2018. február 20., kedd

9 csalhatatlan különbség a kislány és a nő között

Mi a különbség a kislány és a nő között? Sokszor említettem már őket külön-külön, de átlátható, tisztán ezzel foglalkozó listát  még nem készítettem, pedig a két kategória már szinte a kezdetektől fogva él a blogon. Érdemes mind a kislány, mind a címkét megnézni!

Szeretnék gondolatokat ébreszteni a lányokban azzal kapcsolatban, hogy felismerjék magukban a kislányos vagy nőies vonásokat, és hogy a férfiak észrevegyék, hogy a lány, akivel éppen ismerkednek, mennyire tekinthet felnőtt szemmel az ismerkedésre, a párkapcsolatokra, és az élet néhány másik területére. A régebbi olvasóim emlékezhetnek az előző borítóképemre: nem minden nagykorú felnőtt, és van néhány felnőtt, aki még nincs 18 éves! Könnyen előfordulhat, hogy a kislány alatt olvasottakat egy negyvenes nőn vélitek felfedezni, és az is megeshet, hogy az osztálytársatok, húgotok, fiatalabb barátnőtök pont ugyanúgy gondolkodik, akár egy felnőtt nő. Az is egy érdekes kérdés, hogy ti hogyan értelmezitek a szerelmet, és szerintetek melyik fél gondolkodása áll közelebb a ti értelmezésetekhez, hiszen nem csak a környezetetekben élőkre, de magatokra is könnyen ráismerhettek olvasás közben.



9 szempont alapján hasonlítottam össze a kétféle gondolkodást, kezdjük rögtön a leghosszabbal!


1. Értékrend

Amikor egy lány pasizni, vagy csajozni kezd, abban a szerencsés helyzetben van, hogy ő maga választhatja meg, mire fektesse a hangsúlyt. Minden fiatal lány felteszi magának a kérdéseket: mit vegyenek észre rajtam először a férfiak? Mit közvetítsek a másik felé? Olyan férfiakkal akarok ismerkedni, akik x vagy y dolgot tartják fontosnak? Vagy olyanokkal, akik esetleg mást? Milyen legyek, és milyennek tűnjek? Különbözzön ez a kettő egymástól?

A felnőtt nő reálisan látja a környezetét, az őt körülvevő embereket, a fiatal fiúk tömegét, és ilyenkor arra a következtetésre jut, hogy bizony, ha komoly kapcsolatot szeretne, akkor neki is tennie kell azért, hogy elkerülje az olyan helyzeteket, amikor csak megdugni akarják őt. Ezt nem csak azzal érheti el, ha az első jelnél, ami arra utal, hogy esetleg a másik kevésbé veszi őt komolyan, nemet tud mondani, hanem azzal is, ha olyan dolgokat hangsúlyoz ki, amik, bár kevésbé kézzelfoghatóak, még egy hormontermelése csúcsán lévő fiatal férfi figyelmét is felkelthetik. Az önálló gondolatok, a humoros, csattanós, hirtelen jött kifejezések, az újszerű ötletek, meglátások, az alkotások, - legyen az kézzel készített, vagy írásba foglalt dolog - a tájékozottság, a tudás- és tettvágy mind-mind olyan dolgok, amik miatt az ezeket nélkülöző kislányok fintorogva mutogatnak a nőkre, hogy tőle miért akarnak többet a pasik, tőlem meg miért nem.

Ha nem tudsz többet nyújtani az arcodnál és a testednél, nem fognak tőled többet akarni.

Facepalm?!

Komolyan mondom, vártam, hogy elküldjön melegebb éghajlatra, de nem. Am micsi?

Más azért sopánkodik, hogy milyen rég szexelt egy jót, én azért szoktam, milyen rég beszélgettem egy jót.. Ha már beszélgetni nem tudtok, legalább egy kis kihívás legyen bennetek, lányok! #tooeasy


Viszont, aki többet tud nyújtani, mint egy test és egy arc, annak nem olyan nehéz megtalálni azt a férfit, aki komolyan is veszi őt. Azért bármennyire is súlyosnak tűnik a helyzet, a felnőtt nők még mindig többen vannak, mint a kislányok, szerencsére.



