Ideje felnőnünk ahhoz, hogy ne foglalkozzunk senki mással, kizárólag magunkkal

Ó jaj, ez most csúnya lesz. Akiben túlteng a prüdéria, nem bírja a kritikát, sértődékeny, vagy csak egyszerűen nem szereti azt, ahogyan írok, az ne olvassa tovább, mert (ahh, ez már végre nem kerül bele a Facebook-előnézetbe)

felbasztam magam.

Nagyon! Érzékeny lelkűnek tartom magam, és nagyon könnyű kibillenteni a nyugalmamból, de az, hogy egy hozzászólás ennyire a földhöz verje a mutatót, az ritka. Elviselem, ha azt írják, tehetségtelen vagyok, szűk a szókincsem, elviselem, ha azt írják, rossz döntést hoztam itt, itt, esetleg itt, vagy bármikor 1994 óta. Elviselem, ha azt írják, valamiért rosszul viselkedtem, valamit másképp kellett volna csinálnom, valamit nem kellett volna leírnom. Bátran jöhetnek az ilyen hozzászólások, nem fogok senkit megenni, ezekkel nem lehet feldühíteni. Ami kiakasztotta a wtf-métert, az a következő hozzászólás volt, amit utólag a szerzője meg is erősített; ,,saját, önző érdekéből" írta:

,,Ideje felnőnünk ahhoz, hogy ne foglalkozzunk senki mással, kizárólag magunkkal, és átsiklani fölöttük, ha negatív érzést vált ki belőlünk."

Felnőttek ehhez a feladathoz diktátorok, ismertebb történelmi személyiségek, akik közvetlenül vagy közvetve emberek ezreinek, millióinak életét tették tönkre. Miért tehették ezt? Azért, mert felelős pozícióban voltak hozzá, ellentétben a hozzászólóval, aki csak egy egyszerű iskoláslány. A hozzáállás viszont ugyanaz: felnézünk arra a tulajdonságra, ha valaki nem vesz tudomást a körülötte lévő világról. Felnézünk arra, ha valaki nem bassza fel magát azon, ha körülötte valami helytelen történik. Minél inkább nem bassza fel magát valaki azon, ha körülötte helytelen dolog történik, annál érzéketlenebb a körülötte lévő világra, annál szociopatább. A világ értelmezése nem úgy működik, hogy elolvasok 6+1 motivációs tippet a csili-vili beautyblogról, és onnantól kezdve csak pillangók röpködnek be az ablakon, a poloska pedig kint marad. A világ nem úgy működik, hogy csak örülsz, és soha nem bosszankodsz. Ha olyan hülye vagy, hogy hajszolod a csak örülsz-állapotot, és nem tudsz egyensúlyt teremteni a két állapot között, az azt jelenti, hogy nem látsz tovább az orrodnál, és átsiklasz fölötte, mint ezen a fenti mondaton. Nem történik népirtás, nincs atombomba, nincs semmi látványos, nincs semmi bulvár, akkor biztos semmi baj nincs azzal, hogy ezt a mondatot valaki nyilvános felületen leírta, igaz?

Miért lett ilyen kurva divatos a szociopátia? Miért nem youPhone az iPhone? Maga Steve Jobs legalább olyan jól bújtatta el az öt ok közé az individual-t, mint kedvenc hozzászólónk a szövegében ezt a bizonyos mondatot. Az egyszerű művész idáig már nem jut el, és különben is, minek összekötni az iPhone-t az individualizmussal? Hogy jön ez ide? Minek ilyeneken gondolkodni, amikor bele lehet rúgni egy nevét-arcát-véleményét vállaló emberbe az interneten? Minek látni, ha elég csak nézni is? 

Imádjuk becsukni a szemünket, és reklámok, kényelmes bullshitek szerint élni. Törődj magaddal! Légy pozitív! Imádunk önzőek lenni. Ma már nem csak azért jó önzőnek lenni, mert többet tudunk bekanalazni az előttünk lévő húsosfazékból, hanem azért is, mert a környezetünk ebben megerősít. De hiszen mindenki önző! Senki nem foglalkozik mással! Nekem miért kellene? Művészek, iskolások, kortárs írók-költők merülnek bele csukott szemmel a húsosfazékba derékig, a magasba meredő seggükre meg kapják a like-ot és az imádomot. Négyet, tizennégyet, kivel mennyien tudnak azonosulni, kit mennyire tudnak magukénak érezni az emberek, ki mennyi embert ránt magával a fazék mélyére.

