Ezek az emberek valójában nem is a luxusra vágynak, hanem a lehetőségre, hogy megteremtsék maguknak a luxust, illetve arra, hogy az emberek ezt lássák. Mivel az értelmiségi munkakörben dolgozóknak ez könnyebben elérhető, ezért nem érdekli őket annyira, az elérhetetlen viszont állandóan ott lebeg azok előtt, akiknek semmi esélyük nincs rá, viszont minden nap szembesülnek vele a Facebookon, az Instagramon vagy akár a tévében. Sokan túlértékelik magukat a munkaerőpiacon, és nem értik, hogy érettségivel miért nem lehet annyi pénzük, mint egy tapasztalt főorvosnak, vagy egy jogásznak, programozónak, üzletembernek. Akik dühösek, haragszanak emiatt magukra (és ezáltal a világra), hajlamosabbak a vásárlásba, magamutogatásba temetkezni. Pedig a munka, és az, hogy valami, amit kiad az ember a kezéből, jól sikerült, sokkal értékesebb, és nagyobb boldogsággal is tölti el az embert; legyen az egy megmentett élet, egy számítógépes program, vagy egy megkötött üzlet.
A másik, hogy azok az emberek, akiknek korlátozottak az anyagi lehetőségeik, olyan dolgokat kötnek a pénzhez, amik teljesen függetlenek az anyagi helyzettől. Boldogságot, sikert várnak tőle, pedig sokszor a sok pénzhez vezető út okozza ezeket: sikeres vizsgák, sikeres állásinterjú, aztán pedig a sikeres előléptetés, projektek, valóra vált álmok. Egy ölbe hullott köteg húszezres legfeljebb addig jelent boldogságot, amíg még nálunk van, önmagában a pénz édeskevés egy kiegyensúlyozott, boldog élethez. Ráadásul még az értelmiségi munkát végzők között is vannak, akik depressziósak, kiégve érzik magukat, vagy magánéleti válságba kerültek, ezeket pedig aligha oldja meg a pénz. Önbizalmat sem lehet pénzért venni, pedig sokan élnek ebben a hitben, sőt, vannak olyanok is, akik szerint a szerelem is megvehető pénzért. Azt gondolják, hogy egy tíz-húszmilliós lottónyereménytől vagy hiteltől hirtelen luxusfeleségek fognak csüngeni valakin? És ha mégis, ez boldoggá tenne? Akit igen, annak nem pénzre van elsősorban szüksége, hanem pszichológusra.
A kétségbeesés is nagy úr tud lenni. Mint ahogy sokan bedőlnek annak, hogy a paradicsomdiétától formába lendülhetnek nyárra, és hogy Szabó Péter elhozza a fényt az életükbe; ugyanígy sokan várják a pénztől is a megváltást és tulajdonképpen az értelmet az életüknek. A pénzhiány miatt tartják sokan unalmasnak az életüket, és ez azért is rossz lehet, mert így nincs mivel dicsekedni, kérkedni a rokonoknak, ismerősöknek. Így lehet az, hogy szegény emberek havonta ezreket lottóznak el, vagy éppen hitelekkel verik magukat adósságokba évekre, bízva abban, hátha ettől majd jobb lesz.
Kár lenne azt hinni, hogy egy lottónyereménytől boldogabbak lennének az emberek hosszútávon. Vegyük például az ötöslottó négyes találatát, ami ezen a héten nagyjából másfél millió forint volt.
(Forrás: Nemzeti Nyomozó Iroda)
Mit tennének a legtöbben? Vennének egy luxusnak tűnő sportkocsit vagy terepjárót használtan, elmennének egy wellness-hétvégére, otthonra vennének egy lapostévét házimozival, és ezzel már lehet, hogy a képen lévő pénzt is elköltötték, nemhogy a lottónyereményt. Abba nem gondolnak bele, hogy az autó szervizelése - lévén, hogy használt - nagy eséllyel sokba kerül majd, és ugye a kommentelőktől már sokszor olvashattuk, hogy a benzinkúton is a BMW-sek szoktak többnyire kétezerért tankolni, míg egy kevésbé hivalkodó autót gyakran teletöltenek több tízezer forintért. (Ugye már láttunk olyanokat, akik márkajeleket tetováltatnak magukra és melegítőben mászkálnak a városban?)
