány nővel vagy férfival feküdt le a gimiben és járt-e bulizni. Ilyen nincs, mint ahogy a magatartás vagy a szorgalom jegyeid is a múltba vesznek, ahogy felveszed a szép ruhád, vagy az öltönyöd és elballagsz. A pontrendszert nem érdekli, hogy te érettebbnek tartod magad a korodnál, és - sajnos vagy sem - annak, aki előrébb szeretne jutni, annak egyetlenegy feladata van: minél több pontot kell gyűjtenie.

Ami a mi korábbi osztályunkat illeti, a kilencediktől tizenkettedikig négyes-ötös tanulókról jellemzően elmondható, hogy alacsony pontszámot értek el a felvételin. Míg az évközi jegyeik rendre négyes-ötösek voltak, és az év végiek sem sokkal rosszabbak, addig az érettségi általában gyengén sikerült nekik. Később azt is megfigyeltem, hogy a négyes-ötös tanulók sorra buktak ki azokról az egyetemekről, ahová harmadik-negyedik helyen, vagy fizetős képzésre felvették őket. Néhány üdítő kivételt tudnék említeni közülük, aki hozzám hasonlóan elvégezte az egyetemet és dolgozik, de sajnos nem ez a jellemző.

(Más osztályokban is megfigyelhető, hogy akik sehova nem jártak a négy év alatt, hanem otthon tanultak, az érettségin elhasaltak, vagy köszönő viszonyban sem volt az addigi teljesítményükkel. Nem törvényszerű, de gyakran előfordul, én sok ilyennel találkoztam már.)


Jó, jó, de hát én nem vagyok tipikus mai lány! Nekem nem számít a külső, oké? És különben is, nem úgy öltözködök, nem ugyanazokat a ruhákat hordom, mint ezek a felszínes picsák! Érettebb vagyok náluk, nem sminkelek, és soha nem akartam idősebbnek kinézni a koromnál! Soha!

Soha? Biztos ez? Egyszer sem? Pedig ezzel nincs gond, minden fiatal felfelé tud igazán azonosulni.

Ettől függetlenül egy tipikus mai lány vagy, már önmagában azért, mert ezt állítod magadról, hogy nem vagy tipikus. Nem úgy öltözködsz, nem hordasz haspólót, Air Maxet, Superstart, és ezért érettebb vagy a korodnál? De várj! Az előbb még azt mondtad, hogy nem számít a külső. Most akkor számít? Persze, hogy számít, mindenkinek számít, még akkor is, ha valaki az ellenkezőjével akar érettebbnek tűnni a koránál. Mindenki külső alapján ítél először, felnőtt is, gyerek is, és ezzel nincs is gond - a külső egy kifejezése annak, amik vagyunk, és amilyenek vagyunk. Hidd el, a legtöbb embernek ezen túl is van igénye megismerni a másikat, az ember természeténél fogva kíváncsi, egyáltalán nem vagy különleges, érettebb, felnőttebb a többieknél attól, mert te előrébb helyezed a belső tulajdonságokat.

Ezek a fránya éretlen, "felszínes" picsák persze nem ilyen jók, mint te. Csak a külsőre mennek! Igaz, hogy te is ezért kedveled Ian Somerhaldert, Shawn Mendest vagy Biebert, esetleg az 1D-s srácokat, de hát az nem számít. Nem számít, mert te érettebb vagy a korodnál. Érzed az ellentmondást? Azokat a "felszínes" lányokat lehet, hogy pont nem érdekli Bieber vagy a One Direction - nekik a suliból tetszik valaki, vagy épp a suli mellől, vagy a boltból, vagy a ház elől. Ők nem tudnak csak így képről meg videóról rajongani, mégis valamiért ők a "felszínesek", és nem te. Legalábbis szerinted. Felszínesség ide vagy oda, sem ez, sem a sminkelés (hiánya), sem az nem fog érettebbé tenni a korodnál, ha többnek nézel ki, vagy épp többnek akarsz kinézni.


De hát a lányok hamarabb érnek, mint a fiúk. Nézd meg, én nem foglalkozom a pasizással, ezek meg itt mind dugni akarnak, mi másért? Mert éretlenebbek! A lányok meg állandóan pasiznak, minden nap másba szerelmesek. Én persze nem vagyok olyan könnyen kapható, mint azok! Ha lesz is kapcsolatom, az komoly kapcsolat lesz!

Az a helyzet, hogy te nemhogy nem vagy könnyen kapható, te sehogy nem vagy kapható, és ég és föld a két helyzet. 

