(Forrás: Overcoming Social Anxiety)
A szociális fóbia esetében is megnevezik a genetikát, mint okot, viszont úgy gondolom, a szülők itt sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint egyszerűen csak továbbadják a géneket. Szociális szorongással küzdő szülőnek kétszer-háromszor akkora eséllyel szenved ugyanettől a gyereke, és úgy gondolom, ehhez a viselkedési minta, amit nap mint nap példaként lát, sokkal inkább hozzájárul, mint az öröklött gének. Egy túlféltő vagy egy magas elvárásokat támasztó szülő is nagyon egyszerűen válthat ki szociális fóbiát a gyerekénél. Előbbi azzal, hogy elszigeteli a társas kapcsolatoktól, utóbbi pedig utat nyit a megfelelési kényszer előtt, ami a szociális fóbia lényege. Ha gyerekkorban az anyával való kapcsolat bizonytalan, változékony, nem nyújt állandó érzelmi biztonságot, az a tudomány szerint kétszer akkorára növeli a szociális fóbia kialakulásának esélyét.
A generalizált szorongáshoz hasonlóan a szociális fóbia is lavinaszerű. Ennek a zavarnak sem az a lényege, hogy az alany fél az emberektől, hanem, hogy fél az olyan helyzetektől, amik a félelmet kiválthatják benne. A szociális fóbia tipikusan olyan zavar, ami gyermekkorban alakul ki: nagy eséllyel 11 éves kor alatt, 80% eséllyel pedig 20 éves kor alatt. Felnőttkorban önmagában szinte egyáltalán nem szokott kialakulni, ha mégis, azt jellemzően depresszió, pánikbetegség, vagy más mentális betegség előzi meg, váltja ki. A félelemtől való félelmet jól mutatja, hogy gyakran előfordul, hogy egy trauma alakítja ki, vagy erősíti fel a meglévő félelmet, ez lehet akár egy mások előtt tartott előadás, iskolai zaklatás, vagy beilleszkedési zavarok. A szociális fóbiában szenvedők az elszigeteltségnek köszönhetően kevesebb pozitív visszajelzést kaphatnak másoktól, ez pedig tovább fokozhatja a lavinaszerű félelmet. Lányoknál gyakoribb, mint fiúknál.
Filmekben, sorozatokban is gyakran kap alárendelt szerepet egy szociális fóbiával küzdő karakter. Ez sajnos a valóságban sincs másképp, ennek is köszönhető, hogy háromból ketten további mentális betegségekkel is küzdenek, ami leggyakrabban depresszió, vagy generalizált szorongás. Jó ellenpélda A király beszéde című film, ami a jelenlegi brit királynő, II. Erzsébet édesapjáról, VI. György királyról szól. Neki egy logopédussal sikerült leküzdenie a szociális fóbiát, és jó példa arra is, hogy ez a zavar nem feltétlenül egy szégyellős, visszahúzódó gyereket érinthet, hanem magát a brit királyt is, akit az etikett szerint csak Ő Királyi Fenségének lehet szólítani, és ha étkezés közben feláll az asztaltól, bizony mindenki másnak is fel kell állnia.
A szociális fóbia túlmutat az egyszerű szégyenlősségen. Minden társas kapcsolatot igénylő helyzetre kiterjed, beleértve a kiscsoportos beszélgetést, az első találkozásokat, a bulikban való ismerkedést, vagy egy étteremben a pincér megszólítását. Egy szociális fóbiás ember ezért kevésbé tud helytállni, ha ugyanazt a cselekedetet más emberek előtt végzi, mint ha egyedül. Az ilyen helyzetek hatására általában felgyorsul a szívverés, ezáltal a beszéd is, jellemző a szemkontaktus kerülése, és könnyen elkezdhet dadogni az alany. Ilyenkor a tudatának nagyon kevés része foglalkozik a kimondott szavakkal, a nagy részét elönti a kínos helyzetektől, megaláztatástól való félelem. Nem azon van a hangsúly, hogy félnek a másik ember megítélésétől, hanem azon, hogy olyan alapot adnak ennek a félelemnek, ami nem valós. Egy szociális fóbiás ember teljesen helyénvalónak is tarthatja, hogy egy nehezen kimondott szóért, vagy nem megfelelő hangsúlyért, hanglejtésért akár meg is alázzák, és az ettől való félelemmel készítik fel magukat az esetleges megalázásra, ami általában nem következik be. Ami egy egészséges ember számára kívülről megbotránkoztatónak, vagy különösen nagy tahóságnak tűnhet, az a szociális fóbiásnak reális, és ez a képzelt realitás adja a félelem alapját. Különösen súlyos esetben pánikrohamhoz is vezethet egy-egy ilyen helyzet, de ez nagyon ritkának számít.
A lavinaszerűség abban is megmutatkozik, hogy egy előadás során még ha kezdetben sikerült is csökkenteni a félelmet, az első dadogás, vagy rosszul kimondott szó után általában már az előadó nem tud mit kezdeni a helyzettel, és az előadás hátralevő részét úgy tartja meg, hogy a tudata nem az általa kimondott szavakkal, hanem a többiektől való félelemmel, és a kínos helyzet belső ismételgetésével van elfoglalva. Ez nyilván további kínos helyzetekhez vezethet, ezért is fontos, hogy felismerjük és megértsük azt, ha valaki ezzel a problémával küzd, ami az előadás után sem hagy alább. A szereplések után jellemző, hogy később az előadó akár százszor is végigpörgeti a fejében az előadást mind a saját, mind a többiek szemével. Ez egyrészt önellenőrzésként szolgál, hogy vajon mit ronthatott el, másrészt pedig a tudatának igénye van arra, hogy a saját előadását valóban átélhesse, anélkül, hogy a tényleges előadáshoz hasonlóan a félelme megakadályozza ebben, hiszen ilyenkor fejben egy szociális fóbiás előadó szinte egyáltalán nincs ott. Később hetekig is kísérhetik flashbackek, vagyis bármikor eszébe juthat a rosszul kimondott szó, vagy valami, ami nem tökéletesen történt, és gondolkodásra késztetheti. Ez természetesen nem csak az előadásokra igaz, hanem a pincérrel való beszélgetésre, és nagyjából minden társas kapcsolatra. Nem csak később, de a helyzeteket megelőzően is jellemző, hogy egy szociális fóbiás minden lehetséges legrosszabb helyzetet végiggondol, lejátssza a fejében, mi sülhet el rosszul, és felkészül rájuk. Gyakori az is, hogy teljesen semleges, vagy kétértelmű beszélgetéseket fejben elvisz negatív irányba, és úgy értelmezi, hogy az saját magára rossz fényt vessen. Ennek is köszönhető, hogy a szociális fóbiát nem csak a félelem miatt kell komolyan venni, de a személyiségben is súlyos roncsolásra képes, mivel tartósan megfosztja az alany tudatát a pozitív emlékektől, és elárasztja ezekkel a tévképzetekkel.
Ez a kanadai tanulmány a szociális fóbiát az elvesztegetett lehetőségek betegségének nevezi. Az író azért gondolja így, mert a szociális fóbiásokra jellemző, hogy életük kisebb-nagyobb döntéseit aszerint hozzák meg, hogy ne kelljen emberekkel találkozni. Ez vezethet egy rosszul megválasztott iskolához, munkahelyhez, amit lehet, hogy enélkül a betegség nélkül egyébként a háta közepére sem kívánna az ember.
Az alkoholizmus a szociális fóbia esetében nem kiváltó okként, hanem sokkal inkább következményként hangsúlyos. Mivel az alkohol rövid távon kiválóan csökkenti a szociális fóbiát, sokan esnek abba a hibába, hogy inni kezdenek, de ha rendszeressé válik, és a szervezet már egyfajta feltételként tekint rá, akkor sokkal mélyebbre is lehet csúszni vele egy egyszerű szociális fóbiánál. (Az antidepresszánsok ugyanígy hatnak a generalizált szorongásra: egy ideig jó ötlet, aztán amikor már függőség alakul ki, mind a gyógyszer tovább szedése, mind az elhagyás hatványozza a szorongást. Hosszú távon az elhagyás megtérül.) Mind az alkohol, mind a gyógyszerek sokszorosára növelik az egyébként a szociális fóbiával gyakran együtt járó evészavarok súlyosságát.
Ezzel a résszel nem csak az emberek észrevétlen oldaláról szóló sorozatomat szeretném lezárni, de az
aszociálisak, és szociális fóbiával küzdők összekeverését is.
Amellett, hogy előszeretettel keverjük össze az antiszociálist az aszociálissal, utóbbit is össze szokták keverni a szociális fóbiával. A két fogalom egymás ellentéte. Míg az aszociális ember egyre inkább érzéketlen lesz, ahogy elzárkózik a társadalomtól, a szociális fóbiás ember pont, hogy túlérzékeny az emberek reakcióira, ez idézi elő a kínosnak tűnő viselkedését; különös figyelmet szentel annak, hogyan látják őt a többiek. A szándék is teljesen ellentétes egymással: az aszociális ember el akar zárkózni a társadalomtól, míg a szociális fóbiás szíve szerint emberekkel töltené az idejét, de a félelme meggátolja ebben. A szociális fóbia azzal az ellentmondásos érzéssel jár, hogy állandóan egy jól nevelt ember benyomását szeretnéd kelteni, de képtelennek érzed magad rá, míg az aszociálist ez nem feltétlen érdekli.
A depresszióval vagy a generalizált szorongással ellentétben itt a terápiát sokkal inkább hatékonynak találják, mint a gyógyszeres kezelést - a másik két betegségnél nagyjából egyformán hatékonynak bizonyul a két módszer. Létezik gyógyszeres kezelés is rá, de azt általában azoknak ajánlják, akik valamiért nem tudnak, vagy nem akarnak terápián részt venni.
Ha egy ismerősödön felismered a tüneteket, nem kell őt elkerülni, hiszen az aszocialitással ellentétben ő valóban szeretne részese lenni a társaságotoknak. A legjobb, ha nem szembesíted a fóbiájával, nem kezdesz el pszichológust játszani, hanem egyszerűen azzal a tudattal, hogy neki ez nehézséget okoz, - és némi megértéssel - próbálod bevonni őt a társaságotok életébe. Minél többször szembesül azzal, hogy természetesen, önfeledten érzi magát egy társaságban, annál esélyesebb, hogy oldódik benne a szorongás, és egyáltalán nem kizárt, hogy később akár teljesen meg is szűnik benne, és olyan jó előadó válik belőle, mint VI. György királyból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése