2018. május 13., vasárnap

Milyen érzés valóra váltani százezer fiatal lány álmait? [1/3]

Egy évvel ezelőtt, 2017. május 15-én egy fehér Mercedes kabrió 140-nel rohant bele egy Dózsa György úti buszmegállóba, miután összeütközött egy másik autóval. A balesetben két fiatal férfi meghalt, a Mercedes sofőrje viszont sértetlenül szállt ki, hogy aztán az áldozatok vérét törölgesse az autójáról. Ahogy a baleset híre terjedni kezdett, hamar kiderült, hogy a luxusautó sofőrje a 39 éves Molnár Richárd, aki a 2000-es évek eleje óta aktív tagja az alvilágnak, és korábban sokáig börtönben ült. Barátnője pedig a 23 éves Kálmán Szilvia, aki tinikorában rendszeresen részt vett szépségversenyeken, modellkedik, és akivel látványos luxuséletet élnek az Instán 89 ezer követő legnagyobb ámulatára.

A gázolás óta eltelt egy év, és lényegében nem változott semmi. Richárd azóta megcsalta Szilviát egy fitneszmodellel, akit a lány a nyílt utcán vert össze élő közvetítés közben, aztán ismét összejöttek, nyaraltak a Seychelle-szigeteken, utazgatnak és közvetítik az életüket. A sofőr néha bejárkál a bíróságra megmutatni magát, de egyébként a lifestyle nem változott: ruhák, táskák, napszemüvegek, művirág, tengerpart, hajók, autók, lájkok és hozzászólások töltik ki a mindennapjaikat, különösen Szilviáét. Adott tehát egy luxuskörülmények között élő börtönviselt ,,vállalkozó, üzletember”, akit olyan mértékben szétroncsolt a kokain, hogy szenvtelenül képes átélni egy kettős gyilkosságot, és mellette egy nő, aki már az iskolából is szépségversenyekre járkált, azóta pedig modellügynökségek ostromolják nap mint nap a testéért. Mi ez, ha nem life goal?

A polgárpukkasztásnak az a célja, hogy különböző érzéseket váltson ki a követőkből, és ezáltal megossza őket. Ha utálattal nézed, számukra az is nagyon jó, hiszen addig is lekötik az érzéseid és a figyelmed, ha pedig csodálattal, az szintén, hiszen ezzel már az értékrendedet is ők alakítják, és onnantól te is olyan akarsz lenni, mint ők. Szépségkirálynők, fitneszmodellek, Instagram-modellek, videoklipek szereplői, és olyan lányok, akik egyszerűbb úton élnek a testükből (escort, ,,táncos”, domina stb.) rendszeresen alkalmazzák a polgárpukkasztást oldaluk népszerűségének fenntartására, és vezetik az orruknál fogva a felszínen feszengve táncolni próbáló beauty- és lifestylegurukat. Gyerekként engem is irigység töltött volna el hasonló képek láttán, most viszont sokkal értékesebbnek tartom a saját, hétköznapinak tűnő életmódomat, mint amit a képeken látok. Ehhez nem kellett semmi mást tennem, mint a megfelelő kérdéseket feltenni magamnak, gondolkodni azon, hogy hogyan válhatnék hasonlóvá, és azon, hogy ami emögött a lifestyle mögött van, az megéri-e nekem, vagy sem. Ezeket a gondolatokat osztom meg veletek a következő három alkalommal. Elsőként az elismerésre vágyakozást, a kokain szerepét és a boldogsághajhászást veszem górcső alá, holnap a párkapcsolat minőségét és az esetleges gyerekvállalást vesézem ki megcsalásostul, luxusostul, érzelmestül; holnapután pedig további szerepeket részletezek, kérdéseket teszek fel, és elárulom, mi a legfontosabb lépcsőfok a life goaljaidhoz vezető úton, és azt is, hogy miért nem a képen szereplő kettős gyilkos és 300 eurós kurva luxuséletében látom a probléma gyökerét.

Forrás: Facebook

Lesznek olyan kérdéseim, amiknek a megválaszolásához inkább egy lány gondolataira lenne szükség, szóval fiúk-lányok hozzászólásait egyaránt várom itt, és a blog Facebook-oldalán is.


Az első és legfontosabb, hogy elválasszuk ettől az életmódtól a siker fogalmát. Amikor sikeres emberekről van szó, leggyakrabban a pénzzel, tárgyakkal, státuszszimbólumokkal azonosítjuk a sikerüket. Viszont ahhoz, hogy megértsd, amit írok, nem úgy kell feltenni a kérdést, hogy akarsz-e sikeres lenni – a kérdés inkább az, hogy akarsz-e sikeresnek tűnni néhány ezer fiatal lány számára. Akarod-e, hogy ezek a fiatal lányok, akikről írni fogok, azt gondolják rólad, hogy te sikeres vagy. Eléjük akarsz-e rakni egy olyan karaktert, ami nekik, az ő értékrendjük szerint a sikert jelképezi. Ha erre igen a válaszod, az azt jelenti, hogy nem mersz a saját értékítéleted szerint célokat kitűzni magad elé, újszerűt alkotni, gondolatokat megfogalmazni, mert egyáltalán nem is alakult ki saját értékítéleted, vagy nagyon gyenge. Annyira gyenge, hogy egy tengerpartos-segges, vagy autós-feszítős kép láttán azonnal összecsuklik, nemedtől függően, hiszen ezt sokan kedvelik, ez egy biztos választás, míg az közel sem biztos, hogy te önállóan ilyen népszerű lennél.

Szóval, ezt a lifestyle-t akarod, ezeket a lányokat szeretnéd ámulatba ejteni. Hát, jó, nézzük a feltételeket, hiszen van néhány dolog, ami elengedhetetlen hozzá. Ennek az életmódnak a legalapvetőbb feltétele, hogy ne becsüld magad. Semennyire. A legapróbb önbecsülés gátolni fog mindenben, amit ebben a három napban olvashatsz, ezért minél hamarabb megszabadulsz tőle, annál sikeresebb leszel! Két dolog fog még erősen akadályozni, a személyiség, és a jelentéstartalom. Minél összetettebb, igényesebb a személyiséged, annál esélytelenebbé válsz arra, hogy ilyen életet élhess, illetve, ha mindenben a jelentést, az értelmet keresed, az szintén nem segít hozzá. A lelkiismeretedet is félre kell dobnod, de ne aggódj! Ezektől nagyon egyszerű megszabadulni, ha mentálisan gyenge vagy és befolyásolható. Ebben a lifestyle-ban önmagadért nem fognak szeretni, odafigyelni rád, csak a testedért, és azért, ami rajta van, szóval az energiát, amit eddig a lelkierődbe fektettél, és amit a mások iránti irigységből nyertél, nyugodtan fordítsd a tested alakítására. Használati tárgy vagy, a tárgyaknak pedig nincs lelkük, csak alakjuk és hasznuk. Készülj fel, hogy hasonló szerepet fogsz betölteni, mint egy haszonállat, csak téged abrak helyett pénzzel, figyelemmel, lájkkal, ruhákkal és kokainnal fognak etetni, ha pedig megbetegszel, vagy meghízol, nem vágnak le, csak kidobnak és elfelejtenek.



Miért a legtökéletesebb kiegészítője ennek az életmódnak a kokain? Kevés olyan szer van, ami ekkora hatékonysággal roncsolja szét a személyiséged, ekkora hatékonysággal vonja le belőled azokat a tulajdonságaidat, amik emberré tesznek. Rövid ideig – kb. egy óráig – kirobbanó energiával tölt fel, segít talpon maradni az éjszakában, eufóriával, teljes elégedettségérzettel áraszt el, a legnagyobb királynak érzed magad, aki valaha lenni akartál. Csökken az alvásigényed és az étvágyad, modellek is előszeretettel fogyasztják a fotózások előtti időszakban, oldja a gátlásokat, elviselhetővé teszi a nyomást, ezzel pedig tévészereplők, közszereplők, színészek, sportolók kedvencévé vált. Amellett, hogy az élet császárának érzed magad tőle, ha ki tudod fizetni, annak is tűnsz, hiszen egy gramm körülbelül 20 ezer forint, aki igazán népszerű és menő akar maradni, annak pedig heti szinten százezreket kell költenie rá némi evés-ivás mellett. Egy élettelen ember úgy érezheti szívás után, hogy végre megtelt élettel, viszont, ha kiürül a szervezetből, ürességérzetet, depresszív tüneteket, elveszettség-érzetet, idegességet, sóvárgást, ,,kattogást” hagy maga után, amit újabb adaggal lehet enyhíteni. A drogok iPhone-ja erős lelki függőséget okoz, egy idő után ahhoz is szükség lesz egy-egy csíkra, hogy átlagosan érezd magad. Hosszú távon agresszívvá, személytelenné, érzéketlenné tesz, képtelenné válsz kezelni az érzéseidet, a dühöt, a haragot, megszokottá válik, ha öt percenként váltja egymást az ordibálás, a csend, a normális viselkedés, és a sírás. Ha függőként esel teherbe, a gyerek már eleve függőként fog a világra jönni.

A kokaintól tehát határozottnak tűnhetsz akkor is, ha belül egy szeretetéhes, bizonytalan kislány vagy, és segít abban, amire az utolsó általános iskolás éveid óta a legjobban vágysz: háttérbe szorítja, elnyomja a benned lévő érzéseket, évek alatt pedig kész szociopatát, pszichopatát farag belőled, aki már csak azt érez, amit ő maga akar. Tökéletes! Nem élsz át fájdalmat, de nehezebben élsz át élményeket is. Képzeld azt, hogy van egy Facebook-oldalad, amit az elején tíz-húsz ismerősöd kedvelt, és azt követően, hogy elkezdted megosztani a tartalmaidat, még néhány ember felfedezte, hogy jó az, amit csinálsz. Ennek a néhány embernek eleinte nagyon örülsz, hiszen azt látod, hogy szükségük van arra, amit te adni tudsz. Egy idő után sokan felkapnak, és százan, ezren, tízezren kezdik el kedvelni, amit mutatsz. Vajon ekkor is ugyanazt az élményt nyújtja, ha néhány ember kedvel? Nem, hiszen leértékelődik az élmény, és egyre több és több lájkra van szükség ahhoz, hogy ugyanazt az örömöt váltsa ki belőled. Ebben a folyamatban nincs meghatározott szám, egység, ami végül kiegyensúlyozottá, boldoggá tenne, hiszen, ha egyszer csak a Magyarországon élő összes tizen-huszonéves lány kedvelne kivétel nélkül, az sem nyújtana maradéktalan elégedettségérzetet, a többre vágyódás érzése akkor is megmaradna. Most próbáld meg elolvasni az előző mondatokat úgy, hogy a Facebook-oldalt felcseréled saját magadra, a lájkot pedig ruhákra, táskákra, telefonra, italokra, kiegészítőkre, utazásokra. Az első néhány ruhának, táskának, kiegészítőnek nagyon örülsz, de az élmény egy idő után már nem ugyanazt az élményt nyújtja, ugyanúgy több és több kell belőle, és ugyanúgy nincs egy adott goal, amit, ha elérsz, azt lehetne mondani, hogy hasonlít arra az érzésre, mint amit az első néhány megszerzésénél átéltél. Azok, akiknek csak néhányat van lehetőségük megvenni ezekből a tárgyakból, ezt nem tudják, és azt gondolják, a hatszor annyi élmény hatszor intenzívebb érzéssel áraszt el. Ez egy kulcsfontosságú pont, amit érdemes szem előtt tartani: azok a dolgok, amik számunkra élményt nyújtanak, számukra már nem. Nem tudnak táncolni a felmosóval, nem tudnak hamisan énekelni a rádióval, nem tudnak beleharapni az idei első sajtos-tejfölös lángosba, belenyalni az idei első epres fagyiba, pontosabban de, tudnak, csak nekik ez már nem jelent az égvilágon semmit. Azt az élményt, amit mi élünk át ezeknél az alkalmaknál, nem képesek átélni. Kiégtek a receptorok. Többek között azért, mert azt az érzést, amit a hatszáz táskától, ruhától, kiegészítőtől, utazástól folyamatosan vártak, egyre kevésbé kapták meg, a csalódás hatására pedig maguk váltak egyre kevésbé befogadóvá az élményekkel szemben, és persze a kokainhasználat is sokat hozzátehet a kiégéshez.

Mi nyújtja a boldogságot azon a bizonyos egy óra pörgésen kívül? Ahhoz, hogy a követőkben fennmaradjon a vágyakozás, mindenképpen valami olyannak kell tetszelegnie ebben a szerepben, ami számára elérhetetlen. (Ne feledd: ha a követő eléri a célját, és olyanná válik, mint az influencer, akkor megszűnik a vágy, és ezáltal a követés. A folyamat lényege, hogy a követő önmagaként soha ne válhasson olyanná, de mindig elhiggye, hogy egyszer olyan lehet a reklámozott tárgyak segítségével.) Ezek lehetnek luxusautók, luxusnak tűnő ruhák, és gyakorlatilag minden, ami látványos, de a követők számára megfizethetetlen: utazás, koktél, vagy külföldi poharas kávé. Egy ilyen imidzs kialakításával nem csak boldogságot sugározhatsz az életunt, megfelelni vágyó követők felé, de leplezhetsz valami egészen mást is vele. 

              
Forrás: Lokál

Megvan az az érzés, amit általános suli végén, gimi elején éreztél a népszerű, menő osztálytársaiddal szemben? Idézd fel, és gondolj bele! Nekünk, normális embereknek ez az érzés idővel háttérbe szorult, megmaradt kínos nosztalgiának, amit 24 évesen elő lehet szedni, és jót lehet röhögni rajta. Számunkra olyanná vált ez az érzés, mint a Tokio Hotel vagy a High School Musical: fel tudja idézni az ember, de ma már elképzelhetetlennek tartja, hogy azonosuljon vele, megvolt ennek a maga ideje és szerepe. Az ilyen lifestyle láttán abba érdemes belegondolni, hogy ezekben az emberekben annyira mély nyomot hagyott ez az érzés, hogy képesek voltak

felépíteni rá a teljes életüket.

Annyira mély nyomot hagyott a gyenge lelkükben, annyira frusztrálta őket a Kittinek a formás seggére, a Szandinak a márkás táskájára, a Zsófinak a lapos hasára, a Bettinek a vasalt hajára irányuló figyelem, hogy karba tették a kezüket, durcásan elfordultak, fél szemmel azért vissza-visszatekintgettek, és évtizedeket tettek fel arra, hogy a rájuk irányuló figyelmet végül ők kapják meg. Eltelt az első évtized, ezalatt ennek a sértettségnek, ennek a frusztrációnak a sebeibe az Instagram folyamatosan szórta a sót, a lányok pedig képtelenek voltak kinőni az elhatározást, hogy egyszer végre úgy menjenek végig a Kovács István Általános Iskola folyosóján, hogy a fiúk őt nézik, és nem azokat, akiket feljebb felsoroltam. Nem új játékot találtak ki, ahhoz nem volt elég lelkierő: mindenáron a másiknak a játékát akarták megnyerni, hiszen picsásabbnak lenni a picsáknál vonzóbb alternatívának tűnt, mint kibontani, feltárni saját magukat. Minden itt kezdődik, és ahhoz, hogy megértsük az egész jelenséget, fontos tudni, hogy a Chanel táska, a pucsítás és az iPhone-ra irányuló kurvás tekintet az anyósülésről minden esetben abból ered, hogy a folyosón Kitti formás segge volt a viszonyítási pont, és nem a képen látható lány. Minél kevesebbre értékeled magad a többiekkel szemben általános iskolában, gimi elején, annál mélyebb lesz benned a vágyakozás az elismerésre, és ugyanez fordítva: minél inkább tisztában vagy a saját értékeiddel, ismered magad, annál kevésbé akarsz Kálmán Szilvia lenni, annál kevésbé leszel hajlamos követni fitneszmodelleket, szépségkirálynőket, escortlányokat és táncosokat, és annál kevésbé fogsz olyan irányba változni, hogy amit mutatsz, az 89 ezer követőnek megfeleljen. A 11-15 éves kor a kritikus időszak, ez határozza meg a későbbi lifestyle-od, illetve, hogy hogyan viszonyulsz az ekkor átélt érzésekhez. Ha az ekkor eluralkodó irigységet, frusztrációt, a tested és viselkedésed összehasonlítását másokéval nem tudod helyén kezelni, akkor elindulsz Kálmán Szilvia útján, ha pedig jól állsz hozzá, vagy a szüleid segítenek átlátni a helyzetedet, akkor a sajátodén.

A mérleg egyik oldalán vagy te, a mérleg másik oldalán az, amire azt szokták mondani, hogy légy önmagad, a mérleg nyelve pedig a lelkierőd, az önismereted, meg persze közvetve a szüleid. Akinél a másik irányba billen, nagy eséllyel ők gyűjtik a követőket, ők vágynak elismerésre, akinél a saját személyiség a hangsúlyosabb, erősebb, az pedig általában a kellemes társaság, akivel az emberek szívesen töltik az idejüket érdek nélkül.

Forrás: Bors

Fontos megkérdeznem Szilviáék esetében is, amit Török Klára Petrával kapcsolatban is megkérdeztem: Szívesen leülnél ezzel a párral egy kávéra? Csak úgy, mert miért ne. Ahogy a barátnőkkel, barátokkal. Beszélgetni, nevetgélni, önfeledtnek lenni egy pár órára, belsős poénokkal dobálni egymást, helyzeteket eljátszani, sorozatokat kibeszélni. Esélyesnek tartod őket arra, hogy felvegyék a barátaiddal a versenyt az idődért? Jól éreznéd magad velük? Szívesen szerveznél velük közös programokat? Ha igen, hol látod bennük a lehetőséget, és ha te nem, akkor vajon kik lehetnek azok, akik igen? Vajon milyen hangulatban telhetnek a közös programjaik, és vajon mi történne, ha együtt beszorulnának, beszorulnátok egy liftbe nyolc órán keresztül telefon nélkül? Szívesen mutatkoznál az Instán egy férfi mellett, aki a gyilkosságot követően nem sokkal mosolyogva szelfizett, és egy lánnyal, akit 300 euróért bárki megkaphat(ott)? Meg lehetne győzni egy Seychelle-szigeteki nyaralással, hogy elnyomd magad, mint egy cigicsikket, lefeküdj azzal, aki hamarabb nyújtja a pénzt és szerelmet hazudj egy gyilkos felé a követőid előtt?

Forrás: Index




Számítok a válaszaitokra, szóval osszátok meg bátran a gondolataitokat! Itt tudjátok folytatni a második résszel.

5 megjegyzés:

  1. Anyám....komolyan nem értem, hogy miért Várkonyi Andreának van saját "komoly" műsora és nem neked :D nos, én úgy gondolom, hogy az olyan emberek, akik az ilyen lányok bálványai akarnak lenni, azok nem is igazán frusztrált előéletű kokain függők, hanem pontosan ugyanolyan kis ribik, mint akiknek tetszeni akarnak. Persze a te példád is helyénvaló. Én a magam részérő irodalmi szakemberek figyelmét szeretném "elnyerni", vagy olyan típusú emberekét, akik értenek is valamihez, becsülnék az irományaimat és nem csak egy "jóvottetszett" típusú hozzászólással meg lájkokkal, hanem igazi, rendes véleménnyel. Erre pedig a kis insta picsák meg a selyemfiúk nem alkalmasak. Viszont ha csak lájkolókat szeretnék, akkor arra célra ők is megfelelnek :D és megmondom őszintén, tudod mit csinálnék, ha ilyen párral kellene beszélgetnem, mint akiket említettél? Hát elkezdeném őket kérdezgetni :) mindenféléről. Mit miért csináltak, mit gondolnak magukról stb stb.... hidd el, hogy ők előbb állnának fel mellőlem ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha tévéműsorom nem is, YouTube-os vitasorozatom még lehet. :) Szívesen leülnék kortárs írókkal, közszereplőkkel vitázni akár arról a 80-100 témáról, amiért elindítottam ezt a blogot, akár más, sok embert érintő társadalmi, pszichológiai, közéleti témáról.

      A frusztrált előélet meghatározó. Aki a 11-15 éves kora között nem frusztrálódik, illetve nem uralkodik el rajta, abból nem valószínű, hogy kis ribi lesz, mert egyszerűen nem éri meg neki.

      Nagyon tetszik, hogy megfogalmaztad magadban, hogy kinek szeretnél tetszeni, kinek az elismerésére vágysz. :) Nem is tudod, mennyi lánynál előrébb tartasz ezzel.

      Törlés
  2. Köszi :) a YouTube csatornát nagyon javaslom ;)

    VálaszTörlés
  3. Kicsit hosszú lett, de átrágtam magam rajta és szokás szerint élveztem, hogy végre értelmes gondolatokat olvashattam a mit vettem ma bejegyzések mellett. Talán az én karrierem azért nem halad, mert még mindig nem tudtam meghatározni, hogy milyen emberek jóindulatú figyelmét szeretném elnyerni. Az viszont biztos, hogy kedvelem azokat, akiknek vannak önálló gondolataik és szenvedélyesek valami iránt, pl. művészet. De ezzel a párral nem szívesen ülnék le kávézni (kevés olyan ember van, akikkel igen). Számomra talán csak akkor lenne értelme, ha úgy vizsgálhatnám őket, mint más élőlényeket vagy hogy néha oda odaszúrjak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, erre nem számítottam, hogy elharmadolva is hosszúnak fogja találni valaki.

      Igen, hasonlóan érezném magam én is, mint az állatkertben a kerítés előtt. Érdekes megfigyelni az ilyen élőlényeket.

      Törlés

40 gondolat zárásként

Kedves olvasóim! Ez az utolsó bejegyzés, amit a blogon olvashattok, és az első, amivel szembetalálja magát, aki a zárás után idelátog...