A harmadik sosem hibás

Érdekes dolog a megcsalás. Miközben a közéleti szereplők rommá csalják egymást, nem kelti fel a figyelmünket, de ismerősök, barátok között még mindig felkapja rá a fejét az ember. Ilyenkor általában a megcsalt fél a leghangosabb, és gyakran elköveti azt a hibát, hogy

leveszi a felelősséget az exe válláról,

ami egyébként egy életen át rajtamarad. Hiszen a csalfaságra való hajlam nem olyan, mint az, hogy az ágy mellett hagyod a zoknidat, erről nem lehet csak úgy leszokni. Vannak persze ennek durvább változatai is; azon se kell meglepődni, ha elkezdi mentegetni a megcsaló felet, netán visszafogadja. Elég sok tévhit övezi a megcsalást, ezek közül fogok lebontani néhányat.

Ki fog megcsalni?

Nyilván, ha ezt előre lehetne tudni, nem lennének megcsalások. Viszont rengetegen kötik nemhez, korhoz, szépséghez tévesen, de még a személyiség összetettségéhez, a kapcsolat minőségéhez és a könnyűvérűségéhez sincs az égvilágon semmi köze annak, hogy hűséges lesz-e a társad. A korábbi partnerek számához már inkább, de nem úgy, ahogy először gondolnád.

Mondom ezt úgy, hogy hosszú évekig én is abban a hitben éltem, hogy a nők csalfábbak. Nehogy ezt gondoljuk, férfiak között is ugyanúgy lehetnek hűtlenek, viszont mivel kevesen ismerkedünk egyszerre mindkét nemmel, ezért hajlamosak vagyunk csak azt a nemet észrevenni, ami iránt érdeklődünk. Korhoz is hiba lenne kötni, egy felelőtlen tini és egy házas harmincas is ugyanannyi eséllyel léphet félre, nem ezen múlik. Ahhoz mondjuk már elég csőlátásúnak kell lenni, hogy valaki azt higgye, hogy a szép emberek hamarabb csalják meg a másikat, de mivel sokan gondolják úgy, hogy a szépeknek több lehetőség adott, ezt is fontosnak tartom kizárni.

A legrosszabb kapcsolatban is előfordul, hogy a felek hűségesek egymáshoz a sok veszekedés ellenére; a legjobb kapcsolatban is előfordulhat megcsalás. Ezért kár lenne magunkat hibáztatni, ha a másik fél nem volt hozzánk hűséges, annak semmi köze ahhoz, hogy mi mit tudtunk nyújtani neki.

Akkor ki nem fog megcsalni?

Sokan esküsznek a partnerek számára. Aki már sok emberrel lefeküdt, sokszor odadobta magát, könnyen kapható, az hajlamosabb a megcsalásra - mondják néhányan. (Egyébként aki párkapcsolatban él, az többet szexel, mint aki váltogatja a partnereit.) Az igazság viszont az, hogy aki már sokat látott, tapasztalt, annak kevésbé keltheti fel az érdeklődését a szex és a testiség, annyira már nem lehet felhívni ezzel a figyelmét. Viszont aki fiatalon házasodott, vagy tiniként kezdett bele több éves párkapcsolatba, azt sokszor szétveti a kíváncsiság, hogy vajon milyen lehet mással, és fogékonyabb lehet rá.

Kevésbé hajlamosabbak a megcsalásra azok is, akik elégedettek magukkal. Aki ki van békülve önmagával, tisztán látja az erényeit-hátrányait, az nem vágyik plusz visszajelzésre, ami az egyik legközönségesebb kifogás szokott lenni. Egy önbecsüléssel rendelkező ember, akinek van tartása, nem akarja ilyesmivel beszennyezni a lelkiismeretét, és már csak azért sem teszi meg, hogy ne kelljen elmondania magáról, hogy hűtlen volt. Árulkodó az is, ha valaki bátran felvállalja a konfliktusokat. Egy ilyen ember szinte biztos, hogy szakítani fog, ha eljut arra a pontra, hogy már úgy érzi, nem éri meg közösen dolgozni tovább a kapcsolaton, nem egy másik emberhez menekül. Jó konfliktuskezeléssel megáldott ember ritkán megy bele kalandokba, mielőtt szakítana.
A legfontosabb mégis az elv. Egy elv-vezérelt gondolkodású ember legtöbbször az elvei szerint is fog cselekedni. Aki az élet más területein is elvek mentén cselekszik, nem csak a hálószobában, az jóval kisebb eséllyel fog belemenni, legyen bármennyi lehetősége. Így fordulhat elő, hogy olyanok, akik korábban barátság extrákkal kapcsolatban voltak, egy komoly kapcsolatban hűségesek maradnak a társukhoz. Az elveik szerint ami egyedül belefér, az egy kapcsolatban nem fér bele. Náluk rátesz az is, amit fent írtam: akinek már volt lehetősége hosszabb ideig szabadon lefeküdni más emberekkel egyedülállóként, annak egy kapcsolatban már nehezebb lesz felkelteni a vágyait kívülről.

Összességében elmondható, hogy a hajlamon van a hangsúly, és nem a körülményeken. Aki félre akar lépni, az nagyon könnyen meg fogja találni a lehetőséget rá, aki viszont nem akar, annak jöhet akár több lehetőség nap mint nap, akkor sem fog élni vele.

Miért hibás a megcsaló?
A legtöbben nem tudják megfogalmazni, miért is haragszanak a másikra, azon túl, mert megcsalt. Ez legtöbbször nem a levegőből jön, és mindig úgy történik meg, hogy előtte számtalan lehetősége lett volna szakítani. Persze, ez azzal jár, hogy elveszít egy biztos pontot az életéből, vagy felbomlik a házasság, de dühítő tud lenni, ha a másik nem vállalja fel az ezzel járó konfliktusokat, főleg úgy, ha egyébként így tünteti fel magát.

Másrészt, a legtöbb esetben a kaland nem repül csak úgy az ember szájába. Kifejezetten keresni kell hozzá a lehetőséget, nyilvánvaló szándékkal kell elmenni hozzá találkozókra, bulizni, vagy egyszerűen csak közösen iszogatni. Sem az alkohol, sem más drog nem kifogás; hiszen mindenki maga dönt úgy, hogy közösen fogyasztja a másikkal. Nem impulzív, hirtelen döntésekről van szó, hanem arról, hogy a másikban volt egy hajlam, valaki pedig élt ezzel a lehetőséggel. De amíg a harmadik fél - ha ő nincs kapcsolatban - semmilyen felelősséggel nem tartozik, addig a kapcsolatban lévő ember felelősséggel tartozik a kapcsolatáért. Ha a megcsalás közös ismerőssel történik, akkor a harmadik fél megbukhat, mint barát, és lehet rá haragudni, de a kapcsolat elromlásáért semmilyen felelőssége nincs, ezért kár is őt okolni az előzményekért.

Pedig nem igényelne sok gondolkodást, hogy valaki lebeszélje magát ezekről a lehetőségekről, illetve a keresésükről. A tiltott gyümölcs mindig édesebbnek tűnik, és sokszor tényleg csak azért akarja a másikat, mert nem kaphatja meg, egyébként ha egyedülálló lenne, észre sem venné. A megcsaló sokszor hasonlítja össze a harmadik felet a társával, de azt nem veszi figyelembe, hogy az ismerkedés, és a kapcsolat kezdeti szakasza mindig élménydúsabb, izgalmasabb, mint amikor már évek óta együtt éltek. Lehet, hogy a harmadikkal való ismerkedés igazából sokkal kevésbé izgalmas, mint amikor annak idején a társával ismerkedett meg, mégis annak tűnik, hiszen őt már évek óta jól ismeri, míg a harmadik folyamatosan újat mutat neki.


Mik a legközönségesebb kifogások?

• El voltam hanyagolva, nem kaptam elég megerősítést.
• Kellett a támasz. (Na ne mondd, tényleg?)
• Be voltam rúgva/tépve/szívva.
• A barátommal, barátnőmmel nem tudom elengedni magam/nem tudok bulizni.
• Az emberek komoly kapcsolatban lévő férfinak/nőnek ismertek meg, nem szakíthattam volna csak úgy. (Dehogynem. Most meg csalfának fognak ismerni, sokkal jobb.)

Mindig a megcsaló fél a vesztes. Nem csak az ösztönei ellen vesztett el egy harcot, de a három fél közül ő az egyetlen, aki ártott a másiknak, és akinek el kell számolnia a lelkiismeretével.

Az ex megszabadul egy csalfa embertől, és csak nyer a helyzettel, a harmadiknak pedig legrosszabb esetben is volt egy felejthető kalandja. A megcsalásra való hajlam viszont igényel némi pszichopátiát, ami később más társas kapcsolatoknál is gondot okozhat a megcsalónak; míg a másik két fél nem biztos, hogy kűzd ilyen problémával. Sokan takaróznak azzal, hogy emberek vagyunk, hibázunk, de pont az különböztet meg minket, embereket az állatoktól, hogy egyszerűen felül tudunk kerekedni az ösztöneinken. Ez teszi a megcsalást állati nagy hibává.