33 random gondolat a szexről + menci screenshotok

A Valentin-napban nem maga a nap a legrosszabb, hanem az azt megelőző egy-két hét, amikor a Facebook-hirfolyam csöpög a nyáltengertől, mint egy bénán sikerült első csók. Érzelmes típusnak tartom magam, pontosan ezért dühít fel, hogy a szellemi és érzelmi ranglétra alján lévő párok ebben az egy-két hétben igyekeznek felköhögni azokat a bennük lévő kényszereket, amik az év további részében - a hónap- és évfordulóktól eltekintve - nem érdekelték egyiküket sem. Hirtelen mindenki nagyon szereti egymást, mindenkinek ötlete támad meglepni a másikat, mindenki késztetést érez arra, hogy ezt mindenkivel megossza, és hirtelen minden egyedülálló rosszabbul érzi magát, mintha anyák napját ünnepelne az anyukája nélkül.

Dobjuk félre egy kicsit a szívecskés-pirosas, rózsaillatú Valentin-napi tragikomédiát, és járjunk körbe egy olyan dolgot, ahol valóban látványos, ha valami gáz van veled. Ahhoz már adtam 33 tippet, hogyan teheted tönkre leghatékonyabban a párkapcsolatodat, a mai bejegyzés erejéig viszont elengedtem a szarkazmust, és összeírtam 33 gondolatot a szexről.



1. Ha nem tudsz névmások, köntörfalazás, és izé nélkül beszélni a szexről, akkor ne szexelj. A szülők általában nem beszélnek a gyerekeikkel a szexről, úgyhogy a tapasztaltabbnak kell felvilágosítania a tapasztalatlanabbat, ami nagy felelősség, különösen, ha a tapasztaltabb nem is annyira tapasztalt. Ha viszont felelősségtudatos, akkor akár lehet élményekkel teli is az, hogy felfedezitek egymást.

2. Akár fiú vagy, akár lány, ameddig nem tudsz felhúzni egy gumit, addig szintén ne csináld. Ha lány vagy, gyakorolj banánon vagy uborkán.

3. Ha lány vagy, és azt gondolod, hogy a farok hossza meghatározó, akkor még szintén ne kezdj bele.

4. Nagy társaságban mindig az beszél a legtöbbet a szexről, aki nem tapasztalt, vagy már régen tapasztalt.

5. A vastagság sem számít sokat, de még mindig többet, mint a hossz. Az ujjam 8 centi hosszú, és nem kell zongoristának lenni ahhoz, hogy ez is elég legyen egy kis sóhajtáshoz-sikításhoz, ha jó helyen jár. Az internetes fórumokon a lányok a 10-16 centis hosszt tartják ideálisnak, vagyis azt, ami a felmérések szerint az átlagos. Nagyon ritka, ha egy 18 centi feletti szerszám nem okoz kínzó fájdalmat a lánynak azzal, hogy túl mélyre megy; vagy kényelmetlenséget a fiúnak azzal, hogy nem szabadulhatnak el az indulatai, végig ügyelnie, vigyáznia kell rá.

6. Csodálom, hogy a keménységet nem övezi akkora felhajtás, mint a méretet. Ha valakinek félkemény, mint egy trappista sajt, az a lány számára élvezhetetlenné teszi a dolgot; de ha olyan a fogása, mint egy seprűnyélnek, az sokat tud dobni az élményen.

7. A férfiaknak kétféle farka lehet: hús és vér. Előbbi alig változik, ha felizgul az illető; utóbbi eleinte pici, aztán látványosan megnő, akár a többszörösére.

8. Sokaknak a szex az egyetlen tevékenységük, amit nem dobnak fel Instára. Az ágyban valóban az számít, hogy te, egyedül mit hozol ki a másikból, és a másiknak mit engedsz kihozni magadból. Ha pocsék vagy az ágyban, nem behisztizni kell, hanem megbeszélni a társaddal, hogy mit tart pocséknak, és miért. Az Insta-álarcod és a műérzéseid itt nem működnek, és szex előtt pontosan úgy hullanak alá, mint a push-up melltartód. Ha ezek mögött sincs semmi, az kínos.

9. Minél önfeledtebb, gátlástalanabb, természetesebb a szex, annál jobb. Ha csak a végeredményt hajszolod; és nem az a cél, hogy felfald a másikat illetve minél inkább átadd magad a másik étvágyának, akkor vagy túl hamar fogsz elmenni, vagy egyáltalán nem. Gondolom, egyiket se szeretnéd.

10. Az egyéjszakás nem olyan, mint a filmekben, és a lány számára 90%-ban élvezhetetlen. Itt mutatkozik meg, hogy a bizalom nem bullshit, és feltétlenül szükséges ahhoz, hogy teljesen átengedd magad a másiknak, egy ismeretlen emberrel pedig nem lesz egyszerű dolgod. Másrészt amiatt is veszít az élvezhetőségéből, mert a lány elérhetetlen-szerepe hamar elillan, órákkal korábban pedig pont ez volt az, ami kiváltotta a férfi érdeklődését. A szex nem elsősorban a tevékenység miatt jó, hanem amiatt, akivel csinálod, de kell némi tapasztalat, hogy ezt felismerje valaki. (Volt, hogy én mentális másnaposságot éreztem egy hasonló után.)

11. A jó szex több türelmet igényel, mint bármi. Még egyforma perverziókkal is hónapokba telhet összecsiszolódni, főleg fiatalon, tapasztalatlanul. Ahhoz, hogy pörgesd-forgasd a másikat, és kiismerd minden porcikáját, szintén hónapokig tartó próbálkozásokra lehet szükség, különösen, ha valaki úgy éli meg a kezdeti bénázást, mintha összedőlt volna a világ. Ha fél év-egy év elteltével nem változik semmi, akkor érdemes elgondolkodni a szakításon, persze csak akkor, ha ezt rendszeres, nyílt beszélgetés és, ha heti több alkalommal számolunk, akkor 100+ próbálkozás előzte meg. A szex alapvető egy párkapcsolatban, és senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy enélkül éljen le éveket fiatalon, de ha már a kezdeti néhány próbálkozás után türelmetlen vagy a másikkal, akkor ne csodálkozz, ha otthagy, én is azt tenném.

(Kivételt képez ez alól, ha valakit szexuális trauma, esetleg erőszak ért korábban. Ilyenkor előfordulhat, hogy nem elég 100-200 próbálkozás. Ha szereted a másikat, és több empátia van benned, mint egy brokkoliban, akkor nyilván nem hagyod ott.)

12. Minél szégyellősebb az egyik fél, a másiknak annál pocsékabb élmény lesz az együttlét. Ha úgy érzed, benne van a pakliban, hogy a másik megaláz, megszégyenít a tested vagy a teljesítményed miatt, ne feküdj le vele.

13. Amikor már annyira nem vagy szégyellős, hogy beszélsz a másikhoz szex közben, az már jót jelent, jó úton haladsz. Nem a napi bevásárlást meg a főzöcskét kell megbeszélni, és nem is a pornót kell utánoznod, ha már ezen a szinten vagy, ösztönösen érezni fogod, mi esik jól neked és a másiknak, mit kell mondanod. Ráadásul ez azt jelenti, hogy ha valamit kevésbé élvezel, azt is azonnal tudod mondani a másiknak, ezzel pedig előrébb tartasz, mint azoknak az embereknek a 90%-a, akikkel én valaha szexről beszélgettem. Kommunikáció nélkül soha nincs jó szex.

14. Ha a másikat kényezteted, minél inkább látja rajtad, hogy ez számodra is élvezetes, annál élvezetesebb lesz neki is, akár fiú vagy, akár lány. Előfordult, hogy szólnom kellett egy lánynak, hogy hagyja abba, mert ordított róla, hogy

,,ezt csak azért csinálom, hogy neked jó legyen!"

aminél már csak egy szőrös dekoltázs lett volna kiábrándítóbb. Ha látszik valakin, hogy nem élvezi miközben csinálja, az tényleg iszonyatosan kiábrándító, szóval ha nem akarsz csinálni valamit, akkor semmiképp ne csináld, hidd el, hogy látszani fog rajtad. Ez a ,,megteszem a kedvéért"-hozzáállás alapjaiban veszi el a szex értelmét, lényegét, ráadásul az, hogy ezt fel sem fogod, arra enged következtetni, hogy érzelmileg kislány vagy kisfiú vagy még a szexhez.

15. A kényeztetést, főleg párkapcsolatban, kezeld úgy, mint Ludas Matyi a verést: mindig add vissza háromszor! Ha mindketten így álltok hozzá, az egy nagyon boldog időszak kezdete. Két önzetlen ember között a legjobb a szex, szóval ne félj Döbrögi urat csinálni a partneredből akár fiú, akár lány! (A verés persze itt más értelmet nyer.)

16. A BDSM nagy divat, de ne a moziból kijövet, hunyorgás közben találd ki, hogy te pofozásra vágysz, vagy arra, hogy leköpjenek. Ez nem játék, és mélyebb bizalmat igényel, mint az eleve mély bizalmat igénylő ,,egyenjogú" szex.

17. Bármilyen hihetetlennek tűnik, de egyáltalán nem biztos, hogy a közönséges jópasi és a közönséges jócsaj jó az ágyban, és egy szende szűznek kinéző fiú vagy lány is úgy elbánhat veled, hogy negyed óráig a plafont bámulod remegő lábakkal, és mozdulni sem tudsz. Mindig meglepődünk ezen, de nem kell, semmi összefüggés nincs a két dolog közt.

18. Hozzáállásból már több dologra is lehet következtetni. Ha egy fiú nem figyel oda rád a hétköznapokban, akkor minden bizonnyal az ágyban sem fog. Ha egy lány úgy áll hozzá az élethez, hogy neki nem kell tennie semmit semmiért (vagyis, hogy a semmiért elvárhat valamit), akkor nagy eséllyel az ágyban is csak fekszik, szétrakja a lábát, és várja, hogy kezdj vele valamit. A megfelelési kényszeres mellett ez a kishercegnő-típus a legrosszabb, kerüld, ahogy csak tudod.

19. A szüzesség elvesztése körüli kultusz túl van tolva. Azzal az emberrel veszítsd el, akivel öt év múlva sem bánnád meg. Ez akár lehet egy kaland is; ha úgy ítéled meg, hogy az unokád 8-os ballagási vacsorája után szívesen elmesélnéd neki, ha elmentek sétálni és megkérdezi tőled. (Én a sajátomat mindenképpen.) Nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki, egyszer mindenki életében eljön ez a pillanat.

20. Soha nem az a lényeg, hogy mennyivel, hanem, hogy milyennel. Nem gond, ha sok emberrel feküdtél le, de legyen egy szint, aminél nem adod alább, különösen, ha lány vagy.

21. Bármennyire is nehéz megállni, soha ne hasonlítgasd a partnered teljesítményét máséhoz. Éretlenségre vall.

22. Lehet, hogy ByeAlex fél napig bírja, de te nem fogod, én sem, és más sem. Persze, elmondhatod ezt a naiv haverjaidnak, meg akár egy videoklipben is, de ettől még a melletted fekvő lány nem fog a mennyekbe repülni. Sőt, ha akkora komplexusokkal küzdesz, hogy ilyen nagyot kell hazudnod, lehet, hogy még a kifutópályát sem hagyja el szegény.

23. Ha valaki szereti, élvezi, igényli azt, ha tárgyként használják az ágyban vagy megalázzák, te pedig úgy érzed, hogy az empátiád ebben megakadályoz, az egy áthidalhatatlan szexuális szakadék. Egyikőtök sem jobb vagy rosszabb a másiknál, de közösen ez sehogy nem fog menni. Ne erőltessétek, van ilyen.

24. A rettegés, hogy elhagynak valakit, mert nem elég jó az ágyban, nemektől független. Aki ezt kizárólag lányokhoz köti, annak talán túl kellene jutnia a mizun a fiúkkal. Akit ez mentálisan túlterhel, annak elég bekapcsolnia a tévét: biztos megvan a reklám, hogy az egyik óvszert az orgazmust nyújtó férfiaknak reklámozzák. Aki azt állítja, hogy a férfiak nyakában nincs egy hasonló elvárástenger, mint a nőkében, az hazudik, mi is teljesítmény-kényszerben élünk.

25. Pornót úgy kell nézni, mint politikai újságot olvasni. Ha tudod, hogy mit hazudik neked, akkor hasznos és sokat tanulhatsz belőle, ha csak úgy nézed, akkor ugyanolyan fogalmatlan maradsz, vagy még pocsékabb leszel.

26. A mentális egészség alapjaiban határozza meg a szex minőségét és a vágyat is. A leghosszabb idő, amikor nem szexeltem és nem is nyúltam magamhoz, akkor volt, amikor elmélyült a depresszióm.

27. A nemednek semmi köze ahhoz, hogy mennyire vagy kívánós. Mivel a fiúk nyíltabban mutatják ki, ezért azt hihetjük, hogy lányok kevésbé kívánják, de lépjünk már ki a 8.A osztályból, és felejtsük el, hogy ezek a fiúk annyira perverzek. A perverzióknak és a fétiseknek sincs semmi köze a nemekhez, összességében hasonló arányban fordulnak elő fiúknál és lányoknál, legfeljebb eltérő mértékben törnek felszínre.

28. Mint ahogy egy párkapcsolatban, az ágyban is mindkét fél felelős a hibák nagy részéért. Ha mindenáron a másik felelősségét hangsúlyozod ki, azzal nem teszed élvezetesebbé egyikőtök számára sem az együttlétet. Persze vannak egyértelmű esetek, amikor az illető figyelmetlen, béna, vagy csak egyszerűen passzív. Ilyenkor segíthet a kommunikáció, már ha meg mersz szólalni; de ilyenkor általában mindenki kussol, mert ,,nem akarja megbántani".

29. Annak, hogy megdugnád, elég kevés köze van a szexuális vágyhoz. Ha belül úgy érzed, hogy ha semmi nem számítana, akkor szíved szerint vonyítva-üvöltve magadévá tennéd; és felváltva nem tudnál betelni a látványával és csukott szemmel szorongatnád magadhoz, az már kezd hasonlítani hozzá. A megdugnád kb. annyira tartalmas, mint egy 10 perccel a találkozás előtt vásárolt, alsó polcos bonbon Valentin-nap alkalmából.

30. Misszionárius pózban ne tehénkedj rá szerencsétlen lányra! Ha elfáradtál, és képtelen vagy megtartani a súlyod, akkor váltsatok pózt, de ha ránehezedsz a teljes testeddel, akkor az nagyjából olyan élményt fog nyújtani a lánynak, mintha te háton feküdnél, leterítenéd magad egy pléddel, a felsőtestedre raknának egy acélbetétes csehszlovák mosógépet, és úgy próbálnád meg kiverni. Nem lesz túl jó. (Mondjuk, ezt így még nem próbáltam.)

31. A fokhagyma, a sok cigi, meg a sok piálás megkeseríti azt, amit az ananász megédesíthet. Ne ragaszkodj az ananászhoz, egyél mindenféle déligyümölcsöt, mandarint, banánt, úgy igazi két lábon járó multivitamin lehetsz! (Azért a facsarással csak óvatosan!)

32. Ha nem tudod megkülönböztetni a szeretkezést a dugástól, semmi értelme nem volt elolvasnod ezt a posztot.

33. Akár okozol orgazmust, akár nem, mindenképpen védekezzetek!

Mi történik, ha mégsem védekeztek?

Olvassátok el Lili történetét. Lili egy nagyon menci lányismerősöm, aki 15 éves. Imádják a barinői, mindenki felnéz rá, és saját bevallása szerint is tele van irigyekkel. Mindig történik vele valami izgalmas, mindenki rá figyel, mindenki az ő ruháit akarja hordani, amit az ő anyukája vett - igazi Instagram-sztár! 

Igaz, az anyukája a shopping közben elbeszélgetni sajnos nem szokott a kis naiv lánnyal, aki a lábait már megtanulta szétrakni, viszont a gumit sajnos nem tudja használni, ahogy a volt barátja sem. Ennek köszönhetően Lili hamar megtanulhatta, hogy a gumin lévő szakadás annyira nem menci, mint a Bershkás nadrágon lévő. Álljon itt az ő sztorija tanulságképpen.

(Nem lesz baj, mi?)

(Amikor arról beszélek, hogy általános iskolás lányok össze-vissza szexelnek, senki nem vesz komolyan. Anyuci meg nyilván csak akkor jön jól, amikor shoppingolni kell menni. :D)

(Kis hülye picsa! :D Azt hitte, elfordítja a slusszkulcsot, aztán már indul is a vérzés a bugyiba. Végem.)

(Nem csak a biosz, de a magyar is nehézséget okoz.)

(Remélem, mindent jól írtam. Jajj, a tecc meg a full kimaradt!)

(Ez egyre jobb. Tuti, hogy a húsvéti nyusziban is hisz, de a gólyában 100%, hiszen az hozza a gyereket, nem a szex.)

(Wow, micsoda plot twist! Erre senki nem számított! :D)

(Mi is berúgtunk, meg cigiztünk, meg éjszaka mászkáltunk az utcán, mert az menő volt, de azért volt egy határ, amit nem léptünk át.)

(Egy csík, vagy két csík? Sosem tudjuk meg, mert sajnos Lili pöttöm egója nem bírta tovább, és letiltott. Lehet, hogy ősszel egy újabb leendő Éjjel-Nappal Budapest-rajongóval többen leszünk, de az is lehet, hogy a kislánynak végül megjött.)

Szeretnél ilyen menci lenni? Ez ritka súlyos eset, azért ennyi szánalmat ilyen rövid idő alatt nem sokan váltottak ki belőlem. Itt a vége, fuss el véle!

Felnőtt szemmel Budapest

Nem sok dolgot tanultam az egyetemen, de azt a hozzáállást mindenképpen, hogy csak olyan dolgot véleményezz, kritizálj, amit jól ismersz! Ha a fiatalok első számú kultúraforrását, az Éjjel-Nappal Budapestet nem is sokszor kritizálom, a nézőibe elég gyakran beletörlöm a lábam. Sokszor elsütöm, hogy ,,na, az az Éjjel-Nappal Budapesten szocializálódott, igénytelen...", és úgy éreztem, megérett az idő arra, hogy egy kicsit jobban megfigyeljem Magyarország legnézettebb tévéműsorát a 25 év alattiak körében, ami nemsokára elmondhatja magáról, hogy

öt éve van a képernyőn.

Elhatároztam, hogy megnézek két részt, és leírom, én hogyan látom azt, ami történik.

Négyszázötvenezer ember. Ennyien kedvelik a Facebookon az Éjjel-Nappal Budapest oldalát. Úgy gondolom, ezzel foglalkozni kell, ez annyi, mint Győr-Moson-Sopron megye teljes lakossága, kisbabától a nyugdíjasig. De ki ez a négyszázötvenezer ember? Nézzük meg a kedvelőket, a hozzászólókat, a megosztókat:

jellemzően 20-25 év közötti lányok, akik nem tanultak tovább, nem dolgoznak.

Elvétve találunk egy-két fiút is, meg néha fiatalabbakat, iskolásokat, de elnézve az oldal közösségét, úgy tűnik, ezt a műsort 25 felett ciki nézni. Kevés felnőttet látok.

Mielőtt még fejest ugrottam volna a kultúrába, úgy gondoltam, ahogyan azt egy felkapott film vagy színdarab esetében, lecsekkolom a szereplőket, hogy egy kicsit jobban megismerkedjek ezzel a világgal.

Csóró Lali - kikkel tudnak azonosulni a maifiatalok? Az idősebbekkel, és a vesztesekkel. Nekem úgy tűnik, Lali kettő az egyben, és jókat lehet nevetni, szánakozni rajta.

Joe - nem Sándor, hanem Joe! De komolyan, miért nem Sándor, vagy Sanyi? Azt írják, kiváló emberismeretével, nagy igazságérzetével minden problémát megold. Na, erre kíváncsi leszek! Ő a való életbeli fia miatt is érdekes, hiszen az általános iskolás nézőket a színész fia, Ricsi vonzotta a képernyők elé a sorozat kezdetekor.

Gábor - kezdem érteni, miért akar ennyi ember jelentéktelen tetoválást mindenáron.

Karola - A tökéletes karakter! Emlékszünk, a Facebook-kedvelők alapján kinek szól ez a sorozat? Nézzük meg Karolát:

• csodálkozós, rajzolt szemöldök,
• buta tekintet,
• orrkarika, 
• 80-as évekbeli kurvákéra hajazó rózsaszín rúzs, 
• béna tetoválások, 
• vastag aranylánc, 
• feltolt mellek.

Ráadásul azt írják, nehéz gyerekkora volt, ezért nem képes kezelni az érzelmeit, de belül egy szeretetéhes, törékeny kislány. Ez a karakter túl szép, hogy igaz legyen! Hadd lássuk, min ment keresztül!

Evelin - gondolom, az ő karaktere is nagyon betalál. Anyukájával nőtt fel, szegény körülmények között, iskolásként drogfüggővé vált, aztán belecsöppent az újgazdag apján keresztül a diszkók világába. Azt írják, fiatal lányból érett nővé vált, ráadásul az apja oldalán úgy említik meg, hogy Evelinnek biztosítja a megérdemelt, fényűző életmódot. Észrevesszük a semmiért-valamit hozzáállást? Észrevesszük, hogy ez mennyire tökéletesen megcélozza azokat a mihaszna huszonéves lányokat, akiket semmi nem érdekel?

Bori - miközben az érettségire tanul, Evelin újgazdag apjának diszkójában dolgozik. Micsoda karrier! - gondolhatnám én, de az RTL Klub közbevág, és a honlapján megemlíti Borival kapcsolatban a karrierista szót. Nagy sóhajtás, nem csapkodjuk az asztalt, nyugalom, még el sem indítottam a videót!

Milán - amikor elkezdtem gondolkodni az Éjjel-Nappal Budapesten, akkor eszembe jutott, hogy vajon lesz-e benne fiatal srác-idősebb nő viszony. Azt gondoltam, nem, mert az nem trendi, az nem menő. És az RTL Klub rám cáfolt! Milán az egyik haverjának az anyjával is lefeküdt. Ez izgi, ez jó sztori! Kíváncsi vagyok, remélem, most is kikezd egy érettebb nővel.

Roland - azt írják, a vesztes szituációkból is képes győztesként felállni; bárkin átgázol, imádja provokálni az embereket. ,,Meg van róla győződve, hogy ő csak magára számíthat, de amikor bajba kerül, azonnal hívja az öccsét." Ez is mennyire tudatos! A négyszázötvenezres közönség imádja hangoztatni, hogy nem bízhatok senkiben, csak magamra számíthatok, igazi farkas vagyok, aztán amikor gáz van, mennek sírni másokhoz. Tuti, hogy Roland nagy sztár, imádják.

Bécy - ő sem Béla, nem is Béci, hanem Bécy! Ráadásul ez nem is egy iskolás srác, hanem egy újgazdag, idősödő felnőtt férfi. Azt írják, pénzért bármit megtesz, nincsenek igaz barátai, de ő így jól érzi magát. Vajon mennyire pszichopata

Karesz - jó fej, fiatal, alkoholista keresztapa, szereti a gyerekeket. Vajon a gyerekek is szeretik őt?

Tamás - minden sorozatba kell egy jellegtelen karakter, hogy kiegyensúlyozza a főbb szereplők jellemvonásait, úgy látom, itt neki jutott ez a szerep.

Ez a sorozat önmagában akkora hatást válthat ki ebből a korosztályból, hogy mind az egyéniség, mind a barátság fogalmát eltörölje. Vajon tényleg az Éjjel-Nappal Budapestre foghatóak ezek a folyamatok?

Nagy levegő, induljon a sorozat!

1. rész

Rögtön az előzetesben az összes szereplő egy 8. kerületbe illő veszekedést vág le egymással. Gábornak, az összevissza varrt srácnak nincs pénze, de szórni akarja, és másokat hibáztat, hogy nem tudja rázni a rongyot. Joe próbálja lebeszélni a pénzszórásról, meg a csajozásról (emberismeret, igazságérzet!) eközben Csóró Lali egy limuzinból integet. És ez még csak az előzetes!

Megjelenik a Margit híd melletti ismerős ház, és rögtön egy kickstarttal indul a rész: Gábor örökölt 100 millió forintot! Csóró Lali szeme felcsillan, Gábor pedig azonnal bulikázni akar menni, ráadásul még kölcsönt is fel szeretne venni a nem kis összeg mellé, ami hirtelen az ölébe pottyant. Joe kiváló igazságérzetének köszönhetően megpróbálja rábeszélni őt, hogy ne bulikázzon el százmilliót, hanem fektesse be a pénzt, de Gábor lerendezi egyszerűen:

kit érdekel, mi lesz holnap? Úgy beszélsz mint anyám, be vagy feszülve, szarok a világra!

,,Bulizunk, csajozunk, adjak kölcsön pénzt?" Hoppá, hoppá, Gábornak elég volt 5 perc, hogy kibújjon az albérlő szerepéből, és rögtön valami méltóságnak képzeli magát, aki felmoshatja a padlót azzal, akinek eddig köszönhette, hogy fedél van a feje fölött. A kis összefirkált pojáca hirtelen OTP-nek képzeli magát... olyan tipikus, nem?

Hirtelen egy másik lakásba csöppenünk. Tamás szélmalomharcot vív a pávafrizurás lakótársával, hogy ne a mosogatóba dobálja a szotyi héját. (Szinte érzem a kő súlyát, ami leesik a néző szívéről, hogy ők is ezt csinálják otthon.) Hirtelen betoppan Karola és a semmirekellő iskolás fia, aki megbukott félévkor. (Még egy hatalmas kő!) Karola félrehívja a pávafrizurást, hogy

nem bír a két gyerekkel, amióta a Marci náluk volt, nem tanul semmit, csak róluk áradozik.

Kiderül, hogy a pávafrizurás, nyaktetkós férfi a kissrác apja! Így igazából nem is lenne akkora dolog, ha hozzájuk költözne, a büszke apuka pedig bevállalja a dolgot, vagyis az ő szavaival

megpróbál felnőni a feladathoz.

(Itt van tényleg egy bohócnak kinéző férfi, meg egy szőke picsa, és passzolgatják egymásnak a bukott iskolás gyereket, mint valami focilabdát. Elkezdtem hangosan és választékosan káromkodni. 8 perc telt el.)

Másik lakás: egy Lili nevű lánynak születésnapja van, és ezt mindenki látványosan leszarja, ő pedig látványosan szomorú. Egyszer csak betoppan egy frakkos-csokornyakkendős-csokorvirágos gyerek, aki valójában egy futár, és a keresztanyjától kapott ajándékot hozza neki, ami egy wellness-utalvány, de nem örül neki. (Mit várt, baszki, pónilovat?)

Vissza a páva-lakáshoz: Tamás a lakás tulajdonosa, őt kellene meggyőzni, hogy a kissrác odaköltözhessen, de először kiakad, hogy az ő lakása nem egy hajléktalanszálló! Tamás barátnője nyávogni kezd, a kissrác anyja nem bír vele, a pávafrizurás meg túl csóró, hogy külön albérletbe költözzön a saját fiával; végül hárman meggyőzik, hogy a gyerek talán Budapesten nem fog megbukni abból, amiből vidéken megbukott.

Eközben Gábor, ha már kölcsön nem tud adni, kajával kínálja az éppen útnak induló Joe-t. Mindenképpen meg akarja mutatni, hogy ő mekkora király, és mekkora szíve van, és az ő esetében tényleg nagyon érződik az, hogy felrakták a polcra a szart, vagyis örökölt egy nagyobb összeget, és azt hiszi, ő a lekvár. Végignézhetjük a tipikus üres bocsánatkérést, amikor tulajdonképpen az alany nem is tudja, miért kér bocsánatot, csak bocsánatot kér valahogy.

Lili elment wellnessezni, és ott bőg, miközben áztatja a lábát, hogy ,,milyen már, hogy a keresztanyjával kell lógnia, mert a barátai elfelejtették a szülinapját". Kis hülye picsa, sokat nem tudsz még! A keresztanyja persze érzelmi analfabéta: megszólal az érzelmes zene a háttérben, és kiderült, hogy

az életben vannak ilyen nehéz helyzetek, de türelmesnek kell lenni, és mindig megoldódnak

 - tenni nem kell ellene, hát hogy kellene már bármiért is egy wellnessezés mellett? Zsák a foltját, komolyan. A kiscsaj elmondja, min ment keresztül, a keresztanyja meg hozza az Oravecz Coelho-szintet. Betoppan a kiscsaj barátnője, Lili hirtelen mosolyra fakad, és azonnal nyomnak egy szülinapi szelfit, három ordító műmosollyal. Kezd emelkedni a vérnyomásom.

Vissza Karoláékhoz, aki könnyes (haha) búcsút vesz fiától. Amíg az előbb még nem bírt vele, nem tudott vele mit kezdeni, most megígéri neki, hogy mindenben számíthat rá. Miután lepasszolta az apjának a gyereket, beszállt a Mercibe, mi pedig visszatérünk a wellnessbe.

A szelfiző keresztmami vesz egy éles kanyart, és átmennek egy jacuzzi-terembe. Miután a személyzet a ,,kedves egészségére az üdítőhőz" szöveggel kimegy, elkezdi etetni a két kiscsajt, hogy a fiú mennyire megnézte a szülinapost, és úristen, valaki figyel rájuk, mekkora dolog ez! Elejti, hogy

ez egy jel volt,

és beleülteti a kamu-depressziós keresztlánya fülébe, hogy másszon rá a srácra, aki tovább játssza a szerepét, és semmi kedve ehhez. A barátnő és a keresztanya ezt láthatóan leszarja, és tovább traktálják a min mentem keresztül-szülinapos kiscsajt a sráccal. Lili behisztizik, és durcásan kirohan. Még a fele sem telt el, de már nekem is sírhatnékom van, és legszívesebben egy vágódeszkával vernék szét mindenkit az RTL Klubnál, aki ezt kitalálta és megrendezte.

Joe, Gábor, és Lali elmennek megnézni egy autószerelő-műhelyt, amit Joe meg akar venni. A kocsibeálló résnyire nyitva van, de senkit nem találnak bent. Gábor elkezdi enni a diófáról a diót, Lali kinyit egy ablakot, és bemásznak Gáborral a műhelybe. Joenak feltűnik, hogy ez már magánlaksértés, de végül Gábor ráveszi, hogy másszon be ő is az idegen műhelybe.

A pávafrizurás férfi, akit Teonak hívnak, hamar belejött az apaszerepbe, legalábbis látszólag. Bevásárolni ugyan nincs kedve, de a kissrác minden kis alkalmat megragad hogy végigjárhassa azokat az utcákat, amiket én minden nap végigjárok, és felajánlja, hogy lemegy ő az apja helyett.

Gábor és Lali a teljesen idegen autószerelő-műhelyben lemennek a pincébe, kivesznek egy-egy sört a hűtőből, és felbontják. Lali kiönti a sört, megcsúszik rajta, és felborít mindent, egyméteres körzetben. Gábor kihozza a helyzetből, hogy

a tulaj a hibás, amiért nem rögzítette a felborított dolgokat,

sőt, azért is, mert nincs riasztó a műhelyben! Betörtek, megrongáltak valamit, és a tulaj a hibás! Ez tényleg ilyen hülye?

Hirtelen a Ligetben találjuk magunkat. (Már értem, miért zuhant ekkorát a hely színvonala az utóbbi években!) Ez az egyébként a valóságban is létező szórakozóhely a sorozatban Bécyé. Hirtelen betoppan a szülinapos csaj, Bécy pedig 7-es erősségű tájszólással gyakorlatilag megalázza a lányt a teljes személyzet előtt a szerelmi bánatával. (Ha továbbtanulna, talán nem egy szebb napokat is látott diszkóban kellene dolgoznia, és tisztelettudó főnökei lennének, nem egy újgazdag, arany öltönyös proli.) A szerelmi bánat oka is feltűnik, és egy félreeső helyen egy mini-tortával meglepi Lilit a születésnapján, aki 2 perccel a nyilvános megszégyenítés után ismét boldog lesz. Kicsit borderline-jellegű ez a csaj.

Hirtelen betoppan a tulajdonos a műhelybe, ahová a három férfi betört. Nincs egyedül - egy nagytestű  kutyát is hozott magával. Gábor (az egyik betörő) ordibálni kezd a tulajjal, hogy fogja meg a kutyát, és megfenyegeti, hogy

feljelenti a tulajdonost!

Ez annyira jellemző azokra a tizen- huszonévesekre, akiket megismerek! Csinálnak valami nyilvánvaló faszságot, és kihozzák a helyzetből, hogy a másik a felelős érte. Kezdem érteni, hiszen felnőtt karakterektől veszik át a mintát. Gábor előkap a zsebéből egy köteg pénzt, és elkezdi a tulajdonos felé szórni a szó szoros értelmében, végül mindhárman lelépnek, Joe pedig bebukja az üzletet, nem tudja megvenni a műhelyt. (Kiváló emberismeret!)

Családi vacsora Teoéknál. Az apukák gyöngye kérdezgeti fiát, hogy mi a terve itt a nagy Budapesten, de hiába: Marci nem akar iskolába járni, csak felfedezné a várost, bulizgatna, élne. Marci bevágja a hisztit, hogy nem fedezheti fel a várost, bulizgathat, élhet, szóval beviharzik a szobába azzal, hogy

,,ugyanolyan vagy, mint anyám!"

Ebben igaza van: egyikük sem tud gyereket nevelni. Tamás csaja próbálja rávenni Teot, hogy viselkedjen felnőtt apaként, a pávafrizurás férfi pedig ugyanazzal a lendülettel, járással, hozzáállással ugyanúgy elvonul durcásan, mint két perccel ezelőtt a saját fia. Végem.

Joe és a két másik betörő hazaért, Gábor pedig fel van háborodva, amikor az autószerelő felelősségre vonja, és felveti, hogy kérjen elnézést. A tetovált macsó még mindig a kutya miatt van felizgulva, és ordibál, dühöng. Csóró Lali megmagyarázza, hogy ha valaki bukóra nyitja az ablakát szellőztetés közben, az még nem, de ha már valaki kitárja az ablakát, az már

feljogosít bárkit, hogy bemásszon rajta.

Már csak tíz perc, de egyre bizonytalanabb vagyok, hogy kibírom ép ésszel.

Hirtelen egy bulikába csöppenünk. Mekkora nosztalgia! 2012-2015 között én is viszonylag sokat jártam a Ligetbe, ez a része a sorozatnak tényleg azoknak szól, akik még nem voltak ott. Semmi extra nincs benne, sőt, a név- és gondolom tulajdonosváltás óta kifejezetten szar. (Régen Morrison's Liget volt.) Hogy miért lett szar, arról majd egy másik posztban, nézzük Lilit, aki a mini-tortás exét keresi! Dani a pultnál áll az új barátnőjével, Lili pedig odamegy balhézni és lekislányozza Evelint! Lili hirtelen ráébred, hogy nem csak az összes többi, de Dani mini-tortája is egy erőltetett, fake szülinapi köszöntés volt, és bevágja a durcit, Evelin pedig azért hisztizik, mert újdonsült barátja egy tízcentis tortával meglepte az exét. Kezdem érteni, hogy ki kicsoda, de ez egyáltalán nem nyugtat meg.

Vissza Teoékhoz, aki kétségbeesésében egy alkoholmentes sörrel próbálja meggyőzni iskolakerülő fiát, hogy 10+ év után, életében először komolyan vegye. Kitalálják, hogy valójában Marcinak se iskolába nem kell járnia, se dolgoznia nem kell, de Tamás és Szofi előtt, akik befogadták őket a lakásukba, el kell játszani a jó fiút.

Lili bocsánatot kér keresztanyjától, hogy elrohant a wellnessből. Nem zavarja, hogy az összeesküvés elmélet-hívő keresztanyja, meg az idióta barátnője kezdték rátukmálni a srácot, ő inkább azt választja, hogy kicsit sajnálja magát, keresztülmegy ezen, aztán a bocsánatkérés után megdobja egy kamu-szeretlekkel idősebb rokonát. A borderline-os, életképtelen, társfüggő kiscsaj gigantikusra nagyítja azt a párszáz forintos mini-tortát, amit Dani a csaja tudta nélkül adott neki, és úgy tesz, mint akinek apu megvette a várost, és továbbra is képtelen elszakadni a már foglalt exétől.

Az affektálás, nyávogás, önsajnálat közepette betoppannak Lili lakótársai (egyikük egy piros New York sapkában!), és amiről reggel még nem is tudtak, az estére hirtelen nagyon fontossá vált: hatalmas luficsokorral, és énekléssel köszöntötték fel az érzelmileg nulla, életképtelen, önsajnálatban lubickoló születésnapost. Hogy stílusosak legyenek: egy tízcentis mini-torta volt az ajándék. A bulika nem áll meg, a szelfi készül, én pedig kinyújtózom, és felkészítem magamat a színdarab második felvonására.

2. rész

A szereplők nem fogytak ki a konfliktusokból. A frissen meggazdagodott Gábor, és lakótársa, aki a lakásban is béna sapkát hord és a serpenyőből eszi a rántottát, ismét 8. kerület-módra oltják egymást. Joe-nak valahogy sikerült megbeszélnie a műhely tulajával (akihez betörtek!), hogy mégis adja el neki a műhelyt - van az a pénz, így kicsit többe fog kerülni neki. Gábor viszont nehezen hajlandó elmenni vele, ami nem csoda, ezzel az igénytelen alkartetkóval én se szívesen hagynám el a lakást. Az összefirkált férfi azzal vádolja Joe-t, hogy 

olyan borúsan látod a dolgokat, a jövőt,

szegény Joe-val már komolyan kezdek együtt érezni.

A serpenyőből evő sapkás srác után egy kulturális sokkot okoz a műsor, ugyanis egy iskolában találjuk magunkat, méghozzá a Zrínyi gimiben. Két idióta picsa zaklat egy harmadik idióta picsát, nem sokkal később pedig feltűnik Marci. (Egy iskolában! Wow!) A harmadik idióta picsát Orsinak hívják, őt próbálja randira hívni a szerencsétlen, de kosarat kap. Marcinak jobb ötlete támad: tűzriadót csinál a gimiben, Orsinak pedig ez már tecc, és elmegy vele várost nézni. Ez, kérem, minden lovagiasságot felülmúl.

Egy tetoválószalonban találjuk magunkat, pontosabban előtte. Karola magyaráz egy férfinak, bent a tetováló pedig egy Ivonn(?) nevű lánnyal szexel. Kiderül, hogy a férfi, aki kint álldogállt, a tetováló barátja, a lány pedig az ő barátnője. A szőke picsa persze reméli, hogy a srác semmit nem fog észrevenni ebből, egyszerűbb neki megúszni a balhét.

Belekóstolhatunk Marci randizási szokásaiba is. ,,Igazából neki nincsen terve", de természetesen Orsi sem a döntésképességéről ismert a gimiben, úgyhogy abban maradnak, hogy sétálgatnak, aztán kitalálják.

 - Mit szólnál egy buszos városnézéshez?

 - Mi vagyok én, nyugger?

Ezután bevágnak egy riportszerű részt Orsival, akinek az első mondata, hogy nagyon jól érzi magát Marcival, tök jó humora van, nagyon rendes srác. Értjük már, hogy honnan jönnek a kedvesvicces, semmitmondó, primitív igények?

Gábor egy belvárosi reggelizdében indítja a rongyrázást, nem meglepő, hogy Lali siet a segítségére. Lövöldözik a szelfiket, aztán a drága helyre egyszer csak betoppan a Liget sorozatbéli tulajdonosa, Bécy. Aki állítja, hogy a pénz boldogít, annak ezen túl ezt a két percet fogom lejátszani: két primitív, gondolkodásra képtelen proli egy gazdag helyen veszekszik egymással, és próbálják egymást eltaposni, szegény Lali meg már megbánta, hogy eljött. Létezik ennél nagyobb boldogtalanság? A tét emelkedik: Gábor odaül Bécyhez, és fogadni szeretne vele, hogy a fiatal lány, akivel Bécy megjelent, kifelé már vele fog menni. A gazdag klubtulajdonos érzi belül, hogy Gábor pofátlan dumája, önteltsége, magabiztossága lehet hogy betalálna a kiscsajnál, úgyhogy kitérő választ ad, nem mer vele fogadni. 

Vissza a varrodába! A tetováló srác mosolyogva csap bele haverja tenyerébe, akinek az imént megdugta a barátnőjét. A felszarvazott férfi gyanakodik, Ivonn pedig sajnos megszólal, de olyan hangszínnel, hogy most először érzem azt, hogy a vérnyomásom elérte a kritikus szintet. A tetováló srác nem csak azt eteti meg a béna haverjával, hogy nem dugta meg a barátnőjét, de még azt is beadja neki, hogy együtt van Karolával, sőt, a béna haver még meg is hív mindenkit egy közös vacsorára. Súlyos.

Marci időközben turistás helyet keres fázós randipartnerének. Orsi kezd hisztis lenni, kevesli az egész napos sétálgatást. (De komolyan, mit várt egy iskolakerülőtől, baszki? Belvárosi ebédet egy pohár francia borral?) A srác kitalálja, hogy menjenek be egy luxushotelbe, Orsi pedig nem azon aggódik, hogy nem fizetnek a szolgáltatásért, hanem, hogy ki fogják nézni. Nem az a lényeg, mit csinálsz, hanem, hogy a többiek mit látnak, igaz?

Gábor megpróbálja rávenni Csóró Lalit, hogy egye meg, amit rendelt: ,,drága volt, úgyhogy egyed!" Miközben Bécy a mosdóba megy, a tetovált srác odaül Melcsihez, akivel a klubtulajdonos érkezett, és elkezd vele beszélgetni. Bécy visszajön, és gyakorlatilag úgy kezdenek el veszekedni Melcsin, mint két állat, aki a koncon marakodik. 

(Itt álljunk meg egy pillanatra. Érezzük, hogy ez mennyire szánalmas? Itt van két ember egy drága étteremben, aki semmit nem tett a pénzéért, és egy tapasztalatlan, tudatlan, fiatal lányon vitáznak, mintha az egy tárgy lenne. Világos, hogy ez nekik nem megalázó, hiszen az ő értékrendjük szerint a pénz az első, de a lánynak vajon nem megalázó? Nem érzi, hogy ő  jelenleg nem több, mint egy tárgy, egy kellék, egy eszköz, amit felhasználnak?)

Komolyan mondom, Csóró Lalival tudok azonosulni, aki áll, mint egy szobor, és nézi ezt a műsort, és nem érti. Gábor sem bízik a saját dumájában, fellépésében: ruhákkal, ékszerekkel próbálja meggyőzni a lányt, és 

sikerül neki.

Mielőtt még kettétörném a netbookot, hirtelen az autószerelő műhelyhez érünk. Úgy néz ki, Joe valóban elveszti a bizniszt, hiszen Gábor ahelyett, hogy elment volna bocsánatot kérni, éppen kurvázott, a tulajdonos pedig őt is látni akarta. Nem bízta a véletlenre: bulizni, shoppingolni hívta a lányt, akinek nem kellett több, a ,,férfiak" alpári veszekedését követően azonnal pattant is be a limuzinba.

Gyerekek, feltűnt valakinek, hogy itt emberkereskedés folyik?

Ez a lány egy termék a polcon, amit levesznek és kifizetik! Vegyük már észre, hékás! Illetve azt sem ártana, hogy nagyjából négyszázötvenezren vannak, akiket hasonlóan meg lehet vásárolni bulikával, shoppinggal, meg egy látványos autóval. Láttam már ezt-azt, de ez engem is lesokkolt.

Marci és Orsi a hotel tetején kötnek ki. Elismerem, ez tényleg jónak tűnik, de Orsi vajon itt nem fázik? Mintha öt perccel ezelőtt még azt mondta volna, hogy zárt helyre akar menni! Végül találnak egy jégkoripályát a tetőn, és cipővel elkezdenek rajta csúszkálni. Marci észrevesz egy bódét, ahol a korcsolyákat tartják, és lovagiasan felteszi a kérdést a lánynak, hogy 

nem akarjuk feltörni, hogy tudjunk normálisan is korizni?

Orsinak ez már nem tecc, de mielőtt belekezdenének bármi romantikusba, az őr leküldi őket a tetőről. A lány hitetlenkedik egy sort, hogy vajon pont ő tetszik Marcinak? (De miért, komolyan? Nem a tipikus fiú-ideál megjelenésű, sőt, kifejezetten férfiatlan; nem jár iskolába, nem dolgozik, ötlettelen, életképtelen, céltalan, figyelmetlen. Mit kell ezen idealizálni?) Szerinte ez egy óriási nap volt, és megbeszélik, hogy holnap is találkoznak. Mielőtt megcsókolná (ő hajol a lány felé, a lány meg sem mozdul!), pont betoppan Joe, aki a történet szerint valami rokona lehet Orsinak. A kissrác beijed, és gyorsan elhúzza a csíkot.

Tetoválósék kamu-vacsorájába csöppenünk. Megjelenik Karola, mint a tetováló srác kamu-barátnője, de csinosabb, mint azt ő előre gondolta. Nagyon durva bájcsevej következik, hányingerem lett. Karola még érvelni is próbál amellett, hogy Ivonn nem egy csalfa ribanc (higyjél nekem nő vagyok, nem olyan a kisugárzása, stb.).

Orsi megpróbálja beadni Joe barátnőjének, hogy Marcival ők csak barátok. Nyilván nem eszi meg. A kiscsaj nem tudja, hogy mit érez, aztán ketten kilyukadnak ott, hogy egy aranyos, normális srác, aki, ha beszélt az érzelmeiről, lehet, hogy komolyan gondolja ezt az egészet.

(Komolyan mondom, kezdem érteni, honnan veszik a béna srácok, hogy a lányoknak ez kell. Én a valóságban nem látok ilyet magam körül, de ami a valóságban nem történhet meg, az az Éjjel-Nappal Budapestben igen! Itt van tényleg egy férfiatlan, életképtelen srác, aki nem jár iskolába, mert kibukott, nem dolgozik, nem tudja megoldani egy randin, hogy a lány ne fázzon, egyen-igyon valamit, nincsen jövője, és ez komolyan ennyire vonzó? Csak én járok két lábbal ezen a Földön?)

Niki, Joe csaja felveti, hogy mi van, ha Marci csak azért közeledik hozzá, mert meg akarja dugni. Hiába, az évek és a rutin, igaz, Niki? A kiscsaj viszont menthetetlen (vagy csak érettebb a koránál), így elhessegeti a felvetést, Niki pedig megkínálja őt két-három óvszerrel, aztán elköszön azzal, hogy ma este elmegy bulikázni. A napi jócselekedetet letudta.

Vissza a vacsorához. Hoppá, borul a bili! Ivonnak túlterhelte az egóját, hogy Karola megcsókolja a tetováló srácot, akinek ő délelőtt még szétdobta a lábát. Márió - akit megcsaltak - rájön a kis titokra, és kiviharzik az étteremből. Karola álma nem vált valóra, hiszen kiderült a megcsalás, de egyáltalán nem bánja, inkább kér valami erőset, és azt mondja, nem tehet semmiről.

A rész végén megbizonyosodhatunk Joe kiváló emberismeretéről: legjobb barátja, Gábor begurul a limuzinnal a ház elé, ő pedig keresi azt, ami nincs: felelősségre vonja a felelőtlen örököst.

,,Azt hiszed, most, hogy pénzed van, majd veszel magadnak új barátokat?"

Joe kissé alulbecsülte őt: egy lányt már vett magának délelőtt.

Eközben Karola visszament a tetoválószalonba, és megkereste Krisztiánt, a tetovátort. Felsétált hozzá, odalépett mellé, és így szólt:

nehari.

Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

***

A 12-25 évesekben előbb született meg az Éjjel-Nappal Budapest iránti igény, mint maga az Éjjel-Nappal Budapest. Nem a sorozat tette ilyenné a fiatalokat: a fiatalok teszik ilyenné a sorozatot. A forgatókönyvírók nap mint nap azon gondolkodnak, hogy hogyan tegyék emészthetőbbé, befogadhatóvá, vonzóvá a 12-25 éves korosztálynak ezt a műsort, és meg kell hagyni, nagyon jól ráéreznek. Látnunk kell, hogy nem oldana meg semmit, ha öt év után egyik napról a másikra abbamaradna az Éjjel-Nappal Budapest. Lenne helyette egy másik napi sorozat, ami betöltené a szerepét, és céltáblájává válhatna a gyereknevelésre képtelen szülőknek, mint a fiatalság romlottságának oka.

Ez az életmód, ezek a viselkedési minták, ez a kommunikációs színvonal, ez az értékrend négyszázötvenezer emberből követést, kedvelést váltott ki. Sokan közülük irigylésre méltónak tartják. Felnéznek a szereplőkre. A vesztesekre, akiknek primitív konfliktusokkal telnek a napjai, hiszen ők maguk is vesztesek, és az ő környezetük is hasonló. Marci, a semmirekellő, Karola, a bukott édesanya, Ivonn, a csalfa mind-mind olyan karakter, amiket százezrek éreznek magukénak, de azt, hogy a buszon, a villamoson együtt utazhatunk a sok kis Marcival, Karolával, Ivonnal, nem a sorozatnak köszönhetjük. A sorozatot köszönhetjük nekik.

A tévé mindig azt fogja kiszolgálni, amit a legtöbben néznek. Legyetek észnél, és fogyasszatok olyan tartalmat, amit szívesen tennétek példaként a befolyásolhatóbb, fiatalabb emberek elé is! Nem mindegy, mi jön utánunk.

A 21. század 21 megfoghatatlan hiánycikke

A 21. század nagykorú lett, és a 21. században született emberek is elkezdtek nagykorúvá válni. Ugyan a felnőttkortól még messze vagyunk, és több mint 81 év van vissza a következő századfordulóig, de az már most nagyon jól látható, hogy vannak olyan jelenségek, amik korábban nem voltak ennyire meghatározóak, mostanra viszont belekényelmesedtünk, és a következő évtizedekben nem valószínű, hogy alábbhagynak.

Ezek a jelenségek fokozatosan felülkerekednek olyan megfoghatatlan dolgokon, amiket én továbbra is fontosnak tartok. A 21. század emberének általában fogalma sincs, hogy ő kicsoda, de ez a kisebbik baj - a nagyobb az, hogy nem is akarja tudni, nincs igénye rá. Az emberek nem tudnak bemutatkozni, nem tudnak öt percet beszélni magukról, és mással szemben sincs magasabban a léc. Ma már azzal, ha kedves vagy, határozottnak tűnsz, és vicces vagy, de tudsz komoly is lenni, a lányok kimondott igényeinek nagy részét teljesíted. Ha hosszú a hajad, Instaképes szemöldököd van, nem félsz megmutatni a tested, és fotótrükköket használni, behajlítani a csípőd, akkor a fiúk kimondott igényeinek nagy részét teljesíted. Megfelelni a tömegnek egyszerűbb, mint valaha. De amennyire egyszerű beilleszkedni, annyira egyszerű kizuhanni is a társadalomból, ha nem éred be ennyivel. Az emberek az eget keresik, de lefelé néznek, és közben várják, hogy a Föld magától kiforduljon. Amikor pedig rájönnek, hogy nem fog, ijedtükben elfordulnak azoktól a dolgoktól, amik szembesíthetik őt azzal, hogy nincs igaza, és soha nem is volt. Szorongva próbálunk magabiztosságot hazudni a környezetünknek; tapasztalat nélküli gyerekek váltak méltóság nélküli felnőttek példaképeivé a színpadon. Az emberek elkeseredetten próbálják kifordítani a világot magából, kevés sikerrel és sok frusztrációval.

Összeszedtem 21 olyan dolgot, ami az utóbbi évtizedekben berobbant közénk és természetessé vált, valamint 21 olyat, amit hiányolok. A 21 újdonsággal már megismerkedhettetek, most következzen az a 21 dolog, ami a legjobban hiányzik.

1. Kölcsönösség

A viszonzás nem csak kihalófélben van, de sokszor eszünkbe sem jut. Mindig tárgyakhoz kötjük, leragadtunk ott, hogy ha valaki kölcsönad egy tollat vagy egy öngyújtót, akkor azt vissza kell adni, pedig vannak sokkal fájóbb dolgok is, mint egy behúzott toll vagy egy öngyújtó. Például, párkapcsolatban kimondottan fájdalmas tud lenni, ha valakinek annyit jelent ez a fogalom, hogy én szerepelek, a másik meg alkalmazkodjon. Nagyon sokszor hallani, hogy nincs normális fiú/lány, de azt már kevesebbszer, hogy egy ember arról beszél, ő maga mit tudna beletenni egy párkapcsolatba. 

Beszélgettél már suli kedvence lánnyal, aki ráadásul tisztában van azzal, hogy futnak utána? Én igen. Menő ügyvéd lánya volt, megkapott mindent, és mindenkit. Az emberekhez való hozzáállását viszont jól tükrözi, hogy amikor rákérdeztem, hogy hogyan alakultak ki a párkapcsolatai, azt válaszolta, hogy megkérdezte, hogy mizujs, hogy van, a többi meg jött magától. Megkérdeztem azt is, milyen témát szokott bedobni, amikor először találkozik egy sráccal, és példaképpen felhoztam 5-6 témát, amit én szoktam. Ő semmit. Nehéz átadni az embereknek, mire gondolok akkor, amikor azt írom, hogy a jellemző párkapcsolati minta az, hogy az egyik szerepel, a másik meg alkalmazkodik, ő tökéletes példa erre.

(Van, akinek 32 év sem elég rájönni, hogy a kommunikációs problémák benne vannak, nem a másikban.)

2. Felelősség

A 21. századi ember felelősségtudatát két dolog tükrözi kristálytisztán:

a svájcifrank-hitelek, és a lesz ami lesz-szülők.

Mert hát lesz ami lesz, igaz? Egyszer úgyis meghalunk, minek felelősséget vállalni? Több ez, mint olcsó nihilizmus. Ez a felelőtlenség. Majd visszafizetjük valahogy! Majd a gyerek megváltoztatja a pasit! Majd jobb életem lesz valahogy! Aztán, ha nem, akkor jöhet az úgy hozta az élet, a sors keze, meg az olyan helyzetbe kerültem, hogy muszáj volt. Nem tudok átutazni a városon úgy, hogy a buszon, a metrón, a HÉV-en ne legyen legalább egy olyan ember, aki telefonál, és mások hibáiról beszél fennhangon. Olyat, aki arról beszél, hogy elrontott valamit, nagyon ritkán hallani, mások hibáit viszont imádják az emberek kihangsúlyozni, hiszen az leveszi a felelősséget a vállukról. Ha nem tudsz gyereket nevelni, az is megoldható! Majd a tanár, a világ, meg az élet, meg a társadalom, meg a többiek, meg a rendszer, meg a sors, végül pedig a gyerek elviszi helyetted a balhét, ezekre sokkal könnyebb fogni, mint kimondani, hogy hát, ez bizony nekem nem megy.

Mindenáron el akarjuk kerülni azt, hogy magunkra vállaljuk a felelősséget. Mennyivel kényelmesebb, ha máson van! Ha online ismerkedsz valakivel, szimpatikussá válik, de félsz a találkozótól, mennyivel egyszerűbb behisztizni, hogy ő ne akarjon találkozni! Így elkerülhető az, hogy kimondd, hogy valójában te félsz attól, hogy csalódást okozol. 

(,,Amíg nem ismersz, ne ítélkezz!" Nehogy már kiderüljön, hogy egy felelőtlen ribanc vagy, akit húszévesen teherbe ejtettek és otthagytak!)

Az emberek valami olyat használnak fel annak érdekében, hogy elkerüljék a felelősségvállalást, ami az életük minden más területéből már kihalt.

3. Tettvágy, elhivatottság

A 21. századi ember mottója: ne kelljen csinálni semmit, de kapjak érte valamit! És ha az a valami esetleg kevés, akkor felháborodva ordít, dühöng.

Az egyik áruházlánc már azzal fenyegetőzik, hogy hétfőnként nem nyit ki, mert nem találnak árufeltöltőt, bolti eladót, főleg vidéken. Lakóparkok átadása csúszik hónapokat, éveket, mert a kivitelező nem talál építőmunkást napi 15 ezer forintért. Minden tech-cég informatikushiánnyal küzd, annak ellenére, hogy programnyelvek ismeretével, speciális tudással szó szerint milliókat lehet keresni.

Mindeközben valahogy mindenkinek van legalább egy felnőtt, munkanélküli ismerőse. A 21. század emberei: akik nem akarnak dolgozni, nem akarnak tanulni, de elvárják a luxus életszínvonalat, és a leghangosabban sírnak, ha valami félresiklott az életükben. Soha nem volt ennyi semmirekellő, elkallódott, életunt felnőtt, és csodálkozunk, hogy százezres látogatottsága van a motivációs oldalaknak! Az elhivatottság és a tettrekészség hiánya tipikusan olyan, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni; hiszen még mindig van egy felső réteg, akik azzal foglalkoznak, amit szeretnek, a hosszas gondolkodásukat cselekvés is követi, lelkesedéssel vetik bele magukat a saját elméjükből kipattant dolgokba; csak éppen egyre szűkül ezeknek az embereknek az aránya.

4. Előrelátás, jövőkép

Ennek a hiányát egyre többször fejezem ki azzal, hogy valahogy. Az emberek ezt imádják! Majd megoldjuk, visszafizetjük, felneveljük, megjavítjuk, valahogy. 

Majd lesz valahogy. Ezzel nagyon egyszerű azonosulni! Erre nem lehet mit mondani, itt nincs vita! Nem mondhatod meg valakinek, hogy mennyire üres, elkeseredett, élettelen, és mennyire biztos vagy benne, hogy nem lesz sehogy! Többségbe kerültek azok, akiknek az élete majd lesz valahogy. Ha te tudod mit akarsz, kimondott céljaid vannak, kertes házat szeretnél férjestül-feleségestül, virágágyással és macskákkal, lehetőleg kussolj, és alkalmazkodj! Ez nem illik bele a majd lesz valahogy-emberek közé, kívülálló vagy, különösen akkor, ha látják rajtad, hogy elkezded megvalósítani. Nem csak volt egy jövőképed, de el is kezdett összeállni: micsoda szégyen!

Se a távoli jövőt, se a közeljövőt illetően nincs jövőképünk. Ma egy meglett, felnőtt ember megteheti, hogy egy másik meglett, felnőtt emberre rámászik, majd kisvártatva meggondolja magát, és azt mondja - bocsi, én nem úgy gondoltam! Nem akarok tőled többet! Ez többé már nem számít szórakozásnak, komolytalanságnak - a normális kapcsolatteremtés részévé vált, felnőtt emberek között.

5. Önismeret, reális önkép

Az, hogy a fiúk felhúzzák a szemöldöküket, mert Justin is felhúzza, a lányok meg pucsítanak a tükörben, mert a Pamela is pucsít, egy nagyon apró szelete annak, mennyire hiányzik az emberek önképéből a realitás. Azzal, hogy felidegesítjük magunkat a célozgatáson, hogy jajj, milyen kövér vagyok, még mindig csak a felszínt kapargatjuk, az emberek reális önképe ennél jóval mélyebbre van elásva.

Azt gondolom, ez a tíz évvel ezelőtti cikk mutatja meg igazán, mennyire mélyen tartunk jelenleg. Ha valakinek nincs kedve elolvasni, összegzem:

• adott egy analfabéta, vidéki alkalmi munkás férfi, aki havi 80 ezer forintot keres
• megpróbálkozott az írással: levelet írt az egyik autókereskedésnek, kézzel
• szeretne kihozni (nem megvenni, nem vásárolni, kihozni) egy 22 millió forintba kerülő, fekete, sötétített üveges, bőr üléses S-osztályos Mercedest, havi 30 ezer forint törlesztőrészlettel
• az autókereskedés tisztelettel válaszolt, és közölték vele, hogy 78 évre nem tudja megvenni részletre az autót, sőt, még találkozni is meghívták az úriembert.

2008-ban ez volt a helyzet, 2018-ban pedig megdöbbenünk, ha egy íróknak, bloggereknek fenntartott csoportban analfabéta emberek próbálkoznak költészettel, vagy regényírással.

Mi ezen a megdöbbentő? A 21. századi ember nem tudja, nem akarja, nem meri elhelyezni magát a társadalomban. Érettségivel akar annyi pénzt keresni, mint egy diplomás, és sopánkodik, panaszkodik, ha nem kapja meg! Helyesírás nélkül akar regényt írni, alkalmi munkával akar Mercedest, semmiért akar valamit. 2018 van, ébresztő! Azon kell megdöbbenni, ha valaki pontosan tudja, hol a helye, és annyit vár el a környezetétől, amit maga is nyújtani tud.

(Mindig csak az a kurva meló!)

Ide beilleszthetném a Mi folyik ott Gyöngyösön? című videót, de akkor végképp kifogynánk a következő pontból.

6. Türelem

Ez egy igazán mélyen érintő hiánycikk, ugyanis én sem bővelkedem benne. Sőt, kifejezetten türelmetlen vagyok.

A türelem hiánya viszont általában nem akkor üt vissza, amikor elindulsz gyalog a buszmegállóból, és két megálló között elhúz melletted a busz. Akkor sokkal jobban tud fájni, amikor például az türelmetlen, akivel ismerkedsz, és kb. a homlokára van írva, hogy nem is élvezi a társaságod, hanem végig árad belőle, hogy naaa, naaa, most akkor összejövünk, vagy lefekszünk, vagy mi lesz már? Mielőtt még valaki elkezdené nemekhez kötni, attól, hogy én csak lányokkal kapcsolatban tapasztaltam ezt, bizony, fiúk is viselkednek így szép számmal. Mindent azonnal akarunk, és ha nem azonnal jön, akkor már feszültséget érzünk.

7. Valóságérzet

A valóságérzet hiányát mi sem mutatja jobban, mint hogy jobban pörög a drogpiac, mint valaha. Az emberek imádnak inni, szívni, belemerülni a telefonjaikba. Persze, egy könyv olvasása is hasonlóan kiszakít a valóságból, de az ott szerzett élményeket legalább fel tudod használni később, ha visszatérsz. Jobb esetben nem veszi el a kedved a valóságtól, sőt, segít átérezni, átélni a valóságos élményeket, és fellelkesít, egy jó könyv legalábbis mindenképpen.

Ugyanez már nem mondható el a fűről, az alkoholról, vagy az okostelefonról. Nem a tapasztalatra vágyó tiniket szeretném oltani: természetes, hogy ki akartok próbálni mindent, és az is, hogy nem akartok lemaradni semmiről. Viszont, vannak olyan felnőttek, akik nem tudtak túllépni ezen a szinten, és továbbra is azzal töltik meg a napjaikat, hogy nyomkodják a telefont, betépnek vagy berúgnak.

A valóságérzet elvesztését sokszor összekötjük a VR-szemüvegekkel, és az ilyesmi játékokkal, programokkal. A virtuális valóság sokkal több, mint egy VR-szemüveg, és sokkal inkább átvette a hatalmat az életünk felett, mint amennyire ez most tudatosul bennünk. Ma már nem kell boldognak lenned - bőven elég, ha úgy teszel, mint aki boldog. Ma már nem kell kiöltöznöd, illedelmesen beszélned a pincérrel, elég ha lefényképezed az ételt, és az sem zavar senkit, ha a hónap többi napján te otthon a fazékból kanalazod a pörköltet, amit a szüleid főztek. Ma már nem kell jól érezned magad, miközben nyaralsz: elég lefotózni a helyet, és nyugodtan végigveszekedhetitek az egész nyaralást, az értéke megmarad. Ma már, ha valami csak a virtuális térben létezik, a valóságban nem, az nem veszít az értékéből, kivéve persze azok szemében, akik tudják, érzik, hogy miközben ezt nézik, van rajtuk egy VR-szemüveg. A VR-szemüveg ma már mindenkin ott van, és aki nem vesz erről tudomást, az simán bekajál bármit, amit az Insta-storyban, vagy a hírfolyamban lát, anélkül, hogy értelmezné - ezt nevezzük funkcionális analfabétának.

Gondolj bele: te is azt szoktad mondani, hogy mindjárt lemerülök, vagy már csak 10%-on vagyok, nem? Eszünkbe sem jut szétválasztani, hogy nem mi merülünk le, hanem a telefonunk, és nem az arcunk pirosodik be a kimerültségtől, hanem a 10% melletti szimbólum a képernyőn. Eggyé váltunk a kezünkben lévő telefonnal.

8. Barátság

Ha nem is törékenyebb, de egészen más lábakon áll meg egy barátság, mint korábban. Ma már kell a közös drámázás, a közös gyűlölködés, az emberek lelkes, közös taposása egy igazán szoros barátság kialakulásához. Ez annak köszönhetően alakult így, hogy a barátainkat is hasonló igényekkel válogatjuk meg, mint a társainkat: legyen normális, kedves, értelmes, vicces de tudjon komoly is lenni, jó fej, irányítsa a beszélgetést, lehetőleg ne kelljen mellette semmin gondolkodni. Az életre szóló barátságoknak leáldoztak, az iskolát, egyetemet követő, öt-tíz évig megmaradó barátságok nagyon különlegesek és ritkák.

9. Bizalom

A fokozatosan terjedő bizalomhiányt nem lehet elválasztani az érzéketlen, primitív gyereknevelési mintáktól. A bizalom az, aminek akkor kellene kialakulnia, amikor kisgyerekkorban elkezdesz vonzódni a szüleidhez, és észreveszed, hogy ez a vonzódás kölcsönös, ők is feltétel nélkül szeretnek téged. Ez a kapcsolat több sebből is vérzik, és ezek hiánya miatt hal ki a bizalom fokozatosan az emberekből. Akiben gyerekkorban nem alakult ki, ott már évek munkája lesz később felépíteni egy elmélyült bizalmat, de aki kalandvágyó vagy naiv, az megpróbálkozhat a női magazinok néhány hetes-hónapos OKJ-s bizalom-képzésével is.

10. Tartás, méltóság

Olyan nagy szavak ezek. Van tartása. Van méltósága. Hová tűnt az emberekből? Nem kell valami nagyon komoly bizonyítékra gondolni, bőven elég, ha szörfözünk egy kicsit a magyar YouTuberek között a challenge kulcsszóval. Találhatunk citromlé-ivást, volt aki 4 liter tejjel próbálkozott, az emberek egy vödör jeges vizet öntöttek a fejükre, de ha a Facebookra tévedünk, olyanba is belefuthatunk aki 200 like-ért széttört egy üvegpoharat a homlokán.

Akinek tartása, méltósága van, arra nem figyelnek. Az nem tud sztorizgatni, hogy kivel feküdt le, az nem tudja kitenni Instára a legújabb fashion- vagy beautyszemetet amit lenyelettek vele, az nem tudja a közösség értékes részének érezni magát. Mérlegelni kell, hogy mi éri meg: az elismerés, a figyelem, vagy a tartásod, a méltóságod. Egyre többen mondanak le az utóbbiról az előbbi javára.

11. Tekintet a többi emberre

Legtöbben teljesen analfabéták vagyunk azt illetően, hogy a másik mit miért, hogyan, milyen eszközökkel tesz.

Százezrek élnek illúzióban. Molnár Richárd, a Dózsa György úti baleset két halálos áldozatának gyilkosa, aki az összeroncsolódott másik autó mellett nyugodtan törölgette a vért fehér Mercerdeséről, mosolyogva szelfizik a Facebookon. Lájkolják? Persze, sokan. Eladja a barátnőjét, pénzért, áruba bocsájtja, hogy az emberek kiéljék rajta az elfojtott vágyaikat. Érdekli az embereket? Nem, hiszen ebből a pénzből a Seychelle-szigetekre mentek nyaralni, amiből népszerű Instagram-poszt lett. Curtis bevallotta, hogy megverte a barátnőjét. A Mario nevű énekes szintén árulja a saját feleségét, és ez mellett több fiatal lány életét is hasonló módon teszi tönkre, felfoghatatlanul. Érdekel valakit? Nem. Hiszen luxusautókban pózol, rengeteg pénz mutatkozik meg a videoklipjeiben.

Nem feltétlen kell a népszerűségért közönséges kurvát csinálni fiatal lányokból, vagy épp a társadból. Van egy népszerű tetováló, akik kidolgozta a tökéletes 21. századi marketingstratégiát: ő tetovál, a felesége pedig melltartóban-bugyiban, erős sminkben, kihívó képekkel a szalonba vonzza az embereket a Facebookon. Érdekel valakit, hogy az ő tetoválásai azért váltak népszerűvé, mert az emberek a felesége iránt kezdtek el szexuális vágyat érezni? Nem. Sikeres? Persze, legalábbis annak tűnik. Ez az a nő, aki szelfizett, miközben pánikrohama volt, a tetoválásra vágyakozók pedig kommentben siettek a segítségére, és egyszerűen

senki nem merte kimondani, vagy senkinek nem jutott eszébe, hogy pánikroham közben nem lehet szelfizni.

A 21. században, ha kilopsz hat ember zsebéből egy-egy pénztárcát százezer forinttal, és megosztod a Facebookon, hogy te 500.000 forintot felajánlottál egy kutyamenhelynek, az emberek odáig lesznek érted. A maradék százezerből pedig vehetsz magadnak valamit, amitől megfeledkezel arról, hogy hat ember életét keserítetted meg, és felkészít arra, hogy kiállj az emberek elé egy Facebook Liveban, és elmondd, mekkora király vagy.

Ennyire érzéketlenek vagy hülyék lennének az emberek? Nem. Ezek mögött a lájkok mögött nem csak tudatlanság vagy pszichopátia van. Egyszerűen ennyi olyan ember jár köztünk, akinek ugyanabban a helyzetben, ugyanabban a döntéskényszerben megérné mások életét tönkretenni, azért cserébe, hogy a sajátját százezrek kedveljék. Sokszor használom a nem tud, nem akar, nem mer felsorolást: itt egyértelműen arról van szó, hogy nem akarunk tekintettel lenni másokra. Nem akarunk, mert az a százezer kedvelő is ugyanaz a fake, romlott, gyenge ember, mint akit a videoklipekben, képeken, live-okban lát, és pontosan tudja, hogy az a pénz, az az elismertség, az a hírnév honnan származik, de nem akarja tudomásul venni.

12. Tudatosság

Szinte napra pontosan öt éve, 2013 februárjában kezdtem el dolgozni egy külvárosi műanyag- és játékgyártó raktárban. Kellett egy meló, akartam egy saját okostelefont, amibe két kártya fér. Az egyik vicces kedvű műszakvezető azzal szórakozott, hogy egyesével elküldte a munkatársakat a másik műszakvezetőhöz fájron-kulcsért. Amikor elmondta, hogy a fájron-kulcs nem létezik, szóval olyan, mint a kanyarfúró, vagy a reszelőzsír, elmosolyodtam, a sokadik ,,Józsi, hozd már ide a fájron-kulcsot!" után pedig már könnyesre nevettem magam, és persze a műszakvezető is.

Ez ott, akkor nagyon vicces volt, de ha belegondolunk, hogy az emberek többségét tömegével küldik el fájron-kulcsért nap mint nap, akkor már nem olyan vicces. Ráadásul, a reklámok azt mondják, hogy létezik fájron-kulcs, és most csak ennyibe kerül! (Sőt, fekete pénteken még ennyibe sem!) Elhisszük, hogy a fájron-kulcs boldoggá tesz, hogy ha megvesszük, akkor jobban érezzük magunkat, és ezredjére sem jövünk rá arra sem, hogy nem, és arra sem, hogy amit keresünk, az nem létezik. Ez persze szorosan összefügg az 5-ös ponttal: minél inkább eltér valakinek az énképe a realitástól, annál fogékonyabb arra, hogy vásároljon. Ha valakinek pozitív irányba, akkor azért (Mert megérdemled!), ha valaki negatív önértékeléssel rendelkezik, akkor pedig azért. (Itt vagyok önmagam!).

13. Tisztelet

A 21. században már nincs tisztelet. Ma már riszpekt van. Riszpekt akkor, ha kihozol egy kutyát egy égő házból, és feldobod Instára. Riszpekt, ha 600 ezret keresel havonta, riszpekt, ha új kocsit vettél, riszpekt, ha valami látványosat, vakmerőt csináltál.

A riszpekt más, mint a tisztelet. Félünk tisztelni. A riszpekt az akkor jár, ha te valami olyat csinálsz, ami tuti, hogy másoknak is bejön! Ha fennáll a veszélye, hogy a riszpekt tárgya csak nekem jön be, ott kezdődik a tisztelet. Tisztelni nem csak félünk, de hülyék is vagyunk hozzá: a tapasztalat iránti tiszteletet például azért engedtük el, mert hát minek tisztelni az időseket, a kor nem érdem, hanem állapot! Utóbbi tényleg igaz, de nem is a koráért kell tisztelni egy idős embert, hanem, azért, ha olyan dolgokon ment keresztül, amitől te már rég felkötötted volna magad, ő pedig itt jár köztünk, él, és nevetgél. Mi pedig leragadunk annál, hogy ha a koráért nem kell tisztelni, akkor bizonyára semmi másért sem érdemelhet tiszteletet.

A legutóbbi bejegyzésem alá írt egy lány, hogy tisztel engem azért, amiért reálisan, kritikusan látom az egész életet. Ez nem csak azért esett jól, mert nekem szólt, hanem, mert ebből érződött, hogy ez nem riszpekt, hanem valóban tisztelet.

14. Harmónia

(Forrás: Pinterest)

Az önmagával és környezetével harmóniában lévő ember nem kap figyelmet. Nem veszik észre. Egy olyan társaságban, ahol átlagos testalkatú lányok zuhannak depresszióba, és szép, fiatal lányok rettegnek attól, hogy nem fognak tetszeni eléggé a fiúknak; egy önmagában harmóniával lévő ember nem tud érvényesülni.

Képzeljük el, hogy a tanár a kezetekbe ad egy tárgyat, és kioszt egy feladatot, amit meg kell csinálnotok. Néhány ember érti a feladatot, a többiek viszont nem, de alig-alig szólnak egymáshoz, senki nem mer kérdezni. Egyszer csak odafordul hozzád valaki: te sem érted, hogy most mi van?

Ugye, hogy mekkora megkönnyebbülés?

Így már ketten nem tudjátok, hogy mit kell csinálni, ami sokkal jobb, mintha egyedül, külön-külön nem tudnátok, hogy mit kell csinálni. Nincs ez másképp a harmóniával sem, és ez a különcség-érzet még a legerősebbeket is képes kibillenteni a lelki egyensúlyából, akik alapvetően szeretik önmagukat.

15. Stílus

A divat a pasim. A vásárlás a terápiám. A stílus az életem. A divat a végzetem.

Emlékszünk erre a reklámra? A budapestiek biztos, hiszen az egyik pláza sokféle helyen hirdette magát ezekkel a szövegekkel, nem olyan régen.

Ez a négy mondat a mentálisan összeroncsolódott, ön- és emberismerettel alig rendelkező, párkapcsolati válsággal küzdő, élettelen, testképzavaros lánytömegnél annyira mélyen betalált, mint még semmi más. Annyira mélyen, hogy divattervezők, közéleti személyiségek is felemelték a hangjukat ellene. Ha szociopata lennék, és nekem kellene reklámozni egy plázát, vagy egy ruhaboltot, én is ugyanígy reklámoznám, ennél jobbat nem lehet kitalálni.

Az igazság az, hogy az embereknek nincsen stílusuk.

Mindenki jól jegyezze meg:

akinek van stílusa, az egy turkálóból is úgy fel tud öltözni, hogy utánafordulsz; akinek nincs, az az Andrássy úti vásárlókörutat követően is közönséges marad.

Én is vettem már turkálóban pár ezer forintért olyan Zara szövetkabátot, hogy nehezen hittem el. Akinek tényleg van stílusa, az ekkora szerencse nélkül is megoldja, hogy mások random, levetett ruháiból kifutóképes legyen. Testalkattól függetlenül! Akinek nincs, annak a kifutómodellek boltjaiból sem sikerül. Utóbbival sokkal gyakrabban találkozom.

16. Személyes kommunikáció

Az emberek az okostelefonnak köszönhetően írásba öntötték azt a teljesítményt, amit egy első találkozón, vagy személyesen is nyújtanak. Beszéljenek helyettem a képek!

(Feljön egy beszélgetős oldalra, de nincs kedve írni. 24 éves nő.)

(Ez volt az előzménye.)

(Ő is 24 éves. Azt mondták, próbálkozzak idősebbekkel, ők szeretnek beszélgetni. Vajon élőben hány perc alatt kaptam volna agyfaszt?)

17. Önálló gondolatok

Ha tetszett a hasonlat a nehéz feladatról és a tanácstalan osztálytársakról, elképzelheted még egyszer. Önálló gondolatok nélkül élheted ma a legkényelmesebb életet. Így van a legnagyobb esélyed beilleszkedni a társadalomba, így van a legnagyobb esélyed, hogy megértsenek az emberek, így érezheted a leginkább azt, hogy elfogadnak.

Van egy vizsga az egyetemen, az emberek 80%-a megbukik rajta. Megbeszélitek, hogy vizsga után elmentek kocsmázni, vajon ki hogyan érzi magát? Elmentek tízen. Ebből nyolc ember érzi azt, hogy de jó, hogy nem csak én buktam! Ketten pedig ugyan átmentetek, mégsem tudnak együtt örülni veletek a többiek. Az együttérzést, a megértést, a valahova tartozást azok érzik át igazán, akik megbuktak, hiszen ők vannak többségben, és az önálló gondolatok is hasonló érzést váltanak ki az emberekből. Te is ezt a szart nézed? Te is ezt a szart hordod? Te se tudod, mi akarsz lenni? Te is csak telózol, tanulsz, fekszel egész hétvégén? De jó, én is!

Aki még nem jár egyetemre, vagy más pályát választ, az képzeljen el egy disztópiát, ahol egy szétvert világban az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, és örülnek, ha látják, hogy te is ugyanolyan kiszolgáltatott vagy, ugyanolyan elveszettnek érzed magad. Rengeteg a magát farkasnak képzelő kis nyuszi, akiben túlteng a falkaösztön, és kétségbeesetten keresi a valahova-tartozást.

18. Udvarlás

Vagyunk egy páran, akik ezt a saját bőrünkön érezzük.

A türelemnél már céloztam arra, hogy hogyan vette át a felszedés az udvarlást, de azt gondolom, ez megér egy külön pontot.

Az első barátnőmet, akivel a leghosszabb ideig jártam, a negyedik találkozón csókoltam meg. Ez 2011-ben történt, nem a múlt században. Ő is furcsállta egy kicsit, hogy miért alakult így, de utólag mindketten úgy tudtunk visszatekinteni ezekre a hetekre, hogy nem tudta nem megmelengetni a szívünket. Részben bátortalan voltam, részben el akartam nyújtani a pillanatot, mert annyira jól éreztem magam vele. Egy kicsit nem mertem közelebb hajolni, egy kicsit nem akartam még közelebb hajolni. Bíztunk annyira egymásban, hogy a harmadik találkozó végén, amikor közelebb hajoltam, hiába csak az arcára adtam puszit, mindketten tudtuk, hogy lesz negyedik. És lett.

Kihalófélben vannak ezek az élmények. Kereslet nincs rá, és lassan már kínálat sem lesz. Nem lehet csajozni azzal, ha azt szeretném, hogy a leendő barátnőm hölgynek érezze magát mellettem. Azzal, ha kinyitom előtte az ajtót, ha felsegítem a kabátját, ha átkarolom, ha betakargatom. Nem kell az ágyba reggeli, nem kellenek a kreatív, romantikus meglepetések, nem kell a gyertyafényes közös fürdőzés, nem kell teleholdat vagy hullócsillagot nézni, nem kell az, hogy megkérdezzék, fázol-e, nem kellenek a hétköznapi figyelmességek. Ki mond ma olyat, hogy fontos neki, hogy a másik mennyire figyelmes, mennyire valósítja meg valóban a céljait, mennyire megfontolt, mennyire lelkes? A megfontolt vagy a lelkes teljesen kikopott a szótárunkból, és senkit nem érdekel a többi olyan tulajdonság sem, ami arra enged következtetni, hogy a kapcsolat közben esetleg te ilyen dolgokat kezdeményezel.

Ez több szempontból is érthető: egyrészt, ezeket a gesztusokat azok is magukévá tették, akik kizárólag ezektől várják azt, hogy majd az illető az ágyukba hullik, és amúgy a meglátásaikkal, dumájukkal, személyiségükkel, életvitelükkel nem tudják levenni a lábukról az adott lányt, szóval nem meglepő, hogy elkezdték a bénákhoz, lúzerekhez kötni a fenti hozzáállást. Másrészt pedig azok a lányok, akik amúgy erre vágynának, mindenhol azt látják maguk körül, hogy az olyan lányok kelendőek, akik úgy fekszenek alá mindenkinek, mint egy autószerelő a kocsik alá, és az sem baj, ha kiállhatatlanok, hisztisek - mindig be lehet fogni a szájukat egy tíz-húszezres vásárlással.

Én lennék a legjobban meglepve, ha ez a folyamat megváltozna a 21. század hátralevő részében.

19. Példaképek

A 21. századra a szülő végleg elveszítette példakép-jellegét. A gyerekek ma már nem felnőttek akarnak lenni. A gyerekek huszonévesek akarnak lenni, és nem a szüleik életét akarják élni, hanem a bátyjuk, nővérük életét. Régen csak az ő ruháikat akarták hordani, az ő chipsükből akartak enni, de ez mellett a szülő mutatta a példát. Ma a huszonévesek mutatják, ők azok, akik úgy tűnnek, mintha a semmiért kapnának valamit, és ez a meghatározó, ez visz mindent, hiszen ezzel szemben a szülő leterhelt, fáradt, sokat dolgozik.

Eljött a vesztesek ideje. A Majkáké, a Lévai Adrienneké, a Vajna Timiké, akik egy látványos, tömegeket érdeklő versenyen veszítettek, majd az ezt követő hisztiből felépítettek egy tömeges rajongótábort. A 21. századi tömegember semmivel nem tud jobban azonosulni, mint a vesztesekkel, hiszen maga is egy vesztes, és kell neki egy vezető, aki megmutatja, hogy bizony, vesztesek is tűnhetnek úgy, mint akik boldogok.

Az előző bejegyzésemhez érkezett egy olyan hozzászólás Facebookon, hogy minden egyes pont megérne egy-egy posztot. Úgy döntöttem, hogy a példaképek hiánya valóban megér, ezért nem is írok ide többet, ebben a posztban bővebben elolvashatjátok, mit gondolok a jövő példaképeiről.

20. Vitakultúra

Régen is voltak primitív emberek, de az, hogy felnőtt emberek úgy érvelnek, mint egy ötéves kisgyerek, akinek elvették a nyalókáját, azért ennyire nem volt jellemző. Az emberek általában nem azzal vitatkoznak, amit mondasz, hanem a személyeddel, személyeskedéssel, kommunikációs zsákutcákkal próbálják kétségbeesetten védeni azt az igazukat, ami általában nincs, csak kényelmetlen lenne beismerni.

(Ez a kép annyira kifejező, hogy muszáj vagyok még egyszer betenni!)

21.Anya- és apaszerep

Ennek a listának a végére is egy olyan pontot hagytam, ami jól összefoglalja a fenti húsz hiányosságot.

A 21. században konzervatívnak lenni szívás. Nem csak azért, mert mindenféle politikai játékkal mocskolták be ezt a kifejezést, hanem azért is, mert egy olyan időszakot élünk, ahol konzervatívnak lenni egy lázadást jelent, és ez a világtörténelem első olyan időszaka, amikor

a fiatalok jellemzően nem lázadnak.

Soha nem volt még ilyen. A fiatalok mindig lázadtak valami ellen, most pedig nem. Nincs kedvük. Nem akarnak. Jó nekik az, amit készen kapnak, kényelmes.

Bármennyire népszerű vélemény, konzervatívnak lenni nem azt jelenti, hogy a konyhába parancsolom az asszonyt, miközben meccset nézek sörrel a kezemben a kanapén, és böfögök. Egyedül élek évek óta, nem esik nehezemre főzni, mosni, takarítani. Azon sem sértődök meg, ha eközben a leendő barátnőm szerelné össze az ikeás polcot; nem érezném kevesebbnek magam emiatt. Nem ragaszkodom görcsösen a szerepekhez, de vannak olyan dolgok, amiket nem tudok elengedni.

Nem tudom elengedni a beszélgetést a gyerekekkel. Nem tudom elfogadni, hogy egy teljes generáció küzd azzal, hogy képes hülyét csinálni magából a valahova tartozásért, mert a szüleik nem biztosítják nekik ezt az érzést. Nem tudom elfogadni, hogy lányok százezrei nőnek fel azzal az érzéssel, hogy nem kellenek senkinek, mert az anyjuk egész nap lustul, néha rágyújt, utasítgat, követelőzik, nyomja a Farmeramát meg az ostoba online játékokat, és az egyetlen kikötése, hogy a lány 5-öst hozzon haza - eközben az sem zavarja, ha szorong, alvászavara van, fél az emberektől, vagy épp rossz társaságba kerül. Nem tudom elfogadni azt, hogy egy gyereket nyűgként kezelnek a saját szülei, ezáltal feleslegesnek érzi magát és befekszik mindenki alá, vagy épp sajnáltatja magát, amíg ki nem durran az önsajnálatlufi. Hiszek abban, hogy az önmegvalósítás az, amikor a 21. századi ember rájön arra, hogy össze lehet egyeztetni a karriert a családdal, ha mindkét tevékenységet szívvel-lélekkel végzed, és az önmegvalósítás nem az, amikor egyikről lemondasz a másik javára. A család esetében persze nehezebb megvalósítani magad, hiszen ez emberismeretet, kompromisszumkészséget, elhivatottságot igényel, és még legalább tíz olyan pontot, amit fent olvashattatok, a párválasztástól kezdve egészen a gyereknevelésig.

Amikor szóba került, hogy megírom ezt a cikket, felvetődött, hogy az egyik pont a hűség legyen. Nem fért be a 21-be. Cserébe kaptok egy képet egy lányról, aki szerint a hűség a legfontosabb!

A 21. század nagykorú lett. Én pedig lázadok ellene, és borzalmasan magányosnak érzem magam ezzel.