A kislány viszonylag egyszerűen látja a környezetét: a fiúk dugni akarnak, úgyhogy akkor valami olyat hangsúlyozok ki, amit meg lehet dugni. Garantált figyelem! Fontossá válnak a centik, a kilók,



a mellek, és a seggek. Azzal, hogy erre fektetik a hangsúlyt, máris teret engedek annak a félelemnek, hogy ha meghízok, akkor el fog hagyni? Régen sosem értettem, hogy lehet ennyire hülye valaki, de így már összeállt a kép! Ezekben a kapcsolatokban a test és az arc játszik kulcsszerepet, ami olyan természetes folyamatokkal, mint a szülés vagy az anyagcsere-lassulás, megváltozik. Egy kislány hajlamos kihívó, egyértelműen szexuális töltetű képekkel, viselkedéssel, bemutatkozással komoly kapcsolatot keresni, a felnőtt nővel szemben pedig nem mond elsőre nemet annak, aki erre a csalira ráharap. Nemet mondani egyébként sem tud, a számára nem szimpatikus embereket lerázza, lekoptatja, koccolja. Ha viszont szimpatizál valakivel, nem zavarja az sem, ha esetleg az illető nem veszi őt komolyan, nem zavarja az sem, hogy az elismerés nem neki szól, hanem a centiknek, a kilóknak, a melleinek, a szájának, és minden olyan testrészének, amiben a próbálkozók a kielégülés lehetőségét látják.

Vannak bizonyos dolgok, amiket, aki nem került még közelebb plázapicsához, az csak sejt, vagy egyáltalán nem is tud. A legtöbb plázapicsa belül ugyanaz a csúnyácska, kiközösített lány, aki általános iskolában volt, nulla önbecsüléssel. A plázapicsa póz egy szükség, egy kényszer: ezeknek a lányoknak szüksége van erre a szerepre ahhoz, hogy ne egy csúnyácska, kiközösített lányként éljék az életüket, ez a hazugság kell hozzá, mert másképp nem tudnának kitörni ebből a szerepből. Enélkül a szerep nélkül abszolút nem érzik kívánatosnak magukat, viszont emiatt a kényszeres viselkedés miatt nem is tudnak olyan párkapcsolatot létesíteni, amilyenre valójában vágynak. A plázapicsák csekkolgatják a legtöbbször az Instán, a Facebookon a tipikus ,,álompárokat" - lehetőleg azokat, akik a való életben is szeretik egymást. Ők vágynak leginkább erre, bennük a legnagyobb a szeretethiány, ők rettegnek a legjobban a környezetük, a barátnőik véleményétől, ők a legérzékenyebbek rá, amit a flegma, lekezelő, nagyképű viselkedésből jól le lehet venni, meg lehet figyelni. Van, aki más módon nem tud kiállni magáért, nem tudja megvédeni magát, csak így. A plázapicsaság egy menekvés: ha nem vagy jó nő, még mindig ott a lehetőség, hogy plázapicsa legyél. Sokan annyira mélyen belemenekültek ebbe a szerepbe, hogy a barátnőktől kezdve a pár száz kedvelésen át mindent elveszítenének, ha hirtelen levetnék. Ez a lehetőség mindenkinek adott, és így legalább az a néhány megvezethető, béna fiú úgy fogja gondolni, hogy te valami jó nő vagy, akkor is, ha senki más nem. Ez egy önbecsülés nélküli lánynak felfoghatatlan biztonságérzetet ad, viszont azt az egész testet átmelengető elégedettséget, megnyugvást, önfeledtséget nem fogják tudni így átélni egyetlen kapcsolatban sem, mint az egészséges lelkű nők. 

Ha férfi vagy, nem kell altruista módon megmenteni az összes eltorzult személyiségű plázapicsát, de jobb, ha tudod, mi van az alapozó mögött, így kevésbé fogsz meglepődni, ha egy szeretetéhes, elveszett, bátortalan lányt vélsz felfedezni.


2. Egyensúly

A felnőtt nő egy olyan kapcsolatra vágyik, ahol mindkét fél törekszik az egyenrangúságra: hagyja a másikat kibontakozni, de ez mellett igyekszik hasonló arányban érvényesíteni a saját akaratát is. Egyedül is megállja a helyét az élet minden területén, de hatékony kommunikációval, és a bizalom kiépítésével igyekszik erősíteni egy kapcsolatban az összetartozás-érzetet. A szó szoros értelmében társat keres, abban hisz, hogy két egész, vagy egésszé fejlődő ember alkothatja a legjobb kapcsolatot. Akkor érzi kényelmesen magát, ha aktívan tehet ő is a kapcsolatért, hiszen pontosan tudja, hogy a másik is annyit fog beletenni. Csak abban az esetben költözik össze a másikkal, ha egyébként lenne lehetősége arra is, hogy önálló életet éljen.

A kislány hajlamos alárendelni magát a másiknak, a legtöbb helyzetben döntésképtelen, aránytalan dominanciát igényel a hétköznapokban is. Egyedül mind a továbbtanulást, mind a munkát, mind a háztartásvezetést illetően képtelen megállni a helyét, ráadásul a magánytól is fél, ezért gyakran marad benne működésképtelen kapcsolatban. Egyedül nem tud kiállni magáért, ezért, ha úgy érzi, támadják őt, hisztizik, hangossá, agresszívvá válik. Egy olyan férfit keres, aki mindent intéz helyette, abban hisz, hogy majd a másik kiegészíti őt. Akkor érzi kényelmesen magát, ha semmit nem kell tennie a kapcsolatért, hiszen a másik irányít mindent. Gyakori az is, hogy a kislány olyan mértékben kiszolgáltatja magát, hogy nincstelenül, önálló életre képtelenül odaköltözik egy másik emberhez.



3. Lifestyle

A felnőtt nőnek tetszik, ha egy férfi tapasztalt, művelt, azzal foglalkozik, amit szeret; anyagilag és fejben is önálló, nem hajlamos a függőségekre, egészséges önképpel rendelkezik. Nem tetszik neki, ha egy férfi alakoskodik és másképp viselkedik a közösségi médiában, mint a valóságban; vagy ha másképp viselkedik mások előtt, mint kettesben. Miután befejezte a tanulmányait, ő maga is önállóvá válik anyagilag, így a szórakozást - fesztivál, utazás, étterem, kávézó stb. - nem érzi luxusnak, nem érzi olyannak, amire dülledő szemekkel kell várni a 100 lájkot az Instán, hiszen ketten, két fizetésből egyszerűen össze tudják dobni, ha éppen kedvük tartja. Kényelmetlenül érzi magát, ha fizetnek neki valamit, alkalomadtán fogadja csak el, legtöbbször a fele-fele arányban fizetést tartja kényelmesnek. Ugyanez a helyzet a házimunkával is: törekszik arra, hogy egyenlő arányban osszák fel egymás között, neki és a férfinak is egyforma arányban van helye a konyhában, össze sem jönne olyannal, akinek gondot okoz a panírozás vagy a nokedliszaggatás.

Érzelmi túlcsordulásra, meghitt pillanatokra, felejthetetlen közös élményekre van szüksége, olyanokra, amiket ők maguk tesznek felejthetetlenné.

Amíg a felnőtt nő a tetteket értékeli, a kislány beéri annyival, ha a másik úgy csinál, mintha tenne valamit. Elég, ha a másik úgy csinál, mintha sok pénze lenne: gyakran olcsó ruhákban ül olcsó kocsiban, amin látványos márkajelzések vannak. Ő és a társa is ezekre fekteti a hangsúlyt a közösségi médiában, ezeket tetováltatja magára, ezeket tartja értéknek. Akkor is ki van szolgáltatva anyagilag a szüleinek és a barátjának, amikor már nem tanul, továbbra is ők fizetnek neki a szórakozástól kezdve mindent, egyedül nem tudna élni, enni, fűteni, internetezni, szórakozni, így minden egyes esemény posztolási kényszert vált ki belőle, úgy érzi, meg kell mutatnia a környezetének, hogy ő hol jár és hogyan él. Tipikusan az a lány, aki nem veszi észre, hogy róla szól az Apuveddmeg, azt gondolja, hogy az irónia egy tablet, és a huszas-harmincas évei azzal telnek, hogy egy ATM-et keressen magának; illetve olyan barátnőket maga mellé, akik nem gúnyolják ki az önállótlansága miatt. Ami a házimunkát illeti, a kislány valahogy egyáltalán nem találja a helyét: vagy magára vállal mindent, és a főzést, takarítást posztolja a Facebookra, aztán sajnáltatja magát, hogy mennyi mindent kell csinálnia; vagy pedig egész nap az RTL-t nézi, Glamourt olvas, telefonozik, mert majd a másik intéz mindent, ahogy szokott.