Vannak, akik egyszerűen képtelenek beosztani a pénzt. És nem azért élnek rossz körülmények között, mert kevésből kell gazdálkodniuk, hanem mert nem tudnak gazdálkodni. Vannak családok, ahol az étkezés is problémát okoz hónap végén, napi 3-4 doboz cigi viszont simán el szokott fogyni a házban, ami legalább százezer forint minden hónapban. A hitelre vett telefon, és az említett plazmatévé mellett a meggondolatlan vásárlás is akadálya lehet annak, hogy jól kijöjjön egy család. Sokan egyáltalán nem hallottak még az eBayről, az AliExpressről, és képesek ruhákat, háztartási eszközöket egy vagyonért vásárolni, csak mert azt látták a reklámban. A Tinydeal-hez hasonló oldalakon jóval olcsóbban juthatunk jobb telefonhoz, mint akár az újabb iPhone-ok, de vannak, akik inkább évekig fizetnek tízezreket havonta, ahelyett, hogy egyszer fizetnék csak ki ezt az összeget, a többit pedig a gyerekre és magukra költenék. Az Árukereső is hasznos tud lenni, a Bónusz Brigáddal és a többi kuponajánló oldallal is rengeteg kedvezményre lehet lecsapni, de vannak, akik képesek az utazási irodáknak több százezret fizetni, mert az van a közelben, vagy mert mások is azt választották. A legtöbb emberben él az, hogy ami a másiknak van, az neki is kell, annak ellenére is, ha az egyáltalán nem éri meg, vagy nem is tehetnék meg (itt jön képbe a hitel).
Ma már tudjuk mindennek az árát, de nem tudjuk semminek az értékét.
Az emberek képtelenek értékelni, megbecsülni az olyan élményeket, amikhez kevés pénzre van csak szükség. Azt hiszik, elégedettek lennének, ha a Fuji hegy lábánál fényképezkedhetnének, egy boldog embernek viszont az is elég, ha a Gellért-hegynél lefotózzák egy Fuji fényképezővel. Milliókat kereső üzletemberek, mérnökök tartanak szerény, zártkörű esküvőt, sokan pedig kölcsönt is képesek felvenni egy látványos lakodalomra, amire minden ismerőst meghívnak. Hiszen nem az a lényeg, hogy megteheted-e, hanem, hogy úgy tűnik-e, mintha megtehetnéd.
A luxus utáni vágyakozás jellemzően nem befelé szól. A külvilágnak akarják ordítani, hogy: igen, én értékes vagyok! Én boldog vagyok! Én sikeres vagyok! - mindezt egy érettségivel, betanított munkásként, mentálisan összezuhanva. Elfelejtik, hogy azok az emberek, akik valóban sikeresek, szinte soha nem hivalkodnak vele, hiszen terepjáró és iPhone nélkül is lerí róluk, hogy elégedettek azzal, ahová jutottak az életben.
Ha lenne egy tündér, aki vagy luxus életet tudna nekik biztosítani; vagy pedig lehetőséget a tanulásra, munkára, gondolkodás nélkül az elsőt választanák.
Ha lenne egy tündér, aki vagy egy néhány milliós használt luxusautót, vagy egy húszmilliót érő, átlagos pesti lakást adna, gondolkodás nélkül az elsőt választanák. Ha lenne egy tündér, aki adna egy új iPhone-t, vagy televásárolná négyszázezerért a hűtőt egész évben, gondolkodás nélkül az elsőt választanák. Ha lenne egy tündér, aki egy húsz-harmincezer forintos márkás órát, vagy egy több milliót érő, de felirat nélküli, egyszerű elit órát adna, gondolkodás nélkül az elsőt választanák.
Elgondolkodtató? Szerintem az. Ezek az emberek nem gazdagok szeretnének lenni - éppen megelégednének azzal, ha az emberek gazdagnak látnák őket. És ezzel nem csak másokat csapnak be, de önmagukat is becsapják - talán még jobban is, mint az Instagram-követőket. De mint ahogy a mindenhez értő falusi bácsikáról is mindenki tudta, hogy igazából csak 8 általánosa van, egy gondolkodó ember azt is tudja, hogy mi rejtőzik az ál-luxus mögött.