Számtalanszor leírtam már azt, hogy miért teremt halmozottan hátrányos helyzetet, ha valaki nem a véleménnyel, hanem magával a véleményalkotóval vitatkozik. Aki ezt nem fogja fel, azt egy életre eltiltanám a kommenteléstől az hiába ír bármit, hiszen ez a vitatkozás alapja. A vitát mindig az viszi előre, ha azzal vitatkozol, amit a másik mond, nem pedig vele! Értjük a különbséget?

Itt pedig az történt, hogy jött valaki, aki egy felismerhetetlen nicknév mögé bújt ember alkotását gúnyolta ki, és kapott hat kedvelést. Majd hozzászólt valaki, aki az embert gyalázta meg, és kapott tizennégyet.

Nem az zavar, hogy kibaszott mély az a húsosfazék, ami körül tizennégyen, vagy többen tolongtok, hanem az, hogy nem veszitek magatokat észre. Azt közvetítitek azoknak, akik szintén csak az orrukig képesek látni, hogy ti a bullying áldozataiért álltok ki, miközben valójában ti vagytok az elkövetői. Tipikus: ha valaki ellop a boltból hat zacskó kutyatápot, és Facebookra felteszi, ahogyan átadja egy menhelynek, akkor egy közönséges tolvajra is tömegével jön a lájk, meg az imádom. Mindent megesztek, amit elétek tolnak, nem gondolkodtok soha.

Gyengébbek kedvéért nézzünk egy példát! A 7. F osztályban rajzóra van, és festeni kell. Mindenki a saját (watt)padján fest, senki nem leskelődik a másikéra, nem tudjuk, melyik festmény kié. A tanárnő a végén összegyűjti a festményeket, utána pedig kiteszi őket a falra. Az egyik magas, vékony, vörös hajú lány elkezd ujjal mutogatni az egyik névtelen festményre: haha, ez úgy néz ki, mint egy hányás! Nézzétek már, még darabkák is vannak benne! Egy-két ember jót nevet rajta, viszont kisvártatva kibújik a többi gyerek háta mögül egy művészlány, és így szól:

• ahelyett, hogy a saját festői képességeidet javítanád, erre pazarlod a szavaidat?
• Te egy erkölcstelen, etikátlan, könyörtelen tuskó vagy!
• Mások kárán röhögsz? Mit képzelsz magadról?
• Neked kisebbségi komplexusod van!
• Te ebből élsz, hogy mások festményeit hányásnak nevezed! Te tuti pénzt kapsz ezért, téged fizetnek!
• Te mérgezed az osztályt, én pedig igazságot szolgáltatok!

A vörös nem nagyon érti a helyzetet, de amint megpróbálna türelmesen válaszolni, hirtelen tizennégy ember áll be a művészlány mellé. Szétnéznek, egymásra néznek, és amint látják, hogy lájkolják egymás hozzászólásait egyetértenek, rákezdenek ők is:

• Neked mennyi időd van! Hányásnak nevezed más festményét? Neked nincsenek nagy problémáid! 
• Te nem gyászolhatsz éppen, te nem küzdhetsz semmivel, ha ilyen vagy! ,,Szeretnék ilyen nyugisan élni mint te!"
• Jajj, most megsértődtél? Pedig én 99,9%-ban egyetértek a művészlánnyal, csak a ,,kisebb személyeskedéseivel" nem! Különben is, semmi jogod ehhez!
• Felháborító, amit csinálsz!

Körbeállták a lányt, de néhányan, ketten-hárman próbáltak az ő érdekében is felszólalni, hiszen ő a festményről mondta el a véleményét, nem az emberről. A művészlány és a mellette álló nem tágított.

• Éretlenek vagytok és elfogultak! Mekkora képmutatás!
• Legyetek vele boldogok!