(Legalább kiírja!)

Látványos, megmutatható dolgokra, show-szerű élményekre, olyan pillanatokra van szüksége, amikben elfelejtheti, ki is ő valójában.


4. Reakció a környezetre

A felnőtt nő általában kiegyensúlyozottan, mértékletesen, objektíven reagál a környezetére. Tisztában van az értékeivel és a hátrányaival is, ismeri magát. Amíg a kislány a követőitől kuncsorog szeretetet, addig ő ugyanazt az energiát, időt, kreativitást, amit a kislány az Insta-profiljába fektet, ő a saját kapcsolatán, barátságain belüli kommunikációra irányítja. A saját környezetére szeretne figyelni, azokat a kapcsolatokat szeretné elmélyíteni, tőlük szeretne figyelmet, érzelmi biztonságot. Természetesen, mint minden ember, beszámol a barátoknak, barátnőknek a kapcsolatról, de sokkal jobban odafigyel arra, ha esetleg a barátai a fiú viselkedésében találnak valami kivetnivalót, mintsem arra, ha a képein. Ritka, hogy olyan fiúval ismerkedik, akinek már a képeiből messzemenő következtetéseket lehetne levonni.

Tesz azért, hogy személyesen beszélgethessen, személytelennek érzi a Messengert. Szóra sem méltat pletykákat, sem magáról, sem ismert emberekről.

Úgy alakítja a környezetét, hogy az megfeleljen neki.

A kislánynak állandóan kell a megerősítés. Állandóan kell az, hogy érezze, hogy ő nem kövér, hogy érezze a saját bőrén a lájkokat, a bájvigyor-ízű hozzászólásokat, az sem baj, ha ezt a fiúból kell kisajtolnia. (Ugye jól áll ez a ruha? Ugye szebb vagyok?... ugye emlékszünk arra, amit feljebb írtam a plázapicsáról?) Szüksége van egy emberre, aki úgy tűnik, mintha a saját elhatározásából mondaná azt, hogy igen, drágám, nem vagy kövér; igen, drágám, te vagy a legszebb - mindezt anélkül, hogy egy idő után hozzátegye: igen, drágám, nagyon elegem van abból, hogy felhasználsz az önértékelési zavarodra.

Egyensúúúly?! Hol vaaagy?
Mielőtt találkozna valakivel, szempont az is, hogy a barátnőinek tetszik-e az illető, hiszen ha nem, az őt magát is elbizonytalanítja, mit fognak szólni hozzá. Általában olyan fiúkkal ismerkedik, akiknek már a képeiből le lehet vonni egy-két következtetést: érzelemmentes arc, igénytelen tetoválás, melegítő; színes, virító - általában piros vagy zöld - cipő; feszült testtartás, feliratos ruhák. Ez egy biztos stíl, ami a barátnőknek is tetszik, a kislány számára biztonságérzetet ad, ő úgy látja, ez egy biztos akadálya annak, hogy megszólják, kiközösítsék.

Nem tartja problémának, ha a kapcsolat nagy része Messengeren zajlik, ott legalább még kevésbé kell megmutatnia azt, hogy ő kicsoda valójában, szóval nem mozgat meg túl sok mindent a személyes találkozás érdekében, sőt. Azt állítja, nem foglalkozik pletykákkal, eközben folyton az irigyeiről beszél, és arról, mit mondtak róla, társaságban hangosan bizonygatja, hogy ő mennyivel jobb másoknál.

Keresd a hibát!

Úgy alakítja saját magát, hogy megfeleljen a környezetének.


5. Mi fér bele?

A felnőtt nőnek határozott elképzelései vannak arról, mi az, ami belefér egy kapcsolaton belül. Ahogy képes nemet mondani, képes szakítani is abban az esetben, ha olyan történik, ami már kívül esik az elképzelésein. Nem viseli el a megalázást akkor sem, ha a másik éppen drog hatása alatt áll, nem viseli el, abban a formában sem, hogy a férfi látványosan más nőket kívánjon mellette. Tudja, hogy ennél többet ér, éppen ezért tiszteli magát annyira, hogy kerülje azokat az embereket, akik ilyen helyzetbe hozzák.

