Nagyra nőtt a MyVip-generáció

A vasárnap nem csak a választás miatt volt különleges nap. Pontosan tizenkét évvel korábban, 2006. április 8-án kezdte meg működését a legnagyobb magyar fejlesztésű közösségi oldal, a MyVip. Az iWiW akkor már évek óta üzemelt, de kevésbé tudta megszólítani a fiatalokat, mint a MyVip, ami néhány nap alatt berobbant az iskolákba. Kilenc nappal az indulást követően százezren, az aktuális tanév végére pedig több mint hatszázezren regisztráltak az oldalra, ami jól jelzi, mekkora igénye volt a fiatalabbaknak is egy saját, iWiW-szerű közösségi térre. Egyik oldalra sem regisztráltam, de a barátaimon, iskolatársaimon keresztül gyakran beleláttam, hogyan működnek, és kellemes nosztalgiával tölt el, ha eszembe jutnak, és visszagondolok a 2000-es évek végére.

A MyVip indulása óta az általános iskolásokból felnőttek, a 18 évesekből 30 évesek lettek. Amikor arról beszéltem, hogy valaki, aki azt állítja magáról, hogy érettebb a koránál, miért nem érettebb a koránál, megemlítettem, hogy szerintem az ember személyisége a 18-23, vagy a 20-25 éves kor közötti 5-7 évben változik a legnagyobb mértékben élete során. Viszont, ha visszagondolok a MyVipre, ez erősen megkérdőjelezhető: biztos, hogy ebben az 5-7 évben annyit változna mindenki? Biztos, hogy ezt a legtöbb emberre rá lehet húzni?

Minden embernek gáz fiatalkora volt, mégis furcsa belegondolni, hogy a korabeli Tinderen, a MyVip-randin Rihannás oldalrafésült frufruval, vagy szőke melírcsikos hajjal pózoló lányok ugyanazok a jelenlegi harmincas anyukák, akik az utcán tologatják a babakocsit. Abba is furcsa belegondolni, hogy a MissMyVip szépségverseny helyezettjei most éppen fürdetik a gyereket így hétfő este, miközben kint meg szalad a konyha. Na jó, mielőtt megkapnám, hogy az idealizmusom kezd átmenni szexizmusba, leegyszerűsítem a dolgot: hiába tudatosítom magamban, hogy a személyiség fejleszthető, és fiatalkorban sokat fejlődik, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy azok a gyerekek abban a szerepben ma ezek az emberek ebben a szerepben. Lehet, hogy én vagyok hibásan bekötve, lehet, hogy az én fejemből hiányzik az a kapcsoló, ami ilyenkor kattan, de nekem valamiért iszonyú nehéz összekötni a MyVip-randit a jól működő házassággal, a Miss MyVipet pedig a felelősségteljes gyerekneveléssel. Különösen úgy, hogy a környezetemben több házasság végződik válással, mint amennyi összekötve marad, és utóbbiak közül is rengeteg a romlott; és úgy, hogy rendszeresen látok az utcán olyat, hogy a telefonozó nő ijedten néz fel a képernyőről, és keresi a gyerekét, aki eközben az út közepén rohangál. Én is fent voltam Tinderen, pedig jellemzően komoly kapcsolatra vágytam, és én is pózoltam tükörben, aztán mégis értékes felnőtt lett belőlem, de valamiért, ha a MyVipre gondolok vissza, ezt másokról különösen nehéz elképzelnem.

Eltelt tizenkét év, és rengeteg érvet tudok felsorakoztatni amellett, hogy nem változott semmi. Mármint, nyilván változtak látványos dolgok, van, aki azóta megházasodott, van, aki szült, a lányok mellei megnőttek, a fiúk kigyúrták magukat, őszülés, hajhullás, anti-ageing krémek, és a többi, de úgy értem, lényegében nem változott semmi. Ugyanaz a megfelelési kényszer, ugyanaz a figyelemhiány, ugyanaz az egy dolog jellemzi az embereket 2018-ban is, mint 2006-ban: kényszeresen kiváltani az emberekből valamit, és mindenáron kattintást, visszajelzést generálni saját magunkra. Ugye megfelelek? Ugye ezt most jól csináltam? Ugye észrevesztek? Ugye szerettek? Bár a MyVipen még nem volt lájkolás, a szépségem, a gyönyörűm, meg a bestem-jellegű hozzászólások már akkor is százával ömöltek a tinilányok képei alá, akik valójában nap mint nap összevesztek egymással. Akkor is tömve voltak a plázák, akkor is mindenki a korszak legmenőbb telefonját akarta, akkor is figyelemre méltónak számított az ivás-cigizés-cuccozás az iskolákban, különösen úgy, hogy akkor még sehol nem volt az egészséges életmód, mint divat. Azóta kicsit több pláza nyílt meg, teret hódított az Apple, háttérbe szorultak a ,,hagyományos" drogok a szintetikussal szemben, de ami a hozzáállást illeti, nem változott semmi.

Mi lett tizenkét év alatt a MyVip-celebekkel? Hogyan állhatják meg a helyüket harmincasként? Mivel töltik a napjaikat, mivel foglalkoznak, milyen lifestyle, amit élnek? Hasonlót, mint Vajna Timié? Hasonlót, mint Majkáé? Ami az akkori sztárokat illeti, változatos a paletta: Kelemen Anna tizenkét év elteltével is olcsón adja magát, SP-ből fotóművész lett, a No Thanx frontembere, Erik pedig egy-két éve az X-faktorban égette magát. Az éneklés már nem megy neki annyira, mint régen, de azt azért el kell ismerni, hogy jó húzás volt, amikor 19 évesen összejött a nála 9 évvel idősebb műsorvezetővel, Kisóval. El tudjuk képzelni, például Hirot egy nála 9 évvel idősebb nő oldalán? Essemmet egy harmincas nővel? Mr. Bustát egy negyvenessel? A popsztárok mindig is a tapasztalatlan kislányok figyelmét keresték, és a 2000-es években is kirívónak számított Erik esete, de legalább volt egy olyan párunk, amilyen most elképzelhetetlen abban a celebvilágban, ahol Darai Andrea semmittevése számít lifestyle-etalonnak Kasza Tibi mellett.

Valami mégis változott. Kisót felváltotta Manker. Ma már műsort vezetni se kell ahhoz, hogy a lányok olyanok akarjanak lenni, mint ő - sőt, valójában nem is kell tennie semmit, elég annyi, ha érdekből a megfelelő férfival jár. A 100 forintos Zöld Pardonos koncerteket felváltották az 1000 forintos Peaches-bulik - ma már nem kell jól érezni magad ahhoz, hogy a többiek azt lássák, hogy te Las Vegasban bulizol. A 2000-es éveket felváltották a 2010-es évek, ami sok szempontból ugyanaz, de más szempontokból mégis teljesen más. A legnagyobb változás az emberekben talán az, hogy a 2000-es években még valamilyennek kellett lenni a sztársághoz, ma pedig elég valamilyennek tűnni, és senkit nem fog érdekelni, ha valójában nem az vagy, aki a képernyőn. Akkor még úgy tűnt, hogy a sztárok diktálják nekünk a divatot, mostanra pedig ez megfordult: a divat termeli ki a sztárokat. Az imidzs építése az Instára korlátozódott, a koncertek, sportesemények, film- és sorozatszerepek már elkezdtek háttérbe szorulni.

Ami az én környezetemet illeti, azok, akiknek az volt a céljuk, hogy a menők közé tartozzanak mind MyVipen, mind az osztályban, többségében elkezdtek kiégni az elmúlt tizenkét évben, és különösen az utóbbi években nagyon jól haladnak. Jellemző a drog- és társfüggőség, a romlott párkapcsolatban való tengődés évekig, a munkanélküliség vagy a hostess-munka, és az igényesség mögé rejtett igénytelenség, hiszen a rendetlen szobát nem lehet alapozóval eltakarni. És, hogy mit hoz a jövő? Aki a külsejéből élt, aki a megjelenésének köszönhette a párkapcsolatát, a megélhetését, a jólétét, az őt körülvevő figyelmet, annak régen sem tartott sokáig a karrierje, és hiába röpködnek az évtizedek, meg az anti-ageing krémek, azt gondolom, ez így is marad.

Márkákra, szemöldökökre, rúzsokra, műszempillára továbbra sem lehet egy teljes életet felépíteni, ezeknek az értéke ma is addig tart, amíg a célközönség megkívánja. Cipőkre, telefonokra, poharas kávéra, vagy közösségi oldalakra szintén nem, hiszen ezek továbbra is attól függenek, lájkolja-e a környezeted, vagy nem. Egy magára kicsit is adó munkahelyen a flegma viselkedés, az egymás megalázása nem menő, szóval, amivel az iskolában tiszteletet lehetett kivívni, az később a munkád elvesztését jelentheti. A picsaharc, vagy a hangos, erőltetett vihogás, ami a teremben meg a folyosón még megállta a helyét, az a legtöbb munkahelyen már szánalmat vált ki, és tíz év múlva az sem fog érdekelni senkit, hogy min mentél keresztül. Azt gondolom, hogy az a generáció, akinek a MyVip egy meghatározó iskolai élménye volt, most, tizenkét év elteltével kezd elérkezni abba a korba, amikor már nem lesz a semmiből valami, amikor már tudni kellene, mit akar az ember, amikor háttérbe szorul a smink, meg az outfit, és előtérbe kerül az, hogy mit tudsz egyedül, valójában, face to face nyújtani.

Ebbe a korba már nem küldenek meghívót, akiket pedig akkor nem vettünk észre, lehet, hogy tizenkét év elteltével már nem hajkurásszák a boldogságot, hanem a boldogság hajkurássza őket. Azok a dolgok pedig, amik MyVipen a népszerűséget jelentették, pont annyira maradtak értékesek, használhatóak 2018-ra, mint a Tokio Hotel.



Van véleményed? Eszedbe jutott valami? Szólj hozzá bátran itt, vagy a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán!