Klubkártya a nyomorhoz

Úgy néz ki, nem lesz több sztrájk a Tescónál az elkövetkező hónapokban: a szakszervezetek leadtak az igényeikből. A legkevesebbet kereső Tesco-dolgozónak elég 119 ezer forint, és a létszámemelés sem annyira fontos már, mint egy hónappal ezelőtt.

Mivel én is dolgoztam Tescóban, személyesen is megtapasztaltam, hogy mi indokolja a sztrájkot. A 2010-11-es tanévben és 2014-ben is hónapokat töltöttem el árufeltöltőként 9 különböző hipermarketben és pénztáros-árufeltöltőként 5 további Tesco Expresszben. Papíron nem lehetne a két munkakör között átfedés, de nyilván egyszerűbb az üzletnek, ha kevesebb forgalom esetén befogják a kasszást dobozokat pakolni, és el is érkeztünk a legfontosabb problémához.

LÉTSZÁMHIÁNY

A Tesco - a többi multihoz hasonlóan - azon van, hogy a legtöbb hasznot húzza. Ezt a legkönnyebben úgy lehet megtenni, ha minél kevesebb emberrel végeztetsz el minél több munkát. Ez az áruház költségvetésének nagyon jót tesz, hiszen kevés embert kell kifizetni, a munkát meg úgyis megoldják. Valójában a szeptemberi sztrájk már három éve, sőt, hét éve is érett, kész csoda, hogy idáig húzták-halasztották. Vásárlóként is egészen nyilvánvaló, hogy túlterheltek a dolgozók; míg a többi áruházban a zöldségek kódját kiabálják egymásnak a kollégák, a Tesco Expresszekben jellemző a pénztáraknál gyakran hallható csengetés. Ez azt jelenti, hogy túl nagy sorban állnak a vásárlók, ilyenkor két lehetőség van: vagy az árufeltöltők közül állítanak be valakit a kasszához, vagy a műszakvezető szolgálja ki a vevőket.

A létszámhiány a hiperekben is sokszor káoszhoz vezet. A műszakok szervezetlenek, a vezetők ad-hoc jelleggel irányítják a dolgozókat, vagyis azt kell csinálni, ami épp van.

NEVETSÉGES FIZETÉS

Amikor diákként dolgoztam a Tescónál, nem arra panaszkodtak a legtöbben, hogy alacsony a bér, hanem, hogy

a diákmunkás többet keres, mint amennyit ők.

2014-ben jellemzően éjszakai árufeltöltőként dolgoztam. Az éjszakai pótléknak köszönhetően nettó 771 forintot kaptunk óránként, kivéve vasárnap éjjel, akkor nettó 1050 forintot. Ez irigylésre méltónak számított a nem-diákok között, és van olyan munkahely, ahol a mai napig megállná a helyét. Az akkorihoz képest viszont 37,4%-kal nő a minimálbér január 1-től, és a Tesco láthatóan nem akarja tartani a lépést a növekedéssel, ezért fokozatosan zárul az olló az aktuális minimálbér és a Tescós fizetések között. Mivel a német áruházláncok (Aldi, Lidl) észrevették ezt a lehetőséget, nem spórolták a pénzt a dolgozóiktól, az Aldinál már megüti a magyar átlagfizetést a kasszások 206 ezer forintos nettó bére, részben ez okozta a fent említett létszámhiányt a Tescónál: a kasszások is nyilván szerettek volna több pénzt kapni.

Az egyik budapesti áruházban beszéltem olyannal, aki az egész műszak alatt azt hajtogatta, hogy felmond, de másnap éjjel ismét találkoztunk. Kiderült, hogy 5-10 ezer forintos emeléssel győzték meg. Hol van ez egy fűtés- vagy vízszámlához képest? A közös költség, a bérlet, vagy egy egészséges bevásárlás sem jönne ki belőle, de úgy tűnik, a Tescónak mégis bevált ez a módszer.

Jelenleg 6 hónap munkaviszony után a Tescóban nettó 152 ezer forint a bér, pótlékokkal együtt.

EMBERTELEN KÖRÜLMÉNYEK

A munkakörülmények is bőven hagynak kívánnivalót maguk után. A személyzeti bejáraton belépve egy szakiskolás tornaöltözőre emlékeztető helyiségben kell átöltöznünk.

Dress code is van ám, 

a Tescós pólót sötét nadrággal és sötét cipővel kell hordani, nyilván a munkakör ünnepélyessége miatt. Különdíjas, hogy az Expresszekben sokszor

a borzalmas szagú öltözőben, vagy mellette kell ebédelned.

Ami a szünetet illeti, a munkával kétszer négy órát kell eltöltenünk, egy 30 perces szünettel megszakítva. Hónapokig dolgoztam gyárban is, ott minden órában öt perc szünetet adtak, ami nem is azért barátibb, mert összességében 10 perccel több, hanem mert a Tescóban

egy nap kétszer is fel kell készülnöd arra, hogy négy órán keresztül nem eszel, nem iszol, nem mész el vécére, és le sem ülsz.

Ez nem a Tesco szégyene, hanem a Munka Törvénykönyvéé, ami tényleg engedélyezi ezt; a Tesco csak él a lehetőséggel. Sőt, a könyv szerint hat óra munkánál még nem is kötelező szünetet adni, 6-9 óra munka esetén pedig legalább 20 percet. A Tesco ebből a szempontból még jóságosnak is feltüntethetné magát a 30 perces szünettel. Ez viszont nagyban hozzájárul az egyik fő problémához, amivel szembesültem rövidke karrierem során.

HOZZÁÁLLÁS AZ EMBEREKHEZ

Az áruházakban a dolgozók - műszakvezető és árufeltöltő, diák és nem-diák - közti feszültség tapintható. Most tekintsünk el attól, hogy a kereskedelem szerintem a munkaerőpiac pöcegödre, és nézzünk néhány, kifejezetten az itteni eladókra-árufeltöltőkre és vezetőikre jellemző okot.

Ahogy írtam, a diákok az adózásnak köszönhetően sokszor valóban többet kerestek, mint nem-diák társaik. Bár a munka soha nem szégyen, a felnőtt árufeltöltőknek nem a legjobb a megítélése a köztudatban, míg a diákmunkások jellemzően 16-20 éves gyerekek, akik kezdőlépésnek szánják a Tescót, az pedig elismerésre méltó, ha ilyen fiatalon munkát vállalnak, akár itt. Gyakran hónapok alatt továbblépnek, az egyetemnek vagy a gimnáziumnak köszönhetően kapnak egy jobb lehetőséget, míg az itt dolgozó felnőtteknek sokkal kilátástalanabb a helyzete. Sokszor a műszakvezetők is jóval lejjebb helyezkednek el a munkaerőpiac ranglétráján, mint egy híres egyetemre járó diák, tudok olyan esetről, ahol valaki általános iskolai végzettséggel lehetett műszakvezető, a diák fényes jövőképe pedig frusztrálhatja a vezetőt.

Gyakran előfordul, hogy emiatt megalázzák, megszégyenítik a diákokat és lekezelően bánnak velük, különösen akkor, ha a megszokottól eltérően végzik a feladatukat. A fentebb említett szervezetlenségnek köszönhetően sokszor nem is tiszta a diák számára a pontos feladat, a hozzáállás miatt pedig nem látja értelmét, vagy nem mer többször kérdezni. Expressz üzletekben például nem egységesen, hanem egyénileg tartanak szünetet a dolgozók, így előfordulhat, hogy egy csendesebb diákot akár hat órán át is dolgoztatnak étlen-szomjan, mielőtt ,,elengedik" szünetre. Hiába a magasabb fizetés, ez a hozzáállás az Aldi dolgozóira is jellemző. Egy éjszakát az Auchanban is eltöltöttem, ahol viszont meglepően készségesek és kedvesek voltak a munkatársak, ráadásul volt egy vízautomata is a raktérben, ahová bármikor ki lehetett menni, és ha jól emlékszem, a vécé használatához sem kellett kimenni az őr által irányított kapun.

A 14 áruház közül, ahol megfordultam, talán kiemelkedik a Béke úti Expressz. Itt közel egy hónapig voltam pénztáros, és viseltem el a drogos, alkoholista vásárlóközönség, és a boltvezető szidalmazását sztereóban. Végül inkább egy másik üzletbe osztottak be, mert

nem voltam elég jó.

Eltelt három év. Nem sokkal később egy irodában kezdtem el dolgozni adminisztrátorként, ahol részben még mindig dolgozom. Ez idő alatt 60%-kal növelték a fizetésem, évente csapatépítő rendezvény is van. Ötössel végeztem az egyetemen, híztam nyolc kilót és visszaállt az életritmusom a három műszakból a rendes kerékvágásba.

Azt javaslom mindenkinek, hogy ha úgy érzi, nem elég jó, azonnal dobja el a dobozt, békát, raklapot, klubkártyát és mondjon fel. A legtöbb ágazatot munkaerőhiány sújtja, ráadásul január 1-től emelik a garantált bérminimumot a középfokú végzettséget igénylő munkáknál. Egyre több helyre kell ember, és biztosak lehetünk benne, hogy a Tesco az utolsók között lesz, akik ezért fizetést fognak emelni.