Azt gondolja, hogy a kapcsolat 50 százalékban miatta értékes, szakításkor az okoz rossz érzést neki, hogy 100 százalékig megszűnt valami, amibe beletette szívét-lelkét. Kiábrándítónak tartja, ha a másiknak hiányos az alapműveltsége.

A kislánynak szinte egyáltalán nincsenek kimondott határai azt illetően, mi az, ami belefér egy kapcsolatban. Azért cserébe, hogy valahogy szeretik őt, valahogy foglalkoznak vele, valahogy a középpontban érzi magát, szinte bármit elvisel. Elnéz bármilyen hazugságot, visszafogadja azt, aki megcsalta őt, elengedi a füle mellett, ha a fiú más nőkre csorgatja a nyálát. Azt állítja, ő úgyis jobb, belül pedig szétveti a féltékenység. Számára léteznek olyan helyzetek, amikor az, hogy megalázzák, belefér, meg tudja győzni magát, hogy megéri az a kapcsolat úgy is.

Azt gondolja, hogy ő legalább 50 százalékban a párkapcsolata miatt értékes, szakításkor úgy érezné, ő maga 100 százalékban értéktelenné válna, ezért is szakít nehezen. Belefér neki, ha a másik buta, különösen úgy, ha nem hallja senki, amikor butaságot beszél.


6. Kommunikáció

A felnőtt nő tisztán, egyértelműen, néha nyersen kommunikál. Nem kerülget, nem ködösít, nem fél kifejezni az igényeit, a mellébeszélést és a hazugságokat is kerüli.

Ha egy társaságban megosztó téma kerül szóba, általában elmondja a véleményét, aztán megkérdezi, hogy a többiek mit gondolnak erről. Nyitott a vitára, sok esetben megnyeri, de ha mégsem, a másik fél mindig tanul tőle valami újat. *Ide egy magabiztos hajhátradobást kell elképzelni.*

Viszolyog a helytelen írástól.

A kislány igényli a témák kerülgetését, a ködösítést, a mellébeszélést. Ezek a leggyakrabban használt kommunikációs eszközei, ezeket követik a hazugságok, de néha-néha lehet vele anélkül is kommunikálni, hogy azon gondolkodnál, mi lehet az álarc mögött. A kislány ezt egy teljesen természetes, magától értetődő beszélgetésnek fogja fel, nem érti, hogy mi ezzel a probléma, belülről nem érzékeli az álarcot, vagy csak nem akarja nyilvánvalóvá tenni. A tiszta, egyértelmű, nyers állításoktól megijed, zavarba jön, ilyenkor hangossá, agresszívvá válik, eltereli a témát, vagy nem ír vissza. Ő maga is ilyennek tekinti az összes többi embert, elvárja tőlük, hogy észrevegyék rajta, ha
  • féltékeny,
  • sokáig készülődik,
  • éhes,
  • baja van,
  • nincs semmi baja, csak figyelmet akar,
ezeket képtelen egyszerű, érthető szavakba önteni.

Ha egy társaságban megosztó téma kerül szóba, általában kussol, vagy a többiek mögé áll. A kislány semmitől sem retteg jobban, mint hogy a társaság többsége ellentmond neki, így kiderülne, hogy nem tud kiállni magáért, nem tud egyedül érvényesülni. Egyáltalán nem nyitott szinte semmilyen vitára, minden eszmecsere veszekedésbe torkollik vele, semmi újat nem tud mutatni, mindig ugyanazt a lemezt játssza le, meg van győződve arról, hogy mindig, mindent jobban tud.

Hát, úgy tűnik, te csak arra vagy.

Nem zavarja, ha a másik funkcionális analfabéta.


7. Jövőkép

A felnőtt nőnek fontos, hogy egy fiatal férfi aktívan tegyen azért, hogy 5-10 év múlva legyen belőle valaki. A tapasztalat iránti nyitottságot, a felelősségtudatot, a szakmai fejlődés lehetőségét - legyen az bármilyen szakma - fontosnak tartja, hiszen erre be lehet rendezkedni akár hosszútávra is, erre fel lehet építeni bármit.