Azok a lányok, akik az érettségüket a szexhez való hozzáállásukkal bizonygatják, általában egyetlen dolgot tesznek: teljesen elzárkóznak minden szexualitástól, káros, bűnös dolognak gondolják, és egyúttal jól le is néznek mindenkit, aki idejekorán szexuális életet kezd élni. Ennek, amit mondasz és teszel, semmi köze a felelős gondolkodáshoz. Azért nincs köze, mert igazából szexualitás nélkül nincs is miért felelősnek lenni, tárgyát veszti a felelősség. Nem gondolkodhatok felelősen egy olyan dologról, amit nem csinálok.

A lányok szexuálisan, testileg valóban korábban érnek, mint a fiúk. Hamarabb kezdenek el kialakulni a nemi jellegek: elkezdenek nőni a mellek, és - bár ez elég változó, de - általában hamarabb kezd el nekik megjönni, mint ahogy a fiúk megfelelő testrészei megérnek arra, hogy használják. Ennek sincs semmi köze a szellemi érettséghez, az érzelmi érettséghez meg főleg nem! Semmilyen tanulmány, szakirodalom, kutatás nem bizonyítja, hogy a szellemi, érzelmi érettség időpontját nemekhez lehetne kötni általánosan. Az pedig, hogy a tizenéves fiúk éjjel-nappal dugni akarnak, egy teljesen természetes dolog, sőt, vagy fejben, vagy fizikailag óriási baj van akkor, ha nem.

Az, hogy te nem vagy naponta másba szerelmes, egyetlen dolognak köszönhető: hogy nem naponta jelennek meg újabb és újabb tinisztárok, hanem jóval ritkábban. Nem rajtad múlik, nem a te érettséged az oka, hanem az alanyok hiánya. Amikor először kezdesz el érdeklődni a másik nem iránt, naponta másba szerelmesnek lenni egy természetes dolog, akkor van probléma, ha ez évekkel később, felnőttként is így marad. Ez egy lépcsőfok, amin tovább kell lépni. De az, hogy te már az elején ennek a szakasznak az átugrásával akarsz felnőttnek tűnni, nem csak önhazugság, de később, ha kapcsolatod lesz, akár rosszabbul is járhatsz. Ez az érzelmeidnek egy kezdeti szakasza, egy egészséges fejlődés része. Ha kihagyod, akkor eltérsz a normálistól, de érettebb semmi esetre sem leszel a korodnál.

Az egészséges fejlődés szintén szerves részei az első tapasztalatok. Azzal, hogy nem pasizol, magadnak teszel rosszat, hiszen később a párkapcsolataid kezelését, a nézeteltéréseket, a konfliktuskezelést, a kapcsolatba fektetett energiát illetően fogalmad sem lesz, hogy hogyan kell. Ebből nincs témazáró, erre nem kapsz jegyet, de ahhoz, hogy később egy kiegyensúlyozott, harmonikus, szeretetteljes kapcsolatod legyen, elengedhetetlen az, hogy a korai kapcsolatok által fejlődj.

El kell követni bizonyos hibákat, tönkre kell akaratlanul tenni, vagy hagyni kell tönkremenni párkapcsolatokat ahhoz, hogy jól tudjuk, hogyan lehet mindezt elkerülni. 

Az, hogy tele van a város huszonéves nőkkel, akiknek fogalmuk sincs, hogyan kell kezelni egy párkapcsolatot, nagyban köszönhető annak, hogy tiniként érettebbnek tartják a koránál azt, aki nem pasizik.

A másik végletet is ismerjük, amikor valaki azzal kérkedik, hogy elvesztette a szüzességét, hány fiúval/lánnyal feküdt le, vagy hogy őt eljegyezték, tizenévesen, és különben is ne szóljak bele, az a kapcsolat örökké fog tartani. Olyan is van, aki azért tartja magát érettebbnek a koránál, mert őt szeretik az idősebb fiúk, vagy tíz évvel idősebb a barátja. Utóbbi esetben pont fordított a helyzet: a korosztálya érettebb nála. Te ne legyél ilyen!


Dehogy leszek ilyen! Hogy lennék már ilyen? Én nem piálok, nem cigizek, és nem is járok bulizni! 

Tudom, tudom, és emiatt érettebb vagy a korodnál. Sőt, gondolom intelligensebbnek is gondolod magad ezek miatt! Erkölcsösebbnek, rendesebbnek, ugyanaz a helyzet, mint a jegyeidnél, nem igaz?

És pont ugyanannyira alaptalan. A tizenéves kor arról szól, hogy minél több dolgot tapasztalj meg, és a saját értékrended, érettséged szerint dönts arról, hogy hova teszed a megtapasztalt dolgokat, mit szeretnél velük kezdeni később, felnőttként. Természetes, ha valaki elkezd kíváncsi lenni az alkohol hatására, vagy arra, hogy milyen érzés cigizni, és kipróbálja, a probléma a cigi esetében akkor van, ha függőség alakul ki, és az alkohol esetében is ott kezdődik, ha valaki nem tudja tartani a mértéket. Az alkohollal kapcsolatban helytálló az, hogy

érettség = mértékletesség

és itt is igaz az, hogy nem tudsz felelősségteljesen gondolkodni olyan dologról, amit nem csinálsz. Ha nem iszol, természetesen az is egy helyes döntés, de nem nevezhető felelősségteljesnek, és semmiképp sem leszel tőle érettebb a korodnál.

Ami a bulizást illeti, az is egy természetes igény, hogy az iskola vagy a munka mellett, ahogy önállósodik az ember, igénye kezd kialakulni némi szórakozásra is. Annak, hogy ezt milyen formában teszi, hogy fest, rajzol, olvas, ír, vagy éppen bulizni jár a barátnőkkel, semmi köze a koraérettséghez, személyiségtípus, beállítottság kérdése. Az otthonülést szembeállítani a bulizással érettség szerint egyáltalán nem vall érettségre.

Vajon melyik a felelősségteljesebb, érettebb dolog? Bulizni járni család, gyerekek mellett, vagy bulizni járni tizenévesen? Persze, az első is megoldható - de azért láthatjuk, hogy ha ki akarunk tűnni a tömegből, azt nem feltétlen így a legjobb tennünk. Az egészségesebb mindenképp a második, és a második hiányából gyakran következik az első.

De én akkor is érettebb vagyok a koromnál! Engem más dolgok érdekelnek, mint a többi tizenévest. Én nem ítélem el a más bőrszínűeket, a melegeket...

...de azt, aki pasizik, szexel a barátjával, bulizni jár, vagy 2-es lett félévkor, azt már igen! Dicséretes, hogy nem ítélsz el senkit kizárólag a bőrszín vagy a szexuális irányultság alapján, de az ítélkezés nem itt kezdődik. (Igazából a másság sem itt kezdődik.) Eleve azzal, hogy érettebbnek tartod magad a korosztályoddal, ítélkezel, hiszen ez magában foglalja, hogy szerinted a korosztályod túlnyomó része nem olyan érett, mint te!

Az, ha érdeklődsz mondjuk a pszichológia iránt, szintén jól hangzik, de hidd el, nem véletlen van minden évben többszörös túljelentkezés az összes létező egyetem pszichológia szakjára országszerte. Ha te lennél azon kevés tizenévesek egyike, akiket érdekel a pszichológia, könnyű dolgod lenne, hiszen alig-alig lennének vetélytársaid felvételikor, de az a helyzet, hogy ez az egyik legnépszerűbb szak - hasonlóan a csecsemő- és kisgyermekgondozóhoz, vagy az óvodapedagógushoz. Tudom, hogy téged igazán érdekel, de ez nem zárja ki, hogy egy korodbeli mondjuk olyan dolgokat tegyen hozzá egy beszélgetéshez a gyermekkori fejlődéslélektanról, amit te nem. Akinek kisebb testvére van, és megbízhatóbb, mint egy zsák krumpli, azt általában meg szokták kérni a szülők, hogy vigyázzon rá.

Na jó, és ha diákmunkázok, akkor már érettebb vagyok a koromnál?

Kezdesz közel járni az igazsághoz. Jellemzően egy huszonéves érettségét, sikerességét is kizárólag két dolog határozza meg:

 - a munkája,

 - és hogy a munkája mennyire teszi lehetővé az önálló életet a szülőktől.

Persze vannak más fontos dolgok is, de azért az nagyon ritka, ha valakinek rendszeres, bejelentett munkája van, (főleg, ha olyan, amit szeret), külön él a szüleitől, de mégis éretlenebb a korosztályánál. Elég kevés ilyen van, nem véletlen mondhatjuk, hogy szinte kizárja a kettő egymást. Ez a két dolog arra enged következtetni, hogy tudsz gondoskodni magadról, ételt, ruhát, tisztálkodószereket, borotvát, mosóport venni, amikor csak szükség van rá. Tudsz háztartást vezetni, kihívni a megfelelő szakembert, ha elromlik valami, mosógépet, tűzhelyet, mikrót, hűtőt, ágyat, szőnyeget, függönyt venni magadnak, vagy épp olyan albérletet fizetni, ahol ezek mind vannak - mindezt anélkül, hogy éhes maradnál. Kiismered magad egyedül is a postán, a hivatalokban. A hétköznapjaid nagy részében csak magadra számítasz, és nem lepődsz meg, ha a munkahelyed egyik szülinapodat, névnapodat, gyereknapot vagy karácsonyt sem honorálja pénzzel, mint ahogy gyerekként előfordult egyszer-kétszer, vagy esetleg többször.

A diákmunkával elkezdhetsz akár erre az időszakra is gyűjteni, vagy megkímélheted a szüleidet a szórakozás költségeitől, mindkét esetben ad egy alapot arra, hogy érettebbé válj a korodnál, de önmagában nem tesz azzá. Például, lehet, hogy nem is tudod, hogyan működik az adózás diákmunka, és felnőtt munkaviszony esetén, pedig nem túl bonyolult, de annál fontosabb.

Az idősebbek nem véletlen tartják gondtalannak a tizenéves kort, és vágynak vissza néha annak ellenére is, ha az tele volt gyötrelmekkel. Nem vagyok annak a híve, hogy a pénz körül forogjon a világ, de bizony a szülők anyagi támogatása meghatározó, felülír sok dolgot - nem csak tizenévesen, később is. Aki ebben az értelemben csak magára számíthat, az tekinthető valamivel érettebbnek a koránál.

De akkor miért mondja mindenki, hogy ő érettebb a koránál? 

Azért, mert más akar lenni, mint a többi. Általában azt gondolja, hogy benne több fájdalom van, mint másokban, hogy az általa átélt események nagyobb hatással voltak rá, mint a körülötte lévőkre.

Szinte mindenkit ér trauma, miközben leválik a szüleiről, kit kisebb, kit nagyobb. Az számít ritkának, különlegesnek, akinek valami hihetetlen szerencse folytán sikerül sérülés nélkül felnőnie.

A Híradóban, a Fókuszban, meg a reality-műsorokban észrevesszük a szegény sorsú családokat, azokat a gyerekeket, akik kevesebbszer engedhetnek meg maguknak többfogásos vacsorát, vagy márkás ruhákat, észrevesszük az alkoholista szülőket, magunk körül pedig nem. Azért nem, mert egy ilyen körülmények között felnövő gyerek érthető módon nem beszél erről.

Képzeljünk el egy szürreális helyzetet. Körbeültök az osztályban, és mindenkinek kötelező lenne őszintén elmondania azt a három legnagyobb tényezőt, ami gátolja abban, hogy ő felhőtlenül boldog legyen.

Hamar rájönnél, hogy a te problémád pont beleillik a sorba, vagy éppen eltörpül a többieké mellett, de ilyen úgysem lesz, hiszen a többség nem beszél ezekről.

Az az ideális, ha nem vagy érettebb a korodnál, hanem pontosan a korodnak megfelelően viselkedsz. Tapasztalsz, átélsz szélsőségesen jó vagy rossz dolgokat, hibákat követsz el, tanulsz belőlük, néha bezárkózol a szobádba, néha bulizni mész. Az, hogy unalmasnak tartod, vagy más jelzőkkel illeted az egész korosztályodat, semmiképp nem fog téged feljebb emelni. Mint ahogy azok a lányok, akiket te még fangirlként is képes vagy felszínesnek tartani, nem biztos, hogy felszínesek; azok az emberek, akiket te unalmasnak vagy éretlennek tartasz, pontosan ugyanígy nem biztos, hogy unalmasak, éretlenek, de semmi esetre sem jellemeznek egy komplett korosztályt. Bármennyire is nem divat ezt mondani, de valójában nagyon sok az értelmes, érett tizenéves, akik viszont egy Szalay Ricsi vagy Palvin Barbi által vezetett társaságban nem tudják, nem akarják, vagy nem merik érvényesíteni önmagukat, hiszen túlzottan eltérnek azok személyiségétől, akiket a legtöbb ember kedvel.

Azzal, hogy azt állítod, érettebb vagy a korodnál, nem csak róluk feledkezel meg, de egy teljes korszakról a saját életedből is. Megfeledkezel a 18-25 közötti időszakodról, amikor egy ember személyisége a felismerhetetlenségig megváltozik öt-hét év leforgása alatt. Tedd fel magadnak a kérdést: vajon mennyit fogsz változni ezalatt az öt-hét év alatt? Még jobb, ha másoknak teszed fel, akik már túl vannak rajta: te mennyit változtál ebben az öt-hét évben? Vajon mit gondolnak az előtte lévő önmagukról?

Ha túl leszel rajta, magad is meg fogod tudni válaszolni. Egy dolog viszont biztos: aki érettebb a koránál, attól soha, semmilyen körülmények között nem fogod hallani ezt a bűvös mondatot.