Miért lett elegem az első találkozókból?

Az évek során körülbelül negyven-ötven lánnyal találkoztam olyan szándékkal, hogy kapcsolatot akartunk egymástól, legyen az komoly vagy komolytalan. Volt köztük izgulós tinilánytól a harmincas nőig, kapucnis pulcsistól az elegánsig, középiskolástól a leendő óvónéniig mindenféle, és a programok is elég változatosak voltak. Három találkozás fordult komolyra, és mielőtt még a borzalmakat részletezném, lássuk, hogyan indult a három jól alakuló kapcsolat:

• Elmentünk az Árkádba, és fagyiztunk. Leültünk a plázában, beszélgettünk néhány órát, aztán sétáltunk egy kicsit és hazamentünk.
• Elutaztam dél körül egy vidéki városba. Bejártuk a lány kedvenc helyeit, sétálgattunk és beszélgettünk. Addig-addig repült az idő, hogy csak a másnapi első vonattal mentem haza, összesen 15 órát beszélgettünk szinte megállás nélkül.
• A lány külföldről utazott haza Magyarországra nyolc napra, amit együtt töltöttünk. Szerintem ez további részletezést nem igényel.

Nem túl Insta-gyanús, igaz? Semmi golfozás, motorozás, vagy sárkányrepülőzés... ezek a találkozók egészen más miatt voltak különlegesek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindet több hétig tartó online beszélgetés előzte meg, de 15 órás, vagy napokig tartó találkozó nyilván nem úgy fog kialakulni, hogy leszólítok valakit a Westendben.

Szerintem ha a hangsúly átcsúszik arról, hogy kivel vagyunk arra, hogy mit csinálunk, ott veszti értelmét az ismerkedés, és igazán akkor lehet tartalmas és hatékony, ha az, amit éppen csinálunk, teljesen mellékessé válik, legyen az evés, ivás vagy akár egy társasjáték. Persze nem mindenki tehette meg, hogy már rögtön az első alkalommal a személyiségével nyűgözzön le. Volt, aki csak izgult, de volt, akinél azt éreztem, alapvető dolgok hiányoznak belőle nem csak egy leendő kapcsolathoz, de akár ahhoz is, hogy többször találkozzak az illetővel. Összeszedtem néhány dolgot, amikre érdemes figyelni, nehogy egy-két óra alatt garantáltan kiábrándítsd magadból egy életre a másikat.

TELEFON

Azok a legjobb találkozók, ahol semmit nem tudsz meg a másik telefonjáról és az előző partnereiről. Én általában kikapcsolom a telefonomat, ha először találkozom egy lánnyal, és ezt nem várom el, az viszont instant kiábrándulás, amikor beszélek hozzá, és nyomkodja a Messengert. Aki esetleg azt hinné, ez a legalja, annak a kedvéért szeretném díjazni ennek a kategóriának a három győztesét:

3. Ültünk a Duna-parton, éppen valami vidéki, közös sztori került szóba, amikor egyszer csak előkerült egy Sony Xperia, és a galérián belüli kutyás képek. Innen már nem volt megállás, igazából 15-20 percen keresztül vártam, hogy végre véget érjen a galéria, de csak nem akartak elfogyni a variációk egy témára. Még jó, hogy éppen iszogattunk; a végére nem maradt sok az üvegben, viszont legalább mindent megtudtam Bodriról.

2. Ez is egy alkohollal díszített este volt, csak a súlyosabb fajtából. Már éppen menekültem volna haza, amikor még rávett a lány, hogy üljünk le egy kicsit a Király utcában, de akkor még nem tudtam, hogy ez a hónap legrosszabb döntése volt. Kiszabadult az iPhone, és a hölgy elkezdett ordíttatni róla valami felismerhetetlen magyar alter-metál zenét. Itt az volt a gond, hogy igazából fogalmam sem volt, hogy reagáljak-e egyáltalán, vagy álljak fel és hagyjam ott az egészet szó nélkül, úgyhogy a következő néhány perc úgy telt, hogy a lány hörgött énekelt, én pedig ültem lehajtott fejjel a pad másik szélén.

1. A kategória koronázatlan királynője nem bízta a véletlenre: eleve telefonálás közben jött oda, és miután közelebb lépett hozzám, még vagy öt percen keresztül trécselt a barátnőjével, mire sikerült letenniük. Mentségére szólhatna, hogy csak 17 volt, de én meg 16, és mégis el tudtam tenni a telefont; ráadásul ez még a mobilnet-korszak előtt volt. Nem kell Messenger ahhoz, hogy valaki elmenjen a telefonjával találkozni, és odahívjon engem harmadiknak.

A különdíjat azok kapják, akik előre felhívatták magukat egy barátnőjükkel. Ezt nem is szoktam érteni; azt gondolják, hogy a másik nem veszi észre, hogy előre meg lett beszélve? Vagy mi ennek a célja? Ha nem érzi jól magát, akkor meg is mondhatná, felesleges belevonni ebbe mást is. Azt mondanom sem kell, hogy az elsőként említett három találkozón, amiből komoly kapcsolat lett, ilyen nem volt.

SZÓHASZNÁLAT

Itt elsősorban nem a káromkodásra kell gondolni: lehet azt is választékosan tenni. Bár én ritkán szoktam, nem zavar, ha a másik néha elereszt egyet-egyet, de ha kötőszónak használja, az kiábrándító. A legnagyobb gond nem ezzel szokott lenni, belőlem inkább a habi, zorall, csicska, csávó-jellegű szavak használata váltja ki ezt:

A legtöbb találkozó ki nem mondott célja mindkettőnk számára az volt, hogy megcsókoljam a lányt, de így nincs gusztusom? Ha annyira igényesek lettek volna a szóhasználatra, mint a szemöldökükre, egész másképp is alakulhatott volna a nap.

FELKÉSZÜLTSÉG, FIGYELMESSÉG

Sok lánnyal úgy éreztem, mintha ,,csak úgy" eljött volna, sokszor alig-alig emlékeztek arra, amit előtte online beszélgettünk, és semmilyen konkrét kérdéssel vagy témával nem készültek. Ilyenkor szoktak jönni a barátnős, unokatesós, anyukás, kutyás-cicás történetek, amikkel az a gond, hogy gyakorlatilag semmit nem tesznek hozzá ahhoz, hogy az illető személyét megismerjem. Nyilván, ha jól érzem magam a lánnyal, később kíváncsian várom a családját, barátait, háziállatait is, de nem ezektől fogok hanyatt esni az első találkozáskor.

Nem árt egy kis kezdeményezőkészség sem, eleve a helyet és az időpontot többnyire én határoztam meg, és a találkozóra is sokszor én hívtam el a lányt. Beszélgetés közben jól tud esni, ha olyan reakciókat ad, amire bőven lehet reagálni, nem csak ,,visszadobja a labdát". Az érthető beszéd az egyik legfontosabb, többször előfordult, hogy annyiszor kellett visszakérdeznem, hogy kellemetlenül éreztem magamat tőle. Fontos, hogy csak olyan témába kezdj bele, amiről előre tudod, hogy nyíltan, részletesen tudsz beszélni. Elkerülhetetlen, hogy néha belefuss egy-egy olyan történetbe, amit inkább nem szeretnél folytatni, de sokszor egymás után már a bizalmatlanság hatását kelti. Ez vonatkozik a szexre is: ki lehet fejezni sokféleképp magunkat a finomtól az obszcénig, de az ,,izé" vagy a ,,micsoda" felnőttként már nem olyan vicces.

ÖNÁLLÓ GONDOLATOK

Még egy felszínesebbre sikerült találkozón is elkerülhetetlen, hogy szóba kerüljenek közéleti, társadalmi, kulturális témák, és óriási hiányérzetet tud okozni, ha valaki csak helyeselni tud, de ő maga nem gondol semmit. Kifejezetten fel szoktam kapni a fejem, ha valaki ellentmond, vagy netán ellenérvel. Ez nem csak a tájékozottságáról árulkodik, de arról is, hogy hogyan kezeli a konfliktusokat, mennyire asszertív. (Mondom ezt férfiként, de a legtöbb nőnek is kifejezetten szimpatikus, ha egy férfi beszélgetés közben kifejezi az ellenvéleményét, persze kulturált formában.)

ÖNBECSÜLÉS

Amennyire idegesítő, annyira sokatmondó, ha a partnerünk 

• látványosan előadja magát, de úgy, hogy már majdnem megkérdezem, hogy figyelj, te mindig ilyen vagy?
• folyton arról beszél, mennyire profin és kifogástalanul oldott meg egy helyzetet
• különleges helyzetéről beszél, amit a tanáránál/főnökénél vívott ki
• kritizál másokat (különdíjas, ha a körülöttünk lévő embereket!)

Ilyenkor a közelebb hajolás és a csók helyett inkább arra érzek késztetést, hogy fölé hajoljak és egy apai buksisimivel díjazzam, hogy jó kislány volt, de most már elég a játékból. Az ilyeneket borzalmas hallgatni.

AZ EX

Hiába halljuk minden irányból, hogy belül le kell zárni egy kapcsolatot, mielőtt újba kezdünk, erre valamiért nemtől függetlenül képtelenek vagyunk. Kortól és érettségtől eltekintve is bárkivel előfordulhat az, hogy egy hosszú kapcsolatból kilépve hirtelen még egy lámpaoszlopot is vonzóbbnak talál, és elkezd találkozóról találkozóra ugrálni. Ez nem csak olyan problémákhoz vezethet, mint a fentiek, de beszélgetés közben is kínos. Csak úgy szóba hozni az előző partnereket is tiszteletlenség a másikkal szemben, de nevén nevezni és vidáman sztorizgatni már pofátlanság. Bőven volt rájuk példa, nem kell ehhez hét éves kapcsolat: egy értelmesnek tűnő gimis lány például nem tudta hova tenni a két éves kapcsolatát, én viszont tökéletes célpontnak tűntem erre a Vár mellett egy nyári délutánon. Kár érte.

Ezektől függetlenül is előfordulhat, hogy semmi közös nincs benned és a partneredben. Többnyire akkor van ilyen, ha valaki kedvére szólítgat le lányokat, és ránézésre hívja el őket találkozni, de aki azt hiszi, hogy ezt néhány nap Messengerrel ki lehet védeni, az nagyot téved. Akkor sem árt odafigyelni erre, ha hosszú ideje vagyunk egyedül, vagy éppen nemrég szakítottunk, ilyenkor ugyanis könnyebben megyünk bele meggondolatlan találkozókba.

Néhány éve találkoztam egy nálam egy-két évvel idősebb lánnyal, és az első alkalom nem is sikerült rosszul, ezért úgy döntöttem, következő hétvégén áthívom. A Keletitől a HÉV-ig az volt a téma, hogy kiszökött a kutya otthonról, de a nagymamája megtalálta (ez nagyjából 20 perc!), ami nagyon izgalmas, de hozzátenni azon kívül, hogy de jó, hogy meglett, nem sokat tudtam. Hazaértünk, kajáltunk, és az este azzal telt, hogy az Éden Hotelt néztük.

Onnantól kezdve, hogy a lány a csigás kettesen hagyta a tévét, egy kommunikációs zsákutcába kerültem, hiszen

• mégse kérdezhetem meg, hogy figyelj, ez egy hulladék műsor, te komolyan ezt nézed?
• nem hagyhatom ott az ágyban, mégis én hívtam át
• rámozdulni se tudtam, mert nemrég derült ki, hogy nem sokkal előtte lépett ki egy hét(!) éves kapcsolatból, és ő erre nincs kész.

Az ellentmondást ne firtassuk; a lényeg az, hogy Éden Loki előbb fűzte be Éden Barbit, mint én őt, a tanulság pedig, hogy meggondolatlanul ne hívjunk át senkit, különösen, ha másnap nincs semmi dolgunk korán reggel.

Ami a külsőt illeti, jóval kevésbé befolyásolja a találkozót, mint az, hogy hogyan érzem magam, illetve a fenti dolgok, vagy azok hiánya. Elmondható, hogy sokkal több jól sikerült találkozón lennék túl, ha a lányok annyit készülődtek volna belül, mint kívül. A cipőre érdemes odafigyelni, egyrészt, hogy kényelmes legyen, másrészt pedig, hogy tiszta, ezt jóval többen nézik, mint gondolnád. Nem érdemes olyan parfümöt választani, amit aznap használsz először, inkább egy olyat válassz, ami már bevált. A rágódtól igyekezz megszabadulni még azelőtt, hogy meglátnátok egymást, elég kiábrándító a csámcsogás, még akkor is, ha te nem feltétlenül veszed ezt észre.

Bár ezzel a rémálommal még csak újságcikkekben találkoztam, azért a végére még muszáj hozzátennem: ha lány vagy, és enni mentek, még véletlenül se kérj salátát, se diétás-mentes menüt. A legtöbb férfi nagyra értékeli, ha jó étvággyal tudsz enni, ráadásul ha már elsőre sikerül, az arról is árulkodik, hogy nem vagy kényes, hisztis és nem küzdesz látványos önértékelési gondokkal.