Hagyjál már, azt se tudom, mi lesz holnap - mondja ezzel szemben a kislány, aki persze pontosan tudja, sőt, azt is, hogy mi lesz 5-10 év múlva, de erről kényelmetlen beszélni, hiszen az idő nem neki dolgozik. Fogalma sincs, hogyan és miként oldaná meg egyedül, hogy 5-10 év múlva úgy éljen, mint bármelyik másik ember, még szerencse, hogy a barátja és a szülei mindent intéznek neki. Hogy mi lesz belőlük 5-10 év múlva, az teljesen mindegy, a kislány nem hisz a hosszútávú tervekben, feleslegesnek tartja őket. Lesz, ami lesz!

Nagykorú, kozmetikus nő legmélyebb posztja evör.



8. Igények

A felnőtt nőnek kialakult, kifinomult, jól behatárolható igényei vannak. Nem feltétlen nagyok, de mindenképpen kifinomultak, kevés emberre illenek rá. A nő vállalja azt a kockázatot, hogy bizony, ezekkel az igényekkel nem lesz egyszerű férfit találni, de ha talál, onnantól kezdve a kapcsolatában már kevesebb kockázatot vállal, mint a kislány. Amellett, hogy jelentőségteljes kapcsolatot keres, szeretne ő maga is jelentőségteljes lenni a férfi életében, akivel számíthatnak egymásra, akivel felnézhetnek egymásra, egy olyan helyet elfoglalni, ami jóval túlmutat a valahogy szeressen-jellegű epizódszerepen.

Egy nő lenézi az olyan férfiakat, akik a pénzükkel akarnak érvényesülni, miközben megismerik. Nem tekinti egyenrangúnak magával ezt az értékrendet, mivel magára sem egy megvehető tárgyként tekint, hanem emberként.

Értékeli, ha egy férfi hajlamos eltérni a tömegtől. Nem egy irányítható papucsra van szüksége. Ennek köszönhetően hajlamosabb összejönni olyan emberrel, akinek gyakran vannak újszerű meglátásai, kreatív, ötletes a romantikus programötletektől kezdve a hóemberépítésig bármiben.

A kislány valódi igények híján igyekszik a környezete számára igényesnek mutatni magát. Neki valójában teljesen mindegy, csak szeressék valahogy, erre tökéletes alany a kedves, vicces, inteligens, - szigorúan egy l-lel - normális, értelmes akármelyik fiú, akinek jó a stílusa. Máris úgy tűnik, mintha valami megközelíthetetlen jégkirálynővel lenne dolgunk, miközben már az, ha ugyanazt a zenét utálod, mint ő, hatalmasat dob az összetartozás-érzetén, érdeklődésén. Ha nem tűnik elég hivalkodónak a stíl, akkor tesztelgeti a srácot, a kislánynak mindig kell a megerősítés, hogy valaki teperjen utána, küzdjön érte, ez tartja életben azt az érzetét, hogy ér valamennyit. A kislány számára a társkeresés egyáltalán nem jelent kockázatot, hiszen az igényei szinte bárkire ráillenek. A kockázat a kapcsolat kezdetétől indul, innentől ugyanis legalább akkora zsákbamacska a másik jelleme, mint a másik számára a kislány személyisége.

A kislány úgy érzi, neki a luxus, a szórakozás jár. Alanyi jogon, mert miért is ne járna. A másik fél neki egy személyzet, egy szórakoztató központ, aki biztosítja a show-t a létezéséért cserébe. A shownak mindig mennie kell, arra jön a like, meg a szívecske; arra jön a figyelem; arra jönnek az irigyek. Anélkül meg, ugye, értelme sincs egy párkapcsolatnak, semmi haszon nem származik belőle. Minél látványosabb a show, annál kevesebb a hiszti, hiszen a kapott figyelem kielégíti a kislány igényeit. Élvezi, ha ,,megveszik" őt, bár ezt a szót soha nem mondja ki, inkább csak átéli, ettől tartja magát értékesnek, és hajlamos más, megfoghatatlan dolgot is pénzben mérni.

Értékeli, ha egy fiú minél inkább hasonlít a tömegre, az a stíl, azzal biztosan elkerüli a legnagyobb rémálmát: a kitaszítottságot, és hogy megszólják őt. Gondoljunk bele, mekkora összetartozás-érzetet adhat együtt rettegni attól, hogy valaki megszólja a cipőd, a sapkád, vagy a telefonod, micsoda közösségi élmény lehet ez!


9. A gondoskodás kifejezése

Egy felnőtt nő látott már ezt-azt, jól kezeli a helyzeteket. Nem jön zavarba, ha a másikat egy nehéz időszakon kell átsegítenie, olyanná fejleszti magát, és olyan társat is keres maga mellé, aki támaszt tud nyújtani, ha a másik alkalomadtán elsírja magát, de emellett nem élnek vissza egymás segítőkészségével. Pontosan tudja, hogy egy nárcisztikus, vagy egy drogfüggő mellett nem tudna boldog lenni, ezek a tulajdonságok kiábrándítják, bizonytalanságérzetet keltenek benne.

Egy kislány jobban zavarba jön attól, ha egy férfit sírni lát, mint első alkalommal, amikor letolta a nadrágját. Abszolút nem tudja ezeket a helyzeteket kezelni, zavartan ül a másik mellett, és kattog az agya, hogy mit kellene ilyenkor csinálni, kétségbeesetten kapkod a másik álarca után: tedd vissza, tedd vissza, úgy minden jó lesz! Önbecsülés híján azokról az emberekről akar gondoskodni, akik tudomást sem vesznek róla, vagy csak szexet akarnak tőle, olyan mellett érzi kényelmesen magát, akivel kapcsolatban azt érzi, nem kaphatja meg őt.

Szívesen írnám, hogy majd felnő, de ő is 23 éves, mint én.

A gondoskodás, törődés általában úgy nyilvánul meg, hogy meg akarja változtatni, le akarja szoktatni a srácot a lányok rendszeres kihasználásáról, a drogról, a céltalan életmódról, ez a kísérlet pedig mindig sikertelen. A kislány előtt rengeteg olyan férfi van, akiket szintén nem kaphat meg, mert átlátnak rajta, de őket lenézi. Akinek többé-kevésbé egyenesben van az élete, amellett nem érzi jól magát, hiszen nem tud vele azonosulni. Olyanokra van szüksége, akik miatta megjavulnak, csak így érzi értékesnek magát, önállóan egyáltalán nem.









Magadra ismertél? Vitatkoznál? Helyesírási hibát találtál? Bátran szólj hozzá akár itt, akár a Felnőtt szemmel Facebook-oldalán! Ha tetszett, olvasd el a példaképekről szóló írásomat is!

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Őszinte leszek. Azzal a hittel álltam neki a bejegyzés olvasásának, hogy a kislány kategóriába tartozom. De nem.
    Ez a tény számomra felettébb megdöbbentő volt, főképp úgy hogy majdnem 22 éves fejjel a fél rokonság gyerekesnek tart. Például azért mert szoktam számítógépes játékokkal játszani. (Bár nem értem ez miért lenne baj.)
    Az írásod olvasása közben rájöttem arra, hogy párkapcsolati tekintetben sosem tartoztam a kislányok közé. Persze nem tagadom, van néhány ilyesfajta beütésem, de kinek nem?
    Rájöttem, hogy én fiatal korom óta, pontosan tudom hogy mit szeretnék, és hogy azokra a dolgokra törekszem, amiket a nőnél leírtál.
    Szóval szeretném megköszönni ezt a cikket, mert számomra ez hasznos volt. Megismertem az életemnek egy olyan szakaszát, amiről eddig gondolni sem mertem volna, hogy ilyen felnőttes.
    Egy szóval: Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én köszönöm, hogy hozzászóltál!
      A gyerekes viselkedés nem ott kezdődik, hogy számítógépes játékokkal játszol, vagy hintázol. :)
      Azért azt vedd figyelembe, hogy a cikk csak az én meglátásomat tükrözi. Sem az enyémet, sem a rokonságodét nem kell szentírásnak venni, szerintem ezt igazán az tudja megítélni, aki kapcsolatban van/volt veled. De azért aranyos vagy, hogy inkább az enyémre adsz, ha a két meglátás közül kellene választani, én is azt javasolnám, hogy rám hallgass! :D

      Törlés
  2. Nagyon sok helyen találtam magamra amíg olvastam, sajnos néha a kislány kategóriában. De ezáltal, hogy most ezt olvastam átértékelek pár dolgot! Köszönöm a ráébresztést!!

    VálaszTörlés
  3. Szia! Én köszönöm, hogy elolvastad!

    VálaszTörlés

40 gondolat zárásként

Kedves olvasóim! Ez az utolsó bejegyzés, amit a blogon olvashattok, és az első, amivel szembetalálja magát, aki a zárás után idelátog...