A vörös lány és egy-két ember túlzónak tartja ezt, és megemlíti, hogy a festmény nyilvános, hiszen a tanárnéni elmondta az óra előtt, hogy - ugyan nem tudjuk, melyiket ki festette, de - mindegyik látható lesz a faliújságon.

• Azt hiszed, ezzel megváltottad a világot? Gyengék a módszereid.
• Egy flegma kislány vagy! Másokkal ellentétben, engem vár a festményem! Bár, ahogy az ízlésedet elnézem, hozzád nem fog eljutni...

A vörös válasza mosolyogva: köszönöm, sok sikert a festményedhez!

Értjük már mindkét oldalt, bassza meg? Felfogta mindenki, hogy mi történt, milyen irányba, hogyan, és hogy mi az, amit ő ,,beimádott"? 

Klasszikus bullying történt. Az nem zavart senkit, hogy a lány előző posztja egy Wattpad-történet dicséretéről szólt, amíg ő maga nem írta le, mindenki figyelmen kívül hagyta. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mekkora felelősség terheli a bulliert, és mekkora a kedvelőket, mert ez nem a 7.F osztály, hanem a Facebook. Itt már lájkokkal lehet támogatni, ha beletaposol valakibe, valaki olyanba, aki jót szórakozott egy okádék névtelen festményen, a nevét, arcát vállalva. Ebben a környezetben a lájkoló is felelőssé válhat, hiszen nyilvánosan állást foglalt egy hasonló zaklatás mellett. A bullying egy egész cikksorozatot megérdemelne, alapvető, kimeríthetetlen téma.

A daddy kink kapcsán már leírtam, miért basz fel az a hozzáállás, hogy ne foglalkozz vele, görgess tovább. Péntek este ezt kétféleképpen is sikerült fokozni. A kedvenc hozzászólóm szerint fel kell nőni ahhoz a nemes feladathoz, hogy ne foglalkozzunk másokkal, csak magunkkal! Ez egy kibaszott katedra, amire fel kell állni! Ahova majd felnéznek rád! Ami tiszteletre méltó; ha pedig valaki foglalkozik a körülötte lévő alkotásokkal, érzéseket is kiváltanak belőle, ne adj' Isten, kinyilvánítja az érzéseit, az pedig egyenesen szégyen. Szégyen, mert az illető nem nőtt fel. Egy nyilvános felületen leírja valaki, hogy nem nőtt fel /éretlen, infantilis, tudatlan, fejletlen, kezdetleges, amatőr, gyerekes/ az, ha valaki foglalkozik a környezetével, és rajtam kívül mindenki leszarja. Mi történik itt, gyerekek? Ezt miért nem veszi észre senki? Ha kirakok egy bejegyzést zöld egyenkabátos lányokkal a képen, jön rá kétezer megtekintés; ha kirakok egy Mr. Bustát, jön rá ezerháromszáz, ezt meg mindenki leszarja. Miért? Mert ezen már gondolkodni kell, az meg úgy tűnt, mint amin nem kell gondolkodni? Miért nem veszitek észre, ha valaki értelmesnek ható körmondatok közé hülyeséget ír? Azt pedig külön kiemelném, hogy a posztoló magára vállalta inkább a gyerek szerepét, minthogy nekiálljunk veszekedni. Vegyük észre, hogy mi volt a posztoló eredeti célja, mert nem a veszekedés, lejjebb kifejtem.

A másik fokozás pedig a

ne foglalkozz vele, mert nincs jogod hozzá.

Ugyan már, mi a faszért ne lenne jogom hozzá? Ez egy nyilvánosan megosztott írás, azt írok róla, amit akarok. Te is azt írsz a blogomról, amit akarsz. Mindenki azt ír, amit akar, és addig van jól, amíg ez így van. Az, hogy minden egyes, kicsit is más poszt alá odakommentel az ügyeletes ,,menj el mellette csendben, ne foglalkozz vele"-kommentelő, az nem jelenti azt, hogy ezt a faszságot meg is kell fogadni. Komolyan, aki drogozni akar, azt is hagyjuk, mert nem mi vagyunk a szülei, nincs jogunk lebeszélni róla, vagy megmondani neki, ha a gyerek már drogfüggő? Hiszen - idézek - ,,a gyerek szüleinek a dolga hogy odafigyeljenek a lányuk hol szörföl a neten, és milyen cápákba ütközik, és nem Gabié".

Kedves hozzászóló, és

mit gondolsz arról, ha a gyerek nem cápába, hanem Bálnába ütközik? Mondjuk, Kékbe.

Akkor sincs jogom hozzá? Vagy akkor csak előbújik már a jogom hozzá, hogy foglalkozzak vele, hogy ne vágja fel az ereit? Mikortól van jogom hozzá? Ha anyuka leszel, és kisbabád születik, azért fogsz vigyázni rá, mert jogod van hozzá? Úgy gondolom, annak, hogy ügyelünk egymásra, ösztönösen kellene jönnie, de azt hiszem, kezdem érteni, miért nem vettétek észre a címadó mondatot. Bölcsészkaron végeztem, nem értek a joghoz, én gondolkodni tudok. Mikortól van jogom felhívni valakinek a figyelmét, hogy amit csinál, az szar? Így, vagy úgy, de hatékonyan. Mert a hozzászólások számából ítélve ez, amit Gabi csinál, kibaszottul hatékony, több emberhez jut el, mint bármi, amit ti javasoltatok; illetve többen szólnak hozzá, ezáltal többfelé terjed, mint bármelyik kifinomult, rendszerezett, hasonló célú Wattpaddel foglalkozó írás. Utóbbi inkább az értelmesebbeknek szól, akik eleve nem írnának ilyesmit, Gabi pedig sajátos stílusával azokat szólítja meg, akik hajlamosak lehetnek rá, hiszen ők ebből értenek, nem a körmondatokból. Egy figyelemhiányos incest-író nagyobb eséllyel nyitja meg az értesítést, mint bármelyik írástechnikai blogot, és mivel látja a hozzászólások százait, maga is szívesen merül el bennük, mert azt gondolja, ez valami felkapott, népszerű dolog. Ha viszont azt látja, hogy a legtöbben azt lájkolják, hogy gúnyolódnak a posztolón, megerősítve érzi magát, hogy a posztoló csak egy flegma picsa, és nemhogy nem segítünk ezen a helyzeten, de csak rontunk rajta.

Ami még szintén mélyen érint, amikor valaki odaveti gúnyosan, hogy: ,,azt hiszed, majd ezzel megváltod a világot?" Teréz Anya azt hitte? Freud azt hitte? Jung azt hitte? Leiner Laura azt hitte? J. K. Rowling azt hitte? Lehet, hogy belül egy kicsit azt hitték, és milyen jól hitték! Milyen jól tették, hogy nem vették magukra ezt a semmirekellő, kishitű szurkálódást, pedig biztos ők is megkapták sokszor. Azt hiszed, ezt a Szent Johanna Gimit majd milliók fogják olvasni? Bármiben fogadnék, hogy Laurával is gúnyolódtak. Igazuk lett? Dehogy lett, és nem azért nem lett, mert Laurából végül bestseller-író lett. Azért nem lett, mert ez nem helytálló. Egy kis világot, valakinek a kis világát mindig megváltja egy-egy ilyen érzelmi kitörés. Bármiben le merném fogadni, hogy a hétezernégyszáz csoporttagból legalább egyetlenegy lány mindig van, aki elgondolkodik azon, amit az ilyen posztok valójában jelentenek. Annak a legalább egyetlenegy lánynak pedig bizony, megváltja a világát. Nyilván egy ilyen poszt miatt nem fog leállni a Trónok Harca forgatása és nem szűnik meg a világban a vérfertőzés, de minél többen foglalkozunk másokkal, annál több világot lehet megváltani. Mielőtt művész szemmel hozzászólnál, hogy ,,kiveszett az erkölcs a mai világból", gondolkodj el azon, hogy vajon a másik, akit lekezelsz, kigúnyolsz, nem ugyanígy gondolja esetleg. Nagy divat lett az erkölcstelenség, de ha megszégyenítjük azokat, akik felemelik ellene a hangjukat, akkor az is marad, te pedig sírhatsz-ríhatsz, hogy hát, kiveszett. Kiveszett, mert hagytátok kiveszni, és elértétek, hogy az érezze szarul magát, aki hatékonyan, az ő nyelvükön lép fel az erkölcstelenekkel szemben. Lehet belesüppedni abba a művészi tehetetlenségbe, hogy a világ rossz, de kérlek, ne gátoljátok meg azokat, akik azt gondolják, hogy a világ jó, csak egy-két dolog változtatásra szorul. Mindig, mindenen lehet változtatni, de ha nem foglalkozunk vele nyilvánosan, nem fog eltűnni valahogy, és megijeszt ez a tanult tehetetlenség.

Érdekességképpen hozzátenném, hogy mindkét oldalon rengeteg utalás volt a daddy kink- illetve incest-írók korára. Korábban is okozott már meglepetést egy-egy citromdíjas írás esetében, hogy az illető esetleg főiskolás, de az én megfigyelésem szerint a hasonló történetek írói-olvasói jellemzően a 15-17 éves középiskolások közül kerülnek ki. Teljesen felesleges szóba hozni a kort, ha egyidős vagy velük, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. Nyilván vannak fiatalabbak is, én a saját megfigyelésemre hivatkozom, de nem érdemes emiatt leírni egy teljes korosztályt, érdemes inkább egyénenként, az illető gondolkodását nézni. Aki meg hüledezik, hogy úristen, ezek gyerekek, tőlünk két órányi kocsikázásra, Bécsben ezek a gyerekek politikusokra szavazhatnak, hiszen Ausztriában már 16 éves kortól van rá lehetőség.

(Ő 17 éves.)

Igen, ahogy a daddy kinkes bejegyzés alján is, itt is elismerem: a posztoló részéről hiba volt láthatóvá tenni az író nicknevét, annak ellenére is, ha az alapján beazonosíthatatlan. Hiba volt linkelni a történetet. Viszont úgy gondolom, továbbra sem értjük sem azt a hibát, amiről ez szól, sem azt, hogy ez a hetente-havonta történő Wattpad-oltás miért történik, kinek szól, csak vagdalkozunk, hogy utána vagdalkozással vádolhassuk a másikat. Bullyingolunk, hogy aztán beállítsuk magunkat bullying-ellenzőnek, és kiváltsuk tizennégy ember kedvelését meg imádatát egy olyan pökhendi, lekezelő gúnyolódással, aminek nem egy festmény vagy egy írás a tárgya, hanem egy lélegző, érzékeny ember.

Ha a posztoló, vagy valaki más ezen túl hányadéknak nevez egy névtelen festményt; magyarul: ha azt látjátok, hogy egy csoportban felismerhetetlen szerző írását kritizálják, nyugodtan olvassátok végig ezt a bejegyzést, mielőtt hozzászólnátok.

***

Utószó

Csak merje valaki leírni, hogy ő nem úgy értette azt a mondatot a címben! Kérlek! Legyetek szívesek! Írja le valaki hozzászólásban, hogy ő nem úgy értette, csak egyszer, egyetlenegyszer írja le valaki, hogy ő nem úgy értette, és komolyan mondom, ordítani fogok a fájdalomtól. A másik, amit nagyon várok, az a ,,pff, te biztos nem írtál még le soha olyan mondatot, amit megbántál". Kommentelj ész nélkül! Írd oda, hogy ,,jajj Ágoston, te mindig mindent jobban tudsz" és lehetőleg ne írd mellé azt, amit rosszul gondolok! Idegesítsetek tovább nyugodtan - vagy akár ki is emelhettek a bejegyzésemből egy mondatot, amin hasonlóan megakadt a szemetek, mint az enyém a fenti idézeten, és beszélgethetünk az én egy mondatomról is szánalmas sárdobálás helyett.

Ja, és viselkedj művészként, hangsúlyozd ki, hogy te egy művész vagy, aki feljogosítva érzi magát arra, hogy bullyingolja a nem-művészt! Azt imádom a legeslegjobban mind közül.