Vannak, akik egyszerűen képtelenek beosztani a pénzt. És nem azért élnek rossz körülmények között, mert kevésből kell gazdálkodniuk, hanem mert nem tudnak gazdálkodni. Vannak családok, ahol az étkezés is problémát okoz hónap végén, napi 3-4 doboz cigi viszont simán el szokott fogyni a házban, ami legalább százezer forint minden hónapban. A hitelre vett telefon, és az említett plazmatévé mellett a meggondolatlan vásárlás is akadálya lehet annak, hogy jól kijöjjön egy család. Sokan egyáltalán nem hallottak még az eBayről, az AliExpressről, és képesek ruhákat, háztartási eszközöket egy vagyonért vásárolni, csak mert azt látták a reklámban. A Tinydeal-hez hasonló oldalakon jóval olcsóbban juthatunk jobb telefonhoz, mint akár az újabb iPhone-ok, de vannak, akik inkább évekig fizetnek tízezreket havonta, ahelyett, hogy egyszer fizetnék csak ki ezt az összeget, a többit pedig a gyerekre és magukra költenék. Az Árukereső is hasznos tud lenni, a Bónusz Brigáddal és a többi kuponajánló oldallal is rengeteg kedvezményre lehet lecsapni, de vannak, akik képesek az utazási irodáknak több százezret fizetni, mert az van a közelben, vagy mert mások is azt választották. A legtöbb emberben él az, hogy ami a másiknak van, az neki is kell, annak ellenére is, ha az egyáltalán nem éri meg, vagy nem is tehetnék meg (itt jön képbe a hitel).
Ma már tudjuk mindennek az árát, de nem tudjuk semminek az értékét.
Az emberek képtelenek értékelni, megbecsülni az olyan élményeket, amikhez kevés pénzre van csak szükség. Azt hiszik, elégedettek lennének, ha a Fuji hegy lábánál fényképezkedhetnének, egy boldog embernek viszont az is elég, ha a Gellért-hegynél lefotózzák egy Fuji fényképezővel. Milliókat kereső üzletemberek, mérnökök tartanak szerény, zártkörű esküvőt, sokan pedig kölcsönt is képesek felvenni egy látványos lakodalomra, amire minden ismerőst meghívnak. Hiszen nem az a lényeg, hogy megteheted-e, hanem, hogy úgy tűnik-e, mintha megtehetnéd.
A luxus utáni vágyakozás jellemzően nem befelé szól. A külvilágnak akarják ordítani, hogy: igen, én értékes vagyok! Én boldog vagyok! Én sikeres vagyok! - mindezt egy érettségivel, betanított munkásként, mentálisan összezuhanva. Elfelejtik, hogy azok az emberek, akik valóban sikeresek, szinte soha nem hivalkodnak vele, hiszen terepjáró és iPhone nélkül is lerí róluk, hogy elégedettek azzal, ahová jutottak az életben.
Ha lenne egy tündér, aki vagy luxus életet tudna nekik biztosítani; vagy pedig lehetőséget a tanulásra, munkára, gondolkodás nélkül az elsőt választanák.
Ha lenne egy tündér, aki vagy egy néhány milliós használt luxusautót, vagy egy húszmilliót érő, átlagos pesti lakást adna, gondolkodás nélkül az elsőt választanák. Ha lenne egy tündér, aki adna egy új iPhone-t, vagy televásárolná négyszázezerért a hűtőt egész évben, gondolkodás nélkül az elsőt választanák. Ha lenne egy tündér, aki egy húsz-harmincezer forintos márkás órát, vagy egy több milliót érő, de felirat nélküli, egyszerű elit órát adna, gondolkodás nélkül az elsőt választanák.
Elgondolkodtató? Szerintem az. Ezek az emberek nem gazdagok szeretnének lenni - éppen megelégednének azzal, ha az emberek gazdagnak látnák őket. És ezzel nem csak másokat csapnak be, de önmagukat is becsapják - talán még jobban is, mint az Instagram-követőket. De mint ahogy a mindenhez értő falusi bácsikáról is mindenki tudta, hogy igazából csak 8 általánosa van, egy gondolkodó ember azt is tudja, hogy mi rejtőzik az ál-luxus mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése